Kociánová, H.: A nemzeti jövedelem felosztása a fejlett tőkés országokban

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1 273

részt vizsgálják meg. történtek—e a gazdaság—

ban időközben olyan szerkezeti változások, amelyeket figyelembe kell venni. Ha ez az eljárás sikeres, akkor a modellekkel szemben gyakran hallható ellenvetés (hogy ti. a mo—

dellek nagyrészt elavult információs bázissal operálnak), önmagától megdől.

Az ökonometriai modellek elterjedésének további okául a szerző a számítógépek te—

rületén bekövetkezett nagyarányú fejlődést jelöli meg, ami lehetőséget nyújt ezer vagy még ennél is több változót tartalmazó modellek kezelésére. Az ökonometriai ismeretek elterjedése a gazdaságkutatók körében ép—

pen úgy lehet oka, mint következménye az ökonometriai modellek általános gyakorla- tának. Végül, de nem utolsósorban emlí- tendő, hogy a modellt egyre többen tekintik a racionális gazdasági döntések eszközének.

amellyel különböző gazdaságpolitikai intéz- kedések várható következményei szemléltet- hetők. Ennek megfelelően a modelleknek a gazdaságirányításban való gyakorlati fel—

használása a jövőben feltehetően erősödni fog.

A szerző azokat az ellenvetéseket is ösz—

szefoglalja, amelyek a modellekkel szemben Amerikában is megnyilvánulnak. Az egyik az, hogy egyes modellezők — kedvezőbb becslé—

si, illetve előrejelzési eredmények elérése ér- dekében -— olykor ökonometriaelméleti elve- ket sértenek meg, illetve bizonyos követel- ményeket nem vesznek kellőképpen figye—

lembe. A második ellenérv az, hogy egyes modellezők eredményeiket nem rendszeresen, folyamatosan, hanem csak alkalmilag hozzák nyilvánosságra, ami ezeknek nyomon követé- sét, a gyakorlatban való alkalmazását nehe- zíti. A leggyakrabban hangoztatott ellenérv szerint a modellek túlságosan aggregáltak, célváltozójuk kevés, és így a gyakorlati gaz—

daságpolitikus számára nem mondanak ele—

get. A szerző az igazságnak megfelelően azt is hangsúlyozza, hogy a prognózisok már em—

lített kedvező ,,találataránya" mindenképpen csak az 1974 előtti időszakra érvényes; a vi-

lággazdasági válságot követő évekre a mo—

dellek nem tudták előrejelezni a nem várt hirtelen változásokat.

A szerző a következőkben a Data Resour- ces Incorporated (DRI) által kidolgozott modellek családjával foglalkozik részletesen. Ez a vállalat az Egyesült Államok, Kanada, .Ia- pán, a Német Szövetségi Köztársaság, Nagy- Britannia és Olaszország számára dolgoz ki makromodelleket, amelyekkel mindenekelőtt a bruttó társadalmi termék előállításának és felhasználásának körébe tartozó jelenségeket vizsgálják. Nem kevésbé jelentősek a DR! ál- tal kidolgozott mikromodellek sem, amelyek a forgalom, a vállalati termelés, a költség- és áralakulás, a foglalkoztotottság jelenségeit jelzik előre ágazati szinten. Fontos szempont

ebben az esetben, hogy a makromodell és az egyes mikromodellek között az összhan- got, illetve konzisztenciát biztosítsák, A modellek rekurzív szerkezete esetében ez termé—

szetesen könnyebb. mint nagyszámú kapcso—

lat interdependenciája esetén. A mikromodel—

lek mérete, aggregációs szintje többnyire a megrendelők kívánsága szerint alakul. Döntő követelmény továbbá, hogy a modell számí—

tástechnikailag könnyen kezelhető legyen.

A DRI—modelleket évente újrabecsülik úgy, hogy az újabb adatokat hozzácsatolják az eredeti adatbázishoz: az adatok jelenleg '1948—ig, más változók esetében 1955-ig nyúl- nak vissza. Ezzel a prognóziseredmények —- az idősorok hosszabbodásával -— egyre biz- tosabb alapon nyugszanak.

A rövid távú előrejelzések időhorizontját a szerző általában húsz negyedévben jelöli meg. Szignifikáns előrejelzések általában 6—8 negyedéven túl nem várhatók. A szerző a mo' dellek gyakorlatban való alkalmazásának to- vábbi fejlődését elsősorban a mikromodellek területén várja.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

KOCIANOVA, H.:

A NEMZETI JÖVEDELEM FELOSZTÁSA A FEJLETT TÖKÉS ORSZÁGOKBAN

(Rozdelováni národniho duchodu ve vyspelych ko- pitalistickych zemich po druhé svetové válce.) — Ekonomicky Casopis. 1980. 1. sz. 271—283. p.

A fejlett tőkés országoknak a tudományos—

műszaki forradalom időszakába való belépé- Se jelentős változásokat idézett elő nemzeti jövedelmük elosztásában. ,

A létrehozott új értéknek a tőke és a munka közötti felosztását számos tényező befo—

lyásolja. Ezek közül a legfontosabbak az egy dolgozóra jutó új érték, a társadalmi munka termelékenysége, a termelésben részt vevő tárgyiasult és élő munka közötti arány, a kereslet volumenének növekedése, valamint a munkanélküliség aránya, Ezek a tényezők e- gyüttesen befolyásolják a munka nemzeti jö- vedelemben való részesedésének alakulását.

A fenti tényezőkben (: háború befejezése óta jelentős változások mentek végbe, és az elsősorban (: tudományos—műszaki forradalom eredménye. A háború óta eltelt idősza—

kot a fejlett tőkés országokban a gyors gaz- dasági fejlődés jellemezte, amelyet csupán nem túl jelentős válságszakaszok szakítottak meg. ezeknek időtartama és erőssége azonban országonként igen nagy mértékben kü- lönbözött. Ezek (: válságperiódusak túlnyo- mórészt megegyeztek abban, hogy a válság nem idézte elő a nemzeti jövedelem csök- kenését, hanem csupán az emelkedés ütemét csökkentette. Az is megfigyelhető volt, hogy

(2)

1 274 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ

a növekedés folyamata általában hosszabb ideig tartott, mint a visszaesések időszakai.

Ilyen körülmények között a háború után egy olyan hosszú időszak alakult ki, amelyet a kapitalizmus ,,idillikus" korszakának szoktak nevezni, aminek azután a hetvenes évek első harmadában lejátszódott, azóta nagyobb mé—

retűvé vált válságjelenségek vetettek véget.

A tanulmány azt vizsgálja, hogy ebben a hosszú időszakban egyes országokban milyen változások mentek végbe az új értéknek a tőke és a munka közötti megoszlásában. Szer—

ző két kérdés körül csoportosítja mondani- valóit. Elsősorban azt elemzi. hogy az új érték '

tőke és munka közötti megoszlásának trend—

vonala hogyan értelmezhető. Mint másik probléma merül fel annak a vizsgálata, hogy a gazdaság ciklikus ingadozása milyen ha- tást gyakorolt a nemzeti jövedelem elosztá—

sára, és hogy az ilyen forrásból származó ha- tások miben térnek el a korábbi válságos időszakokban megállapítható hasonló hatá-

soktól.

A fontosabb tőkés országok adatainak vizs- gálata alapján megállapítható, hogy a hábo- rú óta eltelt időszakban a kérdéses orszá- gokban nőtt a munka részesedése a nemzeti jövedelemben. A részesedés abszolút nagy- sága és ennek időbeli növekedése azonban az egyes országokban igen különböző volt.

1950 és 1974 között Nagy-Britanniában 7, Franciaországban 22, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 23 százalékkal emelkedett az élő munkára jutó részesedési arány.

A részesedés abszolút mértéke azonban 1974- ben Nagy-Britanniában 79 százalék, Francia—

országban pedig csak 65 százalék volt.

A nemzetközi adatok részletes elemzése azt mutatja. hogy a háború óta eltelt idő- szakban a legfejlettebb országokban volt a legnagyobb az élő munka részesedése a nemzeti jövedelemben. vagyis pozitív korreláció állapítható meg a gazdasági fejlettség és az élő munkának a nemzeti jövedelemben való részesedése között.

A tudományos—műszaki haladás és a gaz—

daság szervezettségében bekövetkezett fejlő- dés a legtöbb tőkés országban alapvetően megváltoztatta a foglalkoztatott népesség jö- vedelmének források szerinti szerkezetét. Az összes fejlett tőkés országokban nőtt a bér- ből élő népesség aránya. Ez az arányszám az Egyesült Államokban 80,3 százalékról 92,3 százalékra. a Német Szövetségi Köztársaság—

ban 70 százalékról 8'5,1 százalékra emelkedett. Ez azzal magyarázható. hogy a nagy- tőke igen sok kisvállalkozót tett tönkre, és így a tulajdonosbál bérmunkást csinált. Ugyan—

akkor erősen nőtt a gazdaságban az infra- struktúra aránya, ami szinténo bérből élők számának növekedését vonta maga után.

Nem ilyen egyértelműen kedvező a kép a bérből élők szempontjából akkor, ha az át-

lagkereseteknek a nemzeti jövedelemben va- ló részesedési arányát vizsgáljuk. Ebben az esetben az élő munka részesedési aránya a vizsgált 30 esztendő alatt csak Nagy—Britan—

nlában nőtt határozott mértékben, Francia- országban ennek az aránynak a csökkenését lehet megállapítani, míg az Egyesült Álla—

mokban és a Német Szövetségi Köztársaság—

ban csak szerény volt az arányszám emelke—

dése. Az élő munka részesedési arányának viszonylag kedvezőtlen fejlődése azzal ma—

gyarázható, hogy a gazdaság gyors fejlődé- séhez nagy beruházásokra van szükség. ami- re csak a növekvő nyereségek nyújthatnak fedezetet.

Az 1920-es évek végén a termelés és az árak növekedésével egyidejűleg növekedtek a munkabérek is. Ugyanakkor azonban a nyereségek még nagyobb mértékben emel—

kedtek. így az élő munka részesedése a nemzeti jövedelemben jelentősen csökkent. A konjunktúraciklus lemenő szakaszában — az 1930-as évek elején —- az árakkal együtt a munkabérek is csökkentek, és növekedett a munkanélküliség. A termelés volumene azonban olyan mértékben csökkent, hogy a nye- reségek még a munkabéreknél is nagyobb mértékben visszaestek, így tehát a munka- béreknek a nemzeti jövedelemben való ré- szesedése emelkedett.

A harmincas évek gazdasági válságának tehát az az egyik érdekes jelensége, hogy a munkabéralap nem csökkent a termelés volumenével azonos arányban. Ez azzal ma- gyarázható. hogy a vállalkozók igyekeztek jó szakmunkásaikat megtartani a remélhető fel- lendülésre való felkészülés céljából. A nagy világválság éveiben tehát a munkabérek job—

ban megtartották fejlődési trendvonalaikat.

mint a vállalkozói nyereségek.

A második világháború utáni három évti- zedben a munkabérek mozgása mintegy éves késéssel követte a nyereségek alakulását. Az állammonopolista kapitalizmus gazdaságpoli—

tikáját ekkor a konjunktúraciklus csökkenté- sére való törekvés jellemezte. A nemzeti jö- vedelem elosztásánál a munkabérek növeke—

désének a fékezésére irányuló szándék érvé- nyesült. llyen hatást fejtett ki az államok adó- politikája is, mivel a béreket terhelő adók többször is emelkedtek, míg a vállalatok gyak—

ran nagy adókedvezményekben részesültek.

Végső soron tehát az történt, hogy kemény harc folyt a tőkések és a munkások között pozícióik megjavításáért vagy legalább meg- őrzéséért.

A háború befejezése óta a termelés nö- vekvő koncentrációja és a tőke monopolizá- lása a bérmunka emelkedő koncentrációját vonta maga után. ami a kötelező kollektív szerződésekben is kifejezésre jutott. A kollek- tiv szerződések által teremtett kötöttségek 'mi- ott a konjunktúra kedvező fejlődésének idő-

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

1 275

szakában viszonylag korlátozott volt a bér—

emelések lehetősége. Ugyanakkor új jelen- ségként állapítható meg, hogy a nominál bé- rek még a válság legmélyebb pontján sem voltak csökkenthetők. Ez azt jelenti. hogy a munkaerőre mint árura is érvényesek voltak a tőkés piac törvényei. A csökkenő kereslet ——

a fokozódó munkanélküliség — nem eredmé—

nyezi a bérek csökkenését. Ez a helyzet egy új gazdasági jelenség feltűnését eredményez- te, mégpedig a munkanélküliség és az in—

fláció egyidejű létezését és fokozatos erősö- dését.

Általános jelenség volt minden országban, hogy az 1950-es évek közepe óta az árszín—

vonal és a munkabérek állandóan emelked- nek, még a depressziós időszakokban is fo—

lyamatos volt ez az emelkedés. Ugyanakkor a nyereséghányad csökkenésének megakadá- lyozására törekedtek, mivel a megfelelő üte- mű műszaki fejlődés biztosításához állandó- an nagyobb beruházásokra volt szükség. En- nek érdekében az árak csökkenését is oka- dályozták, hogy így a kívánatos nyereségtö- meg a csökkent forgalom mellett is biztosít—

va legyen.

A szakszervezetek ezekben az években igen erős harcokat folytattak a munkásság jogai- nak ve'delmére. Több esetben sikerült is el—

érniök a névleges bérek növelését, még olyan esetekben is, amikor a munka termelékeny—

sége nem emelkedett, vagy néha csökkent.

Az 1960—es évek közepe óta a dolgozók helyzetének romlása nem annyira a reálbé—

rek csökkenésében. mint inkább a munkanél- küliség emelkedésében jutott kifejezésre. A munkabérek előforduló csökkenése nem volt egységes az összes jövedelemkategóriában.

A jövedelmek csökkenése a legtöbb foglalko- zási ágban csak olyan mértékű volt, hogy in—

kább csak a megtakarítás mértékét csökken-

tette, de nem eredményezte a fogyasztás

visszaesését. Ez azzal magyarázható, hogy a hosszú kedvező konjunktúra időszakában ki—

alakult fogyasztási szokások vagy más szóval a növekedett igények miatt a dolgozók nagy része a rosszabb időszakokban is ragaszko- dott az egyszer már elért fogyasztási színvo—

nalhoz, és nem gondolt a kedvezőtlenebb helyzetre történő tartalékolásra.

Nem kétséges viszont, hogy a fogyasztók ilyen viselkedése jelentős mértékben hozzájá—

rult a válságciklusok enyhe lefolyásához, mert viszonylag magas színvonalú állandó fogyasz—

tói keresletet biztosított. A válságperiódusok enyhe lefolyásával magyarázható, hogy a há- ború utáni 30 esztendőben a tőke és a munka között nem került sor nagyobb összeütkö- zésekre. Ilyen irányba hatott az a magas gaz—

dasági színvonal is, amelyet a legfejlettebb tőkés országok ebben az időszakban elértek.

Ezekben az években a gazdasági élet hul- lámzása olyan enyhe volt, hogy ez nem ered—

ményezte a dolgozók életszínvonalánok olyan hanyatlását, mint a korábbi gazdasági vál- ságokban.

A tőke oldaláról nézve a háború utáni há- rom évtizedet a tőke koncentrációjának fo- kozódása jellemezte. A gazdasági élet hul-

lámzása elsősorban a kisüzemeket sújtotta.

Azok a mennyiségi változások, amelyek a termelésben, a foglalkoztatottságban, a mun—

ka termelékenységében, az árakban és a munkabérekben mentek végbe. általában az egész időszakban egyenlő mértékben befo- lyásolták a tőke és a munka helyzetét. Ezért nem állítható, hogy a háború után a bérmun—

ka helyzetében valamiféle javulás következett volna be, a munkás relatív helyzete a kopi- talizmusban továbbra is változatlan maradt.

(Ism.: Hajpál Gyula)

KRUTIKOV, F.:

A FIZETÖKÉPES KERESLET

PROGNOSZTIZÁLÁSÁNAK TUDOMÁNYOS ALAPJAI (Naucsnüe osznovü prognozirovanija platezseszpo- szobnogo szprosza.) — Planovoe Hoziaisztvo. 1980. 1.

sz. 68—74 9.

A prognózisok között a Szovjetunióban fontos szerepet játszik a fizetőképes kereslet prognosztizálása. Ahhoz, hogy az anyagi ja- vakkal a lehetőségekhez képest mindenki a legjobban legyen ellátva, a tervezőszervek- nek megfelelően pontos információkkal kell rendelkezniük a keresletről, az áruválaszték- ról stb. A kereslet prognosztizálása a fejlett szocializmus időszakában válik különösen je—

lentőssé.

A kereslet prognosztizálásának fontos fel- adata annak számbavétele, hogy a tervező és gazdasági szervek miként reagálnak a gazdasági stratégiára. A távlati tervezésnél orientáló szerepe van a racionális fogyasz- tás távlati normájának. A prognózis ezen ra—

cionális fogyasztási normák elérését üteme- zi az árualapokkal összhangban. A kereslet—

prognózisok többnyire korreláció- és regresz—

sziós elemzésen alapuló gazdaságmatemati- kai modellezéssel készülnek.

A kereslet mint a fizetőképes szükséglet megjelenési formája szorosan kapcsolódik számos fontos népgazdasági tényezőhöz, illetve azokkol szoros kölcsönhatásban áll. A keresletet befolyásoló tényezők azonban egy- egy időszakban különböző erősséggel fejtik ki hatásukat. Ezért nem lehet a kereslet fej- lődésének valamely, már ismert alakulását rögzíteni és egyszeren a jövőre kivetíteni.

Minthogy a keresleti prognózisokat a szo- cialista gazdaság fejlődésének törvényével kell összekapcsolni. számba kell venni a la- kosság és egyes csoportjai pénzbeli jövedel-