Ray, G.F.: A tudomány és a technológia szerepe az ipar anyagellátásában

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ

219

1972—1973. évi adataiból. A becslés ered- ményeként megállapítható. hogy az iparágak külkereskedelmének hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolják az említett válto- zók. A regressziós elemzés azonban jelentős nagyságú, meg nem magyarázható rezí- duummal záródott. Ez a tény annak tudható be. hogy az endogén változókat véletlen hi—

bahatás érte, így az adatok durvasága idézte elő a jelentős rezíduumot; végül pedig, hogy lényeges —- a külkereskedelmet alapvetően befolyásoló — változókat hagytak figyelmen kivül.

Amint az várható volt, az országok közötti vizsgálatok alapján beigazolódott, hogy az iparágak külkereskedelmi intenzitása növek—

szik, ha a partnerországok fejlettsége közötti különbség csökken. és ha csökken a piac po- tenciálja közötti különbség is. Beigazolódott, hogy növekszik a külkereskedelmi forgalom, ha a szállítási távolság csökken, és ha a part- nerországok azonos vámrendszerhez tartoz- nak. A közös nyelv, a közös kultúra kis sze- repet játszik, és — meglepetésre — az átla- gos fejlettségi szint sem meghatározó. Az iparágak vetületében a regressziós elemzés azt mutatta, hogy a tranzakció költségei, a tömegtermelés és az iparágak aggregácíó- jának mértéke —— azaz az utolsó változó — szignifikáns módon meghatározza az ipar—

ágak külkereskedelmi intenzitását. Szembe- tűnő. hogy a termékek differenciálásának és az egy átlagos üzemre jutó hozzáadott ér—

téknek nincs lényeges szerepe a külkereske- delem intenzitásában.

A szerzők úgy vélik, hogy becslési rendsze- rüket tovább kell tejleszteniök egyrészt a hi- potézisek finomításával, másrészt az alkalmazott matematikai statisztikai apparátus ki- szélesítésével.

(Ism.: Dányi Dezső)

RAY, G. F.:

A TUDOMÁNY ÉS A TECHNOLÓGIA SZEREPE AZ IPAR ANYAGELLÁTÁSÁBAN

(The contribution of science and technology to the supply of industrial mate'íals.) — National Insti- tute Economic Review. 1980. 2. sz. 33—52. p.

Az anyagi javak előállítása szempontjá- ból egyre nagyobb problémát jelent az energiáról és az alapanyagokról való gon- doskodás. Ez abból adódik. hogy a világ né- pessége az évek során exponenciális mér—

tékben növekedett, míg a természetes nyers—

anyagkészletek hasonló mértékben csökken- tek. A világ nem megújuló nyersanyagkész—

letei végesek. és a megújulók termelhető mennyisége is korlátozott.

A történelem folyamán a gazdaságtan klasszikusai aggodalommal mutattak rá a

nyersanyaghiány gazdasági fejlődést gátló hatására.

Századunkban és különösen a kőolajvál- ság kezdete óta a természetes nyersanyagok hasznosításával kapcsolatos kérdések feletti vitában több tudós és szakértő nyilvánította véleményét. P. Cone/Iy és R. Per/man 1975- ben megjelent tanulmányukban (The Politics of Scarcity. University Press) a kutatók néze- teit öt csoportba sorolva foglalták össze:

—a legpesszimistábbak a meglevő véges nyers- anyagke'szletek exponenciális mértékű fogyását jósol- jók;

— egy mérsékeltebb irányzat az előző megállapí—

tás mellett figyelembe veszi azt is. hogy lehetőség van olyan újrahasznosítási mechanizmusok kialakitá—

sára, amelyek csökkentik a hiányosságokat. illetve elodázzák azok fellépését: kételkednek viszont ab- ban, hogy a nagy fogyasztói társadalmak eléggé al—

kalmazkadók lennének ahhoz, hogy megváltoztassák fogyasztási struktúrájukat, vagy elég gyorsan tudnák megelőzni a hiány következményeit;

—- a pesszimisták ricardoi nézeteket vaiio' csoportja szerint ármechanizmussal hatni lehet a nyersanyag- felhasznáiásra ott. ahol ez szükséges. de fenntartják azt a nézetet, hogy a növekvő nyersanyag-előállítási költségek fékezően hatnak a fejlődésre, és nagy részt vonnak el a nemzeti jövedelemből;

— az optimisták egyik csoportja szerint is az árak alakításával ösztönözni lehet arra. hogy a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló anyagok fogyasztá- sát részesítsék előnyben. ezáltal késleltetve a ritkáb—

ban előforduló nyersanyagtartalékok kimerülését: ha azonban az árak olyan mértékben emelkednek, hogy emiatt túl nagy tőkét, illetve munkát kell nyersanyag—

termelésre fordítani, akkor ez a gazdaság fejlődését nagymértékben hátráltatja;

— a legoptimistábbak alkalmasnak tartják az em- beriséget egyes anyagok teljes hiánvának áthidalá—

sára is anélkül, hogy lényegesebb nélkülözésre kény- szerülne.

1976—ban az Egyesült Államokban tartott egyik konferencián három nézet határolódott el élesebben.

Az első szerint. amelyet sok geológus is vall, a nyersanyagok termelése olyan hirte—

len fog csökkenni, hogy ahhoz jelentős élet- módbeli változás nélkül nem lehet alkalmaz-

kodni.

Mások szerint a nem megújuló nyersanyagok fogyasztását nagymértékben redukálni kell, mégpedig az árak fokozatos emelése útján.

Egy harmadik feltevés szerint valamely kor- látlan energiaforrás (nap— vagy nukleáris energia) elősegíthetné a meglevő nyers—

anyagkészletek hatékonyabb kitermelését és újak keresését.

A történelem bebizonyította, hogy a tu—

domány és a technológia alkalmazásával az emberiség mindig megtalálta a módját a nyersanyaghiány leküzdésének (például a cukor, a nitrogénszármazékok, a glicerin, a gumi, az aceton előállítása nem hagyomá-

nyos alapanyagokból).

A tudományos kutatások segítették elő az állati zsiradékok pótlását növényolajakkal, a papíripar tő alapanyagának. a tevtilszálnak helyettesítését más cellulóztartalmú növényi

(2)

220 STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ

rosttal, a természetes kén helyett kéntar—

taimú ásványok felhasználását a kénsavgyár- tásnál stb. így sikerült a növekvő igényeket kielégíteni a természetes anyagok felhaszná- lásának viszonylagos csökkentésével.

A tudománynak másrészről előremutató szerepe van, az aktuális szükségletek kielé—

gítésén kivül foglalkozik a lehetséges igé- nyekkel is. lgy került sor a műszálak, a ce- lofán, a különböző műanyagok, szilikonszár—

mazékok, gyógyszeripari termékek, műtrá- gyák felfedezésére. Mindehhez a technológia jelentős fejlődésére, illetve a tudomány to- vábbi közreműködésére volt szükség. Nem—

csak az új alapanyagok előállítását kell megoldani. hanem ezek megfelelő felhaszná-

lását is a végtermékekben. A természet ad- * ta lehetőségeket az igényeknek megfelelően kell alakítani, együttműködve például a me- zőgazdasággal, a bányászattal. ahol szintén nagy technológiai fejlődésre van szükség.

A nyersanyagkincsek kímélése érdekében meg kell oldani a veszteségek csökkentését.

az esetleges újrafelhasználást. és tovább kell keresni a megoldásokat a nehezen hozzáfér- hető anyagok helyettesítésére, valamint új energiaforrások alkalmazására és az ener—

giatakarékosságra. A megfelelő nyersanyag—

ellátás csak szoros nemzetközi együttműkö- déssel lesz sikeres.

(Ism.: Horváth Tihamérne')

TÁRSADALOMSTATISZTlKA

FEATHERMAN, D. L. —- HAUSER, R. M.:

MOBiLlTÁSi ESÉLYEK ÉS VÁLTOZÁSOK

(Opportunity ond change.) New York. 1978. Aca- demic Press. 572 p.

A könyv az első adatközlés és elemzés az 1973. évi amerikai társadalmi mobilitás fel—

vétel alapján, amelyet úgy terveztek meg, hogy pontosan megismételje az 1962. évi, BIau—Duncan—féle felvételt, és így pontosan ki lehessen mutatni a társadalmi mobilitás változásait. A felvételt, amelynek során vala—

mivel több mint 33 000 20—65 éves férfit kér—

deztek meg, az Egyesült Államok Népszámlá- lási Hivatala (Bureau of the Census) bonyo- lította le, a folyamatos népességfelvétei mel- lékkérdőívének formájában. A kérdőíven sze- repelt a jelenlegi és az első foglalkozás. az iskolai végzettség. az apára (vagy más ház-

tartásfőre), a feleségre és a feleség apjára

vonatkozó adatok, a szülők családi jövedel- me a megkérdezett 16 éves korában stb.

A szokásos tábla bemutatásán túlmenően két elemzési módszert használtak: a Blau és Duncan által használt útelemzést (mind a

közönséges, mind a standardizált regressziós

együtthatók alapján). valamint a log-lineáris elemzést. A két módszer két teljesen eltérő szemléletmódot fejez ki. Az útelemzés eseté—

ben a társadalmi mobilitást az egyéni társa- dalmi háttér és az egyéni erőfeszítések (iskolai végzettség) által meghatározott folyamat- ként kezelik, és azt vizsgálják. milyen erős a különböző egyéni háttértényezőknek (példá- ul az apa társadalmi helyzetének. a testvérek számának) hatása és az erőfeszítések ered- ménye. A log—lineáris elemzés esetében viszont azt vizsgálják, hogy a társadalom mak—

rostruktúrájának változásai hogyan befolyá—

solják a társadalmi mobilitást,

Az 1962. évi felvétel megismétlésének ki—

fejezetten az volt a céija, hogy kimutassa az

amerikai társadalmi mobilitásban bekövetke—

zett változásokat. Tudományosan megfogal- mazva arra a kérdésre kerestek választ, hogy miközben az amerikai gazdaság és társada- lom egyre inkább a ,,szolgáltatási gazdaság"

vagy a .,posztindusztriális társadalom" fejlő- dési szakaszába megy át, hogyan változnak a társadalmi mobilitási viszonyok. Küiönböző szerzők, elsősorban Fuchs és Bell megállapí—

tásaira támaszkodva ezt a fejlődési szakaszt azzal jellemzik, hogy megnő (1970-ben az összes aktív keresőknek kb. 64 százalékát tet—

te ki) a szolgáltatási szektorban foglalkozta- tottak aránya. különösen gyorsan növeked—

nek a társadalmi szolgáltatások. mint az ok- tatás, az egészségügy, a kutatás, valamint az államigazgatás; ezzel összefüggésben megnő a magasabb iskolai végzettségű munkaerő iránti kereslet; ezért az emberi'tőke, vagyis a felsőfokú oktatás útján megszerezhető elmé—

leti—tudományos ismeretek, a társadalmi hi—

erarchiában elfoglalt helyzet meghatározásá- ban egyre fontosabb szerephez jutnak; a tu—

dományos kutatás a gazdasági fejlődés dön- tő tényezőjévé válik.

A társadalmi mobilitás terén ennek alap—

ján várható, hogy

1. az iskolai végzettség, elsősorban a felsőfokú végzettség hatása a társadalmi helyzetre erősödik;

2. a foglalkozás és a jövedelem közötti kapcsolat szorosabbá válik;

3. a társadalmi származás hatása az elért iskolai végzettségre gyengül.

Mennyire igazolják a felvétel eredményei ezeket a feltevéseket? A könyv első részében a szerzők röviden bemutatják az általuk hasz- nált különböző társadalmi—foglalkozási cso- portok elhelyezkedését a társadalmi hierar- chiában, illetve annak változásait 1962 óta, Egy 17 kategóriás részletesebb osztályozást (önálló értelmiségiek, alkalmazott érteimisé—

giek stb.) és egy 5 kategóriás összevont osz-,