A magyarok Istene és ős vallása

Leltári «zám I _ \ o J i

O — < • •

J 0 0 0 8 0 7 3 8 9

Előszó.

E mii a magyarok eredetét, vagy helyesebben azoknak

<s történetét tárgyalván, jogosan viselne ily czimet: A -magyarok ös története. Minthogy azonban eme régi böl- cseleti törvény szerirt: A potiori fit denominatio (a tár- gyak kiváló sajátságaiktól nyerik neveiket), az érintett czim nem felelne meg a mii tárgya kiváló sajátságai- nak. Ugyanis e miiben bebizonyítva falálandja az olvasó, hogy az ős- magyarok kiváló sajátságait az ég és föld teremtőjének megismerése kepezé, melynek alapján neve- zzék a teremlöt az ő égi atyjuknak, uroknak, s őt mint

ilyent imádták, tőle reméltek égi segélyt és e hitüket foly- ton meg is örzék, miként ezt a honfoglalás alkalmá al is &akoro t vallásos isteni tiszteletek igazolták. Ezek szerint e kiváló őskori sajátságaik nevei képezhetik e mii legméltóbb ezimét. Ezekben röviden megfejtem a mii czimének eredetét és jelentését.

Midőn évek előtt e mii megírásához fogtam, már nemcsak arról valék meggyőzödre, hogy a Béla király

névtelen jegyzője nyomán búvárló történetírók napjainkig téves irányban haladtak, hanem arról is, hogy a ma- gyarok er. dele csakis a nyelvünket alkotó ős, első és másod eredetű szók jelentései segélyével fejthető meg biztosan. Ily meggyőződés joly tán iráni meg a ma- gyarok ős történetet nyelvtörténeti alapon. E mű ter-

vezetét a következő kérdésekből állitám össze: Kiktől vagy mily teremtésektől eredtek a magyarok keleti ősei; mi volt eredeti nevük ; mily nyelvből eredt a magyar nyelv;

mire terjedt ki a magyarok keleti őseinek tudománya i mi vala e tan ősi neve; mi képezé az ős magyarok alapfoglalkozását; milyen vala családi, társadalmi és állami élete: milyen vala hitvallása ; kiktől kölcsönzék ezt; Ázsiának mily táján feküdt ősi hónuk; mi vala ennek eredeti neve s mily természeti sajátsággal birt e földrész; mily népfajok környezék őket s mily rokoni

viszony fűzé ezeket hozzájuk; minő vala azoknak alap- foglalkozása : mily rokoni viszonyban állottak e szom-

széd népfajok nyelvei az ős magvar nyelvhez; végre mily szellemi és testi sajátságokkal birtak a magyarok keleti elődei?

Minthogy a történetírók egyes népfajok történetét szin- ten ily kérdésekre adható feleletekből állítják össze, mi- nőkből e mű áll, tehát ez is jogosan volna nevezhető a magyarok történetének. Amennyiben pedig tárgyát csakis a magyar faj eredete vagyis ős története képezi s igy a ma-

gyarok történetének csak első része e mű, tehát szorosan ily czimre jogosult: A magyarok ős története. Ha mégis nem e czímet viseli művem, azt az előzőkben már megokoltam.

Kimutatván az előzőkben a történeti adatokat, melye- ken a magyar faj ős történetét megirhatám, hátra van annak rövid bebizonyítása : mily alapon jogosultak a nyelvünket alkotó első s másod eredetű szók a magya- rok eredete megfejthetésére ?

Ha alapigazságként elfogadható, hogy az ős ember fai is oly természeti törvény alapján eredtek, vagy mai néven — születtek, miként napjainkban az emberpárok fai; akkor az első emberpár életében is kellett oly kornak

lennie, melyben tőle az ö első és következő fiai — az emberfiák — eredtek. Azonban amint ezen ős, első em- berkorban eredett fiaknak ma is élnek teremtményei a mai emberfajok egyedeiben, aként kell élniök az embe- riség ős koráról tanúskodó csalhatatlan történeti ada- toknak is a mai emberfajok nyelveiben, s azoknak is aként kellelt ereditiök az ős emberi nyelvből, miként az ős embertől az ő fiainak, s ezektől a ma is élő ember- fiáknak. Miként eredt az ős emberpár nyelve magából

ezen emberpárból vagy röviden az emberből, e miiből már megérthetni, valamint azt is: mily alapon jogo- sullak az ős emberi nyelvet alkotó szókból származott első és másod eredetű magyar szók a magyar faj ere- dete és fejlődése korszakainak jelzésére is ?

Mivel nyelvtörténeti alapon tudósaink eddigelé nem kisérték meg a magyarok eredetét megvilágítani s igv e mű megírásában az áttörés nehézségeivel is megküzdeni kényszerültem, nem kecsegtetem magamat azon remény- nyel, hogy müvemben a magyar történelmi irodalom tel- jesen bevégzett s kifogásolhatlan alkotást nyert s meg-

elégszem azzal, hogy rámutattam benne az adatokra, melyek alapján a magyarok ős története az eddigieknél biztosabb sikerrel megírható.

Azon meggyőződésben, hogy a magyarok keleti ősei eddig ismeretlen múltjának halottaiból ; aló tlyetén föl- támasztása a mai és jövő nemzedék épülésére, okulására szolgáland; legyen szabad remélném, hogy e müvet a megdicsőített keleti őseire méltán büszke magyar nemzet a honfoglalás ezredik évfordulója ünnepének szerény ke emlékeiil kegyesen fogadandja.

S urán kán, 1895. márczius 19

SZAB ) MIHÁLY.

Old«

I. A tudomány neve az ős nyelvben 1 II. A nyelv- és tudományercdet törvényei — 1&

III. A nyelv és tudomány misége — — — — — 43 IV. A nyelv és tudomány teremtőjének ős nevei — 65

V. Az anyagteremtés és fentartás neve az ős nyelvben — 112 VI. A magyar név eredeti alakja és jelentése az ős nyelvben 152

VII. Az ős magyar hit ... . . . 195

A tudomány neve az ős nyelvben.

A történelem t a n ú s á g a szerint az ókori g ö r ö g tudósok már két évrezred előtt birtokában v a l á n a k oly t u d o m á n y n a k , melyről azt tárták, hogy általa az emberi ész a világon létező teremtett dolgoknak és ezek eredetének meg- ismerésére eljuthat. Ezen hitök alapján nevezék e titkos t u d o m á n y t ö r v é n y e i t : a dolgok végoka vagyis eredete tudományának, egy szóval csak tudománynak (latinul sapientia, scientia), m a g y a - rul l e g ú j a b b a n bölcseletnek.

Miért adák az ókori bölcselők eme idegen eredetű t u d o m á n y n a k kezdetben sophia, később philosophia nevet, e mű f o l y a m á n megfejtve

találandja az olvasó.

Minthogy a z o n b a n az ókori g ö r ö g tudósok e t u d o m á n y törvényei segélyével nem j u t h a t t a k el a dolgok eredete ismeretére, eme tapasztalat

i

korbeli népek tudósaiban eme t u d o m á n y iránt az érdeklődést. A legújabb korban pedig már csak két ága iránt tapasztalni némi érdeklő- dést s ezek az úgynevezett psychologia (lélek- tan) és logica (gondolkozástan, ismerettan). — Arra meg m a n a p s á g már nem is gondolnak tudósaink, hogy azok az emberi nyelvet alkotó szók s igy a nyelv eredetére s egyidejűleg a szók által megnevezett dolgok és tünemények eredete megismerésére, tudására, t u d o m á n y á r a

— szóval a mindentudásra is értékesíthetők, holott ama törvények közt eme tétel is szerepel:

„a szók az észnek megismerési eszközei (in- strumenta)" s ezzel kapcsolatosan azon tétel is olvasható, melyből m e g é r t h e t n i : miként szol- gálnak a szók oly eszközökül, melyek segélyé- vel az emberi ész az általuk megnevezett tár- g y a k a t megismerheti ?

Ama tény, hogy a tudósok folyton u j a b b nyelv- és ismeret-elméletre (Erkenntniss-Theorie) törekszenek, azt látszik igazolni, h o g y e czélra Aristoteles által összeszerkesztett megismerés- törvények nem válnak be ilyenekül.

A műit század végén a berlini tudós tár- s a s á g azon téves vélemény alapján, hogy a

filozofia törvényei az emberi nyelv eredete meg- fejtésére nem alkalmasak, fényes pályadijat tű- zött ki e kérdés megfejtője s z á m á r a . Nos, a kérdést Ilerder „ Von Ursprung der Sprache" czi-

mü pályamüvében — az akadémia, t a g j a i n a k véleménye szerint — s a j á t elmélete alapján — megoldottnak hivé, h a b á r n é h á n y évvel később ö n m a g a beismeré, h o g y nyelveredet-clmélete alapján az emberi nyelv nem jöhetett létre s annak alkotásához felsőbb értelmiség (!) közbe- jötte vagyis segítsége vala szükséges. Érdekes tudni, hogy e pályaműnek sajátképi neve ono- matapoesis vala, mely szó m a g y a r u l fiéocsinálást jelent. Hogy ezen nyelveredet-elmélet haszna- vehetősége felett Herder t u dós társai később napirendre tértek s a nyelv kérdése megfejthe- tésére u j a b b elméletet alkottak „összehasonlító nyelvelmélet" czirnen, ez azt igazolja, h o g y m á i g sem t a r t j á k a tudósok e kérdés megfejthetésére a filozofia törvényeit alkalmasoknak.

Ám ez csak e törvények értelmének téves felfogásából származik, mert mint alább kimu- tatandom, e törvények nemcsak a nyelv, de sőt a nyelvben szereplő nevek által jelölt t á r g y a k eredetének észszel való megismerhetésére is biztos, c s a l h a t l a n eszközök (instrumenta), mi-

1*

ként a filozófiában ez határozottan állíttatik alapigazságként. Hogy e törvények eredeti jelen- tését Kant sem ismeré, t a n ú s í t j a az ő „Erkennt- niss-Theorieu (ismeret-elmélet) czimü müve a mult század végéről, mely Herder pályamüvével csaknem egy időben jelent meg. Ám ama tény, hogy amint Kant ismeret-elmélete, u g y antro- pologiája is ma m á r túlhaladott álláspontnak tar- tatik a t u d o m á n y terén, szintén azt igazolja, hogy e kérdések megoldására sem találják a mai tudósok a filozofia törvényeit alkalmasok- nak, s ez okból törekszenek ma már az ú g y - nevezett phisiologische Psychologie u j a b b elmélet alapján e kérdéseket megoldani a tudósok.

Ha csekély m a g a m az érintett nyelv és tudomány, de sőt az úgynevezett psyche misége és eredete megfejtésére határozottan biztos tör- vénynek tartom a filozófiában ma is tárgyalt logikai törvényeket, e meggyőződésre az által j u t o t t a m el, h o g y a tudósok által ezideig görög- névnek tartott sophia névben a szó és fia ma- g y a r gyökszóból alakult szófia, ma már elavult ős m a g y a r nevet ismertem fel. Ám ez alapon a sophia törvényei a mai m a g y a r nyelvben szereplő szók (nevek) gyökcinek, az ös magyar nyelv sajátképi szavainak eredetére v o n a t k o z n a k ,

örökítve s mely oly ő s a l a k j a vala a mai ma- g y a r beszédnek, minők a mái beszédet alkotó

szókban szereplő gyökszók a belőlük s z á r m a - zott mai szóknak vagyis szófiainak. Az ily szófiákból álló mai beszéd neve is f e n n m a r a d t u g y a n nyelvünkben a szófiabeszéd kifejezésben,

•de ez már ma szintén csak a h o m á l y o s emlék- ben élő, elavult szavak közt szerepel szótáraink- ban. E felfogás helyességét igazolják a nyel- vünkben folyton használatos emberfia, madárfia, baromfi, Kendefi, Abafi stb. kifejezések, melyek- ben a fia, fi ős gyökszók az előttük álló szók mint alanyok származékát, h o z z á j u k hasonló, természetes másukat, máslatukat fejezik ki. — Ez ős szóképzésre t á m a s z k o d v a a szófia sem jelenthet mást, mint az ős m a g y a r beszédet alkotó első, eredeti szókból — a hangokból — álló beszédelemeknek természeti törvény alapján eredő, s z á r m a z ó mását, képét, alakját (idea).

Nos a sophia egyik törvénye eként h a n g z i k :

„A szó az ember s z á j á b ó l eredő hang (sonus)?

mely kétféle : természetes és mesterséges (na- turalis et artificialis). A természetes h a n g o k az ész természetes ténykedéseit fejezik ki, minő a lég- és tápcsere vagyis az anyagcsere h a n g j a i ,

melyek e természetes észbeli ténykedésnél szán- dékos h o z z á j á r u l á s u n k nélkül erednek, minők a folyton hallható légzési sz, h hangok. A mes- terséges szók (hangok) pedig az emberek tuda- tos alkotásából eredő hangok, szók, minők a népfajok nyelveiben szereplő s u g y a n e g y dolgot különböző hangokkal kifejező szók." E szó- vagyis h a n g t ö r v é n y alapján már megállapíthat- j u k , hogy a népfajok nyelveiben szereplő nevek

m á r oly ős, első, természetes hangokból álló származékszók, melyek a bennök rejlő, de föl- ismerhető ős, első eredetéi gyökökből természeti törvény alapján aként s z á r m a z n a k , miként az ember fia az emberből. Am az ember fia az emberben, annak testi állományából s z á r m a z i k : tehát az ember, s z á j á b a n eredő h a n g (sonus),.

szó (vox, vocabulum), valamint ezek fiai — az eszmék, ideák,' vagyis szófiák — is az ember s z á j á b a n lég- és tápbefogadás alkalmával a lég- ből és t á p a n y a g f a j o k b ó l olykép származnak,, mint a tüdőből kilökött s az eredeti légből már átalakult szénsavas légből, azaz a természetes lég másából, utánzatából az emberi mesterséges hangok, szók s ezeknek az észben létrejövő okozatai, az ideák, eszmék, ma már ismeretek,, t u d o m á n y .

Ám a tüdőből kilökött légből a h a n g aként származik, ha azt sebesen m o z g a t v a e j t j ü k ki s z á j u n k o n á t ; és mivel a külső lég is a tüdő által a szájból beszívott lég helyére — mint üres térre — természeti törvény alapján ömlik be a nagy külső légtömegtől taszíttatva, s igy szintén rezegve-mozogva : tehát a s z á j b a be- ömlő légből is aként j ő létre a h a n g , mint a tüdő által kilökött légből, t. i. rezgés által.

Nos a természettan a h a n g fogalmát ekként h a t á r o z z a m e g : a hang rezgés, mely az emberi ész halló idegeire vagyis a belőle kinyúló ágaira

— ereire — hatást gyakorol. Ám a l é g r e z g é s ható ok, s mivel minden ható ok m o z g á s s a m o z g á s is r e z g é s : tehát a h a n g is ily ható ok,

s ^ y j o g o s a n nevezhető a h a n g z ó (rezgő) lég oly eszköznek, (instrumentum) mely az ész halló idegeit az oksági elv alapján m a g á h o z hasonló rezgő m o z g á s b a hozni kénytelen. Ily természeti törvény alapján nevezi a íilozofia a hangot s az ebből álló h a n g p á r o k a t az emberi ész oly mozgató eszközének (instrumentum), mely által nemcsak a légrezgést — a hangot, szót, h a n e m ennek a n y a g á t , a léget is meg- érzi, vagyis megismeri, mint ezt alább be- bizonyitandom.

ömlő rezgő légből eredő h a n g nem az ész oly tudatos ténykedése által j ő létre, mint a tüdő- ből a s z á j b a lökött rezgő légből, hanem a külső légtömegnek természeti lökése, vagyis h a t á s a s igy m o z g a t á s a által. Eként a s z á j b a ömlő légből eredő h a n g is nem mesterséges h a n g , melyet az ész tudatosan hoz létre, vagyis alkot, hanem a küllégtömeg természetes alkotása, s igy j o g o s a n nevezhető természetes hangnak. Az ily hangot nevezi a filozofia természetes hang- nak (sonus), azon h a n g o t pedig, melyet az ész beszédközben a tüdőből kilökött (kilehelt) lég- ből tudatosan rezgetve hoz létre, mesterséges- nek, az ész tudatos alkotásának (conventiona- lis, egyezményes) nevezi. Ellenben azon han- gok, hangpárok (szók), melyek az emberi ész a m a ténykedésének folyamán jönnek létre, mi- dőn a lég, viz, leves (vizes anyagtömecsek) vagy tápanyag-részek a s z á j b a n befelé mozognak, már nem nevezhetők az ész tudatos alkotásai- nak, hanem az ész testalakitó ténykedése oko- zatainak, melynek első közvetlen okozói a táp- a n y a g f a j o k . Ez alapon amint az emberi test folytonos ú j j á a l a k u l á s a , teremtése természeti tény, aként az eme természeti, teremtési tény-

nyen alapuló természetes h a n g a l a k o k n a k jogo- san nevezhetők.

Mivel pedig légzés és táplálkozás alkalmá- val a s z á j b a n a kívülről befelé toluló lég és t á p a n y a g o k h a n g j a i belélegzéskor jőnek létre, s igy ellenkező irányú mozgáskor, mint midőn a tüdőből a s z á j o n át kilehelt régből alkotunk h a n g o k a t ; tehát azokat belélegzett (inspirata) hangoknak, a beszéd alkalmával eredő hango- kat pedig kilehelt (espirata), m a g y a r u l szájból kiejtett h a n g o k n a k , szóknak nevezzük. A szótör- venyek nem a kilehelt, hanem a belehelt szók- ra, h a n g o k r a vonatkoznak, melyek összegét, mint bebizonyitandjuk, az első emberi szókat alkotók nem nyelvnek, de nem is beszédnek, hanem szó nak nevezék.

Minthogy pedig a lég- és táp-befogadás folyamán a s z á j b a n rezegve mozgó táp faj ok- ból eredő különböző h a n g o k a t fog íel az ész a belőle kinyúló hangerek (halló idegek) által, de egyidejűleg m á s n e m ű erei (érzékei) által magát a h a n g z ó t á p a n y a g o t is megérzi, fel- f o g j a v a g y mai szólam szerint — megismeri;

ebből már kitűnik: miként képes az emberi ész egyidejűleg a tárgyból eredett hanggal kap-

csolatosan a h a n g z ó tárgyat is megismerni, vagyis miként keletkeznek az emberi észben az úgynevezett ikerismeretek, társas eszmék (as- sociatae, ideae), miknek a tudósok eddigelő okát adni ily világosan képesek nem valának.

Mivel pedig az észnek a h a n g felfogó erein kivül látó, izlő, szagló, tapintó erei is v a n n a k , melyek egyidőben a s z á j b a jutott tápanyagok- nak nemcsak a belőlük eredő h a n g j á t (vagyis a természettan szerint az a n y a g rezgését) mint ható okot, hanem azok elmeinek másnemű rez- gés alakjait is természeti alkotásoknál fogva felfogni s az ő á l l o m á n y u k b a — (az észbe) vezetni képesek ; ebből azt is megérthetni: mit nevezünk a tárgy teljes ismeretének, f o g a l m á n a k , ideájának ?

Ezek alapján már a lélegzésnél hallható, vagyis cszszel megismerhető hangból (szóból) az ész a belőle kinyúló ágai — erei által egyidejűleg a h a n g tárgyát, ennek izét, szagát, hőmérsékét is megismerni kénytelen az ő ágai- val való közvetlen érintkezése miatt. Az ész- nek ily ténykedéseit az ész megismerésének, s e ténykedéséből benne keletkező okozatokat az ő ismereteinek, görögül ideáknak, ős néven szófiák- nak, magát pedig a megismert anyagot isme-

rete t á r g y á n a k , — az egész ismeretet v é g r e tárgyias, dologi (reális, objectiv) ismeretnek ne- vezik a tudósok, mely elnevezéseket azonban csakis az előző megvilágítás után értheti meg kellőleg a hallgató.

Ám ily megvilágítást a filozofia törvényei- ben nem találhatni, mert a szófia alatt nem az emberi nyelvet alkotó szók fiait vagyis a szár- mazék-szókat, de a szók mint ható okok ííltal az emberi észben születő s a kültermészetben létező t á r g y a k h o z mint h a n g j a i k által közvetve ható okokhoz hasonló alakokat (idea) v a g y i s kisded h a s o n m á s u k a t , ős néven fiakat sem érti a filozofia törvényeit tárgyaló tanár, h a n e m e f o g a l m a k a t : sapienti i, scientia, m a g y a r u l tudo- mány, ismeret, melyek alatt azonban már nem a teremtett dologhoz hasonló valóságos (reális) anyagi alakokat, képeket, mint az észben ter- mett s vele együtt folyton élő agyvelő-képződmé- nyeket, képzeteket értjük, h a n e m a n y g t a l a n - s igy a teremtett dolognak v a l ó s á g b a n nem lé- tező alakjait, képeit, — minőket észszel felfogni, megérteni, s igy megismerni lehetetlen. Ennek pedig, mint alább kimutatandom, egyik oka abban rejlik, mert az idegen nyelvbeli szófia kifejezésnek oly g ö r ö g nevet adtak a tudósok.

mely átalán azt fejezik ki, amit a latinoknál a lingva latina, a magyaroknál a nyelvtan, ezek pedig a szófia gyökelemi jelentéseinek nem fe- lelnek meg. U g y a n i s a sophia a g ö r ö g nyelv- ben logika nevet nyert a szófia törvényeit tár- gyaló első b a r b á r tudós által, mety kifejezés alatt a z o n b a n a latin tudósok már institutio rationis, magyarul észismeretet, észtudományt, észtant, ma meg épen gondolkozástant értünk, ezek pedig a szófia gyökelemi jelentésének nem felethettek meg.

Ezekben r á m u t a t t a m arra, h o g y a filozofia törvényeinek érthetetlensége egyedül a szófia kifejezés g ö r ö g nevének — a logica szónak — a szófia jelentésétől elütő értelméből szárma- zik, s igy szükségkép az általa megnevezett t u d o m á n y törvényeit kifejező szóknak is más jelentésüeknek kell lenniök, mint azon szóknak,

melyek azon nyelvet alkották, melyben a szófia egy oly külön fogalmat fejezett ki, melyet gyö- kei jelentései alapján csakis az ezen gyököket értő m a g y a r ember képes világosan, érthetően megállapítani.

Egyre h a n g o z t a t j á k tudósaink, hogy gram- matica est logica, v a g y magyarul — a nyelvtan a szófia vagyis logica, holott a mai filozofiai

tankönyvekben nyelvtanításról szó sincsen oly értelemben, mint a mai nyelvtanok erről szól- nak. — Ám mint már eddig is kimutattuk, a sophia valóságos nyelvtan, de nem a mai nyelvnek, h a n e m az ős emberi nyelvnek oly tana, melyben nemcsak a nyelvet alkotó ős szóknak, hanem az általuk megnevezett dolgok- eredetének is egyidejűleg j u t el a hallgató v a g y tanuló ismeretére, tudására, t u d o m á n y á r a . Ez a valódi értelme a logikára vonatkozó, g y a k r a n hangoztatott f o g a l o m h a t á r o z á s n a k . Am az eddig mondottakból most azt is m e g é r t h e t n i : miért j o g o s a nyelv és tudomány eredetét a sophia tör- vényei alapján együttesen fejtegetnem. Mielőtt azonban e t á r g y b a mélyebben behatolnék, ér- dekesnek tartom megkísérteni annak megvilá- gitását is: miként j u t o t t a k az ókori görög tu- dósok eme idegen t u d o m á n y birtokába s miként lőn az görög nyelvre lefordítva. Ennek n y o m a sincs u g y a n a g ö r ö g tudósoktól f e n m a r a d t ira- tokban, de ismerve az ókori népeknek elbeszé- lés által történt tudományszerzési m ó d j á t s a tudományokkal való f u k a r e g y e d á r u s k o d á s á t , e szándékos titkolódzásnak okát nem nehéz meg- fejteni. — Ám a sophia idegen szó elvezethet n y o m á r a a n n a k : honnan, mily keleti néptől

származhatott e tudomány, s ki lehetett annak görög nyelvre forditőja? Mivel a sophia m a g y a r gyökszók s z á r m a z é k a , tehát észszerű azt föl- tennünk, hogy amint a sophia név, ugy a benne foglalt törvények is oly keleti nép tudósaitól eredhettek, kiknek nyelve az ős magyarok nyel- vével ha nem is azonos, de közel rokon vala.

Herodotos és a későbbi g ö r ö g történet- és föld- rajzírók adatai nyomán arról győződtem meg, hogy a sophia név a n a g y kelet-éjszaki skitha nép egy oly törzsének nyelvéből származik, mely h a nem azonos, de a m a g y a r o k őseinek, a h u n o k n a k nyelvéhez hasonló, közel rokon nép- f a j nyevle lehetett. Ugyanis Herodotos szerint a skitha n a g y nép egyik h a t a l m a s törzsét a medok hunnok, perzsák, indusok alkoták, melyek közül medus név alatt hat kisebb néptörzset említe- nek, m i n ő k : a m a g (mágus), ar (arja), avar (ó-ar, vagyis régi a r j a törzs, ma már az ismert avar tozs) azon hun néptözs, mely .a hunok európai birtokába települt meg Etele (Atilla) fiai u r a l m á n a k megszűnte után, valamint a mag (mágus) és ar néptörzsek egyesült ága a mag-ar, magi-ar (magyar), végre a saba és ar u j a b b népcsoport a s a b a r (saphiar).

A napkeleti népeknek ismeretes osztály-

életmódot vagyis foglalkozást űzvén, ezek közt a legkiválóbb foglalkozás vala az ős emberi nem t u d o m á n y á n a k megőrzése és az uralkodó törzs tagjaival való közlése, a tanítás, mint ezt a m á g u s (keleti tudós) név igazolja, mely nevet a medus nép emiitett egyik törzse, a mag teljesített. E törzs tagjai tanácsosai, jóslói v a l á n a k a nép főnökeinek épen ugy, mint az

ős m a g y a r néptörzsnek a tátosok (tudósok) s a régi medusok vallása és titkos t u d o m á n y a hirdetőiként szerepelnek, kik Herren C. német iró szerint („Eszmék a perzsa nép múltjáról"

1. r. 335. 1. 1817, W i e n ) közösen Sofi, Sofár nevet viseltek, s hivatalos nyelvük a mag és al- törzsek által beszélt nyelv vala. Ha már ezek érintése után a sofi, sofár neveket mint rokon- jelentésüeket tekintjük, a sophia idegen eredetű

kifejezés keletázsiai s z á r m a z á s á t s a mag és fa- törzsök rokon nyelveibe való t a r t o z á s á t való- színűnek, h a nem is teljesen bizonyosnak mond- h a t j u k , annál is inkább, mert a sophia szó és fia gyökei a m a g y a r nyelvben m a is közösen használt s ismert jelentésű ősi szócskák lévén, belőlük a szophia összjelentése is megállapítható.

Igen valószínű tehát, h o g y az ókori görök tu-

dósok a n a g y skitha keletéjszaki nép m á g u s és ar törzsében szereplő tanitó osztály (kast) egy oly tagjától sajátiták el a sophia törvényeit, ki a közeli érintkezés által a görög nyelvet eltanulván, anyanyelvükön tanithatá őket a so- phia törvényeire. Eme vélemény mellett szól a görög tudósoktól emlegetett skitha Anacharsis b a r b a r tudós, kinek neje g ö r ö g leány lévén, mint f a j á n a k előkelő t a g j a a j o n i a i görög tudó- sokkal szorosabb rokoni s baráti viszonyba lép- hetett s a sophia tanításával aként foglalkozha- tott a legrégibb görög tudósoknak, az úgyne- vezett g ö r ö g világbölcseknek (septem sapientes graeci) t á r s a s á g á b a n , miként ezek a már elsa- játított szófia törvényei tanításával P h i t h a g o r a s ,

Parmenides, Heraclitos, Hermogenes, Kratylos ujabbkori g ö r ö g tudósoknál.

Plató e törvényeket már Hermogenes- és Kratylostól ismeré meg, miként erről Kratylos czimü dialógusa tanúskodik. Aristoteles nem emliti, kitől s a j á t i t á el az általa összeirt logika törvényeit.

Történeti adatok h i á n y á b a n biztosan nem állithatom: vájjon Anacharsis volt-e a szófia törvényeinek első t a n á r a a g ö r ö g ö k n é l ; de hogy a szófia napkeleti eredetű t u d o m á n y , már az

európai népfajok nyelveiben nem található szófia szó is igazolja, s oly h a t a l m a s és müveit nép tudósai valamelyike által j u t h a t o t t a g ö r ö g tu- dósok birtokába, ki a hun, avar n é p f a j o k n a k legfölebb tájejtés által némileg különböző nyel- vét ha nem is anyanyelvéül birá, de annak bir- t o k á b a n vala. Mivel a szófia név az E u r ó p á b a elszármazott m a g y a r o k nyelvében máig is fenn- maradhatott, h a b á r csak a szófia-beszéd kifeje- zésben, ez azt engedi következtetnünk, hogy a szófia törvényeit az ős m a g y a r o k tátosai is ismerék s ennek alapján taniták Árpád népét a magyarok istene ki- v a g y mivolta megismeré- sére. H o g y az isten szó az ős emberi nyelv egy oly eredeti neve, minő a szófia, de sőt az alakra nézve h o z z á hasonló ösztön is, mely kezdetben eszten alakú és h a n g z á s ú vala, t á r g y a l á s u n k folyamán ki fog tűnni. Ám miként a szófia ős név eredete és jelentése csakis az első emberi nyelv törvényeinek ismerete alapján vala m e g - állapítható, aként az ösztön is az esz é s ten gyökszóknak, valamint az isten az is és ten g y ö k s z ó k n a k eredete és jelentése megismerése alapján nyerhet megvilágítást.

A m a tényből pedig, h o g y a sophia törvé- nyeit csak Pláto és Aristoteles kezdék irásba

foglalni, de előttük már számosan foglalkoztak azok tanításával, azt s z a b a d következtetnünk, hogy a szófia első idegen t u d ó s t a n a a már g ö r ö g tanítványai előadása által eredeti jelen- tésében lényeges és pedig nem előnyös válto- záson ment át, midőn azt az emiitett két g ö r ö g tudós irásba foglalá.

A m a tény, hogy a szófia törvényei mind Pláto, mind Aristoteles iratai szerint lényegileg ö s z h a n g z ó k u g y a n , de kifejezéseikben sokban különbözők, s majd az egyiknek, majd a másik- nak irata oly törvényeket tartalmaz, melyek mindkettőben közösen elő nem fordulnak, nyíl- tan tanúsítja, hogy különböző görög tudósok valának az ő tanítóik, s az eredeti szófia tör- vények már hiányosan j u t o t t a k e művekben az utókor birtokába. Ám e hiány a két görög tudós irataiból j ó részben után pótolható, mert ami az egyikben az ideák eredetére nézve hiányzik, az a másik műből kiegészíthető; s ismét ami a szók eredetét illetőleg homályos, az a másik műből előnyösen megvilágítható. Ilykép sikerült e két g ö r ö g mű segélyével a nyelv és tudomány eredetének kérdését aként megfejtenem, mint e tanulmányból az olvasó megismerheti.

A nyelv- és tudományeredet törvényei.

A szófia mint t u d o m á n y keleti eredetére r á m u t a t v á n , folytathatom a n n a k törvényei meg- világítását további félbeszakítás nélkül. Már érintém előbb, hogy a filozófiának a görögök- nél kezdetben sophia vala a neve, melynek gyökei (so, phia) a g ö r ö g nevek közt önálló jelentésben nem szerepelnek. Ha ma megkisér-

tenők a szófia m a g y a r nevet gyökei jelentésé- hez hűen g ö r ö g szóval kifejezni, u g y a n a z o n eredményre j u t n á n k , mint azon keleti bölcs (mágus, szófi), kitől az ókori görögök a sophia törvényeit görögül elsajátiták. Ugyanis midőn a görögök által az utókor s z á m á r a megne- vezni elmulasztott keleti b a r b á r tudós a szófia törvényeit g ö r ö g nyelven hallgatóival megismer- tetni kezdé, bizonyára legelőször az idegen szó- fia nevet iparkodott lehető hűen görög névvel

2*

kifejezni. És mivel a szófia első gyöke a szó logos névvel vala kifejezhető, de a fia m a g y a r g y ö k s z ó r a a görög nyelvben csakis a m a g y a r szóképzők közt is szereplő s a g ö r ö g kicsinyítő s z ó k a t is képző ka állván rendelkezésre, mely amint a madárka, b á r á n y k a , leányka stb. sza- v a k b a n , aként a g ö r ö g physika, aisthetika ne- vekben is az általuk jelzett t á r g y a k kicsinyített a l a k j a i t fejezik ki, tehát a szófia nevet a logos szóval kapcsolatos ka képzős logika teljesen g ö r ö g s z á r m a z á s ú szóval hitte helyesen kifejez- hetni a szófia törvényeit ismertető idegen, bar- b a r tudós. Mivel pedig a filozofia latin tan- könyveiben az első résznek logika a neve, mely valóban az emberi észben születő ideáknak s az ezeket kifejező neveknek törvényeit t á r g y a l j a , mint azt ezen fejezet-czim is i g a z o l j a : „No- tiones idearum et v o c a b u l o r u m " (a szófiák és szók ismeretei): ez alapon eme első rész méltán nevezhető „a szók és szófiák tanánaku.

Ám a logika törvényeit átalán ismeretelmé- letnek v a g y i s az ismeret eredete törvényeinek nevezik a tudósok. A m a g y a r irók pedig Des- cartes ismeret-elmélete alapján gondolkodástan névvel nevezik a logikát s igy lényegesen el- térnek a logika szó általános jelentésétől. Mint-

hogy a z o n b a n a logika első fejezete az ideák- ról, a második az ideák szavairól ( v o c a b u l u m , vox, szó) szól, tehát részletesen a logika az ideák és szók t a n á n a k volna nevezhető, vagy még v i l á g o s a b b a n : a logika az ideák és szók eredetének tana.

Ám ha az első szám alatt érintett termé- szetes szók (sonus) eredetére gondolunk, me- lyek mint ható okok által t á r g y a i k n a k s z á r m a - zékai — ősies néven fiai (idea) — u g y a n a z o n törvény szerint születnek az észben s a j á t anya- gából, mint amely törvény szerint a t á r g y a k szavait s összes a n y a g i s a j á t s á g a i t az ész kü- lönböző ágai, erei, érzékei által b e f o g a d j a , v a g y már ismertebb kifejezés szerint megismeri; n e m helyesen nevezhetjük-e a logika (szófia) törvé- nyeit a teremtett dolgok összes érzékelhető s a j á t s á g a i ismeretének, t u d o m á n y á n a k ?

Ily felfogás szerint már érthető a filozofia v a g y tiszta g ö r ö g néven logika eme fogalom- h a t á r o z á s a : a logika ismereteredet-tan, rövi- debben : a logika ismeretelmélet, legrövidebben p e d i g : a logika ismeret, t u d o m á n y (scientia, sapientia). — A z o n b a n eme legutóbbi fogalom- h a t á r o z á s csakis a dolgok természetes szavai eredetének ismerete alapján lévén megérthető,

de a szófia g ö r ö g szavakkal kifejezett törvé- nyeiből nem derülvén ki, nem jogosan mond- hatni-e, hogy a filozofia törvényei görög nyelvre történt fordításban elhomályosultak, érthetlenek- ké váltak ? Ha az ókori g ö r ö g tudósok a saó~

fia eredeti nyelvén hallgatják vala a szófia tör- vényeit, nemcsak arról győződhettek volna meg, hogy az ős emberi nyelv megismerésével az általuk jelzett tárgyak s összes s a j á t s á g a i k egyidejűleg ismerhetők meg neveikkel együtt az emberi ész által, de sőt azt is megtudhatták volna : miként teremnek a szók mint ismeret- teremtő eszközök segélyével az emberi észben az ő anyagi állományából a h a n g z ó , szóló t á r g y a k h o z hasonló észbeli alakok (ideák), ő s néven a szófiák.

Am a g ö r ö g tudósok a szófia törvényeit az ő nyelvüket alkotó szókra érvényeseknek hivén, a teremtett dolgok miségét és eredetét is s a j á t nyelvük szavainak jelentései alapján biztosan megvilágíthatni vélék. Ebből s z á r m a z o t t a m a meddő kísérlet, mely a filozofia eme tör- vényére t á m a s z k o d v a : „A dolgok nevei olganoky

mint a minő a dolgok eredete11 Aristotelest a r r a inditá, h o g y a görög szók jelentései alapján a dolgok és tünemények eredetét megkisérlé

megvilágítani, mint ez a „D i coelo" czimü mü- véből kitűnik, melyben az égi testek eredetének megfejtésével foglalkozik, de oly gyermeteg észjárással, hogy m a n a p s á g a természettanban csak némileg j á r t a s olvasó is mosolyogva ol- vassa azt. És ezen természettani kísérlet még a különben széles t u d á s ú Baco Rogerius angol szerzetest is u t á n z á s r a csábitá, mint ez „Inqui- sitio in naturam calidiu czimü természettani müvéből kitűnik. Az ily meddő természettani kísérletek okozák a közép- és ú j k o r b a n a lo- gika törvényei iránti érdeklődés fokozatos csök- kenését napjainkig, h a b á r ennek nem a logika törvényeiben, hanem ezek félreértésében rejlik

az oka.

Ezen meggyőződésre akkor j u t o t t a m , mi- dőn a szófia m a g y a r szó gyökjelentései alapján a filozofia törvényeiben az emberi nyelv eredete törvényeit felismernem sikerült s általuk m á r előzetesen az sz természetes emberi h a n g b a n a lég ős nevét s e h a n g eredete alapján a n n a k az ész halló idegeire ható, m o z g a t ó s a j á t s á g á t s igy azt mint az ész mozgató eszközét (in- strumentum) megvilágithatám. — É s mivel azt tapasztaltam, hogy az emberi szájból lélegzés és táplálkozás folyamán hallható természetes

h a n g o k s h a n g p á r o k nyelvünk h a n g j a i és gyö- keiben u g y a n a z o n életténykedést, a táplálkozási tényt fejezik ki, tehát arról is meggyőződtem, hogy a mai m a g y a r nyelvben szereplő szók gyökei az ős m a g y a r nyelvben önálló nevek valának és az első emberi nyelv szavaival alakra és jelentésre nézve azonosak. Eszerint a mai m a g y a r nyelvben szereplő gyökszók is azon természeti törvényen alapulnak, melyen az ős emberi nyelv szavai. És mivel ezek az emberi életténykedés okozatai s mint ilyenek nevei is az emberi életténykedéseknek, valamint az ezeket véghez vivő testi életszerveknek i s : tehát a táplálkozásra vonatkozó m a g y a r gyök- szókban amint a láthatlan belső életténykedések, u g y e ténykedések szervei is kifejezve találhatók.

ily meggyőződés alapján j u t o t t a m az ész ős m a g y a r gyökszóban oly általános élettény nevére, mely a teljes táplálkozás oly folytonossá- gát fejezi ki, minőt a részletes táplálkozás — a lég- csere természetes szava az sz, valamint a sziv, ér, f o g szintén táplálkozási szervek nevei. Ezen áta- lános életténykedés a teljes táplálkozási tényke- dés, melynek folyama alatt a s z á j b a a lég, viz és vizes táptömecsek egyszerre, egy időben j u t - nak be és továbbittatnak rendeltetési helyeikre.

Minthogy pedig az ős szóalkotás t a n ú s á g a sze- rint a sziv, ér, fog mint táplálkozási szervek nemcsak az anyagcsere életténykedését, hanem e ténykedés alanyait v a g y i s testi szerveit is ki-

fejezik, mit e szólamok is i g a z o l n a k : sziv a sziv, ér az ér, fog a fog valami tárgyat, ak- ként a teljes táplálkozás tényét kifejező esz ős szó is nemcsak mozogva-mozgató élettényt, ha- nem e tény anyagi alanyát — szervét is szük- ségkép kifejezi nyelvünkben. Ez alapon jelent az esz ős szó folytonos élettényt és a tény ala- nyát is azon testi szervben, melyet m a n a p s á g agyvelőnek, de az ős szóalkotás esz, eesz, ész szóval jelölé, mint ezt az er, ér, szer s ezek származékai jelentései segélyével később meg- világitandjuk, valamint azt i s : vájjon létezik-e az emberi testben az észt (agyvelőt) mozgató különös ható ok vagyis erő is, melyet a filo- z o f u s o k első m o z g á s oknak (primum movens) szavakkal fejeznek ki, az ős emberi nyelv pe- dig az egyszerű ok névvel jelölt.

Amint azonban az esz ős szóban — jelen- tése alapján — annak t á r g y á t is megtalálnom sikerült, u g y a belőle kinyúló á g a k nevei jelen- téseiből ezek természetes ténykedéseit is sikerült megfejtenem, szóval az emberi ész minden tény-

kodva, melyek segélyével a psychologia az em- beri életet uraló ténykedéseket egy, az ember- ben elfogadott, érzékelhetlen alany hatalma, te- hetsége által érthetőleg megfejteni sikertelenül törekszik. Ám ha a filozofia törvényei segélyé- vel az emberi ész összes ténykedéseit megfej- teni lehetséges, és mivel az emberi nyelvet uraló természetes szók okai az ész életténvkedéseinek, ezeknek pedig közvetlen okai a t á p a n y a g o k ; igen természetes tehát, ha a filozofia törvényei segélyével az ős emberi nyelvben szereplő szók s az ezekkel természetes kapocsban álló anyagi t á r g y a k eredete és megismerése is megfejthetők, holott a psychologiában sem az emberi nyelvet alkotó szók, sem az ezekkel kapcsolatban álló tárgyak eredetének törvényei föl nem találhatók.

Ezekben m á r kimutatám : mily alapon fejt- hetém meg ezen t a n u l m á n y b a n az emberi nyelv és t u d o m á n y eredetét egyidejűleg. A mondot- takból azonban az is megérthető, hogy amint csekély m a g a m n a k sikerült a m a g y a r gyökszók és az ős emberi nyelvet alkotó szók azonos- sága felismerése után, g y ö k s z a v a i n k jelentései- ből a filozofia törvényeit az emberi nyelvet al- kotó szók és a velők természetes kapocsban

levő dolgok és tüneményeik eredete megismer- hetésére értékesítenem, u g y a n oly módon sike- rülhet a m a g y a r nyelv teljes birtokában levő tudósainknak is a m a g y a r gyökszókkal azo- nos ős emberi nyelv szavainak jelentése által az anyagi dolgok és sajátságaik ere- dete* és ismeretére a szófia törvényeit értéke- síteniük.

Az előző szám alatt már b e b i z o n y i t á m : miként világithatók meg Aristoteles filozofiai törvényei az ember s z á j á b a n lélegzés és táplál-

kozás alkalmával keletkező természetes h a n g (szó) eredetének halló érzékeink által való meg- ismerése alapján. Minthogy azonban a filozotia törvényei akár görögül, akár latinul, akár más nyelvre, tehát m a g y a r r a való fordítása szerint igen homályosak s igy érthetlenek, de sőt hé- zagosok is, s igy értékesítésük a dolgok és tüneményeik eredete megismerhetésére nem si- kerül : megkísértem P l á t o n a k már érintett dia- lógusában m á s szavakkal kifejezett sophia-tör- vényeket m a g y a r u l közölni a k ö v e t k e z ő k b e n :

„Az emberben természetesen erednek a dolgok neveinek (szavainak, h a n g j a i n a k ) o k a i ; a z a z a dolgok nevei valóban aként s z á r m a z n a k a dol- goktól, mint ezek kezdetben, v a g y i s teremtésök

A

létrejöttük alkalmával „és nem az emberek adták a dolgoknak az ő nevüket."

E törvényt ma is megismerheti kiki a lé- legzés alkalmával a s z á j b a n keletkező h a n g o k - ból, s igy alapigazságnak mondható. Ugyancsak Kratylostól tanulta a következő szófiatörvénye- ket is: „Megvannak pedig némely első eredetű nevek még m a is, melyeket az ős névalkotók hoztak létre és pedig n a g y o b b erővel, mint aminő az emberben van. Ezen első eredetű nevek képezik a többi nevek alapját. Ezek azonban az idők folyamán annyira elhomályosodtak, hogy a származék-nevekben alig v a g y épen nem ismer- hetők fel. Némely b a r b a r nyelvekben a z o n b a n j o b b a n rájok ismerhetni, mint a görögben." E törvényeket szintén ma is megállapíthatja a m a g y a r nyelvész a nyelvünket alkotó szókból gyökelemzés alkalmával. Hogy a táplálkozás be- szivás alkalmával keletkező sz, h, isz, esz, szi, ih (ihat), eh (ehet) . . . táplálkozási szócskák oly természeti törvény szerint j ő n e k létre, mely- lyel a lég, viz a kültérben rezegve m o z o g n a k , azt természettani alapon ma már nem nehéz bebizonyítani. Ám a lég és viz természetes moz- g á s á n a k oka valóban n a g y o b b erő, mint aminővel az ember rendelkezik tüdejében, s igy az a n y a g -

cserét kisérő hangok is n a g y o b b , vagyis termé- szeti erővel (hatalommal) j ő n e k létre, mint a kilehelt rezgő légből eredő h a n g o k , melyek csak utánzatai, hasonmásai a természetes hangok- n a k . K r a t y l o s n a k azon tétele, hogy a nevekben valami természetes okból erő rejlik, a h a n g n a k természettani fogalom-határozásából már vilá- gosan érthető s észszel felfogható, és megfejt- hetni általa Aristotelesnek eme h o m á l y o s téte- l é t : , , « szók az ész megismerésének eszközeimert eszköz alatt mozgató a n y a g o t kell értenünk, mely által egy m á s a n y a g o t m o z g á s b a hozha- tunk. Ily mozgató a n y a g a hallhatóan rezgő lég, mely egy másik anyagot, az emberi ész- ből kinyúló eret, mint rezgés közvetítő a n y a g o t r e z g ő m o z g á s b a hoz, hogy általa az ő a n y a g e g é - sze — az agyvelő, ős néven ész — hasonló rez- g ő - m o z g á s b a jöhessen, melyet észténykedésnek, é s z m u n k á n a k s z o k á s nevezni, mint m á r fenn- tebb is érintém. Mivel pedig a filozofia egyik törvénye s z e r i n t : a ható o k n a k (ágens) m a g á - hoz hasonló okozat felel meg, s a táplálkozás- nál szereplő ható okok a lég, viz, s tömör táp, tehát a légből keletkező sz h a n g csak a légnek természeti ereje, eszerint az észre moz- g a t ó l a g ható ok m a g a a rezgő lég, s igy az

agyvelőben m a g á h o z hasonló rezgő anyagi ala- kot, képet kell szükségkép létrehoznia. Tly ész- beli alak az, melyről Kratylos azt állítja, hogy a névnek (hangnak) oka az emberben ered, szülelik, s igy szükségkép benne is létezik.

Ezen névok neve görögül idea, éithetőbben ész- ben létező idea, m a g y a r u l alak, kép, mely oko- z ó j á h o z a h a n g z ó anyagi testhez hasonló. Ezen észalakot nevezi az ős emberiség a homályos eredetű szófia kifejezéssel, mely jelentése alap- j á n a szóló a n y a g h o z hasonló észbeli alakot

(ész-müvet, ész-alkotást) jelent. És mivel az agyvelő (ész) élő testi állomány, tehát a benne és belőle eredő, termő s a szóló a n y a g h o z ha- sonló észképnek, eszmének is élő s oly képzet- nek, terménynek kell lenni-e, mint a minők az észből kinyúló erek (érzékszervek) is. Hogy a kültárgyakról eddig megfejthetlen módon észbe fogadott ideák, eszmék, fogalmak ismeretek, tu- d o m á n y o k az észben az ember egész élete vé- gei g folyton élnek, a filozofia alapigazságként tanítja, s ilyeneknek t a p a s z t a l h a t j a kiki, mert az egyszer észben megszületett ideák (eszmék) is- meretek velünk együtt folyton élnek s eszünk- ből ki nem irthatok. E tapasztalati tényből pe- dig, h a b á r ennek okát eddig megfejteni nem

tudták, az tűnik ki, hogy az ős m a g y a r szófia név jelentése idők folytán elhomályosult a ma- g y a r nép eszében, s idegen szók m a g y a r ki- fejezéseivel lőn helyettesítve, minők a lelki kép, eszme, emlék, képzet, képzelem, ismeret, tudo-

mány kifejezések.

Plátonak az ideákról (eszme, kép, alak) irt ismeretelmélete elütő u g y a n némilég Aristoteles filozofiája törvényeitől, ám az ideák eredetére vonatkozó kifejezései arról t a n ú s k o d n a k , h o g y a szófia eredeti törvényei értelmezőjétől emlék- ben maradtak oly törvények is, melyekből vi- lágosabban megérthető a szófiák észbeli alak- jainak eredete. Ilyenek eme k i f e j e z é s e k : „Az

ész tele van a t á r g y a k eredeti képeivel (idea);

ezek töltik be az emberi ész belvilágát és ön- álló léttel birnak, melyekkel a teremtett dolgok természeti összeköttetésben v a n n a k , s ezen ösz- szeköttetésénél fogva nyerik a d o l g o k az ő ne- veiket az emberektől." Aristoteles pedig az ő

logikájában az ideákról ezeket t a n í t j a : „A meg- ismerés vagyis b e f o g a d á s az észnek oly tény- kedése, mely által valami t á r g y ismeretét fel- fogja. A t á r g y a k ezen ismerete (notio) benn- foglaltatik m a g á b a n az ismeret kifejezésben és a t á r g y n a k bizonyos h a s o n l ó s á g á b a n (idea),

melyet az ész m a g á b a n létrehoz és ami ideay

ismeret, fogalom, tudomány szókkal azonos jelen- tésű." Ha Pláto és Aristoteles ismeretelméletei- nek az ideákra vonatkozó eme tételeit össze- hasonlítjuk, arról g y ő z ő d h e t ü n k meg, hogy e két görög tudós az ismeretek alanyát a szók v a g y nevek megismerő alanyával — az észszel

— azonosnak f o g a d j a el, és mivel a szók (ne- vek) az ész halló erei által j u t n a k az emberi észbe, de azok nem t á r g y a k , hanem ezeknek csak természetes rezgései, melyek az ész ereire hatást g y a k o r o l n a k ; tehát amint a szók, h a n - gok, u g y a szóló h a n g z ó t á r g y a k is olykép jutnak az észbe, miként az a n y a g láthatlan f a j a — a s z á j b a ömlő természetes lég rezgései, melyeket az ész a lélegzésnél folyton hallható sz alakban fogad m a g á b a , vagyis ismer meg.

Mivel pedig a t á p a n y a g h á r o m f a j a — földünk eme három f a j á b ó l áll, s a láthatlan, de folyton hallható, h a n g z ó lég neve sz, a folyton állan- dóan látható, de csak a léggel k a p c s o l a t b a n h a n g z ó föld természetes h a n g j a az o (orbis), mint ezt később bővebben i g a z o l a n d o m : ebből m á r sejthetni: mily a l a p o n a d á k az ős nyelv- alkotók a légnek és földnek, mint egymástól elvál- hatlan anyagpárnak a szó nevet, és miért h a s z -

nálatos a szé a m a g y a r nyelvben a létezők átalános, közös neveül ? Egyelőre ezekben iparkodtam a szó mint az a n y a g f a j o k a t m e g - nevező kifejezés eredetét és jelentését megvilá- gítani, melynek fogalmát nyelvtanainkban hasz- talan keressük.

Az ős nyelvalkotók á szó alatt eröt is értet- tek s ily jelentésben szerepel a vox = s o n u s

== szó a filozofia törvényei közt is, de ennek okát sem a g ö r ö g tudósok, sem a filozofia tör- vényeit tőlük öröklött később kori tudósok nap- jainkig megfejteni nem valának képesek, ez okot azonban már az sz természetes szó (sonus) eredete észlelésekor megérthettük. U g y a n i s amint a rezgő (hangzó) lég és az ész közt természe- tes összekötő kapocs az észből kinyúló ág, a halló ér (érzék), amennyiben az észből a test fölületeig kinyúló érzékek átalán a léggel folyto- nos érintkezésben v a n n a k : aként az ész erei, érzékei és a folytonos különféle sebességgel rez- gő (hangzó) lég közt a szó, h a n g (légrezgés) a természetes összekötő kapocs. É s mivel a h a n g mint légrezgés nemcsak rezgés ( m o z g á s ' ,

h a n e m egyidejűleg az általa ért testnek, ez esetben az ész érzékeinek rezgetése, m o z g a t á s a is, mely ténykedés folytán a halló érzék a lég

rezgését, vagyis h a n g j á t , szavát elfogadni kénytelen az a n y a g tehetetlenségének törvénye szerint; mivel továbbá az ész erei, érzékei az észtől mint anyagtól elválaszthatlanok, s igy az általuk befogadott szót az ész egész tömegével is szükségkép közlik, közvetítik : ily okokból szolgál a szó az ész és a szóló test közt természetes mozgató (ható) eszközül.

Mivel pedig a hangzó, rezgő lég v a g y i s h a n g z ó a n y a g az észnek két, ellenkező irány- ban haladó és különböző ténykedésü ereihez (érző és m o z g a t ó idegeihez) hasonló s a j á t s á g u anyag, s mivel az er (ér) név az ős emberi nyelvben a táplé azon m o z g á s - m o z z a n a t a alkal- mával keletkezik a s z á j b a n , midőn ez a nyelv fellapja és a felső iny közti szük téren át a torok felé halad s m o z g á s a által mind a nyelv fellapja h á r t y á j á t , mind az iny h á r t y á j á t rezgő m o z g á s b a h o z z a : ez okból nyert a m a g y a r szavak között az er nevet a tápot befogadó s továbbító n a g y érdus izom — a nyelv. Ilykép a folyton rezgő küllég által érintett é s z á g a k is a s z á j b a n levő n a g y eres izom ősi neve alapján j o g o s a n nyerék az er, ér nevet, miről alább még részletesebben f o g u n k szólni. — Ezekben fölleltük az ős névadást uraló a m a

törvény okát, hogy a különböző a n y a g ú , de a z o n o s természeti s a j á t s á g u testek egy harmadik testnek természetes nevét neyerik az oksági elv

alapján, de eme törvény eredete máig is ismeret- len. Holott ez eme ismert természettani törvényen a l a p u l : A testekben folytonos rezgés (mozgás) uralg, miről górcsövi megfigyelés alapján győ- ződhetni meg, különösen a vizben. E rezgőmoz- g á s n a k okául a napot, mint égő s ez által folyton rezgő anyagot tekintik, s mivel a rez- gés neve magyarul m o z g á s s a m o z g á s ható

o k : is ezt a görög tudósok energia, a latinok vis, potentia szavakkal nevezék el. E nevek kö- zül a természettudósok az energia nevet hasz- nálják a természettanban a testeket uraló lát- hatlan r e z g ő m o z g á s elnevezésére, melyet a magyar természettudósok eréig névvel fejeznek ki. Holott a g ö r ö g energia névben szereplő er m a g y a r gyökszó az ős emberi nyelvben a számtalan kisebb, n a g y o b b vércsöveknek, erek- nek közös neve, mely a s z á j b a n rezegve mozgó csepfolyós t á p a n y a g természetes s z a v á n a k ano- logiai átkölcsönözése.

Eszerint a m a g y a r nyelvből ismretes er ős gyökszó szolgált alapul a g ö r ö g energia származék-szónak is, mely rövidebb alakban

az ergon (munka, dolog) névben is mozgás- szet ténykedést s a m o z g á s okozatát v a g y i s a be- rezg végzett mozgástényt találjuk kifejezve. Bátran azoi elhagyhatni tehát szavaink közül az u j a b b al- alkc kotásu erély szót, melyet az erő szó, mint az ism<

er gyök s z á r m a z é k a helyesebben is jelöl, mint alak a korcs erély szóalkotás s azon láthatlan moz- més gás-okot, hatalmat, tehetséget fejezi ki, mely a jogi léget is mint anyagot folyton u r a l j a s mely rez^

által az ész ereire (érzékeire) folytonos mozga- nyit tást, hatást gyakorol. Ez az, ami az észt folyton oly foly különféle rezgésben, m o z g á s b a n t a r t j a , minőben més a léget az általa burkolt anyagi testek a ter- zott mészettől bennök rejlő különböző sebességű lens rezgések t a r t j á k . A természettan szerint a lég • han

oly s a j á t s á g u anyag, mely mindenféle rezgést me£

m a g á b a fogad s ezt mint rezgés-közvetitő, to- tüni vábbitó a n y a g egyik testből a másikba átvezeti, derr t o v á b b í t j a ; ez alapon a s z á j b a n keletkező em- j sáré

beri h a n g n a k is közvetítő eszköze. — Nos a erec m a g y a r természettudósok nem tudták eddig, , sain

hogy a h a n g (sonus) a z o n o s jelentésű az ős min szó névvel, amennyiben mindkét név a s z á j i toví

. különböző alakú és n a g y s á g ú tereiben — a rez^

közép- és belső szájterekben — a rezegve- j ha

mozgó légből, tehát u g y a n e g y anyagból termé- köz

i

szeti törvény alapján keletkező h, sz hallható rezgésalakból eredő származékszók s ez okból azonos jelentésűek is. Az ős emberi nyelvet alkotó természetes szók eme törvényeit nem ismerve, a lég különböző rezgéseit a h rezgés alakból származott hatig névvel nevezék a ter-

mészettudósok a m a g y a r h a n g t a n b a n , holott jogosan nevezhetnék a lég rezgésalakjait az sz rezgésalakból s z á r m a z o t t szó névvel is, ameny- nyiben a légzésnél hallható sz a légnek mint folyton változó alakban rezgő a n y a g n a k ter- mészetes szava, melyből az ős szó név s z á r m a - zott. A h a n g és szó nevek eredetének ismeret- lensége okozza azt is, hogy nyelvészeink sem a hang, sem a szó fogalmát világosan, érthetőleg meghatározni nem képesek. E tényből is ki- tűnik, hogy korai vala addig a m a g y a r aka- démia részéről Tudományos magyar nyelvtan Írá- sára pályázatot hirdetni, mig a m a g y a r nyelv eredetével tisztában nem leendenek nyelvtudó- saink. E kis kitérés után visszatérek a légnek mint a testek rezgéseit folyton befogadó és továbbító a n y a g n a k eddig homályosan ismert rezgő tulajdonságai megfejtésére. — U g y a n i s ha a lég minden a n y a g rezgését befogadó és közvetítő közeg (közös eg, vagyis köz-eg

köz-ég), akkor mivel a léget burkoló világtér láthatlan a n y a g a ős m a g y a r néven ok (görögül aithér, latinul aether, magyarul ét-ér, aként h a t j a át a léget (ősiesen eget), miként a légnél ritkább vizpárákat, a földből folyton kiváló s a légnél könnyebb gázokat (gőzöket) vagyis a n y a g - p a r á n y o k a t ; eme vizpáráknak, gőzöknek, vala- mint a világtért betöltő éternek természetes rez- géseit is be kell a légnek m a g á b a fogadnia s azokat az ész megfelelő erei, ágai végével kö- zölnie épen ugy, miként a tápanyagokból a s z á j b a n eredő különböző rezgéseket (szavakat, hangokat). És mivel a világtért betöltő első, ő s anyag, ok v a g y étér az általa burkolt égi — helyesebben égő — testeknek, közös néven na- poknak a természettől bennök rejlő rezgő-moz- gásait olykép kénytelen befogadni, mint földün- kön a sokkal s ü r ü b b , nehezebb lég az általa beburkolt földi testeket s magát az egész földet uraló természetes r e z g ő - m o z g á s t : ez alapon már j o g o s a n nevezhetjük a léget (eget) a földi és égi testek különböző rezgései által folyvást változóan rezgő s az ész ágait — ereit (érzé- keit) szintén folyton változatosan rezgető, moz- gató a n y a g n a k , m a g á t pedig az észt az ő erei által folyton rezgő, mozgó, de egyszersmint

rezgető, mozgató testi a n y a g t ö m e g n e k , v a g y még h a t á r o z o t t a b b a n : a látható és láthatlan földi és égi testek természetes rezgései által szintén természetesen rezgő, mozgó, rövidebben : rezegve-mozgó és mozgató csodás erőnek. É s mivel az őt rezgető, mozgató okot — a léget nem l á t h a t j u k , méltán azon csalódásba eshettek az ókori, de sőt az u j a b b kori népek tudósai is, hogy az emberi testet uraló folytonos belső rezgő-mozgás az egész testnek természetes ereje, és nem a küllég mint rezgés közvetítő közeg által vele közlött külső földi és égi testek rez- géseiből — mint ható okokból — s z á r m a z ó rezgő-mozgás.

És valóban az emberi testet uraló moz- g á s okát vagyis a m o z g a t ó okot az emberi testtől elválaszthatlan, láthatlan, érzékelhetlen s a n ya g ta la n lénynek, valóságnak (ens) nevezék a tudósok napjainkig. Ha azonban a görög tu- dósok eme érzékelhetlen testi lényt psyche, a lati- nok spiritus, a n i m u s nevekkel jelölék, melyek m a g y a r u l szoros értelemben (psyche) lélegzet, (spiritus) lehelet (animus) mozgó lég v a g y i s szél szavakkal fejezhetők k i ; ezen ö s s z h a n g z ó elnevezésekből az tűnik ki, h o g y az embert uraló láthatlan mozgató lény alatt régente a

léghez hasonló tevékenységű testi állományt sejtettek. Ám mivel a légnek oly kettős s a j á t - s á g á t nem ismerék, mely szerint minden anya- gi rezgőmozgást befogad, de azt a vele érint- kező, vagyis az általa érintett testtel is kö- zölni kénytelen, s e rezgéseket az általa burkolt testektől kapja, valamint az agyvelőnek sem ismerék a m a kettős s a j á t s á g á t , minővel a lég (ősiesen ég) bir, és azt sem tudták, h o g y a lég rezgése oly mozgató ok, mely az agyvelőt oly rezgésbe hozni képes, minővel ő m a g a b i r : tehát az idézett ős nevek jelentéseiből lehetetlen vala oly testrészre ráismerni, mely az emberi testet uraló mozgalmaknak u g y a n közvetlen oka, de azoknak közvetett vagyis előbbi oka a küllég, még előbbi vagyis távo- labbi okai pedig a légben létező anyagi testek s negyedrendű oka a testeket uraló természe- tes rezgés, ezeknek oka pedig az őket átható étér, melynek rezgés oka az általa burkolt égő s igy lobogó, rezegő nap. Erről u g y a n a mai természettan azt tanítja, hogy földünkön min- den mozgásnak, rezgésnek s igy erőnek forrása a nap ; de azt már oksági elv alapján nem szokta állítani, hogy az emberi ész folytonos rezgő- m o z g á s á n a k vagyis ténykedésének végső v a g y

legtávolabbi s igy legvégső oka is a nap.

És mivel az sz a láthatlan légnek s az őt moz- gató étérnek is természetes neve, az o pedig

a lég által burkolt s igy ő is folyton mozgató látható anyagi testek összegének természetes neve; eszerint a szó a látható és láthatlan a n y a - gok öszneve, de egyszersmint m a g u k is eme anya- gok, mint rezgő anyagok az ész összes ereinek s ez által m a g á n a k az észnek is rezgető-moz- gató okai. — Ezek alapján tehát, — mivel az ok egyenlő az okozattal, amint a látható anyagi testek, aként az emberi ész is közvetlenül az embert kivülről s belülről folyton érő, érintő légtől — mint mozogva mozgó októl mozog.

Eszerint az észnek mozogva mozgató közvetlen oka a lég, közvetve mozogva m o z g a t ó oka pedig a léget kivülről, de belülről is folyton mozogva mozgató oka az étér, melyet a filozo- fusok ős a n y a g n a k , (Ursache) vagyis első anyag- nak (primum movens), de a m a g y a r nyelvalko- tók az ős emberi nyelvből öröklött néven átalán

ok szóval fejeztek ki, mint ezt alább bővebben bebizonyitandom.

Minthogy pedig a m a g y a r tudósok az idé- zett görök és latin szók m a g y a r jelentései alap- j á n az emberi testben uralgó m o z g a l m a k a t jó-

nak találták majd lélek, majd a szél szó alapján szellemmek nevezni s e nevek alapján ők is oly kévéssé tudják, mint a régibb és u j a b b idegen t u d ó s o k : vájjon feltalálható-e az emberi test- ben oly anyagi rész, mely az emberi testet uraló mozgalmaknak közvetlen oka, a v a g y kí- vüle van-e oly anyagi test, mely az emberi tes- tet uraló mozgalmak közvetett s igy külön oka ? Ám szókincseink azt igazolják, hogy e belső mozgató ok ős neve az ész, melynek erei az őt érő, érintő rezgő lég erőit aként f o g j á k fel, miként a testből kinyúló tagjai — kezei — a légben létező anyagi testeket, melyekkel aként táplálják közvetve az emberi testet, miként azok erőivel az ész erei által ö n m a g á t táplálja.

Mik az ész táplálékai? azt már a szófia jelentésének megvilágítása alkalmakkal bebizo- nyitottuk.

A nyelv és tudomány misége.

A szófia eredetéről mondottak alapján m á r m e g á l l a p í t h a t j u k az emberi nyelv és t u d o m á n y ős neveit, valamint m e g h a t á r o z h a t j u k azok mi- sége és minősége fogalmát is. Eme fogalom- h a t á r o z á s alapján kimutatható l e e n d : v á j j o n a philosophia félig görög, félig m a g y a r szók

s z á r m a z é k á n a k latin neve sapientia s az ennek megfelelő m a g y a r ismeret, t u d o m á n y mily nevet viselt az első emberi nyelvben, s mit jelent ez ősi név nyelvünkben?

A m a nevek összegének, melyek által a z első emberi nem a látható és láthatlan, de ér- zékelhető d o l g o k a t elnevezé, b i z o n y á r a vala oly önálló neve, minőt a m a g y a r o k azok össze- gének elnevezésére használnak manapság. E név pedig a beszéd, v a g y a latinból kölcsönzött név, mely eredetileg bizonyos testrészt fejezett ki.

Eme testrész neve pedig m a n a p s á g a nyelv szó, mely a m a g y a r nevek összegének is közös neve jelenleg, de a m a g y a r népnél köszhaszná-

latnak nem örvend. A latin népfajnál a latin nevek összegét kifejező szó a lingva vala, mely izomtömeg vagyis h ú s d a r a b a nevek alkotásánál különféle sipalakokat öltvén, ezekben a kültérből befelé toluló s a tüdőből kifelé lökött légből különféle rezgő s hallható vagyis h a n g z ó lég- alakokat hozunk létre a s z á j tereiben, melyek- ből a t á p a n y a g a torkon át a tápbelekbe eljut- hat. Az ez alkalommal a légből s az általa befelé mozgatott t á p a n y a g o k rezgéséből s z á r m a - zott hallható légalakokat az ész halló ágaival felfogja.

Az első keresztény m a g y a r tudósok is a latin nép é s z j á r á s á n a k hódolva, a lingva névvel azonos jelelentésű m a g y a r nyelv szóval nevezék el a teremtett dolgok ős neveiből s z á r m a z ó s azokat megnevező m a g y a r szók összegét, el- h a g y v a az e czélra már közösen használt beszéd m a g y a r szót, de amelyhez a nép ma is folyton ragaszkodik mint olyanhoz, mely a m a g y a r ész- j á r á s n a k j o b b a n megfelel, mint az érintett latin lingva szó.. Ugyanis a beszéd a beszed ige szár- m a z é k a , mely azon tényt fejezi ki, midőn az

ember létfentartási czélból az ismert háromféle t á p a n y a g o k közül a léget, mint a hangok, szók sajátképi a n y a g á t s z á j á b a szünet nélkül beszedi s ezen folytonos létfentartási ténykedés tarta- ma alatt a belőle eredő h a n g o k a t is a halló érzékek által eszébe szedi. E hangok összegének tehát j o g o s a n adá az ős m a g y a r névalkotás a

beszéd nevet, mint amelylyel mind a táp be- szedési mind a belőle keletkező hangok, szók alkotási tényét is kifejezni s z o k á s nyelvünkön.

Ezekben megállapittotuk a nyelv és beszéd nevek azonos jelentésének eredetét.

Azonban ama tény, hogy a magyar nép a beszéd helyett felváltva szóbeszéd nevet is hasz- nál, arról tanúskodik, hogy az ős emberi nyel- vet alkotó nevek összegének eredeti neve is egyszerűbb név vala, és pedig csak azon h a n g p á r ,

mely a beszéd minőségét, de egyszersmint mi- ségét is jelzi. Ez pedig maga a szó, mely a szófia kifejezésben épen azt jelenti, amit a szó- beszéd, t. i. a fi és beszéd miségét, s igy fo- g a l o m h a t á r o z ó név. U g y a n i l y f o g a l o m h a t á r o z ó szerepe van a szófiabeszéd m a már homályos jelentésű névben is a szó ős névnek. H a azon-

ban a nyelv, a beszéd kifejezések a nyelvben sze- replő szavak összegének nevei, akkor a szó

névnek is az ős nyelvet alkotó nevek összegét kellett kifejeznie. Ennek igazságát az ős emberi nyelvet alkotó nevek eredetének ismerte után már nem lesz nehéz bebizonyitani. Ugyan- is tudva van, hogy az emberi t á p a n y a g há- r o m f a j a , a lég, viz S a földből származó növény és állat földi anyag, tehát sajátkép az emberi t á p a n y a g összege az ég és föld ; tudva van az is, hogy a lég egyik természetes h a n g j a sz, a földi anyagoké pedig e, mely vizben feloldott tömör földrészecskéket jelent. Ez alapon a táp- a n y a g o k nevei sz-j-e egyesülve sze- szé már az emberiség táplálékára szolgáló összes földi a n y a g f a j o k n a k neve, vagyis ugyanoly jelentésű név, minő a mai m a g y a r nyelvben szereplő nyelv, beszéd. Hogy a m a g y a r nyelvben sze *=• szé név ily jelentésben vala kezdetben használatos, kitűnik e népies b e s z é d m ó d b ó l : Ne hallgassunk szére, szóra, vagyis a beszédre.

Azonban mivel a természetes, kész táp- a n y a g tömör egyedei a növénybogyók, minők az érett eper, szőlő, szilva, dinnye, valamint az állati ikra, tojás, melyeknek fő alkateleme a viz lévén, ilyest nem szükség h o z z á j o k adni, hogy leves tápul szolgálhassanak : tehát ezek- nek természetes neve is különböző a mestersé-