548 STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ
CRAIG, J.:
A NÉPSÚRÚSÉG VÁLTOZÁSA!
ÉS MÓDOZATA!
(Population density: changes and patterns.) -—- Papulatíon Trends. 1979. 17. sz. 12—16. p.
A cikk Nagy-Britannia népsűrűségének te- rületi megoszlását vizsgálja az 1931 és 1971 közötti időszakban, különös tekintettel az 1961 és 1971 közötti évtizedre. Az adatok legnagyobb része az 1971. évi népszámlálás—
ból származik. A területi egységek elhatáro- lása is az 1971. évi népszámlálásnak megfe- lelően történt. A korábbi évek adatait át- számították az 1971. évi területi határokra.
Az adatok a bruttó népsűrűségre vonatkoz- nak, azaz az összterülethez viszonyított né- pességszámro.
Nagy Britannia népsűrűsége 2 lakos/hek- tár kereken, 200 lakos négyzetkilométeren- ként. Az átlag azonban az országon belül nagy eltéréseket takar és a népesség több—
sége általában sokkal sűrűbben lakik.
A népsűrűség minden egyes közigazgatási egység vonatkozásában feltérképezhető. A népsűrűségi mutatókat és a térképeket azon- ban ritkán összesítik például annak a vizs—
gálatára, hogy az embereknek milyen so- kasága él hasonló sűrűséggel. Ennek egyik oka az lehet. hogy a népsűrűséget bizony- talan mutatónak tekintik, mivel értéke a te—
rület kiválasztásától és nagyságától függ.
Ezért az egyes területtípusokra speciális nép—
sűrűségi lajstromok készültek, s így az egyes területtípusokra kiszámítható a népesség nép- sűrűség szerinti megoszlása, valamint a nép-
sűrűség középértéke.
A szerző több tábla és ábra segítségével szemlélteti a népsűrűség változásait az em- lített időszakokra. Ennek során bemutatja a városi kerületek és az egyházközségek nép- sűrűsége változásainak trendjeit a medián. az alsó kvartilis és a felső kvartilis vonatkozásá- ban, majd az 1961—1971-es évtizedre loga- ritmikus skálán ábrázolja e változásokat és a népesség megoszlását népsűrűség szerint
a ritkán és sűrűn lakott területekre. az ipari vidéki és külvárosi területekre, a városi te- rületekre és a sűrűn lakott városi területekre, továbbá a növekvő népességű városi kerü- letek és egyházközségek arányát terület sze-
rint, ugyanebben a bontásban.
Szemléletes táblában közli a szerző a né—
pesség 1971. évi népsűrűségének megoszlá- sát regionális bontásban és népsűrűségi ka- tegóriák szerint, kombinatív csoportosításban.
Ugyanez a tábla tartalmazza az egyes ország—
részek (Nagy—Britannia, ezen belül Anglia, Skócia és Wales), illetve régiók (városcsopor—
tokkal rendelkező és nem rendelkező terüle- tek regionális bontásban) városi kerületekben és az egyházközségekben élő népessége népsűrűségének mediánjait. Az 1971. évre el- végzett számítások szerint az egy hektárra jutó népsűrűség mediánja a legmagasabb (33) a városcsoportokkal rendelkező délkeleti régióban. a legalacsonyabb (5) a városcsa—
partokkal nem rendelkező Kelet-Angliában.
Nagy-Britannia egészében a medián értéke hektáronként 25 lakos, ezen belül Angliában 26 lakos, Skóciában 27 lakos, Walesben pe-
dig mindössze 9 lakos volt.
Érdekes ábrával mutatja be a szerző a népesség bruttó áramlását az 1961 és 1971 közötti évtizedben a 40—50 lakos népsűrű- séggel rendelkező városi kerületek és egy- házközségek felé az ennél magasabb és ala—
csonyabb népsűrűségű megfelelő kategóri—
ákból. Az ábra szerint a 40—50 lakos nép- sűrűséggel rendelkező városi kerületek és egyházközségek népességszámából a maga- sabb és alacsonyabb népsűrűségű csopor—
tokba történő elvándorlást messze túlhalad- ta a magasabb és alacsonyabb néDsűrűsé—
gű csoportokból ide történt népességáram- lás. Ennek következtében e népsűrűségi ka— , tegória népességszámában elég jelentősnek mondható nettó növekedés tapasztalható az emlitett évtizedben.
(Ism.: Kármán Tamásné)
TÁRSADALOMSTATISZTlKA
CRlTTO. A. :
MÓDSZERTAN! SZEMPONTOK A TÁRSADALMl JELZÖSZAMOK
TANULMANYOZÁSÁBAN
(Methodological aspects ln the study of social in—
dicators.) — Labour and Society. 1979. 4, sz. 331-354.
p.
A tudományos módszertan egyik központi problémája a fogalmak és a megfigyelések között fennálló kapcsolat. A szerző ezt azzal magyarázza, hogy a megfigyeléseknek a fa—
galomalkotásban, a dimenziók meghatározá- sában és ezek helyességének gyakorlati el-
lenőrzésében, igazolásában egyaránt döntő jelentőségük van. (A dimenzió kifejezést a tanulmány az osztályozási kritérium szinoní-
májaként használja.)
A mérés, az osztályozás, a fogalmak és a megfigyelések közötti kapcsolatteremtés prob- lémája abból adódik, hogy minden olyan esetben, amikor a megfigyelt egységeket va—
lamely dimenzió szerinti kategóriáknak meg—
felelően kisérelik elrendezni, kétukülönböző világ összekapcsolására tesznek kisérletet. A dimenzió tartalmában általános és elvileg végtelen számú konkrét megfigyelt jelenséget
