HÖGYÉSZ MÁTÉ

M Á T É - S Z A L K A I

HÖGYÉSZ MÁTÉ

V Á L Á S Z S Z A

A'

P O É T Á I E P I S Z T O L Á R A .

K 6 1 t t

Szatthmár Vármegyéből

t

1811-dik Esztendőben,

/

N y o m t a t t a t o t t Nagy-K i r o l y b an.

A n, si quis atro ciente me petiverit;

Inultus, u t, flebo, puer?

Horat. in cass. sev.

' ^ ^ ^ I V- ■> * .

■ % » J V m

mikor itt e’ tér Szatthmári Megyénk’ kebelének 'Északi szegletiben,— mellyet sűrű Ligetekkel,

’S Híves Berkekkel zöld Erdők bé-kanyaritnak, — És a’hol a’ Nap’ fei-kolttéröl -lanyha folyással Hömpölyög a* Túrnak v ize, rákkal, ’s rakva

halakkal,

Ballagván le-felé az Avasnak Bérczei közzul,

’S A’ Szatthmári Megyét ü'gotsától árka hasítván; *—

Szinte m ikor, mondom , hímes kertem' közepében , Hol karikába rakott sugár Jegenyéim az Égig, .’S Fellegekig fel-emeltt fővel strázsálva felettem

Alinak , — melly.ek.nek derekát a’ gyenge Bo­

ros tyány

Szép zöld karjaival sok ezerszer ölelve szorittya; — E ’ Jegenyék' közepén a’ Mű’sák’ tiszteletére

Oltár képe gyanánt szenteitt Lúgosomnak alatta , — Hol tsak , csendesség, és ártatlan gyönyörűség Műlatoz , a* pompás K astélyt, ’s Palotát oda

hagyván , —

T ündér képzeletemnek mély özönébe merülve , Olvasnám a* Homer’ m unkáját, mellyel örök h irt,

’S Tiszteletet szerzett, ’s azt ujjra, meg ujjra csudálván ,

Képzeletem szintén magamon túl volna ragadva : Hirtelen a’ fejemet tekerítem jobb fele; — hát ott Eggy hó-szin bibor, patyolat köntösbe meg-állott

Aszszonyi, szépségen meg-akad szemein; el-hülc- medttem

E’remek Alkotmányt gyönyörű testebe tsudalván.

Rendbe szedem magamat; s eggy tiszteletes kö- szonettel

Ekként szóllítám meg ezen ydes angyali Képiét:

Hát te ki vagy? kérlek! — T e talám leszel Egi-

Valóság? %

Mert deli term eted, és form ád, s m ozgásod,

az a nagy » ^

M éltóság, mellyel bírsz, — czímerez Istenséget E’ kérdésem után vidámon el-mosolyodva, íg y felel e' Szépség, és igy magyarázna m agát-ki:

„ M á t é - S z a l k a i H o g y é s z M á t é ! drága Barátom ! 4fc

(Hogy nevemen nevezett, azt el - hülemedvc tsudálttam ;

Hát jut eszembe, hogy ö lehet Isten , ’s mindé*

neket tud.)

„ A’ mikoron bennem képzelttél Isteni L éttelt;

,, Bátranel-hiheted , hogy nem tsaltt vélekedésed;

,, Hogy ha pedig nevemet kívánod tu d n i, ki légyek ?

Én a' F á m a vagyok: származttam az Isteni

vérből. ,

,, Esmered e’ M ercurt, ’s Iris t, az Olimpi Lakóknak

„ Gyors K ö v etit, kikkel vagyok én eggy Ágbeli T e s tv é r;

„ Lettem öröktől v a n ; — v ólttam , leszek, ’s el- sem enyészek ;

,, Kellemek , és az örökk Ifjúság nyomba követnek;

„M inden helybe jelen vagyok, és mindenbe hatok b é ;

„ Most a’holott a'Nap fel-kél,gyors szárnyaim által,

„ És a’ hová nyugoszik , szaporán eggy perezbe repülök ;

v

5

„ M a jd a 'jégbe fagyott Északról Déjfele tűnök;

„ Itt mi esett,meg amott,azt más más helyre repítem

„ M o s t, ha nekem tettzik , fel-hágok az Ég’

m enyezetre,

„ Ott a’ Csillagokat bé-futkosom , és az Olimpust ;

„ M a jd le-botsátkozomr a1 földnek szinére; meg onnan

„ A'Tengerbe hatok,’s be-kerengem messze határit;

„ S ó t a’ Stiksz , Flegeton , K otzit, és a'L ethe vizén is

„ Túl megyek a’ Káron vén révész Csónaka nélkül;

„ Orfeus , és Telemák Uti-Társaim , és Követőim ;

„ A' Plútó’ szomorú gyász országába mi történtt ,

„ A'Titzius’ kinnyát, Zizifusnak nagy veszedelmét,

„ A' Danaus' H ázát, hogy bünteti vétkek örökre ;

„ H á t a‘ rettenetes G eriont, hogy, ’s mint zabo­

lázzák

„ A’ Stiksz, és Flegeton, 's a'L eth e Folyó-vizek eggyütt;

„ T a n ta lu s a* tele-kád vízben ajakig noha fürdik,

„ ’SKapdos az ,almához , mely hömpölyög , és fut elólle ,

„ Még is az Éhséggel , szomjúság gyötri szü­

netlen. —

„ Mind ezeket hírűi viszem a’ földön Lakozóknak.4,4 A’ mikor igy ezeket le-beszéllé Fáma szelíden ; Ismét szóllítám , ’s ezt kérdem tolle továbbá :

Oh! T e remek Szépség! gyönyörű Alak!

Angyali Fáma !

Jóllehet e’ kérdés méltán terhedre lehetne;

Válaszodat még is méltóztass meg ne tagadni:

Valid meg mely czélból magadat hozzám meg­

aláztad ?

’S Engemet itt e* homály sűrű kod-leptte Zugolyban Lappangó Mu'sák’ szeretőjét, ’s tiszta B aráttyát.

Vallyon mért keresel ? *s mely okból látogatál meg ?

Szives kérdésem hallván így Fáma feleítt rá'í

„ T é g e d e t én csak ez , éggy czélból kere'sélek emitt fel,

„ (F u tv a pedig) hogy azon közelebb nap-fényre hots.fjtott

„ Híres

Episztolát

Hogyészi

zöljem ;

„ Mellyet is a' Tudományba írieriilft

Szép-*

Halmi Poéta

„ A’ minap elmés rajzolatokkal, m egereinek elve

„ Mu’s a - B a r á t t j á n a k szenteltt vala V i t k o - VÍtS Urnák. “ —*

E' szavakat hallván a" kívánság’ tüze lobbant^

Égy jeles írónknak nagy eszét remekébe Isudalni. -*■

Add ide oh kérlek ! nosza add ide Fáma ! remekjét, A 'Tudomány' mezején olaj-ágakaf, és koszorút

nyertt

Tudós Polgárnak ; hadd fussak rajta keresztül.-».

Ésmerem én ötét , vóltt egykor látni szerentsém ,

„ A ’ nlikoron fogadott szállást a’ szür­

ke szüg3rében.

Háj ! de az esm éret, még a’maga zsenge korában Vaj mi sokamba kerültt í Mert szinte midőn

epekedVe,

... — — „V á rv a vártam

„ Rég óitta az órát ? mely engem’

Hazánknak

„L é g érdemesebb , és lég ditsöbb Fija*

„Szemléletire méltóztatni fog,

„L é g kissebb szolgát, — lég hűbb

Tisztelőt: —

Akkor Tolvajjnak ravaszul képzelve , kí-űz-ttek.

Ö klözitek, verttek , ’s ártatlan rugttak , ütöttek. ~ Szíves kérésem Fámánál tellycsedést n y e rtt;

Mert- az

Episztolát

léből. —

A ltal-adá; buzgó heves indulattal ölelttem

Énis ezen módot,melyben az EpisZtoIa.m unkát, Mint különös remeket lehetett olvasni szerentsém. —

Mind a’ H ely, az hol k o ltt, mind a" Tudós Ki-adónak

Nagy neve mindjárást ígéritek csak csupa szépet, El-ragadót, be-hatót, fellengost, és remek elmét. — Azt kapván , a’ Homer’ munkáját félre le-tetiem. —

A’ mint visgálnám, hát látom

Episztola

czimje ;

A’ Szép-Halmon k o ltt, és hogy szóll V i t k o v i t S U rnák;

A’ kit is a’ minap eggy

Flailtának

A’ sorokon hogy odább, meg odább ballagva haladnék,

Hát már kezdetiben eggy olly T árgy öttle sze­

membe ,

Melybe m eg-ütközttem, ’s méltán is meg-hüle- m edtem :

Sallangós Kostök, Bojtos Pipa-szár

vala e’ T á rg y ;

Borzadván fejemet csóválttanv, S V C rtt k i a

hőség. —

A ’ bámulás közit e* gondolat öttle fejembe : Hát ugyan a’ Szép-Halmi Poétát illy alatsony Tárgy Bántja? vagy eggy Ki-adót foglalhat el illy kis

ürcss pont ? —

m7

Sallangós Kostök! Bojtos Pipa-szári

mit akartok ?

M e rt, hiszem, ám

Hógjészj

Orra bajűszsza körül ritkán temje'nezik ; — így hát Hoszszű

Sallangós Kostök, Bojtos Pi­

pa szárral, —

Bárbetsesek legyenek , Hogy észnek még se Baráti#

Ujjra tovább m envén, csupa

SzarCaSZ8*”

muszra

;

’S A’ mint sorjainak tövises mezejére ki-érttem ; Hát a’ Bokrok köztt 9okakat veszek észre seregben -«r Jéh ! mit akarnak azok? ’svallyon mi okon sere­

geinek ?

Kik legyenek? mi bajok? Fámától végire járok Mely kérdésem után nekem illy választ ad a Fámá i

,, Ott a* BŐÍtseknek van mindenféle Chaóssza * Vágynak Mu'sák is , Vad-Mu’s á k , ’s csalfa

Poéták.

„ Ládd ott a’ ki röhög, ’s a* szőr Szálat hasögattya ,

„ Momusnak nevezik, mellette Demokritus ott van,

„ Még most is katzag, és hahotái á’ gyáva világon ,, Ennek utánna pedig pityeregVe Heraclitus ott s ir , ,, Könnye csorog, kesereg, ’s búsul a’ kába világon;

„ L á to d amaz H ordót, mely hömpölyög erre ’s amarra ?

„ A 'Kofinthusi Bolts Diogenes kustorog abban.

„ L á d d amaz Archimedes sarkát m e g v e tv e , miképpen

„Küszködik a’ földet hellyéből hogy ki-taszittsa ?

„A*vén Szokrates is közttök bőltselkedik — és a*

„L úgos Kantától még most is a'homloka nedvesa

„ Kodrus is ott vagyon egy nagy hírű Fűzfa-Poéta;

„ Sorba pirulva kerül a’ lárvás, ’s csalfa B atillus; **

-A

9

„É nnek utánna következik im a* púpos Esópns;

„ Ott vagyon a’Betsület marczongó Zoil is eggyütr,

„K antsal nézéssel* Szatyrussal mint criíizálnak *

„ És mind a’ kettő görtsöt keres a* sima kákán. — —

„ Vágynak hát É őltsek, vágynak Fél-Bohsek ezek köztt. *—

„ Kik galyibát kereső székben vetekedve, rö­

högnek. “ —

Én pedig így felelek a’ szép Fámának ezekre : Éjj ! a’ BóltsektŐl takarodjunk , *s hagyjuk-el o k ét;

Mert Velek eggy Tálból nem jó leszsz enni Cse­

resznyét ;

Sorba tovább inkább mennyünk az

Episztola,

rendin : —

^ -...„ *S Poéta az Ur ? ’s a’t. ’s

„Oh szép! igen szép! úgy Szatthmár ködéből,

„ Melyben Szilveszter óitta vóltt, ki-kél

„ Tiszánk M agyar Dalit még ön gyer­

mekétől

„ Nem h alla; mert Szabó, G vadányi, Földi-"

„ Vendégek vólttak szélein ? ’s az Agisz-

„ Dallója rég’ el-hagytta Bcrczelét;

„ Le leszsz törülve a’ szenny majd ál­

talad ;

„Büszkén fog árkán a’ zengő sza*

ladni

’s a’ t.

A' mikór e’ sorokon haladók tűnődve k eresztü l;, Csak meg hökkenek , és a’ vér fel-forra eremben.

Fel kapom a’ pennám , hogy majd boszszúra ki­

szállok ;

És hogy ezen fojtós m érgét, méreggel öiöm-meg.

Mert hiszem a* vagy nem méltán haragudni le­

hetne

Mindenikünknek azon: mikor a' Szatthmári Me­

gyének

Lantosit a' Szép-Halmi Poétánk sújtva gyalázza?

. 'S A’ szent Pimpláról le-taszítván kergeti félre ? Sőt magyaros Fijait v e r i, öklözi, rúgja , botozza : T sa k , hogy

TállCZ-Mestert

kedvek előtte, —

És az

igaz Szívet

czifra ruhába

takarják ? —

Mondani vaktában, sőt hírre Világba ki a d n i, Hogy

Szatthmar

P o é tát,

„ ’S önnön gyermekitől Tisza még nem haila M agyar D alit.“ —

Hirtelen Ítélet: lehet eggy ládába arany, ’s gyöngy'

R ejtve, ha nem tudod is, ha tudod pedig árt ki-tagadni.

Hát ugyan eggy sziklás Bérczről állítani m ernéd, Hogy sem arany, sem ezüst érlzet gyomrába ne

rejtsen;

Hát ugyan eggy T en gerpartnak ha felette meg- álln ál,

,, Nem terem e’ gyöngyöt44 — mered azt el-mon- dani rólla?

-Nem. No tehát ne Ítéld, de elébb fenekét ta­

pogasd meg.

Högy pedig e' Szennyből, mélyben Szilveszter4 evétől

Lenni erőssíté Szatthmárt, és régi ködéből, Gyenge tehettségü Mu'sám is emelni siessen ; — A z HelikonVetején n ő tt, 'söszve-szedett Violákkal*

Mellyeket a’ rejfe'k fenekéről öszve-kerestlem.

Mennj-el képemben Fámám tisztelni K * * y t . _ Mind ezek itt kórók de találkoznak rcmekebbek ; Mert remekelni tanultt Vers-írók itt nevekedttek;

Mind ez előtt, mind most e’ vidékről ki-kertílttek. — Itten ezen sűrű híves Berkek’ kebelében — A ’ két C z é r j ék e t tápiá itta Minerva tejével: — J á n o s — Kodrusnak ki-bofsájttá Versbe szerelmét, A'Tudósok előtt,a’mely köz helybe-hagyást nyertt;

A’ T e stv é re M ih á l y a’Test-örző Nemesek közti, Az Heloiz’, ’s Abeláld’ esetét köz-fényre boísájttá ; íg y több Munkát is Magyarul Versekbe adott-ki.

Hát! e’ Korbeli Vers-Íróit hogy ha tekintjük ; Kiknekis érdemivelSzatthmár méltán ditsekediu t?—

Itt lakik eggy koszorús Lantos, ki sok érdemes Ódát Kómái nyelvre csináltt, a’ Horácz’ Testvérje

H a n u l l i k ;

Itt I ' s a a k G á s p á r kit Kalliope maga kedveli;

S z i r m a y , ’s a’ Fija G y ö r g y Mu'sák’ nevedék követője;

Itt van G á s p á r P á l , a* Gyarmati K é z i , K i s s Á r o n ;

Hát a’ M á r t o n o k a t nem Szatthmár szültte Ha­

zánknak ?

Hát te S z a b ó A n d r á s , hát D e t t r i c h , K ö l c s e y hol vagy ?

M á n d yak , és többek , — kiknek hever a* neve ködben;

Fs munkáikat a’ moly rágja, ’s emészti fogával;

: Vagy pedig a’ rejtek'-fenekért pók rá vona sátort;

Minthogy Verseiket nintsen íitogatni szokások ;

i í

Vagy maga mérséklés meg-tartóztattya ki-adni.

Még te is itt lakozol, szívem tiszteltte Barátom f I ' s a a k S á m u e l e m ! ki vagy a’ Mnemozüne

sajáttya; —

A ' kit az álhatatos szív, ’s a” Szép Lelki-tehettség , A’ V irtus, — Jóság, — a’köz-szeretet , meg az

Érdem

A’ nagy VÉCSEY’ (kedveltt FŐ-Ispánnya’ Me­

gyénknek )

Bőlts kormánnyá a la tt, — E ö t v ö s hív T h e­

seu sód dal , —

(Kiknek is Érdemit a’ Maradék énekleni fogja.) Bátor ezen Megye Fö-Tisztes Székjére emelitek ; — Mellyen ezer gondok T e körúltted epesztve csa­

táznak :

A’Thémis baja köztt még sem futod,unva, Apollót.-- Nyisd-meg rejtekidet; ’s a’ Pindusi H egy'tetejéről Általad öszve szedett gyönyörű Ró’sáidat add-ki : És köz-fényre botsásd ; közelébb hagyd lássa K**y Hogy csak ugyan most is vágynak Szatthmárba.

Poéták.

Mind ezeket hallván igy szóllott Fáma továbbá :

„ V a n , van ökod, Hőgyész, hogy bosszonkodva neheztelj,

„ A’ mikoron Szatthmár’ fijait le-gyalázfta K * * y ;

„ Es Vers-Szerzőit nevetésre ki-tenni akartta.

,, Én, ki, pedig, be-hatok minden titkok* fenekébe,~

,, Esöierem a’ Szatthmár sürü fellegbe , homályba

„ E lő M u'sáit, ’s azokat mind nagyra betsúlöm ;

„ Sőt meg-kérni fogpm majd a’MnemozíineLeányit, Hogy Parnasszusi szép R ó'sákból, és Violákból

„ M yrtusból, és mégLaurusból , zöld Olaj-ágból,

„Fűzzenek ők koszorút, mely homlokokat be- kerittse.

,, S Én m agam , Érdemeket méltó ditséreteikkel, v Tündér - szárnyaimon a’ csillagom Égbe repítem#

„ Ked vés Mátékám 1 te azért haragod* sebes árját

„'STolladat is szüntesd,mellyet bosszulni kapál-fel:

„ A* Tudományt szerető M u'sák’ kedveltte Fijának

„E sm éretlenség, nem rósz szív , — szültte h ib á já t44 Szép kérésed után haragom* heve Fáma lo­

had már. —

Az heves érzések bennem mind meg-csilapodttak;

A ’ nemes Indulat kész úgy is az engedeiemre.

* * *

Nékem azomba az értelmem marad a’ mi elébb v o lt:

„M agyarnak én azt esmerem,csak azt,

„Nem senkit—senkit; mint azt a’kinek,

„Szép Nyelve még nints el-keverve mással;

^,Ki nem szorul a’Vendég’maszlagára,

„Kenótsöt utál, ’s gondolattyait

„ Tisztán , ’s tekervény nélkül mond*

g ya-k i;

„M agát a’ Nyelv’ Urának nem hiszi;

„Szükségtelen

Törvényt,

ujj szót nem farag

„H oráczot lói értvén ,

tiszteli a’ szokást

A’

Vers-Szerzőből

Poétát;

Jó ’sef-böi, Pipsz-et Levelének Episztola

czím et;

Anch io Pittorét

ki-

hánnya;

l?>

É s, ha Magyarnak ak ar, magyarul versekbe be- szelni;

Sem

Görögöt

Olaszt

Félbe-szakasztva szavunk, így zártta-be I á- ma beszédét:

„ Kedves

HŐgyészem

„M ind igaz a’ mit elc-adogattál; — meg-hagyom én is ;

„ Abba maradi,ha akarsz Helikon tetejére fel-érm:-- ,,N em magadért irsz: — hát ügy irjj , hogy má­

sok is értsék; —

„ É n , ha nem értem ugyann , egye-meg Szerzője

gyüm oltsét ; .

„ É s hanem érti az Eggvidejü; mint értse utánnad

„A* Fijad és U n o k á d ? — *S Ha nem é rti; ki tudja becsülni? —

„ A’Nap , a- H o ld , a Csillag is úgy tündöklik egészlen,

„H o g v h a setét felleg nintsen be-borúlva elottök ;

„ Szebb a* Búza-szem is, ’sbetsesebb , ha kezedbe piroslik;

„M in t ha tokos, szemetes , vagy elébb dörzsöl- ní-ki szükség.

„ Hát az a ra n y , ’s az ezüst, nem szebb , mikor a’ gyerek is meg­

i s m e r i fennyérői ? — mint míg feketés korom Őrzi? —

„D olgot azért Hőgyészi, — ne szót — kergess; — de ha szó kell

„ U jj; - szabad a z t, — de tsak ám csinnyán teke­

rít ve , faragni :

„N é-hogy az Áll-szókkal, — Nyelvünkből inas- kara váljon* —

IS

,, Fűszerezett eledelt szeretünk, szánk’ izinek ez jó;

„ S ó t Nyavalyákba seg ít, ha vagyon mértéke szereknek:

^ U g y d e , ha tsak sáfrány, bors, szegfű, papri­

k a , gyöm bér,

„ P é zsm a , fahéjj, Pomarants , Czitrom , — főtt eggyüvé ? — már úgy

„D rág a ugyan; de gyom or; ’s szájj nem köszc- nik-meg ez ételt?

„A *m i felettébb v an , hiba az mindenbe...Ne légy hát

„M értéken túl indulatos

Hogyészi

Meg ne szaladjj, ’s ne p iru ljj; Jia talám az

Episztola

A’

köszönés

de a' Szív ,

E sz, ’s Tudom ány betsesek, ha gubába jönnek élőnkbe is.

Hol sok a’

hajtogatása deréknak,

kévés a’ Szív : —

ü n ttig elég , ha

Fejed meg-billentt

szór is úgy tégy.

A ’ Szomszédot azomba tanuld esm erni; ne piszkáld IVfig ki nem esmered a z t ; ’s ne Ítélj vaktába felőlié.

E s , ha szeret, ’s ha betsül téged’; ne botozd-ki előlied :

T isztele t, és görtsös-bot, nem jól hangzanak Öszve.

A

Búzás Szekeren

Sőt,

kévék’ tetején

Pán sípja , ruhája

fiiruglyál.

,, Légy tél - emeltt fővel te tehát H ö g y é $ Z l ne csüggedj. —

„ Bár az Episztola bánt. — — — — r~

Mert meg'kérni fogom nagy A pollót, és Mnemo- zünét :

Sugía fülébe K**ynak, a’Szép-Halnu Lúgos köztt:

Hogy Szatthm árt, ’s F ijait, ha nem esmeri még — ne gyalázza,

„ Árva Tiszánk* gyerekét a’ Pindusról le-taszitván ; M SŐtHeiikon’tetejénPalotát ha magának emeltt-Fel:

„ Hagyja lapulni-meg E z t , eggy kis Kalyibába az alján. —

* * *

ÉN AZ EPISZTOLÁT , MIKOR A' LEVEGŐ.

*’ BE REPÜLÖK ,

A* TÜDŐSÖK E LŐ TT A’ LETHE’ VIZEBE

” CSAPOM-BE. “ —

I

„L.

B

.

„M

„Su „H<

„Ái

„ Só

„Ht

„ É l

„A-