Dr. BERENCZ JÁNOS, t a n s z é k v e z e t ő a d j u n k t u s :
A NEVELÉS TÁRSADALMI FUNKCIÖJA DICKENS REGÉNYEIBEN
(A n ag y D i c k e n s - r e g é n y ek i r o d a l o m p e d a g ó g i ai j e l l e mz é se a l a p j á n .)
Dickens úgy él az olvasók és az irodalomtörténészek tudatában is, mint a család és a gyermekkor klasszikus, realista írója. Nagy népszerű- ségére vall az is, hogy még életében kibontakozóban volt egy valóságos Dickens-filológia, és ez a dickensológia a későbbi évtizedekben sem csökkent.
A n a g y író h a t a l m a s u t ó k o r á ra e g y é b k é nt jellemz ő, h ogy Silvé re M O N O D h a t a l m a s , ú j a b b an m e g j e l e n t m o n o g r á f i á j á b an [1] n e m k e v s e b b , m i n t 3189 D i c k e n s - szel fo glalko zó m o n o g r á f i át t a r t sz á mo n. És a lista ne m t e l j e s !
Az irodalomtörténészek, életrajzírók többnyire egyetértenek abban, hogy Dickens küzdelmes, nehéz gyermekkora lényeges, alapvető élmény volt sok regénye számára. Szépen í rja erről Stefan ZWEIG [2]:
D i c k e n s n e k » g y e r m e k k o ra volt t u l a j d o n k é pp e gye tlen t r a g i k u s a n 'költői é l m é- nye és itt v e t t e t e t t el t e r e m tő a k a r a t a m a g v a a n é ma f á j d a l om t e r m é k e ny t a l a j á- ba n. L e g m é l y e bb lelki v á g ya az volt, m i k o r h a t á s l e h e t ő s é ge és e r e j e a v é g t e l e n be nyilt, ihogy e z t a g y e r m e k k o r t me gb o s s z ú lj a. Segíteni a k a r t r e g é n y e i b en m i n d e n szegény, e l h a g y a t o t t g y e r m e k e n , a k ik — m i n t e g y k o r ő m a g a — i g a z s á g t a l a n ul s z e n - v e d t e k rossz t a n ít ó k, e l h a n y a g o l t iskolák, közönyös szülők, a le g több e m b e r n e m - b á n o m, s z e r e t e t le n , önző m a g a t a r t á sa mi a tt «.
A gyermek igazi felfedezője a szépirodalomban Dickens volt — ezt joggal állapíthatta meg róla VÁRNAI Sándor 1912-ben. [3].
» G y e r m e k a l a k j ai — ol va s ha t ju ' k V á r n ai idézett c i k k é b en — a l e g i g a z a b b a k és l e gt ök é le t e se b be k, a m e l y e k e t a v i l á g i r o d a l om f e l m u t a t h a t ; l e gs z e bb és l e gi g a z i bb k if e je z é s ei a g y e r m e k l é l ek mé l y sé ges p á t h o s z á n ak m ég ott is, a h o l tú l sá go s an n e h é z- kes és bőb e sz é d ű r e t o r i k á ja s a l l a n g j a i b a öltözteti őket.«
Nem szaporítva most a különböző elismerő véleményeket, kritikákat, a régebbi, polgári kritikusok megnyilatkozásainak ismertetését, rá kell m u t a t nu n k arra, hogy Dickens írói nagyságát a marxista irodalomkritika teljes mértékben vallja. Lényegesen más szempontokat, értékelést ad azonban a nagy kritikai realista íróról a marxista irodalomtörténet, m i n t a különféle polgári irányzatok képviselői.
Jó példa erre IVASEVA monográfiája [4], mely azt vizsgálja, milyen helyet foglalt el Dickens a XIX. század közepének angol osztályharcában, hogyan szolgálták értékes, kritikai realista regényei a haladás ügyét.
*
A felszabadulás utáni hazai irodalmunkból sem hiányzik a törekvés Dickens műveinek marxista értékelésére. Főleg az utóbbi években meg- jelen t regények (Az örökösök, Copperfield Dávid) bevezető kritikai mél- tatásai jelentenek figyelemremélt ó adalékokat e tekintetben. Mint igé- nyes és színvonalas, reprezentatív példát eml ít het jük meg BENEDEK Marcellnek a »Pickwick-Club « új magyar kiadásához írt előszavát. [5].
Ennek az előszónak gondolatmenetéből idézzük a következő általá- nosabb, illetve közvetlenül pedagógiai érdek ű megállapításokat:
Dic ken s hisz a n e v e l és e r e j é b e n. Ép pe n, m e r t e b b e n hisz, t á m a d ja ú j ra m e g ú j ra f e l g e r j e dő h a r a g g aí a k o r a b e l i a n g ol n eve lé st, a g y e r m e k - k í n z ó i n t é z e t e k e t, a k o r l á t o lt és k e g y e t l e n i s k o l a m e s t e r é k e t, a k ö z ö mb ös sz ülő ke t, v a g y r o k o n o k a t . D i c k e n s hisz a g y e r m e k e k b e n . I f jú íhősei a z iskol a ellenére 'n e ve l őd nek d e r ék e m b e - r e k k é. Sőt, a b e n n ük r e j lő e r k ölc si e rő egész k ö r n y e z e t ük a l j a s s á g án is d i a d a l m a s - k o d i k ; e zt m u t a t j a T w i s t Ol iv ér t ö r t é n e t e. Hisz a g y e r m e k e k b e n és s z e r e t i a g y e r - m e k e t Diékens. A t á r s a d a l om l e l k i i s m e r e t ét a k a r j a e lta lál ni. Oli vé r, v a g y a kis Nell s z e n v e d é s e i n ek l e í r á sa t á r s a d a l mi és i r o d a l m i 'ha tóe r őv é vá lt. (i. m. X I — X I I I. 1.)
E néhány illusztráló példa alapján is leszűrhető, hogy Dickens kri- tikusai mi nduntal an — éppen regényeinek témájából folyó szükségszerű- séggel — szembetalálják ma guka t a gyermek fejlődésének és nevelésé- nek kérdéseivel. Mégis — ismét természetszerűen — a Dickens-irodalom nagy többsége közelebbről nem pedagógiai, hanem inkább irodalmi, esztétikai oldalról m u t a t j a be a regények problematikáját.
Az óriásivá duzzadt Dickens-irodalomban akadnak természetesen olyan monográfiák is, amelyek szorosan pedagógiai szempontból vizsgá- lódnak. [6].
E pedagógiai szempontú monográfiák közül ehelyütt csupán két, régebbi magyar ta n ul má nyt fogunk röviden jellemezni a következőkben: FINÄCZY Ernő 1908-ban megjelen t monográfiájában (»Charles Dickens« c. t a n u l m á ny az »Emlékkönyv Beöthy Zsolt születésének 60.
évfordulójára« c. kötetben, Bp. 1908. Athenaeum) a magyarországi kon- zervatív pedagógiára jellemző módon m u t a t t a be Dickenst, mint a gyer- meket kiválóan ismerő, szentimentális és vallásos írót. Ebben az ismer- tetésben a na gy író társadalomkritikai nézetei, álláspontja elhalványo- dik és a szerző igyekszik, még torzítások á rán is, a társadalmi megbocsá- tás szellemét minde n tekintetbe n kiolvasni a nagy Dickens-regényekből.
K é t s é g t e l e n, h o g y Di c k e n s m ű v ei tö bb t e k i n t e t b e n e l l e n t m o n d á s o s ak és t ö bb t e k i n t e t b e n n y ú j t h a t n ak a l a p o t r e a k c i ós é r t e l m e z é s e k re is. Mé gi s, Di c ke ns a l a p v e tő m e g h a m i s í t á s át j e l e n t i őt e g y s z e r ű en az a l á z a to s sá g ot dicsőít ő o l y a n f é le v a ll á s os í r ó k é nt b e á l l í t a n i, m i n t azt F i n á c zy te tt e. D i c k e n s va ll á s o s sá ga — ha r c o s , a t á r s a- d a l m i ig az sá g ossá got k öv e t e l ő v a l l á s o s s á g; n e m a z e l n y o m ók igazolása, h a n e m e l l e n - kezőleg: az e l n y o m ó k, a t á r s a d a l mi igazság le leple z ését s z ol gá l ja. A di ck e ns i v a l l á- sosság t á r s a d a l mi ós k r i t i k a i j e l l e g é re me gg yőz ő en m u t a t rá J a c k L I N D S A Y ( C h a r - les Dickens, A b i o g r a p h i c a l a n d c ritica l s t u d y . — N e w Yo r k, P h il . L i b r a r y , 1950. — I., 8. p. 37—41. 1.)
Szorosabban pedagógiai tekintetben is vannak hibás, megalapozat- lan állításai Fináczy tanulmányának. így pl. azt írja, hogy Dickens az embernevelésben nem becsülte az intézményes iskolát. Ez a megálla- pítás — mint később látni f og j uk — hibás, téves általánosítás. Dickens valóban nem becsülte a rossz iskolát, viszont némelykor mu ta t be egész- séges pedagógiai légkörű intézményt is (pl. Strong dr. iskolája a Copper- field Dávidban).
Egy másik magyar irodalmi-pedagógiai monográfia PRÓNAI Lajosé.
(Magyar Középiskola, 1912. 129—138. 1.) Ö több kérdésben reálisabb Fináczynál, l á tja azt, hogy Dickens csupán a torz magániskoláknak, a rossz intézményeknek ellensége. Egyébként ez a t anul mány is Dickens vallásosságát emeli ki legfőképpen.
•
Mindezideig hiányzik az olyan marxista monográfia, amely Dickens műveit a szocialista pedagógia oldaláról elemzi. Ehhez a marxista iro- dalom-pedagógiai kutatáshoz kíván szerény lépést tenni a jelen tanul- mány.
T e r j e d e l m ü nk kor lá tolt v o l t á n ál f o g v a c s u p án a leg főbb p e d a g ó g i ai p r o b l e m a - t i k a f e l v á z o l á s á ra t ö r e k e d h e t ü n k, ezt is D i c k e n s l e gn é p s z e r ű bb, l e g f ő bb r e g é n y e i v el k a p c s o l a t b a n .
K ö v e t k e z ő f e j t e g e t é s e i nk m e n e t e : az I. r é s z b en i d őr e n di s o r r e n d e t k ö v e t ve j e l l e m e z z ük r ö v i d en i r o d a l o m p e d a g ó g i a i l ag a D i c k e n s - m ű v e k e t. A I I . r é s z b en a d i c k e n s i p e d a g óg i ai g o n d o l a t o k n a k összefoglal ó e s z t é t ik ai és p e d a gó g ia i, v a l a - m i n t n e v e l é s t ö r t é n e ti m e g v i l á g í t á s á v al a n e ve l és t á r s a d a l mi f u n k c i o n á l á s á ra j e l- lemző a d a t o k a t és s z e m p o n t o k a t i g y e k s z ü nk k i k r is t á ly o s í t a n i.
I.
Dickens gyermekkora az 1820-as évekre esik. Az angol kapitalizmus gyors üt emű kibontakozásának, az ún. ipari forradalomnak és az ezzel együtt járó válságoknak kora ez.
A napoleoni háborúkat követő válság nemcsak a tőkéseknek okozott veszteséget, nemcsak a kialakuló nagyüzemi munkásosztályt sújt otta nyomorral, hanem széles kispolgári, kishivatalnoki tömegeket is. Dickens apja kistisztviselő, kispolgár, akit a jelzett viharok alaposan megtépáztak, anyagi romlásba döntöttek. Az adósok börtönébe került. Ilymódon a kis Dickens is gyermekkorban megismerkedik már az élet komoly, anyagi gondjaival; 12 éves korában nem tanulhat tovább, inasnak a dj ák. A nagy írónak nem volt tehát gondtalan, boldog gyermekkora. Fiatalkori fájdal- mas emlékei mély nyomot hagytak érlelődő szellemében. Ezek tükröződ- tek később, a 30-as, 40-es években és ezután, még később írt regényei- ben is.
Regényírói működésének kezdete a chartizmus [7] kialakulásának korára esik. 1837-ben jelentek meg a chartisták a politikai élet porond- ján és ugyanebben az évben jelent meg a TWIST OLIVÉR. Ebben a regényben, mely az egymásutáni kalandos események sorozatával az ún. »pikareszk« (kaland) regényekre emlékeztet, a 30-as évek angol kapitalista fejlődésének, a szegénység embertelen, rideg sorsának művészi rajza található.
A címszereplő, Twist Olivér — törvénytelen gyermek. Egy ismeret- len nő szüli, egyházközségi otthonban. Az anya belehal a szülésbe.
A gyermek a szegényházban nevelkedik. A szegényotthon vezetője a szív- telen egyházfi, Bumble ú r, az árváknak az ABC sorrendjében adott nevet.
A »Twist« nevet is az ő ötletéből kapt a hősünk.
Az egyházközségi iskola nyomorúságát és embertelen bánásmódját könyörtelen realizmussal ábrázolja Dickens:
»Hogy hívnak?« — kérdezték Olivértől. A gyerme k megijedt a sok embertől, az egyházfi er re megütötte. Olivér felsírt fájdalmában, halkan és bizonytalanul válaszolt. Az egyik látogató úr szamárnak nevezte.
»Ez remek mód arra, hogy egy gyermeket megnyugtassunk és jókedvre derítsünk« — fakad ki keserű iróniával Dickens e jelenetnél.
Kb. 9 éves korában egy koporsókészítőhöz ad j ák Olivért tanoncnak.
Innen megszökik a rossz bánásmód miatt. Londonban Fagin rablóbandá- jába kerül. Ott jobban bánnak vele, mint a szegények iskolájában, de a gyermek mégis tiltakozik a becstelen életmód ellen. Az első lopásra a társak magukkal cipelik Olivért. Árt at lanul elfogja a rendőrség. Szé- pen ábrázolja az író a gyermek védtelenségét, mikor hiába kiált segít- ségért az utcán.
A rablótársaságból megszabadulva egy jótékony könyvkereskedőhöz kerül, aki gondosan ápolja. A rablóbanda azonban ismét elragadja Oli- vért. Nagy betörésre viszik magukkal, de a rablást felfedezik. A gyermek sebesülten a rablásra kiszemelt ház úrnőjéhez kerül. Kitudódik á r t a t- lansága. Hosszú bonyodalmak után kiderül, hogy Olivér gazdag örökség- nek a várományosa.
A regény teljes igazságszolgáltatással végződik: a rablók rendőr- kézre kerülnek, fe la ka szt ják őket, Olivér gazdagon és boldogan él jóte- vőjével. Az embertele n egyházfi, Bumble úr, elszegényedik, végül ő is a szegényházban hal meg.
Az utolsó jelenet érzelmes vízió: Ágnes, Twist Olivér anyja, emlékét falusi templomban márványtábla hirdeti. Az író az anya emlékének szánja a végszavakat:
»De ha igaz, hogy a halottak lelke néha visszatér a földre . . . Azt hiszem, Ágnes lelke ott lebeg néha ebben az imádságos szögletben. Igen, én elhiszem ezt, bár Ágnes gyarló volt és a kis sziget az Isten házában van.«
A regény élesen leleplezi a polgári jótékonysági intézményekben, a szegények iskoláiban uralkodó embertelen bánásmódot. Ezzel egyúttal a vallásos képmu tat ást is. Társadalmi kritikája élő módon hat az olva-
sóra, még a szentimentális befejezés, törés ellenére is.
A nevelés társadalmi funkciója szempontjából fontos mozzanatai a regénynek:
a) A törvénytelen, szegény gyermekek sorsa a kapitalista »jótékonysági«
intézményekben, b) Az inas helyzete,
c) Twist Olivérnek jobb sora a rablók közt, mint a szegények iskolájá- ban. Mégis elszökik.
d) A kalandok után, Olivér tisztalelkű, romlatlan marad. Vannak jó emberek, akik pártfogolják. Örökséghez jutva, élvezi az »erény jutal- mát«. Ez utóbbi jelenti a romantikus, nem reális vonást, törést, — ebben mutatkozik meg a polgári közönségízlésnek tett engedmény Dickens részéről.
A NICKLEBY MIKLÓS-ban a kegyetlen, durva, üzleties nevelő kíméletlen elítélése bír különös pedagógiai érdekkel.
Az anyagias, valóságos uzsorás pedagógus, Squeers nevelői módsze- reit m u t a t j a itt be az író. Ez az iskolamester üzletnek tekinti a nevelést. Lehetőleg törvénytelen, vagy olyan gyermeket vesz magához jópénzért, akikkel a szülők nem törődnek.
Éppen egy vendéglőbe vezet el a történet, amikor a tanító gondjaira
• bízott gyermek tüsszent. A tanító ráförmed, mire a gyermek sírni kezd.
Erre még jól el is veri ráadásul a tanító.
Egyszercsak új »kuncsaftot« jelent a pincér és ekkor ké pm ut at ó módon a tanító megváltozik, egyszerre az idegen előtt kedves lesz a gyer- mekhez; a gyermek sírását azzal magyarázza, hogy a szüleitől való elvá- lás miatt fakad t könnyekre.
Az idegen látogató két mostohagyermekét akarná rábízni a tanítóra. Az étvágy nálunk nem számít — mondta Squeers. Dickens hozzáteszi, ez igaz is, mer t akármennyi volt a gyermekek étvágya, az adag minden - képpen nagyon kicsi. Squeers intézetében csak egyszer egy évben írhattak haza a gyermekek, Karácsonykor, akkor is csak azért, hogy megírják, milyen jól vannak. (IV. fejezet.)
A főhős, Nickleby Miklós, odaszegődött ehhez a durvalelkű uzsorás- pedagógushoz, de nem sokáig bírja nézni a kíméletlenséget, verést.
Az egyik gyermeket, Smike-t, megszabadítja a főnöke kezei közül, m a j d a gyermekkel együtt otthagyja az »iskolát«.
Következő regényében egy kislány, a kis Nell szomorú élete, öröm- telen gyermekkor a nyer megrendítő, realista ábrázolást. (Az »ÓDON RITKASÁGOK BOLTJA« c. regényében, angol címe: »Antic curiosity shop.«)
Az író m i n d j á rt a regény elején hangot ad a szegény gyermekek sorsa iránti részvétének, annak, hogy mennyir e káros következmények- kel jár az időelőtti súlyos gondokban való őrlődés:
Az id. r e g é ny I. f e j. - b e n (10. 1.) ezt o l v a s h a t j u k : » mi n dig elsz omo rít, v a l a h á n y- szor azt l á to m, hogy a pólyá ból alig k i k e r ü lt g y e r m e k e k e t r á s z o r í t j ák az é let k o m o l y f ogla lk oz ása ir a. Ez k á r á ra v a n b i z a l m u k n a k és t e r m é s z e t e s s é g ü k n e k, s a r r a k é n y- szeríti őket, hogy r é s z t v e g y e n ek g o n d j a i n k b a n , m i e l ő tt k é p e s ek l e n n é n ek r é s z t v e n ni ö r ö m e i n k b en . . .« Azt is l á t ja a z o n b a n Dic ke ns , hogy a g y e r m e k k o m o l y a b b f o gla l - k o z t a t á s á n ak m é l y e bb t á r s a d a l mi okai v a n n a k , a sz e gé ny e m b e r e k n él ez s z ü ks é g- szerű k ö v e t k e z m é n ye a család gazdasági h e l y z e t é n e k.
A kis Nell gyermekkor a magánosan, örömtelenül múlik. Erőtlen kis alakjára valósággal rátelepszik a félelem, a korai gondok egészen elnyomják kedélyét. Nagyapja kártyaszenvedély rabja lesz. Az uzsorás Quilp kihasználja ezt és tönkreteszi őket.
A csőd elől a nagyap a unokájával, Nell-lel vánd orút ra kel. E v án- dorlásuk közben vetődnek el egy falusi iskolába, ahol a tanító egy napra befogadja őket. Szemléletesen m u t a t j a be az olvasónak Dickens a falusi iskola sivár életét és a jólelkű, de ügyefogyott tanító gondjait, nehéz vesződségét:
A s z e r e p l ők e lő tt a f a l u s i iskolai o k t a t ás a k öv e t ke z ő k é p b en t á r ul f e l :
» . . . m e g k e z d ő d ö tt a z ü m m ö g é s, az o l v a s á s, a kí vül r ől va ló t a n u l á s, a z e l f o j t o t t vi ho gás és a l o p v a va ló j á t é k, s e s o k f é le z a j b a n úgy ült o tt a t a n í t ó, m i n t a g y e n - ge s é gnek és az e g y ü g y ű s é g n ek m e g t e s t e s ü lt p é l d a k é p e . «
Szinte jelképes e r e j ű v é dagad az olvasó számára a kis Nellnek és nagya pjá nak bolyongása, menekülése: az uzsorások, az embertele n kapitalista viszonyok elől menekül voltaképp a nagyapa unokájával együtt. A gyenge szervezetű kislány végül is belehal a sok nélkülözésbe, .szenvedésbe.
A n e v e l és t á r s a d a l mi f u n k c i ó j á n ak ki é le z e tt á b r á z o l á s á ra vall D i c k e n sn é l, hogy ez az első r eg é ny, a m e l y a g y e r m e k h ős h a l á l á v al végződik [8],
*
Már a chartista-mozgalom hanyatlásának idején, Dickens amerikai út ja ut án jelent meg a CHUZZLEWIT MÁRTON. (1843.) Általában sok tekintetben a Twist Olivérhez hasonló kalandos regénynek tekinthető. Pedagógiai szempontból különösen az »erkölcsös« — moralizáló nyárs- polgár, kenetteljesen bőbeszédű al akj a, képmutat ó jelleme és e beállí- tottságának megfelelő nevelése figyelemreméltó.
Pecksniff valami különlegesen naiv, szentimentális-romantikus szemléletben nőtt fel. G ye rme kkor ában azt hitte (i. m. VI. fejezet) pél- dául, hogy az ecetbe savanyított hagym a fán terem és minden elefánt úgy jön a világra, hogy a hátán van a bevehetetlen torony. A végén rá j ött arra, hogy ez csak ábránd, képzelődés . . .
Az író se m m e n t e s ^azonban ezzel k a p c s o l a t b a n a s z e n t i me n t á l i s, r o m a n t i k u s s z e ml é l e t t ől:
Azt í r j a, hogy e g y e r m e k k o r i ké p z e l ő dé s e k, l á t o m á s ok a n e h éz n a p o k b a n is v ig a s z t a l á s ul szolgáltak, (i. m . 112.)
Pecksniff urat ironikusa n jellemzi Dickens: »A legpéldásabb ember volt, gazdagabb erényes tanításokban, mint egy iskolai gyakorlat .« (í. m.
II. fejezet, 16. 1.) Lányainak neveltetése visszataszítóan képmutató, nem őszinte légkörben folyik ; Pecksniff minden jelentéktelen eseményből valami banális erkölcsi tanulságot akart kihámozni és ez a nevetségesen unalmas moralizálás természetszerűen nemcsak hatástalan marad leá- nyaira, ha nem egyenesen kétszínűvé, alattomossá teszi őket, sőt lázadóvá apjukka l szemben. (Vö. i. m. X X X . fejezet.)
A regény ilymódon a kétszínű moralizálást teszi gúny tárgyává és azt példázza, hogy csak az őszinte családi, pedagógiai légkör járhat a kívánt eredménnyel.
*
A szülői önkény és zsarnokság egyébként úgyszólván állandó t é má ja Dickens kri tikájának. Egyik történelmi regényében, az ebben a korban megjelent BARNABY RUDGE-ban is egy ilyen zsarnoki szülő elítélésével találkozik az olvasó.
Mr . C h e s t e r 'kiátkozza és e l z a v a r j a f iá t, m e r t önálló u t a k o n a k a r j á r n i:
" H a e l h a t á r o z t a d, hogy s a j á t, e g y é ni u t a d a t k ö v e t e d, a k k o r k öv e sd és á t k o m at is hoz zá k a p o d« — szól az e m b e r t e l e n ül r i d e g l e l kű a p a g y e r m e k é h e z, (i. m . X X X I I . fe j. )
*
Az 1840-es évek végén Dickens realista vonásai elmélyülnek, kiéle- sednek. Ez megmutatkozik mind a témában, mind a téma kidolgozásának, a szerkezetnek is a finomodásában, a korábbi kalandos elemeknek és bizonyos mértékig a szentimentalizmusnak háttérbe szorulásában is.
Ilyenféle elmélvülési törekvések tapasztalhatók az 1849-ben megjelent nagy regényében, a DOMBEY ÉS FIA c. művében.
Ebben a könyvben azt m u t a t j a be realista kritikai éllel, hogy a gond- talan, jólétben élő gyermeket is meg ront j a a kapitalista nevelés túl t er- helése, szívtelensége. A nagykereskedő Dombey »sokat foglalkozott bőrökkel, de a szívekkel annál kevésbé. Ezt a fényűzési cikket az éretlen fiúknak-l ányoknak. a nevelőintézeteknek, meg a könyveknek hagyták.«
(i. m. I. fejezet.)
Természetes, hogy az ilyen rideg üzleti szellem szükségszerűen ked- vezőtlen nyomot hagy a családi nevelésben, abban, ahogyan a rideg üzletember, Dombey, saját gyermekeit kezeli.
Másképp neveli lányát, Florence-t és másképp egyetlen fiát és örö- kösét, a kis P á l t:
Dombey elhanyagolja leánya nevelését és teljes anyagi súlyával egyetlen örökösének, az árván maradt kis Dombey Pá lnak nevelését a k ar j a irányítani. Gondosan őrködik azon, hogy a gyermeket óvja
»az alantasabb« társaságtól. Amikor a kis Pál d a j k ája a gyermeket saját családjához viszi látogatóba, a gőgös kereskedő kidobja a d aj ká t, mert a gyermeket n e m neki való környezetbe vitte. (VI. fejezet.)
Kényeztetve, elzártan, magánosan (csak Florence né njével játszhat) fejlődik Pál; »Az idő őrködő és figyelő tekintete azalatt — a kisfiú álma lassanként változáson ment keresztül. Egyre több és több világosság hatolt bele és egyre határozottabb álomképek kezdték alvását zavarni;
szunnyadása körül egész r aj a zsongott a tá rgyaknak és benyomásoknak, így haladt át lassanként a csecsemőkorból a gyermekkorba és így lett belőle beszélni, járni, elmélkedni tudó Dombey.« (VIII. fejezet.)
Lehelletnyi finomsággal a magános, passzív jellegű fejlődést, kibon- takozást éreztetve, szunnyadásként jellemzi a gyermek felcseperedését
az író.
Dombey apai szeretete is önző, gőgös jellegű volt. Abban, hogy gon- dos nevelést akar t adni fiának, csak az örökös felnevelésének hiúsága vezette.
A gyermek néha nehéz kérdéseket tett fel apjának. Egy szép napon megkérdezte tőle: Mi a pénz? Dombey először azt válaszolja, hát arany, ezüst, meg rézguineák, schillingek, félpennyk . . . De Pált a válasz nem
elégíti ki, tovább kérdez: »Mi nekünk a pénz?-« M a j d : Mit tehet a pénz?
Apja jellemző módon azt válaszolja: A pénz. Pál? bármit megtehet ére t- tünk. A kisfiú okoskodva mégsem nyugszik meg a válaszban és még~
tovább kérdezgeti: Akkor miért nem me nt ett e meg a pénz anyámat? Ha a pénz jó dolog: és n em kegyetlen, mindent megtehet, akkor miért nem men tet t e meg an yá m a t? — tűnődik az okoskodó kis Pál.
Az apa bizonyos t émá kat, így a halált, nem engedi szóba hozni Pál előtt, nehogy eltűnődjön ra j t a . [8].
Pált 5 éves korában egy idősebb nő intézetébe helyezi el apja. Itt azt vallják, hogy a gyermek lelkét erőszakkal kell felfeszíteni, mint valami osztrigát.
Pál itt is magános, és tépelődő, egyr e tépelődőbb.
Egyszer azt m o n d j a a tanítónőnek: azon gondolkozik, milyen öreg lehet a néni? Erre re nd re ut as ít j á k: ilyesmit nem illik mondani. Pál azon- ban nem marad adós a válasszal: az sem illik, hogy mindig maga eszi meg a pecsenyét, meg a pirítottkenyeret — válaszolja a tanítónőnek. Erre az mérgesen r e nd r eu t a s í t j a: J o b b lesz, ha eszében t ar t j a a mesét, ahol a veszett bika halálra tiporta a kisfiút, m e r t mindig kérdezett.
Pál éles logikával reagál erre: Ha a bika veszett volt. honnan t udha tt a, hogy a fiú kérdez? Egy veszett bikához még senki sem ment kérdezni.
Nem hiszi el ezt a mesét [9].
A magánosan, elzártan nevelt Pál a játszótársakat elküldi mag a mellől. Az egyedüllétet kedveli. Sokat tűnődik azon, hogy mit mondanak a hullámok.
Hat éves korában Pált Blimber dr. intézetébe viszik. Az intézet a »gyorsfejlesztő« módszer alapján áll; egész nap magoltatják a gyerme- keket. »A természetet egyszerűen semmibe sem vették.« (XII. fej.) [10]
Blimber kisasszony, az intézet tulajdonosának leánya »holt nyelvek sírboltjában való búvárkodás folytán maga is száraz és homokszínű lett valamelyest
A gyorsfejlesztő módszernek meg is lett a következménye: a fiúk átlag 3 hét alatt tökéletesen elvesztették jókedvüket, 4 hónap alatt elke- seredtek, 5 hónap múl va kész vén, embergyűlölővé lettek. A tanév végén pedig a növendékek a r r a a következtetésre jutottak, hogy a költők és böl- csek művei nem egyebek, mint egy csomó mondatrész és beszédrészr
aminek máskülönben semmi értelme a világon, (i. m. 193. 1.) [11].
Éles jellemzéssel állapítja meg az író: Pál sohasem tudta, mer r e néz Blimber Cornélia kisasszony szeme, voltakép azt se, van-e szeme a szem- üvege mögött. Szépen jellemzi ez az apróság az iskolának a gyermektől való távolságát, idegenségét.
Mulatságos jelenetekbe n sincs hiány az intézetben. Az ebédnél tanulmányokról, klasszikusokról beszél az igazgató. Valósággal bu r - leszkbe illő jelenet, ahogyan egyszer a rómaiakról beszélt. Az egyik fiú- nak a falat cigányútra ment, kínlódott, nem m e r t köhögni, nehogy zavarja az igazgató fennkölt előadását.
Egyszerre több könyvet is kiadnak a kis Pálnak tanulásra. Mikor így nem megy a tanulás, Cornélia kisasszony észbekap: ö n n ek jobb lesz egyenként átvenni ezeket a könyveket — mondj a. [12].
A í'iúk között nincs igazi közösségi szellem, csupán együttesen nyög- nek a szigorú, magoltató intézmény súlya alatt. Blimber dr. nem akarta a kárát a fiúknak, »de valami sajátságos gondolkodásnál fogva úgy nézte a fiúkat, mintha ők is filozófiai doktorok lettek volna valamennyien és felnőttek gyanánt jöttek volna a világra«, (i. m. 222. 1.) A gyermekek szülei helyeselték a gyors módszert és csoda lett volna, ha a tudós ráj önne tévedésére.
Pál öreges, koravén lett, egyre zárkózottabb. a gyermek képzeleté- nek arabeszk világában élt. [13].
A félév végén Dombeyről jellemzést adott az iskola. Ebből ki t űnt az, hogy felfogása és tanulási képessége megvan. Negatívumként az
»alacsony társaság« keresésére való hajlamot emelték ki.
A magános, koravén kis Dombeyről megállapították, hogy »ó-divatú«.
Ettől kezdve a kisfiú arra törekedett, hogy szeressék. Valósággal meg- ható ez a törekvése, mely ettől kezdve elkísérte haláláig. [14]
A rendkívül túlterhelő, megerőltető nevelésnek idegkimerülés és betegség lett a vége; a vézna, t üdőbaj ra hajlamos kisfiú ágynak esett és a gondos ápolás ellenére is meghalt.
*
A chartista-mozgalom döntő veresége (1848.) után, a reakció erősö- dése idején jelent meg Dickens egyik legolvasottabb, legnépszerűbb- műve, a COPPERFIEL D DÁVID.
Sok p ol g á ri i r o d a l o m t ö r t é n é sz ezt t a r t j a l e g j o b b m ű v é n e k. C h e s t e r t o n s z e r i nt ez Dickens l e g j o b b »könyve«, vi sz ont l e g jo b b » r e g é n y « - n ek az ö r ö k ö s ö k - et t a r t o t t a .
A pedagógiai problémák mindenesetre igen sokoldalúan fonj ák át az egész művet, főleg az I. kötetet. Valóságos szintétikus irodalmi műnek, pedagógiai regénynek t ek i nt h e t j ük ezért. Önéletrajzi jellege személyessé, közvetlen melegségűvé avatj a . Sokhelyütt megragadja az olvasót a lelki jellemzés finomsága, az író karakterizáló érzéke.
A mű voltaképp a címszereplő, Copperfield Dávid lírai emlékezésé- vel kezdődik. Gyermekkor a ködös messzeségében any j án ak és d aj k á j á- nak, Peggotty-nak alakja rajzolódik eléje egy-egy tipikus jelenetben:
»Ahogy v i s s z a p i l l a n t o k g y e r m e k k o r o m ködös mes sz es ég éb e, m i n d e n e k e l ő tt k ét női a l a k j e l e n i k m e g t is z tán és k i v e h e t ő en az e m l é k e z e t e m b en — az első é d e s a n y á m, sz ép h a j á v a l, f i a t a l o s t e r m e t é v e l, a m á s o d ik pe di g P e g g o t t y , t e r m e t n e k e g y á l t a l án n e m n e ve z he tő f o r m á i v a l, k o r o m f e k e t e sz e mé ve l, a m e l y s z i n t e e l s ö t é t í t e t te egész á b r á z a t á t, k i v é ve pi ro spo zs gás orc áit, m e l y e k a k ét izmos, k e m é ny k a r j á v al e g y ü tt oly r o po gó s- v ör ös re é r t e k, hogy vá lt ig azon c s od á lk o z t a m, a l m a h e l y e t t m i é rt n e m őt csipkedi k i n k á bb a m a d a r a k .«
A k i s g y e r m e k s z e m é b en e z e k k e t t e n sz i nt e t ö r p é v é z s u g o r o d t a k , a m i n t j á t é- k os a n l e t é r d e p e l t ek e lőtte a p a d l ó n. » N em t u d n ám m e g m o n d a n i •— f o l y t a t ó d ik a v i ss z a e ml é ke z és —, hogy c s a k u g y a n e m l é k s z e m -e P e g g o t t y f e l ém n y ú j t o tt m u t a t ó- u j j á r a, d e m ég m a is t i s z t án é r z em a z é r i n té s ét az u j j a h e g y é n e k, a m e l y a sok v a r - r ástól, t ű s z u r k á l á s t ől ol ya n é r d e s s é vá l t, m i n t egy p a r á n yi t o r m a r e s z e l ő . «
Az olvasó e jelenetet olvasva, igen képszerűen lát ja maga előtt a totyogó kis Dávidot. Bámulatba ejt szinte egy-egy ilyen, valósággal kitapinthatóan aprólékos, csodálatosan megfigyelt jelenet. Fel is merül- het az olvasóban a kétely: talán ezt a bámulatos aprólékosságot már a fel-
nőtt, a tudatos művész, az író szerkesztette hozzá a bizonyára elmosódot- tabb régi emlékképhez? Dickens mintha érezné, és maga mellett hallaná is némely kritikus olvasó kételyét, m i n d j árt hozzáteszi a jelenethez:
»•Lehet, hogy m i n d e z c s a k p u s z t a ké p z e lő dé s, ámfoár az a g y a n ú m, fhogy a l e g - több e m b e r e m l é k e z ő t e h e t s é ge s o k k a l m é l y e b b re vissza t u d n y ú l ni a g y e r m e k - k o r á b a, m i n t a h o gy á l t a l á b an t a r t j á k, — a m i k é nt a r r ól is m e g v a g y o k győz ődve, hog y az e gé sz en kicsi g y e r m e k e k között n a g y o n s o k n a k b á m u l a t o s an p o n t o s és é l es a m e g f i g y e lő képessége .« (i. m . II. fe jez et. )
D i c k e n s n e k a k o r a i g y e r m e k k o r r a v a ló e ml é k e z é s é r ől és az é les m e g f i g y e l ő- k é pe s sé g r ől t e t t m e g á l l a p í t á s a it n a p j a i n k s z o v j e t g y e r m e k l é l e k t a na is n a g y m é r t é k- ben m e g e r ő s í t i. R U B I N S T E I N és m u n k a t á r s a, K O M M , azt t a l á l ta (a G e r c e n P e d a - gógiai Fői sko lá n), hogy 252 h a l l g a t ó n ál a m e g k é r d e z e t t ek 22,5 s z á z a l é k á n ak v a n n a k e ml é kei a 3 é v es k o r előtti i d ő r ő l; 45,3 s z á z a l é k n ál az e m l é k ek első k o n k r ét n y o m a i visz ont a 3—4 év közötti é l e t k o r ra n y ú l n ak vissza. T e h át e s z e r i n t a k í s é r l e ti s z e- m é l y e k n ek t ö bb m i n t k é t h a r m ad része, p o n t o s a n 67,8 s z á z a l é ka k o n k r é t en és jól e m l é k e z ik 4 é v es k o r a e l őtti e s e m é n y e k r e.
Copperfield Dávid visszaemlékezéseiben lírai módon jelenik meg a szülői ház, az udvar, a gyümölcsös. Régi őszökre, gyümölcsszüretre emlékszik. Any ja szedi kosárba a gyümölcsöt, Dávid ácsorog mellette és suttyomban bekap egy-egy szem piszkét. Majd
« n a gy szél k e r e k e d i k és m á r is e l r e p ül ia n y á r. J á t s z a d o z u nk a k e r t i f é l h o m á l y- b a n, k ö r ü l t á n c o l j uk a n a p p a l i s z o b á t . « (i. m . II. fejezet.)
Két önálló, saját tapasztalatokból leszűrt véleményéről ad számot Dávid ebből a kisgyermekkorból: az egyik az, hogy édesanyja u j j á ra csavargatja szőke h a j f ü r t j e it és n y ú j t o g a t ja derekát, ebből azt a követ- keztetést vonja le, hogy anyj a büszke a szépségére. A másik véleménye az, hogy any ja is, ő is, egy kissé fél a dajkától, Peggottytól. Anyja, a passzív lélek, a legtöbb dologban aláveti magát a dajka akaratának.
Va l ós zí nű, hogy e k ét öná ll ó v é l e m é ny k i a l a k u l á sa t e k i n t e t é b en D i c k e n s ké s őbbi é l e t t a p a s z t a l a t o k at és go n do la t i á l t a l á n o s í t á si mé l y sé g et m a g y a r áz be le n g y e r m e k Dá v id ké s ő bbi e s z m é l k e d é s é b e. N e m reális, h o g y a k i s g y e r m e k a n y j a f é sü l k ö dé sé bő l, sz ép h a j f ü r t j e i b ő l, m o z d u l a t a i b ól a r r a go n d ol j on , h o gy a n y j a szép- n e k t a r t j a m a g át és büszike e r r e . A z e n e r g i k u s d a j k a és a pa sszív é d e s a n ya k é pe is o ly a s mi , a mi t >a ké ső bbi r e f l e x ió m u n k á l h a t o tt ki, — t e r m é s z e t e s en bi z on y os g y e r - m e k k o r i e m l é k ek n y o m á n.
A kis Copperfield Dávid idilli életét az zavarj a meg, hogy özvegy édesa nyjának Murdston úr kezd udvarolni. Bájos naivitással érzékelteti az író ennek az »átmeneti« állapotnak fonákságát és azt, hogy a gyermek megérzi az őt érintő változás előszelét. [15].
A polgári családok nevelési rendj ének megfelelően, Copperfield szinte véletlenek f olyt án kezdi észlelni az emberek, sőt már a gyermekek közt is meglévő szociális különbséget. Egy kislány-pajtásával, Emmivel való játszása közben a kislány ezt mo n d j a : a te édesapád úriember volt, az én apám pedig halász, (i. m. III. fejezet.) Az embereket elválasztó szo- ciális különbségeken ezután a gondolkodásra, ábrándozásra hajló Dávid sokat eltöprend . . .
Gyökeres változás következik be Dávid életében, amikor mostoha- apja, Murdston úr veszi kezébe nevelését. Csupa idegenség, szeretetlen-
ség, merevség árad a mostohaapa egész lényéből. Ezt érzi meg a gyermek Dávid, ezért üdvözli csak ímmel-ámmal »új papáját«. Visszaemlékezve e korszakra, nagyon jól látja az író:
» . .. t a l án egész é l e t e m re h e l y r e z ö k k e nt v ol n a a j ó k e d v e m, t a l án e gé s zen m ás e m b e r l e tt v ol na b e lől e m, e gé sz é l e t e m r e! h a a k k o r ot t k a p o k tőle (ti. a m o s t o h a - a p á tó l, M u r d s t o n úrtól) e gy jó szót. E g y bizt ató szót, egy k i s m a g y a r á z a t, b á t o r í t á s, egy k i s m e g é r t és g y e r m e k i t u d a t l a n s á g om i r á n t, egy sz íves i ste nho z ott , v a g y egy m e g n y u g t a tó szó, hogy c s a k u g y a n az én o t t h o n o m — a k é p m u t a t ó e n g e d e l m e s s ég h e ly e t t , t a l án őszinte k ö t e l e s s é g t u d á st v á l t o tt v oln a ki b e lő lem a ttól f o gv a , s t a l án tisz tele tet é b r e s z t e tt v o l n a b e n n e m , a gyűlölet helyett.«
A mostohaapa alapelve a sokat hangoztatott jellemszilárdság volt.
a nevelés terén. Dávid a maga gyermekfejével nem sokat értett e sokat hangztatott szó pontos jelentéséből. Azt azonban sejtette, hogy mostoha- apja szóhasználatában ez a szó csupán az erőszakosság más elnevezése;
a zsarnoki hajlam, az önkény, a komor, rideg, kihívó lelkialkat más neve.
A kedélytelenség és »jellemszilárdság« az új otthoni levegőt meg mér- gezte, a vallásosságot is rideggé, szigorúvá, sőt gyűlölködővé tette. (i. m.
IV. fejezet.)
Ez a légkör tette valóságos kínszenvedéssé magát a lecketanulást és kikérdezést. Ennek következtében vallhatta Copperfield Dávid, hogy
»mogorva, dacos, bamba és konok gyermekké váltam«, (i. m. IV. fejezet, 67—68. 1.)
A mostohaapa igyekezett minél előbb szabadulni Dávidtól. Creakle úr intézetébe adták tanulni. Ebben az intézetben még fokozottabban volt meg a szeretetlenség és durvaság, mint odahaza. A kis Copperfield Dávid hamarosan sok rémséget tud meg Creakle úrról társaitól; ami még szo- morúbb, hogy ezek a mendemondák megfeleltek a valóságnak:
Megtudta Dávid társainak elbeszéléséből, hogy Creakle úr valóságos vadember, hogy »úgy kaszabolja jobbra-balra a fiúkat maga körül, nap- nap után. mint egy lovaskatona az ellenséget . . .« »Hogy máshoz sem ért, csak a verekedéshez, m er t tudatlanabb, mint az iskola legkisebb tan u - lója.« Creakle úr született ellenségének tekintett voltaképpen mindenkit, tanítókat, gyermekeket (legfeljebb a falábú Tungay tanító és a gazdag és előkelő Steerforth kivételével) és nincs más öröme az életben, mint a gonoszkodás, a rosszindulat és a kedélytelenség.
Világosan látta Dickens, hogy Creakle — és a hozzá hasonló isko- lák — főhi bája a kegyetlenség és erőszak volt:
»Egy o ly an i s ko l á b a n, a m e l y e t p u s z t a k e g y e t l e n k e d é s s el és e r ő s z a k k al igaz- g a t t a k , n e m s o k a t l e he t t a n u l n i , a k ár os t ob a t ök f i lk ó a z i ga z g a t ó j a, a k ár n e m . Azt h is z e m, ezek a f i úk is 'csak olyan t u d a t l a n o k v o l t a k á l t a l á b a n, m i n t b á r m e ly m ás iskola ta n ul ói . « (i. m . V I I . f e je z e t , 127. 1.)
Nemsoká marad azonban Dávid a Creakle-féle szörnyű iskolában.
Mostohaapja erre iß sajnálja, a pénzt. Inasnak adják. Felnőtt korában is, mikor már sokat csalódott és szinte kiveszett belőle a csodálkozás képes- sége, felháborodik Dávid az emberek részvétlenségén, azon, hogy senki sem emelt szót annakidején az ő érdekében. Pedig rendkívül tehetséges gyerme k volt, éles megfigyelőképességgel, gyors észjárással, érzékeny,
nagyon könnyen sebezhető kisfiú. E sok jótulajdonság ellenére hagyták volna elkallódni, (i. m. XI. fejezet, 198. 1.)
Nagyon keservesen érezte magát inaskorában a kis Copperfield Dávid. Regénybeli elődjéhez, Twist Olivérhez hasonlóan, megszökik.
Gyalog, vándorútra indul. Különösen megdöbbentő epizód — megrázóan ábrázolja a gyermek védtelenségét —, hogy útközben egy uzsorás- kereskedő fillérekért veszi meg tőle kabátját, ezzel megfosztja legszük- ségesebb ru hada rabj át ól is a teljesen kiszolgáltatott gyermeket.
A jó sors azonban révbe j u t t a t j a hősünket. Megtalálja nagynénjét, aki magához veszi, megsegíti, m a j d jó, előkelő nevelőintézetbe adja.
Az új intézetben, Strong doktor iskolájában, egész más a bánásmód, mi n t Creakle-nél.
S t r o n g i nt é z e t ét — v a l l j a D á v id — n a gy o n k o m o l y a n és 'tisztességesen v ez e t - t é k, t a l p r a e s e t t , egé szs éges n e ve lői r e n d s z e r a l a p j á n: » m i n d e n b en a f i úk be csü le- t e s s é g é re és j ó h i s z e m ű s é g é re h i v a t k o z t a k és n y i l t a n a z t v a l l o t t á k, h o g y m i n d e n k i r ől f e l t é t e l e z ik e z eke t a t u l a j d o n s á g o k a t, a m íg az illető m é l t a t l a n n ak n e m m u t a t j a m a g át e r r e a b i z a l o m r a , — s ez ia m ó d s z er r a g y o g ó an b e vá lt. M i n d n y á j an ú gy é r ez- t ü k, 'hogy közünk van az iskolához, r é s z t v e s z ü nk i r á n y í t á s á b a n, és j ó h í r é n ek és t e k i n - t é l y é n ek f e n n t a r t á s á b a n. í gy a z t án h a m a r o s a n n a g y o n m e g is s z e r e t t ü k . « V a ló sá g- ga l ol ya n g o n d o l a t o k a t p e n d ít itt m e g t á v o lr ól D i c ke n s , a m e l y e k e t M a k a r e n k o is a közösségi ne v e lés a l a p v e tő k ö v e t e l m é n y e i k é nt e m l e g e t e t t : a » k ö v e t e l és és tisztelet elve«, az is k o l á ra v a ló büszk esé g, a közösség é l e t é b en va ló a k t ív r é s z vé t el — ezek a f o n t o s elvek, k ö v e t e l m é n y ek b i z o n y o s f okig e l ő r e v e t í t ő d n ek az i d é z e tt m o n d a - t o k b a n . Mégis, a k a p i t a l i s t a A n g l i á b a n, a S t r o n g é h oz h a s o n ló h u m á n us és s o k t e k i n t e t b e n h a l a d ó s z e l l e m ű i n t é z e t e k b en s e m volt , n e m is l e h e t e t t va l ódi közösségi n e v e lé s: itt c sa k a g a z d a g o k g y e r m e k e i t ne v e lté k, a t á r s a d a l om egé sz közösségétől n a g y m é r t é k b en e l z á r v a. M á r p e d i g, a » f e l n őt t ek t á r s a d a l m á t ó l « f ü g g e t l e n ül n e m b e s z é l h e t ü nk v a l ó di közösségi n e v e l é s r ő l.
Intézeti ta nulmá nyainak eredményei hamarosan meg is mutatkoz- nak Dávid műveltségén. Nagy tekintélyre tett szert a latin költők isme- retében és Strong doktor nyilvánosan meg is dicsérte, mint »nagy remé- nyekre jogosító fiatal tudóst«. Viszont az egyoldalú könyvműveltség hatása mutatkozott meg abban, hogy »unalmas butaság«-nak tartotta a tánciskolát és szórakozottsága folytán rendszerint lógott a cipőfűzője.
<i. m. XVII. fejezet. 336. 1.)
A haladó polgári nevelés hagyományaihoz (pl. Montaigne, Locke, Rousseau) híven, Dávidot is utazásra küldi nagynénje. Hősünk az intelli- genciája, fölényes modora és nagyvonalúsága miatt bálványozott barát- jával, St eerfo rt h-t a l [16] indul útnak, meglátogatja szülőföldjét.
Ezzel v é g z ő d ik a r e g é ny p e d a g ó g i ai s z e m p o n t b ól l e g j e l e n t ő s e bb I. köte te.
A II. k ö te tb en D á v id p á l y a v á l a s z t á s át és h á z a s s á g k ö t é s ét be sz éli el D i c k e n s ; a I II . k ö t e t b en a hős e l r o n t o t t h á z a s s á g á n ak v a g y u n k t a n ú i. F e le s é ge f e l ü l e t e s, e lk é n ye z- t e t e t t , n a i v t e r e m t é s. A b o l d o g t a l a n há z a ss á g tól v o l t a k é pp f e l e s é ge h a l á la m e n t i m e g Dávidot. V é g ül m i n d e n t e k i n t e t b e n boldogul a f ő h ő s: n a g y ír ó vá lesz és boldog h á z a s s á g b an e g y e s ül g y e r m e k k o r i s z e r e lm é v e l. A I I . és I II . k ö t e t b en t a l án e r ő se b- h e n é r v é n y e s ül az a n a i v - s z e n t i m e n t á l is vonás, a m i t a k é s ő b bi k r i t i k u s o k »vi kto- r i á n u s « b e á l l í t o t t s á g n ak n e v e z te k . A mai olvasó s z á m á ra sok része u n a l m a s n a k , t úl »il led elme s«- ne k, t a r t ó z k o d ó n ak h a t .
Pedagógiai szempontból a regény II. és III. kötete is tartalmazza néhá ny pedagógiai probléma továbbvitelét, kibontakoztatását. Különösen
a következő lélektani és pedagógiai szempontok figyelemreméltóak a regény későbbi folyamán (II—III. kötetben):
a) Copperfield Dávidnak némely, gyermekien naiv rokonszenve szét- foszlik tapasztalatainak hatására. A főhős tapasztalatokra, emberisme- retre tesz szert. Kijózanodik, kiábrándul a méltatlan barátból, Steerfor th- ból, aki elkényeztetett, imponálóan nagyvonalú és ugyanakkor jellem- belileg gyenge.
A I I I . k ö t e t b en b o n t a k o z i k ki és m u t a t k o z i k m e g S t e e r f o r t h c i n i k u s s á g a, j e l- l e m g y e n g e s é g e: e l c s á b í t ja, m a j d m e g s z ö k t e ti D á v id g y e r m e k k o r i j á t s z ó t á r s á t, E m m i t . A m i k o r m e g u n j a , m a g á ra h a g y j a a l á n y t. Vé gül utóié ri őt is a »s ors« b ü n t e t é s e:
h a j ó t ö r é st s z e n v e d és h u l l á j át é p p en a k k o r h a l á s s z ák ki a te n g e r b ől, a m i k o r D á vid a r r a sétál.
b) A kezdettől fogva ellenszenves mellékszereplőnek, Heep Uriásnak csalárdsága, aljassága is kibontakozik a II. kötetben. Ebben a szereplő- ben az író a romlott, hízelgő és alamuszian alázatoskodó törtetőt m u tat j a be és ítéli el. Dickensnek a nevelés szerepére vonatkozó felfogására azon- ban jellemző, hogy Heep Uriás gonoszságát nem valami öröklött jellem- beli tulajdonságból származtatja, hanem félreérthetetlenül utal arra, hogy az uralkodó, megtörő és alázatosságot célzó nevelési rendszer for- málta Őt olyanná, amilyen.
R i t k a őszintesé ggel b u g g y a n ki 'Heep Ur i ás s z á j á b ól a v a l l o m ás (II. köte t, X X X I X . f e j e z e t ) :
" Az a p á m a t, m e g e n g e m a s z e g é n y ek f i ú i s k o l á j á b an ne ve lt e k , s az a n y ám is v a l a m i n y i l vá n os j ó t é k o n y s á g ú i n t é z e t b en n e v e l k e d e t t . M i n d h á r m u n k at m i n él n a g y o b b ' a lá z a t os sá g ra n e ve l te k, — e m l é k e z e t em s z e r i n t m ás e g y é b re n e m is igen t a n í t o t t ak b e n n ü n k et reggeltől e s t i g . . .«
c) E regény sem kivétel abban, hogy az olvasót megnyugtató igaz- ságszolgáltatással, a főhős boldogulásával végződik. A jók, a nemeslel- kűek, Dávid és hozzátartozói boldogok lesznek; az ellenszenves, gonosz szereplők viszont elnyerik büntetésüket.
G y il k o s s z a t í r á v al m u t a t j a b e D i c k e n s a gonoszok e l r e t t e n tő s o r s á t: C r e a k l e úr, a t a n í t ó, egy fogjházi bizottság t a g j a k é nt m u t a t j a be D á v i d n ak »c sod ál at os « n e ve l é si r e n d s z e r é t. A b ö r t ö n b en t a l á l k o z ik az olvasó H e e p U r i á s sal és L i t t i m e r r e l ( S t e e r f o r t h gőgös, n a g y k é p ű, e m b e r t e l e n ina sáv al), a h ol ezek f o l y t a t j ák v a l l á s o s- k é p m u t a t ó és » a l á z a t o s « v i s e l k e d é s ü k e t.
Összefoglalásképpen azt mo nd hatj uk , hogy e mű I. kötete kétség- kívül Dickens leglíraibb, legszemélyesebb jellegű pedagógiai regénye.
Líraiságának, önéletrajzi vonásainak megfelelően nagy szerepe van benne az érzelmi emlékezetnek, amely különösen közvetlenné teszi a gyer- mekkori jelenetek báját.
Az é r z e l mi e m l é k e z e t n ek a r e g é ny lí ra isá ga ból folyó jellegét so k i r o d a l o m - t ö r t é n é sz a X X . s z á z a d b an f é l r e m a g y a r á z z a. E v o n á s o k r ól pi. i n d o k o l a t l a n m o d e r - ni z ál á ssal az t á l l í t ja Si l v e r e M O N O D (i. m . 341. 1.), hogy D ic ke n s M a r c e l P r o u s t e l ő f u t á r ja e t e k i n t e t b e n : a C o o p e r f i e l d - b e n is né hol (pl. a P e g g o t t y - h áz fe lidé zése) o l y a n f é le s z e r e p e t tölt b e az e ml é k e z et a t a p a s z t a l a t s zí ne z és éb en, h og y a b e n y o- m á s ok s z in t e az e m l é k e z et á lt al é l n e k. A h a s o n l a t s á n t í t, m e r t D i c k e n s n e m pszi- chologiz ál ó író, m i n t pl. P r o u s t .
Üj korszak kezdődik Dickens működésében és a chartisták leverése, 1848. ut án. Társadalombírálata élesedik, sötétebb, pesszimistább.
1850-es években Dickensnek két pedagógiai érdekességű nagyregé- nye jelent meg: AZ ÖRÖKÖSÖK és a NEHÉZ IDŐK.
Az ÖRÖKÖSÖK [18], mely egyesek, pl. Chesterton szerint a legjobb Dickens-regény — többsíkúan ábrázolja a nevelés problémáit, magát a nevelést, illetve egyes körülmények nevelőhatását. Három gyermek példája emelkedik ki különösképpen:
a) Summerson Eszter törvénytelen gyermek . Rideg és álszent keresztanyjánál nevelődik a kislány, aki mi nduntala n érezteti vele »-tár- sadalmon kívüli« helyzetét, távolt artja a játszópajtásoktól, iskolatársak- tól. Eszter magányosan nő fel és e nevelés következtében passzív, csen- des, szerény, félénk lesz, aki csak ba bája előtt mer i kiönteni a szívét:
» K e d v es Régi B a b á m! O l y a n f é l é nk kis jószág v o l t a m , hogy alig m e r t e m k i n y i t n i a s z á m at és s o h a s e m m e r t e m k i ö n t e ni a s z í v e m e t, s e n k i m ás előtt. S z i n t e sírni l e n n e k e d v e m , h a e s z e m b e j u t , m i l y e n m e g n y u g v ás vol t m i n d i g h a z a é r k e z n em az a z n a p i iskolából, f e l r d h a n n i a lépcsőn a s z o b á m ba és így sz ólni: »Ö, t e d r á ga ke dv es , hűsé ges b a b u s k á m, t u d t a m , hogy t e v á r sz e n g e m! «, a z t án l e k u p o r o d n i a f ö l d re és a k a r o s s z é k n ek t á m a s z k o d va e l mes é lni n e k i m i n d e n t , a m i e l v á l á s u nk óta t ö r t é n t. Mi n di g m e g f i g y e l t e m a d ol g o ka t , — n e m v a l a m i gyors f e l f og á s s a l, ó n e m ! — c sak c s e n d e s e n sz emlélv e, a m i k ö r ü l ö t t em t ö r t é n ik és a r r a g o n d o l v a , b á r c s ak j o b b a n m e g t u d n ék m i n d e n t é r t e n i. S e m m i e s e t r e s e m volt gyors f e l f o g á- som. H a igaz án n a g y o n s z e r e t e k v a l a k i t , a k k o r m i n t h a m e g é l é n k ü l ne az e sz em is.
De m e g l e h e t , hogy ez is c s a k hiú képzelődés.«
Sohasem beszéltek neki anyjáról. Sohasem mutatták meg neki az a n y j a sírját. Még imádkozni se tanították soha más rokonaiért, min t a keres ztanyjáért. Sokszor megpróbált beszélgetést kezdeni a töprengé- seiről Rachelnéval, a szolgálóval, aki mindig elvitte lefekvéskor a gyer- tyát. De ez csak annyit mondott ilyenkor: »Jó éjszakát, Eszter!«
és kiment, magára hagyta.
Iskolás korában is magános mara dt . A szomszéd iskolában, ahova járt, hét osztálytársnője is volt, m i n dn yá j an bizalmasan a kis S u m me r - son Eszternek hívták. Nem ismerte azonban egyik társnőjének a család- ját sem. Igaz, hogy ők idősebbek voltak Eszternél és amint a rendkívül szerény, szinte önmarcangoló kislány megjegyezte, mind okosabb volt nála, de nem ez volt a főok, ami ért nem kerül hetett velük közelebbi barátságba. M i n d j á rt az iskolaév elején szívesen fogadták társai, egyikük az első héten meg is hívta vendégségbe. Ekkor azonban a lelketlen, rideg keresztanya közbelépett: egy kimért hangú levélben lemondta a meg- hívást Eszter nevében, és attól kezdve a kislány nem is ment el sehova.
A ride g k e r e s z t a n y a Esz ter t ö r v é n y t e l en s z á r m a z á sa m i a t t z á r ta el való ság gal a k i s l á n yt a t á r s a s á g t ó l, ezzel az o s t o b a és e m b e r t e l e n »nevelési elvé vel « pedig m é r h e t e t l en k á rt ok oz o t t a k is l á ny közösségi f e j l ő d é s é n e k.
Az alázatosságra nevelés volt Eszter keres zta nyj ának legfontosabb vezércsillaga, elve:
»Alázat, e n g e d e l m e s s é g, ö n m e g t a g a d ás és s z o r g a l m a s m u n k a , c sa k e v ve l l e h e t f e lk é sz ül ni egy i ly e n me g b é l y e g z e tt (!?) éle tre. T e m ás vagy, m i n t a tö bbi g y e r e k ,
E sz t e r, m e r t te n e m a kö z ön sé g es e r e d e n dő b ű n b en s z ü le t té l, m i n t ők. T e n e m t a r - tozol k ö z é j ü k . « í m e, a r ide g, k o n z e r v a t ív p e d a g ó g ia je ll eg z et e s té tel e, m e l y a s z ü l ők
» b ű n é é r t « a szegé ny, á r t a t l an » t ö r v é n y t e l e n « g y e r m e k e t is b ü n t e t ni a k a r j a .
b) Egészen más jellemű a gőgös, gazdag lány, Smallweed Judit . Ő is magányosan, játék nélkül, örömtelenül nő fel. De körülményei foly- t án korán kifejlődik nála a durva, parancsolgató modor, a rideg önzés.
Szívtelenül, ridegen hajszolja a szegény kis szolgálólányt, a kis Charley-t:
»Mit dolgozol m o s t ?« — k é r di J u d i t , f e l é je k a p v a , m i n t egy igazi, gonosz v én b o s z o r k á n y.
»A h á t s ó sz ob át t a k a r í t om az e m e l e t e n , kis assz ony« — v á l a s z o l ja C h a r l e y .
» L e g y en go nd od rá, hog y a l a p o s a n c s i n á ld és n e l op d a z időt. N á l am n e m l e h e t á cs oro gni. I p a r k o d j á l! No e r e d j !« — k i á l t ja J u d i t , t o p p a n t v a e g ye t a l á b á v a l. —
» F e l e a n n y it se é r t ek ti l á n y o k, m i n t a m e n n y i b a j v a n v e le te k.« ( X X I . f eje ze t. )
A két lány közti jellembeli különbség szépen érződik akkor, amikor Eszter őszinte szeretettel, gondossággal tanítgatja, neveli a kis Charleyt:
»Alig n é h á ny n a p j a , h o g y m e g i n t o t t h o n v o l t u n k , a m i k o r e gy e ste f e l m e n t e m a s z o b á m b a, hogy C h a r l e y v á l la f ö l ö tt b e l e p i l l a n t s a k a l e c k e f ü z e t b e, m i k é nt b o l d o- gul. C h a r l e y s z á m á ra k e s e r v e s m e s t e r s ég vo l t az írás, s e h o g y a n s e m t u d o t t b á n ni a tollal, a h á n y at a k e z é be v e t t , m i n d e g y i k m e g b o k r o s o d o t t , r ö g t ön n e k i v á g o tt a ross z i r á n y n a k, ginbe -görbe k a n y a r g á s s a l, a z t án m e g t o r p a n t , f r ö c sk öl t, o l d a l t f a r ol t , m i n t e gy m e g n y e r g e l t s z a m á r. R o p p a n t f u r c s a v ol t l á t ni, m i l y e n Öreg b e t ű k et ró C h a r l e y f i a t a l keze, — r á n c o s, resz kető, t ö p ö r ö d ö tt b e t ű k e t, a d u n d i g y e r e k - k é z.
Pe d i g m ás d ol o gb a n m ó d f e l e tt ü g y e s n ek b i z o n y u l t C h a r l e y , o l y a n f ü r ge k is u j j a i v ol ta k, ho g y alig győ z tem n é z n i.
-— J ól v a n , C h a r l e y , — m o n d t a m , b e l e n é z ve egy s o r n y i O b e t ű be, m e l y e k közt k é p v i s e l ve volt a h á r o m s z ö g l e t ű, né gysz ögl etű, k ö r t e a l a k ú és m i n d e n f é le f a j - t á j ú e l n y o m o r í t á sa a z O b e t ű n e k, — h a l a d u n k , h a l a d u n k . C s a k h a m ég s i k e r ü l ne k e r e k r e f o r m á l n i, m ár tö k é l e t es is l e nn e , C h a r l e y .
K a n y a r í t o t t am n e k i egy O b e t ű t, a z t án C h a r l e y is k a n y a r í t o tt egye t, de az övét n e m a k a r t a r e n d e s e n le í rni a to lla , 'h an e m egy 'hurkot c s i n á lt belőle.
— A n n y i b a j legyen, C h a r l e y . Fog ez m e n n i n e m s o k á r a . « ( X X I . feje zet. )
c) Az uralkodóosztály gyermekeivel ellentétképpen b em u ta tj a a regény egy epizódfigurájában az elhagyatott, árva proletárgyerek, Jo sorsát is.
Ez a nyílt, élesszemű proletárfiú ide-oda hányódik, bolyong célta- lanul:
»— M i k o r j ött Londoniból? — k é r d e z t e m.
— T e g n a p j ö t t em L o n d o n b ól — m o n d t a a fiú, ö n m a g á h oz be sz élve, m e g i n t l á z a s an k i p i r u l v a . — M e g y e k v a l a h o v a .
— H o vá m e g y ? — k é r d e z t em a z assz onytól.
— V a l a h o vá — i s mé t e l te a fiú h a n g o s a b b a n . — M i n d i g c s a k m e g y e k , c s a k m e g y e k , t ö b b e t, m i n t v a l a h a é l e t e m b e n, és m i n d e n c sa k le s e n g e m , csak k e r g e t e n g e m . L e s e l k e d n e k és h a j s z o l n a k m i n d , r egge ltől-e stig, föl s e k ele k , le se f e k s z e m . Most e l m e g y e k v a l a h o v a .« ( X X X I . fejeze t. )
A gondozók és különböző nevelőszülők, mindazok, akikhez elvetődik, vagy akikkel kapcsolatba kerül, csak kihasználják mu n k á j á t, nem t an í t- ják semmire, senki sem gondol a művelésére. Az álszent polgárok még arra sem t a r t j ák érdemesnek, hogy imádkozni megtanítsák, mint az egy párbeszédből kiderül:
