A csehszlovák és a magyar lakásépítés

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A CSEHSZLOVÁK ÉS A MAGYAR LAKÁSÉPlTES

DUDÁS JÁNOS -— PAKOZDl ESZTER

Csehszlovákiában és Magyarországon a lakásépítés terén elért eredmények

nagymértékben hozzájárultak a lakáshelyzet feszültségeinek fokozatos enyhítésé-

hez. Ezek tudatosítása még akkor is fontos, ha a régi problémákat nem sikerült teljes egészében felszámolni, sőt azok mellett újak is keletkeztek. A lakásprobléma megoldása nem szakítható ki az országok társadalmi—gazdasági fejlődésének ösz-

szefüggés-rendszeréből: a társadalmi—gazdasági fejlődés jelentős szerepet ját- szott a lakásellátottság javulásában és fordítva, a lakásellátottság szintje fontos

mércéje a társadalmi—gazdasági fejlettségnek. illetve a még meglevő problémák- nak. Mindemellett ez nem jelenti azt, hogy a lakáskérdés — vagy annak egyik te- rülete. a lakásépítés — nem tárgyalható önálló kérdéskörként.

A Csehszlovákiában és Magyarországon folyó lakásépítés összehasonlításá—

nak célja egyrészt az. hogy visszatekintsünk arra az időszakra. amely mindkét or—

szágban nagy előrelépést jelentett a lakásprobléma feszültségeinek enyhítésében.

Ez az időszak az 1960—as évek táján kezdődött, és az 1970-es évek végén érte el csúcspontját. Az 1980-as évek elején mindkét országban új típusú fejlődés vette kezdetét.

Az összehasonlítás másik célja a két szomszédos, sok tekintetben hasonló.

ugyanakkor számos eltérő sajátossággal bíró ország kölcsönös megismerése és megismertetése. és fejlődésük értékelése összehasonlitásuk tükrében. Az összeha—

sonlítás képet nyújt arról, hogyan oldják meg a lakáskérdést az egyes szocialista országokban. milyen tekintetben alkalmaznak hasonló. illetve eltérő eszközöket e fontos társadalmi feladat megoldásához. (Az adatok összehasonlításánál azon- ban figyelembe kell venni az árrendszerben, az árarányokban és a támogatási rendszerben levő különbségeket.) Ósszehasonlításunkban igyekeztünk az 1960-—

1985-ig terjedő időszakot felölelni, ez azonban csak a legfontosabb mutatók tekintetében volt lehetséges. Az összehasonlítás időpontjában rendelkezésre álló adatoktól függően az időtávot számos esetben szűkítenünk kellett.

A LAKÁSBERUHÁZÁSOK NEPGAZDASÁG! KURNYEZETE

Csehszlovákiában és Magyarországon az 1960-as és 1970—es években a nép—

gazdaság fejlesztése elsősorban a beruházások útján történt. A beruházások nö-

vekedési üteme dinamikájában úgy követte a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, hogy azt általában számottevően meghaladta. Hasonló jelenség volt ta-

pasztalható (: KGST-országok többségében is. A beruházások volumenének évi át—

lagos növekedési üteme például az 1966 és 1970 közötti években Csehszlovákiá-

43!

1108 DUDÁS JÁNOS —— PÁKDZDI ESZTER '

ban 7.3, Magyarországon 11.7 százalékot. az 1971 és 1975 közötti években pedig

Csehszlovákiában 8, Magyarországon 7 százalékot ért el, megelőzve számos tőkés

ország hasonló mutatóját. Az 1976 és 1980 közötti években a beruházások volu—

mene tovább növekedett, a növekedés üteme azonban mindkét országban megtört.

Hasonló jelenségek voltak tapasztalhatók több szocialista országban. a tőkés or-

szágok nagy hányadában pedig már abszolút értelemben is visszaestek a beruhá-

zások.

1. ábra. A beruházások volumenindexe Csehszlovákiában és Magyarországon, 1970—1985

(Index: 1970. év :: 100)

% ma

"— Ússhsz/Wák/á

770 —— —-———————

— — -- Magya/varga? ,f; Ex ;

760 A,,' XX V

750 / ,, x"*x

Mű , J **

730 //,

120 /

//

!, 710 " "

700 ! ! ! l i l !

1. tábla

A népgazdasági és a lakásberuházások alakulása, 1960—1985'

1971— 1976— 1981—

. 1960' 1970- 1975. l "1980. l ms.

Beruházas

évben évek átlaga

Csehszlovákia Népgazdasági beruházások (millió ko—

rona) . . . . . . . . . . . . 55 058 85 460 107937 143188 140217 Lakásberuházások (millió korona) . . 8747 15938 18430 19690 18714 Lakásberuházások aránya a népgazda-

sági beruházásokban (százalék) . . 15,9 18.ó 17,1 13.8 13,3 Magyarország

Népgazdasági beruházások (millió fo-

rint) . . . . . . . . . . . . 55970 127159 152 248 201281 181243 Lakásberuházások (millió forint) . . . 10582 21306 28 851 33 303 31093 Lakásberuházások aránya a népgazda—

sági beruházásokban (százalék) . . 18,9 16,8 189 16,5 17.2

' 1977. évi árakon.

Az 1980—as évtized első éveiben a nemzetközi gazdasági életet sajátos voná—

sok jellemezték. A hetvenes évtizedben bekövetkezett olajárrobbanásokat a tőkés

országokban recesszió. a szocialista országokban az adósságterhek növekedése követte. Míg a hetvenes évtized végén az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem. il-

letve a bruttó hazai termék átlagos növekedési üteme az európai országok csak- nem mindegyikében a gazdasági gyarapodást tükrözte, a nyolcvanas évtized első három évében a növekedés megtorpant, sőt számos országban visszaesett. A gaz—

LAKASÉPlTÉS

1 109

dasági fellendülés ezt követően csak lassan és nem mindegyik országban bonta—

kozott ki. A megváltozott gazdasági helyzet a legtöbb országot beruházási ráfor-

dításainak visszafogására kényszerítette.

A beruházások visszafogására Csehszlovákiában és Magyarországon több tő-

kés országhoz képest csak fáziskéséssel került sor. Míg a tőkés országokban a be—

ruházások csökkentése már az 1976 és 1980 közötti években, addig Csehszlovákiá—

ban és Magyarországon csak l979—1980—tól következett be. 1983-ban a szocialista országok közül a nemzeti jövedelem belső felhasználásának nettó felhalmozási aránya Magyarországon és Csehszlovákiában volt a legalacsonyabb, e két or—

szág felhalmozását érintették leginkább a nemzetközi hatások, bár Bulgáriában, Lengyelországban sőt a Német Demokratikus Köztársaságban ugyancsak vissza—

esés volt tapasztalható. Magyarországon a nettó felhalmozás arányának csökke—

nését tetézte. hogy a nemzeti jövedelem belső felhasználása is csökkent, mivel an-

nak nagyobb hányadát kellett a külföldi adósságállomány törlesztésére fordítani.

A LAKÁSBERU HÁZÁSOK

A lakásberuházások alakulása szempontjából meghatározó volt, hogy az

egyes országok beruházáspolitikája, a beruházások összvolumenének alakulása.

valamint a különböző fejlesztési célok rangsorolása alapvetően meghatározta a

lakásállomány fejlesztésére fordítható források nagyságát. A lakásberuházások alakulására jelentős hatást gyakoroltak a lakossági megtakarítások. illetve azok-

nak lakásépítési célokra való felhasználása, mivel a magánerőforrású lakásépítés

egyrészt jelentős nagyságrendű, másrészt az utóbbi években szerepe még nagyobb hangsúlyt kapott.

Csehszlovákiában az 1961 és 1985 közötti években lakásépítésre fordították a teljes beruházási eszközök 16,0 százalékát. 25 év alatt a lakásépítésben beru—

ház-ott eszközök teljes volumene 457 milliárd korona volt. Ez meghaladta egyes termelő ágak (például mezőgazdaság, energetika, gépgyártás stb.) fejlesztésére szánt eszközök volumenét.

Az 1981 és 1985 közötti években —— összehasonlító áron" —— 701 084 millió ko-

ronát fordítottak beruházásra. 979 százalékát az előző ötéves időszak beruhá-

zási ráfordításának. A népgazdasági beruházások volumene 1970-ben 552 száza—

lékkal. az 1971 és 1980 közötti évek átlagában 2,3—szeresével haladta meg az 1960.

évi szintet. 1985—ben a beruházásokra 2,ó-szerese't fordították az 1960. évinek.

A lakásberuházások -- összehasonlító áron — az 1981 és 1985 közötti években

a beruházások 13,3 százalékát tették ki. A beruházásoknak lakásberuházásra for—

dított hányada 1960—tól 1970—ig 159 százalékról 18,6 százalékra nőtt, ezt az arányt

azonban a továbbiakban már nem sikerült tartani, bár 1971-től 1975-ig a lakás—

beruházások aránya még mindig eléggé magas. i7,1 százalékos szinten maradt.

A lakásberuházások arányának növekedése —— amely az összes beruházások egy—

idejű emelkedése mellett volumennövekedést is jelentett — tükröződött a lakás—

építés fokozódásában, amely 1975-ig tartott, majd ezt követően csökkenni kez- dett. 1976—tól csökkent a beruházásoknak a lakásépítésre fordított hányada is. az 1976 és 1980 közötti évek átlagában már csak 13,8 százalékot tett ki. 1981 és 1985 között a csökkenés folytatódott, így 1985—ben 127 százalékot fordítottak a beruhá- zásokból a lakásépítés finanszírozására. A lakásberuházások arányának csökke—

nése — a beruházások volumenének csökkenése. illetve stagnálása mellett — a la—

kásépítés ütemének csökkenését eredményezte.

1 1977. évi árakon.

1110 DUDÁS JÁNOS — PAKOZDl ESZTER

Folyó áron számolva is csökkent a lakásberuházások aránya a beruházásokon belül. bár nem olyan nagy mértékben. mint összehasonlító áron. Folyó árakon 1970-ben a lakásberuházások 18.3, 1980—ban 132, 1985-ben 13.1 százalékát tették ki a beruházásoknak. Ezek az arányok alatta maradtak a Magyarországon kiala- kultaknak. mivel Magyarországon a beruházásokon belül a lakásberuházások ki-

emelt szerepet kaptak még abban az időben is. amikor a beruházások összvolu-

mene számottevően csökkent. Csehszlovákia nemzeti jövedelmének 3.8 százalékátz,

Magyarország 6.0 százalékát3 költötte lakásberuházásra az 1981 és 1985 közötti

években.

2. ábra. Lakásberuházások

az összes beruházás százalékában, 1970—1985

(folyó áron)

%

25

—— [absz/arrább

-—-- Magyarország ,

20

75

70 l l l l l l 1 l l I I l l i i

Magyarországon az 1981—1985-ös években —- összehasonlító (1977. évi) áron -—

906 216 millió forintot fordítottak beruházásra, az előző időszak beruházási ráfor—

dításának 90,0 százalékát. A beruházások volumene az 1981 és 1985 közötti évek- ben jobban visszaesett. mint Csehszlovákiában. Hosszabb távon azonban a be—

ruházások növekedtek, így a beruházási ráfordítások 1970-ben 1272, 1985-ben

2059 százalékkal haladták meg az 1960. évit. A volumennövekedés mértéke 1960

és 1970 között Magyarországon 2.3—szerese volt a Csehszlovákiában elért emelke-

désnek. Az 1971 és 1975 közötti évek átlagában Magyarországon tovább növeke—

dett a beruházások volumene. s 2.7-szeresét tette ki az 1960. évinek. 1976 és 1980 között a növekedés folytatódott. 1980—tól 1985—ig az ország erőforrásaiból egyre

kevesebb jutott beruházásokra, így a beruházások volumene évről évre csökkent, 1985-ben már csak 89,4 százalékát tette ki az 1981. évinek.

A lakásberuházások aránya a népgazdasági beruházásokon belül Magyar—

országon az 1961 és 1985 közötti években 17.3 százalékot tett ki. A 25 év átlagá-

ban a lakásberuházások folyó áras összegét csak az ipar beruházásainak összege

haladta meg, az összes többi népgazdasági ág beruházása elmaradt attól. 1960- ban lakásberuházásra a népgazdasági beruházások 189 százalékát fordították.

ez az arány 1970-re 16.8 százalékra csökkent. de mivel a beruházások volumene időközben növekedett. az aránycsökkenés mellett a lakásépítés üteme fokozódott.

Az 1971 és 1975 közötti években a lakásberuházásoknak mind az aránya, mind a volumene emelkedett. így egyidejűleg a lakásépítés magas szintet érhetett el. 1976

21977. évi áron.

31981. évi áron.

LAKASEPITES 1 11 1

és 1980 között a lakásberuházások aránya a népgazdasági beruházásokban csök- kent. de a csökkenés a beruházások volumenének növekedése mellett ment végbe.

s nem vezetett a lakásépítés visszaeséséhez, sőt az még növekedett is.

1981—től 1985-ig a lakásberuházások aránya megközelítőleg szinten maradt.

sőt egy év kivételével kismértékben növekedett, de ez az aránynövekedés nem el- lensúlyozhatta a már említett volumencsökkenést. így a lakásépítkezések számot—

tevően visszaestek.

A lakásberuházások évi átlagos növekedése -— összefüggésben a belső és a

külső gazdasági feltételek alakulásával, a gazdasági egyensúly és a szociálpoli- tika követelményeivel. valamint a lehetőségekkel —— mindkét országban rendkívül ingadozó volt a különböző időszakokban. A fő tendenciák azonban azonosak vagy

hasonlók voltak:

—- a lakásberuházások volumenének jelentős emelkedése az 1960-as évek második felében és

—— az évi átlagos növekedés ütemének magas színvonalon tartása a hetvenes évek ele—

jén, továbbá

— a lakásberuházások volumenének nagymértékű visszaesése az 1976 és 1980 közötti években. valamint

-— a lakásberuházások volumenének további csökkenése az 1980-es évek elején.

2. tábla

A lakásberuházások vglymenének alakulása. 1961—1983 _ _ , 1961. 1966. 1971. 1976.

és és és és 1981. 1982. 1983.

1965. 1970-1 1975. 1980. 1

Ország ' , M

évek közötti évi átlagos (13333:

növekedés (százalék) előző év: 1003)

Csehszlovákia. . . 1.2 10.8 5.2 0.0 98,6 9851 98.7 Magyarország . . . 4.9 121 8.7 0,7 93,0 101,8 l 98.4

A 2. tábla adatainak jobb értékelhetősége érdekében hasznos felidézni a la!

kásberuházások volumenének alakulását nemzetközi összehasonlításban. Elmond—

hatjuk, hogy a lakásberuházások volumenének alakulása tendenciájában általá—

ban követte a beruházásokét. mértéke azonban gyakran eltért attól. A világgazda-

ság váltazásai. új feltételei, ha olykor késve és ellentmondásosan is, e tekintetben ugyancsak nyomon követhetők.

1976 és 1980 között a legtöbb szocialista országban a lakásberuházások vo- lumene az összes beruházásokhoz hasonlóan évről évre emelkedett. A szocialista országok közül a lakásberuházások növekedése Magyarországon volt a legsze—

rényebb (0.7 százalék), Bulgáriában pedig a legdinamikusabb. Az európai tőkés országok többségében a lakásberuházások növekedési üteme alacsonyabb volt.

mint a szocialista országokban. sőt egyes tőkés országokban (például Svédország, Franciaország. Egyesült Királyság) már ebben az időszakban megkezdődött a la- kásberuházások volumenének csökkenése. A lakásberuházások növekedésének megtorpanása ezekben az országokban már ebben az időszakban jelent—

kezett. Míg az összes beruházások a tőkés országok viszonylatában együttesen 2.3 százalékkal. addig a lakásberuházások csak 1.3 százalékkal növekedtek. Az 1981 és 1984 közötti években a szocialista országokban —— Bulgária, Szovjetunió és a

Német Demokratikus Köztársaság kivételével — a lakásberuházások volumene

1112 DUDÁS JÁNOS - PÁKOZDI ESZTER

csökkent, de a csökkenés mértéke -— Románia kivételével — nem érte el az összbe- ruházásokét.

A szocialista országok a beruházási lehetőségek csökkenése mellett is kiemel-

ten fontos feladatuknak tekintették a lakosság lakáshelyzetének javítását. Az eu—

rópai KGST-országokban a lakásépítési beruházások aránya az összbe—ruházáso- kon belül az 1976 és 1984 közötti évek során emelkedő irányzatot mutatott; mig

több tőkés országban ez az arány csökkenő volt. Ugyanakkor lényeges kiemelni.

hogy a tőkés országok átlagosan összes beruházásaiknok még igy is nagyobb hányadát fordították lakásberuházásokra. mint a KGST-országok.

A gazdasági visszaesés az európai tőkés országok mindegyikében erőteljesen

sújtotta a lakáságazatot. Az országok többsége a gazdasági nehézségekre :: szo- ciális kiadások visszafogásával reagált. aminek hatására a lakásberuházások az összberuházások volumencsökkenését esetenként többszörösen meghaladó mér—

tékben estek vissza.

3. ábra. Lakásépítési beruházások egyes európai országokban, 1981—1984

(az összes beruházás százalékában)

%

35

W llá'iár országai il/aga

luna/WM; Wszajméstéya .. s X

25 ... si . ... §...

§ sis *

20 l-x § §

75 ..--.. ""- §l§ §

% § §

_ § §. §

70 e x§ s - __

x -X_ § § X

5 4 § § _ r—l

., x _ s s .

'n '? 's §: *? §, *

"N N % * x'b !; ' .

§§§§ § s Éx§§§§ s§§

assess ssss$ás§sss

* 1981—1983. évi adatok alapján.

Csehszlovákia lakásberuházásoinak nagyobb része állami erőforrásokból származik. A hetedik ötéves tervidőszak (1981—1985) során állami forrásokból mintegy 64 milliárd koronát használtak fel az állami lakásberuházások finanszíro- zására. mig a magán—lakásberuházásokra 29 milliárdot/* 1985-ben az állami la—

kásberuházások 1970—hez képest 105,3 százalékra nőttek. A hetedik ötéves terv—

időszak során növekedtek a magán—lakásberuházások is 1970-hez képest, növeke—

dési ütemük azonban lassult. Magyarországon az állami lakásberuházások aránya

évenként mintegy felét—egynegyedét tette ki Csehszlovákia megfelelő arányának az 1981—1985—ös években.

Míg az állami lakásberuházások aránya Csehszlovákiában az 1981—1985. évek átlagában 689 százalék, Magyarországon 24.8 százalék volt, tehát Csehszlovákiá- ban az állami lakásberuházások aránya átlagosan közel háromszorosát tette ki a

'1977. január 1-i árakon.

LAKASÉPlTES 1 1 13

magyarországinak. Az állami lakásberuházások aránya Magyarországon erősen

csökkent az 1981 és 1985 közötti években: amíg 1981—ben 34,5 százalékot, addig

1985-ben már csak 19,0 százalékot5 tett ki. A hatodik ötéves tervidőszak során 55.0 milliárd forintot fordítottak állami lakásberuházásra. A magán-lakásberuházásra felhasznált összeg meghaladta a 167 milliárd forintot, tehát több mint háromszo- rosan múlta felül az államit. Az állami lakásberuházások nemcsak orányukban, hanem abszolút értékükben is csökkentek Magyarországon. Csehszlovákiában az állami források az 1981 és 1984 közötti években szintén csökkentek. 1985—ben azonban kismértékben meghaladták az 1981. évit. Ezzel egyidőben Magyarorszá—

gon a magán-lakásberuházásra felhasznált eszközök növekedtek, Csehszlovákiá- ban csökkentek.

3. tábla

A lokásberuházások összetételének alakulása, 1981—1985'

Megnevezés ,??t'f l.__,_3?íl_JZÉÉ-_l__L'ti-_lw32?í www.

évben (százalék) évek "Naga

Csehszlovákia

Állami lakásberuházás . . . . 66.5 67.11 67.3l 70.2 73.3 68,9

Magán-lakásberuházás. . . . 3351 32.6 32.71 29.8 261? 31,1

Osszesen 100,0l 10001 1oo,0l 1000] 100,0l 100.0

Magyarország

2.9 1 19, 5 19, O 24.8 80, 5 81, 0 752 Állami lakásberuhózás .

Magán—lakásberuházás .

Összesen 100,

Hllv

1700,[10001100041000 100,0

l

CUIU'I

* Nemzeti valuta alapján. Folyó áron.

Az európai országok többségében a lakásépítésben az állam közvetlenül

részt vállal (lakásépités állami erőből). Az állam közvetlen részvételét a lakásépí-

tésben

a lakáshiány enyhítése.

az alacsony jövedelműek olcsó bérű lakáshoz juttatásának segítése.

az általános lakáshelyzet javítása,

a lokásberuházási költségek befolyásolása, a termelés stabilizálásához fűződő érdekek

llll

egyaránt indokolják.

A lakásépítés jelentős hányadát az államok közvetve a magánerős lakásépí—

tés támogatásával is befolyásolják. A szocialista országokban hosszú lejáratú ked—

vezményes hitel, szociális támogatások, és juttatások, a tőkés országokban adó- kedvezmények, alacsony kamatlábú hitelek a támogatás főbb formái. Egyes orszá-

gokban a támogatások bonyolult rendszere alakult ki. Az egyes országok lakásépi—

tésében általánosnak tekinthető a mogánerő növekvő szerepe. de ezzel ellentétes tendencia is megfigyelhető.

A szocialista országok körében növekszik a magánerős lakásépítés aránya.

A KGST—országokban —- az épített lakások pénzügyi forrás szerinti megoszlását figyelembe véve — a magánerős lakásépítés —— a Szovjetuniót. Romániát és Cseh-

5 Folyó áron.

1114 DUDÁS JÁNOS —- PÁKOZDI ESZTER

szlovákiát kivéve — túlnyomó részt képvisel. aránya az összes lakásberuházásbál 55—85 százalék közötti. A KGST-országok között 1984-ben Magyarországon volt a

legalacsonyabb (14.55 százalék) az állami erőforrásból épített lakások arány:).

Romániában pedig a legmagasabb (929 százalék).

Több tőkés országban kismértékben ugyan. de növekedett az állami erőforrás szerepe a lakásépitésben. Ez kétségtelenül összefüggésben van azzal. hogy a de—

kanjunktúra kihatott a magánerős lakásépítésre. Néhány országban (Ausztria.

Hollandia, Svédország) az állami lakáSépítés aránya 1984-ben meghaladta egyes szocialista országok megfelelő mutatóját.

4. tábla

A magánerőforrásból létesített lakások aránya az európai KGST-országokban"

(az összes iakásberuházásbál átadott lakások számához viszonyítva, százalék)

* 1971—1975. 1976—1980. 1980. ] 1984.

Ország

évek átlaga § évben

Bulgária . . . 59,7 47,9 48,0 58.2

Csehszlovákia . . . 35,9 35,0 31,9 38.3 Lengyelország . . . 71.4 81.3 81,9 77,8

Magyarország . . . 66,1 64,1 66,0 85,7

Német Demokratikus Köztársaság" 54.2 63.8 64,8 69.4

Románia . . . . . . . . . . 31,8 10,1 5.7 7.1

Szovjetunió . . . 27,3 23,4 21,9 24,0

* Ezer lakásban megadott adatok alapján számítva.

" Az összes lakásberuházásból átadott lakások száma a felújításokat is tartalmazza.

A hetedik ötéves tervidőszak során Csehszlovákiában enyhén növekvő ten- denciát mutatott az állami erőforrásból épített lakások számának aránya. 5 ez el—

lentétes volt a Magyarországon a hatodik ötéves tervidőszak során kialakulttal.

4. ábra. Az épített állami és magánerőíorrósú lakások számának alakulása, 1981—1985

555" dl: [ssz/aváhá Magam/azé;

a , —

'" l//a/m'e/vőáa"/

§ Maya'nmó'bő/

99 ——

. 80 __

70 60

50 ——

40 x—

50 20 10

0

1935%

7987 9821 7933 7984 mr 931!1 7932 5379

§

Magyarországon az 1981—1985. években a lakásépítés összetétele jelentősen módosult. A korábbihoz képest növekedett a magánerőforrósból épített (állami hitellel támogatott) lakások száma és aránya, 5 párhuzamosan csökkent a kizáró- lag állami forrásból épitetteké.

LAKASEPITES 1 1 1 5

A lakásépítés támogatási rendszerét is az előirányzatnak megfelelően módo—

sították. Az 1983—tól kialakított új pénzügyi és hitelezési feltételek jelentős mér- tékben javították a magán—lakásépítés pénzügyi, műszaki és szervezeti feltétel- rendszerét. A hatodik ötéves tervtörvény úgy fogalmazott. hogy hosszú lejáratú építési kölcsönnel. bővülő körben nyújtott és összegében is növelt szociálpolitikai támogatással, szervezett közművestelek—ellátással kell ösztönözni a személyi tu—

lajdonú lakások építésének formáit, köztük elsősorban a családiház—építést. Mind- ennek hatására a lakásépítés pénzügyi forrás szerinti struktúrája jelentősen áta- lakult.

A LAKÁSÉPlTÉS ALAKU LÁSA

A lakás iránti objektív szükséglet nem kellő kielégítése negatív hatást gyako—

rol nemcsak az életszínvonal. hanem közvetve a születések számának alakulására is. és általában a háztartások fogyasztási struktúrájának deformációjára vezet. A szocialista társadalom ezért is fokozott figyelmet fordít valamennyi népességcso- port lakásproblémájára.

A lakásberuházások volumenének alakulásában az épített lakások száma mel- lett azok nagyságában, összetételében s minőségében bekövetkezett változások is közrejátszanak. Ezért a lakásberuházások növekvő volumene mellett is előfordul- hat. hogy az épített lakások darabszáma csökken. Ez a tendencia figyelhető meg a hetvenes évek második felében Európában. Ebben az időszakban az előző évhez képest kevesebb, de nagyobb alapterületű és minőségileg színvonalasabb laká- sok épültek. A lakásállományt ugyan csak néhány országban (Belgium, Dánia.

Német Szövetségi Köztársaság. Svájc, Svédország) tekintették mennyiségileg kie—

légítőnek, de az életszínvonal javulásával valamennyi európai országban nőtt az igény a jobb minőségű lakások iránt. 1981—től az épített lakások számának továb- bi csökkenése mellett már a lakásberuházások volumene is csökkent, ami azt jelzi, hogy több országban kevesebbet tudtak lakásépítésre fordítani. A csökkenő la- kásberuházások mellett az állam lakásépítési tevékenységében számos országban a szociális lakásépítés került előtérbe. és az elsődleges célt -— a lakáshiány eny- hítését — nem csak új építéssel. hanem a meglevő állomány megóvásával és kor—

szerűsítésével kívánták elősegíteni.

A nemzetközi tendenciákhoz képest sajátos jelenségek figyelhetők meg Cseh- szlovákia és Magyarország lakásépítésében. A lakásberuházások volumenének csökkenése mellett a hetvenes évtized második felében Csehszlovákiában és Ma—

gyarországon még nőtt a lakásépítés, a nyolcvanas évektől azonban a lakásbe- ruházások volumenének további csökkenése már a lakásépítés visszaesését ered- ményezte. A lakásberuházások csökkenését tehát a két országban fáziskéséssel követte a lakásépítés csökkenése az európai országok többségéhez képest.

Csehszlovákiában és Magyarországon a háború előtti évekből örökölt lakás—

alap minőségileg, mennyiségileg, de területi elhelyezkedés szempontjából sem elégítette ki a népesség szükségleteit. A háború alatti években a lakásépítés szinte megszűnt. ugyanakkor a lakások százezrei semmisültek meg. illetve szen- vedtek károkat a háborús pusztítás következtében, A háború utáni első években nem álltak rendelkezésre megfelelő gazdasági feltételek a lakáshelyzet gyorsabb ütemű javítására. Csehszlovákiában és Magyarországon is csupán az ötvenes évek második felében érte el, illetve haladta meg a lakásépítés az évi 50000 darabot.

Magyarországon az 1960. évi, Csehszlovákiában az 1961. évi lakásösszeírás ada—

tai kedvezőtlen helyzetet mutattak mind mennyiségileg. mind minőségileg. A ren-

1116 DUDÁS JÁNOS _ PAKOZDi ESZTER

delkezésre álló lakásalap alatta maradt a háztartások számának, a meglevő laká—

sok átlagos életkora magas, nagyság szerinti struktúrája kedvezőtlen és felsze—

reltsége alacsony színvonalú volt. Ennek a helyzetnek a felszámolása elsődlegesen

a lakásépítés növelésével volt lehetséges.

Csehszlovákiában — Magyarországhoz hasonlóan _ a lakásépítési feladata—

kat a népgazdasági tervek rögzítették. 1960 óta 198549 mindkét országban folya——

matosan öt középtávú tervidőszak fejeződött be. Ez a periódus Csehszlovákiában a harmadik—hetedik, Magyarországon a második—hatodik ötéves tervidőszokakat ölelte fel.

Csehszlovákiában az 1961 és 1980 közötti harmadik—hatodik ötéves ter—

vek — az ötödik ötéves terv kivételével — növekvő mennyiségű új lakást irányoztak

elő, majd az 1981-től 1985—ig tartó hetedik ötéves tervidőszakban csökkentették a lakásépítési előirányzatot, de az még így is meghaladta a harmadik ötéves tervben

(1961—1965) rögzítettet. A nyolcadik ötéves terv készítésére szolgáló utasítás to-

vábbi csökkenéssel számol, öt év alatt mintegy 480000 lakás felépítését írja elő.

amely megfelel a harmadik ötéves terv előirányzatának.

Magyarországon a második—hatodik ötéves tervek hasonló tendenciákat tar—

talmaznak. Az 1961—1965. évektől kezdődően ötéves tervidőszakonként Magyar—

országon is növekedett az előirányzott lakások száma egészen az ötödik ötéves

tervvel (1976—1980) bezárólag, majd a hatodik ötéves terv (1981—1985) —- tekintet—

tel a gazdaság belső és külső feltételeinek nehezedésére - Magyarországon is

csökkentette az építendő lakások számát. A jelenleg folyó hetedik ötéves terv a

gazdaság egyensúlyi helyzetéből kiindulva további csökkenéssel számol. 320—

340000 új lakás felépítését irányozva elő, ez a mennyiség azonban meghaladja a második ötéves terv előirányzatát.

A lakásépítés visszafogása és ezzel egyidejűleg a lakáspolitikai koncepciók megváltozása a két országban egyidejűleg következett be. Ebben szerepet játszott az, hogy a kedvezőtlen külgazdasági feltételek közepette a népgazdaság teher—

bíró képessége mindkét országban csökkent, ami hatással volt a lakásépítés üte-

mének alakulására is.

A lakásépítés ütemének csökkentésében azonban az a fontos körülmény is közrejátszott, hogy a lakásellátás rendszerét az utóbbi időben mindkét országban másként ítélik meg. mint korábban. Ezt az eltérő megítélést természetesen az 1960 óta elért nagy mennyiségi és minőségi fejlődés tette lehetővé.

A lakásalap korábbi bővített újratermelése, amely az új építkezések és a vi- szonylag nagy számú lakásmegszűnések mellett — mint az adatok is igazolják ——

sikeresen ment végbe, a jelenlegi körülmények között túlságosan extenzívnek bi- zonyulna. Ma már nem tarthatók reálisnak azok a koncepciók. amelyek a lakás- alap bővítését és korszerűsítését teljesen új lakótelepeken, tömeges lakásépítés—

sel. a kommunális feltételek egyidejű létrehozásával kívánnák megoldani. Ez a korábbi évtizedekre kétségtelenül jellemző volt nemcsak Magyarországon és Cseh- szlovákiában, hanem számos más európai országban is. Ma a lakásellátás fej- lesztésének járható útja nemzetközi viszonylatban is a meglevő lakásállomány

korszerűsítési és fenntartási lehetőségeinek feltárása. ezáltal a lakások fizikai és erkölcsi élettartamának meghosszabbítása. lgy az utóbbi években a lakáspolitika

szerves részévé vált —— nemzetközileg is —— az új építkezés mellett a meglevő la- kásalap korszerűsítése. Ennek megfelelően Csehszlovákiában a hetedik, Magyar- országon a hatodik ötéves tervidőszakban programok alapján megkezdték a szo- cialista tulajdonban levő lakások korszerűsítését, amire külön pénzeszközöket biz—

tosítottak. Támogatják a lakosság által kezdeményezett korszerűsítéseket is.

LAKASEPíTÉS 1117

A megvalósult lakásépítés — mind Csehszlovákiában. mind Magyarországon — eltért az ötéves tervekben előre számítottál, Csehszlovákiában úgy, hogy az utolsó három tervperiódusban meghaladta azt. A lakásépítés a terveknek megfelelően az 1961 és 1980 közötti években Csehszlovákiában tervidőszakról tervidőszakra növekedett. 1971 és 1975 között jelentős mennyiségi ugrás volt, 1976 és 1980 kö-

zött a lakásépítés, ha szerényebb mértékben is, de tovább nőtt, míg 1981 és

1985 között a csökkenés olyan mértéket ért el. hogy a lakásépítés az 1961—1965—ös évek színvonalát már csak 19,8 százalékkal haladta meg.

Csehszlovákiában 1961 és 1985 között 26 millió lakás épült. ennek eredmé—

nyeképpen több mint 8 millió személy, az ország lakosságának több mint fele köl—

tözött új lakásba. A lakásviszonyok és az életkörülmények minden eddigit megha- ladó mértékben javultak nemcsak az új és növekvő alapterületű, egyre jobban felszerelt lakásoknak. hanem a lakásokhoz kapcsolódó járulékos kommunális szol- gáltató létesítményeknek köszönhetően is. Megszűntek a korábbi jelentős különb- ségek az egyes társadalmi csoportok, a városok és községek, a köztársaságok.

egyes kerületek és járások lakásviszonyai között.

Magyarországon a lakásépítés hasonlóan alakult a csehszlovákiai tendenciák—

hoz. Hazánkban a középtávú terveken túl hosszú távú programok határozták meg

a lakásépítési feladatokat.

Az első 15 éves lakásfejlesztési program Magyarországon a második—negye- dik ötéves terveket ölelte fel. A lakásépítés ebben az időszakban az ország gaz—

dasági lehetőségeihez mérten feszített program teljesítését jelentette. Az előirány—

zottnál 5 százalékkal több. összesen egymilliót meghaladó lakás épült, s ennek révén több mint 3 millió személy, az ország lakosságának közel egyharmada köl- tözött jól felszerelt, új otthonba.

Magyarországon e programnak fontos célkitűzése, a mennyiségi lakáshiány felszámolása -— több gazdasági—társadalmi tényező együttes hatása miatt — végül is nem teljesüit. A mennyiségi lakáshiány felszámolására tett erőfeszítéseket, to- vábbá az újonnan keletkezett feszültségek oldását szolgálja a kormány által jó- váhagyott, jelenleg érvényben levő második 15 éves lakásépítési program, amely az elsőnél több, összesen 1.2 millió új lakás felépítésével számolt. Ez utóbbi prog—

ram szerint az ötéves tervidőszakonként építendő új lakások mennyiségét a meg- levő lakásállomány növekvő korszerűsítési feladatainak együttes mérlegelésével.

a népgazdaság középtávú terveiben — az anyagi—műszaki feltételekkel összhang- ban -- kell meghatározni. A lakásszükségletek területi megoszlása alapján a leg—

fontosabb feladat Budapest és a nagyvárosok lakáshelyzetének gyorsabb ütemű javítása. Ennek megfelelően Budapesten 300 000. az ország többi városában össze—

sen mintegy 450000 lakás felépítését tűzték ki célul. A program első 10 évében

— 1976 és 1985 között —- összesen 822 399 lakás épült az országban. így az elő- irányzott lakásépítésnek több mint kétharmada megvalósult. Az épített új lakások mennyisége 2,8 százalékkal haladja meg a program időarányos részét. Összessé—

gében Magyarországon az 1960 utáni években —- 1961-től 1985-ig — 1.9 millió lakás épült. ami közel 6 millió személyt. az ország lakosságának több mint felét érintette.

Az ilyen nagyszámú lakosság életkörülményeinek javítása történelmi jelen- tőségűként értékelhető mind Magyarországon, mind Csehszlovákiában.

A lakásépítés növekedése 1960-tól ugyan nem volt töretlen sem Csehszlová—

kiában sem Magyarországon, de tendenciájában felfelé ívelő volt. és az 1971-

1975-ös időszakban nagy lendületet vett. Az 1981—1985. évi visszaesés (245 0/0)

nagyobb méretű volt Csehszlovákiában, mint Magyarországon (18.3 %) az 1976—-

1118 ' ouoAs JÁNOS — PÁKOZDI ESZTER

1980-es évek kiemelkedően magas lakásépítéséhez viszonyítva. (Igaz, Csehszlová—

kiában az 1976—1980. évek építési csúcsa is magasabb volt, mint Magyarorszá—

am)

5. tábla

A lakásépítés összefoglaló adatai, 1961—1985

1961—1965. lms—1970. l1971—1975. j1976—4980. 1981—1985.

Megnevezés

években épített lakások száma (ezer)

Csehszlovákia

Tervezett lakások száma . 480,0 577,0 535.D 644,0 485.0

Épített lakások száma . . 408,6 4392 6152 6482 4895 Magyarország

440.0 390,0 Tervezett lakások száma. 250.0 * 350,0*l 400,0 1 430,0-— 370,0—-

452.7 ! 369.7

Épüettlakások száma . . 282A 327A ' 4383

l l

* Az első 15 éves lakásépitési terv szerint, a harmadik ötéves terv szerint 300 000.

5. ábra. A lakásépítés évenkénti alakulása 1961 és 1985 között

(index: 1960. év : 100.0)

% 200

7511

——-—tse/7sz/auák/£9 / fs

: X.,- 160 §

—--—— Magyarország X,!

7 40

" l

! _sl /'., 7 20

x *J

!

700 * .

x !

k—...—'-—

50ixiriixiMlxrlirlllrl1il

m Ha s o. 'n noe; '— %%

33s§3s3s§ s§§§§§s§§ss§ §§ ee

A lakásépítés csökkenése teljesen egybeesett az európai országokban, köztük

a KGST-országokban (a Német Demokratikus Köztársaság kivételével) tapasztalt

jelenséggel. Ezt a csökkenést a lakásellátottság színvonala a szocialista orszá—

gokban még nem teljesen indokolta. Az európai tőkés országokban ugyanis ebben

az időszakban lényegesen magasabb volt a lakásellátottság, mint a szocialista

országokban. tehát ezekben az országokban a lakásépítés csökkenése kisebb fe—

szültségek mellett mehetett végbe. A szocialista országok — köztük Csehszlovákia és méginkább Magyarország — a lakásépítés csökkentésével megőrizték a ko-

rábban kialakult színvonalbeli különbséget a tőkés országokhoz képest. E különb-

ségek felszámolása csak hosszabb távon lehetséges.

A lakásépítés abszolút számai által jelzett tendenciák (: lakásépítésnek a la-

kosság számához viszonyított arányában is érvényesültek. A népesség gyarapo—

dása a legtöbb európai országban csak mérsékelt. néhány országban pedig csök- kenő volt. A lakásépítés intenzitása (az ezer lakosra jutó épített lakások száma)

LAKASEPlTÉS _ 1 1 19

nemzetközi viszonylatban is jelentősen megváltozott az 1960 és 1985 közötti évek-

ben. Csehszlovákia és Magyarország az időszak első felében az alacsony lakás—

építési intenzitást felmutató országok közé tartozott, de —— a Szovjetuniót kivéve —- a legtöbb KGST—országot is hasonlóképpen minősíthetjük. Ez az időszak az 1960-as

évektől 1970—ig tartott. A KGST—országokban ekkor az ezer lakosra jutó épített la-

kások száma átlagosan (SD—7.0 között mozgott, Csehszlovákia és Magyarország (Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal együtt) egyaránt az

átlag alatt helyezkedett el.

A lakásépítés intenzitása a KGST—országok átlagában, valamint Csehszlová—

kiában és Magyarországon is egyaránt 1975-ben érte el a csúcspontját. Csehszlo- vákia ebben az időben 9.8, Magyarország 9.4 lakást épített ezer lakosra számítva.

s ezzel a KGST—országok között az első két helyre kerültek. de nemzetközi viszony—

latban is kiemelkedő helyezést értek el. A KGST-országokban már 1980-ra csökkent

a lakásépítés intenzitása, hasonlóképpen Csehszlovákiában és Magyarországon de nemzetközi viszonylatban Csehszlovákia 8.4—es, Magyarország 8.3-es mutató—

jával még mindig az élvonalba tartozott. 1985—re a lakásépítés intenzitási muta- tója a KGST-országokban átlagosan 6.6—re csökkent. Csehszlovákia és Magyarorl

szág mutatói (6.6. illetve 6.8) az átlag körül alakultak. A KGST—országok közül

Csehszlovákiát és Magyarországot Bulgária előzte meg. Az európai tőkés orszá—

gokban ebben az időben a lakásépítés intenzitása rendkívül alacsony volt.

6. ábra. Az ezer lakosra jutó épített lakások száma néhány európai országban, 1981—1984

Dana!)

7" ?

A'ó'S/lamm'glwt áf/aga § l'-

fá'kís ars—zaklat .

% § a ... e

i' ?

z %

§

"a z % h a k i m

338306?M' ,— 1 ;

Nm

§ ! 3329 83 M W

As %% § §

** 'b .

s"? 31! § És; 3ɧ

ne etes % *a? sss,

RN snek EÉ §§§ §§§

%% Neme *s'x's' sexex—h

sweessm sessssesmss

náegüke §m§t$€§§§§%%

' Az 1981—1983. évek átlaga.

" Az 1981—1982. évek átlaga.

A lakásépítés intenzitásának nemzetközi összehasonlításához, illetve azokhoz a megállapításokhoz, hogy egyes években Csehszlovákia és Magyarország, de (:

KGST—országok többsége is a nemzetközi élvonalba tartozott a lakásépítés tekin- tetében, hozzátartozik annak a ténynek a tudatosítása, hogy az összehasonlításba

bevont európai tőkés országok6 többségében az a folyamat. amely a szocialista

"Ausztria. Belgium, Dánia. Egyesült Királyság. Hollandia, Német Szövetségi Köztársaság. Svájc.

1120 DUDÁS JÁNOS - PÁKOZD! ESZTER

országokban az 1970—es években zajlott, már ezt megelőzően, az 1960-as években.

illetve az 1970-es évek elején végbement. Az 1960 és 1970 közötti években számés európai tőkés országban rendkívül magas volt a lakásépítés intenzitása -— messze megelőzve a KGST—országokét —. tehát a háború előttről és a háborúból örökölt lamaradást lakásellátottságukat tekintve ezek az országok korábban .,hozták be".

mint a szocialista országok. lgy azokban az években, amikor a szocialista orszá-

gok lakásépítése fejlődésének csúcsán volt, az európai tőkés országokban ugyan—

ezen fejlődésre már annak leszálló ága volt jellemző.

A lakásépítés intenzitásának csökkenő tendenciája mellett, illetve csökkenése ellenére az 1981 és 1984 közötti évek átlagában a szocialista országok lakásépí—

tésének intenzitása meghaladta a tőkés országokban tapasztalható mértéket. Ez az intenzitásbeli eltérés —- mint azt az előzőkben említettük — a lakásellátottság—

ban kialakult különbségek mellett indokolt is, egyúttal feljogosít arra a feltétele- zésre. hogy az a szocialista országokban a lakásellátottságban mutatkozó lema-

radások mérsékléséhez vezet.

A LAKASÉPlTÉS ÉS AZ ÉPITETT LAKÁSOK FÖBB lELLEMZÖl

Mindkét ország lakásépítésében elterjedt a korszerű épitési mód, ezen belül is elsősorban a paneles és blokkos építkezések térhódítása szembeötlő. A kor- szerű építésmódot elsősorban az építőipari vállalatok alkalmazzák, Csehszlováki- ában azok. amelyek az állami, vállalati és szövetkezeti lakásokat építik. Magyar—

országon az állami lakásépítésen kívül a magánerőből épült lakások közül első—

sorban a takarékpénztári beruházású lakások készülnek korszerű építési techno- lógiával. A korszerű építési mód Csehszlovákiában elterjedtebb. mint Magyaror- szágon. elsősorban az építésfinanszírozási formából, illetve a kivitelezői háttérből adódóan.

Magyarországon elsősorban a családi házak nagyobb arányával összefüg—

gésben a hagyományos építkezések szerepe nagyobb, mivel a családi házak ma még zömmel hagyományos módon épülnek.

Az 1960 és 1985 közötti évek időszakában mindkét országban a lakások nem- csak számszerűen gyarapodtak. hanem jelentősen javultak a lakásépítés minő- ségi mutatói is. Ezek a minőségi változások abban foglalhatók össze, hogy

— növekedett az épített lakások átlagos alapterülete, lakóterülete, átlagos szobaszá—

mo.

— javult a szobaszám szerinti összetétel.

— emelkedtek a felszereltségi. ellátottsági mutatók.

Csehszlovákiában az újonnan épített lakások átlagos alapterülete 1970-től 1985-ig 63,0 négyzetméterről 78,5 négyzetméterre. tehát 155 négyzetméterrel, gya- korlatilag egy kisebb szobaméretnek megfelelő nagysággal növekedett. Magyar- országon 1970—től hasonló alapterület-növekedést értek el, 1985—ben 78,9 négyzet- méter volt az épített lakások átlagos alapterülete. 1970-hez képest 17.4 négyzet- méterrel nagyobb. A lakások átlagos alapterülete annak is függvénye. hogy a la—

kások milyen építési—finanszírozási formában épülnek. illetve milyen kivitelezők

készítik azokat. Mindkét országban jellemző, hogy az állami építőipari vállalatok

által épített lakások sokkal kisebbek. mint az átlag.

A lakásépítés fejlődésének nagy eredménye az 1960 és 1985 közötti években a lakások szobaszámának növekedése. 1960-ban Csehszlovákiában az újonnan épített lakások átlagos szobaszámo 2.1 szoba volt, 1985-ben 3.0 szoba, tehát át- lagosan közel egy szobával nagyobb lakások épülnek a fejlődés eredményeként.

LAKASEPlTES

1 121

Magyarországon az átlagos szobaszám 1985-ben 2.5 szoba volt.7 0.9 (tehát közel egy) szobával több, mint az 1956—1960-05 évek átlagában.

Csehszlovákia lakásépitésére alapvetően a három és több szobás lakások jel—

lemzők, ezek tették ki 1981 és 1985 között az épített lakások 73—79 százalékát.

E lakások építésének aránya növekvő volt. Magyarországon szintén növekedett a 3 és több szobás lakások építésének aránya, de az nem érte el a csehszlovákiait.

Magyarországon az a tapasztalat, hogy amilyen mértékben nő a magán—lakásépí- tés aránya. olyan mértékben nő a három és többszobás lakásoké is.

Az 1981 és 1985 között épített lakások jól felszereltek. komfortosak. Cseh—

szlovákiában a főző-. mosdó- és egészségügyi helyiséggel, a villannyal és vízveze- tékkel való ellátottság az új lakások körében 100 százalékos. A lakások csatorná—

val is ellátottak, mintegy 85 százalékban közcsatorna, 15 százalékban házi szenny—

vizcsatorna szolgálja a vízelvezetést. 70 százalékuk központi fűtéssel épült.

Magyarországon az újonnan épült lakások mindegyikében van főzőhelyiség, a mosdó— és egészségügyi helyiség a lakásoknak csak 1—2 százalékából hiányzik.

A villannyal való ellátottság 1983—ban elérte a 100 százalékot. Folyóvíz (közműből

vagy házi vezetékből) a felépült lakásoknak 99 százalékában van. A lakások csa- tornázottsága is csaknem teljes, bár a szennyvízelvezetés több mint 40 százalék- ban házi megoldású. Központi fűtéssel az 1981 és 1985 között épült lakásoknak több mint 70 százaléka rendelkezett.

Csehszlovákiában és Magyarországon a lakások nagyságának növekedése,

felszereltségének javulása megegyezik a hosszabb távú nemzetközi tendenciák—

kal. Az újonnan épített lakások nagysága,8 átlagos alapterülete az európai orszá- gokban növekvő.

A szocialista országokban általában kisebb lakások épülnek. mint a tőkés országokban. Ez összefüggésben van azzal. hogy a szocialista országok többségé- ben a lakásépítés célja még mindig elsősorban a mennyiségi lakáshiány felszá- molása. továbbá azzal, hogy ezekben az országokban az állami szociális jellegű és egyben kisebb alapterületű lakások épitése még mindig nagyobb arányú, mint a tőkés országokban.

A lakások alapterületének növekedése - a lakásépítés szintjének csökkenése.

illetve a magán—lakásépítés arányának növekedése mellett -— egyben bizonyos po- larizálódási folyamatokat is tükröz a lakosság anyagi, vagyoni helyzetében. 1984- ben az épített lakások átlagos alapterülete a szocialista országokban 66,1 négy—

zetméter, míg a tőkés országokban meghaladta a 116 négyzetmétert.9 Az egy la- kásra jutó átlagos szobaszám a legtöbb országban megközelíti vagy meghaladja

a három szobát.10 Az átlagos szobaszám 1976-hoz képest tovább növekedett a leg—

több országban. kisebb számban azonban csökkenés is előfordult. A szocialista

országokban az újonnan épített lakások többsége két—három szobás,M mig a tő—

kés országokban a három—négyszobás lakások építése jellemző. Azok az országok.

ahol az épített lakások átlagos szobaszáma meghaladja a négy szobát. a fejlett tőkés országok csoportjába tartoznak. Ezekben az országokban a lakásépítés túl—

jutott azon a szakaszon. amelyben a mennyiségi igények kielégítése az elsődle- ges cél.

7Magyarországon két félszobát egy szobának számítanak. Csehszlovákiában félszobát nem ismer- nek. szobának a 8 négyzetméter feletti helyiségek számítanak.

. . 8Az egyes országokban a lakások nagyságát. átlagos alapterületét és szobaszámát eltérő módon szamitják. A módszertani eltérések ezen a területen a legnagyobbak. Ezért a következőkben az adatok csak a tendenciák jelzésére alkalmasak.

"A mutató nem tartalmazza többek között a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország. Olasz- ország. Spanyolország adatait.

"A nemzetközi adatszolgáltatásban :: konyha is szobának számít.

11 A konyhát nem számítva szobának.

5 Statisztikai Szemle

1122 DUDÁS JÁNOS -— PÁKOZDI ESZTER

Az új lakásokat Európában csaknem teljes egészében vezetékes vizzel látják el.12 E tekintetben a szocialista és a tőkés országok lakásépítésében alig van kü-

lönbség.

A LAKÁSELLÁTOTTSÁG

Az egyes országokban a lakásellátottságot kifejező ezer lakosra jutó lakások szóma az 1976 és 1984 közötti években eltérően növekedett. A szocialista orszá-

gokban —— Bulgáriát kivéve -— mérsékeltebb volt a lakásellátottság javulása. mint

a tőkés országokban. A tőkés országokban az ezer lakosra jutó lakásállomány nö-

vekedésének üteme közel kétszerese volt a szocialista országokban bekövetkezett növekedésnek. Csehszlovákiában és Magyarországon a növekedés üteme európai viszonylatban közepes színvonalúnak minősíthető.

M 6. tábla

Az ezer lakosra jutó lakások száma

imffm' ! (19ao. 1976—1980. _,_L1fil;__ __mím' _ 1961—1964.

évi átla- évi átla-

gmag év végén 97.323 év végén 91132?

(darab) ütem (darab) ütem

(százalék) (százalék)

Ausztria . . . 388 399 0,7 407 414 0.6

Belgium . . . . . . . . 403 386 —1,1 400 404 0.3

Bulgária . . . . . . . . 293 317 2.0 327 . 2.00

Csehszlovákia . . . 325 355 1.30 361 362 0.1

Dánia. . . . . . 397 422 2,1 426 475 3.7

Egyesült Királyság . . . . 369 385 1.1 388 . 0.40

Hollandia . . . . . . . 324 343 1.4 348 367 1.8

Jugoszlávia . . . 267 . 1,50l . . 1.8e

Lengyelország. . . 276 274 —-O,2 277 284 0.6

Magyarország. . 322b 335 1.0 340 355 1.5

Német Demokratikus Köztár-

saság . 390 1.3 409 1.59

Német Szövetségi Köztársa-

ság. . . . . . . . 390 412 1.4 418 438 1.6

Spanyolország. . . 344 390 3.2 394 398 O,3

Svájc . . . . . . . . . 399 428

1.8 424 447 1.8

" Az 1981—1983. évek adatalból.

9 Az 1980-es népszámlálás alaflán korrigált adat.

ÚEAz 1977—1980. évek adataibó . d Az 1976—1978. évek adataiból.

"Az 1982—1983. évek adataiból.

! Az 1976—1977. évek adataiból.

' Az 1983—1984. évek adataiból.

A tőkés országokban az ezer lakosra jutó lakásállomány —— Belgium kivételé-

vel - azokban az országokban növekedett nagyobb mértékben. ahol a lakásellá-

tottsági mutatók magasak. megközelítik vagy meghaladják a 400 lakást (Német

Szövetségi Köztársaság, Svájc. Spanyolország). Ezekben az országokban sok lakás áll üresen. részben minőségi okok, részben a fizetőképes kereslet hiánya miatt.

Magyarországon a lakásellátottság (az ezer lakosra jutó lakásállomány) 1963—ban

1229 országból kilencben 100 százalékos az ellátottság. tizenkettőben azt megközelítő. nyolctól nincs adaL

LAKÁSEPlTÉS

1 123

még valamelyest kedvezőbb volt, mint Csehszlovákiában, ezer főre 292 lakás. az

utóbbiban pedig 288 lakás jutott. Ez a kisméretű szintkülönbség a lakásellátott—

ságban jellemző maradt 1978—ig. amikor is Csehszlovákia megelőzte Magyarorszá-

got, bár a különbség 1984-ig nem volt számottevő, így a lakásellátottság szintje a

két országban közel azonos volt. Ezt mutatja, hogy

— Csehszlovákiában 1982-ben 349. 1983—ban 358, 1984-ben 362:

—- Magyarországon 1982-ben 348, 1983-ban 354. 1984-ben 355

lakás jutott ezer főre. Mindenesetre a lakásellátottság szintjében kialakult különb-

ség oda vezetett, hogy a másik fontos lakásellátottsági mutató, a száz lakásra jutó népesség száma (laksűrűség) a csehszlovákiai helyzetet mutatja kedvezőbbnek.

Különösen érvényes ez a két fővárosra, Prágára és Budapestre. ahol a különbsé- gek számottevők. bár tendenciájukban csökkenők. Az 1980 és 1985 közötti évek

átlagában Prágában száz lakásban átlagosan 22 fővel kevesebben éltek. mint

Budapesten, ugyanakkor országos szinten az átlagos eltérés csak mintegy 5 fő

volt Csehszlovákia javára.

Az 1960 és 1980 közötti években Csehszlovákiában és Magyarországon egya- ránt mérséklődött a lakáshiány, bár még nem szűnt meg teljesen. Ennek egyik oka az volt. hogy a lakásépítés növekedése mellett aránylag nagy mértékű volt a lakás- megszűnés. amelynek pótlása igénybe vette az új építkezések jelentős részét. A csökkenés optimális szintje lehetővé tenné a lakáshiány kiküszöböléséhez szüksé- ges idő megrövidítését.

Az európai országok közül azokban a legzsúfoltabbak a lakások. s legkedve-

zőtlenebb a lakásállomány relatív nagysága, ahol az ezer lakosra jutó lakások száma a 350-et nem éri el. Itt egy lakásban átlagosan közel 3 fő él. Ezekben az országokban —— az elért fejlődés ellenére —- a lakásellátás feszítő gondja még ma

is a mennyiségi lakáshiány. A lakásállomány felújítására, fenntartására csak ke- vés eszköz jut, aminek következtében a lakásállomány tovább avul, öregszik.

7. tábla

Az ezer lakosra iutó lakások száma, 1984

350 lakás alatt 350—400 lakás között 400 lakás felen

Bulgário*

Jugoszlávia"

Lengyelország

Csehszlovákia

Egyesült Királyság"

Hollandia Magyarország

Ausztria Belgium Dánia

Franciaország*

Német Demokratikus Köztársaság

Német Szövetségi Köztársaság Svédország"

Svájc Spanyolország

' 1983. év! adatok alapján.

"1962. évi adatok alapján.

Az országoknak abban a csoportjában — ahová Csehszlovákia és Magyaror- szág is tartozik —, amely csoportban ezer lakosra 350—400 lakás jut, már bízo- nyos eredményeket értek el a mennyiségi lakáshiány felszámolásában. noha az még mindig jelen van. A lakásszükségletek általában csak bizonyos településtí—

5*

1124 DUDÁS JÁNOS — PÁKÖZDi ESZTER

pusokban (községekben, kisebb városokban) kielégítették, a nagyvárosokban, ipari

centrumokban még jelentékeny számú háztartás vár lakásra. A mennyiségi lakás——

hiány mellett ugyanakkor már megjelennek a minőségi lakásigények is, és a la—

káspolitika egyre inkább számol azok kielégítésével. A meglevő lakások felújítása.

korszerűsítése az építési feladatokkal azonos rangot kezd kapni.

Kedvező helyzetben vannak azok az országok, ahol a lakásellátottsági mu—

tató a 400 lakást meghaladja. Ez azt jelenti. hogy egy lakásra 2.5 főnél kevesebb

jut. ami jó lakásviszonyokra utal. Ezekben az országokban a mennyiségi lakás—

hiányt már lényegében felszámolták. vagyis a különböző településeken a rendel—

kezésre álló lakások és a háztartások száma között egyensúly jött létre, sőt bi—

zonyos lakásokból felesleg is mutatkozik. A lakásépítés során a minőségi igények

kielégítése az elsődleges. Ugyanakkor a meglevő lakásvagyon korszerűségének.

használati értékének megőrzése és növelése is fontos feladat.

A lakásállománynak 1980-ban Csehszlovákiában 917 százaléka, Magyaror- szágon 96,5 százaléka volt lakott. A lakott lakások minőségi jellemzői az életvi- szonyok fontos mutatói. A lakott lakásállomány szobaszám szerinti összetétele

mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon kedvezőtlen volt, de az 1960 és

1980 közötti években számottevően iavult.

6. tábla

A lakott lakások szobaszám szerinti összetételének alakulása, 1960—1980

Csehszlovákia Magyarország

1 l 2 l s és több 1 l 2 l 3 és több

Év Ussze- 7 ) _, www" Össze-

l szobás lakások sen szobás lakások sen

! aránya (százalék) ! aránya (százalék)

?. __, ,_ . !_-_,_____ . _ez—M.

1960* . . . ( 45!!! 37,5 l 17,1 100,0 62,5 32.8 l 4.7 100,0

1970 29,8 39.6 30,6 100,0 45.8 43.8 10,4 100.0

1980 19.8 1 349 45,3 100,0 27,7 52,2 20.1 100,0

' l

* Csehszlovákiára 1961. évi adatok.

Csehszlovákia már 1960—ban lényegesen kedvezőbb minőségű lakott lakásál-

lománnyal rendelkezett (: szobaszám szerinti összetétel tekintetében, mint Magyar-

ország. A minőségi különbségek 1970-re, illetve 1980-ra fokozatosan mérséklődtek,

de nem szűntek meg. lgy 1980-ban a lakott lakásállomány szobaszám szerinti összetétele kedvezőbb volt Csehszlovákiában, mint Magyarországon: lényegesen kevesebb volt a lakásállományban az 1—2 szobás lakások aránya. a három és több

szobásoké pedig majdnem kétszerese volt a magyarországinak.

Magyarország különösen kedvezőtlen lakásállományt örökölt. mivel a lakás- állomány többségét 1960-ban az egyszobás lakások tették ki, és még 1970-ben is a lakásállománynak közel fele egyszobás lakásokból állt. Időközben jelentősen csökkent az egyszobás lakások aránya, és nőtt a 2 és 3, illetve több szobásoké.

1980-ra Magyarországon a lakott lakásállományban túlsúlyba kerültek a 2 és több, Csehszlovákiában a 3 és több szobás lakások.

A lakásállomány felszereltsége a vizsgált időszak kezdetén rendkívül kedve- zőtlen volt mindkét országban. 1961—ben Csehszlovákiában komfort nélküli volt a lakások 61.4. Magyarországon 79,8 százaléka. A lakásállományban a régi és az új lakások folyamatos cserélődése révén nagyarányú minőségi fejlődés ment vég—

be, így 1980-ra (: komfort nélküli lakások aránya Csehszlovákiában 16.5. Magyar—