II. József magyarországi népszámlálásai

2. szám. "

folyamat is állandóan növeli. Ha helyze—

tünkben hosszabb ideig változás nem törté- nik, igen nagy probléma marad folyton sza—

porodó népességiink eltartása. viszont kis—

112 — 1931

hitűség volna azt az elvet állítani fel, hogy gátat vessünk ennek a népnövekvésnek, amely végeredményben mégis csak nemze—

tunk (rejet noveli. Kovács Alajos dr.

II. József magyarországi népszámlálásaiJ)

Les recensemenfs de population exe'cutés sous Joseph II en I'longrie.

Országszerte folyik az általános nép—

számlálás, amely ——— ha az osztrák kormány által 1850—ben és 1857-ben végrehajtott két műveletet is számbavesszük —- hazánkban immár a kilencedik rendszeres népszámlá- lás. Látva a népszámlálás mai fejlettségét és rendszerének tökélyét, nem lesz érdekte- len, ha visszapillantunk arra az összeírásra.

mely — az osztrák népszámlálásokat is hét évtizeddel megelőzve M., II. József uralko—

dása alatt folyt le hazánkban, mint az or- szág népességét a maga egészében Összeíró első általános és rendszeres népszámlálás.

Elsőnek mondjuk, mert a 18—ik század fo—

lyamán túlnyomóan adópolitikai célokból végrehajtott nagyszámú eonseriptiók csak részleges összeírások voltak, melyek nem ölelték fel az összes népességet, hanem a nemességet, a papságot s néhány más tár—

sadalmi osztályt mellőzve, az ú. n. nemtelen népesség felvételei (conseriptiones ignobi- liuml voltak csak és ezeknek keretében is csak a családfők számát állapították meg"

s nem az Összes lélekszámot. E szerint az a nagy országos művelet, melyet II. József az 1784—4787. években végrehajtatott. te—

kinthető a magyarországi népszámlálások ősének, mely első ízben ölelte fel az ország egész népességét nemre, felekezetre, rangra és foglalkozásra nézve minden különbség nélkül, nem hagyva ki azokat a társadalmi osztályokat sem, melyek addig __ törvény- adta joguknál fogva ——— minden összeírás

alól mentesek voltak.

ll. József összeírásaival a hazai történet—

írás sokat foglalkozottf') a statisztikai iro- dalom annál kevesebbet. Sehwartner Már—

ton?) ki mint kortárs, saját tapasztalatából ') A Magyar Statisztikai Társaság 1931 január

ülésén tartott, előadás. (lelte eoníérenee, [nite dans la sérmee du 27 junvíer 1931 de la Société Hongroise (le Stolistirlue. pamílm en franeois dans le Journal de la Société Hongroise de Stotistioue.

2) Legrészletesebben foglalkozik vele Mareznli Henrik: Magyarország története II. József korában című munkájában (II. kötet, Budapest 1884, 369———

383. lap) és Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 8-ik kötete 408—410. lapjain.

3) Schwartner Márton: Statistik des Königreichs llngarn. Pest 1798, 69v74. l. és ll. kiad. ltlá—lOS, l.

27—i

ismerte az összeírás végrehajtásának módo—

zatait, röviden emlékezik meg róla s csak egyes főadatok közlésére szorítkozik. Fé- nyes Elekl) statisztikájában egyetlen vég—

összeget idéz. Keleti Károly?) meg sem em—

líti II. József népszámlálásait. Konek Sán—

dors) pár sorban végez vele. Ugyanígy Je—

kelfalussy József 4) és Kenéz Béla 5) is. Bu—

day Lászlóö) nem emliti. Egyedül Láng Lajos?) ismerteti részletesebben ('Marczali nyomán) a népszámlálás politikai történe—

tét, de a művelet méltatásába nem bocsát—

kozik ő sem. Az 1890. évi népszámlálási munkái) l. kötete — tudtommal elsőnek m—

közölte a József-féle népszámlálás eredmé—

nyeinek tőrvényhatóságonkinti főadatait. A népszámlálás kritikai méltatása, eredményei—

nek tüzetes feldolgozása mindeddig hiány—

zott. Marcmli Henrik II. József koráról írt művében az összeírás politikai történetét tii—

zetesen világította meg. lilőadásából eleve—

nen domborodik ki, hogy az uralkodó mi- ként juttatta kifejezésre a népszámlálás végrehajtász'ira irányuló erős szándékát és ellenmondást nem tűrő akaratát, miként zú—

dult l'el a nemzet az alkotmány megsérté- sével elrendelt összeírás ellen. miként száll—

tak vele szembe a törvényhatóságok és vé—

gül hogyan törte le az uralkodó, még fegy—

veres erő igénybevételével is, a nemzet el—

lenállását. Az uralkodó és a nemzet közötti harcban a császár maradt a győztes; de a nemzet gyűlölete kísérte a műveletet s mi—

l) Fényes Elek: Magyarország statisztikája, l.

kötet, 57. lap,

2) Keleti Károly: Hazánk és népe. Pest, 1871.

3) Kene]; Sándor: A magyarbirodalom statisz- tikai kézikönyve, ll, kiadás, Budapest 1878. 61, lap.

4') Lány Lajos és Jelcelfalussy József: Magyar—

ország statisztikája, I. kötet, Budapest, 1884, a 45.

lapon.

i') Kenéz Béla: Magyarország népességi statisz- tikája. Budapest. 1906,

6) Buday László: A statisztika elmélete és tör—

ténete. Budapest, 1922.

7) Láng Lajos: A statisztika története, Buda-

1913, :! 330—w332. l,

8) A magyar korona országaiban az 1891. 'v elején végrehajtott népszámlálás eredményei. l.

rész, Budapest, 1893, a 31. lapon.

pest,

2. szám.

dön II. József 1788 elején a népszámlálással kapcsolatos nyilvántartási műveletek to—

vábbi folytatását ideiglenesen felfüggesz- tette, majd pedig halálával teljesen meg- szünt a törvénytelenül elrendelt összeírások

végrehajtásának kötelezettsége, a nemzet

megkönnyebbülten lélekzett fel s a törvény—

hatóságok azzal kívánták a reájok oktrojált jogellenes műveletnek még az emlékét is ki- törölni, hogy az összeírások egész anyagá- nak s a népesség nyilvántartására felfekte—

tett népesedési könyveknek megsemmisítév sét határozták el.

A népesedési könyvek tényleg megsem—

misültek, de az összeí'ások főerednu'ényei mégsem pusztultak el. Úgy az országos le—

véltárban, mint a bécsi cs. és k. udvari le—

véltárban, de egyes törvényhatóságok levél—

táraiban is fennmaradtak a népszámlálási ívek vármegyei összesítései, melyekben a felvételek összes szempontjaira vonatkozó adatok községenkint vannak közölve. Éve- kig tartó kutatással sikerült 41 vármegyé- nek és kerületnek községenkinti kimutatá—

sait a maguk teljességében összegyüjtenem, továbbá 13 vármegyéből részleges adatokat felkutatnom. Az akkori 66 vármegye és ke- rület közül csak 12—nek hiányzik a közsé- genkinti kimutatása, de reményem van arra.

hogy ezeket is fel lehet még találni. Mivel pedig a vármegyénkint haladó országos fő—

összesítés, mely Magyarország és kapcsolt részeinek, "alamint Erdélynek egész terüle—

tét felöleli, az országos levéltárban és a m.

kir. központi statisztikai hivatal könyvtárá—

ban szintén megvan, a népszámlálás összes szempontjait országos főösszegekben is ki tudjuk mutatni. Ezenkívül sikerült néhány város (Kecskemét, Jászl'mrény, Zágráb) nép- számlálásának házankint haladó anyagát, Győr városának levéltárában pedig a József- t'éle népszámlálás egyénenkimi összeírásá- nak teljes eredeti anyagát is megtalálnom.

E rendkívül gazdag anyag statisztikai—

lag tudományos feldolgozása most 'an fo—

lyamatban; eredményeinek közzétételét a Magyar Tudományos Akadémia nemzetgaz—

dasági bizottsága vette fel programmjába s ha a Mindenható kegyéből még néhány évig munkaképes leszek, a II. József-féle nép—

számlálások eredmt'myeinek feldolgozása másfél évszázaddal a műveletek foganatosí- tása után remélhetöleg napvilágot fog lát-

hatni. '

A mai előadás célja nem lehet a nép—

számlálás eredményeinek ismertetése, amely feladat messze túlhaladná egy rövid előadás

——113—— 1931

keretét. Ezúttal a népszámlálás végrehajtá—

sának módjával, annak tudományos és gya—

korlati értékének megállapításával és a fel- vételre szolgáló nyomtatványok szakszerű bírálatával kívánok foglalkozni.

I, A népszámlálás keresztülvitele.

Előzmények. A Habsburg—házi uralko- dóknak országaik népességének megállapí- tására irányuló törekvése az osztrák örökös tartományokra vonatkozólag már 1753—ban nyilvánult meg. Mária Terézia már 1754 ja—

nuár 7-én kelt reseriptumával rendelte el a német örökös tartományok összes népes—

ségének összeírását, mely művelet végrehaj- tását a közigazgatási hatóságoknak kellett végrehajtaniok. Ezt a lélek-consignatiót ké—

söbbi rendelet csak háromévi időközökben írta elő, de az 1754-ben tényleg foganatosí- tott elsö összeírás _ a közbejött hétéves háború miatt —— csak 1761—ben ismételtetett, elég silány, az elsö összeírásnál lényegesen rosszabb eredménnyel. Egy 1762. évi ren- delet ezért új alapokra fektette az összeírá- sokat, a polgári hatóságok és az egyházi anyakönyvvezetők közös feladatává téve a művelet végrehajtását, mely már némileg közeledett a későbbi József—féle összeírások rendszeréhez, de a népesedési szempontokat már azért sem elégíthette ki, mivel a fel- vétel a nemek megkülönböztetését elejtette.

Az 1770 március 10—i pátens új általá—

nos összeírást rendelt el, most már lélek—

conscriptiót, melyet a polgári hatóságoknak a katonaiakkal karöltve kellett végrehajta- niok; innen kezdve —— az osztrák hadsereg—

nek a hadkötelezettség alapján 1769-ben tör—

tént újjászervezése folytán és nyilyán már Józsefnek befolyása alatt, aki 1766 ota mint társuralkodó törekedett elveit érvényre jut—

tatni _ a katonai szempont vált döntővé és még az 1777. évi pátens által elrendelt új, az eddigieknél jóval tüzetesebb és jobban megalapozott összeírás is lényegében kato- nai célokat, az újonekivetés helyes megosz—

tásának ügyét szolgálta. Ugyanez a pátens rendelte el a népesség állandó nyil 'ántartá- sát is az összeírás alapján felfekletett s a népmozgalmi esetek bejegyzése útján to—

vábbvezetendő népesedési könyvek (Popu—

lations-Bücher) alakjábanf)

1) Az Ausztriában Mária Terézia és II. József korában végrehajtott népszámlálások történetét meg- írta dr. Gűrtler Alfréd: Die Volkszühlungen Maria Theresias und Josef II. Innsbruck, 1909. E munka a magyarországi m'rpszz'imlálz'isokkal csak nagyon i'utólagosan foglalkozik, de magyar szempontba')!

8 ,

2. szám. _.

Az első magyar népszámlálás keletke- zése. Mindazok a rendellwzések, melyeket Mária Terézia kormánya a népesség meg- számlálása és nyilvántartása érdekében ki—

bocsátott, csak az osztrák örökös tartomá—

nyokat kötelezték; Magyarországra való ki—

terjesztésiik —f—— törvényes alap hiányában —————

nem látszott opportunusnak. De megválto- zott a helyzet Mária Terézia halálával. ll.

József mint a centralizáció híve, ki a birodalom minden részét egységes kormány—

zás alá akarta hozni ——— Magyarországot is az osztrák tartományok mintájára kívánván kormányozni, a népszámlálásnak Magyar- ország 'a és kapcsolt részeire való kiterjesz—

tését vette célba. Ezt az erős szándékát fe- jezte ki 1784 május 1-én gróf Esterházy Fe- renc magyar főkancellárhoz intézett leiratá—

ban. Magyarország —— írja ———— még abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy népes- sége sem összeírva nincs, sem eléggé nem is- meretes s így az adó- és újonckivetésre, *; - lamint egyéb közhasznú tevékenységre meg—

felelő alapok nincsenek. Ezért ez év nyará—

tól kezdődőleg litagyarországon és Erdély—

ben —— a katonai határőrvidék kivételével w—

a házakat és a népességet össze akarja iratni.

E célra a német örökös tartományokban használatos összeírási ívek fognak alkalmaz—

tatni s az összeírás a vármegyék és kerüle—

tek által kiküldött vármegyei tisztviselők ál- tal, a helyi papok közbenjöttéveL házról—

házra menve foganatosítandó. Ez a con—

scriptió az ezentúl évenkint végrehajtandó reviziónak fog alapul szolgálni. ,.Mivel nem kétlem ———— írja József —, hogy úgy a kan—

cellária, mint az országos hatóságok és a vármegyék ezen művelet alapos végrehajtá—

sát teljesen az abból a közigazgatásra há- ramló mérhetetlen haszon szerint fogják

megítélni, egészen az Ön ismert. belátására

és ítéletére bízom, hogy nem találja—e Ön maga is tanácsosnak és üdvösnek, ha min—

den vármegyében az ott amúgy is fekvő ka—

tonaságból néhány, az összeírás ügyében már gyakorlott tiszt pusztán tanuként bevo-

natnék, hogy ezen operációnak biztosíttas—

sék az az óhajtott teljesség, melyet egye—

dül szem előtt tartok és melyet ezen tanuk ldizreml'iködése nélkül is szívesen látok." 1)

tekintve azért fontos, mível módot ad arra, hogy a magyar népszámlálásokat az osztrák rendszerre való vonatkozásukban vizsgálhatjuk és kimutassuk az utóbbiaknak a magyar összeírásokra gyakorolt hatását s a kétféle művelet közti összefüggést.

1) Lásd Mán—mh" Henrik, id. m. 524———ö26. lap.

114 — 1931

ll. Józsefnek ez a leirata kifejezetten és határozottan a polgári hatóságok kezébe kívánja helyezni az összeírás végrehajtását és csak a művelet sikerének biztosítása ér—

dekében látná célszerűnek gyakorlott ka—

tonatiszteknek, de csak tanuként való be- kapcsolását. II. József itt még számolni lát-

szott a nemzet érzékenvségével, mely min—

den katonai beavatkozást perhorreszkált es a kiváltságos rendek eddigi jogainak pusz—

tán fejedelmi parancsszóval való csorbítása ellen ab ovo tiltakozott. A további fejleme- nyek azonban egészen más irányba terelték az összeírás ügyét. Ha már az uralkodónak az a szándéka, hogy az országos összeírást az alkotmányos formák mellőzésével rende- leti úton lépteti életbe és törvényellenesen terjeszti ki a nemességre is, az országban—

nagy megütközést keltett, úgy az összeírás- nak a katonaság által leendő végrehajtása még nagyobb elkeseredést 'áltott ki. Már az 1784 július 16—án kelt 7.868. sz. rendeletből.

melyet a császár a Helvtartó Tanácshoz in- tézett, kitünik, hogy az összeírás, II. József eredeti tervétől eltérőleg, intézményesen pol- gári tisztviselők és katonatisztek által közö- sen lesz végrehajtandó. A katonai jellegnek mindjobban előtérbetolásáról tanuskodik a (Zs. k. Haditanácsnak (K. k. Kriegsrath) 1785(

augusztus l-én Bécsben kelt leirata, mely világosan kimondja, hogy az összeírás az ujoncjutalék helyesbítésére és kiegyenlíté—

sére fog szolgálni, továbbá, hogy a népszám—

lálás keresztülvitelére a magyarországi 9 to—

borzójárás lXVerln-bezirkl mindegyikébe

t—ml törzstiszt s minden járásba 17—i al—

sóbbrangú tiszt küldendő ki. Ezekkel a tisz- tekkel egyetértőleg kell eljárniok a politikai hatóságok által kirendelt összeíróknak. Mi- vel pedig a törzstisztek hivat 'ák arra, hogy a nekik kijelölt járásokban az összeírás mü-

veletét igazgassák t,,die Direction über das Gescháft zu fiihren"), alaposan tanulmá—

nyozniok kell az összeírás alapelveit, hogy a melléjük adott tiszteknek és politikai számláhibiztosoknak megfelelt") utasításokat adhassanak. Az összeírás sikerének további biztosítása céljából a rendelet még ki—

mondja, hogy az altábornagyok, dandár—

parancsnokok. törzstisztek. valamint az ösz—

szes ezredek. ameni'lyire rájuk szükség le—

het, segítő kezet nyujtani és adandó alka- lommal teljes létszámmal l.,mit allen lndi—

viduen zu concurrieren") közreműködni tar—

toznak. Az összeírásnak ti'ilnyomóan kato- nai jellege kétségen felül áll tehát s nem lep—

het meg. hogy Srluvármrr Márton. a pesti

2. szám. —— 115 —— 1931

egyetem híres tanára, 1) aki a számlálás ekként nyert eredményben e szerint hiány—

szemtanuja volt, egyenesen ,,Militár—Con—

*scription"—nak nevezi a műveletet. Gűrtler 2) szerint pedig az 1777 és 1790 közt végrehaj- tott számlálások még sokkal kifejezettebben voltak katonai jellegűek, mint az 1777 előtti osztrák összeírások.

A népszámlálás időpontja. II. József ere—

deti szándéka szerint a népszámlálást Ma—

gyarországon és kapcsolt részeiben 1784 szeptember 1-én, Erdélyben pedig, mivel az ott elrendelt új vármegyei beosztás, mely a régi állapotot teljesen felforgatta, még nem nyert volt befejezést, december 1-én kellett megkezdeni. Ettől a tervtől el kellett térnie.

mivel a művelet végrehajtását elrendelő 7.868. sz. pátens csak július 16—án bocsát—

tatott ki s így fizikai lehetetlenség volt az előkészületeknek országszerte való megté—

tele, a nyomtat 'ányoknak különböző nyel- veken való előállítása, a számlálól'üztosok kioktatása s a népességnek megfelelő tájé—

koztatása. Semmi sem mutatja jobban az uralkodo centralizáló terveinek végrehajtá- sára irányuló mohó sietséget, mint a nép- számlálás megindításá 'a hagyott lehetetle—

nül rövid idő. A jelzett terminus betartásá—

nak lehetetlensége végre is arra indította ll.

Józsefet, hogy a Haditanács útján augusz—

tus 22—én az összeírás megkezdésének idő—

pontját november l—re halasztassa el.

Erdélyben, ahol a vármegyék új beosz—

tásának munkálatai még folyamatban vol- tak, az összeírás elhalasztz'ísát hozták javas—

latba, de a felterjesztéseknek nem volt fog: — natjuk s a művelet megkezdését december l—ére, tűzték ki. De, a Hóra (s Kloska—féle véres zendülés miatt, melyre közvetlen okot a katonai összeírás adott, a (klancellária de- cember 24—én függőben tartatta az össze—

írást és csak a nyugalom helyreálltával.

1785. évi január 20—án adott parancsot az összeírás folytatására.

Lényegesen eltér a József—féle összeírás a modern népszámlálásoktól abban, hogy végrehajtása nem ugyanazon egy időben kívántatott meg és így az összeírás nem adta egy bizonyos időpontnak megfelelő állapot képét. Mivel az összeírás foganatosítására aránylag kevés katonatiszt és polgári szám—

lálóbiztos rendeltetett ki, ezek m- mint látni fogjuk _ községről községre haladva he—

teken és hónapokon keresztül írták össze a lakosságot, mindenütt azon állapot szerint.

amelyet az összeírás napján ott találtak. Az

1) Schwarlner, id. m. ll. kiadás 106. és 109. lap 2) (iürtler. id, m. Hl lap.

zik az időbeli egység s ezt a körülményt azoknak mérlegelésében nem szabad szem elől téveszteni.

A számlálóbiztosok. Az összeírás katonai céljainak megl'elelőleg a felvétel alapjául az ország hadügyi beosztása szolgált. A Hadi—

tanács rendelete kimondotta, hogy a műve- let végrehajtásának alapjául Magyarország 9 toborzójárása (_Vt'erbebezirk) fog szol—

gálni; minden ilyen járásba 1—1 törzstiszt és minden közigazgatási járásba lm-Ll al- sóbbrendű katonatiszt küldendő ki. li sze—

rint e célra kirendeltetett (.) törzstiszt, a né- met gyalogsági ezredektől 24 és a magyar—

országi sorozójárási gyalogsági ezredektől.

valamint a lovasságtól 165 tisztf) lirdélyre vonatkozólag, mivel ott az új politikai be—

osztás miatt a népszz'nnlálást december l—e előtt nem lehetett megkezdeni, a l'laditanács az erdélyi katonai főparancsnokságra bízta a szükséges tisztekről való gondoskodást.

még pedig olyt'ormán, hogy a két erdélyi soroz(')járás központjában 1—————t törzstiszt al—

kalmazandó, kik mellé a nén'iet örökös tar—

tományokból Jim—3 tiszt és ezeken kívül még annyi tiszt adandó. amennyi a járások száma szerint szükséges, minden tiszt mellé 1——1 németül tudó és írni tudó közlegény is adandó?)

A kirendelt katonatiszteknek Magyaror—

szágon augusztus 15-én, Erdélyben novem- ber 1ö—én kellett a járások vezető törzstiszt—

jeinel jelentkezniük, hogy ezektől a kellő kioktatást elnyerjék. Ennek megtörténtével kellett a nekik kijelölt vármegyékbe men—

niök, hogy a polgari, (.,politikai") számláló- biztosokkal egyetértőleg az összeírást a meg- állapított időpontban múlhatatlanul meg- kezdjék. A német gyalogsági ezredektől ki- vezényelt 24 tisztnek (7 Csehországból, 8 Morvaországból, ti Alsó— és Felső—Ausztriából és 3 Belsö—Ausztriából) augusztus elején kel—

lett a pozsonyi főparancsnoksi'ignál jelent—

keznie és mivel a közelebbfekvő szomszédos tartományokből kirendeltek korábban ér- kezhettek oda, a magyar katonai főparancs—

nokság ezeket innen a távolabbi (horvát, szlavon és bánsági) vármegyékbe i'ányí—

1) A llelytartó Tanács augusztus 30—án kett 20.552. sz. leiratával a tisztek számának 20—szal való felemelését javasolta, mivel a járások száma nem

t89, hanem 209.

L)) A katonatisztek beosztását feltüntető táblá—

zat mellékelve a Haditanáesnak 1784 augusztus 1—én a magyar—erdélyi katonai főparancsnokság—

hoz intezett rendeletéhez. (Orsz. Levt. 19.056/84.

Conser. Nr. l,. 4. és 20.215/84. (lonser. Nr. 1., 161)

2. szám,

totta, míg a távolabbi Cseh— és Morvaor—

szágból érkezők a közelebb eső magyar vármegyékbe osztattak be. A törzstisztek a sorozójárások központjaiban maradtak, in—

nen kellett a körzetükből érkező kérdése—

ket, kételyeket és panaszokat elintézniök, az

összeírás tartama alatt pedig ennek a hely- színén való ellenőrzése, a netáni bajok or—

voslása és a lakosság megnyugtatása volt feladatuk.

Látható ebből, hogy az összeírásra a fel—

vételi területet nem ismerő, sok esetben bi—

zonyára a lakosság nyelvét sem értő kato—

nák rendeltettek ki, kiknek e szerint sok nehézséggel kellett megküzdeniök. Ezeken részben segíthettek a kirendelt közigazga- tási számlálóbizto—sok. A velük való harmó- nikus együttműködésre irányuló hajlandó—

ság kétségkívül megvolt; a pozsonyi had—

testparanesnokság augusztus 3-án felkérte a Helytartótanáesot, hogy az azon hó 15-ére kitűzött értekezletre a polgári összeírókat is küldje ki minden toborzójárás központjába.

hogy a követendő eljárást együttesen tár- gyalják meg. A népszámlálás időpontjának elhalasztása folytán ezek az összejövetelek október 15—re tűzettek ki s a Helytartó Ta—

nács ily értelemben utasította szeptember 14—én 21.368. sz. a. a vármegyéket.

A közigazgatási hatóságok részéről ki—

küldött polgári (u. n. politikai) számláló- biztosok a vármegyék és városok tisztvise- lőiböl kerültek ki; ezek számra nézve sok- kal többen voltak, mint a katonai összeirók;

a Helytartó Tanács egy kimutatása szerint az alább megnevezett 1) 27 vármegyében, a hajduvárosokban és a szepesi városokban,

melyekben 5.777 községben 3,321.()0() lélek

élt, a polgári számlálóbiztosok száma 334 volt, közöttük 159 szolgabíró és alszolga—

bíró, 133 esküdt (jurassorl, 13 commissá—

rius, 23 más alkalmazott és 6 megnevezet—

len. 11 alul megnevezett városbanf) lne-

lyeknek népszáma 105000 volt, összesen 22 politikai számlálóbiztos müködött, köztük 11 senator, 4 jegyző, aljegyző és caneellista, 2 írnok és 5 egyéb. Ha feltesszük, hogy az ország többi részében hasonló arányban

1) Ú. m,: Árva, Bács, Bars, Békés, Vas, Gömör, Esztergom, Heves, Hont, Komárom, Körös, Nyitra, Sopron, Pozsony, Győr, Somogy, Szeverin, Zágráb,

Szerém, Tolna, Trencsén, Ung, Verőce, Veszprém,

Moson, Zemplén, Zólyom vármegyék, a Hajdu vá-

rosok és a szepesi városok (Orsz. Levéltár, 32.879—

786., (Éonser. Nr. 4., 29.)

2) Ú. m.: Bártfa, Breznóbánya, Kőszeg, Károly- város, Komárom, Újbánya, Körmöcbánya, Sopron, Pozsony, Győr és Selrneebánya.

—116—

1931

voltak kirendelve számlálóbiztosok, akkor az összeírásban közreműködött közigazga—

tási közegek összes számát mintegy 900-ra tehetjük. A katonai részről kirendelt köze—

gekkel együtt tehát körülbelül 1.200 ember végezte el —— nagyrészt nehezen hozzáfér—

hető, alig megközelíthető országrészeken, ——

teljesen tájékozatlan, részben bizalmatlan 83/9 milliónyi népesség összeírását, akkora

néptömegét, melynek felvételére ma mint- egy tízszer annyi egyén szükségeltetik.

A számlálöbiztosok munkateljesitésének sorrendjét a katonai járási parancsnokok a vármegyei fő- és alispánokkal együtt sza- bályozták és ugyanők közösen állapttották meg a számiálóbiztosok munkavégzését sza—

bályozó útirányt is. Arra kellett ügyelni, hogy a biztosok a községek felkeresésében okszerű sorrendet kövessenek, hogy fölös kerülőt vagy keresztezést ne végezzenek. Az egyes községekben csak annyi időt volt sza—

bad tölteniök, amennyi a felvételhez szük—

séges volt. A községeket érkezésük időpont—

járól értesíteniök kellett, hogy az összeírás megkezdésekor mindenki lehetőleg jelen lev gyen.

A katonai számlálóbiztosoknak ingyen előfogat járt, de négyesi'ogatnál többet nem igényelhettek: ezt mindenütt készpénzzel kellett megtizetniök, de költségeiket a kincs—' tár megtérítette. Ezenkívül minden törzs—

tisztnek, ha conseriptiós ügyben utazott, 3 forint napidíj, a többi tiszteknek pedig, rangra való tekintet nélkül, az összeírás egész tartama alatt napi 1 frt 30 krajcár pót—

lék járt, melyet a legközelebbi hadipénztár

lizetett ki nekik, utólagos szabályszerű el—

számolás kötelezettsége mellett. Minden—

törzs— és egyéb tiszt mellé kisegítőül egy ka—

tonai írnok került, kit az ezredek állomá—

nyából kellett kiválasztaniok; ezek a köz—

katona lénungját kapták pótlékul. Költségü—

ket minden egyéb kiadással együtt hasonló—

képen a hadipénztár viselte. Az előfogaton kívül a katonatisztek ingyen szállást is igé- nyelhettek.

A polgári számlálóbiztosok díjazást csak

abban az esetben kaphattak, ha saját vár—

megyéjiikön vagy járásukon kívül nyertek beosztástf) egyébként a rájok bízott mun—

") A Helytartö Tanács utasítása a számvevő- séghez, 1786 február 7. 2989/86. és 4276/85. sz. A számvevőség kifejtette, hogy olyan biztosok nem voltak, kik saját vármegyéjükön kívül teljesítettek volna szolgálatot; nézete szerint nincs annak jogo- sultsága, hogy megkülönböztetés tétessék azok kö- zött, kik saját járásukban vagy azon kívül szám-

2 szám. _117— 1931 kát rendes fizetésük fejében voltak kötele—

sek elvégezni. Ez sok (és gyakran indokolt) zúgolódásra adott okot. Sok törvényhatóság hajlandó volt a számlálóbiztosok nehéz és költséggel is járó (ruharongálás stb.) mun- káját külön díjazni, de a Helytartó Tanács az erre vonatkozó felterjesztéseket a leg—

több esetben ridegen elutasította s csak na- gyon kivételes esetekben tanusított több megértést. ')

A számlálóbiztosok a közönséggel szem- hen való magatartásuk tekinteteben utasí- tást nyertek, hogy mindenkivel szemben ildomosan és szerényen viselkedjenek s

olyankor is, mikor netán ellenszenvvel ta-

lálkoznának, a lehető tapintattal igyekezze- nek elkerülni minden összekoccanást. Fel—

adatuk a közönség megnyugtatása és bizal- matlanságának eloszlatása. Ez okból a ka—

tonatiszteknek szigorúan tilos az összeírt egyéneken katonai méréseket eszközölni, nehogy az újonckiemelés gyanujába esse—

nek. Ha valamely katonatiszt a polgársággal illetlenül viseltetnék, azonnal leváltandó s szigorú felelősségre vonandó, egyúttal az udvari Haditanáeshoz az esetről jelentést kellett tenni.

A népszámlálási munkálatok haladása.

A népszámlálás végrehajtására kirendelt ka-

láltak, mert a két munka közt lényeges különb—

ség nincs és nincs is olyan biztos, aki csakis saját járásában dolgozott. A fősúly az összeírt községek számán és a távolfekvésen van. Egyébiránt is az összeírás egészen új, különleges művelet, mely kü- lönösen első ízbeni végrehajtásakor rendkívüli munkának tekintendő, amelynek végzésee'rt a kato- nai összeírók is tizetésükön felül napi pótlékot kapnak, Ezért javasolja, hogy a polgári biztosok is részesüljenek a házipénztárból (Cassa domestica) pótdíjazásban.

1) így Komárom vármegyének a császárhoz intézett kérelmére a Helytartó Tanács 1784 decem- ber G—án 27.590 sz. a. azt jelentette, hogy mivel az összeírás munkálatai fél- vagy egész évig is tart—

hatnak, a munka tehát az 1726. évi rendelet értel—

mében rendkívülinek tekintendő, mivel továbbá nagy költséget okoz az összeíróknak, javasolja a napidíjak engedélyezését. Ez a javaslat felső helyen elutasíttatott. Utóbb a Helytartó Tanács még a más járásban müködő biztosok díjazását is törölte, mivel nem látta be, miért kelljen a tisztviselőket más járásban foglalkoztatni, mint amelyben alkal—

mazva vannak, ahol megfelelő helyismeretük is van; mivel a tisztviselők amúgy is ingyen kapnak előfogatot, remunerációban nem részesülhetnek. lil—

utasította a Helytartó Tanács a pestvárosi összeírő katonatiszteket is, kik tüzelőfát kértek; az elutasí-

tás indoka az volt, hogy a tisztek amúgy is kapnak külön napidíjat. Engedélyezte a Cancellária a kü—

lön felfogadott (vármegyei szolgálatban nem álló) munkaerők megfelelő díjazását, (1787 november 12—án. 13.802. sz.).

tonai és polgári egyének aránylag csekély száma mellett a műveletnek lassan kellett haladnia. Az Országos Levéltárban számos hivatalos kimutatás található, mely az ősz—

szeírásra fordított időről beszámol s a mű- velet haladásáról képet nyujt. Csak néhány példát említünk. Vas Vármegye 656 közsé—

gének, összesen 218.860 lélekre rúgó lakos- ságának összeírását (a katonákon kívül, kiknek munkateljesítéséről adataink nincse- nek) 40 számlz'ilóbiztos végezte el, összesen 101515 munkanap alatt; átlag 216 lélek ösz- szeírása volt egy biztOs napi munkája. Tolna vármegye 106 községének Összeírását mind- össze 6 szolgabíró és esküdt végezte; ezek—

nek a 131000 főnyi lakosság felvételére 1.137 munkanapra volt szükségük, de ebből 67 nap a községről községre Való utazásra esett, ezeknek leszámításával a napi átlag 123 volt; az összeírás november 15—től a rákövetkező nyárig tartott, volt olyan biztos, aki 205 napig járt künn; némely község fel- vétele heteket vett igénybe, p. 0. Szekszárdot 52 nap alatt, Kölesdet 22 nap alatt, Duna- földvárt 37 nap alatt írták össze. Nagykőrös összeírása (9.655 lélek) 26 napot vett igénybe, a napi teljesítmény 371. volt. Ceg—

léden (8.083 lakos) 21 napi munka mellett a nap átlag 385 volt. A fentebb (116. l. 1 jegyz.) említett 27 vármegye 3,321.000 lakó- jának összeírása 334 biztosnak 22.157 mun—

kanapját vette igénybe; átlag 150 embert bírt egy biztos napjában összeírni, Meglepően lassú volt az összeírás haladása egyes váro—

sokban; 8 városbanf) melyeknek részletes adatait bírjuk, 61.383 lélek összeírására 105 munkanap kellett, a napi teljesítmény tehát csak 60, sőt Sopronban csak 40 lélek volt.

A számlálóbiztosok elfoglaltságának jellem- zésére megemlítjük, hogy Pest vármegyé—

ben, ahol 272000 lelket kellett összeírni, 28 számlálóbiztos volt alkalmazva, ú. m. 4 szolgabíró, ? alszolgabíró, 12 esküdt és 5 tiszteletbeli esküdt, akik közt volt olyan, aki 3.742 házat és 25.193 lelket írt össze, természetesen 7———8 hónapig tartó munká—

val.

A felsorolt adatok eléggé igazolják, hogy az első népszámlálás lebonyolítása miért haladt sokkal lassúbb tempóban, mintsem a türelmetlen uralkodó remélte és várta.

Egészen eltekintve a vármegyék ellenállásá- tól, melyről ezúttal nem emlékezünk meg

1) Ú. m.: Pozsony, Körmöcbánya, Újbánya, Breznóbánya, Bártfa, Kőszeg, Sopron és Károly- város.

2. szám. _—

részletesebben, hiszen Marc-zoli Henrik mun—

kájában ezt tüzetesen fejtegette, amely el—

lenállás a művelet megkezdését is késleltette, eltekintve ettől, a népesség hangulata a nép—

számlálás lefolytatását érezl'ietoen lassította s a felmerülő nehézségek várakozáson felül nagyoknak bizonyultak. Tudatlanság és bi—

zalmatlanság a közönség részéről, gyakor- tatlanság és tapasztalatlanság a számláló—

biztosok részért'íl, a közlekedés l'terhézségei,

a zord téli idő viszontagságai mind közre- játszottak abbam hogy az összeírás lebo—

nyolítása lassan és döeögősen haladt. Az Országos Levéltárban és vidéki levéltáraink- ban őrzött hivatalos akták, felterjesztések, leiratok és rendeletek, az összeí'ás alól kibújni kívánó egyénekkel felvett jegyző—

könyvek élénken világítják meg az össze- íróbiztosok nehézségeit, melyekkel meg ket—

lett küzdeniök. Öt hónappal az összeírás

megkezdése után a Magyarország és kap- csolt részein (a rárosokon és Erdélyen kívűl) összeirandó 540 mezőváros, 9.800 falu és 969 puszta közül mindössze csak 288 mezőváros, 4.182 falu és 453 puszta fel—

vételével végeztek a biztosok, a munkának tehát még a fele sem volt meg s a kis Torna megyén meg a Jászkun kerületen kívül nem volt egyetlen vármegye sem, melynek összeírása befejezést nyert volna. Április hó—

ban 82 mezőváros és 1.492 falu, májusban 90 mező 'áros és 1.251 falu összeírása feje- ződött. be s 9 vármegye felvétele vált tel—

jessé. Az erélyes sürgetésekre gyorsabbá vált a haladás tempója, de még július végével is 3 mező Város és 1.288 falu eredményei hiá—

nyoztak. 1785 december 27-én ;) (laneellá—

ria (16.470. sz.) szemrehányást tett a Hely—

tartó Tanácsnak, hogy immár hosszabb idő óta semmi jelentést nem kapott az összeírás haladz'tsáról, így Ö Felsége nevében meg—

hagyja, hogy 14 napon belül tegyen jelen—

tést, befejezést nyert—e már, amint feltehető, az egész conseriptiős művelet és mi állt útjá—

ban a végerednn'lny felterjesztésének? lin—

nek felterjesztése annál sürgősebb, mivel a fennálló rendelkezések szerint a jövő (1786.

évi) márciusban már kezdetét kell hogy ve—

gye. a népesség nyilYántartása és a helyi revízió. melynek i'negtörténtt'wel az 1786- 'a vonatkozó főösszesítést július vagy augusz—

tus végéig () Felségéhez mt'ilhátatlannl fel

kell terjeszteni.

A llelytartt') 'l'anáes erre 1786 január 11-én (1.688. sz.) () Felségéhez intézett rész—

letes jelentésében előadta. hogy az országos conseriptió befejezést nyert. a főösszesítés

118 —— 1931

azonban azért késik, mivel néhány törvény—

hatóság a vármegyei összesítést nem küldte be, avagy nem az előírt szabályszerű alak—

ban, miért is annak sürgős helyesbítésére, il- letve az Individual-Summaria beküldésére kellett az illető törvényhatóságokat utasí—

tani, hogy a llelytartó Tanács ezekből álla—

píthassa meg a táblázatokha becsúszott hi—

bákat s azokat ennek alapján kijavíthassa.

A kifogásolt vármegyei összesítések végül beérkezvén, a Helytartó Tanács számvevő- sége 1786 március 30—án ——— tehát másfél év"

vet az összeírás megkezdése után ——- beter—

jesztette az 1784/5. évi népszámlálás orszá—

gos föösszesítését. melyet a Helyttartó Ta—

nács április 4—én 15.049. sz a. a császárhoz telterjesztetett. A főösszesítés Magyar— és

Horvátorszz'tg terűletén 7,()()1.153 lakót mu—

tatott ki, tehát közel kétannyitg mint ameny—

nyire az ország lakosságát addig becsülték.

A Helytartő Tanács nézete szerint a fenn—

álló nehézségek részint abban állottak, hogy a családi ív rovatai. különösen a foglalko—

zásra vonatkozók, tévesen értelmeztettek főleg azonban abban, hogy a polgári bizto—

sok által felfektetett összeíróíveknek a ka—

tonai táblázatokkal faló egyeztetése (..wie zu vermnthen") abbanmaradt. llogv ez a jövőben, mikor az összeírás anyagának l'e- viziója már esedékessé 'álik, ne történjék meg, a llelytartt') Tanács szigorú megtorlás terhe alatt meghagyta a törvéi'íyhatöságok—

nak a szabályokhoz való legszigorúbb ra- gaszkt'xlást. amiről a katonai főjm'ancsnok- ságot is értesítette. A (_laneellária máius t-én hagyta jó 'á a kézhezvett országos főössze—

sítést. Ezzel az első országos népszán'ilz'ilás művelete s eredményeinek feldolgozása ha e szót használhatjuk végleg befej-ez-

tetelt".

A népszámlálási nu'ivelelel; jellemzése.

ll. Jozsef népszámlátásá 'al járó műveletek lényegben két különböző munkakörre vo—

natkoztak. Két nagy művelet végrehajtását követelte az iralkodo: a házak megszámo—

zását és a népesség összeírását.

Ma talán mosolygunk afölött. hogy a házuk megszámezásu abban az időben oly rendelkezésnek tartatott. mely a nemzet és különösen a nemesség ellenszenvét válthatta ki. ll. Jozsef teí'hiészelesnek tartotta. hogy sem nemes. sem főúr nem fogja röstelleni.

ha házá'a számot *aknak: hiszen a bécsi császári Burg is meg Van számozva. De a nemzet ezt nem találta oly természetesnek, A vármegyék részéről felhangzt'nt sérelmek folytán maga a (Éaneellária is kérte a nemesi

2. szám. _ 119 — 1931 házak számozás-ának elejtését. mivel pedig

.a császár erre nem volt hajlandó. Komárom Vármegye legalább azt a eoneessiót kérte a császártól, hogy a nemesek ház—ai ne a nem—

telenek házaival egyformán feketeszíníi szá—

mokkal, hanem külön zöld színnel es N betűvel jelöltessei'iek meg, ——-— de eredmény—

telenül. A császár ragaszkodott akaratához és egy lépést sem engedett. A számozás vég—

rehajtásának 1n(')dozataira nézve az utasítás azt írta elő. hogy midőn a számláhöbiztosok egy-egy házban az összes egyéneket össze—

írták, a háznak kapuja mellé vagy föléje fekete festékkel mintegy 3 hüvelyk magas számot fessenek; mivel pedig az eső és az időjárás ezeket a számokat lemoshatja, ugyanaz a szám a ház pitva'ában_ fedett helyen is alkalmazandó. A számozást minden községben l-gyel kellett kezdeni és arith——

metikai sorrendben folytatni mindaddig, míg az utolsó ház is meg volt számozva Későbbi pa 'anes elrendelte, hogy újonnan épülő házak, akárhol álljanak is tehát a folytatólagos sorrend megbontásával is ———

.a következö magasabb számokkal láttassa—

nak el; ha azonban 'alamely régi ház telkén több új ház épülne, ezek az eredeti szám törtalakii megosztásával (p. 0. 25/1. 25/2 vagy 25/a, 25/b stb.) jelöltessenek.

A házak számozz'lsának kétségkívül üdvös —— elrendelésén kívül a szárnlákSk—

nak kötelességévé tétetett. a községek meg—

számozása is. A Vármegyék kötelessége volt.

hogy a számlz'il(')biztosokat a vármegye te—

rületén fekvő összes községek jegyzékével lássák el, melyben minden község folyószá—

mot nyert. Ezt a számot kellett még az ösz- iszeírás megkezdése előtt a község elején fel—

állított faoszlopon elhelyezett kis táblán fel- ismerhető médon alkalmazni. Az utasítás nem mondja meg, hogy a községek számo- zása v— vármegyénkint l—gyel kezdődőleg ——

milyen sorrendben történjék. Miután azon—

ban az összeírók i'itirz'myát az utasítás 14.

pontja szabi'ilyozta. valószínű. hogy a szá—

mozás is ennek figyelembevételével tí'n'tént.

A számozással és az oszlopok felállítá—

sával járó költségek is sok panaszra adtak okot. Moson 'ári'negye községei megtagad- ták a névtáblákat hordó faoszlopok felállí—

tását, Komárom 'ármegye panaszkodott, hogy a számozáshoz való festéket és a ta- ibellák szállítására igényelt ládákat is neki kellett fizetnie, holott Ö Felsége engedé-

lyezte a festéknek kincstári költségen v-alö beszerzését. A Helytartó Tanács e kérdés—

ben a vármegyék pártját fogta s ily értelmű felterjesztést intézett a császárhoz. A csá- szár válaszát nem ismerjük, de ismerve ll.

József felfogását, alig tartjuk valószínűnek, hogy a vármegyék kéréséhez hozzájárult

volna.

A műveletek legfontosabb része maga a népesség összeírása volt. Ennek foganatosí—

tására ú. n. Egyénenkínti hú:— és családi ív (lndividueller llaus— und li'amilien-Bogen) vagyis az A) minta szolgált. Ez a minta

kétféle alakban volt használatban: egv rész—

letesebb a keresztény lakosság összeírására (A) minta) és egy egy szeríibb a zsidóság ré- szére (Au) minta). Ezek az ívek a katona—

ság használatára német l'iyelven. a polgári összeírás céljaira ellenben az illető nemzeti- ség nyelvén voltak kinyomatv'. A kétféle minta teljesen azonos volt s kitöltésüknek is mindenben egyeznie kellett, A szükséges nyomtatványmennyiséget a német ívböl a katonai főpa'anesnokság. a, másnyelvíiek—

ből a lletytartö Tanács bocsátotta rendelke—

zésre. A kétféle nyelvíi felvételi ívek, vala—

mint az utasítás és az összesítő ívek azo—

nossz'igát pontos összeolvasz'xssal kellett, biz- tosítani s az egyezést a számláli')biztosok alá- írásukkal igazolták. A családi ívbe a lakás—

ban élő minden egyes egyént kellett beírni.

azokkal a személyi adatokkal, melyekről alább tüzetesen fogunk szólani. Minden ház—

ban annyi ívet kellett. kitölteni (mindegyiket két példányban, t. i. német és más nyelven).

ahány család benne lakott. illetve ahány lakás a házban volt. Külön ívet kaptak a

lakott vagy lakható középületek (az épület minőségének megjelölésével) és a nem la—

kott lakások is (a lakatlansz'tg okának meg—

nevezésével). Az ívek folyószz'mnnal láttat—

'án el. ezen szám szerint rakattak sorba a községből kikerülő összes ívek, melyek ke—

mény táblába helyezve ilyenformz'ln a köz—

ség Népesedési vagy községi könyvét (Po—

pnl-ations- oder ()rtschaftsbneh), (másként;

Conseripiiós könyvét alkották, mely könyv a népesség további nyil *ántartász'inak alap- jául volt hivat 'a szolgálni. E könyvet nem volt szabad beköttetni. hanem csak lazán fűzni lehetett, hogy a családi 'áltozások be—

jegyzésére netán szükséges pótívekkel lehes—

sen kibővíteni. A tábla külsö lapjára az or—

szág. a vármegye, a község és a földes ura—

ság (melyhez a község tartozott) nevét kel—

lett. 'áírni. továbbá az összeírás megkezdé—

sének és befejezésének napját. A katonai és