A szakosodás és ágazattársítás a mezőgazdasági vállalatokban

(1)

SZAKOSODÁS ES ÁGAZATTÁRSlTÁS A MEZÓGAZDASÁGI VÁLLALATOKBAN

MOLNÁR ISTVÁN

A mezőgazdaság szocialista átszervezése. majd a szövetkezetek megszilárdulá- sát követő 1968. évi gazdaságirányítási reform a mezőgazdasági termeléssel foglal-

kozó szervezetek körülményeit és lehetőségeit az iparban és a népgazdaság egyéb ágaiban működő vállalatokéhoz tette hasonlóvá. A vállalatszerű gazdálkodás felté- teleinek megteremtése a mezőgazdaságban a Magyar Szocialista Munkáspárt lX.

kongresszusának határozatai nyomán több éves intézkedéssorozat eredménye volt.

Hatására az állami és a szövetkezeti gazdaságok a korábbinál gyorsabb ütemben növelték termelésüket. Erőteljes centralizáció közepette — a gazdaságok száma az- óta mintegy felére csökkent —— átalakult és megújult a mezőgazdasági termelés szá-

mos technikai és technológiai eleme-

A vállalatszerűség megerősödését a kötelező vetés- és termelési tervek meg—

szüntetése jelentősen előmozdította. A megváltozott gazdálkodási körülmények el- lenére a mezőgazdasági termelés struktúrája országosan összhangban maradt a népgazdasági terv céljaival, érdemben alig változott a termékösszetétel. Az egyes vállalatok tevékenysége, termelésének szerkezete viszont lényegesen átalakult. Az átalakulás nyomon kísérését a megfelelő nyilvántartások, statisztikai adatok hiánya nem tette lehetővé. Mind ez ideig nem kerülhetett sor a mezőgazdasági vállalatok termelési szakosodásának átfogó vizsgálatára, annál is inkább, mert az erre alkal-

mas módszer sem alakult ki.

Részleges eredményt számos kísérlet szolgáltatott, ezeket azonban az 1968 előtti években az értéki adatok úgyszólván teljes hiánya jellemezte. A művelési ágak aránya. a vetésszerkezet, az állatállomány fajok és egyéb csoportok szerinti összetétele alapján történt a mérés. Gyakoriak voltak a vállalatok kisebb—nagyobb csoportjaira kiterjedő kísérletezések. A matematikai statisztikai módszereket már ebben az időben is kiterjedten alkalmazták a mezőgazdasági üzemszervezés egyes területein. Sokoldalúán és jelentős matematikai apparátussal vizsgálták a termelés- fejlesztés területi kérdéseit. A vállalati fejlesztés, tervezés céljára kiterjedt lineáris modellezés folyt. Valamennyi számításnak meg kellett azonban birkóznia az értéki adatok hiányával. Vagy eltekintettek használatuktól, vagy pedig azok a számítás

céljára különböző elemi adatokból ,.házilag" készültek. feltételezett árak alapján

egyedi, eseti megoldásokat alkalmazva.

1968 után az értéki mutatószámok a vállalati szférában is megfelelő szerephez jutottak. A számviteli nyilvántartások a vállalati összteljesítményt a többi népgaz-

dasági, ághoz hasonlóan regisztrálták. Ez a tevékenység azonban termék— és ága-

zati részletezésig nem jutott el: A termékönköltséget ugyanis ebben az időszakban

(2)

MOLNÁR: SZAKOSODÁS A MEZÖGAZDASÁGBAN

1185

vállalati kategóriának tekintették. Számítására 1962 óta különböző módszertani útmutatók, egységes nyomtatványok készültek, a kitöltés azonban önkéntes volt.

1971—ben azután ezt a munkát is megszüntették.

A mezőgazdasági statisztika több évtizedes hagyományait követve. a termelés fizikai mértékegységű adatait vállalatonként — esetenként területi egységekre — vették számba. összesítették. és az értéket központilag mérlegszámításokkal állapí- tották meg. A mezőgazdasági termékek viszonylag kis számai, állandó jellege (a minőség. a választék azonossága) konzerválta ezt a gyakorlatot. Ez egyben olyan következményekkel is járt, hogy a termékjegyzékek, az ágazati rendszerezésre szol- gáló ügyviteli szabványok távolról sem váltak olyan fontosakká, mint például az iparban. Szinte minden számítás, megfigyelés céljára ki—ki maga alakított ki csoportokat. Az első, nem hivatalos mezőgazdasági termékjegyzék, amely az ágazati rendszerezésre is javaslatot tett, 1966—ban készült a Központi Statisztikai Hivatalban.

Kötelezően előírt termékjegyzék csak 1975-ben jelent meg2 és 1979-ben született meg az egységes mezőgazdasági ágazati rendszer.3 A mezőgazdasági termékek

rendszerezésének összehangolását nagymértékben segítette a KGST keretében fo- lyó koordináló tevékenység, melynek első eredményei a 1970-es évek elején mutat- koztak meg, és jótékonyan hatottak a hazai gyakorlatra is. (;

A népgazdasági mérlegrendszer gyorsan fejlődött, magas színvonalra emel—

kedett. A mezőgazdasági termelés struktúrájára vonatkozóan azonban kevés mu—

tatót foglalt magában. Az ágazati statisztika pedig nem dolgozta ki a vállalati ter- mékstruktúra értéki mutatóit, számításának módszerét. és ezt a számvitel sem te—

kintette feladatának. Ezt a hovatovább tarthatatlan helyzetet — hogy az egyre nö- vekvő méretű mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezete általánosan elfogadott módon nem írható le — végül is a termékjegyzék megjelenése szüntette meg.

A termékjegyzék megjelenését nyomon követte a mezőgazdasági termékek vál- lalatonkénti értéki megfigyelése, amellyel a mezőgazdasági termelési statisztika 1976-ban egészült ki. A megfelelően rendszerezett vállalati információk új, egysé—

ges és a korábbinál megalapozottabb lehetőséget kínáltak a termelési struktúra vizsgálatára, a szakosodás és az ágazattársítás helyzetének feltárására.

A mezőgazdasági vállalatok ágazati hovatartozásának meghatározása elvben a nem mezőgazdasági vállalatokéhoz hasonlóan történik,4 azaz a vállalatokat szak—

ágazati színten sorolják be. A mezőgazdaságban a szakágazatok száma mindössze kettő: általános mezőgazdasági termelés és általános mezőgazdasági szolgáltatás.

(Az alágazat az odatartozó szakágazattal megegyező.) A vállalat besorolása ilyen—

formán a termelés szerkezetével alig van kapcsolatban, a szakágazat szerinti agg—

regálás tulajdonképpen a vállalati szféra teljes mezőgazdasági termelését egyetlen csoportba fogja össze. Az ,.általános mezőgazdasági termelés" azonban nagyon is eltérő vállalati termelési struktúrák összegezése. A mezőgazdasági termelés szako—

sodásának vizsgálata így nem más, mint a jelenleg érvényes népgazdasági ágazati rendszer mezőgazdasági szakágazataiba összetömörített másfélezer vállalat csopor- tokra bontására tett kísérlet. A csoportoknak a termelés szerkezete és típusa alapján

1 Tíz—tizenöt termék a mezőgazdasági termelés 8—9 tizedét adja. A mezőgazdasági termékek változat—

lan árának számításánál alkalmazott. teljességre törekvő jegyzék 300 terméket tartalmaz. A nemzetközi ösz- szehasonlítás 42 termék alapján kielégítő pontosságú volt. A felvásárlási árszinvonalat mintegy 100 mezőgazda- sági termék áradatai alapján határozzák meg. és e számítások már választék szerinti bontást is tartalmaz-

nak.

2 Lásd: A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 8/1975 (S. K. 12.) számú utasítása a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzékének hatálybalépéséről és alkalmazásáról. Statisztikai Közlöny. 1975. évi 12. sz.

242. old. (Javított és bővített változata 1978-ban jelent meg.)

3 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása. Statisztikai nómenkla—

túrák. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1979. 67 old.

4 Az egységes ágazati osztályozási rendszer és az ágazatok tartalmi meghatározása. Statisztikai nómen- klatúrák. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 67 old.

2 Statisztikai Szemle

(3)

1186 MOLNÁR lSTVAN

minél homogénebbeknek kellene lenniök, vagyis :: rendszerezést a termelés irányai, típusai alapján, lehetőleg időtálló és megismételhető módon kell elvégezni. Ez azon-

ban a mezőgazdasági termelés fejlődésének jelenlegi szakaszán a vállalati tevé- kenység kétféle értelemben vett sokrétűsége miatt igen bonyolult feladat.

- Az adott tíz évben a vállalati önállóság nemcsak a mezőgazdasági. hanem a más népgazdasági ágakba tartozó tevékenységek kibontakozását is elősegítette. A mezőgazda—

sági vállalatok termelésének egyötöde (az utóbbi években inkább egynegyede) ipari, építő- ipari és kereskedelmi tevékenységből származott, körülbelül nyolcad része pedig mezőgazda—

sági szolgáltatás és termékfeldolgozás volt.

— A szoros értelemben vett mezőgazdasági termelés — a növénytermelés és az állat—

tenyésztés — alapvető termékei a gazdaságok többségében megtalálhatók. 1977-ben például a gazdaságoknak mindössze 2—3 százaléka nem termelt gabonát vagy nem tartott szarvas- marhát. Többségük 3—4 növényi terméket és legalább ? állati terméket (húst és tejet) állt-—

tott elő, valójában ennek kétszeresét, háromszorosát. Csupán 10 terméket feltételezve —— azaz speciális profillal rendelkező vegyes termelés esetén —- a termékek variálásávai létrehozható

csoportok száma meghaladja az ezret.

—- A nyilvántartások értéki mutatói közül kettő tartalmaz valamilyen fokú részletezést. Az egyik. az üzemi termelési érték —— az ágazati összteljesitmény bruttó értékének megfelelője ——

az olaptevékenységet öt részre bontva ábrázolja. és elkülöníti az alaptevékenységen kivüli termelés értékét. Ezért a vállalati össztevékenység struktúrájának mérésére alkalmas. A má—

sik az árbevétel. amely alapján viszont csupán a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások szerkezete részletezhető. Felvetődik. hogy az árbevétel alapján a vállalati összteljesitményt is mérni lehetne. Ez azonban számos félreértésre adhat okot. Nem lenne összhangban a népgazdasági mérlegszámítás gyakorlatával, és korrekciók nélkül főként a kereskedelmi te- vékenység szerepét a valóságosnál nagyobbnak mutatná. Ennek aránya az üzemi termelési értékben alig 2 százalék, az árbevétellel mérve pedig ennek 7—8—szorosa. Ehhez hasonlóan—

téves képet adna a mezőgazdasági vállalaton belüli termékfeidolgozás eredményéről. amely—

nek végterméke élelmiszeripari termék. Ebben az esetben nem mutatkozna mezőgazdasági tevékenység (növénytermelés, állattenyésztés).

A vállalati össztevékenység osztályozását mindezeket figyelembe véve az üze- mi termelési érték szerint látszott célszerűnek elvégezni. A mezőgazdasági vállala—

tok tőtevékenységét — a növénytermelést és az állattenyésztést — viszont csak az árbevétel alapján lehetett mérni.

Az alaptevékenységen kívüli termelés osztályozására a megfelelő ágazati statisztikai módszerek már kialakultak. A mezőgazdasági termékszerkezet mérése azon--

ban ezektől eltérő módszerrel végezhető.

A VÁLLALATl ÓSSZTEVÉKENYSÉG VIZSGÁLATÁNAK MÓDSZERE

A vázolt körülményeket mérlegelve a szakosodást kétféle módon látszott cél——

szerűnek vizsgálni:

-- az első lépésben a vállalati össztevékenységnek.

— a második lépésben a mezőgazdasági termelés további csoportjainak és típusainak meghatározására került sor.

A vállalati össztevékenységet az üzemi termelési érték alapján négy csoportra bontottuk (eljárásunk során a csoportokat az itt használt sorszámmal jelöltük):

1. növénytermelés.

2. állattenyésztés, 3. melléktevékenység,

4. alaptevékenységen kívüli tevékenység.

A továbbiakban a négy csoportból a legnagyobb arányút vezértevékenységnek, a csoportokat a számvitelben meghonosodott elnevezés alapján főágazatoknak ne—

(4)

SZAKOSODÁS A MEZÖGAZDASÁGBAN

1 187

*,

vezzük. Az egységes ágazati osztályozási rendszer kategóriái szerint az 1. és a 2.

csoport a vállalatok főtevékenysége, a 3. a kiegészítő tevékenysége, a 4. pedig az alaptevékenységen kívüli tevékenysége. (A melléktevékenység elnevezést azért itél- tük helyesebbnek a 3. csoportra hivatalosan alkalmazott kiegészítő tevékenység el- nevezésnél. mert ezt a mezőgazdaságban, az agrárgazdaságtan és az agrárpoliti- ka gyakorlatában

egyaránt — több—kevesebb fogalmi eltéréssel — a 4. csoportra al- kalmazzák.) A 3. csoport értelmezése a számviteli fogalomkörnek felel meg: az er—

dőgazdálkodás, a mezőgazdasági szolgáltatás és a mezőgazdasági jellegű termék- előállító melléktevékenység tartozik ide. A .,Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása" című említett módszertani füzet szerinti rendszerben az 1. és a 2. számjel a növénytermelés, a 4., az 5. és a 6. pedig a mel- léktevékenységnek nevezett csoporttal azonos. A 4. csoportban az ipari, az építő- ipari, a kereskedelmi, továbbá a szállítási és hírközlési tevékenység szerepel.

A négy csoport aránya alapján kerül sor — a vállalati gazdaságtan termino- lógiájával élve — a termelési irány vagy más szóval a termelési főirány leírására, a vállalati termelési típus meghatározására. A rangsor meghatározásánál egyetlen feltétel érvényesül: a vezértevékenységet követő tevékenységek az előzőnél kisebb relatív gyakoriságúak legyenek. Az egyszerűség kedvéért az 1 százalék relatív gya- koriságot el nem érő csoportokat 0 előfordulásúaknak

tekintettük, és így is jelöltük.

Eljárásunk n számú elem ismétlés nélküli. k tagú variációja a

k : _JLL

" (n—k)!

összefüggés szerint. A négy elem (főágazat) közül a gazdálkodó egységeknél egy vagy több is hiányozhat. A lehetséges vállalti termelési típusok száma

1 tőágazat megléte esetén 4, 2 főágazat megléte esetén 12.

3 főágazat megléte esetén 24, 4 főágazat megléte esetén 24, összesen 64 lehet.

Elemzésünk során a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazda—

ságok 1977. és 1978. évi termelési főirányát határoztuk meg; Csupán a gazdaságok számának megoszlása alapján is szembetűnő (lásd az 1. táblát) az eljárás nagy- fokú automatikus osztályozó jellege. A lehetséges csoportoknak még a fele sem (26, illetve 29) fordult elő az állami gazdaságoknál, és mintegy fele (33. illetve 34) található meg a szövetkezeti gazdaságoknál. Ha pedig eltekintünk azoktól a csopor—

toktól, amelyekbe csupán egy gazdaság került — ezek száma a szövetkezeteknél mindkét évben 12. az állami gazdaságoknál 10 (1977), illetve 11 (1978) volt —, a ter- melési típusok valóságos előfordulása még kisebb.

Négyféle tevékenység a két évben és a két szektorban előforduló 40 eset közül 21—ben található. Valamely főágazat hiánya (illetve 1 százaléknál kisebb relatív gyakorisága), ami a magasabb fokú szakosodást fejezi ki. nagyon gyakori. megkö- zelítően 50 százalék. A nem négy főágazatú termelési típusba —— száma 19 —- azon—

ban többnyire csak egy-egy évben és egyetlen gazdaság tartozik. Három főágazatra 'l7, kettőre 1, egy főágazatra szakosodott típus pedig úgyszintén 1 van. A növény—

termelés 3, az állattenyésztés és az alaptevékenységen kívüli tevékenység 6, a mel- léktevékenység hiánya pedig 7 csoportban tapasztalható. Valamely tevékenység hiányának nagyarányú előfordulása azonban kevés gazdaságot érint, jóllehet ará- nya egy év alatt is növekedett (az állami gazdaságokban 8.6 százalékról 10,ó szá-

?

(5)

1 133 MOLNÁR iswm

zalékra. (: szövetkezeteknél pedig 2.9-ről 4.3 százalékra). Más szóval, a vállalati sza-

kosodás szempontjából tényként kell elfogadni. hogy másfélezer mezőgazdasági

vállalat között mindössze 50-70 olyan található, amelyik egyféle, egy—kettő elyen,

amelyik két- vagy háromféle tevékenységet nem folytat, illetve annak értéke összes _ 5 ? ; *

tevékenységük értékének egy százalékát sem teszi ki.

1. tábla

A gazdaságok száma termelési típusonként

M 6 '

Tamási típus Ál'am' gudus'igok terme'ifs'íí'gőéliízít'ek

1977 l 1978 1977 l 1978

1230 — -— 1 5

1234 20 13 230 202

1240 1 — 24 25

1243 15 17 588 552

1320 -— -— -- 4

1324 . 1 1 9 12

1340 . — 1 1 1

1342 . . . . . . . —- -— 11 1

1420 . . . . . . . -— - 2 1

1423 . . 8 5 106 107

1430 1 1 1 7

1432 . . 2 4 13 8

Összesen . 48 42 986 925

2130 5- —— 1 1

2134 30 32 68 61

2140 -—- —- 3 2

2143 15 12 147 146

2314 5 5 3 3

2341 1 1 — 1

2410 1 1 1 1

2413 3 2 21 26

2430 1 2 1 —-

2431 2 2 2 1

Összesen . 58 57 247 242

3000 — -— 2 --

3120 — 1 - —

3124 2 2 1 1

3142 1 -— 1 1

3210 — 1 -— —-

3414 4 3 —- 1

Összesen . 7 7 4 , 3

4100 1 1 1 * —

4120 1 1 1 5

4123 1 3 106 1 15

4130 6 4 2 4

4132 8 6 8 9

4210 — — -— 6

4213 4 5 62 50

4230 — — — 1

4231 — 2 4 6

4310 — 2 1 1

4312 . 2 1 1 2

4321 . . . . 4 1 2 —

Összesen . l 27 l 26 I 188 I 199

Együttl 140 I 132 ! 1425 ! 1369

(6)

SZAKOSODAS A MEZÖGAZDASAGBAN 1 189

A gyakorlatilag jelentős termelési típusok száma elég alacsony, ezért jogosan beszélhetünk a mezőgazdasági vállalatok termelési szerkezetének uniformizáltságá- ról. A tíznél kisebb elemszámú5 csoportokat figyelmen kívül hagyva, mindössze 4 állami gazdasági és 10 termelőszövetkezeti vállalati termelési típussal találkozunk.

Ezek az állami gazdaságoknak mintegy 57, a szövetkezeteknek 95 százalékát fog- lalják magukba. A gyakorlati üzemszervezési munka során és a hagyományos statisztikai eljárások alkalmazásakor az ilyen kis számú termelési típus még könnyen áttekinthető.

Az állami gazdaságok egy része speciális termelést folytat. Rendszerezésük en—

nek ellenére nem szükségszerűen különbözik a termelőszövetkezetekétől. mert a tíznél kisebb elemszámú csoportok elhagyása, főleg a csoportokba tartozó gazda- ságok kisebb száma miatt jár a termelési típusok számának látszólagos csökke- nésével. Valójában a gazdaságok száma növekedésének jellege, a meghatározó tí- pusok előfordulása mindkét szektornál azonos.

A szövetkezeteknél a kiválasztott tízféle — 1978—ban egyenként 10—nél több gaz-

daságot magába foglaló —- termelési típus jelentősége a vizsgált két év alatt jó—

formán változatlan maradt. Az állami gazdaságokban tulajdonképpen ugyanazok a csoportok tűnnek ki nagyobb gyakoriságukkal. mint a termelőszövetkezeteknél. A 2. tábla — amely az 1. táblából készült — jól érzékelteti a kétféle nagyüzemi forma termelési struktúrájának leggyakrabban előforduló eseteit. (A kiválasztott termelési típusok száma tíz, de 2 csoportba — az 1240-es és az 1324-es típushoz -— a gazdasá—

goknak kevesebb mint 2 százaléka tartozott, és csaknem ugyanez a helyzet a 2413—

as típusnál is.)

2. tábla

A kiválasztott termelési típusokba tartozó gazdaságok száma az összes gazdaság százalékában

, _ , Állami gazdaságok termíígsígígálíí'tek

Termelesu tipus

1977 I 1975 1977 ] 1978

l

1234 . . . . . . . 14,z l 9.8 16,1 l 14.7

1240 . . . . . . . 0.7 — 1.2 1.8

1243 . . . . . . . 10,7 12,9 41,2 40.3

1324 . . . . . . . 0,7 0.8 0.6 0.9

1423 . . . . . . . 5.8 3.8 7,4 7.8

2134 . . . . . . . 21.11 24.2 4.8 4.5

2143 . . . . . . . 10.7 9.1 10,3 10.7

2413 . . . . . . . 2.1 1.6 1.5 1.9

4123 . . . . . . . 0.7 , 2.3 7.4 8,4

4213 . . . . . . . 29 3.8 4,4 3,6

Összesen 69,9 68,3 94,9 94,6

A 2. tábla adatai szerint az állami gazdaságoknál az állattenyésztési vezérte—

vékenységű gazdaságok hányada a legnagyobb (342, illetve 349 százalék). a ter- melőszövetkezetekben viszont a növénytermelési profil a leggyakrabban előforduló.

a gazdaságoknak kétharmada tartozik ide. A kiemelt típusok között nincs mellék-

tevékenységi főprofilú.

5 A reprezentatív mintavételi eljárásoknál a gyakorlatban általában ezt az elemszámot tekintik a kis elemszám határának.

(7)

1 190 MOLNÁR lSTVÁN

A VÁLLALATl ÖSSZTEVEKENYSÉG SZERKEZETÉNEK NÉHÁNY KÖVETKEZMÉNYE

A mezőgazdasági nagyüzemek vezértevékenységük alapján kialakított csoport—

jai az állami és a szövetkezeti szektor gazdálkodásának eltérő termelési sajátossá—

gait tükrözik. A szövetkezeteknél a növénytermelő. az állami gazdaságoknál az állat—

tenyésztő típusok magas aránya az országos átlagszámokból is ismert. Bár az alap—

tevékenységen kivüli termelés értékének aránya közel azonos. de a termelési típus alapján az állami gazdaságoknak közel ötödrésze 4. vezértevékenységű. a szövet- kezeteknek viszont csak 132, illetve 14.5 százaléka. A melléktevékenység az állami gazdaságok 5 százalékában a legnagyobb arányú, a szövetkezeti gazdaságok kö—

zött alig akad ilyen (3, illetve 4 gazdaság).

A szövetkezeti gazdálkodásban sajátságos munkamegosztás figyelhető meg:

a gépesített növénytermelés a közös gazdaságok, a kevésbé gépesített állattenyész- tés a háztáji gazdaságok tevékenysége, és ez a vezértevékenység szerinti megosz- lásban is kifejeződik. A háztáji termelés színvonala csak a nem mezőgazdasági termelési típusú (4) gazdaságokban alacsony. e csoportban a közös gazdaságon keresztül értékesített háztáji termékek egy szövetkezeti családra jutó értéke alig 83 százaléka az országos átlagnak. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy kevesebb állatot — főként szarvasmarhát —- tartanak. A növénytermelő és az állattenyésztő vezértevékenységű szövetkezetek háztáji termelésének színvonalában viszont nincs érdemleges különbség, mindkét csoportban magasabb színvonalú a háztáji állat- tartás és árutermelés az átlagosnál.

3. tábla

A gazdaságok száma és megoszlása a vezértevékenység szerint

, , , Mami gazdaságok teif'ní'igífáfáiiííátek

Vezertevekenyseg

1977 [ 1978 1977 197 Száma szerint

Növénytermelés . . . . . . . . 48 42 986 925

Állattenyésztés . . . , . . . . 58 57 247 242

Melléktevékenység . . . 7 7 4 3

Alaptevékenységen kivüli tevékeny-

ség... 27M 26 188 199

Összesen 140 l 132 I 1425 l 1369

Megoszlás (százalék)

Növénytermelés . . . 34.3 31.8 69,2 67.45

Állattenyésztés . . . . . . . . 41.4 43.2 17.3 17.7

Melléktevékenység . . . 5.0 5.3 0,3 O,2

Alaptevékenységen kívüli tevékeny-

ség . . . . . . . . . . . 193 19,7 13.2 145

Összesen 100,0 7 O0,0 100,0 100,0

A gazdaságok megoszlása - számos szerkezeti változás ellenére — a termelési tipus stabilitását jelzi. Igaz. hogy egy év alatt más népgazdasági ágakban sem vár—

ható alapvető aránymódosulás, (: mezőgazdaságban még kevésbé. A vizsgált idő- szakban összevontak 8 állami gazdaságot. beolvadt vagy egyesült 56 szövetkezet.

A főágazatok termelése is eltérő mértékben növekedett: az állattenyésztésé megkö-

(8)

SZAKOSODÁS A MEZÖGAZDASÁGBAN 1 191

zelítette a vállalati átlagot (mintegy 8 százalék). a növénytermelésé még a fele sem volt annak. Az alaptevékenységen kívüli termelés növekedésének üteme viszont két-

szerese volt az össztevékenységének, és a melléktevékenység is gyorsabban nőtt

annál. Ennek ellenére a termelés szerkezete nem módosult egy év alatt lényegesen.

(Lásd a 3. táblát.)

A vezértevékenység — mint az a válogatás elvéből is kitűnik — a négy csoportban meghatározó jellegű. de nem minden főágazat relatív gyakorisága azonos: 50 százaléknál magasabb az alaptevékenységen kívüli (4.) csoportban mindkét szek—

torban és a növénytermelő (1.) szövetkezetekben; az 50 százalékot közelíti. de nem

éri el a többi profil valamennyi más tevékenységében. A legkisebb arányú (42.90/0)

a növénytermelő állami gazdaságokban. A szövetkezeti gazdaságokban erőtelje- sebb (az állattenyésztési tevékenységet kivéve) a vezértevékenység hatása, aránya az azonos vezértevékenységű csoportokban rendre magasabb. mint az állami gaz—

daságoknál. Az ábra a vezértevékenység és a főágazati arányok közötti összefüg- géseket mutatja be.

Az üzemi termelési érték megoszlása a különböző vezértevékenységű gazdaságcsoportokban, 1977

0 70 20 30 40 áll) 60 7? 8.0 ?? 7€0%

[ l 1 l 1 !

7////////

//

MáVeby/Mmg/á'

á//am/ gazdaságú

fenme/ákzá'w/Á/ezefek

ÁY/a/fmye'szfá'

Mam/gazdaságuk

fenme/ó'szo'l/e/keze/ek

Me/klfeué/(enységű á/bm/ gazdaságuk

fenme/á'szá'ye/íezefek

iüp/we'kenyse'yen Hm?/i feyáéenységű

á//an7/ gazdaságok lenme/őszá'yef/(ezefek

Wyényfenme/és Á Waffenye'sz/és

Melléklet/értelme; ll/ap/eyékmyságen hW/i fel/ékenység

A vállalati méret és a vezértevékenység között laza és nem egyértelmű a kap—

csolat. Az aránylag sok gazdaságot tömörítő növénytermelő és állattenyésztő csoportokba tartozó gazdaságok az átlagnál valamivel kisebb méretűek, a'mellék- és alaptevékenységen kívüli vezértevékenységűek pedig általában nagyobbak az átla—

gosnál. (Az állami gazdaságoknak negyedrésze. a szövetkezetieknek hetedrésze tartozik e két csoportba.) A növénytermelő szövetkezetek kisebbek. mint az állatte—

(9)

1 192 , MOLNÁR !STVAN

nyésztők. bár átlagos földterületük valamivel nagyobb. A 7 melléktevékenység ter- melési típusú állami gazdaság a legnagyobb méretű, a földterület. a dolgozók szá—

ma. az eszközök, a termelés és a nyereség tömege alapján egyaránt. A szövetke—

zetek közül az alaptevékenységen kívüli tevékenységi profil mutat ugyanilyen sajá—

tosságokat az átlagosnál valamivel kisebb földterületen gazdálkodva. Meg kell je- gyezni. hogy közel 200 szövetkezet esetében a centralizációnak ez a sajátossága már

kevésbé eseti, mint az állami gazdaságoknál, így a vállalati méret és az alaptevé—

kenységen kívüli tevékenység között határozottnak itélhető az összefüggés. Az ál- lami gazdaságok közül is jórészt a nagyobbak tartoznak az alaptevékenységen kí—

vüli vezértevékenységű gazdaságok csoportjába. Az ipari típusú termelést folytató mellék— és alaptevékenységen kívüli profilú mezőgazdasági vállalatokban (: nyere- ség centralizácíója nagyobb, mint a termelési erőforrások és a termelés centralizá—

ciója. (Az ilyen típusú állami gazdaságok nyeresége 270, illetve 105 százaléka, a szövetkezetieké 120, illetve 178 százaléka a szektor átlagának.)

A 4. tábla adataiból a koncentráció és a tevékenységi típus közötti összefüggés mellett a hatékonysági előny is kitűnik. A növénytermelő gazdaságok valamivel magasabb jövedelmezőséget értek el, mint az állattenyésztők. Az állami gazdaságok nagyobb méretű termelése mellett a jövedelmezőség a szövetkezetekével azonos

(88—890/0). Az állattenyésztő szövetkezetek jövedelmezősége lényegesen alacsonyabb (830/0) a szektor átlagánál. Az állattenyésztő profilú állami gazdaságok ugyanolyan nyereséget értek el a szektor átlagához képest (BSc/o), mint a növénytermelők.

4. tábla

A méret és a vezértevékenység kapcsolata, 1977

giai; A létszám Aezsíláá- A termelés A nyereség Vezértevékenység

gazdaságonkénti átlaga a szektor átlagának százalékában

Állami gazdaságok

Növénytermelő . . . . 93 88 80 71 88

Állattenyésztő . . . 118 98 103 * 102 88

Melléktevékenység . 128 145 160 182 270

Alaptevékenységen kívüli ;

tevékenység . . . 67 113 *112 126 105

összesen 100 l 100 ! 100 ! 100 I 100

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

Növénytermelő . . . . 102 93 95 86 89

Melléktevékenység . . . 97 86 103 97 83

Állattenyésztő . . . . 106 70 107 88 120

Alaptevékenységen kívüli

tevékenység . . . 93 158 117 173 178

Összesen 100 100 100 100 100

Az iparosodott termelés kedvezőbb hatékonysága a magasabb területi és élő—

munka—termelékenységen kívül jobb eszközkihasználással is párosul. de leginkább a magasabb színvonalú és az egy foglalkoztatottra számítva is kiemelkedően ma—

gas nyereség érdemel figyelmet. (Lásd az 5. táblát.) A mezőgazdasági vállalatok vezértevékenység alapján kialakított csoportjai a vállalati fejlődésnek többé—kevés- bé minőségi kategóriái is. A növénytermelés túlsúlya az első lépcsőfok, amely a

(10)

SZAKOSODÁS A MEZÖGAZDASAGBAN 1 193

legkevésbé tőkeigényes. Ez a gazdasági fejlődés kisebb ütemét és korlátozottabb lehetőségét teremti meg, mint a második lépcsőfokot jelentő - egyben nagy befek- tetéseket igénylő — állattenyésztés kibontakozása. A mezőgazdasági termelés ipa- rosodására, az iparszerű termelés kialakítására már e két típusnál is lehetőség nyí- lik. Ezek a megoldások azonban főként a hozamok növelését eredményezték, a jö- vedelmezőségre inkább negatív hatást gyakoroltak. Ennek oka főként az egységes és az átlagos minőségű földterület ráfordítási igényéhez igazodó mezőgazdasági termelői árrendszer, amelyhez ráfordításarányos ipari termelőeszközárak tartoznak.

5. tábla

A hatékonyság és a vezértevékenység kapcsolata, 1977

, ,, A nyereség

A területi Önzuilfáj k"Alzí , ""M"—"___iá Vezértevékenység —f————w-—- _______._____,__ eskozísgtge' dolg'ozón- az összes

termelékenység kent eszkozre

a szektor átlagának százalékában

Állami gazdaságok

Növénytermelő . . . . 85 80 89 100 113

Allattenyésztő . . . 96 104 103 90 l 89

Alaptevékenységen kívüli .

tevékenység . . . 121 l 110 105 93 91

Összesen 100 I 100 ! 100 100 ! 100

Növénytermelő . . . . 98 93 93 96 ] 95

Állattenyésztő . . . . . 108 114 96 96 I 84

Alaptevékenységen kivüli . l

tevékenység . . . 95 , 111 129 113 133

összesen 100 I 100 ? 100 100 ; 100

Az iparszerűség magasabb fokát és a mezőgazdasági vállalat vertikális tipusát képviselik a mellék- és az alaptevékenységen kívüli vezértevékenységű vállalatok.

A két fokozat között az a minőségi különbség. hogy (: melléktevékenység elsősor- ban mezőgazdasági szolgáltatást, takarmánygyártást foglal magába. az alaptevé—

kenységen kívüli tevékenység pedig egyértelműen más népgazdasági ágakba tar- tozó tevékenységeket jelent. Ennek nagy része mezőgazdasági termékek élelmiszer—

ipari feldolgozása és mezőgazdasági termelőeszköz-ellátás. nem elhanyagolható ré- sze viszont egyértelműen ipari, építőipari stb. áruk termelése a fogyasztók és más népgazdasági ágak számára. Ezekben a tevékenységi körökben a termelői árak színvonalának szabályozása a megfelelő népgazdasági ágakkal analóg módon tör—

ténik, és a melléktevékenységek esetében sem központilag meghatározott, hanem a ráfordításokhoz igazodó termelői árszinvonal érvényesül. A kedvezőbb jöve- delmezőséget. (: hatékonyabb termelést -—- a területi termelékenység mellett -- te- hát a tevékenységek szerkezete nagymértékben meghatározza. A vállalati gazdálko—

dás jobb szervezettsége. a gondosabb munka — úgy tűnik —- a jövedelmezőség ala—

kulásában kisebb szerepet játszik. —

A tevékenység megválasztásának lehetősége elvben minden mezőgazdasági vállalat számára adott. A földterület minősége, földrajzi fekvése, a munkaerő-ellá—

(11)

1 194 MOLNÁR lSTVÁN

tottság, a tőkefelhalmozás színvonala viszont a szerkezet megválasztását korlátozza,

és egyre kevesebb gazdaság számára válik lehetővé a feljebb lépés. Az állami gaz- daságok ebben a folyamatban évtizedes előnnyel rendelkeznek a termelőszövetke—

zetekkel szemben. A növénytermelő vezértevékenységű szövetkezetek nagy része ön- erőből nem képes fejleszteni állattenyésztését. A mezőgazdaság szabályozó rencl—

szere a termelési szerkezet megválasztásának szabadságát nem biztosítja. és nem is lehet cél a mezőgazdasági vállalatok-mindegyikében a vertikalitás teljes kiépí—

tése. A felső határt az ipari szervezetek által el nem látott feladatok szabják meg- A különböző ártípusok adta előnyöket a támogatási és az adózási rendszer kiegyen- líteni törekszik. A vertikum magasabb fokán levő vállalatok általában kevesebb tá- mogatást kapnak, jórészt azért, mert nem mezőgazdasági tevékenységükhöz ilyen támogatásra nincs is szükség. A magasabb nyereségeket viszont adók —- főként jö- vedelem- és termelési adó —— formájában elvonják.

A 6. tábla adatai az egy foglalkoztatottra számított támogatásokat és az adó- kat mutatják be. Ezek az állami gazdaságoknál támogatási. a szövetkezeteknél kis—

mértékű elvonási többletet mutatnak. A magasabb fokú vezértevékenységi csopor- toknál a támogatási többlet csökken. illetve az elvonási többlet növekszik. Az egyen—

leget kétféle felfogásban is elkészítettük. A mezőgazdasági termelői árak alacsony nyereségtartalma miatt ugyanis az elszámolás szempontjából kétféle támogatást különböztetnek meg. A közvetlen támogatást a mezőgazdasági vállalatok is isme- rik és elszámolják. A közvetett támogatások —- a kedvezményes termelőeszközárak

— viszont nem mutatkoznak nyilvántartásainkban.

6. tábla

A költségvetési kapcsolatok a vezértevékenység függvényében, 1977

A közvetlen Az összes*

Az összes'

támogatás és az adók

Vezettevekenyseg tamogatas különbségének

egy foglalkoztatottra számított összege az átlag százalékában

Állami gazdaságok

Növénytermelő . . . . . 108 103 90 129 138

Állattenyésztő . . . 105 107 81 135 175

Melléktevékenység . 92 90 138 35 —38

Alaptevékenységen kívüli

tevékenység . . . 82 79 129 24 -58

összesen 100 I 100 1 100 l 100 I 100

Növénytermelő . . . 107 105 90 150 200

Állattenyésztő . . . 111 116 85 175 500

Melléktevékenység . 114 120 165 —13 4000

Ala ptevékenységen kívüli

tevékenység . . . 71 84 150 -125 -—1400

Összesen 100 100 100 100 100

' A mérlegbeszámolókban kimutatott közvetlen támogatás és a műtrágyák és növényvédőszerek vásárlá- sára nyújtott. a termelőeszköz—kereskedelmi vállalatoknál elszámolt közvetett támogatás.

A vállalati szempontból látszólag kedvezőtlen költségvetési kapcsolat ellenére a 3. és a 4. típusú vezértevékenység jelentős előnnyel jár az idetartozó vál- lalatok és dolgozóik számára is. A vállalati előny egyértelműen a fejlesztési forrá—

(12)

SZAKOSODÁS A MEZÖGAZDASÁGBAN 1195

sok bőségében. a magasabb fokú koncentráció következtében nagyobb tömegében érvényesül. A dolgozóknak viszont főként magasabb keresetük jelent előnyösebb

helyzetet. Az összes állami gazdaságban például a napi átlagkereset 164 forint,

ugyanakkor a 3. vezértevékenységű gazdaságokban 174. a 4. vezértevékenységűek- ben 170 forint volt. A szövetkezetek 147 forintos átlagát pedig e két vállalati ter- melési típusba tartozó gazdaságok még jelentősebben múlták felül. 158, illetve 164 forintos napi keresetükkel.

KlSÉRLET A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉSI TlPUSOK MEGHATÁROZÁSÁRA

A vállalatok termelési típus szerinti elkülönítése során többnyire nagyon sok gazdaságot magukba foglaló csoportok keletkeztek. A mezőgazdasági tevékeny- ség jellegéről ezek a csoportok csak nagy vonalakban, túlságosan általános jel—

lemzőkkel szolgáltattak információt. Ezért a mezőgazdasági termékstruktúra típu- sait a növénytermelés és az állattenyésztés főbb termékeinek, illetve termékcsoport- jainak árbevételi adatait felhasználva vizsgáltuk részletesebben. A számítások elv-

*ben vagy a négy vezértevékenységi csoporton belül, vagy azt figyelmen kívül hagyva végezhetők el. Első közelítésben az utóbbi megoldást választottuk. mert a szorosabb értelmében vett mezőgazdasági termelés belső szerkezete —— tapasztalataink sze-

rint —— nem függ a vállalati termelési típustól.

Első lépésként a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke felhasználásá—

val néhány alapvető -— a termékek rendeltetése és a termelés technológiája alap—

ján többé-kevésbé azonos — termékcsoport meghatározását és definiálását kellett elvégeznünk. Kielégítőnek látszott a termékjegyzék számjelrendszerének harmadik pozíciója alapján adódó csoportok — a termékcsoportok -- figyelembevétele. Ilyen módon a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt négy—négy egynemű és egy-egy vegyes, összesen tíz termékcsoport alapján végeztük el a termelési tí- pus leírását.

A termelési típusok — a termékjegyzék szerinti számuk feltüntetésével — a kö—

vetkezők:

Gabonafélék és hüvelyesek (91—1) lpari növények (91—2)

Burgonya és zöldség (91—3 és 92-1) Szőlő. Gyümölcs (92—3 és 92—2)

Egyéb növénytermelés (az előzőkben fel nem sorolt növényi termékek) Szarvasmarha (93—1)

Sertés (93—2) .luh (93—3)

Baromfi (93—5) '

10. Egyéb állatok (az előző csoportokba nem tartozó állattenyésztési termekek) ICPDNPtSNÉ-PJEV?

A csoportok számának csökkentését főként a könnyebb kezelhetőség. a típusok leírási lehetőségének megteremtése indokolta. Egy-egy termékcsoportba általában háromnál több olyan termék tartozik. amelyek az ágazatcsoportokon belüli szako—

sodás szempontjából nem közömbösek. Az így kiválasztott 50—60 termék alapján azonban gyakorlatilag áttekinthetetlenül sokféle csoporttal kellett volna számol—

nunk. Még tíz elemszám esetén is kérdéses volt a számítógépes eljárás során al- kalmazandó rendezési elv. A vállalati össztevékenység szerinti csoportosításnál kö- vetett eljárás esetén, azaz a tényezők variációja alapján ugyanis a lehetséges csoportok maximális száma több millió lett volna. Ezért az elemek (a mezőgazdasági termelés ágazatcsoportjainak) kombinációs meghatározását tűztük ki célul. Azt vizs- gáltuk meg. hogy a lehetséges 10 ágazatcsoport közül az 1., 2., .... 10. milyen ösz—

(13)

1 196 MOLNÁR ISTVÁN

szetételben fordul elő. és eltekintettünk előfordulásuk relatív sorrendjétől. Az ilyen módon képezhető csoportok maximális száma (n számú elem ismétlés nélküli. k tagú

kombinációinak száma) a

k___l-'._.,:_. "

Cn-Can—k)! lkl

összefüggés alapján, n : 10 esetén 1023. (A gyakorlati kezelés, továbbá az üzem- szervezés számára még ennyi csoport is túlságosan soknak látszott.)

A szakosodás szempontjából tulajdonképpen tíz fokozatba soroltuk a gazda- ságokat: az egyetlen (a 10 ágazatcsoport közül bármelyik) termelésével foglalko—

zóktól a valamennyi (mind a 10) termelésével foglalkozókig.

Már az első közelítésre használt rendezési elv megválasztásánál számoltunk eljárásunk hiányosságával. Az elemek előfordulása ugyanis félrevezető lehet, hi—

szen kis arányú árutermelés néhány ágazatban a vezető ágazatcsoportok kifeje—

zett jelenléte esetén feltétlenül szakosodást. sőt magas fokú szakosodást fejez ki.

Ezen kétféle módon enyhítettünk. Először a vállalati termelési típus meghatározásáf nál követett eljárás szerint, amikor is az egy százaléknál kisebb relativ gyakorisá- got nem tekintettük előfordulásnak. Másodszor tervbe vettük - a számítások folya—

matban vannak —— a relatív gyakoriságok fokozatosan szűkebb értelmezését az elemek (ágazatcsoportok) előfordulásának megítélésénél.

A második menetben tűztük ki célul és fogjuk elvégezni az ágazati (ágazatcso- portonkénti) méret és a különböző arányok korlátozásával meghatározott előfordu—

lás egybevetését. Bizonyos mérethatáron felül a 0 előfordulás ötféle (10, 20, 30, 40

és 50 százalék) szigorítása után előálló csoportjainak esetenkénti (gazdaságonkén—

ti) feloldását. Az ágazatok gyakorisága ugyanis nem független a vállalati mérettől.

A nagyobb területi stb. méret több ágazatban teszi lehetővé -— üzemszervezési és technológiai szempontból egyaránt —- az optimális méretű termelést, az ágazati áru—

termelés ténye alapján történő csaportalakítás tehát ugyancsak félrevezető követ—

keztetésekre adhat alkalmat.

A kétféle -— egyfelől korlátokat előíró, majd ezeket ágazati méret alapján fel- oldó - helyesbítés után úgy véljük. az ágazatcsoportok kombinációi kielégítően jel- lemzik majd a mezőgazdasági termelési típusokat is. Erre engednek következtetni az 1977.. illetve 1978. évre elvégzett eddigi számítások.

Mindkét évben tulajdonképpen az előzőkben leírt korlátozások nélkül végeztük el az ágazatcsoportok kombinációinak meghatározását. (Nem hagytuk el az 1 szó- zalékot el nem érő árbevételű ágazatokat sem.) A lehetséges 1023 csoportnak a gyakorlatban mégis csak mintegy 6 százaléka fordult elő az állami gazdaságoknál, 19.4, illetve 162 százaléka a szövetkezeteknél. (A két évben az alapadatok össze—

tétele az egyéb növények és az egyéb'állatok eltérő meghatározása miatt nem volt teljesen azonos, ezért a továbbiakban csak az 1978. évi számítás eredményeit is- mertetjük.) A mezőgazdasági termelési típusok száma — mintegy 50—60 az állami és ennek háromszorosa a szövetkezeti gazdaságoknál — a korlátok alkalmazása kö- vetkeztében bizonyára lényegesen csökkenni fog, de már jelenleg is akár hagyo—

mányos módszerekkel elemezhető, áttekinthető és gazdaságilag is értelmezhető.

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉSI TlPUSOK SAJÁTOSSÁGAI

A sokágazatú termelés a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelésre, a növénytermelésre és az állattenyésztésre ugyanúgy jellemző. mint a vállalati össz-—

tevékenységre. E tekintetben az állami gazdaságok alig különböznek a szövetkeze-

(14)

SZAKOSODÁS A MEZÓGAZDASAGBAN 1 197

tektől. Valamennyi árutermelő ágazatcsoport ugyan csak a gazdaságok 6—7 száza- lékánál fordul elő, nagy részüknél azonban mindössze egy vagy két (a termelőszö—

vetkezeteknél inkább három) ágazat hiányzik. Hét és több ágazatú a mezőgazda- sági termelés az állami és a szövetkezeti gazdaságok több mint 80 százalékában.

és ezek árbevétele mintegy kilenctizede a mezőgazdasági vállalatok összes árbe- vételének. Mindkét vállalati formánál a 8 ágazatcsoportos termelés a leggyakoribb, a gazdaságok és az árbevétel közel 30 százaléka itt található., Néhány ágazatra szakosodott árutermelést az állami gazdaságoknak nagyobb hányada folytat (amint az a 7. tábla adataiból látható), mint a szövetkezetieké.

7. tábla

Az ágazatcsoportok előfordulásának gyakorisága, 1978

Az A szövet— Az A szövet—

állami kezeti állami keze-ti

Az előforduló termék-

csoportok száma 4 .

gazdasagok gazdaságok száma mezőgazdasági

árbevétele

10 . 7,6 6,7 122 128

9 . 242 21.7 25.4 285

8 . 283 28.33 37,9 28.8

7 . 19,7 252 132 199

6 . 6,8 13,2 3,4 7.7

5 . 5.3 3.5 3.7 'l,7

4 . 3.8 1.2 3,2 0.4

3 . 2.2 0.2 0.9 0.2

2 . 0.8 — 0.1 -—

'l . . . . . 0.8 0.0 0.0 0.0

Összesen 100,0 100,0 100,0 ? 100,0

Az árbevételi mutató — lévén végtermék szemléletű —— a szakosodás helyzetét előrehaladottabbnak mutatja a valóságosnál. Számos termék, főként a takarmányok nem tipikus árutermékek annak ellenére, hogy jelentős termelőkapacitást kötnek le, és értékük sem elhanyagolható.

A vegyes árutermelő jelleg — (: szakosodás hiánya -— a mezőgazdasági válla—

latok méretével szorosan összefügg. A mind a 10' ágazatcsoporttal foglalkozó áru- termelési szerkezetű vállalatok —— a szövetkezetiek és az államiak is - mezőgazda- sági tevékenységük árbevétele alapján a legnagyobbak, a kevés ágazatúak viszont kisebbek az átlagosnál. Mindössze négy szövetkezet volt 1978—ban. amelyek szako—

sodott mezőgazdasági termelést folytattak, és átlagos méretük nagy, így eltérnek a vázolt összefüggéstől. Jórészt követi ezt a tendenciát az ágazatok (ágazatcsopor- tok) átlagos méretének alakulása is. A 8. tábla adatai szerint a szövetkezeteknél (egy ágazatcsoport kivételével) töretlenül csökken az ágazatcsoportonkénti árbevé- tel átlaga, az állami gazdaságoknál több kivétel található. de a sok ágazatúak ál- talában nagyobbak.

A szakosodás előrehaladását jelek szerint a nagyobb vállalati méret általában fékezi. A több ezer hektáron gazdálkodó vállalatok tevékenységét nehéz is lenne egy—két növény termelésére korlátozni. A monokultúrás termelés eszközigénye nyil—

vánvalóan felülmúlja az ésszerű ágazattársitás mellett folytatott termelését. Agro- technikai megfontolások, a vetésforgó alkalmazásának előnye ugyancsak több ága—

zat létét indokolja. Azoptimális ágazatok kiválasztása, egyesek elhagyása valami—

(15)

1 198 MOLNÁR ISTVÁN

vel könnyebb feladat az állattenyésztésben, mint a n'övénytermesztésben, de nem

függetleníthető a növénytermelés struktúrájától. a környezeti adottságoktól és a

meglevő épületektől. A népgazdaság néhány alapvető árutermék (gabona, hús, tej) termelését nagy tömegben. szinte felső korlát nélkül, másokét (egyes ipari növé—

nyek, zöldség, gyümölcs, virág, tojás stb.) pedig az ipar feldolgozó kapacitásóhoz, illetve a fogyasztói igényekhez igazodóan lényegesen kisebb mértékben igényli.

8. tábla

A vállalati és az ágazati koncentráció az ágazatcsoportok száma szerint, 1978

A vállalati ] Az ágazati

Az előforduló mezőgazdasági árbevétel átlagos nagyságt

termékcsoportok szóma (millió forint)

állami ! szövetkezet ! állami l szövetkezeti

? 3

10 . 292 l 108 292 l 10,8

9 . 189 74 21.0 8.2

8 . 238 57 29,8 7.2

7 . 121 44 'l7.3 6.3

6 . 91 33 15.1 55

5 . 126 26 252 5.3

4 . 155 19 38.8 4.7

3 . 72 55 23,8 184

2 - 23 -— * l'l,5 —-

W'l - l 61 1.0 61 .0

Összesen 181 l 56 ] 24,0 ] 7.3

Az üzemszervezés ésszerű elveit és a tervben megfogalmazott követelménye- ket a helyi körülményekhez igazodóan a vállalatoknak maguknak kell egyeztetniök (vállalva annak anyagi terheit és élvezve jövedelmét). Az ágazattársítás mai állapota két évtizedes vállalati fejlődést tükröz, az irányítási rend és a beruházási politika fordulatainak hatásától természetesen nem függetlenül. A sokágazatú termelést folytató vállalatokat éppen ezért nem lehet elmarasztalni. ahogyan nem tekinthető külön érdemnek a magas fokú specializáció sem. A vállalat környezete, fejlődésé- nek menete mezőgazdasági termelésének típusát azonban tartósan. hosszú ideig meghatározza. A struktúraváltoztatás — amely a mezőgazdaság egészében korlá- tozott — a vállalat számára elvben lehetséges ugyan. ennek anyagi feltételeit azonban sajótfejlesztési eszközeikből kell előteremtenie. llyen változtatásokra nagyon kevés gazdaság képes.

Korlátozza a szerkezet szabad megválasztását az a tény is, hogy vannak -— az árbevétel tömegét tekintve — szükségszerűen nagy és vannak kevésbé jelentős ága- zatok. A szabályozás, az árrendszer. de üzemszervezési megfontolások is a nagy ága- zatok termelését szinte minden vállalatra kiterjesztik. (Nem érdemes ma elhagyni a gabona és a hús termelését egyetlen szövetkezetnek sem. mert átlagos adottságok esetén nem tud helyette mást termelni.) A szövekezeti szektorban viszont olyan ter—

mékek esetében, amelyekből az ország kisebb árutömeget igényel, nagyobb a vállalatok választási szabadsága. Ezeknek az ágazatoknak a termékeit ennek meg- felelően kevesebb termelő állítja elő. és a gazdaságok választásától függ az ágo—

zattársítás állapota. Amint láttuk, jelenleg kevés gazdaság él az egyszerűsítés le—

hetőségével.

(16)

SZAKOSODAS A MEZÖGAZDASÁGBAN 1 199

A kisebb ágazatok termelése -— a nagyobbfokú szakosodás következtében — gyakran jobban koncentrálódik, mint a többieké. és kevésbé függ a vállalati mé- rettől. Jól jelzik ezeket az összefüggéseket a 9. tábla utolsó két oszlopának adatai, amelyek az 50 milliónál nagyobb árbevételt elérő állami gazdaságok árbevételé- nek az ágazati árbevételből számitott részesedését és a termelő gazdaságoknak a számát, valamint a 20 milliónál nagyobb árbevételű szövetkezetek ugyanilyen ada- tát tartalmazzák. (A kétféle határt a két szektor eltérő méretei indokolják, a kivá- lasztott mérethatár mindkét esetben meghaladja — az állami gazdaságoknál 2.1- szerese, a szövetkezeteknél 2,7—szerese —— az átlag kétharmadát.)

9. tábla

A mérethatáron felüli árbevételű gazdaságok száma és aránya, 1978

A , , Az 50 l A 20

tlagos arbevetel millió forintnál nagyobb árbevételű

Termékcsoport az állami növectkezeü állami gazdaságok szövetkezeti gazdaságok

; ————— ————————— árbevétele ] száma árbevétele száma

gazdaságokban _

(millió forint) az összes százalékában

Gabonafélék és hüvelyesek 27 16 482 l 15,1 61,3 § 30.6

Ipari növények . . . . . 12 6 6.0 1.0 17,1 1 3.3

Burgonya és zöldség . . . () 4 — — 31.2 4.6

Szőlő, gyümölcs . . . . 33 4 61,9 20,2 31.4 3.5

Egyéb növénytermelés . . 1 1 —- - 17,7 0,4

Szarvasmarha . . . . . 45 14 54,8 30,3 39,6 19,2

Sertés . . . . . . . . 61 11 77,'l 46,6 439 152

Juh . . . . . . . . . 12 3 22,6 3.6 9.6 l,0

Baromfi . . . . . . . 79 17 83,'l 28.6 66.0 26,2

Egyéb állattenyésztés . . 5 0.4 352; ! 2.6 5.3 0,1

Növénytermelés és állat- §

tenyésztés . . . . . 24 7 — § — — —

[

Az átlagosnál jóval nagyobb árutermelés relatív gyakorisága az ágazatcsopor- tok termelésének koncentrációját jelzi. Abszolút értelemben az állami gazdaságok—

ban a baromfi és a sertés ágazat termelése a legnagyobb, a burgonya- és zöld—

ség—, valamint az egyéb növénytermelés a legkisebb koncentrációjú. A szövetkeze- tekben úgyszintén a baromfi, valamint a gabonafélék és hüvelyesek ágazat terme—

lése koncentrálódott legjobban. a juhtenyésztés, valamint az egyéb állattenyész- tés a legkevésbé fontos ágazat. (Nagyjából ezt a sorrendet mutatja a 9. tábla első

két oszlopában az átlagos ágazati méret abszolút adata is.)

A mérethatáron felüli termeléssel foglalkozó gazdaságok számának relatív gya—

korisága azonban a koncentrációs sorrendtől eltérően alakul. A relatív koncentrá—

ció annálrnagyobb, minél jobban eltér egymástól a kétféle gyakoriság. Az áruter—

melés relativ gyakoriságának és a termelők számának hányadosa a nagy ágazatok (gabonafélék és hüvelyesek, szarvasmarha, sertés, baromfi) közül a növényterme- lésnél 2 és 3. az állattenyésztésnél 1.8 és 2 közötti. Sokkal nagyobb a hányados ér- téke —— az előző többszöröse — az ipari növények, a burgonya— és zöldség, a szőlő és gyümölcs, a juh ágazatban, de legnagyobb az egyéb állattenyésztésben (13—szoros az állami, 53—szoros a szövetkezeti gazdaságokban) és a szövetkezetek egyéb növénytermelésében. Még az egyébként legjobban szakosodott baromfitermelésben is kisebb fokú a relatív koncentráció, mint a növénytermelés nagyobb ,.választási"

lehetőséget nyújtó ágazatcsoportjaiban.

(17)

1200 MOLNÁR lSTVAN

A termelési szerkezetet formáló tartós tényezők hatása a magasabb fokú rela—

tív koncentrációban jut kifejezésre. Vizsgálatunkat megelőzően is ismert volt. hogy

egyes termékek előállításával a gazdaságok különböző mértékben foglalkoznak.

(Csaknem általános a gabonatermelés és a szarvasmarhatartás, viszont csak a

gazdaságok egyharmada, ötödrésze termel zöldséget. szőlőt, gyümölcsöt stb.) A mezőgazdasági termelési típusok csoportjai — amelyek közül jónéhány több tucat- nyi. esetleg több mint 100 gazdaságot tömörít —— a szakosodás szempontjából ugyanilyen arányokat mutatnak. Ezen túlmenően az 54 állami, illetve 166 szövetkezeti ter- melési tipus specializációja meglehetősen hasonló, az állami gazdaságokban az ágazatok többségében valamivel nagyobb fokú. mint a termelőszövetkezetekben.

10. tábla

Az egyes termékcsoportok előfordulási gyakorisága a nagyüzemekben

Az állami szövetkezeti Termékcsopart ___—___— " _,

gazdaságokban (százalék)

Gabonafélék és hüvelyesek . 89 99

Ipari növények . . . 57 61

Burgonya és zöldség . . . 70 60

Szőlő. gyümölcs . . . 67 58

Egyéb növénytermelés . . . , 83 83

Szarvasmarha . . . 69 72

Sertés . . . 67 48

Juh . . . . . . . . . 41 53

Baromfi . . . 37 45

Egyéb állattenyésztés . . . i— 80 64

A nagyszámú termelési típus részletes leírása, annak bemutatása, hogy a gaz- daságok hányféle és milyen ágazatokkal foglalkoznak, meghaladja a tanulmány ke-

reteit.

A gyakorlatban lényegesen kevesebb általános, tömegesen előforduló terme- lési típussal számoltunk. Ebből a szempontból ismét a 10 és több gazdaságot ma—

gukba foglalókat tekintettük jellemzőknek. A szövetkezeteknél 35 ilyen termelési tí- pus található, amely csoportokba 1038 szövetkezet (750/0) tartozik, az állami gaz—

daságoknál pedig 4 csoport 48 gazdaságot (360/0) foglal össze. Ezek órutermelése a szövetkezetek mezőgazdasági árutermelésének 83 százaléka, az állami gazdasá- gokénak pedig csaknem 50 százaléka. A többi esetben egyedi, mindössze néhány gazdaságnál előforduló termelési struktúráról van szó. A szövetkezeteknél a legna—

gyobb a baromfitenyésztéssel nem foglalkozó termelési típus 121 gazdasággal. Az állami gazdaságoknál pedig a nyolc ágazatcsoportú termelést folytató, baromfi-

és juhtenyésztés nélküli csoport a legjelentősebb 14 gazdasággal.

*

A mezőgazdasági termelési típusok meghatározása az eddig végzett számítá- sokkal nem tekinthető befejezettnek. (A folyamatban levő vizsgálatokra az előzők—

ben utaltunk is.) A szakosodás és ágazattársítás módszerének finomítása azonban - véleményünk szerint — az eddigi eredmények szélesebb körű megismerésén ala-

puló vitát aligha nélkülözheti.