STATlSZTlKAi IRODALMI FIGYELÖ
kiváltó szerepüknél fogva. a gazdasági nö- vekedés dinamikájának meghatározó ténye- zői. lgy például az alacsony jövedelmezőség feltételezése a nyereségalakulás tekinteté—
ben kedvezőtlen várakozásokat támaszt, ami a beruházások visszafogását eredményez- heti. Ennek messzemenő hatásai vannak a termelékenységre. a foglalkoztatottságra, a béralakulásra és az árakra nézve is; mind- ezeken keresztül pedig a gazdaság egyen- súlyi helyzetére. Ez a mechanizmus viszony- lag lassan működik; bizonyos időbe telik, amíg a vállalatok termelési tényezőiket a gaz- dasági növekedés ütemének megfelelően alakítják. Rövid távon belül az egyensúlyt az export és az import megfelelő szabályozá- sával igyekeznek helyreállítani.
A tanulmány befejező része a modell gya- korlati működtetésével. az előrejelzési és a szimulációs kísérletek eredményeivel foglal—
kozik. A döntő kérdés ebben az esetben — mint több hasonló modell esetében is —— az.
hogy milyen mértékben tudta a modell a na—
gyobb konjunktúraingadozásokot figyelembe venni. A francia gazdaságban a modell meg- figyelési, illetve előrejelzési időszakában hat konjunktúracsúcs különböztethető meg: 1964- ben, 1966-ban, 1969-ben. 1974—ben, 1977-ben és 1980-ban. Ám az is igaz — vélik a szer—
zők —. hogy a korábbi időszakok is csak utólag visszatekintve tűnnek harmonikus nö- vekedési időszakoknak.
A modellel az 1976—1978. évi időszakra vé- geztek szimulációs kísérleteket. Az eredmé—
nyeket összehasonlították négy másik modell becsült eredményeivel. Ezek szerint a DMS alábecsülte a foglalkoztatottságot, túlbe- csülte az inflációt 1977-re. viszont alábecsül- te a következő évekre. Még kevésbé sikerült a fizetési mérleg ex post ,,előrejelzése", ha- bár a három évet (1976—1978) együtt te- kintve a tényszám nem esik messze a becsült értéktől. A nyolcadik gazdasági terv előkészí- tése során a korábbi modell specifikációjá- ban történő változtatásokra is sor került, a gazdasági szerkezetben időközben bekövet- kezett változások figyelembevételével. A leg—
több bírálat a szerzők szerint épp a modell ,,szívét": a termelési és a beruházási egyen- letcsoportokat illette. A termelési függvények terén egyrészt az osztott késleltetésű model- lek jutnak fokozott szerephez; másrészt a ter- melési tényezők helyettesíthetőségére, lénye- gében tehát a termelési technológiára vo- natkozó vizsgálatokat kell elmélyíteni. A be- ruházások tekintetében a vizsgálatok azt mu- tatták, hogy az ipari ágazatokban a várható kereslet meghatározó szerepe nagyobb, mint a jövedelmezőségé; más ágazatokban több- nyire fordítva van. A modellnek a realitások- hoz való fokozottabb hozzáillesztése a pénz- ügyi összefüggések rendszerének kiépítését és a modellrendszerbe való bekapcsolását.
,.
547
eddig exogénként kezelt változók endogeni- zálását, a gazdasági változókra pénzügyi ol- dalról gyakorolt hatások explicit kifejezését, illetve a reálszféra és a pénzügyi szféra vál—
tozóinak integrálását kívánja meg.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
SIMKOVIC. J.:
A GAZDASAGl FOLYAMATOK MODELLEZÉSENEK EGYES KÉRDÉSE!
(Niektoré problemy modelovania ekonomickych procesov.) -— Ekonomicky Casopís. 1980. 7. sz. 628- 638 p.
Annak megítélése, hogy a modelleknek mint progressziv módszernek a gazdasági szférában való alkalmazása milyen mértékű.
kétségkívül abból állapítható meg, hogy az operatív irányítás és a tervezés területén mi—
lyen arányban került sor a modellmódszer al—
kalmazásáro. A formalizált módszerek, főleg a modellek gazdaságban való alkalmazásá—
nak helyes megítélése azonban nem könnyű feladat. Ha csupán azt vesszük figyelembe.
hogy a gazdaságmatematikai modelleket a gazdasági gyakorlatban hogyan használják fel. akkor nem kapunk teljes képet ebben a kérdésben.
A probléma helyes megközelítéséhez leg- először annak az időszaknak a hosszát kell megállapítani. amióta a modellek alkalma- zására megvannak a lehetőségek. Ha figye- lembe vesszük. hogy milyen viszonylag hosszú idő volt szükséges az elméleti háttér meg- teremtésére és a használható módszerek ki—
alakítására, akkor a gyakorlati felhaszná- lásra fordított idő még rövidnek mondható.
Mivel az ilyen módszerű vizsgálatok számi—
tástechnikai feltételei még nincsenek bizto—
sítva, még nem alkothatunk véleményt a mo—
dellek kihasználásának lehetőségeiről, külö- nölsen pedig az ilyen vizsgálatok eredményei—
ro .
A modellmódszer alkalmazására azonban nem csupán a gazdasági tervezésben és író—
nyításban van szükség, hanem a gazdaság—
elmélet kérdéseinek vizsgálatánál is, amikor főleg a fejlődési tendenciák elvi kérdéseinek elemzésénél nyújthatnak segítséget. Ezeken a területeken a modellmódszer elsősorban a következő három irányban segítheti az előre- haladást.
A modellmódszernek és általában a mate- matikai eszközöknek a gazdaságelméleti kér—
dések vizsgálatára történő felhasználása az ún. matematikai közgazdaságtan kialakulá—
sához vezetett. Vannak. akik többé—kevésbé határozott választóvonalat akarnak húzni az ún. verbális közgazdaságtan és a matemati—
kai közgazdaságtan elméleti rendszere közé.
Ez azonban nem helyes, mert nem két gaz-
548 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
daságelméletről. hanem csupán két vizsgá- lati módszerről és kifejezési módról van szó.
A matematika másik alkalmazási irányát az ökonometria jelenti. Az ökonometria fej- lődése olyan modellek használatát teszi le—
hetővé. amelyeknek segítségével lehetőség nyílik a gazdasági jelenségek magyaráza- tára és azok várható alakulásának előrejel- zésére. Az ökonometriai modellek az elmé- leti kutatás mellett, mind több segítséget nyújtanak a gazdaságpolitika mindennapi feladatainak ellátásához is.
A matematikai módszerek alkalmazásának harmadik iránya az operációkutatás. Ennek az iránynak a standard módszerei közé tar- tozik az optimális programozás. a felújítási modellek stb. Ezenkívül az operációkutatás még számos — nem standard —— feladat vizs- gálatára is felhasználható. így például gyak- ran kerül erre sor a vállalati szférában is.
A gyakorlatban a modellmódszer alkalma- zása a legtöbb esetben közgazdászok és ma- tematikusok együttműködését teszi szüksé- gessé. ami azonban nem mindig zavartalan.
Ennek az az oka, hogy a két tudomány kép- viselői ugyanannak a feladatnak különböző oldalát látják maguk előtt.
A modellezés fő problémáinak szempont—
jából nézve a modellkészítés menete négy fő szakaszra bontható.
az első szakaszban a vizsgálat céljának meghatá- rozása vagy kijelölése a feladat. és azt is meg kell határozni, hogy milyen jellegű vagy típusú feladat- ról van szó. ami gyakran elvi vagy elméleti szem- pontok tisztázása't jelenti; ezenkivül helyzetelemzésre is szükség lehet:
a kitűzött feladatok megoldási módszereinek a ke- resése és kidolgozása jelenti a modellkészítés máso- dik szakaszát; e szakaszban fel kell deríteni a *vizs—
gált probléma adathótterét statisztikai és más nyil- vántartások felhasználásával, és ebbe a szakaszba tartozik a részfeladatok közötti okozati kapcsolatok
felderítése is:
a munka harmadik szakaszában a hatékony megol—
dás keresése a feladat. itt kell megvizsgálni a mo- dell felépítésével kapcsolatos kérdéseket, a tesztelés kérdését és a számítási módszer problémáit:
a negyedik szakaszban kerül sor a modell működ- tetésére, az eredmények verifikálására.
A modellkészítés menetének a fenti négy pontban való rövid összefoglalása számos további problémára hívja fel a figyelmet. lgy például sok nehézség származik a verbáli- san megfogalmazott feladatnak matematikai formába történő átültetésével kapcsolatban.
főleg a rendelkezésre álló adatbázis és fel- használási lehetőségeinek korlátozottsága miatt. Nehéz feladat a modell olyan meg- szerkesztése, hogy az megfelelő hűséggel ábrázolja, vagyis jól közelítse a valóságot.
Problémákat jelent az is, hogy egyes össze- függések kvantifikálása majdnem lehetetlen.
Végső soron megállapítható, hogy a mo- dellkészítésnél figyelembe vehető információk hiányossága két körülményből származik. Az egyik a kérdések bonyolultsága, a másik pe-
dig, hogy rendszerint erős dinamikájú folya-' matok ábrázolásáról van szó.
A bonyolultságot az idézi elő. hogy rend- szerint számos elem és kapcsolat szorosan összefüggő rendszeréről van szó, amelyek sok, egymással szoros kapcsolatban lévő tu- lajdonsággal rendelkeznek. Ezek rendszerint csak hiányosan ismert minőségi tulajdonsá- gok. amelyeket mennyiségi formában kell ki- fejezni a modellben. Ezeknek az átalakításá—
nál gyakran csak a munkában részt Vevő szakemberek intuitív képességeire lehet tá-
maszkodni.
Mindebből következik, hogy a modellezés folyamatában az analitikus és az empirikus módszerek egymást helyettesítő egységben érvényesülnek A kétféle közelítés egyidejű al—
kalmazására elsősorban a hiányos informá—
ció— rendszer miatt van szükség.
A modellek alkalmazásának fontos prob- lémakörét alkotják a számitástechnikai kér—
dések. Ebből a szempontból az első kérdés annak az eldöntése, hogy a vizsgált feladat gyakorlati fontossága összhangban van-e a felmerülő számítástechnikai költségekkel.
A modellmódszer alkalmazásának fontos előfeltétele a célnak megfelelő adatbázis ki—
alakítása.
A modellmódszer alkalmazásánál különös jelentősége van az emberi tényezőnek. A munkában részt vevő dolgozókat fel kell ké- sziteni az új munkamódszerek alkalmazá- sára, adaptálásukra és a motivációs felada- tok ellátására.
A modellfeladatok eredményes megoldá- sához a fenti tényezők jó együttműködésére van szükség, melyet a szerző séma segitsé-
gével mutat be.
Szerző a modellmódszer alkalmazása 50- rán szerzett fontosabb tapasztalatait a kö- vetkezőkben foglalja össze.
Vannak olyan feladatok, amelyekben a modellmódszer segítségével döntések hozha- tók. Más feladatoknál a modell nem tud megoldást nyűjtani, hanem csak a probléma leírását teszi lehetővé. Egyes feladatok áb—
rázolására a modell egyáltalán nem ad le- hetőséget.
A modell segítségével kvantitatív formá- ban, az adott feladat keretében a követ- kező feladatok vizsgálatára kerül sor: a vizs—
gált rendszer szerkezetének. célkitűzéseinek elemzése, valamint irányítási kérdéseinek a
tanulmányozása.
Végső soron tehát a modellmódszer a vizs—
gált rendszer szerkezeti tulajdonságainak.
folyamatainak és funkciós tulajdonságainak az elemzését jelenti. A rendszer fenti tulaj- dOnságai között szoros összefüggések van- nak. A megfelelő struktúra kiválasztása egyet
jelent a rendszer optimalizálásával. '
A modellmódszer fenti sajátosságaiból to- vábbi érdekes tulajdonságok következnek.
