Teljes szövegt
2018. november 33
Mint egy halottakból összerakott szobor.
Mint egy hallottakból összehordott vers.
Ha részeidben mások vagy, Egészedben sem létezel.
RÖVID ÜZENET EGY RÖVID POKOLBÓL Láttam egy csókot
És azt hogy utána Visszafelé szaladt vére Mosolyába
Belefagytam Majd hozzám beszélt Nyelve néha kibújt A könnyű szavak között Száját fényesre simítani Azonnal akartam Majd kértem Istent Aki sosem volt
Neki én legyek egyszer És lettem
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
mindig csak beszéltünk és beszéltünk valamiről, de egyikünk sem mondta el, amit kezdetként kellett volna, hogy alig leszel majd boldog, ha már nem találunk több
Nem győzöm e látszólagos kitérőben is hangsúlyozni, hogy a középkori magyar nyelvű irodalom vonatkozásában a hu- szitizmus szempontjából nem is a
Még sosem volt úgy: nem küzd. Nem formát:
Arra, hogy Te elévülsz majd persze csak a bolondfi vár. Állj meg, Istenem, egy percre a
Azt szeret- hetted: felleg-ajtó nyitogató, hogy az ég kék kapuját úgy kitárod, mint rossz hivatalokét, rossz irodákét. S hogy az ég kárpitja mindig kékebb,
és nem attól hogy explodál mert ha explodál a hentes szépen felaggatja cafatait a kampókra felfeslik és belát attól retteg ws a maszatos kis tolvaj. hiszen egyetlen nyavalyás
Megállapítom, hogy a helyzet változatlanul változékony, bár ezt cáfolni látszik Kormányosné tirádája a reggeli órákban, melynek veleje az volt, hogy vörös égalja szelet
ha majd minden fal teli lesz könyvvel képpel ki öreg-székben ki pedig hasmánt heverőn olvasgattok önfeledten én szeretteim akkor csöndesen kilopódzom. és
