^ / ••
FOLDRA1ZI
i F l t i s A o i
Olvasmanyok
^kxalpoKtavai.
M a
D t S s e r c n v i N á n d o r .
Farkasfalvi Kornél loo koronás difaval
j u t a l m a x o t t p a l y a m u .
Á r a l K 2 0 f i l l .
'· · I: P,':I>
v •«·
A - ; - , M a g y a r F ö l d r a j z i I n t e x e t R t
B u d a p e s t .
y
111 M l .
< v>
FÖLDRAJZI IFJÚSÁGI OLVASMÁNYOK.
AZ
ALPOK TAVAI
I R T A :
>R. SZERENYI NÁNDOR
<M
^ í'ARKASFALVI KORNÉL SZÁZ KORONÁS A.DIJÁVAL J U T A L M A Z O T T PÁLYAMŰ.
• ; jj'JpTp*8* i .--Ifií. ' ' t, , * ~ "
I Mezeit: 13 ÍLfilBii
KIADJA A
MAGYAR FÖLDRAJZI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
BUDAPEST 1914.
и «у л
A tavak világában.
(1908. jul. 7—26).
IJrrá lett fölöttem a Garda tó varázsa! A milanói dóm tetején éreztem át azt a nevezhetetlen vágyat, mely Goethe Mignonját sorvasztó lázzal vonzotta dél felé. Kimeresztett szemmel kerestem a felhők kárpitján csak egy tenyérnyi rést, amelyen át megláthattam volna a távol ködében uszó, hóval födött Alpok hegyláncát, melynek lábánál várnak a Garda testvérei: a Lago di Como, di Lugano és a Lago Maggiore.
Még érzem a-testemen a Garda tó vizének üdítő hatását, mely az egyhetes utazásnak sok szennyét, izzadságát lemosta;
még gondolatban ott járok a ciprusfák alatt, a citromkertek- ben, a narancsligetekben; még él az emlékezetemben az élet- nek az a bájos ábrándja, melyet ezeken a partokon azok is magukba. szívnak,- akik beteg tüdővel jöttek oda, hogy gyógyu- lást találjanak és már uj gyönyörökre vágyom, uj álmokat szövök nyitott szemekkel!
Nem kellett sokáig várnom. Szeretve tisztelt mesterem, Lóczy Lajos délutánra elvezetett a Cpmoi tóhoz. Como kicsiny, de bájos városkájának megtekintése érdekes prelu- diuma a benyomások szimfóniájának, mely ugyan égzengés, villámlás akkordjaival kezdődött, de csakhamar megenyhült hatásában, mikor a parton tündéri kertek egész sorozatában édes kastélyok tűnnek elő, mindmegannyi azilumai azoknak az embereknek, akik a mindennapi kenyéririgység tusakodásai- tól távol állanak. Itt a Vüla Passalacqua ciprusainak bánato- san kedves csoportozataival és a föléje hajló szivárványnak szelid szinkeverékével gyönyöröket igér, szelidítőeket, szépség- ben teljeseket. Ott a csöppnyi Punta d'Avedo félsziget, csúcsán puha, meleg fészeknek mutatkozó kastély, a Villa Arconati, körötte illatterhes liget, melyben isteni álmokat szőhetnek a halandók, megfeledkezhetnek gyűlöletről, szenvedésről. És ebbe a remek környezetbe, mint valami lágy adagio részlet, üleszke- dik Bellagio félszigete, mely a tó két ágának találkozásánál-
4
ugyancsak megnehezíti a választást, hogy melyik részbe indul- jon az ember, hogy gyönyörködhessen.
A Bellagioval szemben fekvő Menaggioból a ködben óriásira megnagyítottan feltűnik a Lago di Leccói ág néhány pillanatra, aztán eltakarnak mindent a magas hegyek, melyek közé kitartóan kapaszkodó fogaskerekű vasút visz, mely átszállít a Luganói tóhoz. Előhírnöke az erdővel övezett üstöcskében meghúzódó del Piano tavacska, mely nevéhez illően simúl a hegyek közé.
Porlezzánál köszöntjük a Lago di Luganót, mely- nek tájképei azokkal a meredek hegylejtőkön merészen ülő, szinte a vízből kibukkanó falvakkal, az ember szívósságának hatalmas megnyilatkozásával feledtetik annak a kornak meg- döbbentően nagyszerű tájképeit, mikor jég borította a vidéket.
Fenn a simára legyalult hegyoldalba kapaszkodik fel San Mamette piciny falucskája; Albogasio, Oria helységei, a bájos Gandria öböl, Castagniola büszke kastélya, a parányi Morcote művészi temetőjével, Lugano városa a Salvatore hegyének hatásos hátterével ujabb meg ujabb elragadtatást jelentenek az utazó, a természet barátja számára.
Italia negyedik nagy taván, a Lago Maggioren a termé- szetnek és az emberi alkotásoknak nagyszerű ellentéte, mely a Luganoi tavat érdekessé teszi, majdnem megszűnik. Emlé- keim között a Borromeo grófoknak Isola Bellája alkotja a legvonzóbb mozzanatot, hol az építészet és kertészet egymással vetélkednek, hogy a sziget pompáját emeljék és megszerettessék ennek a tónak a zöld vizét is, mikor az azuros kék szín már egész a szívünkhöz nőtt.
Olaszország földjének eme nagy gyöngyszemeitől vett búcsúnknál, Locarnonál méltó befejezésként a Madonna del Sasso szirtre épült temploma tünt fel. (1. kép.)
De ez is beleveszett az éjnek ködébe, ám lelkemben olthatat- lan szomjúság fakadt, hogy a természetet tovább élvezhessem fogékonyabb idegekkel^ tisztultabb látással.
Ez a vágy vitt tovább a hegyek közé, a Gotthard tömegé- nek rohanó hegyi patakjai, vad szurdokvölgyei közé, „a vizek bölcsőjéhez", ahonnan a Tessin, a Rhone, az Aare, a Reuss erednek. Bellinzonától Airolóig új alakzatokkal kell megbarát- koznunk. Az eddig megismert területnek mészkő és homokkő tala- ján a szeszélyes alakulatok voltak divatosak, most méltóságteljes, hatalmas dómokhoz hasonló hegyek fogadnak, melyeknek olda-
1. kép. Madonna del Sasso temploma a Lago Maggiore partján, melynek festőisége vetekszik a többi tó szépségeivel.
2. kép. A Rhone glecser, melynek aljából fakad a Rhone folyó.
5
Ián lépten nyomon egy-egy vízesés fátyola vonja be a szikla- falakat. Ezek a patakok mind a Tessin felé sietnek, melynek vad szurdokvölgye fenségével, a mélyén habzó víz tobzodó erejével a szivünkbe lopja az erőnek azt az öntudatát, a szabad- ságnak azt az érzését, mely a hegyek életének megértéséhez szükséges.
Airolótól gyalog folytatjuk utunkat. A ' vízcsep és a kristálytisztán tűző napfény nyomán virág virág hátán nyílik csillogó vörös, kék, lila színekkel. .
A rhododendronok áthatolhatatlan bozótjában szinte a hajnal pirkad a sok rózsás virágtól. A különben kopár sziklá- kon az alpesi Aszterek (őszi rózsák) lüa virágai csoportosan elevenítik meg a tájat. A tárnicsok (Gentiana) kék színe való- sággal elkápráztat, úgy hogy a Szent Gotthard hágónak tenger- szemeit is első pillanatra a megittasodott szem valami nagy virágkehelynek nézi.
Útunk a két tengerszem között vezetett el és bár annak az érzésnek, mely Hannibalt és Napoleont viharban, hóförge- tegben átvitte az Alpesek hegyein, valami halvány szikrája itt pislogott a keblünkben, mégis örömmel betértünk az út mentén épült szállodába, hogy a ritka hegyi levegőhöz még hozzá nem szokott tüdőnket pihentessük.
A hágón átkelve a vizek más országába lépünk. A Reuss zúgó vize mellett haladunk, vízesések, törmelékkúpok kisérnek. Ez a víz már Schweiz felé folyik, a Vierwaldstádti tavat táplálja, rajta átfolyik és végül a Rajnába ömlik.
Mi csak híres szurdokvölgyéig a Teufelsbriickéig (Ördög hídja) megyünk (3. kép), azután visszafordulunk a Furka hágó felé, hogy még három napig tartó túrán legalább nagyjá- ban megismerjük a hegyek csodáit. Nem kerestük ugyan mint a vérbeli túristák az úttalan utakat, hanem becsülettel ettük a küométereket a Furka és Grimsel hágó jól ápolt kocsiútjain, melyeken cseugő-bongó élénkséggel, vidám ostorpattogás közben gördülnek a kényelmes postakocsik, a terjedelmes batárok, de azért eleget láttunk, eleget tanultunk, mert nyitva tartotta szemünket szeretett professzorom. Ma is örömmel gondolok arra a boldogságra, mely elfogott, mikor a Furka hágón túl megmutatta a Grimsel hágónak távolban csillogó tengerszemét, mint aznapi gyaloglásunk célját. (5. kép.) Igaz, hogy még közben a Rhone glecseren végeztünk tanulmányokat és jó néhány óra hosszat kellett fárasztó úton másznunk (7. kép),
6
de végre elértük. Jó darabon túl voltunk már a Totenseen, mely fölé a jéghártyák szürke takarót vonnak és a köd ráborult mozdulatlan tükrére, de szállodának még se hire, se hamva nem volt. Jóval lejebb, távolabb, két tengerszem között akad- tunk rá a hospizra, a pihenés barátságos fészkére. Itt alkal- munk volt, hogy meggyőződjünk arról, hogy a tengerszemek feneketlen mélysége a mesék közé tartozik.
Kitűzött programmunk szerint a Grimsel Hospizból köny- nyen elérhető Unteraar glecsert is megjártuk, hogy a belőle eredő Aare folyó mentén befejezhessük alpesi átkelésünket és bemenjünk az ígéret földjére, Schweiz szivébe.
Meiringenig ázunk, fázunk, aztán vonaton átvágunk a hegyeken, szárazba öltözve megujhodottan, jókedvűen gyönyörködünk a Lungern és Sarnen tavacskában, majd elérjük Alpnachstattnál az ősi Schweiz gyöngyét a Vierwald- státti tavat, melynek partján minden rög Teli Vümos regés alakjáról beszél. Maga a tó még a közönséges turistát is lebilincseli a benyomásoknak remek szárnyalásával a fenséges felé. Lelkes szavakban ad ennek kifejezést Heer, Schweiz · monográfiájában: „Luzerntői Flüelenig a tavon tett úton1 a benyomások egyre fokozódnak, valósággal olyan szimfóniát alkotnak, mely kecses Allegróval kezdődik és ünnepélyes Maestosóval végződik!" Mi ugyan csak Brunnenig mentünk, de azért nem csodálom ezt a lelkesültséget. Hisz egyrészt olyan szerencsés fekvése van ennek a tónak, hogy Schweiz három különböző tájára nyúlnak ágai: így a luzerni ág a halomvidékbe nyúlik, középső részei a bájosan komoly hangulatú alpesi elővidéken feküsznek, míg az Uri-i tó déli részét komor, magas hegyek övezik; másrészt Schweiz történelmi hőskorának emlékei és a modern technika haladásának bizonyítékai szólnak hozzánk a partokról. így a hires Teli kápolna az ősi négy kanton szabadságharcáról beszél, az Axenstrasse pedig az akadályt nem ismerő alkotásnak remeke. És az emberi- ség nagyságának fenséges hátterül szolgál az Alpok hólepte hegylánca, a kicsinyhitüeknek pedig a Pilátus hegye ad jóslat- szerű tájékoztatást az idő fordulásáról. Ha pipál esőt jelez, ha kalapot tesz fel, jó időt jósol, de jóslásának helyességéért ő is mossa a — lábát a tó habjaiban.*
* Schweizi közmondás szerint: „ H a t der Pilatus einen Degen, gibt es Regen, h a t er einen H u t , wird es g u t !"
7
Brunnenből a Muota völgyében tartunk a Zürichi tó felé.
Érintjük a Lauerzi tavat is, melynek az a nevezetessége, hogy a vizéből a Rossbergnek néhány sziklája emelkedik ki. Hogy kerültek ide ? Idecsúsztak. 1806-ban szept. 2-án szörnyű katasztrófa történt ezen a tájon. A Bossberget felépítő kő- rétegek közül az egyik átnedvesedett, mire a felette fekvő kőtömeg lecsúszott rajta és ez a lerohanó sziklaáradat 4 falut eltemetett, 457 emberéletet kioltott, belezúdult a tó vizébe is, sőt felcsapott a másik oldalra is, mint valami hullám és még ezzel is tóvább vitte a pusztulás halálfuvalmát.
Csak egy óráig időzünk a hegyomlás tragikus színhelyén, aztán tovább megyünk Wádenswü felé, ahol meglátjuk a Zürichi tavat, Schweiz kultúrájának, iparának, kereskedel- mének ezt a gócpontját. Partjain mindenütt lüktető, munkás élet található; vasutak sűrű hálózata, a gyárak kéményei lépten-nyomon, a földművelés és gyümölcstermelés gondozott földjei, kertjei. A munka üli itt diadalát, az ember saját természetének csodálatába merülhet.
A tónak költészete is van. Sok költőt megihletett a tónak szépsége, melynek egyik különösen hangulatos helye a Rappers- wil községével szemben fekvő, nádassal körülvett Ufenau szigete, ahol a lovagvilágnak utolsó mohikánja, Ulrich von Hutten nyugszik csendes, zavartalan sírjában.
Valami nevezhetetlen érzés vett rajtunk is erőt, amint a tavon végig hajóztunk és Zürich felé közeledtünk. Ez volt a hely, ahol búcsút vettünk egymástól mi tizenegyen és kiki indúlt a maga érdekei szerint a világ négy tája felé, ebben á kis országban. Fájt a búcsú, elváltunk mesterünktől és így elvesztettük az összetartó erőt is.
Demjén Endre barátommal szövetkezve folytattam útamat.
Bernen, az állam fővárosán át a klasszikus Lac Lémanhoz siettünk. A legváltozatosabb tájakon robogunk át. A Berni felföldön idillikus vidékek maradnak el mögöttünk. A pásztor- élet középpontján vágunk itt át, a hol hajnalban az alpesi kürt köszönti búgó harsogással, tárogató sírásával a felkelő Napot, és amelyről a nagy közönség csak annyit tud, amennyit az emmentali sajtról, mely itt az Emmen völgyében készül.
Jellegzetessé teszik ezt a vidéket a házak, melyek virágosak, tornácosak és egy tető alatt vannak az istállóval és fészerrel.
Bernben kiszálltunk, hogy ezt az egyéni jellemmel biró várost is megtapasztaljuk. Valami maradt ebben a városban
8
a régi jó időkből, címerállatának, a medvének mesebeli kedélyességéből. Hogy mást hirtelen ne is említsek, itt van a híres Zeitglockenturm, melynek oldalán a kapu felett levő óra mellett szoborcsoportozat van. Kakas ül a csúcsán, bolond a közepén és körötte medvék álldogálnak mindenféle öldöklő, régi szerszámmal. De hallgass csak! Üt az óra, a kakas kukorékol, a bolond kalapácsával ráüt a harangra, a medvék megélénkülnek és bohókás menetben körüljárják a negyed- órával már öregebb, régi mesterművet, mely alkotójának jó életfelfogásáról tesz bizonyságot.
Bebarangoltuk a várost, megnéztük a nevezetességeit, és folytattuk Lausanne felé utunkat. A Berni felföldnek hát- térben emelkedő csúcsai csakhamar eltűnnek az erdő mögött, mely útvonalunkat szegélyezi. Alagúton át jutunk át a Taffema völgyébe, majd nagy magasságokban vivő viaduktok a Saane völgyébe vezetnek, ahol Schweiznak uj területére, a Waadt platóra érkeztünk.
Más táj ez; jobbról balról a szőlőművelés nagy fejlett- sége lep meg, mely a hegyoldalon lépcsőzetesen, terraszokon virul. A meglepetésnek kiáltása hagyja el ajkunkat, mikor a Cornallaz alagútból kibukkanunk és feltárúl a Lac Léman, a Genfi tó mélységes kékségének csodás varázsával.
Lausannenak csak néhány órát szentelünk, aztán hajóra szállunk, a Genfi tavat akarjuk élvezni, melyről azt írja uti kalauzunk, hogy csodálatosan egyesíti partjain az olaszországi nagy tavak növényzetének dúsgazdagságát, a Yierwaldstátti tónak alpesi tájképeit és a Zürichi tónak sűrű faluövezetét.
Gyorsjáratú hajónk könnyedén járja a nagy vizet, mely legnagyobb mélységében 309 m, és 582 km2-re terül szét, befödné Esztergom vármegye felét. Mintha a megismer- kedés kedvező következményeinek szolgálatába szegődne a szél is, mely szétüzi az eget borító felhőket, hogy foszlányaik közül előtörhessenek a napsugarak és szelíden bearanyozzák a táncoló habocskákat, akárcsak mikor aranyhidat vonnak a mi Balatonunkra.
Bármennyire erőlködik azonban a Nap ő felsége, sehogy- sem birja a tóból kicsalni azt a tündéri színjátékot, mint a Balaton hullámaiból. A Rhone glecservize, mely rajta átfolyik, rideg, barátságtalan, nem hoz annyi bűbájos regét a tóba, mint azok a kicsi vízerek, melyek suttogó nádasokon át sikla- nak a magyar tengerbe.
3. kép. A Reuss szurdokvölgye az „Ördög hidjá"-val.
4. kép. A Chilloin kastély, melyben a scliweizi szabadság bőse, Bon- nivard, szenvedett hosszú fogságot. Lord Byron, angol költő, örökí-
tette meg egyik költeményben.
9
Elnézem ezt a vizet, el az erdőket, a szőlőket és némán hagyják a szívemet, nem ujjong, nem repes feléjük.... ki tudja miért? igen, értem már Magyarország szíve nem dobog az erdők suttogó lombjában, más csobbanása van a partra loccsanó hullámnak, nem értem a beszédjét, neki meg én vagyok idegen.
Estére Genfbe érünk, a tó áldásosztó vizéből nagyranőtt városba, de ép hogy csak kipihenjük fáradságunkat és újra hajóra ülünk a tavon, hogy egész hosszában végigélvezzük.
A hajó orrán állunk; bár alaposan átjár az északkeleti szél a Vaudaire (ejtsd Vodér), nem tágítunk megfigyelő helyünk- ről, ahonnan a hegykoszorúnak minden részletét zavartalanul nézhetjük, sőt szerettem volna, ha Savoyából előtör a vad
„Bornard" szél és viharával végigkorbácsolja ezt a vizet. Hadd láttam volna, tud-e ugy haragudni a franciák tava, mint a mi Balatonunk a Veszprém felől kelő szél idején.
Helyette azonban megjön, mire a Nap delelőre emelkedik, a barátságos „Rébart" szellő, mely csak lágyan fodrozza a tó tükrét. De nem baj, legalább átmelegedünk, mert meleg van itt az Alpok északi lábánál, akárcsak a déli, itáliai lejtőn.
Veveynél a tónak abba a részébe jutunk, melyet immár át meg átszőtt a költészet, a nagy francia Íróknak Voltairenak, Rousseaunak* álmodozása, regék és tündérmesék varázsával.
Nem is csodálom, ha az Ile de Salagnori tusculumában fehér álmok fakadnak a költők lelkéből. (9. kép.) Ide nem jut el az életnek pora, füstje, nem takarja el a lélek zománcát.
Milyen bájos Rousseau falucskája, a kicsi Clarens helysége is! Valamikor telve lehetett poézissel, ma hemzseg benne a sok idegen, aki ellepi Clarenst ép úgy, mint szomszédját a világfürdővé emelkedett Montreuxt is és megfosztja zajával az álmodozókat álmuktól.
Még a Chilloni kastély köti le figyelmemet (4. kép).
A tövébe, oda a hova a hold fénye odavilágít, örökzöld boros- tyánt font az angolok Petőfije, lord Byron, aki a népek szabad- ságáért való rajongásában érdeklődéssel fordúlt a schweizi szabadsághősnek, Bonnivardnak sorsa felé. Megihlették őt a tor- nyok aljában elrejtett kazamáták emlékei, ahol a fogoly hős test-
* Voltaire és Rousseau a nagy francia forradalom vezető szellemei úgy a szépirodalom, m i n t a tudományos irodalom terén. Rousseau Genfben született, Voltaire pedig ide vonult el ellenségeinek üldözése elől.
10
véreit elpusztulni látta oldala mellől, ahol hosszú fogsága alatt léptei alatt kikoptak a kövek. A berniek szabadították ki fog- ságából, amikor 1536-ban a franciáktól elfoglalták a várat és kivitték a napfényre, a napvilágra, melynek azonban nem örülhetett jobban, mint mi ketten, akiknek szivében itt föl- ébredt a honvágy. De programmunk szerint Basel és a Bodeni tó még hátra van. Fel hát Baselba!
A vonatról látjuk a ífeuchateli tavat, mely a schweizi Jura hegység tövében nyugszik. Innentől kezdve a Jura mészkő- hegyei a kísérőink; erdővel fedett hullámos térség, melynek összefüggő láncát keskeny keresztvölgyek darabolják fel. Ezek az u. n. „Klusen", melyeknek meredek falain a mészkő fehérlik és nevüket onnan kapták, hogy a szakadékok fölött őrködő romok, egykor várak, könnyen elzárhatták a közlekedést.
Neuchatel, Solothurn, Ölten állomások után, estére Basel, a tipikus német város fogad. A Baj na partján épült, annak a Bajnának a partján, melynek sellőit 'a híres Schaffhauseni vízesést *, minden német nemzeti büszkeséggel tart németnek.
Mindenesetre egyik érdekessége, hogy nem is Schaffhausennél, hanem Neuhausennél van. Egy óra éppen elég a megtekin- tésére. A zúgó habtömegekből felszálló porrátört vizfátyolon szivárványos színek imbolyognak, a kép egyre változik, bár a Laufen és Wörth kastélyok nyugodtan állnak, a sellő vizéből kiemelkedő sziklák dacolnak a hullámok erejével.
Tovább Konstanzba! A Bodeni tó, a becézett sváb tenger vize, mintha hígított tinta volna. Festői hatása alig van. Más is a fontossága. A partjait érintő különböző államok: Ausztria, Bajorország, Württemberg, Schweiz között a kereskedelem lebonyolításában van fontos és nagy szerepe. Bregenzből hajó viszi a magyar és délorosz búzát a schweizi Borschachba, Bomans- hornba, a német kereskedelmi cikkek Lindauból és Friedrichs- hafénből jönnek, és a nagy szállitóhajók viszik a teher- vonatokat egyik partról a másikra.
Konstanz az utolsó állomás. A szálloda tornyából körül- nézek. Előttem a sváb tenger, mögöttem Schweiz halomvidéke és az Alpok beláthatatlan nagy messziségben rajzolódnak hal- ványan az égre és ezt a távol csöppent tavat is az Alpok tavai közé sorolom, tanulmányom fontos kiegészítőjének tekintem.
* A vízesés és sellő között az a külömbség, hogy a sellő a szikla- küszöbön lesiklik minden esés nélkül, a vízesés pedig átbukik a küszöbön.
A tavak eredete.
Fenn, az Alpok sziklái között, csöppnyi tengerszemek fol- tozták meg a hónak fehér leplét, kitöltötték a hegyoldalaknak egy-egy üstszerű mélyedését, lenn a hegység lábánál fenséges völgyek lejtőire leheltek bájt és örök tavaszt a nagy tavak.
Láttam és megszerettem őket. Szeretettel fordultam sorsuk felé, érdeklődéssel kutattam multjukat, hogy jelenüket meg- érthessem. Érdeklődésemet csak fokozta az, hogy tőlük maguk- tól kellett megtudnom multjukat, mert írás nincs róla, "csak a mélységeikben, a medrükben, a partjuk kőlapjain őrizhették meg születésük adatait. És ott állott mellettem a mesterem is, aki megóvott attól, hogy az adatokat tévesen magyarázzam, félreismerjem, helytelen következtetésekre használjam.
Geográfushoz ülőén ugyan már otthon sok mindenféléről tájékozódtunk a térképek alapján arról, amit futólagosan meg nem láthatunk; fogalmat alkottunk. Az utazásunk arra való, hogy a helyszínén szerzett tapasztalatokkal kiegészítsük azt, amit a térképről, az irodalomból hézagosan tudtunk meg. Azt ugyanis már tudtuk, hogy az Alpok tavai nem a mai kor szülöttei, hanem régi, nagy idők tanujelei, amikor a hegyek kőlapjaira óriási jégárak jegyezték fel az elmúlás hieroglifáit.
A Garda, Como, Lugano, Maggiore a Föld történelmének abban a korában, mikor a Pó síksága helyén még tenger volt, hasonlóak voltak Skandinávia mai fjordjaihoz, melyeknek teknőjét a jég túrta ki és mélyítette a tenger színe alá.
A jégkorszaknak glecserei jártak itt is, ott is. A nagy tavak helyén hatalmas jégárak szállították törmeléküket a lombard síkságra.
A glecsérek azóta visszavonultak hegyeik közé, de a sza- baddá lett kőmedencében meggyűlt a víz. Norvégia fjordjai megmaradtak, mert ott a tengert nem szorította ki a folyók hordaléká, mint ahogyan a Pó az Alpok lekopó csúcsainak anyagából felépítette termékeny alföldjét.
12
Még hasonlóbbá teszi ezeket a tavakat a norvég fjordok- hoz az, bogy amint a fjordok bejáratánál törmelékgátakat találunk, amelyek a fjordok teknőjét elzárják a tenger meden- céjétől, úgy a luganói tóvidék déli partjait is törmelékgátak alkotják. Norvégia partjain a tenger szintjének csak néhány méternyi sülyedése kellene, hogy a fjordok is törmelékgátas tavakká legyenek.
Egyező tulajdonságuk az is, hogy a fenékmélységük a tenger felülete alatt van, így a Gardáé 130 m.-rel, a Comóé 204 m.-rel, a Maggioréé 176 m.-rel, ami nem jellemzi az összes tavakat, csak ép az alpesi vidékeknek nagy tavait. Ilyen nagy mélységük van a schweizi tavaknak is, a Lac Lómané pl.
309 m. és ugyanolyan medrük van, széles U alakú teknője van mindegyiküknek.
Gátakat és U mederre valló partokat kellett előző ismere- teink alapján keresnünk. Örömmel köszöntöttük tehát azokat -a nvalábosan elhelyezkedő halmokat, melyek között a Mincio mocsarai vannak és amelyek mögött felcsillant a Garda-tó vize is. A gátak megvannak ; törmelékes anyaguk egy-egy át- vágásnál szembetűnt, még a partokra figyeljünk. Amit kere- sünk, azt itt nem találjuk meg, bár vannak gyönyörű meredek szakadások, de a simára gyalult sziklák nincsenek meg. Ezeket csak a luganói partokon találjuk meg, azokon a kopár meredek partokon, ahol azonban az emberi települések meseszerűsége feledteti az egykor itt járt jégárak megdöbbentő nagyszerű- ségét.
Mert megdöbbentően nagyszerű látvány a jégárnak, a glecsernek a megpillantása. Feledhetetlen az az érzés, mely elfogott, mikor a Furka-hágón átkelve megláttam a Rhone- glecsernek szikrázó, fehér tömegét, melyet égszínkék szalagok díszítenek ott, ahol a jég a repedésekből előtűnik. (2. kép.) Emeli szépségének hatását az, hogy a Rhone-glecser meg- fagyott vízeséshez hasonlóan bukik át egy küszöbön. Megfagyott vízesés? ! Ez a hasonlat sántít egy kicsit a hozzáértők előtt, mert azok tudják, hogy a folyójég és glecserjég között igen nagy a különbség. A folyójég t. i. merev, törékeny, kristályos, mint a kandiscukor, a glecserjég ellenben szemcsés, alakítható, a határaihoz simúl, m i n t a krumplicukor. Közelről is tanul- mányozható a glecserjégnek a minősége, mert az élelmes schwei- ziek alagútakat u. n. grottákat vájnak a glecserbe és jó pén- zért bemehet minden vállalkozó természetű túrista a jég törne-
5. kép. A Totensee a Grimsel hágón. Jellegzetes tengerszem, kár-os tavacska, mely glecservájta kis üstben ül magas bércek között.
6. kép. Luzernba Pilatussal, melyet időjósnak tekintenek. Az előtérben a kupolás épület a békemuzeum.
13
gébe. * Egy ilyen grottába bementünk mi is és gyönyörködtünk a jégbén, melynek levegőbuborékjai adják kék szinét. Aztán lementünk a glecser végéhez, ahol a jég alól tejfehéren, habosan tör elő a Rhone patakja. Minket a glecser pompája lepett meg, Lóczy professzort az a nagy változás, mely 30 év után fogadta.
Amikor 30 évvel ezelőtt itt járt, hosszabb volt ez a-jégár ; akkor nemcsak a küszöb aljáig nyúlt, hanem egész addig a szállodáig, mely ma Gletsch néven ismeretes és ameddig még jó darabot kellett mennünk, hogy elérjük. A glecser 30 év előtti medre ma meredek, simára gyalult falakkal széles U alakban alkotja a Rhone vizének tágas völgyét. Vagy egy fél kilométernyi területen a glecser múltjából is láthattunk valamit.
Tanulmányainknak ezzel nem szakadt végük, mert más- nap a Grimsel Hospizból az Unteraarglecsert látogattuk meg.
Korán hajnalban indultunk el, hogy a glecsert megleshessük csendjének fenséges magányában. Vezetőt is vittünk magunk- kal, aki ismeri ennek a glecsernek minden csinját-binját. Mert bár érdekes a glecserjárás, de veszedelmes is, mert a Rhone glecseren is élesen feltűnő repedéseket, hasadásokat hóhidak, hóboltozatok fedik, melyek könnyen beszakadnak és a merész, önhitt turista lezuhan, ott pusztul. (10. kép.) Egy ballépéséért, megcsuszamlásáért halállal fizethet a glecserjáró. Ismeretlen glecserek felfedezése rendesen megköveteli néhány áldozatát.
A Mont Blanc híres glecserei nem egy híres kutatót nyeltek el, igaz, hogy nem örökre. Húsz, harminc év múlva előbukkanik a szerencsétlenek hullája, esetleg csak darabokban, de a rotha- dástól megkíméltem Érdekes, hogy ebből arra következtettek, hogy a glecser úgy emészt, mint valami állat. ·
Bár ez a föltevés nagyon csodabogaras, mi még sem szeret- tük volna, ha bármelyikünket emésztetlenül is elnyel egy sza- kadék, azért derék, öreg vezetőre bíztuk sorsunkat. Az Aare rohanó glecserpatakjának mentén haladtunk célunk felé, melyet a völgyben egy széles törmelékgát jelölt, amely mögött a glecser rejtőzött. Erre is felkapaszkodtunk, majd jó egy óráig léptünk kőről kőre, valóságos kőtengerben, míg a glecser jegére jutot- tunk. Ünnepélyes csend vett körül, az előző nap fáradsága vándorló társaságunkat is hallgataggá tette. Amint azonban a Nap mind magasabbra hágott, egyre elevenebbé lett a glecser
* Ijedős embernek ez nem ajánlatos, mert bizonyára kellemetlenül érinti, mikor társát olyan zöldnek látja, mint az éretlen szilva.
14
is. Az olvadó felületen száz meg száz vizér szalad, találkozik, csermellyé lesz, majd csobogva eltűnik egy-egy lyukban, mely a jégben van. A járás fárasztó már ilyenkor a sikamlós, nedves felületen, úgy, hogy mikor az ebéd után tovább ment a társa- ság, én helyben maradtam, egy széles, lapos kőre lefeküdtem, az arcomat befedtem a köpenyemmel és csakhamar elaludtam és nem hűltem meg, sőt melegem volt, mire felébredtem. Az arcomat sem ok nélkül takartam el, t. i. védtem a Napnak ultraviola sugarai ellen, melyeket a szivárvány színeiben ugyan nem látunk, de ilyen tiszta levegőben, ahol sem por, sem korom, sem más szenny nem csökkenti perzselő hatásukat, keservesen tapasztalhatunk, mert valósággal lepörkölik a bőrt az arcról.
Vazelinnel védekezünk ez ellen és fekete pápaszemmel óvjuk a szemünket. Fényes volt az ábrázatom, mint valami török basáé, de egyedül voltam, olyan egyedül, hogy ráértem gon- dolkozni.
Idegnyugtató csend volt, de nem hatott bénitólag hang- talanságával, mert egy-egy lepattanó szikladarabnak a legör- dülése, egy-egy figyelő marmota őrszemnek a füttyentése az élet jelenlétéről, az idők múlásáról tanúskodott. Nagyszerű tudat volt átérezni, hogy évszázados tüneményeknek a perceit leshetem meg. Az a nagy törmelékgát, az a sok kő, amelyen átjöttünk, mind így gördült le a hegyek oldaláról, a sziklák lejtőjéről és a tengernyi kő száma folyton nő évről évre, a sziklák bérce, a hegyek orma meg törpül egyre, feltartózhatat- lanúl.
Nagy romboló munka folyik itt, szakadatlanul dolgozik rajta a glecser. Tömegének roppant súlyával csúszik végig a medrében, a völgyben és kitartóan súrolja az útjába akadó sziklaéleket, szögleteket, míg lassanként legyalulja. A sok követ is egyrészt így szedte magára, másrészt a hegyoldalról gurultak rá. A szélén végigvonuló kőszalagként viszi magával lefelé, a végén pedig leteszi az egész társaságot. Ez a szalag a glecser óldalmorénája, a végén levő törmelékgát pedig a végmoréna. * A glecser csúszása nem egyszerű csúszkálás, hanem nagyon bonyolult mozgás, mert nem egész tömegével halad, hanem minden szemcséje külön-külön mozog szövevényes útvesztőkön.
A napközben olvadó glecserfelületről a jégen átszivárog a víz-
* Az U n t e r a a r glecsernek van középmorénája is, mert két glecserből képződik, melyeknek belső oldalmorénájából középmoréna lesz.
15
nek egy része, amely nem folyik le abban a finom vízhálózat- ban, melyet végül is egy lyuk elnyel. A leszivárgó vízcseppek csak egy bizonyos mélységig jutnak, aztán megfagynak. A keletkezett jégszemeket a mögöttük levők maguk előtt tolják, egymásután gördülnek az általános mozgás irányában. Közben olyan helyre juthatnak, ahol vastagabb jégréteg van fölöttük, nagyobb a rájuk nehezedő súly, nagyobb nyomás alá kerülnek és így a jég belsejében a kisebb nyomás alól érkező jégszemek megolvadnak. Ez a megfagyás és felolvadás váltakozik a jég- szem útjában és ez teszi bonyolulttá a glecsermozgást, mely azon a természeti törvényen alapszik, hogy minél nagyobb nyomás nehezedik valamely folyadékra, annál nagyobb az a hideg fok is, mely megfagyasztani képes. Erről a törvényről nagyon könnyen meggyőződhetünk, ha jó, kemény hógolyót akarunk készíteni. Rá, rálehelünk a hóra és így a meleg lehele- tünk egy kis vízréteget olvaszt a hópelyhek között. Ez a víz rögtön megfagy, mihelyt abbahagyjuk a hógolyó gyúrását, azaz a víz kisebb nyomás alá kerül. Az eszkimók is ezt a tüne- ményt használják fel hókunyhóik foldozására. Ha valahol csepegni kezd a kunyhójuk teteje, a léket úgy tömik be, hogy meglehelt kemény hóval betapasztják és ez erős folt, mert a két hóréteg közé került vékony víztömeg, mely a lehelet nyo- mán támadt, rögtön megfagy, amint a kezükkel nem szorítják többé a hófoltot a lékbe.
, így érkezik meg a glecser csúszó tömegével, melynek részecskéi, szemcséi gördülve vesznek részt az egész tömeg mozgásában, a hóhatárhoz, ahol leolvad, véget ér, végmoréná-
val elsáncolja magát. · Hol van és mi a hóhatár? Annak az országnak a határa,
amelyben eső helyett is hó esik még nyáron is. Hegyi túránkon július közepén sűrű havazásban jöttünk le a Grimsel Hospizból Schweiz belsejébe és ugyanakkor bőrig áztunk, ahogy a hó- határon alúl folytattuk gyaloglásunkat. A hóhatárig felkapasz- kodik az erdőség, azután a növényzetnek viharedzett példányai, az állatoknak havasi fajai képviselik az élővilágot, egyébként a Föld éli öregedésének, a hegyek pedig eltörpülésüknek perceit.
A havasok birodalmában születik és be is fejezi pályáját a glecser.
Ebben a havas országban azért nem járunk beláthatatlan hómezőkön, mert itt is van olvadás, mely elmálasztja a hegy- ormok, a lejtők hótakaróját. A ragyogó napsütés csak nehezen
16
megközelíthető, árnyékos völgyekben, félreeső zugokban hagyja meg állandóan a havat, melyet ezért örökös hónak neveznek, pedig helyesen csak állandó hónak nevezhető, mert egy év, egy hónap múlva itt sem találjuk ugyanazt a havat, helyébe már más hó hullott, a régi hó másmerre, úton van már.
A néha idetűző napsugár megolvasztja az állandó hófoltok felületét is, a hólé lecsorog, de éjjelre megfagy. Az olvadásnak és megfagyásnak a váltakozása folytán a hótömeg aljában keményre fagyott, jeges hó van. A felszínen pedig frissen hullott hópelyhek vannak, amelyek látszólagos könnyűségük dacára, ilyen nagy mennyiségben óriási súllyal nehezednek az alsó rétegekre. Ez a jeges hóréteg, ha valamerre útja nyílik, a nyo- más terhe alól kibúvik, a hótömeg alól az u. n. fimmedeneéből előbukkanik a jégnyelv, mely glecserré lesz.
Lassan csúszik medrében és egészen kitölti áradatával.
Ahol valami egyenetlenségbe ütközik, ott repedések, tátongó hasadások szaggatják meg a felületét * és itt előtűnik a glecser- jégnek csodás kéksége, melyet a bezárt légbuborékok kölcsönöz- nek neki. TJtját azért nem szakítja meg, hanem átkapaszkodik, ill. a csúszó jégtömeg átszorítja az áradat elejét és lecsúszik a bóhatárig, ahol véget ér az utazása. A Napnak ugyanis meg- van már az az ereje, hogy többet olvaszt le a jégből, mint amennyi utánacsúszik.
De hol van a hóhatár ? Nagy hegyek lejtőjén hol magasab- ban, hol alantasabban. Az Alpokban a tenger szintje felett 2600 m. magasságban jár, az egyenlítő vidékén a hegyóriások- nak 6000 m.-en túlemelkedő csúcsai vannak hó alatt, a sarkok közelében a tenger szintjéig ér a hóhatár vonala.
Ez a batár nem mereven kijelölt vonal, melyet piros festék- kel vagy valami fehér sávval lehetne meghúzni a hegyeken, hanem ingadozásoknak, folytonos változásoknak van alávetve, aminek a mi szempontunkból az a fontossága van, hogy ezzel együtt nyúlnak és rövidülnek a glecserek is. A történelmi idő- ből több följegyzés van, mely arról szól, hogy a glecserek hol előrenyomultak a völgyekben, hol visszahúzódtak a völgyek fejéhez. Az 1680., 1715., 1740. és az 1775. évek azok, melyek a glecserek előrenyomulásának idejét jelzik és első rátekintésre is szembetűnik, hogy kb. 35 éves ciklus van a dátumok között.
* Repedések keletkeznek, a glecser felületén mozgásának azon sajátos- sága alapján is, hogy a közepe gyorsabban csúszik, mint a szélei.
7. kép. A Grimsel hágóra vezető út. A háttérben a Rhone glecser és elhagyott széles U alakú medre, melyben most a glecser tövében fakadó
patak kanyarog.
8. kép. Lausanne a Genfi tó partján. Lakói klasszikusan szépen beszélik a francia nyelvet. Idegenek legszívesebben ide jönnek, hogy a francia
nyelvet elsajátítsák.
17
Ezt a jelenséget sok mindenféleképen magyarázzák, de elfogad- ható okát még nem találták. Az azonban tény, hogy a glecserek hossza változó és a jégkorszak sem volt más voltaképen, mint
a glecserek roppant nagyarányú megnövekedése. Benyúltak egészen a Pó síkságának tengerébe, mint ahogy ma Grönland glecserei is a tengerig nyúlnak és a tengeren úszó jéghegyek szülői. És kiterjeszkedtek egész a Rajna vonaláig, törme- léküket egész odáig szállították. Dél felé az olasz nagy tavak völgyeiben volt a medrük, északra is a tavak jelölik útjuknak egy-egy részletét. így Schweiz ősi négy kantonját valamikor a Reuss glecser borította el mellékágaival, ma a Vierwaldstátti- tó mutatja útját. Bern felföldjeinek völgyeit a körülbelül 700 m.
vastag Aare glecser túrta ki. A Zürichi-tó a jégkorszak elmúlása után kitöltötte a Lint jégár medrét, a Rajna völgyén előre- nyomuló glecser a Bodeni-tó körül legyezőszerűen lerakta tör- melékét. A hatalmas, hozzávetőleges számítás szerint egy km.
vastag Rhone glecser a Waadt platót elborította, egész a Júra hegységig terjedt és a Lac Léman mélységes medrét kivájta.
Valósággal csak holmi csökevényes maradéknak tekint- hető a mai Rhone glecser. A vissza-visszatérő jégkorszakok * között most olyan időszakban élünk, mikor a klima változásai a meleg irányában haladnak, akárcsak a régebbi közbeeső kor- szakokban.
Az utolsó jégkorszak óta a glecserek nagyon visszavonul- tak hegyeik közé, a hóhatár nagyon magasra felszorult. A visszavonuló glecserek azonban maguk mögött hagyták ott- tartózkodásuk nyomait a völgyekben. Örülök, hogy olyan szerencsés voltam és élő szemtanúnak, szeretett professzorom- nak útmutatása alapján nézhettem meg ezeket a nyomokat.
A 30 év előtti mederben simára gyalult sziklákat, széles U alakú medret, közelről pedig a sziklák lapján mély karcolásokat láthattam.
A simára gyalult, karcolt u. n. vásott sziklák, a széles völgyalak jellegzetes ismertetőjelei az. egykori glecser munkájá- nak. Ahol tehát ilyeneket találunk és feltevésünket több körül- mény is igazolja, az emlékekből következtethetünk a glecserek egykori jelenlétére. Ilyen ismertetőjelek a végmorénagátak, melyeknek anyagából tudhatjuk meg, hogy tényleg glecser-
* Az Alpokban 4 egymás után következő jégkorszak volt, Skandináviá- ban 3 ilyet különböztetnek meg.
2 "
18
eredetűek és nem folyótörmelékből lettek, t. i. a glecserlerakó- dások anyaga szögletes, karcolt és lekopott köveknek teljesen rétegzetten tömege, míg a folyó rétegekbe rakja le, rendezi oválisra lekerekített kavicsait.
Nyalábosan helyezkednek el a morénak és köztük pocso- lyákban, mögöttük tavakban gyűl meg a víz, még pedig olyan tavakban, amelyeknek fenékmélysége a tenger szintje alatt van, aminek abban van igazoló szerepe, hogy a folyóvíz csak addig tudja rombolni, bontani, kivájni a hegyoldalakat, a völgyeket, amíg a medre egy szintbe jutott a környezettel, azaz a lejtése tart, ellenben a glecser vájó munkája (exaráció) hasonló az ekevas munkájához, mely mélyen beleszánt a földbe és feltúrja.
A glecser munkáját nem befolyásolja a tengerszint, mélyen kivájja medrét, túlmélyíti völgyeit. Az ilyen túlmélyített völ- gyek szintén jellegzetesek a mult idők glecsertájaira.
A visszavonuló glecserek a környezetükön hagyják rom- boló munkájuknak a bélyegeit, melyek talán félreismerhetők vagy kétségesek, hiszen egy kis gondolkozás után felébred a kétely bennünk, hogy a formálható, krumplicukorszerű glecser- jég hogyan bonthatja meg a kemény sziklát. Szinte azt hiszi
el az ember, hogy fából vaskarikát lehet csinálni.
A kételkedők könnyen megnyugodhatnak, ha meggondol- ják, hogy a glecser mozgó nagy tömegével jelentékeny erőt képvisel, melyet a gyalulás, az exaráció munkája használ el, azután meg a glecsermederben a sziklafenék kőzete mállott állapotban van, azaz a fagy repesztő hatása feltörte, porha- nyóssá tette a kőzetet. A glecser voltaképen csak kisöpri, el- hordja a törmeléket, vájó munkája közvetett. Közvetett a munkája a sziklák csiszolásánál, karcolásánál is. A glecser jegében rengeteg sok, kicsi kődarabka, szilánk van, amelyek, ha odaszorulnak a sziklához, elkopnak ugyan, de hegyükkel belevésnek egy rovást a kőlapba. Ugyanaz a viszony van a jég, a kavicsszem és a kőlap között Cholnoky professor hasonlata szerint, mint mikor az ember vasat vaskalapáccsal kalapál, de a kalapács nyele fából van. A lágyabb jégtömegnyélen kemény kőszemcse véső űl, mely rovásokat karcol a sziklába.
. Ezek a kőszemcsék, kisebb-nagyobb kavicsok más jelenség- nek okozóivá is lesznek. A napsütésben felmelegednek, formáli- san átizzanak és megolvasztják maguk közül a jeget, bele- süppednek, mind mélyebbre sülyednek, lyukat vájnak, melyek- ben eltűnhetnek azok a vízerek, csermelyek, melyek a glecser
19
felületén csörgedeznek. Aki már megfigyelte valamely vízesés- nek forgatagába dobott fadarab táncát, csavarvonalban haladó bukdácsolását, az sejtheti, hogy milyen sors vár a lyuk alján csücsülő kőre. A rázuhanó vízsugár felkapja, megpörgeti és olyan táncba viszi, melyben időtlen időkig forgatja, nekiviszi a fenék talajának és a kemény kőzetbe is belefúrja, beledol- gozza, aminek az eredményei a glecsermálmoTc, amilyeneket a lucerni Glecsergartenben láthatunk. Itt a lezuhanó víznek munkáját be is mutatták. A zúgó vízsugár felkapja a malom aljában meghúzódó emberfejnagyságú követ· és csavar- menetben súrolja a sziklát. Ez a dugóhuzószerű vájás okozza, hogy az üstök közepén kiemelkedik egy lecsiszolt, csúcsba szökő csap, mely tengelyét alkotja az egész forgásnak.
Ezeknek az emlékeknek az alapján alkothatunk fogalmat a jégkorszakról és állapíthatjuk meg a tavak eredetét. Régi, temérdek nagy glecserek munkája vájta ki a nagy tavak teknő- jét, csak még azt nem láttuk, hogy a kis tengerszemek üstje hogyan lett, miből kerekedett.
Ebben a jeges világban bizonyára a jég műve ez is. Túl a Furka-hágón egyik hegyoldalban lógott egy kis rövid jégnyelv, alig hogy előbukkant a firnmező alól, a hótömeg alól, már véget is ér, beletúr végével a földbe, a sziklatalajba.
• Ez a függő glecser, melynek végén megismétlődik, amit a nagy tavak medrében láttunk, de itt egy kis serpenyőbe elfért, ami ott nagy teknőt kíván. Lám a tengerszemek* is a jég szülöttei, a havas világ gyermekei.
Rányomták a jégkorszak glecserei bélyegüket a sziklák lapjára, a völgyek mélyére és a tájnak képére is, mert hatásukat megérezte az élővilág is, mely a közelükben élt, vagy birodal- muk határain belül esett. A jégkorszakot megelőző korban enyhe, meleg éghajlat alatt dús erdőségek tenyésztek, amelyek menthetetlenül elpusztultak a beköszöntő hideg lehelletére.
Elpusztúlt a növényzet jó része, hírmondónak csak néhány edzett, a hideg iránt nem kényes növény maradt meg. Gyönyörű példáját láttam a szívósságnak az Unteraar glecseren, melynek morénáján a kövek között, ott, ahol egy kis föld gyűlt össze, már csöppnyi virágharangocskák nyíltak. Ám a jégkor- szak tájképeinek azt a részét, melyet a jég- és hótakaró nem tett kietlenné, élettelenné, olyan növényzet jellemezte,
* A tengerszemek t u d o m á n y o s neve kár-os (serpenyő = kár) tó.
2*
20
mely eszünkbe juttatja Szibéria egyhangú tundráit. A zuzmó- val vagy mohával fedett, beláthatatlan nagy térségen törpe fűzek bozótjai és fehérkérgű nyírfák csoportjai teremtettek egy kis élénkséget, melyet hathatósan támogatott az állatvilág.
Ott legelészett a rénszarvas, ott barangoltak az elefánt ősei a mammutok, az orrszarvúnak óriás ősapái, a mosuszökör és közöttük vadászott már az ember is, aki a hidegnek hatása alatt a legcsodálatosabb szellemi alkotásokra képes, hogy az életét biztosíthassa. Kitalálja a ruházkodás, a tűzgerjesztés, a fegyverkészítés módját, lassan felismeri azokat a kedvező ter- mészeti feltételeket, melyek a boldogulását elősegítik. Nem csoda, hanem az ember nagyságának bizonysága, hogy kezdet- leges műveltségéből fel tudott emelkedni az adott életviszonyok helyes felhasználásával a kultúrának arra a fokára, mely a jégkorszak emlékeinek, az Alpok nagy tavainak partján fel- virágzott.
A tavak kulturális fontossága.
Olvadásnak indul az Alpokat és az északra fekvő vidéket messze tájon borító, a dél felé is benyúló jégtakaró. Űj korszak virrad a föld történelmében, mely megváltoztatja a a tájat is. A jégkorszak tartama alatt a jég jellemezte az Alpok vidékét, melynek kérgében élet nem fakadt és nagy volt a sivárság a jégmezőkön, mig az új kor tájain erdőkkel és dús növényzettel borított begyek között a víz alkot mesebeli vízeséseket, büszkén rohanó patakokat, megragadóan szép tavakat, amelyek partján a földművelés, különösen a gyümölcs és szőlőtermelés, valamint a gyárak szép száma, a keres- kedelem fejlettsége a lüktető munkás életnek hirdetői.
És nem a véletlen műve, hogy ép a tavak körül csopor- tosúl az életképességnek, az életrevalóságnak ennyi bizonyí- téka. Oka is van, de múltja is.
Múltjában azt látjuk, hogy már az ősi ember szívesen tartózkodott partjain, szívesen lakott a hullámok övében, vonzotta a tavak halgazdagsága, a könnyű megélhetés csábító
reménye, vonzotta a tavak áldása, varázsa.
Áldást jelentettek a nagy tavak a múltban ép úgy, mint a jelenben jelentenek az emberiség számára. Örök tavaszt mondhatnám, de feltétlenül enyhe éghajlatot varázsolnák olyan vidékekre, melyeken helyzetüknél fogva zord, barátságtalan klímát várnánk. A tó vizéből áradt az a meleg, mely fel- melegítette tagjaimat a Lac Lémanon, mikor a hűvös Vaudaire szelet felváltotta a langyos Rébart szellő. A tó vízéből áradt az a telet nem ismerő, tavaszias hőmérséklet a Garda tó partjaira, melyen ennek védelme alatt nőhetnek a citromfák, ciprusok, nyílhatnak a narancsfák. A luganói tóvidék tavai varázsolják egész az Alpok lábához a tengerparti üdülőhelyek- nek, a Riviérának nagy szélsőségeket, hidegnek és melegnek hirtelen váltakozását nem ismerő időjárását. A Zürichi tavon a gyümölcstermelést, a Genfi tó körül a gazdag szőlőművelést a tavak nagy vize teszi lehetővé.
22
A viz természete magyarázza ezt a jelenséget. A víz meglehetősen lassan, nehezen melegszik át a napsugarak hatása alatt. Hasonló ebben a sajátságában a cserépkályhához, mely nem melegszik át egyhamar mint a vaskályha, de a felvett meleget aztán egyenletesen, mérsékletesen sugározza ki. A viz nagy tömege is lassan melegszik át, de lassú kisugárzásával elárasztja környezetét is jótékony, éltető meleggel és mérsékli tél idején is a hőmérő nagy ingadozását.
Forelnek, a nagy természettudósnak kutatásai magyará- ták meg ezt a csodálatos jelenséget, hogy a déli nagy tavak mentén a Földközi tengernek szelid klímája az Alpok közé messze felnyúlik és északi lábánál is majdnem a mediterraneus meleg éghajlatot találjuk. Valóságos kis tengerekezek a mély és nagy tavak, partjukon tengeri klíma van.
A viz ugyan csak bizonyos mélységig melegszik át, de a meleg vízréteg könnyebbségénél fogva mindig a fölszínen marad. A legfelsőbb réteg ha le is hűl, súlyánál fogva lesülyed, és a langyos víz a felszínre bukik és elsimítja meleg párá- zatával a zordabb időjárást.
A meleg áldásán kivül szemmellátható nagy a hasznuk tavasszal a tavaknak. Amikor a hegyeken olvadásnak indul a temérdek sok hó, az árvíz fenyegeti a vidéket. Ilyenkor azonban a talaj medencéje magába gyűjti és elraktározza a vizet olyan időkre, mikor a szárazság miatt kezdene panasz- kodni a nép.
A Lac Léman nélkül a Rhonenak megdagadt vize föl- tétlenül megtorlódna a Rhone folyásának annak a helyénél, ahol elvész az emberek szeme elől és a föld alatt folytatja egy darabig útját. A Rhone du Perthe-nél megtorlódó víztömeg visszazúdulna a gazdag, gondosan művelt vidékre és mérhetet- len károkat okozna.
Érdekes és közelfekvő példája a szűk lefolyású csator- nának a Vaskapu, melyen át kénytelen hazánknak minden esője, csapadéka, vize lefolyást keresni. Igv könnyen meges- hetik, hogy a víztömeg megtorlódik és ebből az árvíz vesze- delme szakadhat az Alföldre.
Másban is érezzük nagy, természetes vizraktáraink hiányát.
A másik szélsőség fenyeget t. i. akkor, ha az esőből valami- vel több párolog el a kelleténél, mert szárazság köszönt be ilyenkor. És várnunk kell a tengerről jövő szeleket, melyek
23
páratelt esőfelhőket hoznak. Nincs vizraktárunk, melynek párolgásából felhők képződhetnének.
Szerencsésnek mondhatók az Alpok elővidéltei, melyeknek tavai hidegtől, áradástól, szárazságtól megmentik az idetelepe- dett népet.
Nem csodálom, hogy szinte kezdettől fogva hasznára fordí- totta az ember a természet kedvezését és régtől kezdve gazdag és érdekes kultúra fejlődött a tavak partján.
Az ősi műveltségnek meglepő emlékei bukkantak elő az 1853—54. év telén a Zürichi-tó iszapjából. Ezen a télen az összes schweizi tavak vízállása annyira alásülyedt, hogy a partok mentén nagy területek kerültek szárazra. És a parti birtokosok, hűen az emberi természethez, kapva kaptak az alkalmon, hogy birtokukat megnagyítsák és a visszatérő víz elé falakat építettek. Egy ilyen fal alapozásánál Obermeilen és Dollikon községek között különleges cölöpökre bukkantak, melyek között az iszapban mindenféle kőeszközöket, csont- szerszámokat, cserepeket találtak.
A zürichi régész, Keller adott először hírt erről a leletről, mely hiradás nyomán a többi alpesi tavakban is kerestek ha- sonló nyomokat, maradványokat és ma már Zürich közelében, a Neuchateli tavon 50 helyen, a Genfi tavon 40 helyen, Bern mellett a kis Moosseedorfer tavon, valamint a felső-olaszországi tavakon is megtalálták az ősi emberi települések maradványait.
Ezekből alkotta meg a régi világnak a képét, az emberek régi műveltségének mibenlétét.
Különleges emberi települések voltak azok. Nem a száraz- földön épültek, hanem a tavak vize fölött terjeszkedtek el a régi falvak, melyek cölöpökön épültek, amiért ezt az egész időt, egész világot kultúrájával a cölöpépítmények korának, ill. műveltségének nevezik.
Még az emberiség történelmének hőskorában járunk, abban a korban, melyről írott történelmünk nincs, csak az ember építkezéseiből, eszközeinek finomságából következtethetünk az akkori életre. A cölöpépítmények lakójáról eszközei a legjobb bizonyítványt állítják ki. Finoman kidolgozott kőeszközeik, bronzszerszámaik és csontékszereik, fazekaik, edényeik voltak.
Értéktelen holmiknak látszanak, pedig sokat érnek, drága kincs- nél értékesebbek. Azt látjuk belőlük, hogy az ember nagyon szerény életviszonyok között kezdte bár pályafutását, kitartóan és következetesen emelkedik a természet urává.
24
IJrrá lesz, mert leleményességével függetleníti lassan magát a természet erőinek nyers hatása alól. Már a jégkorszak tanuja is durva kőeszközeivel pótolja az állatokhoz képest gyöngén fejlett izomzatának hátrányait, állatbőrökkel fedi el meztelen- ségét és tűz köré kuporodik, ha fázik, didereg. A cölöpépítmé- nyekben már vígabb élet folyik. Itt már a kényelemre, a tiszta- ságra is adnak valamit. Yoltaképen azért is építkeznek a víz fölé, bogy a hulladékokat elmossa a víz, mert védelmül aligha szolgálhattak ezek a könnyen-hozzáférhető építmények. Való- színű, hogy egészségi szempontok is szerepeltek elhatározásuk- ban, mikor a víz fölé telepedtek. A visszavonúlt jég morénái között maradt mocsarak egészségtelen, káros kigőzölgései e vonultak cölöpökre épült, szellős, egészséges lakásukba.
Kényelmüket szolgálták az agyagedények is, melyeknek cserepei, sőt ép példányai is nagy számmal vannak. Ezekben készíthette el eledelét, melyhez bőséges anyagot szolgáltatott a tavak halgazdagsága, meg azok a gabonafélék, melyeket maga tenyésztett már. Erre az étkezésre összegyűl, hazajön a ház apraja-nagyja, a családi kötelékek szorosra fűződnek a tűzhely körül, mely nemcsak melegedésre szolgál, hanem a táplálék ízesebbé, ehetőbbé tételére is.
A családi élet itt ezekben a kunyhókban virult fel, itt erősödött meg. Itt találjuk az ember eszének legcsodálatosabb megnyilatkozását is a hasznavehető állatok megszelidítésében.
Vannak háziállatai, közöttük sorban és fontosságban első a kutya, ez a hűséges kísérőnk egész művelődésünkben. Az ő segítségével szelídíti és őrzi meg többi háziállatát a tulkot, a disznót, a kecskét, juhot, melyeknek birtokában vagyona volt.
És ez a vagyon, mely megkönnyítette a megélhetést, biztosí- totta az ember további fejlődését. Ráért t. i. hogy az ételszer- zés gondjain kívül más gondolatokkal is foglalkozzék. Ez tette lehetővé, hogy a tüzet, találmányainak legnagyszerübbikét, eszközei készítésében felhasználja·, céltudatosan ipari célokra fordítja. Bronzeszközeinek és ékszereinek készítéséhez föltét- lenül tűzre volt szüksége, hogy a rezet és ónt bronzzá ötvöz- hesse, összeolvaszthassa. Fazekasmesterségében is a tűz volt legfontosabb erőforrása.
íme az ipar, a földművelés, az állattenyésztés nagyszerű kezdetei, az emberi társadalomnak, erkölcsnek csírái a cölöp- építményekben, melyek az alpesi tavakon épültek. A tavak
0. kép. Ile de Salagnon. A Lac Léman bájos kis szigete, melyhez hasonló a Lago Maggiorén az Isola Bella.
10. kép. Hóhid a glecseren, mely a glecserjárást vezető nélkül veszedel- messé teszi.
25
áldása vonzotta ide az embert, a tavak áldása tette itt naggyá az embert !
Abban a pezsgő életben, mely ezeknek a tavaknak part- vidékeit jellemzi, csak továbbfejlődését látom a biztató kezdet- nek. A műveltségnek, az iparnak, kereskedelemnek közép- ' pontjait régi cölöpépítményes telepek közelében találom, mintha . csak belőlük fejlődtek volna ki ezek a városok.
Kezdem a sort mindjárt Zürich városával. A Limnat kifolyásánál a Zürichberg és Ütliberg által alkotott völgy- ben fekszik és gyors menetben fejlődik Schweiz első, leg- szebb és legélénkebb városává. Élénkségét különösen nemzet- közi jellegű lakosságának köszöni. A világ minden művelt nemzetének vannak képviselői, ha nem is a kereskedők, a tekin- télyes polgárok között, akik között a németek, franciák, hollan- dusok, angolok, skandinávok jelentékeny szerepet visznek, legalább az egyetem és műegyetem hallgatói között. Híres mindakét tudományos intézete, ezernyi hallgatójuk van. Ugy éreztem magam ebben a városban, mint valami modern Athén- ben, melynek Akropoliszán Athéné istenasszony szobra helyén a tudomány csarnoka, a műegyetem áll. És ez a város nem szűkkeblű a tudomány forrásainak megnyitásában, lányok és ifjak teljes jogegyenlőséget élveznek a tanításnak minden terén.
Igaz, hogy a nevelés terén mindent elkövet Pestalozzinak, a nagy nevelőmesternek szülővárosa, hogy kiváló fiához méltó legyen. Sem tandíjjal, sem a taneszközök drágaságával nem nehezítik meg a tanulást. 15 éves koráig egy gyermekért sem jár tandíj és a taneszközöket is ingyen kapja. Iskoláinak magas színvonala adja meg Zürichnek szellemi fontosságát.
Mindezt azonban kereskedelmének és iparának fejlettsége teszi lehetővé. A vásári szükségleteket a Bodeni tótól Bernig, a Rajnától az Engadin völgyig a Szt. Gotthardig Zürich látja el árúval. Különösen selyemgyártása vetekszik Lyon és Krefeld selyemgyártásával. Nem megvetendő vasgyártása sem.
Szerencsés helyzete teszik ezt a várost kereskedelmileg is fontos gócponttá, mert parti fekvésén kivül két nagy vasúti fővonal, a Berlin—Róma és Páris-—Konstantinápoly végpon- tokkal bíró, keresztezi itt egymást.
Nem kevésbé érdekes városok Lausanne és Genève a Lac Léman partján. Mindakettőnek büszkeségei az iskolái és múzeumai.
Lausanne, ez a fenséges fekvésű hely, melynek várából
26
pompás kilátás nyílik a tóra (8. kép), egyetemével tűnik ki.
Valami különös vonzó finomság lepi meg az embert, amint a területére lép és kicsit körülnéz. Ez lehet az oka, hogy az idege- nek szívesen felkeresik, ideküldik gyermekeiket, hogy franciául szépen, lágyan megtanuljanak.
Hasonlóan híres kulturváros Genf, illetőleg Genève is, mely a Rhone kifolyásánál van. Egyeteme, népkönyvtára, gyűjteményei a hirességei. Különös, hogy ebben a városban a pompa, a fény, hogy keveredik a szennyel, a sötétséggel. Partra szállva a sok pazar szálloda, az új városrész tágas utcái kelle- mes benyomást gyakoroltak rám, de másnap a régi városrész zugaiban szörnyű kellemetlen érzés fogott el. Ez elűzött ebből a városból és csak akkor néztem rá megint szeretettel vissza, amikor a hajóról búcsút intettem és a Nap dúsan ontotta fehér palotáira a fényt, a meleget, a háttérben pedig ott libeg- tek a felhők mögött a Mont-Blanc körvonalai.
Ennek a két városnak élénksége is bizonyára a tóból táp- lálkozik, de legfeltűnőbb a tó hatása Montreux és Vevey fel- virágzásában. Mindakét hely nemrég még szerény falu volt, ma káprázatos palotákba száll a sok idegen, akik ide jönnek üdülni, ahol ősztől tavaszig egyre érik a tövön a szőlő, mert a tó melege enyhe telet varázsol ide. Ez a két hely a szőlő- termelés központja, itt ünneplik Bacchust, a bor istenét, min- den 10 évben nagy, díszes felvonulásokkal, ünnepségekkel a vincellérek.
Szintén az ősi cölöpépítményes kultúra helyén lett naggyá, a Neuchateli tó partján Neuchatel városa, mely fekvésében csodálatosan hasonlít Lausannehoz. Számos oktató intézmé- nyével is hasonló a kedves Lausannehoz, Genèvehez pedig sorsa teszi hasonlóvá. Mindakét város nagyarányú fellendülé- sét ugyanis gazdag örökségének köszöni. A modern nagyvárosi Genève elnyomja lassan a régi, szurtos várost, mert rendelke- zésére áll gavallér vendégének, a népétől elűzött Braunschweigi II. Károly hercegnek 20 milliónyi vagyona, melyet örökségül hagyott annak a városnak, ahol barátságos otthonra talált.
Neuchatel pedig egyik idegenbe szakadt polgárától, Pury Dávid- tól örökölt 6 millió francot, melyből új középületeit felépítette.
Schweiz fővárosa Bern is olyan tájon épült, ahol az ember ősidőktől fogva lakik. A kis Moosseedorfer tó cölöpépítményei eltűntek, de a közelükben itt van ma az Aare folyó által körül- vett hompkkőszirten Bern, a medvék városa, melynek zárkó-
27
zott patrícius jellegét egyedül bohó medvéi teszik kedélyesebbé.
Egyébként szürke hivatalnok város, melynek szürkeségét még csillogó egyenruhák, .méltóságok színpompás kíséretei sem tar- kítják, de középületeinek, különösen parlamentjének méltósága mutatják, hogy olyan városban vagyunk, ahol a nemzetközi intézménynek (postaszövetség stb.) biztos székhelye van.
Mielőtt a tavak partján naggyá lett városok sorát befejez- ném, meg kell emlékeznem Schweiznek arról a városáról, melyet legjobban megszerettem. Luzern ez, a Vierwaldstátti tónak gyöngye. (6. kép.) A többi város településének mintája szerint, ez a Beüss kifolyásánál épült. Idegenforgalma adja gyors fejlődésének alapját. Mit keresnek itt az idegenek?
Természeti csodát a Glecsergartenben, hangulatot fedett hídjá- nak a Kapellbrückének (1300-ból való) különleges festmények- kel díszített ívei alatt, tanulságos látványt hadi és béke^
múzeumában, lelkesedést és a multak tanulságaiból okulást Thorwaldsen mesterművéből, melyet a homokkőfalba vésett, hogy a schweizi gárda királyhűségének örök emléke maradjon.
A halálra sebzett oroszlán elfedi testével a Bourbonoknak porba hullott liliomos pajzsát! Sokáig elnézem és emlékeimben visszaidézem a valót, a szobrot. Lassan megfeledkezem a tör- ténelmi vonatkozásokról, csak magát a vonagló oroszlánt látom és szánalommal szeretném megkérdezni, miért hagyta el szülő- földjét, a sivatagot, ahol az ellenségeit kikerülhette, életét biztosíthatta volna. Eszembe jut a természet törvénye, mely minden fiának megadja a módot a megélhetéshez. Csodálom gondoskodását, mellyel életrevaló gyermekeinek az alkalmaz- kodás képességét ajándékozza, hogy változó viszonyok között is megélhessenek, de még inkább csodálom az embert, aki függetleníti magát a sorsától, mikor megválogatja a számára alkalmas helyeket, viszonyokat, melyek között kifejtheti szel- lemi tehetségeit. Nagyszerű és bölcs eljárás ez, hogy számol a természettel is, melynek leszármazottja és nem felejti, hogy a Földnek szülötte.
. És a jól megválasztott földön felvirul az emberiség művelt- sége, a tavak halbőségéből, ápoló melegéből meríti az erőt, mellyel cölöpépítményeit megalkotja, gazdag városait Luzernt, Ziirichet, Bernt, Nenchatelt, Lausannet, Genévet felépíti.
A nagy tavak áldása van ezeken a városokon !
