Az első magyar vegyészdoktor: Wagner Dániel (1800-1890)

AZ ELSŐ MAGYAR VEGYÉSZDOKTOR:

WAGNER DÁNIEL (1800—1890)

DR. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN

Nehéz megérteni, hogyan alakult ki az a helyzet, hogy a m agy ar- országi kémia történetével foglalkozó cikkek mindeddig nem t árt ák fel annak az embernek kémiai munkásságát, aki először viselhette hazánkban a ,,kémia doktora" címet. A t u -

dományt örténet más ágai enn ek az é rd e- kes egyéniségnek emlékét n e m engedték feledésbe merülni. A gyógyszerészet hazai m ú l t j á n ak n ag yj a i között t a r t j a számon [39, 42] a vegyipar törté neté ben is megem- lítik nevét [37, 40, 43]. N e m fel ejtette el működését a botanika hazai történelme sem. Régi adósságot kell t e h át törleszte- nünk, amikor most, halála 75. évfordulója alkalmával azt vizsáljuk, m it tett abban a tudományban, amelyet a legjobban sze- retett, s amelynek műveléséért a legtöbbet f ár ad t: a kémiában. (Címei között is első helyen mindig ezt szerepeltette: „vegyész- tudor", vagyis kémiai doktor.)

Először 1820—21-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett a pesti egyetemen (ak- kor még csak egy éves t anfolyamot kel- lett ehhez elvégeznie), m a j d innen men t át Bécsbe, ahol az egyetemen t ovábbt a- nulva szerezte meg a magyarok közül el- sőnek a vegyészdoktori címet. Előbb P o -

zsonyban, m a j d rövidesen Pesten volt gyógyszerész. A pesti,

„a magyar ná dorhoz" címzett gyógyszertára volt azután az a hely, ahol hosszúra ny ú lt élete munkás éveit eltöltötte. Gyógyszertára volt kémiai laboratóriuma, ez volt azonban egyben egy később meg- izmosodott vegyészeti gyár kiindulópontja is.

Wágner Dániel számos tudományos közleménye közül egy nö~

Id. Dr. WÁGNER DÁNIEL (1800—1890)

vénytani, helyesebben gyógynövényismereti könyv (Botanica p h a r m a - ceutica) t á rgyát teki n t ve mai szemmel nézve kissé távol áll a többi, kémiai cikkektől. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy abban az időben a legtöbb egyeteme n is a kémiai és botanikai t u do mán y ok számára egy közös tanszék volt, hiszen ezt a két tudományt akkor elsősorban a gyógyszerek előállításában játszott szerepe al ap ján be- csülték meg. Egy másik dolgozatában, akadémiai pályadí jnyertes m u n k á j á b an is talál unk, a kémiai és technológiai jellegű részekhez szorosan csatlakozva növénytani vonatkozásokat.

Természetes az, hogy az első magyar vegyészdoktor, foglalkozá- sánál fogva is, elsősorban gyógyszerészi oldalról közelítette meg az elébe k erül ő kérdéseket, ez azonban előnyként jelentkezik ebben az esetben, n e m hogy h á t r á n yt jelentene.

Ha Wagner kémiai dolgozatait végignézzük, két jellemző vonást t al ál hat unk bennük: egyrészt azt, hogy minden vizsgálata közvetlenül a gyakorlathoz kapcsolódik, másrészt azt, hogy egy-egy kérdéshez élete során több ízben, egyre alaposabban és mélyebben visszakanya- rodik. Ezeket a vonásokat azért érdemes kiemelni, mert ebben kü- lönbözik hazai kortársaitól. A XIX. század elején működött magya r vegyészek viszonylag sokat foglalkoztak az elméleti kérdésekkel, mint pl. Winterl J ak ab, Kerekes Ferenc. Irinyi János, a gyakorlati kérdésekkel, néh ány ásványvízelemzésen t úl menően csak elvétve fog- lalkoztak, s akkor is nem igen találkoztunk olyannal, aki kitartott volna egy témánál hosszabb ideig.

H á r om olyan ké miai témával találkozunk Wágner életműve so- rán, amely visszatérő, s amely egyben magyar vonatkozásban jelen- tőséggel b í r: a kál ium megismerése, az arzén kimutatása és a mester- séges ásványvizek előállítása. Emellett azonban felkérés alapján, vagy szükségből írt értekezést az akkor Párizsból hozott kopaiva balzsam kémiai megvizsgálásáról [21], egyes új gyógyszerek előállí- tásáról [8] is. Ezek a dolgozatai azonban kémiai szempontból ne m je- lentősek, azokat részletesebben ne m tartom érdemesnek tárgyalni, annál i n ká bb megérdemlik az alaposabb elemzést a három fő vizsgá- lati terüle tén elért eredményei.

1. A kálium vizsgálata

Az alkáliák szétbontása, s belőlük valódi f ém előállítása a XIX.

század első éveinek legfontosabb kémiai felfedezése volt. Davy elektrolízis segítségével, majd ugyanabban az évben, 1807-ben Gay- Lussac és Thénard vasforgáccsal állította elő a később n át r i u m n ak és k áli u mnak elnevezett fémeket. Ezzel a t énnyel azonban ezeknek az új f ém e k n ek a megismerése n e m fejeződött be, részletes vizsgálatot igényelt, nem volna-e más, jobban alkalmazható módszer a kálium előállítására, s mi l y e n újabb, sokoldalúan használható kál i umveg yü- letek előállítására nyílik így lehetőség.

Ne m egészen k ét évtizeddel a kálium felfedezése után fogott hoz- zá a bécsi egyetemi t an ul má nyévei alatt a kálium tanulmányozásá- hoz Wágner Dániel. A kálium történetére, előállítására, sajátságaira ,380

vonatkozó vizsgálatainak egy ré- szét állította össze doktori disz- szertáciojául. Már ebben a dolgo- zatában is említést tett arról, hogy a kémiának ezen a terüle- tén tovább dolgozzam és a ve- gyületeket. . . t á rg ya l j am" [1].

Már a doktori disszertáció is számottevő, ezt érezte a szerző is, minthogy új címlappal ú j ra ki- adatta [2]. m a j d pár hónap múl- va még ugyanabban az évben, 1825-ben ú j a bb kísérletekkel megerősítve, kibővítve teljesen átírva jelentett e meg [3], Ezt a mu nkát is tovább akarta fejlesz- teni, hiszen a kálium vegyületei közül csak keveset tárgyalt, s nem ölelte fel az akkor m ár több mi n t 200 ismert káliumvegyüle- tet, melyeket később ugyancsak tárgyalni szeretett volna. A ká- liummal végzett vizsgálatai azon- ban akkor, amikor az egyetemet elvégezte, s Magyarországra ha- zament, abbamaradtak , minthogy otthon csak jóval később jutott olyan körülmények közé, hogy jól felszerelt laboratórium állha-

tott rendelkezésére. Addigra azonban már más kérdések fog- lalkoztatták.

Az így tehát bizonyos mé rté kben félbemaradt mu nk a is igen jelentős a magyar kémiatörténelemben. Ez az első olyan, hazai szerző által írt kémiai tárgyú könyv, amely egyetlen elemmel, s annak leg- egyszerűbb vegyületeivel foglalkozik. A káliumról szóló ilyen mo- nográfia külföldön sem igen volt még abban az időben. Ez a 152 ol- dalas könyv tehát akkor is említésre méltó lenne, ha n em lenne más, mint az addig ismert adatok összeállítása, azonban ennél jóval több.

Igen sok egyéni kísérlet eredményét t a l á l h at j uk meg benne, amelyek közül még azok is igen értékesek, amelyek végül negatív e redmé nyre vezettek.

Különlegesen értékes oldala ennek a monográfiának a világos, áttekinthet ő beosztása, s a mondanivalóit megvilágosító igen szel- lemes összeállításai, amelyek közül néhányat mellékelten be is m u - tatok.

A monográfia bevezető része u t án a kálium történetéről szól.

Részletesen tárgyalja az ezzel kapcsolatban addig az időpontig tör- ténteket, még azokat is, amelyek n e m vezettek eredményre. A fel-

A káliumiól szóló monográfia

vidéki (breznóbányai) születésű Wagner Dániel patriotizmusa csen- dül ki abból, hogy a Selmecbányái Ruprecht és Tondy, valamint a pesti Wintert nevét az első kísérletezők között kiemelten szerepelteti, ami azért figyelemreméltó, minthogy éppen a bécsiek támadták legin- kább anna k idején ezeket az úttörőket.

A kálium előfordulása után részletesen tárgyalta a kálium elő- állítását. Nemcsak elmondja, hane m részletekbe menően ismerteti az addig ismeretes módokat: a Davy-féle elektrolitikus és a Gay- Lussac és Thénard-féle „pirokémiai" eljárást. Az első esetben kitért azokra a módosításokra, amelyeknél higanykatódot alkalmaztak, utóbbinál pedig a vasreszelékes, valamint a szenes eljárást egyaránt alaposan ismertette, felsorolva az eljárás összes szükséges feltételeit.

3 8 2

kálium előállításának folyamata Wágver ábrázolása szerint (1825.)

A saj át kísérletei a kálium előállítására vonatkozóan ezután kö- vetkeztek. Először megismételte a már mások által is sikertelenül elvégzett kísérletet, a káliumot vegyületeiből hidrogénnel előállítani.

Sokszori próba után be kellett látnia, hogy ez az út n e m járható, Ne m tett le azonban arról a meggyőződéséről, hogy a hidrogén képes a káliumvegyületek megbontására, azonban ,,ez csak igen kis men v - nyiségben és sok fáradsággal tö rt énh et meg" [3. 32]

Sikertelenek voltak azok a kísérletei is, amelyekkel a kálium- szulfid megbontására törekedett. Azért esett választása erre a vegyü- letre, minthog y úgy tartotta, hogy ez „egvike a leggyengébb kálium- vegy ül etekn ek" [3. 32].

Sikerre vezettek viszont azok a kísérletei, amelyek során a vas helyett más fémeket kívánt alkalmazni. Cink segítségével sikerült a hamuzsí rt kö nnyen szétbontani és bebizonyította azt is, hogy nincs olyan magas hőmérsékletre szükség, mint amilyen a vassal dolgozó eredeti eljárásnál nélkülözhetetlen. Az így kapott kálium a leírás szerint „elsősorban a tisztaságával tűnik ki." [3. 38.] Más fémekkel is kísérletezett, nem talált azonban olyan fémet, amellyel a kísérlet sikerre vezetett volna.

Ezt követően a kálium tulajdonságait tárgyalta részletesen.

A káliumvegyületek közül a monográfiába csak az „elsőfokú ösz- szetétel"-ű vegyületek került ek be, tehát azok. amelyekben a kálium csak egy más elemmel vegyül. A marókáli már átmenet szerinte ,.a második fo kú összetételhez".

Részletesen, s a mai szemmel is általában hibátlanul t árgyalta az oxigénnel, kénnel, foszforral, szelénnel, borral, nitrogénnel, szénnel, hidrogénnel való vegyületeit. Leírta a fémekkel szembeni viselkedé- sét is. Mindenhol megadta a vegyület súlyarányait is Berzelius ré- gebbi és ú j a bb vizsgálatai alapján, s a hidrogénre és oxigénre vonat- koztatva egyaránt.

Tárgyalta, s sok esetben saj át kísérleteinek eredményeit is elmon- dotta a káliumnak az összetett testekkel (víz, sók, savak, olajok) szem- ben mu tato t t sajátságaival kapcsolatban.

A káliumról szóló fejezet végét a kálium felhasználási lehetősé- geinek tárgyalása jelentette.

A kálium-hidroxidról szóló rész egy önálló dolgozatnak is beillik.

Meglátszik r aj t a , hogy — mint a bevezetésben maga is m o n d j a —•

hosszabb időn keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel és „számta- lan kísérletet" végzett.

Az előállítás módj ának racionalizálására javasolta, kísérletei alapján, hogy a vasreszelékkel előállított, tehát vastartalmú kálium- ból készítsék a kálium-hidroxidot. A szokásos platinaedény pótlására vasedény bevezetésével próbálkozott.

A kálium-hidroxid minőségi kimut at ására platina salétromsavas oldatát ajánlotta. A kvantitatív meghatározásra ismert töménység ű kénsavat vagy sósavat alkalmazott, megjegyezve a közömbösítéshez szükséges mennyiséget. Itt találkozunk először a magyar kémiai iro- dalomban a titrimetria egyik megalapítója, Descroizilles nevével.

Wágnernek a káliummal végzett, sajnos befejezetlenül marad t munkái a fiatal vegyészdoktor korszerű ismereteiről, széleskörű ol- vasottságáról, jó kísérletezői tudásáról tesznek tehát tanúságot.

A z

A mérgező anyagokkal dolgozó több hazai gyógyszerésznek 1842-ben az arzén felé fordult a figyelme. Nem lehet tudni pontosan, mi váltotta ki az érdeklődést. Tény az, hogy ebben az időben jelent meg egy német monográfia erről a tárgyról [12], amelynek alapján Boor Károly is hosszabb tan ulmán yt tett közzé [14], Lehet, hogy Wagnert is ez a m u n k a indította arra, hogy az arzénmérgezések kér- désével foglalkozzon. A reá jellemző alapossággal és kitartással azon- ban nem azt tette, hogy a mások által elmondottakat csak elfogadta, h ane m azokat tovább is fejlesztette.

Elsősorban azt kereste, hol fordulhat elő nálunk arzénmérgezés.

Megállapította, hogy a felvidéki ezüst, réz stb. ércek csaknem mindig kén vagy arzéntartalmúak, s min t ilyenek mérgezők lehetnek. 1842- ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Selmecbányái gyűlésén rendkívül szenvedélyes hangon szólalt fel: ,,Az emberiség nevében hí- vom fel tehát önöket, uraim! kik figyelemre méltatják az ember be- csét. . .", akadályozzák meg az arzénmérgezések lehetőségét [15. 17].

Ügy tartotta Wagner, hogy azok a körülmények, amelyek között az ércek pörkölése folyik, súlyos veszélyek hordozói: ,,. . ,e munka. . . itt Zólyomban s több más helyeken alkalmunk van szemlélni, félig nyitott fagunyhókban és rövid kéményű kemenczékben vitetik vég- hez". Ügy tartotta, hogy az ércpörkölésnél keletkező arzénessav (az általa is használt nyelvújítási kifejezés szerint: mirélecssav): „OUy lest, melly minden életműves lényekre gyakorlott ártalmas hatására nézve valamennyi életműtlen mérgeket felül múl" 115. 16]

Érdekes és jellemző, bogy ezt a felszólalást követően nagy vita alakult ki, amelynek során egy bányatiszt ( A m o n Zsigmond) és Bach- mann János, Selmecbányái bányászati akadémiai tanár a meglévő álla- potok érdekében szólaltak fel. [16., 17]. Nendivich Károly elismerte ugyan a mérgezés lehetőségét, azonban azt diétával elkerülhetőnek tartotta, ugyanakkor pedig a túlzott óvatosságot károsnak is minősí- tette: „Mert ha az embereket minden ártalmas befolyásoktól akarnók megóvni, ez annyit jelentene, mi n t minden művészet és műipar fölött pálczát törni, és a természeti n y ers durva állapotra visszatérni akar- ni" [18., 26].

Az ellenvetések Wágnert nem. győzték meg teljes mértékben, erre utal, hogy a Selmecbányán t ar to t t beszédét, mielőtt még a nagygyűlés jegyzőkönyve megjelent, közzétette az Orvosi Tárban [13.] s a kérdés kémiai részével tovább foglalkozott.

1843. január 16-án a Budapesti Orvosegyesület ülésén az arzén gyors kimutatására vonatkozó értekezését mutatta be „vegytani kí- sérletekkel bizonyítva". Ezt az értekezést a Magyar Orvosok és Ter- mészetvizsgálók Kolozsvárott t ar t o t t 1845-i ülésén is előadta [26].

A Wágner-féle arzénkimutatás célja nem az addig is már ismert, ,384

s mindenben megfelelőnek talált Marsh-próba helyettesítése lett volna.

A szerző maga is megállapította: „törvényszéki czélra nézve a Marsh- i'éle mi renyk émlet az előadottat a bizonyosság részéről nagyon is fe- lül múl ja" [27] (mireny = arzén), azonban a Marsh-féle próba lassú, nagyobb előkészületet és felszerelést kívánó mó d ja miatt érezte, hogy szükséges egy olyan eljárás is, amelynek segítségével „a gyakorló és a betegen segíteni kívánó" orvos az arzénmérgezés valószínűségét gyorsan megál lapít hatja és az ellenintézkedéseket megteheti.

Az eljárásról maga Wágner is állította, hogy „nem új ugyan, de eddig mégis figyelembe nem vétetett, s az én tőlem a jánland ó modor- ral n e m alkalmaztatott" [26. 174.]. Az az eljárás, amelyet aj ánlott, lé- nyegileg a Reinsch-féle próbának felel meg, amely akkor is, most is elég kis mér té k ben volt ismert [41]. „A gya nús ételmaradvány. . . egy porczellán csésze vagy más főző edényben közönséges konyhasóval, egy kifényesített rézzel (például egy réz krajczárral) és meghigított kénsavannyal. . . egy pár minutáig főzetik. A réz darab, abban az eset- ben, ha a' megvizsgált anyagban mi r eny volt, töstént egy vasszürke érez t akarót k a p " [26. 175.].

Hogy ez az e l j á rás ismeretlen volt nálunk, kiderült abból is, hogy az 1845-ös nagygyűlés elnöke úgy vélekedett, „hogy mi előtte ezt a mó- dot közre bocsátanók, tegyünk vele előbb hiteles kísérleteket" [27.].

Baritz János elnökletével bizottságot jelöltek is ki ennek a kérdésnek megvizsgálására. N e m ismeretes ennek a bizottságnak a jelentése, s arra sincs adatunk, milyen mé r t é k ben t e r j ed t el nálunk az arzénnek

a Wágner által javasolt kimutatási módja.

A Magyarország t erületén nagy mennyiségben és igen nagy vál- tozatosságban előforduló gyógyvizek kémiai vizsgálatát a magyarorszá- gi vegyészek mindig fontos f el adatn ak érezték. Azt is mo n d h at ju k , bogy a hazai kémia legfontosabb megjelenési terül ete a XIX. század második feléig az ásványvízanalízis volt. A hagyományok ösztönző ha- tása alól Wágner Dániel sem v on hat ta ki magát, s nagy igyekezettel vette ki részét az ú j o n n an felfedezett gyógyvizek kémiai vizsgálatából, valamint a már régebben ismert és vizsgált vizek elavult elemzési ada- tainak korszerű módszerekkel történő felújításából. A kémia gyors f e j - lődése h ama r elavulttá tette még a Kitaibel-féle kiváló vízanalízisek adatait is.

Wágner először Szliács-fürdő vizét vette elemzés alá. Több hetet töltött ott, valószínűleg gyógykezeltetés céljából, s szabad idejét a víz minőségi és mennyiségi vizsgálatára fordította. Összehasonlítva a ko- rabeli magyarországi analízisekkel, azt l át hatj u k, hogy Wágner kora legjobb magyar vegyészei közé tartozott. Különösen kiemelkedő, hogy a sztöchiometrikus számításokban milyen biztosan otthon van. A leírt mérési adatai nagy pontosságú méréseiről tanúskodnak. Leírja pl. hogy a szén-dioxidot ammóniás meszes vízbe vezetve úgy határozta meg, hogy a kicsapódott anyagot kiszűrte, megszárította, mérte, m a j d izzí- totta, s ezután ú j ra mérte. Az első mérés e redmé nye mg,

a másodiké 5681,77 mg. Ilyen pontos mérések ma is figyelemre mél- tóak lennének. Ez a két adat egy ben tanúskodik az eljárásai alapossá- gairól is. Sztöchiometrikusan ut ánszámítva 10 092,78 mg CaCOp-nak 5664,3 mg CaO f el el n e meg, az eltérés mindössze 0,3%-

A kalciumot ammónium-oxalát tal, a magnéziumot magnéziamixtu- rával határozta meg.

Wágner analízisadatai olyan jók voltak, hogy évek múl va is úgy hivatkoznak reá, m i n t amely „fölöttébb pontos". [9.] Ez abb an az idő- ben, amikor te k in té l yes analitikusok adatai is olyan n ag ymért ék ben divergáltak, különösen sokat jelent. Az a füzetecske például, amely az egyik külföldi k eserű vizet propagálta 1846-ban, egymás mellett kö- zölt k ét olyan elemzést, amelyek közül az egyik, a hírneves Struv?, elemzése szerint n á t r i u m- sz u l f át a száraz ma r a d ék 50 százalékát teszi ki, viszont Ficinius elemzése a l apj án 5 százalékát sem éri el. [28.]

1840-ben a horvátországi dar u vári és lippiki, [5., 7.] 1843-ban a zólyomi, [19.] 1847-ben a tárcsái, [32.], 1857-ben egy új budai ás- ván yv íz [30., 31.] vizsgálatával jelentkezett. Ezek között az utóbbi víz elemzése érdekes, amennyibe n abba n „cseleny"-t (mangánt) talált.

A gyógyvizek elemzésével Wágner nemcsak a t u d o má n y n ak akart szolgáim, h an e m hazafias indítékai is voltak. Rámutatott, milyen nagy gazdasági kár szárma zik abból, hogy a hazai ásványvizeket elhanyagol- ják, s ehelyett behoznak külföldi vizeket, s külföldi gy ógyfü rdők be m e n n e k gyógyulást keresve. Ügy tartotta, hogy ennek oka elsősorban abb an van, hogy „ n em i s m e r j ük az alkotó részek és hat ások minő- ségét" [23, 84. o.J

A Természet tudományi Közlöny nekrológja szerint [37.] „Ásvány- vizeinkről" c. m u n k á j á v al a M. T. Akadémia pályadíjában részesült. Ez a mun ka n e m ismeretes, lehet ugyan, hogy arról van szó, amelyet

„Magyarhon á s vá n yf o rr ása i" címen a M. Orv. és Term, vizsgálók 1843-as nagygyűlésén előterjesztett. [19.]

Annyiban t e t t kortársainál többet Wágner, hogy megkísérelte az ásványvizek mesterséges előállítását. Már 1842-ben a budapesti orvos- egyesület elé t e r j e s zt et t e egy dolgozatát. [20.] 1847-ben pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni gyűlésén részletesebben kidol- gozott előadásával jelentkezett [33.], Az volt a meggyőződése, hogy ha si k er ül megismerni a gyógyvizek pontos összetételét, akkor a víz ösz- szetevőinek mesterséges összekeverésével ugyanazt a gyógyhatást el leh e t érni. Elismerte, hogy a „vegyészet n e m merít ette ki a természeti ásványvizek vegybontását, csak bebizonyította, hogy mindazt, amit a természeti vizekben kipuhatolt, a mesterségesekben pótolhatja; a ve- gyészet előtt még ismeretlen tárgyakról n e m szólhatott" [33. 181.].

Külföldi pél dá kra, elsősorban St ruve eredményeire hivatkozva is- m e r t e t t e „az e f f é le vizek hasznát, kiemelvén kényelmességét, hogy az orvos a gyógyszer erejét és a n n a k hatását is korlát ozhat ja" — ismer- t et i az ülés jegyzőkönyve [34.].

Al szabadságharc okozta változások u t án a gyógyvizekkel, sem pe- dig a gyógyvizek utánzásával t öbbet már n e m foglalkozott.

,386

a

„Ko ru nk az ipar, műszorgalom, népfelvilágosítás ko r a" — irta a kortárs Kőváry László [20]. Ha így, a kort ársak szemléletének oldalá- ról közelítünk Wágner Dániel munkássága felé, a legnagyobb mért ék- ben el kell i sme rn ünk f ár a dh at a t l an tevékenységének hasznos voltát.

Nagyon kevesen t ettek abban az időben olyan sokat a saj át szakmájuk iparának megteremtése érdekében, Elméleti munkásságának jelentős hányadán kívül err e fordította szervező er ej ének t úl ny omó erejét is.

1839-ben a „Magyar Tudós Társaság" (az akadémia) egy olyan pályá- zatot hirdetett, amely szerint „Jelentessenek ki azon gyógy- és mű tani testek, mellyek hon unk ban is teremnek, vagj^ termeszthetők, 's mind a' mellett részint még ma is külföldről hozunk be, részint mind eddig kivitelre ne m fo r dí t at t a k.. [22 ] A pályázaton hárman vettek részt.

A bíráló bizottság Wágner mu nk á j át találta pál yadíjra érdemesnek. Bugát Pál, az egyik bizottsági tag szerint ennek a m u n k á n ak kima- gasló értéke, hogy „a' szerző maga tette kísérletekkel és tapasztalatok- kal dúsította fel". A bizottság másik tag ja Frivaldszky Imr e emellett azt is hangsúlyozta, hogy a pályázat a t u d o má ny legújabb eredményei- ne k felhasználásával készült.

A pályázat értékes voltát ma is megállapíthatjuk, hiszen az száz oldalas fü zet k ént nyo mt at ásban is megjelent. [23.] Ki adták a második díjat elnyert Török József ugyancsak szépen minősített dolgozatát is [24], a két dolgozat összevetése során l á t h a t j uk meg igazán Wágner dolgozatának kimagasló értékeit. A pályadíj nye rtes m u n k a szerzője nemcsak felsorolta hazánk ipari szempontból jelentős növényi és ásvá- n yi kincseit, han e m egyben saj át vizsgálati eredményeivel támasztotta azokat alá.

A pál yamunka értékét, főleg mai szempontból, különösen emeli az az elemzés, amellyel az ország akkori helyzetét és azokat az okokat vizsgálta, „mellyek főleg eszközlik, hogy Magyarország természeti gaz- dasága n e m bír a kívánt alkalmazással", s azt, hogy „honnan van.

h o g y . . . olly hát ra mar ad u n k az iparban, hogy még ollyan tárgybeli t erményekért is, mellyeket itthon lábbal tapodnak, a külföl dnek arany- nyal fizetünk?" [23. 87.], pedig „szerencsés fekvése, kedvező éghajlati, geognosticai s földirati viszonyai által magyar hazánk a természettudo- mán yi tekintetben leggazdagabb és legboldogabb országok közé tarto- zik a földön" [40. 7.].

Az a válasz, amelyet Wágner a felvett kérdésekre ad, igen jel- lemző módon egy olyan emb er gondolkodását vetíti elénk aki a k a- pitalizmus felemelkedése i de j én a haladó nézetek meggyőződéses híve volt. Minden hiba alapvető forrásának a feudális kötöttségeket tartotta:

„A földbirtok szerzésének nehézsége, és legtöbb esetben lehetetlen- sége, valamint az ingóbirtok biztostalansága" [40. 87.] Helyesen látta, hogy fejlet t mezőgazdaságról ne m lehet szó, míg megmara d „a föld- joghiány, mellynél fogva n á l u nk aránylag kevés ember b ir hat teljes joggal földet, t eh át csak másoknak túlterhelt haszonbérlője, mely aka- dályára van i par u n k n a k és termesztésünknek."

Azt is helyesen látta, hogy hazai ipar csak akkor fejlődhet, ha lesz felvevő piac, ha a n ép széles köre lép a fogyasztók táborába. A n ép nagyobb része még n e m is j ut ot t el — szerinte — oda, hogy a szüksé- get érezzen.

A hazai ipar fejlődésének egyik igen lényeges tényezőjéül emlí- tette meg a vegyipar megteremtését. Igaz ugyan — mint kifejt i —, hogy akkor még viszonylag igen kevés volt a fogyasztás, de még ilyen elmaradott kör ül mén yek között is igen jelentős összegeket fordít ott az ország drága külföldi vegyitermékek behozatalára. Javasolta, hogy részvénytársasági alapon szervezzenek olyan vállalatot, amely elin- du lh atna ezen az ú t o n: „Ipar-részvény-társaság, mellybe a föld- és va- gy onbirtokosok jelesebb és nagyobb számának erői egyesülnének, szi- lárd tapsztalt, j óa ka ra t ú emberek által vezettetve, rövid idő alatt n e m - csak az országnak, h an e m mi ndenk i magán érdekét kitűnőleg elő-

mozdítaná."

Ezek a gondolatok tovább éltek Wágner Dánielben, s amikor látta, hogy az általa a pályázatban hird et et t elvek maguktól nem m en n e k át a gyakorlatba, maga vágott bele a szervezés munkájáéba. Amikor Kossuth Lajos az Iparegyesület segítségével igyekezett mind több és több ipari létesítményt létrehozni, 1845-ben Wágner Dániel az eg y e - sület lapjában, a Hetilapban cikket tett közzé, amely egy ilyen rész- vénytársaság megalapítására k o n k r ét javaslatokat adott [25.]. Ki in d u - lási alapként fe l aj á nl ot ta saját laboratóriumát, amely több volt, min t egyszerű gyógyszertári műhely. A már 1831-ben kért, s 1834-ben m eg - kapott engedély a l a p ján ugyanis laboratóriuma többet termelt, mint amennyi a Váci utcai gyógyszertár saját szükséglete volt, a ter mel t árút azonban csak gyógyszerészeknek adhatta el.

A részvényjegyzési felhívás szerint a vállalat 200 000 p ft alaptő- kével Pesti Technikai Vegyészeti Gyár néven alakult volna meg. Az eredeti elgondolás szerint igen korszerű üzemet állítottak volna fel, így fel t ét le nül biztosítva lett volna a rentabilitás is, minthogy „általá- nosan mi nden vegyészeti gyár, melly időben a' t ud omány utolsó foko- zata szerint alapíttatik, j ut ányosabb a réginél" [25. 165. oszl.]

A gyár tervezett termékei a következők voltak:

1. Kénsav (minthogy ,,a' vegytani készítmények közt alig i s mer ü nk egyet, melly olly nagyszerűleg, 's olly sokfélekép alkalmaztatik"). En- nek a segítségével állítottak volna elő borkősavat, sósavat, salétrom- savat, klórt, kálium-klorátot, sztearingyertyát, foszfort, berlini kéket. A terv szerint 6000 mázsa lett volna az évi termelés, úgy ak ar t ák az üzemet megépíteni, hogy alkalomadtán ennél nagyobb mennyiség ter- melésére is alkalmas legyen.

2. Kálium-cianid (kéksavas hamag), illetve vérlúgsó, amely első- sorban a kékfestők számára szolgált volna alapanyagul. Ezt a részleget évi 500 mázsa t ermel ésre tervezték.

3. Szalmiáksó. Csak annyit gyártottak volna, amennyi az előbbi g y á r t má ny melléktermékeiből kinyerhető.

4. Szóda. Ezt az anyagot t ula jdo nképp en csak a természetes szik- só tisztításával állították volna elő.

,388

A sziksó hozzáértő, ipari méretekben megvalósítand ó tisztítását Wágner m ár régebben hirdette. Az akadémiai p á l y a m u n k á j á b an is fi- gyelmeztet arra, hogy a magyar sziksónak fel kell venni, az akkor még drágább, de nagyob b tisztaságú szintetikus, Lebíanc-féle szódával a versenyt. Valószínűleg saját vizsgálatainak eredményét közölte a pá- lyázatában, amelyben bebizonyította, hogy a sziksó tisztaságának nagy- fokú ingadozása t ette versenyképtelenn é a magyar sziksót. Az ő ada- tai alapján összeállított grafikon állítását valóban jól alátámasztja. A grafikon vonalkázott része egy éven belül a különböző szállítmányok közötti eltéréseket m u t a t j a .

1835 1836

í m

í m 1W

mo

i>z ódat art alom %

A Magyarországról kivitelre került sziksó minőségi ingadozása Wágner adatai alapján.

Azt tervezték, hogy a felállítandó üzem évente 14 000 mázsa „fe- kete tökélyetlenül égetett" sziksót tisztított volna meg: „feloldás, a tiszta oldozmány leüllepedése és kipárolgása, s a nyers száraz só ki- égetése által" [23. 81.]

Szóba került, hogy még más termékeket is gyártanak. A salétrom- termelésről azért mondottak le, minthogy azt „csak kivételképen és csupán a ko rmány különös helybenhagyásával szabad kivinni, ez ol- dalról korlátozva van ezen iparág" [23. 82.].

A nagy vegyészeti üzem megalapítása csak ter v maradt, a vagyo- nos földbirtokosok n e m hittek egy ilyen vegyészeti üzem jövedelme-

zőségében, a ter vezet t összeg megajánlása n e m történt meg. Mérei Gyu la adatai szerint Wágner a nádortól is k é rt támogatást, de ez sem vezetett eredményre. Végre 1847-ben a Pesti Technikai Vegyészeti Társaságot mégis létrehozták, m e r t bár akkorra sem gyűlt össze a meg- felelő összeg „hazafias te kintetekből azonban mégis szükség volna már, hogy Magyarországon is l ét r ej öj j ön egy technika i vegyészeti ü ze m"

[40. 295.].

Az eredetileg tervezettnél jóval szerényebb kerete k között, Halmai szerint 25 000 alapító tőkével [39. 239.] az üzem mégis megalakult f ő- leg a Wagner-család tagj ai na k buzgólkodása folytán. Pontos adatok egyelőre hiányoznak arról, hogy mi is létesült s mi m a r a d t el a t e r - vekből. Valószínűleg elsősorban a gyógyszertári laboratórium erősö- dött meg, erre u t a l az 1848-as Gyógyszerészi Hí rlap első számában kö- zölt hirdetés: „Vagner Dániel veg yt a n tudor és gyógyszerész tulajdonos a' „Nádorhoz" P e st e n Ra k t ár j á b ól szállíttatnak min d enn emű vegy- és gyógyszerek illendő á ron" [29.] A hirdetés azt is ígérte, hogy a lap kö- vetkező számában részletes árj egyzéket is közzétesznek ez azonban valószínűleg Wágner Dánielnek kormánytisztviselővé t ö r t ént kineve- zése folyt án elmaradt. így n e m tu d h atju k , mi t is készítettek az első pesti vegyészeti gyár ban.

Hallunk a megvalósult üzemről a szabadságharccal kapcsolatban is. A vegyészeti g y á rn ak a városon kívüli üzemrésze, amelyik a Sorok- sári úton volt, hadi termelé sre rendezkedett be [43.]. Angliából hoza- to t t gépekkel gyutacsot, kanócot és robbanóanyagot készítettek [40. 388.]

Wágner maga é l enj árt a szabadságharc támogatásában azzal is, hogy saját vegyészeti tudá sát is sorompóba állította. Állítólag nagyobb t ökél yt ért el a puska porgy árt ásban, mint a tűzszerész tisztek. Halmai szerint a nagyszebeni lőporgyárban is kiválóan tevékenykedett, ami- kor az ország fővárosát fel kellett adniok a szabadságharcos csapatok- n a k [42. 56.]

A szabadságharc utáni bosszúállási hul lám elültével Wágner ú j ra teljes erővel vegyészeti g y ár á n ak megerősítéséért küzdött. 1852. de- cember 20-án ú j a bb felhívást t et t közzé, amelyben a gy ár tőkéjének 80 000 p f t - r e való k iterjeszt ésére tett javaslatot. A kibővítendő gyér t ermékei között kénsav, sósav, salétromsav, vasgálic, glaubersó, klór- mész szerepeltek volna. Az üzem a saját céljainak fedezésére, egyben eladásra is kőe dén ygyárat is létesített. A gy ár felépítése meg is t ö r- tént, s négy év mú l va a gyár 6 üzemhelyiséggel, raktárakkal, istállók- ka l és más helyiségekkel üzemelni kezdett [39. 241.]. A gyárat 1868- ba n a Magyar Központi Gyógyszerészeti és Művegyészeti R. T. vásá- rolta meg a Wágner-családtól, illetve a részvénytársaságtól.

A gyógyszergyár melletti l aboratórium azonban t o v ább is üzemelt.

Az akkor már idős alapítótól a f i a dr. Wágner Jenő vett e át, egy 1887-es adat szerint ez az üzemrész „finom vegyészeti készítményeket, fémhulladékok vegyi kivonatait" valószínűleg fémsókat állított elő [37.{

En nek az üzemnek további sorsát nem i s m e r j ük pontosan.

,390

a

Az első vegyészdoktor nem volt pedagógus, mégis jelentős sze- repet töltött be a kémiai oktatás fejlesztése, illetve az enne k érde- kében kifejtett propaganda területén.

Már az előbbiekben több ízben említett akadémiai p ál y amu nk á- jában a magyarországi ipar elmaradottságának okául első helyen ezt említette: ,,A technikai és természeti t udományok nem tanulása, nem ismerése" [23. 8 7 . ] . Szerinte „minden egyes ország anyagi jó- léte, s minden egyes ember birtoka a természett udományok által hi- hetetle n módon mozdíttatik elő" (uo. Hivatkozott Franciaország példájára, amely a pár évvel azelőtti sok pusztulást „vegytanárai s physicusainak munkássága, erej e s értelme által terjedelmes iparűzés segedelmével" h ama r kiheverte.

Hangsúlyozottan kiemelte, hogy nemcsak néhány kiműve lt ter- mészettudósra v an szükség, h an e m mindenkihez el kell jutn i a az alapismereteknek: „A természeti t ud omány ok templomának, ha azt akarjuk, hogy igazi hasznot t er emtv e sikerdús legyen, a n ag y kö- zönség előtt kell nyitva lennie, a nép birtokába kell átszállnia" [uo.

..Elmulhatatlanul szükséges — írta —, hogy a természettudományi és a technikai t an ok az ország iskoláiba bevitessenek, a tanításhoz szük- séges eszközök előállíttassanak; jeles, alkalmatos, kitanult oktatók al- kalmaztassanak; és pedig oly móddal, hogy nemcsak a felsőbb tudo- mányok pál yá j ára átlépendők kap jana k oktatást, h ane m a polgári s paraszt rangban maradók is alapos fogalmakat szerezzenek a t er mé- szeti t udományokruF' [uo.

Ezek az idézetek kellőképpen megvilágítják, milyen helyesen látta a természettudományos oktatás szükségességét s azt az utat, ahogy ez megvalósítható lehetett volna. Az 1848-as idők Wágner Dánielt szinte egészen váratl anul olyan helyzetbe hozták, hogy bizonyos mér tékben beleszólhatott a forradalmi k or mány oktatási ref ormj ába.

A Budapesti Gyógyszerészek Testülete kerte a kormányt, illetve Klauzál Gábor „földmívelés, ipar és kereskedési miniszter"-t, akinek tárcájához tartozott az egészségügy is, hogy a gyógyszerészeti ügyek előadójául gyógyszerészt nevezzen ki a minisztériumba. Máj us 8-án az egészségi osztályba egészségi tanácsosi rangban Wágner Dánielt, az akkori egyik legtekintélyesebb gyógyszerészt nevezték ki [29.].

Wágner első ténykedése az volt. hogy a számára igen várat l an ul jött mu n k ak ör n ek megfelelően tájékozódott, felmérést végzett, maj d felterjesztést tett a gyógyszerészképzés alapos megformálására vonat- kozóan [35.] Segítségére volt az oktatási terv elkészítésében a gyógy- szerész t estület nek Eötvös József kultuszminiszterhez intézett f elter- jesztése, amelynek szellemével ő is teljes mért ék ben egyetértett. „Ha- zánk egyetemében ekkorig egy t ud omány sem volt olly kevéssé te- kintetbe véve, 's a^? haladási szellem kívánatinak oliv kevéssé megf e- lelő mi n t a gyógyszerészet tanít ása" [29. 23.].

Abban a javaslatban, amelyet Wágner a ko rmány elé terjesztett , az addig 1 éves egyetemi gyógyszerképzésnek 2 évre való fel-

emelését javasolta. A felemelés során létrejövő nagyobb lehetőségeket elsősorban a k é mia alaposabb t anítására kívánta fordíttatni. A gyógy- szerészhallgatók t á r gy ai között szerepelt volna a gyógyszerészeti, ana- litikai („kémlő") és a törvényszéki vegytan. Mindegyik külön rendes tanszéket kapott volna.

A rendelettervezet intézkedéseket tartalmazott a kémia tanítá.si módszerére vonatkozóan, leszögezve, hogy ,,a t udomány t anára minden téte lét kísérletekkel világosítsa f e l " [35. 220.]

Az alaposan kidolgozott oktatási r ef o r mma l el akarta émi, hogy

„a gyógyszerészek az orvostudorokkal egyenlő fokú tudományos m ű- veltséget, a t e rmé sz e t t ud omá ny ok ban pedig a lehető legnagyobb tö- k él yt érhessenek el" [35, 220.]

A gyógyszerészek szigorlatuk során egy kémiai analízist is köte- lesek lettek volna végrehajt ani. A rendelet szerint a jelölt „egy ösz- szetett testet elemezzen és pedig olyant, milye n a közéletben mérge- zések következtében előfordulni szokott, akár valamilyen hamisított gyógyszert, vagy tápláléki szert" [35. 221],

Az előbbiekben elmondottak, amelyek Wágner Dánielnek, az első vegyészdoktor kémiai vonatkozású munkásságát kívánták körvona- lazni, nézetem szerint elég adat ot szolgáltatnak ahhoz, hogy őt a ha- zai kémia t ör té nel mében felt étl enül számontartsuk. Igazuk volt azok- nak, akik a hosszú életet megélt vegyész-gyógyszerészt életében is elhalmozták megbecsülések jelével. Azok között a nemesi levelek kö- zött, amelyeket I. Ferenc József kiosztott n e m igen volt olyan, ame- lye t méltóbb embe r kapott volna. Az 1886-ból származó adományozó oklevél a k i t ün t et és indokolásául azokat az érdemeit sorolta fel, ame- ly eke t ma is t elj es mért ékb en elismerünk: „O mint első vegytudor Magyarországban a gyógyszerészet tudományos színvonala emelése, valamint a vegyészeti és növénytani tudományok terjesztésének s gyakorlati alkalmazásának előharcosa".

A nemesi címeket társadalmi haladásunk eltörölte, azokat az ér- d emeke t azonban, amelyeket Wágner Dániel a hazai kémiának kitel- jesedése érdekében szerzett, n e m lehet eltörölni.

I R O D A L O M

[1], Wagner. D a n i e l : D i s s e r t a t i o i n a u g u r a l i s d e r a d i c a l i p ot a ss a e. Vindobon&e.

182.5.

f2]. Wagner. Dániel* C h e m i s c h e A b h a n d l u n g ü b er d a s K a l i u m . W ie n, 1825.

13]. Wagner, D a n i e l : Ü b er d a s K a l i u m , die V e r b i n d u n g e n d e r e r s t e n S t u f e d e r Z u s e m m e n s e t z u n g d e s s e lb e n u n d ü b er d a s A e t z k a l i . W i e n. 1825.

14]. Wágner, D á n i e l: Die H e i l q u e l l e n vo n S l i a t s c h in U n g a r n in p h y s i k a l i s c h - c h e m i s c h e r B e z i e h u n g . P e s t h , 1834.

15]. Wágner D á n i e l: A p o z s e g a - v á r m e g y é b en f e k vő d a r u v á ri g y ó g y f o r r á s ok M a - g y a r o r s z á g b an 1839-ben v i z s g á l at a lá v e tv e . O r v o s i T ár 1840. I. 11—12. sz.

[6], Wágner D á n i e l: K r e u z n a c h i a n y a l u g s ó. Uo. 20. sz.

17]. Wágner, D á n i e l: A l i p pi k i g y ó g y f o r r á s ok m a g y a r h o n i P o z s e g a v á r m e g y é b en m e g v i z s g á l va 1839-ben. O r v o s i T ár 1840. I I . 14—15 sz.

18], Wágner, D á n i e l: S e l e c t u s m e d i c a m i n u m r e c e n t i o r i t e m p o r e d e t e c t o r u m . . . B u d a e , 1839.

[9], Schoepff, A.: Die H e i l q u e l l e n v o n S zliács in U n g a r n . . . P e s t h . 1841.

,392

. Kőváry László: S z é k e l y h o n r ó l, K o l o z s v á r o t t. 1842.

. Wagner D á n i e l: M e s t e r s é g es á s v á n y v i z e k. O r v o s i T ár 1842. II. 49—56.

. Duflos—Hirsch: D a s A r s e n i k , s e i n e E r k e n n u n g u n d sei n v e r m e i n t l i c h e s V o r k o m m e n in o r g a n i s i r t e n K ö r p e r n. 1842.

. Wágner D á n i e l: Az é r e z ek p ör kö lé sé r ő l. O r v os i T á r. 1842. II. 113—-116.

. Boor K á r o l y: A m i r e n y v e g y e k e l l e n h a t á s á r ó l, s a m i r e n n y e l i m é r g e z é s r ő l. O r v o s i T á r. 1943. III . 193—205, 220—228, 241—249.

. Wágner D á n i e l: Az é r e z ek p ö r k ö l é se e g é s z s é g - r e n d ő ri és v e g y t a n i t e k i n - t e t b e n . A m. orv. és t e r m v i z s g . . . m u n k . 1843. 15—17.

. Amon Z s i g m o n d : É s z r e v é t e l ek az i t t e n i é r c z e k n ek s z a b a d b a n való p ö r k ö l é se á r t a l m a t l an vo lt á r ól. U g y a n o t t 18—20.

. Bachman J á n o s: É s z r e v é t e l ek W á g n er t u d o r úr e l ő a d á s á r a. U g y a n o t t 20—22.

. Nendtvich K á r o l y: M e g n y u g t a t á si szó m i n d a z o k h o z , k ik a b á n y a v á r o s o k b a n, v a g y a p ö r k i n t é z e t ek k ö z e l é b en l a k n a k . U g y a n o t t 23—26.

. Wágner D á n i e l: M a g v a r h o n á s v á n y f o r r á s a i, k ü l ö n ö s en a z ó l y o m- me g y e i e k.

U g y a n o t t 37—41.

. O r v o si T ár III. Foly. I II . 1843. 171.

. Wagner Dániel: V e g y t a n i v iz s g á l a ta a k o p a i v a - b a l z a m k ét k é s z í t m é n y é n e k. . . O r v o s i T ár III. Foly. I II . 1843. 38—41.

. T e r m é s z e t t u d o m á n y os p á l y a m u n k á k. III. B u d á n, 1844.

. Wagner D á n i e l: M a g y a r o r s z á g n ak k ö z g a z d a s á g i l ag n e v e z e t e s t e r m é k e i r ő l.

B u d á n, 1844.

. Török J óz sef: M a g y a r o r s z á g n ak k ö z g a z d a sá g il ag n e v e z e t e s t e r m é k e i r ő l. B u d á n, 1844.

. Dr . W á g n er D á n i el v e g y t a n i g y á r á n ak n a g y o b b s z e rű k i t e r j e s z t é se r é s z v é n y ek ú t j á n. H e t i l a p 1845. 164—166.

. Wagner Dá ni e l: E gy bi z o ny o s gyors és k ö n n y en v é g h e z v i h e t ő k é m l e ti r e n d - szer a' m i r e n y ( A r s e n i c u m m e g i s m e r é s é re a m é r g e s í t é s n é l. M. orv. és t e r m . - vizsg'. V. n a g y g y ű l é se m u n k . 1345. 173—175.

. U g y a n o t t 172.

. A p ü l l n ai k e s e rű víz h a t á sa s a l k a l m a z á sa m ó d j a i r ó l. . . P e s t e n , 1846.

. G yóg ysz e r és zi H í r l a p. 1848.

. Űj á s v á n y v í z - f o r r ás B u d á n. Or vo si H e t i l a p 1857. 28.

. Wagner D á n i e l: A b u d a i új á s v á n y v íz f o r r á s. U g y a n o t t 43—Í7.

. Wágner D á n ie l: A t á r c s ái ( T a t z m a n n s d o r f ) á s v á n y v íz m e n n y i s é gi v e g y b o n - tá sa. M. or v oso k és t e r m v i z s g . 1847-i n a g y g y ű l é se m u n k . 1863. 185—186.

. Wágner D á n i e l: Gyógy v e g y t a n i é r t e k e z és m e s t e r s é g es á s v á n y v i z ek és a z ok - n a k oly gyó gys ze r ek á l t a li h e l y e t t e s í t é se fe lett , m e l y e k m i n d e n i d ő b en ki- s z o l g á l ta s sa n a k. U g y a n o t t , 178—182.

. Jegyzőkönyv^. U g y a n o t t 162.

. Wagner D á n i e l: J e g y z e t e k az 1848-iki f ö ld mí ve l é s, k e r e s k e d e l m i s i p a r i m i - n i s z t é r i um egészségügyi o s z t á l y á n ak m ű k ö d é s é r ő l, gyógysz er é sze ti ü g y ek te- k i n t e t é b e n. Gvógysz. H e t i l a p . 1867. I. 204—207. 218—221.

. Szinnyei Jó z se f: H a z a i és k ü l f ö l di f o l y ó i r a t ok m a g y a r t u d o m á n y os r e p e r t ó- r i u m a . B u d a p e s t , 1876. 1601.

. M a g y a r o r s z ág g a z da s á gi s t a t i s z t i k á j a. II. B u d a p e s t . 1887. 326.

. T e r m é s z e t t u d. Közi. 1891. 639—640.

. Halmai J á n o s: I d ő sb dr . zólyomi W á g n er D á n iel e ml é k e z e t e. A M. Gyógysz. t u d . T á r s. Ér t. 1936. 235—2Í518.

. Mérei G y u l a : M a g y a r i p a r f e j l ő d és 1790—1848. B u d a p e s t , 1951.

. T r e a d w e l l —B o l l : C h i m i e a n a l y t i q u e I. P a r is , 1939. 253.

. Halmai J á n o s: A gyó gys ze r é sz et t ö r t é n e te (jegyzet). B u d a p e s t , 1958. 52—53.

. Bontó Lász ló: N é h á ny a d a t a m a g y a r v e g y i p a r t ö r t é n e t é h ez a X V I I I . és X I X . s z á z a d b an M. K é m. L. 1962. 17.