A népesség és a környezet viszonya a világban és szűkebb környezetünkben

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A NÉPESSÉG ÉS A KÖRNYEZET VISZONYA A VILÁGBAN ÉS SZUKEBB KÖRNYEZETUNKBEN'

DR. BARTA BARNABÁS

Közel húsz esztendeje, hogy sokasodnak az ember természeti környezetének

romlására utaló vészjelek. A tudósok már jóval korábban megjósolták a ,,környezeti válságot", de a hivatalos szervek, a világ vezető személyiségei és az állampolgárok csak nemrégiben ébredtek rá arra, hogy az emberi környezet fokozódó és általános jellegű romlása. a természeti körfolyamatok egyensúlyának már végbement bomlása

végzetes lehet. Korunkban az emberi tevékenység nagy hatással van a környezet-

re. Évmilliók során a bioszfrérában a folyamatok és kölcsönhatások bonyolult soro—

zatai játszódtak le, de az ember szerepe egészen a közelmúltig e folyamatokban csekély volt. Ebben az évszázadban azonban, pontosabban pár évtizede az ember hatása a bioszférára exponenciális arányban nőtt. Valamikor tudtunk még az em—

ber által lakatlan területekről. az országhatárokon túl levő hatalmas távolságokról,

ma a bioszférán belül nincs már .,ismeretlen", elértük a Föld határait.

Valaha még azt mondhattuk. hogy a szennyeződés lokális jellegű. ma minden

szennyeződés globális probléma, és senki sem menekülhet a következményeitől.

Régen a föld nem megfelelő használata csak a területet birtokláknak okozott kel—

Iemetlenséget, ma mindenkit érint. A nagyvárosok autómotorjainak kipufogó gázából származó ólom kimutatható a sarki jégsapkában. a mérsékelt égöv gaz—

daságaiban permetezett peszticideket a légáramlatok széthordják. és a jegesmed- vék élelmét az Északi-sarkon vagy a fókákét az Antarktiszon megfertőzik.

Az emberi amióta a Földön él, azon fáradozik, hogy életkörülményeit kedvezőb- bé tegye. Ennek érdekében mindent megtesz, hogy a Föld minél többet szolgál- tasson azokból a javakból, amelyekre szüksége van. Az emberi igények ilyen nő—

vekedése viszont károsítja a természeti erőforrásokat -— a földet, a vizet, a levegőt -—, amelyektől minden élet függ. Mit is tesz az ember, és miért vezetnek tettei sú—

lyos környezeti problémákhoz? A választ a tudósok négy tényező köré csoporto—

sitják:

1. a világ

népessége oly mértékben szaporodik, mely minden korábbi elképzelést meg—

halad:

2. olyan új energiákat és technikákat használnak fel. melyeknek féken tartása gondot okoz;

3, a

földhasznosítás során a bioszféra kapacitását nem vették kellőképpen figyelembe;

4. a környezet folyamatos épségét és stabilitását szabályozá ökológiai törvények isme—

rete hiányos, illetve gyakran tévesek az információk.

' A cikk első részében felhasználtuk az ENSZ Nóposodési Alapjának (UNPF) Tájékoztatási és Nem—

zetközi osztálya által Budapesten. 1988. május 19-én tartott sajtótájékoztatón elhangzottakat.

(2)

DR. BARTA: NEPESSEG es KÖRNYEZET 267

Nem vitás. hogy mindegyik tényező hat a bioszférára, mégis a különböző kon—

tinenseken, országokban vagy tájakon a különböző tényezők hatása nem azonos.

Éppen ezért kissé részletesebben foglalkozunk az egyes tényezők befolyásával a világban és hazánkban.

A NÉPESSÉG NÓVEKEDÉSE A F'OLD'ÓN

A Föld népességének száma napjainkban meghaladja az öt milliardot. Na—

ponta körülbelül 330 000 gyermek születik. A világ népességének növekedési üte—

me érdekes fordulattal jellemezhet ő: míg az időszámításunk előtti idősz akban a né—

pesség száma ezer évenként nőtt 2 százalékkal. addig az 1950-es évek közepére a gyarapodás már évi 2 százalékot tett ki.

Az, hogy mennyire váratlan ez a gyors népességgyarapodós. akkor figyelhető meg legjobban. ha az említett fordulatot korszakonként vizsgáljuk. és a Földön nem is olyan régen fennálló viszonyokból indulunk ki. Ez a határkő az új erőforrás és technika: a gőzgép feltalálása. Ez idő tájt a Földön mintegy ötszáz millió em—

ber élt, ami valamivel több mint egymillió év népességszaporulata. 1778—ban !.

Watt üzembe állította az első gőzgépet. Ebben az időszakban valamennyi földrész népessége —- különböző mértékben —— gyarapodásnak indult. Az új erőforrás és technika a korábbinál nagyobb mennyiségű élelmiszer termelését tette lehetővé. és az ember által igényelt iparcikkekből is egyre többet nyújtott. Az ember úrrá lett bizonyos betegségeken, és kialakultak az egészségvédelem új útjai is.

1. ábra. A Föld népességének alakulása

2005-ben

l , * xx

x

// X

/

/ X

/

N*

/ X

/

X i

XX

!!

x

! x

"

X ,

§

'

l '

i '

i

' i

l

: l

' //x :

l

', / 7970—ben x ;

ix

;

l

I

7950—ben

7 750 wan

75501750 7000—ben Míszá/mfáswk kezd;/Man

A' Mrd/7 V?" 277 fia 3000

Forrás: (2),

(3)

268 URI BARTA BARNABÁS

1900-ban már több mint másfél milliárd ember élt a Földön. és ezután exponen—

ciálisan gyorsul a népesség növekedése, l950—ig további egy milliárddal nő, azaz 2,5 milliárd lesz. Ezután tíz év alatt — 1950 és 1960 között — annyival szaporodott (: Föld lakossága, amennyi ember élt a XVll. században. 1970—ben már több mint 3.6 milliárd ember lakja a bioszférát.

Bár a növekedési ütemek a XX. század végén némiképpen lassulnak, így is az elkövetkező 50 év alatt a népesség száma legalább 3 milliárddal nő. Az ezredfor—

dulón várhatóan ó,l milliárd ember él a Földön.

Az ENSZ 1988—es előrebocslése szerint a népességnövokedés nem áll meg ta.- lán 100 évig sem, amikor is a népesség száma körülbelül 102 milliárd körül stabi- lizálódik, Ez a népességszint a jelenleginek a kétszerese; a legtöbb ember a fejlődő országokban születik: Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában ott, ahol amúgy is szűkösek a természeti erőforrások, Ennek alátámasztására a következő összehason—

lítás szolgál:

—— 1950 és 1985 között a fejlődő országokban l,7 milliárdról 3,7 milliárdra nőtt a né—

pesség, a gyarapodás 1116 százalék; ugyanezen időszakban a fejlett országok lakossága 0.8 milliárdról 12 milliárdra növekedett, vagyis csak 50 százalékkal (a világ lakosságának ilyen arányú növekedéséhez elsősorban a halálozási arányszám csökkenése járult hozzá, vagyis több ember él hosszabb ideig:

—- a fejlődő országok népességének 32 százaléka Kína és a Koreai Köztársaság terü—

letén él, ahol a nyers születési arányszám 25 ezrelék alatt van, a nyers halálozási arányszám viszont 10 ezrelékne'l alacsonyabb;

—— a fejlődő országok lakosságának 41 százaléka él olyan országokban (Brazília, lndia egy része, lndonézia, Mexikó), ahol a nyers születési arányszám csökkent, de nem olyan mér—

tékben, mint a nyers halálozási arányszám, így ezen országok lakossága 35 évenként meg—

kétszareződhet;

—- a fejlődő országok népességének fennmaradó 27 százalékát Alrikának a Szaharától délre lekvő vidéke, Közel-Kelet bizonyos területei és Dél—Ázsia adják, ahol csökkent ugyan a halálozási arány, de elsősorban a születési arányszámok igen magasak, így itt 23—28 év

alatt duplázóclhat meg a népesség száma.

A népesség további öregedése elkerülhetetlen. A jelenlegi halandósági vi—

szonyok mellett a korai halál fölött —— legfőképpen az oltások és az antibiotikumok segitségével —— aratott győzelem következményeként a fejlett országokban 100 új- szülött közül 87 eléri a 60 éves kort. (ülönösen a nők élnek sokkal hosszabb ideig, mint régebben. Egy 60 éves nő jelenleg még átlagosan 21 évet élhet.

A születéskori életben maradás jobb esélye és a várható élettartam meghosz- szobbodása együttesen jelentős mértékben megnövelték az időskorú népesség szá- mát. Ha katasztrófák nem lesznek. ez a növekedés visszaesés nélkül folytatódni fog a következő néhány évtizedben is. Még az is lehetséges. hogy a születéskor vár- ható átlagos élettartam eléri majd a 90 évet. A népességen belül a 80 éven felüliek

rétege fog létszámában továbbra is növekedni.

Az időskorúak népességen belüli arányának tartós növekedése a világ mind a nyolc nagyobb régiójának közös vonása. Mindazonáltal a szóban forgó arány elő- reszámított növekedése a különböző régiókban különböző, és az eltérések várha- tóan növekedni fognak.

1985-ben az európai népesség 18 százalékát a 60 éves és idősebb népesség tette ki, ugyanakkor Alrikának a Szaharától délre fekvő térségében ennek a kor—

csoportnak a népességen belüli aránya mindössze 5 százalék volt. 2000—ben Euró—

pában az időskorúak a népesség 20 százalékát alkotják majd, míg Afrikában ará- nyuk változatlan marad.

1985—ben az időskorúak népességen belüli aránya tekintetében Észak—Amerika állt a második helyen 16 százalékkal, utána következett a Szovjetunió 13 százalék-

(4)

NEPESSÉG ES KÖRNYEZET 269 kell és Óceánia 12 százalékkal. Kelet-Ázsiában ez az arány 9 százalék volt, Dél—

Azsiában és Latin-Amerikában pedig egyformán 6 százalék. Várható, hogy ez az

arány 2000-re kismértékben emelkedik Latin—Amerikában. Dél-Ázsiában és Óceá-

niában, valamint jelentősebb mértékben Kelet-Ázsiában (11 százalékra) és a Szov—

jetunióban (18 százalékra); Észak—Amerikában ió,O és 16.11 százalék között fog in- gadozni.

A XXl. század első negyedében az időskorúak népességen belüli arányának valamennyi nagyobb régióban jelentős növekedése várható. A növekedés üteme azért említésre méltó. mert néhány régióban többszörösen felülmúlja az összné- pesség növekedésének ütemét. Például — az előreszámítások szerint —- 2000 és 2025 között Európában az időskorú népesség aránya növekedésének üteme körülbelül 1 százalék lesz, míg az össznépesség növekedési üteme mindössze 0.05 százalék. Az időskorú és az össznépesség növekedési üteme az egyes térségekben a következő—

képpen alakul a fent jelzett időszakban: Kelet—Ázsiában 2,8 és 0.6, Latin—Ameriká—

ban 3.3 és 12, Dél—Ázsiában 3,3 és 1.4, Ai'rikában 3,4 és 2,5, Észak—Amerikában 2,1 és 0.6, Óceániában 2.3 és 0.7, a Szovjetunióban 1.0 és 0.6 lesz.

Az időskorú népesség arányának —— a termékenység jelentős csökkenésével egyidejű —- növekedése számos következménnyel jár. Ehhez a helyzethez kulturális, társadalmi—gazdasági és politikai szempontból egyaránt alkalmazkodni kell. Pél—

dául annak érdekében, hogy elkerüljük a társadalombiztositási rendszerek össze- omlását, helyénvaló lesz majd hosszabb gazdaságilag aktiv életre kiképezni (át—

képezni) a népesség időskorú tagjait. Súlyos összegeket kell majd fordítani a be- tegségek megelőzésével és gyógyításával összefüggő beruházásokra.

Nem minden ország fogja azonban egyformán súlyosnak érezni ezt a problén mát: 2000—ben az időskorúak (60 évesek és idősebbek) népességen belüli aránya például Törökországban még mindíg körülbelül csak 8 százalék lesz. míg Ausztrá—

liában és Új-Zélandon 15—16 százalék, Európában és Japánban pedig 20—21 szá—

zalék. Ez utóbbi térségekben lesz a probléma a legsúlyosabb, különösképpen Ja- pánban, ahol leggyorsabb a népesség öregedési folyamata.

Különleges a helyzet az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) régiójában, ahol is a demográfiai trendek a világháború után jelentősen megváltoztak és e folya—

matok a jelenlegi időszakban is, bár lassan, de változnak, ami alapvetően két té- nyező: a születéskor várható átlagos élettartam jelentős növekedése és a nyers születési arányszám nagymértékű csökkenése együttes hatásának eredménye.

A népességnövekedési arány az EGB valamennyi alrégiójában csökkent.

— Az egyik nagy csoportot azok az országok alkotják, ahol a népességnövekedés mér—

téke közel van a nullához (0.5 százalékon aluli érték). Az 1980 és 1985 közötti időszakban ebben a csoportban található az összes nyugat—európai ország, valamint Olaszország, a kelet—európai országok közül pedig Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köz—

társaság és Magyarország.

— A másik csoportra a O,5 százalék és i,0 százalék közötti népességnövekedési ará—

nyok a jellemzők. idetartozik a legtöbb dél—európai ország (Görögország, Málta, Portu—

gália, Spanyolország), Lengyelország és Románia, valamint az Egyesült Államok, a Szovjet—

unió és lzland.

—— 1.5 százalékos népességnövekedés jellemző Kanada és Jugoszlávia lakosságára, és ennél magasabb értékeket találunk Albánia, Ciprus és Törökország vonatkozásában.

Jelentős eltérést mutat az EGB-régióban a népesség öregedésének trendje.

1985—ben a 60 éves és idősebb népesség aránya a régió egyes országaiban:

1, 10 százalék alatt van Albániában és Törökországban;

2. 10—14 százalék közötti Jugoszláviában, Lengyelországban, Máltán és a Szovjetunió- ban;

(5)

270 DR. BARTA BARNABÁS

3. 16—18 százalék közötti Bulgáriában, Finnországban, Franciaországban, Görögország—

ban és Hollandiában;

4, 18—20 százalék közötti Magyarországon, valamint a Német Demokratikus Köztársa—

ságban;

5. 20 százalék vagy annál nagyobb az arány a skandináv országokban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban és a Német Szövetségi Köztársaságban.

Az egyes országcsoportok népességösszetételét vizsgálva meg kell állapítani.

hogy az öregedésnek nincs egyértelmű regionális mintája. A korcsoport szerinti előreszámitások mégis azt mutatják, hogy tovább folytatódik a régió népességé—

nek öregedése.

Mérsékelt becslés szerint 1985 és 2000 között a 60 éves és idősebb népesség száma 25 százalékkal növekszik. Annak ellenére, hogy ebben az időszakban az

1.5 százalékos évi növekedési ütem alacsonyabb, mint az 1950 és 1985 között ész- lelt 1.9 százalékos érték. az össznépességnek ugyancsak lassúbb növekedésével az időskorúak népességen belüli aránya az átlagos 15,5 százalékról 17,5 százalékra

emelkedik.

1985-től újabb eltolódás következik be a kormegoszlásban, mégpedig csökken az igen fontos középső, 15—59 éves korcsoporthoz tartozó népesség aránya. A vál—

tozás hullámzó, de az ezredforduló után a munkaképes korú népesség aránya gyorsan süllyed.

Mindent összevetve. az EGB valamennyi országára vonatkozó 2000—ig szóló becslés alacsony és csökkenő népességnövekedést jelez. A becslés szerint az ez—

redfordulón 32 ország közül 19 országban a népességnövekedés 0.5—1,0 százalék

közötti vagy még kisebb értéket vesz fel, egynegyedében negatív vagy gyakorlati- lag nulla lesz.

TORTÉNELMl FORDULÓPONT: AZ URBANlZÁClÓ

Az ember a XX. században a Földnek szinte minden lakható területét birtokba vette, csak igen különböző mértékben. A világ számos táján alacsony a népesség száma és nincs fejlett ipar. Másutt a városok gomba módra szaporodnak. 1950 óta a városban élő lakosság csaknem megháromszorozódott, és 1985-ben majdnem el- érte a kétmilliárd főt.

A városiasodás minden nemzet számára óriási problémává lett. A fejlett or—

szágokban a lakosság nagy része városlakó. a fejlődő országokban a lakosság ko—

rábbi városba szivárgása mára tömeges méreteket öltött.

A fejlett országokban a városi népesség aránya 1950 és 1985 között közel két- szeresére (477 millióról 838 millióra) nőtt. a fejlődő országokban ugyanezen idő—

szakban megnégyszereződött (286 millióról 1.14 milliárdra növekedett). Már most több mint egymilliárd ember él húszezernél nagyobb lélekszámú városokban. Az energiafogyasztás megnégyszereződött. Becslések szerint manapság az Egyesült Államokban egy városlakó állampolgár nem kevesebb, mint 18 tonna acélt mond—

hat magáénak autó, háztartási berendezések stb. formájában. és évi egy tonna sú—

lyú különféle hulladékot termel. Már ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy az ember viszonya a technikához (: természetes környezethez, valamint az erőforrá-

sokhoz gyökeresen megváltozott.

Ez azonban csak a kezdet. Az előrebecslések szerint 2000—re Latin—Amerika népességének 75, Afrika lakosságának 42 és Ázsia lakóinak 37 százaléka lakik majd városban. Az ezredfordulón. amikor a világ népessége meghaladja a 6 milliárdot.

a városi népesség közel 3,5 milliárdos létszámával meghaladja a falusi népesség számát.

(6)

NEPESSEG ES KÖRNYEZET 271 2. ábra. A világ 20 000 főnél népesebb

településeken élő városi és falusi népessége

M/Y/l'a'fa"

4000

3500

? , 4 . ,

lie/wa nepesseg

3000

§ ,

Fa/us/ nepesseg §

2500 _ .

§

2000 §

§

§ §

§ .§

§ § §

7500 _ §

'? § § § § §

§ § § § § § §

N N § N N N

S § § § § § §

maa §""§ §

§ § § § § -§ §

** N N § N N N

§ § § N § § §

§ § § § § § ,§

§ § § § §§ § .'§

A * § § § § §

500 _ _, § * § §

§§ ..§ §§ -§

§'*§ frz§ §-4-§ §

4§ ::5 § N *,N A* .

(§ ' § % l (a § % * a ' o

% lo % vb %

§ § % e a e § %

For/ás: (3).

M ! .,

Az energiofelhasznólós az ezredfordulón várhatóan harmincszor nagyobb lesz.

mint 1900-ban volt, emellett figyelembe kell venni, hogy a világ lakosságának két—

harmada fejlődő orszógban él, és ez idő szerint nyolcszor kevesebb energiát fo—

gyaszt fejenként. mint a fejlett országok lakossága.

3. ábra. A világ energiafogyasztósa

MM/ia' fan/75 2 5 000

22 500

20 0047

77500

75000

72 500

70 000

7500

5 000

2 500

?!eglegyzés. Egyezményes tüzelőanyagro (ET). 7000 Kcal/kg égésű tüzelőanyagra vonatkoztatva.

onás: (3),

(7)

Ha az egymilliónál nagyobb lélekszámú városok növekedése a jelenlegi arány- ban folytatódik, akkor a szállítás, a közlekedés és hírközlés. az egészségügyi és higiéniai rendszerek túlterheltté válnak. A Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbi- zottság (World Committee for Environment Protection and Development) megálla- pitása szerint a fejlődő világnak csupán 12 év távlatában 65 százalékkal kell nö- velnie kapacitását, mellyel előállítja és működteti városi infrastruktúráját és szol- gáltatásait. és ezzel csupán a jelenlegi állapot fenntartását éri el.

A ,,globális átlagot" figyelembe véve egyszerű extrapolációval kiszámították.

hogy adott egymillió lakosú városban az 1980-as években a fejlett országokban a napi vízfogyasztás körülbelül 625 000 tonnát, az élelmiszer-fogyasztás 2000 ton- nát tesz ki. 9500 tonna üzemanyagra van szükség, míg ugyanakkor a város 500000 tonna szennyvizet, 2000 tonna szilárd hulladékot, 950 tonna levegőszennyező anyagot termell Ám a világ különböző részein található városok között nagy különbsé—

geket figyelhetünk meg. Például New York háromszor annyi — egy főre jutó — hul—

ladékot termel naponta, mint Calcutta.

A városnak tehát nagy az erőforrás—szükségletei A modem nagyváros erőfor—

rásainak fedezése céljából a bioszférában nagykiterjedésű föld- és vízterületre tá- maszkodik.

A városiasodás önmagában nem feltétlenül pusztító hatású a környezetre.

Megfelelő tervezéssel és szabályozással, lassúbb ütemben még emelhetné is a kör—

nyezet minőségét. Ezzel szemben a legtöbb régióban a kormányzatok egyrészt nem voltak felkészülve. másrészt nem voltak képesek megbirkózni a városokba történő tömeges bevándorlással. A nagyvárosok szélén megjelenő .,bódévárosok". nyomor—

telepek, és a levegő-, víz— és talajszennyeződés az ott lakó ember egészségét fe—

nyegető problémává lett. A fejlődő országokban a városi életmóddal összefüggő szomatikus és mentálhigiénés betegségek száma és a betegek aránya az orvos- tudomány fejlődése ellenére is erősen emelkedik. A városok zsúfoltsága, a zajha—

tás fizikai—szellemi—lelki nyomorúsághoz vezethet.

Az urbaniuzáéióakkörnyezeti hatása kétirányú: a városból kifelé irányuló és a vá- roson belüli hatás. Az előbbi a városiasodás terjedésének legfőbb megnyilvánulása.

mely egyrészt a megművelhető földterületeket emészti fel, másrészt az egyre in—

tenzivebbé váló városi szennyezés kisugárzása az egész bioszférában érezteti ha—

tását. Például az Egyesült Államok — a városok növekedése következtében —- 1967 és 1975 között 25 millió hektárt veszített el művelt területéből. A városoknak a ten—

gerpartok, a torkolati és a partközeli zónák mentén történő terjeszkedése károsít- ja a vízi környezetet, és messzeható következményeket vonhat maga után. A helyzetet így foglalta össze dr. Guy Gresford az Egyesült Nemzetek 1968. évi párizsi Bioszféra-konferenciája számára készített jelentésben: .. alighanem kétségtelen hogy a világon a városiasodásnak az utolsó néhány évtizedben bekövetkezett hir- telen felfutó hulláma egy környezeti tragédia számos vonását viseli magán. ..."

A F'O'LDHASZNOSÉTAS ÉS A SZENNYEZÖDÉS KAPCSOLATA

Korunk nagy problémája, hogy az ember miként használja a földet. hiszen a

modern ember elsősorban a föld szennyezésével rontja környezetét, és ezáltal csök—

kenti az amúgy is szűkös életteret, melyet az erőteljes népességszoporulat már ön—

magában is fenyeget. A világ számos táján a környezet pusztulása olyan iramban folyik, hogy veszélyezteti a lakosság folyamatos létét.

A szennyeződés úgy határozható meg, mint az életre potenciálisan káros anyagok vagy energiafajták olyan arányú leadása a környezetbe, melyet a kör—

(8)

NEPESSÉG ÉS K'O'RNYEZET 273

nyezet nem képes feldolgozni. A szennyeződés nem új, és nem is az ember által ' elindított folyamat. Hiszen a nagy mennyiségű só feldúsulása hozta létre a siva—

tagas vagy félsivatagos vidékeket, vagy a szerves törmelékanyagok oxigén jelen—

léte nélküli felhalmozódása az olaj-. kőszén— és földgáztelepeket.

Amíg kevesebb ember élt a Földön. és a populációk jobban szétszóródtak, a természet fel tudta dolgozni az emberi beavatkozás hulladékát. Csak akkor lett láthatóvá az ember okozta szennyezés, amikor hosszabb időszakon keresztül egy—

azon és korlátozott területen telepedett meg.

A bioszférában az elmúlt fél évszázad alatt bekövetkezett legnagyobb vál—

tozós nem a műszaki folyamatok eredményeként jött létre, hanem sokkal nagyobb mértékben a termékeny földterület intenziv hasznositása révén, állapították meg az ENSZ környezetvédelmi szakemberei.

A mezőgazdaság eredményessége segítette elő az ilyen nagy mértékű váro- siasodást, s a városlakók számának emelkedése együtt jár a mezőgazdaságban dolgozók számának rohamos csökkenésével. Az ember a mezőgazdaságban is rá- bizta magat a gépekre és a kemikáliákra, ami a korlátlan lehetőségek horizontját sejteti. Ezáltal a termelékenység növelése kiterjed a bioszféra minden produktív

hasznosítási formájára.

A kutatások feltárták az ökoszisztémák összetettségét, meghatározták azok ele- meit, amelyek lehetővé teszik a szerves élet keletkezését és fenntartását. Megál- lapították, hogy a természetes ökoszisztémák (víz, levegő, talaj) között megdöb- bentően szoros a kölcsönös függés. Például mérgező anyagok nem kerülhetnek be a levegőbe, a vizbe vagy a talajba anélkül, hogy a másik két szférában ne je-

lentkezzék hatásuk.

Az értékes erdők kiírtása a mezőgazdasági tevékenység érdekében csak rö- vid távú hasznot hoz, hosszú távon pusztítást okoz.

A trópusi erdők évente 11 millió hektárral csökkennek. ami a faállomány pusz—

tításával egyidejűleg éghajlati változást is előidéz: a felszini talajból évente mintegy 26 milliárd tonnát veszítünk, és több millió hektárnyi terület válik sivataggá.

A trópusi erdők csökkenése további következményekkel is jár. ugyanis a be—

következő veszteség csökkenti a növény— és állatfajok sokféleségét. és kedvezőt—

len hatással van a Föld azon képességére, hogy élelemmel lássa el népességét.

A trópusi övezetben levő országok az elmúlt 3 évtized alatt 160 millió hektár hegy—

vidéki terület súlyos lepusztulását (degradációját) tapasztalták.

A Föld lakosságának egy évszázadon belüli megnégyszereződése számos kö- vetkezménnyel jár. Kérdés például: lehet-e annyi élelmiszert termelni, hogy min—

denkinek jusson, amikor már napjainkban is százmilliók éheznek Dél—Ázsiában és Afrika Szaharával határos területein.

Súlyosbítja a helyzetet a mezőgazdasági területek folyamatos csökkenése. A szántóföld hiánya arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy olyan technológiákat alkal—

mazzanak, amelyekkel bevonhatók a termelésbe a gyenge minőségű talajok is, és pótolható a csapadék hiánya.

A fejlettebb országokban a városok és az ipar foglalja el a legértékesebb mezőgazdasági területeket. Az ipari országok lakosságának közel háromnegyede városlakó. Ezek a városok hatalmas mennyiségű energiát fogyasztanak, és még több hulladékot termelnek.

Fennáll annak veszélye, hogy a ,,műszaki csodák" létrehozása elinditja a kör—

nyezeti katasztrófák sorozatát,

Az ember a legősibb időtől fogva szerette hulladékát a tengerekbe, folyókba üríteni, pedig ivóvizének legnagyobb részét az utóbbiból nyeri. Az új ipari, urv-

4 Statisztikai Szemle

(9)

274 DR. BARTA BARNABÁS bánus világ az emberek százezrét köti a városhoz, és a szennyvizelvezetés ,,ter—

mészetes" módja szinte telítette (: folyók vizét szennyel, sőt az ipari és mezőgaz—

dasági folyamatok következtében olyan anyagokkal is, amelyek biológiailag nem bonthatók, mint például a ciánvegyületek, a higany és az ólom. Az élővizek jelen- tős része az oxigén hiánya miatt fog élettelenné válni. A példák vég nélkül so- rolhatók. Vulgárisan azt mondhatnánk, hogy az ember az egyik kezével épit. a má- sikkal ront, ugyanis a technikának a környezet figyelembevétele nélküli alkalma- zása olyan károsodást okoz, amely felülmúlja az elért jótékony hatást.

A területhasznosítás tervezésének és szabályozásának szükségességét a kor- mányok már széles körben felismerték, de érvényre juttatása hihetetlenül nehéz, mert az emberek és a különböző érdekeltségű csoportok ellenállnak minden változ—

tatási kísérletnek.

Az embernek kialakulása óta mindig bőséges földterület állt rendelkezésére.

Ez a helyzet csak ebben az évszázadban változott meg. Sok iparilag fejlett or—

szágban a területhasznosítás joga nem maradt meg országos hatáskörben, igy a kormány csak tanácsolhat és remélhet.

Az utóbbi évtizedben azok, akik nagyméretű műszaki létesítmények létrehozá—

sával foglalkoznak, elsősorban mérnökök és közgazdászok véleményére támaszkod—

nak. és ritkán kérdeznek meg ökológust vagy más környezettannal foglalkozó tu—

dóst. Még ritkábban fogadják el tanácsaikat, ennek következtében számos súlyos környezeti probléma keletkezett, mely elkerülhető lehetett volna.

A NÉPESEDÉS, AZ ERÖFORRÁSOK ÉS A SZENNYEZÖDÉS KAPCSOLATA

A népesség száma a környezet minden vonatkozásában jelentős. Nyilvánvaló, hogy ha a népesség korlátlanul szaporodna, történelmileg mérhető időn belül ki- fogynánk a helyből és az erőforrásokból is. Le kell azonban szögezni, hogy ma még nem rendelkezünk elegendő ismerettel a tekintetben, hogy a három tényező mi—

lyen jellegű és mértékű kölcsönhatásban áll egymással. Mind az UNESCO, mind a FAO megvizsgálta a népességnövekedés és az emberi célok kapcsolatát. A né-

zetek többé-keve'sbé azonosak abban, hogy a XX. századi ipari fejlődés reményt

nyújt ahhoz, hogy képesek leszünk az emberiség élelmiszer—, rostanyag-szükségletét és egyéb létfontosságú igényeit kielégíteni. Ez a feltevés ma biztatóbb, mint né- hány évtizede volt. Az a kilátás azonban, hogy egy állandóan növekvő emberiség szükségletét fedezni tudjuk, éppen olyan távol van, mint valaha.

Nyilvánvaló, hogy a népesség növekedése és a népesség koncentrálódása köz—

vetlenül érinti az erőforrások készletét és felhasználását. Mivel a népességnöve—

kedés szinte kizárólag a fejlődő országok sajátja, ezekre az alábbi megállapítások tehetők:

—— a fejlődő országok szegény és földnélküli vidéki lakossága arra kényszerül, hogy sa- ját erőbázisát eméssze fel miközben élelmiszert, vizet, tüzelőanyagot, takarmányt gyűjt: ha—

marabb használja fel a faállományt, mint ahogyan az kifejlődne, kimeríti a vízkészletet, pusz—

tává legelteti állataival a füves területet;

-— mivel ezen országok lakossága túl szegény ahhoz, hogy termőföldhöz jusson. kipusz—

títja az erdőket, és megműveli az így nyert tápanyagokban szegény talajú területet, mely előbb—utóbb termelésre alkalmatlanná válik; a trópusi erdőirtás másik oka a faáru-keres—

kedelem, ami arra példa. hogy az iparosodott országok nyersanyagigénye miként járul hoz—

zá az erőforrások kimerüléséhez (a FAO becslése szerint a fejlődő világban a tüzelőanyag—

hiány 1,3 milliárd embert érint, és ez a szám 2000—re 3 milliárdra is emelkedhet;

—— a vízfelhasználás az öntözés és az ipar, valamint a nagyszámú népesség igényeinek kielégítésére fokozatosan nő, ezáltal növekszik a vízhiányos területek aránya: a szegények körében gyakran ugyanaz a vízforrás szolgál ivásra és tisztálkodásra: (: WHO jelentése sze—

(10)

NEPESSEG ES KÖRNYEZET 275 rint a Föld lakosságának 24 százaléka, azaz körülbelül 1,2 milliárd ember nem rendelkezik egészséges ivóvízzel, és a víz által terjedő fertőző betegségek évente 5 millió felnőttet tá- madnak meg, a fejlődő országokban pedig csecsemő- és öt év alatti gyermekkorban több mint 11 millió gyermek hal meg évente dizentériában és egyéb fertőző betegségben.

A WHO becslése szerint 1983—ig 92 ország falusi lakosságának csak 39 száza-

léka jutott tiszta ivóvízhez; ez az arány a városokban 74 százalék. A városba ván—

dorlás egyik alapvető oka a vidéki vízhiány. A tiszta víz, a higiénia, az élelem. a fűtőanyag, a lakás, az oktatás, az orvosi ellátás, a munkahely iránti igény számos fejlődő országban meghaladja azt a mértéket, amellyel a város meg tud küzdeni.

Az erőforrások és a népesedés kapcsolatában gondot okoz az a gazdálkodási forma, amely a szegény lakosság körében alig változik. A lassan fejlődő társada- lomban a meglevő technológiák már nem képesek megfelelni az igényeknek. A fejlett technológiák alkalmazását akadályozza a fejlesztési források szűkössége, valamint a több évszázados családi és társadalmi struktúra merevsége.

A fejlődő országokban a nők alapvetően fontos szerepet játszanak mind a né—

pesedés terén, mind az erőforrások felhasználásában és megőrzésében: egyrészt mint feleségeknek és anyáknak döntő szavuk van a családnagyság alakulása szem—

pontjából, másrészt ők művelik a földet, gyűjtik a tüzelőt, hordják a vizet. Követ- kezésképpen akár a népesedéssel. akár a környezettel kapcsolatos programok ered- ményes megvalósítására a fejlődő országokban a nőket kell megnyerni.

*

Az emberi környezet fenntartásának és megjavításának szükségessége világ- programot igényel, ugyanis a leglényegesebb problémák nagy része nem oldható meg nemzetközi együttműködés nélkül. Az érdeklődés új lendületet adott azoknak a nemzetközi programoknak, amelyek biztosabb tudományos alapokra kivánják he—

lyezni a környezet ésszerűbb hasznosítását és megóvását.

Szerte a világon nemzetközi szervezetek (mint például az ENSZ Népesedési Alapja), nemzeti kormányok és helyi közösségek már elkezdték a tervek kidolgozá—

sát a népesedés, a fejlesztés és a környezet válsághelyzetének megoldására. Jól—

lehet a már folyamatban levő programok nem felelnek meg mindenben az új tudo—

mányos eredményeknek, mégis nagy jelentőségűek, mert az első lépések megté- tele a legnehezebb.

Nem vitatható, hogy messzemenő elsőbbséget kellene biztosítani a vonatkozó akcióprogramoknak, tettekre kellene váltani azokat az ismereteket. amelyek leir—

ják a bioszféra működését. és azt, hogy kifogástalan működése hogyan hozható összefüggésbe az emberi tevékenységgel.

Az ENSZ Környezeti Problémák Tudományos Bizottsága (Scientific Committee on Problems of the Environment) már jóvá is hagyott egy ilyen állásfoglalást a kö—

vetkező megfogalmazásban: ,,Az egész világ erőforrásait ésszerűen kell fejleszteni a rendelkezésre álló módszerekkel. a lehető legteljesebb mértékben. Az emberi—

ség mint egész, csak a Föld valamennyi természetes erőforrásának hatékony hasz- nosítása által juthat előbbre, különösen olyan időkben, amikor népessége oly megdöbbentő gyorsasággal gyarapodik." Ez hatalmas felelősségre utal: kezünkbe van letéve minden ismert élőlény jövője. De látnunk kell, hogy nem haladunk elég gyorsan a szükséges bölcsesség felé, és ez az alapja környezeti válságunknak.

Hazánk tudósai és a kormány a rendelkezésre álló szerény keretek között részt vesznek az akcióprogramok és az ENSZ-ajánlások kidolgozásában és megvalósitá—

sában. Ennek illusztrálására rövid áttekintést adunk a népesség és a környezet ha—

zai viszonyáról.

4.

(11)

276 DR. BARTA BARNABÁS NÉPESSÉG ÉS KÖRNYEZET VISZONYA MAGYARORSZÁGON

Hazánkban mind a népesedés, mind a környezetvédelem kérdései viszonylag korán felkeltették egyrészt a közvélemény, másrészt a kormányzati szervek figyel—

mét. Ebben nagy szerepe volt az általános európai fejlődéssel analóg hazai moz—

zanatoknak, de hozzájárultak azok a magyar sajátosságok. amelyek különösen a népesedés témakörében, bizonyos mértékig eltértek az általános európai helyzet- től. Ez indokolja, hogy áttekintésünk során külön kitérjünk az általános európai kép- től eltérő mozzanatokra.

A népesedési helyzet alakulására Magyarországon is hatottak mindazok a tár—

sadalmi—gazdasági, környezeti tényezők, amelyekkel a legtöbb fejlett. iparosodott országot jellemezni lehet. Ezek az iparosodással együtt járó urbanizációs folyamatok, a női munkavállalás széles körű elterjedése, a kulturális szinvonal emelkedé—

se, a viszonylag gyorsan végbement társadalmi és területi mobilitás. Jelenleg a la—

kosságnak több mint a tele városlakó. a munkaképes korú női népesség döntő többsége aktív kereső, és számottevően emelkedett a lakosság iskolai végzettségi szintje. E folyamatok hatással voltak az egyes népmozgalmi folyamatokra.

Magyarország azok közé az európai országok közé tartozik, amelyekben a né- pesség száma az 1980-05 évek eleje óta csökken, A népesség-előreszámítások eredményei szerint erre a folyamatra tartósan, az ezredforduló utáni időszakra is számítani kell Magyarországon ugyanúgy. mint számos európai országban. A ter—

mékenység szintje az elmúlt 30 évet tekintve —- 4 év kivételével —— az egyszerű rep—

rodukciós szint alatt volt. Magyarországi sajátosság azonban, hogy az elmúlt évti- zedekben a születések száma ismételten nagymértékű ingadozásokat mutatott, ami a népesség korösszetételét egyenetlenné tette.

A születések számában az 1970—es évek utolsó harmadában megindult jelen- tős csökkenés 1984—ben érte el mélypontját. amikor is az élveszületettek 125 300 fős száma minden eddiginél kevesebb gyermek megszületését jelentette, A népes—

ségszám hosszú távú stabilitásának fenntartásához, a korösszetétel egyenetlensé- geinek kiküszöböléséhez évente 150000 fő körüli élveszületésre lenne szükség, a jelenlegi halandósági viszonyok tartósabb érvényesülése esetén.

1985—ben feltűntek a mélypontról történő kimozdulás jelei, 1984-hez képest SOOO—rel több gyermek született. A születésszám emelkedése — népesedéspolitikai céljainkkal egyezően — teljes egészében a termékenység emelkedéséből, tehát a szülési kedv élénküléséből adódott. hiszen a fiatal szülőképes korú házas nők létszáma tovább csökkent. A születésszám növekedése nem a születések előreho—

zatalából származott, sőt az adatok azt mutatják, hogy korábban elhalasztott. de kívánt gyermekeket hoztak világra az anyák, kivárvo a gyermekük megszületéséhez a számukra kedvezőbb körülményeket.

MA kedvezőnek tűnő folyamat 1986—ban nem folytatódott, ismét csökkenni kez- dett a születések száma, és a visszaesés 1987-ben is tartott. 1986—ban 128 200 gyermek született. 1987—ben pedig 125 700 volt a születések száma. ami, ha nem is éri- el. de erősen megközelíti az 1984. évi mélypontot. A születések számának újabb csökkenését főleg a 25 éven aluli nők szülési kedvének a visszaesése okozza. Az összes születések fele származik ilyen korú nőktől. A fiatal házasok gyermekvál—

lalási kedvének csökkenését a családtervezési vizsgálatok is alátámasztják. Ugyan—

akkor a végső családnagyságukhoz közel álló ,.idősebb" házas generációk átlagos gyermekszáma nem csökkent az 1970—es évek végétől. Ez az elmúlt másfél évtized népesedéspolitikai intézkedéseinek eredménye. Ennek ellenére az egyszerű repro- dukcióhoz családonként kívánatos gyermekszámot nem sikerült elérni.

(12)

NÉPESSÉG ÉS KÖRNYEZET 277

Az elmúlt években tovább folytatódtak a családok stabilitásának csökkenésére utaló jelek. A születésszám emelkedése ellen hat a házasságkötések — különösen az újraházasodások — csökkenése. illetve a válások számának lényegében válto- zatlanul tartó emelkedése.

A házasságkötések száma folyamatosan csökkent az 1980-es években, de kü"

lönösen látványos a visszaesés az elmúlt néhány évben. Az 1980. évi 80000 házas- ságkötéssel szemben 1987—ben csak 66 000 volt a házasságkötések száma. Ez mély—

pontot jelent a házassági mozgalomban is. A csökkenésben szerepet játszik a fia—

tal, házasodási korba lépő generációk létszámának csökkenése is. de az igazi ok a házasodási kedv visszaesése. Az először házasságra lépők átlagos életkora, kü- lönösen az 1970—es évek közepéhez viszonyítva. emelkedett. Ez az első házasság—

kötések elhalasztását. idejének kitolását, esetleg a házasságon kívüli együttélés terjedését jelenti. A válások száma az l980—as években szinte folyamatosan emel—

kedett. Az 1980. évi 27 800—zal szemben 1987-ben 30 700 volt a válások száma, ami újabb csúcs, mert ilyen magas számot egy év alatt még nem regisztráltak. A há—

zasságok mérlege az 1970-es évek vége óta negatív, azaz a válások és az özve—

gyűlések miatt több házasság bomlik fel, mint amennyi új keletkezik.

A halálozások számában némi javulás mutatkozott az elmúlt évben, különösen az 1980—as évek elejéhez viszonyítva. A halálozások száma a legmagasabb 1983- ban volt: 148 600 fő, aminél 1987-ben mintegy hatezer fővel kevesebbet (142 500) regisztráltak. Mindez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi összehasonlitásban külö—

nösen kedvezőtlen halandósági viszonyokban lényeges változás következett volna be, bár a csökkenés örvendetes. A születéskor várható átlagos élettartam hazánk- ban nemzetközi viszonylatban alacsony szinten stagnál. 1986-ban a nőknél 732 év, a férfiaknál 65,3 év volt, ami 1985—höz viszonyitva mindkét nemnél romlást jelent.

Az 1987. évi csökkenő halálozás valószínűleg javit valamit ezen az értéken.

A halandóság hosszú távú emelkedő trendjében minden bizonnyal egészség- ügyi, életmódbeli, táplálkozási és környezeti tényezők is számításba jöhetnek, ame- lyeknek feltárására jelenleg széles körű kutatómunka folyik.

A vezető halálokok sorrendje és az összhalálozáson belüli arányuk évek óta állandó: a keringési rendszer betegségei 54. a daganatos betegségek 21. a bal—

esetek, mérgezések és erőszak 8 százalékot tesznek ki. A haláloki struktúra válto—

zása időben egybeesett az ember természeti környezetének fokozódó elszennye—

ződésével, A környezeti ártalmak felismerésére egyre szélesebb körben végeznek vizsgálatokat. Bebizonyosodott, hogy a környezetszennyezés és egyes nem fertőző betegségek megnövekedett terjedése között összefüggés van. Hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a hazánkhoz hasonló társadalmi—gazdasági fejlettségű or- szágokban az idült, nem fertőző betegségben szenvedők morbiditásának és morta- litásának alakulásáért az esetek 40 százalékában az életmóddal összefüggő kocká- zati tényezők, 20—25 százalékban pedig a környezeti ártalmak tehetők felelőssé. A fennmaradó 35—40 százalék genetikai adottságokkal és az egészségügyi ellátás

hiányosságaival hozható összefüggésbe.

Települési környezetünk károsodását, illetve nem megfelelő minőségét lénye- gében két alapvető körülmény határozta meg:

— a gazdasági—technikai feljödéssel együtt járó iparfejlesztés, ,,túlurbanizáltság" és a kemikáliák fokozott alkalmazása,

—- az intrastrukturális elmaradottság.

Jelenleg Magyarországon (: környezetszennyezések közül az ember egészségi állapotát legnagyobb mértékben a levegő és a víz szennyezettsége, valamint egyes

(13)

térségekben a zajterhelés befolyásolja, melynek csökkentése érdekében jelentős erőfeszítések történtek.

Magyarország — földrajzi helyzetéből adódóan —— erőteljesen ki van téve a külföldi eredetű levegőszennyezésnek, és ehhez járul hozzá a hazai ipar. valamint a növekvő számú, kedvezőtlen összetételű gép- és járműállomány levegőszennye—

zése. A légszennyező hatások eredőjeként szennyezett levegőjű régiók alakultak ki, amelyek követik az ásványvagyonra települt nehézipar és az ipar nyomán létrejött városi agglomeráció elhelyezkedését. A szennyezett levegőjű régiók kiterjedése az ország területének mintegy 10 százalékát éri el, de ezeken a területeken él a népességnek több mint 40 százaléka. Településeinken az 1970-es évek közepétől

végzünk rendszeresen levegőszennyezettségi méréseket (kéndioxid, nitrogéndioxid.

ülepedő por, szénmonoxid). Ezek alapján megállapítható, hogy településszennye—

zést okoznak a lakóterületbe beékelődött ipari üzemek, melyek kitelepítésére ind

tézkedések történtek. illetve történnek.

A légszennyezés káros hatása kimutatható az iskolás gyermekek gyakoribb

felsőlégúti megbetegedésével és a mandulagyulladás nagyobb gyakoriságával a

szennyezett levegőjű térségekben.

Az Országos Közegészségügyi lntézet (OKl) vizsgálata alapján (melyet Ajka és

Pápa megfelelő adatainak összehasonlításával végeztek) megállapítható, hogy (:

légzőrendszer károsodása nemcsak a légúti betegségek gyakoriságának növeke- désében tapasztalható, hanem olyan stádiumban is. amikor az egészségkárosodás klinikai tünetei nem jelentkeznek, s az elváltozás csak terheléskor mutatkozik meg.

vagy célzott szűrővizsgálat során fedezhető fel. így a gyermekek antropometriai vizsgálati eredményei szerint 6 paraméter közül 5—ben (testmagasság, testsúly, mell—

kaskerület, felkar-, és lábszárkerület és a kéz szorítóereje) az ajkai értékek szigni- tikánsan alacsonyabbak voltak, mint a pápaiak. A különbség körülbelül féléves lemaradásnak felel meg. (1980—ban Ajkán a kéndioxid emisszió 230-szorosa, a szénmonoxid—emisszió pedig 130—szorosa volt a kontrollként választott Pápa város

üzemei által bevallott emissziónak.)

Magyarország erdővel borított területe az összes terület 18 százaléka. Eddig az erdőterületnek csak 10 százaléka károsodott, ami európai viszonylatban ala- csonynak tekinthető. Az erdők károsodásában a légszennyezés és a savas ülepedés jelensége játszik szerepet.

Magyarországon jelenleg erdőpusztulásról nem beszélhetünk, néhány fafaj nagymértékű megbetegedésének okát azonban vizsgálják. Hazánk is bekapcsolá—

dott a nagy távolságokra terjedő légszennyezés erdőkre gyakorolt hatásának érté—

kelésére. megfigyelésére alakult nemzetközi együttműködési programba.

A vízhasználat emelkedésével növekszik a természetbe visszakerülő elhasznált és szennyezett vizek mennyisége. A szenny— és használt vizet kibocsátó, nyilvántartott üzemi források kibocsátása 1986—ban meghaladta az 5.5 milliárd köbmétert. mely—

nek 18,4 százaléka tisztítást igényelt. Az ivóvízbázisként jelentős tolyóink vizét első- sorban a külföldi és hazai eredetű ipari szennyvizek, valamint a partjaikon elhe- lyezkedő városok tisztítatlan vizei szennyezik. Közegészségügyi szempontból külö—

nösen az ipari eredetű toxikus fémek és a nehezen bomló szerves mikroszennyezők adnak néhány helyen aggodalomra okot. A lakossági vízkészlet több mint 90 szá—

zaléka felszín alatti vizkészletből származik, melynek jelentős hányada nem meg- felelő védettségű talaj-, illetve karsztvíz. E vízkészlet legfontosabb szennyezője a kommunális folyékony hulladék. A települési környezet egyik legsúlyosabb problé- májának tekinthető a közcsatornahálózat kiépítésének relatív lemaradása a viz—

vezeték-hálózat mögött. A lakások 66 százaléka be van kapcsolva a vízvezeték—há—

(14)

NEPESSÉG es KÖRNYEZET 279

lózatba, de csak 39 százalék a közműves szennyvízelvezetéssel rendelkező lakások aránya. Az elmúlt időszakban különösen növekedett a vízvezeték—hálózatba bekap- csolt, de nem csatornázott lakások száma.

Szennyezi a talajvizet a ma még jelentős mennyiségű hígtrágya és a szaksze—

rűtlenül felhasznált műtrágya is. A Dél—Alföld egyes településein probléma az ivó- víz higiénés határérték feletti arzéntartalma. Ezért 676 település egészséges ivóvíz—

zel való ellátását jelenleg átmeneti és rendkívüli költséges megoldásokkal kell biz-

tosítani. A felszíni vizek minőségét általánosan vizsgálva megállapítható, hogy to- vábbra is a tiszta, valamint a kissé szennyezett vízminőségi állapot az uralkodó.

A Duna felső szakasza Komáromig l. osztályú, a Mura vízminősége 1980 és 1986 között l. osztályára javult. A Tisza középső szakaszán a kiskörei tározó vízminőség- javító hatása egyre jobban érezhető.

A terhelés csökkenése a kiemelt vízminőség—védelmi területeken volt a legdi—

namikusabb. A Balaton vízgyűjtőjén (l. vízvédelmi kategória) 1980 és 1986 között a szervesanyag-terhelés 65, a zsirolajterhelés 37, az ammóniumterhelés 49, a sóter—

helés pedig 13 százalékkal csökkent, a bevezetett tisztított szennyvízmennyiség minimális (0.7 százalékos) növekedése mellett. További jelentős eredmény, hogy a tó foszforterhelése is lényegesen csökkent a megvalósított lll. tisztítási fokozat

következtében. A Balaton nyilt vizének minősége a Keszthelyi—medencében ll. osz—

tályú. Szigliget és Siófok között stabilan I. osztályú volt. Bár az ivóvíz okozta egész- ségkárosodások közül megbízható adattal csak a víz által közvetített járványos megbetegedésekről és a csecsemőkori methaemoglobinémia esetekről rendelke—

zünk. a tapasztalatok szerint az ivóvíz keménysége befolyásolja a heveny miokar—

diális infarktus gyakoriságát. (Alacsonyabb megbetegedésgyakoriság a keményebb ivóvizet fogyasztó térségekben tapasztalható.) Az ivóvíz magasabb nátriumtartal—

ma kockázati tényező a magasvérnyomás kialakulásában.

Természeti erőforrásainknak mintegy 40 százaléka a termőföld. Művelés alatt álló területeink 1950 óta 11,6 százalékkal csökkentek. és e csökkenési folyamattal a jövőben is számolni kell. A mezőgazdasági termelésből kivont területek jelentős részét azonban erdősítik, ami környezetvédelmi szempontból is jelentős.

A veszélyes hulladékok döntő többsége az aluminiumíparból, a vegyiparból, az élelmiszeriparből és a kohó- és gépiparból kerül ki. melynek megfelelő ártalmat—

lanítására, elhelyezésére jelentős erőfeszítések történnek.

A Magyar Népköztársaság kormánya felismerte, hogy a népesedési helyzet megoldása nemzeti ügy, és ezért, elfogadva az ENSZ ajánlásait, különös tekintet- tel a legutóbbi 1984-ben tartott mexikói Népesedési Világkongresszus megálla—

pításaira. intézkedéseket foganatosított a demográfiai helyzet javítására. 1984-ben hosszú távú népesedéspolitikai koncepciót és ezt követően, 1987—ben az egészség—

megőrzés nemzeti programját dolgozták ki és fogadták el.

Mindezek alapján a magyar népesedéspolitika a termékenység emelését és a halandóság csökkentését —- a rizikófaktorok csökkentését — egyenrangú feladat—

nak tekinti. Célja —- a lehetőségekhez képest —- a népességcsökkenés ütemének lassítása, hosszú távon megállítása, egészséges és kiegyensúlyozott népességössze- tétel mellett.

Hasonlóan viszonylag korán, az 1970-es években létrejöttek (: környezetvéde—

lem kormányzati és tudományos szervezetei. A helyzetfelmérés után ebben a téma- körben is kialakult a kormányzati koncepció, melynek szempontjait a gazdasági és beruházási döntések során is figyelembe kell venni.

Megvannak tehát azok az előfeltételek, szervezeti keretek és mechanizmusok.

amelyek a tudomány és a politika, a szakemberek és a kormányzati szervek együtt-

(15)

280 DR. BARi'A: NÉPESSÉO ES KÖRNYEZET

működését biztositani hivatottak a népesedés és a környezetvédelem terén. Ter- mészetesen ez még nem biztosítéka. de mindenesetre előfeltétele a kedvezőtlen ten- denciák megállítósának, realis célok kitűzésének és megvalósításának.

lRODALOM

(t) lócsik Lajos: Az öngyilkos civilizáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1971. 274 old.

ld(2) Dasmann, R. F.: Planet in peril? Man and the biosphera today. Penguin Books. UNESCO. 1972.

146 0 .

(3) Ward, B. — Dubos, R.: Csak egyetlen föld van. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1975. 388 old.

.

(4) Varró Rózsa: Élővilág és társadalom. A biológizmus bírálata. Kossuth Kiadó, Budapest. 1979.

395 old.

(5) Laikonen, A.: Methods for measuring population —— environment interaction. international Expert Group Meeting on Populotion. Urbanization and Environment. Budapest. 1983. szeptember 13—21. 42 old.

(Konferenciaanyag.)

(6) Report on the 1984 international Popuiation Conference. (Kézirat.)

(7) Arriaga, E.: Population and development policies aimed at population distribution. United Na- tions Fund for Popuiatíon Activites in Collaboration with the Government of Mexico, Mexico-City. 4—7 May

1987. 30 old. (Konferenciaanyag.)

(8) Dr. Caglíano, R.: Popuiation and development policies aimed at population structure with spe- cial emphasis on youth. women and the aged. international Forum on Population Policies in Development Planning. Mexico-City. 4—7 May 1987. 22 old. (Konferencíaanyag.)

(9) A legújabb népesedési irányzatok az EGB-régióban és hatásuk u tarsadalmi—gazdasági fejlődésre.

Összeállította az EGB Titkársága. Statisztikai Szemle. 1987. évi 5. sz. 404—418. old.

(10) A Magyar Népköztársaság kormányának jelentése a népesedési helyzetről és a népesedéspoii—

tikáról. Összeállította a Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Szemle. 1987. évi 5. sz. Al?—440. old.

(ii) A világ népesedési helyzete, 1988. (A jövő záloga.) Jelentés. Az ENSZ Népesedési Alapjának (UNPF) Tájékoztatási és Nemzetközi osztálya. New York. 1988. 17 old.

TÁRGYSZÓ: Népesedés. Környezet. Nemzetközi összehasonlítás.

PEBiOME

Hacronmuü ouepx cocrasneH c chonbzosennem marepmanoe cocroneweűcn 29 Maxi 1988 roga a Bynanemre npeccxoncpepenwm i/chpopmaLii—ionnoro H MemaynapoAi—ioro or—

ziena AeMOrpanHHeCKOFO CPOHAa OOH (UNPF). ABTop ormetraer, HTO a peaynerare Lleno—

seuecxoü nearenbnocm nponcxoawr FiOCTOSiHHOe YXYALUEHHO npnpoanoro oxpymennn. 35:—

Tom ananuanpyer i'ipHHHHbi arai-o nenennn.

Paccma'rpusan npoőnembi, BO3HHKÖPOLUMG Ha nouse paanwmü OTAeanle cpaxropos no KOHTHHeHTGM, a rakme cncreMy Beaumosasmcmmocreü, canaar—inyro c HaceneHMeM, OK—

pymaiouieü cpegoü u pecypceMn, aarop nom—repweaer, HTO oxpana npuponnoro onpy- merina BOBMON—(Hö ronexo c noMombm MemAYHapOAHbIX nporpaMM " oőeeauHeI—ma Haun- OHaanbix ycum—iű. i'iepabre CKpOMHbIe tuom npennpm—rmer s paMKax paapeőorannoű OOH nparpaMMei neücrenű, K Korapoü npucoepmnwnace. M BeHrpi—m. B cssaw c aruM aarop noin- paőno ananmsnpyer OTHOLLICHMe HaceneHi—m u okpymawmeü cponsi s BGHrpHH.

SUMMARY

The study is based on the pro55 release of the information and international Section of the UN Popuiotion Fund (UNPF) held in Budapest, May 29, 1988. The author points out that, due to human activities, the natural environment has been deteriorated, then he analyses the reasons beyond environmental problems.

Discussing the problems arising from regional differences and dealing with the population, environment and resources syndrome, the author emphasizes that the protection of natural environment can be achieved only by international programmes and concentra—

tion of the forces on national level. The first and modest steps were made in the frame—

work of the programme of action of the UN, supported also by Hungary. in view of this the article analyses in detail thc relations at the population and environment in Hungary.