F Ö L DI P ÁL főiskolai a d j u n k t u s :
GONDOLATOK A MAR XISTA-LENINI ST A FILOZÓFIA TÁRGYÁRÓL
A marxi—lenin i filozófia a marxizmus—leninizmu s ideológiájá- nak, a marxista—leninista párt politikájának, az elnyomott és kizsák - mányol t néptömege k forradalmának, a szocializmus világméret ű győ- zelméne k és a kommunizmus építéséne k elméleti bázisa. A marxista—
leninista filozófiai materializmus a munkásosztál y forradalm i p á r t j á n a k tudományo s világnézete .
A szocialista országok kommunis t a és m u n k á s p á r t j a i n ak az 1957. november 14—16-i moszkvai értekezletén elfogadott N y i l a t k o z a t a megállapítja, hogy
«•a marxizmus—leninizmus elméleti a la p j a a dialektikus materializmus. Ez a vi- lágnézet, a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás fejlődésének általá- nos törvényeit tükrözi. Ez a világnézet alkalmaz ható a múltra, a je len r e és a jö- vőre. A dialektikus materializmussal szemben áll a metafizika és az idealizmus.
Ha a marxist a politikai párt a kér dé sek vizsgálata során nem a dialektikából és a materializmusból indul ki, az egyoldalúságra, a szubjektívizmusra, az emberi gondoláit megcsontosodására, a gyakorlattól való elszakadásra, a dolgok és jelen- ségek megfelelő elemzésére való képesség elvesztésére, revizionista vagy dogma- tikus hibákr a, v a la m in t politikai h i bá k ra vezet. A dialektikus materializmusna k a gyakorlat i m u n k á b an való alkalmazása, a káder ek és a széles tömeg ek mar x- ista—leninista szellemben való nevelése — a komm uni st a és munk ás pár tok egyik időszerű feladata-«. [1]
A marxista—leninista filozófia e ls aj átí tás á nak és felhasználásának mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból igen nagy jelentősége van. A Magyaa- Szocialista Mun ká s pá rt művelődési politikájának irányelveiről szóló pár tha tár oz at ér telmé ben a tud omá ny fejlesztése terén »a legfontosabb feladat: a mar x is t a dialektikus mater ializmus elméletének és módszerének meghonosítása az egyes tu domá nyo kba n, illetve a m ár megkezdett ilyen irány ú m u n k a erélyes folytatása;
a reakciós filozófiai irányzatok és a tá r sa da lom tud omá ny különböző területén még mindig élő antimarxis'ta nézetek elleni küzdelem, a szellemtörténeti szem- lélet és módszer, a pozitívizmus, a burzsoá objektivizmus, a narodnyikizmu s következetes bírálata és befolyásának megszüntetése-«. [2],
Az idézet t dokumentumokba n szerepl ő célkitűzések megvalósítása sokirányú mu nk á t igényel. Ehhez a munkához a jelen dolgozat hozzá- járulá s kíván lenni azzal, hogy felveti a marxista—leninist a filozófia feladatával, tárgykörével kapcsolatos problémákat . A filozófi a fogal- má nak és a marxi—lenini filozófia tárgyána k meghatározása szorosan összefüg g a t udomán y fejlesztés e terén előttünk álló feladatok meg- oldásával .
A szóba n lévő kérdések megoldása korántsem egyértelmű a filozó-
fiai irodalomban. Mindazonálta l a filozófia fogalmáva l és a ma rxis t a—
leninista filozófia t á rg yá v a l kapcsolatos kérdése k különleges fi gye lmet érdemelnek. A teljessé g igényével kellene tá rgyal n i ezeket a problémá - kat. A dolgozat azonban nem t art igény t a teljességre, mert részletes, bő, kimerítő tárgyalás ra ezen a helyen nincs me g a lehetőség .
Mielőtt r á t é r n é n k a tárgyra, szükségesnek t a r t j u k megjegyezni, hogy a filozófia i p robl é mák tárgyalás a során n e m követhetjü k az idea- lista filozófusok stílusát, akik »dodonai« [3] nyelve n filozofáltak, melyet senki sem, vagy igen kevesen értet tek meg. Jellemző példa erre a kö- vetkező : Az 1840-es években a né m et nyárspolgársá g körében a filo- zófia divatt á lett. Mindenk i filozofált, aki csak tehette. A felmerül t szükségletet az öre g Schöllin g próbált a kielégíteni. Ebbő l a célbó l elő- adássorozato t indított . Amikor Schelling 1841-ben megtartott a első előadásait , az érdeklődé s óriási volt. A berlini egyetem legnagyobb elő- adóterm e zsúfolási g megtelt m i n d e n f a j t a hallgatósággal . Az első pad- sorokat egyetemi professzorok, államtitkárok , tábornokok és egyé b filiszterek töltötté k m e g . ' A z előadásokból persze senki sem értett s e m - mit. Egyedül az előadáso n megjelent «kiválóságok« egyike (Trendelen- burg) vélekedett úgy, hogy m int h a a negyedik előadásból megértet t volna valamit, de egyáltalá n nem biztos benne. Nem csoda, hogy h a m a - rosan mumus lett a filozófiából.
Állítólag Hegel mondta halálo s ágyán , követőjére , Rozenkranzra célozva: Egy em be r érte tt , az is félreé rt ett . N em kétséges, hogy Hegel, amikor maga is bevallotta, hogy csak egy e m b e r értett e őt , de az is félreértette, akkor — mint mi nden t és mindig tagad ó gondolkodó — önmag a filozófiájá t ítélte el.
Idealista dilemma a filozófiáról
Az idealista filozófuso k gyakra n idézik W. Diltheynek, a szellem- történet i módszer megalapozójának azt a kijelentését, mely szerint a filozófia legnagyobb problémája, hogy mi a filozófia. Az idealistá k valahogy úg y v a n n a k ezzel a kérdéssel, m int Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) volt az idővel: Ha nem kérded , akkor tudom, amint kérdezed, nem t u d o m .
Általába n az idealistá k a filozófiát metafizikának tekintik, melynek a valóságon állítólag tú l lévő végső kérdésekke l kell foglalkoznia. Az idealistá k a filozófi a sajátos tárgyána k mivoltát abban jelölik meg, hogy m in t metafizik a a »Mindenség« (az istent is beleértve) legvégső okait és ma gyaráza tá t keresi, má s szóval a lé t legutolsó, legvégső k é r - déseir e kívá n választ adni [4]. Éppe n ezért a filozófiát az első és végső tudománynak, azaz a tudományo k tu dom ány ána k, a tudományo k ki rály - nőjének , minden t u d o m á n y felett álló t ud om án yn ak tekintik.
Vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a filozófia »az, amit csinál-
tak azok, akiket a történelem bölcselőknek nevez« [5] Ez a m e gha t á -
rozás a kereszténybölcselet álláspontjá t tükrözi . Eszerint tehát a filo-
zófia a filozófuso k filozófiája , vagyis a végső soron a filozófia nem más, mint filozófia . Arr a a kérdésre pedig, hogy kik voltaképpen a filozó - fusok, azt válaszolják, hogy az igazi filozófuso k a keresztén y bölcselők, vagyis a skolaszták. A legtökéleteseb b filozófi a pedig Aquinói (Szent) Tamás filozófiája, ami nt ezt XIII. Leó páp a Aeterni Patris kezdetű h í r - hedt enciklikáj a állítj a [6],
Az a meghatározás , mely szerint a filozófia a filozófusok filozófiáj a
— a kereszténybölcsele t álláspontjáva l ellentétben — nem circulus vitális, hanem circulus vitiosus, azaz kerge körbejárás , az é rte lme tl en - ség mintapéldája .
Valamely fogalmat önmagáva l és önmaga álta l nem lehet meg - határozni. Nem mondható, hogy a filozófi a filozófia, mert ezzel ug y a n- azt azonosítottuk ugyanazzal, és n e m határoztuk meg a filozófi a fogal- mát. Ez ugyanolyan, mintha azt mondanánk, hogy példáu l a ház — ház, a szamá r — szamár, az ember — ember . Ezzel azonban sem a házról, sem a szamárról, sem az emberről nem t u dt un k meg semmit. Hasonló a helyzet a filozófi a fogalmáva l is. Ha azt mondj uk , hogy a filozófia — filozófia, akkor semmit sem t udunk meg arról, hogy ténylegesen mi a filozófia .
Mielőt t meghatároznánk a filozófia fogalmát , rövide n utaln i kívá- nunk a fogalom meghatározásána k logikai szabályaira. A fogalom me g- határozásának logikailag két fontos követelménye van.
A meghatározand ó fogalmat midenekelőt t az adott fogalmi lánco- latba tartoz ó szélesebb fogalom körébe kell vonni, fogalmilag egy szé - lesebb fogalom alá kell rendelni. Ha például a ló fogalmá t a k a r j u k
meghatározni , akkor ne m azt kell m onda nu nk , hogy a ló — ló, h a n e m azt, hogy a ló patás, emlős, gerinces, állat, élőlény, szervesanyag, anyag.
Ezek azok a fogalmak, amelyeknek a ló fogalmá t alá lehet rendelni.
Lenin a rr a a kérdésre , hogy mit jelent meghatározn i valamit, a követ - kező választ a dj a :
»Mindenekelőtt azt jelenti, hogy az adott fogalmat egy másik, tá gabb foga- lom alá rendelem. Amikor például meghatározom, hogy a szamár állat, a »szamár«
fogalmat egy tágabb fogalom alá rendelem«. [7]
Szükségesnek tarto m itt megjegyezni, hogy a fogalmak alárendelt - ségi viszonyában van egy olyan pont, olyan határ, amelyen tú l m ár nem lehet az adott fogalmat széleseb b fogalom alá vonni. A szélesebb fogalom alá m ár n e m vonhat ó fogalmakat hat ártalanul széles fogal- ma kn a k nevezzük. Ezek a határta lanu l széle s fogalmak logikai é r t e - lemben a kategóriák. A kategóri a t ehát meghatározot t fogalomkörbe n határtal anu l széles fogalmat jelent. A kategóri a az emberi gondolkodá s m u n k á j á n a k gyümölcse , amelyben a valósá g megismerésének e r e dm é- nye összegeződik, s n em az isteni agy rendj e, mint az idealistá k gondol- ják. A logikai kategóriá k az anyagi vilá g törvényszerűségei megisme- résének csomópontjai . Ezek a kategóriák objektív e létező általános viszonyokat tükröznek .
Lenin a logikai kategóriák problémájáva l kapcsolatosan a k öv et -
kezőket írt a :
«.Az ember előtt ott v an a természeti jelenségek h á l ó j a. Az ösztönember, a vadember n em em elke di k ki a természetből. A tudatos ember kiemelkedik , a kategóriák a kiemelkedésnek, vagyis a világ megismerésének lépcsőfokai, a háló csomópontjai, amelyek segítik őt, hogy me g is me r j e és hatalmába ker ítse ezt a hálót«. [8].
Ha nem lennének a gyakorlat során ellenőrzött, a gyakorlatba n kialakult és elfogadott fogalmak, kategóriák, akkor a megismerés t mindig élőiről kellene kezdeni, ami szinte teljesen lehetetlenn é tenné az ismeretek előrehaladását . A kategóriáknak tehá t igen fontos szere- pü k van az em ber i megismerésben .
Az anyag például kategória , m e rt olyan széles fogalom, melyné l szélesebb fogalom má r nincs, és ezért nem is lehet szélesebb fogalom alá rendelni. Lenin ebben az értelembe n írta, hogy: az anyag ha t á rt a- lanul széles fogalom, vagyis filozófia i kategória . Ezzel kapcsolatban a Materializmus és empiriokriticizmus című lenini mu nká ba n ezeket t a lá l j uk :
»Az anyag filozófiai kategória, mely az érzeteinkben feltárul ó érzeteinkkel lemásolt, lefényképezett, visszatükrözött, érzékeinktől függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgál« [91.
Visszatérve a fogalom meghatározásának szabályaihoz , azt kell mondanunk , hogy a fogalmak alárendeltségéve l csak a legáltalánosabb értelemben lehet meghatározn i az adott fogalmat. Ha ugyanis azt mond- juk, hogy a ló patás , emlős, gerinces állat, akkor csak azt t u d j u k meg, nogy a ló fogalma saj átsz er ű fogalom, amely szélesebb fogalmak al á vonható, de ezzel a ló s aját szerű fogalmát még nem határoztu k meg.
Igaz ugyan, hogy m i nde n ló patás, emlős, gerinces állat, de n em igaz, hogy minden patás., emlős, gerinces állat — ló. Ugyanezek az al a pt ul a j- donságo k jellemzik példáu l a s zarvas marhá t is, a tevé t is és a zebrát is.
Amikor azt m on d j u k , hogy az anyag filozófia i kategória, akkor n e m t udun k me g az anyagról többe t annál , hogy határtalanu l széles fogalom, amelyet m á r nem lehet szélesebb fogalom körébe vonni. Vi- tathatlan , hogy az anyag fogalma filozófia i kategória, de az is kétség - telen, hogy má s filozófiai kategóriák is v annak . Megemlítün k né há - nyat a sok közül : a mozgás és a nyugalom, a t é r és az idő, a mennyiség és a minőség, a lénye g és a jelenség , a tart al om és a forma, az ok és az okozat, a szükségszerűség és a véletlen, a lehetőség és a valóság. Az anyag fogalma t e h á t filozófiai kategória, m e r t határtalanu l széle s foga- lom, de nem mi nd en filozófiai kategóri a anyagfogalom.
Az elmondottakbó l kiindulva rá kell m ut a t n i a fogalom meghatá -
rozásának ar ra az igen fontos követelményére, mely szerint fel kell tárni
és fogalmilag el kell vonatkoztatn i az adott fogalom köréb e tartoz ó
összes dolgok olyan közös jegyeit, tulajdonságait , vonásait , amelyek
egyaránt vonatkozna k az adott dolgok összességére, de ugyanabban
az értelemben n e m vonatkoznak más dolgokra. Vagyis példána k okéért
a ló fogalmána k meghatározásába n ne m elégedhetün k meg azzal, hogy
azt m on d j u k : a ló patás , emlős , gerinces állat. Ehhez még hozzá kell
t ennün k azt is, hogy a ló milyen patás, emlős, gerinces állat. Más szó-
val a ló fogalmának legáltalánosabb meghatározásá t ki kell egészíten i a ló sajátszer ű meghatározásával . Az anyag fogalmát meghatározv a pedig r á kell m uta tn i arra, hogy: az anyag olyan filozófiai kategória, amely az objektíve, azaz reálisan , az emberek akaratátó l és tudatátó l függetlenü l létező , az emberek érzeteiben, az emberi gondolkodásban, a t udat ban viszatükröződő valóság megjelölésére szolgál. A konkré t anyagformá k egyetlen közös tulajdonság a az objektí v realitás, a reális létezés. Ezt a közös tulajdonságot kellett elvonatkoztatni és fogalmilag meghatározni. Lenin azt írja , hogy »az anyag fogalma . . . ismeretelmé - letileg csakis és kizárólag az ember i tudattó l függetlenül létező és a t udat ba n tükröződő objektí v valóságot jelent-«. [10].
Ha arra vállalkozunk, hogy meghatározzuk a filozófia fogalmát , akkor először is keresni kell egy olyan fogalmat, mely szélesebb a filo- zófia fogalmánál, s amelynek al á lehet rendelni azt. Másodszor pedig fel kell tárni, fogalmilag el kell vonatkoztatni és a meghatározásb a össze kell vonni azokat a közös jegyeket, vonásokat , tulajdonságokat, amelyek valamennyi filozófia i rendszerre egya rá nt vonatkoznak, de egyben meghatározzák a filozófia különleges sajátosságá t is. Csakis e ké t alapvető logikai szabály következete s betartásáva l lehet helyesen és tudományosan meghatározn i a filozófi a fogalmát.
A filozófia mint világnéze t
A filozófiánál szélesebb fogalom: a világnézet. Ennek a fogalom- nak kell alárendelni a filozófia fogalmát . Mielőt t azonban a világnézet és a filozófia kölcsönös viszonyával részletesebbe n foglalkoznánk , vá - laszoljunk a rra a kérdésre , hogy mi a világnézet. Igen röviden válaszo - lunk erre a kérdésre, hisz maga a szó — m á r magyarázat . Világnézet, világszemlélet vagy világfelfogás fogalmán azoknak az általáno s néze- teknek az összességét é rt j ü k , amelyeket a világró l alkotunk és m ag un - kéna k vallunk.
De mi az a »világ«, amelyrő l itt szó van? Ez éppe n úgy n e m szorul részletesebb magyarázatra, mint maga a világnézet. Nyilvánvaló , hogy a természetrő l és a társadalomró l van szó. Ez magátó l értetődik. Az ember mind a kettőne k terméke. A természet és a társadalom az ember
külső világát, környezeté t alkotja. Az embernek azonban nemcsak külső világa, h ane m belső' világa is van. Ez a belső világ nem más , mint az emberi tudat, a gondolkodás. A gondolkodás, az emberi tudat a külső világhoz, azaz a természethe z és a társadalomhoz képest, belső vilá- gunkat alkotja. A világ tehá t a természetből, a társadalomból és az emberi gondolkodásból tevődik össze. Másfél e világ ne m is létezik.
A világnéze t ki t er je d az egész világra
5vagyis a természetre, a tár-
sadalomra és az ember i gondolkodásr a egyaránt . Ennek megfelelőe n
a világnézet azon általános nézetek összessége, amelyeket az emberek
a val ó világról, a természetről, a társadalomró l és az emberi gondolko-
dásról alkotnak és magukéna k vallanak.
Világnézet e m in den embernek van. m er t mindenki igyekszik vala- milyen képet kialakítan i arról a világról, amelyben él. Ámde az egyé- nek világnézeté t megvizsgálva , azt tapasztaljuk, hogy a társadalo m különböző tagjainak más és más világnézetü k van. Ha példáu l vala- mely község h a t á r á b a n vihar és jégeső pusztít , akkor ezt a jelenséget az emberek világnézetile g különbözőképpe n magyarázzák. Egyesek a jégverést az isten büntetés éne k t a rt j á k , a különböző babonás szer- tartássa l próbálkoznak »védekezni« ellene: kidobjá k a baltát az udvar- ra, félreverik a harangot, m e g g y ú j t j ák a szentelt gyertyát , imádkoznak és így tovább. Mások jól t u d j á k , hogy a vihar és a jégeső nem »isteni büntetés« , hanem természeti jelenség, amel y meghatározot t légköri összefüggésekből következik . Míg az előbbiek tudománytalan, vallásos, babonás , misztikus, addig az utóbbiak tudományos a n megalapozott világnézetet val la nak .
Az emberek világnézetük szerint különböznek egymástól . A világ- nézet i különbség a l a pj a a társadalm i különbség. Az osztálytársadalmak - ban ez a társadalmi különbsé g az osztály különbségbő l fakad. Az osz- tálykülönbség oka viszont a tulajdonviszonyok különbsége . A t erm e- lési eszközök (a föld , az erdő, a bánya , a szerszámok, a gépek , az épüle - tek, stb.) t ul aj donf ormái meghatározzá k az osztály viszonyokat. Ezek pedig kialakítjá k a különböző osztályok világnézetét .
Az emberek világnézet i különbségének tehát az a legvégső oka, hogy a világnéze t társadalm i te rmék. Mivel minden ember meghatáro - zott társadalom t a g j a , ezért minden ember világnézet e társadalm i jel- legű. A világnézet a társadalmi élet hatásár a alakul ki. Az emberek a társadalomtól — a család, az iskola, a gazdasági, a politikai és a kul - turális intézménye k révén — többé-kevésbé kialakult világnézete t köl- csönöznek. Amilyen a társadalo m jellege, olyan alapjába n véve a t á r - sadalmi ember világnézete . A kapitalizmusban példáu l a világnézet feltétlenü l osztályjellegű. Nem szorul részlete s magyarázatra , hogy egy- azon kapitalista társ adalmi jelenségről, m o n d j u k a tőkéről, nem lehet azonos világnézeti t al aj o n a m unk á s a tőkéssel. Ismeretes, hogy a b u r - zsoázia világnézete szerint a tőke , s ennek megfelelőe n a kapitalizmus a társadalm i éle t örök, »természetes« f o r m á j a , vagyis mindig volt és örökk é lesz. Ezzel szemben a proletariátu s világnézetileg jól tu dja , hogy a tőke , s ezzel e gy ü tt a kapitalizmus csak ideiglenes, múlékony társa - dalmi rendszer, amely egyszer keletkezett, s bizonyos változá s utá n megszűnik a társadalom fejlődéséne k adott szakaszában . A burzsoá számár a a tők e áldás, a proletár szemébe n viszont átok. A tőke a b ur - zsoáziának jó, de a proletariátusnak rossz. Mindazonáltal a tőkés osz- tályhelyzete m i a t t nem hisz, az öntudato s m unká s pedig éppen osztály- helyzete miatt hisz a szocializmus, a kommunizmu s győzelmében .
Az elmondottakból kitűnik , hogy olyan mértékbe n különbözik
a munkásosztál y világnézet e a burzsoázia világnézetétől, amilyen mé r -
tékbe n különbözik a munkásosztál y társadalmi helyzete a burzsoázi a
osztályhelyzetétől . A proletariátus és a burzsoázia társadalomra vonat-
koz ó világnézete antagonisztikus (abszolúte, teljese n kibékíthetetlen )
ellentmondás t fejez ki. Emögöt t az antag'onizmus mögött a társadalm i érdekellentéte k kibékíthetetlenség e rejlik. A proletariátu s és a bur- zsoázia társadalm i érdek e teljesen különböző és ellenséges. Ezért a köz- tük lévő politikai, ideológiai, világnézeti ellentmondáso k abszolúte kibékíthetetlenk . Ezeket az ellentmondásoka t végső soron csakis a szo- cialista forradal om oldhatja meg. Nincs más hatható s eszköz a kapita- lizmus ellentmondásainak megoldására.
A szociológia burzsoá és kispolgári képviselői úg y vélik, hogy a világnézeti különbsé g miatt van osztálykülönbség . Ezért szerintü k az osztálykülönbsé g megszüntetéséne k alapja és előfeltétele: a világ- nézet i különbség megszüntetése . Ez a felfogás teljesen hamis. Valójá- ban ui. nem a világnézet különbség e miatt létezi k az osztálykülönbség a kapitalizmusban, hanem az osztálykülönbségek miatt alakul ki a vi- lágnézeti különbség . Vagyis nem a világnézeti antagonizmus következ - tében létezik az osztályantagonizmus, h a ne m a társadalmi érdekellen - téte k kibékíthetetlensége miatt jön létre a különböző osztályok — első- sorba n a burzsoázia és a proletariátu s — világnézeti antagonizmusa.
Ahhoz tehát , hogy megszűnjö n a világnézet i antagonizmus, meg kell szüntetni az osztályok antagonizmusát , azaz meg kell dönteni a kapita- lizmust.
Végső elemzésben tehá t nem a világnézeti különbség megszünteté- séve l szűnnek meg az osztálykülönbségek, ha n e m megfordítva . Ahhoz, hogy megszűnjene k az osztálykülönbsége k s ennek következtében eltűn- jenek a világnézeti különbségek, teljes kommunizmusra, azaz osztály- nélkül i társadalomr a van szükség. A kommunizmusban nem lesznek lényeges világnézet i különbségek, mer t az emberek világnézet e mögött nem a társadalm i ellentéte k kibékíthetetlensége, hanem a társadalmi é rde ke k alapvet ő azonossága rejlik. Ez az alapvet ő társadalm i érdek- azonosság a kommunizmu s diadalmas építésének és az emberi boldog- ság megteremtéséne k magasztos eszméjé n alapszik.
Ha az elmondottakbó l levonjuk a megtelelő következtetést , akkor teljes joggal mondha tj uk , hogy minden osztál y társadalomna k megvan a maga világnézete. De az adott osztálytársadalmo n belül minden osz-
tályna k is má s és má s a világnézete .
A világnéze t osztálydetermináltság a azonban semmiképpen sem jelenti azt, bogv a különböző társadalmi, osztályok tagjai kizárólag s ajá t osztályuktól kap já k világfelfogásukat . Ez má r azért sem lehetsé - ges, me r t ahogy a különböző osztályoka t nem választja el kína i fal egy- mástól , úgy világnézetükbe n is befolyásoljá k egymást, hat nak egy- másra . Különöse n igaz ez a tőkés országokban a dolgozó, kizsákmányolt osztályokra nézve.
A burzsoá világnézet hatása főleg két okra vezethet ő vissza. Elő- ször is az iskolák és a társadalm i nevelés má s eszközei, mint a színház, a mozi, a rádió, a sajtó , stb. az uralkodó burzsoázia kezébe n vannak.
Ezen eszközök igénybevételéve l az uralkodó osztály világnézeté t igye-
keznek a dolgozókba oltani. Ebben igen jelentős szerepet játszik az egy-
ház. El kell ismernünk , hogy ez a burzsoá világnézet i hatá s nem kis
mér t ék be n érvényesü l a különböző kapitalista országokban. Másodszor pedig, a dolgozó osztályok bizonyos részének társadalmi helyzete is érintkezési pontokat m u t a t ezekben az országokban az uralkod ó osztá- lyok helyzetével . T u d j u k például, hogy a parasztság és a kispolgársá g minden különbség ellenére, amel y a burzsoáziától elválasztja őket , maguk is polgári, bár kispolgár i osztályok a kapitalizmusban. Teljesen kétségtelen , hogy ebből a szempontból a proletariátu s teljesen men tes a burzso á világnézettől. A proletariátu s a kapitalizmusban teljesen nincstelen, kizsákmányolt, alárendelt, de ugyanakkor a legszervezet- tebb, az osztályöntudat legmagasabb foká n álló osztály. A prolet ariá - tus önt udata , a pr ol e tá r osztálytuda t szilárd elméleti talajon, t u d o má - nyos világnézeti alapon nyugszik.
N e m szabad ugyanakko r megfeledkezni arró l a körülményrő l hogy a kapitalizmusban a munkásságna k is megvan a maga m u n k á s- arisztokráciáj a egyrészt , másrész t a parasztságból és a kispolgárságból toborzódott része, amel y nemrég k e r ü l t a proletariátu s soraiba. A mu n - kásarisztokrácia, ame l y idegen rész a forradalm i proletariátu s testé - ben, nagyon is h a j l an dó nemcsak életmódjában , hane m gondolkodás- mó dj ában is a burzsoázi a nyomdokain haladni. Ezért elfogadja a b u r - zsoázia világnézetét . A proletariátu s utóbbi része pedig természetszerű- leg bizonyos ideig mag áb a n h o r d j a azoknak a gondolkodásmódokna k és felfogásoknak a csökevényeit, amelyeket előbb i élethelyzetében szerzett és amelyek annak meg is feleltek. A kispolgári világnézet hatása és érvényesülés e állandó veszély a munkásmozgalomban. A m u n - kásosztálynak mindezek a rétege i természetesen bizonyos befolyás t gyakorolnak a proletariátu s for radal mi részére is. Ezeken a rétegeke n keresztül a burzsoá világnézet hatásána k és érvényesüléséne k megvan a lehetősége a munkásmozgalomban .
A burzsoáziának persze nem kis érdeke fűződi k ahhoz, hogy a dol- gozó osztályok, de különösen a forradalm i proletártömege k ne a saj át , hanem az ő fej ével gondolkodjanak és az ő szemével lássák a világot.
Ez olyan természetes , hogy még ma gyarázat r a sem szorul. Hiszen nem nehéz belátni , hogy a kialakult és megszilárdult világnézet az emberi cselekvé s és ma g at a r t á s rúgój a lehet. Az emberekne k a természethez és a társadalomhoz val ó ilyen vagy olyan, aktí v vagy passzív, cselekv ő vagy szemlélő viszonya nagy mért ék be n világnézeti álláspontjuktó l függ.
A világnézet a társadalom t e rmék e . De a világnézet n e m csupá n passzív okozata a tá rsa dalom gazdaság i rendj éne k. A világnéze t az osz- tál yharc eredménye. De a világnézet nem egyszerű következmény e az osztályok harcának . Az osztályok kialakult és megszilárdult világ- nézete aktív, cselekvő módon visszahat a társadalmi életre. A világnézet elősegíthet i vagy a kadál yozhatj a , előrelendíthet i vagy fékezheti a t ár - sadalom változását, fejlődését , a társadalmi haladást . A világnézet tehát vagy pozitív, vagy ne gatí v irá nyba n hat a társadalomra .
Általába n vév e két féle világnézetet lehet megkülönböztetni : h a-
ladó és reakciós, f o rr ad alm i és ellenforradalmi, tudományos és tu do -
mányt alan világnézetet. E kétfél e világnézet megkülönböztetés e jelen- leg világtörténelmile g egyet jelent a ké t alapvető világnézet : a prole- t á r és a burzsoá , a kommuni st a és a kapitalista világnéze t megkülön - böztetésével . A proletár , kommunista világnézet mint haladó, forradal- mi, tudományo s világszemlélet elősegít i a társadalo m fejlődését , t ehá t pozitív irányba hat. A burzsoá, kapitalista világnézet mint reakciós, ellenforradalmi, t udományt al a n világfelfogás h á tr ált at j a , fékezi a t ár - sadalom fejlődését, tehá t negatív irányb a hat.
A különböző jellegű világnézete k azonban, mint már ki f ej t et t ü k , nemcsak a társadalm i életre , han e m egymásra is hatn ak . A burzsoá világnézet kétségtelenü l hat a proletá r világnézetre. Ez a hatás rend- kívül káro s és igen veszélyes, mert a kommunista világnéze t élé t tom- pít ja . A kapitalista világnéze t befolyása következtébe n zavar t ámadh a t a kommunista világnézet t erületén . Ezt a zavart a burzsoázia ur a l má - nak visszaszerzésére használja fel. Ebbő l a szempontbó l is, de különö- sen a nemzetközi munkásmozgalom világnézeti egységéne k megbontá- sár a irányuló tevékenysé g tekintetébe n különös figyelmet érdeme l a revizionizmus. A revizionista világnéze t lényegét tekintv e burzso á világnézet . Ennek a világnézetne k a társadalmi bázisa főleg a kispol- gárság.
Ha a revizionizmus úg y lépn e fel nyíltan, mint burzso á világnézet, akkor n e m is jelentene különlege s problémát . Azonban látsza t szerint úgy jelentkezik, mint marxista—leninist a világnézet . T u d j u k például , hogy annak idejé n a Nagy Imre-fél e áruló revizionista csoport is m a r x - ista »tógában« lépett a színre. Hasonl ó eset történ t a jugoszláv revi- zionisták fellépésével kapcsolatban is. A jugoszláv vezető k marxi st ák- nak adj á k ki magukat és azt állítják , hogy ők vezetik helyesen a m u n - kásmozgalmat, hogy ők képviseli k helyesen a szocializmus ügyét .
A nemzetköz i munkásmozgalomba n jelentkező jugoszláv revizio- nista világnézettel különleges módon csak addig kell foglalkoznunk, amíg leplezik ennek burzso á jellegét. Számunkr a világos, hogy az a revizionizmus lényegébe n burzsoá világnézeti tendenciát képvisel.
Ez különösen kitűni k a J KS z VII. kongresszusána k pro gramtervezet é - ből.
Nagyon messzire vezetne, hogyha a világnézet valamennyi össze - függését vizsgála t tárgyává tenné nk . A probléma részletes tárgyalásátó l azonban el kell t en kin te nün k , mert egyrészt erre ezen a helyen nincs lehetőség , másrész t pedig a t ul ajdonképpen i problémára kell irányí - tanunk a figyelmet. Ezért vizsgáljuk most meg ezt a kérdést , hogy mi - lyen a viszony a világnéze t és a filozófia között [11].
A filozófi a a világnézettel megegyezik abban, hogy a való világ - ról , a természetről, a társadalomró l és az emberi gondolkodásról alko- tott és vallott általános nézete k Összessége. Ámd e a filozófia mégse m azonos a világnézettel.
A világnézet fogalmána k köre (terjedelme) szélesebb, átfogóbb,
de tartalma szegényebb, mi n t a filozófiáé. Ugyanezt így is kifejezhet -
j ü k : a filozófi a fogalmának köre (terjedelme) szűkebb, de tartalma gaz-
dagabb, mélyebb, m i n t a világnézeté . Ez azt jelenti, hogy minden filo- zófia világnézet, de nem minden világnézet filozófia. A filozófia tudo- mányos jellegű, vagy legalább is tudományos igényű, rendszeres világ- nézet. A filozófia olyan tudományos jellegű, vagy igényű világnézet, amely meghatározott rendszerbe van foglalva, rendszerezetten, több- nyire írásban ki van fejtve.
A filozófia f o g a l má n a k fenti meghatározása szerint tehát a világ- nézet csak akkor filozófia, hogyha tudományos jellegű, vagy legaláb b is tudományo s igényű. Más kérdé s aztán az, hogy az adott filozófi a mennyire felel me g a tudományo s jellegnek, illetve a tudományo s igénynek.
Mikor beszélünk tudományos jellegű é s mikor csak tudományo s igényű filozófiai világnézetről ? A tudományo s jelleg problémáj a az igazság és logika e r e j é v el füg g össze. Az igazság n e m más , mint az ob- jektív valóság helyes, hű, megközelítően pontos, min de n szubjektívist a torzítástól és ferdítéstő l mentes tükröződése az emb er i tudatban. Az igazság az emberi t u d a t n a k az a tartalma, amely egyezik az objektív valósággal. Az igazság az objektí v valósá g szubjektív, tudati képmása . Meg kell azonban jegyezni, hogy csak a képmás , a tükrözés f o r m á j a szubjektív, de a t ar t alo m, a tükrözöt t objektív . Éppen ezért minden igazság objektí v jellegű . Például objektí v igazság az, hogy a Föld má r az emberiség előtt is létezet t és fejlődött . Az emb e r és az emberi t á r - sadalom a természe t hosszú fejlődésének eredménye. Az emberi tu da t - nak ez a t artalma azért objektí v igazság, mert helyesen, hűen, pontosan, minden torzítástól men t es e n tükrözi a valóságot, mer t megfelel a való- ságnak. Ezt az objekt ív igazságo t n e m egy-két szemfényvesztő frázis , hanem a t ud omá n y hosszú és fáradságos története, a Föld fejlődésér e vonatkoz ó gyakorlati t é n y ek összesége igazolja és bizonyítja.
A filozófia t ehá t ak ko r tudományo s jellegű világnézet, ha az objek- tív igazsá g e rej ére épül . Ugyanakkor a tudományos jellegű filozófiai világnézetnek logikailag is helyesnek kell lennie. A tudományo s jellegű világnézet, mint filozófia, meghatározott logikai rendszerbe van fog- lalva. Adott filozófia i rendszer - — mint példáu l a marxista—leninist a filozófia — megértése n e m utols ó sorban a logikai rendszer megértésé n múlik .
A tudományos jelleg ű filozófiának logikailag egységesne k kell len - nie és logikai ellentmondásoka t nem szabad tartalmaznia. A filozófi a logikai helyessége vagy helytelensége n e m attó l függ , hogy alkalmazzuk vagy n e m alkalmazzuk a logikát. A logika éppen ú g y ne m tanít meg filozófiailag helyesen gondolkodni, mint mo n d j u k a fiziológia jól emész- teni. A logika legfelj ebb csak hozzásegíthet a helyes filozófia i gondol- kodáshoz.
A filozófia logikai rendszere akkor igaz és helyes, ha megfelel
a való világ , a t ermészet és a társadalo m objektí v logikájának, ha egye-
zik az objektí v vilá g logikájával, ha az objektív (dialektikus) logiká t
tükrözi vissza. Tehá t n e m a logikán múli k az igazság, hanem az igaz-
ságo n a logika. Ez az t jelenti, hogy lehet egy filozófi a bizonyos m é r -
tékig logikus anélkül, hogy igaz lenne, de végső soron logikailag is csak akkor lehet helyes, ha igaz.
A marxista—leninista filozófi a nem hamisí tj a meg, nem torzítj a el, hanem hűen, pontosan tükrözi az objektív valóságot. Éppe n ezért ez a filozófia igaz. A marxista—leninist a filozófia mindenható erejű , mert igaz. Ugyanakkor logikailag is bámulatosa n következete s és egy- séges egészet alkot.
A marxi—lenin i filozófia az objektív igazság és a logika er ej é n nyugszik. Ezér t legyőzhetetlen . Mivel a marxista—leninist a filozófiá- ban a logika ereje párosu l az igazság erejével , illetve ezen filozófia logikai rendszere az igazságon épül fel, ezért nem csupán tudományo s igényű, de egyben tudományo s jellegű világnézet .
A marxista—leninist a filozófia i világnézet tudományos jellegéből nem következtethetün k arr a, hogy minden filozófi a tudományos jelleg ű világnézet. Vannak olyan filozófia i rendszerek is, amelyek egyáltalá n nem tudományo s jellegűek, mert nem hűen , n e m pontosan, nem helye- sen tükrözik , hane m eltorzítják, meghami sí tj ák a valóságot. Ugyan- akkor ezek a filozófia i rendszerek is tudományo s igénnyel lépne k fel, mert filozófiai rendszerük, okfejtésük , ma gyarázatu k meghatározott logikai szabályoknak vanna k alárendelve , logikailag többé-kevésbé indokoltak. A tudományo s igén y a logika erejéve l füg g össze. Bizonyos logika nélkü l megszűni k mindennem ű igény a tudományra . A logika alkalmazása , ha nem is kölcsönöz feltét lenü l tudományo s jelleget a filozófiának, de tudományo s látszatot kelt, s úgy tűnik , mintha t én y - legesen tudományos világnézettel lenne dolgunk.- Persze minden filo- zófiának van több-kevesebb tudományo s értéke. Abszolút t ud omán yt a - lan világnézet má r n em is filozófi a többé.
Az elmondottakkal kapcsolatban elemeznün k kellene a filozófia egész történetét , de ez az elemzés igen messzire vezetne. Ezért csak példákr a utalhatunk. Az ó-görög filozófiába n tudományos igényű , logi- kailag bizonyos mértéki g rendszerbe foglalt filozófiát dolgozott ki pl.
Platón . Az ú j ko rb a n az idealista filozófiai világnézet t alajá n a legszi- gorúbb és viszonylag legkövetkezetesebb logikai rendszert Hesel alkotta meg. Végső elemzésében tehá t a filozófia, ha nem is minden esetben tudományos jellegű, de legalább fel tétlenü l tudományos igényű, rendszeres világnézet .
Utaltunk má r arra, hogy minden filozófi a világnézet , de nem mi n - den világnézet filozófia. Példa erre a vallás, amely kétségtelenü l világ- nézet, de n e m filozófia . A vallás világnézet, mert azoknak az általános nézeteknek az összessége, amelyeket a hívő, vallásos emberek a t er mé - szetről, a társadalomró l és az emberi gondolkodásról alkotnak és magu- kéna k vallanak.
Vitathatatlan, hogy a vallás a maga mód j á n bizonyos mértékig
rendszeres világnézet. Rendszeres abban az értelemben , hogy meghatá -
rozott és rendkívü l merev, megcsontosodott, dogmatikus világnézet i
rendszert alkot, amelytő l az adott vallás (példáu l a római katolikus hit)
szerint egy jottányit sem lehet és szabad eltérni .
Tu d j uk , hogy a teológiába n a dogmatika mint alapvető diszciplina szerepel, amely rendszerezi a hit tantételeit , és a vallási dogmákkal, szabályokkal foglalkozik.
A vallás azonban rendszeressége ellenér e sem filozófia. A rendsze- resség ugyanis önmagában nem av a tj a az adott világnézete t filozófiává, Az a világnézet , amely egyáltalán n e m tudományos jellegű , de még igényt sem t ar t a t u d o má n y r a abban az értelemben , hogy teljesen nél - külözi a logikát, a t udományo s látszat ellenére sem lehet filozófia. Ilyen világnézet a vallás .
Természetese n a vallá s nem ismeri el magáról, hogy teljesen tudo- mányt ala n világnézet. Ez érthető is, mer t hiszen ha elismerné , akkor lelepleződne az emberek előtt , és senki sem engedn é egy nyíltan tu do- mányellene s világnézet álta l félrevezettetn i magát. A vallás igyekszik tudományo s látszatot kelteni, látszóla g tudományos köntösben lé p fel és nem t ag ad ja meg ny íl t a n a t ud omá n yt . Sőt a modern fideizmus — Lenin szavaival szólva — egyáltalán nem veti el a tudományt , csak a tudomán y »túlzott igefoyeit«, csak az objektív igazságra tartot t igé- nyét ut asítj a vissza [12]. Mint kitűnik , a fideizmus éppe n azt kifogásolja és ut asítj a el, ami voltaképpe n t u dománn yá teszi a t udományt . Ebből látható, hogy a modern fideizmus bá r közvetlenül és látszólag nem, de közvetv e és lényegébe n anná l i nkább elveti és megtagadja a tud o- mányt . Valamely eszme vagy világnéze t objektív igazságok nélkü l min- den más lehet, de t u d o mán y nem. Ha nincsenek objektí v igazságok , akkor n e m létezik t u d o má ny sem. Az objektí v igazságok n e m tagad- hatók anélkül , hogy ne tagadnók a t udományt is. Ha viszont vanna k objektív igazságok — ahogyan mi, marxist á k állítju k és bizonyítju k —, és ha csakis a t udomán y képes fel tá rn i előttün k az objektí v igazságokat, akkor ezzel feltétlenü l e lvet ettün k min den nem ű fideizmust és vallást . A vallásos világnézet a hiten nyugszik és hívei szerint nem is szorul tudományos megalapozásra . A vallá s a hit forrásábó l merít, amely — úgymond — magasabbrendű megismerés t n y ú j t, mint a t udomány . A vallás viszonya a tudományho z hossz ú időn át , évszázadokon keresz- tül kimondottan negat í v vagy éppen ellenséges volt. Ez közismert . A t ud omá ny azonban felt artózhat atl anu l haladt előre. A tudományos baladás győzelmei változásokat idézte k elő olyan értelemben, hogy a vallásos világnézet képviselői n e m vonj á k többé kétségbe bizonyos alapvet ő te rmészett udományi tanok igazságát . Azonban ezeket a tano- kat összeegyeztetni k í v á nj á k a túlvilág, a természetfelett i világ, az istenség elismerésével . Ugyanakkor továbbra is t a ga dj á k a t ud o mán y eredményei t olyan terül eteken , amelye k közvetlenül veszélyezteti k a vallásos világnézetet, vagy annak tétele s tanait (csillagászat, biológia).
A valláso s világnézet n e m ismeri el a vilá g végtelenségét és anyagi egy- ségét, noha a tu domán y ezt bizonyítja . A vallás tagadj a az ember állat i eredetét, azt, hogy az embe r az állatvilágból fejlődöt t ki, habár a d ar - wini biológia ezt má r réges-rége n kimutatta .
A jelenkori vallásos világnéze t a r r a törekszik, hogy a modern t ud o-
mány eredményeit és különösen nehézségeit felhasználj a a maga j avár a .
A tudomán y megingathatatlan eredményeinek hatásár a a vallás bizo- nyos hittétele i némiképpen megváltoznak. Ez a változás azonban nem érint i a vallás lényegét. A vallásos világnézetne k különösen két dog- m á j a tar t igényt a változtathatatlanságra; a semmiből való isteni világ- teremtés és a lélek állítólago s halhatatlansága , a lélekvándorlás. Ezek- ből a dogmákból a vallá s semmit sem enged, és minden olyan t ud omá - nyos eredményt elítél, amely ezeket cáfolja. A t u d omán y azonban tel- jesen meggyőzően bebizonyította , hogy mind a semmiből val ó világ- teremtés , mind pedig a léle k halhatatlanság a lehetetlenség . Ezek a val- lási tantétele k n e m felelnek meg a valóságnak , tehá t nem igazak.
A vallásos világnéze t jellemzésével kapcsolatban utalnunk kell arra, hogy a vallás hívei tagadj á k a tudomány világnézet-formáló hiva- tottságát és kíméletlen , engesztelhetetlen harcot folytatna k a tudomá- nyos világnézet, nevezetesen a marxista—leninista világnézet ellen [13].
A vallás tehát azért nem filozófia, mert abszolúte tudománytalan világnézet és logikai értelemben nem is tart igényt a tudományosságra.
A vallásos világnézet teljesen nélkülözi az igazságot és a logikát. Jel- lemző példa erre a világ isteni teremtésére vonatkozó vallási dogma, amely egyáltalá n nem igaz és logikailag sem indokolt. Ismeretes, hogy a katolikus vallás szerint az isten hat nap alatt ter emtett e a világot, a hetedik napon pedig megszentelte, megünnepelt e az alkotást. Az isten állítólag a teremtés napj ait a következőképpen osztotta fel: Az első napon az Eget és a Földet, a másodiko n a világosságot, a harmadikon a Napot, Holdat és a csillagokat, a negyediken a halakat é s a madarakat,
az ötödiken a csúszó-mászó állatokat , s végül a hatodikon az embert teremtette.
A vallásnak a világ isteni teremtésér e vonatkoz ó dogmája önma - gában is képtelenség. Csupá n néhány kérdést kell feltennünk , s legott kit űni k az isteni világteremté s hamissága és logikátlansága . Hogyan t eremth ett e volna isten különböző napokon a világot anélkül , hogy előzőleg a »napokat-« megalkotta volna? (Hogyha először a »napokat«
alkotta meg, akkor má r ne m igaz, hogy az állítólagos világteremté s hat napig tartott, mert a »napok« megteremtés e külön időszakra esik.) Az első kérdés talá n kissé paradoxonnak tűnik, ezér t egy pillanatra tételezzü k fel, hogy az isten valóban hat nap alatt és a t árgyal t sor- r end b en teremtett e a világot. Felmerülnek azonban a következő kérdé - sek: Mielőtt megter emt et te volna saj á t házát, az Eget, hol lakott az isten? (A katolikus vallás tanítás a szerint, mint ismeretes, az isten örök hazáj a az Ég, vagyis a mennyország.) A hazátlan istennek, ha kezdet- ben anélkü l is meglehetett, mié r t volt végü l is szüksége külön hazára?
A világmindenségbe n miért éppen a Földet t er emtett e meg először?
Hogyan lehet még csak feltételezn i is olyat, hogy már a Nap állítólagos
létrehozása előtt volt világosság a Földön. Mi volt ennek az ún . vilá -
gosságna k a fényforrása ? (Tudjuk ugyanis, hogy meghatározot t f én y-
forrás nélkül teljesen ki van zárva a világosság.) Lehetne még szapo-
rítan i a kérdéseket, de felesleges. Ha komolyan meggondoljuk és elte-
kint ünk minden paposkodó misztifikációtól , ködösítéstől, akkor f el t ét -
lenül arra a következtetésre j u t u nk , hogy a világ isteni teremtésér e vonatkozó vallási dogma egyáltalán nem igaz és logikailag sem okol- hat ó meg. Éppe n ezér t tu dományt alan világnézeti álláspontot fejez ki.
Logikailag a világ teremtéséhe z hasonló, de talán még fantasztiku- sabb képtelenség a háromszemély ű egyistenről szóló vallási dogma.
A vallá s szerint ti., csak egy isten van. Ámd e az egy istenben háro m személ y lakozik, Atya, Fiú és Szentlélek . Ember legyen a talpán, aki ebből valamit megé rt . Nagyon jó l tud juk , hogy az egy ne m három, a h á ro m pedig n e m egy. Az egy éppen úgy különbözik a háromtól , mint ahogyan a há r o m különbözik az egytől. Ügy látszi k azonban, hogy a vallás képviselőit ez a közismer t és mindenki álta l ellenőrizhető tény egy cseppet sem zavar ja . A kér dés tehá t így áll: vagy egyszemélyű isten és nem há rom, vagy pedig egy isten, de háro m személyben , ami olyan nyilvánvaló és megoldhatatlan logikai ellentmondás, amely ön- magában kizárja az isten létezését . Más eshetősé g nincs. A logika k ér - lelhetetlen.
Nem csoda, hogy a vallás n e m épít sem az igazságra, sem a logi- kára , mert hiszen mind az igazság, mind a logika ellentmond a vallás- nak és kizárj a azt. A vallá s az igazság és a logika erej é t a hittel, a v a k- buzgóságga l pótolj a és helyettesíti. A vallás híveinek minden gondol- kodás és fontolgatá s nélkül el kell fogadni a vallási tantételeket , n e m kell és nem is lehet törekedni a vallási dogmá k megértésére , mert eze- ket a »gyarló« é s »korlátolt« emberi ész úg y sem f o g ha tj a fel, úgy sem értheti meg. Az ember legfeljebb arra képes, hogy higvje az istent.
Ezzel a vallás lényegében azt állítja, hogy az ember képtelen a racioná - lis megismerésre, a tudományos gondolkodásra .
A vallás alapja a hit, a hit pedig a félelmen nyugszik. Aki nem hisz, elkárhozik — ez a vallás al f á j a és ómegája , kezdete és vége. Csak az istenfélők nyerheti k el az örök boldogságot, mások viszont az örök kárhozatr a v an n a k ítélve.
A túlvilágon vége t ne m érő boldogság v á r a hívő lelkekre, de soha meg nem szűnő szenvedés és gyötrődés a hitetlenekre. A jámbor vallá - sos lelkek az isten országába , a mennyországba jutnak, mások pedig az ördögök birodalmába, a pokolba. Látható , hogy az egyházi igéret mindig fenyegetéssel párosul . A mennyország mellett állandóan ott van a pokol, az isteni jutalmazá s örökös büntetéssel j á r együtt.
A félelem t e r emt et t e az isteneket — m o n d ju k mi, marxisták —,.
és n e m az istenek t e r e mt e t t é k a félelmet . Az összes vallás és minden vallásossá g a fé lel emr e vezethető vissza. A vallásnak ugyanakkor igen kedvez ő t á pt a la j a a tudatlanság, a műveletlenség , a szellemi sötétség.
A vallás maga is a sötétség, a tudatlanság ideológiája .
A vallást má r az ősközösség i társadalomban a fél ele m szülte . Az
ősközösségi ember igen gyakran szembetalált a magát a természe t olyan
jelenségeivel, mi n t például a mennydörgés , a villámlás, a földrengés ,
az árvíz, az aszály , stb., amelyeket nem volt képes megérteni, s mivel
emberileg ellenállhatatla n természeti jelenségekrő l volt szó, kezdte azt
hinni, hogy ezek n e m természeti, hanem természetfeletti okokra vezet-
hetők vissza. Az ősember fejében , tudatában a valóság mindezenálta l eltorzítva, meghamisítva, misztifikálva jelent meg. Ez a misztifikáció pedig ne m volt más, mi nt az ősi vallás. A vallás t ehá t igen kezdetleges időben keletkezett az embereknek egészen ferde, torz képzeteiből s aj á t magukró l és az őket környező külső természetről .
Későb b azonban az emberek felett uralkodó természet i erőkhöz társadal mi tényező k is j árultak . A mag ánt ul aj don megjelenése a ki- zsákmányolás t eredményezte, s lassan kialakultak az osztályok , meg- jelent az osztályharc. A társadalo m egyre inkább ké t nagy csoportra szakadt: a tulajdonosokr a és a nincstelenekre, az elnyomókra és az el- nyomottakra, a kizsákmányolókr a és a kizsákmánvoltakra , a teljes - jogúakra és a jogfosztottakra, a rabszolgatartókra és a rabszolgákra.
Mindezzel egyidjüleg lé tr ej öt t az álla m mint a gazdaságilag uralkod ó osztály (a rabszolgatartók ) politikai hatalma, erőszakszervezete. Az álla m a társadalo m felett álló hatalmasságna k t ü n t az emberek szá- mára , s mivel szinte teljesen tehetetlenü l állta k vele szemben, kezdtek isteni erőt tulaj donít an i neki, és az államhatalo m személyes képviselője (a király, a császár) lassan fogalommá lett, azaz kialakult az egyisten képzete. Ez a vallá s má r a kereszténységet jelentette, amely az egy- istenhiten alapszik.
Má r Feuerbach bebizonyította, hogy a keresztén y isten csak az embe r fantasztikus reflexe, tükörképe . Hozzá kell azonban ehhez ten - nünk, hogy ez az isten maga csak hosszú elvonatkoztatás i folyamat terméke , a régi törzsi és nemzetiségi istenek sűrí tet t kivonata [14].
Teljesen kétségtelen tehát , hogy nem az isten teremtett e az embert , han e m az ember alkotta meg az isten képzetét. Ezt ké t és félezer évvel ezelőtt észrevett e és megé rte tt e egy jeles ógörög gondolkodó : Henopha- nes. Szerinte minden vallás az anthropomorphizmus (görög anthropos a. m. ember , mor phe pedig a. m. alak) betegségében szenved, amely gyógyíthatatlan . Ö m á r felismerte azt, hogy az emberek saját k é p ü k r e és hasonlatosságukra alkottá k meg az isteneket. Ezér t van az, hogy az aithiópsok piszeorrúakna k és feketéknek , a t h r ák o k viszont k é k - szeműekne k és vöröshaj úakna k ábrázolják őket. Sőt — teszi hozzá, a művészekr e célozva —, ha a lovak vagy a szarvasmarhá k festeni és szobrot faragni tudn ának , akkor istenképmásai k ló, vagy szarvas- mar h a alakjá t öltené k mag uk r a [15].
Mar x Károl y A hegeli jogfilozófia kritikájához című m u n k á j á n a k 1844-ben megjelent Bevezetésében megállapítja , hogy »Németország- ban a vallás kritikája lényegébe n lezárult , má r pedig a vallá s k r i t i k á j a minden kritika előfeltétele .
A tévedés világi létezése kompromittálódott , m i u t á n mennyei ora- tio pro aris et, focis-át megcáfolták. Az ember, aki a mennyország f a n - tasztikus valóságában, ahol emberfel etti embert keresett, csak önma - gána k visszfényét (Widerschein) talált a meg, nem lesz többé h ajland ó arra, hogy csak önmagának látszatát (Schein), csak a nem-embert találj a meg, mikor igazi valóságát keresi és kell hogy keresse.
A vallástala n kriltika alapzata: az ember csinálja a vallást, ne m
a vallá s csinálj a az embert. Mégpedig a vallás annak az embernek az öntudat a ié s az önérzete , aki vagy mé g nem szerezte meg önmagát, vagy m á r ismét elvesztette. De az emb e r nem valami elvont, a világon kívül kuksoló lény . Az ember az az ember világa, az állam , a társadalom.
Ez az állam, ez a társadalo m t ermeli a vallást , egy visszájára fordított világtudatot, m e r t maga is visszájár a fordítot t világ. A vallá s ennek a világnak általános elmélete , enciklopédikus összefoglalása, népszerű fo rmáb a öntöt t logikája, spiritualista becsületügye , lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lénye g fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága . A vallás elleni küzdele m t eh á t közvetve küzdele m ama világ ellen, amelynek szellemi aromája a vallás.
A vallási nyomorúsá g a valóságos nyomorúsá g kifejezése, s egy- szersmind tiltakozás a valóságo s nyomorúság ellen. A vallás a szoron- gatott t e r e mt mé n y sóhaja , egy szívtele n világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A vallás a nép »ópiuma« [16].
Marx fejtegetéséhe z n e m szükséges magyarázato t fűzni. De ki kell emelni azt a m a r x i gondolatot, mely szerint a valláso s em be r a men ny- orszá g fantasztikus világában , ahol emberfelett i emb ert keresett, csak önmag a visszfényét, azaz látszatát talált a meg. Ez azér t fontos, mert ezzel Marx rávilágítot t arra , hogy bár a vallá s a valóságo t tükröz i vissza, de a látszatot valóságnak , a valóságot pedig látszatna k veszi, vagyis me gha misí t ja a valóságot. Az a világnézet, amely a látszatvilá- got tükrözi, n e m lehet igaz. Ha viszont n e m igaz, akkor nem tudomá - nyos. A vallás teljesen t ud omá ny talan világnézet és logikai értelem - ben nem is t ar t igényt a tudományosságra , tehát nem filozófia.
Azon kívül, hogy mi n de n filozófi a tudományos jellegű , illetve tudományos igényű , rendszeres világnézet , — milyen közös jegyek, vonások jellemzik mé g a filozófiát. Ezeket a közös jegyeket, vonásokat két problémába n lehet összefoglalni: a filozófia alapkérdésében és pár- tosságában. Előr e kell bocsátanunk , hogy minden filozófiának , de külö - nösen valamennyi ú j k o r i filozófiai rendszernek közös az alapkérdése, és valamennyi filozófia pártos ideológia. Beszéljün k részletesebben ezekrő l a problémákról . K e z d j ü k a filozófi a alapvet ő kérdésével. Mi a filozófia alapkérdése?
Minden, de különöse n az ú j a b b filozófi a fundament áli s, nagy k ér- dése a lét és a t u d at , az anyag és a gondolkodás, a természe t és a szellem viszonyána k kérdése. A filozófiai alapkérdés konkrét értelembe n abba n ju t kifejezésre , hogy mi az elsődleges, az eredendő é s mi a má - sodlagos, a leszármazott : a lét vagy a tu d at , az anyag vagy a gondol- kodás, a természe t vagy a szellem. Ezt a filozófiai alapkérdé s egyik oldalának is szoktuk nevezni. Ez a kérdé s a vallással, az egyházzal szemben abba n csúcsosodi k ki, hogy isten teremtette- e a világot, vagy
mindöröktől fogva megvan-e a világ.
De a filozófia alapvető kérdéséne k v a n még másik oldala is. Ké -
pes-e gondolkodásunk a valódi világo t megismerni, képesek vagyunk-e
a valóságo s világról való képzeteinkben és fogalmainkba n a valóság helyes tükörképét megalkotni? Egvszer ű szavakkal szólva: megis mer- hető-e a világ és a világró l szerzett ismerete k megbízható , hű , helyes ismeretek-e ? A filozófi a alapkérdésének ezen oldala végső soron az ob- jektí v igazság elismerésébe n vagy tagadásába n n ye r értelmet.
Miér t éppe n a lé t és a tudat, az anyag és a gondolkodás, a t e r m é - szet és a szellem viszonyának kérdés e a filozófia alapvet ő kérdése ? Először azért , m e r t a filozófi a tárgyá t képező általáno s világnézeti problémá k sorában ez a legáltalánosab b kérdés, és mint ilyen, vég - telenü l széles területe t érint, fog át. Másodszor azért , mer t ennek a kér- désne k előzetes megoldásán múli k az összes többi filozófiai probléma megoldása. Harmadszor pedig azért, m e rt ezen kérdés ilyen vagy olyan megoldás a m á r eleve meghatározza az adott filozófiai világnézet jel- legét.
Végső elemzésben a filozófia alapvető kérdése csupán kétféle- képpen oldható meg: materialista vagy idealista módon. Pontosabban szólva a filozófusok szerint, hogy milyen választ a d n a k arra a kérdésre , hogy mi az elsődleges, az eredend ő és a másodlagos , a leszármazott : a lét vagy a tudat, az anyag vagy a gondolkodás, a természe t vagy a szellem, — két nagy tábor t alkotnak. Azok, akik azt állítják, hogy a szellem az elsődleges, az eredendő a természettel szemben, tehá t végső fokon a világ valamilyen teremtésé t tételezik fel — és ez a t e- remté s a filozófusoknál , példáu l Hegelnél , gya kra n sokkal bonyolúl - t a bb és lehetetlenebb, mint a kereszténysé g felfogásában — az ideal^
mus táborát alkotják. A filozófusok másik része pedig, amely a termé- szetet tekinti elsődlegesnek, eredendőnek a szellemmel szemben, a ma-
terializmus különböző iskoláihoz tartozik [17].
A materializmus és az idealizmus fogalmát csakis a fenti érte - lemben helyes használni. A filozófia történetébe n mindig hallatlan zavart jelentett , amikor más t a rt a lm a t tulajdonítottak nekik. Éppe n ezér t el kell ítélnün k azt az idealista meghatározást, mely szerint a materializmus azon felfogás, amely »az anyag és szellem közti lénye - ges különbsége t tagadj a« [18] Ez az önkényes idealista koncepció a m a- terializmust azonosítj a a vulgármaterializmussal , vagyis általába n a materialista filozófiát vulgármaterialist a világnézetnek t a r t j a .
Valójában a materializmus olyan filozófiai világnézet, amely a létet , az anyagot, a természetet elsődlegesnek , eredendőnek , a tudat ot , a gondolkodást, a szellemet pedig másodlagosnak , leszármazottna k tekinti. A materialista világszemléle t egyszerűen azt jelenti, hogy az objektív valóságot, az anyagi világot, a természetet, a társadalma t és az ember i gondolkodás t olyannak vesszük, mint amilyen, anélkül , hogy bármit is hozzáadnánk, ami attól idegen.
Ezzel szemben az idealizmus olyan filozófiai világnézet , amely
a tudatot, a gondolkodást , a szellemet t a r t j a elsődlegesnek , eredendő-
nek, a létet, a természete t pedig másodlagosnak , leszármazottnak . Az
idealista világszemlélet ezáltal a valóságot, a természetet , a társ adal -
mat és emberi gondolkodást eltorzítja és meghamisítja .
Azt kérdezhetné valaki, hogy ha az idealizmus hamis, helytelen világnézet, a kk or miér t van mégi s létjogosultsága. Erre a problémára magyarázatot kap unk , ha megvizsgáljuk az idealizmus ismeretelmélet i és osztály gyökereit. Melyek t eh á t az idealizmus ismeretelmélet i és osz- tálygyökerei ?
Az ember i megismeré s n e m egyenes, ha ne m egy körsorhoz, s p i r á- lishoz vég nél kül közeledő görb e vonal, ne m egyszerű , ha nem végte - lenül bonyolult, ellentmondáso s folyamat. Ebben a határta lanu l bonyo- lult emberi megismerésben , különösen a fogalomalkotásban megvan a lehetősé g arra , hogy a gondolkodás elszakadjon a valóságtól, egyenes- vonalúvá vál j é k és m egm er eve dj ék . A fogalomalkotásnak alapvet ő sajátossága az absztrakció, az elvonatkoztatás . így példáu l a ház fogal- má t megalkotva, meg kell ragadni az egyes, különböző háza k közös jegyeit, tulajdonságait , vonásait és el kell ezeket vonatkoztatni az egyes házaktól . A ház mint fogalom, nem más, mint az egyes házak közös jegyeit, vonásai t stb. egybefogó é s elvonatkoztató gondolattartalom.
Mindez azonban azzal a veszéllyel jár , hogy egyesek az absztrakciót valóságnak, a valóságot viszont absztrakcióna k vehetik. Ez a lehetősé g állandóa n fennáll , és ebben rejlenek az idealizmus ismeretleméleti gyökerei .
Lenin Aristotelesnek Metafizika című könyvéről készítet t konspek- tusában az idealizmus ismeretelmélet i forrásairól a következőke t í r j a :
»Amikor az (emberi) elme az egyes dologhoz nyúl, másolatot (fogalmat) készít róla, ez n e m egyszerű, nem közvetlen, n e m tükörszerűen holt, h a n e m bonyolult, kettéhas adt, cik-cakszerű aktus, amely magában foglalja azt a lehető- séget, hogy a képzelet messze repül az élettől; sőt mi több, m a g á b an f og lalj a azt a lehetőséget, hogy az a bs zt ra kt fogalom, az eszme képzeletté (végeredmény- ben istenné) alakul át (mégpedig úgy, hogy az e mb e r észre sem veszi, nem ébr ed az átalakulás tuda tár a). Mert a legegyszerűbb általánosításban is, a legelemibb általános eszmében (az »asztal« általában) van bizonyos adag képzelet«. [19].
