SZEMLE
zal előállított információknak a lakosság és az állam által fedezett aránya és dinamiká—
ja. Usszecsengő az a megállapítás. hogy a lakosság többet költ a társadalom informá- ciós vagyonának újratermelésére, mint az állam. Annak eldöntése. hogy ezek a felté- telezett arányok a jelenlegi helyzetben he- lyesek-e, hogy milyen arányok lehetnének optimálisak a társadalom gyorsabb fejlődé- séhez és ez hogyan, mikor, milyen módon alakítható ki. az információpolitika feladat- körébe tartozik. Ehhez azonban elméletileg megalapozott, hosszú távon egyértelmű, a gyakorlatban következetesen érvényesíthető információpolitikai koncepcióra van szükség.
Az információs tevékenységekre vonatko- zó fejlesztési, gazdálkodási, társadalmi meg- fontolások kényszerítő kihívást jelentenek a politikai hatalom számára: meg kell fogal- maznia a komplex társadalmi—gazdasági je- lenségre érvényes akaratát, az információm- litikót. A tanulmányok is azt sugallják, hogy az információs tevékenységek nemzetközi jel—
lege nem visszafordítható folyamat. az infor- mációs politika kialakítása globális problé- mát jelent, és ennek megfelelően hatása országhatárokon túlra is sugárzik. Magyar—
országon mind ez ideig késik egy ilyen át- fogó információpolitikai koncepció körvo- nalazása. sőt — kis túlzással — még az érde- kelt állami szervek információpolitika-ér'tel- mezése is eltérő.
A távközléssel. tömegkommunikációval fog- lalkozó tanulmányok témája. terjedelme, mondanivalója önmagában is jelzi, hogy e két terület — ha nem is azonos okokból.
de — szintén az ,,elmaradott" területek közé sorolható. Pedig fontosságuk nem vitatható, hiszen hiába bőséges az információterme- lés. hiába van meg a szándék és az igény a felhasználásra, ha nincs meg, vagy nem elég fejlett az a kapcsolatrendszer — a kom- munikáció, az adattárolás, az adattovábbí- tás —, amely összekapcsolja a termelőt és a
fogyasztót.
A távközlés kapacitása, nem kielégítő mí- nősége, gyalkinan ostorozott állliaspota indokol- ta az okok feltárását. hiszen a nemzetközi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a távközlési szolgáltatási tevékenység — el- sősorban a nagy kereslet következtében - a legjövedelmezőbb gazdasági tevékenységek közé tartozik. Ez az a terület. ahol a szo!- gáltatásokat igénybevevőknek jelentős érde- kük fűződik annak fejlesztéséhez. Ez a té—
nyeknek kétségkívül megfelelő megállapi- tós itt is felveti azt a kérdést, hogy a szol- gáltatást igénybevevők erőforrásainak a fej- lesztésbe való fokozottabb bevonása nélkül egyáltalán elképzelhető—e a közeljövőben a
,,felzárkózás".
Végezetül elmondható, hogy a tanulmány- kötetben megjelent tanulmányok hozzájárul-
Bél
tak egy új, fejlődő tudományág. az informá—
ció-gazdaságtan körvonaslaizáisá—hoz. Foglal- koztak az információ értelmezésével, az in—
formációnak mint a gazdasági vizsgálatok tárgyának elemzésével, a nemzetközi szin—
téren használatos osztályozások. fogalmak, adaptálásának új. eddig nem használatos osztályozások, fogalmak kialakításának ne- hézségeivel, az ezzel kapcsolatos vitákkal.
Az olvasó képet alkothatott belőlük olyan fontos kérdésekről. mint az iniformációnaka tánsaidaI-m—i—gozdvaxsági szervezetek és a nem- zetgazdaság szintjén megjelenő erőforrásként
való értelmezése, az információvagyon. az információforgalom nagyságrendjére vonat- kozó becslések, számítások módszertana és.
eredményei, az információgazdaságba tarto—
zó szférák helyzete, súlya stb. A tanulmá—
nyok szerzőinek szemléletmódjában. a té—
mák tárgyalási módjában. mélységében vol—
talk azonosságok és egymástól helyenként jelentősen eltérő vonások. Különösen érzé- kelhető ez olyan itatnulmiáinydknál. ahol a, tár—
gyalt kérdések bizonyos részei átfedéseket tartalmaztak más tanulmányok hasonló tar- talmú részeivel. itt azonban korántsem le- zárt, hanem inkább újonnan formálódó. ál- landóan változó, bővülő problémakörről van szó, olyanról, amely a különböző elméletek, megrközelitések. módszereik egybevetésével a viták során alakul, fejlődik. erősödik. Ez elő-r nyére is szolgál a tanulmánykötetnek. A szer- zők ólliársfogllaláisari'aból is szinte minden eset—
ben érződik az óvatosság, a visszafogottság, A sok hivatkozás más szerzőkre, már napvi- lágot látott, élő elméletekre azt bizonyítja, hogy a szerzők — többé-kevésbé jogosan — gyakran maguk sem érzik megdönthetetlen- nek véleményüket. álláspontjukat. Minden tekintetben helyén való ez a szemléletmód, amit az is bizonyít, hogy az előadások el—
hangzása, illetve azok nyomdába adása óta eltelt idő alatt is történtek egyes területeken bizonyos értelmezésekben (fogalmi, számba- vételi kérdésekben) változások: a szeminá- riumot követő, azóta is folytatódó vita, esz- mecsere folyamatosan alakitotta. érlelte az álláspontokat.
Dr. Ormai László
STATISZTIKA! lDÖSOROK A KlNAl NÉPKUZTARSASAGRÓL
Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986..
119 old.
A Központi Statisztikai Hivatal 1986-ban megjelent -— hosszú idősorolnalt is tartalma- zó — kiadványát az utóbbi néhány évben köz—
zétett kínai statisztikai évkönyvek válogatott társadalmi—gazdasági adataiból állították össze.
362
SZEMLEA Kínai Népköztársaság. amint ez a kiad—
vány bevezetőjében olvasható, korábban többnyire kimaradt a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi adatösszeállításaiból. En—
nek elsősorban a forrásanyagok hiánya volt
—az oka. A hosszú idősorok közzétételével ezt az elmaradást kívánták pótolni.
Az adatgyűjtemény tizenhárom fejezete a Kínai Népköztársaság 1949 és 1985 közötti fejlődésének főbb mutatóit ismerteti. mig a függelék Tajvan néhány kiemelt adatát mu—
tatja be a nyolcvanas évek elejére vonatko—
zóan.
A fejezetek sorrendje és tematikája több—
nyire a magyar Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi statisztikai kiadványainak szerke- zetét követi. egyes esetekben természetesen figyelembe kellett venni a kínai statisztikai megfigyelés sajátosságait is.
Közismert tény, hogy a Kínai Népköztár- saság a Föld legnépesebb országa; lakói—
Anak száma már 1981—ben meghaladta az egy- milliárdot. A lélekszám különösen az 1970—es évek elejéig növekedett gyors ütemben, a- mihez a születések magas aránya mellett a halandóság kedvező alakulása is hozzájá- rult. A népességszám változásáról, ennek rösszetevőiről, a népesség kormegoszlásáról.
családi állapotáról és más hasonló témákról 'a .,Népesség, népmozgalom" című fejezet ad
részletesebb tájékoztatást.
A gazdasági élet fontosabb kérdéseivel kilenc fejezet foglalkozik. Ezekből többek kö—
zött kitűnik, hogy a kinai népgazdaság alap- vető ágazata a mezőgazdaság, habár súlya mind a foglalkoztatottak számát, mind pedig a nemzeti jövedelem termelésében való ré- szesedését tekintve csökkent az elmúlt évti- zedek során. Ez a csökkenés elsősorban az ipar arányának növekedésével párhuzamo-
san következett be.
Az ipar fejlődését jelentős mértékben elő- segítette, hogy az ötvenes évek eleje óta az állami beruházások nagyobb hányadát eb- be a népgazdasági ágba fektették. Az ipari termelés 1985-ben az 1952. évinek több mint harmincszorosát, a mezőgazdasági termelés körülbelül négy és félszeresét tette ki. Az ipa- ron belül a nehézipar fejlődése jóval dina—
mikusabb volt, mint a könnyűiparé.
A mezőgazdaság vezető ágazata a nö—
vénytermesztés. annak ellenére. hogy aránya a bruttó termelésből az 1952. évi 83 száza- lékról 1984-ig 58 százalékra csökkent.
A Kínai Népköztársaság fokozódó mérték—
ben vesz részt a nemzetközi kereskedelem—
ben. Legfontosabb külkereskedelmi partnerei (1984. évi adatok alapján) Japán, az Ame-
rikai Egyesült Államok és Hongkong. E iró—_
rom ország együttes részesedése Kina teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy 57 szó- zalékát teszi ki. A Szovjetunió a partnerek között a hetedik helyen áll 2.6 százalékos aránnyal. Magyarország mindössze 02 szá- zalékkal részesedik Kina külkereskedelméből.
Az ország kivitelében az ásványi tüzelő- anyagok. valamint a könnyűipari gyártmá- nyok és fémtömegcikkek, a behozatalban ez.
utóbbi árucsoport. valamint a gépek és a közlekedési eszközök súlya a legnagyobb.
A Kínai Népköztársaság jelentős erőfe—
szítéseket tesz a lakosság kulturális színvo- nalának emeléséért. Ennek egyik eredménye, hogy a 12 év feletti népességen belül az analfabéták arányát az 1964. évi 38 száza- lékról 1982—ig 24 százalékra csökkentették.
Bővült a kulturális intézmények száma s a ki- adott könyvek és napilapok száma és pél- dányszáma is. Ezek és még néhány hasonló téma szerepel az oktatással és kultúrával foglalkozó fejezetben.
Az egészségügy terén elért eredményeket tükrözi, hogy az elmúlt három évtized során számottevően emelkedett a kórházak. az or- vosi rendelők és egyéb egészségügyi intéz- mények száma. A betegeket több mint egy—
millió orvos gyógyította. Közülük háromszáz—
ezernél többen alkalmazták a hagyományos kínai gyógymódokat. Az "Egészségügy" cimű fejezet az említett témákon kívül ismerteti az ápolószemélyzet létszámának, a gyógyintézeti ágyak számának alakulását is 1949 és 1984
között.
Azok számára. akik a Kínai Népköztársa—i ság mélyebb részletezettségű adataival kí—
vánnak foglalkozni, a kiadvány utolsó feje-' zete ad bővebb tájékoztatást az egyes tar- tományok fontosabb (1984. évi) adatairól. E fejezet a tartományok nevét a nemzetközileg használt átírás mellett az elfogadott magyar írásmóddal is feltünteti.
A Kínai Népköztársaság statisuikai évi könyvei rendszeresen közölnek néhány alap- vető adatot Tajvanról is. A kiadvány szer—
kesztői ezekből válogattak ki egy—kétxjellemf ző mutatót. 1984-ben Tajvan lakóinak száma 19 millió fő volt. a foglalkoztatóttaké pedig körülbelül 7 millió. A főbb gazdasági muta—
tók azt tükrözik, hogy a lélekszámhoz viszo- nyítva Tajvan gazdasági súlya jóval nagyobb.
A fenti vázlatos ismertetés is érzékelteti, milyen sokrétű az az adatállomány, amely a Központi Statisztikai Hivatal kiadványában az olvasók rendelkezésére áll.
Lenotti Sándorné
