Hr STEP 1 1

'ti Vi*Lo-C Zíi ljlX ,

"tiÁf í i-i aJtA-^^y i^iaU^J

S i f r o l , j

TÄol tjiy+A.

vavvwiA /i^t^-y-c-ic^uli, , JPjUltjLi ¿rU r¿(¿A , t

Ziiyo' t fcÁcti Asy+jij+sk.,

^uytÍMje-j&sK c* « s i , M ¿ l X j < n /

¿i /U/x , T¿fx ¿ U ^ ,

STEP 1 1

H r

^ ÊVF. 1965. SZEPTEMBER

M U N K A T Á R S A I N K

4Cx-^D - W U - f v j r P v e . . ( A/ f O s ^ f n Ivoy-^iÍUf- A. V-TT< k ^ c " ^

^ űuj ZmvJJOi . j^L^i^.

s J U ^ - a j h j y * .

; -í, 'a V

X I X . évfolyam, 9. szám, 1965. szeptember

T A R T A L O M

A Tiszatáj Bartók-száma elé 675 D E M É N Y J Á N O S : Á romantikus Bartók 676

B Ö N I S F E R E N C : Régi magyar dallamok — modern

magyar zenekutatás 683 P É T E R L Á S Z L Ó : Bartók és Szeged 688

J O Ó S F E R E N C : Bartók Béla a kecskemétiek

emlékezetében 700 Egy elfelejtett Bartók-önéletrajz 702

Kassák Lajos Bartókot köszöntő verse (fotokópia) 703 D A L O S G Y Ö R G Y : Bartók Béla a Szovjetunióban 705 Dokumentum-összeállítás a szovjet sajtóból 706 F Á B I Á N Z O L T Á N : A z éjszaka zenéje (elbeszélés) 709 R Ó N A Y L Á S Z L Ó : A teljesség felé - Ujfalussy József:

Bartók 712 V. K O V Á C S S Á N D O R : Documenta Bartókiana 714

N I K O L É N Y I I S T V Á N : E l i n d u l t a m szép h a z á m b ó l -

Székely J ú l i a életrajzi regénye Bartókról 715

F Á B R Y Z O L T Á N : A . koronatanú 717

• C S A N Á D Y J Á N O S : Versek 720 K E R E S Z T Ú R Y D E Z S Ő : Versek 721 N Y E R G E S A N D R Á S : Mielőtt másokról (vers) 722

S Z Ű C S A N D O R : Lapok egy szanatóriumból (elbeszélés) 723

3 I M O R A N D R Á S : Versek 728 H O R G A S B É L A : Versek 729 B Á R Á N Y I F E R E N C : Versek 730 P A P P L A J O S : Versek irónnal (vers) 731

K I S S D É N E S : Versek 733 A D R Á S S Y L A J O S : Versek 734 P A P P Z O L T Á N : Osváth Béla (1926-1965) 736

•673

T I S Z A T A J

I r o d a l m i és kulturális folyóirat

A Mrgyar Í r ó k Szövetsége Dél-magyarországi Csoportja és a Csongrád m e g y e i Tanács l a p j a

Megjelenik h a v o n k é n t Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: A N D R A S S Y L A J O S K i a d j a a Csongrád megyei L a p k i a d ó V á l l a l a t

Felelős k i a d ó : KOVÁCS L A S Z L O

Szerkesztőség: Szeged, M a g y a r Tanácsköztársaság ú t j a 10. T á v i r a t c í m : T i s z a t á j , Szeged, Sajtóház. Telefon: 23-30, 51-98. Postafiók 153. K i a d ó h i v a t a l : Szeged, M a g y a r Tanácsköztársaság ú t j a 10. Telefon: 31-16, 35-00. P o s t a f i ó k : 153. Terjeszti a Magyar Posta. Egyes s z á m ára 5 forint. Előfizetési d í j a : negyedévre 15, fél évre 30, egy évre 60 forint. Előfizethető a Posta K ö z p o n t i H í r l a p i r o d á b a n ( B u d a p e s t V., József N á d o r tér l.) és b á r m e l y kézbesítő postahivatalnál). E g y é n i előfize- tések a 61 260, közületi előfizetések a 61 066 csekkbefizetési. l a p r a (átutalások a z M N B S. egyszámlára) k ü l d h e t ő k be. Kézirátot n e m ő r z ü n k m e g és n e m a d u n k

vissza. I n d e x s z á m : 25 916. — Szegedi N y o m d a V á l l a l a t

A TISZATÁJ BARTÓK-SZÁMA ELÉ

Bartók Béla halálának huszadik évfordulóján folyóiratunkban korunk nagy zenei géniuszának emlékét idézzük. Miért és milyen nézőpontból

— válaszoljunk erre mindjárt, hisz a Bartók-hagyománynak sokféle ér- telmezése él és hat, köztük nem egy megközelítés a marxizmus szelle- mével merőben ellentétes. A kortól, osztályviszonyoktól, ideológiáktól elvonatkoztatott időtlen örök emberit és XX. századi modernséget, vagy

•pedig Kelet és Nyugat mesterkélt szintézisének megépítőjét látni benne ugyanúgy hamis vélekedés, mint szocialista forradalmárrá avatni őt. Bar- tókot a legmagasabb szintű polgári humanizmus eszményei vezérelték, és zseniális művészete e humánum jegyében lehetett kifejezője kora tár- sadalmi valóságának. Amikor azt a Bartókot idézzük, akit „a népek test- vérré válásának eszméje" vezetett, aki úgy megtanulta és asszimilálta a magyar, román, szerb, szlovák és török parasztok zenéjét, „amilyen töké- letes mértékben egy költő rendelkezik anyanyelvével", aki tiltakozón menekült a fasizmus barbársága elől — helyét, szerepét, jelentőségét Révai József gondolataival fogalmazhatjuk meg plasztikusan.J^Bartólf szellemileg nem József Attila kortársa volt: ő egy előbbi nemzedékhez \ tartozik, ő Ady Endrével egykorú és rokon. De József Attilával is össze- fűzi az, hogy átélte ő is a fasiszta korszak minden kínját, a felbomló kapitalista kultúra okozta minden szenvedést és vergődést. És művében Bartók is éppúgy ábrázolja — mint József Atfila — ia felbomlást és két- ségbeesést, a betegség és a magány, a barbárság és a züllés deformáló hatását, mint a bomlás erői fölötti győzelem, a nép egészséges erőivel váló összeforrás és ilyen módon az^emberi társadalmi gyógyulás útját...

Bartók Béla mindvégig bátor^és meg nem alkuvó antifasiszta volt, aki gyűlölte a magyar urak parázita rétegét, és erre a gyűlöletre építette a '

Ezt a Bartókot idézzük. Romantikus korszakát, hogy akik már e pe- riódust megértik, tudatosan léphessenek tovább; a régi magyar muzsi- kával és a parasztzenével való — nagyrészt épp szegedi genezisű — kap- csolatát; művészetének hazai és szovjetunióbeli recepcióját, ezen belül hangsúlyosan, Dankó Pista és az Erkel-kultusz városának szólón a sze- gedit: valaha „Juhász Gyula elvtárs" magyarázta itt a Munkásotthonban Bartók muzsikáját, értő progresszív kritikusai és hívei voltak.

Törekvésükhöz szeretnénk kapcsolódni, amikor a Tiszatáj József Attilát és Radnóti Miklóst ünneplő számai után az olvasó kezébe adjuk folyóiratunknak Bartók Béla emlékét idéző füzetét.

nép- és honszeretetét

675 i

-DEMÉNY JÁNOS

A ROMANTIKUS BARTÓK

„A romantika szelleme győzött negyvennyolc szellemén'' — W e r f e l hireS: „Ver- di"-regényének elején, m i n t Dante poklának k a p u j á b a n , ezzel a megsemmisítő, mondattal találkozunk.

Der Geist der Romantik hat über den Geist von Achtundvierzig ggsiegt és.

később hozzáteszi: diese Pest Europas hat die lebenswilligste Jugend besiegt, um heute noch zu herrschen. „ E u r ó p á n a k ez a pestise legyőzte a legéletrevalóbb ifjú- ságot, hogy j n é g m a is uralkodjék."

Aligha a k a d tömörebb meghatározás, ameiy ennyire korszerűen fejezné k i — pszichológiai, szociológiai és históriai értelemben egyaránt — a r o m a n t i k á n a k , e talán legbonyolultabb szellemi és stílus jelenségnek, „ m i n d e n szent szövetségek cin- kosának" lényegét.

És a m i a legfontosabb: vele a m a g y a r zene tragikus és diadalmas h ő s k a r á n a k . Liszt és Bartók teljes megértésének kulcsát k a p j u k kézhez. A m a g y a r zene ro- mantikus mozgalma, a verbunkosok és csárdások heroikus á b r á n d j a i , v é g ü l bú- .feledtető mákonya, a népies m ű d a l o k kultusza, Erkel és Mosonyi operái, Liszt rap- szódiái .mindez együttvéve tragikus zenei hőskora a bukott f o r r a d a l o m n a k , ami- vel a huszadik század elejének két fiatal magyar zeneművésze, B a r t ó k és K o d á l y , m i n t egészséges ellenhatás, m i n t egy legodaadóbban életrevaló, felvilágosodott if- júság szelleme, m i n t az élet dacos akarata, egzisztenciálisan szembeszegült.

A kor ú j megoldást sürgetett a társadalomban. „Fölszállott a p á v a a vármegye- h á z r a " — A d y költői f o r r a d a l m a m á r nagy változások előhírnöke volt. B a r t ó k és K o d á l y fellépésével ez az ú j megoldás jelentkezett a magyar zenében is. Kevesen hitték, hogy v e l ü k a magyar zene diadalmas hőskora érkezett el. B a r t ó k "és K o d á l y zeneszerzői modernsége, népzenegyűjtői munkássága — a r o m a n t i k á v a l szemben (a magyar zenei r o m a n t i k á v a l szemben különösen) v a l a m i egészen más irányzatot képviselt. A fiatal zeneszerzők elkeseredett ellenállást váltottak k i az idősebb nem- zedék konzervatívjaiban.

M o l n á r Géza zenetudós, m i u t á n seregszemlét tart a m a g y a r zene elméletének úttörői közt, m a g á t Szénfy Gusztáv, Ponori T h e w r e w k E m i l és Á b r á n y i K o r n é l

•életművének betetőzőjeként tartva számon, haragos kifakadással írja:

„De egyszerre csak megüti a f ü l ü n k e t egy hang. És ez a hang így szól: »Ma- gyar zene n e m volt, h a n e m lesz! Tulajdonképp n e m lesz, h a n e m most k e z d ő d i k

•éppen. Csak tessék gondosan idefigyelni. Már c s i n á l j u k n é h á n y a n . . . ! « "

„ A k i k pedig teoretizáltunk idáig a magyar zenén, d o b j u k tűzbe m i n d e n írá- sunkat, mert m i szegények csak Liszt, Erkel, Doppler, H u b e r , Thern, Mosonyi, Mi- Jialovich, Hubay, Szendy, Szabados, Buttykay m ű v e i t ismerhettük, tehát n e m fe- k ü d t előttünk komolyan számbavehető a n y a g . . . "

Ezt a zeneszerzőkre m o n d j a . A népdalgyűjtőkre pedig:

„. .. azt h a l l o m — m i n d e n k i rosszul gyűjtött. Pálóczi H o r v á t h , Ruzitska, M á t r a i , Bartalus, K á l d y , K u n és a többi magyar g y ű j t ő . . . A k i hitt bennük, rosszul j á r t . Becsapódott Schubert, V o l k m a n n és Brahms is, a k i k rosszul hallották azt, a m i t magyar tematikának hallottak és becsapódott t í z m i l l i ó magyar ember, a k i eddig abban a hitben élt, hogy t u d j a m i a magyar."

1911 tavaszán kesereg így a magyar nemzeti m ú l t zenei krónikása, m e r t Bar- tók és K o d á l y munkássága iszonyú ítélet volt a korabeli ú r i társadalom, a „nem- zetfenntartó" osztályok felett. A két muzsikus ekkor m á r j ó l ismert idehaza és kül- földön egyaránt. 1906-tól népdalgyűjtő ú t j a i k szaporodnak, kompozícióik nagy visszhangot keltenek mindenfelé. K o d á l y zenetudósi m u n k á j a a magyar zene szi- l á r d alapjait veti meg, Bartók pedig mint zongoraművész tetézi sikereit merész zongoradarabok bemutatóival.

Bartók ú j művészete ezenkívül kivezető u t a t jelentett az európai zene kátyú- j á b ó l is, ahová a német utóromantika vitte el. 1907 n y a r á n Csík megyében t a l á l reá a legrégibb (pentaton) magyar dallamokra, ugyanekkor a német szellem n y o m á s a közepette a francia műzene friss áramlatai érik utol. E hatások kereszttüzében, ifjúsága belső viharzásaiban komponálja B a r t ó k 1908 m á j u s á b a n , teljesen meg- újhodott művészetének első darabjait (Tizennégy bagatell, Op. 6.). Igazi pályafu- tása ekkor kezdődik.

V a n azonban életútjának egy rövid, kezdeti szakasza, ahol, bár sikerült m ű - veket alkot, de stílusában, eszméi m o n d a n i v a l ó i b a n , nemzeti tradícióiban, a tör- ténelmi időszerűség rövid káprázatában, a r o m a n t i k u s magyarság zenei nyelvén

•676

¡beszél. 1903 és 1905 közt — 22—24 éves ekkor — m i n t h a igazolná, betetőzné, meg- valósítaná a nemzet legmélyebb vágyait, végre elérkezett a nagy magyar szimfoni- k u s , ;akit : m i n d e n ki tvár!

Bartók romantikus korszakának m ű v e i t később a konzervatív kritika és köz- vélemény Bartók ,¡modern" kompozíciói ellen játszotta ki. Tökéletességükre, egész- ségességükre, <eszmei tisztaságukra, dallamosságukra hivatkozott, hogy ezzel is Bartók későbbi sajnálatos eltévelyedését húzza alá. A m í g küzdelem zajlott Bartók új, a zenetörténelemben fordulópontot jelentő művészetének jogaiba ültetéséért, addig;

a lelkes ¡hívék sem ¡törődtek ennek a korai periódusnak alkotásaival. Tekintetüket a jövőbe vetették és egy-egy ú j Bartók-kompozíció bemutatásának feszültségei, közepette az aktuális-jelenben éltek a kiváltságos keveseknek abban a felemelő érzésében, hogy e nagy zenei életmű keletkezésének történetét a szellem tiszta ön- tudatával élik át. Bartók halála után, életműve folytonos szilárdulásával, az; esz- tétikai csatározások elültek, illetve magasabb szintre kerültek, a zenei romantika élő, folyondár volta nem veszélyeztette többé nagy művészetét. A z ellentétek ro- mantikus 'és modern magyarság közt életüket vesztették, szintetikus gondolatok fogamzottak meg, sőt m a g á n a k B a r t ó k n a k romantikus periódusa is, m i n t histori- k u m felmerült. A hatvanas évek elején történelmi hangverseny is elhangozhatott, amelyen B a r t ó k i f j ú k o r i — részben csak egyszer-kétszer, részben soha elő nem adott szimfonikus opuszai voltak műsoron.

¡Ezekről ¡szólva, m o s t m á r ellenállhatatlanul felmerül Bartók és a romantika viszonyának problematikája, felmerül a romantikus Bartók portréja, továbbá az a kérdés is, hogy varinak-e ennek a forradalmas, ű j zenének eddig figyelemre nem.

méltatott r o m a n t i k u s elemei, r o m a n t i k u s tendenciái, romantikus periódusai.

Foglalkozzunk mindenekelőtt Bartók 1903 és 1905 közé eső műveivel, a par excellence romantikus Bartók kiemelkedő kompozícióival.

*

Bartók" diákévéi Pozsonyban a klasszikus mesterek mellett kiváltképpen Schu- m a n n és B r a h m s jegyében teltek. W a g n e r n e k csak korai m ű v e i t ismerte. Kompo- zícióira ez üti bélyegét. Budapesten azonban, m i n t zeneakadémiai növendék, jóté- kony művészi válságba került, két évig nem komponált. H a r m a d i k akadémiai esz- tendejének közepén, pontosan 1902. február 12-én érte — Strauss Richárd Alsó¹ sprach Zarathustra c. szimfonikus m ű v é n e k bemutatója a l k a l m á b ó l <— az a meg- rázkódtatás („villámcsapás" — m i n t ő nevezte), amely alkotói bátorságát elemen- tárisán felébresztette. Tervezett szimfóniáját, amelynek egyes tételeit zenei körök- ben sikerrel zongorázta el, azonnal félbehagyta, hogy az ú j stílus elsajátítására összpontosítsa m i n d e n erejét. Strauss szimfonikus költeményei közül a Helden- lebenről készített zongoraátiratával Bécsben is feltűnést keltett.

Strauss Richárd a wagneri zenedrámai nyelv szövetét mintázta és a Liszt Fe- renc-i szimfonikus költemény típusát fejlesztette tovább. A fiatal Bartók ezt a merész, „kakofón" zenei nyelvet ekkortájt erősödő hazafias érzésének, izzó Habs- burg-ellenességének szolgálatába állította: „Kossuth" c. szimfonikus költeményé- ben ezen a nyelven m o n d t a el az 1848-as magyar szabadságharc és az 1849-es bu- kás tragikus történetét, amelynek romantikus pátosza mellé, éles kontrasztként, az osztrák császári himnusz parodizálását helyezte el. A kompozíciót 1903 áprilisá- ban m á r felvázolta, hangszerelését ugyanez év augusztus közepén fejezte be. Mű- vészbarátainak előzetesen többször játszotta zongorán, a nagy Wagner-dirigens Richter János így fogadta el előadásra, egyetlen külföldi bemutatója Manchesterben volt, 1904. február 18-án. A kompozíció Bartók életében egyetlen hazai előadása

•megelőzte ezt: 1904. j a n u á r 13-án zajlott le a Vigadóban, a magyar filharmonikusok

•előadásában, Kerner István vezényletével. A darabnak m á r a betanulása vihart ka- vart, osztrák származású fagottisták .— az ő szólamaikban szerepelt a Gotterhalte karikírozása — sztrájkoltak, és mindenképpen szabotálni akarták az előadást.

A szimfonikus költeményt azonban, középpontjában Kossuth romantizált alakjával, mégis bemutatták, és a hazafias közvéleményt a m ű eszmei m o n d a n i v a l ó j a mély- ségesen megindította. Bartókban a nemzet /— soha többé ennyire egységesen — fel- ismerte szimfonikus dalnokát. Vezércikkek szóltak róla, megilletődéssel, hozsanná- val, reménykedéssel mondták k i nevét.

A kompozíció megformálása — ha szabad ezt így m o n d a n u n k — nem tökéletes, zenei nyelvezete is idegen, sok benne a bombasztikus elem, Bartók nem sorozta kiadásra érdemes alkotásai közé, tíz képből á l l ó koncepciójának csak utolsó két pontját tartotta nyomdafestékre érdemesnek, zongorakivonat f o r m á j á b a n . Mégis — művei időrendi jegyzékében egy szintén kéziratban maradt, hegedűre és zongorára írt Szonáta és egy Zongoraötös között — ez a kompozíció fejezi k i eszmei tökéle- tességben B a r t ó k p a r excellence romantikus korszakát.

•577

H á r o m opus — köztük kettő kiadott és sokat előadott — szerepel m é g m ű v e i sorában, mielőtt a népdalgyűjtés mély búvórlására adta volna m a g á t , ezért ezek a m ű v e k alkotják Bartók romantikus korszakának reprezentatív udvarát.

A „Rapszódia zongorára és zenekarra" c., 1904. novemberében befejezett, O p . 1.

jelzésű kompozíció egyidejű Bartók ú j tájékozódásával, Liszt tragikusan m a g y a r hangvételével, m a j d késői — a m a g a korában teljesen félreismert — ú j í t ó törek- véseivel. Erről az ú j tájékozódásról vall Bartók 1904 november 10-én megrendezett második pozsonyi hangversenyének műsora is, k ö z é p p o n t j á b a n Liszt Funérailles- ával. A „Spanyol rapszódiá"-val nemrég brilliáns sikereket arató Bartók itt m á r predesztinált Liszt-játékosként — a „Sunt lacrymae r e r u m " , a „Sursum corda" Liszt- jéhez j u t el, a „ H a l á l t á n c " víziói lebegnek szeme előtt. A „Rapszódia zongorára és zenekarra" Bartók tipikusan i f j ú k o r i alkotása. M e g f o r m á l á s á b a n tökéletes u g y a n , de zenei nyelvezete a korabeli magyaros műzene elemeiből áll. A z i f j ú zeneszerző patetikus komolysága azonban a konvencionális f o r d u l a t o k n a k izzó fényt, friss energiákat kölcsönöz. Bartók sohasem tagadta meg ezt a m ű v é t , sokáig előadási darabja maradt, hiszen 1926-ig — a m i k o r I. zongoraversenyét megírta — n e m is volt más versenyműve, amellyel m i n t zongoraművész-zeneszerző m é l t ó f o r m á b a n , újító mesterként mutatkozhatott volna be hallgatósága előtt. Később, a m i k o r ú j ver- senyműve bemutatásának sikere a zenekarok felületes előkészítése m i a t t veszély- ben forgott (például 1927. december 22—23. N e w York), ennek az Op. 1. i f j ú k o r i kompozíciónak „kellett" helytállnia a modern Bartókért. Ez persze n e m sikerül- hetett.

A z Op. 2. kompozíció helye sokáig üresen állt a m ű v e k jegyzékében, illetve egy kiadatlan, soha nem hallott, ismeretlen „Burleszk"-re utalt. E n n e k a m ű n e k variánsa, ha nem egészen azonos vele, az 1904-ből származó f a n t á z i a „Scherzo" zon-~

gorára és zenekarra, amelynek előadását 1905. március 15-re tervezték a budapesti filharmonikusok, de n e m t u d t á k megtanulni, ezért helyette B a r t ó k n a k egy 1902-ben írt zenekari „Scherzó"-ját a d t á k ismét elő. (A k o r á b b i Scherzónak a tervezett, de elvetett szimfónia meghangszerelt tételének — első előadása még a ,,Kossuth"-be- m u t a t ó forró légkörében, 1904. február 29-én volt az O p e r a h á z b a n , a Zeneakadé- m i a zeneszerzői tagozatában végzett komponisták összeállított jótékony célú hang- versenyén.) A soha elő nem adott „ ú j " Scherzo végül 1961. szeptember 28-án került előadásra a Magyar R á d i ó történelmi hangversenyén, a m i k o r a „Kossuth" szim- fonikus költeményt és a félbemaradt szimfónia két rekonstruált • tételét is előadták.

A zenetörténeti m u n k a Denijs Dille érdeme, a Scherzo zongoraszólamát Tusa Er- zsébet játszotta, a karmesteri pulpitust Lehel György foglalta el.

Ilyen 50—60 esztendős késéssel történt b e m u t a t ó k b ó l egy száguldó, ö n m a g á t soha be n e m érő fejlődés meredek stációi bontakoznak ki, forgácsokban, szilánkok- ban, torzókban m a r a d t művekkel, befejezetlenül. Egy m ű v é t azonban m é g i s a legnagyobb m é r v ű befejezettség és stiláris egység jellemzi. A z I. nagyzenekari (ma- gyar) szvitre gondolunk.

Ez az Op. 3. s z á m ú kompozíció Bartók r o m a n t i k u s éveinek megkoronázása, köl- tői m o n d a n i v a l ó j a formai koncepciójával tökéletes összhangba olvad és a n n y i r a be- fejezett m ű , hogy egész korszakot zár le a m a g y a r zene történetében. A k ö l t ő i for- róság m i n d e n t felkapó forgószele, a m i e kompozícióban végigsüvít, a f i a t a l B a r t ó k művészegyéniségének, zsenialitásának jele. M a g a a kompozíció azonban a Strauss és Liszt szimfonikus effektusaival felépített stilizált magyarosság apoteózisa, tele idézetszerű részletekkel. (Ilyen idézetekre figyelmeztet Szabolcsi Bence és k ü l ö n ta- n u l m á n y b a n foglalkozott vele Bónis Ferenc.) A m i k o r tehát azt h a l l j u k , a z I. szvit második tételében a „Kék nefelejts" kezdetű közismert népies dal idézetei lappan- ganak és F i n á l é j á b a n Erkel Ü n n e p i n y i t á n y á n a k diadalmas ö r ö m h a n g j a i v a n n a k jelen, azt kell h i n n ü n k , itt még sokkal több egyezés v á r felismerésre, és B a r t ó k kompozíciójában v a l ó j á b a n a teljes romantikus műzenei magyarság v á n d o r t é m á i - nak utolsó nagy körképe nyugszik előttünk. E b b e n a m ű v é b e n Bartók m é g egyszer felidézi a romantikus magyarság heroikus á l m a i t , és mintegy jelképesen az egész magyar zenei m ú l t örökösévé válik. Ekkor még m a g y a r r u h á t — zsinóros m e n t é t és csokornyakkendőt — viselt, csizmában járt. Magyarsága tüntető jellegű volt, mély- séges etikusságában is külsőséges f o r m á k b a n megnyilatkozó. Nemzete szolgálatát végezte „ m i n d e n téren, m i n d e n k o r és minden m ó d o n " , ahogy iskolái befejeztével édesanyjához írt egyik levelében életének erre az egyetlen céljára felesküdött. Ze- néjében is sok a görögtűz, h a m v u k b a halt színes p a n o r á m á k röppennek szét.

A z I. szvit bemutatói történelmi érdekességekben bővelkednek, B a r t ó k sorsára és jellemére élesen rávilágító részletekkel.

Első előadása 1905. november 29-én zajlott le a Wiener Konzertverein hangver- senyén; ekkor még négy tételből állt: I. Bevezető, II. Ugrós tánc, I I I . M é l á z ó (In- termezzo) és I V . Befejező (Finale) tételből, ötrészes f o r m á j á t később k a p t a meg,

•678

•az A n d a n t e rubato [ma a II.] tételt készítette utólag. A bécsi bemutató karmestere Ferdinánd L ö w e volt.

A Zeneakadémia ú j (mai Liszt Ferenc téri) p a l o t á j á n a k felavatása a l k a l m á v a l hangzott el az ekkor m á r öt tételből á l l ó szvit részleges magyar bemutatója, 1907.

m á j u s 15-én. A darab I., I I . és V . tételét játszották. A I I . tétel a szvit ú j részlete volt, benne ¡— m i n t M o l n á r A n t a l később megírta — „ m á r a F á b ó l faragott királyfi jövendő szerzőjére m u t a t a titokzatos őszi szélzúgás". Csáth Géza azt érezte ezen a bemutatón, hogy Bartók „végre határozott utat tört m a g á n a k " . A karmester Kerner István volt.

A m ű teljes előadását 1908. december 21-re tűzték műsorukra a m a g y a r filhar- monikusok, a bemutató azonban Kerner betegsége m i a t t elmaradt. Vagy talán az előkészület izgalmai döntötték volna ágynak? Bartók zenéjével szemben ugyanis a zenekari tagok konzervatív többsége makacs ellenállást tanúsított.

1909 március 1-én m u t a t t a be a teljes szvitet az A k a d é m i a i Zenekar, H u b a y J e n ő vezényletével. A k a d zenekritikus, aki ekkor m á r balról t á m a d j a Bartókot.

Szirt Lajos a szerző modern m ű v e i védelmében kifogásolja, hogy ebben a kompo- zíciójában „nem tud kiszabadulni a csárda képzetköréből".

1915. november 9-én Bécsben és december 6-án Budapesten a magyar filhar- monikusok Bartókot ismét az I. szvittel reprezentálják, m ű v e ez a l k a l o m m a l elő- adásra kerül, de csak h á r o m tételét játsszák. A vérig sértett Bartók tiltakozó levele

„szimfóniaszerű" m ű v e ilyen „megcsonkítása" ellen, hatalmas k o r d o k u m e n t u m :

„ . . . rendkívüli h á l á r a köteleznének, ha soha többé semmiféle m ű v e m e t nem a d n á k elő" — írta a Budapesti Filharmonikus Társaság Igazgatóságának.

Húsz esztendő m ú l v a , 1935 végén, ú j a b b — ezúttal nyílt — botrány robbant k i e kompozíció miatt. A Kisfaludy-Társaság Bartók I. szvitjét Greguss-éremmel ju- talmazta, azzal az indokolással, hogy a közelmúltban (hat éven belül, 1929. október 27—28-án) teljes egészében előadták, tehát ú j o n n a n bemutatott kompozíció, amely

— szemben B a r t ó k II. zongoraversenyével — „értékes és szép" alkotás. Bartók nyílt levelében ingerülten utasította el a kitüntetést: „ . . . Es végül legyen szabad kije- lentenem, hogy a Greguss-érmet nem óhajtom elfogadni sem a jelenben, sem a jö- vőben, sem éltemben, sem holtomban".

Ez a legvilágítóbb példa, Bartók mennyire nem tűrte, hogy modern kompozí- cióival szemben romantikus m ű v e i t kijátsszák. Természetes azonban, hogy sikerült zeneműveit — eredjenek bár romantikus időszakból — nemhogy kiadatta, hanem revideálta, javítgatta is. I. szvitjét 1920-ban, I I . szvitjét — 1905 és 1907 közt írt át- meneti m ű v é t — 1943-ban dolgozta át. — K o r á b b i időszakát az ú j í t ó mester, a fia- tal zseni érthető türelmetlensége jellemezte, 1909 tájt egyik hívének ezt írta:

„Mégis csak elszomorító dolog, hogy olyan p u b l i k u m m a l vagyok szemben, amelyik mikor a 14 bagatell és az I. suite közt kell választania, habozás n é l k ü l az utóbbi után nyúl."

Hogy Bartók kiváltképpi romantikus korszakáról teljes képet k a p j u n k , említ- sük meg 1902-ben írt „Négy dal"-át, amelyet Pósa Lajos verseire, énekhangra és zongorára komponált. Ez a népies dalliteratúrához tartozó sorozat talán azért olyan rikító illusztráció Bartók romantikus korához, mert a legszembetűnőbben m u t a t j a , mi hiányzik még ehhez a művészethez, hogy önálló legyen: a magyar népdal isme- rete, a valóság felismerése, a teljes magyarság megismerése, a nép h a n g j a az úri osztály silány művelődési anyaga helyett. A költészetben Pósától Adyig, a zenében B a n k ó t ó l Bartókig: ezek a nevek jelzik a tengerszint feletti magasságkülönbséget

két évszázad magyarságának két világa között.

Tanulságos végül megemlíteni Bartók „Négy zongoradarab"-ját is (1. T a n u l m á n y balkézre, 2. és 3.: I. és I I . Á b r á n d , 4. Scherzo), amelyeket az 1903. év f o l y a m á n

•zeneakadémiai zongoratanárának (Thomán Istvánnak), K o d á l y későbbi- élettársának (Gruber E m m á n a k ) , két nagyszentmiklósi leánynak („Emsynek és Irmynek"), to- vábbá a pozsonyi származású zongoraművésznek, zeneszerzőnek és karmesternek (Dohnányi Ernőnek) dedikált. Ezek a dedikációk — a személyek, akikhez szólnak — Bartók életének romantikus periódusát több aspektusból is megvilágítják.

T h o m á n tanár Bartók zeneakadémiai éveinek t a n ú j a volt, ő tanította Doh- nányit is, a k i évekig Bartók példaképe volt. Zeneakadémiai évei végeztével 1903 nyarán Bartók zongoraórákat vett Dohnányitól. Világnézetében D o h n á n y i élete végéig „aulikus" m a r a d t , bár életkora delén a forradalmak után, a legkritikusabb időben, kollegialitásának több tanújelét adta a félreállított Bartók iránt. Igazi ba- rátság k ö z t ü k mégsem fejlődhetett ki, D o h n á n y i sohasem értette a folklórt, soha- sem szerette a magyar népzenét, egész életében romantikus zeneszerző maradt, az életre szóló művészbarátság élményét és hasznát Bartók végül egy egészen más típusú művésztől, K o d á l y t ó l kapta meg. G r u b e r E m m a asszony otthona a fiatal Bartók művészi fejlődésének határtalan perspektíváit nyitotta meg (Kodály barát-

•679

sága, a magyar népdal megismerése, a romantika m á m o r á b ó l v a l ó teljes kijdza- nodás, a m u n k a — mindez k ü l ö n t a n u l m á n y t érdemel). A r o m a n t i k u s m ú l t a z o n b a n

— teljes hangulati erejével — a két nagyszentmiklósi l e á n y n a k írt k o m p o z í c i ó b ó l sugárzik, „Emsynek és I r m y n e k " szól az ajánlás, de i t t csak I r m y a fontos személy.

Egy 1905 nyarán Párizsból hozzá intézett hosszú levelében B a r t ó k i f j ú s á g á n a k tel- jes portréját m e g k a p j u k , ahogy talán édesanyjának í r t bensőséges leveleiből együtt- véve sem.

Bartók romantikus korszakának műveiről adott vázlatos áttekintésünket ezzel be is fejeztük. T a n u l m á n y u n k keretébe több n e m f é r bele. A n n á l is i n k á b b , m e r t van még modanivalónk. A fontos problémákhoz most j u t o t t u n k el.

Bartók egész életművének viszonyát a romantikához több szempontból is vizs- gálhatjuk.

K o d á l y a korabeli népszerű magyar műzenéhez kapcsolódás bizonyos jegyeire figyelmeztet a „Szentirmaytól B a r t ó k i g " c. t a n u l m á n y á b a n . A z „Utca, utca" kezdetű dalt Bartók, mivel a szerzőjét nem ismerte, valódi n é p d a l k é n t dolgozta fel a „Húsz.

magyar népdal" c. kiadványban. (Mint tudjuk, e füzet 10 d a l á t Bartók, m á s i k 10 dalát K o d á l y dolgozta fel énekhangra, zongorakísérettel; ez a p u b l i k á c i ó a k é t fia- tal muzsikus közös manifesztuma volt a valódi magyar n é p d a l jegyében, amelyet, a hangversenyterembe, a világ koncertpódiumaira emeltek feL) A z ..Utca, u t c a "

kezdetű dal sajátos tercismételgetése azonban szokatlan a m a g y a r n é p d a l o k b a n . Később kiderült, szerzője Szentirmay Elemér. B a r t ó k a füzet m á s o d i k k i a d á s á b ó l kihagyta ezt a dalt, de jellegzetes tercismételgetését zenéjében sokáig f e l h a s z n á l j a . Hangsúlyozottan szerepel a II. vonósnégyes (191f>—17), a Táncszvit (1923) és a I I . zongoraverseny (1930—31) egyes tételeiben. Ez tehát egy, a r o m a n t i k u s zenei ma- gyarságtól kölcsönzött elem Bartók modern kompozícióinak sorában. S z e n t i r m a y dalát a m a i nemzedék m á r elfeledte, Bartók kortársai azonban emlékeztek reá. E z a tercismételgetés is bizonyos magyaros hangulattal telítette előttük a Bartók-zenét.

Nyilván sok ehhez hasonló elem l a p p a n g Bartók modern kompozícióiban.

Más értelemben, nem a m ú l t századbeli magyaros elemek boncolgatása, ha- nem a romantikus zeneirodalom karakterisztikuma a l a p j á n , m a g a B a r t ó k is jelle- mezte így későbbi opuszát. E d w i n von der Nüll a B a r t ó k 1908 és 1926 közt írt zon- goraműveiről szóló könyvében egy hozzá intézett Bartók-levélből idéz (maga a le- vél sajnos elveszett), amelyben Bartók a „Két elégia" (Op. 8b.) c. m ű v é r ő l m o n d j a , hogy az „»Rückfall« i n den Schwults der R o m a n t i k " . Tehát B a r t ó k egy 1908 feb-

ruárjában, sőt 1909 decemberében írt — m á r érett időszakában keletkezett — kompozícióját nevezte „romantikusnak"-nak, m i v e l az „visszaesett a r o m a n t i k a da- gályába". Ezen a nyomon t o v á b b is mehetünk: a r o m a n t i k a dagályába v a l ó vissza- esést érezhetjük Bartók 1915—16-ban í r t „Öt d a l " (Op. 15.) c. k o m p o z í c i ó j á b a n is, sőt az ezt követő, 1916 f e b r u á r j a és áprilisa közt k o m p o n á l t öt Ady-dal sajátos ösz- szeállításának atmoszférája is a r o m a n t i k a kétségtelen jegyeit viseli m a g á n . A z „ ö t d a l " (Op. 15.) hangulati körét az ismeretlen (részben ismert) költök versei is te- tézik, talán ebben rejlik az egyik ok, amiért B a r t ó k e kompozíciót nem érdemesí- tette kiadásra, mintegy m a g á n ü g y n e k tekintette. De ilyen visszaesésnek — „Rückfall"

in den Schwulst der Romantik — minősítették később B a r t ó k 1943 és 1945 közt ki- bontakozott utolsó alkotó periódusát is, amit pedig B a r t ó k — teljes joggal y- nagy- rabecsült.

Bartók az Egyesült Á l l a m o k b a n töltött, élete utolsó öt esztendejének első felé- ben nem komponált, n é h á n y t u r n é j á t leszámítva, kizárólag folklorisztikus m u n k á t fejtett k i (a C o l u m b i a Egyetem jugoszláv népzenei felvételeit dolgozta fel). K ö z b e n súlyos betegség (leukémia) t á m a d t a meg, vele az élettől v a l ó búcsú megrendítő idő- szaka következett el. 1943 tavaszától azonban ennek ellenére, vagy éppen ezért, fel- támadt életösztöne utolsó erőfeszítésével lázas m u n k á b a fogott, ú j a b b r e m e k m ű v e k e t komponált. K ö z ü l ü k kettő: a zenekari Concerto (1943) és a I I I . zongoraverseny (1945) Bartók halála u t á n az avantg'arde esztétika előtt visszautasításra talált. A v á d a t , hogy a súlyosan beteg Bartók e műveiben visszaesett a r o m a n t i k á b a , a m o d e r n zenében elért v í v m á n y a i t faképnél hagytá, feladta igazi ö n m a g á t , széltében-hosz- szában hangoztatták. A Concerto izzó honvágya és idevágó keserű, karikaturisztikus idézetei az egykori „Kossuth" szimfónia költőjére emlékeztettek, mert visszavezet- tek a m ú l t b a , a modern B a r t ó k mögé; a H l . zongoraverseny A d a g i o religiosoja pedig súlyos konfliktusba keveredett az Allegro barbaro egykori modern B a r t ó k j á v a l , aki ezzel az ironikus c í m ű zongoradarabbal dobbant E u r ó p a színe elé. E h h e z hasonló' visszaesések (in den Schwulst der Romantík!) leglátványosabbíkát korai p é l d á i v a l éppen az avantgarde Sztravinszkij életműve szolgáltatja, n e m meglepő tehát, h a végül Bartókra is vonatkoztatták. És valóban jogosultak lehetnének ilyen asszociá- ciók, ha Bartók v a l a m e n n y i idevágó kompozíciója lenne mérlegen. A Concerto és I I I . zongoraverseny közt azonban a Szólóhegedűszonáta (1944) egészen m á s t í p u s ú

•680

alkotás; teljes modernsége elementáris erejével úgy ragadja m a g á v a l környezetét,, m i n t az 1928-ban írt nagy rapszódiákat az ugyanekkor alkotott IV. vonósnégyes mindenen á t ü t ő sugallmai.

R o m a n t i k u s n a k a szó leglázadóbb, forrongó, beethoveni értelmében B a r t ó k n a k i n k á b b azt az első nagy alkotó periódusát nevezhetnénk, amely 1908 és 1925 közt a modern irányzatok úttörő vonulata mellett megőrzött v a l a m i t a természettel való eggyéválás misztériumából és a csillagokkal társalgó ember magányából. Ezt a kor- szakot 1926 és 1939 közt a klasszikus leszűrtség egyre tisztultabb bachi n y u g a l m a v á l t j a fel és oldja fel, anélkül hogy a forradalmi eredményekről lemondana. Ahogy F ü l e p Lajos m o n d t a : „Cézanne olyan ú j Giotto, aki m á r ismeri és felszívta m a g á b a Rafaelt és Michelangelót, Tiziant és Rubenst, R e m b r a n d t o t és Delacroix-t", ezt a festészetre felállított tételt a zenére is "átforgathatjuk: „Bartók olyan ú j Palestrina, a k i m á r ismeri és felszívta m a g á b a Bachot és Beethovent, Liszt Ferencet és Strauss Richárdot, Debussyt és Muszorgszkijt, Schönberget és Sztravinszkijt:"' Egészen p o n - tosan: az 1908 és 1925 közt alkotó „romantikus" Bartókot is. Persze nem szabad fe- lednünk, hogy ebbe a r o m a n t i k á b a a zenei expresszionizmusnak is bele kell férnie, Bartók modern zenei nyelvének ekkor még erőteljes jellemzője ez az expresszivitás, műtörténészeinktől kölcsönzött terminológiával expresszív magyar naturalizmusnak is nevezhetnénk. Ebbe a r o m a n t i k á b a sok mindennek kell beleférni: „A kékszakállú herceg v á r a " szimbolizmusa, „ A fából faragott királyfi" mesevilága, „A csodálatos m a n d a r i n " fantasztikuma éppúgy helyet kap itt, m i n t Bartók későbbi klasszicizmusá- ban az I. és II. zongoraverseny neoklasszicizmusa, a „Cantata profana" archaikuma,.

vagy a „Zene húros és ütős hangszerekre, celestával" szürrealizmusa. Mert a roman- t i k a fogalma határtalanul széles körű (ebben egyetérthetünk akár Szabó Dezsővel is, aki „A romantikus A d y " c. t a n u l m á n y á b a n e fogalom definiálhatatlanságáról beszél).

De mégis használatban van, m i n t bizonyos fikciók az életben és a világmindenségben.

Az avantgarde irányzatok pedig nem jelenthetnek sokat, ha totalitásukban nem mu- tatkozhatnak meg. És megint egy képzőművészektől kölcsönzött hasonlat: Csontváry művészetéről mondották, hogy „gyakran úgy rémlik, m i n t h a benne egységesen nyi- latkozott volna meg sok olyan m a i törekvés, melyet verejtékkel s fárasztó spekulá- cióval gondolnak ki nagyon tehetséges részletmunkások . . ." Ez m á r Bartók modern pályafutása legkezdetén látszik: „Tizennégy bagatell"-je éles rézkarcaiban n y o m b a n az avantgarde kellős közepében találta magát, valamennyiük gyeplőjével' a marká- ban. így kell értelmeznünk Bartók „romantikus" életművét a maga teljésségében, amely az irányzatosságok átfogalmazásához, tartalmi gazdagodásához is elvezet, ép- pen azért, mert kizárólagos uralomra — a teória r é m u r a l m á i g — egyik sem vergődhet fel, de mindegyik rész-jelentőséget nyer Bartók művészetének „obeliszkszerű"

rendjében .. .

A z irányzatok közt eddig az impresszionizmust nem említettük: Éppen azért, mert erről k ü l ö n m o n d a n i v a l ó n k van. Debussy művészete nemcsak egy t ú l f i n o m u l t kultúra igézetével hódította meg az ú j magyar zene reprezentánsait, hanem példa- mutatásával is, ahogy legyűrte ö n m a g á b a n Brahmsot és Wagnert, ahogy a német zenei hegemónia alól felszabadult. Bartók ifjúkori harca a Habsburg-zsarnokság el- len formális küzdelem volt, éppen a dolgok lényegéig nem hatolt. Ez a harc azon- ban Debussy zenéjével ú j r a napirendre került és ragyogó győzelmet hozott, a ma- gyar műzenei törekvéseket latin érzékenységgel és napfénnyel itatta át. A magyar poézis és magyar piktúra felszabadulásának ú t j a — gondoljunk Adyra és Rippl- Rónaira i— párhuzamos a zenénk történetével. A z impresszionizmus azonban, ahogy az a festészet történetéből világosan kitűnik, i n k á b b végpontja a görög-római szép- ségideálon nyugvó „keresztény-germán" európai művelődésnek, semmint kezdete.

Az impresszionizmus tehát a magyar k u l t ú r á b a n is csak az eszköz szerepét tölthette be, öncélú művelése a társadalom nihilizmusához vezet, pontosabban ennek meglétét leplezi le. Egy darabig azonban, a wagnerizmustól fertőzött Budapesten, a B r a h m s és Liszt stilizálta rapszódiák országában, ahol j ó ideje — kultúra és magyarság — egyéb sem volt, az élet á r a m á t jelentette, hosszú, mély, halálos álomból való ébre- dést. A magyar zene impresszionisztikus korszaka K o d á l y „Nyári esté"-jétől Bartók

„Virágzás"-áig tart, 1906 és 1910 közt valódi plein air műveket hozott létre a zené- ben. De éppen Bartók „Két k é p " (Op. 10.) c. m ű v e — amely első tételével, a „Virág-- zás"-sal, az impresszionizmus m i n d e n hangulatával teljes i— a második tételével vaskos f l a m a n d realizmust idéz. „A falu táncá"-ban m i n t h a Brueghel lakodalmai élednének. A „Két kép" két tétele t— lassú és friss —, m i n t formai megoldás k i t ű n ő kontraszt, m i n t jelkép, szemléltető illusztráció Lukács György „ A z utak elváltak" c.

cikkéhez, amely a Nyugat 1910. február 1-i számában jelent meg és a szubjektiv, impresszionista életfelfogás első nagyszerű bírálata, egyúttal pedig a régi művésze- tek, a művészet, feltámadásának szükségességét hangoztatja az avantgarde irány- zatokkal szemben. „Az igazán nagy impresszionisták annyiban nagyok igazán —

•681

a m e n n y i b e n nem impresszionisták" ¡— m o n d j a L u k á c s és v a l ó b a n : ebben a m a g y a r zenei impresszionisztikus időszakban, 1906 és 1910 közt is történt v a l a m i , a m i t ö b b : megindult a magyar, szlovák, r o m á n népdalok gyűjtése teljes intenzitással. A z élet- rajzírók az impresszionizmus és a régi magyar n é p d a l hatására egyszerre m u t a t n a k reá, pedig a két tényező i n k á b b k i z á r n á egymást, együttes emlegetésük csak z a v a r t okoz. Sokkal fontosabb mozzanat, hogy a francia poszt-impresszionizmus ekkor sö- pört végig a magyar művészvilágon, Gauguin festészetével, G a u g u i n p é l d á j a — Ta- hiti i— egyben a művészi szabadság ihlető p é l d á j á v á is vált. D e i m m á r n e m a „mene- külés" romantikus értelmében. És itt ismét L u k á c s György ezúttal „ G a u g u i n " - r ő l írt cikke a Huszadik Század 1907. j ú n i u s i számában, ad pontos i r á n y t ; felel egy fon- tos kérdésre: „a m a i művésznek az élethez való viszonya a kérdés". É c i k k é b e n a f i a t a l Lukács azt m o n d j a : Tahiti nem menekülés, h a n e m célhoz érés, a kísérletezés megszűnte. És felmerül a társadalmi változások szükségessége: „ M i n d e n m ű v é s z keresi a m a g a Tahitiját — írja Lukács — és G a u g u i n t kivéve senki sem t a l á l t a m e g és nem is t a l á l h a t j a meg addig, a m í g úgy meg n e m változik itt m i n d e n , hogy min- d e n k i b á r h o v á varázsolhatja imaginárius Tahitiját." B a r t ó k és K o d á l y népzenegyűjtő munkássága ilyen „magyar" Tahitiból érthető meg. L u k á c s n a k teljesen igaza v a n , de cikke kis kiegészítésre szorul: a modern Bartók is megtalálta a m a g a T a h i t i j á t , nem m i n t menekülést (úri viharból), hanem m i n t célhoz érést, és a v a n t g a r d i z m u s helyett: realitást.

H á t r a van még az, hogy Bartók és a romantika viszonyát úgy v i z s g á l j u k meg, m i n t Bartók és Liszt viszonyát. Következik ez abból, hogy a r o m a n t i k a e u r ó p a i rangját a magyar Liszt Ferenc sokoldalú és m a r k á n s a l a k j a teszi teljessé. Liszt Fe- renc tehát nemzeti hagyomány. Hogyan kapcsolható ez Bartók művészetéhez?

Liszt és Bartók kapcsolata kétféle értelemben is fennforog. Először a b b a n , hogy kettejük stílusán egyformán végigvonul az a „rapszodikusság", amely a c i g á n y o k ze- nélésmódján á t határozott nemzeti karaktert fejez k i és f o r m á j á b a n m o n o t e m a t i k u s , erős variációs h a j l a m m a l és „lassú—friss" ellentétekben fogant dualizmussal. A ro- m a n t i k u s B a r t ó k n a k a n n a k idején e stílus megragadásáért n e m kellett k ö z v e t l e n ü l Liszthez folyamodnia; közös konvenciónyelvből is meríthettek külön-külön. Bizo-

nyos azonban, hogy T h o m á n ösztönzésére Bartók m á r k o r á n megismerkedett k o m o l y Liszt-opuszokkal is. 1901. október 21-én Liszt h-moll szonátájával t ű n i k fel egy ze- neakadémiai nyilvános hangversenyen, m i n t félelmetes erejű zongoravirtuóz. A m i k o r 1904 őszén megismeri Liszt művészetének legkomolyabb, tragikusan m a g y a r hangvé- telű darabjait, akkor írja meg „Rapszódia zongorára és zenekarra" c. k o m p o z í c i ó j á t , amelynek hangzásvilága ugyan jelentősen megváltozott i d ő k f o l y a m á n , de alapesz- m é j e a nagy rapszódiákban (1928), a Triókontrasztokban (1938), sőt a I I I . zongora- versenyben (1945) is Bartók zenéjének éltető eleme maradt. Liszt és Bartók második kapcsolódása sokkal komolyabb, az ú j í t ó Liszt intencióinak teljes jogaiba ültetéséről van szó. A késői Liszt-vázlatok, Liszt-torzók, B a r t ó k művészetében a f o r m a i teljesség klasszikus keretében teljesednek ki. Itt azonban m á r n e m a romantikus Lisztről v a n szó, h a n e m az ö n m a g á n túljutott nagy művészről, és Lukács György idézett gondo- latát az impresszionistákról ide is vonatkoztathatjuk: „Az igazán nagy r o m a n t i k u s o k a n n y i b a n nagyok igazán — amennyiben nem r o m a n t i k u s o k . "

A romantikus zenei magyarság, m i n t irrealitásokat kergető álom, a m ú g y sem volt életrevaló tünemény. B á r m i l y e n túlzásnak h a t Werfel híres „Verdi"-regényének kényes fogalmazása, a m i k o r Európa pestisének nevezi a romantikát, a n n y i igaza fel- tétlenül van, hogy a világ m i n d e n rész-jelensége, a m e l y elveszti helyét a v i l á g r e n d

egészében, betegség. A romantika — ahogy örökbe k a p t u k pszichológiai, szociológiai

•és históriai értelemben — egy évszázad betegségének, az elárult f o r r a d a l m a k n a k szemfedője. Évszázadunk nagy zenegéniusza, Bartók, sokféle értelemben lehetett ro- mantikus, de egyféle értelemben, a dolgok lényegében, a valóság t a l a j á n állt.

Élete obeliszkszerű rendjéről „Mikrokozmosz" c. zongorasorozata beszél. Híres, neve- zetes ifjúkori m ű v é b e n azonban, a „Kossuth" s z i m f ó n i á b a n , m i n d e n látszatok és

augur auspiciumok ellenére — ne f é l j ü n k ezt k i m o n d a n i — „a r o m a n t i k a szelleme győzött negyvennyolc szellemén". B a r t ó k erre a g y a n ú t l a n árulásra nagyon h a m a r rájött, m ű v e eszmei csapdáit is messze elkerülte, és mélységes hallgatásba burko- lózott egy hosszú életen át. Jellemének g y é m á n t keménysége sohasem engedett többé a látványos győzelmek csábító luxusának. E n n e k köszönhetjük élete csodála- tos m ű v é t és a felvilágosodott ifjúságnak azt a szabadságát, amelyhez az ő szelleme

— m i n d e n szent szövetségek cinkosságai közepette — hozzájuttatta a nagy utókort és kis nemzetét. .

„ A r o m a n t i k u s B a r t ó k " c. előadás 1965. július 27-én hangzott el az Esztergomban megren- dezett D u n a k a n y a r Művészeti N y á r i Egyetem „ E a r t ó k Béla és a X X . század z e n é i e " c í m ű előadássorozatban.

•682

RÉGI MAGYAR DALLAMOK — MODERN MAGYAR ZENEKUTATÁS

Denijs Diliének, a k i v á l ó Bartók-kutatónak Zenei m ú l t u n k kutatói a legutóbbi tizennégy esztendőben hat ismeretlen, X V I I I . századbeli dallamgyűjteményt tártak fel s adtak — részben j— közkézre. Kodály Zol- áin, Szabolcsi Bence, v a l a m i n t Domokos Pál Péter, Falvy Zoltán, Murányi Róbert Árpád s e sorok í r ó j á n a k közlései mintegy 160 régi magyar d a l l a m m a l gyarapították ismereteinket: m i t énekeltek, milyen muzsikát játszottak n á l u n k kétszáz esztendeje.

Szigorúan szemlélve az eddig leírt n é h á n y sort, máris „tetten é r h e t j ü k " önma- g u n k a t a fogalmazás pontatlanságában. Gyarapítani csak meglevő ismereteket le- het ,— a m a g y a r zenetudomány pedig egészen 1951-ig, K o d á l y „Magyar táncok 1729-ben" c í m ű előadásáig az 1689 és 1780 közt eltelt kerek száz évet, a virginál- könyvek s az első verbunkos darabok és sárospataki kóruspartitúrák közti évszá- zadot, fehér foltként tartotta számon zenetörténetünk térképén. A kor magyar vi- lági műzenéjéből egyetlen dallamot sem ismertünk!

— D e hiszen ez a zenetörténészek m a g á n ü g y e — vethetné ellen egyik-másik kö- zömbös olvasó. A l i g h a n e m ő r á j u k is gondolt Kodály, amikor ¡— említett előadásá- b a n — ekképpen szólt az ú j lelet s a vele kapcsolatos k u t a t ó m u n k a általános jelen- tőségéről: „ . . .nem ismerjük, nem érthetjük egészen egy kor történetét, ha zené- jéből s e m m i t sem ismerünk. A X V I I I . század legalaposabb leírása hiányos, m í g nincs meg hozzá a zene. Mert van az emberi érzés- és gondolatvilágnak egy rétege, a m i t csak a zene tud kifejezni és semmi más."

K o d á l y tizennégy év előtti előadása óta — mondottuk — további öt gyűjtemény került 200—230 esztendős lappangás u t á n napvilágra. A z évszázados „fehér folt"

összezsugorodott. Egész dallamcsaládok ú t j á t követhetjük i m m á r végig, a X V I I . századtól a X l X - i g , sőt máig. A z ú j anyag hidat teremtett a százados k u l t ú r á k közt: m ű z e n e és népzene, X V I I . századi ungaresca és m ú l t századi verbunkos mu- zsika eddig i n k á b b csak megálmodott, m i n t tudományosan bebizonyított összefüg- géseire vetett éles fényt. Rámytatott a magyar zene hagyományainak egységére s fejlődési f o l y a m a t á n a k főbb állomásaira. Megtudtuk, hogy a X V I . században ki- alakult magyar táncforma, az ungaresca, virágzott m é g a X V I I I - b a n is. A század közepén frissült fel ú j áramlatoktól: a magyar népzene, szomszédaink hangszeres t á n c m u z s i k á j a , balkáni—török elemek, végül a bécsi klasszicizmus kisebb és na- gyobb mesterei j á r u l t a k hozzá a n n a k az ú j nemzeti stílusnak végső kialakulásához, melyet csakhamar magáénak érzett az egész ország és jellegzetesen magyarnak a nagyvilág. Ezt az „ ú j hangot" azóta is verbunkosként ismerjük. Nélküle épp oly kevéssé érthetné meg a késő utód a reformkor lendületét, m i n t Bartók nélkül a második v i l á g h á b o r ú t megelőző évek tragikus feszültségét.

Mindezzel nagyon is általános-vázlatos képet a d h a t t u n k csak a magyar zene fejlődésének erről a napjainkig ismeretlen korszakáról. A teljes kép elkészültéhez évek, évtizedek k u t a t ó m u n k á j a szükséges még: összevetések, elemzések százai, ki- sebb-nagyobb „felfedezések" egész sora (és persze, további anyagot feltáró kutató- szerencse). K é t ú j adattal hadd j á r u l j u n k hozzá m i is e nagy m u n k á h o z : az első a kuruckori líra értőihez-kedvelőihez szól, a másik a Bartók-zene híveihez és ku- tatóihoz.

*

Csínom Palkó nótája egyike a kuruc líra legnépszerűbb emlékeinek. Az elmúlt években előkerült X V I I I . századbeli kéziratokból azonban egyértelműen k i t ű n i k : a m ú l t század lelkes zenekutatói — Bartalus, Káldy, Fabó — egy sohasem létezett melódiát terjesztettek el országszerte „Csinom Palkó n ó t á j a " címen. A r r ó l persze nincs szó, hogy — Thaly K á l m á n m ó d j á r a — m a g u k k o m p o n á l t á k volna „kuruc dallamot", A z viszont kétségtelen, hogy Bartalus rosszul fejtett meg egy kéziratot, és tévedését — igaz: ellenőrző második forrás h í j á n — m i n d e n gyűjtemény, anto- lógia, népszerűsítő k i a d v á n y átvette, közel száz éven át. Egészen máig.

Tény, hogy „Csinom P a l k ó " című, illetve kezdetű dallam nem m a r a d t r á n k a

* X V I I I . századból hiteles feljegyzésben. Pálóczi Horváth Ádám 1813-ban, illetve egy évvel később összeállított ötödfélszáz Énekek c í m ű dallamgyűjteményében (kritikai kiadása, Bartha Dénes és Kiss József gondozásában, 1953-ban jelent meg) van azonban egy Kurucz, hajdú, és Paraszt c í m ű ének, „Patyolat a kurucz, Gyöngy a felesége" szövegkezdettel (251. szám), melyet H o r v á t h régi, becses d a l l a m n a k tar- tott. G y ű j t e m é n y e előszavában így írt róla: „Itt is megvallom, hogy egy olyan régi kurta darabnak, m i n t : Patyolat a kuruc, vagy Fut az oláh hegyoldalon, vagy

•683

Árokszállásánál vált a veszedelem, károhbnak tartom örök elveszését, m i n t a hó- doltató táborbúi egy hatvan fontos ágyúnak."

Pálóczi Horváth kottaírása azonban kezdetleges volt: a ritmusjelzésre k é t f a j t a jelet használt csupán. Rombusz-kotta jelentette a hosszú értéket, a kör a l a k ú a rövidet. Azzal pedig, hogy a d a l l a m elejére nem írt se kulcsot, se előjegyzést: ab- szolút hangmagasság, modus és h a n g n e m tekintetében találgatásra (vagy: össze- vetésre) késztette kései olvasóját.

1869-ben Bartalus István kiadott Magyar Orpheus címen X V I I I — X I X . századi dallamokból álló „vegyes t a r t a l m ú zenegyűjtemény"-t, benne egyebek k ö z t az Ötödfélszázad Énekek 45 dallamát. Üttörő vállalkozás volt, melynek a z o n b a n Bar- talus meglehetős szerkesztői önkénnyel tett eleget. A r i t m i k a i megoldások s a dal- lam-hang módosítások tekintetében arra törekedett, hogy a régi m e l ó d i á k a t men- nél „korszerűbbé" tegye, nemegyszer verbunkos-díszítőelemekkel „ékesítve f e l " a X V I I I . századi ungarescákat. De egyes dallamok eltorzulásáról mégsem ő tehet Pálóczi H o r v á t h kottaírása j— mondottuk — mellőzte a darab abszolút hangmagas- ságát és modusát egyértelműen megadó kulcsokat (ez a kulcs a n n a k „kulcsa", hogy dúr, moll vagy régi, úgynevezett modális d a l l a m m a l van-e dolgunk). B a r t a i u s n a k tehát értelmeznie kellett a dallamokat. Ez pedig hol sikerült neki, hol nem. A „Pa- tyolat a kurucz"-ot moll-dallamnak fogta fel, így is adta ki a M a g y a r O r p h e u s b a n .

A l k a l m a s i n t K á l d i Gyula, a népgúnyoló k u r u c zenei h a g y o m á n y o k nagy- hatású terjesztője, Eötvös K á r o l y legkedvesebb muzsikusa (1838—1901) figyelt fel rá, hogy Horváth Á d á m szövege egy hosszabb k u r u c éneknek, a Bocskor-dalos- könyvben dallam nélkül f e n n m a r a d t „Csinom P a l k ó " kezdetű versnek töredéke csupán. Bartalus moll-olvasását alapul véve, a „Patyolat a kurucz"-melódiát (né- m i módosítással, n é h á n y szótagbővítéssel) Káldy „varrta össze" a „Csinom Palkó"- szöveggel. El is terjedt a dal, él m a is.

1962-ben azonban előkerült égy 1730-ból származó, magyar táncokat („Saltus hungaricus"-okat) tartalmazó kottás kézirat, Szlovákiából. Ez a g y ű j t e m é n y Ap- ponyi-kézirat néven került a zenetörténeti irodalomba ( u t ó b b megállapították, hogy valamikor a zayugróczi Zay család tulajdonában volt). E b b e n két olyan me- lódia is szerepelt, mely szerkezetét, terjedelmét, d a l l a m v o n a l á t tekintve pontosan megegyezett a „Patyolat a kurucz"-cal. Éppen csak dúr (illetve mixolid) dallam volt.

Kisvártatva két további X V I I I . századi gyűjteményből, az úgynevezett Szirmay—

Keczer féléből s az esztergomi Barkóczy-kéziratból is előkerült a d a l l a m , ott is dúr, illetve mixolid f o r m á b a n (ezek a gyűjtemények szöveg n é l k ü l i , hangszernek szánt dallamtárak s ezért m i n d e n h o l rögzítik az abszolút magasságot). K i t ű n t te- hát: a „Patyolat a kurucz" egyike volt a X V I I I . század népszerűbb d a l l a m a i n a k , az ország több helyén is feljegyezték alapvonásaiban egyező változatait. Most mái- nem volt más dolgunk, m i n t egymás alá írni a négy hangszeres változatot, az utolsó sorba pedig Pálóczi H o r v á t h feljegyzését — s az első négy sor megadta az ö t ö d i k pontos értelmezésének „kulcsát". í m e (első d a l l a m u n k a Barkóczy-kéziratból, a má- sodik s a h a r m a d i k az Apponyi-féléből, a negyedik a Szirmay—Keczer-gyűjtemény- ből való, az ötödik az ötödfélszáz Énekekből):

B 7. sz.

20. Hung.

6 b

C/46.

OE

251-

IP

He - tes vá-szon a' hajdú, Köd a'

fe - le - sé - ge.

fe - le - sc - ge:

•684

-p IL

ff

" t , .

r

\m 0 0

r r

1

. r r r r f

II

11 ír r r r f

I 1 M

4

• 1 ' — l — 1 — L

. r f f rr ií

- '

s

I.L. —LL_

rf—r>i»»r—

H = *

*

]

r c/r r

o o

11

UTP

o

i = M

Bor- jú szá-jü pa-raszt-em-ber :|| Ku - ra fe- le - sé - ge, Ku- ra fe - le - sé - ge.

Ez tehát a „ C s í n o m Palkó"-ének, mai olvasásban (megtartva P á l ó c z i H o r v á t h hosszú-rövid ritmusjeleit):

•CD

Kori a fe - Ic - sé - ge. Bor - ju szá - jú pa - raszt em-bcr. bor - jú szá - jú

pa - raszl cm - ber Ku - ra fe - 1c sé - ge. ku • ra fe • le - sé - ge

Bartók „Gyermekeknek" c í m ű alkotásához is tétet egy megjegyzést a frissiben feltárt d a l l a m a n y a g .

A z 1908—1909-ben készült zongoradarab-sorozat keletkezéséről, jelentőségéről sokan és sokat í r t a k m á r : ezekkel a m a g y a r és szlovák nép- és gyermekdal-leldol- gozásokkal vezette be B a r t ó k az i f j ú s á g o t a n é p i m u z s i k a s egyben a m o d e r n zene világába. Ez volt első kötete a n n a k a teljes é r t é k ű „gyermek-irodalomnak", melyet K o d á l y Z o l t á n n a l , együtt teremtett.

A R o z s n y a i k i a d á s ú m ű I I . füzetében, X X I X . számként, B a r t ó k ezt a d a l l a m o t dolgozta fel:

(D

, Allegro y

fe i ti i J m

f '—p—

- f M l f - f —

— ,

J »—ití; J - if tf . . a J . -J

n

J - H

j — W" Tf

= M L J 1

•685

Szövege, a I I . f ü z e t jegyzetei szerint:

Ej, haj, micsoda Leányoknak vacsora, Töltött liba combja.

A d a l l a m f o r r á s á r ó l u g y a n i t t e n n y i t m o n d : „ ( H o r v á t h Á d á m gyűjtése, X V I I I . sz.-ból)".

B a r t ó k feldolgozásának m ű v é s z i értékét m i t sem kíssebbíti, hogy t é m á j a ez esetben h i b á s olvasásban közzétett, csonka d a l l a m . A zeneszerző u g y a n i s k ö z v e t e t t forrásként h a s z n á l t a c s u p á n P á l ó c z i H o r v á t h Á d á m kéziratos g y ű j t e m é n y é t . A k ö z - vetítő e z ú t t a l is B a r t a l u s I s t v á n volt, a k i M a g y a r O r p h e u s á b a n így „fejtette m e g "

az ö t ö d f é l s z á z É n e k e k 270. d a l l a m á t :

CD

E j ! haj! micsoda (1750)

Mérsékelve. Horváth Ádám gyűjteményéből

, E j ! haj! mr-cso-da? Le - á-nyoknak va-cso-ra Tül - tött galamb czomb-ja.

B a r t a l u s a d a l l a m o t u t ó b b n é p d a l g y ű j t e m é n y é b e n is m e g j e l e n t e t t e ( V I I . k ö - tet 165. szám). A z 1750-es évszámot egyébként csak t a l á l o m r a tette a d a l l a m élére.

Mindenesetre B a r t ó k e n n e k a l a p j á n í r h a t t a a G y e r m e k e k n e k jegyzetében, h o g y

„ X V I I I . sz.-ból".

D e n e m ez v o l t B a r t a l u s egyetlen t u d o m á n y o s p o n t a t l a n s á g a . A d a l l a m o t m a - gát is h i b á s a n a d t a ki. A 4. v o n a l o n k e z d ő d ő m e l ó d i á t , altkulccsal, m o l l - d a l l a m n a k értelmezte. B a r t ó k , h a a forrást t a n u l m á n y o z z a , a l i g h a k ö v e t el i l y e n h i b á t . D e a k k o r t á j t folklorista p á l y á j a elején tartott m é g , s a X I X . s z á z a d i k i a d v á n y o k a t kevesebb k r i t i k á v a l forgatta.

Bartha Dénes, az Ötödfélszáz É n e k e k 1953-as k r i t i k a i k i a d á s á n a k szerkesztője, m á r egyértelműen a dúr-olvasás m e l l e t t foglal állást. Teljes j o g g a l á l l í t j a , h o g y „ e háromsoros d a l l a m n y i l v á n v a l ó a n töredék" (Jegyzetek, 645. lap). U g y a n a k k o r u t a l H o r v á t h Á d á m 1815. j ú n i u s 13-án K a z i n c z y h o z írott levelére, m e l y b e n ezt a dal- l a m o t a régebbi, becses zenei e m l é k e k közé sorolja.

B a r t h a m e g á l l a p í t á s á t teljes m é r t é k b e n i g a z o l j á k a d a l n e m r é g i b e n f e l b u k k a n t X V I I I . századbeli hangszeres változatai. Ezek e g y é r t e l m ű e n b i z o n y í t j á k , h o g y d a r a - b u n k ötsoros, t i p i k u s ungaresca dúr-dallam. A h a s z n á l a t során szekvenciaszerű 3.

és 4. sora k i k o p o t t (kotta-példánk ezt a kopási f o l y a m a t o t is érzékelteti), s v é g ü l az első k é t sor és a zárósor m a r a d t csak m e g :

(D

A Hung.

A 23. Hung.

7b - Sa

Sz C/61

ugyanaz 2. rész

p , „ .

r r r r if r r r i

*í

m j i j y i r

•fTH -|—

-d-m-é *

j n 1

¿ d j m-m

l l 1

1=1

3b ? f ^?

-é-m-d d- ^{« 1}

[f r r m

* 1 0

•686

Sz F/38.

ugyanaz 2. rész

O E 405.

O E 270.

4b ^{— 1 L - l 1 1} i 1 1 1 "

W 1

v j 0 ° P C O r. v

Xem bá • nom én. ha' úgy is...

6

J

haj! mi-cso-da p fe - á-nyok-nak va-cso - ra.

2

' 1 i

potcris per Svam

1 n i

9 ^ & _* m < W •> J J . J— » —J J- j J j J Í j - = n = i = =

•

-m U J 4 -

*> J.d*> u * * ^j

-f-

• J

» * p Í H

^ ¹ '

- 1 — 1 — 1 — ] - H U

a d

^ r 1

h n i i-f r r r f ^ i

*

A—=11

mú 0 ,

y j — ^{! _} — L i _ J

— «

V -1

m

Tol ion galamb comb

Megtudta-e B a r t ó k v a l a h a is, hogy „ G y e r m e k e k n e k " c í m ű a l k o t á s á b a n egy h i b á - san értelmezett d a l l a m o t is feldolgozott? E r r e teljes bizonyossággal a l i g h a a d h a t n á n k választ., A z t viszont, n é p z e n e g y ű j t ő tapasztalatai a l a p j á n , előbb-utóbb m e g k e l l e t t állapítania, hogy a feldolgozott d a l l a m töredékes, csonka. S a hitelességre és pon- tosságra oly sokat a d ó zeneszerző habozás n é l k ü l levonta az eset t a n u l s á g á t : a

„ G y e r m e k e k n e k " 1945-ös a m e r i k a i k i a d á s á b ó l ezt a darabot kihagyta. E d d i g n e m volt r á b i z o n y í t é k u n k , hogy miért. M o s t erre a „miért"-re is választ adott a X V I I I . század ú j a b b a n feltárt t á n c m u z s i k á j a .

B C N I S F E R E N C

•687

PÉTER LÁSZLÖ

BARTÓK ÉS SZEGED

D e m é n y J á n o s n a k , b a r á t s á g g a l

1.

A MAGYAR NÉPZENEGYŰJTÉS BÖLCSÖJE

„1905 tavaszán Szegeden találjuk Ko- dályt. Bauer Herbertéknél tölt egy hetet.

Herbert és húga, Hilda, valamint az a vi- dám társaság, amely körülveszi őt, gondos- kodik róla, hogy kipihenje és elfelejtse a szakvizsga fáradalmait. Friss erőt gyűjt a további munkához. Sokat csatangol a sze- gedi tanyákon, a Tisza partján. Séta köz- ben fűzfa sípokat farag. Bejárja Tápé Rókus, Szőreg, Deszk vidékét. Béresektől, halászoktól jegyez le dallamokat, ezeket otthon zongorán lejátssza, megharmoni- zálja."

Ezt Eősze László Kodály-életrajzában olvassuk. Kodály népdalgyűjtő útjainak időrendi táblázatában is az első helyen Szeged környéke áll. Ezt követi 1905 au- gusztusában a mátyusföldi, 1906-ban a Zobor vidéki, nyitrai, nógrádi, gömöri, Heves megyei gyűjtés, s a többi mind.

Minek köszönheti Szeged, hogy Kodály e látogatásával a modern magyar népzene- gyűjtés bölcsőhelyének tekintheti magát?

Ügy kellett volna írnom: kinek köszön- heti? A válasz: Balázs Bélának. Aki ak- kor még Bauer Herbert volt.

A fiatal Balázs Bála, ahogyan önéletrajzi regényében megírta, a vidék szürke porá- ba veszett kiváló tanárjától, Babits előd- jétől, Hegedűs Páltól tanulta meg, hogyan kell szívével „a magyar nép szívére la- lálni". Hegedűs Pál, ez a nagy műveltségű, különc elme, Petőfi példáján tanította:

„Igazi költészet Csak az lehet, ami a néD talajában gyökerezik." Balázs Béla ettől kezdve tudatosan kereste a találkozást „a nép lelkével". S meg is találta a kamarás- pusztai cséplőmunkások között. Dalaik éppúgy megfogták szívét, mint sorsuk kiáltó igazságtalanságai.

Balázs Béla 1902 őszén lett a budapesti Eötvös-kollégium lakója. Diáktársai között volt Szabó Dezső, Szekfű Gyula, Laczkó Géza és — Kodály Zoltán is. Noha Kodály két évvel idősebb volt nála, meleg barátságba kerültek. Balázs Béla hívta le 1905 tavaszán Kodályt Szegedre. Ahogyan már korábban ő járta a környéket, keresve a találkozást „a nép lelkével", úgy vitte most magával Kodályt is útjaira. S a zene- tudós itt találkozik először a magyar népdallal! Gyermekkora falusi emlékei itt tu- datosodnak, itt ismeri föl először a népzene eddig elzárt sajátos világát.

Sajnos, Balázs Béla nem tudta befejezni önéletrajzát, így tőle magától tehát tel- jes biztonsággal nem tudhatjuk meg, amire kíváncsiak lennénk: hogyan alakult ki hármójuk barátsága, hogyan hatottak egymásra. Annyi bizonyos, hogy Kodály is- mertette meg Bartók Bélát és Balázs Bélát egymással.

A szellemi hatások útjai kifürkészhetetlenek. Bonyolult társadalomlélektani fo- lyamat határozta meg mindhármuk útját. Balázsról már mondottam: a magyarság- hoz asszimilálódó, nyiladozó értelmű ifjú nagyhatású tanárának ösztönzésére már a századfordulón tudatosan keresi az azonosulást a parasztsággal. Program, ars poe-

Makrisz Agamemnon Bartók-szobra Szegeden