É R T E K E Z É S E K
A TÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉRŐL.
KIADJA
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA .
TIZENEGYEDIK KÖTET.
A II. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL
S ZE R K E S Z T I
P A U E R I M R E
I I . O S Z T Á L Y T IT K Á R .
A M.T.
AKADÉMIAFŐTITKÁRI HÍV A I W A
B U D A P E S T . 1 8 9 7.
3 13 5 02
Budapest. A z A tkenaeum r. társulat könyvnyom dája.
I. szám. Justinianus »Ümnem reipublicae« kezdetű rendelete a jogi oktatás tárgyában. Vécsey Tam ás r. tagtól.
II. » A tudom ányos és irodalm i kitűnőségek jogczime a felsőházi tagságra. Schvarcz G yula r. tagtól.
III. » Az athenei alkotm ánytörténelem korszakai azon csak im ént fölfedezett görög m unkában, m elyet némelyek Aristoteles- nek tu lajd o n ítan ak . Schvarcz G yula r. tagtól.
IV. » A rövid ta rta m ú szabadságvesztés-büntetések s a föltételes elitélés. Tóth L ö r in c z r. tagtól.
V. » További tanulm ány a legújabban fölfedezett 'Ai}r^nío)v nohieím fölött. Sehvarcz G yula r. tagtól.
VI. » A birto k i jogtan kétségei. Székfoglaló értekezés. Iloff'mann Pál r. tagtól.
VII. » Az adóeszmény. Tudományos és gyakorlati szempontból.
Székfoglaló értekezés. Hegedűs Sándor r. tagtól.
VIII. » M agyar tengerjog. Székfoglaló értekezés. N agy Ferencz 1.
tagtól.
IX. » Az otthon védelme a m agyar büntető jogban. Székfoglaló értekezés. F a y e r L á szló 1. tagtól.
X. » A jegybankok nem eséroz-politikája. Földes B éla 1. tagtól.
XI. » K orunk uralkodó eszméi. Székfoglaló értekezés. Asbóth János 1. tagtól.
XII. » Á llam i önkorm ányzat. Székfoglaló értekezés. K uncz Ignácz 1. tagtól.
E R T E K E Z E SEK
A T Á R S A D A L M I T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L .
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
A II . O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
P A U E R I M R E
H . O SZ T Á L Y T IT K Á R .
XI. KÖTET. 1. SZÁM.
JUSTINIANUS
OMNEM RE IPUBLICLE1
K E Z D E T Ű R E N D E L E T E
A JOGI OKTATÁS TÁRGYÁBAN.
ADALÉKUL A JO GI OKTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ.
V É C S E Y TAMÁS
RENDES TAGTÓL.
(o l v a s t a t o t t a ír. o s z t á l y ü l é s é n, 1890. m á j u s 12 é n.)
A ra 60 Icr.
B U D A P E S T . 1890.
É R T E K E Z É S E K
A TÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.
E lső k ö te t. 1 8 6 7 - 1 8 7 0 .
I. Szám. Az uzsora törvényekről. Szinovdcz Györgytől. 1867. 17 1. Ára 10 kr. — II. Szám. A m ag y ar mezőgazdaság. Keleti Kdrolytóí. 1867. 19 1. 10 kr. — I I I . Szám. A nem zet szellem i élete a párisi kiállításon. D r. Kőnek Sándortól.
1868. 42 1. 20 kr. —- IV. Szám. A m agyar Korona országainak legújabb népesedési m ozgalm ai. D r. Kőnek Sándortól. 1868. 52 1. 20 kr. — V. Szám. Jogtudom ány s nem zetgazdaságtan. K a u tz Gyulától. 1868. 38 1. 20 kr. — VI. Szám. A sta- tistik a hivatalos és tudom ányos mivelése. Keleti Károlytól. 1S68. 41 1. 20 k r. ■— V II. Szám. A róm ai jog s az ujabbkori jogfejlődés. Pulszky Ágostontól. 1869.
27 1. 10 k r . —- V III. Szám. Gaius. Rentm dster Antaltól. 1869. 116 1. 30 k r . — IX . Szám. Z ádor György m agyar akadém iai tag emlékezete. Tóth Lőrincztől.
1869. 26 1. 20 kr. —- X. Szám. A törvénykezés reform ja. Ökröss Bálinttól. 1869.
18 1. 20 kr. — X I. Szám. A büntetés rendszerről általában, különösen a h a lá l
büntetésről Poroszországban, üsatskó Imrétől. 1870. 26 1. 20 kr. — X II. Szám.
A bírósági szervezet, különösen a bíróságok m egalakulása. B aintner Jánostól.
1870. 37 1. 20 kr.
M á so d ik k ö te t. 1 8 7 0 — 1 8 7 4 .
I. Szám. A fogyasztási egyletek. D r. Ve'csey Tamástól. 1870. 59 1. 20 kr. — I I . Szám. Az em beri ö n tu d at jelen fokáról. Dr. B a rsi Józseftől. 1870. 27 1 10 kr. — I I I . Szám. K assa város parketkészítése a XV. század kezdetén. Wenzet Gusztávtól. 1870. 43 1. 10 kr. — IV. Szám. Em lékbeszéd Császár Ferenez tisz
teleti tag fölött. Dr. Suhayda Jánostól. 1871. 12 1. 10 kr. — V. Szám. Szemle a m agyar jogászgyülések m unkássága s eredm ényei felett. Tóth Lőrincztől. 1872.
88 1. 30 kr. — VI. Szám. Modern alkotm ányos m onarchiái intézm ények. L a d á n y i Gedeontól. 1873. 28 1. 10 kr. —- V II. Szám. Em lékbeszéd E au K ároly H enrik felett. K a u tz Gyulától. 1873. 16 1. 10 kr. — V III. Szám. A nem esség ország
gyűlési fejenként való m egjelenésének m egszűnése. H a jn ik Imrétől. 1873. 18 1.
10 kr. — IX . Szám. A részvénytársulati ügy törvényhozói szem pontból.
Dr. Matlekovits Sándortól. 1873. 32 1. 10 kr. — X. Szám. Mezőgazdasági statistik a a nem zetközi kongressusokon. Keleti Károlytól. 1874. 32 1. 10 kr. —- X I. Szám. A székely kérdés. Galyóczy Károlytól. 1874. 24 1. 10 kr. — X II. Szám.
Az em beri é lettartam és a halandóság kiszám ításáról. 4 graphicus rajzzal.
Körösi Józseftől. 1874. 52 1. 30 kr.
H a r m a d ik k ö te t. 1 8 7 5 .
I. Szám. A kényszer-egyesség a csődeljárásban. A páthy Istvántól. 1875.
25 1. 18 kr. — I I . Szám. Q uetelet em lékezete. Keleti Károlytól. 1875. 24 1.
10 kr. — I I I . Szám. M agyarország népesedési m ozgalma 1864— 1873-ban és a cholera. Keleti Károlytól. 1875. 56 1. 40 kr. •—• IV. Szám. Ujabb adataink M agyarország bűnvádi statistikájából. Konelc Sándortól. 1875. 55 1. 35 kr. — V. Szám. A statistika és a nem zetgazdaságtan közti viszony a m ai korban.
Kőnek Sándortól. 1875. 26 1. 15 kr. — VI. Szám. E m lékbeszéd Szigethi W arga Ján o s 1. tag felett. Galgóczy Károlytól. 1875. 23 1. 15 kr. •— V II. Szám. Statis- tik ai tanulm ányok hazánk közegészségi állapota felett. D r. Weszelovszky Károlytól.
70 kr. — V III. Szám. Visszapillantás az előbbi m . k. curiának 1724— 1769-ki m űködésére. Wenzel Gusztávtól. 80 kr. — IX. Szám. Em lékbeszéd Csacskó Im re t. tag fölött. Pauler Tivadartól. 10 kr.
JUSTINIANUS
„OMNEM REIPUBLICLE“
K E Z D E T Ű R E N D E L E T E
A JOGI OIvTATAS TÁRGYABAN.
ADALÉKÚL A JO G I OKTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ.
V É C S E Y TAMÁS
RENDES TAGTÓL.
(OLVASTATOTT A I I. OSZTÁLY Ü L ÉSÉN , 1 8 9 0 . M ÁJUS 1 2 -É N .)
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
1890.
E L S Ő F E J E Z E T . A jogi oktatás kezdetleges kora.
I. A m últ idők tudom ányos m űhelyeinek kutatása és ism er
tetése nem pusztán régészeti értékű. Kapcsolatba hozható ez a mai intézm ények történeti m éltánylásával. A m últakhoz mérve állapíthatjuk meg, hogy mily fokára ju to ttu n k a haladásnak.
A kik m ost a tanítási és tanúlási szabadság éltető világánál m unkálk o d n ak : fogalmat alkothatnak arról, hogy milyen más világ já rt valaha a tanügyre, s a kik a szabadság fényétől el akar
ják zárni tanszéküket és hallg ató ik at: gondolkodóba eshetnek a felől, hogy érdemes-e az elavult intézmények feltámasztásán fáradozni.
II. A keleti népeknél a jog a vallás m isterium ai közt lap pangott, önálló külön hatalom nak vagy védelemnek rangjára nem emelkedett. Tanításával és tanúlásával a vallás szolgái foglalkoztak.
III. A görögöknél a jogi oktatást magánügynek tekintették s a jogot az útm utatók (xaífrjyTjTat viíe duces) kalauzolása m el
lett tanúlták és pedig komolyan, behatóan, m ert Hellas tekin
télyei, a rómaiak feljegyzése szerint, meg voltak győződve, hogy non potest respubliea esse salva au t bene instituta nisi civilium legum periti recte sua doceant vei discant.
IY. A róm aiaknál kezdetben a joggal a pontifex testület tagjai foglalkoztak, s hogy jövőre is esak ők érthessenek h o zzá: azt nyilvánosan nem tanították. A ki j>ontifex lett, az tiszttársaitól sajátítá el a tudnivalókat, megismerte a jogi ügyködésnek (legis actio) alakjait, idejét, megengedhetőségét, a végrendelkezés, gyermekké-fogadás, eskü, fogadalom, törvényszéki szünet s a
M . T D D . A K A D . É R T . A TÁ R SA D . T D D . K Ö R É B Ő L . X I. K Ö T E T 1 . SZÁM . ^
többi iránti jogszabályokat.1) Ebből is következtethetjük, hogy a pontifex nem volt lelkész a mai értelemben, hanem a sacralis és civilis szabályok letéteményese, szakértő tanácsadó a jogügyle
tek, a n a p tá r 2) s a törvénykezés kérdéseiben.
A lex Aebutia szüntette meg a pontificialis befolyást a tö r
vénykezésre. A laicus tudom ány ú tját egyengette Tiberius Coruncanius.
M Á S O D IK F E J E Z E T .
A jogot azok tanítják, a kiknek működése következtében a magánjog kiválik a nyilvánjogból.
Tiberius Coruncanius feleleteit nyílt helyen adta. Első a kitől bárm ely érdeklődő polgár tanulhatott. Pom ponius szavai szerint prim us qui profiteri cuepit,3) tehát nemzetének első jog
tanára, a kit olyanok is hallgathattak, a kik nem készülnek a pontifex méltóságra, mi által kivezette a jogism eretet a hagyo
mányos szűk körből. Az ő tanítása abban állott, hogy nyilvá
nosan, a tanúlni kívánóktól környezve adta a jogi útbaigazítá
sokat és véleményeket a hozzá folyamodóknak, holott előbb a pontifex testület zárt körében m aradtak a véleményezők. A jog
tudom ány még ugyan sokáig nem állt m ásban, m int az előzetes esetek ismeretében, a följegyzések interpretatiójában, de mégis nagy érdeme C oruncaniusnak, hogy közkincscsé tette a pontifex testület hagyom ányait s a jogalkalmazás művészetét. Előkészíté a hivatásszerű jogászi kart. Coruncaniusnak, a plebeius jog
tudósnak közhasznú m űködését m éltányolták honfitársai, elő
léptetvén őt a köztársasági tisztségek fokozatain a legmaga
sabbikra. 280-ban consul, diadalm as hadvezér és a tanács h atá
rozatából trium phator. Mind ez másokra is buzdítólag hatott. Az
*) Val. M aximus. u2. 5. Iua civile per m ú lta secula solis pontifici- bu s notum .
2) Cic. pro M urena. c. 11. . . . a quibus etiam dies petebantur.
Gai. 4. 30. Cauret. Le droit pontif.
3) Dig. 1. 2. ± §. 38.
4
új nem zedék törekvő tagjai, m int Cicero v) m ondja: se ad claros et sapientes viros bene consulentes rei publicíe contulerunt.
A követendő m esternek kiszemelése akkor történt, mikor az ifjú felölté a tógát, m int ezt ugyancsak Cicero 2) maga e m líti: ego autem a patre ita eram deductus ad Scíevolam, sum pta virili tóga, ut, quoad possem et liceret, a senis latere nunquam di- scederem.
Az érdeklődő tanítvány bővebb felvilágosítást kérhetett, természetesen nem rendszeres felvilágosításokat, hanem tu dakolhatta a hasonló tartalm ú korábbi véleményeket és az előzetes eseteket, m iket csak a gyakorlat férfiai ismertek.
Marcus Porcius Catoról, a ki 195-ben viselte a consulságot, említik, hogy a véleményezés alá került jogesetekből kiindulva tájékoztató szabályokat közölt a fiával (praecepta Marci).
C. L iv iu s D rusus, consul 147-ben, a jogi pályára lépők kedveért oktatólag jegyzé fel a gyakorlatban felmerülő jogesetek megoldásához szükséges tudnivalókat, utilissim a discere cupien- tibus m onum enta com posuit.8)
Quintus M ucius Scaevola az augur, a ki 117-ben consul volt, tan ítá Cicerót a jogra. A tanítvány a nagy m estert vélemé
nyezéseikor figyelmesen hallgatta, dicsérettel emlegették őt mások is, m int a törvények ihletett m e ste ré t: legura clarissimum et certissim um vatem .4) Cicero hálával mondja, hogy milyen sokat tan ú it Qu. Mucius Scsevolától: m últa ab eo prudenter disputata, m ú lta etiam breviter et commode dicta memóriái m andabam , fierique studebam eius prudentia doctior.5)
Quintus Mucius Scaevola pontifex maximus, consul 95-ben ; a systema M ucianum megalapítója. Megengedte az ifjaknak, hogy véleményezéseinél jelen lehessenek. E zt a kedvező alkalm at sokan felhasználták. Számos hallgató vette körül, a kik később híres jogtudósok, államférfiak lettek, pl. Aquilius Gallus, Balbus Lucilius, Sextus Papirius, Caius Juventius, Aulus Cascellíus.
*) Cic. ele off. 2. 46.
■) Cic. Lsei. 1.
s) Val. M axim. 8. 7. 4.
4) Val. M axim. 8. 7. 4.
5) Cic. Lsei. 1.
Balbus Luciliustól tan ú it Servius Sulpicius Eufus.
Servius Sulpicius E u fu s kiváló szónok, jogtudós, term é
keny jogtudományi író és népszerű államférfi, consul 51-ben Kr. e. Jellemzi Serviust a dialecticai élesség, következetesség és összefoglaló áttekintés. A jogot tudom ányosan kezdte vizsgálni.
Sikeres tan ári tevékenységet fejtett ki. Ébresztő szelleméről tanúskodik tanítványainak nagy száma (Servii auditores), a kik a jog történetében m aradandó emléket hagytak, pl. Alfenus Varas, Aulus Ofilius, Aufidius Namusa, Titus Ctesius, Publicius Gellius, Aufidius Tucca, Flavius Priscus, Caius Ateius, Pacuvius, Cinna, Qu. Antistius Labeo. Ezek a lelkes, buzgó tanítványok (auditores) a m esternek véleményeit és tanait összegyűjtötték, névszerint Aufidius Namusa, terjesztették s hasonló esetekben irányadóknak tekintették, a eontroversiákat tovább vitatták, míg végül közös megállapodás m ellett receptum ius lett a controversumból. A felm erült vagy felhozott jogtételek magya
rázata is eszmecserét idézett e lő ; hiszen Pomponius m ondja : *) u t interpretatio desideraret: prudentium auctoritatem , neces- sariam esse disputationem fori.
A jogeset feletti véleményt a fél a jogtudóstól a köztársaság vége óta Írásban kapta. E nnek szerkesztése előtt az esetről eszmecsere indúlt meg; a bővebb megvitatás (disputatio) á tá llí
tás czéljaira szolgált. A m egvitatott esetnek tanulságait a h all
gató elsajátítá. Servius Sulpicius Eufus m ár sok elméleti kér
dést fűzött a fenforgó jogesethez, és így a stúdiósa disputatio behatóbb, oktatóbb volt, m int a forensis contentio. Az egyes felm erült jogeset kapcsán számos elvont tételt világosítottak fel, számos következtetést vontak le ; így dolgozták ki azt az anyagot, melyet Qusestiones czím alatt szoktak összefoglalni s közkézre bocsátani. A kidolgozáshoz a m ester felvett valamely valóságos vagy képzelt jogesetet, a hallgatók próbálkoztak véleményt for
m álni az eset felől; nehezebb esetekre vonatkozólag m egadta a m ester a kellő útm utatást arra nézve, hogy lionnan m eríthetik az irányadó elveket, hol találhatják meg a döntvényeket (pne- iudicia), a jogszabályokat, melyek volnának a használható iro
dalmi müvek, m it m ondtak hasonló jogesetekre a híresebb jog-
*)D ig. 1. 2. 2. §. 5. A Mom msen olvasása szerint.
6
7
tudósok, m it ta rt az ilyen esetekről a szokásjog, micsoda szabály vonható le a fenforgó esetből ? s ruiképen kell azt alkalm azni ? A beható eszmecsere u tán a hallgatók (auditores) mérlegelték a m esternek a véleménye tám ogatására felhozott érveit és az ellenkező vélem ény el nem fogadhatóságának okait.
Calo.Lucilius B a lb u s1) ésServius Sulpicius E ufus m űkö
dését szemlélve m egérthetjük, hogy képződni kezdett ném i elő
készítő elméleti tan, mely elöm ozdítá a híres praktikusok au d i
tórium ában hallott consultatiók és responsum ok behatóbb meg
értését.
A gyakorlat nagy m estereiről, kiket a figyelmes hallgatók környeztek, m ondá C i c e r o ) est enim domus iuris consulti totius oraculum civitatis, unde omnes cives consilium e x p e c ta n t; s bog}- a gyakorlati oktatásról m int vélekedtek a legfelsőbb társa
dalm i körökben is, kim utatja Cicero,3) így szólván: ius civile docere sem per pulchrum fűit, hom inum que clarissim orum dis- cipulis floruerunt domus.
H A R M A D IK F E J E Z E T .
A jogot azok tanítják, a kik a szigorú jogot a méltányossággal, a Quiritesek jogát a népek jogával egyesítve, tudományosan
feldolgozták.
I. Az elemi oktatásnak még Cicero gyermekkorában is kiváló tárgya volt a tizenkét-tábla, teh át valami kis jogi ism erettel bírt a közönséges polgár is. A ki magasabb képzést akart szerezni, az já rt a grammaticusokhoz, kik Augustus óta előszeretettel olvas
tatták Vergilius és H oratius költem ényeit; így megszokták az ifjak a fejedelemség dicsőítését. Olvasták az ifjak továbbá Livius- nak az ősöket magasztaló családi hagyományok s évkönyvek fel
használásával készült történeti müvét. A gi am m aticustól a rhetor vezetése alá került a tanúló, a dialectica és az ékes előadás be
1) Pom p. Dig. 1. 2. 2. §. 43. Sulpicius Rufus institutua a Balbo Lucilio.
2) Cic. De orat. 1. 45. 199. 200.
3) Cic. De orat. 1. 141. 142.
7
gyakorlása végett, melynek közvetetten alkalmazása a tanácsterem ben a bíróságok előtt, még az Antoninusok alatt is, hatást idézett elő. A szónoklati gyakorlat u tán következett a bölcselet, különös tekintettel a stoára. Ékesszólás, történet és bölcselet készíté elő az ifjút a jognak tanulására, mely még m indig kiválóan gyakor
lati úton történt.
Valamint a szabad köztársaság, úgy eleinte a monarckicus köztársaság korában is főleg gyakorlati úton terjedt a jogismeret;
fődolog volt a véleménykérés megfigyelése, s a jogesetre vonat
kozó döntő szabálynak elsajátítása. Időszám ításunk második századának kezdete óta, midőn Juventius, Celsus és Salvius Ju- lianus terjedelmesebbé tették a jogtudom ányt, és m időn ezt I ta lian kívül szárm azott polgárok is törekedtek elsajátítani, kik a Róm ában m indenki előtt ismeretes jogi kifejezések, jogászi gon
dolkozásmód és hagyományok ismeretének külön megszerzésére szo ru ltak : előtérbe lép a szakszerű elméleti előképzés,*) melyet szaktudósoktól lehetett megszerezni. Antoninus Pius óta meg
kívánták ezt a jogtudós hallgató-termébe (auditórium) belépni kívánó ifjútól. Most m ár a szónoklati s bölcseleti előképzettségű ifjak, ha jogi pályára akartak lépni, előbb elméleti tanfolyamot vettek, aztán közeledtek a gyakorlat megszerzése végett a h ír
neves jogtudóshoz. Az elméleti oktatást nyilvános helyen (sta- tiones), az Apollo tem plom a közelében**) adták, hol jogtudom á
nyi könyvtárt (bibliotlieca iuris civilis) is rendeztek be, melynek alapját m ár Augustus vetette meg. A statiók el voltak látva auditóriumokkal, melyeket rendesen látogattak az érdeklődők.
Itt tanúlták az elméleti bevezetést (institutiones). Bevezetésül szolgált a magánjognak rövid vázlata a szóbeli előadás alapján, melyből jegyzeteket csináltak. Ezt követte hihetőleg az edictum s valamely alapvető műnek, pl. Sabinustól a Libri trés iuris civi-
*) Az elm életi oktatással foglalkozó tanárok neve: praeeeptor, ma- gister, doctor, professor, később kedvelt lett az antecessor, t. i. qui
doetrina anteeedit alios. B árm ely tárgy tan ára nevezhető ezen a néven, de idővel a keleti birodalom ban főleg a jog tan ár (antecessor iuris) m eg
jelölésére használták. Az elm életi oktatást pedagógiai tapasztalatokkal s didacticus képességgel biró férfiak adták.
**) Scholiast. ad Iuven. 1. 128. Iu x ta Apollinis tem plum iuris periti.
sedebant et tractabant.
8
9 lis, stb. fejtegetése, melynek hatása az iskola falain kívül is érez
hetővé vált.*)
Az institutiók u tán jö tt a gyakorlati kiképeztetés (instructio).
E czélból a véleményekről híres jogtudóst felkeresték a tanulni vágyók úgy, m int nálunk 1848 előtt a jelesebb táblai ügyvédet, alispánt a patvaristák, vagy a kir. táblai bírót, hétszemélynököt a jurátusok. Megfigyelték a jogtudósnál a jogesetek tárgyalási m ódját (qucestiones tractare), részt vettek az eset feletti vitában (disputatio), a vélemény (responsum) alkotásában. Itt a tanúló nem volt merőben hallgató, a szöveg felolvasásának szenvedő hallgatója, hanem tevékeny résztvevő a szellemi foglalkozásban, esze és képzettsége m értékéhez képest. A gyakorlat állott itt elő
térben, a hol jogilag vizsgálódni, okoskodni, következtetni kellett, hogy miképen fog m ajd ő is foglalkozni a vélem ényt kérőkkel.
Az auditórium ba bocsátott ifjak (auditores) a jeles mestereket (praeceptores, iuris auctores) m inta gyanánt tekintették, a jogi gyakorlatnak m űvészetét (ars sequi et boni) elsajátították s állandó összeköttetésben m aradtak mestereikkel.
Valamint ezek, úgy a későbbi jogtudósok is főleg a tételes jogra gondoltak s ennek megvalósításán m unkálkodtak. Kiválóan a magánjogot tárgyalták, m i által az utókorra is kiható m unkát végeztek, m ert hiszen m indenütt fejletlen m aradt a magánjog, m int nálunk is, hol nem foglalt nagyobb tért a középkorban a római jog.
II. A leghíresebb jogtudósok is foglalkoznak a jognak gya
korlati oktatásával.
Labeo az év felét vidéki m agányban tölté irodalm i tevé
kenységgel, másik felét pedig Róm ában tölté vélemények adásá
val, melyeknek előkészítésére és hallgatására az ő termébe sokan jártak. Capito és m ás hírneves jogtudósok is megengedték, hogy környezzék őket a tanúlni vágyók (studiosi).
M assurius Sabinus a tanítás czéljaira szerkeszté rendszeres tan k ö n y v ét: Libri trés iuris civilis. A ius civile irodalm ának ki
indulási pontja.
*) Pl. M areianus. Dig. 40. 15. 1. § .4 . . . . ego quoque in auditorio publico idem secutus sum ; Tryplioninus. Dig. 23. 3. 78. § . 4 . --- ego (lixi in auditorio.
9
Nagytekintélyű jogtudós és tan ár volt Scmpronius Proculus, a proculianus iskola főnöke.
Juventius Cclsust tanárának nevezi Maecianus.
Javolenus Priscus consul 90-ben Kr. u. keresett tanító és respondéáló jogász s kiváló államférfiú.
A jogot Salcius Juliam ts is tanítá, m int több kitűnő kor
társa. Terentius Clemens és Sextus Csecilius Africanus tan áru k nak nevezik őt. Vele éri el a remek jogtudom ány fénykorát.
Sextiis Pomponius m estereiül említi Pegasust, Aristót és Octavenust. Jogtörténeti irányban is m űködött, erre m utat
<(’E-p/_sif/íSiov» czímü dolgozata, mely történeti bevezetést nyújt a jogtudományba.*) «Epistol;e» czím alatt érdekes felvilágosítá
sokat közöl, hihetőleg m int jogtanár.
G aiu s az utókorra nagyobb hatást gyakorolt, m in tá z addi
giak. Berytusban kezdte a jogtanítást, de idővel Kómában foglalt állást, hol a jognak gyakorlati alkalmazásával is foglalkozhatott, m ert némely nyilatkozatai kitűnő praktikus jogászról tanúskod
nak, a kinek azonban csali az utókor adta meg az igazi elisme
rést. Az ő műve : Institutionum iuris civilis com m entarii quatuor általánosan használt bevezető könyv. Kendszere : de personis, de rebus, de actionibus, a legbevégzettebb rendszer Kómában a pol
gári jog befogadására: nálunk is sokan követték azt, pl. Kele
men, Frank, Kövy, Wenzel, és így a magyar jog szempontjából is érdekes.
I inidius Verits jeles tanár. Pactum eius Clemens volt társa a consuli hivatalban, m int ezt a debreczeni collegium birtoká
ban levő katonai elbocsátó levél is tanúsítja.
Voliisins Maecianus, tanítója, később tanácsosa Marcus Aurelius császárnak, a ki trónra lépte előtt maga is respondeált.
Cervidius Scacvola m int jogtanár eleinte Berytusban m űködött, aztán Kómába hívták, a hol Papinianusnak, Perti- naxnak és Septimius Severusnak is adott jogi oktatást. Ez a két utóbbi a respondeálást a császári trónnal váltotta fel.
Ulpianus, Alexander Severus alatt praefectus praitorio, a jo got tanítás útján is terjeszté, tanítványai közűi maga is említi
*) Pom p. Dig. 1. CL. 2.
10
11
M odestinust. Előadásainak főbb vonalai Liliri ad Sabinum czím alatt váltak híresekké.
Pauhis is m űködött m int tanár, Alexander Severus alatt prsefectus praetorio. Eszm ékben gazdag író, önálló gondolkodású, tekintélyek előtt le nem borúló jogtudós.
Aelias M arcianus talán B erytusban kezdte tanítani a jo got. Rómában tanítványai szám ára Institutiókat írt.
Az elm életi és didacticus művek, pl. Libri regularum , Defi- nitionum , Institutionum m utatják, hogy igazi tudományossággal és mély felfogással dolgoztak a tanárok.*)
III. A principatus századai alatt Róm án kívül még egy he
lyen t. i. Berytusban em elkedett az elm életi jogi oktatás nagy hírre. A szép B erytusban, Phcenicziának Augustustól kiváltságolt, Theodosiustól m etropolis rangra emelt **) városában, az Antoni- nusok idejében állandósúlt, Septimius Severus óta gyarapodott a jogi iskola, a m in t Jerom os m ondja «a K risztust üldöző jog
tudósok nagy és híres iskolája#, m elynek auditórium ait kelet előkelőségei látogatták. Ezeknek vendégszerető otthonává, a tu dom ányra törekvőknek találkozó-helyévé vált. Ott m űködött egy ideig s onnan jö tt Róm ába Gaius és Cervidius Scasvola, ott kezdték tanúlm ányaikat azok az igazán ((napkeleti bölcsek»
Papinianus és Ulpianus.
A berytusi iskola, valam int a róm ai stationes ez időben m agán intézetek valának, nem a város vagy állam, nem a feje
delem vagy valamely patronatus, hanem a tanító jogtudósok tartották fenn, úgy m int a középkor leghíresebb egyetemét a bolognait is.
*) A jogi oktatásra éa a gyakorlati alkalm azásra rendelt jogi iratokat a h arm ad ik századig papyrus-tekercsekre (volumen) írták. A nagyobb terjedelm ű m űvek több tekercset, vagyis könyvet töltöttek be, tekintettel az olvasók kényelm ére és a m üvek megőrzesere. A h arm adik században kezdték a papyrus-tekercsek helyett a pergam ent-codexeket használni a jogi m űvek leírására. A pergam ent tartosabb es a forgatasra alkalmasabb, m in t a papyrus tekercs, főkép m ivel egy kötetbe szokták összefoglalni.
De a könyvekre (libri) való felosztás szokásban m aradt.
**) Cod. 11. 21. I>e m etropoli Beryto.
II
N E G Y E D IK F E J E Z E T . Jogi oktatás a compilatiók alatt s után.
I. C o n s ta n tin u s in té z k e d é s e i.
A Diocletianus, C onstantinus m onarchiája gyéríté a ius re- spondendi gyakorlatát s végleg eltem ette azt III. Yalentinianus, az idézési törvénynyel, mely a birót nem a saját eszére és lelki
ismeretére, nem is az élő legokosabb jogtudós véleményének ki
kérésére, hanem az öt nagy tekintély s az ezek müvében idézett írók följegyzésének olvasására kötelezte. Fődolognak nézték, hogy az idézés a dúsgazdag jogirodalomból (ius) könnyű és ké
nyelmes legyen. A fejedelmi rendeletek (lex) fontossága és tö
mege is kihívta a beavatkozást. Azoknak teljes és hiteles gyűjte
ménye vált szükségessé, melynek létesítésére eleinte magán com- pilatiókkal törekedtek (Codex Gregoriánus és Hermogenianus), II. Theodosius, majd Justinianus később hivatalos gyűjtemények készítését rendelte el.
Kedvezőtlenül hato tt a jogtudom ányra a római szellemet háttérbe szorító barbarism us és a szabadságnak nem kedvező des- potism us. A barbár áradat egészen elborítá m ár akkor a római műveltséget s ennek kialvásától lehetett tartani. A legeszesebb emberek a tlieologiával kezdenek foglalkozni, theologok váltak szóvivőkké a fejedelmi tanácsban is, természetes, hogy nem jogi, hanem vallási szempontból ítélték meg a kérdéseket.
Ilyen körülm ények között a jogtudom ány hanyatlott, az iro
dalom meddő lett, alig term elt egyebet, m int kivonatokat és gyarló kézikönyveket. Őszintének kell tartanunk II. Theodosius panaszát, a ki korának szerencsétlenségein búsúlva említi, hogy m egritkult a jogtudósok száma.*)
A compilatio és a hanyatlás, mely két tényező összefügg, tevékenységre bírta a keresztény fejedelmeket, hogy a jogi okta
*) Nov. I.eg. Theocl. 7. 71.
12
1 3
tás rendszeresítésében, m ajd később annak állam osításában keressenek m entő eszközt. A központosító hivatalnoki állam nak sok tisztviselő kellett. Ezeknek képzését nem akarták kizárólag a magán vállalkozásra bízni. Ezért a jogtanintézet Rómában, K onstantinápolyban s Berytusban állam ivá lett. Ez időtől kezdve a nyilvános rendes jogtanárokat m ind a két fővárosban és Bery
tusban a kincstár díjazta, a tanári érdem eket kitüntetésekkel, czímmel s magas ranggal jutalm azták a tanügyért buzgólkodó uralkodók. A nem állam i jogtanintézetek szervezkedését is meg
követelték s azok m űködtek hol nemes, hol nem nemes verseny
nyel egész Justinianus rendelkezéseig. E nnek köszönhető, hogy nem halt ki végleg a iurisprudentia, ám bár régi fénye nem tért többé vissza.
A jogi oktatás érdekében m ár Constantinus is intézke
dett. Hihetőleg ő m ondta ki, hogy a jogi tanfolyamra öt év fordítandó. A magánjellegű jogi iskolákat azonban nem vette állam i kezelés alá. A két főváros közkönyvtárait állam i jav a
dalm azásban részesítették. Y alentinianus és társai négy görög és három latin írástudót alkalm aztak codexek m ásolására és javítására (372). *)
I I. I l- ik T h e o d o s iu s in té z k e d é s e i.
A jogi oktatás államivá tételét I I . Theodosius kezdte meg.**) Mivel, úgymond, a jognak és törvénynek parancsolatait tudni felette szükséges, két-két jogi tanszéket rendszeresített (duos qui iuris ac legum voluntates pandant) m ind a három városban, m e
lyek előbb is híresek voltak a jogi oktatásról, t. i. Róma, Konstan- nápoly és Berytus. A több tartom ányból álló dicecesis fővárosában, m int a szellemi és gazdasági eletnek, a művelődési és politikai szerveknek székhelyén, többnyire virágzottak olyan iskolák, a m e
lyekben a latin és görög nyelv és irodalom előadására, továbbá
*) Cod. Theod. 14. 9. 2.
**) II. Theodosius ide vonatkozó rendeletét, m ely 425-ben k e lt:
Cod. Theod. 14. 9. 3. Ju stin ian u s is elfogadta: Cod. 11. 18. 1. — II. Theodosius a philologiai és rlietorikai, tehát az előkészítő alaki kép
zést is szabályozta.
13
az ékesszólás tanítására kiváló férfiak vállalkoztak.*) A jogot azonban nyugoton a vidéki iskolákban nem tanították. Ezért bispániai, galliai, szóval m inden nyugoti ember, m ind Kómába ment, ha jogot akart tanulni. E zt szentesíté az emberemlékeze
tet meghaladó gyakorlat. Ezt m egváltoztatni meg sem próbálták.
Örültek az előkelőbb emberek, hogy Eóm ába kell m enniök jogot tanulni, majd ennek alapján kiváló állást tölteni be.
Kómában a jogi iskola akkor a capitoliumon állott,**) de nem a régi, hanem valami új capitoliumon, melyen nem a pogány Jupiternek, hanem a keresztények szenthárom ságának áldoztak.
A kelet fővárosának B izancznak nem volt olyan központo
sító ereje, m int Kómának. Keleten a városok akkor különálló culturalis szerepet játszottak. ím e a keleten nemcsak K onstanti
nápolyban volt virágzó jogtanintézet, hanem más helyeken is, u. m. Alexandriában, Athéniében, Berytusban, Csesareában és pedig m indenütt a latin t használták oktatási nyelv gyanánt.
Eleinte m indenik m int m agánintézet m űködött, mígnem a konstantinápolyi és berytusi II. Theodosiustól nyilvános állami jelleget kapott, s így a többiek fölé emelkedett, melyeket Justi- nianus eltörölt s feloszlatott.
A tanfolyam, hihetőleg Constantinus, de kétségkívül az idé
zési törvény (426) óta, öt év.
Ebből az első három év a tanári előadások (expositio) láto
gatására fordítandó, az utolsó két év pedig tanári előadások hallgatása nélkül m arad a m agánúton való készülésre, az ön
képzésre. A három év alatt a tanulók előmenetelét a tanulói recitatiók igazolták. Az utolsó két év felhasználásáról a gyakor
lati élet tanúskodik.
II I . J iis t in ia im s in té z k e d é s e i.
A C onstantinus, illetőleg a II. Theodosius féle rendezke- désre következett a Justinianusé.
*) Cod. Theod. 13. 3. 11. In siugulis urbibus, qnse metropoles nun- cupantur, nobilium professorum electio celebretur.
**) Cod. Theod. 14. 9. 3. . . . qui videntur in tra capitolii auditórium constituti.
14
15 Justinianus nemcsak törvényhozó és gyűjtögető, nemcsak jogi tankönyvíró akart m aradni, a ki a tanuló ifjúságnak Insti-
tu 1 iókat készített, hanem a jogtanítast is újra akarta szervezni, legalább akarta, m ert voltaképen keveset lendített a ta n ügyön.
Tanügyi reform ját abban a constitutióban körvonalozta Justinianus, a mely tö m n é m reipublicae» kezdetű, melyet rövidség kedveért constitutio Omnem szóval fogunk emlegetni.
Ez a constitutio m egjelent a Digesták kihirdetésekor 533 decz.
16-án. Olvasható a Digesták szövegét megelőző «Digestorum Prooemia» rovat alatt.
Ju stinianus constitutiói közt ez a legtanulságosabb. Ebből érthető meg a jog tanításának és tanúlásának akkori álla
pota. Form ai tekintetben e z : nyilt levél (epistola), melyet az uralkodó a jogtanárokhoz intéz, a kiket a levelezők stílusában üdvözöl: «Im perator . . . Theophilo etc. anteeessoribus salu- tem. De nyilt levél alakban a fejedelmek gyakran adtak rende
leteket.
Az invocatio alakja Justin ian u sn ál hagyományos. M int hatalm as elődei, úgy ő is az általa m eghódított területekre s ki
vívott győzelmekre vonatkozó jelzőket használ (Alamannicus, Gothicus, Germanicus, Alanicus, Vandalicus, Africanus). A hó
dításokra és győzelmekre czélzó jelzőkhöz csatolja a dicsőítő jelzőket, a legszerényebbtől (pius, felix) kezdve, fel crescendo (inclytus, victor ac trium phator, semper Augustus). Ez a stílus m inket annyiban érdekel, hogy századokon át voltak a magyar királyok a róm ai ném et szent birodalom császárai, és így a régi Augustusok czímfogalmazványát utánozták. A «sem per Augus
tusi) ezím olvasható Zsigmond 1411-iki s 1435-iki, Albert 1439-iki, I. F erd in án d 1546-iki, 154-7-iki, 1548-iki, valam int a későbbi királyaink Decretum ainak kezdetén, egész 1805-ig, midőn Ferencz magyar király letette az «electus Romanorum im peratom m éltóságot.
Midőn Ju stin ian u s a jogtanítast Konstantinápolyban és Berytusban szabályozta, Róm át is említi, de Róma 533-ban még csupán névleg tartozott a keleti birodalomhoz. Csak később (546) rendezte be ott a jogtanítást. A berytusi iskolát régóta látogatták. Ott nem húsz, hanem huszonöt éves korukig marad-
15
hattak a tanulók.1) Onnan hívta Justinianus a codificationalis bizottságba D orotheus és Anatolius tanárokat és még kettőt.
Justinianus szerint Berytus pulcherrim a civitas, splendida m e
tropolis, ciritas legum, quam legum nutricem bene quis appel- let, jJ-vj-csp twv vójicov, m ater studiorum . De a dicsőített várost 554-ben tűzvész ham vasztá el, aztán a kormos tálakat romba dönté a földrengés. A város pusztulása következtében egy időre Antióchiába (Theupolis), majd Sidonba költözött a híres iskola m aradványa, s ott is m űködött, m int m agánintézet, bár elnyomva és elzsibbasztva, de még a m oham edán jogon is észrevehető hatással. A X lII-dik és XIY-dik század syr és arab iratai m utatják, hogy Arm eniától Egyiptomig ism erték a római jogot.2) A syriai- római jogkönyv, melyet B runs közölt 1880-ban, hihetőleg keresztény szerzetes műve. A három birodalm i jogtanintézet közül zavartalanul csak a konstantinápolyi m aradt működésben.
Négy-négy jogtanár m unkálkodott itt m ár 533-ban, valam int ugyanakkor Berytusban is. Ehhez a nyolcz jogtanárhoz van intézve a constitutio : Omnern.
Justinianus azt akarta, hogy m ind a két világrészben, t. i.
Európában s Ázsiában teljesen egjrbehangzóan tanítsanak, továbbá akarta, hogy csak nyilvános állam i tanintézeteket láto
gathasson a fiatalság, m ert ezekbe válogatott tanférfiakat alkal
maztak, kik hamis tanokkal nem táplálják a tanulókat. A m agán
term észetű jogintézeteket, pl. az athenaiit, alexandriait, caesareait eltörölte a császár, nehogy képtelen emberek juthassanak ta n székekhez. Az ellenőrzés körén kívül eső távoli tanintézeteket nem csak eltörölte, hanem tíz arany bírságot és kiutasítási bün
tetést rendelt a zugtanítókra.8) Ilyen módon vélte Justinianus
*) Cod. 1 0 . 50. 1 . . . . providendum u tilita ti public® et spei vestrse decernim us u t singuli usque ad vicesim um q u intum ann u m actatis suas studiis non a v o c e n tu r: m onda Diocletianus.
2) G oldzieher: II. akad. Értekezés. 1 8 8 4 . 1 1 . kötet 9. sz.
3) Const. Omnem. § 7. Hsec autem tria volum ina a nobis compo- sita trad i iis tam in regiis urbibus, quam in B erytiensium pulcherrim a eivitate, quam et legum nutricem bene quis appellet, tantum m odo volu- m u s ; quod iám et a retro principibus constitutum est, et non in aliis locis, quae a m aioribus tale non m eru erin t p riv ilé g iu m ; quia audivimus
16
17 biztosítani a tanok tisztaságát, de egyúttal életbe léptette a jog
oktatásra az' állam kizárólagos hatalm át, mely nem tűrte, hogy nyilvános jogtanintézeteket tarthasson más, m int a birodalom.
Ju stinianus a törvények szövegének tisztaságát is biztosítandó- nak találta. M egtiltotta a m ásolóknak a jelek (sigla) és rövidíté
sek (abbreviationes) használatát, az összevonások tételét, nehogy a kiílönbözőleg írt s olvasott szövegek közt eltérések m utatkoz
zanak. Parancsolta a másolóknak, hogy a használt műnek czímét, a könyvnek szám át, a szerzőnek nevét pontosan kiírják és pedig m inden változtatás, csonkítás nélkül, nehogy zavari tévedés csúszszék be. A könyvmásolók a m ondott tilalom meg-V O szegésével büntetésnek teszik ki m agukat és ezen felül az az elkobzott könyvért a rászedett vevőnek a kétszeres árt térítik meg, a rosszhiszemű vevő pedig, m int bűntárs lakói. A bírákat is utasítá Justinianus, hogy a mely könyv szabályellenesen van írva, abból az idézést megengedni nem szabad.
Justinianusnak a jogi oktatásra vonatkozó rendelete a keleti birodalom ra m aradandó hatást gyakorolt. A keleti csá
szárság határain belől nem keletkezett később se más új jogtan
intézet. Ellenben nyugoton, mely a keleti birodalom tól végleg megvált, Kómán kívül is keletkeztek jogtanintézetek, pl.
Kavenna, Pavia, Lyon, Orleans városokban, sőt tanították a jogot, vagy legalább valam it a jogból, m inden iskolában, hol az, artes liberales és a rhetorika tanszékei álltak. A római jog középkori életét alaposan kim u tatta Savigny,1) F ittin g 2) és C onrat.8) Középkori törvények, okiratok, jogi művek igazolják a
etiaru in A lexandrina splendidissim a civitate, et in Csesariensium, et in aliis quosdam im peritos kom ines devagari et doctrinam discipulis adul- terin am tradere, quos sub liac interm inatione ab hoc eonam ine repel- lim us, ut, si ausi fu erin t in posterum in lioc perpetrare et extra urbes regias et B erytiensium m etropolim hoc facéré, denarum librarum auri pcena plectantur, et reiician tu r ab ea civitate, in qua non leges docent, séd in leges com m ittunt.
*) S avigny: G eschichte des rom . Bechtes im M ittelalter. IV. k. 1834.
2) F ittin g : Die Anfánge dér R ecktschule zu Bologna. lí>88.
3) M. C o n ra t: Geschichte dér Quellen des rom . Bechtes im frülie- xen M ittelalter. 1889.
M T Ű D . AKAD. É R T . A TÁ R SA D . T U D . K Ö R É B Ő L . X I K Ö T E T 1 . SZÁM.
a római jog ismeretének folytonosságát, m indenütt, a hol rom anizált népek laktak, vagy a hová elterjedt a kereszténység, mely a római jogot alkalm azta *) és terjesztette, secundum legem E om anam qua ecclesia vivit, m ondja a lex Kipuariorum, a m it kétségbe se vonhat az, a ki m egtekinti a Codexet és Novellákat, melyek az egyház szervezetére, korm ányzatára és hitczikkeire vonatkozó lényeges rendelkezéseket **) tartalm aznak. A Corpus iuris átszállóit a kora-középkor szerzetes iskoláira, hol az örö
költnek jellegét szívósan őrizték. A glossatorok csak folytatták és virágzásra ju tta ttá k a jogtanítást.
Mind azok az iskolák, m elyeket em lítettem, távolról se hasonlíthatók a tanulók vagy tanítók testületi szervezkedésén nyugvó, a testület (universitas) jogaival bíró studium generale, archigymnasium, m a egyetem nevet viselő tudom ányos főisko
lákhoz. A pápák, császárok nagy szabadalom leveleivel s az egész keresztény világ elismerésével dicsekvő universitások autonom szervezetét, testületi jogait, ki keresné a Könyves Kál
mán előtti századokban ? K arunk fe la d ata: a tanítás, képesítő vizsgálatok tartása s a tudom ány előbbre vitele. A constitutio Omnem egyebet nem kiván, m int betanítást. Eme constitutio és az előzői nem férnek meg se a tanítási, se a tanulási szabadsággal, nem ismerik a testületi autonóm iát, önállóságot, függetlenséget, befolyást a tanszékek betöltésére. A tan árt Justinianus inkább tisztviselőnek nézte, m int állam ilag felkért szaktudósnak. A pro- motio, habilitatio, képviselet s más egyetemi attribútum mind a későbbi századok vívmánya.
*) H incm arus Rhem ensis (f 882). Lex Iu stin ian i im peratoris quam próbát et servat eeeleeia catb o lica: c. 6. C. XXIV. qu. 3.
**) Jac. S irm o n d : Constitutiones de episcopali iudicio. Lásd például Cod. 1. 1. De sum m a trin itate, et üde catü o lica; Cod, 1. 2. De sacro- sanctis ecclesiis et de privilegiis e a ru m ; Cod. 1 .3 . De episcopis e t c le r ie is --- et de nuptiis clericorum ; Cod. 1. 6. Ne sanctum baptisma.
iteretu r stb.
18
Ö T Ö D IK F E J E Z E T . A constitutio Omnem a jogtanárokról.
I. A j o g t a n ít á s s a l f o g la lk o z ó k k ö z ti k ü lö n b s é g . A jogi oktatást a keresztény állam rendszeresítvén, a tanári állásnak közszolgálati helyzetét, a keleti birodalom hivatalnoki hierarchiájában jelölte ki és szabályozta. Az állam i méltóságok sorába illesztették be a hajdan tisztán tudom ányos foglalkozást, úgy hogy m ost a jo gtanárt a tanszék emelte magasra, holott a Scaevolák és Julianusok korában a tanítással foglalkozó férfiak egyénisége vetett fényt a tanításra.
Az oktatással foglalkozókat m ost m ár nem az egyéniség tulajdonai szerint osztályozták, hanem a hivatalnoki fokozatok szerint.
Hivatalos adatokból1) tudjuk a tanügygyel foglalkozók közti különbségeket.
a) Nyilvános tanárok (magistri) azok, a kik az e czélra be
rendezett közintézeti tanszékekre voltak kinevezve.2) A capi- tolium i nyilvános tanszékekről a jogtudom ányt, állam i meg
bízásból egyedül ők hirdették.3)
ft) M agántanítók (qui exercere studia privatiui). Jobb készültségi! férfiak, a kik közmegbizatás nélkül, m agánházaknál órákat adtak s ezzel gyakorlottságot s ismeretséget szereztek.
Itt kellett kitűnni, m ert ez volt előiskolája a nyilvános tan ár
ságnak. Ezért őket a nyilvános tanszékek betöltésénél tekintetbe vették. Ezek a tisztességes m agántanítók (correpetitorok) meg-
r) Cod. 11. 18. 1. . . . II. Theodosius és I I I . V alentinianus rende
leté. 425-ből.
s) Cod. 11. 18. I. . ■ . qui videntur in tra capitolii auditórium con- stituti.
2) Cod. 11. 18. 1. . . . in capitolio ta n tu m docere prseeepti sunt.
különböztetendők a zugoktatóktól (qui usurpant sil)i nornina magistrorum), a kik m inden hivatottság nélkül kontárkodtak a tanügy terén, melyről ki voltak tiltva. Szükségessé tette a tilal
m at az, hogy a zugoktatók szedett-vetett hallgatóikkal *) a tu d a t
lanok előtt kérkedtek s számosakat elámítva csatlakozásra csábí
tottak és visszaéléseket követtek el. A tilalom megszegése becs
telenséggel s kiutasítassal büntettetett (infamiaj notam subeat et ipsa űrbe expellendum se cognoscat).
A m agántanítók, a kik m agánházaknál képezték a jelölteket, akadálytalanúl foglalkozhatnak növendékeikkel, ellenben a nyil
vános tanárokhoz nem illik, ezért tilos, hogy ők magánosokhoz járjanak, correpetitio-féléket tartsanak (privatarum tedium studia sibi interdicta cognoscant). H a erre adnák magukat, távol m a
radnak, vagy, ha elérték, megfosztatnak attól a méltóságtól, a mely a nyilvános tan ári állással jár.
A nyilvános tanárok száma korlátozott vala, t. i. latin gram m aticus 10, épen ennyi görög, rhetorikára 3 latin, 5 görög, bölcsészeire 1, a jogtudom ányra kettő vala kinevezve, de ez a szám a Justinianus idejére m egszaporodott; a constitutio Omnem nyolcz tanárhoz van czímezve, s a nyolcz közül Theophilus és C ratinus s még más kettő konstantinápolyi jogtanár volt, Doro- theus és Anatolius még más kettővel együtt Berytusban m űkö
dött m int jogtanár. Esetleg számfelettieket is nevezhetett ki az uralkodó.
A nyilvános tanárok állam i fizetést húztak s nyilvános auditórium ban tanítottak. A m agántanítók száma a kereslettől függött, clausus num erus nélkül.
II. A t a n s z é k b e tö lté s e .
A tanszék betöltése a legfontosabb kérdés, mely kihat egész nemzedékekre. A birodalm i két székvárosban, úgy látszik, a senatus ajánlatára a császár nevezte ki a nyilvános tanárokat, a vidéki városokban pedig, hol a császár nincs jelen, a városi
*) Cod. 11. 18. 1. . . . collectos undeeunque discipulos circumferre consueverunt.
20
Í2 I tanács maga véglegesen adta a nyilvános tanítási jogosítványt, melynek érvényességéhez a tanácsvégzés egyhangúságát kíván
tak. A tanacsot arra figyelmezteti a császár, hogy mellőzzék a hívatlanokat és csak a legkiválóbb férfiaknak adjanak jogosult
ságot, névszerint olyanoknak, a kik, m int m agántanítók bebizo
nyították képességüket. A nyilvános tanszékek betöltésénél az államtisztviselőktől megkívánható követelményeket szem előtt tartották. Hogy azért gyönge emberek is ju th atta k tanszékhez, következtethetjük abból, a m it Justinianus az 533. előtti okta
tásról említ, pl. némelyek a tananyagból kihagyogattak, a kihagyo- gatott részeket elhanyagolták s csak itt-ott olvasták, hogy vala
mivel többet tudjanak, m in t tanulatlan tanítványaik (ipsi ma- gistri legum aliquid ex his periegere festinabatis, u t sit vobis aliquid am plius discipulorum p eritia).1) Ilyen szemrehányás kevés reform ot előzött meg. A keserű és kemény szavak legalább egy ideig hatással voltak. De lassanként visszatért minden ism ét a régi kerékvágásba, m íg nem a glossatorok új lelket hoz
tak a tanszékekre.
I l i . A t a n á r o k r e n d s z e r e s ít e t t ille t m é n y e .
A tanárok irá n t m ár H adrianus is figyelmes volt. Róla m ondja S p a rtia n u s: omnes professores et honoravit, et divites fecit, licet eos qusestionibus sem per agitavit. E t doctores, qui professioni suse inhabiles videbantur, ditatos honoratosque a professione d im isit.2)
Az előkelő férfiak az auditórium aikba bocsátott tanulni vágyóktól nem fogadtak el díjazást. Hogy Sabinusnak díjat ad
tak, azt még az utóvilág szám ára is feljegyezték. A termelési tényezőket nem m éltányolták, a m unkának díjért végzését illet
lennek találták. Főleg a jogtudom ányt becsülték oly magasra, hogy annak jutalom m elletti közlését rossz szemmel nézték,3)
') Constit. O m nem 5. 1.
2) Spartiani. c. 17.
3) Még U lpiam is is így szól: Dig. 50. 13. 1. §. 5. . . . est rés sanctissim a civilis sapientia. quse pretio num m ario non sit sstim a n d a nec dehonestanda.
21
ám bár a jutalom elfogadása nem volt kisebbítő, lianem igen is annak követelése.1)
C onstantinus szakítva a régi előítéletekkel, kimondta, hogy a tanárokat m éltán és jogosan illeti a díjazás és fizetés, hogy idejöket m inél több tanuló kiképezésére gondtalanul fordít
hassák.2) Nagy változás ez a felfogásban, hiszen még a Severu- sok alatt is az volt az előítélet, hogy a tiszteletdíjnak elfogadása ugyan nem szégyen, de annak követelése perúton nem illendő.
Sokkal helyesebb közgazdasági nézetet vall Constantinus.
A m unka megérdemli a díjt.
A nyilvános tanárok állam i tiszteletdíja, melyben Constan
tinus óta részesülnek, nem volt jelentéktelen. A szónoklat ta n á rának fizetése, melyet a kincstárból h ú z o tt: viginti quattuor annonarum e fisco em olum enta. A gram m aticus felényi fizetést huzott, m int a szónok, teh át csak tizenkét an n o n át.3) A jogtaní
tás II. Theodosius óta díjaztatik a kincstárból, kétszer annyival m int a gramm atikai. Hogy Justinianus gondolt a tanári fizeté
sekre, ezt bizonyítják rendeletei. I)e Justinianus nem osztoga
to tt kincseket a tanároknak. A rendes fizetést (mercedes et salaria) megállapító rendeletet C onstantinustól átvette a Co- dexbe,4) de m ásrészről a Digestákba iktatta Ulpianus ismert szavait, hogy a jogtudom ány tanítása rés sanctissima, quae pretio num ario non sit ;estimanda, nec dehonestanda.5)
IV . A t a n á r o k m en tesség -e.
^ A tanárok, (doctores, magistri, antecessores) előjogai közé ta r
toztak : hogy m inden személyes közmunka alól, m inden terhes közhivatalok pl. gyámság, gondnokság viselésének terhe alól fel
*) így folytatja U lpianus : . . . quaedam honeste aceip iu n tu r, séd inlioneate petuntur.
2) Cod. 10. 52. 11. Merces et salaria reddi jubem us, quo facilius liberalibus studiis m ultoa instituant.
3) A búza és kenyér mennyisége, m elyet az állam term észetben adott a hivatalnokoknak és katonáknak. Idővel a hivatalnokok annonáját pénzre változtatták át.
4) Cod. 10. 53. 6. De medicis et profeaaoribus.
5) Dig. 50. 13, 1. §. 5.
aa
23 voltak mentve. Ez a mentesség m ár Yespasianus és H adrianus rendeletéből illette a tanárokat, m int ezt Charisius Arcadius1) említi.
Paulus följegyezte, hogy a tanárok fuvart állítani s városi lakházaikban a község vendégbarátainak (hospes) szállást adni nem kötelesek.2) A kedvezményeket szaporították a keresztény császárok, pl. C onstantinus a katonai szolgálat alól is mentesíté őket, m int ezt a Theodosius és a Justinianus-féle Codexek is tanúsítják.8) A régibb időben ugyan a tanárok kedvezményezése esetében nem em lítették külön a jogtanárokat, de az általános kedvezmény megszorítás nélkül adatván, a legfelsőbb oktatás m estereit is megillette. A netaláni kétségét eloszlatja Justinianus, m időn névszerint kiemeli a jogtanárokat (legum magistros).
K ülönben T heodosius4) m ár előbb is említé a jogtanárokat qui in űrbe C onstantinopolitana docentes ex lege m eruerint comi- tivam .
A tanárok ide-oda utazása a szorgalmi idő alatt zavarólag h at, ezért védekezhetett a más város bírósága elébe idézett tanár a fori praescriptióval, ne litis causa tem ere alio avocentur atque d istrah an tu r.5) A tanárok m inden községi és állam i adó-, teh er
viselés alól ki voltak véve. M entesítették őket nem csak városi, hanem vidéki épületeik tekintetéből is m ind a polgári, m ind a katonai beszállásolástól. Tilos volt a tanárok nyugtalanítása, sértegetése, zaklatása.6) H onorius re n d eletéb ő l7) a tan árt meg
illető kedvezményekre a ta n á r háztartásában részes családtagok is igénynyel bírtak.
*) Dig. 50. 4. 18. §. 30. M agistri qui eivilium m u n eru m vacationem habent, ne liospitem reciperent a principibus fnisse im m u n itatem in- dulsam , et divus Yespasianus et divus H adrianus rescripserunt.
2) Dig. 50. 5. 10. §. 2. . . . A ngariarum prse-itatio et recipiendi liospitis necessitas — liberalium artiu m professoribus inter csetera re- m issum est.
3) Cod. Theod. 13. 3. és Cod. Just. 10. 52.
*) Cod. Theod. 6. 21.
*) B alduinus: De C onstantini im peratoris legibus.
6) Cod. 10. 52. 6. . . . si quis eos vexaverit paena arbitrio iudicis p leetatur. E zt m ár Constantinus rendelte 321-ben.
’) Cod. 10. 52. 11. Kelt 414-ben.
23
V . A t a n á r o k r a n g ja .
II. Theodosius és III. V alentinianus 4:25-ben a görög irodalom tanárait H elladiust és Syrianust, továbbá, a latin iro
dalom tan árát Tlieopbilust, aztán a bölcsészet tanárait M artinust és M aximinust a quaestort, végül a jo gtanárt L eo n tiu st: comes rangra emelték (piacúit honorari codicillis comitivae ordinis primi), úgy hogy a kormányzóságot viselt férfiak méltóságát élvezték (eorum qui sunt ex-vicariis dignitate potiantur). E lren
deltek, hogy a nevezett tanszékek tanárai a jövőben szintén elő
lépnek erre a rangfokozatra, ha erkölcsös életet élnek, ha igazolták a tanítási képességet, előadási ügyességet, értelmezési élességet és értekezési tam íltságot s m ind ezeknek alapján annak idején a Senatus választá meg őket a nyilvános ta n á r
ságra, vagyis a fejedelmi kinevezésre ajánlotta, s m ár legalább lnisz évet töltöttek érdemes működésben. *)
II. Theodosiusnak idézett constitutiója értelmében a ta n á rok liúsz évi érdemes szolgálat alapján az első osztályú comes méltóságba lépnek és így abba a rangosztályba tartoznak, a melybe a dicecesisek kormányzói (vicarii t. i. praefecti praetorio) és a dioecesis hadtestének katonai főparancsnoka (dux). A feje
delem eme kitűnő rangot a K onstantinápolyban működő azon tanároknak biztosítá, a kik nem számfelettiek, hanem a meg
állapított rendes létszámba tartoznak (inter statutos connume- ratos). **) De ezeket is csak úgy emelte a comes rangra, ha jó erkölcseikkel igazolták a dicséretes életet (si laudabilem in se probis m oribus vitám esse monstraverint), továbbá ha bebizo
nyították, hogy értik a tanítást, szépen adnak elő, éleseszűleg magyaráznak s a tudom ányos értekezésekben járatosak, végül ha az ilyen képes és jellemes tan árt a senatus választotta meg, a mi voltaképen csak a kinevezésre való ajánlás értelmével bír.
A közoktatás terén szerzett érdem elismerése törvény szerint volt biztosítva, és pedig nem csak a jogtanárok, hanem a latin
*) Cod. Theod. 6. 21. 1. De professoribus, qui in űrbe Constanti- nopolitana docentes ex lege m eru erin t comitivam.
**) Cod. Tlieod. 6. 21. 1. Lásd Cuiac. ad c. 1. Cod. 12. 15.
24
és görög irodalom nak és a bölcsészetnek nyilvános tanárai szá
m ára is, tehát a tanintézet rendes tanárai valamennyien elér
hették ordine senium a comes rangot.
E zt a rendeletet, melyben a tan ári állást II. Theodosius kitüntette, Justinianus is érvényben hagyta,*) és pedig minthogy altalános szabályul van a Codexben, teh át nemcsak a konstanti
nápolyi, hanem a többi állam i főiskola rendes tanáraira is ki
terjedt. E nnek következtében Justinianus, a constitutio Omnem kezdetén megadja a jogtanároknak is az őket megillető «illustris vir» czímezést,**) kivéve Salam iniust, a ki hihetőleg még pályája kezdetén áll, talán nem rég kinevezve, m int iunior nem szolgált húsz évet s így ő még csak vir disertissimus. Az illustris vir czímezés illette az első rangosztálybeli tisztviselőket, pl. a négy kormányzót (prsefectus prsetorio), az igazságügyministerl (quaes
tor sacri palatii), a pénzügym inistert (comes sacrarum largitio- num és rerum privatarum ), a hadsereg főparancsnokait (magistri militum), az udvari főméltóságok viselőit (dignitates palatiníe) pl. a főkam arást (príepositus sacri cubiculi), a főudvarnagyot (magister officiorum), testőrparancsnokot (comes domesticorum).
A korm ányzókat és a hadsereg főparancsnokait: parens, a főudvarnagyot s a pénzügym inistert fráter, a többi első rangú főtisztviselőt am icus megszólítással tü n tette ki az uralkodó.
A fentebbiekből látható, hogy a jogtanári működés akkor magas tiszti rangfokozatra vezetett. Illustris czím, comes palatii rang és méltóság (comitiva dignitas) já rt a jogtanári állással húsz év jutalm ául. A kezdet szerény lehetett, de a tanári érdem és kitűnőség, melyet húsz év igazol, úgy meghozta az elismerést, m int a papi, katonai vagy tisztviselői pálya.
A jogtanári állás magas m éltóságának megfelel az, hogy az Omnem kezdetű constitutio egyenesen és közvetlenül a jogtaná-
25
*) Cod. 12. 15. 1. — Cod. 12. 14. 1.
**) Const. O m nem . Im p erato r Caesar Flavius Iustinianus, Alaman- nicus, Gottliieus, Francicus, G erm anicus, Anticus, Alanicus, Vandalicus, A fricanus, pius, felix, inelytus, vietor ac trium pliator, sem per Augustus, Theophilo, Dorotheo, Theodoro, Isidoro, et Anatolio, et Thallelseo, et C ratino, viris illustribus, antecessoribus, et Salam inio, viro disertissimo, antecessori, salutem .
25
