Beszámolók, szemlék, referátumok
Az elmondottak alapján az információ ugyan globális probléma, de messze nem az egyedül megol
dandó az emberiségnek a globális egység felé vezető útján, ahogy ezt a -számítógépes utópia", a posztin- dusztriális "információs társadalom" hívei vallják.
Az információ globális jellegét csak az emberiség fejlődésének többi általános összetevőjével való szoros egységben veszi fel, szervesen összefonódva a társadalmi-gazdasági és egyéb folyamatokkal, elő
segítve azok gyorsítását.
A társadalmi haladás meggyorsítása összefügg az információgyűjtés ütemének növekedésével és minőségével. Ez a tendencia akkor vált észreve
hetővé, amikor az információs tevékenység a társa
dalmi aktivitás különös fajtája lett. E tevékenység f a j súlya a fejlett országokban igen jelentős, az informati
kai ipar vezető helyet foglal el pl. Japánban és Fran
ciaországban. Az USA-ban az információ létrehozásá
val, gyűjtésével, tárolásával, fejlesztésével és egyéb müveletekkel foglalkozók száma eléri az összes dolgozó 85%-át.
Az információs tevékenység arányának növe
kedése azt bizonyítja, hogy az információ egyre i n k á b b az emberi munka tárgyává válik, és várható, hogy a 20. század végén az iparilag fejlett országok
ban a társadalmi termelésben az információ lesz a munka alapvető tárgya. Ily módon megnövekszik a társadalmi tevékenység információs tartalma, s e l mozdulás keletkezik az anyagi eszközökkel folytatott tevékenységektől az információval folytatott tevé
kenységek irányába.
Az információ mint a társadalmi haladás gyorsításának tényezője kardinális és globális problémává vált, olyanná, amely az emberiséget érintő többi probléma megoldását is elősegíti. A második évezred végén az információ az emberi lét, a túlélés és a további gyorsított progresszív fejlődés elválaszthatatlan része lesz. Ez az információnak arra a sajátosságára alapul, hogy a legfontosabb tényező szerepét játssza a gazdaság és a többi társa
dalmi tevékenységi szféra intenzív fejlődésre való átállításában. Ezért nemcsak az intenzifikálás in
formációval telített formájáról beszélhetünk, hanem az egész társadalmi haladás meggyorsításának i n formációs irányáról is.
U R S U L , A. D. Uskorenie p r o g r e s s a i informacia. = N a u c n o - t e h n i c e s k a a informacia. S e r . 1, 6. s z . 1 9 8 7 . p, 1 - 8 . /
(Viszocsekné Péteri Éva)
Információs erőforrások és az információpolitika
A Szovjetunió társadalmi-gazdasági életének megújulása számos, eddig megoldatlan problémát helyez az előtérbe. Közéjük tartozik az információs szféra is.
A társadalom elektronizálása és informatizálása nem csak a számítástechnika szélesebb körű alkal
mazását kívánja meg, az információs szféra belső struktúráját sem hagyja érintetlenül.
Az utóbbi években a szovjet információpolitika e l maradt a követelményektől. Ennek áldatlan következ
ményei a korszerű információfeldolgozó t e c h n i k a elégtelenségében, az információk hiányában egy
aránt tükröződnek.
Az információs erőforrások szervezetlensége a tudomány és a t e c h n i k a valamennyi területén szem
beötlő. A gyártással és fejlesztéssel foglalkozók a hasonló hazai és külföldi termékekre és fejlesz
tésekre vonatkozó adatokat hiányolják, a kutatók és az irányítók pedig a tudomány és a t e c h n i k a fejlődési tendenciáit jellemző, illetve a prognosztizáláshoz szükséges adatokat.
Az információs erőforrások helyzetének rövid j e l lemzésére három paraméter elegendő: a teljesség, a mobilitás és a hozzáférhetőség. Mindhárom bajokról árulkodik.
A Szovjetunióban a világon évenként megjelenő d o k u m e n t u m o k még 5 0 V a sem érhető el (kb. 10 millió egységből 4 millió), igy a legfontosabb külföldi t u d o m á n y o s - m ű s z a k i folyóiratokban megjelenő
c i k k e k százezreiről és a világpiaci konjunktúráról szóló adatok jelentős részéről tudomást sem szerez
hetnek a szovjet szakemberek. Az új belföldi termé
kekről és tapasztalatokról szóló információknak leg
feljebb 10%-át gyűjtik be és dolgozzák fel. A bázis ilyen "foghíjassága" mellett a K + F munkák és a termékek minőségének értékelése legfeljebb szab
ványokban előírt "jámbor óhaj" marad.
A helyzetet tovább rontja az információs erőforrá
sok "lassú mozgása". A 2 5 - 3 0 hónapos késéssel megkapott információ a színvonal-értékelésnél egy generációnyi elmaradást jelent. Emellett a szakembe
rek mind ez ideig hagyományos kiadványokban kapják kézhez az információ döntő részét. Ezek kb.
15 milliárd, többször ismétlődő bibliográfiai egységet tartalmaznak, ami harmincszorosán haladja meg igényeiket.
A lassú és rengeteg felesleges információval t ú l terhelt hagyományos eszközöket megengedhetetle
nül lassan váltják fel a modernek. A számitógépes k o m m u n i k á c i ó s hálózatba az országban meglévő állományoknak mindössze 2 V a van bekapcsolva. Ez az operatív információra vonatkozó igények 1%-át teszi kielégíthetővé. Az automatizált rendszerek meg
bízhatatlansága, a technológiai együttműködést gátló sokféle hatósági kötöttség az automatizálásból származó előnyöket is megsemmisíti.
A kialakult helyzet - társadalmi-gazdasági szem
pontból értékelve - annak a következménye, hogy a
3 3 0
TMT 3 6 . é v f . 1 9 B 9 . 7 - 8 . s z .
népgazdaság sok éven keresztül nem fogadta be a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i eredményeket. De ez csak az egyik ok.
A másik: a bibliográfiai információgyűjtés, -feldolgozás és -terjesztés szervezeti és a n y a g i - műszaki bázisa sem hatékony, pedig az országban k i alakult információs központok és intézetek száma eléri a 2 3 0 - a t . Ezek t ö b b mint 8 0 főhatósághoz tartoznak.
Jelenleg az egyik legfontosabb teendő a s p e c i a l i zált i n f o r m á c i ó s intézetek átállítása az új gazdálkodá
si módszerekre, az információs termékek és szolgál
tatások minőségének emelését elősegítő mechaniz
musok kialakítása. Ugyanakkor kérdéses, hogy az intézetekben működő új gazdálkodási rendszer biztosítja-e az információs hálózat arányos fejlődését, az i n f o r m á c i ó s erőforrások teljességét és megje
lenítését, hozzáférhetőségét. Az "információs piaci"
mechanizmusok az információs hálózatokat előbb- utóbb m i n d e n k é p p e n az információs erőforrások op
timális kialakítására és hasznosítására fogják k é n y szeríteni, ám erre az elkövetkező években még nem szabad számítani. Információs piac a Szovjetunióban nincs, és egyhamar nem is lesz. Egyelőre sok t e k i n tetben az sem világos, hogy az "áruforgalom" az isme
retek és az információk területén milyen jelleget ölt.
(E t e k i n t e t b e n a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban sem egyértelműek a tapasztalatok.)
A jelenlegi főhatósági megosztás az alárendelt intézeteket a tárcapresztízs szolgálatának irányába tereli. Példaként szolgálhat erre az ágazati informá
ciós rendszerek létrehozása, amelyek az össz- szövetségi intézetek és központok állományait és a u tomatizált rendszereit ismétlik meg. Ennek következ
tében az információs hálózatokra fordított kiadások megtöbbszöröződtek, miközben a hiányok ugyanazok maradtak. A problémát valószínűleg csak úgy lehet megoldani, ha az információs hálózat - mint a fej
lesztés információs erőforrásainak kialakításához és terjesztéséhez szükséges egységes "mechanizmus"
- újul meg.
Az információs intézetek és központok hálózata jelenlegi állapotában nem birkózik meg a sorjázó fela
d a t o k k a l . A Szovjetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága - amelynek c s a k a hálózat m ó d szertani irányítására van joga - sem képes a fejlesz
tést és a tevékenységet egységes r e n d b e n irányítani, az információk teljességét és aktualitását biztosítani.
Az egységes országos információpolitika és az egyeztetett lépések hiánya ma, az iparnak és a t u d o m á n y n a k az új gazdálkodási rendszerre való áttérésekor különösen érződik. E tekintetben az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1 9 8 7 . IX. 3 0 - i . az önelszámolásra való átállás tárgyában hozott határozata egyelőre i n k á b b megnehezíti, mint
sem megoldaná, segítené az információs szféra hely
zetét. Valóságos veszéllyé vált az információs erőfor
rások felhalmozódásának további c s ö k k e n é s e , még
pedig a legfontosabb összetevő, a hazai K + F e r e d mények t e k i n t e t é b e n .
Jelenleg nincs sürgetőbb feladat, mint megha
tározni a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i ismeretek és informá
c i ó k gyűjtési, feldolgozási és terjesztési alapelveit az új gazdálkodási körülmények között. Eközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy a szakemberek ezrei nem közvetlenül és azonnal létrehozott t e r m é k e k b e n hasznosítják az információt, hanem megismerési célra, a vonatkozó műszaki és ipari ágazat érté
kelésére és tapasztalatainak általánosítására. E téren nem engedhető meg az információcsere, az i n formációhoz való hozzájutás feltételeinek a romlása.
Az új gazdálkodási feltételeket az információs intéze
tekben ö s s z h a n g b a kell hozni az információs termé
kek és szolgáltatások á r e m e l k e d é s é n e k vissza
fogásával, a termelésben pedig a t u d o m á n y o s - műszaki e r e d m é n y e k n e k az információs rendszerbe kötelező átadására irányuló politikával.
Az új gazdálkodási feltételekkel k a p c s o l a t b a n meg kell vizsgálni, hogy az új t u d o m á n y o s - m ű s z a k i a l k o t á sok esetén a kétszintű tájékoztatási rendszerről (referátum - primer d o k u m e n t u m , jelentés) nem volna-e célszerű áttérni a háromszintűre, amely a megismerési célokat szolgáló referátumból és jelentésből, valamint a megrendelőnek kereskedelmi feltételekkel átadott t e l j e s ' d o k u m e n t á c i ó b ó l áll {pl. a szabadalmi tájékoztatásnak a világon kialakult rendszere).
Egyidejűleg sürgősen meg kell határozni azoknak az információs t e r m é k e k n e k és szolgáltatásoknak a nómenklatúráját, amelyek t u d o m á n y o s - m ű s z a k i a l kotásokra vonatkoznak, ki kell dolgozni a többi szolgáltatás rugalmasabb árképzési rendszerét, amely lehetővé teszi a termékekre fordított kiadások és egyéb körülmények figyelembevételét a k ü l ö n b ö ző intézeti feltételek mellett.
Nem kétséges, hogy az információs intézeteknek és központoknak az új gazdálkodási rendszerre való átállítása, ha figyelembe veszi az információs szférára jellemző sajátosságokat, e l ő b b - u t ó b b pozitív e r e d m é n y e k k e l jár. Erről t a n ú s k o d n a k az 1 9 8 7 . j ú l i u s elseje óta új feltételek közepette m ű k ö d ő ir- kutszki, leningrádi, szverdlovszki, c s e l j a b i n s z k i és ufai területi információs központok gazdálkodási e r e d m é n y e i .
K E D R O V S K I J , O. V.: Informacionnye resursy i informáci
ón na3 politika. = Naucno-tehniceskaá informacia, S e r . 1.
7. s z . 1 9 8 8 . p. 2 - 4 . /
ÍViszocse/tné Péteri Éva)
3 3 1
