MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI Csukovits Enikõ MAGYARORSZÁGRÓL ÉS A MAGYAROKRÓL NYUGAT-EURÓPA MAGYAR-KÉPE A KÖZÉPKORBAN Vác – Budapest 2013

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

Csukovits Enikõ

MAGYARORSZÁGRÓL ÉS A MAGYAROKRÓL NYUGAT-EURÓPA MAGYAR-KÉPE

A KÖZÉPKORBAN

Vác –Budapest

2013

I. A KUTATÁSI TÉMA,

A DISSZERTÁCIÓ CÉLKITÛZÉSEI

Az egyes országok, népek külországi megítélésérõl Európa-szerte számos könyv, tanulmány született. E munkák többsége elsõsorban a modern kor gaz- dag utazási irodalmát dolgozta fel, de a szakirodalomból a szerényebb forrás- adottságokkal rendelkezõ középkor népeinek egymásról szerzett tudását, egy- másról alkotott véleményét is megismerhetjük. Az idegen-képek vizsgálata mellett könyvtárnyi irodalom foglalkozik az önazonosság megtalálásával, a regionális vagy nemzeti tudatok kialakulásával is, és a két nézõpont vizsgála- ta gyakran épül egymásra. A Magyarországról, illetve a magyarokról az el- múlt évszázadok során kialakított kép szintén régóta foglalkoztatja a kutató- kat. A téma népszerûségét számos forráspublikáció, tanulmány, könyv jelzi, és e munkák közt komoly hányadot képviselnek a középkorkutatók írásai. A középkori Magyarország-képrõl azonban –a 19. század óta szinte folyamato- san megnyilvánuló érdeklõdés ellenére –máig nem készült összefoglaló fel- dolgozás. Az eddig született munkák általában csak egy-egy forrás, illetve forráscsoport közreadását, ismertetését tûzték ki célul, vagy csupán szemel- gettek a feltárt forrásokból. A kutatói érdeklõdés elsõ komolyabb felélénkülé- se Békefi Remig mûvelõdéstörténeti szemináriumához kötõdött: a Budapesti Tudományegyetem kurzusának egy 60 részes sorozat, a „Mûvelõdéstörténeti Értekezések” lett a gyümölcse. Kiemelkedõ szerepet játszott a kérdéskör kuta- tásában a pályafutása alatt számos francia forrást feltáró, feldolgozó Eckhardt Sándor, illetve az egy idõben általa szerkesztett Egyetemes Philologiai Köz- löny és a Magyarságtudomány, de a harmincas években a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemen is kialakult egy-egy mûhely, amely feladatául választot- ta a magyar vonatkozású középkori, újkori külföldi források felkutatását, fel- dolgozását. 1945 után az új ideológia megjelenése, majd térhódítása hosszú idõre visszavetette a kérdéskör kutatását, amely hosszú évtizedek apálya után, csupán a közelmúltban élénkült meg újra. Ma tanulmányok, PhD-disszertá- ciók készülnek egy-egy forrás vagy forráscsoport magyarságábrázolásáról, Csernus Sándor munkáinak köszönhetõen a középkori Franciaország francia nyelvû elbeszélõ forrásanyagából kibontakozó magyar-képrõl már teljes körûnek tekinthetõ feltárás és feldolgozás készült, a Korall folyóirat pedig 2009-ben tematikus számot szánt a témának, A Magyar Királyság európai szemmelcímmel.

Disszertációm hiánypótló céllal született, megírásával a kérdés elsõ hazai monografikus feldolgozására vállalkoztam. Elkészítésével nem egy kiválasz-

tott forrás, nem egy kiválasztott ország vagy régió, nem egy szûkebb idõszak magyar-képét akartam megírni; a lehetõ legszélesebb forrásbázisra támasz- kodva Nyugat-Európa középkori magyar képérõl kívántam minél teljesebb összképet adni. Négy nagyobb kérdéskör megválaszolását tûztem ki magam elé: Mit tudtak, mit gondoltak, mit hittek a magyarokról és Magyarországról a középkori Nyugat-Európában? Ez az ismeretanyag a középkor évszázadai alatt mennyire volt állandó vagy épp változó, az ismeretek változását követ- te-e a megítélés változása? Az ismeretek, feltételezések és hiedelmek alapján hol helyezkedett el az ország a kontinens országainak hierarchiájában?

Melyek voltak a magyar-, illetve Magyarország-kép legfontosabb elemei, melyek váltak a legállandóbb magyarság-sztereotípiává?

II. A FELDOLGOZÁS MÓDSZEREI ÉS FORRÁSAI

A munka során három fontosabb alapelvet igyekeztem érvényesíteni. Az elsõ elvi döntésem az volt, hogy mûfaji korlátok nélkül gyûjtöm a forrásokat; jó néhány véletlenszerûen kezembe akadt forrás alapján úgy tapasztaltam ugyan- is, hogy új ismeretekre elsõsorban az eddig figyelmen kívül hagyott, elhanya- golt mûfajoknál bukkanhatunk. Másodikként azt az elvet fektettem le, hogy a magyarok megismerésére vonatkozó adatokat nem vizsgálhatom, értelmezhe- tem pusztán önmagában. Úgy gondoltam –és gondolom ma is –, ahhoz, hogy elhelyezzük a magyarok megismerésének lépéseit, elõbb célszerû megismer- ni, áttekinteni és megismertetni azt a sok évszázados európai folyamatot, amelynek során a kontinens népei kölcsönösen ismereteket szereztek egymás- ról. Végül eldöntöttem, nem lehet célom az sem, hogy az egyes forrásokból pusztán kiemeljem a magyar vonatkozású megjegyzéseket, és a továbbiakban csupán ezekre a mondatokra fókuszáljak –a szövegkörnyezetnek, a szerzõ szándékainak komoly szerepet kell kapniuk a feldolgozás során.

Az elvi döntések meghozatala után az elsõ két fejezet tartalma szinte automatikusan összeállt:A földrajzi megismerés útjai Európábancímet viselõ fejezet célja, hogy rövid áttekintést adjak a középkori Európa földrajzi, népis- mereti ismeretanyagáról, az abban bekövetkezõ változásokról, illetve az isme- reteket közvetítõ-megõrzõ, különbözõ mûfajú írott forrásanyagról, e forrás- anyagnak a változásokban játszott szerepérõl. A második fejezet célja annak bemutatása, melyek voltak a magyarok megismerésének legfontosabb lépései, egyúttal a középkori nyugat-európai magyar-kép megismeréséhez adatokat

tartalmazó forrásanyag minél teljesebb körû áttekintése. A legtöbb töprengés- sel a munka gerincét adó harmadik fejezet összeállítása járt. Az világos volt, hogy szelektálnom kell mind a feltárt források, mind a vizsgálható szempon- tok között, végül azt a megoldást választottam, hogy ötvözöm a tematikus és forrásalapú nézõpontot. A harmadik fejezetet négy alfejezetre –négy téma- körre –osztottam, a vizsgálat közös kulcsszavául pedig egyetlen fogalmat, a megítélés fogalmát választottam. Forrásaimat négy nézõpontból –az ország, a magyar királyok, a magyar hadsereg és a magyar nép megítélése szempontjá- ból –vettem górcsõ alá. Témakörönként 2-4 forrás, illetve forráscsoport elemzése biztosítja a többirányú megközelítést, ezeket a forrásokat azonban külön-külön, mintegy esettanulmányokban dolgoztam fel. A negyedik és ötö- dik –az elsõ háromhoz képest jóval rövidebb –fejezet már az összegzést szolgálja, két eltérõ nézõpontból. Míg a negyedik fejezet két kiválasztott könyvtár, a burgundi hercegek udvari könyvtára, illetve Hans Dernschwam egy évszázaddal késõbb összeállított magyarországi könyvtára alapján arra a kérdésre keres választ, a 15. vagy 16. század ismeretanyagából milyen és mennyi ismeretre tehetett szert egy-egy ember, addig a záró fejezet a magyar vonatkozású ismeretekbõl kibontakozó összképet, korabeli véleményt kívánja megragadni.

***

A kérdésre vonatkozó forrásanyag részben régóta jól ismert, feltárt, részben azonban napjainkban is folyamatosan bõvül. Az Árpád-kor külföldi forrásai- nak többsége Gombos F. Albin gyûjtésének köszönhetõen közismert. Gom- bos háromkötetes, máig alapvetõ mûvében, a Catalogus fontium historiae Hungariae-ben tette közzé a 800–1301 közötti öt évszázad elbeszélõ forrás- anyagának magyar vonatkozású részeit, ugyanakkor a késõ középkor jóval nagyobb mennyiségû forrásanyagának máig nem történt meg a szisztematikus összegyûjtése. Noha a magyar történettudomány már a 19. században meg- kezdte a 14–16. század külföldi elbeszélõ forrásainak feltárását, ezeket a munkákat magyar kiadásban ritkán publikálták, elsõsorban a történeti feldol- gozás során hasznosították.

A mintegy tíz éve tartó forrásgyûjtés számomra talán legfontosabb ta- pasztalata, hogy történész-, filológuselõdeink kiváló feltárómunkát végeztek.

Kevés korábban teljesen ismeretlen forrásra bukkantam, a legfontosabb, érde- mi információkat tartalmazó forrásszövegekrõl pedig szinte kivétel nélkül már a 19. században tudomást szereztek tudós kollégáink. Jelentõs változás azóta –különösen az elmúlt két évtizedben –elsõsorban a forrásokhoz való hozzáférés terén történt: míg Fraknói Vilmos és kortársai általában külföldi

levéltárak nemegyszer nehezen kutatható gyûjteményeiben, illetve obskúrus kiadványokban, õsnyomtatványokban bukkantak rá az általuk közzétett vagy csak ismertetett magyar vonatkozású forrásokra, napjainkra ezeknek a forrá- soknak a többsége korszerû, egy- vagy kétnyelvû, sok esetben kritikai kiadás- ban is olvasható. Néhány nagy jelentõségû, népszerû forrás az elmúlt két év- században több kiadásban is megjelent: így például a három Villani fivér vagy Froissart krónikája, illetve Domenico da Gravina magyar adatokban kü- lönösen bõvelkedõ apuliaiChroniconja napjainkban már több színvonalas ki- adásban is hozzáférhetõ. Léteznek ugyanakkor olyan, számunkra szintén je- lentõs információkat tartalmazó források, amelyek nyomtatásban csak a kö- zelmúltban váltak elérhetõvé: így például 1992-ben került könyvforgalomba a Le roman de messire Charles de Hongriecímen ismert francia lovagregény, 2007–2009-ben jelent meg a velencei Giorgio DolfinCronicha dela nobilcita de Venetia et dela sua provintia et destretto címû mûve, 2010-ben a szintén velencei Enrico Dandolónak tulajdonítottCronica di Venexia elsõ teljes kriti- kai kiadása. Ugyan egyik munka sem volt teljesen ismeretlen a magyar kuta- tás számára –Charles de Hongrietörténetérõl már Marczali Henrik hírt adott, a velencei kéziratokra például Jászay Magda hivatkozott –, szövegük azonban a kiadás elõtt szinte hozzáférhetetlennek számított. A hazai kutatás további te- endõi közé tartozik, hogy e magyar adatokban különösen gazdag források kö- zül a közeljövõben minél több elérhetõvé váljon színvonalas magyar nyelvû kiadásban is.

III. KUTATÁSI EREDMÉNYEK

A magyarok megismerése

Az európai geográfiai ismeretszerzés kezdetei az ókorig nyúlnak vissza. A kor legjelentõsebb szerzõi –elsõsorban Sztrabón, Plinius, Ptolemaiosz, Soli- nus és Orosius –nem csupán saját korukban hatottak inspirálóan a földrajz- írásra. A Római Birodalom felbomlása ugyan átírta a földrajzot, az általuk közvetített ismeretek azonban évszázadokkal túlélték a történelem változásait.

A földrajzi tárgyú összefoglalások többé-kevésbé az õ munkáikon alapultak, a középkor szerzõi, ha egy országot vagy népet akartak bemutatni, még a 15–16. században is elõször a jól ismert klasszikusokhoz fordultak segítsé- gért. Ismeretszerzésre azonban természetesen nyíltak további lehetõségek is, körük évszázadról évszázadra bõvült. A kereszténység térhódításával a zarán-

doklat, egy-egy szent sírjának, ereklyéjének felkeresése vált az utazás legelfo- gadottabb formájává, egyúttal magával hozva a földrajzi irodalom új mûfajai- nak, az utazást segítõ zarándokkalauzoknak, illetve a megtett útról beszámoló útleírásoknak megszületését. A középkor utazási szokásaiban, a középkori ember ismereteiben, világról alkotott képében újabb változást hozott a keresz- tes hadjáratok megindulása, illetve Ázsia addig ismeretlen tájainak felkeresé- se, amelyben domonkos és ferences misszionáriusoké, majd a nyomukban járó kereskedõké volt az elsõség. A 14. századig Európára zúduló friss föld- rajzi ismeretanyaghoz hamarosan új gondolkodás is párosult. Az ekkor szü- letõ humanizmus, amelynek alapját az antikvitás iránti szenvedélyes érdek- lõdés vetette meg, megszületésétõl igényelte a megbízható földrajzi ismere- teket. A humanisták megújult érdeklõdéssel fordultak az ókori földrajzi munkákhoz, de arra is ráébredtek, hogy az antikvitás földrajza önmagában nem biztosítja a világ megismerését és leírását: megszületett a szövegkriti- ka, hasznosítani kezdték a középkor forrásait, saját tapasztalataikat, rajzo- kat, térképeket, a 15. században pedig elkészültek az elsõ olyan geográfiai összegzések, amelyek szerzõi az antik auktorok mellett már saját koruk is- mereteit is hasznosították.

Magyarország, illetve a magyarok megismerésének lépései részben jól il- leszkedtek a kontinens ismeretszerzési gyakorlatának lépésváltásaihoz, rész- ben azonban függetlenek voltak attól. A keletrõl jött és a nyugati keresztény- ség keleti határvidékén letelepedett magyarokról formálódó elsõ képet több mint egy évszázadon keresztül alapvetõen két körülmény befolyásolta: a ka- landozó hadjáratok, amelyek közvetlen és pozitívnak nem nevezhetõ tapaszta- latot biztosítottak Nyugat-Európa számos vidékén, valamint –mivel a magya- rok a hagyományosan Szkítiának nevezett területrõl érkeztek –a klasszikus szerzõknek az ókori szkítákról készített leírásaiban olvasható információk.

Ezt az ismeretanyagot az ezredfordulón alapjaiban írta felül a kereszténység felvétele. A pogány magyarok kereszténnyé válása Európa írástudói szemé- ben kiemelkedõen jelentõs eseménynek számított, a magyar keresztény állam alapítójáról, Szent István királyról öt évszázad alatt mintegy ötszáz külföldi krónikás emlékezett meg. A kereszténység felvétele a legismertebb békés eseménye volt az egész középkori magyar történelemnek.

A szentföldi zarándoklatok, illetve a keresztes hadjáratok fontos szerepet játszottak a magyarok európai megismerésének folyamatában is. Szent István nyugat-európai elismerésében központi szerepet kapott, hogy Magyarorszá- gon keresztül szentföldi zarándokútvonalat nyitott –és mivel a zarándoklatok tömegessé válása épp abban az idõben kezdõdött, amikor országa tagja lett a keresztény államok közösségének, a magyarok kereszténnyé válása egyúttal

komoly hatást gyakorolt a szentföldi zarándoklatok megújulására is. Míg az átutazó peregrinusok egyértelmûen jó hírét vitték a magyar királynak és or- szágának, a 11–12. században átvonuló keresztes hadak és a magyarok közti találkozásnak már korántsem volt hasonlóan pozitív a mérlege. A gyakran fe- nyegetõen fellépõ, fosztogató keresztes hadak több ízben is konfliktusba ke- rültek a lakossággal, megfékezésük komoly katonai fellépést igényelt. A had- járatokról tudósító, a magyarországi történésekre is kitérõ keresztes szerzõk a nehezen védhetõ fosztogatások, gyilkosságok leírásánál az önáltatás egysze- rûbb megoldását választották: elbeszélésükben nem a fosztogató keresztesek, hanem a jogosan védekezõ magyarok lettek a barbárok, évszázadokra átörökítve, meghosszabbítva a magyar nép keresztény és pogány megítélésé- nek párhuzamosságát.

Számba véve a magyarok megismerésének, megítélésének középkori le- hetõségeit és az arról tudósító forrásokat, az elsõ és talán legfontosabb tanul- ság, hogy –a „kelet–nyugati tranzitország” mivoltból fakadó ismertségen túl

–Európa nyugati felén a magyarok csak akkor tettek szert hírértékre, ha Ma- gyarországon rendkívül nagy horderejû történelmi esemény történt. Azt is ha- tározottan leszögezhetjük, hogy a törökkérdés feltûnéséig Magyarország álta- lában keveset szerepelt a nyugat-európai történeti irodalomban, még az orszá- got romba döntõ tatárjárás is viszonylag kis figyelmet váltott ki, s ez a kevés figyelem is elsõsorban a szélsõségekre, a pusztulás kiszínezett horrorisztikus elemeire –emberhúsevés, vadállatok támadásai –fókuszált. A török megjele- nése, majd a török veszély állandósulása után azonban ezen a téren jelentõs fordulat történt: az oszmánoknak „köszönhetõen” a Magyarországot ért táma- dásokat, illetve a Magyarországról indított hadjáratokat Európa-szerte nagy érdeklõdés övezte. A nikápolyi csatáról készült nagyszámú tudósítással a magyarok ismertségének minõségében és mennyiségében érzékelhetõ, komoly fordulat történt.

A 14. század végétõl kezdve az európai politika egyik kulcsfogalmává elõlépett törökkérdést leszámítva azonban a magyarokról továbbra is elsõsor- ban lokális, ad hoc jellegû tudásra tehetett szert a kontinens nyugati felének lakója. Ezek az ismeretek fõként közvetlen tapasztalatokon alapultak, ame- lyekre nem csak a magyar földön hivatali vagy magánúton járó utazók tehet- tek szert. A külföld útjait járó magyar hadseregek, népes kísérettel más orszá- gokba látogató uralkodók, magyar zarándokok, követek vagy zsoldosok nyu- gat-európai megjelenésének átélõi, szemtanúi ugyancsak szerezhettek olyan magyar vonatkozású tapasztalatokat –ha az országról nem is, de lakóiról –, amelyek végül forrásainkban is lecsapódtak. A Magyar Királysággal szom- szédos, illetve a Magyarországhoz közeli országokban nem volt szükség átvo-

nuló magyar csapatokra-csoportokra ahhoz, hogy az országról híreket hallja- nak; erre utal, hogy a délnémet területeken –fõként Bajorországban –, Cseh- és Morvaországban, Lengyelországban, de különösen az osztrák tartományok területén készült mûvekbe rendszeresen, olykor szinte folyamatosan kerültek magyar tárgyú információk, megállapítások. Ezek a lokális tudások azonban általában nem adódtak össze: Itália városainak például az a „magyar” ismeret- anyaga, amelyre Nagy Lajos nápolyi vagy velencei hadjáratai révén tett szert, már egy vagy két emberöltõvel késõbb, így Zsigmond itáliai utazásakor sem került elõ, arra pedig végképp alig találunk példát, hogy egy-egy ilyen helyi szinten feljegyzett információ a keletkezésétõl távol, más országban is felbukkanjon.

Lehet, hogy az e témában kutató történész napjainkban gazdag forrás- anyagot gyûjthet össze, de ez az irodalom csupán most adódik össze közös tu- dássá. Disszertációmban részletesen ismertettem a burgundi hercegi könyvtár, illetve Hans Dernschwam besztercebányai könyvtára geográfiai tárgyú könyvállományát. A két jelentõs bibliotéka példája számomra egyértelmûen bizonyította, a középkori Európában még nem volt olyan könyvgyûjtemény, ahol nagyobb számban egymás mellé kerülhettek volna a magyar adatokat tartalmazó vagy kifejezetten magyar tárgyú mûvek. Egy-egy magyar vonatko- zású könyvre ugyan akár váratlan helyen is találhatunk adatot, a 15. század- ban tehát némi utánjárással már lehetett könyvekbõl is ismereteket szerezni az országról, lakóiról, de az már a szerencsén múlott, hogy a hozzáférhetõ kötetben, kötetekben éppen milyen információkra lelt a téma iránt kitartóan érdeklõdõ olvasó.

Magyarország változó tükörben

A disszertációban számba vett mintegy másfél száz, magyar információkat tartalmazó forrásból, illetve forráscsoportból végül 13 tételben 14 forrást, for- ráscsoportot mutattam be részletesen. Kiválasztásukban két szempont kapott fontos szerepet; egyrészt hogy a munka III. fejezetében vizsgált kérdést, a magyarok, országuk, királyaik és seregeik megítélését minél többféle nézõ- pontból vehessük szemügyre, másrészt hogy a választott források külön-kü- lön, önmagukban is teljes és markáns képet mutassanak az adott kérdésrõl. A kiválasztott források keletkezési helye, mûfaja szerint is igyekeztem szélesíte- ni a vizsgálat határait: olasz novella, francia regény, osztrák, velencei krónika éppúgy található köztük, mint diplomáciai levelek, verses mondókák vagy térképek.

Egy részük eddig sem volt ismeretlen a korszak hazai kutatói elõtt, fel- használásuk azonban többnyire jelentõsen alatta maradt a szövegekben rejlõ lehetõségeknek. A 14. század eleji Kelet-Európa-leírás, aDescriptio Europae Orientalis Magyarországról írt része például a rendszeresen idézett források közé tartozik, a szerzõnek a térség többi országáról írt leírásai azonban mind- eddig méltatlanul kevés figyelmet kaptak. Disszertációmban a 11–13. század úgynevezett T-O térképeivel, valamint Aeneas Sylvius Piccolomini 15. száza- di De Europájával együtt segített megismerni, hogy más országokkal össze- vetve az öt évszázad folyamán milyen helyet foglalt el a Magyar Királyság a kontinens országainak hierarchiájában. A középkor sajátos térképén, a T-O térképen vagy mappa mundin feltüntetett információk a magyar történészek figyelmét eddig nem, a térképtörténet kutatóinak érdeklõdését is csupán mini- málisan vonták magukra, noha Magyarország sokkal gyakrabban szerepel ezeken a térképeken, mint a térség többi országa. Említése amappa mundikon a többszöröse volt Kelet-Európa egyéb országai említésének –az Ungaria felirat nemegyszer még akkor is a mappára került, ha egész Európát csupán néhány név képviselte.

Domenico da Gravina Nagy Lajos nápolyi hadjáratairól írt alapos króni- káját, Jehan de Wavrin burgundi történetírónak az 1440-es évek török elleni harcairól írt tudósítását vagy Jakob Unrest karintiai plébánosÖsterreichische Chronikját a magyar történettudomány régóta ismeri, de szinte kizárólag csak a hadi események rekonstruálására hasznosította –itt most a középkori ma- gyar seregek megítélését segítettek bemutatni, a frissen kiadott, eddig nem elemzett két velencei krónikával együtt. Aeneas Sylvius Piccolomini ritkán idézett De viris illustribus címû munkájának Zsigmond-életrajza, a firenzei kancellária Anjou királyainkhoz írt levelei, a képzeletbelimessire Charles de Hongrie, azaz Magyarországi Károly úr kalandos életét elmesélõ francia lo- vagregény a magyar királyokról alkotott egykorú vélekedés megismeréséhez nyújtottak kiváló alapanyagot, akárcsak a cinquecento egyik legjelentõsebb olasz novellistájának, Matteo Bandello domonkos szerzetesnek történeti for- rásként eddig nem használt novellái. A középkori Magyarországnak tükröt tartó források sorát két eltérõ mûfajú forráscsoport zárja. Az ország népérõl kialakuló képet az egyes népeket kigúnyoló középkori verses mondókák, illetve a késõ középkori utazók és követek személyes tapasztalatai alapján írásba foglalt leírások magyarokról készült jellemzéseibõl ismerjük meg.

bemutatott források többségükben nem kerülhettek volna a képzeletbeli középkori bestsellerlisták élére: aDescriptio Europae Orientalist keletkezése után még több példányban is lemásolták, késõbb azonban évszázadokra meg- feledkeztek róla; a Magyarországi Károly életét elmesélõ francia regény szö-

vege, Domenico da Gravina apuliai krónikája csupán egyetlen, késõn felfede- zett kéziratpéldányban maradt az utókorra. Marino Sanutónak a velencei kö- vetek beszámolóit megõrzõ sokkötetes kéziratait a 16. században sikerült olyan biztos rejtekhelyre elrakni, hogy csak a 18. század végén bukkant rájuk Velence utolsó hivatásos történetírója. E mûvek tehát többségükben nem ala- kították, nem befolyásolták Nyugat-Európa magyar- és Magyarország-képét, arra azonban kiválóan alkalmasak, hogy a szerzõ, szûkebb vagy tágabb környezete, egy-egy régió, ország egykorú tudását, véleményét közvetítsék, leképezzék.

A magyar- és Magyarország kép legfontosabb elemei

Fennmaradt forrásaink magyar-képeinek töredékessége, töredezettsége ellené- re kirajzolódik belõlük egy közös összkép. Egyetlen mondatba foglalva, na- gyon leegyszerûsítve ez az összkép alapvetõen pozitív az országról, de nem annyira pozitív a népérõl. A korabeli közvélekedés –és így az azt megõrzõ forrásanyag is –egyértelmûen és egybehangzóan úgy ítélt, hogy Magyaror- szág nagy területû, nagy hatalmú és rendkívül gazdag ország. „Egyike a világ legnagyobb országainak” –összegezte véleményét aDescriptio Europae Ori- entalis névtelen szerzõje. A Magyar Királyság megalapításától a kontinens vezetõ országaival azonos súllyal szerepelt valamennyi forrásunkban, királyai- ról mint nagy fejedelmekrõl emlékeztek meg a nyugati szerzõk. Akár általá- nosítottak, akár konkrét királyokról írtak, forrásaink egybehangzó megállapí- tása szerint a magyar királyok kezében feltûnõen nagy hatalom egyesült. A magyar királyok külföldi megítélésében ugyan az ország jelentõségén kívül számos további szempont is szerepet játszhatott –az aktuális dinasztia pozí- ciója a kontinens uralkodóházai közt, a magyar királyok uralta többi ország tekintélye –, a regényhõs Magyarországi Károly meseszerû története azonban arra utal, hogy konkrét ismeretekre sem volt szükség, elég volt csupán az or- szág európai hírneve ahhoz, hogy a magyar királyokat, illetve családtagjaikat egy jelentõs királyság uralkodóházának tagjaként jelenítsék meg.

Magyarország pozitív megítéléséhez mintegy állandó kellékként hozzá- tartozott az ország hihetetlen gazdagságának emlegetése. A keresztes hadjára- tok egymást követõ seregeinek magyarországi átvonulásakor különösen sokan tapasztalhatták, hogy az ország bõséggel rendelkezik mindenféle élelmiszer- rel, s ez a tapasztalat még a magyarokkal feltûnõen ellenséges szerzõkbõl is elragadtatott leírásokat váltott ki. A bõségrõl részletesen tudósított aDescrip- tioszerzõje, a 15–16. század szerzõi pedig egyre részletesebb leírásokban ára-

doztak, hosszas felsorolást adva az országban honos erdei vadakról, halakról, ásványokról vagy épp gyümölcsökrõl. A leglelkesebb leírások azonban –ta- lán nem véletlenül –akkor születtek, amikor erre a bõségre már a pusztulás sötét árnyéka vetült: az 1520-as, 1530-as években, a vesztes mohácsi csata után. A terjeszkedõ Oszmán Birodalom országrésznyi területeket elnép- telenítõ pusztításai közepette ugyanis különösen felértékelõdött a békeidõk

„mérhetetlen” gazdagsága.

A gazdag, hatalmas ország, ahol a király kezében a külsõ szemlélõk sze- rint minden korban erõs hatalom összpontosult, értelemszerûen komoly had- sereget tudott kiállítani. A magyar seregek –fõként, ha nyugat felé indultak – fegyverzetben, felszereltségben alapvetõen nem különböztek a nyugati hadse- regektõl, a nyugati szerzõk is úgy írtak róluk, mint saját országukéhoz hason- ló seregrõl. A magyar katonák általában lovasok voltak, akiknek fegyverzeté- hez hozzátartozott az íj és a nyíl is, de egyébként nem viseltek sajátos keleti karakterjegyeket, harcmodoruk sem tért el a nyugati csapatokétól. Forrásaink kivétel nélkül kiemelték, hogy a magyarok –az egyszerûség kedvéért ugyanis a szerzõk a seregekben szolgáló számos etnikum ellenére általában így emle- gették õket –jelentõs harcértéket képviseltek, vezéreik parancsainak pedig mindig engedelmeskedtek. Noha forrásainkban idõrõl idõre felbukkantak a magyar csapatok keleti elemeire, csapattesteire való utalások, ezek a „keleti”

elemek a 13. századot követõen feltehetõleg nem játszottak komoly szerepet a seregekben. Tarantói Lajosnak ellenfeléhez, Nagy Lajoshoz írt párbajra hívó levele, amelyben a magyar király kunjaira és más pogányaira hivatkozva igyekezett megsérteni a magyar királyt, pontosan jelzi, hogy a magyar sereg keleti elemei sajátos funkciót töltöttek be: míg a magyar király a nyugati hadszíntereken elsõsorban elrettentési céllal vethette be õket, ugyanakkor a nyugati diplomáciai hadviselés számára vele szemben jó alkalmat biztosítottak a kelet–nyugati különbség kidomborítására.

A magyar katonák megítélése fontos szerepet játszott az egész nemzet megítélésében. A magyarokról készült hosszabb-rövidebb jellemzések az egész középkor folyamán jórészt azonos alapelemekre épültek, a katonáskodó magyarokat, fõként a magyar nemeseket állítva a bemutatás elõterébe. A ma- gyarok megítélése a különbözõ tudósításokban meglehetõsen egybehangzóra sikerült: kemények voltak és harciasak, jól tûrték a megpróbáltatásokat, ha kellett, akár a földön is elaludtak. Nagyon vallásosak voltak, megbízhatósá- guk azonban hagyott maga után kívánnivalót. A magyarok külföldi minõsíté- sére ugyan nem állandósult egyetlen jelzõ, mint például a hitszegõ az ango- lokra vagy a gõgös a franciákra, de a váltakozva használt jelzõk ellenére a magyar-kép korán, már az Árpád-korban kialakult: forrásainkból összességé-

ben egy kemény, harcias, kicsit durva nép képe tûnik elénk. A harciasság ki- fejezetten erénynek számított, amikor a törökök ellen irányult: igaz, a ma- gyar–török erõviszonyok változása a magyar „alkalmasság” megítélésének változásával is együtt járt, de a tudósítások többsége a 16. század elején is úgy látta, a törökök a magyaroktól félnek a legjobban, a 15. század közepén, Hunyadi János hadjáratai idején pedig gyakran szinte idealizálták a magyar csapatokat.

A jellemzésekben olvashatunk ugyan kifejezetten bántó megnyilvánulá- sokat is –mint a velencei követ, Francesco Massaro kijelentése, mely szerint a magyarokla fece del mondo–, a szövegek többsége azonban valós, vagy a valóságot legalábbis nem eltorzító módon mutatta be az ország lakóit. Leszá- mítva az államalapítás elõtti évszázad forrásait, ahol a magyarok még „vért it- tak”, és más barbár dolgokat cselekedtek, a továbbiakban már nincsenek hihe- tetlen elemek, antik forrásokra visszavezethetõ túlzások a fennmaradt szöve- gekben. Magyarország ugyanis, amely a latin rítusú Európa szélén helyezke- dett el, láthatólag belül volt azon az ismerethatáron, ameddig az európai mûvelt olvasó el tudta dönteni, mi lehet igaz és mi nem az olvasottakban.

Európa magyar- és Magyarország-képét tehát összességében néhány ko- rán állandósult toposz és számos, egymással nem feltétlen összeérõ, össze- kapcsolódó lokális ismeret határozta meg. A megismert és disszertációmban megismertetett szerzõk más-más tapasztalatok, tudás, mûveltség birtokában készítették mûveiket, a különbözõ korokban, különbözõ helyszíneken élõ és tevékenykedõ, eltérõ nemzetiségû, más-más társadalmi helyzetû szerzõk ma- gyar tárgyú szövegei azonban többnyire kölcsönösen megerõsítik egymás információit.

IV. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBÕL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK

–Késõ középkori leírások Erdély-képe. Erdélyi Múzeum 67 (2005) 3–4: 86–104.

– Zvíjajúci sa had a Satanov zbrojnoš. Obraz nepriate¾a v naráciách stredove- kych uhorskych krá¾ovskych donácií. In: Vladimir Segeš –Božena Šeïová (ed.): Miles Semper Honestus. Zborník štúdií vydany pri príležitosti životného jubilea Vojtecha Dangla. Bratislava, 2007. 27–36.

–Változó földrajzi gondolkodás Mátyás király udvarában. Korunk (2008) július, 12–16.

–A „tekergõ kígyó” és a „sátán csatlósa”. Ellenségkép a középkori magyar ki- rályi adománylevelek narrációiban. Történelmi Szemle 51 (2009) 2:195–206.

–Források, mûfajok, lehetõségek: a középkori Magyarország kép elemei. Korall 38 (2009) december, 5–29.

–A földrajzi megismerés útjai Európában (Az ókortól a nagy földrajzi felfedezé- sek megindulásáig). Századok 144 (2010) 255–299.

–Ismerték-e a késõ középkori magyar udvarban az összes megyét?In: Aktualitá- sok a magyar középkorkutatásban. Szerk.: Font Márta –Fedeles Tamás –Kiss Gergely. Pécs, 2010. 93–121.

– Geográfusok, peregrinusok, tengerészek. Válasz Szommer Gábor bírálatára.

Századok 145 (2011) 477–496.

–A halhatatlan Mátyás király itáliai emlékezete (Matteo Bandello két 16. századi novellája).In: Juan Cabello –C. Tóth Norbert (szerk.): Erõsségénél fogva vár- építésre való. Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. Nyíregyháza, 2011. 339–344.

– „Le serpent tortueux” et „les satellites du Satan”: L’image de l’ennemi dans les narrations des chartes de donation des rois Anjou en Hongrie. In: La diplo- matie des États angevins aux XIII^eet XIV^e siPcles, sous la direction de Zoltán Kordé et István Petrovics. Roma –Szeged, 2010. 339–348.

– A késõközépkori városhálózat a kortársak szemével. In: Garda Dezsõ (szerk.):

A mezõvárostól a rendezett tanácsú városig. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2011.

9–31.

– Kelet-Európa országai a középkori térképeken. In: Bagi Dániel –Fedeles Ta- más –Kiss Gergely (szerk.): „Köztes-Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmá- nyok Font Márta tiszteletére. Kronosz, Pécs, 2012. 127–135.

– Karol Uhorsky, razprávkovy princ. Forum Historiae (2012) roè. 6, è. 2.

ISSN 1337-6861. http://www.forumhistoriae.sk/FH2_2012/texty_2_2012/csuko- vits.pdf