Ivanov, I.: A hálózatmérési módszerek alkalmazása

STATISZTlKAi lRODALMl FIGYELÓ 437

vagy olyan agrárproblémákat felvető dolgo- zatok, mint Piekalkiewicznek a lengyelorszá- gi jelzálogadósságok statisztikájáról és Giu—

stínak az olasz parasztcsaládokról szóló elő- adása.

Gazdaságstatisztika-elméleti

nagy figyelemre tarthatott számot Bowley előadása, mely ,,A gazdasági előrejelzés kérdéseivel foglalkozó bizottság" jelentésé—

nek eredményeit foglalta össze, és a Har- vard barométer 1929—es csődje után élénken foglalkoztatta nemcsak a statisztikai, hanem

a közgazdasági elméleti köröket is. A szál- lítás statisztikai problémáinak szentelt prog- ram e kérdésekhez képest gazdaságstatiszti- kai szempontból igen viszonylagos értékűnek tűnik. Ennél még a készáruk statisztikájával.

valamint a női munka kérdéseivel foglalkozó előadások is közelebb estek a tényleges fej-

lődés által felvetett problémákhoz.

A demográfiai szekcióülések — a már em- lített magyar előadások mellett — viszony- lag nagy súllyal foglalkoztak a belső ván- dorlás, a ki- és bevándorlás kérdéseivel, Ki—

na népességi problémáját a kínai delegátus vetette fel, elméleti téren pedig a népesség szóródása, a halálozási táblák, a rákhalan-

dóság kerültek megtárgyalásra. A társadal- mi statisztika hagyományos problémáit első- sorban a bűnözés statisztikája ' képviselte, mellette a közalkalmazottak, valamint a szel-

lemi élet statisztikája és a közvéleményku- tatás kérdése voltak még az érdekesebb té- mák. Elméleti téren új jelenség volt Simiand kísérlete a történeti statisztika megalapozá- sára, valamint Gini és Pietro koncentrációs mutatói, továbbá Platzernek az idősorok ösz- szehasonlításával foglalkozó tanulmánya.

E szakmai szempontokon túl az ismerte—

tett jubileumi kötetnek nehéz visszaadni azt a sokoldalú gazdagságát, történeti kordoku- mentum értékét, számos irodalmi és művé- szeti vonatkozását, amely minden lapjáról árad. Az 1931—es madridi ülésre ugyanis közvetlenül a monarchia megdöntése és a köztársaság kikiáltása után került sor egy optimista demokratikus politikai hullám ele—

jén, akárcsak az 1983—as második ottani ülésre, noha ez utóbbi esetben a monarchia formai restaurálása mellett. Az akkori spa—

nyol hivatalos statisztikai szolgálat kitűnő vezetője, Luis Araauistan államtitkár, így nem ok nélkül hangoztatta, akárcsak a köztár- sasági elnök, dr. Niceto Alcal Zamora meg—

nyitó beszédében, hogy az ország rekonst—

rukciójának előttünk álló feladataihoz —- el—

sősorban gazdasági, szociális, sőt jogi re—

formjaihoz — komoly segítséget várnak a statisztika tudományától és az lSl helyszí- nen megtartott vílágkongresszusától. Ezek a megnyilatkozások az adott körülmények kö- zött nagyon is őszintén hangzottak, és fél—

évszázad távlatából sem hatnak udvariassá- szempontból

gi szólamként. Jól példázzák a modern ál- lamvezetés igényét a statisztikai elmélettel és gyakorlattal kapcsolatban.

(Ism.: Horváth Róbert)

1-

iVANOV, l.:

A HÁLÓZATMERÉSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA (Ob iszpol'zovanii metadov szetemetrii v ASZGSZ.)

— Vesztnik Sztatisztíkí. 1983. 4, sz. 41—47. p.

Az állami statisztika automatizált rendsze- re a Szovjetunióban szerteágazó, nagy ka- pacitású számítógépekkel felszerelt számitá- központ-hálózattal rendelkezik. A nagy tel- jesítményű számítógépek beállításával meg—

nőtt a számítógépekkel végzett statisztikai munkák aránya is; új technikai, technológiai lehetőség nyílt az egységes számitóközpont- hálózat kiépítésére, amelyben megvalósítha—

tó az egységes szervezés, egységes program—

eszközök és módszertan alkalmazása.

Az adatbank és a táv-adatfeldolgozási rendszer üzemszerű alkalmazása teremtette meg az előfeltételét egy ilyen számítástech—

nikai hálózat kiépítésének.

A komplex statisztikai adatfeldolgozási

rendszerek, valamint a berendezések, prog- rameszközök alkalmazása során nyert gya- korlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a számitóközpontokban rendelkezésre álló szá- mitástechnikai, program— és információs erő- források racionális felhasználásának kérdé—

sét újszerű módon lehet és kell megoldani.

Az eddig alkalmazott módszer a számítás- technikai rendszer statisztikai megfigyelésén alapszik (a gyűjtött adatok főleg a számítás- technikai eszközök használatára vonatkoz- nak), és megfelelő eszköz a rendszer mak- roanaliziséhez, a számitástechnikai rendszer fejlődésének megfigyeléséhez; ugyanakkor nem elégséges a tartalékok és a veszteségek

feltárásához, a korszerűbb szervezeti formák

kidolgozásához, mivel viszonylag kevés mu- tató áll rendelkezésre.

Jelenleg a Szovjetunió Központi Statiszti- kai Hivatala több intézményének szakértői dolgoznak a számitástechnikai hálózat ter—

vezésének és irányításának automatizálásán.

Ennek során (: számítástechnikai hálózat fej—

lesztésének legfontosabb kérdése a hálózat- mérési feladat megoldása.

A hálózatmérés új irányzat a számítás- technikai rendszer módszertanában. A háló- zatmérés gyakorlati megvalósítása a számi- tástechnikai rendszer felépítésének hatéko—

nyabb kifejlesztéséhez vezet; ez elsősorban a hardware-, a software—, a szervezési és az információs alrendszereket, valamint azok

kapcsolatát érinti.

A hálózatmérés alapja olyan program- rendszer, amely elvégzi a számitástechnikai

438

eszközök alkalmazásával és az adatátvitellel kapcsolatos adatok gyűjtését. feldolgozását és kibocsátását. Ennek a programrendszer—

nek biztosítania kell egyetlen számítógép működésének értékelésén kívül a számitógé—

pek halmazának értékelését is.

A számítástechnikai rendszer hálózatméré—

si szolgálatának alapja a következő elvekre épül:

1. a megfigyelés tárgya: a teljes rendszer. a rész- letes elemzéshez pedig a valamilyen szempont (pél—

dául a műszaki—gazdasági mutatók alapján) szerint szétválasztott Számítóközpont-csoportok;

2. a vizsgálat célja: a számitóközpontok munká- jának elemzése az erőforrások kihasználása szem—

pontjából, a veszteségek és a tartalékok feltárása, valamint javaslatok kidolgozása a számítástechnikai hálózat korszerűsítésére.

3. (: számitóközpontok munkájának vizsgálata a teljes körű és mintavételes adatok összességén alap, szik (így ebben az ötéves tervben kell kialakitani az adatbank információs—tájékoztató rendszerét; a mintavétel a mutatóknak egy bővebb csoportjára — a közös használatú számítóközpontokra és a táv—adat- feldolgozási rendszert alkalmazó számítóközpontokra

— vonatkozik) ;

4. a mutatószám—rendszert úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa az objektív értékelést, a teljességet, a meg—

bízhatóságot, az összemérhetőséget, a matematikai statisztikai programok alkalmazhatóságót;

5. a hálózatmérési szolgálat feladata a számítás- technikai rendszer munkájának szövetségi és köztár- sasági szintű irányítására vonatkozó adatok gyűjtéA se. feldolgozása és kibocsátása;

ó. a hálózatmérési szolgálat struktúrája követi a számitástechnikai rendszer hierarchikus szervezetét, és valamennyi számítóközpontban automatikus az erő—

források elszámolása: az egész számítástechnikai rendszerre vonatkozóan pedig az irányítási és háló- zatmérési központ dönt (jelenleg ezt a feladatot az Észt SZSZK Központi Statisztikai Hivatala közös hasz- nálatú szómítóközpontja látja el):

7. minden számitóközpont köteles az adatokat gyűj- teni és a központnak átadni: a központ feladata az adatok feldolgozása és az eredmények átadása a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala érdekelt szerveinek. kutatóintézeteinek;

8. biztosítani kell. hogy az adatgyűjtés maximális mértékben automatikus legyen (felhasználva az ope- rációs rendszer. az adatbank, a táv-adatfeldolgozási rendszer stb, megfelelő eszközeit), és azt. hogy a feldolgozás minimális emberi beavatkozást igényel—

jen.

A hálózatmérési munka gyakorlati megva- lósítását a táv—adatfeldolgozási rendszer üzemszerű bevezetésével egyidőben 8 köztár—

sasági. illetve területi számítóközpontban kezdték el. Az adatokat mágnesszalagon küldték az Észt SZSZK közös használatú szá—

mitóközpontjába. Az említett 8 számítóköz- pontban az 1981. negyedik és az 1982. má- sodik negyedéve közötti időszakra figyelték meg a következő adatokat:

havi adatok: a feladatok (job—ok) száma, a vég' rehajtás ideje, a memória használata. a meghibá—

sodások. az operációs rendszer működése egy hó- nap folyamán;

öszefoglaló adatok a számítógép üzemeléséről kü- lönböző terhelésű napokon (job-ok száma, a sorban- állás ideje, az átlagos futási idő. a feladat telje- sítésének ideje stb.).

Összehasonlítva egy számítóközpont egyes

számítógépeinek adatait, illetve más számí—

STATlSZTlKAl lRODALMI FIGYELÖ

tóközpontok gépeinek adatait. objektív érté- kelés készíthető az ESZR-gépek kihasználá- sáról.

A cikk a továbbiakban részletesen foglal- kozik az ESZR 1033 típusú számítógépek ösz—

szefoglaló adatainak elemzésével.

A vizsgált időszakban a normál futás 80 százalék, a különböző hibák miatti idővesz—

teség 20 százalék volt. A hibás futások elem- zése a következőket mutatja: az összes hi- bás futás 1 százaléka a számitógép (operá—

ciós rendszer), 7 százaléka a perifériák meg- hibásodásából adódott, Az összes hibás fu- tás 92 százaléka gépkezelői és programhi-

ba miatt jelentett időveszteséget.

Ebből az elemzésből kitűnik, hogy a gép- idő felhasználásában még vannak tartalé- kok. Ha a gépkezelői hibákból adódó vesz—

teség a felére csökkenne, és a programok minősége javulna. akkor ez a számítástech—

nikai rendszerben mintegy 2000 órát jelen- tene (ennek értéke 200000 rubel).

Elemezték a feladatok végrehajtásának időmegoszlását is. ami azt mutatta, hogy a gépidő negyedrésze az input-output műve- let. és csak háromnegyed része a tényleges futás.

Négy közös használatú számitóközpont idő- adatainak (beolvasás, sorban állás, futás, állás. kiiratás) szóráselemzését végezték el;

az elemzés azt mutatta, hogy a feladatok végrehajtási idejét a job futási ideje és a kiiratási idő befolyásolja legnagyobb mér- tékben (ezt igazolta a regresszióonalízis is).

A fent leírt elemzések alapján megálla- pítható. hogy nagyobb teljesítményű számí—

tógépekre van szükség. Az ESZR 1045 — 4 Mbyte memóriával — 1.5—2-szeresére csök—

kentené a feladatok végrehajtásának idejét.

Az adatok elemzése igazolta a hálózatmé- rési módszer alkalmazását. A gyakorlatban lehetővé válik az elemzés maximális auto- matizálása. A hálózatmérés eredményei el- sősorban a fejlesztési tervek kidolgozásához használhatók fel. Fontos fejlesztési irány — az adatbank és a táv—adatfeldolgozási rend- szer állandó üzemelése esetén — a számí- tástechnikai rendszer tesztelésének és a há—

lózatmérés eszközeinek komplex alkalmazá—

sa. Ezek minőségileg újat jelentenek az adat—

feldolgozásban. amennyiben a hardware és az adatátvitel is elég megbízható.

A tervek szerint minden számítógépbe be- kerül a tesztelési és a hálózatmérési mo—

dul (kb. 30 Kbyte), és meghatározott időkö- zönként (például 5—10 percenként) informá—

ciót továbbít a központba a számítógép mű—

ködéséről. Ez lehetővé tenné a számítógép- hálózatban az erőforrásokkal való operatív gazdálkodást, ugyanakkor növekedne a meg-

bizhatóság, csökkenne az állósidő.

A rendszer (amely a táv-adatfeldolgozásra épül) kialakitásának költségei viszonylag nem

STATISZTIKAI iRODALMI FlGYELÖ

439

nagyok, ugyanakkor hatása jelentős lesz az eszközök gazdaságosabb felhasználása kö- vetkeztében,

(ism.: Göntér Lászlóné)

RIABCEV. V. :

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKOiNYSÁGÁT TUKRUZÓ MUTATÓK

(O vzaimoszvjazjah lntegnal'nogo i csasztnüh po—

kozatelej effektivnaszti obscsesztvennogo proizvodszt- va.) —— Vesztnik Sztatisztíkí. 1983. 5. sz. 60—62. p.

Az utóbbi években a társadalmi termelés hatékonyságának (a továbbiakban egyszerű—

sítve: a hatékonyságnak) elméletében jelen—

tős minőségi változások tapasztalhatók. Ma már lényegében kialakultnak tekinthető a gazdasági hatékonyságnak mint gazdasági kategóriának politikai? gazdaságtani fogal- ma, kirajzolódtak a hatékonyság kritériumai, a mérés módszertani alapjai s a mérésre al—

kalmas mutatószám-rendszer. Mindez lehe—

tővé teszi, hogy a Szovjetunióban napirend- re tűzzék a hatékonyság színvonalának és változásának gyakorlati mérési módjáról tör—

ténő döntést.

A hatékonyságelmélet fejlődésének egyik legfőbb eredménye az a koncepció, amely szerint a hatékonyság mértékét átfogó, szin- tetikus mutatóval célszerű kifejezni; az ilyen mutató egyidejűleg jellemzi a hatékonyság mindegyik vetületét, tehát az élő munka-, az állóeszköz- és a forgóeszköz- (munkatárgy-) hatékonyságot. A szintetikus mutató tartal—

ma valamennyi társadalmi munka — élő és holt munka — termelékenységének felel meg.

Számítási módszerének kidolgozásához az szükséges, hogy a munkaeszközök és (: mun- katárgyak ,,munkatartalmát" (a bennük meg—

testesült munkát) meghatározzák.

A szovjet szakirodalomban elméletileg a legjobban megalapozottnak az a módszer tű—

nik, amelyet az Állami Tervhivatal Közgazda- sági Kutató lntézetének munkatársai dolgoz- tak ki. Eszerint a termelőeszközök munka- tartalma az egységnyi mennyiségükre jutó teljes ráfordítás együtthatója (a teljes rá—

fordítást az ÁKM-ből számítják). A módszert azonban csak központilag és az egész nép- gazdaságra alkalmazzák, s a számítások nem

kellően operatív jellegűek.

Van olyan vélemény, amely szerint egysze- rűbb számítási módszer is alkalmazható. En—

nek lényege a következő. A termelő álló- és forgóeszközök ,,munkaegyenértékét" úgy szá- mítják ki, hogy értékmutatóikat az élőmun- ka—termelékenység mutatójával elosztják. Ily módon a dolgozók azon feltételezett számát határozzák meg, amely —- adott termelékeny- ségi színvonalon - a termelőberendezések és munkatárgyak helyettesítésére szükséges lenne. Ha a tényleges létszámot (az ,,élő munka" létszámát) és a ,,munkaegyenérték"

létszámokat összegzik, eljutnak a hatékony- ság szintetikus mutatójának ,,forrás" (ráfor- ditása) oldalához. Ez az elképzelés megfe- lel az ezzel kapcsolatos marxi elméletnek.

A javasolt módszer gyakorlati használha- tóságát lényegesen meghatározza az, hogy segítségével milyen mértékben lehet kapcso- latot létesíteni a szintetikus és a parciális hatékonysági mutatók között. Ez a kapcsolat kifejezhető a képlet továbbfejlesztésével.

Ily módon a szintetikus mutató tulajdon- képpen a termelési folyamatban felhasznált élő munka, állóeszköz és forgóeszköz egyen—

kénti hatékonyságát kifejező parciális muta—

tók nem lineáris kombinációja. Nevezőjének közgazdasági tartalma olyan együttható. a- mely kifejezi, hogy az összes társadalmi mun- karáfordítás hányszorosan múlja felül az élőmunka-ráfordítást. Az alap- és a tovább- fejlesztett képlet szerinti számítás azonos végeredményt ad, de az utóbbi alkalmazá- sának az az előnye, hogy a parciális muta- tók szintézisét biztosítja.

A szerző több időpontra végzett számítást az ajánlott képlet alapján, 5 e számítások eredményeit cikkében táblákban közli. Hang- súlyozza a továbbiakban, hogy a javasolt módszer a hatékonyság változásának (dina- mikájának) mérésére és tényezőkre bontás—

sal az élőmunka-, az állóeszköz—. a forgóesz- köz—hatékonyság vizsgálatára is alkalmas.

(Ism.: Lacfalví József)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BERNANKE. B. S.:

A FIZETÉSI NEHEZSEGEK NEM PENZUGYI JELLEGÚ HATÁSA!

(zNonmonetary effects of the financial Crisis in the propagation at the great depression.) — The Amer- ican Economic Review. 1983. 3. sz. 257—276. p.

Az Egyesült Államok pénzügyi rendszere történelme során 1930 és 1933 között volt a legnehezebb helyzetben. Az általános

pénzügyi válság egybeesett az egész gaz- daság rendkívül kedvezőtlen helyzetével. Csak az 1933 és 1935 közötti ..New Deal"-nek ne- vezett új gazdaságpolitika nyomán kezdett lassan kilábalni az ország ebből a széles kö-

rű depresszióból.

A gazdasági és a pénzügyi rendszer egy- idejű hanyatlása annak tulajdonítható, hogy a termelés csökkenésére azonnal reagáltak