Hozzászólás Fáy József cikkéhez

(1)

' SZEMLE

Hozzászólás Fáy József cikkéhez?

Előljáróban rggjegyzem, hogy a cikk-

ben foglaltakkal — a címet kivéve ——

lényegileg egyetértek. A cikk ugyanis nem az export gazdaságosságának méré- sével foglalkozik — amint a cím sejteti

-—, hanem adevízaráfordítás és adevíza-

kitermelés kérdésével. A felvetett kérdé- sekhez a következőket kell hozzáfűznöm:

amikor egyes exporttermékek deviza—

ráfordításának vizsgálatával foglalkoz-

tam, meg kellett állapítanom, hogy ex- portra kerülő ipartermékeink legjelentő-

sebb részének — a gépeknek és gépi be—

rendezéseknek —-— ilyenirányú vizsgálatát

a külkereskedelmi vállalatok nem tud- ják még csak megközelítő pontossággal sem elvégezni.

Ennek egyik oka az, hogy egy—egy ter—

mék előállításával kapcsolatos adatok be- szerzése a külkereskedelmi vállalat szá—

mára rendkívül körülményes, sok eset- ben szinte lehetetlen. Ezt szemléltetően bizonyítja egyetlen példa. Exportra ke- rül a billenőgémes daru, amely gépkon- strukció két különválasztható részből áll:

a daruvázból és a meghajtóműből. A da—

ruváz gyártásával kapcsolatos devizará- fordítás kiszámítása egyszerű, a meghaj- tómü esetében annál bonyolultabb. A da—

ruváz gyártásában egy, a meghajtómű gyártásában kb. 30 üzem vesz részt. Az

alkatrészek száma többezer. A gyártás-

ban résztvevő alvállalkozókon kívül sok olyan üzem vesz közvetve részt, amely néhány apró — importált anyagból ké- szült —- alkatrészt szállít az alvállalko—

zóknak, vagy a fővállalkozónak. Ugyan—

ilyen, vagy még szövevényesebb a hely—

zet a mozdony, motorvonat, vagy bármely gépkonstrukció és szerszámgép esetében.

A másik ok az, hogy a külkereskedelmi vállalat apparátusa sem létszámánál, sem

' ,,Az export gazdaságosságának mérése."

Megjelent a Statisztikai Szemle 1954. januári szá- mában.

szakképzettségénél fogva nem alkalmas—

ilyen munka elvégzésére, de különösebb átszervezés nélkül elvégezhetik ezt a munkát az üzemi kalkulációs csoportok, vagy osztályok. Előfeltétele, hogy az al- vállalkozók termelési adatai rendszere-

sen és hiánytalanul jussanak el a fővál—

lalkozóhoz. A kérdés megoldásánál nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ex—

portra kerülő termékek devizaráfordítá—

sai két részből állanak: a gyártáshoz fel-

használt importanyagok devízaértéke és az eladással, illetőleg kiszállítássál kap-

csolatos devízakiadások (devizában fize-

tett jutalék, engedmény, hajó— és vasúti fuvar stb.).

Világosan látható, hogy a lényegesebb devízakiadások az üzemek termelőmun—

kájával — a termékek előállításával — kapcsolatban jelentkeznek. A külkeres—

kedelem munkájával összefüggő, rend- szerint kisebb devizakiadasok a külke- reskedelmi vállalatőknál könnyen gyűjt- hetők.

Annál inkább észszerű a termelő üze- met kötelezni a gyártással kapcsolatos devízaráfordítások gyűjtésére, mert az export devízahozam szempontjából való gazdaságosságának mérése nem választ—

ható el a rentabilitásszámítástól. A de—

vízaráfordítás adatai pedig nagy segítsé—

get nyújtanának ehhez a munkához.

Ennek a feladatnak folyamatos elvég—

zése érdekében elengedhetetlen a külke—

reskedelmi vállalatokat utasítani az im- portált anyagok devízaforint—árának ha—

tárparitásban való kiszámítására és ennek az árnak a termelő üzemekhez való továbbítására.- (

E rentabilitás-számításnak előfeltétele, hogy az exporttermékek előállításához szükséges anyagok devizaszükségletén kí—

vül valamennyi költségtényezőt vegye fi—

gyelembe, mégpedig olyan formában, hogy a késztermék kalkulált ára a világpiacon-

(2)

SZEMLE

331

jelentkező árakkal összehasonlítható le-

gyen.

Az ennyire részletes és a röviden vá—

zolt követelményeknek megfelelő renta—

bilitás—számítás egyszerű elrendelése bi- zonyosan nem hozná meg a kívánt ered—

ményt. Az üzemekre és a külkereske—

delmi vállalatokra egyszerre háruló mun- katöbblet olyan új munkaerőigényt ered- ményezne, amely nem elégíthető ki. Erre azonban nincs szükség akkor, ha az új számítási módszert fokozatosan vezetjük be. A fokozatos bevezetés az új kalkulá- ciós rendszer ütemes begyakorlását tenné

lehetővé és néhány hónap elteltével új—

ból növelni lehet a rentabilitás-kalkulá—

cióval kapcsolatos igényeket.

Első lépésként az exporttermék előállí—

tásához szükséges munka devízaforintban való mérését javasolom, azért, mert az

importált anyagokon kívül a késztermék

legjelentősebb tényezője a munka.

Ennek érdekében a termelőüzemeket, illetőleg a fővállalkozókat kötelezni kell,

hógy a feldolgozásra kerülő importanya-

gok devizaráfordításával egyidejűleg kö—

zöljék a külkereskedelmi vállalattal azt is, hogy egy—egy exporttermék előállításá—

nál összesen mekkora munkabért fizet-

tek ki.

Meg kell teremteni a kifizetett forint—

munkabér devizára számításának módját;

a késztermék munkabérét tehát olyan módon kell kifejezni, hogy az valamikép- pen összehasonlítható legyen az iparilag fejlett kapitalista országok munkabér—rá—

fordításával. Ennek a számítási módszer—

nek kialakításához a KSH külkereske—

delmi és ipari osztálya jelentős segítséget nyújthat.

A nyersanyagfelhasználással kapcsolatos devízakiadások és a termék előállítá—

sára fordított devízaforintban kifejezett munkabér összegezése után a fennma—

radó devízaforintbevétel a belföldi nyersanyagok, az üzemi és igazgatási költsé—

gek és az amortizáció ellenértékét fe—

jezné ki.

A teljes exportrentabilitás—vizsgálat fokozatos bevezetési módszerének megfele-

lően a következő lépés a belföldi nyers—

anyagok devízaforint—árának megállapí—

tása lenne. Az előkészítés módjától és minőségétől függ, hogy a világpiacon ki- alakult árak alkalmazása zökkenő nélkül történjék meg.

A termelő üzemek készítsék el a bele földi — exporttermékekhez felhasznált — nyersanyagok listáját. A külkereskedel—

mi vállalatoknak —— profiljuk szerint ——

meghatározott időközökben— pl. negyed—

évenként —— felül kell vizsgálni és szük—

ség szerint újból kell megállapítani a

világpiaci árakat és a termelőüzemeknek

és a külkereskedelmi vállalatoknak ezek alapján kell végezniök az exportra ter- melt cikkek devízagazdaságosságának,

illetőleg rentabilitásának a kalkulációját.

Az utolsó lépés a fontosabb üzemanya-

gok világpiaci, illetőleg devízaforint—árá—

nak megállapítása a fent vázolt módsze—

rek szerint.

Az amortizációs költségek bekapcsolása

a rentabilitás—számításba nem bonyolult feladat. Szakmánként kell megállapítani azt a százalékos kulcsot, amely a tényle—

ges helyzetet fejezi ki. Sokkal szövevé- nyesebb az igazgatási költségek kérdése.

Ezek a költségek szinte minden üzemünk—

ben rendkívül magasak és nem utolsó—

sorban károsan befolyásolják az önkölt—

ség alakulását.

Összegezve: az exportra kerülő termé—

kek ,,devízakitermelés" szempontjából gazdaságos voltának számítását — össze- kapcsolva a rentabilitás—számítással -—— a termelő üzemeknek és a külkereskedelmi vállalatoknak együttesen kell elvégezniök.

A közösen végzett kalkuláció kötelező be-r

vezetése eloszlatná azt az ismételten fel-

merült aggodalmat, hogy egyes ipari ter-—

mékeink exportja veszteséges, biztosítaná a kölcsönös ellenőrzést és nem utolsósor—

ban felhívná a figyelmet egyes — a kí—

vántnál sokkal nagyobb — költségténye- zőkre, amelyeknek észszerű lefaragása az önköltség jelentős csökkenésével járna.

Hozzászólás Fáy József cikkéhez

' SZEMLE