Dr. Molnár István – Szabóné dr. Medgyesi Éva: Az állami gazdaságok Magyarországon

(1)

SZEMLE

1 039

,,Szocialista gazdaságban a ,zenemű' a nép—

gazdasági terv. a karmester szerepét a gaz- daságpolitika tölti be." (162. old.) Áttekintő leírását adja a különböző makroszintű ösz- szefoglaló mutatóknak (például: GDP, nem—

zeti jövedelem, árszintemelkedés, reálnöve- kedés stb.).

Felteszi a kérdést: lehet-e gazdálkodni tár—

sadalmi szinten? A válasz: igen. Egyebek mellett például ,.Olyan feltételeket kell te- remteni, hogy a munkaerő, a termelés bő—

vítéséhez szükséges pénzeszközök eljussanak oda, ahol nagyobb hozammal hasznosítha—

tók". (178—179. old.) ,,A gazdaságot .. .csak- úgy, mint a családi háztartást, a vállalati gazdálkodást mégis vezényelni kell, nem- egyszer megérzés alapján is. A gazdaságpo- litika mindezért nemcsak egyszerűen mester- ség vagy tudomány, hanem művészet is."

(183. old.)

A szerző közérthetően bizonyítja, hogy nincs kizárólag kereslet- vagy kínálatszabá- lyozó gazdaságpolitika, vagy csak fiskális és monetáris (gazdaság)politika, a valóságban ezek a gazdaságpolitikai irányzatok összefo—

nódnak, átfedik egymást, és az adott hely—

zetnek megfelelően hol az egyikre, hol a másikra kell a hangsúlyt helyezni. Foglalko- zik a gazdaságpolitika sajátos eszközével, az inflációval is, amely nemcsak hogy ellen- őrizhetetlenül újraosztja a jövedelmeket és dezorganizálja a gazdaságot, hanem ... .. a teljesítmények visszatartására is csábít". (190.

old.)

Részletesebben (: következőket írja:

..Az infláción a belföldi árszint — alapvető—

en a fogyasztói árszint — általános és tartós növekedését értjük. Az infláció társadalmi szempontból is káros jelenség; a teljesítmé- nyektől nem függő módon átrendezi a jö- vedelmi viszonyokat, kiszolgáltatottá teszi a társadalom azon rétegeit, amelyek nem tud- ják az árszintemelkedés hatását továbbhárí- tani. Gazdaságilag is káros. mert bizonyta—

lanná teszi a gazdasági számításokat; ki- számíthatatlanná teszi a kockázat és a vár- ható eredmények reális nagyságát. Csökkenti a megtakarításokat. ugyanakkor élénkíti a beruházási kedvet. A legfőbb probléma a—

zonban, hogy az infláció önmagát gerjesztő folyamat." (202. old.)

Végezetül a szerző a gazdaság alkalmaz—

kodóképességének fokozását kéri számon a gazdaságpolitikától. Mint mondja: nemcsak a természetben, hanem a gazdaságban is .,. .. az alkalmazkodni tudás a fennmaradás feltétele". (211. old.)

Befejezésül ismételten

szerző elérte célját, könyvének elolvasása után ,,... könnyebben eligazodunk a min- dennapi élet útvesztőiben".

Dr. Nyilas András hangsúlyozom: a

DR. MOLNÁR lSTVÁN ——

SZABONÉ DR. MEDGYESI ÉVA:

AZ ÁLLAM! GAZDASÁGOK, MAGYARORSZÁGON Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1987. 417. old.

Az állami gazdaságok (: magyar mező- gazdaság egyik pólusát jelentik. fejlődésé—

ben progresszív szerepet játszottak és jót- szanak ma is.

A jelen periódusban mintegy 132000 főt foglalkoztató. az ország mezőgazdasági te—

rületének 15 százalékát művelő. a mezőgaz- dasági bruttó termelés 16 százalékát adó szektor krónikáját dolgozták fel a szerzők.

Az állami gazdaságok tevékenységét a ré- szükre koronként módosuló feladatok tükré- ben vizsgáljók és értékelik. A fejlődés leg- fontosabb állomásainak, a gazdálkodásban minőségi változást hozó csomópontoknak a kiemelésével periodizálják a mezőgazdaság állami szektorát képviselő termelőegységek működésének. irányításának egész menetét.

Tárgyszerűen mutatják be a másik szektor- ral. a termelőszövetkezetekkel való kapcso—

latok alakulását.

A könyv történeti jellegű hézagpótló gaz—

dasági elemző munka, amely a felhasznált forrásanyag szempontjából talán az utolsó pillanatban készült el. A szerzők gazdag dokumentum— és számanyagháttér tudomá—

nyos igényű feldolgozásával objektív köze—

lítésre és összegzésre törekedtek, mai gaz—

daságpolitikai szemlélettel mérlegelték a gazdaságok fejlődését.

Mi a mű mondanivalója, miben áll a kró- nika?

Az állami gazdaságok történetének leírá—

sát nem a megalakulásuk éveitől indítják a szerzők. hanem követik a történeti előz- ményeket, amelyeknek egyik vonulatát a felszabadulás előtti hazai állami birtokok.

közöttük is elsősorban a ménesbirtok és (:

koronauradalom jelentette. Az állami birtokok feladatai között nagy hangsúlyt kapott a kísérletezés. a vetőmagtermelés, a példa- mutatás és bizonyos közérdekű tevékenysé- gek ellátása. Szerény jövedelmezőségük is alapvetően különleges feladataikkal, illetve más nagybirtokokhoz képest fejlettebb szo—

ciális rendszerük költségigényeivel magya—

rázható.

A földreformot követően a nagyüzemi mezőgazdaság lényegében a megmaradt kincstári birtokokra szűkült le. Az új állami birtokok gazdaság- és termelésszervezési gyakorlata, vezetési, finanszírozási elvei az előzők tapasztalataira épültek.

Az állami gazdaságok a korábbi nagy- birtokokból megmaradt területeken, a ter- melőszövetkezeti szervezés során elhagyott földeken és néhány ménesbirtokból alakul- tak. Tömeges szervezésük lényegében 1949 végére lezárult. A gazdaságok feladatait az

(2)

1 040

első ötéves tervről szóló törvény a követke- zőképpen fogalmazta meg: ..A tervidőszak- ban jelentős gazdasági erővé kell fejlesz- teni az állami gazdaságokat, amelyek mint szocialista nagyüzemek, mint mintagazdasá—

gok és mint a mezőgazdaság tudományos művelésének gócai a jó gazdálkodás pél- dájául szolgálnak, tenyészállatokkal, neme- sített vetőmaggal segitik a dolgozó paraszt—

ságot s főként a termelőszövetkezeteket, és egyben hozzájárulnak a nem őstermelő la- kosság ellátására szükséges élelmiszerek biztosításához."

A szerzők rámutatnak arra, hogy a felté—

telek és az elvárások az indutás éveiben mennyire nem voltak összhangban. A köve—

telményekhez sem az anyagi—műszaki, sem a személyi feltételek nem álltak rendelke- zésre, de a megfelelő tudományos műszaki—

-elméleti háttér is hiányzott. Nehezítette a helyzetet a gazdaságok gyors területi növe—

kedése, amit elsődlegesen nem a gazdálko—

dás igényei mozgatták, de hátráltatta a kibontakozást (: gazdaságok és az irányító- szervek gyakori átszervezése is. A gazdálko—

dás központi előírásai sokasodtak, egyre inkább olyan tevékenységekre is kiterjedtek, amelyek helyi ismereteket. döntéseket igé—

nyeltek volna. A bürokrácia tokozódását jellemzi az a tény is, hogy 1953—tól az éves terv 140 oldalnyi terjedelemben több tíz- ezer tétel kiszámítását igényelte, de ez (!

számtenger sem a gazdaság vezetését, sem az irányítást érdemben nem szolgálta.

Az állami gazdaságok a javuló hozamok eilenére terveik szerint is évről évre vesztese-' gesek voltak, amiben az akkori árrendszer, az erőltetett iparosítás terhei meghatározó szerepet játszottak. (1955-ben a gazdasá—

goknak mindössze 2.7 százaléka ért el vál—

lalati nyereséget.) Ebben- az időszakban a naturális teljesítményadatok, az átlagos hozamok, az összes termelés, a beadási tervek teljesítése váltak fontossá, a jövedelmező- ség, a gazdálkodás átfogó értékelése hát- térben maradt, a ráfordítás, a gazdaságos—

ság nem volt mérce, a gazdaságok nem voltak érdekeltek a gazdálkodás eredmé-

nyességében.

A gazdálkodás szemléletváltozása a könyvben dokumentáltan nyomon követhető.

Az állami gazdaságok feladatairól szóló határozatok és állásfoglalások újbóli meg- togalmazásaiban az 1960—as évek első te- lében a termelés költségeinek a csökkenté- se, az eszközállomány jobb kihasználása, a jövedelmező gazdálkodás megjelent mint kiemelt követelmény. Az 1968. évi gazdasági mechanizmus előkészítésével az irányítás—

ban a közgazdasági kategóriák, gazdasági ösztönzők alkalmazása, az ellenőrző és elemző tevékenység került előtérbe. Bár a vállalati jellemzők fokozatosan erősödtek, a

SZEMLE

gazdaságok összességében mégsem voltak kellően ösztönözve a beruházásokkal, az energiahordozókkai, a vegyszerekkel való takarékosságra.

Egy 1978—ban készült elemzés megerősí—

tette az államigazdaságok szakosodásának, iparszerű termelésének kezdeményezését.

kiemeti a gazdaságok többségére jellemző eredményes gazdálkodást, az eszközhaté—

konyság javítását, a munka— és üzemszerve—

zés korszerűsítésére hívja fel a figyelmet.

Az állami gazdaságok tevékenységének 1983. évi értékelése kiemelte az egész me- zőgazdaság fejlődésében játszott húzóerő szerepet, és a korszerűség, a nemzetközi

élenjáró szint elérése a hozamokban, a

munkatermelékenységben, a költségekben és a jövedelmezőségben jelent meg célként.

A könyv részletesen vizsgálja az alapvető termelési tényezők (a munkaerő, a föld, az állóeszköz—állomány) volumenének és össze—

téteiének alakulását, a feladatokkal való konzisztenciáját

Foiyamatában láthatjuk azt a küzdelmes folyamatot, amely a mezőgazdaság és ezen belül az állami gazdaságok saját szakem—

berállományának a kialakításához, a fejlő—

dés követelményeinek megfelelő munkaerő megszilárdulásáhaz vezetett.

Napjainkban a felsőszintű vezetők 80—90 százaléka felsőfokú képesítéssel látja el tel- adatait, és közel 7000 egyetemet vagy tő—

iskolát végzett szakember dolgozik az álla—

mi gazdaságokban. A munkacsúcsok igé—

nyeihez az időszakos munkaerőtorrás súly- pontját korábban a katonák és diákok ad—

ták, jelen periódusban az ,,eredeti modell", a családtagok és a rugalmas vállalkozási formák kerülnek előtérbe.

Az állami gazdaságok földterületének a minősége az alakulás éveiben és még azt követően is elmaradt az egyéni gazdaságo—

kétól és a termelőszövetkezetekétől. E téren területi rendezések, cserék, egyes esetek- ben a művelési ág megváltoztatása, tataj—

javítások hoztak változást az 1960—as évek közepére.

A gazdaságok összes területe lényegében 1953-tól állandósult, az egyes gazdaságok területi mérete viszont a kezdetihez képest többszörösére nőtt a centratizáció következ- tében. A sokoldalú elemzések és viták ha—

tására csak az 1960—as évek közepére sike- rült lefékezni az összevonási kampányokat.

Az állami gazdaságok gyér és korszerűt—

len állóeszköz-állománnyal indultak. A be- ruházásokat viZSgálva a szerzők kiemelik, hogy az első ötéves terv során keveset kap- tak a gazdaságok, az 1950-es évek máso- dik telében maga az összeg évről évre csökkent, az ésszerű felhasználást pedig akadályozta az üzemi keretek kialakulat- lansága, a beruházási javak szűkös kínálata

(3)

SZEMLE

1041

és az elosztási rendszer is. Az állami ga'z- daságok két évtizeden keresztül ingyen kap—

ták a fejlesztési eszközöket, ami a mező- gazdaságot sújtó torz árrendszer hatását volt hivatott bizonyos mértékig kompenzálni.

A beruházásokat az építkezések túlsúlya jellemezte, amelyek viszont kellő tapaszta—

lat nélkül indultak. A beruházási rend nem ösztönzött gazdaságos, hatékony megoldá- sok keresésére. 1968-tól az ingyenességet be- ruházási ártámogatásos rendszer váltotta fel. A támogatás indokolt volt, az ipari és a mezőgazdasági termelés eltérő tisztajöve—

delem—tartalmát némileg ellensúlyozta. Az 1970-es évtized első felére a beruházások—

ban megjelent a fejlett tőkés országokból származó, korszerű technikát képviselő gé—

pesíte's. A mezőgazdaság technikai alapjai

— a biológiai alapokkal együtt — erőtelje- sen fejlődtek, a műszaki feltételek javultak, korszerű eszközök kerültek a gazdaságokba.

modern épületek, telepek létesültek.

Lassan egy évtizede azonban évről évre csökken a beruházások volumene, és a ren—

delkezésre álló összeg egyre nagyobb há- nyadban (1984—ben 44 százalék) a maga—

sabb jövedelmezőségi szintet képviselő alaptevékenységen kívüli termelést szolgálja.

A számok arról tanúskodnak, hogy a mező—

gazdasági tevékenység állóeszköz-állomá—

nyának pótlási. illetve bővítési folyamatos- sága elmaradt. az állóeszközök elöregedése egyre inkább érzékelhető, az erkölcsi avu—

lás. az új technika hiánya pedig a jövőre nézve igen nagy veszélyt jelent.

Fontosságának megfelelően figyelmet for—

dítanak a szerzők o termelési ráfordítások struktúrájára, megtérülésére, a ráfordítások és a hozamok árviszonyait pedig egyrészt a mezőgazdasági termékárak és az ipari eredetű termelőeszközárak indexének a pár—

huzamba állításával, másrészt egy kiemelt termény, a búza, valamint a mezőgazdasági termeléshez használt ipari eredetű anyagok árarányai alapján vizsgálják. A számadatok egyértelműen arra utalnak, hogy az 1960-es évek első felében a közgazdaságilag na- gyon is indokolt árintézkedések az agrár—

ollót összébb zárták, de az azóta eltelt évek során mindez visszarendeződött, és a szer—

zők szavaival fogalmazva ... a ráfordítá- sok és a hozamok árviszonya jelenleg majd—

ne?) ugyanolyan mint 1960-ban volt". (110.

o .

A ráfordításokat és a hozamokat elemezve ugyanakkor ráirányítják a figyelmet a költségcsökkentő tényezők keresésére, a ráfordításokat jobban hasznosító fajtákra, a transzformációt javító technológiák alkal- mazására, a termelési tényezők arányosítá—

sára, a tárolási veszteségek csökkentésére.

az idejében és jó minőségben végzett mun—

kaműveletekre.

7 Statisztikai Szemle

Sokoldalú megközelítésben külön fejezet- ben tárgyalják a szerzők a termelés ered- ményeit, a mennyiségi és a minőségi fejlő- dés fő jellemzőit, trendjeit. Az elmúlt év—

tizedek során az állami gazdaságok terme—

lési szerkezete jelentős átalakuláson ment keresztül. A legfőbb arány, az alaptevé—

kenységnek a bruttó termelésből való része- sedése az 1960. évi 92 százalékról 1984—re 64 százalékra csökkent. Az alaptevékenysé- gen kívüli tevékenység -— amely nagyrészt a termékpálya vállalaton belüli meghosszab—

bitósával függ össze, élelmiszer-feldolgozást és -kereskedelmet, a mezőgazdasági terme- léshez szükséges termelőeszköz-gyártást, építkezést jelent -— a főágazatok közül a legnagyobbá vált, 1984-ben a termelésen belül 36 százalékos arányt képviselt. Rend—

kívül tanulságos az a folyamat, melynek során polgárjogot nyert és bővült a gazda- ságokban a vertikális tevékenység. ,,Csele- kedni és tanulni — sohasem volt idegen az állami gazdaságoktól. Az új leckét is jól, a gazdaságok vállalati fejlődésének meggyor- sításával és a mezőgazdasági termelés korábbinál élénkebb ütemű fejlesztésével oldják meg." (200. old.)

A könyv részletes áttekintést nyújt az egyes főágazatok és ágazatok fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről, a továbblépés dilem- máiról.

A növénytermelésen belül a búza és a kukorica termelése — amely az állami gaz—

daságok szántóterületének a felét foglalja el — a hozamokat tekintve világszínvonalon folyik.

Az állattenyésztés fejlődése egyenlete- sebb és gyorsabb volt, mint a növényter- mesztésé. Az ágazatok közül kiugró sikert a baromfi, majd a sertés és mérsékeltebben a szarvasmarha ágazat mutatta. Az állami gazdaságok állattenyésztése nemzetközi mércével mérve is fejlettnek mondható. A jövő kérdése ezen a területen a lépéstartás.

A szerzők foglalkoznak az állami gazda—

ságok vállalati fejlődésének sajátosságai- val. Ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy ,.Hosszú ideig protekcionista közgazdasági környezetben (ár, hitel, költségvetési kap—

csolatok) működhettek. Vállalatiságuk ki—

bontakozását viszont sok minden hátrányo- san ís érintette. Ilyen a föl terület előny- telen tagoltsága, a központi feladatmeg—

szabás által korlátozott önállóság, (: szer—

vezet és belső érdekeltségi rendszer formái—

nak merevsége, a termelési. a vezetési mód—

szerek körükben folytatott kísérleteinek terhei, a többi szektor vállalatainál nagyobb mértékű szociális kötelezettségeik, az okta- tás, a szakemberképzés rájuk bízott többlet- munkája stb." (212. old.)

Vizsgálják a koncentráció és centralizáció érvényesülését és hatását, az ágazati kon—

(4)

1042

SZEMLE

centráció előtérbe kerülését. a szakosodást.

a vertikális termelési szerkezet kialakulását.

a koncentráció újabb formáinak a megjele- nését. Az állami gazdaságok kezdeménye- zők voltak az iparszerű termelési rendsze- rek. technológiai eljárások és gépek alkal- mazásában, a vállalatközi társulások, kom- binátak. egyesülések létrehozásában.

A gazdaságok közötti differenciálódási folyamatot elemezve a szerzők kiemelik és különválasztja'k (: gazdasági eredményt tar- tósan meghatározó tényezőket. valamint a vezetés, a szakemberek munkájával össze- függő tényezőket.

A zárófejezet talán összegzési céllal ké—

szült és ..Az állami gazdaságok jelentősé—

ge" címet kapta. Való igaz, hogy az állami gazdaságoknak árutermelő nagyüzemi jelle- gük mellett mindig is voltak különleges feladataik a mezőgazdaság fejlődési folya- matában. Ha róluk szólunk, külön említést érdemel az új iránti fogékonyság, az isme-

retek átadása. a munkaerő nevelése, (:

tudományos kutatás és a termelés szoros kapcsolata, a kisárutermelés integrálása.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy si- keres vállalkozás volt e könyv megírása. Az állami gazdaságok történetének feldolgózá—

sában külön kiemelhető az eiemzés méiy—

sége. a sokrétű megvilágítás. a teljességre törekvés, az újszerű feldolgozás. A függe- lékben megjelenő gazdag számanyag igen jó összeállítás, az objektiv vizsgálódás fon- tos tartozéka. A képi illusztráció önmagá- ban túlságosan idillisztikusnak mutatja a közel negyvenéves történetet. de mire eljut ehhez az olvasó, a képeket óhatatlanul be- leheiyezi abba a küzdelmes folyamatba.

amely az állami gazdaságok útját. fejlődé- sét jelenti.

D:. Kerékgyártó Györgyné,