STATISZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ
933
akkor Angliában a két fő exportágazatban — a kohászatban és a fémfeldolgozó iparban
—- volt a legnagyobb a foglalkoztatottság csökkenése.
Ennek következtében — az egész időszak átlagát tekintve —— a Közös Piac vizsgált öt országában a termelés évi 3.5 százalékkal magasabb ütemű emelkedéséből 1.5 százalék a nagyobb arányú foglalkoztatottságnak, 2 százalék pedig a nagyobb termelékenység-
nek tudható be.
Az egyes időszakokat elemezve, Angliában fokozatosan emelkedett a munkatermelé- kenység növekedésének üteme, 5 1969—1973 közt valamennyi alágazatban utolérte az ..Ötökét", sőt a brit textiliparé és vegyiparé túlhaladta azokét. Ez egyébként az egyet—
len kedvező jel Anglia számára az összes vizsgálati eredmény között. 1973-ban az ösz- szes európai országban hirtelen megszakadt a munkatermelékenység növekedésének trendje, a kőolajválság és a világszintű visz—
szaesés következtében.
A szerző ezek után részletesen elemzi az egyes alágazatokat petriódusonként és orszá- gonként. megállapításait táblákkal illusztrál- va. Döntő jelentőségűnek tekinti azt a tényt, hogy a brit iparnak éppen az export legna—
gyobb részét termelő ágazataiban (vegyipar, fémipar) találhatók a legnagyobb különbsé- gek a Közös Piac vizsgált öt országa és Ang- lia termelésének és foglalkoztatottságának növekedési arányai közt. Megállapítja, hogy ennek oka nem a brit ipar szerkezetében. ha—
nem gyenge teljesitményében rejlik.
A mezőgazdaság az egyetlen szektor, amelynek termelése Angliában gyorsabb ütemben emelkedett, mint az öt másik or- szágban.
A foglalkoztatottsági szint az egész gaz- daságban majdnem állandó maradt az ősz—
szes vizsgált országban, ezen belül azonban csökkent a mezőgazdaságban és a bányá- szatban. a szolgáltató szektorban pedig nőtt a foglalkoztatottak aránya. A mezőgazdaság—
ban foglalkoztatottak aránya az Egyesült Kí- rályságban 1955—ben még 5 százalék volt, a többi öt országban együttesen 26 százalék.
Ez az arány 1973-ra 3, illetve 11 százalékra csökkent.
A munkatermelékenység tekintetében Ang- lia pozíciója az utóbbi években jelentősen megváltozott. 1950—ig Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban a munka- . termelékenység — részben a két háború mi—
att — 10—35 százalékkal elmaradt Angliáé mögött, 1973-ban e két ország már 30 szó- zalékkal megelőzte Angliát. Az angol Gaz- daságkutató Intézet már 1961-ben előreje- lezte a növekedés ütemének lassúbbodását.
A cikk Függelékében a szerző részletesen ismerteti a számításaihoz felhasznált adat—
forrásokat és módszereket.
A cikkben vizsgált országok közül Fran—
ciaország nemzetgazdasági elszámolási rend- szere különbözik leginkább Angliáétól, ezért az eredményeket fenntartással kell kezelni.
A szerző véleménye szerint egyéb tényezők is befolyásolhatják a termelékenység össze—
hasonlítását, például az. hogy a foglalkoz- tatottsági adatok gyűjtése nem egységes a vizsgált országokban. vagy hogy a GDP—n belül az egyes szektorok definíciója is kü- lönbözik. A vásárlóerő—arányok kiszámítása Kravis és munkatársai, illetve Mayer számi- tásai alapján történt. E két szerző adatai nem bonthatók le tovább, ezért a becslé—
sek csak a végső fogyasztásra kerülő termé- kekre vonatkoznak, továbbá költség- és nem output-súlyozásúak. Szerző elismeri, hogy ez nem a legideálisabb megoldás, de szerinte pontosabb eredményt ad. mint a hivatalos árfolyamok felhasználása.
A termelés, a foglalkoztatottság és a mun—
katermelékenység növekedési arányait muta- tó táblák kiszámításához elsősorban az OECD nemzetgazdasági elszámolási, ipari termelé- si és munkaerő-statisztikáit használta fel. A legnagyobb nehézségeket az okozta, hogy az egyes iparágakban más—más módon mé—
rik a termelés változásait, továbbá az, hogy Anglia méréseihez inkább természetes mér- tékegységeket használ, míg a többi ország deflált értékeket, sőt kétszeres deflálást al—
kalmaz.
(Ism.: Szomor Kornélne')
lYENGAR. N. S. — RAM JAIN, L.: 1 A DIFFERENCIÁLT lNFLÁClÓS HATÁSOKRÓL (On inflation and its difterential effects.) — ln- dian Economic Review. 1976. 1. sz. 69—83. p.
Az árak emelkedése a pénzjövedelmek át- lagos vásárlóerejét csökkenti, de az egyes háztartások életszínvonalára gyakorolt hatá- sa nem azonos. A szakirodalomban már ko- rábban többen foglalkoztak azzal, hogy ha a különböző csoportokba tartozó háztartások jövedelmét vagy kiadásait akarjuk időben összehasonlítani. akkor a háztartások konkrét fogyasztási szerkezetének megfelelő fogyasz- tási árindexeket kell számitaniJEbben a mun- kában Mahalanobisnak úttörő szerepe volt.
Az utóbbi időben Rathakríshna és Sarma foglalkoztak ezzel a problémával. Módsze- rük lényege a lineáris Engel—görbék felhasz- nálása volt az árindexek kiszámításához szükséges súlyrendszer céljára. Az adatok fel- dolgozása pedig a két paraméteres lognor- mális eloszlások módszerén alapult. A jelen tanulmányban ismertetésre kerülő módszere modellnek egy kissé általánosított változata, de a felhasznált adatok mindkét tanulmány- ban azonosak.
934 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ
A lineáris Engel—görbék modellje alapján egyszerűen meghatározható a Laspeyres-féle árindex súlyrendszere és maga az árindex is. Az így kapott árindex az egyes családok.
illetve rétegek átlagos kiadásának függvé- nye. Attól függően, hogy a jövedelemnek mi- lyen előjelű együtthatója van. állapítható meg az, hogy az árindex az összkiadás nö- vekedésével növekszik vagy csökken. Ez más szóval azt jelenti. hogy az alacsonyabb és magasabb jövedelemkategóriájú lakosságot az áralakulás mennyire eltérően befolyásol- ja. Mahalanobis korábban azt a hipotézist állította fel, hogy az áremelkedés az alacso- nyabb jövedelemkategóriához tartozó. tehát a szegényebb lakosság életkörülményeit na- gyobb mértékben rontja, mint a jobbmódú- akét.
A jelen tanulmányban a szerzők a háztar- tások kiadási szerkezetét az ,.addi—log" kl- adási modell alapján vizsgálják. Ez a mód- szer bonyolultabb, mint az első kettő. de el—
vi felépítését tekintve csak abban különbözik azoktól, hogy az összegek és szorzatok he- lyett szorzatokkal és hatványkitevőkkel ope- rál. A módszert az 1953—1974—es időszakra rendelkezésre álló adatok alapján próbálták ki. A tanulmány ismerteti a számítások leg- fontosabb eredményeit, különösképpen a kü- lönböző kategóriákra vonatkozó árindexewket.
A számítások eredményei arra utalnak.
hogy az indiai lakosság szegényebb rétegeit az elmúlt tíz évben az infláció súlyosabban érintette. mint a gazdagabbakat. 1953—1964 között az ellenkező tendencia érvényesült.
Végül a tanulmány fontosabb megállapi- tásai többek között arra utalnak, hogy nem mindig érvényes a Mahalanobis-hipotézis, mi- szerint az infláció a szegényeket mindig na—
gyobb mértékben sújtja. mint a gazdagokat.
A számítások eredményei elsősorban az al- kalmazott modelltől függnek, és ezért a kulcskérdés a háztartási kiadások megfelelő modelljének kiválasztása.
A felhasznált adatok pontossága, megbiz- hatósági intervalluma nem ismert, és az ana—
lízis módszereit szigorúan elméleti alapon nem könnyű megvédeni. További kisérletek valószínűleg e módszert tekintve újabb ér- dekes eredményeket adnának. Egy érdekes kísérlet lehetne a növekedési paraméterek és egyenlőtlenségek változásának az árala- kulásra gyakorolt differenciális hatását meg- vizsgálni egy feltételezett jövedelemeloszlás mellett. Ebből megfelelő parametrikus felté—
telezések is adódnának a kiadások és a jó- vedelmek viszonyára. Jelenleg egy olyan vizs—
gálat van folyamatban, amely az itt ismer—
tetett különböző árdeflátorokat a változatlan árakon számitott jövedelemeloszlósokra al-
kalmazza.
(Ism.: Marton Ádám)
MOSZKOVCSENKO, V.:
A SZOLGÁLTATÁSOK FOGYASZTÁSA ÉS MERESE (Pbtrebleníe uszlug i ego izmerenia.) —- Vesztm'k Sztatisztíki. 1976. 7. sz. 45—48. p.
A szovjet népgazdaság 1976—19'80. évekre előirányzott fejlesztésének irányelvei alapján jelentősen növekszik a lakosság fogyasztása.
s ezen belül a szolgáltatások igénybevétele is. Ennek megfelelően nagy fontosságot nyer az anyagi javak és szolgáltatások termelése és fogyasztása törvényszerűségeinek tanul- mányozása. a növekedésre ható tényezők feltárása, közgazdasági elemzésük módszer- tani továbbfejlesztése.
A lakosság által fogyasztott szolgáltatá—
sok teljes terjedelmének áttekintésére érték—
mutatók szolgálnak, ami a szolgáltatások sa- játos jellege miatt jónéhány problémát vet fel. A lakosság részére nyújtott szolgáltatá- sok népgazdasági szintű elszámolási rend- szerében két jellegzetes szolgáltatáscsopor- tot különböztetnek meg. Az egyik csoportba az egészségügyi, a kulturális, az oktatási, a társadalombiztosítási stb. intézmények ingye- nes. illetve kedvezményes szolgáltatásai tar- toznak. A szolgáltatások másik csoportját a közszolgáltató vállalatok, intézmények által a lakosság részére pénzért teljesitett szolgál- tatások képezik, amelyek, ennek megfelelő—
en a lakosság pénzjövedelmének és -kiadásá—
nak mérlegében szerepelnek. A szolgáltatá—
sok értékének elszámolása a szolgáltatást nyújtó vállalatok és intézmények reális gaz- dálkodási feltételeihez igazodva történik. a- mikor is a fizetett szolgáltatásokat a tényle- ges árbevétel szint'jén számolják el, az in- gyenes és kedvezményes szolgáltatásokat pe- dig az ilyen intézmények fenntartására for- ditott állami és szövetkezeti kiadások össze- gén értékelik.
Szerző részletesen elemzi a szolgáltatások létrejöttének feltételeit, a szolgáltatási szfé- rának a termelő szférával való kapcsolatát.
Megállapítja, hogy az anyagi termelés ága- zataiból származik egyfelől a szolgáltatás- ban foglalkoztatottak létfenntartási eszkö—
zeinek alapja, másfelől a nem termelő ala- pok és a folyó anyagfelhasználás is. Ugyan- akkor sem a nem termelő alapoknak. sem a folyó anyaafelhasználás—nak a lakosság ál- tal történő közvetlen vagy közvetett igénybe- vétele nem lehetséges a szolaáltatási szfé—
ra dolgozóinak tevékenysége nélkül. Az anya—
gi iavak tehát a szolgáltatási szféra dolgozói—
nak tevékenysége által válnak a fogyasztás tárgyává, így ez utóbbi munka mindig anya- gi forrásokat is mozgósít.
A tanulmány szerzője kifejti nézeteit a szolgáltatásokat létrehozó munka közgazda—
sági természetéről, utalva az alapul szolgá- ló marxi tételekre. Rávilágít a szolgáltatások értékmutatója értelmezésének problémáira
