XIII. NEMZETKÖZI HADTÖRTÉNELMI KOLLOKVIUM Helsinki, 1988. május 31—június 6. KRONIKA

KRONIKA

ZACHAR J Ó Z S E F

XIII. NEMZETKÖZI HADTÖRTÉNELMI KOLLOKVIUM Helsinki, 1988. május 31—június 6.

A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság 28 nemzeti tagszervezetéből érkezett 125 részt­

vevő ez évben a Finn Hadtörténészek Nemzeti Bizottsága meghívására g y ű l t össze Helsinki­

ben. Dr. Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnökének védnöksége a l a t t t a r t o t t á k immár hagyományos nemzetközi tanácskozásukat, amelyen e z ú t t a l két t é m a szerepelt: 1. a har­

cászat fejlődésének kilátásai és érvényesülése a szárazföldi hadseregekben a X V I I I . század közepétől a X I X . század elejéig (1750—

1830); 2. a legfelsőbb hadvezetés politikai és katonai hírszerzési eredményeinek a stratégiai és hadműveleti döntéshozatallal kapcsolatos jelentősége Európában a második világháború idején.

A két szekció együttes megnyitó ülésére május 31-én reggel a Hotel Hesperia báltermé­

ben gyűltek össze a kollokvium résztvevői, valamint a finn tudományos, társadalmi, poli­

tikai és közélet számos képviselője.

Érmei Kanninen altábornagy, a Finn Had­

történészek Nemzeti Bizottságának elnöke köszöntötte elsőként a megjelenteket, és egy­

ú t t a l köszönetet m o n d o t t a honvédelmi és az oktatási minisztériumnak, hogy a rendezvény­

sorozat házigazdája lehet az általa vezetett bizottság. A következőkben a hadtörténelem iránti megnövekedett érdeklődésről szólt, ós kifejtette, hogy a politikatörténet eredményei­

nek hatására ez az érdeklődés egyrészt az ese­

ménytörténetre, másrészt azonban a hadmű­

vészettörténetre irányul. A legújabb kutatási programokról szólva ezután azt emelte ki, hogy mindinkább teret nyer az objektívabb meg­

közelítési mód, ez pedig rendkívül jelentős, mi­

vel segíti a népek egymás közti közeledését.

Még inkább ebben az irányban hat, folytatta az előadó, ha a k u t a t ó k nemzetközi tanácsko­

zásain érvényesül az a törekvés, hogy a helyi eseményeket egyetemes összefüggéseikben vizsgálják. Miután a rendező szerv részéről

biztosítottnak látja ennek lehetőségét, kérte, hogy a résztvevők éljenek ezzel. Befejezésül indítványára a résztvevők közfelkiáltással úgy d ö n t ö t t e k , hogy a hivatali elfoglaltsága m i a t t távolmaradni kényszerülő védnöknek, Koivis­

to államfőnek üdvözlő táviratot küldenek.

E z t követően Christof/er Taxell finn oktatás­

ügyi miniszter emelkedett szólásra. Bevezető­

k é n t a z t hangsúlyozta, hogy gyorsan változó világunkban mennyire fontos az összefüggések ismerete. Hadtörténelmi téren is így van, hi­

szen a k é t szuperhatalom közeledésének ten­

denciája mellett még mindig érvényesül egy ezzel ellentétes is : továbbra is napirenden van­

nak helyi háborúk. Még ha él is a remény, folytatta a szónok, hogy a megértés, békés rendezés egyre inkább teret nyer, nem lehet lemondani a hadtörténelem tanulmányozásá­

ról, m e r t ez nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt az általános történelmi t u d a t elma­

r a d h a t a t l a n része, ugyanakkor a köztudatfor­

málás fontos alkotóeleme. A finn államfő és k o r m á n y üdvözletét á t a d v a reményét fejezte ki, hogy a semleges fővárosban ülésező jelen rendezvény egyértelműen a békét szolgálja, a népek közti barátságot erősíti. Ezzel a X I I I . Nemzetközi Hadtörténelmi Kollokviumot meg- n y i t o t t n a k nyilvánította.

André Corvisier tanszékvezető egyetemi ta­

nár (Franciaország), a Nemzetközi H a d t ö r t é ­ nelmi Bizottság elnöke, válaszbeszédében első­

nek is köszönetet m o n d o t t a finn rendező szerveknek az újabb tudományos eszmecsere lehetőségéért, majd m é l t a t t a a Finn Hadtör­

ténészek Nemzeti Bizottságának a munkássá­

g á t . A résztvevőket a maga részéről is és a nemzetközi testület nevében is üdvözölve kü­

lön kiemelte annak jelentőségét, hogy a Kínai Népköztársaság Hadtörténészeinek Nemzeti Bizottsága képviselői immár nemcsak jelen vannak, hanem e z ú t t a l először aktívan is be-

kapcsolódnak a nemzetközi tudományos esz­

mecserébe. A továbbiakban m é l t a t t a a 70.

születésnapját e napokban ünneplő Finn Had­

erőt, amely az államiság újraelnyerése és létre­

jötte óta csak védelmi háborút v í v o t t . Befeje­

zésül a megvitatásra kerülő k é t t é m a tudomá­

nyos jelentőségét hangsúlyozta.

A betegsége m i a t t e z ú t t a l távolmaradni kényszerülő Fernand Gambiez hadseregtábor­

noknak, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizott­

ság tiszteletbeli elnökének a rendezvényhez intézett üdvözletét Yves Salkin dandártábor­

nok olvasta fel. Ebben az agg tudós az újabb nemzetközi tanácskozás létrejöttének és a finn fővárosban való megrendezésének jelentőségét m é l t a t t a .

Szünet után a résztvevők k e t t é v á l t a k , mivel a k é t szekció ülésezéseire párhuzamosan, egy- jdőben került sor. Jelen sorok szerzője az I . szekció munkájában v e t t részt, erről t u d bő­

vebben beszámolni.

A X V I I I . századi szekció első ülésén Érmei Kanninen altábornagy elnökölt.

Elnökletével Ilmari Hakala őrnagy, tudo­

mányos főmunkatárs, a Finn Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának t i t k á r a t a r t o t t a meg

„G. M. Sprengtporten -— a t a k t i k u s " című elő­

adását. Az 1740—1819 k ö z ö t t élt neves kato­

nának a finn területek svéd uralom alóli kiválására irányuló államférfiúi tevékenysége jól ismert. Az előadó ezért e z ú t t a l arra h í v t a fel a figyelmet, hogy k a t o n a k é n t is jeles tevé­

kenységet végzett. Magasabb parancsnoki be­

osztásban ő készítette el a svéd király hadsere­

gében szolgáló könnyűcsapatok harcászati uta­

sítását. K a t o n a i gondolkodóként a továbbiak­

ban főleg a nehéz, fedett terepen megvívandó harc kérdéseivel foglalkozott. Ezzel kapcsola­

tosan felismerte, hogy szakítani kell a vonal­

harcászat elveivel —• fejezte be elemzését az előadó.

E z t követően André Corvisier v e t t e át az elnöki tisztet, és Francois Bonnefoy ezredes­

nek, kutatóintézeti osztályvezetőnek (Francia­

ország) a d t a meg a szót, aki „A gyalogsági tűzfegyverek fejlődése Franciaországban X I V . Lajos korától a forradalomig (1660—1789)"

címmel a d t a elő referátumát. A királyi utasí­

tások és rendelkezések elemzésével k i m u t a t t a , hogy a nehéz és nagy kaliberi'í m u s k é t á t mind­

inkább felváltotta a flinta. A továbbiakban részletezte a gyújtószerkezet fejlődését, a cső és a t u s a módosításait és a szurony rendszere­

sítésének folyamatát, és k i m u t a t t a , miként kerülhetett kifejlesztésre végül a tartósnak bi­

zonyult 1777. mintájú szuronyos puska.

Ebédszünet u t á n dr. David O. Chandler tan­

székvezető katonai akadémiai t a n á r , a Brit Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának tiszte­

letbeli elnöke, a Nemzetközi Hadtörténelmi

Bizottság alelnöke üléselnökletével folytatta munkáját az I . szekció. Dr. Cornelius M.

Schulten levéltárigazgató, Hollandia H a d t ö r t é ­ nészei Nemzeti Bizottságának elnöke, a Nem­

zetközi Hadtörténelmi Bizottság főtitkára

„A dobtól a kürtig. A németalföldi gyalogsági harcászat története az 1750—1880 közti idő­

szakban" című előadása következett. E b b e n a hangsúlyt a sorgyalogság és a könnyűgyalog­

ság párhuzamos létének bemutatására és az eltérő felfegyverzés m i a t t eltérő alkalmazá­

sának elemzésére helyezte.

E z u t á n az elnöki tisztet Louis-Edouard Roulet dandártábornok, egyetemi t a n á r , a Svájci Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke v e t t e á t , referátumot pedig Jean-Paul Charnay egyetemi kutatóintézeti igazgató (Franciaország) t a r t o t t „A terror romantikája és a harcászat Lazare Carnot-nál" címmel. Az előadó érzékletes képet a d o t t arról, hogy a Jóléti Bizottság által megszervezett rémuralom idején a nagy forradalmi nyomás magával ragadta a k o n v e n t e t is, és nagy terveket ková­

csolt: általános népfölkelést, a forradalom ki­

terjesztését más országokra, a behatolók elleni háború megítélésének a jogát. Mivel e tervek megvalósításához a lehető legnagyobb inertek­

ben harcászati megújulásra is szükség lett vol­

na, folytatta az előadó, ám a forradalom által Carnot-nak rendelkezésére bocsátott eszközök korlátozottak v o l t a k : a szűkös fegyverzet és felszerelés nem volt elegendő a férfilakosság általános hadbaszólítására, ugyanakkor minő­

ségileg sem volt alkalmas a fegyverzet a szem­

ben állók legyőzésére, arról nem is szólva, hogy a kevés harci t a p a s z t a l a t t a l nyílt terepen harc­

ba indulókkal szemben m i n d e n ü t t erődítmény- rendszerek és azok mögött jól kiképzett, fel­

szerelt hadak álltak. Ebben a helyzetben ki­

u t a t a forradalmi hadvezetés a hadszíntéri terrorban l á t o t t , hogy lelkileg rendítse meg a szemben állókat, h a már fizikailag nem képes megsemmisíteni. Carnot ténykedésének és el­

méleti következtetéseinek elemzésével az elő­

adó befejezésül azt bizonyította, hogy a for­

radalmi romantika stratégiája ellenére a klasz- szikus harcászati elveket volt kénytelen el­

fogadni.

Szünet u t á n Zachar József alezredes, a tör­

ténelemtudományok kandidátusa, az MN Had­

történeti Intézet és Múzeum Bécsi Kirendelt­

ségének vezetője, a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottsága t i t k á r á n a k elnökletével Fernando Redondo ezredes, k u t a t ó i n t é z e t i osz­

tályvezető (Spanyolország) ,,A gyalogsági ki­

képzési szabályzatok fejlődése a spanyol had­

seregben 1749—1847" című előadására került sor. Ebben hangsúlyozta, a spanyol Bourbon­

királyra tekintettel a X V I I I . század első felé­

ben a tárgyalt területen is erős francia befolyás érvényesült. Az 1749-től kimunkálás a l a t t le­

vő, de csak 1761-ben bevezetett szabályzat

v á l t o t t a fel azután az 1728-tól addig érvényben levőt, a franciáktól adaptál t a t . Ebben az új szabályzatban, ahogyan az előadó részletesen elemezte, jól érvényesültek a kor háborúinak, t o v á b b á más hadseregeknek a tapasztalatai.

Ám 1798-ban újra csak az 1791-es francia sza­

bályzat átvételére került sor, és 1847-ig az alapján folyt a kiképzés — fejezte be fejtege­

tését az előadó.

E z t követően Dr. Jürg Stüssi-Lauterburg kutatóintézeti igazgató, a Svájci H a d t ö r t é ­ nészek Nemzeti Bizottságának t i t k á r a elnök­

letével következett Dmitri j A. Volkogonov ve­

zérezredes, a történelemtudományok doktora, a Szovjetunió H a d t ö r t é n e t i Intézetének pa­

rancsnoka, a Szovjet Hadtörténészek Nem­

zeti Bizottságának elnöke „Az orosz csapatok taktikája a borogyinói c s a t á b a n " című elő­

adása. Hangsúlyozta, hogy Kutuzov stratégiai célja határozta meg azt a harcászati tényke­

dést, amely végül is Napoleon „általános csa- ta"-elképzelósét kudarcra ítélte. A csata egyes fázisainak elemzésével folytatta az előadó, mi­

közben a harcászatban érvényesült alapelvek közül az aktivitást, a mozgékonyságot ós ha­

tározott döntéshozatalt emelte ki. A győzelem­

hez vezető döntések közül kiemelte az egy szárnyra való erőösszpontosítást, a négyszög­

alakzat és az oszlopformáció kombinált alkal­

mazását, az időben elrendelt mozgást, a tar­

talékok helyes időben és helyen való bevetését, a koncentrált tűzcsapás és a szuronyroham megfelelő időben való alkalmazását. Befejezé­

sül azt hangsúlyozta, hogy mindehhez elen­

gedhetetlen volt az előzőleg mesterien végre­

h a j t o t t terep- és ellenségfelderítés, valamint a terep megfelelő berendezése.

Június l-jén reggel az I . szekció Dr. Matti Lapjjalainen vezérkari ezredesnek, a Finn Had­

sereg H a d t ö r t é n e t i Kutatóközpontja parancs­

nokának, a Finn Hadtörténészek Nemzeti Bi­

zottsága alelnökének üléselnökletével folytatta m u n k á j á t . Yves Salkin dandártábornok, kuta­

tóintézeti igazgató (Franciaország) t a r t o t t a meg ,,A spanyol háború 1808—1813. Spanyol, francia és angol harcászat" című referátumát.

Ebben hangsúlyozta, hogy átmeneti időszak háborújáról van szó, korábbi és újabb elemek egyidejű harcászati jelentkezésével. Az egyes hadseregeket jellemezve, a spanyol reguláris h a d a k n á l a lakott helyek körüli harcokat, míg a spanyol gerilláknál a közlekedési u t a k bir­

tokbavételét emelte ki. A francia reguláris hadak fő jellemzőjeként a mélyen tagolt harc­

rendben végrehajtott t á m a d á s t , míg a francia ellengerillák fő ténykedési módjaként a meg­

előző csapást és a lakosság pacifikálását jelle­

m e z t e . Az angol harcászatból kiemelte a klasszikus v o n á s t : a terep kihasználta védelmi állásból tűzcsapás utáni támadásindítást, vala­

mint az újdonságot: kisebb kombinált csapat­

egységek kiküldését váratlan rajtaütések vég­

rehajtására.

E z u t á n Dr. Mihail E. Ionescu őrnagy, tudo­

mányos főmunkatárs, a Román H a d t ö r t é n é ­ szek Nemzeti Bizottságának titkára, a Nem­

zetközi Hadtörténelmi Bizottság alelnöke v e t t e á t az üléselnöki tisztet, és Dr. Zbigniew Wawer tudományos főmunkatárs (Lengyelország) ol­

v a s t a fel Dr. Krzysztof Filipov tudományos főmunkatárssal (ugyancsak Lengyelország) kö­

zösen készített „Lengyel csapategységek az 1808/12-es spanyol háborúban. A lengyel har­

cászat jellemzői" című előadást. Bevezetőben hangsúlyozta a k u t a t á s i nehézséget, mivel a lengyel lovas, gyalogos, tüzérségi és műszaki kötelékek francia egységekbe tagolva kerültek bevetésre. Ezután azt elemezte, mennyire a forradalmi hadviselés hagyományai határoz­

t á k meg a lengyel harcászati alapelveket, mennyire a terep a d t a lehetőségek kihasználá­

sával, a szemben álló erők figyelembe vételével és teljes erőbedobással, a lovasságnál fergeteges rohammal, a gyalogságnál és a tüzérségnél félelmetes tűzcsapással, de mindenképpen váratlan csapásméróssel és visszahúzódással igyekeztek megrendíteni az ellenséget. A ha­

gyományos elvek érvényesítését lehetővé t e t t e , fejezte be az előadást Zbigniew Wawer, hogy a lengyel kötelékek saját szabályzatuk alapján, saját fegyverzetükkel kerültek bevetésre.

Szünet után Dr. Cornelius M. Schulten elnök­

letével került sor a rendezvénysorozatról távol- maradni kényszerült Borús József, a t ö r t é ­ nelemtudományok kandidátusa, az MTA Tör­

ténet t u d o m á n y i Intézete tudományos fő­

munkatársa „A kelet-európai hadseregek fegyverzete és harcászata a X V I I . század má­

sodik felében" című előadásának a felolvasá­

sára. Az tlőadás hangsúlyozta, hogy átmeneti időszakról van szó, amelynek a fő fegyvere az állandó hadiesemények számára egyre töme­

gesebb mennyiségben előállított kovászáras, simacsövű, elöltöltős puska. E z t követően ennek különböző típusait elemezte a jellemző adatok alapján, majd b e m u t a t t a az egyéb hasz­

nált fegyvereket is. A harcászattal kapcsola­

tosan az állandó hadsereg jellemzése alapján a nyílt terepen,, a meghatározó fegyvernemnek t e k i n t e t t gyalogság tömegeivel vonalban, a lo­

vasság és a tüzérség támogatásával végrehaj­

t o t t t á m a d á s t elemezte.

E z t követően Igor A. Amozov sorhajókapi­

t á n y , a történelemtudományok kandidátusa, tudományos főmunkatárs (Szovjetunió) elnök­

letével Dr. David E. Chandler t a r t o t t a meg

„A sor a vonallal szemben és Sir Charles Omán a modern történészekkel szemben — az 1806.

július 6-i majdai csata esete" című referátu­

m á t . Ebben a századelő neves brit hadtörté­

nészének azt az alapvető állítását elemezte a konkrét példa alapján, miszerint a kettős ta­

golódású brit vonal tűzereje a francia sor lökő- erejével szembeni nyilvánvaló fölényét meg­

felelően bizonyította volna. Az előadó kimu­

t a t t a , hogy a megismételt csataelemzés egy-

értelművé teszi, Oman nem helyesen é r t e t t e meg az eseményeket és ezért téves következ­

tetéseket v o n t le. Valójában a kalabriai had­

színtér fő csatájában is vonalak álltak szemben egymással és a brit diadalt nem a tűzerő, ha­

nem a lökés ereje eredményezte. Befejezésül az előadó állítása igazolására további példákat sorolt fel a spanyol háborúból.

Ebédszünet u t á n Jean-Paul Charnay elnök­

letével került sor Zachar József „A kisháború magyar klasszikusa, Jeney 1759-ben Hágában megjelent »Le partisan« című m ű v e " című elő­

adására. Ebben az erdélyi születésű, császári- királyi, majd francia és porosz, végül újra csá­

szári-királyi szolgálatban állt Jeney Lajos Mihály (1723?—1797), a jól ismert térképész­

tiszt, pályája csúcsán vezérőrnagy, ifjúkorában francia nyelven Németalföldön közreadott és máig h a t ó , ám nevéhez korábban nem kapcsolt művét (amelyet az előadó 1986-ban a Magvető Könyvkiadónál ,,A p o r t y á z ó " címmel magyar nyelven először a d o t t közre), az előadó által mindeddig ismeretlen hungaricaként felfede­

zett, a felvilágosodás jegyeit felmutató, had­

elméleti jellegű kisháborús alapmunkát (lásd erre vonatkozóan: H K , 1984/2. sz. 332. skk. o.) ismertette. Ezzel kapcsolatosan fontos kiemel­

ni, hogy a csatlakozó vitában az előadó alap­

vető megállapításait sem nem u t a s í t o t t a visz- sza, sem nem kérdőjelezte meg senki, hanem azok alapján folyt tárgyszerű kollegiális eszme­

csere.

E z u t á n Xu Xiao-cun, a Kínai Néphadsereg H a d t u d o m á n y i Akadémiája Egyetemes Had­

történeti Intézetének igazgatója, a Kínai Had­

történészek Nemzeti Bizottságának elnöke vette át az üléselnöki tisztet, és Dr. Mihail E.

Ionescu t a r t o t t a meg „Állandó hadsereg vagy felfegyverzett nemzet. A román önkéntes egy­

ségek esete 1768—1821" című referátumát.

Ebben a mai román történetfelfogás álláspont­

jának megfelelően kifejtette, hogy „a kor ak­

kori három szuperhatalma: az Oszmán, a Habsburg és a Cári Birodalom hódító, a román területet fenyegető törekvései elleni román vá­

l a s z t " elemzi, amely szerinte „a fegyverben levő nemzet magjaként létrehozott korszerű állandó hadsereg" lett volna. Megdöbbentő módon ebben az összefüggésben szólt az 1762- ben alapított erdélyi határőrezredekről, mi­

közben annak az állításnak az igazolására, mintha „Erdély régi román t e r ü l e t " lett volna, Mária Terézia állítólagos szavait „unser Fürs­

t e n t u m Walachei" idézte forráshivatkozás nél­

kül, és nem z a v a r t a t t a magát attól, hogy Walachei a l a t t a kortársak Oláhországot, értsd : Havaselvét, v a g y más néven a Havasalföldet, az oszmán fennhatóság a l a t t állt valóban román vajdaságot é r t e t t é k és sohasem a Magyar Ki­

rályság részének tekintett, ám a tárgyalt kor­

szakban arról leválasztottan, Bécsből külön fejedelemségként, majd nagyfejedelemségként közvetlenül k o r m á n y z o t t Erdélyt, s így az erdé­

lyi székely és oláh határőrezredek nem lehettek semmiféle „román h a d e r ő " elemei! A t ö r t é ­ nelmi tényekkel való eme szembesítésre jelen sorok szerzőjének módja nyílt a vitában.

Szünet u t á n Prof. Dr. Reinhard Brühl vezér­

őrnagy, az N D K H a d t ö r t é n e t i Intézetének pa­

rancsnoka, az N D K Hadtörténészei Nemzeti Bizottságának elnöke, a Nemzetközi H a d t ö r t é ­ nelmi Bizottság alelnöke üléselnökletével Xu Xiao-cun „Engels a hadsereg és a nép által viselt X V I I I . és X I X . századi háborúk harcá­

szatáról" című előadása következett. Az elő­

adó r á m u t a t o t t , hogy Engels objektív anyagi alapon megvalósult szükségszerű terméknek és nem zseniális hadvezérek gondolati termékének t e k i n t e t t e a harcászatot. Az objektív anyagi alaphoz sorolta a gazdasági erőt, a társadalmi rendszert, a t u d o m á n y és technika, valamint a műveltség színvonalát, az emberanyagot, a ter­

mészeti és földrajzi adottságot, a fegyverzet szintjét s t b . Ezek közül azonban, folytatta az előadó, az embert és a fegyverzetet t a r t o t t a döntő befolyásúnak a proletár hadelmélet meg­

alapozója. Ezért az antikapitalista, antikolo- nialista népi háborúk sikere szempontjából döntőnek vélte az ország sajátosságainak meg­

felelő, az adottságokkal számot vető, a teljesítő­

képesség m a x i m u m á t megkövetelő tömeges és szervezett fegyverfogást — fejezte be előadá­

sát X u Xiao-cun.

E z t követően Dr. Klaus-Rikhard Böhme ka­

tonai akadémiai t a n á r (Svédország) v e t t e á t az elnöki tisztet, és Jehuda L. Wallach egye­

temi t a n á r , az Izraeli Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke t a r t o t t a meg „ K á r o l y főherceg, Clausewitz elfelejtett k o r t á r s a " című referátumát. Ebben mintegy újrafelfedezte a tömeghadsereg korának Clausewitz ós Jomini melletti legjelentősebb katonai gondolkodóját, és ismertette legfontosabb nézeteit a háborúról és a harcászat kérdéseiről. Az előadás heves v i t á t v á l t o t t ki, hiszen az előadó negligálta az utóbbi évtizedek k u t a t á s i eredményeit. Jelen sorok írója így r á m u t a t o t t a múlt évben Bécs­

ben rendezett „Clausewitz—Jomini—Károly főherceg" nemzetközi tudományos ülésszakra és annak eredményeire (1.: H K , 1988/2. sz.

41(1. skk. o.).

Június 2-án reggel az I . szekció ülése Yves Salkin elnökletével kezdte meg munkáját, amelyen elsőként Dr. Jürg Stussi-Lauterburg t a r t o t t a meg „ K e t t ő s katasztrófa: politika és hadügy a X V I I I . századi Svájcban" című elő­

adását. E b b e n az 1798. március 5-i döntő ve­

reséggel végződött eseménysorozatot elemezte.

R á m u t a t o t t , hogy a politikai egyetértés hiá­

nya, a kantonok szolidaritásának megszűnte, a megfelelő hadielőkészületek elmaradása, a népfelkelés lehetőségének fel nem ismerése egyaránt a vereséget meghatározó m o m e n t u m volt.

E z u t á n Fernando Redondo v e t t e á t az elnöki tisztet és Prof. Dr. Reinhard Brühl „A porosz­

országi katonai reformmozgalomnak a késő­

feudális hadügyre gyakorolt befolyása" című előadása következett. Az előadó elemzésében r á m u t a t o t t , hogy a tárgyalt időszakban a po­

rosz hadügy megmerevedett és a hanyatlás je­

gyeit kezdte m u t a t n i , továbbá nőtt a tisztek és a katonatömegek, valamint a hadsereg és a nép közti szakadék. Az egyre erősebb katonai reformmozgalom e jelenségek kiküszöbölésére irányította tevékenységét egyrészt az egyete­

mes hadügyi fejlődés, másrészt a felvilágoso­

dás eszméi alapján — folytatta az előadó.

A legfontosabb fellépések bemutatása után az előadó azzal zárta fejtegetését, hogy az 1806-os porosz katonai vereség volt a nyilvánvaló jele annak, mennyire nem volt lehetséges a válság kiküszöbölése a szorosan v e t t hadügyi terüle­

ten pusztán modernizálási kísérletekkel, meny­

nyire a társadalmi átalakuláson alapuló hadügyi megújulás került napirendre. Az előadáshoz kapcsolódó vitában jelen sorok szerzőjének is módja volt a kérdéskörben folytatott kutatá­

sainak eredményéről röviden beszámolni.

Szünet u t á n Jehuda L. Wallach elnökletével Hüseyin Isik hadtesttábornok, a Török Had­

történészek Nemzeti Bizottságának elnöke „Az 1732—1826 közti oszmán hadseregreformok és azok eredményei" című előadására került sor.

Az előadó bevezetőben felidézte az oszmán haderőnek a X V I I . — X V I I I . század forduló­

ján bekövetkezett hanyatlását, amely szüksé­

gessé t e t t e a hadügyi reformokat. Elemzésében b e m u t a t t a , mi akadályozta meg a legszüksé­

gesebb janicsárreform végrehajtását ós miért vált végül is szükségessé e csapatnem feloszla­

tása, ugyanakkor mi t e t t e lehetővé a tüzérség megreformálását. A francia segítségnyújtást részletezve nagy súllyal idézte fel Fran ois baron de T o t t ezredes törökországi működését.

Az előadás vitájában jelen sorok írójának módja volt kifejteni, hogy valójában a magyar származású T ó t h Ferenc (1733—1793), pályája csúcsán francia tábornok, volt a török tüzérség megújítója, és felvázolta a saját kutatásai alap­

ján ismertté v á l t életutat is. (Lásd: T ó t h Fe­

renc francia tábornok. I n : Idegen hadakban, Budapest, 1984. 408. skk. o.; illetve u ő . : Die militärische Reformtätigkeit eines Ungarn aus Frankreich im Dienste einer asiatischen Gross- m a e h t : Der Oberst Francois baron de T o t t im Osmanischen Reiche 1767—1776. Az 1986-ban Szöulban m e g t a r t o t t X I . Nemzetközi Had­

történelmi Kollokviumra készített előadás, megjelenés alatt.)

A továbbiakban Dr. Gunnar Artéus katonai akadémiai t a n á r (Svédország) elnöklete és a iávolmaradni kényszerült Dr. Donald F. Graves ezredes, tudományos osztályvezető (Kanada)

f,Steubentől Scottig: A francia gyalogsági har­

cászat átvétele az Egyesült Államok hadsere­

gében 1807—1816" című referátuma követke­

zett. Az elemzés b e m u t a t t a , hogy nem egy­

szerre bekövetkező, hanem szakaszosan tör­

ténő szabályzatátvétel t ö r t é n t a megadott idő­

határokon belül, majd vizsgálta ennek az át­

vételnek a h á t t e r é t és körülményeit.

Az ugyancsak távolmaradni kényszerült V.

0. Dajnesz ezredes, a történelemtudományok kandidátusa, tudományos főmunkatárs (Szov­

jetunió) ,,A hadművészet fejlődése az 1812-es honvédő h á b o r ú b a n " című elkészült előadása írásban került a résztvevők között kiosztásra.

Ebben azt a folyamatot ábrázolja, hogy az orosz hadvezetés az aktív jellegíí stratégiai vé­

delemből miként ment á t a kedvezővé v á l t kö­

rülmények között ellentámadásba.

Ezzel az I . szekció munkája véget é r t . Az egyes előadásokat — ahogyan részben m á r volt módunk jelezni — élénk vita követte. Ezekben felszólalt Raimondo Luraghi egyetemi t a n á r (Olaszország), David G. Chandler, André Cor- visier, François Bonnefoy, Jacob W. Kipp egyetemi tanár (Egyesült Államok), Jehuda L.

Wallach, Alan J. Pearsall egyetemi t a n á r (Nagy-Britannia), Jacques Richard dandár­

tábornok (Franciaország), Fernando Redondo, Reinhard Brühl, Fernand Beaucour k u t a t ó ­ intézeti igazgató (Franciaország), Gunnar Ortéus, Cornelius M. Schidten, Zachar József, Jean-Paul Charnay, Louis-Édouard Boulet és Matti iMppalainen.

Ugyanebben az időben a I I . szekcióban is folytak az ülésezések, amelyek egy egészen m á s korszak egészen más hadtörténelmi kérdé­

seit tárgyalták, és amelyeket a kézhez k a p o t t anyagok alapján rövidebben idézünk fel.

A május 31-i első ülésen Dr. John E. Jessup ezredes, tanszékvezető katonai akadémiai ta­

nár, az Egyesült Államok Hadtörténészei Nemzeti Bizottságának elnöke, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság alelnöke l á t t a el az üléselnöki tisztet, és elsőként Antoinette P.

Loezere könyvkiadó (Egyesült Államok) tar­

t o t t a meg „Hírszerző, híradószolgálat és a nyugati szövetségesek" című előadását. Ebben ismertette azokat a híradástechnikai eszközö­

ket, amelyek segítségével az Egyesült Államok és Nagy-Britannia legfelsőbb hadvezetése a híradószolgálat tevékenysége révén a hírszer­

zői adatok folyamatos birtokába j u t h a t o t t és megfelelő megelőző döntéseket hozhatott.

E z u t á n Paid Heider, a hadtudományok dok­

tora, az N D K H a d t ö r t é n e t i Intézetének pa­

rancsnokhelyettese v e t t e á t az elnöklóst, és Dr. Horst Boog kutatóintézeti igazgató (NSZK)

„ A német hírszerző szolgálat jellemzői a má­

sodik világháború idején és hatása a légierő hírszerző tevékenységének a példáján" című referátuma következett. Elemzése alapján az

előadó azt a következtetést v o n t a le, hogy a külföldi légierők hadipotenciáljának és a szem­

ben állók erkölcsének a lebecsülése, valamint a saját légierő felértékelése a második világ­

háború kezdeti szakaszában jelentősen hozzá­

j á r u l t ahhoz, hogy Hitler téves elképzelése megszilárduljon, miszerint az egyes ellenfelek elleni egymás utáni hadjáratokból álló t á m a d ó háborúban sikert érhet el.

Ebédszünet u t á n Giorgio Rochat egyetemi t a n á r (Olaszország) elnökletével Marian Zgór- niak egyetemi t a n á r (Lengyelország) „A len­

g y e l k a t o n a i hírszerző szolgálat 1939-ben, hely­

zetmegítélése és a politikai és katonai dönté­

sekre gyakorolt befolyása" című előadására került sor. A lengyel hírszerző szolgálat szer­

vezeti felépítésének ismertetését követően az előadó azokat az információkat részletezte, amelyek birtokában a lengyel felsővezetésnek módja n y í l h a t o t t ellenintézkedésekre. Ez alap­

ján azt a következtetést v o n t a le, hogy míg német vonatkozásban viszonylag pontos ada­

tok alapján megfelelő döntésekre kerülhetett sor, a szovjet szándék fel nem ismerése lehe­

tetlenné t e t t e a megelőző intézkedéseket.

E z t követően Robert Hurtado alezredes, tu­

dományos főmunkatárs (Spanyolország) elnök­

letével Wilhelm Carlgren egyetemi t a n á r (Svéd­

ország) t a r t o t t a meg ,,A hírszerzés befolyása a svédországi politikai és katonai döntéshoza­

t a l r a a második világháború idején" című re­

ferátumát. Bevezetőben a hírszerzési feladatok kezdeti háttérbe szorított és külügyi döntések­

nél negligált helyzetét ábrázolta. Azután azt a folyamatot részletezte, miként vált rendsze­

ressé a kapcsolat a külügyminiszter és a had­

seregfőparancsnok között, és miként v á l t a k a hírszerzési adatok a döntéshozatal előkészítő momentumaivá.

J ú n i u s 1-én a I I . szekció munkáját Dr. Chris­

tian Bjerg főlevéltáros (Dánia) elnökletével és Roberto Hurtado „Hírszerző szolgálat, mint a gerillaháború tényezője" című előadásával f o l y t a t t a . E b b e n azt részletezte az előadó, miként határozza meg a hadműveleti terület és a háborús cél a hírszerző szolgálat céljait, hogyan erősíti információval a harcosok és a szimpatizánsok pozitív motivációját, ugyan­

akkor kelt negatív motivációt az ellenségnél, mivel szükségszerűen elsődlegesen a szemben álló fegyverzetrendszerekre és harcászati terve­

zésre irányul — fejezte be az előadó.

A következőkben Alberto Santoni egyetemi t a n á r (Olaszország) elnökletével a távolmarad­

ni kényszerült N. If. Azjasszkij ezredes, a tör­

ténelemtudományok kandidátusa, tudomá­

nyos főmunkatárs (Szovjetunió) „A partizánok hírszerzőjelentéseinek a hadműveletekre gya­

korolt befolyása a nagy honvédő h á b o r ú b a n "

című referátumát olvasták fel. Ebben a szerző

azt elemezte, hogy az ellenséges mélységben nagy távolságokra kiépített partizán-hírszerző szolgálat milyen mértékben segítette a szovjet hadvezetés hadműveleti döntéshozatalát.

Szünet u t á n Dr. Horst Boog elnökletével Dr. Emmanuel Breguet tudományos főmunka­

t á r s (Franciaország) „A légi felderítés haszno­

sítása a francia legfelsőbb parancsnokságnál 1939/1940-ben" című előadása következett.

E b b e n az előadó azt a kérdést vizsgálta, mi­

k é n t v á l t lehetővé, hogy 1940. május 10/11-én a német légierő egyenesen 70 francia légi­

támaszpontra t u d o t t t á m a d á s t mérni. Válaszá­

ban szervezési, vezetési, kiképzési, felszerelési hiányosságokra ugyanúgy r á m u t a t o t t , mint a légi felderítés adatainak lassú továbbítására, nem megfelelő értékelésére, sőt semmibe­

vételére.

E z t követően Stellán Bojerud őrnagy, kato­

nai akadémiai t a n á r (Svédország) elnökletével Dr. Olav Riste, a Norvég Hadtörténelmi I n t é ­ zet igazgatója, a Norvég Hadtörténészek Nem­

zeti Bizottságának elnöke, a Nemzetközi Had­

történelmi Bizottság alelnöke „Totális meg­

lepetés: az 1940-es norvégiai német invázió"

című referátumára került sor. A kérdéskört az előadó a stratégiai és a harcászati figyelmezte­

tés, valamint a politikai döntéshozatal szem­

szögéből vizsgálta. Megállapította, hogy a nor­

vég vezetés stratégiai hírszerzési adatokkal nem rendelkezett, harcászati hírszerzési ada­

tok gyűjtésének még a szervezetszerű lehető­

sége is hiányzott, a politikai vezetés pedig a német inváziót a brit haditengerészeti erők e térségbeli túlsúlya m i a t t el sem t u d t a képzelni, a kisebb német t á m a d á s o k a t pedig a norvég semlegességnek brit részről való megsértésére a d o t t válasznak t e k i n t e t t e .

Ebédszünet u t á n Antoinette P. Loezere elnök­

letével Giorgio Rochat t a r t o t t a meg „Hírszerző szolgálat és az olasz főparancsnokság az 1940-es »párhuzamos háborúban«" című elő­

adását. E b b e n azt elemezte, hogy az egymástói külön, sőt egymással vetélkedve működő szá­

mos olasz titkosszolgálat mennyire távol állt a modern hírszerző szolgálat követelményrend­

szerétől.

A továbbiakban Matitiahu Mayzel egyetemi t a n á r (Izrael) elnökletével Alberto Santoni

„A brit és az olasz hírszerző szolgálat közti harc a Földközi tengeri haditengerészeti hadművele­

t e k során 1940—1943" című előadása vált napirenden. Ebben részletes képet a d o t t arról, melyik hadviselő fél milyen ellenséges infor­

mációk birtokába t u d o t t jutni az általa hasz­

nosított tudományos és technikai potenciál révén.

Szünet u t á n Michael Hadley egyetemi t a n á r és Dr. Kullervo Killinen sorhajókapitány

(Finnország) elnökletével Dr. Roger F. Sarty tudományos osztályvezető (Kanada) és Prof.

Dr. Jürgen Rohwer kutatóintézeti igazgató, a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság alelnöke közösen elkészített, „Hírszerző szolgálat és légierő az atlanti csatában 1943—1945" című közös referátuma következett. Az előadás első részében Sarty a Királyi Kanadai Légierő Ke­

leti Légiparancsnokságának fejlődését vázolta fel. A második részben Rohwer ábrázolta Dö- nitz sikertelen kísérletét, hogy északatlanti vereségét ellensúlyozza a szövetségesek meg­

tévesztésével való inneni visszavonulásával és egy távolabbi területen nyitandó új offenzívá­

val. Az előadás harmadik részében ismét S a r t y m u t a t t a be, hogy az északnyugat-atlanti ka­

nadai hadszíntér volt az, ahol a német tenger­

alattjárók új t a k t i k á t alkalmaztak a szövetsé­

ges légierővel való harcérintkezés elkerülésére, ez pedig a kanadai vizeken elhúzódó, bonyolult és körültekintést igénylő hadműveletekhez ve­

zetett.

Június 2-án Dr. Gerhard Hümmelchen k u t a ­ tóintézeti igazgató (NSZK) elnökölt a reggeli ülésen és Matitiahu Mayzel t a r t o t t a meg „Sztá­

lin és a német meglepetés — egy látszólagos evidencia újólagos vizsgálata" című előadását.

Ebben Hruscsovnak az SZKP X X . Kongresz- szusán elmondott úgynevezett „titkos beszé­

d é t " , Zsukov emlékiratait és mai szovjet pub­

likációkat vizsgálta, ezeket szembesítette a brit levéltári adatokkal, hogy megállapítsa, milyen előzetes információkkal rendelkezhetett Sztálin a német t á m a d ó szándékkal kapcsola­

tosan.

E z u t á n Dr. Richard A. Doenhoff levéltár­

igazgató (Egyesült Államok) elnökletével Je- huda Neumann tanszékvezető egyetemi t a n á r (Dánia) „A múlt meteorológiai a d a t a i n a k figyelmen kívül hagyása, mint a német had­

sereg részéről a Moszkva körüli harcokban el­

szenvedett kudarc fontos tényezője" című re­

ferátumára került sor. Ebben az előadó az 1941-es ősz iszapperiódusának és az erre követ­

kező kemény 1941/1942-es télnek a Szovjet­

unió nyugati területein való jelentkezésével és annak a harcokra, főleg a német hadművele­

tekre gyakorolt hatásával foglalkozott.

Szünet u t á n James L. Collins nyugállomá­

nyú dandártábornok (Egyesült Államok) el­

nökletével Dr. Bernd Wegner tudományos fő­

m u n k a t á r s (NSZK) „A Szovjetunióval kapcso­

latos értékelések a Sztálingrád és a Kaukázus ellen irányuló 1942-es német támadási tervek­

b e n " című előadása következett. Az előadó a z t elemezte, hogy a „villámháború" k u d a r c á t kö­

vetően szükségessé v á l t közép- és hosszú t á v ú hadműveleti tervezés során miként becsülték alá az ellenség lehetőségeit, majd az 1942-es hadműveletek megindítását követően miként értelmezték tévesen az ellenséges szándékot.

Dr. Olav Riste elnökletével azután Paul Heider ezredes t a r t o t t a meg „ A német katonai vezetés téves helyzetmegítélésének befolyása a Heeresgruppe Mitte összeomlására a német—•

szovjet arcvonalon 1944 n y a r á n " című referá­

t u m á t . Az előadó három alapvető téves hely­

zetmegítélést emelt ki, a z t tudniillik, hogy a nyugati szövetségesek partraszállása megaka­

dályozható vagy visszaverhető, hogy a Hitler- ellenes koalíció érdekközössége megbontható, és hogy a Szovjetunióval való párharcban a náci hadvezetésnek még győzelmi esélyei le­

hetnek.

J ú n i u s 3-án a I I . szekció Yung Hwan-Jo egyetemi t a n á r (Dél-Korea) elnökletével foly­

t a t t a munkáját, és elsőként Dr. Konsztantinosz Kanakarisz vezérőrnagy, tanszékvezető kato­

nai akadémiai t a n á r (Görögország) „A katonai hírszerző szolgálatnak a görög szárazföldön és az Égéi tenger szigetvilágában 1942/1944-ben végrehajtott t á m a d ó hadműveletekre és gerril- laháborúra gyakorolt befolyása" cími'í előadá­

sára került sor. Ebben az előadó a támadási célok felkutatását, a m e g t á m a d h a t ó célok ki­

választását, ezek állandó megfigyelését és a saját erők óvását, majd az így végrehajtott t á m a d á s o k a t elemezte.

E z t követően Bo Hugemark ezredes, katonai akadémiai t a n á r (Svédország) elnökletével a távolmaradni kényszerült Dr. Ilié Ceauseescu altábornagy, politikai főcsoportfőnök, a Ro­

mán Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának elnöke „A hírszerző szolgálati információk szerepe 1943/1944-ben Románia döntéshoza­

talában, hogy Németország ellen lép háború­

b a " címmel elküldött referátumát olvasták fel.

Ebben a szerző a z t állította, hogy „1944.

augusztus 23-án Romániában a társadalmi és nemzeti felszabadítás céljával antifasiszta és antiimperialista forradalom robbant ki, ame­

lyet a Kommunista P á r t által létrehozott, a demokratikus politikai erőket átfogó széles koalíció szervezett m e g " , mégpedig „hogy el­

űzze a megszálló Wehrmacht-csapatokat és fel­

szabadítsa az ország északnyugati részét, ame­

lyet H o r t h y Magyarországa az 1940. augusztus 30-i fasiszta bécsi d i k t á t u m m a l annektált".

Úgy véljük, ehhez nem kell kommentár.

Szünet u t á n az elnöki tisztet Prof. Dr. Jür­

gen Rohwer v e t t e á t , és Jean Allemand ezredes, tudományos osztályvezető (Franciaország) tar­

t o t t a meg „ A francia titkosszolgálat szerepe 1944-ben Franciaországban" című előadását.

Ebben először szervezeti á t t e k i n t é s t adott, majd a fő tevékenységi formákat ismertette, végül a katonai döntéshozatalban játszott szerepet elemezte.

E z u t á n Dmitrij A. Volkogonov vezérezredes elnökölt, és Arthur L. Funk tanszékvezető egyetemi t a n á r (Egyesült Államok) „Hír-

szerző szolgálati tevékenység és az Anvil/Dra- gon-hadművelet" című előadása következett.

Ebben a Rhône torkolatánál való 1944. augusz­

t u s 15-i amerikai partraszállást és a 7. ameri­

kai hadseregnek a folyóvölgyben való előre­

nyomulását, majd sikeres hadműveletét ele­

mezte, miközben a saját hírszerzési adatok mellett állandóan figyelembe v e t t francia és angol információk döntéshozatalbeli szerepét hangsúlyozta.

Ebédszünet u t á n Wilhelm Carlgren és Ro­

ger F. Sarty együttes elnökletével Raimo Heiskannen nyugállományú vezérőrnagy, tu­

dományos tanácsadó (Finnország) t a r t o t t a meg ,,A finn hírszerző szolgálat tájékoztatá­

sának hatékonysága és a második világháború a l a t t i döntéshozatal Finnországban" című elő­

adását. A Finnország által viselt három há­

ború elemzésével szembesítette az előadó a finn hírszerzési a d a t o k a t a tényekkel, valamint a vezetésnek t o v á b b í t o t t indítványokat a ho­

z o t t döntésekkel.

A két szekció együttes záróülésére június 3-án délután ültek össze a résztvevők. Ezen Érmei Kanninen altábornagy elnökölt.

Az I . szekció munkáját az erre előzetesen felkért Jarl Gálién tanszékvezető egyetemi t a n á r (Finnország) foglalta össze. Az elhang­

zott előadásokat és az ezekhez kapcsolódott v i t á k a t sikeresnek ítélte, mivel sikerült elfelej­

t e t t tényeket, eszméket, személyeket feleleve­

níteni. Világosan megnyilvánult, folytatta, hogy a kor gazdasági-társadalmi-politikai hely­

zete határozta meg a harcászatot. Általában sikerült az előzetes célkitűzéseket érvényesí­

teni, valóban új kérdések felvetésére, új szem­

pontok érvényesítésére, új megközelítésekkel való elemzésekre került sor — fejezte be az előadó.

A I I . szekció m u n k á j á t az erre ugyancsak előre felkért Ohto Manninen egyetemi t a n á r (Finnország) összegezte. Elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy a döntéselőkészítés folya­

m a t á r a vonatkozóan egyre t ö b b anyag kerül napvilágra. Az elhangzott előadások és az azok­

hoz kapcsolódó viták alapján az is világosan látszik, folytatta az előadó, hogy a tájékozott­

ság fokától függött a döntéshozatal, ám ha­

sonlóan fontos szerepet játszott a megtévesz­

tés is. Befejezésül arról szólt, hogy e z ú t t a l is jelentkeztek módszertani nehézségek e kérdé­

sek tisztázásával kapcsolatosan, sőt még a mai ismeretek visszavetitésével való számonkérés tévedése is előfordult.

Az elnöklő Érmei Kanninen ezt követően azt emelte ki, hogy ezzel a tudományos ren­

dezvénnyel újabb alapokat sikerült meg­

teremteni a jövendő nemzedékek k u t a t ó m u n ­ kája számára a napirendre került k é t téma­

körben. Befejezésül köszönetet m o n d o t t a Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottságnak a ren­

dezvény házigazdái szerepe lehetőségéért.

E z t követően felolvasta Koivisto finn államfő­

nek a kollokvium résztvevőihez intézett, rend­

kívül meleg hangú t á v i r a t á t .

A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság ne­

vében André Corvisier elnök válaszbeszédében az I . szekcióval kapcsolatosan a t é m a sokrétű - ségéből és sokirányú megközelítéséből fakadó nehézségekről szólt, míg a I I . szekcióról szól­

v a a máig érvényesülő t i t o k t a r t á s okozta ku­

tatási gondokat emelte ki. E z t követően hang­

súlyozta, hogy az egyes ülések jó hangulatban zajlottak le, általános volt a fegyelmezett szak­

mai vitára törekvés, így a rendezvény egy­

értelműen a békét szolgáló tudományos együttműködés megnyilatkozása volt. Az erre az együttműködésre való egyetemes hajlandó­

ságot jelzi a nemzetközi hadtörténelmi kollok - viumok rendezésének rohamos sűrűsödése, foly­

t a t t a az előadó. Befejezésül valamennyi részt­

vevő nevében köszönetet m o n d o t t a finn ren­

dező bizottságnak a példamutató előkészítésért és végrehajtásért,külön is a szervezőbizottság elnökének, Erik Wihtol sorhajókapitánynak és a finn nemzeti bizottság elnökének, Érmei Kanninen altábornagynak.

A fent említett, jó hangulatú tudományos együttműködésre, szakmai eszmecserékre, ba­

r á t i beszélgetésekre, tudománypolitikai tájé­

kozódásokra számos kötetlenebb rendezvényen is alkalmat n y ú j t o t t a k a finn rendezők.

Már május 30-án este az addigra beérkezett résztvevők a szervező bizottság által a d o t t fo­

gadáson vehettek részt, ahol Erik Wihtol sor­

hajókapitány üdvözölte őket.

Június l-jén este Helsinki Főváros Tanácsa a d o t t fogadást a Városháza dísztermében, ahol mód nyílt a finn közélet számos képviselőjével való találkozásra.

Június 2-án délután Jorma Haapkyla ellen­

tengernagy (Finnország) előbb előadásban, majd a helyszínen történő b e m u t a t á s b a n is­

m e r t e t t e meg a résztvevőkkel a Helsinki-öböl- beli Susisaari-szigeten álló, X V I I I . századi Suomenlinna-, korábbi svéd nevén Sveaborg-, orosz nevén Viapori-erődöt, amelynek egy részében ma a P a r t v é d ő Tüzérségi Múzeum működik, míg az egykori parancsnoki épület­

ben az építtetőről elnevezett E h r e n s v ä r d Múzeum nyert elhelyezést történelmi gyűjte­

ményével. Hajóról ismertette az ellentenger­

nagy a szomszédos négy sziget, Iso Mustaa- sari, Pikku Mustassari, Länoi Mustaasari és K u s t a a n földjén emelt védműveket is.

Ugyancsak június 2-án este Érmei Kanninen altábornagy, Matti Lappalainen vezérkari ez­

redes és Erik Wihtol sorhajókapitány ottho­

nukban l á t t á k vendégül a kollokvium külföldi résztvevőit.

Június 3-án délelőtt a m á r nem ülésező I . szekció munkájában résztvevők lehetőséget

k a p t a k a Mannerheim Múzeum megtekinté­

sére.

Ugyancsak június 3-án este a résztvevők tiszteletére búcsúvacsorát rendeztek, amelyen megjelent Ole Norrback finn nemzetvédelmi miniszter és a finn tudományos, politikai és közélet számos képviselője, köztük sok magas rangú és beosztású katona«

J ú n i u s 4-én délelőtt a kollokvium részt­

vevőinek lehetőséget biztosítottak, hogy részt vegyenek a Finn Haderő fennállásának 70. év­

fordulója alkalmából a Helsinkitől mintegy száz kilométerre északnyugatra a H ä m e tar­

t o m á n y b a n fekvő Hämenlinna mellett meg­

rendezésre kerülő díszszemlén és megtekintsék a Finn Haderőt reprezentáló 23 díszegység el­

vonulását és a légierő ünnepi díszrepülését.

E z t követően Dr. Mauno Koivisto államfőnek a közeli Linna erődben a d o t t fogadására is meghívást k a p t a k az egyes nemzeti bizottsá­

gok képviselői, köztük jelen sorok írója. Az ugyancsak közeli Parola helyőrségben állomá­

sozó páncélos dandár pedig ebédre l á t t a ven­

dégül a kollokvium valamennyi résztvevőjét, akiknek módjuk volt ezt követően megtekin­

teni az itteni Páncélos Múzeumot is.

Ugyancsak június 4-én délutántól vidéki ki­

rándulást szerveztek a házigazdák a részt­

vevőknek. Koski, L a h t i és Mäkelä érintésével a Saimaa-tóvidékbeli Mikkeli volt az első állomás. O t t a Savó tartománybeli vegyes- d a n d á r vendégeként mód nyílt az úgynevezett Fővezérségi Múzeum Mannerheim marsallra emlékeztető második világháborús gyűjtemé­

nyének, valamint a Gyalogos Múzeumnak a megtekintésére, este pedig Yrjö Honkanen ezredes, dandárparancsnok a d o t t vacsorát.

Június 5-én IlmariHakala őrnagy b e m u t a t t a a Mikkelitől alig hét kilométernyire levő Por- rasalmi- földnyelven 1789-ben vívott orosz—

svéd csata színhelyét. Ujabb u t a t követően Puumala kilátójából nyílt lehetőség a Saimaa- tóvidék megcsodálására. Az ú t következő ál­

lomása a még mindig ezen a tóvidéken levő Savolinna volt, majd egy közeli szigeten Ola- vinlinna 1475-ben emelt erődítményének a megtekintésére nyílt mód. Innen Punkaharju és I m a t r i a érintésével a szovjet határmenti és

már dél-karéliai Imolába vezetett az út, aho[

a határőrkerület parancsnoka meghívására rö­

vid pihenő következett, megfelelő történelmi és politikai tájékoztatóval egybekapcsolva, hogy azután Lappenranta felé újult erővel menjenek tovább a kollokvium résztvevői.

Ebben a régi helyőrségben először a X V I I I . században épült, a Saimaa-tóba nyúló félszige­

ten emelt erődítmény, majd a Lovassági Mú­

zeum és a Dél-Karéliai Múzeum megtekintésére majd városnézésre nyílt mód. E s t e a Helyőrségi Tiszti Kaszinóban a helyőrségparancsnok által adott vacsora követte, amelyen a polgármeste­

ren és a helyi közélet többi vezetőjón kívül megjelent Érmei Kanninen altábornagy is.

Június 6-án az ú t először a T a a v e t t i mellett levő, X V I I I . században emelt Taavatin linnoi- tus, korábbi nevén Davidstad- vagy Davidov- erődítményhez vezetett, amelyet újra Ilmari Hakala őrnagy m u t a t o t t be. E z u t á n a Finn­

öböl partján Vanha Suomi t a r t o m á n y b a n álló Hamina — ugyancsak X V I I I . századbeli — erődítményének és kör alakú óvárosának a megtekintése következett. Ebédre a helyi Tar- talékostiszt-kópző Iskola parancsnoka, Pekka Mustonen ezredes l á t t a vendégül a kollokvium résztvevőit, majd b e m u t a t t a az iskolamúzeu­

mot. Az ú t végül az ugyancsak öbölparti Lovii- sa melletti, szintén X V I I I . századi erődítmény romjaihoz, majd onnan vissza Helsinkibe ve­

zetett.

A X I I I . Nemzetközi Hadtörténelmi Kol­

lokvium résztvevői, akiknek a szakmai ki­

ránduláson módjuk volt a finn helyszíneken megismerni a számos svéd—orosz háború tár­

gyi emlékeit és történelmi eseményeit, vala­

mint a közelmúltbeli finn háborúk egyes vonat­

kozásait, számos élménnyel gazdagabban vet­

tek búcsút a vendéglátóktól és egymástól.

A különböző országokból érkezett hadtörténé­

szeknek egy része mégsem t é r t még azonnal haza, hanem előbb a finn szervezők által biz­

tosított két különprogramon : a sarkkörön túl egy lappföldi szafarin, illetve egy leningrádi kiránduláson v e t t részt. Jelen sorok írója azon­

ban már nem volt közöttük.