F O R R Á S K Ö Z L E M É N Y E K
LŐKÖS PÉTER
M I C H A E L S E Y B R I G E R B R A S S Ó I K R Ó N I K Á J A
A X V I I . s z á z a d b ó l s z á m o s erdélyi szász szerzőtől s z á r m a z ó n é m e t és latin n y e l v ű k r ó n i k a maradt ránk. Sajnos k ö z ü l ü k m é g ma is csak nagyon k e v é s o l v a s h a t ó magyarul, pedig e s z ö v e g e k E r d é l y illetve M a g y a r o r s z á g X V I I . századi t ö r t é n e l m é n e k fontos do
kumentumai. K ö z é j ü k tartozik Michael Seybriger rövid krónikája is, amely az 1599 és 1611 közötti é v e k e s e m é n y e i r ő l tudósít.
A b r a s s ó i ö t v ö s c é h egyik r e g i s z t e r é b e n o l v a s h a t ó , hogy „ H e r r M i c h e l l Seybryger oder Sommer" 1673. április 15-én hunyt el. E bejegyzésből arra lehet következtetni, hogy c s a l á d n e v e eredetileg Sommer volt, a Seybriger n é v v é l h e t ő e n azért ragadt rá, mert a B r a s s ó és S e g e s v á r k ö z ö t t körülbelül félúton fekvő Seibrig/Seiburg (magyarul Zsiberk) faluból s z á r m a z o t t .1 Seybriger az 1610-es e s z t e n d ő n é l azt írja k r ó n i k á j á b a n , hogy akkor lett inas, amit az ö t v ö s c é h regisztere is m e g e r ő s í t . H a feltételezzük, hogy erre - a s z o k á soknak m e g f e l e l ő e n - k ö r ü l b e l ü l 15 éves k o r á b a n kerülhetett sor, akkor 1595 körül szü
lethetett. A z i n a s i d ő abban a c é h b e n n é g y é v i g tartott, Seybriger 1614. november 11-én szabadult fel, és ugyanakkor t ö b b éves v á n d o r ú t r a indult. K é s ő b b i tanulója, K e c s k e m é t i W á r a d i P é t e r szerint s z e r z ő n k tizenöt é v i g v á n d o r o l t N é m e t o r s z á g b a n , H o l l a n d i á b a n , A n g l i á b a n , S v é d o r s z á g b a n (ahol a s v é d király a r a n y m ű v e s e v o l t ) , F r a n c i a o r s z á g b a n , és eljutott e g é s z e n K o n s t a n t i n á p o l y i g . K e c s k e m é t i azonban t é v e d az i d ő t a r t a m o t illetően.
Tudjuk ugyanis, hogy Seybrigert 1624. o k t ó b e r 2 3 - á n vették fel a b r a s s ó i ö t v ö s c é h b e , tehát vándorútja minden bizonnyal csak tíz é v i g tartott.2 A m i k o r felvételét k é r t e a brassói c é h b e , az e l ő í r á s o k szerint h á r o m r e m e k m u n k á t kellett k é s z í t e n i e , amelyeket a c é h olyan s z é p n e k talált, hogy m i n d h á r m a t elsőre elfogadta. Ez r i t k a s á g s z á m b a ment akkoriban.
Fiatal c é h m e s t e r k é n t az ö k e z d e m é n y e z é s é r e k e z d t é k el építeni B r a s s ó b a n a ma m á r nem látható A r a n y m ű v e s e k b á s t y á j á t .3 1646-ban k i s c é h m e s t e r , 1647-ben pedig f ö c é h m e s t e r lett és 1660-ig állt a b r a s s ó i ö t v ö s c é h é l é n .4
Seybriger krónikája műfaját tekintve é v k ö n y v (annales), és a v á r o s i k r ó n i k á k k ö z é so
rolható, mert a m ű legnagyobb része B r a s s ó történetével foglalkozik. A z é v k ö n y v m á r a
Életéről 1.: Trausch, Joseph; Michael Seibriger. In: Schriftsteller-Lexikon der Siebenbürger Deutschen:
Bio-bibliographisches Handbuch für Wissenschaft, Dichtung und Publizistik. Begr. v. Joseph Trausch, fortgef.
v. Friedrich Schüller u. Hermann A. Hienz. Köln/Weimar/Wien, 1983ff.; Bd. 3: Unveränd. Nachdr. der 1870 in Kronstadt erschienenen Ausg., 1983 (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens, 7/III). 284. o.; Seraphin, Friedrich Wilhelm: Michael Seybriger. In: Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. Hg. auf Kosten der Stadt Brassó von dem mit der Herausgabe betrauten Ausschuss, 5. Band (Chroniken und Tagebücher Zweiter Band).
Brassó, 1909. L X V - L X V I . . o. - Trausch szerint a fent említett regiszter-bejegyzés nem szerzőnkre, hanem f i ára vonatkozik, amit Seraphin cáfol.
2Seraphin: i . m. L X V I - L X V I I . o.
3 Uo. L X V I I - L X V I I I . o.
4U o . L X V I I . o.
X V I . századi erdélyi szász t ö r t é n e t í r á s n a k is kedvelt műfaja volt. N é p s z e r ű s é g e a X V I I . s z á z a d b a n is megmaradt, de változás az elözö s z á z a d h o z képest, hogy a s z e r z ő k között - a városi t i s z t s é g v i s e l ő k és e g y h á z i a k mellett - egyre gyakrabban t a l á l u n k k é z m ű v e s e k e t is.5 M í g a X V I . s z á z a d i szász történetírók z ö m e a h u n g a r u s - s z e m l é l e t s z e l l e m é b e n írta krónikáit M a g y a r o r s z á g é s Erdély történetéről, addig a s z á z a d v é g é t ő l kezdve a tran- szilvánus tudat lett a m e g h a t á r o z ó . Ennek k ö v e t k e z m é n y e k é p p egyre gyakoribbak az olyan é v k ö n y v e k , amelyek csak egy-egy falu, v á r o s vagy s z ű k e b b r é g i ó e s e m é n y e i t ö r ö kítik m e g .6 Ezek s o r á b a illeszkedik s z e r z ő n k m ü v e is.
Seybriger az 1599 és 1609 k ö z ö t t i i d ő s z a k (vagyis gyermekkora) e s e m é n y e i r ő l a m ű fajnak m e g f e l e l ő e n viszonylag r ö v i d e n tudósít, e l s ő s o r b a n a B r a s s ó t valamilyen m ó d o n érintő e s e m é n y e k e t említi meg. í g y M i h a i vajda k a p c s á n is csak a B r a s s ó t k ö z v e t l e n ü l fenyegető v e s z é l y r ő l szól r é s z l e t e s e b b e n , amikor M i h a i fia, Patrascu, apja s e g í t s é g é r e j ö t t . É r d e k e s m ó d o n nem említi Bocskai Istvánt, aki 1605-1606-ban erdélyi fejedelem volt. A p o l i t i k a i , hadi e s e m é n y e k mellett szól az é h í n s é g r ő l és a t e r m é s z e t i katasztrófák
ról is. A z 1610 és 161 l-es é v (főképp) brassói e s e m é n y e i t azonban m á r igen r é s z l e t e s e n m e s é l i el, itt m á r túllép az é v k ö n y v e k r e j e l l e m z ő t ö m ö r stíluson. 1610-től - n é h á n y saját m a g á r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s t l e s z á m í t v a - B á t h o r y G á b o r tettei á l l n a k a k ö z é p p o n t ban, ezen belül is e l s ő s o r b a n a B r a s s ó v a l kapcsolatos e s e m é n y e k . B á t h o r y u r a l m á t - a legtöbb k o r t á r s szász s z e r z ő h ö z h a s o n l ó a n - n e g a t í v s z í n b e n tünteti fel. A m i n t s z e r z ő n k említi, 1611. j ú l i u s 9 - é n fiatal fiúként a B á t h o r y és Radu Serban vajda k ö z ö t t i csatát a kerek t o r o n y b ó l n é z t e v é g i g . Seybriger nem k ü l ö n ö s e b b e n i g é n y e s stílusú k r ó n i k á j á n a k j e l e n t ő s é g é t az adja, hogy főleg saját é l m é n y e i alapján, a s z e m t a n ú h i t e l e s s é g é v e l s z á m o l be e csatáról és az azt k ö v e t ő e s e m é n y e k r ő l . Törekszik az objektivitásra, b e s z á m o l B á t h o ry k a t o n á i n a k kegyetlenkedéseiről, pusztításairól é p p ú g y mint a Brassóval s z ö v e t s é g e s ha
vasalföldiekéről. Sajnos a kézirat megszakad, így nem tudjuk, meddig folytatta m é g művét.
Seybriger - mint fent e m l í t e t t ü k - a l e g r é s z l e t e s e b b e n B á t h o r y G á b o r és B r a s s ó har
cáról t u d ó s í t .7 Abban az i d ő b e n B r a s s ó volt a B á t h o r y - e l l e n e s s z ö v e t s é g k ö z p o n t j a . A v á ros élén akkor a s z é l e s látókörű, körültekintő és m i n d i g e l s ő s o r b a n B r a s s ó é r d e k e i t szem előtt tartó M i c h a e l W e i ß (1569-1612) v á r o s b í r ó állt. K é p e s s é g e i n e k k ö s z ö n h e t ő e n W e i ß m á r v á r o s b í r ó v á v á l a s z t á s a előtt is fontos szerepet j á t s z o t t B r a s s ó és E r d é l y é l e t é b e n . T ö b b s z ö r bízták meg k ü l ö n b ö z ő d i p l o m á c i a i feladatokkal. 1595-ben p é l d á u l tagja volt annak a k ö v e t s é g n e k , amelyet B á t h o r y Zsigmond P r á g á b a indított, hogy a R u d o l f csá
szárral k ö t e n d ő s z ö v e t s é g r ő l tárgyaljon, és elutazott Grazba is, amikor e k ö v e t s é g nőül kérte Zsigmond s z á m á r a M á r i a Krisztierna h e r c e g n ő t .8 De fontos szerepe v o l t W e i ß n e k a
Armbruster, Adolf: Die Rumänen in der siebenbürgischen Chronistik des 17. Jahrhunderts. In: i/o.: A u f den Spuren der eigenen Identität. Ausgewählte Beiträge zur Geschichte und Kultur Rumäniens. Vorwort von Serban Papacostea. Bukarest, 1991. 195. o.; Szegedi Edit: Geschichtsbewußtsein und Gruppenidentität. Die Historiographie der Siebenbürger Sachsen zwischen Barock und Aufklärung. Köln/Weimar/Wien, 2002 (Stu
dia Transylvanica, 28.). 187. o.
6 Vogel Sándor: Georg Kraus és müvei. In: Georg Kraus: Erdélyi krónika 1608-1665. Vogel Sándor fordí
tásában, bevezetésével és jegyzeteivel. Budapest, 1994. 17. o.
7
Báthory Gábor és a szászok viszonyáról 1. Lovas Rezső alapos, de elfogult és néha tárgyi tévedésektől sem mentes tanulmányát: Lovas Rezső: Báthory Gábor és a szászok. Bölcsészdoktori értekezés. Debrecen,
1940 (A Debreceni Tisza István Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai, 8.).
в
Mika Sándor: Weiss Mihály. Egy szász államférfiú а X V I I . században. Budapest, 1893. (Magyar Törté
neti Életrajzok). 50-51. o.
B r a s s ó és Radu Serban havasalföldi vajda között 1604-ben kötött s z ö v e t s é g l é t r e h o z á s á ban is.9 N e m sokkal k é s ő b b nem u t o l s ó sorban neki volt k ö s z ö n h e t ő , hogy a s z á s z o k Bocskai o l d a l á r a álltak, illetve hogy Radu vajda elpártolt Rudolftól és Bocskaival kötött s z ö v e t s é g e t .1 0 B á r kezdetben B á t h o r y G á b o r is i g é n y b e vette W e i ß szolgálatait, k é s ő b b m é g i s W e i ß lett a B á t h o r y ellenes mozgalom v e z e t ő j e .1 1 W e i ß 1612. o k t ó b e r 14-én a fe
j e d e l m i hadak ellen vívott földvári c s a t á b a n halt m e g .1 2 H a l á l á r ó l a k r ó n i k a elveszett r é s z é b e n feltehetően Seybriger is b e s z á m o l t .
B á t h o r y G á b o r t a k o r t á r s szász történetírók szinte kivétel n é l k ü l n e g a t í v s z í n b e n , álta
lában z s a r n o k k é n t ábrázolják. Ennek egyik oka a s z á s z o k k a l szemben tanúsított magatar
tása ( m i n d e n e k e l ő t t Nagyszeben elfoglalása és feldúlása), a m á s i k pedig a p u r i t á n életel
veket k ö v e t ő s z á s z o k s z e m é b e n m e g ü t k ö z é s t keltő e r k ö l c s t e l e n élete. Seybriger ugyan nem h a s z n á l j a vele kapcsolatban a „ T y r a n n " vagy „ t y r a n n i s i e r e n " kifejezést, azonban B á t h o r y n á l a is z s a r n o k k é n t j e l e n i k meg, egy helyen ú g y fogalmaz, hogy a s z á s z o k a fe
jedelmet „ h i t s z e g ő o r s z á g r o n t ó n a k " tartották. A szász t ö r t é n e t í r ó k n á l attól lesz ugyanis egy u r a l k o d ó zsarnok, ha az a fennálló rendet e r ő s z a k o s a n akarja m e g v á l t o z t a t n i és en
nek é r d e k é b e n a j o g t i p r á s t ó l , sok ártatlan v é r é n e k kiontásától sem riad vissza.1 3 B á t h o r y k a t o n á i n a k Nagyszebenben elkövetett e r ő s z a k o s tetteit, pusztításait s z e r z ő n k k é t s z e r is m e g e m l í t i k r ó n i k á j á b a n , sőt a B á t h o r y s z o l g á l a t á b a n álló magyar k a t o n á k a t n é h a kegyet
lenebbnek ábrázolja, mint a t ö r ö k ö k e t , p é l d a erre S z á s z v o l k á n y s z é k e l y e k által történt elpusztítása és az ottani lakosok sorsa. M i c h a e l W e i ß viszont, mint a szász p o l i t i k a i elit egyik k é p v i s e l ő j e , S e y b r i g e r n é l sem rebellisként j e l e n i k meg, hiszen a kortárs s z á s z tör
ténetírás felfogása szerint nem e g y s z e r ű alattvaló, hanem a „ m a g i s t r a t u s inferior" ( n é m e tül: „ u n t e r e O b r i g k e i t " ) egyik képviselője, és ha, mint ilyen, a rendi p r i v i l é g i u m o k vagy p o l g á r a i m e g v é d é s e é r d e k é b e n lép fel fejedelme ellen, akkor nem t e k i n t h e t ő l á z a d ó n a k , hiszen csak a t ö r v é n y e s s é g e t akarja h e l y r e á l l í t a n i .1 4
N e m v a l ó s z í n ű , hogy k r ó n i k a í r ó n k a t ö r t é n é s e k k e l e g y i d ő b e n készítette feljegyzéseit, hiszen akkor m é g fiatal fiú volt, v é l h e t ő e n j ó v a l k é s ő b b vetette ő k e t p a p í r r a és szerkesz
tette ö s s z e f ü g g ő k r ó n i k á v á . Erre n é h á n y m e g j e g y z é s e utal, ami k é s ő b b i e s e m é n y e k e t ve
tít előre. A z 161 l-es é v n é l m á r tudja például, hogy a B á t h o r y seregei által elpusztított S z á s z v o l k á n y t n é h á n y túlélő k é s ő b b újjáépíti. Szintén 1611 -nél m e s é l i el, hogy Radu Serban vajda hazájától távol élt n é h á n y évig és ott is halt meg (1620-ban). Ugyancsak 1611 -nél szól arról is, hogy a v á r b a n a kutat k é s ő b b építették meg (a s z ó b a n forgó kút 1623-ban k é s z ü l t el). A Radu Serban és B á t h o r y k ö z ö t t i csatát a b b ó l a t o r o n y b ó l n é z t e ,
Mika Sándor. Weiss Mihály. Egy szász államférfiú a X V I I . században. Budapest, 1893. (Magyar Törté
neti Életrajzok). 67-69. o.
1 0 Uo. 73-85. o.
" L. uo. 117. skk. o.; Lovas: i . m. 16. skk. o.; Nagy László: Tündérkert fejedelme. Báthory Gábor, Buda
pest, 1988. 212-226. o.
Weiß egyébként Liber annalium raptim scriptus címmel történeti feljegyzéseket is készített saját korá
ról, mely sok életrajzi elemet is tartalmaz.
1 3 Szegedi Edit: Der Tyrann in der siebenbürgisch-sächsischen Geschichtsschreibung des 16. und 17.
Jahrhunderts. In: Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde, 24. (2001.) 3. o. - Báthory megítéléshez 1. még Nagy: i . m. 115-122. o.
14
Szegedi: i . m. 5-6. o.
ami - amint írja - ma a p o s z t ó s o k é . Ez a bizonyos torony csak j ó v a l k é s ő b b , 1646-ban került a p o s z t ó s o k t u l a j d o n á b a , tehát e m e g j e g y z é s t 1646 után kellett l e í r n i a .1 5
E g y é b k é n t a m ű m i n d ö s s z e h á r o m lapból álló k é z i r a t a autográf, Andreas Hegyes (1578-1627) Diariumának v é g é h e z kötötték h o z z á . A p a p í r n é h á n y helyen m e g s é r ü l t , így itt-ott a s z ö v e g is h i á n y o s . S z e r e n c s é r e sok m á s o l a t készült róla, így a z o k b ó l k i lehet egészíteni a h i á n y z ó r é s z e k e t .1 6 A z a l á b b i a k b a n k ö z ö l j ü k Seybriger k r ó n i k á j á n a k magyar fordítását, m i v e l a m ü eddig nem volt olvasható magyarul.1 7
Seraphin: i . m, L X I X . o.
1 6 Uo. LXrX-LXXII. o.
1 7 Ehelyütt szeretnék köszönetet mondani Csepregi Zoltánnak (Budapest) és Gernot Nussbächernek (Bras
só), akik néhány, a fordítással illetve értelmezéssel kapcsolatos probléma megoldásában segítségemre voltak.
M I C H A E L S E Y B R I G E R K R Ó N I K Á J A1 8
[ 1 5 9 9 - 1 6 1 1 ]
1599-ben Mihai vajda1 9 itt volt Brassóban. Ebben az évben Nagyszebennél megveri Báthory Andrást.2 0
Ebben az időben Pätrascunak2 1, aki még kisfiú volt, apja, Mihai vajda segítségére kellett jönnie nagy sereggel a B o d z á n2 2 át.
1600. A brassóiak mind kimentek a Bodzához, hogy Pátrascut feltartóztassák, úgy hogy a vá
rosban csak nők és gyerekekek, a kapukban pedig néhány idős, erőtlen, gyenge ember maradt, hogy a várost őrizze. A székelyek árulók lesznek, Pátrascuhoz csatlakoznak. Egyikük szánalomból [ide]jön, tudatja ezt a brassóiakkal, azt mondva: biztosan elhihetik, hogy ha éjjel nem térnek haza, senki sem menekül meg élve. Sok elszenvedett veszteség után tehát sok sebesülttel megjöttek, de sokan pórul jártak.
1601. szeptember 17-én Mihai vajdát megveri C s á k y2 3 és Basta2 4, aki a Rudolf császár által küldöttek egyike volt sok német és vallon [katonával], akiket fekete lovasoknak neveztek.25 Mihai vajdát Basta felbujtására megölik.2 6
Ebben az évben, december 10-én Makó György magyar kapitány kifosztja Segesvárt.
Egész Erdélyben minden [tennés] tönkre megy és iszonyú drágaság kezdődik. Brassóban egy köböl búza nyolc forint, Nagyszebenben egy köböl búza 13 forint. Az emberek a hó alatt talált holttestekből ettek, és sokan éhen is haltak. Ezután szörnyű pestisjárvány kezdődött, az emberek tehát a kard, az éhség, a pestis és vadállatok miatt szörnyű halált haltak. Mindenütt leégett minden.
A szegény emberek a sütőkemencékben tanyáztak. Éjjel senki sem tudott utazni a sok vadállat mi
att; ezek éjjel kicibálták az embereket a kemencékből és felfalták őket. Amint egy kicsit enyhült a helyzet, akkor meg nem volt igavonó. Az emberek magukat fogták be és húzták egészen nyomo
rultul az ekét.
1603. július 3-án Radu2 7 havasalföldi vajda megveri Székely M ó z e s t2 8 itt Vidombáknál, a mi földünkön.
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó, hg. auf Kosten der Stadt Brassó von dem mit der Herausgabe betrauten Ausschuss, 5. Band (Chroniken und Tagebücher, Zweiter Band). Brassó, 1909. 436-444. о.
19
Mihai Viteazul: 1593-1601 között havasalföldi vajda, 1599-1660 között Erdély császári helytartója, 1600-tól moldvai vajda.
20
Báthory András erdélyi fejedelem (1599. március 29 - 1599. november 3.). Báthoryt október 28-án Sellenberknél (Selimbär/Schellenberg) verte meg Mihai vajda. A fejedelmet egy székely ember verte agyon Csíkszentdomokosnál.
21
Nicolae Pätrascu (1584-1627): apja távolléte idején havasalföldi vajda (1599-1600).
22
Ti. a Bodzái-szoroson.
23
Csáky István (1570-1605) Báthory Zsigmond fejedelem udvarnoka volt. Mihai vajda alatt az erdélyi hadsereg főkapitánya, majd elpártolt Mihaitól és az ellenzék vezére lett.
24
Giorgio Basta (1544-1607): I . Rudolf tábornoka. 1597-ben rendelték Magyarországra, 1598-tól kassai főkapitány. 1600-ban vonult be Erdélybe. Parancsára ölték meg a vallon zsoldosok Mihai vajdát. Ezt követően Erdély katonai főparancsnoka. Uralma alatt igen nagy volt a nyomor Erdélyben, Basta katonáinak szabad rab
lást engedélyezett. Az emberek igásállatok helyett magukat fogták be az eke elé (Basta szekere), amint erről lentebb Seybriger is tudósít.
25
A csata 1600. szeptember 18-án volt Miriszlónál.
2 6 Szó szerinti fordításban: „meghal". Ez 1601. augusztus 19-én történt.
27
Radu Serban (1602-1610 között, majd 1611. júliustól szeptemberig) havasalföldi vajda ( t B é c s , 1620.
március 13.).
1606-ban volt a szörnyű földrengés, amikor megkondultak a harangok, és templomunk kórusá
ban a boltozat egy nagy darabja beomlott. Ez szenteste hat órakor történt.
1607. Újév napján olyan kegyetlen szél fujt, hogy mindenki megrémült miatta. Sok épületet le
rombolt az elővárosokban, és nagyon sok fát is kitépett a földből.
Ebben az évben választják Rákóczi Zsigmondot fejedelemmé Erdélyben.2 9
1608. Rákóczi Zsigmond Magyarországra megy, elhagyja a fejedelemséget. Báthory Gábor lesz a fejedelem Erdélyben.3 0
1609-ben a sáskák olyan nagy tömegben jöttek a Barcaságba mint a sűrű fekete felhők, úgy hogy a nap alig tudott átsütni rajtuk. Mindenki megrémült emiatt. Földvárnál és mi mezőnkön szálltak le, a fákat és minden füvet teljesen megettek. Olyan vastagon borították a földet, hogy a lovak térdig jártak bennük, egészen szörnyű volt látni. Isten nagy büntetése volt.
1610.
December 11-én Báthory Gábor nagy sereggel bevonult Nagyszebenbe, a tanácsot börtönbe záratta és rosszul bánt velük, a kapukba magyarokat helyezett, a városi lakosokat lefegyverezte, a várost feldúlta, az embereket nyomorultul megkínozta, az asszonyokat és a szüzeket megbecstele- nítette, végül a férfiakat - kilencven kivételével - kiűzte.
Ebben az időben lettem én, Michael Seybriger, aki ezt írta, kézműves inas.
Az aranyművesek sok költséggel a legnagyobb pompával egy kocsit vagy hintót ezüsttel borí
tottak be. Ezt a kocsit a brassóiak Báthorynak ajándékozták, hogy megengeszteljék. Mert jól látták, hogy mit forral ellenünk, németek ellen. Nagyszebenből Brassóba jött. A brassóiak nagy aggoda
lomban és kétségek közt voltak, hogy beengedjék-e a városba, mert vagy százezer katona volt ve
le. Végül tudomásukra jutott, hogy a legtöbb katonát Havasalföldre küldi, így végül nagy aggoda
lommal beengedték. Emiatt mindenki megrémült, mert sok katonája volt, akiket magával hozott.
Nagy dorbézolást is csaptak a városban, de néhány nap múlva mégis kivonult. Ezt a hadjáratot té
len vezette. Az egész országban minden szűcsnek bundát kellett készítenie a hadinép számára. De olyan meleg tél volt, hogy nem volt szükség a bundákra, hasonlóan meleg telet én sem éltem meg ebben az országban.
§erban vajda éppen hogy megmenekült az övéivel, mert nem tartott ettől a rajtaütéstől. És így a magyarok minden ellenállás nélkül elfoglalták és kifosztották egész Havasalföldet. A szerzeteseket a nemi szervüknél fogva akasztották fel és mindenféle módon kínozták őket, míg a templomok és kolostorok minden kincsét meg nem kapták, a boros és mézes hordóknak kilyukasztották az alját és mindent teljesen tönkre tettek. Sok ezer fiatal és öreg marhát hajtottak el.
Eközben Báthory mindenféle, a háborúhoz szükséges dolgot követelt itt, úgymint mindenféle élelmiszert, lőport, ólmot és hasonlókat, csak avégett, hogy a várost védtelenné tegye. Igen, min
den házban ónedényeket kellett kérni és egész telerakott kocsikkal kiszállítani.
Sokan jöttek Nagyszebenből ide Brassóba és azt mondták: okuljunk a példájukból és ne enged
jük be Báthoryt a városba, hiszen jobb lenne vitézül meghalni, mint ilyen nyomorultul elveszni.
A brassóiak ezt is tették és nem engedték be többé a városba, hanem hitszegő országrontónak tartották, ami miatt a dühében hamar eszét vesztette.31
A székelyek minden vagyonukat behozták, a nemesek a feleségeiket és gyermekeiket is a leg
jobb készleteikkel.
Székely Mózes (1550 k.—1603): székely lófő család sarja. 1603. május 8-tól Erdély unitárius fejedelme.
Radu Serban - a székelység támogatásával - július 17-én győzte le Székely Mózest, aki életét vesztette. Egy
korú brassói krónikások nem említik (maga Weiß sem), hogy Székely Mózes fejét Michael Weiß temettette el a saját kertjében. V . ö.: Mika: i . m. 66. o.
29
Rákóczi Zsigmondot 1607. február 11-én választotta fejedelemmé az erdélyi országgyűlés. 1608. márci
us 5-én mondott le tisztségéről. Nem sokkal ezután, december 5-én, meghalt.
Báthoryt 1608. március 7-én választották fejedelemmé. Haláláig, 1613-ig, Erdély fejedelme.
3 1 Brassó ekkor kötött szövetséget a Havasalföldre visszatért Radu Serbannal, aki július 7-én jött Erdélybe.
Amint Báthory tudomására jutott, hogy nem akarják beengedni, kegyetlenül megostromolta a várost. A székelyek rögtön elpártoltak tőlünk. A nemesasszonyok az asszonyokkal, gyermekekkel, javaikkal és vagyonukkal el akarták hagyni a várost. De nem engedték ki őket, mert férjeik elpár
toltak tőlünk.
Ezalatt az elűzött vajda Lengyelországban volt és sereget toborzott, hogy bosszút álljon Báthoryn, ami sikerült is neki.
Eközben Báthory táborával itt a Barcaságban ide-oda vonult, bennünket, ostromlottakat min
den módon gyötört, riogatással és szörnyű fenyegető szavakkal: ha nem adjuk meg magunkat, ak
kor nem hagyja a gyermeket az anyaméhben - igen, már a házakat is felosztották maguk között, szándékukban tehát egész biztosak voltak, nekünk helyt kellett állnunk - ám igaz lett, hogy:
Mit titkon szőttek ellenünk, Elrontja a mi Istenünk,3 2
Mert 1611. július 9-én kora reggel a Prázsmártól nem messze fekvő táborában azt a hírt kapja, hogy a vagy háromezer főből álló egész strázsáját vagy őrségét, amelyet Tömösnél a hegységbe küldött, $erban vajda serege megverte.33 Egyikük megmenekült, aki a hírt hozta neki. Emiatt ször
nyen megijedt, és azt mondta: „Ha nem az igazságot mondod, akkor megnyúzatlak." Erre amaz azt válaszolta: „Ha egy órán belül nem értesül róla, akkor megnyúzattathatja." Erre Báthory rögtön r i adót füjatott és minden lovas és gyalogos elkészült. Eközben a vajda már egész seregével itt volt a vesztőhelynél. Mindez olyan titokban történt, hogy a városban reggel hatkor nem tudtak róla, k i véve két vagy három itteni urat.3 4 Minden házban kenyeret kellett félretenni és élelmet kiküldeni, mert kemény volt az út a hegységen át és kiéheztek.3 5 Úgy gondolták, hogy néhány napig veszte
gelnek és kipihenik magukat. De nem történhetett így, mert Báthory nem akart a vajdának lehető
séget hagyni, úgy gondolta, rajtaüt az elcsigázott embereken. Tehát Prázsmárról Szászhermányba ment, onnan pedig Barcaszentpéterre. K i akarta csalni a vajdát a mezőre és körben megkerülni, mert a napnak háttal szeretett volna lenni. A vajda észrevette ezt és nem akarta előnyét elveszíteni.
Ő is lefelé ment a Szent Bertalan templomig a Roßbachnal3 6, de a lengyeleket (mind lovas és vér
tes), akiket Lengyelországban toborzott, időben a papírmalomhoz küldte. Ott maradtak elbújva, úgy hogy a magyarok nem tudtak róluk.
Ezidő alatt néhány kisebb ágyút mindenféle tartozékokkal és néhány kopjával teli kocsit kiad
tak a vajdának. Eközben a középső mezőn már összegyűltek, úgy hogy pattantyúsunk elsütötte az ágyúkat. Az egyik tönkrement, nem volt idő megtölteni őket, így a csatából vissza kellett hozni az ágyúkat. Báthory szerfölött nagy erővel rontott a havasalföldiekre, úgy hogy a havasalföldieknek igen gyorsan sok katonáját megölték. Sok havasalföldi az elővárosokba menekült, sőt az árkokba vetették magukat. Az aranyművesek bástyájánál és a tímár-elővárnál az árok tele volt lovas
katonával. A vargák tava3 7 felett a vesszőkig és a váralján mind hátráló katonák voltak. Én, M i chael Seybriger, aki ezt írta, azon a tornyon álltam, amely most a posztósoké, és mindent láttam.
Sok havasalföldi csapat semmit sem tudott hátrálókról.
A lengyelek mindazonáltal észrevették, hogy a havasalföldiek szorult helyzetben vannak, rög
tön segítségükre siettek hátulról, úgy hogy Báthory nagyon megrémült. Mert nagyon szép napsüté-
Az idézet Justus Jonas (1493-1555) reformátor „Wo der Herr nicht bei uns war" kezdetű egyházi éne
kének második versszakából származik. (Keresztyén Enekeskönyv 257'. sz.)
33
Báthory csapatának a tömösi szorosnál elszenvedett veresége július 8-án volt.
34
Amint Johannes Benkner krónikájából tudjuk, maga Michael Weiß városbíró utazott korábban titokban Benknerrel és egy másik szenátorral a vajdához. Kalauzokat is hátrahagytak a vajdánál, akik a havasalföldi se
reget Erdélybe vezették. V. ö.: Mika: i . m. 127-128. o.
3 A havasalföldiek ugyanis nem a tömösi vagy a törcsvári szorosnál jöttek be Erdélybe, ahol számítani le
hetett rájuk, hanem járatlan utakon, a hegységen át.
3 6 A Roßbach, ami talán egy csatorna volt, kelet-nyugati összeköttetést biztosított a Gespreng patak és a Tömös-csatorna között.
37
Ez egy halastó volt; az adott időben a tímároknak és az ötvösöknek is volt ott egy-egy halastava.
Valószínűleg valamilyen vesszőkerítés lehetett.
ses nap volt, így a vértesek pompásan ragyogtak. Báthory elébük küld, hogy lássa, ellenség-e vagy barát. Megkapja a hírt: ellenség. Eközben darabontjai ellőtték a puskaporukat és golyóikat. A siet
ségben nem tudtak nekik semmit kiosztani. Báthory látta ezt, és olyan rémület fogta el, hogy oldal
irányban elmenekült.
A székelyek észrevették ezt, és ők is meghátráltak, a kopjáikat eldobták, amelyek olyan sűrűn hevertek egymáson, hogy másnap nem mertek rajtuk keresztüllovagolni. A korábban meghátrált havasalföldieket ismét a csatába hajtották. Kapitányaik a sajátjaik közül néhányat megöltek, mire rá tudták bírni őket erre. Ám mihelyt észrevették, hogy az ő oldalukon jól áll a helyzet, visszatért a bátorságuk és a legtöbb magyart ők ölték meg és az éjszakába nyúlóan még egész Székelyföldig űzték őket. Este Székelyföldön gyújtogattak, úgy hogy vagy húsz falut lehetett összeszámolni, amelyek egyszerre égtek.
Ekkor néhány száz sebesült havasalföldit és lengyelt hoztak a városba a borbélyokhoz. De mi
vel olyan sokan voltak, nem tudták őket ápolni. Csak nagyon kevesen gyógyultak meg, a legtöbb meghalt.
A fejedelem tábornokát, Rácz Györgyöt3 9 megölték. Fejét kitűzték egy póznára a Kolostor
kapura. Hasonlóképpen a csatatéren maradt Imreffy,4 0 Báthory legelőkelőbb tanácsosainak egyike.
Két nagyságos urat élve fogtak el, bebörtönözték őket. Néhány nap múlva a vajda katonái a kapu elé vezették és megölték őket, temetetlenül hagyták heverni; a kutyák ették meg őket. És sok egyéb nemest is elfogtak, akiknek a feleségei itt voltak a városban. Akik urukat nem tudták nagy összegű pénzért kiváltani, azokat a havasalföldiek rögtön kivezették a kapuhoz a szemétdombra és megölték. A csatatéren maradt néhány lengyel úr is. A legelőkelőbb nagy pompával itt van a temp
lomunkban eltemetve. Egy lengyel szerzetes tartotta latinul a halotti beszédet. Ez a csata 1611. jú
lius 9-én, egy szombati napon történt.
Vasárnap reggel a mi uraink a város egész lakosságával (aki csak lóra tudott szállni) kilovagol
tak, hogy a vajdát fogadják, majd együtt lovagoltak körbe a mezőn és nagy csodálkozással nézték meg a holttestek tömegét. A vajda azt mondta: „Én túl kevés vagyok, hogy ilyet tegyek. Ezt nem én tettem, hanem a mennyei Isten tette mindenható kezével!" Mert egészen Barcaszentpéterig egyik holttesttől a másikig lehetett menni. Néhány helyen halomszámra hevertek. Mindenféle köz
embernek, óvárosiaknak és még a fuvarosoknak is a holttesteket kellett összegyűjteni, míg a nagy bűz miatt [végül] már nem tudták. Akkor abba kellett hagyni. Akiket meg tudtak számolni, tizen
kétezren voltak. Éppen az az időszak volt, amikor a tennés a mezőn beérett, amit nem lehetett ösz- szetaposni. Az aratók akkor sok holttestet találtak a gabonában. A fösvénység tette, hogy a bűzlő holttesteket megkeresték, néhányuknál sok pénzt találtak, és aranygyűrűt is a félig elrothadt ujja- kon.
A megvert Báthory kevés katonával nagy sietséggel Nagyszebenbe megy, mert úgy gondolja, hogy a vajda utánajön. De a vajda talán nyolc napig itt vesztegelt és ki akarta pihenni magát.
Eközben Báthory újra erősítésre tett szert. A vajda útra kel innen seregével, Nagyszebenbe megy, megostromolja Báthoryt, hogy az kegyelemre adja meg magát és ürítse ki ismét a várost a németek számára. Ebbe Báthory nem akar belemenni, hanem szörnyű árulás kezdődik. Mert a ka
tonák elpártolnak Báthorytól a vajdához. Ő be is fogadja mindet, megesketi őket. De ők szavahihe
tőségüket a maguk módjára tartják, mert el kellett volna fogniuk a vajdát és Báthorynak átadni. De a csel nem sikerül. A vajda észreveszi az árulást, éjjel titokban útra kel az övéivel, ismét a Barca- ságba jön, de nem a városba, hanem Törcsvárnál a legsürgősebben Havasalföldre. Az asszonyokat és gyerekeket magával viszi, bojáraival együtt. Moldván és Lengyelországon keresztül a császár
hoz megy Németországba, abban a reményben, hogy a német császár ismét visszahelyezi Havasal
földre.4 De Mátyás császár korábban már védelmébe vette őket, és Magyarországon, Nagyszom
batbanjelölt ki [számukra] tartózkodási helyet. De csak egyik évről a másikra éltek ott, így néhány évig ott vesztegeltek és vagynnukat felélték. Végül a vajda és veje, Pätrascu, aki ott, Nagyszom-
Hajdúkapitány.
4 0 Imreffy János.
41
A Havasalföldön akkor Radu Mihnea lett török segítséggel a vajda (1611. j a n u á r - 1611. május, 1611. szep
tember- 1616).
batban, Serban vajda lányát elvette, nyomorúságban halt meg (leginkább bánatukban), az özve
gyek aztán visszatértek a Havasalföldre.
Most visszatérek a mi brassói dolgainkra. Amint tudomást szerez arról, hogy Serban vajda el
hagyta az országot, nyolc héttel a csata után, azaz szeptember 12-én Báthory Gábor sok törökkel ismét idejön, hogy a várost újra megostromolja. Ezúttal mi brassóiak nagyon megijedtünk. Ebben az időben várunk legbelsőbb része a Kerekhegyen42 feküdt. Azt egy Wallon Péter nevezetű belga javaslatára, sietve, kerek földsánccal és árokkal vették körül, és az összes vizet hordókban hordták fel, mert a kutat csak jóval később csinálták meg. Nota bene: Gerg Nadecher volt a kapitány.4 A vár legbelsőbb része tehát ezideig 59 éve áll.
Amint Báthory megjött, három utcát felgyújttatott, úgymint a Hosszú utcát és a Középső utcát a Hátsó utcával. Ez szörnyen nézett ki. Az ellenség két tábort vert: külön a törökök és külön a ma
gyarok. Itt csodás dolgok történtek, úgy hogy Isten végzése által nálunk mindenki szerfelett felbá
torodott.
Ekkor Michael Weiß úr, aki a városbírói tisztet viselte, feljött és megnézte, hogyan táboroznak.
Amint ott áll a lován, a mieink közül többen jönnek és azt mondták: „Bölcsességed kegyeskedjen megengedni nekünk, hogy lemenjünk és csatározzunk az ellenséggel, hátha tudunk szerezni vala
mit, mert szegény emberek vagyunk." Erre azt válaszolja a bíró: „A ti dolgotok, megpróbálhatjá
tok!" Ezek egészen a mezőig mentek, olykor-olykor elbújtak az árkokban. Tehát figyeltek a törö
kökre. Mikor kicsit közelebb értek a mieink, lelőtték őket a lóról és kifosztották őket, a lovakat elvették, néhánynak a fejét is levágták, egyet pedig élve elfogtak. Szép zsákmánnyal tértek tehát vissza, az elfogott törököt pedig átadták a bírónak. A bíró örült az elfogott töröknek, mert tudta, mit akar csinálni vele. Megparancsolta tehát, hogy a foglyot tartsák fogva a városban, azzal az uta
sítással, hogy adjanak neki elegendő ételt és italt.
A pattantyúsok megkérdezték a bírót, hogy tüzeljenek-e az ellenségre. A bíró erre azt felelte:
várjanak, amíg az összes sátrat felállítják; „és minden ágyút irányítsatok a legjobb sátrakra, aztán süssétek el!" Az ellenség egészen biztos volt szándékában; de ellátták a bajukat, úgyhogy távolabb kellett felállítaniuk a tábort, tudniillik a papírmalomnál. Erre a bíró kiállította az őrséget és min
dent meghagyott és megparancsolta: „Ha az óvárosban a tüz valahol elalszik, akkor néhányan sza
ladjanak le és gyújtsanak fel mindent, hogy leégjen, hogy az ellenséget jobban lehessen látni."
Majd ismét a városba lovagolt, maga elé hívatta az elfogott törököt és azt kérdezte tőle: ki ő? A török erre azt feleli: ő egy úr szolgája. Tovább kérdezik: hogy hívják a fővezért, a pasát? A török megmondta,44 a bíró feljegyezte. Tovább kérdezi a bíró: „Miért jön a pasátok a ti császári felségtek írása vagy felhatalmazása nélkül és ostromol meg minket? Ebből jól látom, hogy a ti császári felségtek erről semmit sem tud. Tud olyan helyet4 a világon, ahol elbújhat a ti császári felségtek elől emiatt a helytelen cselekedet miatt?" Erre azt feleli a török: „En minderről semmit sem tudok.
Közöttünk, egyszerű törökök között csak azt mondják: ez a város engedetlen a fejedelemmel szemben." Erre azt mondja a bíró: „Imi akarok a pasának. Ezt magának a pasának a kezébe kell adnod. Egyél, igyál, amíg a levél elkészül! Élj boldogul és légy nyugodt!"
Ennek a hímek a török szerfelett megörül. Éjjel kiengedik és a mezőig kísérik. A pasához megy a levéllel. A tartalma ez volt: „Ha ügyed ő császári felsége parancsából jogszerű lenne, hogy megtámadj minket, akkor miért nem hozol nekünk levelet ő császári felségétől? Jól látjuk, hogy pénzzel vesztegettek meg erre és ő császári felsége semmit sem tud erről. Eme téged érintő ok mi
att kénytelenek leszünk megkeresni a császárt. Majd nézd meg, hogyan fogsz számot adni a csá
szárnál!"
Emiatt a levél miatt a pasa szerfelett megijedt. Másnap öt törököt küld a városba, és a tanács egy tagját kéri a táborba. Egy bátor és ékesszóló Gorges Mertten4 6 nevű embert küldtek k i , aki a töröknek annak rendje és módja szerint mindent elmondott: Hogyan vált hitszegővé az ország-
A Fellegvár.
Georg Nadescher ( t 1639): 1606-1631 között szenátor, de több más fontos tisztséget is betöltött.
Omer boszniai pasa.
Ti. a pasa.
Georgias Martinus: Brassói polgár, tanácsúr és sáfár, 1611 -töl Vledény provisora.
ban; foglalta el csellel Nagyszebeni; beengedték mint nagyságos fejedelmüket és semmilyen erő
szaktól nem tartottak. „Amint azonban bent volt, lefegyverezte őket, a tanácsot bebörtönözte, a ka
pukba magyarokat állított, aztán kifosztotta a várost, a asszonyokat és a szüzeket megbecstelenítet- te, a férfiakat - kilencven kivételével, akiket hitvány módon tartott - elűzte. E kegyetlenség végrehajtása után idejött Brassóba. De mivel az volt a szándéka, hogy a Havasalföldre megy és már sok katonát előre küldött (mert 100 000 embere volt), így nagy aggodalom közepette beenged
tük, katonái nagy dorbézolást csaptak. Néhány nap múlva kivonult Havasalföldre."
Hogyan tért vissza, hogyan ostromolt meg minket méltatalanul, végül hogyan verte meg a vaj
da és hogy a vajda hogyan hagyta el ismét az országot: mindezt Gorges Mertten hosszasan mesélte a pasának, amint fent említettük. Emiatt a pasát félelem fogja el, megígéri Gorges Merttennek: éj
jel elfogatja Báthoryt császári jog szerint.
Ez alatt az idő alatt Báthory serege kegyetlen módon garázdálkodott itt a Barcaságban, amit maguk a törökök is csodálkozással néztek és nagyon szánakoztak rajtunk, szegény németeken. A szegény szászvolkányiakat ekkor gyújtották fel erődjükben asszonyostul-gyerekestül és benn ég
tek, néhány keveset kivéve, akik a tűzből nagy nehezen megmenekültek. Akik a magyarok kezére kerültek, azokat megölték; akik a törökök kezére kerültek, azok életben maradtak. Más falvakba vitték őket és pénzért szabadon bocsátották. E néhány [túlélő] később újra felépítette a falut.
Báthorynak egy szolga titokban felfedte ezt.4 8 Az elővárosokban mindent, amit a tüz még meg
kímélt, felgyújttat és leégettet. A városban mindenki megrémül. Azt gondolják, ostromolni fog.
Minden lakos egész éjjel fegyverben volt az utcákon, bástyákon, tornyokban és a kapukban is. E tüsténkedés közben Báthory egész seregével távozott a feketehalmi erdőn át.
A törökök is megrémülnek Isten végzése által, mert még nem kötöttek igazi szerződést a mi urainkkal. Félelemből a Bodzán keresztül távoznak és minden dolgukat hátra hagyják: az élelem
mel teli kocsikat néhány ágyúval és minden tartozékkal.4 9 Korán reggel, amikor látják és megér
t i k5 0, hogy senki sincs a mezőn, mindent behoztak a városba a táborból, és köszönetet mondtak Is
tennek az ostrom alóli csodás megszabadulás miatt. Ez szeptember 21-én történt.
E lefolyt események után a mi uraink a százak tanácsával egyetemben egyáltalán nem tudták, hogy mihez kezdjenek most. Mert a többi német elhagyott minket, brassóiakat. Nem volt segítség sem katonával, sem pénzzel, sem tanáccsal.
Végül elhatározzák, hogy Gorges Mertten urat a német császárhoz, nevezetesen Mátyás csá
szárhoz küldik segítségért. Ezt az utat nagy veszély közepette vállalta a Havasalföldön, Moldván és Lengyelországon keresztül.5 1
A brassóiak látják, hogy ez az ügy sokáig fog tartani, ezért odabent most kezdtek el csak igazán készülődni. Katonákat fogadtak fel, akit csak kaptak, törököket, tatárokat, rácokat, havasalföldie
ket, lovasokat és gyalogosokat. Végül sok német is zsoldjukba állt. Ezek majdnem naponta kiütöt
tek a határba és csatároztak a magyarokai, akik többnyire magyarországi hajdúk voltak.
Hamarosan...52
(Fordította Lőkös Péter)
Ti. Báthory Gábor.
Ti. hogy a pasa el akarja fogatni.
A brassóiak valószínűleg ajándékokkal, pénzzel vették rá a pasát a távozásra.
Ti. a brassóiak.
Gorges Mertten csak 1613-ban tudott visszajönni Brassóba.
A kézirat itt megszakad.
