Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 10—11. szám
1195
sze egyelőre egyáltalán nem érdekelt az erős statisztikában, mivel az leleplezheti alkalmat- lanságukat, valamint az államigazgatás és az üz- leti szféra összefonódása miatt akár bűncselek- mények bizonyítékául is szolgálhat.
Összegzés gyanánt a statisztika és hatalom Oroszországban kialakult viszonyáról a követ- kezőket kell leszögezni. Az orosz statisztikát érő bármely olyan bírálat, amely azt hazugnak próbálja feltüntetni, értelmetlen. Más statiszti- ka az országban nem létezik. Ez a statisztika akárcsak az egész új orosz társadalom, amely a nyugati demokráciákhoz képest még gyermek- cipőben jár, igyekszik lehetőleg pontosan ki- mutatni és objektíven megítélni olyan jelensé- geket, amelyekről nemrég még senkinek sem volt elképzelése. Ezért jelenleg a különböző szintű hatóságok fő feladata abban áll, hogy a statisztikát ne csak ésszerű törvényekkel és pénzeszközökkel segítse, hanem olyan kijelen- tésekkel is, amelyek növelik a szakma megbe- csülését. Csak abban az esetben válhat a sta- tisztika valóban a megismerés eszközévé, ha megfelelően független helyet foglalhat el az állami szervek rendszerében, amelytől tényle- gesen függnek az orosz állami fejlődés ered- ményei és az emberek életminősége.
Ifj. Simon György PhD, közgazdász
E-mail: gsimon2011@ihotmail.com
Šprocha, B. — Tišliar, P.:
A termékenység alakulása
Szlovákiában a két világháború között
(Plodnosť žien na Slovensku v medzivojnovom období.) – Demografie. 2010. Vol. 52. No. 2. pp.
103–119.
Az 1920 és 1937 közötti időszakban Szlovákia demográfiai folyamatait több, erő-
teljes hatású tényező alakította. A termékeny- ségre egyfelől az első világháború, később a gazdasági világválság gyakorolt mély hatást, másfelől érvényre jutottak a demográfiai át- menet második szakaszának jellegzetességei.
Ily módon ez az időszak kulcsfontosságú a demográfiai magatartás átalakulásának meg- értése szempontjából (a halandóság alakulá- sát a szerzőpáros korábbi cikkeiben vizsgál- ta).
A világháborút megelőző népesedési fo- lyamatok alapján végzett becslések szerint 1914 és 1918 között Szlovákia területén mintegy 200 ezerrel kevesebb újszülött látta meg a napvilágot, mint amennyi a „boldog békeidők” feltételei mellett várható lett vol- na. A világháborút követően rövid kompen- zációs időszak köszöntött be, amit előbb a házasságkötések, majd egy évre rá a születé- sek számának ugrásszerű emelkedése fémjel- zett. A legtöbb gyermek 1921 és 1923 között született: számuk meghaladta az évi 110 ez- ret. A születések száma 1928-ig a 100 ezres szint fölött maradt. Ezt fokozatos hanyatlás követte, 1937-ben már „csupán” 82 ezer új- szülött jött világra. A visszaesés a szülőképes korú nők számának a századfordulóhoz vi- szonyított 100-130 ezres növekedése mellett következett be; létszámuk meghaladta ugyan a 900 ezer főt, ám az intenzív termékenység- gel kitűnő 20–29 éves korosztályban számos- ságuk nem változott.
A teljes termékenységben a vizsgált idő- szak folyamán törés alakult ki. Míg a kezdeti években az egy nőre jutó gyermekszám meg- közelítette az ötöt, addig a kompenzációs idő- szak lezárulását követően meredeken csök- kent, és 1937-re egy nőre átlagosan mindösz- sze 2,8 gyermek jutott. Szlovákiában 1930 és 1933 között a teljes termékenységi arány- szám 3,27 volt, míg Csehországban 1,99. A mutató tekintetében Szlovákia egy csoportba sorolható Lengyelországgal (3,53), Bulgáriá-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 89. évfolyam 10—11. szám 1196
val (3,50), Olaszországgal (3,25) és Magyar- országgal (2,80) – eltérően a jóval alacso- nyabb értékeket felmutató Ausztriától (1,85), Angliától és Walestől (1,92). A szerzők meg- állapítása szerint a jelenség magyarázata, hogy az alacsony értékűekkel szemben a ma- gas értékeket felmutató országokban később kezdődött a demográfiai átmenet. Ennek iga- zolására közvetett standardizálást alkalmazó, Coale-féle indexeket számoltak az 1921. és az 1930. évi népszámlálások körüli eszten- dőkre. Az eljárásban standardként a fogam- zásgátlás minden formáját elvető, Ameriká- ban élő hutteriták (magyar nyelvterületen ha- bánokként is ismert) vallási közösségeiben élő házas nők termékenységének intenzitása szolgált. Az indexek segítségével kimutatha- tó, hogy míg Szlovákia és Kárpátalja népes- sége a két világháború között a demográfiai átmenet második szakaszát élte át, a cseh or- szágrészekben az átmenet a harmincas évek- ben lezárult.
A szlovákiai nők demográfiai viselkedése az egyes korcsoportokat tekintve is eltért észak- és nyugat-európai társaikétól. A termé- kenységnek a vizsgált tizennyolc év folyamán bekövetkezett visszaesése valamennyi életkor- ban jellemző volt, mértéke azonban a maga- sabb korúaknál jelentősebbnek bizonyult; kü- lönösen a 35 év felettieknél vált szembeszökő- vé, ahol elérte az 50 százalékot. Ennek követ- keztében a magasabb születési sorrendű élveszületettek száma is hanyatlott: az egész időszak folyamán a termékenység lanyhulása az elsőszülött gyermekeket egyáltalán nem érintette, a második gyermekeknél a csökkenés mintegy 20 százalékos volt, míg a harmadik és az azokat követő gyermekeknél mértéke már meghaladta a 40 százalékot.
A vizsgált időszakban Szlovákia területén, házasságon kívül az újszülöttek 6-9 százaléka jött világra. A jelenség nem oszlott meg egyenletesen az egyes, nemzetiség (anyanyelv)
szerint lehatárolt csoportoknál; a szerzők meg- említik, hogy a cigány nemzetiségűeknél a há- zasságon kívül született gyermekek aránya 45- 55 százalék körül mozogott, s az egyéb (len- gyel) nemzetiségűeknél elérte a 18-24 százalé- kot. A házasságon kívül született gyermekek nagyobb száma inkább a városokra volt jel- lemző, Pozsonyon és Kassán kívül Komárom- ra, Trencsénre, Eperjesre, Zsolnára és Losonc- ra. A házasságból született gyermekek aránya összességében megegyezett a teljes termé- kenységre jellemző adatokkal.
A népesség egészének reprodukciós maga- tartása a gazdasági és kulturális központokból kiindulva fokozatosan változik; feltárását a differenciált termékenységi arányok megisme- rése segíti, ami adott esetben az adatállomány jellege miatt csak a népszámlálásokra és a férfi népességre volt lehetséges. A korabeli foglal- kozási osztályozást a nemzetgazdasági ágak- nak megfeleltetve kitűnik, hogy a legmagasabb (négynél több) gyermekszám a mezőgazdaság, erdészet, halgazdaság ágazatokban tevékeny- kedő férfiakra volt jellemző; míg azokról, akik az 1930. évi népszámláláskor a bányászatba, kohászatba, iparba, kézművesiparba sorolható foglalkozásokat jelöltek meg, megközelítőleg egy gyermekkel kevesebb állapítható meg. A kereskedelem, a pénzügyek és a szolgáltatások területén dolgozó férfiak átlagosan 2,6 gyer- meket neveltek, míg a közszolgálatban állók- nál és a szabadfoglalkozásúaknál 1,8 fő volt az átlagos gyermekszám.
Végezetül a szerzők a keresztmetszeti elemzést olyan, a kohorszokra elvégzett számí- tásokkal kísérlik meg teljessé tenni, amelyek a longitudiális vizsgálat egyfajta rekonstrukció- jával alátámasztják a demográfiai átmenet fo- lyamatának visszafordíthatatlanságát.
Holka László,
a KSH vezető főtanácsosa E-mail: Laszlo.Holka@ksh.hu
