Uljukajev, A.: Az oroszországi gazdasági reformok

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM

GAZDASÁGSTATISZTIKA

ULJUKAJEV, A,:

AZ OROSZORSZÁGI GAZDASÁGI REFORMOK

(Rosszijszkije reformü i szozdanyie predposzülok dlja perehoda k ekonomicseszkomu rosztu.) — Vaproszü Eko—

nomilcii 1996, 2. SZ. 51—53 p.

Az orosz gazdasági reformok ellentmondásossá- ga ellenére felismerhetők a fejlődés törvényszerűsé- gei; a Független Államok Közössége (FÁK) többi ál—

lamaival történő összehasonlítás jól szemlélteti ezeket a folyamatokat. Míg l99l-l992—ben mind az infláció, mind a fogyasztói árak emelkedését bemutató statisz—

tikák szerint Oroszorszag volt az élen, addig 1993—

1994-ben a helyzet megváltozott. Az előző évhez vi- szonyítva az árak 1991-ben Oroszorszagban 201, Uk- rajnában 194, Belarussziaban 199, Kazahsztánban 179 százalékra. 1992—ben a négy államban rendre 2609, 2100, 1071, 1615 százalékra emelkedtek; az 1993—ban bekövetkező változások hatására 940, 10256, 1290, 1758 százalékos, végül 1994—ben 315, 501, 2321, 1977 százalékos emelkedést tapasztaltak.

E négy év mutatói alapján nyilvánvaló, hogy hosszú távon a keményebb határozatokat bevezető reformtörekvések váltottak ki az alacsonyabb ámöve—

kedési tendenciát.

Az adatok elemzése során kiderült. hogy a refor—

mok elsö fázisában (1992. január—május), a piacgaz—

daság megalapomsz'tt célzó döntések meghatározták a pénzügyi és gazdasági mutatók további fejlődését. Az árfelszabadítás kiváltotta extrém magas infláció ma- gával vonta az ipari termelés nagymértékű esését, mely nem felelt meg az elméleti elvárásoknak, A re- formoknak ebben a stádiumában az állami pénzügyek feletti ellenőrzés visszaállítása volt a fő cél. A költ-

ségvetés hiánya 1991 végén a GDP 20 százalékát tette ki; az árfelszabadítást és a dotációk megvonását kőve—

tően 1992 elejére csökkent a hiány, sőt költségvetési többlet keletkezett: a GDP 5,1 százalékának megfele- lő értékben. A későbbi hónapokban ez az érték 0 szá—

zalék határán ingadozott, de májusig a hiány 5 hónap alatt összesített értéke nem haladta meg a O,5 százalé- kot (ezt az eredményt legközelebb 1995—ben sikerült elérni). Hasonlóképpen alakult a vállalati és magánbi—

telek, pénztanalékok összegének értéke is, miközben az infláció csökkenő tendenciát mutatott. Az ipari termelés rohamosan esett, amit a megszigorított költ—

ségvetési politikával sikerült csak megfékezni.

A második fázisban (1992 június — 1993. janu—

ár), amikor megteremtették a piacgazdasági fejlődés előfeltételeit, a gazdasági szféra fejlődése egy rövid ideig eltért a pénzügyi szektorétól: növekvő infláció mellett lassult az ipari termelés visszaesése, de ezt az időszakot újabb mélyrepülés követte. Erre a fázisra a pénzügyi és hitelpolitika gyengülése a jellemű, va—

lamint megfigyelhető az árfolyamváltozás befolyása.

A vállalatok pénzügyi kötelezettségeinek 1992 szep—

temberében lezajlott kölcsönös beszámítása az ipari termelés esési ütemének enyhülését vonta maga után.

Az Orosz Központi Bank ukrán mintára a nemzeti valuta karára próbálta megtartani a termelési mutatók értékeit A lépcsőzetes politika hosszú távon nem bi—

zonyult hatásosnak, í gy az ipari termelési mutató 1992 februárjára az 1991. decemberi érték 89 százalékára süllyedt. 1993-ban a havi inílációs index 20 százalék körül mozgott, míg a termelés csökkenése változó ér—

tékeket mutatott: a II. félévben az l.-höz viszonyítva

másfélszeresére emelkedett. 1994—ben a pénzgazdál-

kodás nagymértékben ingadozott. A januári infláció

Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat ál- lítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cik- kek ismertetését), páratlan hónapban Bibliográhát (a könyveket az MSZ 3423/2—84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2—82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapban Külföldi Folyóiratszemlét tartalmaz.

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

967

magas értéke (173 %) később csökkent és elérte az alacsonynak számító átlagos havi 7 százalékot. A má- sodik félévben ismét emelkedni kezdett, hogy decem- berre Újabb negatív csúcsot érjen el (164 %). Érdekes módon az ipari szektor mutatói nem követték ezt a tendenciát.

A pénztömeg. az infláció mértéke és a valutaárfo- lyam közötti szoros kapcsolat miatt fontos figyelem—

mel kísérni a rubel piaci értékének alakulását. 1994 októberében a rubel valutaárfolyama több mint 28 százalékkal esett, ami az árthlyam—tüggetlenitési ki- sérlet kudarcaként értékelhető. 1995 derekára a pénztömeg az arany- és valutatömegnek megfelelően nőtt, a pénzügyi kínálat hatékonyabb ellenőrzése kö—

vetkeztében. Mindezek alatt Oroszország exportja is növekedett. pozitív egyenlege l995 harmadik negyed- évében elérte a 6625 milliárd dollárt. (Két év alatt világossá vált — a világszerte bizonyított tapasztalattal megegyezően ——, hogy az ipari termelés szintjének inflációs fenntartása nem vezet gazdasági stabilizáció- hoz. Elemző munkák szerint a GDP változása pozitív, ha az infláció éves mértéke nem haladja meg a 40 százalékot. Az orosz gazdaság fejlődése is alátámaszt—

ja ezeket az adatokat: az 1995 év során 8 hónap alatt havi SJ százalékos intlációt regisztráltak. ami éves 65 százalékot jelent. Pontosan ebben az időszakban ti- gyelhető meg a termelés stabilizációja: lOO—lOl szá- zalék az 1994. év megfelelő időszakához képest (ami 1991 decemberehez képest 45 százalék). A reformok első időszakában lefektetett alapvető irányelvek visz- szaállita'sával csökkent az inlláció és erősödtek a kon- kurens tőkeállományok. A privatizációs folyamat folytatásával hatékony tulajdonosok jelentek meg, mind a bank—, mind az ipari szféra elérhetővé vált a befektetők számára.

Az 1995. év során megváltozott a gazdaság fejlő- désének éves ciklusa Oroszországban. A korábbi években két ütemre lehetett bontani a helyzet ,,időtéjlődését": az első félévben szigorú pénzügyi politikával az inflációt a befektetések számára kifize- tődő szintre csökkentették majd az év közepétől egy sor tényező hatására megenyhült az irányítás, ami ki—

vétel nélkül az iniláeió ugrásszerű emelkedéséhez ve- zetett. A gazdasági fejlődést befolyásoló tényezők: a mezőgazdaság magas aránya, az elmaradott közleke—

dési és távközlési hálózat okozta jelentős területi ta- goltság és a nyersanyagexport túlzott aránya a teljes kivitelben; míg a szintén szezonálisan váltakozó poli- tikai faktorok közül jelentős az első félévben a szigorú pénzügyi politika hatására fellépő hatalmi gyengülés, a különböző lobbik évszaki tevékenysége, a végrehaj- tó hatalom lobbista irányításának ellenőriz/hetetlensé- ge a politikai aktivitás csökkenésének időszakában (szabadságolások). illetve a fontos politikai döntéseket megelőző felkészülési 1995—ben a politikai események változtak: a törvényhozó és a végrehajtó hatalom együttműködése ütközésmentesebbé vált, csökkent a kormánymt lobbista szárnyának befolyása és ene!

megerősödött a reformoldal, a legbefolyásosabb lob- bikkal kiépített együttműködési rendszer megszüntette a belső pénzügyi szakadás veszélyét. Ily módon:

— (í)roszországban piac alapú gazdasági rendszer jött létre az összes törvényszerűségével együtt;

— a gazdaság fejlődésében tapasztalt visszaesések össze—

függnek az egyes ágazati és területi lobbik tevékenységével;

— a politika és a gazdaság dinamizmusa szoros kapcsolat—

ban van.

— a volt Szovjetunió X országában lezajlott pénzügyi stabilizáció l996-ban Oroszországban is megvalósulhat,

(Ism.: Németh Attila)

TÁRSADAUJMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

PARANT. Ai:

ÉLETTARTAM És NYUGpiJBA VONULÁS FRANCIAORSZAGBAN

(Longévité et retraite én France,) — Flzmribles. l996.

207. sz. 49—54. p.

Az utóbbi 100 esztendő során az átlagos élettar- tam 3 évenként ] évvel hosszabbodott Franciaország- ban: a férfiak esetében 41 évről 74-re, a nőknél 44-ről 82—re. Ez a változás azonban korántsem volt egyenle- tes. A halandóság csökkenése például a legfiatalabb korosztályok esetében a szóban forgó idősmk kezdeté- től igen jelentős volt, míg a felnőttek esetében ez a kedvező folyamat csak századunk elejétől figyelhető

meg, mégpedig a férfiaknál kisebb mértékben. mint a nőknél. Az idősebb korcsoportoknál ugyanezt még ké- sőbbre, a második világháború körüli időszakra tehet—

jük. Mivel a fiatalkori halandóság tovább már alig csökkenthető, az átlagos élettartam meghosszabbítá- sában egyre inkább az idős korosztályoké a főszerep.

A 60 evesek még várható élettartama l930 és l990 között viszonylag gyorsabban nőtt, mint az újszülötte—

ké, főként a nők esetében Az emberi élet hosszabbo—

dasának alapvetően örvendetes jelensége ugyanakkor számos probléma forrása is Itt nem egyszerűen a ha-

láltól elnyert további évek értelméről es megélésük

körülményeiről van szó, hanem az élettartam meghosz- szabboda'sának és a gazdasági aktivitásból való egyre korábbi kikerülésnek a kombinált hatásairól is.