v i t a n e m annyira az előadás művészi értékeit, m i n t i n k á b b a felkelés történettudo- m á n y i értékelését érintette. A sort a Stari Teatr igazgatója, J a n P a w e l G a w l i k nyi- totta meg a Zycie Literackie hasábjain, ehhez többek között Z y g m u n t Gren és Tadeusz H o l u j szólt hozzá. A nézetek igen élesen elkülönültek. A z egyik értékelés szerint a felkelés indokolt volt, és csak szubjektív h i b á k következtében szenvedett vereséget. A másik vélemény szerint a vereség volt szükségszerű, és ezt az objektív társadalmi viszonyokból vezeti le. (Az előadás az utóbbi felfogást támogatja.) Hogy ez n e m akadémikus vita, azt G a w l i k világította meg, szerinte ugyanis az előadás n e m csak az 1830-as felkelésről szólt, az összes tragikusan végződött lengyel fel- kelésről akartak véleményt m o n d a n i , és ebbe a sorba az 1944-es varsói gettófelkelés is beletartozik. Ez pedig m á r nagyon f á j ó és nagyon vitatott pont a legújabbkori lengyel történelemben.
A m i d r á m a i r o d a l m u n k n e m produkált olyan művet, amely kétségbe v o n j a a m a g y a r szabadságharc létjogosultságát. A hasonlat persze sántít: a m i szabadság- h a r c u n k n a k nagyobb volt a bázisa, m i n t az 1830-as lengyel felkelésnek, esélyünk j ó v a l nagyobb volt a győzelemre. A lengyel felkelés a belső konfliktusok m i a t t esett szét, a m i n e k pontos tükre a romantikus lengyel d r á m a központi problematikája, a végső tett előtt megtorpanó romantikus hős skizofréniája, megőrülése. Mégis, nem- zeti hagyományokat iróniával kezelni, szentségeket lerombolni bátor tett — termé- szetesen akkor, ha megszenvedett világnézet, alkotó szándék van a mélyén. W a j d a ilyen szándékkal rendezte meg a Novemberi éjt.
A politikát és a történelmet n e m lehet elválasztani a lengyel d r á m a esztétikai kérdéseitől. Ezért kavar akkora h u l l á m o k a t egy-egy merész, ú j szemléletű színházi előadás. Ezért j ó a lengyel színház. A m ű b e művészeten k í v ü l i szempontok is be- kerülnek, és ez a jelek szerint a művészetnek csak hasznára válik.
S P I R Ö G Y Ö R G Y
ROMÁNIA
Magyar művek románul
„Kevesen fordítanak magyarból, nincs egy olyan munkacsoport, amelynek tag- jaihoz, m i n t professzionistákhoz lehetne f o r d u l n i " — panaszolja D a n Culcer, az Igaz Szó 1973. áprilisi s z á m á b a n a r o m á n i a i magyar irodalom r o m á n tolmácsolásának problémáiról beszélve. H a m i s tilalomfákat döntögető, rokonszenvesen indulatos cik- kének különös súlyt ad, hogy az utóbbi időben éppen a marosvásárhelyi Vatra c í m ű folyóirat k ö r ü l — melynek egyébként Culcer a főszerkesztő-helyettese — kezd ki- alakulni egy olyan fordítói gárda, amelynek tagjai ugyan n e m tekintik m a g u k a t
„professzionistáknak", tehát n e m kizárólagos munkaterületük a műfordítás, de a jelek szerint magától értetődő kötelességüknek tartják, hogy a r o m á n i a i magyar irodalom legjobb alkotásait megismertessék a r o m á n olvasókkal. R o m u l u s G u g á n a k , a folyóirat főszerkesztőjének fordításában jelent meg r o m á n u l Sütő A n d r á s remek- műve, az A n y á m k ö n n y ű á l m o t ígér; D a n Culcer nemrég adta át a kiadónak Mar- kovits Rodion világot bejárt riportregényének, a Szibériai garnizonnak első r o m á n fordítását; Tudor Balte? V á r i Attila, a fiatal marosvásárhelyi író sajátos ízű novel- l á i t p r ó b á l j a átültetni r o m á n r a . Különösen nagy kedvvel' dolgozik A n d r e i Fischof.
A z ő fordításában jelent meg 1973 végén Molter Károlynak, a r o m á n i a i magyar iro- d a l o m egyik nagy öregének első r o m á n nyelvű kötete, melyet a közönség érdeklő- déssel, a k r i t i k a elismeréssel fogadott. Ugyancsak ő szólaltatta meg r o m á n u l Székely János több kiadást is megért poémáját, a Dózsát, és nemrég fejezte be K i r á l y László nagy sikerű regényének, a K é k farkasoknak a fordítását.
93
Ügy tűnik, a D a n Culcer által támasztott igénynek — említett cikkében a hiva- tásos fordítók h i á n y á t f á j l a l j a — Fischof felelne meg leginkább. A z o n b a n A n d r e i Fischof foglalkozására nézve fizikus, akinek csak a n a p i nyolcórás m u n k a u t á n j u t ideje az írásra — most jelenik meg első kötete — és fordítása. Egy o k k a l t ö b b ez arra, hogy elhiggyük neki: belső kényszer ösztönzi erre a m u n k á r a .
Andrei Fischof 1940-ben született Tordán. Szüleivel m a g y a r u l beszélt (és beszél), de az iskolában, m a j d az egyetemen románul tanult, és egyszerre szívta m a g á b a a magyar és r o m á n kultúrát. M i n d k é t nyelvet j ó l ismeri — a r o m á n t j o b b a n , hiszen verseit r o m á n u l írja —, de fordít angolból és f r a n c i á b ó l is. Emberi-írói alakulásá- ban d ö n t ő jelentőségűnek tartja egyetemi éveit, a hatvanas évek K o l o z s v á r é n a k hangulatát. A z E m i l Isac irodalmi körben több olyan fiatallal dolgozik együtt é v e k i g
— például A n a B l a n d i a n á v a l , I o n Alexandruval, Nicolae Prelipceanuval — , akiket azóta a r o m á n irodalom legjobbjai közt tartanak számon. (Ugyanebben az időben a G a á l G á b o r irodalmi körben Farkas Árpád, K i r á l y László, Kenéz Ferenc, C s i k i László, Magyari Lajos, Kocsis István és társaik péntek esténként rendszeresen száz- n á l több főnyi hallgatóság előtt olvasnak fel és v i t á z n a k k ö r ö m s z a k a d t á i g esz- ményeikért.)
Fischof 1965-ben telepedett le Marosvásárhelyen. Első fordításaira a kíváncsiság ösztönözte: érdekelte, hogy hangzana románul A fekete zongora, m a j d P á s k á n d i Szép nő, csúnya n ő c í m ű karcolata. A játékból c s a k h a m a r szenvedély lett: a V a t r a elődjében, a Cvadran mure§an-ban saját versei mellett versfordításokkal is — elő- ször egy Lászlóffy Aladár-vers átültetésével — jelentkezett. A m i k o r a V a t r a meg- jelent, m á r vaskos kéziratkötegből válogathatott a folyóirat számára. Molter K á r o l y és Székely János kötetének lefordítására a Kriterion kérte fel, K i r á l y László regé- nyét ő választotta; saját bevallása szerint minden sorát m a g á é n a k érzi. Nemrég egy interjúban (A Hét, 1974. február 1.) említette, hogy szívesen á l l í t a n a össze egy anto- lógiát a fiatal r o m á n i a i költők műveiből, de a k i a d ó n e m kapott u t á n a . A z ó t a annyiban változott a helyzet, hogy egy — a bukaresti Albatros k i a d ó n á l megjelenő
— antológia számára K á n t o r Lajos, Fischof, Lászlóffy A l a d á r és Szilágyi Domokos fordításaiból is válogatott. Egyébként örömmel v á l l a l n á Szilágyi Domokos Sajtóérte- kezlet kötetének r o m á n fordítását — az anyag nagy részével m á r elkészült — , s tervei közt szerepel a tragikus körülmények közt e l h u n y t Szőcs K á l m á n verseinek megszólaltatása r o m á n nyelven. M u n k a ü t e m é t ismerve szinte hihetetlennek t ű n i k : arra is van ideje, hogy a magyarországi irodalmat figyelemmel kísérje. Nemrég J ó k a i A n n a Szeretteink, szerelmeink c í m ű kötetéből fordított le egy novellát a kolozsvári Tribuna számára, s nagyon örvendene, ha egy k i a d ó megrendelné tőle p é l d á u l Mol- dova György A sötét angyal, vagy Negyven prédikátor c í m ű regényének r o m á n fordítását.
A Vatra fordítói körének és ezen belül Andrei Fischofnak ritka ügyszeretettel és rátermettséggel végzett m u n k á j a a magyar és r o m á n irodalom s z á m á r a egyaránt hasznos. B e m é l j ü k , hogy m i n d i g t a l á l n a k majd a r o m á n i a i m a g y a r i r o d a l o m b a n olyan alkotást, melyet m a g u k é n a k éreznek, és szívesen szólaltatnak meg r o m á n u l .
G Á L F A L V I G Y Ö R G Y
94
