STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 771
Az utóbbi évek beiskolázási adatai szerint a fiúk és a lányok azonos arányban iratkoz—
tak be középfokú oktatási intézményekbe. A felsőoktatásban a régió egyes országai kö- zött jelentős különbségek mutatkoznak. Nyu—
gat- és Dél-Európában, valamint Észak-Ame- rikában a férfiak aránya meghaladja a nő- két. A kelet—európai országokban (Csehszlo- vákia és Románia kivételével) a nők ará- nya magasabb a felsőoktatási intézmények- ben tanulók között. Meg kell azonban je—
gyezni, hogy a nők nagyobb hányada ta- nul olyan felsőoktatási intézményekben. ame—
lyeknek képzési ideje rövidebb, mint az egye—
temeké. A férfiak és a nők között azonban a legnagyobb különbség a szakok megválasz—
tásában van. A régió legtöbb országában a pedagógus és egyéb humán szakokon tanul a továbbtanuló nőknek több mint fele. A ter—
mészettudományi szakokon tanulók esetében jelentős különbség van a régión belül. Nyu- gat—Európában a férfiak aránya nagyobb, mint a nőké a természetudományi szakokon és az orvostudományi egyetemeken, műszaki egyetemekre pedig nők alig iratkoznak be.
A kelet-európai országokban valamivel több nő jár a természettudományi karokra, mint férfi, és számottevően több az orvostudomá—
nyi egyetemekre; a műszaki egyetemekre pedig lényegesen kevesebb nő jár, mint fér- ii.
A nők foglalkoztatottságának alakulása szempontjából lényeges a demográfiai ténye- zők hatása. A demográfiai átmenet, a csök—
kenő halandóság és termékenység jelentős hatással volt a nők munkavállalására, A ter—
mékenység csökkenése nyilvánvalóan össze- függ a nők növekvő arányú munkába állá—
sával. de nehéz megállapítani, hogy a ki- sebb gyermekszám teszi könnyebbé a nők
munkavállalását, vagy a munkavállaló nők
korlátozzák termékenységüket. A házasságkö- tési kor ugyanakkor csökkent a régió orszá—
gaiban. aminek következtében a nők csök—
kenő foglalkoztatottságára lehet számítani, a legtöbb országban azonban a gyermekszü- lés ís korábbi életkorban következik be, emi- att a nők hosszabb időszakon keresztül ké- pesek munkát vállalni. A női foglalkoztatot- tak arányának növelése irányába hat az is, hogy növekszik a nem házas nők aránya is.
A tanulmány elkészítésekor más tényezők—
nek a férfiak és nők foglalkoztatottsági kü- lönbségeire gyakorolt hatását is vizsgálták, ezek a tényezők azonban nehezen számba vehetők, és még nehezebben számszerűsíthe- tők. llyen vizsgált tényezők voltak például:
— a fiúk és lányok viselkedésmintáiban tapasztal- ható különbségek;
— a fizikai erőben és az egészségi állapotban mutatkozó különbségek;
—— a képességekben mutatkozó különbségek;
—— a munkáltatók álláspontja a nők foglalkoztatása kérdésében;
73:
—- a munkából való hiányzások;
— munkahely—változtatások.
A nők fokozódó munkába állása hatást gyakorol az időmérlegre is. Az EGB-régión belüli időmérleg-összehasonlítások azt mu- tatják, hogy a gazdaságilag aktív nőkre több teher hárul. mint akár a háztartásbeli nőkre, akár a férfiakra. A heti szabadidő (ötnapos munkahetet figyelembe véve) a dolgozó nők esetében 24. a háztartásbeli nők esetében 33, a férfiak esetében pedig 34 óra átlago- san.
A nők gazdasági aktivitásának jövőbeli alakulását a tanulmány alapvetően négy té- nyező figyelembevételével vázolja:
1. a demográfiai tényezőket lényegében előre le- het látni: az 1950 körüli születési hullám és az első világháború miatti alacsony születési arányok követ—
keztében a munkaképes korú népesség a legtöbb or—
szágbon növekszik az l980-as évek közepéig;
2. tekintettel arra, hogy a nőket nagyarányban foglalkoztató társadalmi szolgáltatások bővülésének lassulása, továbbá a textil- és ruházati iparban fog—
lalkoztatottak számának csökkenése várható a közel- jövőben, a nők elhelyezkedési lehetőségeinek romlá-
sával kell számolni;
3. a termelés automatizálása feleslegessé tesz szá- mos, korábban főként nők által végzett rutinműve- letet, és néhány szakképzettséget igénylő női tevé- kenységet is gépekkel végeznek: a nagyértékű gépek kezelését általában magasan kvalifikált technikusok.
mérnökök, jelenleg és a közeljövőben is általában férfiak végzik;
4. kedvező jelenség a nők toglalkoztatottságának alakulása szempontjából az irodai és információké—
zelési munkaalkalmak bővülése, valamint az egész gazdaságon belül a szolgáltatási szféra bővülése.
(ism.: Vukovich Gabriella)
BUTSCHEK, F.:
REJTETT MUNKANÉLKULISÉG AUSZTRlÁBAN
(Versteckte Arbeitslosigkeit in Österreich.) — WIPO Monatsberíchte. 1981. 7. sz. 385—395. p.
A szerző cikkében először a munkanélkü—
liség meghatározásának kérdésével foglalko- zik. Rámutat arra, hogy mivel az iparilag fej—
lett tőkés országokban a munkanélküliség je- lentős gazdasági problémává lett, újra fel- éledt a jelenség megfelelő mérésének vitá—
ja. Az egyes országok munkanélküliségi ada- tai és az azokból számított arányszámok ugyanis nem mindig hasonlíthatók össze, így ezeknek az adatoknak a szembeállítása tor- zításokhoz vezethet. Néhány országban — ezekhez tartozik Ausztria is — a statisztika azokra a munkanélküliekre terjed ki, akik vagy munkanélküli segélyben részesülnekl vagy a munkaközvetítőnél munkahelyre je—
gyeztették elő magukat. Ezzel szemben pél- dául az Egyesült Államokban a munkanél- küliek számát a háztartásstatisztíka havi min- tavételi adataiból állapítják meg. Az alkal- mazott meghatározás szerint munkanélkülinek számít minden olyan személy, aki a felvétel
772 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
eszmei időpontját megelőző négy héten be—
lül aktív módon munkahelyet keresett.
Már ezekből az eltérő adatgyűjtési mód- szerekből is bizonyos különbségek adódnak, ezen túlmenően azonban gyakran feltehető, hogy a nyilvántartott munkanélküliség mellett ,,rejtett" munkanélküliség is van. Ennek a megfontolásnak a kiindulópontja az ún. ,,má—
sodlagos munkaerő" fogalma. Ezen a munka- erő-potenciált képező fiatalok, idősebb fér—
fiak és házas nők értendők. Az .,elsődleges munkaerőt" viszonylag kevésbé érintik a kon—
junkturális ingadozások, a .,másodlagos mun- kaerőre" viszont erős hatást gyakorolnak. A gazdasági élet lanyhulósa idején a munka- erőnek legalább egy része feleslegessé vá- lik (a fiatalok nem tudnak elhelyezkedni), és csak a következő fellendülés szakaszában nyer foglalkoztatást. Amig az ilyen szemé—
lyek munkanélküli segélyben részesülnek vagy továbbra is aktív módon munkahelyet keres- nek, munkanélküliként megmaradnak a kere—
ső potenciál körében, ha azonban erről le- mondanak — és ez a magatartás is alapve- tően különbözik az ún. ,.elsődleges munka—
erő" magatartásától —- kiválnak ebből a kör- ből, és ,,rejtett munkanélkülivé" válnak. A szerző véleménye szerint még nem tisztázott kérdés, hogy ezek a feltevések korunkra mennyire érvényesek. Európára pedig általá—
nosságban nem tekinthetők érvényesnek.
A szerző véleménye szerint a rejtett mun- kanélküliség keletkezésének alapvető előfel- tétele a feszültségmentes munkaerőpiac. Mig a teljes foglalkoztatottság szakaszában való- színűtlennek tűnik a rejtett munkanélküliség, 1974—1975 óta megváltozott a helyzet. Elkép- zelhető, hogy a kimutatott munkanélküliek számának növekedésével rejtett munkanélkü- liség is keletkezett. Ennek abszolút és rela- tív — a nyilvántartott munkanélküliekhez vi- szonyított — nagysága az egyes országok aaz- dasági, demográfiai és intézményi adottsá- gai szerint változó, ezért a kifejező erejű elemzésnek mindig az adott országra kell vo—
natkoznia.
Problémák mutatkoznak a rejtett munka- nélküliek körének megállapításában is. Elvi—
lea érvényes az a tétel, hogy aki azonnal dolgozni szeretne, és nem szerepel a munka- nélküli—statisztikában, rejtett munkanélküli.
Ennek kapcsán azonban számos probléma ve- tődik fel (például a keresőhajlandóság cik—
likus változásainak megítélése, a kereslet vagy a munkaerőpiac igazgatásának befo- lyásai, a kereső nők arányának változásai, a mezőgazdasági vagy ipari foglalkozású önál—
lók elvándorlása nem önálló foglalkozások—
ba).
A tanulmány eltekint számos. a rejtett munkanélküliséget érintő gazdasági és egyéb tényezőtől, és a rejtett munkanélküliséget túlnyomórészt szociálpolitikai szemszögből
vizsgálja Ausztriában. Azzal a helyzettel fog—
lalkozik. amikor a dolgozni akaró személy részére nem kínálkozik munkalehetőség. A tanulmány nem foglalja magában azt (: né- hány ezer főre tehető csoportot sem, akiket szervezett átképzésben részesítettek.
Ezzel a korlátozással a rejtett munkanél- küliség megjelenési formái Ausztriában a kö—
vetkezők: mindenekelőtt azok a fiatalok, akik nem találnak munkahelyet, nem jelentkeztek a munkaközvetitőben, és akik még nem sze- reztek jogosultságot a munkanélküli segély- re; a fő keresőképes korban levő (30—55 éves) személyeket kevésbé érinti a rejtett munkanélküliség, inkább csak az olyan nők- nél tapasztalható. akik életük ,.második ke- reső szakaszában" vannak, vagyis akik — mi- után gyermekeik felnőttek — ismét munkát keresnek, de nem jelentkeztek (: munkaköz- vetítő hivatalban; a rejtett munkanélküliség- nek egy speciális formája léphet fel azoknál az idősebb dolgozóknál, akik a munkaerő- piac helyzetének hatására a tervezettnél ko- rábban mentek nyugdijba.
A rejtett munkanélküliség mértékének meg- állapitására szolgáló adatok egy részét a la- kosság megkérdezése útján nyerik. A legátfo—
góbb áttekintés a népszámlálásokból nyerhe—
tő. Ehhez járulnak 1968 óta a negyedéves, mintavétel útján végrehajtott mikrocenzusok, valamint a speciális mikrocenzusok (például az 1971. és 1974. évi felvételek, amelyeknek célja a munkaerő-tartalékok becslése volt).
Az 1978. évi próbaszámlálás kérdései kifeje- zetten a rejtett munkanélküliség feltárására irányultak. az 1979 szeptemberében végzett felvétel pedig kizárólag a nem foglalkozta- tottak álláskeresését tárta fel. Ennek során megkérdezték a munkanélkülieket, a nem ke- reső háziasszonyokat, a 18 éven felüli tanu—
lókat és a nyugdíjasokat, hogy jelenleg ke- resnek-e munkahelyet, és hogy a munkahelyet három hónapon, illetve tizenkét hónapon be- lül vagy csak később tudnák-e elfoglalni.
Ez utóbbi felvétel eredményei mellett prob—
lémát jelent, hogy adatai nem hasonlíthatók szorosan össze a munkanélküliségi statisztika eredményeivel, mivel a munkaügyi statisztiku- sok 1954. évi 8. nemzetközi konferenciája ál- tal adott meghatározás szerint az a személy számit munkanélkülinek, aki kész egy munka-
helyet azonnal elfoglalni.
A szerző az osztrák felvételekről szólva be- számol arról, hogy az 1971. május közepén tartott osztrák népszámlálás 45 200 munkanél—
külit mutatott ki. Ez a szám nagyjából meg- felelt a munkaközvetítő hivatalok adatainak, de a nemek és korcsoportok szerint bontott adatok összehasonlitásánál már nagyobb el—
térések mutatkoztak. Az eltérések okait a szerző részletesen kifejti.
A szerző tárgyalja a rejtett munkanélküli- ség feltárására irányuló speciális felvételek
STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
773
és a folyamatos mikrocenzusok adatait is, és ezeket összehasonlítja a munkanélküliségi statisztika adataival.
A cikk foglalkozik a kereső arányok vizs- gálatával is. Korcsoportos és nemek szerinti bontásban bemutatja a keresők aránya és a bruttó belföldi termék, illetve a szabad állá- sokra jutó munkanélküliek száma közötti ösz- szefüggéseket és a keresők arányának trend- jeít. Másik megközelítési módszer (a fiata- lok tekintetében) az ískolalátagatattsági ará- nyok és a keresők arányának összehasonlí- tása.
Végezetül a szerző rámutat arra, hogy 1975 óta emelkedett a rejtett munkanélküliség a fiatalok és az idősebb személyek körében.
1979-ben a rejtett munkanélküliség elérte ed- digi legmagasabb szintjét: 29800 személy volt rejtett munkanélküli. Ezek közül 20000 f'o' részesült öregkori nyugdíjban vagy öreg- kori speciális támogatásban. A fennmaradó 9800 személyt hozzáadva a munkanélküliek—
nek a munkaközvetítő hivatalok által közölt (1979. évi) számához, kereken 67 OOO-re te- hető a munkanélküliek összes száma.
(Ism.: Kármán Tamásné)
CHADEAU. A. — FOUGUET. A.:
MÉRHETÓ-E A HÁZTARTÁSBAN VÉGZETT MUNKA?
(Peut—on mesurer le travail domestiaue?) — Eco- nomie et Statistiaue. 1981. 136. sz. 29—42. p.
A termelés fogalma az idők folyamán fo- kozatosan bővült. A XVlll. században, Oues—
nay értelmezésében csak a mezőgazdaság területén folyt termelés. Később az ipar fej- lődésével a termelés fogalma kiterjedt az emberi munka által létrehozott anyagi ja- vak egészére. Az utóbbi évtizedben azonban a termelés köre egyre inkább bővül a szol—
gáltatások egy részével is, azokkal, amelyek termelési tényezők (munka, tőke) felhaszná- lása útján jönnek létre, és amelyek a pia- con cserélődnek a termelési költségeknek (legalábbis megközelítően) megfelelő áron.
A házi munka, amennyiben ezt pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül a család tagjai, rend—
szerint a háziasszony végzi, nem tartozik a ,,termelés" körébe. Ennek ellenére egyre töb- bet foglalkoztatja a statisztikusokat a háztar- tásban végzett munka értékének számbavéte—
le. llyen jellegű vizsgálatot folytatott az INSEE (a francia Állami Statisztikai és Gazdaság- kutató lntézet); ennek eredményeit ismerteti
a jelen tanulmány.
Mindenekelőtt a háztartásban végzett mun- kák körét és mennyiségét kellett meghatá- rozni. Ehhez jó segítséget nyújtott az 1974- ben végrehajtott időmérleg-felvétel. Ennek keretében 7000. 18 éven felüli, városi, ma-
gánháztartásban élő személyt kérdeztek meg napi tevékenységükről. A kérdőív csak a nap 24 óráját sorolta fel. ötpercenkénti időbe- osztással. E kérdőívre mindenki a saját meg- fogalmazása szerint írta be folyamatosan a nap folyamán végzett tevékenységét. A fel- vétel tehát nemcsak a háztartásban végzett
munkákra vonatkozott.
A tevékenységek közül így külön lehetett választani azokat. amelyek nem kifejezetten házimunka jellegűek: a keresőtevékenység- gel kapcsolatos elfoglaltságokat (munkavég- zés, munkahelyre történő utazás) vagy a fi—
ziológiai természetűeket (alvás, pihenés, evés). A fennmaradó idő már nagyobbrészt a szórakozás és a háztartás ellátása között oszlik meg. Egyes tevékenységek egyértelmű—
en az egyik vagy a másik csoportba tartoz- nak: a takarítás, a főzés, a mosás háztartá- si tevékenység; a labdázás, rendezvényeken való részvétel, a muzsikálás szórakozás. Más tevékenységek viszont kettős jellegűek. Ker- tészkedni szükségből is lehet. de tekinthető
szórakozásnak is.
A tevékenységek jellegének eldöntésénél a következő kritérium szerepelt: lehet-e a pia—
con vásárolni olyan terméket vagy szolgál—
tatást, amely egyenértékű a családban vég—
zett tevékenység eredményével. Ha igen. ak—
kor háztartási tevékenységről van szó. így a teljesen elkészített étel vásárlása, házvezető- nő vagy gyermekgondozónő alkalmazása he- lyettesítheti a háztartási munkával ingyenesen eltöltött időt. Ebben a szemléletben termé—
szetesen nem jutnak kifejezésre minőségi vagy érzelmi különbségek. Az is magától értető- dő. hogy az idők során új helyettesíthető áruk jelenhetnek meg (másrészt egyes he—
lyettesítők megszűnhetnek árujellegűek lenni).
Mindenesetre a számba vett tevékenységek széles körűek, és igen változatosak a kertész- kedéstől és a gépkocsi-karbantartástól kezd- ve a mosogatáson. a varráson és a főzésen keresztül a gyermekgondozásig.
A házi munkára fordított idő nemek és gazdasági aktivitás szerint igen eltérő: átla- gosan heti 10 óra egy keresőtevékenységet folytató férfinál, 18 óra egy inaktív férfinál.
28 óra egy keresőtevékenységet folytató nő- nél és 43 óra egy háztartásbeli nőnél. A te- vékenységek jellege nemek szerint is erő- sen tradicionális, A nők —— gazdasági akti—
vitásuktól függetlenül — elsősorban a főzés, a mosogatás, a folyó háztartási munkák és a gyermekgondozás ,.specialistái". A férfiak inkább a .,külső" háztartási munkákat vég—
zik: a gépkocsi karbantartását, a kert rend- bentartását, a fűtést.
Az időmérleg-felvétel adatainak felhaszná- lásával kiszámítható a francia lakosság tel- jes munkavégzése. A termelőmunkával töl- tött éves 41 milliárd órához még 48 milli—
árd ,,nem termelőnek" nevezett munkaóra
