MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A DEVIZAÁRFOLYAMOK VÁLTOZÁSÁNAK MÉRÉSE
DR. PUKLI PÉTER
A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk (külkereskedelem, nemzetközi turizmus, szállítmányozás, hitelműveletek) a külföldi fizetőeszközök kapcsolatrendszerén ke- resztül valósul meg. A devizákban, valutákban megtestesülő ügyletek értéke, azok minden- kori forintárfolyamának segitségével hozható közös nevezőre, és kapcsolható a gazdaság ha—
zai teljesítményeihez. Mindezekből következik, hogy az árfolyamok a gazdasági folyamatok mérésének nélkülözhetetlen eszközei is, és jogos igény a statisztikával szemben, hogy regiszt- rálja a különböző devizák forintárfolyamának változását.
A következőkben a viszonylag nem régen kialakított árfolyamstatisztika eddigi eredmé- nyeit szeretném bemutatni, rámutatva néhány olyan módszertani problémára is, melyeket ezen eredmények értelmezésekor feltétlenül ügyelembe kell venni.
A HAZAI ÁRFOLYAMPOLITIKA RÖVID ÁTTEKINTÉSE
A külkereskedelmi statisztikában l976—tól tértek át a nemzetközi pénzpiacokhoz igazodó árfolyamarányok alkalmazására. Ezt megelőzően a rubel és a konvertibilis devizák deklarált aranytartalma alapján megállapított, lényegében kizárólag elszámolási célú alapárfolyam volt érvényben. (Eszerint 1 rubel l960—ig 2,93 devizaforintnak, 1961 és 1975 között pedig 13,04 devizaforintnak felelt meg, míg a dollárnál 1971-íg ll,74 devizaforint alapárfolyamon történt a külkereskedelmi forgalom elszámolása, amely 1975-ig 8,59 devizaforintra csökkent.) A tényleges devizaárfolyamok alkalmazásának hiányát 1968 előtt különböző áthidaló megoldásokkal (költségvetési árkiegészítési kulcsok, pótlékolt árfolyam) helyettesítették.
1968—ban az árfolyam szerepét betöltő devizaszorzót vezették be, amely alapján 1 rubel 40 forintnak, 1 dollár 60 forintnak felelt meg. Az 1976—ban életbe léptetett devizaárfolyamok szerint 1 rubel 35,00 forinttal, 1 dollár 4l,57 forinttal volt egyenlő.
1980-ban az új árrendszer bevezetésével egyidejüleg aktív árfolyampolitika folytatását határozta el a gazdaságvezetés. Ez azt célozta, hogy a devizák forintárfolyamaiban jussanak érvényre a világpiaci árfolyamarányok, illetve azok tartósnak ígérkező változásai. Az új ár- folyampolitika megszüntette a tőkés devizák kereskedelmi és nem kereskedelmi árfolyamai közötti különbséget. Megváltozott a Magyar Nemzeti Bank árfolyamjegyzési gyakorlata is:
1980-tól havonta, 1981 októberétől hetente történt az árfolyamjegyzés, 1985 elején pedig át—
tért a Bank a napi árfolyamjegyzésre.
A fontosabb konvertibilis devizák forintárfalyama
A hazai árfolyamstatisztika fontosabb feladatai és módszertani problémái jelenleg a kon- vertibilis devizák területére koncentrálódnak. A rubelelszámolású kereskedelmi forgalomban ugyanis az árfolyam viszonylag stabil és teljesen független a konvertibilis devizák árfolyamá-
10 1 O DR. PUKLI PÉTER
tól; a vele párhuzamosan működő jelentős támogatási—elvonási rendszer miatt valójában nem tekinthető közvetítőnek a gazdaság és a külföld között. A nem rubelelszámolású külkereske- delmünkben a legjelentősebb deviza az egyesült államokbeli dollár. Aránya a behozatalban 28—34 százalék; a kivitelben 46—56 százalék, együttesen 37—45 százalék között mozog.1
Az 1976-ban megállapított 4l,57 forint/dolláros devizaárfolyamhoz képest l980—ig 28 százalékkal értékelték fel a forintot. 198l-től lényeges változás következett be, ugyanis a dollár a pénzpiacokon jelentős erősödésnek indult a többi tőkés valutával szemben, amely folyamat egészen 1985 februárjáig tartott. Ennek nyomán a forint is jelentősen leértékelődött a dollárhoz képest.
1985—ben az irányzat megfordult, a dollár gyengülni kezdett, amit a magyar árfolyam- jegyzés is követett, amennyiben 1986-ban az előző évihez képest a forintot 9 számlákkal fel- értékelte a dollárhoz viszonyítva. 1987-től azonban már ismét emelkedett a dollár forint- árfolyamának indexe, melyben a forint jelentős általános leértékelésének hatása nyilvánult meg. A Vizsgált időszak egészét tekintve a forint értékvesztése a dollárral szemben nagymér- tékű volt: egy dollárnak 1980-ban 32,43, 1988—ban pedig 50,66 forint volt az ellenértéke.
]. tábla
A dollár forintárfolyama'nak alakulása a külkereskedelemben
Egy dollár
É értéke forintban Árfolyamindex V (középárfolya- (1980. év: 100,0)
mon)
1980 ... 32,43 100,0 1981 ... 34,4l 106,l 1982 ... 36,81 ll3,5 1983 ... 42,94 l32,4 1984 ... 4832 149,0 1985 ... 49,96 lS4,l 1986 ... 45,89 l4l,5 1987 ... 47,0l 1449 1988 ... 50,66 1562
l
A dolláron (U SD) kívül még kilenc olyan jelentősebb konvertibilis deviza van, amelyik 1 százaléknál nagyobb arányban részesedik külkereskedelmi forgalmunkból. Ezek közül ará- nyát tekintve az első helyet a nyugatnémet márka (DEM) foglalja ela behozatalon belüli 23—30 százalékos és a kivitelen belüli 18—22 százalékos részesedésével, ezt követi az osztrák schilling (ATS) 11—14 százalékos, illetve 5—8 százalékos aránnyal. E kilenc devizában lebo- nyolított forgalom együttvéve az importnak 57—66, az exportnak pedig 37—48 százalékát teszi ki.
A fenti körnek a dollárhoz képest bekövetkezett gyengülése az időszak elején azzal járt, hogy hozzájuk képest a forintot 1981—ben és 1982—ben jelentősen felértékelték. A következő három évben a szóban forgó kilenc devizához képest —— átlagát tekintve — ugyan kissé gyengült a forint, de még 1985-ben is erősebb volt, mint 1980—ban. (A japán jen kivételt képezett, mert csaknem az időszak egészében és fokozódó mértékben gyengült a forint e deviza viszonylatá- ban.) Az 1985. évtől meggyorsult a leértékelődési folyamat, s így 1988-ban a forint értékvesz- tése 1980. évi bázison számítva e kilenc devizához képest is hasonló mértékű volt, mint a dol- lárhoz viszonyítva.
' Ezen belül az Egyesült Államokkal lebonyolított forgalom aránya 4-5 százalékot , a fejlődő országokkal lebo nyolitott forgalom aránya 28—29 százalékot , a szocialista országokkal lebonyolítottforgalom aránya 32—36 százalékot tett ki.
DEVIZAÁRFOLYAMOK 10 1 1
Az átlagon belül természetesen jelentős a szóródás: négy devizával (az angol fonttal, a francia frankkal, az olasz lírával és a svéd koronával) szemben 1986-ban, sőt az olasz líra és a svéd korona esetében 1987-ben is erősebb maradt a forint, mint a vizsgált időszak kez—
detén volt.
2. tábla
A kilenc főbb konvertibilis deviza forinta'rfolyama'nak változása
(Index: 1980. év:100,0)
, Nyugat- Osztrák Svájci Angol Francia Olasz Holland Svéd Japán
Ev 32135; schilling frank font frank lira forint korona jen
!
1981 86,l ' 87,1 91,0 L 913 83,2 ] 80,7 85,2 ! 89,4 109,0
1982 85,0 l 86,0 94,3 85,2 73,1 71,8 84,3 76,3 103,5
1983 94,0 95,2 105,6 86,7 73,1 ) 74,3 91 ,7 72,8 124,7
1984 94,3 95,6 105,9 85,0 71,4 72,0 91,2 75,7 ; 14l,4
1985 96,5 975 1072 86,3 72,9 69,2 92,9 76,2 149,7
1986 118,8 120,3 l32,9 89,4 86,0 81,3 li4,9 84,0 ' l91,5
141 ,9 969 229,7
1988 161,0 163,2 l79,2 119,6 109,7 101,9 155,9 107,6 ! 278,9
1987 ! l47,l l49,l 165,l 103,0 , 101,9 95,5
!
Megjegyzés: a 100 alatti index a forint felértékelődését, a 100 feletti pedig a forint leértékelőde'sét jelenti az illető devi- zához képest.
A konvertibilis devizák forintárfolyamának az előzőkben ismertetett változásaiban két tényező együttes hatása jelentkezik. Az egyik a gazdaságvezetés által elhatározott általános forintárfolyam-Változtatás, a másik a konvertibilis devizák keresztárfolyamainak elmozdulá- saira reagáló árfolyam-kiigazítás. E két tényező hatása nehezen különíthető el, minthogy a gazdaságpolitika által elhatározott és alkalmazott árfolyam—módosító intézkedések során sem marad általában figyelmen kívül a keresztárfolyamok mozgása.
Az 1980. évi általános árfolyam-változtatások (l981—re is áthúzódó hatással) még felér- tékelték a forintot, ezt követően azonban valamennyi leértékelő hatású volt. A dollárral szem- ben e valuta folyamatos pénzpiaci erősödése időszakában, az általános forintárfolyam—változ—
tatások és a keresztárfolyamok változása miatti kiigazítás 1981-ben ellentétes, ezt követően azonos irányú volt. A dollárnak 1985-ben elkezdődött gyengülését követően az árfolyamot módosító két tényező ellentétes hatású volt; az általános forintleértékelés hatását gyengítette
a keresztárfolyamok mozgása, mely felértékelte a forintot a dollárhoz képest.
Az előzőkben említett kilenc konvertibilis deviza l981—től kezdve gyengült a dollárhoz képest, így a keresztárfolyamok mozgását jelző árfolyam—kiigazítások során e devizákkal szemben felértékelték a forintot. Ezt a hatást azonban mérsékelték a már említett általános forintleértékelő intézkedések, 5 ennek tudható be, hogy a kilenc devizának az átlagos forint- árfolyama 1983-ban és 1984-ben lényegében nem változott. 1985-től az árfolyam-kiigazítások hatásának iránya megváltozott, és jelentősen felerősítette a forint leértékelését e devizákkal szemben.
A DEVIZAÁRFOLYAMOK EGYUTTES, ÁTLAGOS VÁLTOZÁSÁNAK MÉRÉSE Az egyes devizák jelentős, sok esetben ellentétes irányú árfolyamváltozásai azt az igényt is megfogalmazzák a statisztikával szemben, hogy mérje ezen változások együttes hatását.
A devizaárfolyamok együttes tényleges változását kifejező indexek (indices of effective ex- change rates) az ország valutájának az összes többi ország valutájához mért átlagos változását fejezik ki. A számítások során az átlagoláshoz használt súlyok az egyes partnerországoknak a hazai gazdaságban betöltött szerepét fejezik ki. A megfogalmazásból is kitűnik, hogy a szá-
! 012 DR. PUKLI PÉTER
mításokhoz többféle súlyrendszert használhatunk, amit elsősorban az határoz meg, hogy mi a célunk az árfolyamindex számításával. A nemzetközi gyakorlatban az árfolyamíndexszel leggyakrabban azt akarják kimutatni, hogy az árfolyamváltozások milyen hatással vannak az ország fizetési mérlegére.
A legigényesebb árfolyamindexek ennek kimutatására az egyes árfolyamváltozásokat az egyes valuták árának 1 százalékos változása által az ország kereskedelmi mérlegére gyakorolt hatás nagyságával súlyozzák. Elfogadva azt a definíciót, hogy az árfolyamváltozás a hazai valuta — külföldi valutában kifejezett — árának a változása, a konvertibilis valutával rendelkező országokban a kereskedelmi mérlegre ez a változás ugyanolyan hatással van, mint a tényleges árváltozás. Az árfolyamváltozás ugyanis —— közvetlen hatását tekintve leértékelés esetén -—
azt jelenti, hogy a partnerország árujáért hazai devizában többet kell fizetni, vagy a fizetéshez szükséges partnerországbeli valutáért több hazai devizát kell adni a pénzpiacokon. (Az ex- portáru esetében pedig fordított a helyzet.)
Ahatás nagysága azonban nemcsak a két ország közötti kereskedelem mértékétől függ, hanem
—— a két ország egymáshoz mért versenyhelyzetétől harmadik piacokon, azaz mindkét ország export és import termékstruktúrájától azokon a piacokon mérve, ahol mindkét ország jelen van;
— a kereslet és a kínálat árrugalmasságától az érintett export— és importtermékek körében;
— az árfolyamváltozások által indukált árváltozásoktól.
Ajelenleg számitott árfolyamindexek közül a kitűzött célt az ún. MERM súlyozású in- dexek közelítik meg legjobban.2
Ha szerényebb célokat tűzünk magunk elé, akkor egyszerűbb súlyrendszel'ekkel is szá- míthatunk árfolyamindexeket. így az export súlyozású árfolyamindexben az árfolyamválto- zásokat a partnerországoknak az ország összes exportjából való részarányával súlyozzuk, az import súlyozású árfolyamindexeknél pedig az ország importjának szállító országok sze—
rinti megoszlása adja a súlyrendszert.
Az export súlyozású árfolyamindex felhasználásával információt szerezhetünk arról, hogy az előző évhez képest milyen átlagos devizaár-változás mellett sikerült értékesíteni ter- mékeinket a külpiacon. Az import súlyozású árfolyamindex segitségével pedig meg tudjuk állapítani, hogy importkiadásainkat milyen mértékben érintette a devizaárak változása.
Bármelyik kérdésre keressük a választ, abból az alapösszefüggésből kell kiindulni, hogy a külkereskedelem forintban számba vett értékadatai két komponensből tevődnek össze:
különböző devizákban kifejezett értékösszegekből és ezen devizák forintárfolyamából. Ennek megfelelően a külkereskedelmi árindex is két tényezőre bontható: az egyes devizákban mért árak átlagos változását mérő indexszámra (devizaárindexre) és az árfolyamindexre.
Az előzőkben megfogalmazott célok mindegyike külkereskedelmünk piacainak áralaku—
lásáról, és az ehhez kapcsolódó árfolyamhatásokról igényel információkat. A következőkben, az egyszerűtől az általános felé haladva, nézzük meg, hogy milyen súlyrendszert kell használ- nunk az árfolyamindex számításánál: az export, illetve az import devizamegoszlását vagy a forgalom országok szerinti szerkezetét. E kérdésnek azért van jelentősége, mert e két megosz- lási struktúra jelentősen eltér egymástól, mivel -— mint az előzőkben láttuk — a dollárban lebo- nyolított külkereskedelmünknek csak töredéke esik az Egyesült Államok piacaira. (Az egy- szerűség kedvéért a következő levezetés során tételezzük fel, hogy csak egy termékkel keres- kedünk.)
? A MERM a Multilateral Exchange Rate Model (többoldalú árfolyammodell) rövidítése, melyet a Nemzetközi Va—
lutaalap kutatói fejlesztettek ki , 21 ország (Ausztrália, Ausztria , Belgium, Kanada , Dánia, Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszorszá , Japán, Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság, Egyesült Allamok, Kina, Finnország, Hongkong, rország, Spanyolország, Jugoszlávia) és két másik országcsoport (a főbb olajexportáló országok és a világ többi országa) kereskedelmének általános egyensúlyi modelljeként. A modell fókuszában azok a hatások állnak , melyeket az árfolyamváltozasok váltanak ki a kereskedelmi folyamatokban, ezen belül négy arufőcsoportra és az ún. nem kereskedelmi termékekre.
DEVIZAÁRFOLYAMOK
10 l 3 A) A országgal kereskedünk A ország devizájában. A forintárindex (Ip) a devizában mért árváltozást és az árfolyamváltozást együttesen tükrözi:
: le 'Ipái /1/
ahol :
pD1 — a termék ára az illető ország devizájában,
a'1 — az illető ország devizájának forintárfolyama (például forint/dollár), I,,á — az árfolyamindex,
I,,D — a devizaárindex.
Az első tényező az ország piacának ártendenciájáról ad információt, a második tényező az árfolyam—politikáról.
B) A országgal kereskedünk többféle devizában:
n a
411 ' Pnu ' án
..
I:: 411'Pnn'á11"*'-—-"'F(In1'PDr-1'án1 :í:
,, 411 ' PDio ' áud' - - - "kill-1 'PDno ' áno "
(In ' Pmo ' ám
/2/
3.
ahol:
i — az egyes devizafajtákban kötött ügyletek (ezen belül az l index az A ország devizájában kötött ügyletet jelöli. i :1 . . . n);
pm — az egyes devizákban (USD, DEM, ATS stb.) kifejezett árak;
á, — az egyes devizák forintárfolyama (forint/dollár, Ft/DEM, Ft/ATS stb.);
gu - pm - án — az egyes devizákban lebonyolított tárgyévi forgalom értéke.
Valójában, mivel egy országról van szó, az árak először az adott ország devizájában jelennek meg, majd azt a kötéskor átszámitják arra a devizára, melyben az ügyletet kötötték.
Az átszámítás a következő képlet alapján történik:
Pm :Pm/Öz /3/
ahol :
b, — az A ország devizájának árfolyama a különböző devizákhoz képest (ha a kiválasztott ország az USA, akkor USD/DEM, USD/ATS stb.),
pm —— az A ország devizájában kifejezett ár.
Tehát a [2/ képlet a következőképpen is felírható:
" l
2 941 ' Pan ' ' áll
ia] bu
— __M_____ /4/
(In ' Pom ' *— ' ám
f:] bio
Ip
Ha az egyes devizák forintárfolyamainak arányai megfelelnek a pénzpiaci keresztárfolya—
moknak, akkor az ái/ bi hányados minden esetben egyenlő ti,-gyel, azaz A ország devizájának forintárfolyamával. Ez a feltétel a Magyar Nemzeti Bank árfolyamjegyzéseínél fennáll. Ezzel a helyettesítéssel az /1/ képlethez jutunk:
"
Zen ' 17011 ' du
1 _i:l
p— ,, /5/
2411 ' Pom ' ám lsl
l 0 14 DR. PUKLI PÉTER
n
és mivel egy termékről van szó: Égi : ;;
lzl
Ixűr'Pnn'áu: 0'11
,, Gi'PDm'áio pl "
Szem előtt tartva az alapvető célt, azt ugyanis, hogy az árfolyamindexet azért számoljuk ki, hogy a forintárindexen belül elkülönítsük a devizaár-változás hatását, a B) pontnak az A) pontra való visszavezethetősége azt bizonyítja, hogy az árfolyamindexnek —- egy ország esetében — az illető ország devizájának forintárfolyam-Változását kell tükröznie akkor is, ha az ügyleteket különböző devizákban bonyolítják. Ellenkező esetben, mint az a /2/ képletből látható, a devizaárindex különböző devizákban kifejezett árak változását tükrözi, ésrigy mint azt a [3/ jól érzékelteti, az árváltozáson felül a partnerország és az ügylet devizája közötti ár—
folyam ( bi) változását is tartalmazza, torzítva ezzel a valós piaci ármozgásokat.
C) Több országgal kereskedünk, többféle devizában, de mindegyik országgal a saját
devizájában. Az árindex formailag a /2/ képlettel írható fel. De a /3/ és a /4/ képlet ben leírt
egyszerűsítések már nem végezhetők el. Egyrészt azért nem, mert ez esetben nem egy, hanem több belföldi piac áll az egyes devizák mögött, ebből adódóan nincs támpontunk arra, hogy melyik ország devizája legyen az, amelyben az összes árat kifejezzük (és természetesen a de- vizaárindex is erre vonatkozna), másrészt azért, mert ezek a lépések azt a feltételezést tartal- maznak, hogy a termék ára minden országban azonos, vagyis a mindenkori nominális ár- arányok azonosak a mindenkori devizaárfolyamokkal. Ez a feltételezés nem jogos.
A fentieket figyelembe véve olyan árfolyamindexet kell számítani, amellyel elosztva a fo- rintárindexet olyan devizaárindexet kapunk, amely az egyes országok piacainak ártendenciáit együttesen tükrözi, mégpedig olyan összetételben, ahogy a forgalom megoszlik.
A tárgyidőszak forgalmával súlyozva ez az árfolyamindex ( [pá ) az alábbi képlettel írható fel:
izl
IM:?Hl—A'ÚH /6/
2 411 ' Pan ' án rn—
j—"—'1 ait)
ahol j : l . . . m az egyes országokat jelzi (a címnek megfelelően ebben az esetben megegyezik az izl . . . n devizákkal).
Az árfolyamindexszel elosztva a forintárindexet, a devizaárindex (II, 1) ) képlete:
m m
[411 "PDA 'án 2911 ' Poli ' án
I,, : I": 121 : jzl /7/
_1411 ' PDJo ' ám 2411 ' 17011 ' ám
m:] jsl
ebből az egyszerűsítést elvégezve :
m
2 (111 ' PD11 ' ájo
[P D :: film.—Y—_____ / 8/
"!
van ' Pmo ' ám
ja!
DEVIZAÁRFOLYAMOK
] 0 l 5 átlagformában :
m
25111 ' PD]: ' ágo :l
Ipnzj
24 'Mi -áj ill"i
jzl 11 .ll 0 ppm
Az árindex ,,szépséghibája", hogy a tárgyévi forgalom bázisidőszaki árfolyamon mért összetételével súlyoz. Ezt úgy lehetne elkerülni, hogy az árfolyamindexet a bázisidőszak devi- zaárain mért tárgyévi forgalommal súlyoznánk. Az alapadatok e fiktív súlyrendszer egyszerű előállítását nem teszik lehetővé.
D) Több országgal kereskedünk, de egy-egy országgal is többféle devizában. A B) és a C) pont kombinációjáról van szó. Az árindex képlete a következő:
m II
2 (lm ' Pom ' ám
_ izt izl
I,,_ -——m n- — —-— /10/
2 %n ' szo ' állo jzl irl
ahol:
j — az egyes országok (jzl ... m), i— az egyes devizák (izl . . . n).
A B) pontban bebizonyosodott, hogy a devizaárindex akkor valós, ha egy országon be—
lül az illető ország devizájában mért árak változását tükrözi. Ezt figyelembe véve a képlet egyszerűsíthető :
m
2 411 ' PDJi ' án
I,:J:l _ .. nm /11/
2411 ' PDJo ' ám
;:1
A súlyként használt 47'1 . pw1 - á,1 adatok az egyes országokkal lebonyolított tárgyévi
forgalom adatai, függetlenül attól, hogy a forgalom milyen devizában bonyolódott le. Mint azt a C) pontban láttuk, a megfelelő devizaárindexet akkor kapjuk meg, ha az árfolyamindex súlyozása is ilyen. Ennek megfelelően az árfolyamindexet helyesen úgy kell számítanunk, hogy az egyes devizák forintárfolyamának változásait tükröző egyedi indexeket nem az illető devi—zában lebonyolított forgalommal, hanem annak az országnak a forgalmával súlyozzuk, amelynek az a hivatalos devizája.3
A devizaárindex helyességének lényeges feltétele az is, hogy az ármegfigyelésbe bevont reprezentánsok között a forgalommal arányosan szerepeljenek az egyes országok termékei, és az átlagárindex kiszámítása már ezen a szinten is az országösszetétellel súlyozottan kerüljön kiszámításra.
Általánosan megfogalmazva az előző levezetés eredményét: a valós ármozgást minden ország saját valutájában mért árváltozása fejezi ki. Ha nem ezt fogadnánk el, akkor a devi—
zaármozgásokba inputálnánk egy véletlenszerű elemet (történetesen azt, hogy az adott évben éppen milyen devizaszerkezetben vásárolunk).
3 Az általános szabály a gyakorlati alkalmazás során lazítható az azonos ártendenciákat mutató piacok összevonásával egy vezető deviza után. Ha a klín'ng és a szocialista szabad devizás forgalom nemsorolható be egyik főpiachoz sem, akkor ki kell hagyni a súlyrendszerből.
10 16 DR. PUKLI PÉTER A fő cél a korrekt devizaárindex meghatározása. Arról kell információt szerezni, hogy ahol eladunk, milyen belföldi árakkal kell versenyeznünk (ha gyenge a belföldi piac, akkor a nagy exportőrök árai — árváltozásai — lehetnek a mérvadóak), vagy ahonnan vásárolunk, ott hogyan alakultak az árak. Ha különböző piacokon adunk el, illetve vásárolunk, akkor ezen piacok árváltozásait átlagolnunk kell, de a súlystruktúrában nem a deviza, hanem a piac a döntő, az, hogy a forinthoz képest leértékelődő vagy felértékelődő piacokon helyezzük el exportunkat, illetve szerezzük be importunkat. Erről csakis az illető ország (vagy a fő expor- tőr) devizájában mért árváltozás és az ehhez kapcsolódó árfolyamváltozás ad helyes infor- mációt. (Ez egyben azt is bizonyítja, hogy szükség van ilyen súlyozású átlagárfolyam—
indexre, ugyanis az egységes dollárárindex vagy a valutakosár [ECU] alapján számított ár- index, legalábbis számunkra, nem ad helyes információt.)
Az előzőkben ismertetett levezetés a következő gondolatsorral is alátámasztható. Egy adott évben az exportbevételek különböző devizákban (dollár, márka, schilling stb.) megtes- tesülő összegekből tevődnek össze, amelyek az adott évi árfolyamon kerülnek átszámításra forintra. Van-e értelme annak a feltevésnek, hogy ezek az összegek az előző évi árfolyamon mekkora forintbevételt eredményeztek volna? (Lényegében ezt fejezi ki a deviza—összetétellel súlyozott átlagárfolyam-index.) Nincs. Ugyanis minden devizaárfolyamhoz egy annak meg—
felelő devizaár tartozik. Ha ez a devizaár nem az adott piac ármozgásait közvetítő devizaár, akkor az esetek többségében az árfolyamváltozás ellenkező irányú devizaármozgással jár együtt (kisebb—nagyobb mértékben semlegesítve egymást). Ez feltevésünk lényegét érinti, azaz az előző évi árfolyamon nem a kiszámított forintbevételt eredményezte volna, mert az előző évi árfolyamhoz egy más devizaár kapcsolódott volna, és annak a forintbevételre többé- kevésbé ugyanolyan, de ellenkező előjelű hatása lett volna.
A KÚLKERESKEDELMI ÁRUFORGALOM ÁTLAGOS ÁRFOLYAMINDEXEI Az árfolyamindex-számítás módszertani kérdéseivel foglalkozó kitérő után most már kísérletet tehetünk arra, hogy kimutassuk a különböző devizák árfolyamváltozásainak együt- tes hatását a nem rubelelszámolású külkereskedelmi áruforgalom árszinvonalára. A számí- tásokhoz -— az előzőknek megfelelően — az exportnak és az importnak cél-, illetve szállító országok szerinti megoszlása adja a súlyrendszert, a következő egyszerűsítések és módosítá—
sok figyelembevételével :
— nem szerepelnek benne azok az országok, melyek forgalmának aránya nem éri el az 1 szá- zalékot;
— a szocialista országokkal tőkés devizákban lebonyolított forgalom — tekintettel arra, hogy az ármozgásokat nem piaci hatások is befolyásolják, és igy általában nem esnek egybe annak az országnak belső piaci ármozgásával, melynek devizájában az ügyletek köttetnek — ugyancsak ki—
maradt a súlyrendszerből;
— néhány ország piacain azonos ártendenciák érvényesülnek, és devizaárfolyamaik is ál- talában együtt mozognak, ilyen esetekben mód volt bizonyos összevonásokra.
Mindezek figyelembevételével az alkalmazott súlyrendszer (lásd 3. táblában) a teljes nem rubelelszámolású külkereskedelmi forgalom 79 százalékát fedi le.
Konvertibilis külkereskedelmi forgalmunk országszerkezete (piacszerkezete) meglehető—
sen stabil, és nincs lényeges különbség az export és az import megoszlása között. Ebből adó—
dóan a kivitelre, illetve a behozatalra számított árfolyamindex nem térel lényegesen egymás—
tól: a vizsgált időszakban a legnagyobb különbség a két index között nem haladta meg az egy százalékpontot. (Lásd a 4. táblát.)
A külkereskedelmi forgalom országok szerinti megoszlásából látható, hogy az árfolyam- index változásában két deviza — az USA—dollár és a nyugatnémet márka — meghatározó szere—
pet tölt be. Kis egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a fenti indexsorban két tényező tükrö-
DEVIZAÁRFOLYAMOK
10 1 7 ződik: a dollár és a márka egymáshoz mért árfolyamváltozása és a Magyar Nemzeti Bank általános árfolyam-változtatásai.
3. tábla
Az árfolyamindex súlyrendszere a forgalom országok szerinti
_ megoszlása alapján
Behozatal Kivitel
Ország az 1981. ] az 1988. az 1981. l az 1988.
évben (százalék)
Egyesült Államok* ... 13,1 16,2 14,8 14,2
Német Szövetségi
Köztársaság" ... 23,0 24,4 27,3 26,4
Ausztria ... 11,l 1 129 7,8 9,8
Svájc ... 4,7 4,5 2,4 3,1
Egyesült Királyság ... 4,5 3,2 l,9 3.1
Franciaország ... 4,9 3,6 3,0 3,4
Olaszország ... 5,9 5,6 6,l 7,3
Hollandia*** ... 5,1 5,8 2,7 3,4
Svédország**** ... 3,9 3,8 2,6 3,2
Japán ... 2,8 2,5 0,4 1,7
Együtt 84,0 82,4 69,0 75,5
* Tartalmazza az Európán kívüli fejlett tőkés országok és a behozatalban a fejlődő országok teljes forgalmát, a kivitelben az utóbbinak csak a felét.
** Tartalmazza a fejlődő országokba irányuló kiviteli forgalom felét.
*** Belgium és Luxemburg forgalmával növelve.
"** Dánia és Norvégia adataival együtt.
4. tábla
A külkereskedelmiforgalommal súlyozott árfolyamindex alakulása
i Import súlyo— Export súlyo-
1 zású zású
Év ;_M —__1 _,—_
; index (1980. év: 100)
t :?
1981 ... i 91 ; 90
1982 ... ; 88 1 89 1933 ... 1 97 ; 97 1984 ... E 100 ; 100
1985 ... ! 102 ; 102
1986 ... ! 116 1 117 1987 ... * 136 * 136 1988 ... 1 150 1 149
A Magyar Nemzeti Bank nem publikál átlagos árfolyamindexet, így arra nincs lehető- ségünk, hogy Összevessük a kereskedelmi forgalom országonkénti megoszlásával súlyozott árfolyamindexeket a Bank által a kiigazításokhoz használt valutakosár alapján számított indexekkel. Ezt helyettesítendő, az általános árfolyam-változtatásokat mutató grafikonnal hasonlítottuk össze árfolyamindexünket. Figyelembe véve, hogy az árfolyam-kiigazításokkor az átlagos árfolyamot nem kívánják változtatni, tehát az egyes devizák árfolyam-Változtatá- saínak együttesen az adott súlyrendszer mellett az átlagindexet nem változtathatják, joggal feltételezhetjük, hogy a gmükon két görbéje közötti eltérés a két különböző Súlyrendszer közötti eltéré—n mutatja.
5
1018 DR. PUKLI PÉTER A konvertibilis devizák forimárfalyamának átlagos változása
(Index: 1980. év: 100)
Százalék
7 50 .
!" _
ma "X
'1—._ !! for/nr á/Ia/ánas la'-, Wery! ű/ér/efke/ése ! .' I
730
————— áfa/yamxm/ex r
72Ú
770; E ".
i !
t _;
7001 . ""
X x'"
. x_s '*',
,
(
7950' 7937 T 7.982 7953 ' 7954 ' 7955 ' 7985 ' 7987 ' 7935
A grafikon alapján az az alapvető következtetés vonható le, hogy a két súlyrendszer kö—
zött különösen az l980—as évek közepéig jelentős volt az eltérés. Ez pedig azt jelenti, hogy az exportőrök és az importőrök - a forgalmunkban legjelentősebb két deviza (U SD, DEM) erő- teljes ellentétes irányú mozgása miatt —- a hazai árfolyampolitikai döntésektől eltérő nagyságú (esetenként irányú) árfolyamhatásokat érzékeltek.
AZ ÁRPOLYAMINDEXEK És A DEYIZAÁRINDEXEK PONTOSSÁGI KORLATAI
Az árfolyamindexek és ebből következően a devizaárindexek pontossága is a választott súlyrendszer pontosságától függ, ugyanis az átlagolandó értékeket — az egyes árfolyamok változását —- napi jegyzés alapján viszonylag nagy pontossággal lehet regisztrálni. A pontosság kritériuma — a külkereskedelemben —- úgy határozható meg, hogy az árfolyamindexszel köz- vetve kiszámított devizaárindex mennyire tükrözi helyesen az egyes piacokon bekövetkezett, valós, árfolyamhatásoktól mentes ármozgásokat; a forgalmat mennyire tudjuk a súlyrendszer segítségével olyan csoportokra bontani, hogy az ármozgásokat csoportonként egy—egy deviza helyesen közvetítse.
A nem rubelelszámolású magyar külkereskedelmi forgalomban a fenti kritérium mara- déktalan érvényesítését az alábbi problémák nehezítik. Néhány nagyforgalmú anyag, mező—
gazdasági cíkk esetében nem a beszerzési vagy az eladási piac árszínvonala a külkereskedelmi ügylet árának meghatározó tényezője, hanem a ,,világpiaci" árra ható egyéb tényezők, mint például az OPEC által meghirdetett olajár, a Nemzetközi Kávészervezet és más piacvédő szervezetek által meghatározott minimális ár és általában a tőzsdei cikkek áralakulására ható keresleti—kínálati tényezők. Különösen igaz ez a szocialista országokba főként dollárért el- adott vagy onnan dollárért beszerzett ,,kemény" cikkek esetében, ahol a devizaár kialakítá- sának további összetevője az, hogy milyen ,,kemény" árut kínál a szocialista partner a cseré- ben, ugyancsak konvertibilis devizáért. Mérlegelendő kérdés, hogy a forgalmat származási, rendeltetési vagy eladó, vásárló országok szerint megkülönböztetve vegyük-e figyelembe.
Az export esetében tapasztalatok szerint a közvetítőkön keresztül lebonyolított forgalomban is végső soron a rendeltetési ország árszínvonala a meghatározó. Az általunk importált ter- mékek deviza—árszínvonalára viszont az eladó ország belső és cxportárainak alakulása hat, mert ezek azok a tényezők, amelyeket az eladó az ár kialakításánál figyelembe vesz. Külke- reskedelmi forgalmunkban csak Ausztria és Svájc közvetítő kereskedelme tekinthető jelen- tősebbnek.
DEVIZAÁRFOLYAMOK
l 01 9 A forgalom országszerkezetének és devizaszerkezetének hosszabb távú összevetése alap—
ján megállapítható, hogy a két megoszlás közötti eltérés döntően a szocialista országok—
kal (elsősorban dollárban) folytatott kereskedelemből adódik. A kérdés az, hogy ezt a forgalmat hogyan vegyük figyelembe az árfolyamindex súlyrendszerének összeállításánál.
Ugyanis a szocialista országokkal lebonyolított nem rubelelszámolású forgalomban a világ—
piaci árszinvonal változásától eltérő hatások is érvényesülnek.
A felsorolt problémák arra hívják fel a figyelmet, hogy az árfolyamindexek és a deviza- árindexek kiszámított értékei csak a Változások durva mérését biztosítják, inkább csak az ár- tendencíák jelzésére, nagyságának megítélésére alkalmasak.
IRODALOM
Kun János: A valutakosárról. Külgazdaság. 1986. évi 4. sz. 27—41. old.
Maciejewskl, E. B.: ,,Real" effective exchange rate indices: A re-exarnínation of the major conceptualand methodo- logical issues. IMF Staű'Paperr. 1983. évi 3. sz. 491—541. old.
Rhomberg, R.: Indices of effective exchange rates. IMF StafPapers. 1976. évi 1. sz. 88—112. old.
TÁRGYSZÓ: Deviza. Valutaárt'olyam.
PESIOME
Bamombre Kypcbr nrparor Beebma BaHCHYlO pont, B cncreme cnmeü Harmonanbnoü aronomm c anoner xoasiücraoM KaK neorbemneMbre cpencrna namepennn 3KOHOMPI'iCCKI/IX npoueccoe. OT- crona cnenyer, xro naőmonenne Banrornbrx xypcon n uaMepenne nx HHHaMl/IKl/I cranonxrcn Bee őo- nee Bamnoü 3anaueü akonowrmecxoü cramcmxn.
ABTOp npmaorun HOJIy'ieHHbIe no cux nop p63yHbTaTbI oprannsonannoü nenaBno cramcrincn Bamornsix KprOB, ocranaanunartcn raxxce Ha neckonmcnx Merorionormecxrrx npoőnemax, KOTOpre yxasueaior Ha npenenbr cramcrn'iecrcoro Haőmonemm.
IIocne npenocrannenna rcparrcoro oő3opa mmeuennü KprOB paannunmx KonBepraöenanx Bamor B (bopnnrax, anrop COCpeIIOTO'lHBaeT mamam—te Ha BOI'IpOCC rrsMepennn oőruero namenennx xypcoe arux Bamor. B coorsercrsnn c arnM B merononorn'iecxoü riacrn ceoeü crarbn aBTop zann- Maercn cncremoü BCCOB mmexca cosmecrnoro adxbexra Homnanbnmx naMeneHnü BaHIOTHbIX Kyp- cos. Aarop nyreM Teopem'iecxoro musorra crpemmcri norcaaarb, '-ITO 111151 ouenxn Bueumeropro- Ble npoueccoa mmeuenm OTIIeHbeIX BaJUOTHbIX KprOB nyman B3BCIHHBaTb ne Bamoran pac- npenenenneM oőopora, a ero crpykrypoü no crpaHaM.
Aarop aanepmaer csoro CTaTBIO IIOKa3OM HBHKCHHH B3BCIII€HHOFO crpyx-rypoü no CTpaHaM nnaeicca BaJIIOTHle xypcoa B nepnon c 1980 no 1988 ron n Hanomennem rrpenenos Tounocru nony- liemioro mmexcnoro pma.
SUMMARY
Exchange rates fulül an important role in the system of relationships between national and foreign economies, as indispensable means for measuring economic processes. Conseguently, monitoring and measuring their changes is a field of economic statistics gaining increasing im- portance.
The study shows the results of the recently developed exchange rates* statistics and points out some methodological problems which delineate the limits of statistical surveys.
Having shown the alterations in the exchange rates of hard currencies to Forint, the author focuses on the guestion of measurement of the simultaneous changes of currencies. Thus the methodological part of the study deals with the weighing system of the index of nominal effective exchange rates. By means of a theoretical deduction the author wants to prove that for evaluating the processes of foreign trade the alterations in individual exchange rates should be weighted with the structure by countries and not with the structure of trade by currencies.
Finally, the study shows the development of the index of exchange rates weighted by country structures between 1980 and 1988 and discusses the goodness of fit of the index series derived.
Si!
