Carlson, J.A. – Parkin, M.: Az inflációval kapcsolatos várakozások

208

tok megjavításában nemzetközi szinten; rész- vétel a statisztikai programokat érintő tör—

vények kidolgozásában; részvétel a szövet—

ségi statisztikai rendszer statisztikai szak- értelmet igénylő speciális munkáiban.

A korábbi munkák folytatása mellett az Igazgatási és Költségvetési Hivatal jelenlegi vezetősége nagyobb súlyt helyez a tervezés- re és a koordinációra. ésrarra törekszik.

hogy átfogó tervet dolgozzanak ki a szövet- ségi statisztikai rendszer jövőbeli fejleszté- sere.

A tervezés fejlesztéséhez mindenekelőtt változtatásokat kell végrehajtani a szövet- ségi statisztikai rendszert szabályozó törvé- nyekben. és ennek során nagy figyelmet kell forditani az adatok magánjellegét biztositó megfelelő kezelésnek. Az átfogó statisztikai terv kidolgozása érdekében meg kell javi—

tani a statisztikai szabványokat. és biztosi—

tani kell a terv kifejlesztéséhez és végrehaj- tásához szükséges anyagi forrásokat.

A szövetségi statisztikai rendszer átfogó tervének kidolgozása több évi munkát igé- nyel. Az előkészítő munkák már a jelenlegi költségvetési évben megindultak. lgy többek között most dolgozzák ki a szövetségi sta—

tisztikai rendszer szisztematikus tervezése fo—

lyamatának egyes szakaszait, folyik az adat—

közlés bizolmas voltának megőrzésére vonat- kozó jogszabályok előkészítése, befejezéshez közeledik a foglalkozások egységes osztályo- zásának tervezete stb. Törekvések vannak az adatszolgáltatási terhek csökkentésére, a háztartási költségvetési adatok átfogó rend—

szerének kidolgozására, a szövetségi statisz- tikai rendszer és az egyes államok statisz- tikai rendszere jobb koordinálására.

(Ism.: Kármán Tamásné)

GAZ DASÁGSTATlSZTI KA

CARLSON. ]. A. - PARKIN, M.:

AZ iNFLÁClÓVAL KAPCSOLATOS VÁRAKOZÁSOK

(lnflation expectations.) — Economica. 1975. má—

jus. 123—138. p.

Az inflációval kapcsolatos várakozások problémája az utóbbi években számos or- szágban a kutatások középpontjába került.

A munkanélküliség növekedése ellenére is gyors. sőt gyorsuló infláció új jelenség a tőkés világgazdaságban, magyarázatát sok szakember éppen az inflációs várakozások—

ban látja:az árak (legalábbis részben) azért nőnek, mert az emberek áremelkedésre szá- mítanak. A kérdés empirikus vizsgálatá- val foglalkozó modellek többsége azonban nem tartalmaz önálló változót az inflációs _várakozások hatásának mérésére, helyette olyan sémát alkalmaz, amely e várakozások determináló tényezőinek segítségével kikü- szöböli ezt a hatást az elemzésből. Ennél- fogva a két feltételezés (az inflációs várako- zások nagyságát a kiválasztott változók ha- tározzák meg: ezek a várakozások valóban jelentős mértékben befolyásolják az inflá- ció alakulását) helyessége egymástól elvá—

lasztva nem ellenőrizhető. Feltétlenül szük- ség van tehát arra, hogy az inflációs vá- rakozások független adatsora szerepeljen a modellben, mert csak így van remény a két kérdés megnyugtató megoldására. En- nek pedig nemcsak elméleti, hanem poli—

tikai szempontból is nagy jelentősége van.

Amennyiben ugyanis az derül ki, hogy az inflációs várakozások döntő'mértékben hoz- zájárulnak az infláció gyorsulásához, s ugyanakkor ezeket a várakozásokat éppen az előző időszakok tényleges inflációs rá—

tája határozza meg, akkor ezt az önmagát gyorsító folyamatot igen nehéz lesz megál- lítani vagy akár csak lelassítani is. Ha azon- ban olyan eszközök, mint például az ár- és, bérellenőrzés vagy a gazdasági szabályo—

zók [tartós és jelentős hatást gyakorolnak a várakozásokra, akkor ezek arra is alkal- masak. hogy közvetve az infláció befolyá- solását, ellenőrzését szolgálják.

Tehát tulajdonképpen három feladat vár megoldásra:

különböző

-—'az inflációs várakozások idősorának meghatá- rozasa.

-—az ezeket a nyezők feltárása.

— a várakozások tanulmányozása.

várakozásokat determiná ló té-

inflációra gyakorolt hatásának

A szerzők jelen tanulmányukban az első két feladat megoldására tesznek kisérletet.

Az inflációs várakozások mérésére olyan közvéleménykutatások adatait használják fel, melyek során a megkérdezettek arra a kér- désre adtak választ, hogy véleményük sze- rint az árak növekedni, csökkenni vagy stag—

nálni fognak—e a következő hat hónapban.

(A felvételt a Gallup Intézet havonta haj—

totta végre Nagy—Britanniában 1961—1973- ban. A kvóta szerinti kiválasztással nyert min- ta kb. 1000 fős volt.) Minden hónapban volt a válaszadóknak egy olyan része (a:).

amely képtelen volt megitélni az árak vár—

ható alakulását, ezért számukra a ..nem tudja" válaszlehetőséget is fenntartották.

Ennek megfelelően a megkérdezettek az alábbi csoportokra oszlottak:

A: -— véleménye szerint az árak nőni fog- nak,

STATISZTIKA! iríooALMI FIGYELÓ

209

Bt - véleménye szerint az árak csökken- ni fognak.

Ci - véleménye szerint az árak stagnál—

ni fognak,

D; -— nincs határozott véleménye, nem tudja.

A válaszadók árváltozáson természetesen saját fogyasztási cikkeik árindexének alaku- lását értik. s ennek alapján alakítják ki szubjektív valószinűségeloszlásukat, melynek sűrűségfüggvénye fz(x), ahol x az egyedi árindexek következő hat hónapra feltétele—

zett százalékos változását jelöli. Mivel az áraknak van egy olyan 0 körüli ingadozá- sa, amely az ,,érzékelési küszöb" (ia) alá esik (ha bizonyos cikkek ára nő. másoké csökken vagy stagnál, s határozott tenden- cia nem fedezhető fel). a ,,nem tudja" vá- lasz olyan megkérdezetteknél is előfordul- hat, akik egyébként képesek határozott vé—

lemény kialakítására, ennélfogva D, nagyobb is lehet ott-nél.

Feltéve, hogy At, Bt. Ct, és D: jól rep- rezentálják a teljes népesség várakozások szerinti megoszlását. hogy az inflációs arány várt nagysága megegyezik az egyéni szub- jektív valószinűségeloszlások mediánjának (mg) átlagával és or valamennyi egyénnél azonos. ez esetben a valószínűségeloszlás várható értéke (pi) azonos az inflációs várakozások keresett adatával.

A várható érték meghatározását szolgáló levezetés során a szerzők a következő

Gt %bt

p; : [W]

Ot —bt formulához jutnak.

A számítások elvégzéséhez azonban a fel- vételből nyert At és Br adatokon kívül szük- ségük van még at, a: és az eloszlástipus ismeretére. Mivel az elsősorban a lassan változó intelligenciahányados és hasonló té- nyezők függvényében alakul, a vizsgált idő- szakban állandónak tekintik, s így

Dt : a-l—B Cr "l'—Ut

Ebből értékét a legkisebb négyzetek se—

gítségével becsülik. majd (mivel a DW mu- tató elsőrendű autokorrelációt jelez) az au- tokorreláció kiszűrésével újrabecslést végez—

nek a paraméterekre.

A az becslését kidolgozott elmélet híján Weber törvénye alapján végzik. (Az a há- nyad, amellyel az érzékelhetőség érdekében növelnünk vagy csökkentenünk kell egy in- gert. az inger nagyságrendjétől függetlenül konstans érték.) Ennek értelmében az előb—

bi összefüggésből a kifejezhető, 5 értéke (ni.—t a kiskereskedelmi árindex tényleges

7 Mmtkai Szemle

értékeinek átlagával becsülve) meghatároz- ható.

Az eloszlástípust az egyszerűség kedvéért normálisnak tekintve ezután már az inflá- ciós várakozások idősora is becsülhető. a- mely szembetűnően ,,élesebben" változik, mint a tényleges inflációs arány, S ugyan—

akkor határozottan kapcsolatban van az utóbbival. 1961 és 1967 között a várakozó- sok kisebb amplitudóval követik a tényleges infláció alakulását. i967-től 1970—ig erőtel- jesen növekvő, 1970 óta pedig mérsékelten csökkenő irányzatot mutatnak.

A szerzők nem tesznek kísérletet a ta- pasztalt jelenségek magyarázatára. ehelyett a fent meghatározott adatsor felhasználási lehetőségeinek illusztrálásaké'ppen az inflá—

ciós várakozások determinánsainak meg—

határozására törekszenek. Viiz'sgáiliataik során arra a következtetésre jutnak, hogy az ár- és bérel'lenőrzés, a közvetett adók változ- tatása, a beharangozott bénrendezés, a poli- tikai pártok közötti hatalomátvétel nem gyakorol szignifikáns hatást az inflációs vá- raikozásokna, a valutalieértérkelés hatása nagy és szignifikáns ugyan, de nem tartós. A vá—

rakozásokat a gyors infláció időszakában alapvetően az ún. másodrendű hibakiiga—

zitó mechanizmus

rate—pij : 7'0 (p,—páni—

llileJ—Ptíg)

határozza meg.

Az eredményekből azt a következtetést vonják le, hogy az inflációval kapcsolatos várakozások hatásának csökkentésére a kor- mánynak egyetlen módja van: a tényleges inflációs folyamat lelassítása.

(Ism.: Kuti Éva)

GOLDSMITH, R.:

JAPÁN NEMZETI VAGYONÁNAK SZtNTETIKUS BECSLESE. 1885—1973

(A synthetic estimate of the national wealth of Japan.) — The Review of Income and Wealth. 1975.

2. sz. 125—152. p.

A tanulmány Japán nemzeti vagyonának a fontosabb összetevőkre alapozott becslé—

si módszerét. a módszer alkalmazását és a becsült mutatók elemzését mutatja be. A tanulmányt szerzője 1972 tavaszán készítette egy értékezés függelékeként. amely Japán százéves pénzügyi fejlődését tárgyalta. Ez magyarázhatja azt, hogy elsősorban nem is annyira a módszer megírása. hanem tény—

leges mutatószámok becslése volt a fő cél;

hogy nem egy év, hanem —- a pénzügyi fej' lődués ábrázolt száz évéhez igazodva —- a nemzeti vagyon idősorát kellett képezni (a