den bizonnyal el kell gondolkodni az államközi érintkezésnek minden ország szá- j á r a közös szabályairól.
B. H.: És minden bizonnyal a nemzetek, nemzeti kisebbségek mindenki által elismerendő jogairól, hogy ezeket ne csak az egyik vagy másik ország belpolitikája, hanem mindenki által elfogadott szerződések határozzák meg.
T. Cs.: Mindamellett ennek nemcsak általános jellegű szerződések, hanem rész- letes jogi megállapodások, jogi kódexek ú t j á n kell történnie. Az alap ehhez meg- van — a helsinki tanácskozás Záróokmánya. Ez a d o k u m e n t u m többek között meg- l a p í t j a : „A tagállamok, elismerve azt a hozzájárulást, amit a nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák az államok közötti együttműködéshez a kultúra különböző területein nyújthatnak, abban az esetben, ha területükön ilyen kisebbségek vagy kultúrák találhatók, készek elősegíteni e hozzájárulást tagjaik törvényes érdekei- nek figyelembevételével."
A nemzeti kisebbségek jogainak részletes kódexe nagyon fontos nemzetközi dokumentum lehetne, amely hatalmas humanitárius jelentőséggel bírna.
B. H.: Bizonyára ki lehet jelenteni, hogy egy ilyen d o k u m e n t u m b a n jogilag lehetne rögzíteni az etnikai reneszánsz szellemét, amelyet ne jelmondat f o r m á j á b a n fogalmazzunk meg: magunkkal lenni, mindenkivel lenni.
T. Cs.: Itt mi ö n n e l , úgy tűnik, egyetértésre jutottunk.
TARDI SÁNDOR RAJZA
79
