STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
773
és a folyamatos mikrocenzusok adatait is, és ezeket összehasonlítja a munkanélküliségi statisztika adataival.
A cikk foglalkozik a kereső arányok vizs- gálatával is. Korcsoportos és nemek szerinti bontásban bemutatja a keresők aránya és a bruttó belföldi termék, illetve a szabad állá- sokra jutó munkanélküliek száma közötti ösz- szefüggéseket és a keresők arányának trend- jeít. Másik megközelítési módszer (a fiata- lok tekintetében) az ískolalátagatattsági ará- nyok és a keresők arányának összehasonlí- tása.
Végezetül a szerző rámutat arra, hogy 1975 óta emelkedett a rejtett munkanélküliség a fiatalok és az idősebb személyek körében.
1979-ben a rejtett munkanélküliség elérte ed- digi legmagasabb szintjét: 29800 személy volt rejtett munkanélküli. Ezek közül 20000 f'o' részesült öregkori nyugdíjban vagy öreg- kori speciális támogatásban. A fennmaradó 9800 személyt hozzáadva a munkanélküliek—
nek a munkaközvetítő hivatalok által közölt (1979. évi) számához, kereken 67 OOO-re te- hető a munkanélküliek összes száma.
(Ism.: Kármán Tamásné)
CHADEAU. A. — FOUGUET. A.:
MÉRHETÓ-E A HÁZTARTÁSBAN VÉGZETT MUNKA?
(Peut—on mesurer le travail domestiaue?) — Eco- nomie et Statistiaue. 1981. 136. sz. 29—42. p.
A termelés fogalma az idők folyamán fo- kozatosan bővült. A XVlll. században, Oues—
nay értelmezésében csak a mezőgazdaság területén folyt termelés. Később az ipar fej- lődésével a termelés fogalma kiterjedt az emberi munka által létrehozott anyagi ja- vak egészére. Az utóbbi évtizedben azonban a termelés köre egyre inkább bővül a szol—
gáltatások egy részével is, azokkal, amelyek termelési tényezők (munka, tőke) felhaszná- lása útján jönnek létre, és amelyek a pia- con cserélődnek a termelési költségeknek (legalábbis megközelítően) megfelelő áron.
A házi munka, amennyiben ezt pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül a család tagjai, rend—
szerint a háziasszony végzi, nem tartozik a ,,termelés" körébe. Ennek ellenére egyre töb- bet foglalkoztatja a statisztikusokat a háztar- tásban végzett munka értékének számbavéte—
le. llyen jellegű vizsgálatot folytatott az INSEE (a francia Állami Statisztikai és Gazdaság- kutató lntézet); ennek eredményeit ismerteti
a jelen tanulmány.
Mindenekelőtt a háztartásban végzett mun- kák körét és mennyiségét kellett meghatá- rozni. Ehhez jó segítséget nyújtott az 1974- ben végrehajtott időmérleg-felvétel. Ennek keretében 7000. 18 éven felüli, városi, ma-
gánháztartásban élő személyt kérdeztek meg napi tevékenységükről. A kérdőív csak a nap 24 óráját sorolta fel. ötpercenkénti időbe- osztással. E kérdőívre mindenki a saját meg- fogalmazása szerint írta be folyamatosan a nap folyamán végzett tevékenységét. A fel- vétel tehát nemcsak a háztartásban végzett
munkákra vonatkozott.
A tevékenységek közül így külön lehetett választani azokat. amelyek nem kifejezetten házimunka jellegűek: a keresőtevékenység- gel kapcsolatos elfoglaltságokat (munkavég- zés, munkahelyre történő utazás) vagy a fi—
ziológiai természetűeket (alvás, pihenés, evés). A fennmaradó idő már nagyobbrészt a szórakozás és a háztartás ellátása között oszlik meg. Egyes tevékenységek egyértelmű—
en az egyik vagy a másik csoportba tartoz- nak: a takarítás, a főzés, a mosás háztartá- si tevékenység; a labdázás, rendezvényeken való részvétel, a muzsikálás szórakozás. Más tevékenységek viszont kettős jellegűek. Ker- tészkedni szükségből is lehet. de tekinthető
szórakozásnak is.
A tevékenységek jellegének eldöntésénél a következő kritérium szerepelt: lehet-e a pia—
con vásárolni olyan terméket vagy szolgál—
tatást, amely egyenértékű a családban vég—
zett tevékenység eredményével. Ha igen. ak—
kor háztartási tevékenységről van szó. így a teljesen elkészített étel vásárlása, házvezető- nő vagy gyermekgondozónő alkalmazása he- lyettesítheti a háztartási munkával ingyenesen eltöltött időt. Ebben a szemléletben termé—
szetesen nem jutnak kifejezésre minőségi vagy érzelmi különbségek. Az is magától értető- dő. hogy az idők során új helyettesíthető áruk jelenhetnek meg (másrészt egyes he—
lyettesítők megszűnhetnek árujellegűek lenni).
Mindenesetre a számba vett tevékenységek széles körűek, és igen változatosak a kertész- kedéstől és a gépkocsi-karbantartástól kezd- ve a mosogatáson. a varráson és a főzésen keresztül a gyermekgondozásig.
A házi munkára fordított idő nemek és gazdasági aktivitás szerint igen eltérő: átla- gosan heti 10 óra egy keresőtevékenységet folytató férfinál, 18 óra egy inaktív férfinál.
28 óra egy keresőtevékenységet folytató nő- nél és 43 óra egy háztartásbeli nőnél. A te- vékenységek jellege nemek szerint is erő- sen tradicionális, A nők —— gazdasági akti—
vitásuktól függetlenül — elsősorban a főzés, a mosogatás, a folyó háztartási munkák és a gyermekgondozás ,.specialistái". A férfiak inkább a .,külső" háztartási munkákat vég—
zik: a gépkocsi karbantartását, a kert rend- bentartását, a fűtést.
Az időmérleg-felvétel adatainak felhaszná- lásával kiszámítható a francia lakosság tel- jes munkavégzése. A termelőmunkával töl- tött éves 41 milliárd órához még 48 milli—
árd ,,nem termelőnek" nevezett munkaóra
774 STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÓ
járul. Az összesen 89 milliárd munkaórából 50 milliárdot a nők végeznek.
A háztartásban végzett munka mennyiségé- nek megállapítása viszonylag könnyű feladat.
Milyen pénzbeni értéket lehet azonban tulaj—
donitani ennek a munkamennyiségnek? A nemzetgazdasági elszámolásokban — mint- hogy ellenszolgáltotás nélkül végzett munka - értéke nulla, másrészt, minthogy a gyer- meknevelésen keresztül a társadalom újrater- melését biztosítja, értéke felbecsülhetetlen.
E két szélsőséges érték között különböző pénz- beli összegekhez jutunk az értékelés külön- böző módja szerint.
A háztartási munka értékelésének két alap- vető módszere van: a piaci költség becslése
és a potenciális bér becslése.
A piaci költségek becslésének módszere ab- ból indul ki, hogy mennyibe kerülne a házi munka mással való elvégeztetése. Ez a szó- mítás is kétféle megközelítéssel történhet.
Az egyik azt veszi számításba, hogy meny- nyibe kerülne, ha a család a háztartási mun- ka ellenszolgáltatás nélküli időtartamára fi- zetett alkalmazott segítségét venné igénybe.
Ez az értékelés csak a munkavégzést veszi figyelembe. és nincs tekintettel a háziasszony szervező tevékenységére és felelősségére. Ez a számítás tehát az értékelésnél a legkisebb összeget adja.
A számszerűsítés nagyon egyszerű: a házi munkák elvégzésére fordított órák számát meg kell szorozni a háztartási alkalmazottak óra- bérével. Ez 1975-ben átlagosan 13,3O frank volt a társadalombiztositási díjakkal együtt.
(Az INSEE a számításokat 1975-re vonatko—
zóan végezte, minthogy a legtöbb szükséges adat erre az évre állt rendelkezésre.) A ház- tartásban végzett munka értéke ezzel a mód- szerrel 640 milliárd frankot jelentett 1975-ben, ami a GDP 50 százaléka, vagy — ha úgy tet- szik — háztartásonként havonta átlagosan 3012 frank. Ha a számítást a szociális terhek figyelmen kívül hagyásával végeznénk, vagyis azt számitanánk ki, hogy mennyit keresne mindenki, ha a saját háztartása helyett a szomszéd háztartását vezetné pénzért, akkor a fenti összeg 411 milliárd frankot tenne ki.
ami a GDP 32 százalékát, háztartásonként pedig átlagosan havi 1940 frankot jelent.
A piaci költségek számbavételének másik módszere szerint a család által végzett szol- gáltatások piaci ellenértékét összesítik. azaz számitásba veszik, hogy mennyibe került vol-
na a háztartásnak, ha a szolgáltatások el-
végzésére vállalatot vett volna igénybe.
A főzés, a mosogatás és a bevásárlás he—
lyett vendéglői étkezést, a takarítás. az ágy—
neműmosás, a fűtés, a kertészkedés, a tartós lakásfelszerelési cikkek vásárlása, ezek és a lakás karbantartása helyett szállodai szobát.
az otthoni ruhajavítás helyett varrónői szol—
gáltatást, gépkocsijavítás és -karbantartás
helyett gépkocsiszervizt, a gyermekkel való foglalkozás helyett gyermekgondozónői szol- gáltatást, az otthoni betegápolás helyett ápo- lónői szolgáltatást, a család adminisztratív ügyeinek intézése helyett magántitkári szol—
gáltatást stb. lehet figyelembe venni.
Igy az otthoni étkezést helyettesítő vendég—
látás értékelése például a következő módon történt. A háztartásonkénti heti 36 otthon fo- gyasztott étkezés (1976. évi felvétel szerint) a 17,7 millió francia háztartásra egy ven- déglői étkezés súlyozott átlagos 17.30 fran—
kos árával számítva 1975-ben 573 milliárd frankot jelentett.
Hasonló módon lehet számításba venni a szállodai szolgáltatások ellenértékét is, felté—
telezve, hogy minden francia háztartás laká—
sának megfelelő nagyságú és komfortfokoza- tú szállodai lakosztályt venne igénybe az év
365 napján.
Ugyanigy történik az értékelés a többi ház- tartási tevékenység esetében is. Az egyes tevékenységek pénzbeli értékeléséhez a kal- lektiv szerződésben rögzített átlagos háztar- tási alkalmazotti órabért vették alapul, dif—
ferenciálva a munka jellegének megfelelő fe- lelősség szerint. A számítás eredményeképpen 826 milliárd frankot kaptak, ami a GDP 65 százaléka, havi 4667 frank háztartásonként.
A másik módszer a potenciális bér, azaz annak az összegnek meghatározása. amelyet a házi munkát végző személy a háztartás el- látására fordított idő alatt kereshetett volna.
Ez a módszer ismert paradox eredmények—
hez vezet: a férfiak által végzett háztartási tevékenységek általában értékesebbek, mint a nők által végzettek, (: mosogatásnak na—
gyobb az értéke. ha azt nem egy munkásnő, hanem egy orvosnő végzi, az egyetemi dip- lomás nagyobb értéket hoz létre, ha megja- vítja a gépkocsiját, mintha az autószerelő ja- vítja meg a saját autóját stb.
Vitatható az a feltételezés is. hogy szaba- don lehet választani a háztartási munka és valamely állás betöltése között. A jelenlegi elhelyezkedési lehetőségek mellett egy háziasszony potenciális bére majdnem nul- la, Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mun—
kaerőpiacon kialakult női bér nem független attól, hogy közülük sokan házi munkát végez-
nek.
Mindezen problémák ellenére nem érdekte- len kiszámitani ezzel a módszerrel is a ház- tartásban végzett munka értékét.
A bérből és fizetésből élőknél a megke—
reshető órabért az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás éves bérfejlesztésének alapján adódó lakosságcsoportonkénti átlagos nettó
bér alapján becsülték.
A szabad foglalkozásúak potenciális kere—
sete az éves adóköteles jövedelmek repre—
zentatív felmérésének eredményeiből és a nemzetgazdasági elszámolásokból adódik.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 775
A segítő családtagok feltételezett kerese—
tének megállapításához a háztartásfő foglal- kozásának megfelelő átlagos keresetből in- dultak ki; ezt a férj és a feleség kereső mun- kavégzési idejének arányában osztották fel.
és ennek alapján számítottak órabért.
A keresőtevékenységet nem folytatók óra- bérének megállapításakor feltételezték. hogy ez kizárólag a szóban forgó személy nemé- től és iskolai végzettségétől függ.
Mint a már előbb említett számításoknál.
a szerzők itt is megindokolják a szociális ter- hek figyelmen kívül hagyását, illetve ezek számbavételét. Előbbi esetben a potenciális bér összege 634 milliárd frank, a szociális terhekkel együtt 986 milliárd frank.
A különböző számítási módszereknek meg- felelően igen eltérők a háztartásban végzett munka pénzbeni értékét jelző összegek: 411 és 986 milliárd frank között mozognak az 1975. évet véve alapul. ami a GDP 32, illet—
ve 77 százalékát jelenti.
Nem szabad elfelejteni, hogy a számítások olyan feltételezéseken alapulnak, amelyek a valóságban sohasem következhetnek be. A számítás mindenesetre felhívja a figyelmet a háztartásban végzett munka rendkívül nagy gazdasági jelentőségére.
(Ism.: Nádas Magdolna)
EDEL'GAUZ. G.:
A NORMATIV NETTÓ TERMELÉS
(O normativnoj csisztoj produkcií.) - Vesztnik Szta—
tisztikís 1981. 8. sz. 32—37. p.
A tervezési munka javítása és a gazdasági mechanizmus hatásának erősítése a termelés hatékonyságának és volumenének növelésé- ben. a munka minőségének javításában ki- emelt szerepet játszik a Szovjetunióban. A kérdéskomplexummal kapcsolatban a hagyo- mányos volumenmutatók számítása mellett nettó termelési normatívák (vagy ,,normatív
nettó termelés") megjelöléssel kiegészítő mu- tatók bevezetésének lehetőségeit elemzi a szerző. Az új mutatókkal az egyes vállalatok- nak a termékkibocsátásban elfoglalt aránya pontosabban határozható meg, pontosabban mérhető a termelés fizikai volumenének di- namikája, a munkatermelékenység és az esz—
közhatékonysáa; ellenőrizhetőbbek a munka- bérköltségek, és a termelés koncentrációjával kapcsolatos folyamatok jobban figyelemmel kísérhetők, mint a hagyományos mutatókkal.
A normatív nettó termelés a termék nagyke- reskedelmi árának az a hányada, amely a ter- melő munkások munkabérét. a termelést ki—
szolgáló és irányító dolgozók munkabérének a termékelőállítással kapcsolatos tevékenysé- gére eső arányos részét és a termékönkölt- séggel arányos nyereségnek a közvetlen anya-
gi költségekkel csökkentett értékét tartalmaz- za. A szerző e mutató különleges előnyét há- rom felhasználási területen jelöli meg:
— azonos technikai felszereltséggel előállított. de különböző munkaigényességű termékek termelésének összehasonlítása;
— az eltérő bérigényességű termékek aránya válto- zásának hatása a vállalati bérköltségre;
— a vállalatonként különböző technikai felszerelt- sággel előállított termékek költségeinek ágazaton be-
lüli összehasonlítása.
A cikk a normatív nettó termelés megha- tározásában kiemelten kezeli a nagykeres—
kedelmi árak és a feldolgozási költségek sze- repét, és rámutat az ágazatok közötti kü—
lönbségekre. A nettó termelési mutatók köz—
gazdasági tartalmában a termelés fizikai vo- lumene az igénybe vett élőmunka-hozzájáru- láson keresztül tükröződik.
Bár elvileg a termelő szféra nettó terme- lési értékének összege képezi az ország nem- zeti jövedelmét. nem a népgazdasági ágak megfelelő mutatóinak a felhasználásával szá- mítják, különféle módszertani eltérések miatt.
A fő eltérések oka: a népgazdasági szinten meghatározott nemzeti jövedelem mutatót a személyes és társadalmi fogyasztás mértéké- ből. valamint a bővített újratermelésből kiin—
dulva határozzák meg. A vállalati mutatók összegezéséből tehát a nemzeti jövedelem nagysága nem határozható meg. További té—
nyező: a vállalati nyereség mértéke sok eset- ben nem esik egybe az elért népgazdasági szintű eredményekkel. a bruttó nyereség ugyanis a tényleges eredmény mellett sok költségelemet is tartalmaz. A termelő szféra nettó termelési értékének alakulása tehát nem használható a nemzeti jövedelem növe- kedésének mértékét kifejező mutatóként. Ez- zel kapcsolatban még további kutatásokra van szükség.
Az egyes termelőegységek normatív nettó termelése alapján meghatározott, összesített mutatók ugyan nem alkalmazhatók az általá- nos népgazdasági szintű előirányzatok méré- sére, de hasznos tájékoztatást adnak helyi és ágazati szinten. A normatív nettó termelés mutatói alapvetően a termelés volumenének nagyobb dinamikáját, a munkatermelékeny- ség fokozását szolgálják, és hasznos segítsé—
get nyújtanak a különböző ellenőrzési tevé—
kenységekhez.
A cikk a normatív nettó termelés mutatói mellett a feldolgozási költségek normatívái- nak kérdésével is foglalkozik. Ezt a mutatót a nagykereskedelmi ár és a közvetlen anyagi ráfordítások különbségeként határozza meg.
A feldolgozási költségek normatívája tartal—
mazza a termelőmunkát végző munkások munkabérét, a nyereséget és a termelés ki—
szolgálásával és irányításával kapcsolatos ki- adásokat, ezáltal tájékoztatást ad az élő mun- ka felhasználásáról. valamint a technikai fel-
szereltségről. '
