A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET KIADVÁNYAI.
PUBLIKATIONEN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.
A
MAGYARORSZÁGI BARLANGOK
S AZ EZEKRE VONATKOZÓ ADATOK
IRODALMI JEGYZÉKE.
1549—1913.
Néhai SIEGMETH KÁROLY
a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya volt elnökének KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
ÖSSZEÁLLÍTOTTA
HORUSITZKY HENRIK
m. kir. főgeologus.
ZUSAMMENFASSUNG
DER
LITERATUR ÜBER DIE HÖHLEN UNGARNS
1549- 1913.
UNTER DER MITWIRKUNG VON
weil. KARL v. SIEGMETH,
dem gewesenen Präsidenten der Fachsektion für Höhlenkunde der Ungarischen Geologischen Gesellschaft
ZUSAMMENGESTELLT VON
HEINRICH HORUSITZKY
kgl. ungar. Chefgeologen.
BUDAPEST. 1914.
NYOMATOTT FRITZ ÁRMIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN
II
A m. kir. földtani intézet kiadványai.
Megszerezhetők KILIAN FRIGYES utóda, egyet. könyvárusnál, Budapest, IV., Váczi-utcza 32. sz.
( Á rak korona értékben.)
1. A m. kir. földtani intézet évi jelentései.
A magyar királyi földtani intézet évi jelentése 1882-ről, 1883-ról, 1884-ről (Elfogyott)
„ „ „ „ „ „ 1885-ről, 1880-ról, 1887-ről, 1888-ról,
1889-ről, 1890-ről, 1891-ről, 1892-ről, 1893-ról 1894-ről... kötetenként 2.—
1895-ről 1.20; 1890-ról 1.60; 1897-ről 2.— ; 1898-ról 2.— ; 1899-ről 1.30; 1900-ról 1.85; 1901-ről 1.50; 1902-ről 1.80; 1903-ról 2.60; 1904-ről 3.— ; 1905-ről 3.— ; 1906-ról 3.— ; 1907-ről 3.— ; 1908-ról 3.-— ; 1909-ről 3.— ; 1910-ről 3.— ; 1911-ről 3.— ;
1912-ről 3.— .
2. A m. kir. földtani intézet évkönyve.
I. köt. [1. Hantken M. Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonya (1 földt.
térk. 1 tábl. átmetszet 4 kőnyom, táblával.) (2 kor.). — 2. Koch A.
A sz.-endrei-visegrádi hegys. földt. leírása (64 fill.). — 3. Hofmann- K.
A buda kovács» hegys. földt. viszonyai (1. tábl. átmesz.) (54 fill). — 4. HerbichF. Északkeleti Erdély földt. v is z.(l. földt. térk.) (46 fill.) (Elfogyott).
5. PAvay E. Kolozsvár körny. földt. visz. (7 tábl.) (1 kor 54 fill.)] ... 5.18 II. köt. [1. Heer O. Az Erdélyben fekvő zsil-völgyi barnaszén-virányról (7 tábl.)
(60 fill). — 2. Böckh J. A Bakony déli részének földtani viszonyai I. rész.
(5 tábl.) (1 kor. 34 fill). — 3. HantkenM. A budai márga. (14 fill.) (Elfogyott).
4. Hofmann K. Adalék a buda-kovácsii hegység másodkori és régibb harmadkon képződések puhány-faunájának ismeretéhez. (6 tábl.) (60 fill.) 2.68 III. köt. [1. Böckh J. A Bakony déli részének földt. visz. II. rész. (7 tábl.)
(1 kor. 22 fill.). — 2. PAvay E. A budai márga ásatag tüskönczei.
(6 tábl.) (1 kor. 64 fill). — 3. Hofmann K. A déli Bakony bazaltkőzetei.
(4 tábl.) (4 kor.). — 4. Hantken M. Uj adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. (4 tábl.) (48 fill.)] ... ... ... 7.34 IV. köt. [1. Hantken .M. A Clavulina-Szabói rét. faun. I. Foraminiférák (16 tábl.)
(1 kor. 74 fill.). — 2. Böckh J. Brachydiastematherium transilvanicum Böckh. et Maty. egy új Pachyderma-nem Erdély eocén rétegeiből (2 tábl.) (40 fill). — 3. Roth S. A fazekasboda-morágyi hegyi, erupt. köz. (20 fill.). — 4. Böckh J. Pécs városa körny. földt. és vizi viszonyai (1 tábl.) (1 kor. 20 fill.)] ... ... ,T. .. ... ... ... 3.54 V. köt. [1. Heer O. Pécs vidékén előforduló permi növényekről. (4 tábl.) (80 fill.) —
2. Hkrbich F. A Székelyföld föld- és őslényt, leírása. (33 tábl.) (10 kor.)j 10.80 VI. köt [1. Böckh J. Megjegyz. az „U j adatok a déli Bakony föld- és őslényt.
ismeret." ez. munkához (2 0 fill). — 2. Staub M. Baranyam. mediter.
növények. (4 tábl.) (68 fill.). — 3. Hantken M . Az 1880. évi zágrábi föld
rengés. (8 tábl.) (2 kor.). — 4. Posewitz T. Borneo szig. vonatk. földt.
ismereteink (1 tábl.) (64 fill). — 5. Halaváts Gy. Őslényt, adat. Dél- magyarorsz. neogén korú üledékei faunájának ismeret. I. A langenfeldi pontusi korú fauna (2 tábl.) (50 fill.). — 6. Poskwitz T. Az arany elő
törd. Borneo szig. (3 0 fill.). — 7. Szterényi H. Az Ó-Sopot és Dolnya- Lubkova (Krassó-Szörény-m.) között lévő tér. erupt. köz. (2 tábl.) (1 kor.). — 8. Staub M. Harmadkori növények Felek vidékéről (1 tábl.) (52 fill.). — 9. Primics Gy. A fogarasi havasok és a szomszéd romániai hegys. geolog. viszonyai. (2 tábl.) (64 fill). — 10. Posewitz T. Földt.
közl. Borneo sziget. I. A szén előford. Borneo szigetén. II. Földt. jegyz.
Közép-Borneoról (50 fill.)] ... ... 6.98 VII. köt. [1. Felix J. Magyarorsz. faopáljai paleophyt. tekintetben (4 tábl.) (1
kor.). — 2. Koch A. Erdély ó-tercziér echinidjei (4 tábl.) (1 kor. 80 fill.).
— 3. Groi.i.er M. A Pelagosa szigetcsoport topogr. és földt. leirása (3 tábl.) (70 fill). — 4. Posewitz T. Az indiai Óceán czinnszigetei: 1. Bangka geológiája. Függelékül: A borneói gyémánt előfordulás (2 tábl.) (1 kor.).
— 5. Gesell S. A soóvári kősóbányakerület földt. visz. tekintettel az el
öntött kősóbánya újból való megnyitására. (4 tábl.) (1 kor. 40 fill). — 6. Staub M. A Zsilvölgy aquitánkorú floraja (27 tábl.) (4 kor. 30 fill.)] 10.20 VIII. köt. [1. Herbich F. Paleont. tanulni, az erdélyi érezhegys. mészkőszirtjeiről
(21 táblával.) (3 kor. 20 fill). — 2. Posewitz T. Az indiai Oczeán czinn
szigetei. II. A czinnelőfordulás és a czinnbánvászat Bangka szigetén (1
A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET KIADVÁNYAI.
PUBLIKATIONEN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.
A
MAGYARORSZÁGI BARLANGOK
S AZ EZEKRE VONATKOZÓ ADATOK
IRODALMI JEGYZÉKE.
1549— 1913.
Néhai SIEGMETH KÁROLY
a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya volt elnökének KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
ÖSSZEÁLLÍTOTTA
HORUSITZKY HENRIK
m. kir. fögeologus.
ZUSAMMENFASSUNG
DER
LITERATUR ÜBER DIE HÖHLEN UNGARNS
1549- 1913.
UNTER DER MITWIRKUNG VON
weil. KARL v. SIEGMETH,
dem gewesenen Präsidenten der Fachsektion für Höhlenkunde der Ungarischen Geologischen Gesellschaft
ZU S A M M E N G E STE LLT VON
HEINRICH HORUSITZKY
kgl. ungar. Chefgeologen.
B U D A P E S T . 1914.
N Y O M A T O T T F R I T Z A R M I N K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B A N
ELŐSZÓ VORWORT
A Magyarhoni Földtani Tár
sulat Barlangkutató Bizottsága (1913. óta Szakosztálya) már meg
alakuló gyűlésén a legsürgősebb teendői egyikének a Magyaror
szág területén előforduló barlan
gok őszeirását s a róluk szóló iro
dalom öszeállitását, valamint egy barlangtérkép megszerkesztését te
kintette, s erre a munkára Sieg
meth Károly elnököt és Horu
sitzky Henrik választmányi ta
got kérte fel.
A z irodalmi adatok összegyűj
tése főként néhai Siegmeth Ká
roly érdeme, s ezért itt külön ki kell emelnem Siegmeth nek e téren kifejtett buzgó tevékenységét. A z ő segítsége nélkül ez az összeállí
tás nem készülhetett volna el aránylag ilyen rövid idő alatt.
Siegmeth Károly elhunyta után az irodalmi adatok pótlását és a hiányzók összegyűjtését ma
gamnak kellett folytatnom s az egész munka összeállítását egye
dül elvégeznem.
Amint a barlangkutatás iro
dalma nálunk fejlődött, aszerint iparkodtam azt négy időszakra felosztani.
Die speläologische Komission (seit 1913 Fachsektion für Höh
lenkunde) der Ungarischen Geo
logischen Gesellschaft erklärte in ihrer ersten Sitzung die Katalogi
sierung der Höhlen Ungarns, die Zusammenstellung der auf die
selben Bezug habenden Literatur und den Entwurf einer Höhlen
karte Ungarns als ihre dringend
sten Aufgaben, und betraute mit dieser Arbeit ihren Präsidenten Karl v. Siegmeth und Hein
rich Horusitzky.
Das Zusammentragen der L i
teratur ist vornehmlich ein Ver
dienst weil. K. V. SIEGMETHS, weshalb seine auf diesem Gebiete entfaltete Tätigkeit besonders her
vorgehoben werden muß. Ohne seiner H ilfe wäre es nicht mög
lich gewesen, diese Zusammen
stellung in verhältnißmäßig so kurzer Zeit abzuschließen. Nach dem Ableben K . v. Siegmeths
mußte ich das Sammeln der L ite
ratur allein fortsetzen, und die Arbeit allein zusammenstellen.
Der Entwicklung der ungari
schen speläologischen Literatur entsprechend gliederte ich den fol
genden Katalog in vier Zeitab
schnitte.
4
Az 1. időszak az első iro
dalmi adatoktól kezdve 1820. évig terjed.
A II. időszak az aggteleki bar
lang pontos felmérésével (Vass
Imre) veszi kezdetét és 1870-ig tart.
A III. időszakot Koch An
tal a csobánkai és solymári bar
langok részletes állattanulmányo
zásával nyitja meg, s ez 1892-ig tart.
A IV. időszak a miskolci pa
leolith-kőszerszám felfedezésével (Hermán Ottó) kezdődik.
Az összefoglaló munkát az 1913. év végével zárom le, amely utolsó évnek az irodalmát dr. Ka
dic Ottokár állította össze. A barlangi bogarak irodalmát pedig Csíki Ernő és Mihók Ottó állí
tották össze.
Amidőn legelőször is a volt Barlangkutató Bizottságnak s a jelenlegi Szakosztálynak a meg
bízásért hálás köszönetét mondok, s valamennyi szaktársamnak, akik ezen munka öszeállításánál segít
ségemre voltak, különösen dr.
László Gábor kollégának, aki az irodalmi részt átnézni szíves volt, nemkülönben a magyar királyi földtani intézet igazgatóságának, jelen összefoglalás kiadásáért hálámat fejezem ki; — soraimat nem zárhatom le anélkül, hogy az esetleges hibákért, s az irodalmi adatok hiányosságáért szíves el
nézést ne kérjek s egyúttal az igen tisztelt olvasóhoz azzal a kéréssel ne járuljak, hogy a hiányzó iro-
Die I. Periode erstreckt sich von den ersten Mitteilungen bis zum Jahre 1820.
Die I I . Periode beginnt mit der genauen Vermessung der Höhle von Aggtelek durch I.
Vass und währt bis 1870.
Die I I I . Periode wird durch A. Koch mit der genauen Erfor
schung der Höhlen von Csobánka und Solymár eingeleitet und währt bis 1892.
Die IV . Periode beginnt mit der Entdeckung der Paläolithe von Miskolcz durch O. Herman. Die Zusammenstellung schließt mit 1913 ab; die Literatur des letzten Jahres wurde von 0. Ka
dic zusammengestellt; die Zusam
menstellung der Literatur der Höh
lenfaunen aber wurde von E.
Csiky und O. Mihók besorgt.
Indem ich nun vor allem der speläologischen Kommission — jetzt Sektion für Höhlenkunde — für den mir gegebenen Auftrag meinen aufrichtigsten Dank aus
spreche, fühle ich mich auch allen jenen Fachgenossen, die mir bei der Zusammenstellung dieser A r beit behilflich waren besonders Herrn G. v. László, der die Freundlichkeit hatte, die Lite
ratur durchzusehen auf das tiefste verbunden; zu großem Dank bin ich auch der Direktion der kgl. ungarischen geologischen Reichsanstalt für die Herausgabe der Arbeit verpflichtet. Ich kann meine Zeilen nicht schließen, ohne um N achsicht wegen etwaiger
dalmi adatokat velem közölni szí
veskedjenek.
J eg y z et:
A barlangkatalógus és annak iro
dalma csak a szorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkozik. Hazánk társországai barlangirodalma közül csak az általános közérdekű Krapinai lelő
hely főbb munkáiról, valamint a Karszt
ban élt pleisztocén ember nyomairól teszek említést.
Mängel und Lücken in der Zu
sammenstellung der Literatur zu bitten; auch seien die geehrten Fachgenossen ersucht, mir die T i
tel allenfalls übersehener Arbei
ten g ütigst mitteilen zu wollen.
Anmerkung:
Der Höhlenkatalog und die Litera
tur bezieht sich nur auf Ungarn im engeren Sinne des Wortes. Von der speläologischem Literatur Kroatiens wird nur der hauptsächlichsten Arbei
ten über Krapina, sowie der Mitteilun
gen über den diluvialen Menschen im Karst Erwähnung getan.
Geschichtlicher Rückblick.
Történeti vázlat.
A magyarországi barlangokra vonatkozó első feljegyzések a X V I . századból származnak. Ezen időtől fogva mostanáig, mint em
lítem, hazánkban a barlangkuta
tás történetét négy időszakra oszthatjuk fel.
I. Időszak. 1519— 1820.
A z első időszakban barlang- kutatásról általában nem beszél
hetünk. Bár vannak ezen időből egyes feljegyzések, amelyek egyes barlangok hozzávető leírását köz
ük. valamint a bennök talált csontokról is megemlékeznek, s tudományos szempontból is ig y e
keznek a barlangtani kérdéseket fejtegetni; az ezen időből fenn
maradt irodalom azonban több
nyire igen naiv. íg y például — ami erre a korszakra nézve je l
lemző is — akkor az az általános nézet uralkodott, hogy a barlan
gokban talált csontok sárkányok maradványai, nemkülönben, hogy a természetes földüregek az ördö
gök művei. Ezért is a legtöbb bar
langot sárkány- vagy ördög-bar
langnak nevezték. Vannak azon
ban oly feljegyzések is. amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes ku-
D ie erste Aufzeichnung über ungarische Höhlen stammt aus dem X V I . Jahrhundert. Von die
ser Zeit an kann die Speläologie Ungarns bis auf unsere Tage, wie erwähnt, in vier Abschnitte ge
gliedert werden.
I. Periode. 1549— 1820.
In diesem Zeitabschnitt kann von Speläologie in allgemeinem nicht gesprochen werden. Es gibt zwar einzelne Aufzeichnungen aus dieser Zeit, welche die Be
schreibung einzelner Höhlen ent
halten. sowie auch die in den Höhlen gefundenen Knochen be
rühren. ferner die speläologischen Fragen auch wissenschaftlich zu erörtern trachten, doch ist die aus dieser Zeit stammende Literatur meist sehr naiv. So herrschte z. B.
damals die Ansicht — und dies ist für diesen Abschnitt charakte
ristisch — daß die in den Höhlen gefundenen Knochen Beste von Drachen und die natürlichen Höhlungen Werke des Teufels sind. Deshalb heißen auch die meisten Höhlen Drachen- oder Teufels-Höhlen. Es gibt jedoch auch Aufzeichnungen, welche die
8
tatók az esővíznek, va gy a vulka
nikus erőnek tulajdonították a barlangok keletkezését.
Megjegyzendő még, hogy igen sok irodalmi adat nem eredeti megfigyeléseken alapszik, hanem csak a monda útján került az iro
dalomba. Sok adatot csak más szerzők nyomán közölnek, itt-ott egy kis toldással, részint azonban hiányosan.
A z első, aki hazai barlangról ír, Wernher György (1) volt, aki a fiilek i üregről a következő
ket közli: „ A d arcem F ile g in Com. Neograd. specus est, in quo superne destillans aqua, continuo durescit. Ib i vero videas censta
tuas hominum consistere faxa ex hac destillatione concreta. Albus his color est, nec per se tantum sunt alba, séd etiam coloris albi
cantis usum trita pictoribus prae- bent.“
Zeiller Márton és Beza Já
nos (4) az előbb említett barlan
gon kívül a dreveniki és a tihanyi barlangról tesznek említést.
Hain J. (5) a K árpátok- bar
langjairól emlékszik meg, ame
lyeket sárkány-üregeknek nevez.
Bruckmann Ferenc (9 ) a liptómegyei sárkány-barlangokat ismerteti.
Bél Mátyás ' (8, 10) többek között a deményfalvai barlangban talált sárkánycsontokról tesz em
lítést. valamint a sziliczei jégbar
langot is tárgyalja.
Friv aldszky János (12)
Entstehung der Höhlen dem W as
ser oder vulkanischen Kräften zuschreiben.
Es ist noch zu bemerken, daß vielen Angaben keine Originalbe
obachtungen zu Grunde liegen, daß dieselben vielmehr auf H ö
ren-sagen basieren. V iele Daten werden von anderen Autoren übernommen, u. z. teilweise un
vollkommen, dann m eder mit Zu
gaben.
Der erste, der über ungarische Höhlen schrieb, war Georg
W e r nher (1 ); er berichtet über die Höhlung von Fülek folgendes:
„ A d arcem F ile g in Com. N eo
grad. specus est, in quo superne destillans aqua, continuo durescit.
Ib i verő videas censtatua« homi
num consistere faxa ex hac des
t illatione concreta, Albus his co
lor est, nec per se tantum sunt alba, sed otiarn coloris albicantis usum trita pictoribus praebent“ . Ma r t in Ze il l e r und Jo h a n n
Beza (4) erwähnen außer genann
ter Höhle die Höhlen von Dreve
nik und Tihany.
J. Ha in (5 ) gedenkt der Höh
len der Karpathen, die er als Dra
chen löcher bezeichnet.
Bruckmann (9 ) beschreibt die Drachenlöcher von Liptó.
Mathias Bél (8, 10) er
wähnt u. a. die in der Höhle von Deményfalva gefundenen Dra
chenknochen und beschreibt die Eishöhle von S zilice.
In der Arbeit von Jo h a n n
t*
munkájában a homoródalmási, r unki és a torjai büdös barlang ismertetését tal ál juk.
Nedetzky Elek (13) a f u
náczai barlangot kereste fel.
Griselini Ferenc (16) a Herkulesfürdő környékén levő üregeket tanulmánvozta.
Tow nson Róbert (27) volt az első. aki a deményfalvi barlangból kikerült csontokat az Ursus spe lacus maradványainak ismerte fel.
Raisz Christian (35) az agg teleki barlanggal foglalkozik, s egyúttal tervrajzát is közli. A barlang keletkezésére vonatkozó
lag a következőket írja: „D ie wirkende K ra ft der Aushöhlung
glaube ich vielmehr dem Feuer | zuschreiben zu müssen, und daß diese Höhlen und Vertiefungen ebensoviele brennende Krater ehe
mals gewesen sey en.
Der Kalkstein, aus dem der Berg besteht, ist durch das unter
irdische Feuer zu lebendigen K alk ausgebrannt; durch eine heftige Explosion ist den Tagwässern der Zugang zu dem inneren Feuerherde geöffnet worden, die
ses hat den bereits ausgebrannten K alk aufgelößt. abgewaschen u.
mit sich herausgeführt und nur die äußere Rinde der Bergrücken ist als ein Gewölbe stehen geblie
ben“ .
Azok közül, akik még egy-két
Frivaldszky (12) finden w ir eine Beschreibung der Höhlen von Homoródalmás, Runk und der Büdösbarlang von Torja.
Alexis Nedetzky (13) be
suchte die Höhle von Funácza.
Franz Grise lin i (16) stu
dierte die Höhlen der Umgebung von Herkules fürdő.
Robert Townson (27) war der erste, der in den aus der Höhle von Deményfalva zutage gelang
ten Knochen Reste von Ursus spe laeus erkannte.
Christian Raisz (35) befaßt sich mit der Höhle von A ggtelek und teilt zugleich auch eine Situ
ationsskizze mit. Über die E n t
stehung der Höhle äußert er sich folgendermaßen: „D ie wirkende K r a ft der Aushöhlung glaube ich vielmehr dem Feuer zuschreiben zu müssen und daß diese Höhlen und Vertiefungen ebensoviele brennende K rater ehemals gewe
sen sey en.
Der Kalkstein, aus dem der Berg besteht, ist durch das unter
irdische Feuer zu lebendigen K alk ausgebrannt; durch eine heftige Explosion ist den Tagwässern der Zugang zu dem inneren Feuer
herde geöffnet worden, dieses hat den bereits ausgebrannten K alk aufgelößt, abgewaschen und mit sich herausgeführt und nur die äußere Rinde der Bergrücken ist als ein Gewölbe stehen geblieben“ .
Von Autoren, die noch eine
30 llorusitzky: A magyarországi barlangok irodalma.
barlang leírásával foglalkoztak, többek között megemlíthetők még:
Benkő József (14).
Wi n d isch Károly (18).
Fichtel J. E. (23).
Teleki Domokos gróf (26, 32).
Bredetzky Sámuel (30, 36).
Balogh Pál (42).
I I . időszak. 1821— 1870.
A barlangkutatás második idő
szakában némileg már tudomá
nyos szempontból is fejlődött. Bár rendszeres ásatások és vizsgálódá
sok ebben a korszakban még nem történtek, a hátramaradt irodalom már mégis több becses adatot tar
talmaz. Találunk sűrű fe ljegyzé
seket a barlangok előfordulásáról, elvélve a belőlük kikerült cson
tokról is. Egyes cikkek a barlan
gok faunáját tárgyalják; vala
mint az archaeologiai szempontból történt kutatások eredményeiről is olvashatunk már.
E korszak a barlangok rend
szeres felmérésével kezdődik, s ezek adatai később is alig változ
tak.
A z első pontos felmérés az aggteleki barlangban történt, ame
lyet Vass Imre gömörmegyei geo
méter 1821-ben vett munkába. A z első évben a régi barlangban, a
oder die andere Höhle beschrie
ben haben, sind zu nennen:
Josef Ben kő (14), Karl Wi ndisch (18), J. E. Ftohtel (23),
Graf Domin ik Teleki (26, 32).
Samuel Bredetzky (30, 36).
Paul Balogh (42).
II. Periode. 1821— 1870.
In der zweiten Periode ent
wickelte sich die Höhlenforschung auch schon einigermaßen in wis
senschaftlicher Richtung. Ob
zwar systematische Ausgrabun
gen und Forschungen zu dieser Zeit noch nicht ausgeführt wur
den, so enthält die Literatur die
ser Periode doch schon mehrere wertvolle Daten. Es gibt zahl
reiche Aufzeichnungen über das Vorkommen von Höhlen und mitunter auch über Knochen, die aus denselben zutage gefördert wurden. Einzelne Arbeiten be
handeln die Fauna der Höhlen, andere enthalten die Resultate von archäologischen Untersuchungen.
Diese Periode beginnt mit der systematischen Vermessung der Höhlen und die Daten derselben erfuhren auch späterhin kaum eine Aenderung.
Die erste genaue Vermessung erfolgte in der Höhle von A g g telek. dieselbe wurde von I. Vass 1821 in A n g riff genommen. Im ersten Jahre konnte er in der al-
Horusitzky: Literatur der Höhlen Ungarns. 11
vaskapun túl csak 31 ölnyire mehe
tett. mert amint mondja: ,.Eddig volt az 1821-ik földalatti utam, mert a jobb kézre forduló üreg
nek egész térsége egy ölnél mé
lyebb vízzel el lévén borittatva, tovább nem engedte menetelemet, és kénytelenített ezen jegyzéssel bezárni elszánt vizsgálódásomat“ . A következő években a munkát folytatta és 1825-ben befejezte, amiről a következő irodalom tesz tanúságot: 48, 52, 54, 58.
Ezt nem sokára a homoródal mási barlang pontos felmérése és leírása követte, amely Fe k e t e
mérnöktől származik (61).
A barlangkutatás terén ebben az időszakban különösebb érdeme
ket szereztek továbbá:
Balogh Pál (81) a tufnai csontbarlang tudományos ismerte
lésével.
Hauer Ferenc (85, 86, 126) különösen a Körös völgyében elő
forduló barlangok leírásával, a honnan több helyről Ursus spe lacus csontmaradványokat is g y ű j
tött.
Kőváry László (88, 89, 93) Erdély barlangjainak felkutatója.
Schmidl Adolf (101, 127, 133) a Bihar- és Gömörmegyei barlangok ismertetője.
K iss Antal, (104) aki részle
tesebben a jászói barlangot írta le.
Hunfalvy János (118. 132,
ten Höhle nur auf 31 K la fte r über das eiserne Tor hinaus Vor
dringen; hierüber äußert er sich folgendermaßen: „B is hierher er
streckte sich mein im Jahre 1821 zurückgelegter unterirdi
scher W eg. da die sich nach rechts wendenden Gänge mit über 1 K la fte r tiefem Wasser bedeckt waren, das mich am weiteren V o r dringen hinderte, und mich zwang meine Untersuchungen mit dieser N otiz abzuschliessen“ . Tn den fo l
genden Jahren setzte er die A rbeit fort und schloß dieselbe 1825 ab.
V ergl. 48, 52, 54, 58.
Hierauf folgte alsbald die ge
naue Vermessung und Beschrei
bung der Höhle von Homoródal
más durch Ing. Fek ete (61).
Um die Erforschung von Höh
len erwarben sich noch besondere Verdienste:
P. Balogh (81) mit der wis
senschaftlichen Beschreibung der Knochenhöhle von Tufna.
Fr. Hauer (85, 86, 126) be
sonders mit der Beschreibung der Höhlen im Kőröstale, wo er an mehreren Punkten auch Knochen von Ursus spelacus sammelte.
L. Kőváry (88, 89, 93), der Erforscher der Höhlen Siebenbür
gens.
A. Schmidl (101, 127, 133) der die Höhlen der Kom i täte B i
har und Gömör beschrieb.
A . K is s (104), der die Höhle von Jászó ausführlicher beschrieb.
J. v. Hunfal vv (118. 132,
12 Ilorusitzky: A magyarországi barlangok irodalma.
143) hazánk nevezetesebb bar
langjainak összefoglalója.
Pe t e r s Ká r o l y (123), aki kü
lönösen a Rézbánya környékbeli barla n gok k al foglalkozik.
Ko v á c s Já n o s (129), aki egyes biharmegyei barlangokról paleontologiai adatokat közöl.
Ku b i n y i Fe r e n c 75, 130, 134. 142, 145), aki szintén pale
ontologiai kutatásokról szól, s a deményfalvi cseppkő- és jégbar
langot ismerteti.
Fr i v a l d s z k y Já n o s (115, 135). aki a hazai barlangok fau
náját tárgyalja.
Rómer Flóris (150), aki ar- ehaeologini szempontból történt kutatásokról tesz említést, stb.
III. időszak. 1871—1892.
A barlangok iránti érdeklő
dés évről-évre fokozódott. A z 1870. évtől kezdve már sűrűn kezdték a barlangokat felásatni.
Bár a felásatások rendszeres mód
szere nem volt még megállapítva, még sem mondhatjuk, hogy az ásatások minden tudományos ala
pot nélkülöztek volna.
Egyesek ugyanis a barlan
goknak csak fekvésére voltak te
kintettel. de sokan már őslénytani szempontból 1« felkeresték a föld
alatti üregeket. A harmadik kor
szakból archaeologiai vizsgálódá
sokról is találunk fontosabb ada
tokat, sőt az ősember nyomainak a kutatása is kezdetét vette.
143), der die wichtigeren Höhlen Ungarns zusammenfaßte.
K . Pe t e r s (123), der sich vornehmlich mit den Höhlen der Eingebung von Rézbánya befaßte.
J. Ko v á c s (129), der paläon
tologische Daten aus einigen Höh
len des Komitates B ihar mitteilte.
Fr. Ku bin yi (75, 130, 134, 142. 145), der ebenfalls über pa
läontologisehe Forschungen be
richtet. und die Tropfstein- und Eishöhle von Dem ényfalva be
schreibt.
J. Frivaldszky (115, 135), der die Fauna der Höhlen Ungarns beschreibt.
F. Róm e r (150), der über ar
chäologische Forschungen berich
tet. usw.
III. Periode. 1871— 1892.
Das Interesse für die Höhlen steigerte sich von Jahr zu Jahr.
Von 1871 an folgten Ausgrabun
gen in Höhlen bereits rasch auf
einander. Obzwar für die Ausgra
bungen noch keine Methode fest
gesetzt war, entbehrten dieselben doch nicht jede wissenschaftliche Grundlage.
Einzelne waren nämlich zwar nur auf die Lage der Höhlen mit Betracht, viele andere Forscher besuchten dieselben auch schon um paläoniologische Forschungen anzustellen, ja sogar auch die Forschung nach dem Urmenschen begann bereits.
Horusitzky: Literatur der Höhlen Ungarns.
Ezen időszakban a jégbarlan
gok is felkeltették a kutatók figyelmét, s ezek keletkezési okaival már többen foglalkoztak, amiről igen jelentékeny és na
gyon becses munkák tesznek ta
nít ságot.
A I I I . időszak Koch An t a l
kutatásaival veszi kezdetét.
Koch An t a l (160, 163) elő
ször is a csobánkai és solymári barlangokban ásatott s az innen kikerült ősemlős maradványok egyszersmind a m. kir. földtani intézet múzeumában a gerinces gyűjtemény alapját vetették meg.
Koch az erdélyi barlangok (192, 196, 389) kutatásában is tevékeny részt vett.
Szabó József (159, 368), az ágasvári barlang ismertetésével gyarapította a barlangtani iro
dalmat.
Or t h m a y e r Tiv a d a r (168) a délmagyarországi barlangok pa- leontologiai és történeti jelentősé
gét bizony itja.
Ma j l á t h Bé l a (174, 177) a felvidéki barlangokat ismerteti, különösen archaeologiai szem
pontból.
Ny á r y Jenő báró (188, 227) az aggteleki barlangról mint ős
kori temetőről beszél.
Lóczy Lajos (186, 193, 198.
235, 270. 272) a baráthegyi és az ó-ruz sitii barlanggal foglalkozik.
A z utóbbi barlang vizsgálata To
ki
Zu dieser Zeit erweckten auch die Eishöhlen das Interesse der Fachleute, und mehrere befaßten sich mit der Frage der Entstehung dieser Höhlen, wie dies die sehr bedeutenden und wertvollen A r beiten beweisen.
Die I I I . Periode beginnt mit den Forschungen A . Kochs.
A . Koch (160, 163) stellte vor allem Ausgrabungen in den Höh
len von Csobánka und Solymár an, und die hier zutage gelangten Wirbeltierknochen legten den Grund zur Wirbeltiersammlung der kgl. ungarischen geologischen Reichsanstalt nieder. A . Koch
nahm auch an der Erforschung der Höhlen Siebenbürgens regen A n teil (192, 196, 389).
J. v. Szabó (159, 368) lieferte eine Beschreibung der Höhle von Ágasvár.
Th. Or t h m a y e r (168) be
weist die paläontologisehe und ge
schichtliche Bedeutung der Höh
len Südungarns.
B. Ma j l á t h beschreibt die Höhlen Oberungarns (174, 177), besonders in archäologischer Be
ziehung.
Baron E. v. Ny á r y (188, 227) spricht über die Höhle von A ggtelek als vorzeitlichen F ried
hof.
L . v. Lóczy (186, 193, 198, 235, .270, 272) befaßte sich mit der Höhle von Baráthegy und Oruzsin. Die Erforschung der er-
14 lloi iiüitzky: A magyarországi barlangok irodalma.
eük Au r él és Te l e g d i Roth La
jos társaságában történt.
Ro t h Sa m u (201, 205, 232, 234, 236, 237, 238, 240, 256) nagy tevékenységet fejtett ki a felvidéki barlangok kutatása kö
rűi.
Té g l á s Gá b o r (202, 215, 239, 252, 253, 274 281, 282, 284, 285, 286, 296, 299, 302, 311, 315, 318, 325, 328, 330, 338, 348, 350, 357, 360, 362) egyik legszorgalmasabb kutatója volt az erdélyi barlan
goknak.
Bi e l i t z Al b e r t E. (230, 292, 298, 304, 323, 336) hasonlóképen az erdélyi barlangokkal foglalko
zik. de az ezekre vonatkozó adato
kat leginkább az irodalomból gyűjtötte össze.
Sie g m e t h Ká r o ly (217, 221, 226, 242, 324, 355, 359, 367, 374, 375, 387. 393) a gömöri és abauj- toruamegyei barlangokat ismer
teti, s különösen az aggteleki bar
lang kutatása és ismertetése körül szerzett érdemeket.
Mi h a l i k Jó zse f (289, 351, 354, 371) a liptómegyei barlango
kat járta be, és azokat különösen archaeologiai szempontból írta le.
Pr im ic s Gy ö r g y (216, 316, 317, 363, 364, 402) az egyes bar
langok leírásán kívül, az Ursus spelaeus lelőhelyeit foglalja össze.
steren Höhle erfolgte in Gemein
schaft mit A . Török und L.
Roth v. Te l e g d.
S. Roth (201, 205, 232, 233, 234, 236, 237, 238, 240, 256) ent
faltete bei der Erforschung der Höhlen Ungarns eine rege T ä tig keit.
G. Té g l á s (202, 215, 239, 252, 253, 274, 281, 282, 284, 285, 286, 287, 288, 296, 299, 302, 311, 315, 318, 325, 328, 330, 338, 348, 350, 357, 360, 362) war einer der eifrigsten Erforscher der Höhlen Siebenbürgens.
E. Bie l t z (230, 292, 298, 304, 323. 336) befaßte sieh ebenfalls mit den Höhlen Siebenbürgens, doch schöpfte er seine Daten vor
nehmlich aus der Literatur.
K . v. Sie g m e t h (217, 221, 226, 242, 324, 355, 359, 367, 374, 375, 387. 393) beschrieb die Höhlen der Komitate Gömör u. Abauj-Torna und erwarb sich besonders durch die Erforschung und Beschrei
bung der Höhle von A ggtelek große Verdienste.
J. Mi h a l i k (289, 351, 354, 371) besuchte die Höhlen des Ko- mitates L ip tó und beschrieb die
selben vornehmlich aus archäolo
gischem Gesichtspunkte.
G. Prim ics (216, 316, 317, 363, 364, 402) lieferte Beschrei
bungen einzelner Höhlen und faßte die Fundorte von Ursus spe
laeus zusammen.
15
K re n n e r Jó zse f (175, 176) a dobsinoi jégbarlangról érteke
zik.
Sc h w a l b e R. (251, 260, 263, 313, 339) a jégbarlangok keletke
zését tárgyalja.
Kr ie g 0. (265, 268. 347)
szintén a jégbarlangok keletkezé
sének okait ismerteti, stb.
IV. időszak. 1893— 1913.
A z 1893. évtől kezdve a bar
langkutatás lerén egészen uj kor
szak kezdődik. A kutatások a rendszeres módszerek megállapítá
sával s a természettudományok összes más eszközeivel történnek, tekintettel természetesen az ar- ehaeologiai, sőt mezőgazdasági viszonyokra is. Különösen pedig az ősember kérdése kelt általános érdeklődést s a hazánk őslakóira valló nyomok utáni keresés min
denütt megkezdődik. Ennek az ügynek az első lökést He r m á n Ot t ó adta meg, amikor az 1891.
évben Miskolc mellett a Szinva völgyében talált kőszakóeában határozott paleolit kőszerszámot ismert fel s azt 1893-ban az ar- chaeologiai Értesítőben közölte.
Idővel természetesen más leletek is előkerültek, amelyek az álta
lános érdeklődést napról-napra fo kozták. Utóbb ezek a leletek any- nyira felköltötték a szakkörök figyelmét, hogy jónak látták szer
vezkedni. Ló c zy Lajo s indítvá
nyára az 1910. évben a M agyar
honi Földtani Társulat kebelében
J. Kr e n n e r (175, 176) schreibt über die Höhle von Dobsina.
R. Sc h w a l b e (251, 260, 263, 313, 339) bespricht die Ent
stehung der Eishöhlen.
0. Kr ie g (265, 268, 347) er
örtert ebenfalls die Frage der Ent
stehung von Eishöhlen, etc.
IV. Periode, 1893— 1913.
Mit dem Jahre 1893. beginnt für die Höhlenforschung ein ganz neuer Zeitabschnitt. Die F or
schungen werden nach festgesetz
ten Methoden und mit Zuziehung sämtlicher H ilfsm ittel der N atur
wissenschaften durchgeführt, na
türlich auch mit Betracht auf die archäologischen, ja sogar land
wirtschaftlichen Verhältnisse. Be
sonders aber die Frage nach dein Urmenschen erweckt allgemeines Interesse, und des Forschen nach Spuren der Urbewohner Ungarns setzt allenthalben ein. Den ersten Anstoß erhielt diese Bewegung durch 0. He r m á n, als dieser F or
scher in dem bei Miskolcz, im Szinvatale gefundenen Faustkeil einen echten Paläolith erkannte, und über diesen Fund 1893 in
„A rcheológiái Értesítő“ berich
tete. Mit der Zeit gelangten na
türlich noch weitere Funde zutage und das Interesse wuchs von T ag zu Tag. Schließlich wurde das Interesse der Fachkreise in einem solchen Maße angefacht, daß man daran schritt, die A rbeit zu or-
16 llonisitzky: A magyarországi barlangok irodalma.
meg is alakult a Barlangkutató- Bizottság, amelynek első elnökévé
Siegmeth Károlyt választották meg. A bizottság az 1913. évben Barlangikutató Szakosztállyá ala
kult át, s elnöke, Siegmeth Ká
roly elhalálozásával, Lenhossék
Mihály s titkára Kadic Ottokár lett, s ez a szakosztály „Barlang- kutatás“ címmel önálló, negyed
éves folyóiratot indított meg.
A Bükk-hegységben végzett kutatásokról már több, nagyon becses munka jelent meg. Ezek
szerzői közül megemlíthetők:
Herman Ottó (408, 410, 421, 545, 556, 575).
Török Aurél (413).
Halaváts Gyula (422, 427).
Papp Károly (548).
Kadic Ottokár (550, 558, 582, 583, 584, 586, 601).
Telegdi Roth Lajos (552).
Hillebrand Jenő (574, 577 581, 595).
Kormos Tivadar (585, 586, 590.)
Lenhossék Mihály (589).
Lambrecht Kálmán (603, 638, 639).
Bella Lajos (604).
A z ezen felette fontos és ér
dekes vidéken történt tudomá
nyos vizsgálódások eredményein kívül, Magyarországon az ősem-
ganisiernen. über A n trag von L . v. Lóczy wurde 1910 im Rahmen der Ungarischen Geologischen Ge
sellschaft eine speläologische Kom mission geschaffen, deren erster Präsident K . v. Siegmeth wurde.
Die Kommission gestaltete sich im Jahre 1913 zu der Fachsek
tion für Höhlenkunde um. Nach dem Ableben von K . v. Siegmeth wurde M. Lenhossék zum Präsi
denten und O. Kadic zum Sekre
tär gewählt. Die Fachsektion gibt unter dem Titel „Barlangkutatás“
eine selbstständige Vierteljahrs
schrift heraus.
Über die im Bükkgebirge aus
geführten Forschungen sind be
reits mehrere, sehr wertvolle A r beiten erschienen. Von den V e r
fassern sind zu nennen:
O. Herman (408, 410, 421, 545, 556, 575).
A. Török (413).
Gv. v. Halaváts (422, 427).
K. v. Papp (548).
O. Kadic (550, 558, 582, 583.
584. 586, 601).
L. Roth y. Telegd (552).
E. Hillebrand (574. 577, 581, 595).
Th. Kormos (585, 586. 590).
M. L ENhossék (589).
K. Lambrecht (603, 638, 639).
L. Bella (604).
Außerhalb dieses sehr interes
santen Gebietes fanden sich noch an folgenden Punkten Ungarns Spuren des Urmenschen:
llorusitzky: Literatur Jer Höhleu Ungarns.
bér nyomaira akadtak még a kö
vei kezű helyeken:
Krapinán, ahol Gorjanovic- Kramberger tanárnak (531) ju
tott a szerencse a gazdag s immár világhírű lelőhelyre bukkanni (1.
Kadic O. (508. 522, 534).
A K arsztban, ahol a pleisztocén
ember nyomaira Kormos Tiva
dar akadt (591); aki nemkülön
ben
a tatai lelőhelynek szerencsés felfedezője is (590); továbbá
Csoklovinán, ahol az ősember kőszerszámainak a felfedezése
Ko s k a Márton érdeme (596); és a Bodza völgyben, ahol Szom
bathy talált palaeolithokat (568).
Legújabban a pozsonymegyei Detrekőszentmiklós határában a Pál ff ij barlangban is ráaka ltak az ősember nyomaira, amit Ho
rusitzky Henrik szerencsésen gyanított, miért is a barlangot, az uradalom támogatása mellett fel- ásatni melegen ajánlotta (626).
A barlang felásatásával Hi l
lebrand Jenő bízatott meg, aki az 1912— 1913. években a munkát meg is kezdte s már is szép ered
ményeket ért el (613, 617. 637).
Paleolitokon kívül igen szép fauna került elő innen. A barlang fauná
ját Éhik Gyula tüzetesen feldol
gozta (612. 618. 633). majd Kor
mos Tivadar egy onnan kikerült sarki róka I Vulpes lagopus, Pall .) koponyáját ismerteti (627).
Bei Krapina, welcher reiche u.
heute bereits weltberühmte Fund
ort von Prof. Dr. K . Gorjanovic- Kramberger entdeckt wurde.
V ergl. 0. Ka d ic (508, 522, 534).
Im Karst, wo Th. Kormos Spuren des pleistozänen Urmen
schen antraf (591); Kormos ent
deckte überdies auch den Fundort Tata (590).
Dann bei Csohlovina, wo der, Nachweis des Urmenschen ein Verdienst M. Roskas ist (596).
Schließlich im Bodzatale, wo Szom batuv Paläolithe entdeckte (568).
.Jüngst fand man auch in der Pálffy-Höhle nächst Detrekőszent
miklós Spuren des Urmenschen, wie dies schon von H. Horusitzky vorausgesagt wurde, auf dessen A ntrag die Ausgrabungen in die
ser Höhle vorgenommen wurden (626).
Mit der Ausgrabung wurde E.
Hillebrand betraut; er begann die Arbeit in den Jahren 1912—
1913. und schon bis heute hat er schöne Resultate aufzuweisen (613. 617. 637). Außer Paläoli
then gelangte hier auch eine sehr schöne Fauna zutage. Die fossile Faune der Höhle wurde von J.
Éhik bearbeitet (612, 618, 633), Tn. Kormos aber beschrieb von hier einen Schädel von Vulpes la f/optts Pat.l. (627).
18
A z ősember nyomaira akad
tak továbbá a csobánkai Kiskevé
lyi barlangban, ahonnan H ille br and feltört csontokat, feldolgo
zott rénszarvas-agancsokat, nagy
számú retus nélküli, valamint sűrű merőleges retussal megdolgozott mikrőlitikus kovapengét gyűjtött (617. 624); ugyancsak Hille
brand Jenő a borsodmegyei Is tállóskői barlangban égetett cson
ton és faszéndarabokon kívül több paleolitet talált (617), vala
mint a Bükk-hegységben levő Peskő barlangban végzett próba
ásatás alkalmával is hasonló ered
ményeket ért el (617). A z esz
tergommegyei bajóti Öregkő nagy barlangja a kimutatott eredmé
nyek szerint szintén az ősember lakóhelye volt (622). Végül meg
említendő még a répáshutai Balla- barlang, ahonnan a legfelső pleisz
tocén rétegekből egy hosszúfejü gyermekkoponya s egyéb gyer- mekosontok is előkerültek ( — ).
Mindezekből látjuk, hogy ha
zánkban a barlangkutatás nagy léptekkel halad előre és a barlang- tan, speleologia ( οπήλαιον = bar
lang, λογος = tan) külön tudomány
ággá fejlődött ki.
Ebből az időszakból a bar
langkutatás terén történt neveze
tesebb mozzanatok közül kieme
lendők továbbá Ilosvay Lajos vizsgálatai a torjai büdös barlang levegőjének chémiai és fizikai ter
mészetét illetőleg (300. 437. 444).
Koch An ta l nak a magyar
Spuren des Urmenschen fand man ferner auch in der Kiskevély- Höhlebei Csobánka, wo E. H ille brand auf gebrochene Knochen, aufgearbeitete Renntierknochen, zahlreiche mikrolithische Kiesel
klingen ohne Retouche sowie mit reicher horizontaler Retouche sam
melte (617, 624); ebenfalls E.
Hillebrand fand in der Istállós
kő-Höhle im Kom. Borsod außer angebrannten Knochen und H olz
kohlen auch mehrere Paläolithe (617); ähnliche Resultate hat die Probegrabung in der Peskö-Höhle im Bükkgebirge aufzuweisen (617)
Die große Höhle am Öregkő bei Bajót (Korn. Esztergom) diente nach den erlangten Resultaten dem Urmenschen ebenfalls als W ohn
stätte (622). Schließlich ist noch die Balla-Höhle bei Répáshuta zu nennen, wo aus den jüngsten Pleistozänschichten der Schädel eines Kindes und auch andere Kinderknochen zutage gefördert wurden.
Aus all diesem ist ersichtlich, daß sich die Höhlenkunde in Un
garn schön entwickelt und die Speläologie (οπήλαιον = Höhle, λογος
= Lehre) entwickelte sich zu ei
nem selbstständigen Each.
A ls wichtigere Momente auf dem Gebiete der Höhlenforschung sind aus dieser Zeit noch hervor
zuheben :
Die Untersuchungen von L. v.
Ilosvay über die chemische und physikalische Natur der L u ft in der Büdösbarlang bei Torja < 3UM <.
llorusitzky: Literatur der Höhlen Ungarn».
korona országai kövült gerinces maradványait rendszeresen össze
foglaló átnézetének megjelenése (473).
Leniiossék MiHÁLYnak a jég korszakbeli emberről írt nagyér
dekű értekezése (589).
N em érdektelen továbbá az sem, hogy több barlangban az ős
állatok elporlott és elkorhadt ma
radványaiból első minőségű fosz
forsavtartalmu trágyára akadunk
— amiről először Hor usitzk y
He n r ik „Barlangjaink újabb kincse“ (569) címen értekezett.
Ennek mezőgazdasági fontosságát a gazdasági lapokban olvashatjuk
<570).
Egyebekben a legújabb időben jelentékenyebb érdemeket szerez
tek, s a barlangkutatás irodalmát örvendetesen szaporították többek között:
Sie g m e t h Ká r o l y (423, 439, 456, 461, 463, 475, 478, 482, 497, 560, 562, 563) a felvidéki és az erdélyi Érchegységben levő egyes barlangok leírásával.
Té g lás Gábor (412, 454, 488), az erdélyi Érchegység déli mészkő övének barlangjait tár
gyaló, helyrajzi és őstörténelmi ismertetéseivel.
Cz á r á.y Gy u l a (476, 477, 484, 495, 509, 510, 511, 524, 536, 539, 542), aki különösen a bihar- megyei természeti szépségek meg
örökítésére fordította a főgondot.
Myskovszky Em il (521, 543, 544), aki a pécsvidéki és a tapol-
19
437, 444), das Erscheinen der übersichtlichen Zusammenfassung der Wirbeltierreste Ungarns von A . Koch (473) und schließlich die interessante Abhandlung über den Menschen der Eiszeit von M.
Leniiossék (589).
Nicht uninteressant ist es fer
ner, daß sich in einzelnen Höhlen durch Verwesung der Knochen entstandener vorzüglicher phos
phorhaltiger Dünger findet, w el
cher zum ersten Male von H. H o
r u s i t ZKY besprochen wurde (569).
Die W ichtigkeit desselben für die Agrikultur wird auch in den landwirtschaftlichen Zeitschriften betont (570).
Überdies wurde die speläolo
gische Literatur noch durch fo l
gende Forscher in erfreulicher M eise bereichert:
K. v. Sieg m eth (423, 439, 456, 461, 463, 475, 478, 482, 497, 560, 562, 563) beschrieb einzelne Höhlen Oberungarns und des sie
benbürgischen Erzgebirges.
G. Té g l á s (412, 454, 488) veröffentlichte eine topographische und archäologische Beschreibung der Höhlen der südlichen K a lk steinzone des Siebenbürgischen Erzgebirges.
J. Cz á k á n (476, 477, 484, 495, 509, 510, 511, 524, 536, 539.
542) wendete seine Aufmerksam
keit besonders der Erhaltung von N aturschönheiten zu.
E. Myskovszky (521, 543, 544) liefert eine ausführliche Be-
llorusitzky: A magyarországi barlangok irodalma.
cai barlangokat részletesen tár
gyalja.
Pa p p Ká r o l y (489, 498, 520, 532, 533, 594), aki a Godinesti, Prihogyesti, Boji és Torjai büdös barlangokat, valamint a Grohoti sziklahidat és a Kalugyeri forrást ismerteti.
ScHAFARZIK FERENC (490, 491), aki a budapesti egyes bar
langok megemlítésén kívül, fo g lalkozik a Szkit la Jalomnitzai csontiireggel.
Posew it z Tiv a d a r (396, 405, 407) a Szentgáli cseppkőbarlang
nak a felkutatója.
Ha l a v á t s Gy u l a (342, 345, 395, 452), aki a Resica melletti Stirnik csontbarlangot írja le, va
lamint a Lunkány vö lgyi s pono ricsi barlangokról is megemlék- szik.
Kormos Tiv a d a r (506, 621) a sztaniszovai cseppkőbarlang pon
tos leírója, valamint a Hámori, Puskaporos és a pilisszentléleki Legénybarlang faunájának tüzetes ismertetője.
Horusitzkv H e n r i k (549, 602), aki a bazini búvópatakról és a fclsődiósi barlangokról tesz em
lítést és Sie o m e t h Kár o ly életét és munkálkodását ismerteti (614).
Sz il a d y Zo l t á n (523) a szó
ltad öli Lucsia barlang alapos is
merője.
Ny á r y Al b e r t Báró (578) a Fclfalusi barlang átkutatója.
Pá v a y Va.jna Ferenc (564,
Schreibung der Höhlen der Um
gebung von Pécs und Tapoleza.
K . v. Pa p p (489, 498, 520, 532, 533, 594) beschreibt die Höh
len Prihogyest, Boj und Torja so
wie die Felsbrücke von Grohot u.
die Quelle von K alu gy er.
Fr. Sc h a f a r z i k (490, 491) erwähnt einzelne Höhlen der Um
gebung von Budapest, und be
faßt sich eingehend mit der Kno
henhöhle Szkit la Jalomnitza.
Tn. Po s e w it z (396, 405, 407) erforscht die Tropfsteinhöhlen von Szentgál.
Gy. v. Ha l a v á t s (342, 345, 395, 452) liefert eine ausführ
liche Beschreibung der Knochen
höhle Stirnik bei Resicza, und er
wähnt auch die Höhlen von Po
norics und im Lunkány tale.
Th. Kormos (506, 621) gab ein genaue Beschreibung der T ro p f
steinhöhle von Sztanicsova, sowie der Faunen der Höhlen Puskapo
ros bei Hámor und Legénybarlang bei Pilisszentkereszt.
H. Horusttzky (549, 602) er
wähnt den unterirdischen Bach von Bazin und die Höhlen von Felsődiós und würdigt die T ä tig keit K . v. Sie g m e t iis (614).
Z. Sz i l á d y (523) ist ein gründ
licher Kenner der Lucia-Höhle bei Szohodol.
Baron A . v. Ny á r y durch
forscht die Höhle von Felfalu (578).
Fr. v. Pá v a y- Va.tna (564.
Horuüitzky: Literatur der ilöhleu Ungarn?. 21
580), aki Erdélyből több újabb barlangot közöl.
St r ö m p l Gá b o r (566, 592, 620), aki a zentplénmegyei s abauj- tornamegyei barlangok morfoló
giáját tárgyalja és a homoródal
mási barlangrendszer kialakulá
sával foglalkozik.
Sc h r é t e r Zo l t á n (597), aki a komárniki barlang kialakulásá
nak történetét közli.
Éh i k Gy u l a (611) pedig a brassói Fortyogó begy mészkő üregeiben talált preglaciális fau
náról közöl nagyobb tanulmányt.
Csíki Ernő és Mihók Ottó a barlangok állatvilágának szorgal
mas kutatói, akik legújabban e té
ren igen nagy tevékenységet fej
tenek ki, s különösen a bogarak systematikáján fáradoznak, ami ma általános elterjedt speciális tu
dományt képez. (L . barlangi boga
rak irodalmát) stb.
580) beschreibt mehrere Höhlen aus Siebenbürgen.
G. St r ö m p l (566, 592, 620) be
faßt sich mit der Morphologie der Höhlen von Zemplén und Abauj- Torna, ferner mit der Ausgestal
tung des Höhlensystems von Ho
moródalmás.
Z. Sciiréter (597) beschreibt die Geschichte der Ausgestaltung der Höhle von Romáraik.
J. Éh i k (611) veröffentlicht eine größere Studie über die prä- glaziale Fauna der Höhlungen im Kalkstein des F o rty ogóberges bei Brassó.
E. Csíki und 0. Mihók sind eifrige Erforscher der Fauna, un
serer Höhlen und entfalteten auf diesem Gebiet besonders in jüng
ster Zeit eine rege Tätigkeit.
( V ergl. die faunistische Literatur)
u s w .
