S Z Á R A Z G Y Ö R G Y
A megoldás
DRÁMA HÁROM FELVONÁSBAN
SZEREPLÖK:
LEV NYIKOLAJEVICS TOLSZTOJ, 82 éves
SZOFJA ANDREJEVNA, SZÓNYA, a felesége, 66 éves ALEKSZANDRA LVOVNA, SZÁSA, 26 éves 1
TATYÁNA LVOVNA, TÁNYA, 45 éves [ a gyerekeik ANDREJ LVOVICS, 33 éves J MIHAIL SZERGEJEVICS SZUHOTYIN, Tánya férje, 60 éves DUSÁN PETROVICS MAKOVICKY, Tolsztoj háziorvosa, 43 éves VLAGYIMIR GRIGORJEVICS CSERTKOV, tolsztojánus, 50 éves HARLAMOV, pétervári rendőr-tisztviselő
MIHAIL ATYA, fogadós barát az optyinai monostorban VARSZONOFIJ ATYA, az optyinai monostor a p á t j a IVAN SZIDORKOV, inas a Tolsztoj házban
SZÁVICKIJ csendőr kapitány RÉSZEG KOLDUS
ÖREGASSZONY MEZÍTLÁBAS FÉRFI VAK ZARÁNDOK P A P
EGYHÁZFI EGY PARASZT
a gorbacsevói váróteremben EGY DIÁKLÁNY
EGY MÉRNÖK
EGY CSENDŐR ALTISZT 1. TUDÖSÍTÖ
2. TUDÓSÍTÓ J az asztapovói állomáson 3. TUDÓSÍTÓ
Történik 1910-ben, annak a Lev Nyikolajevics Tolsztojnak utolsó esztendejében, ki Napóleon halála után a hetedik évben született és hét évvel a lenini október előtt távozott e világból; s ilyképpen kiterjesztett karjai között csaknem elfért az emberi- ség történetének talán legfontosabb évszázada.
„Egy vak ember hazafelé ment. Éjszaka volt. A vak lámpást tartott maga előtt. Milyen buta vak ember ez, lámpást is visz maga előtt — pedig hát vak, mit ér neki az a lámpás?
Pedig kellett neki az a lámpás, azért kellett, hogy mások le ne verjék a lábáról."
(TOLSZTOJ: AZ „ÜJ ÁBÉCÉ" MESÉIBŐL)
I. FELVONÁS
(Jasznaja Poljana. A Tolsztoj ház nyi- tott verandája, kis előtérrel. Kerti
bútorok.
Harlamov — a századelő nyugat-euró- pai divatja szerint öltözött értelmiségi
— jön kintről. Tanácstalanul nézelő- dik. A házból kilép Szuhotyin; feltűrt szárú pantallót, mellényt visel, karján kosárka. Megnézi Harlamovot, fütyö-
részve elmegy mellette.) HARLAMOV: Jó napot, uram.
SZUHOTYIN: Jó napot. (Megy tovább.) HARLAMOV: Kérem, bocsásson
meg . . .
SZUHOTYIN (megáll): Tolsztojra kí- váncsi? (Szemügyre veszi.) Húst eszik?
HARLAMOV: Nem értem.
SZUHOTYIN: Na! Szereti a bifszte- ket?
HARLAMOV (elmosolyodik): Jó vé- resen, sok hagymával.
SZUHOTYIN: Szóval magának n e m a próféta kell. A tolsztojánusok n e m esznek húst. Besúgó?
HARLAMOV: De kérem . . .
SZUHOTYIN: N e m kell megsértődni.
íróféle?
HARLAMOV: Olyasmi.
SZUHOTYIN: Aha. Nagy örömük lesz egymásban. Mit fog kérdezni tőle?
HARLAMOV: Mit kérdezhetnék én Tolsztojtól?
SZUHOTYIN: Ó, mindenféléket szok- tak. Hogy szabad-e megölni a b a - cilusokat. Vagy felfalni a mézet, amit a szorgos méhecskék m a g u k - nak gyűjtögetnek. Persze, maga nem tolsztojánus, magának valami mást kell kitalálni.
HARLAMOV: Semmit sem akarok ki- találni.
SZUHOTYIN: A maga helyében azt m o n d a n á m : „Megundorodtam a világtól, Lev Nyikolajevics. Mit tegyek?" Nos?
HARLAMOV: Hazugsággal lépjek Tolsztoj színe elé?
SZUHOTYIN: Anélkül nehezen boldo- gul. Ö nem szereti, ha csak n é z e - getik.
HARLAMOV: T r é f á l ?
SZUHOTYIN: Nézze csak, ott jön a felesége. M a j d ő eligazítja.
HARLAMOV: Bocsánat, még b e s e m mutatkoztam.
SZUHOTYIN: N e m b a j . Sok szeren- csét. (Fütyörészve kimegy.) (Szofja Andrej.evna — energikus arcú, csíkokban őszülő asszony — jön ki a
verandára, kezében könyv, ceruza.) HARLAMOV: Alázatos tiszteletem,
grófné.
SZOFJA (fürkésző, hideg pillantás a szemüveg mögül): Mi tetszik?
HARLAMOV: Tolsztoj gróffal szeret- nék beszélni.
SZOFJA: Milyen ügyben?
HARLAMOV: Nincsenek ügyeim.
SZOFJA: í r t neki előre?
HARLAMOV: Sajnos, nem.
SZOFJA: Hozott valami ajánlólevelet?
HARLAMOV: Nem. (Kis, kínos csend után): A tisztelet jogán b á t o r k o d - tam . . .
SZOFJA: Kedves u r a m , ilyen alapon sohasem fogynánk ki a látogatók- ból.
HARLAMOV: A környéken szeretném tölteni a nyarat. De csak azért, hogy Tolsztojt egyszer láthassam.
SZOFJA: Értse m e g : fáradt, öreg e m - ber. Most éppen gyengélkedik. S a j - nálom.
(Embercsoport jön kintről: koldusok, zarándokok, nők és férfiak vegyesen.
Szidorkov — libériás inas — tereli őket.)
SZIDORKOV: Szaporán, álljatok sor- ba. Az úr tüstént itt lesz.
ÖREG KOLDUS (kicsit részeg): Bőkezű uraság. Van úgy, hogy egy rubelt is ád.
EGY FÉRFI (nyűtt városi ruhában, mezítláb): Én n e m koldulni jöt- tem. (Szidorkovhoz): Vagyok olyan úr, mint a gazdád.
SZIDORKOV: Jó, jó, csak állj a sorba.
(Tolsztoj lép ki a házból. Törékeny öregember, haja gyér szálakban fedi a koponyáját, de a tarkó táján már újra sűrű; szakálla hosszú, torzonborz, fe- hér szemöldöke beárnyékolja a szemét.
Otromba csizmát, buggyos nadrágot és övvel leszorított fekete parasztinget vi- sel. Mögötte Makovicky doktor: nyí- rott szakállú, vézna, kopasz emberke, sötét ruhában. Kezében cserépkorsó.)
(Szidorkov rámordul a csoportra):
Köszöntsétek az urat, hé!
A TÖBBIEK (összevissza): Jó egészsé- get, méltóságos u r a m ! Áldja meg az Isten!
TOLSZTOJ: Isten hozott, testvérek.
(A sor elején álló öreghez): Bűz- lesz a pálinkától, Sztepanics.
ÖREG KOLDUS: Rossz útra vitt a sátán.
TOLSZTOJ: Megmondtam: ha iszol, n e m kapsz pénzt.
ÖREG KOLDUS: F á j a lábam, nincs erőm. Muszáj egy kicsit inni, jó- tevőm, hogy járni t u d j a k . . . De azért tudom á m a tanításodat, hallgasd c s a k . . . (Az ujjain szá- molja) : Ne d ü h ö s k ö d j . . . Ne légy házasságtörő . . . Ne esküdözz . . . Ne állj ellent erővel a g o n o s z n a k . . . Ne légy senkinek ellensége . . . Sze- resd felebarátodat, mint önmaga- d a t . . . (Diadalmasan): Na ugye, hogy tudom? Csak néhány kopej- kát adj, mi az teneked . . .
TOLSZTOJ (Makovickyhez): Adjon neki valamennyit, Dusán Petrovics.
(Az öreghez): De többet ne meré- szelj részegen idejönni.
ÖREG KOLDUS: Esküszöm a szent keresztre!
TOLSZTOJ (egy öregasszonyhoz): Hát te, nénike? Zarándok vagy?
ÖREGASSZONY: Kijevbe igyekszem, atyuska, a szent Lavra kolostorba.
TOLSZTOJ: Honnan indultál?
ÖREGASSZONY: Tabinszkból. T u - dod-e, hol van? Odaát az Uraiban.
TOLSZTOJ: Vasúton jöttél?
ÖREGASSZONY: Nincs nekem a r r a pénzem. Gyalogolok, Krisztus se- gedelmével. Novgorodban is jár- tam, meg fenn Szolovkiban, a Fe- hér-tengernél.
TOLSZTOJ: Egyedül vándorolsz?
ÖREGASSZONY: Egyedül, atyuska.
A lelkemmel.
TOLSZTOJ: Boldog vagy, nénikém.
Járkálsz a világban, az emberek között. Irigyellek. (Makovickyhez):
4 Tisaatáj
Jól markoljon a korsóba, Dusán Petrovics. (A mezítlábas férfihez):
Te ki vagy, testvér?
A FÉRFI: Ha A egyenlő B-vel és B egyenlő C-vel, akkor A egyenlő C-vel. Elismeri?
TOLSZTOJ: Természetesen.
A FÉRFI: A Szentháromságról van szó. (Hadarva): A páros szám ha- tároltságot, a páratlan határtalan- ságot fejez ki. A Szentháromság:
egy a háromban, vagyis: térben és időben határtalan. A háromszemé- lyűség külön-külön a lét három dimenziója, és együtt alkotja a ne- gyedik dimenziót, mely betölti az időt és teret. Érti?
TOLSZTOJ: Nem. (A következőhöz, egy vakhoz fordul): Te is zarándok vagy, testvér?
A VAK: Nem vagyok testvéred, gyalá- zatos. Azért jöttem, hogy szemed- be m o n d j a m : eretnek vagy.
SZIDORKOV: Elhallgass, te!
TOLSZTOJ: Hagyd. (Elveszi a korsót Makovickytól, sietve osztja az alamizsnái a többieknek.)
A FÉRFI (utána nyomul): A mi vilá- gunk a négydimenziós istenség há- romdimenziós vetülete. Úgy vi- szonylik hozzá, mint árnyék a test- hez. (Diadalmas nevetés): Nos?
TOLSZTOJ: Ezt én nem értem.
A FÉRFI: Szóval magát is megfizet- ték a pithagoreusok.
TOLSZTOJ: Értelmetlenségre csak ér- telmetlenséggel tudnék felelni.
A VAK: Én vak vagyok, de lát az Isten, és minden gonoszságod nap- fényre kerül! íme, a farizeus, íme a vadkan, az Űr szőlejének elpusz- títója!
TOLSZTOJ (kapkodva befejezi az alamizsnaosztást): Menjetek béké- vel, testvérek.
SZIDORKOV: Hallottátok! Vége az osztásnak, induljatok! (Kifelé ta- szigálja őket.)
ÖREGASSZONY (meghajlik Tolsztoj felé): Imádkozni fogok érted, atyuska, a szentek sírjánál. A Szűz- anya védjen, őrizzen, oltalmazzon!
ÖREG KOLDUS: Nézd, a fösvény . . . Húsz kopejkát ér a lelke üdvös- sége! P h ű !
A FÉRFI (kifelé menet): A létezők csak számokkal fejezhetők ki! Áz egyetlen valóságos létező: a szám!
A VAK (miközben Szidorkov kifelé ta- szigálja): Mi lesz veled, kígyó, a m a rettenetes Jozafát völgyében? Ho-
gyan menekülsz a Gyehenna tüzé- től?
(A koldusok kimennek Szidorkovval.
Tolsztoj felmegy a tornácra.) TOLSZTOJ (Makovickyhez): Szegé-
nyek. De ez az anyóka! Hallotta, Dusán Petrovics? „Egyedül, a lel- kemmel . . . " Milyen szép. (Észre- veszi Harlamovot): Ki ez az úr, ' Szónyecska?
SZOFJA: Már megmondtam neki, hogy rosszul érzed magad.
TOLSZTOJ (Harlamovhoz): Hozzám jött?.
HARLAMOV: Igen, gróf úr.
TOLSZTOJ: Lev Nyikolajevics a ne- vem.
SZOFJA: Ljova!
TOLSZTOJ: Jó, jó. Csak néhány perc.
Biztosan messziről jött.
HARLAMOV: Ne haragudjék, grófné.' ígérem . . .
(Szofja a nyitott könyvet az asztalra teszi, szó nélkül, haragosan bemegy a
házba.)
TOLSZTOJ: Aggódik értem. (Mako- vickyra): Dusán Petrovics, az o r - vosom. Külföldi, magyarországi szláv. (Széket mutat): Tessék. Ül- jön le.
HARLAMOV: Köszönöm. (Csend.
Tolsztoj egy kicsit élvezi Harlamov zavarát.) Igazán n e m tudom, mit m o n d j a k . . .
TOLSZTOJ: Hagyja, kérem. N e m sze- retem az áradozást. Mivel foglal- kozik?
HARLAMOV: Földbirtokos vagyok.
Utazgatok. Itthon, külföldön.
Könyvet akarok írni az élménye- imről. (Tolsztoj mosolyog.) Tudom, hogy nem vagyok Tolsztoj.
TOLSZTOJ: Félreértett. Én egészében tartom haszontalannak az irodal- mat.
HARLAMOV: Akkor is, ha az igaz- ságot í r j u k ?
TOLSZTOJ: Pénz és hiúság. Ezért dol- goznak a művészek. Én is hiúság- ból kezdtem. Az igazságnak semmi köze az irodalomhoz.
HARLAMOV: .Megtagadja a Háború és békét?
" TOLSZTOJ: A többit is, mind. Ki- agyalt, mesterkélt valamennyi. Azt kell írni, amit az egyszerű embe- rek kívánnak.
HARLAMOV: És ha ők semmit se kí- vánnak?
TOLSZTOJ: Akkor nem kell írni. Az egyetlen lehetséges művészi kon-
cepció: a felebaráti szeretet. Ez pedig benne v a n az Evangélium paraboláiban.
HARLAMOV: Ha jól értem, ön v a l a - mi művészi aszkézist hirdet.
TOLSZTOJ: Undorodom az a s z k é t á k - tól.
HARLAMOV: Forradalmi p u r i t a n i z - m u s ?
TOLSZTOJ (csúfondárosan): Ügy lá- tom, szeret m i n d e n t kis s k a t u l y á k - ba raktározni, ö n f o r r a d a l m á r ? HARLAMOV: ö n n e m ?
TOLSZTOJ: A f o r r a d a l m á r o k a t se sze- retem. Csak az olyan cselekvést fogadom el, amely megfelel a lé- lek igényeinek.
HARLAMOV: Valamiféle összhang a külső és belső törekvések között?
TOLSZTOJ: N e m „valamiféle". Össz- hang.
HARLAMOV: ö n megtagadta az egy- ház hittételeit. És n e m ismeri el az államhatalmat. Ez is összhang.
TOLSZTOJ: Az egyház a lelket, az állam a testet teszi rabszolgává.
A . művészet pedig cinkos a b ű n - ben. Én n e m akarok többé h a z u d - ni. Tehát megtagadtam a m ű v é - szetet.
HARLAMOV: Ez a gondolatmenet a forradalomhoz vezet.
TOLSZTOJ: A krisztusi szeretethez.
M e g m o n d t a m : n e m vagyok f o r r a - dalmár.
HARLAMOV: Rousseau se volt f o r r a - dalmár. De Robespierre-t ő tette azzá.
TOLSZTOJ: Kicsavarja a dolgokat.
HARLAMOV: A cár Istentől k a p j a hatalmát, és ő az egyház legfőbb védelmezője. Oroszország mai ál- lapotában csak az autokrácia és az orthodoxia határai között létezhet.
Ha az egyiket tagadjuk, a m á s i k a t is tagadnunk kell. Ha pedig m i n d - kettőt t a g a d j u k : az már f o r r a d a - lom.
TOLSZTOJ: Én nem fogadom el az erőszakot. A forradalmi erőszakot sem.
HARLAMOV: Lényegtelen, ö n t meg- kímélik, de a híveit börtönbe k ü l - dik. Ök megismerik az erőszak logikáját.
(Csend. Tolsztoj felveszi az asztalról a könyvet, nézi ott, ahol nyitva van.)
Higyje el, Lev Nyikolajevics, én megértem önt. De Oroszországban m a csak kétféle m a g a t a r t á s lehet- séges . . .
TOLSZTOJ (Makovickyhez, izgatottan):
Nézze csak, Dusán Petrovics! Itt, ahol alá van húzva. (Odaadja a könyvet.)
MAKOVICKY (nézi a könyvet): Ne aggódjék. Nincs jelentősége.
TOLSZTOJ: Gondolja?
MAKOVICKY: Egészen biztos.
TOLSZTOJ (feláll, Harlamovhoz): S a j - nálom, be kell fejeznünk. Csak- ugyan .gyönge vagyok. Isten önnel.
(Bemegy a házba.)
(Makovicky jegyzetpapírt vesz elő, szélsebesen ír.)
HARLAMOV: Megbántottam őt?
MAKOVICKY (ír): Hogyan? O, nem, n e higyje. Egy pillanat. (Befejezi az írást, rámosolyog Harlamovra):
Leírtam, a m i t1 önnek mondott.
HARLAMOV: Mindent feljegyez?
MAKOVICKY: Természetesen. Egyet- len szavának sem szabad elvesz- nie.
HARLAMOV: Nem szörnyű ez?
MAKOVICKY: Micsoda?
HARLAMOV: Az a tudat, hogy min- den szavunkat felírják.
MAKOVICKY: Idegesíti, persze. De én megtanultam zsebben tartott kézzel írni. Még ebéd közben is tudok jegyezni.
(Tolsztoj visszajön.) TOLSZTOJ: Nyers voltam az imént.
Bocsásson meg.
HARLAMOV: Megszégyenít, Lev Nyi- kolajevics.
TOLSZTOJ: Nem a művészetet taga- dom én, csak a kufárokat szeret- ném kiűzni a templomból. Gyűlö- löm az önelégült művészeket. Szol- gálni kell az embereknek. Nincs idő az olümposzi szemlélődésre.
Keresni kell. Az emberek szenved- nek és meghalnak. Gyógyszert kell találni. Megoldást. Az idő múlik és nem találtunk semmit, nem döntöttünk el semmit. Holnap pe- dig m á r késő, mert holnap mi is meghalunk. (Szidorkov jön be.
Tolsztoj ráförmed): Mit akarsz?
SZIDORKOV: Az úrnő parancsolta, hogy teához terítsek.
TOLSZTOJ: Eredj dolgodra!
SZIDORKOV: Parancsára. (Bemegy a házba.)
TOLSZTOJ (kis csend után): Látja, hogyan élek. És ezt gondolja: vén farizeus.
HARLAMOV: Ugyan.
TOLSZTOJ: Parasztzubbonyban jár és lakájjal szolgáltatja magát. Mondja csak nyugodtan.
HARLAMOV: Én önt a szellem leg- nagyobb óriásának tartom.
TOLSZTOJ: Bűnös vagyok. Megérdem- lem a megvetését.
MAKOVICKY: Lev Nyikolajevics, ké- rem . . . Ne izgassa fel magát.
TOLSZTOJ: Az út jó! Akkor is, ha ' támolygok rajta. Mutassanak job- bat, vagy támogassanak. De ne örüljenek a kétségbeesésemnek!
HARLAMOV: De hisz é n . . .
TOLSZTOJ: Szánalmas vagyok, de nem képmutató! Egyetlen vágyam, hogy legyőzzem a hazugságot!
MAKOVICKY: Lev Nyikolajevics! Na- gyon k é r e m . . .
(Szuhotyin jön kintről a kosarával.) SZUHOTYIN: Egy-két vargánya, sem-
mi több. Eső kellene.
TOLSZTOJ (összeszedi magát, Harla- movhoz): Bocsásson meg. Nem akartam megijeszteni. (Bemegy a házba.)
SZUHOTYIN (Harlamovhoz): Néhány morzsa a bőség asztaláról. Ha oko- san gazdálkodik, elég lesz a hal- hatatlansághoz. (Bemegy Tolsztoj után.)
HARLAMOV: Ki ez az ú r ?
MAKOVICKY: Tolsztoj veje, Mihail Szergejevics Szuhotyin. Javíthatat- lan gúnyolódó.
HARLAMOV: Lev Nyikolajevics fel- indultnak látszik. Az én bűnöm?
MAKOVICKY: Nem, nem. Sokat gyötrődik mostanában. Ideges, in- gerlékeny. (Rámosolyog Harlamov- ra): De higyje el, mégsincs na- gyobb boldogság, mint mellette élni.
HARLAMOV: Említettem, hogy köny- vet írok a bolyongásaimról.
MAKOVICKY: Hallottam.
HARLAMOV: És a nagy emberekről, akikhez szerencsém volt.
MAKOVICKY: Tolsztojról sokan ír- nak. Túl sokan.
HARLAMOV: Értem a célzást. Higyje el, nem akarok felületes lenni. Se- gíthetne.
MAKOVICKY: Hogyan?
HARLAMOV: ö n feljegyzéseket ké- szít. Mi lenne, ha ezek a jegyzetek eztán másolattal készülnének?
(Csend.) Nem vagyok szegény em- ber.
MAKOVICKY: Szégyellje magát.
HARLAMOV: Félreértett.
MAKOVICKY: Nem.
(Csend.)
HARLAMOV: Besúgónak néz? Ejnye, doktor . . . Nincs emberismerete.
MAKOVICKY: Akkor belőlem akar besúgót csinálni.
HARLAMOV: Szimplifikál. Tolsztoj kincs. A világ legnagyobb írója és amellett naiv ábrándozó. Köteles- ségünk, hogy vigyázzunk rá. Nos, kedves Dusán Petrovics?
MAKOVICKY: ö n n e k én nem va- gyok Dusán Petrovics.
HARLAMOV: V á r j o n csak, doktor.
Maga külföldi. Azt mondta: nincs nagyobb boldogság, mint Tolsztoj mellett élni. És. ha egyszer csak, hipp-hopp, megvonnák a tartózko- dási engedélyét?
MAKOVICKY: Utasítsanak ki.
HARLAMOV: Szóval: nem?
MAKOVICKY: Nem.
HARLAMOV (nézi a doktort, aztán el- mosolyodik): Jól van, doktor. Csak tréfa volt.
(A házból jön Tatyána és vele Szuho- tyin, immár kabátban. Harlamov meg-
hajlik) :
Viszontlátásra. (Kimegy.) TATYÁNA: Ki volt ez?
MAKOVICKY: Látogató. „Olyan".
SZUHOTYIN (füttyent): Mi az ördög!
Pedig n e m szabványos pofa.
TATYÁNA: Apa t u d j a ?
MAKOVICKY: Jobb, ha n e m mond- juk neki. Amúgy is elég zaklatott.
(Odaadja a könyvet Tatyánának):
Nézze csak, Tatyána Lvovna.
TATYÁNA (megnézi a címet): „Kró- nikus és akut mérgezések." Mi ez?
MAKOVICKY: Olvassa, ahol alá van húzva.
TATYÁNA (átfutja a sorokat): „He- veny ópiummérgezés . . . Halálos adag felnőtteknek . . . Fokozatosan mélyülő narkózis, coma, légzésbé- nulás. Ellenméreg nincs." (Felnéz):
Anya?
MAKOVICKY: Ú j a b b ijesztgetés.
TATYÁNA: Maga szerint beteg?
MAKOVICKY: Paranoid és hiszté- riás zavarok. De épelméjű.
TATYÁNA (Szuhoty inhoz): Holnap hazamegyünk, Misa.
SZUHOTYIN: Ideje.
TATYÁNA: Apát pedig magunkkal visszük néhány hétre. Mi a véle- ménye Dusán Petrovics?
MAKOVICKY: Nagyszerű ötlet.
(Szidorkov jön a házból, szamovárral.
Az asztalra teszi.) TATYÁNA: Kint teázunk?
SZIDORKOV: Szofja A n d r e j e v n a így parancsolta.
MAKOVICKY: Bocsánat. Még v a n egy kis dolgom. (Bemegy a házba.) SZUHOTYIN: Rohan a szobájába, k ö r -
mölni a cédulácskáit.
TATYÁNA: Na és? Kinek árt vele?
SZUHOTYIN: Ebben a házban d ü h ö n g a grafománia. Mindenütt papírok, ceruzácskák: szekrényen, asztalon, ágy mellett, még a klozeton is, h á t - ha ott jut eszünkbe valami fel n e m jegyzett tolsztoji kinyilatkoztatás.
(Szidorkovhoz, aki közben teás- készletet hozott bentről és az asz- talnál foglalatoskodik): Te is f i r - kálsz, mi, Ványuska? Valld meg szépen.
SZIDORKOV: Szoktam írogatni, Mihail Szergejevics.
SZUHOTYIN: Nagyon helyes, Ványka.
Elvégre te tartod számon a gaz- dád gatyáit. Mi lenne nélküled az utókorral?
(Szása jön ki a házból. Szuhotyin foly- tatja) :
Mert aki ezt a d r á m á t szemfüle- sen nézi, holtáig megél belőle.
Vagy még azon túl is.
SZÁSA (Szidorkovhoz): Meddig pisz- mogsz még? Tégy fel még egy te- rítéket és eredj.
TATYÁNA: Vendég jön?
SZÁSA: Igen.
TATYÁNA: Kicsoda?
SZÁSA: Meglepetés.
TATYÁNA: Kellemes?
SZÁSA: Kinek az, kinek nem. (Miután Szidorkov kiment): Miféle d r á m á - ról beszélt, Mihail? (Szuhotyin vál- lat von.) Legalább az inas előtt ne tegyen megjegyzéseket.
SZUHOTYIN: Hall ő ennél különbe- ket is.
SZÁSA: Anyánk bűne.
SZUHOTYIN: Csak?
SZÁSA: Szimuláns.
TATYÁNA: Beteg. A doktor is m o n d j a . SZÁSA: A doktort becsaphatja, de e n -
gem nem.
SZUHOTYIN: Tőle kaptok enni, ő ád rátok ruhát, ő t a r t j a f e n n a házat.
És csak lenézést k a p cserébe. Ebbe is bele lehet óm bolondulni.
SZÁSA: Szeretem, hogy ilyen bölcsek vagytok. Élnétek csak ebben a házban.
(Szofja jön ki, Andrejjel.)
SZOFJA (most lorgnon van nála, sze- méhez emeli): Apátok még nincs itt? (Szásához): Miről beszéltél, Szásenyka? (Csend.) Kérlek, ha t i t o k . . . .
TATYÁNA: Nem titok. Rólad beszél- tünk, anya.
SZOFJA: Szabad tudnom, hogy mit?
TATYÁNA: Kimerült vagy. Pihenned kéne.
SZOFJA (keserű nevetéssel): Pihenni!
ANDREJ: Nem m a m a szorul itt ápo- lásra. Ö egészséges.
SZOFJA: Tévedsz, Andrjusa. Beteg vagyok. Most is: széthasad a fe- . jem. ö r ö k k é fáj. Azt mondják, így
kezdődik a megőrülés. Szásenyka, te nem sajnálsz engem. Igaz?
SZÁSA: Kérlek, ne komédiázz.
SZOFJA: Gonosz lány vagy, Szása.
Mintha n e m is én szültelek volna.
SZÁSA: Nekem mondj, amit akarsz.
De apát kíméld. Ö csakugyan rosz- szul érzi magát.
ANDREJ: Egyszerűen a második gye- rekkorát éli.
SZOFJA: Nem, nem, Andrjusa. Té- vedsz. Ö még most is nagy em- ber. (Szuhotyinhoz): Persze, az igaz: egy percre se hagyhatom m a - gára. öregecske, nem lehet meg ápolás nélkül.
^ SZÁSA: Az öli meg. A te ápolásod.
ANDREJ: Arcátlan vagy, húgom.
SZÁSA: Csak őszinte. És ha nem tet- szik, utazz el.
SZUHOTYIN: Nem ülnénk le? Ügy kényelmesebb a veszekedés.
ANDREJ: Szeretnél kiutálni, húgocs- k á m ?
SZÁSA: Nem bánnám, ha elmennél.
Rossz hatással vagy anyánkra.
ANDREJ: Te meg apánkra. Tehát:
maradok.
SZOFJA: Hagyjátok abba. Apátokat felizgatja az ilyen civakodás. (Ha- lántékát nyomkodja): És r á m is tekintettel lehetnétek. (Szuhotyin-
hoz): Igaza van, Misa. Üljünk le, kitöltőm a teát. ö úgyse szereti forrón.
(Elhelyezkednek. Szofja teát tölt; Szá- sához):
Szásenyka, te folyton az őszinte- ségeddel dicsekszel. Hát ha olyan őszinte vagy, mondd meg: írt apád végrendeletet? Miért nem felelsz?
SZÁSA: Mondtam m á r : én elvből nem beszélek apa haláláról.
TATYÁNA: Ebben Szásával tartok, anya.
SZOFJA: Jó, akkor beszéljünk a n a p - lókról. Még mindig Csertkovnál vannak? Vagy külföldre küldte?
Erre se felelsz?
SZÁSA: Nem.
SZOFJA: Egy kicsit se sajnálod anyá- dat?
SZÁSA: Ti se sajnáljátok apát.
ANDREJ: Mit sajnáljak r a j t a ? Ripacs- kodik, csapja a sarat, hol ránk, hol magára. A napló is hazugság.
Arra jó, hogy az életét Vezeklő Szent Leó legendájává kozmeti- kázza.
SZUHOTYIN: Butaság, Andrej.
ANDREJ: Illegeti magát. Nicsak, mek- kora bűnös vagyok! Nézzetek és csodáljatok!
TATYÁNA: Andrej! Te gyűlölöd apát.
ANDREJ (megdöbbenve néz rá): Ugyan.
Bolondság. (Csend.) Valamennyien bolondokat beszélünk.
SZUHOTYIN: Mert nem értitek.
ANDREJ: Te érted? Mi?
SZUHOTYIN: ö alkalmatlan a közép- útra. Hol a magasban lebeg, hol a mélybe zuhan. Azt hiszem, ő az egyetlen ember közöttünk.
ANDREJ: És mi mik vagyunk?
SZUHOTYIN: Nem tudom. Félmajmok.
Lemurok.
ANDREJ: Nézd csak a tanítványait.
Hisztérikák, exhibicionisták, nyo- morékok, morfinisták, félkegyelmű- e k . . . Söpredék.
SZUHOTYIN: Igen. Itt ez a hatalmas torony, cseng-bong, a hangját hallja az egész világ, és körülötte egy cirkuszi á l l a t s e r e g l e t . . . Csak- ugyan nevetséges.
ANDREJ: Az ördög tudja, mit akar.
Sohasem mondja meg pontosan.
(Erőltetett nevetés): Torony . . . Om- ladék. Rom.
SZOFJA: Elég már, az istenért! (Szá- sához): Annyit se mondasz, hogy Csertkovnál vannak-e még a nap- lók?
SZÁSA: Kérdezd Csertkovtól. Ma ta- lálkoztok.
SZOFJA (kis csend után): Ügy érted, h o g y . . . 1
SZÁSA: Mindjárt itt lesz. Velünk teá- zik.
ANDREJ: Tudtommal az az úr ki van tiltva a kormányzóságból.
SZÁSA: Csak volt. Tegnap óta ú j r a itt van a szomszédban, Tyeljatyenki- ben. (Csend.) Sugárzik rólatok a boldogság.
(Tolsztoj jön ki a házból, Makovicky- vel.)
TOLSZTOJ: Elkéstem? Ne h a r a g u d j a - tok.
T ATYÁN A: Ülj le, apa.
TOLSZTOJ (körülnéz): Még nincs itt?
(Szásához): Megmond tad nekik?
SZÁSA: Éppen most. Nem látod, hogy örülnek?
A N D R E J : Az az ember megsértette anyát.
TOLSZTOJ: Azért jön, hogy kibékítse.
S Z O F J A : Hagyd, Andrjusa. Csertkov a maga módján kiváló ember. Ha valóban bocsánatért jön, megkapja.
SZÁSA: Te is vétkeztél ellene épp eleget.
TOLSZTOJ: Ne ítélkezz, Szása. Vla- gyimir Grigorjevics se hibátlan.
Csodálatos lélek, de gőgös lélek.
(Szofjához): És most h a j l a n d ó megalázkodni.
ANDREJ: Semmi kedvem egy asztal- hoz ülni azzal a fickóval.
TOLSZTOJ: Az a „fickó" mindazt megadta nekem, amit a fiaimtól sohasem k a p t a m meg. A száműze- tést is vállalta értem.
SZOFJA (panaszosan): Andrjusa, kér- lek, türtőztesd magad. Legalább az én kedvemért. És m a r a d j itt, úgy nekem is könnyebb.
ANDREJ: Jó. De egy szót se szólok, azt megmondhatom.
SZÁSA: A legokosabb, amit tehetsz.
TATYÁNA: Hagyjátok már, az ég sze- relmére !
(Teáznak.)
SZOFJA (Makovickyhez): Dusán P e t r o - vics, maga m á r megint valami könyveket kapott. Utoljára m o n - dom: dobja ki a tiltott műveket a házból, vagy átkutatom a szobáját és az összes irkafirkát a tűzbe do- bom. Megértette?
MAKOVICKY: Igen, Szofja A n d r e - jevna.
SZOFJA: Nyakunkra a k a r j a hozni a rendőrséget? Lev Nyikolajevics öreg ember, és egy házkutatás iz- galmai . . . Legalább rá legyen te- kintettel.
TOLSZTOJ: Ugyan, S z o f j a . . . SZOFJA: Ezt csak bízd énrám, L j o -
vocska. Én jobban tudom, hogy . . . (Elhallgat. Csertkov jön kintről. Sza- kállas Krisztusarc, csizma, Tolsztoj-
zubbony.)
TOLSZTOJ: Vlagyimir Grigorjevics!
Végre! (Elébe megy, megölelik egy- mást.) Nem győztük várni
(Csertkov üdvözli a társaságot. Andrej ülve marad, kurta biccentéssel fogadja
a köszöntést.)
CSERTKOV (Szofjához lép): K e d v e s Szofja A n d r e j e v n a ! Legutóbb m é l - tatlanul és d u r v á n viselkedtem.
Sajnálatos félreértés volt. Bocsás- son meg. Higyje el, mindig tisztel- t e m és nagyrabecsültem önt.
SZOFJA (kezét nyújtja): Jó, jó. Ne is beszéljünk róla. Jöjjön, teázzék v e - lünk.
TOLSZTOJ: Ide, az asztalfőre, Vlagyi- mir Grigorjevics!
ANDREJ (gúnyosan): Írva v a g y o n : n e m f e l j e b b való a t a n í t v á n y az ő mesterénél.
(Csertkov leül, Szofja teát tölt neki.) SZOFJA: Tessék, vegyen cukrot. N e -
héz volt a száműzetés?
CSERTKOV: Istenem, ki lehet bírni.
Csak az utazási t i l a l o m . . . A m a - g a m f a j t á n a k bizony nagy csapás.
SZÁSA: A fő, hogy ú j r a itt van. Igaz, A n d r j u s a ?
(Andrej csak a tekintetével válaszol.) SZUHOTYIN (Csertkovhoz): Meséljen.
Sokat zaklatták?
CSERTKOV: N e m szívesen beszélek erről.
TOLSZTOJ: Persze, m a j d később. Most hadd mutassak m a g á n a k valamit.
A j á n d é k b a k a p t a m , és képzelje, n e m volt szívem visszautasítani.
(Makovickyhez): Dusán Petrovics, tegye meg, szóljon Szidorkovnak, hogy hozza k i . . . T u d j a m á r , mit.
MAKOVICKY (mosolyog): Hogyne t u d - nám. (Bemegy a házba.)
CSERTKOV (Tatyánához): ö r ü l ö k , hogy önöket is itt látom, T a t y á n a Lvovna. Egy kis pihenő?
TATYÁNA: Olyasmi.
SZUHOTYIN: Holnap i n d u l u n k haza.
SZOFJA: Máris? Ezt még n e m m o n d - tátok.
TATYÁNA: Muszáj. É s . . . (Szuhotyin- ra pillant, segélyt kérve.) SZUHOTYIN: Az a tervünk, hogy a p á t
is m a g u n k k a l cipeljük.
TOLSZTOJ: Most, amikor Vlagyimir Grigorjevics megérkezett? M a j d máskor.
TATYÁNA: Hidd el, apa, jót t e n n e egy kis pihenés. (Szofjához): B e - széld rá, anya. (Csertkovhoz): Vla- gyimir Grigorjevics is megérti, igaz?
CSERTKOV: Természetesen. Utazzék csak, Lev Nyikolajevics.
SZOFJA: T á n y á n a k igaza van, L j o - vocska. M e n j csak, pihend ki m a - gad.
(Jön Makovicky. Mögötte Szidorkov, tölcséres gramofont cipel.)
TOLSZTOJ: Jó, jó, m a j d beszélünk róla. (A gramofonra): Íme, az én legújabb átkos szenvedélyem! (Szi- dorkovhoz): Azt a lányt. Gyorsan!
(Csertkovhoz): Valóságos csoda, m a j d meghallja.
(Szidorkov lemezt tesz a tányérra, for- gatni kezdi a hajtókart. Női hang ci- gánydalt énekel. Tolsztoj, Csertkov-
hoz):
Na, mit szól hozzá?
CSERTKOV: Szép.
T ATYÁN A: Megismeri? Panyina, a cigány énekesnő.
(Hallgatják a dalt.) TOLSZTOJ: Í r t a m én valaha a cigá-
nyokról?
(Senki nem szól, csak a csodálkozó pil- lantások árulkodnak. Tolsztoj, meg-
hatva):
Hálás téma, szeretnék írni róluk.
Annyi emlék köt hozzájuk . . . Tá- nya, tényleg n e m írtam a cigá- nyokról?
SZÁSA: Írtál, apa.
ANDREJ: Bizony. Azok voltak a szép idők. Ivászat rogyásig! Cigánylo- tyók! Tánc ki világos virradatig!
(Mindenki hallgat, a gramofon szól.) TOLSZTOJ (Szidorkovhoz): Elég. Vidd
be ezt a masinát.
(A dal félbeszakad. Miközben az inas kiviszi a gramofont, Tolsztoj, halkan):
Ocsmány élet volt, igen. De h á t . . . (Sóhajt.) Furcsa az e m b e r . . . (Csertkovhoz, kapkodva): De ami jő bennem, az m á r akkor is meg- volt. Mélyen, rejtezkedve, de meg- volt. Egyszer azt í r t a m a naplóm- ba: ú j vallást k é n e alapítani, túl- világi boldogság helyett evilági harmóniát adni az embereknek.
(Kényszeredett nevetés): Másnap kétszáz rubelt vesztettem kártyán.
(Andrejhez): Huszonhét éves vol- tam. (Csend.) De mégis: ez már készülődés volt a jóra.
CSERTKOV: Az volt, Lev Nyikolaje- vics. Meg kellett ismernünk a bűnt, hogy megtisztulhassunk. Gárdatiszt koromban én is . . .
ANDREJ: Micsoda ostobaság.
CSERTKOV: Parancsol, A n d r e j Lvo- vics?
(Andrej hallgat, keresztülnéz rajta.) TOLSZTOJ: Tegnap Baturino felé lo-
vagoltunk Dusán Petroviccsal. Ta- lálkoztunk egy asszonnyal, akinek a f é r j e a télen megfagyott és a gyereke éhen pusztult. És nyolc-
vanéves öreget is láttunk az eke mögött. Mi pedig cigánydalokat hallgatunk fonográfon . . .
SZOFJA: A paraszt azért szegény, mert mindenét pálinkára költi. Ne haragudj, Ljovocska, az e f f a j t a kétségbeesést én n e m értem.
SZUHOTYIN: A gramofonokat a gyá- rosok veszik és a kereskedők. A földesúr meg együtt szegényedik a paraszttal. (Mosolyog.) Lehet, hogy csirkefogók vagyunk, de csak amo- lyan kisstílű csirkefogók.
TOLSZTOJ (Csertkovhoz): Képzelje:
cikket írok a szocializmusról.
CSERTKOV: Ideje volt, hogy foglal- kozzék ezzel a kérdéssel.
SZOFJA: I n k á b b arra beszélné rá, hogy szépirodalmat írjon.
CSERTKOV: Amit Lev Nyikolajevics most csinál, az minden szépiroda- lomnál fontosabb.
SZOFJA (mesterkélt mosoly): L á m ! Éppen csak kibékültünk, máris' el- lenem fordul.
TOLSZTOJ: Igaza van, Vlagyimir Gri- gorjevics. De azért még most is kí- sért az ördög. Tudja, mi izgat mos- tanában? Az őrült lelkivilága..
ANDREJ: Azt m á r megírta Doszto- jevszkij.
CSERTKOV: Az őrültség nem más, mint felfokozott önzés.
SZUHOTYIN: Akkor kevés épelméjű ember szaladgál a földön.
TOLSZTOJ: A legnehezebb téma. Szí- vesen próbálkoznék vele. Mond- juk: egy férfi kötődése valakihez, egy eszelős nőhöz, akit valamikor s z e r e t e t t . . .
SZOFJA: És a befejezés?
TOLSZTOJ: Ez csak játék. Megfogad- tam, hogy nem írok többé.
SZOFJA: A férfi öngyilkosságba ker- geti a nőt. Ez a legegyszerűbb, n e m ?
TATYÁNA (nyugtalan); Talán hagyjuk most m á r szóhoz jutni Vlagyimir Grigorjevicset. Meséljen: hogy tel- tek a napok, ott a távolban?
SZOFJA: Hagyd csak, Tányecska. Tud- juk mindannyian, hogy miről van szó. (Csertkovhoz): Igaz?
CSERTKOV: Nem értem.
ANDREJ: Ugyan, anyám. Csertkov úr azt hiszi, neki itt mindent szabad.
CSERTKOV: Én magát nem bántot- tam, Andrej Lvovics.
ANDREJ: A múltkor volt szíves enge- délyezni a Gyermekkor ú j kiadá- sát, tiszteletdíj nélkül. Igaz?
CSERTKOV: Lev Nyikolajevics felha- talmazása alapján.
ANDREJ: Maga, aki olyan jól tájéko- zott az ügyeinkben, ne tudná, hogy apánk ennek a műnek a szerzői jogáról rég lemondott anyánk j a - vára? Vegye tudomásul, hogy pe- relni fogjuk a kiadót.
CSERTKOV: Ahogy tetszik. De önnek nincs joga . . .
ANDREJ: Menjen a fenébe! Kikérem magamnak, hogy oktatgasson.
TOLSZTOJ: A n d r e j !
ANDREJ (feláll): Na, én jóllaktam.
(Csertkovhoz): Anyámat pedig hagyja békén, mert pórul járhat.
Alászolgája! (Bemegy a házba.) TOLSZTOJ: Sajnálom.
CSERTKOV: Eltűröm a támadásokat.
Csak önért és az ügyért, amit szol- gálok. (Szofjához): Nem haragszom a fiára, Szofja Andrejevna. Ő n a - gyon szereti magát, engem pedig gyűlöl. Mit csináljak? De hogy önt mivel bántottam az imént, azt nem tudom.
SZOFJA: Lehet, hogy túl érzékeny vagyok. De A n d r e j n e k sok minden-
„ ben igaza van. Nem kertelek: maga egyre jobban eltávolít minket egy- mástól. Most is: betette a lábát, és oda a családi békesség.
SZÁSA: Családi békesség!
SZOFJA: Azt akarja, hogy a családom éhen pusztuljon? (Csertkov moso- lyára, hisztérikusan): Ne kacarász- szon itt, kérem! (Tolsztojhoz): L j o - vocska, bocsáss m e g . . . Én meg- próbáltam elviselni ezt az embert, de képtelen vagyok rá.
TOLSZTOJ: M e n j innen. Nem akarlak látni.
TATYÁNA (karonfogja az anyját):
Gyere a házba, anya. Felizgattad magad és felizgatod apát is. Gyere szépen. (Szuhotyinhoz): Segíts.
(Ketten beviszik Szofját a házba.) SZOFJA (az ajtóból): Azért se leszek
öngyilkos! Nem szerzem meg az örömöt, hogy holtan lássatok!
(Bemennek.)
SZÁSA: Egyre tűrhetetlenebb. Ször- nyeteg.
TOLSZTOJ: Beteg. (Makovickyhez):
Ugye, Dusán Petrovics?
MAKOVICKY: Sajnos, az.
TOLSZTOJ: Amit reggel mond, annak este az ellenkezőjét mondja. Sem- mi felelősséget n e m érez a kimon- dott szó iránt.
CSERTKOV: Én a l á n y á n a k a d o k iga- zat.
SZÁSA: Hallod?
CSERTKOV: Ez itt: összeesküvés. El a k a r n a k távolítani minket, önt p e - dig megfélemlíteni és olyan hely- zetbe hozni, hogy beszámíthatat- l a n n a k nyilváníthassák. Ezért v a n - n a k a jelenetek. És ezért v a n itt az ön A n d r e j fia is.
MAKOVICKY: S z o f j a A n d r e j e v n a csakugyan beteg. A tünetek . . . CSERTKOV: A feszült színlelés k ö v e t -
kezményei. (Tolsztojhoz): El kell mennie innen.
(Tolsztoj hosszan, furcsa tekintettel néz rá.)
Olyan helyet keresnénk, ahol n e m z a k l a t h a t n á k többé. N y u g o d t a n dolgozhatna, csak azt fogadná, akit akar.
TOLSZTOJ: Elmenni? Az indusok, h a közeledni érzik a halált, az erdőbe m e n n e k .
CSERTKOV: Még semmi sincs b e f e - jezve.
TOLSZTOJ: Félek, n e m is lesz soha.
CSERTKOV: Nincs joga így beszélni, Lev Nyikolajevics.
TOLSZTOJ (szinte alázatos): T u d o m . (Csend. Tolsztoj hirtelen rácsap Csert-
kov kezefejére. Mentegetőzve):
Egy szúnyog. Egészen teleszívta magát.
CSERTKOV (felháborodva): Megölt egy élőlényt! Éppen ön! Nem szégyelli m a g á t ?
(Csend.)
MAKOVICKY (ingerülten): N e m túlzás ez, Vlagyimir Grigorjevics?
CSERTKOV: Nem.
SZÁSA: Egy kicsit leegyszerűsíti a p a tanításait.
CSERTKOV: Az a dolgom, hogy őrköd- jek. Nem szabad, hogy Tolsztoj t e t - tei meghazudtolják a tanításait.
MAKOVICKY (feláll): Ha megengedi, Lev Nyikolajevics, én elbúcsúzom.
TOLSZTOJ: Jó éjszakát.
(Csertkov csak biccent. Makovicky be- megy. Csend.)
SZÁSA: Elhozta az o k m á n y t ?
CSERTKOV: Sajnos, nem. A szövege- zésbe hiba csúszott.
TOLSZTOJ: Miféle hiba?
CSERTKOV: M e g m u t a t t a m egy ügy- védnek. Kisebb b a j , hogy n e m f e - lel meg a formai előírásoknak. A nagyobbik az, hogy n e m h a g y h a t j a
a m ű v e k kiadási jogát a társada- lomra.
TOLSZTOJ: Ugyan miért?
CSERTKOV: Mert az emberiség n e m jogi személy, reá semmi se hagyo- mányozható.
TOLSZTOJ (mintha megkönnyebbül- ne): Akkor semmit se tehetünk.
CSERTKOV: De igen. Olyan személyre kell hagyatkozni, aki az ön halála után az összes jogokról lemond a köz javára. Az ú j okmányt köz- jegyző előtt hitelesítjük, s ezzel a végrendelet megtámadhatatlanná válik.
TOLSZTOJ: Közjegyző előtt?
CSERTKOV: Államilag csak így válik hitelessé.
TOLSZTOJ: Így nem. Nem akarom.
SZÁSA: Nem értelek, apa.
TOLSZTOJ: Vlagyimir Grigorjevics az imént azt. mondta, hogy nem ke- rülhetek ellentétbe a szavaimmal.
Köszönöm, hogy őrködik felettem, én tudom legjobban, mennyire rá- szorulok. De most elfeledkezett va- lamiről . . . Azt hirdetem az embe- reknek: tagadják az állam és egy- ház hatalmát testük és lelkük fölött; ne ismerjenek mást a krisz- tusi törvényeken kívül.
CSERTKOV: De h á t . . .
TOLSZTOJ: Várjon. Azt akarom, hogy műveim ingyen jussanak az embe- rekhez. Le akarok mondani az anyagi előnyökről. És most kide- rül, hogy ezt csak úgy tehetem, h a elfogadom egy olyan hatalom jogszabályait, amelynek illetőségét nem ismerem el.
CSERTKOV: Paradox helyzet, belátom.
De a célt kell nézni. Ez csak for- maság.
TOLSZTOJ: A hatalom a formákban gyökerezik.
CSERTKOV: A kor viszonyai olyanok, hogy ha nem tesz ellene, mindent a család örököl. És ön, aki elítéli a magántulajdont, egy formális ak- tustól való irtózása miatt képes lenne ebbe belenyugodni? Azt hi- szi, elhinné a világ, hogy Lev Tolsztoj ezt elvhűségből tette, nem valami másért? (Csend.) Tudhatja, mennyire kínos m á r így is az örö- kös vádaskodás.
TOLSZTOJ: Nekem m á r nincs magán- tulajdonom.
CSERTKOV: A birtok a feleségéé, meg a gyerekeié. De ön itt él továbbra is, és ugyanúgy él, mint annak-
előtte. Azt hiszi, a világ lát valami különbséget?
TOLSZTOJ: Tudom, másképpen kellett volna. De gyönge voltam, sajnál- tam őket.
CSERTKOV: Jó. A birtok családi v a - gyon. De a művek? A kiadási jo- gok? A naplók? A gyerekei m a j d ú j birtokokat vesznek az írások- ból, amikben ön a magántulajdon ellen hadakozik. Meghal és a neve hazug lesz a világ előtt.
SZÁSA: Apa fáradt. Majd máskor megbeszéljük.
CSERTKOV: Most kell dönteni. (Tolsz- tojhoz): Lev Nyikolajevics! Tudja,, mennyire szeretem. Az életemet tettem az ön tanítására. Ön a va- gyonát a családjának adta, én szét- osztottam. ö n n e m volt képes el- szakadni a környezetétől, én m i m den szálat elszakítottam. Soha nem tettem ezért szemrehányást, ö n — Tolsztoj. Én csak egy senki vagyok.
TOLSZTOJ: Kérem, Vlagyimir Grigor- jevics . . .
CSERTKOV: De most nem kérek, ha- n e m követelek! A m a g a m és a t a - nítványok nevében. A t a n nevében, amit meghirdetett az emberiség- nek . . .
SZÁSA: Vlagyimir Grigorjevics . . . CSERTKOV: . . . é s amelyik most m á r
Lev Tolsztojnál is hatalmasabb! És ha ön minket, a legjobbakat, a ta- nítványokat, akiktől azt követelte, hogy áldozzuk magunkat az embe- riségért, most feláldoz egy buta f o r m a l i t á s é r t . . . Nem igaz! A csa- l á d j á é r t !
TOLSZTOJ (rémülten): Nem!
CSERTKOV: De igen! Láttam, hogy megkönnyebbült: megvan a kibúvó, n e m kell a feleségével hadakozni, n e m lesz v é g r e n d e l e t . . . Tagadja, ha meri!
(Tolsztoj lehajtja a fejét, hallgat. Csert- kov, halkan, irgalmatlanul):
Krisztus nemcsak megmutatta az utat, hanem végig is ment rajta.
És ha Lev Tolsztoj erre nem h a j - landó, akkor az én szememben — hamis próféta.
SZÁSA (rémülten): Vlagyimir Grigor- jevics, gondolja meg . . .
CSERTKOV: Várom a döntést.
SZÁSA: Ez kegyetlenség.
TOLSZTOJ: Hallgass. (Csertkovhoz):
Rendben van. Csináltassa meg a szöveget. Úgy, ahogy jónak látja.
CSERTKOV: Köszönöm. Kit jelöl örö- kösül?
TOLSZTOJ: Kit javasol?
CSERTKOV: Ezt önnek kell eldönteni.
TOLSZTOJ (kis csend után): Jó. Meg- van.
CSERTKOV: Kire gondol?
TOLSZTOJ: Szására.
SZÁSA (rémülten): N e m !
TOLSZTOJ (Csertkovhoz): Benne meg- bízhat. Jó sáfár lesz.
SZÁSA: Valamennyien meggyűlölnek érte. Ne akard ezt, apa.
CSERTKOV: Igaz. Félek, túl nagy ál- dozat lenne.
TOLSZTOJ: ö n vállalná?
CSERTKOV: Ha nincs más.
TOLSZTOJ: Köszönöm. Mégse kérem.
A veszély, hogy holtom u t á n ér- vénytelenítik a - végrendeletet, ki- sebb, ha a végrehajtó tagja a csa- ládomnak. Vállalnod kell, Szaseny-' SZÁSA: Igen, apa. ka.
CSERTKOV: Az emberiségért.
TOLSZTOJ: Nem. Ezt csak értem, Szá- senyka, és senki másért.
SZÁSA: Köszönöm, apa.
(Csend.)
CSERTKOV: Nem ártana, ha csatol- nánk az okmányhoz egy levelet, amelyben megbíz engem, hogy h a - lála után gondozzam és k i a d j a m a műveit.
TOLSZTOJ: Jó. Megírom a levelet.
CSERTKOV: Ügy, hogy a naplókra is vonatkozzék.
(Csend.)
SZÁSA: Apa fáradt, Vlagyimir Grigor- jevics.
CSERTKOV: Igen, i g e n . . . De bocsás- . sanak meg, hogy még egyszer szó- ba hozom: el kéne mennie, Lev Nyikolajevics. Ez itt: maga a pokol.
(Szofja lopakodik be a kert felől, ci- pőjét a kezében hozza. Megáll a veran- dán kívül, a falnak simulva hallgató-
zik.)
TOLSZTOJ (feláll): Elmenni? Nem t u - dom széttépni a hálókat, amik fog- va tartanak, Vlagyimir Grigorje- vics. Erőm még lenne hozzá, úgy érzem. De hát sajnálom a pókokat, amelyek a hálókat szőtték. J ó éj- szakát.
CSERTKOV: Jó éjszakát, Lev Nyiko- lajevics.
(Tolsztoj Szásával bemegy a házba.
Csertkov kifelé indul, észreveszi az ár- nyékban lapuló asszonyt. Gúnyosan):
Vigyázzon, Szofja A n d r e j e v n a , m é g megfázik így, harisnyában.
SZOFJA (kilép a homályból): N e m é r - dekel a gúnyolódása. Megint elle- n e m áskálódik, igaz?
CSERTKOV: Aki itt áskálódik, a z n e m én vagyok.
SZOFJA: A Tolsztoj-életmű az enyém.
És a naplók is. Negyvennyolc év és tizenkét szülés a d t a r á a jogot.
H a kell, a cárhoz megyek és t ö n k - reteszem magát.
CSERTKOV: Mitől fél? Hogy felhasz- nálom a naplókat és leleplezem?
Megtehetném, hisz m i n d e n t t u d o k magáról. És hogy n e m teszem, azt köszönje Lev Nyikolajevicsnek. (El- kerüli Szofját, kifelé indul.) SZOFJA: Kilöketem a kormányzóság-
ból! Száműzetésben fog elrothadni.
CSERTKOV (visszafordul): H a olyan feleségem lenne, m i n t maga, rég főbelőttem volna magam. (Kimegy.) (Szofja áll egy darabig, aztán indulna, fel a tornácra. Tolsztoj lép ki, kezében lámpás. Szofja visszahúzódik az ár- nyékba. Tolsztoj leteszi a lámpát. Leül.
Szünet. Hirtelen feláll, két kézzel meg- markolja az egyik széket, erőlködve a magasba emeli. Többször egymás után
ismétli a mozdulatot, zihál.) SZOFJA (előbbre lép, rémülten): L j o v a ! (Tolsztoj a széket inkább ejti, mint visszateszi a helyére. Leül, zihál, kezét a mellére szorítja. Szofja felmegy a tornácra, még mindig kezében a cipője):
Mit csinálsz? Megölöd magad.
TOLSZTOJ (lassan megnyugszik): Aki fel tud emelni egy széket, az m é g képes ú j életet kezdeni.
SZOFJA: Ljovocska, az istenért! Mit forgatsz a f e j e d b e n ?
TOLSZTOJ: Miért vagy mezítláb?
Vedd fel a cipőd, megfázol.
SZOFJA (kapkodva belebújik a cipő- jébe): Gyűlöletes voltam, ugye?
TOLSZTOJ: Leskelődtél?
SZOFJA: Szégyellem magam. De hidd el, beteg vagyok.
TOLSZTOJ: Tudom.
SZOFJA: Megbocsátasz?
.TOLSZTOJ: Jól van. F e k ü d j le.
"SZOFJA: Egy kicsit hadd m a r a d j a k . (Csend.) Miért beszéltél az őrültek- ről? Ugye, rólam akarsz írni?
TOLSZTOJ: Nem akarok írni.
SZOFJA: Félek a megőrüléstől, Ljova.
TOLSZTOJ: Csak pihenned kéne.
SZOFJA: Szeretnék megbékélni Csert- kovval. De érzem benne a rossz szellemet. (Csend.) Rögeszme, ugye?
TOLSZTOJ: Szása nem hiszi, hogy beteg vagy.
SZOFJA: Csertkov se, igaz?
TOLSZTOJ: Tévednek. Mindig követe- lőző voltál. Követelted a szeretetet.
Erőszakos is voltál, önfeláldozó is.
A gyerekek felnőttek, te megöre- gedtél, és nem maradt más, csak az önzés. Pedig ez természetellenes állapot. (Csend.)
SZOFJA: Egyszer eszembe jutott: örö- mest megölnélek, ha egy másik embert teremthetnék, aki te vagy és mégsem te.
TOLSZTOJ: Nem őrültség ez, de va- lami olyasmi. Ez a te betegséged, Szónya. (Csend.) Egymáshoz va- gyunk láncolva. Összeköt a múlt, a gyerekeink, a bűntudatunk.
SZOFJA (reménykedve): Más n e m ? TOLSZTOJ: A részvét.
SZOFJA (szomorúan): Más nem?
TOLSZTOJ: Amikor a Háború és bé- két írtam . . . amikor a gyerekeket szülted, én még más ember vol- tam. Követni tudtál, magadtól, al- kalmazkodás nélkül. Később alkal- mazkodni kellett volna. És ez már n e m ment. (Csend.) Nem tehetsz róla, tudom.
SZOFJA: Mindig alkalmazkodtam. Az elején is. Azt hiszed, lehet mellet- ted természetesnek maradni? A fe- leséged lettem, és m á r nem az voltam, akinek természettől lennem kellett volna. De mire hozzánőt- t e m a szerepemhez, te m á r megint mást akartál. Én pedig ú j r a csak alkalmazkodtam, és közben re- ménykedtem, hogy eljön az idő, amikor közönséges halandók mód- j á r a élhetünk egymással. Aztán egyszer csak belenéztem a tükörbe és egy tokás asszonyság nézett vissza rám.
TOLSZTOJ: N e m találtam az utat és téged is kínoztalak. De amikor végre megtaláltam, te nem akartál velem jönni.
SZOFJA: Kilenc élő gyerekkel a szok- n y á m mellett nem foroghattam to- vább a kívánságod szerint. Valaki- nek a családról is gondoskodni kel- lett. (Csend.) Tudom, te fölötte állsz az ilyen apróságoknak. És n e m tudom, ez igazi felsőbbrendű- ség-e.
TOLSZTOJ: A fiaim idegenek. Még, az írásaimat sem olvassák. 1
SZOFJA: Ljovocska. az elveket nem lehet erőszakolni. És ők túl közel- ről láttak téged. Közelebbről, mint
Csertkov vagy bárki a rajongóid közül.
TOLSZTOJ: Mindent, ami hazug ben- nem és körülöttem — ti kényszerí- tettetek rám. Az én igazi lényem az írásaimban van.
SZOFJA: És ahhoz nekünk semmi kö- zünk, ugye? (Csend.) Beteg vagyok, Ljova, de gondolkodni még tudok.
' Csertkov évek óta ellenem uszít.
Te fenyegetőzöl, hogy elhagysz, az én idegeim pedig tovább roncso- lódnak . . . Ljovocska, ne engedd, hogy ez legyen a vége. Nagyon szépen kérlek. (Csend.) Semmit se mondasz?
TOLSZTOJ: Próbáljunk békességben élni. Ha ez n e m sikerül: elmegyek.
SZOFJA: Idegen vagyok? (Csend.) TOLSZTOJ: Ma is felelősök vagyunk
egymásért. De még ezt a felelőssé- get is másképpen gondoljuk.
SZOFJA: Emlékezz.: 76-ban el akartál menni a török háborúba. Embert ö l n i . . . Ki nem engedett? Én. És amikor pálinkafőzőt akartál a bir- tokon . . .
TOLSZTOJ: Amikor kisfiú voltam, a nadrágomba csináltam.
SZOFJA: Kicsúfolsz?
TOLSZTOJ: Nem, Szónyecska. T u d o m : sokat köszönhetek neked.
SZOFJA: Vedd vissza a naplókat, kér- lek. Mondd meg Csertkovnak: ha visszaadja, megnyugszom és őt is szeretni fogom.
TOLSZTOJ: Látod: megint kezded.
SZOFJA: Vedd vissza tőle. És esküdj meg, hogy nincs végrendelet.
(Csend.) Van? Vagy most készülsz írni? Ezért jött az a sátán?
TOLSZTOJ: Neked én m á r n e m is va- gyok, Szónya. Csak a halottal szá- molsz.
SZOPJA: Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kisemmizhettek. A cárhoz megyek, bebizonyítom, hogy szenilis vagy.
(Tolsztoj hallgat, lehajtott fejjel.) Beteg vagyok, igen . . . Mit tudom én, mi bajom. Hisztéria, e l m e b a j . . . De mindennek Csertkov az oka! Jó, megölöm magam, ha ezt a k a r j á - tok . . . De vigyázz, a fiaim meg- bosszulnak!
(Tolsztoj elfordul.) ö l j e t e k meg, vágjátok el a nyaka- mat! Ó, Istenem, hogy f á j a fe- jem . . . Ljovocska, hát nincs ben- ned szánalom?
(Térdre veti magát Tolsztoj előtt, a keze után kapkod, csókolni akarja):
Ljovocska, nézd, térdelek előt- ted . . . A Krisztus öt sebére kér- lek, mondd: van végrendelet?
(Tolsztoj elrántja a kezét, ellöki Szol- ját, az csaknem felbukik. Felpattan, si-
koltó kiabálásba kezd):
Üss meg, ölj csak meg! Mérgeztess meg a doktoroddal! Gyilkolj meg, különben nem szabadulsz tőlem! A cárhoz megyek, a lábához vetem magam! Tapossa szét ezt a vipera- ' fészket! Szibériába velük! Kény- szermunkára a tetvesekkel! Az át- kozottak, a piszkosnyakúak!
(Szása rohan ki, éjszakai köntösben, mögötte Andrej, Tatyána, Szuhotyin,
ugyancsak félig öltözötten.) SZÁSA (az anyjához): Mit csinálsz?
Meg akarod ölni, te gyilkos?
SZOFJA: Haljon meg! Igenis, haljon meg! Legalább szabad leszek!
Olaszországba utazom!
SZÁSA: Szörnyeteg!
SZOFJA: Te is hozzájuk tartozol!
Csertkov ringyója!
TATYÁNA: Anya! (A többiekhez):
Szóljatok a doktornak!
ANDREJ (lefogja az anyját): Gyere, mama. Nyugodj meg.
SZOFJA (belekapaszkodik): Andrjusa, kérlek, ments meg! Mindenem f á j . . . (Hisztérikusan): A doktor megmérgezett!
ANDREJ: Butaság, mama. Kapsz csil- lapítót, gyere.
SZOFJA: Andrjusa, kisfiam, öld meg Csertkovot! ö l d meg a sátánt, bosz- szuld meg anyádat!
TATYÁNA: Gyere, mama. Lefekszel szépen és megnyugszol.
SZOFJA (kiszakítja magát): Hagyj!
Mind hagyjatok! Űgyis megölöm m a g a m ! Kiiszom a morfiumot!
(Andrej újra elkapja, hirtelen arcul üti, jobbról-balról. Szofjának elakad a hang- ja, rémülten néz a fiára, aztán halk,
szipogó sírásba kezd.)
SZÁSA (átöleli az apját): Ne félj, apácska, már vége.
ANDREJ: Bocsáss meg, m a m a . Nem lehetett másként.
SZOFJA: Tudom, Andrjusa, tudom, kisfiam. (Tolsztojhoz): Ügy lesz minden, ahogy szeretnéd, Ljovocs- ka. Meghalok. Ha akarod, a tóba ölöm m a g a m . . . Mindenkinek jobb lesz, nekem is . . . Tányecska, kér-
lek, vigyél a szobámba, szeretnék l e f e k ü d n i . . .
(Makovicky jön a házból.) MAKOVICKY: Mi t ö r t é n t ? S z o f j a A n d -
rejevna . . .
SZUHOTYIN: Nincs semmi b a j , dok- tor. Szaporodnak a cédulácskák.
SZOFJA (Szásához, miközben Tatyána befelé vezeti): Megbántottalak, Szá- senyka, bocsáss meg . . . (Bemegy Tatyánával.)
SZÁSA (gyűlölettel): Komédiás. Fel- verte az egész házat.
ANDREJ: Fogd be a szád! (Az apjához lép, csaknem sír a dühtől és két- ségbeeséstől): Mit csinálsz vele, m o n d d ? Hát ember vagy te? N e m látod, hogy szenved?
(Tolsztoj nézi a fiát, most csaknem bambának tűnik, az álla öregesen resz- ket. Andrej már csaknem olyan hisz-
térikus, mint az anyja):
Ne játszd a hülyét. Hallod! (Fel- rántja az apját, megrázza.) N e m félsz, hogy megfojtalak?
(Szása nekiugrik, Szuhotyin félrelöki, majd Andrejt rántja el az apjától.) SZUHOTYIN: T é r j eszedre! (Fogja, be-
felé tuszkolja): Gyerünk, i n d u l á s befelé!
(Becipeli Andrejt, aki még egy utolsó, dühvel és kétségbeeséssel teli tekintetet
vet az apjára. Csend.) TOLSZTOJ: Ménjetek ti is.
SZÁSA: Nekem itt a helyem.
TOLSZTOJ (kirobban): Nem hallod?
E r e d j !
(Szása — a doktor intésére — habozva bemegy. Makovicky az ajtóban, mély- séges szánalommal és alázattal nézi
Tolsztojt.)
MAKOVICKY (halkan): Szegények . . . Milyen kegyetlenek. (Csend.) És Csertkov: ő sem ért semmit.
(Csend.)
TOLSZTOJ (halkan): Kérem, Dusán P e t r o v i c s . . . Csavarja l e j j e b b a lámpát. (A doktor engedelmeske- dik.) Köszönöm. Jó éjszakát.
MAKOVICKY: Hűvös van.
TOLSZTOJ: Megyek nemsokára.
MAKOVICKY: Jó éjszakát. (Kimegy.) (Tölsztoj mozdulatlanul ül. Csend.)
II. FELVONÁS
(A Tolsztoj ház verandája. Egy pap jön a kert felől, egyházi díszben, fe- születtel és füstölővel. Mögötte Szofja és az egyházfi, szenteltvíztartóval. Be- vonulásuk körmenetszerű; látszik: meg-
kerülték a házat.)
SZOFJA (ideges): Sietni kell, atyuska.
A lányom csak az erdőbe ment, gombát szed. Isten őrizz, hogy r a j - takapjon.
P A P : Igyekszünk, grófné. És ne féljen semmitől. Az imádság megtöri a rontó erőket.
S Z O F J A : C s e r t k o v . . . Az ő szelleme fészkel ebben a házban.
P A P : Az ördög sokféle alakban jelent- kezhet.
(Az egyházfi körbejár a tornácon, meg- hinti szenteltvízzel. A pap a bejárattal szemben magasra emeli a keresztet.
Szofja letérdel, keresztet vet.) Istentől rendelt hatalmamnál fog- va, a Szentháromságnak, Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, Gábriel, Mihály és Rafael a r k a n - gyalok nevében, az Űr szentjeinek és vértanúinak nevében, e tisztelet- reméltó kereszt kényszerítő ereje által parancsolom neked, rontó lé- lek: távozz e hajlékból!
EGYHÁZFI: Távozz e hajlékból! Tá- vozz! Távozz! Távozz!
SZOFJA (suttogva): T á v o z z . . . P A P : Távozz, én az egy igaz Isten ne-
vében jöttem. Légy engedelmes!
EGYHÁZFI:' Légy engedelmes!
SZOFJA (suttogva): Légy engedel- mes . . .
P A P (körbejár, a füstölőt meglóbálja az ajtó szemöldökfája alatt): Tá- vozzál tőlünk puszta vidékre, sűrű erdőbe, föld mélyébe, feneketlen tengerbe, csudálatos, házatlan, em- ber n e m lakta hegyek közé. Erőd megtörjön, rontásod semmivé le- gyen! Alázkodj meg és távozz!
EGYHÁZFI: Alázkodj meg! Távozz e hajlékból!
P A P (a keresztet magasba emelve):
Adj, U r u n k Istenünk, oltalmat e megtisztult háznak, lelki békességet minden lakójának.
EGYHÁZFI: És tartsd meg őket szá- mos éveken által.
P A P : Imádkozzunk!
(Mondani kezdi a Miatyánkot. Az egy- házfi Szofja mellé térdel, mindketten
fennhangon mondják a pappal az imádságot. Közben jön Szása kintről, kosárral, kezében levél. Megrökönyödve áll a lépcső alján. Először Szofja veszi észre, rémülten elhallgat. A pap és az egyházfi is felfigyel, riadtan, gyorsan
befejezik az imádságot.) SZOFJA (zavartan): Találtál gombát,
Szásenyka?
SZÁSA: Mi ez itt? Mit keres itt ez a pap?
SZOFJA: Majd később elmondom. Me- hetünk, atyuska? (Kifelé tessékelné a papot.)
P A P : A szobákat is végig kell járni, grófné.
SZÁSA: Mi van itt? (A füstölőt, majd a szenteltvíztartót nézi: megérti a helyzetet): ördögűzés?
P A P : Megszenteljük e hajlékot, Isten nevében. Az ön édesanyja . . . SZÁSA: ördögűzés Tolsztoj házánál!
(Nevetni kezd.) Füstölővel, szen- teltvízzel . . . (Nevet.)
P A P (riadtan): Gondolom, ön hivő ke- resztény . . . (Szása nevet, a pap fe- léje emeli a feszületet): Tisztítsd meg, Uram, e házat és lakóit a go- nosz lélek ártó hatalmától.
SZÁSA (abbahagyja a nevetést, félreáll a lépcsőről, parancsoló mozdulattal utat mutat): Kifelé!
(A pap kifelé indul, maga előtt tartva a keresztet. Kirohan, az egyházfi kö-
veti.)
SZOFJA (kiabálva): Nincs jogod! Ez az én házam!
SZÁSA (halkan): Mit csináltál megint, szerencsétlen?
SZOFJA: Semmi közöd hozzá.
SZÁSA: Mi lesz, ha apa m e g t u d j a ? SZOFJA: Miért tudná meg? Különben
is: semmiség.
SZÁSA: Istenem, milyen gonosz vagy.
És milyen ostoba.
SZOFJA: írd meg neki. Nem érdekel.
Kipusztítom a házból azt a sátánt!
SZÁSA: Szenteltvízzel?
SZOFJA: A kénsav talán jobb lenne.
SZÁSA: Apa hazajön.
(Szofja rámered. Szása mutatja a leve- let):
Azt írja, hazajön a házassági év- fordulóra. Holnap érkezik.
SZOFJA (a levél után kap): Mutasd!
SZÁSA (nem adja a levelet): És mire jön haza . . .
SZOFJA: Ljovocska hazajön? (Hirte- len sírva fakad, leül.) Ó, Száseny- ka, úgy ö r ü l ö k . . . Hát hazajön?
Hála neked, Istenem!
SZÁSA: Képmutató vagy.
SZOFJA: Mondj, amit akarsz,' Szá- senyka. Megérdemlem, bolond vén- asszony vagyok. De hát annyira szeretlek benneteket. Téged is, ked- vesem, pedig n e m érted szegény beteg anyádat, téged is s z e r e t l e k . . . (Szipogva sír.)
SZÁSA (undorral): Tudom. Amikor az öcsém meghalt, azt kiabáltad: „Mi- ért Vanyicska, miért n e m Szása!"
Tagadd, ha mered.
SZOFJA (abbahagyja a sírást): Mit be- szélsz? Nem- igaz.
SZÁSA: Évek óta tudom. A cselédek elmondták.
SZOFJA (szünet után): Sok mindent kiabál az ember f á j d a l m á b a n . SZÁSA: Sosem szerettél. Se te, se a
testvéreim. Csak apa, csak ő egye- dül . . . (Küzd a sírással.)
SZOFJA (szünet után, most nagyon nyugodtan)': Igen. Csak ő. Lehet, hogy igazad van. (Megfogja a lá- nya kezét, odavonná magához; Szá- sa ellenáll.) Jól van, Szásenyka, szeresd csak apádat.
SZÁSA: Csak őt szeretem.
SZOFJA: De ne hidd, hogy nekem könnyű volt. Amikor idejöttem, ti- zennyolc éves voltam, ö harminc- négy. És ez a ház . . . Csupa omla- dék. Orvosságszag. Vénséges nagy- nénik, totyogó cselédek. Sehol egy fiatal arc, soha egy vidám neve- tés . . . Szásenyka, te is így borzadsz tőlünk, öregektől?
(Szása hallgat.)
ö meg untalan rámszólt valamiért.
Ha ú j r u h á t vettem, ha másként fésültem a h a j a m . . . Azt akarta, hogy mindent az ő szemével lás- sak. Néha fellázadtam. Ki a k a r t a m próbálni a hatalmamat. Kívántam, hogy engedelmeskedjék . . . Sohasem sikerült.
SZÁSA: És most akarsz bosszút állni?
SZOFJA (csodálkozva): Bosszút? Nem.
(Elgondolkodva): Nem tudom. T a - lán igen . . . Bosszút az állandó erő- szakért. (Elmosolyodik): Lehet, hogy ma is csak arra vágyom, hogy leigázzam?
SZÁSA: Gonosz vagy.
SZOFJA: Te pedig buta. Szereted apá- dat? Hát persze. De mit tudsz t e arról a nyugtalan és féltékeny sze-
relemről, amit én még ma is érzek iránta?
SZÁSA: Csak éppen megölöd vele.
SZOFJA: Én — őt? E n g e m felemészt ez az érzés, őt csak bosszantja.
SZÁSA: ö n e m lehet csak a tied.
SZOFJA: Valamikor azt hittem, m i n - den nő k e l l ' neki, aki elébe kerül.
Egyszer p a r a s z t r u h á t vettem és u t á n a m e n t e m az úton. G o n d o l t a m : meglát, n e m ismer r á m és m a j d int, hogy m e n j e k a bokrok közé.
De n e m kellettem. Észre se vett.
SZÁSA: Én n e m érről beszélek.
SZOFJA: Tizenkétszer szültem, Szá- senyka. H a r m i n c se voltam; és oda- lett a fiatalságom . . . Ha egyedül voltam, f r i z u r á k a t csináltam m a - g a m n a k a tükör előtt. Egyszer a n y - nyira szerettem volna egy ú j bőr- övet, hogy b e í r t a m a n a p l ó m b a . Aztárt elsírtam m a g a m a szánalom- t ó l . . . Meg kell értened, Szásenyka, hisz te is nő vagy.
SZÁSA: N e m értem.
SZOFJA: Igaz, te az ő lánya vagy.
(Csend.) Olyan voltam, m i n t a z ü m - mögő légy: hálójába fogott a pók, és szívja a véremet.
SZÁSA (a fejét rázza): Ez n e m sze- retet.
SZOFJA: H á t m i ? SZÁSA: Nem tudom.
SZOFJA: Pedig úgy sohasem k í v á n t a m . Lúdbőrös lettem, ha mellém f e k ü d t az ágyba.
SZÁSA (rémülten): Hagyd ezt.
SZOFJA: Kinek m o n d j a m , h a n e m a l á n y o m n a k ? Az írásaira is f é l t é - keny voltam: ha szerelemről, nők- ről olvastam, felfordult a gyom- rom. És minél j o b b a n nőtt a fél- tékenységem, a n n á l hidegebb let- tem.
SZÁSA (kétségbeesetten): Értsd m e g : n e m a k a r o m ! Semmi közöm hozzá!
SZOFJA: Persze, te szűz vagy. De ítél- kezel. És n e k e m jogom v a n véde- kezni. (Csend.) Olvastad, ugye, a Kreutzer-szonátát? A m i hálószo- b á n k a j t a j á t t á r t a sarkig a világ előtt, az én á g y a m r a m u t a t v a n e - vezte b u j á l k o d á s n a k a házastársi s z e r e l m e t . . . N a p p a l írt, éjszaka pedig bejött hozzám. És én a r r a gondoltam közben: ha most l á t n á k a rajongói!
SZÁSA (kiabál): Hallgass!
SZOFJA: Bizony, Szásenyka, az ép eszünket csak a vele való szünte-
len harcban őrizhetjük meg. És ebbe bele is lehet bolondulni.
(Csend.)
SZÁSA (erőtlenül): Nem igaz. Nem küzdeni kell, h a n e m befogadni. Ezt t e sohasem értetted meg. És azt se, hogy ő a legnagyobb ember a vi- lágon.
SZOFJA (mosolyog): Próféta?
SZÁSA (kiabál): Igen, próféta!
SZOFJA (gyöngéden): Te buta lány, te!
Hát ki figyelne a zagyvaságaira, h a n e m írt volna Háború és békét?
Olyan lenne, mint a többi ütődött szektás prédikátor, amilyen százá- val szaladgál Oroszországban. Tu- dod-e, hány f é r j e m volt nekem?
Hazafi és kozmopolita, békeapostol és militarista, vadász és állatbarát, együgyű hivő, konok eretnek, kor- hely és antialkoholista, világfi, kár- tyás, zsugori földesúr, fokhagyma- szagú m u z s i k . . . Mit akarsz még?
Nincs egyetlen gondolata, aminek valaha az ellenkezőjét ne vallotta volna.
SZÁSA: Keresett, tévutakon járt, ő is beismeri. De most m á r megtalálta a végső utat.
SZOFJA: Szegénykém, hisz mindegyik végleges volt. Lehet, hogy holnap kijelenti: ez a „végső út" is téve- dés. Azt hiszed, már nem tud meg- lepetést' szerezni? A sok-sok régi
„én", a megtagadott gondolatok — azt hiszed, megölte őket? Láttad a múltkor, amikor a cigánydalt hall- gatta? Minden él benne, együtt és egymás ellenére. És ez a sokféle- ség, ez a vad diszharmónia, ez a d j a együtt azt a csodálatos harmóniát, amit Tolsztojnak ismer a világ.
(Csend.)
SZÁSA (meghatva): Anya, te csak- ugyan szereted őt.
SZOFJA (tiszta nevetés): Te bolond!
SZÁSA: Miért n e m tudsz mindig ilyen lenni?
SZOFJA (mosolyog): Nem tudom, Szá- senyka. Talán félek, hogy őt u n - t a t n á m vele.
SZÁSA: Ne tréfálj, anya. Vigyázz rá.
Ha azt akarod, hogy veled marad- jon, másképp kell viselkedned.
SZOFJA (hirtelen gyanúval): Miért mondod? El akar menni?
SZÁSA: Ha tovább gyötrőd, nem tehet mást.
SZOFJA (már újra nyugodt, mosolyog):
Mit is tudsz t e . . . Hisz mindig el
akart menni. 63-ban előállt, hogy hadba vonul a lengyelek ellen. Az- tán mikor mindenkit halálra rémí- tett, elhallgatott vele. (Nevet.) Ha sikerült mindenkit alaposan felzak- latnia maga körül, olyan volt, m i n t a jóllakott k a n d ú r . . .
SZÁSA: De most m á r öreg. Vigyázni kell rá.
SZOFJA (sóhajt): Igen, vigyázni kell.
Ha elmegy, oda az én életem is.
(Feláll.) Hallgassunk a papról, Szá- senyka. Jó? Szégyellem m a g a m . (Szása bólint. Szofja csaknem alá- zatos): Igazán hazajön az évfordu- lóra?
SZÁSA (odanyújtja a levelet): Tessék.
.Olvasd magad.
(A szín elsötétül.)
(Két nappal később. A szín változattam Szídorkov jön, virágokat rendez egy vázában, az asztalra teszi. Szuhotyin lép ki a házból, ünnepélyesen felöltözve.) SZUHOTYIN: Jó reggelt, Ványuska.
Sok a m u n k a ?
SZÍDORKOV: Lesz szakadásig. Délre itt az egész család: gyerekek, uno- kák, rokonság.
SZUHOTYIN: Negyvennyolc évi házas- ság: nem kicsi dolog. (Szidorkov elmosolyodik.) Mit vigyorogsz?
Máris veszekedtek?
SZIDORKOV: Nem, nem. Isten őrizz.
SZUHOTYIN: M a j d fognak. (Szidorkov mosolyog.) Tifelétek másképpen in- tézik a vitákat az asszonynéppel:
kan társzárral a nyaka közé, mi?
SZIDORKOV: Nem lehet mindig az, amit az asszony akar.
SZUHOTYIN: Adhatnál egy korty p á - linkát reggeli előtt.
SZIDORKOV: Hiszen tudja, Mihail S z e r g e j e v i c s . . .
SZUHOTYIN: Én csak vő vagyok, ne- kem szabad.
SZIDORKOV: Hozok teát.
SZUHOTYIN: Idd meg magad. Vodkát adj.
SZIDORKOV: Nincs szesz a háznál.
Tilos.
SZUHOTYIN: Nem a gazdádét kérem, szamár. A d j a magadéból.
SZIDORKOV: Hogy képzeli? Az alko- h o l . . .
SZUHOTYIN (szemrehányóan): Vá- nyuska . . .
SZIDORKOV: . . . b u t í t j a a népet.
SZUHOTYIN (fenyegetően): Ványa!
SZIDORKOV: Jól van. De a z t á n . . .
