ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK LELTÁRKÉSZÍTÉSI ÉS LELTÁROZÁSI SZABÁLYZATA

13

1. sz. melléklet

ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK LELTÁRKÉSZÍTÉSI ÉS LELTÁROZÁSI SZABÁLYZATA

Bevezetés

A számviteli törvény 14.§ (5) bekezdése előírja, hogy a számviteli politika keretében el kell készí- teni az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát. A törvény nem a leltáro- zásra, hanem a leltár készítésére tartalmaz kötelezettségeket, abból kiindulva, hogy lehetővé teszi a leltár elkészítését a számviteli alapelveknek megfelelő, főkönyvi könyvelés adataival értékben egyező, naprakész mennyiségi nyilvántartás alapján is. Előírásai alapján a mérleget leltárral kell alátámasztani. A leltárt el lehet készíteni a folyamatosan, naprakészen vezetett nyilvántartások alapján, illetve a mennyiségi felvétellel végrehajtott leltározás során. A leltárba (és ezen keresztül a mérlegbe) csak olyan eszközöket, kötelezettségeket lehet beállítani, amelyek a valóságban is megvannak, azok abban az eszközcsoportban szerepeljenek, ahova használatuk (vagy nem hasz- nálatuk) alapján tartoznak és – természetesen – olyan értéken, amely nem magasabb, mint az adott eszköz (kötelezettség) piaci értéke.

A leltározási szabályzat egy több évre szóló belső szabályzat, amelyet évente célszerű áttekinteni és a szükséges módosításokat azon átvezetni. Hatálya kiterjed minden, a szervezet tulajdonában és használatában lévő eszközre. A leltározás körében az alábbi fogalmak használatosak:

Leltár: olyan tételes kimutatás, amely a szervezet eszközei és forrásai valóságos, valóságban meg- lévő állományának mennyiségét és értékét meghatározott napra vonatkoztatva tartalmazza, ellen- őrizhető módon. A tételesség az egyedi értékelés elvének betartását jelenti. Az ellenőrizhetőség követelményének akkor felel meg a leltár, ha érvényesülnek az alábbi feltételek:

 a leltár tartalmazza a fordulónapot (év, hónap, nap, amelyre vonatkozóan a leltár készül),

 a leltár tartalmazza a benne szereplő tételek egyértelmű azonosításához szükséges adatokat,

 a fordulónapon meglévő eszközöket és forrásokat legalább a mérleg szerinti csoportosításban szerepelteti,

 a csökkent értékű, megrongálódott, feleslegessé vált készleteket állapotuknak megfelelő piaci értéken, azaz csökkent értékükön kell a leltárban és a mérlegben szerepeltetni,

 elkülönítetten kell kimutatni a leltárban azokat az egyébként azonos eszközöket, amelyeket valamilyen okból egymástól eltérően értékelnek,

 a leltár tartalmazza – csak mennyiségben, érték nélkül – a használatba vett (költségként elszá- molt), egy éven belül elhasználódó, tárgyi eszköznek nem minősülő eszközöket.

Leltározás: a Szervezet tulajdonában vagy birtokában lévő eszközök és források állományának (mennyiségének) tényleges megállapítása. A leltározási tevékenységhez tartozik a nyilvántartás szerinti és a tényleges állomány közötti különbözet (hiány, többlet) megállapítása és rendezése (elszámolása) is. A leltározás – mennyiségi adatok és az értékelési szabályok alapján – megálla- pítja az eszközök értékét, feltárja a csökkent értékű, feleslegessé vált, illetve a használaton kívüli eszközöket. A leltár felvételének módja lehet:

14

 mennyiségi felvétel (amikor tétesen valamilyen mértékegységben mérjük a leltározandó esz- közöket, pl. db)

 mennyiségi felvétel nélküli (egyeztetés a nyilvántartások alapján)

Teljes leltár az a kimutatás, amely valamennyi – helyiségben személyhez kötötten és idegen helyen tárolt – eszközt tartalmaz.

Részleltár az eszközök egy-egy köréről (az eszközök egy-egy csoportjáról) készített leltár.

Évzáró leltár az éves beszámoló valódiságát, a mérlegben kimutatott eszközök és források értékét alátámasztó dokumentáció.

Elszámoltató leltár az a leltár, amely az anyagilag felelős személyek elszámoltatására készül. Ilyen leltárnak minősül a szervezet dolgozói részére személyre szólóan kiadott eszközök időszakos számbavétele (rovancsolása) is.

Átadás-átvételi leltár az a leltár, amelyet a változás napjával akkor kell készíteni, ha az eszközök kezeléséért vagy számadásáért felelős beosztást betöltő személyében változás következik be, vagy átszervezés történik. Ez a leltár mind az átadó, mind az átvevő elszámoltatásának anyagi és bün- tetőjogi felelősségének alapokmánya.

Leltárfelvételezés a választható időpont alapján:

 folyamatos leltározás esetén a leltározási kötelezettség alá eső minden eszközt meghatározott időtartamon belül kell leltározni. A folyamatos leltározás előfeltétele a naprakész, a főkönyv- vel egyező nyilvántartás.

 fordulónapos leltár esetén előre meghatározott naptári nappal – vonatkozó analitikus nyilván- tartások lezárásával egyidejűleg – történik a raktári és az egyéb, külön meghatározott eszközök leltárfelvétele. A leltározást a leltárfelvételi helyen megszakítás nélkül kell folytatni.

A leltári fordulónap – attól függetlenül, hogy a tényleges leltározási munka mikor veszi kezdetét, vagy mikor fejeződik be – az a nap, amelyre vonatkozóan a leltárt el kell készíteni, a leltározás napja pedig az a nap, amikor a tényleges mennyiségi felvétel megtörténik.

Rovancsolás a meglevő eszközök egyeztetése az analitikus nyilvántartással, főkönyvi könyvelés- sel. Elrendelhető bármikor, egy meghatározott eszközcsoportnál is.

Leltárkülönbözetnek minősül a leltározás során megállapított mennyiség és a könyvviteli nyilván- tartások szerinti mennyiség közötti különbözet, mely lehet leltári hiány, vagy leltári többlet. A leltárkülönbözet értéke a leltározás során megállapított mennyiségi különbözet nyilvántartási (be- szerzési) áron számított értéke.

Értékelés az eszközök és források forint értékének meghatározása.

Általános szabályok

A leltár a mérleg alapja. A szervezet saját eszközeit és forrásait tartalmazza. A bérelt, kölcsönvett, eladott és még elszállítatlan eszközöket, a szervezetnél tárolt idegen tulajdonú eszközöket nem szabad a saját leltárban szerepeltetni. A leltározást úgy kell lebonyolítani, hogy a számviteli tör- vény által megfogalmazott teljesség, valódiság és világosság követelményei maradéktalanul érvé- nyesüljenek.

A leltározás célja:

 a mérleg valódiságának alátámasztása,

 bizonylati fegyelem ellenőrzése, megszilárdítása, a könyvelés helyességének ellenőrzése,

 a tulajdon védelme,

 a vezetőség tájékoztatása.

15

A leltározás mennyiségi felvétellel történik, ami az eszközök megszámlálásával megy végbe. A mennyiségi felvétel végrehajtható a nyilvántartásoktól függetlenül, a nyilvántartással való utóla- gos összehasonlítással, vagy a nyilvántartások alapján, a leltárfelvétel alkalmával való összeha- sonlítással. A leltározás megkezdésétől annak befejezéséig – az eszközök mozgását korlátozni kell. Ezen időszak alatt az állományváltozás kizárólag a leltározó jelenlétében történhet, és azt a nyilvántartásokban haladéktalanul rögzíteni kell. A Szervezetnél az üzleti év végi leltározás for- dulónapja december 31. A leltározás szabályszerű lebonyolításáért az Alapítvány szakmai titkára a felelős.

A leltárfelvétel befejezésének időpontjától számított legkésőbb 30 napon belül a leltározás adatait egyeztetni kell a könyvviteli nyilvántartásokkal és a jegyzőkönyvileg megállapított különbözetek okát az egyeztetéstől számított legkésőbb 30 napon belül ki kell vizsgálni. A leltározás eredménye alapján a leltározásért felelős személy (az Alapítvány szakmai titkára) intézkedik a leltárkülönbö- zeteket előidéző okok megszüntetéséről. A leltározásban részt vevő személyek feladatát és fele- lősségét az Alapítvány szakmai titkára, mint leltározásért felelős személy írja elő.

A leltározás rendje az alábbi:

1. Leltározás előkészítése

A leltározás előkészítése a leltározási ütemterv összeállításával és az utasítás kidolgozásával kez- dődik. Az előkészítés során kell megteremteni a leltározási munkálatok végrehajtási feltételeit.

Elsősorban szervezési a feladat, melynek során fel kell mérni és meg kell határozni az elvégzendő feladatokat, gondoskodni kell arról, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges munkaerő és munka- eszközök rendelkezésre álljanak. A leltározásért felelős személy – 10 nappal a leltározás megkez- dése előtt – jóváhagyja a leltározási ütemtervet. Az ütemterv tartalmazza:

 a leltározási munkák irányításával megbízott felelős és a leltárellenőr megjelölését,

 a feladatok elvégzéséhez szükséges munkaeszközök biztosítását,

 az összehasonlító kimutatások elkészítésének határidejét,

 a leltározásra kerülő eszközök körét,

 a leltárhiányok, -többletek értékelési módját,

 a leltározás előkészítésének, végrehajtásának és értékelésének kezdő és befejező időpontját,

 a leltározás módját,

 a leltározás fordulónapját (fordulónapos leltározás esetén),

 a leltározásban érintett személyek és helyiségek megnevezését,

 a leltározásban résztvevő felelősök, a leltározók nevét,

 a leltározások eredményének értékelését, összefoglaló jelentés készítésének időpontját,

 az egész éves leltározási, rovancsolási tevékenységről készítendő jelentés határidejét.

A leltári munkák helyszíni előkészítése során biztosítani kell a feleslegessé vált vagy a selejtezésre javasolt eszközök elkülönítését. A leltározás felelőse és a leltározók a leltározási feladatok végre- hajtásáért, a leltárfelvételi adatok helyességéért személyes felelősséggel tartoznak. A leltározás szabályszerűségéért a leltározás felelőse, a minőség megállapításáért, valamint a mennyiségi számbavétel helyességéért a leltározó, az értékelésért a szakmai titkár a felelős. A leltározás és a leltár eredménye értékelésének helyességét a leltárellenőr ellenőrzi.

16

A leltározás előkészítésének időszakában a tárgyi eszközök, s azok tartozékainak és tartalék-alkat- részeinek ellenőrzése céljából a leltározást megelőzően önrovancsot kell tartani, aminek keretében rendezni kell az esetleges hiányok pótlását is. A leltározás gyors, sikeres lebonyolítása érdekében előzetesen fel kell mérni a leltározási feladatokat. Leltározási egységek az alábbiak:

 iroda (immateriális javak, berendezések leltározása),

 személyi használatra kiadott tárgyi eszközök,

 járművek leltározása,

 raktárak,

 pénztár.

A leltározás megszervezésére, előkészítésére és technikai lebonyolítására leltározó bizottság ala- kul. A leltározó bizottság 3 tagú. A bizottság vezetőjét és tagjait a leltározásért felelős szakmai titkár jelöli ki.

2. Leltározás lebonyolítása Befektetett eszközök

Immateriális javak

A Szervezet az immateriális javak leltározását egyeztetéssel végzi. Legalább évente, a mérleg for- dulónapjára (december 31.) vonatkozóan készít fordulónapos leltárt, mely a főkönyvben és az ana- litikus nyilvántartásban lévő értékek azonosítását és egyeztetését jelenti. Leltározáskor az analiti- kus nyilvántartás (egyedi nyilvántartó kartonok) adatai alapján készített összesítő kimutatás vég- összegét egyezteti a 11. Immateriális javak főkönyvi számlacsoportban található megfelelő fő- könyvi számlák egyenlegével. A leltározó feladata a dokumentáltság, bizonylatolás ellenőrzése is, valamint a nyilvántartások helyességének megállapítása.

Tárgyi eszközök

A Szervezet a tárgyi eszközök (gépek, berendezések, felszerelések, járművek) leltározását évente december 31-ei fordulónappal, de nem a fordulónapon történő (jellemzően december 27. és január 5. között) mennyiségi felvétellel végzi. A felvett leltár áttekinthetően, leltározási helyenként, és ezen belül fajta, típus, méret, gyári szám és minőség részletezéssel tartalmazza az eszközökre vo- natkozó jellemzőket. A leltározás történhet egyeztetéssel, ellenőrzéssel is. A mennyiségi felvétel leltárfelvételi íveken történik, melynek adatai egyeztetésre kerülnek az analitikus nyilvántartással, vagyis az egyedi nyilvántartó kartonok adataival. Az egyedi nyilvántartó kartonok adataiból egy összesítő kimutatás készül, melynek végösszege meg kell egyezzen a főkönyvben szereplő 12-15.

Tárgyi eszközök számlacsoport megfelelő számláinak egyenlegével.

A tárgyi eszközök hiányáról jegyzőkönyvet kell felvenni, ebben indokolni kell az eltérés okát.

Beruházások

A tárgyi eszközök között szereplő beruházások leltározása egyeztetéssel történik. Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok (egyedi nyilvántartó kartonok adatai) egyeztetésre kerülnek a fő- könyvben szereplő 16. Beruházások számlacsoport számláinak egyenlegével.

Befektetett pénzügyi eszközök

A Szervezet a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott részesedéseket és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat a nyilvántartással való egyeztetés útján leltározza. Ha a Szervezet saját

17

maga őrzi az értékpapírokat, a leltározás módszere a mennyiségi leltárfelvétel, a nyilvántartások- kal történő utólagos egyeztetés. Ha a Szervezet letétbe helyezte az értékpapírokat, a leltározást a letétkezelő végzi, melynek eredményéről értesíti a szervezett. Az értesítés alapján kerül sor a nyil- vántartásokkal való egyeztetésre. A tőzsdén jegyzett, idegen helyen tárolt értékpapírokat szintén a letéti igazolás és a nyilvántartások egyeztetésével leltározza. Dematerizált értékpapírok esetén a leltározás csak egyeztetéssel biztosítható.

A Szervezet legalább évente egy alkalommal, a mérleg fordulónapjára (december 31.) vonatko- zóan készít fordulónapos leltárt, mely a főkönyvben és az analitikus nyilvántartásban lévő értékek azonosítását és egyeztetését jelenti.

Forgóeszközök Készletek

Vásárolt készletek

Az anyagok és áruk készleteit, az azokban bekövetkezett változásokat a tulajdon megóvása, a mű- ködés zavartalanságának biztosítása, a készletekről szükséges folyamatos információk érdekében célszerű folyamatosan követni az analitikában és a főkönyvi könyvelésben. A Szervezet a készle- tek leltározását mennyiségi felvétellel, majd a felvétel után a nyilvántartással történő utólagos egyeztetéssel és értékeléssel végzi. A leltározás során az anyagokat, árukat egyedenként kell meg- számolni és nyilvántartásba venni. A fel nem használt anyagokat, el nem adott árukat minden év végén december 31-ei fordulónappal leltározni szükséges.

A közvetített szolgáltatások és készletekre adott előlegek leltározása a nyilvántartással történő egyeztetéssel történik. Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a fő- könyvben szereplő 21-22. Anyagok, valamint 26-28. Áruk számlacsoport számláinak egyenlegé- vel.

Saját termelésű készletek

A főkönyvi és az analitikus nyilvántartás között az értékadatok folyamatos számszerű egyeztethe- tőségét biztosítani kell. A készletek analitikus nyilvántartása a Szervezetnél a főkönyvi számlák bontásához igazodik, folyamatosan mennyiségi és érték adatokat tartalmaz, melyek részletezettsé- gét a belső információs rendszer információs igénye határozza meg. A Szervezet a saját termelésű készleteiről folyamatosan analitikát vezet és az analitikus nyilvántartások alapján könyveli ezen készletek állományváltozásait. Utókalkulációt nem készít, költségeit csak az 5. Számlaosztályban könyveli. A leltározás a nyilvántartással történő egyeztetéssel történik. A zárókészlet meghatáro- zása a mérlegfordulónapi norma szerinti közvetlen önköltségen történik.

Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 23- 25. Saját termelésű készletek számlacsoport számláinak egyenlegével.

Követelések

A számviteli törvény előírásai alapján az éves beszámoló készítésekor olyan leltárt kell készíteni, amely adósonkénti részletezettségben tartalmazza a követeléseket a mérlegben szereplő csoporto- sításnak megfelelően. A követeléseket a leltár összeállítását megelőzően egyeztetéssel kell ellen- őrizni. A követelések analitikus nyilvántartásaival szemben általános követelmény, hogy egyedi- nek kell lennie, valamint el kell különítenie a kapcsolt szervezetekkel és egyéb részesedési vi- szonyban lévő szervezetekkel szembeni követeléseket:

 A vevőkkel szembeni követelések esetében a számlák, valamint az egyenlegközlő levelek és azokra adott válaszok alapján történik az egyeztetés.

18

 A hitelintézetekkel szembeni követelések esetében a mérleg fordulónapjára vonatkozó bank- számlakivonatok alapján történik az egyeztetés.

 A munkavállalókkal szembeni követelések egyeztetését a Szervezet az analitikus nyilvántartá- soknak a könyvviteli számlákkal való összevetésével végzi.

 Az adóhatósággal szembeni követelések egyeztetése az adóhatóságtól lekért folyószámla ki- vonat, valamint a bevallások összehasonlítása alapján történik.

Az egyeztető levelek, a bankszámlakivonatok, adófolyószámla-kivonat, valamint az analitikus nyilvántartások vizsgálata során, ha különbözetek mutatkoznak, a Szervezet 30 napon belül ren- dezi, korrigálja azokat. A különbözetek értékét, okait jegyzőkönyvben rögzíti.

Értékpapírok

A Szervezet a forgóeszközök között kimutatott részesedéseket és hitelviszonyt megtestesítő érték- papírokat a nyilvántartással való egyeztetés útján leltározza. Ha saját maga őrzi az értékpapírokat, a leltározás módszere a mennyiségi leltárfelvétel, a nyilvántartásokkal történő utólagos egyeztetés.

Ha letétbe helyezte az értékpapírokat, a leltározást a letétkezelő végzi, melynek eredményéről ér- tesíti a szervezett. Az értesítés alapján kerül sor a nyilvántartásokkal való egyeztetésre. A tőzsdén jegyzett, idegen helyen tárolt értékpapírokat szintén a letéti igazolás és a nyilvántartások egyezte- tésével leltározza.

Dematerizált értékpapírok esetén a leltározás csak egyeztetéssel biztosítható.

Legalább évente, a mérleg fordulónapjára (december 31.) vonatkozóan kell készíteni fordulónapos leltárt, mely a főkönyvben és az analitikus nyilvántartásban lévő értékek azonosítását és egyezte- tését jelenti.

Pénzeszközök

A Szervezet a pénzeszközök leltározását minden évben december 31-ével, egyeztetéssel végzi el. A forint- és valutapénztárakban lévő pénzkészletet valutanemenként a rovancsolás módszerével lel- tározza. A mérleg fordulónapján a pénztárban lévő készpénz összege megszámlálásra kerül, majd a pénztárkönyvvel, illetve a főkönyvben szereplő 381. Pénztár számlával kerül egyeztetésre. Pénz- tárrovancs bármelyik napon a pénztárban található készpénzállomány összevetését jelenti a pénz- tárjelentés záró értékével. A rovancsolás tényét a pénztárjelentésben fel kell tüntetni. Az év végi rovancsolásról készített jegyzőkönyvet a mérleg mellékleteként kell kezelni.

A pénzhelyettesítő eszközöket tényleges mennyiségi felvétellel szükséges leltározni. A nyilván- tartásokkal történő utólagos egyeztetést évente legalább egyszer, a mérleg fordulónapjára vonat- kozóan el kell végezni. A leltározás tényét és végeredményét az analitikus nyilvántartásokban fel kell tüntetni.

Az elszámolásra kiadott összegek leltározása egyeztetéssel történik.

A bankszámlán szereplő egyenleget évente legalább egyszer, a mérleg fordulónapjára vonatkozóan egyeztetéssel kell leltározni. Az egyeztetés a számlavezető bank által megküldött számlakivonato- kon szereplő záróegyenlegek összevetését jelenti a főkönyvben szereplő egyenlegekkel.

Aktív időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolások leltározása annyit jelent, hogy az elhatárolt költségeket, bevételeket igazoló bizonylatok, dokumentumok, valamint a segítségükkel végzett számítások alapján készített analiti- kus nyilvántartás adatai egyeztetésre kerülnek a főkönyvi nyilvántartás adataival. Az analitikus nyil- vántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 39. Aktív időbeli elha- tárolások számlacsoport számláinak egyenlegével.

19

Saját tőke

A Szervezet a saját tőke elemeit egyeztetéssel leltározza, évente december 31-ei fordulónappal. Az Alapító Okiratban, kuratóriumi határozatokban, analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 41. Saját tőke számlacsoport számláinak egyenlegé- vel.

Céltartalék

A várható kötelezettségekre, valamint a jövőbeni költségekre képzett céltartalék jogcímenként be- mutatott értékét a Szervezet az analitikus nyilvántartásban rögzíti. A leltározás során egyeztetéssel állapítja meg, hogy a képzett céltartalék a számviteli utasításban foglaltaknak megfelel-e, valamint egyezik-e a főkönyvben szereplő céltartalék összegével. A leltározást a szervezet évente, a beszá- molókészítés során végzi. Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 42. Céltartalékok számlacsoport számláinak egyenlegével.

Kötelezettségek

A Szervezet a kötelezettségek leltározását egyeztetéssel végzi. A számviteli törvény előírásai alap- ján az éves beszámoló készítésekor olyan leltárt kell készíteni, amely ügyfelenkénti részletezett- ségben tartalmazza a kötelezettségeket, a mérlegben szereplő csoportosításnak megfelelően. A kö- telezettségeket a leltár összeállítását megelőzően egyeztetéssel kell ellenőrizni. A kötelezettségek analitikus nyilvántartásaival szemben általános követelmény, hogy egyedinek kell lennie, valamint el kell különíteni a kapcsolt szervezetekkel és egyéb részesedési viszonyban lévő szervezetekkel szembeni követeléseket:

 A szállítókkal szembeni tartozások esetében a számlák, valamint az egyenlegközlő levelek alapján történik az egyeztetés.

 A hitelintézetekkel szembeni tartozás esetében a hitel-, és kölcsönszerződések, valamint a mér- leg fordulónapjára vonatkozó bankszámlakivonatok alapján történik az egyeztetés.

 A munkavállalókkal szembeni tartozások egyeztetését az analitikus nyilvántartásoknak a könyvviteli számlákkal való összevetésével végzi.

 Az adóhatósággal szembeni tartozások egyeztetése az adóhatóságtól lekért folyószámlakivo- nat, valamint a bevallások összehasonlítása alapján történik.

Az egyeztető levelek, a bankszámlakivonatok, adófolyószámla-kivonat, az egyéb a könyvelés he- lyességét igazoló okmányok, valamint az analitikus nyilvántartások vizsgálata során, ha különbö- zetek mutatkoznak, a szervezet 30 napon belül rendezi, korrigálja azokat. A különbözetek értékét, okait jegyzőkönyvben rögzíti. Az analitikus nyilvántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerül- nek a főkönyvben szereplő 43-47. Kötelezettségek számlacsoport számláinak egyenlegével.

Passzív időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolások leltározása annyit jelent, hogy az elhatárolt költségeket, bevételeket igazoló bizonylatok, dokumentumok, valamint a segítségükkel végzett számítások alapján készített analiti- kus nyilvántartás adatai egyeztetésre kerülnek a főkönyvi nyilvántartás adataival. Az analitikus nyil- vántartásban szereplő adatok egyeztetésre kerülnek a főkönyvben szereplő 48. Passzív időbeli el- határolások számlacsoport számláinak egyenlegével.

20

3. Leltári adatok értékelése

A teljes körűnek minősülő eszköz- és forrásleltárak mennyiségi adatait a szervezet folytatásának és az óvatosság, valamint az egyedi értékelés elvének szem előtt tartása mellett, az eszközök és források értékelési szabályzatában leírtak szerint kell értékadatokkal kiegészíteni.

4. Hiányok, többletek rendezése

A leltárfelvétel időpontjától számított 30 napon belül a leltáradatokat a könyvelési nyilvántartások megfelelő eszköz-forrás adataival egyeztetni kell. Amennyiben a kétféle adat nem egyező, az el- térések tényét, okát ki kell deríteni, jegyzőkönyvbe kell foglalni és a felelősséget, valamint annak mértékét is rögzítve dönteni kell az eltérés megszüntetésének módjáról. A leltár ellenőrzött adata- ira kell a könyvelést helyesbíteni.

5. A leltározás lezárása

A leltározás és a leltározás ellenőrzésének befejezése után a leltározásért felelős vezetőnek tömör összefoglaló jelentést kell írni az elvégzett munkáról. Jellemezni kell a munka tervszerűségének fokát, kiemelve az egyes eszközöknél, forrásoknál tapasztalt eredményeket. A felhasználatlan nyomtatványokat be kell gyűjteni, azokat továbbra is szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni. A leltározás bizonylatait okmányonként kell megőrizni. A leltározásban részt vett mun- katársakkal a tapasztaltakat szükséges röviden megbeszélni.

A leltár bizonylatolása

A leltározó által felvett adatokból a) helyiségleltárt; b) személyi leltárt; c) a nyilvántartásban tárolt adatokhoz viszonyított eltérési (többlet-hiány) táblákat kell készíteni, melyeket a leltározás kelté- vel kell ellátni, és a leltárellenőrnek, a leltárfelelősnek, illetve az érintett személyeknek kell aláírni.

A leltárnak (részleltárnak) tartalmaznia kell:

 a Szervezet megnevezését,

 a leltár megjelölését,

 a leltározási hely megjelölését,

 a leltározási bizonylatok sorszámát,

 a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját,

 a leltár fordulónapját,

 a leltározott eszközök és források, vagy azok csoportjainak meghatározását,

 a leltározott eszközök ténylegesen talált mennyiségét, egységárát és összértékét,

 a leltárkülönbözetek (hiányok és többletek) kimunkálását,

 a leltározás végrehajtásáért és ellenőrzéséért felelős, valamint a számadásra kötelezett szemé- lyek aláírását.

A leltár készítője a leltárértékelést követően állapítja meg a hiányokat, illetve a többleteket, majd előkészíti a leltározásról szóló jegyzőkönyvet. A leltározásról szóló jegyzőkönyv tartalmazza:

 a leltározott helyiség eszközféleségeinek megnevezését,

 a leltározásban részt vettek nevét (leltározók, leltárellenőr, leltári felelős),

 a leltározás időtartamát,

 a kijelölt feladatok végrehajtását,

21

 a végre nem hajtott feladatokat és azok okait,

 a tárolóhelyi nyilvántartásokra és az eszközök kezelésére vonatkozó észrevételeket,

 a leltározásnál felhasznált leltárbizonylatok számát (-tól -ig),

 a megállapított hiányok, többletek feltehető okait.

Az éves leltározási tevékenységről szóló jelentést a leltározási bizonylatokkal együtt kell tárolni, és 10 évig meg kell őrizni. A leltározás megtörténtét az analitikus nyilvántartásokban fel kell je- gyezni.

22

2. sz. melléklet

ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA

A beszámolóban szereplő mérleg egyes tételeinek értékelési szabályai között a számviteli törvény olyan, általánosan alkalmazandó alapelveket rögzít, amelyek áthatják az értékelés minden egyes részletszabályát, mind az eszközök bekerülési (beszerzési, előállítási) értékének meghatározása során, mind azok folyamatos, üzleti év közbeni értékelésénél, mind a mérlegben megjelenő eszköz és forrás értékének megállapításánál.

Alapelvek:

 az értékelésnél a Szervezet folyamatainak logikájából és elvéből kell kiindulni,

 az értékelések egymást követő években történő alkalmazása során a következetesség elvét kell szem előtt tartani,

 az eszközöket és forrásokat az egyedi értékelés elve alapján egyedenként kell értékelni, figye- lembe véve az egyedi értékelés elvének speciális érvényesülési területeit is,

 a mérlegtételek során figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést, értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, s a mérlegkészítés napjáig (időpont- jáig) ismertté vált.

A mérlegben szereplő eszközök értékelése

A számviteli törvény fogalmi meghatározásokat tartalmaz a beruházások és felújítások tartalmá- nak meghatározására vonatkozóan. Ezek értelmében:

„Beruházásnak minősül:

 a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját szervezetben történő előállítása,

 a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatba vétele érdekében

 az üzembehelyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyo- lítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is);

 beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élet- tartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is,

 az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.”

„Felújításnak minősül:

 az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló,

 időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy

 az adott eszköz élettartama megnövekszik,

 eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll,

 az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így

 a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak;

 felújítás a korszerűsítés is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonsá- gát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli;

23

 a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karban- tartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti;

 nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egyidőben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától.”

A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka ellenértékét nem lehet a tárgyi eszköz bekerülési (beszerzési) értékében figyelembe venni.

„Karbantartásnak minősül:

 a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló

 javítási, karbantartási tevékenység, ide értve

 a tervszerű megelőző karbantartást,

 a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást, és

 mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdeké- ben el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi.”

Az eszköz értékét növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni az eszköz hasz- nálati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat, valamint ingatlan beszerzése esetén az ingatlan értékébe – szerződés alapján – beszámított, koráb- ban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott (még le nem írt) összeget.

24

Az eszközök bekerülési (beszerzési) értéke

Megnevezés Immate-

riális ja- vak

Tárgyi eszközök

Vásárolt készletek

Követelé- sek

Értékpapí- rok

Vételár (számlázott érték) X X X X X

Felárak X X X X X

Engedmények X(–) X(–) X(–) X(–) X(–)

Vételárban lévő kamat – – – – X

Beszerzéshez közvetlenül kapcso- lódó

 szállítás és rakodás díja

 alapozás, szerelés, üzembe he- lyezés díja

 közvetítői, bizományi díj

 fogyasztási adó, jövedéki adó

 vámteher

– X X X

X X X X X

X – X X X

– – – – –

– – X – – Beszerzéshez szorosan kapcsolódó

 illeték

 általános forgalmi adó

 hatósági, igazgatási díj

 vásárolt vételi opció díja

X X X X

X X X X

X X X X

– – – –

– – – X Beszerzéssel kapcsolatos hitel, köl-

csön esetén

 bankgarancia díj, kezelési díj

 jutalékok

 közjegyzői díj

 aktiválásig esedékes kamat

X X X X

X X X X

X X X X

– – – –

X X X X Aktiválásig esedékes biztosítási díj NEM X NEM – – Beruházás, tervezés, előkészítés, le-

bonyolítás, betanítás díja – X – – –

Üzembe helyezésig beszerzett tarto-

zékok, tartalék alkatrészek értéke – X – – –

Próbaüzem során előállított termék,

szolgáltatás értéke – X(–) – – –

Kapott kamat összege^* – X(–) – – –

Felújítás értéke – X – – –

Bérmunkadíj X X X – –

X Az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét növeli.

X (–) Az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értéke megállapításánál csökkentő tételként vehető figyelembe.

* A kapott kamat összege a beszerzési árat legfeljebb az abban növelő tételként figyelembe vett fizetendő kamat összegéig csökkentheti.

25

Befektetett eszközök

A befektetett eszközök a gazdálkodó tevékenységét, a működést tartósan, legalább egy évet meg- haladóan szolgálják. A befektetett eszközök csoportjába az immateriális javakat, a tárgyi eszközö- ket, a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni.

A befektetett eszközök mérlegértéke:

Bekerülési érték  Értékcsökkenés, Értékvesztés, Visszaírás, Árfolyamkülönbözetek

Amennyiben az eszközök használata, rendeltetése azok besorolását követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja, akkor azok besorolását meg kell változtatni; a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé vagy fordítva. A beso- rolás, az átsorolás illetve átminősítés a számviteli szolgáltatást végző vállalat feladata az eszköz beszerzéséért felelős dolgozóval való egyeztetés után.

Értékcsökkenés

Terv szerinti értékcsökkenés

Az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében, ha a törvény máshogy nem rendelkezik, azok rendeltetésszerű használatba vételének napjától kezdve terv szerinti értékcsökkenést kell elszá- molni. Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható marad- ványértékkel csökkentett bekerülési értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. A Szervezet az eszközeit egyedileg értékeli a vár- ható élettartam és maradványérték meghatározásával és az értékcsökkenés elszámolására a bruttó értéken alapuló lineáris leírást választotta.Az értékcsökkenést havonta számolja el a használatban lévő napok arányában.

Az irányadó leírási kulcsok a következők:

vagyoni értékű jogok 20,0 % (5év)

szoftverek 33,0% (3év)

épületek 2,0% (50év)

egyéb építmények 20,0 % (5év)

irodai és számítástechnikai berendezések 33,0% (3év) egyéb gépek, berendezések, felszerelések, bútorok 14,5% (7év)

A Szervezet az 200 eFt egyedi beszerzési érték alatti szellemi termékeit, vagyoni értékű jogait és tárgyi eszközeit az üzembehelyezéskor értékcsökkenési leírás címen egy összegben elszámolja.

Alapítás-átszervezés költségeit nem aktiválja.

hasznos élettartam: az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó időarányosan az eredmény terhére elszámolja, a várható fizikai elhasználódás (tevékenységre jellemző körülmé- nyek, az eszköz fizikai jellemzői), erkölcsi avulás (technológiai változások), az eszköz használa- tával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembe vételével várhatóan használni fogja.

maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában – a ren- delkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében – az eszköz meghatáro- zott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős.

26

Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez viszonyított arányát az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott szervezeti tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.

Ha a meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor figyelembe vett körülményekben lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. Lényeges változásnak tekinthető értéknövelő beruházás, illetve felújítás elvégzése, vagy ha a terv szerinti értékcsökkenés megter- vezésekor figyelembe vett körülményekben előre nem látható változás állt be (egyébként önellen- őrzés indokolt).

Terven felüli értékcsökkenés

Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha



az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást, felújítást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke; Tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várako- zások alapján legalább egy évig fennáll vagy - fennállásának időtartamától függetlenül - akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető.



Immateriális javak és tárgyi eszközök terven felüli értékcsökkenésének elszámolásánál a piaci érték meghatározása szakértő, értékbecslő bevonásával, árajánlatkéréssel hasonló eszközökre, korábban lebonyolított ügyletek áttekintésével vagy a megjelenő hirdetések elemzésével tör- ténik. Ezen érték megállapítása a szervezet vezetője által kijelölt dolgozó hatásköre.



a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) feleslegessé vált, vagy megrongáló- dás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használ- ható, illetve használhatatlan;



a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető,



a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, vagy megszün- tetik, illetve az eredménytelen lesz.

Az eszközök terven felüli érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateri- ális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvé- nyes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben.

Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, értéke tartósan lecsökkent, feleslegessé vált, megsemmi- sült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül – a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után – ki kell vezetni. iány, selejt esetén a kivezetés előtt az adott időpontban fennálló nettó érték erejéig terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, amely- ről jegyzőkönyvet kell kiállítani.

27

A devizás tételek értékelésének szabályai

A Szervezet a deviza forintértékének meghatározásakor a valutát és a devizát a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számítja át. Ha a számlavezető, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát/devizát kell forintra átszámítani, az átszámítást a valuta/deviza szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban, a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján) kell megtenni.

Forgóeszközök

A forgóeszközök a gazdálkodó tevékenységét éven belül szolgálják. A forgóeszközök csoportjába a készleteket, követeléseket, értékpapírokat és pénzeszközöket kell besorolni.

Készletek

Készletek a szervezeti tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló eszközök, amelyek vagy egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt és a tevékenység folyamán eredeti megjelenési alakjukat elvesztik, vagy több tevékenységi folyamatban vesznek részt, de a törvény szerint azokat a készletek közé kell besorolni, vagy egy éven belül használódnak el. A készletek tartalma a kö- vetkező:

 a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal beszerzett, és a beszer- zés és az értékesítés között változatlan állapotban maradó eszközök,

 az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során felhasználásra ke- rülő eszközök,

 a tevékenységet legfeljebb egy évig szolgáló anyagi eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), azok használatba vételéig,

 a befektetett eszközök közül átsorolt eszközök,

 az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában levő, vagy már fel- dolgozott, elkészült állapotban értékesítésre váró eszközök,

 azok az állatok, amelyek a termelés (tartás) költségei eredményeként növekednek, tömegük (súlyuk) gyarapszik, függetlenül attól, hogy a tevékenységet mennyi ideig szolgálják.

Fajtái:

 Anyagok

 Befejezetlen termelés és félkész termékek

 Növendék-, hízó- és egyéb állatok

 Késztermékek

 Áruk

 Készletre adott előlegek

Mérlegben szereplő érték: (értékelés egyedileg, de lehet csoportosan is) Könyv szerinti érték

– Értékvesztés + Visszaírás

 Árfolyamkülönbözet Mérlegérték

28

Készletek értékvesztése és annak visszaírása

Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérleg- ben a tényleges piaci értéken kell szerepeltetni. Ha a saját termelésű készlet bekerülési (előállítási), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni. A készlet értékét a különbözet értékvesztéskénti elszámolásával kell csökkenteni.

A vásárolt készlet bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értékét, illetve a saját termelésű készlet bekerülési (előállítási) értékét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendelteté- sének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha felesle- gessé vált. A készlet értékének csökkentését – a különbözet értékvesztéskénti elszámolásával – ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (leg- alább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben. Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a bekerülési értéket.

Követelések

Követelések azok a különféle szállítási, szervezeti, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogsze- rűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek az egyik fél által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatásteljesítéshez, kölcsönnyújtás- hoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak.

Fajtái:

 Követelések áruszállításból és szolgáltatásnyújtásból (vevők)

 Követelések kapcsolt vállalkozással szemben

 Követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

 Váltókövetelések

 Egyéb követelések Mérlegben szereplő érték:

Könyv szerinti érték – Hitelezési veszteség – Értékvesztés

+ Visszaírás

 Árfolyamkülönbözetek Mérlegérték

A követeléseket a mérlegkészítéskori értékelés során minősíteni kell az alábbi szempontok szerint:



a követelés várhatóan realizálható összege hogyan viszonyul annak könyv szerinti értékéhez,



megfelel-e a követelés a számviteli törvény behajthatatlan követelés kritériumának,



megtörtént-e a követelés elengedése.

29

A követelések mérlegfordulónapi állományának értékelése során a következő sorrendet kell betar- tani:



hitelezési veszteségek elszámolása (behajthatatlan és elengedett követelések leírása),



értékvesztések, és visszaírt értékvesztések elszámolása.

Hitelezési veszteségek elszámolása

A számviteli törvény szerint behajthatatlannak kell minősíteni, és az egyéb ráfordítások között hitelezési veszteségként kell elszámolni azt a követelést,

 amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a vég- rehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges fog- lalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető);

 amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során, egyezségi megállapodás keretében elengedett;

 amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet;

 amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;

 amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költsé- gek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás vesztesé- get eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása “igazoltan” nem járt eredménnyel;

 amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet;

 amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell. A behajthatatlannak nem minősülő elen- gedett követelések összegét az egyéb ráfordítások közötti elszámolással kell leírni, mint hitelezési veszteséget.

Értékvesztések, és visszaírt értékvesztések elszámolása

A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegké- szítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Az adósok minősítése, illetve a követe- lések várhatóan megtérülő összegének meghatározása kuratórium hatáskörébe tartozik.

A vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztés összege ezen követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában is meghatározható. Amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megté- rülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi értékét.

30

Devizás követelések értékelése

A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követeléseket az üzleti év mérlegfordulónapjára vonat- kozó, Magyar Nemzeti Bank deviza közép árfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. A külföldi pénzértékre szóló eszközöknek és kötelezettségeknek az üzleti év mérlegforduló-napjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbö- zetet:



amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell árfolyamveszteségként elszámolni,



amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közötti elszámolás után a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére időbelileg el kell határolni.

Az értékelés kiinduló pontja a mérlegkészítés időpontja. A Szervezet elismertnek tekinti azt a kö- vetelést, amelynek teljesítésével kapcsolatban a partner

 kifogással nem élt,

 a tartozás összegét nem kifogásolta,

 a teljesítés elfogadásáról szóló nyilatkozatot elküldte, az átvételt igazoló okmányokat aláírta. A Szervezet december 31-ei állapotnak megfelelően a vevő partnereket értesíti a fennálló köve- telések összegéről. A mérlegkészítés napjáig a vitás kérdéseket rendezi.

A Szervezet a követelésekre vonatkozóan olyan leltárt állít össze, amely adósonkénti részletezés- ben tartalmazza a követeléseket, a mérlegben szereplő csoportosításnak megfelelően. A követelé- seket a leltár összeállítását megelőzően egyeztetéssel ellenőrzi. A bankkal szembeni követelések esetében a mérleg fordulónapjára vonatkozó számlakivonatok alapján végezhető el az egyeztetés.

Más vállalkozókkal szembeni követelések esetében a számlák, valamint az egyenlegközlő levelek alapján történik az egyeztetés. A munkavállalókkal szembeni követelések egyeztetését az analiti- kus nyilvántartásoknak a könyvviteli számlákkal való összevetésével végzi. Az egyeztetéskor mu- tatkozó különbözeteket kivizsgálja és korrigálja.

Értékpapírok

A forgóeszközök között értékpapírként a forgatási célból, átmeneti, nem tartós befektetésként vá- sárolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, részesedéseket mutatja ki a szervezet.

Fajtái:

 Egyéb részesedés

 Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

Pénzeszközök

A pénzeszközök a készpénz, elektronikus pénzeszköz, csekk, valamint a bankbetétek értékét fog- lalják magukban.

Fajtái:

 Pénztár

 Csekkek

 Bankbetétek

31

Állományba vétel

A valutakészlet, illetve a devizaszámlán lévő deviza forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát:

 a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos deviza közép árfolyamon kell forintra átszá- mítani.

 Ha a számlavezető hitelintézet, illetve a MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát/de- vizát kell forintra átszámítani, akkor az átszámítást a valuta/deviza szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján) kell megtenni.

Ez utóbbi módszer csak akkor választható, ha az első két módszerrel (választott bank átlagárfo- lyama, vagy a MNB által közzétett árfolyam) történő átszámításhoz viszonyítva jelentős eltérés adódik, s emiatt a megbízható és valós összkép követelménye nem teljesülne. Ebben az esetben az értékelésből adódó különbözetet a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

A forintért vásárolt valutát, devizát, a fizetett összegben kell felvenni, és a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.

A pénzeszközök között kimutatott számlák záró egyenlegei az adott számlákra vonatkozó kivona- tokban foglaltakkal egyeznek meg.

Mérlegben szereplő érték:

Könyv szerinti érték – Értékvesztés

+ Visszaírás

 Árfolyamkülönbözet Mérlegérték

A Szervezet a devizakészletek könyv szerinti értékét csúsztatott átlagáras módszerrel határozza meg. A külföldi pénzeszközök év végi értékelésekor a valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának meg kell állapítani az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó könyv szerinti értékét. Meg kell állapítani a választott értékelési eljárásnak megfelelő fordulónapi árfolyam és a könyv szerinti érték közötti különbözetet. Ha az összevont különbözetnek a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, kötelezettségekre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős:

 amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell árfolyamveszteségként elszámolni,

 amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közötti elszámolás után a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére időbelileg el kell határolni.

Amennyiben az év végi értékelés során az összes devizás tétel mérlegfordulónapi értékeléséből adódó összevont értékelési különbözet – a számviteli politikában rögzítettek alapján – nem jelen- tős, akkor a devizaszámlán lévő deviza, illetve a valutapénztárban lévő valuta a könyv szerinti értékén kerül beállításra a mérlegbe.

32

Aktív időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolás célja az, hogy a kettő vagy több évet érintő gazdasági események ered- ményre gyakorolt hatása megosztásra kerüljön a gazdasági esemény által érintett elszámolási idő- szakok között.

Fajtái:

 Bevételek aktív időbeli elhatárolása

 Költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása

 Halasztott ráfordítások Állományba vétel

Az aktív időbeli elhatárolások tételei többségükben a könyvviteli zárlat során kerülnek megállapí- tásra és könyvelésre. A gazdasági esemény bekövetkezésekor csak néhány tétel számolandó el:

 olyan többletkötelezettségek, ahol a visszafizetendő összeg nagyobb a kapott összegnél

 tartozásátvállalás összege,

 lízingdíjak összege (operatív lízing esetén).

Az állományba vétel a számított értéken történik.

A szervezet az aktív időbeli elhatárolásokról egyedi nyilvántartást vezet. Az analitikus nyilvántar- tás adatait alátámasztja mindazon bizonylatokkal, amelyek az elhatárolások jogosságát, számszerű helyességét bizonyítani képesek. A leltározás egyeztetéssel történik.

Források értékelése

Saját tőke

A saját tőke induló tőkéből, tőkeváltozásból, lekötött tartalékból, értékelési tartalékból, valamint tárgyévi eredményből [alaptevékenység, vállalkozási tevékenység bontásban] tevődik össze. A sa- ját tőke a Szervezet vagyonának saját forrása, mely tőkeelemeket a Szervezet könyv szerinti érté- ken tart nyilván. A kiegészítő mellékletben értékelni kell a szervezet valós vagyoni, pénzügyi helyzetét, az eszközök és a források összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek tételeinek alaku- lását, a likviditás és a fizetőképesség, valamint az eredmény alakulását. Be kell mutatni a saját tőke elemek üzleti éven belüli változását, annak okait. A saját tőke leltározása minden üzleti évben a mérleg-fordulónappal egyeztetéssel történik. A leltározás a mérleg fordulónapjára vonatkozóan az analitikus nyilvántartások, a főkönyvi adatok és az Alapítói Okirat adatainak egyeztetését je- lenti.

A saját tőke bizonylatai:

- kuratóriumi határozat, - alapítói okirat,

- bankkivonat.

Céltartalékok

A céltartalék olyan – az adózás előtti eredmény terhére – képzett forrás, amelyet a számviteli tör- vényben meghatározott jogcímek szerint a tárgyévet követően jelentkező várható kötelezettségek fedezetére, illetve egyéb címen kell képezni, illetve képezhet a szervezet.

33

Fajtái:

 Céltartalék a várható kötelezettségekre

 Céltartalék a jövőbeni költségekre

 Egyéb céltartalék

Az állományba vétel a várhatóan felmerülő, előzetesen kalkulált forintértéken történik. A mérleg- ben szereplő érték a céltartalék könyv szerinti értéke.

Céltartalék a várható kötelezettségekre

Kötelező képezni a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, ide értve különösen a jogszabályban meg- határozott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettséget, a biztos (jövőbeni) kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kö- telezettséget, amelyek – a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint – vár- hatóan vagy bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy esedékességük időpontja a mérleg készí- tésekor még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.

Céltartalék a jövőbeni költségekre

A Szervezet nem képez céltartalékot a várható, jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költ- ségekre (különösen a fenntartási, az átszervezési költségekre, a környezetvédelemmel kapcsolatos költségekre). Olyan költségek ezek, amelyek a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló in- formációk alapján



valószínűsíthetően,



időszakonként ismétlődően,



jelentős összegben felmerülnek,



de összegük és a felmerülés időpontja bizonytalan, és



a passzív időbeli elhatárolások közé nem vehetők fel.

Egyéb céltartalék

A Szervezet nem határolt el árfolyamveszteséget ezért nem képez céltartalékot a beruházáshoz, vagyoni értékű joghoz kapcsolódó devizás hiteltartozás, illetve devizakötvény kibocsátásából származó tartozás év végi értékelésekor keletkező, nem realizált árfolyamveszteség elhatárolása esetén az eltelt időtartam és a teljes futamidő arányában számított összegre.

Kötelezettségek

Kötelezettségek azok a szállítási, szervezeti, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzfor- mában teljesítendő elismert fizetések, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a

34

kölcsönt nyújtó által már teljesített, a szervezet által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatás- hoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kap- csolódnak. A kötelezettségek lehetnek hátra sorolt kötelezettségek, hosszú és rövid lejáratúak.

Hosszú lejáratú kötelezettség Fajtái:

 Hosszú lejáratra kapott kölcsönök

 Átváltoztatható kötvények

 Tartozások kötvénykibocsátásból

 Beruházási és fejlesztési hitelek

 Egyéb hosszú lejáratú hitelek

 Tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben

 Tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben

 Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

Forintban keletkezett kötelezettségnél az elismert, számlázott összeg, a pénzügyileg folyósított (bankkivonat szerinti) összeg, bevallott, fizetendő összeg, szerződésben rögzített összeg. Devizá- ban, valutában keletkezett kötelezettségnél:

 ha devizabetétszámlára vagy valutapénztárba érkezik pénz, a teljesítés napján érvényes, MNB deviza középárfolyamon számított forintérték,

 ha forint bankszámlára érkezik deviza, a teljesítés napján érvényes deviza vételi árfolyamon a számlavezető bank által számított forintérték.

A devizában fennálló kötelezettségek forintértékének meghatározásakor a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a számlavezetőhi- telintézet, illetve a MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát/devizát kell forintra átszá- mítani, akkor az átszámítást a valuta/deviza szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatok alapján) kell megtenni.

Rövid lejáratú kötelezettség

Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatásteljesítésből származó kötelezettség, a váltótartozás, a fi- zetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.

Fajtái:

 Rövid lejáratú kölcsönök

 Rövid lejáratú hitelek

 Vevőktől kapott előlegek

 Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)

 Váltótartozások

 Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

35

Forintban keletkezett kötelezettségnél az elismert, számlázott összeg, a folyósított (bankszámlaki- vonat szerinti) összeg, kötelezettség fedezetére adott váltónál a fizetendő összeg, bevallott, fize- tendő összeg, szerződésben rögzített összeg. Devizában, valutában keletkezett kötelezettségnél:

 ha devizaszámlára vagy valutapénztárba érkezik, a teljesítés napján érvényes, MNB árfolya- mon számított forintérték,

 ha bankszámlára érkezik, a teljesítés napján érvényes deviza vételi árfolyamon számított fo- rintérték.

A devizában fennálló kötelezettségek forintértékének meghatározásakor a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos deviza középárfolyamon kell forintra átszámítani. Ha a számlavezető hi- telintézet, illetve a MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát/devizát kell forintra átszá- mítani, akkor az átszámítást a valuta/deviza szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatok alapján) kell megtenni. A mérlegben szereplő érték a kötelezettségek könyv szerinti értéke.

A devizakötelezettségek értékelése

A mérlegben a külföldi pénznemre szóló kötelezettséget az üzleti év mérlegfordulónapjára vonat- kozó, MNB deviza középárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. A külföldi pénz- nemre szóló eszközöknek és kötelezettségeknek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó ér- tékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet



amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell árfolyamveszteségként elszámolni,



amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közötti elszámolás után a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére időbelileg el kell határolni.

A mérlegbe csak akkor vehető fel a kötelezettség, ha



azt a szervezet elismerte, elfogadta,



a másik fél által megtörtént a teljesítés,



különféle szerződésből származik és



jellemzően pénzformában teljesítendő.

Passzív időbeli elhatárolások

Az időbeli elhatárolás célja az, hogy a kettő vagy több évet érintő gazdasági események ered- ményre gyakorolt hatása megosztásra kerüljön a gazdasági esemény által érintett elszámolási idő- szakok között. Fajtái:

 Bevételek passzív időbeli elhatárolása

 Költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása

 Halasztott bevételek

Állományba vétel

36

A passzív időbeli elhatárolások tételei többségükben a könyvviteli zárlat során kerülnek megálla- pításra és könyvelésre. A gazdasági esemény bekövetkezésekor csak néhány tétel számolandó el, így:

 fejlesztési célra visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, átvett pénzesz- köz,

 térítés nélkül átvett eszközök nyilvántartási (legfeljebb piaci) értéke,

 többletként fellelt, ajándékként, hagyatékként kapott eszközök piaci értéke,

 elengedett kötelezettségek összege, amennyiben a kötelezettség terhére beszerzett eszközhöz kapcsolódik.

 a negatív üzleti vagy cégérték összege.

Az állományba vétel a számított értéken történik. A mérlegben szereplő érték a könyv szerinti érték.

A Szervezet a passzív időbeli elhatárolásokról egyedi nyilvántartást vezet. Az analitikus nyilván- tartás adatait alátámasztja mindazon bizonylatokkal, amelyek az elhatárolások jogosságát, szám- szerű helyességét bizonyítani képesek. A leltározás egyeztetéssel történik.