STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1034
előnyre tettek szert a férfiakkal szemben. A férfi iro- dai dolgozók esetében jelentős a növekedés a felfelé irányuló mobilitás területén a nőkhöz képest. A gép- kezelőknél 1998-ra a férfiak felfelé irányuló mobili- tása az ugyanilyen foglalkozású nők mobilitásának kétszeresére nőtt. Tehát egészen világos eltérések tapasztalhatók a nemek között az alacsony fizetésű foglalkozási kategóriák felfelé irányuló mobilitása esetén.
Az eredmények a magas fizetésű foglalkozá- sokban dolgozók lefelé irányuló mobilitásának nagymértékű csökkenését mutatják. Ez összhangban van azzal a jól dokumentált megállapítással, hogy a magas keresetű dolgozók számára előnyösek a jelen- legi munkaerő-piaci trendek. Bár a lefelé irányuló mobilitás trendjei mindkét nem esetében hasonlók, a női vezetők és felsőfokú végzettséghez kötött fog- lalkozásúak szignifikánsan nagyobb valószínűséggel tapasztalnak meg lefelé irányuló mobilitást, mint fér- fi kollégáik. Ez némileg meglepő, hiszen a mintában nem volt eltérés a férfiak és a nők iskolai végzettség szerinti összetételében.
Összességében elmondható, hogy bár a reálke- resetek a legtöbb foglalkozási ágban növekedtek az 1990-es években, a dolgozók nagyobb valószínű- séggel maradtak a saját foglalkozási kategóriájukban az évtized végén, mint a kezdetén, mind a magas, mind az alacsony keresetű foglalkozásokban. Ter- mészetesen az életkor növekedésével bizonyos mér- tékben növekszik a foglalkozási stabilitás. A foglal- kozási stabilitás trendjei mindkét nem esetében ha- sonlók, bár az irodai dolgozó és a gépkezelő nők esetében kicsit magasabb az immobilitás, mint a fér- fiaknál. Az alacsony keresetű munkásoknál nem volt változás a felfelé irányuló mobilitásban. Említésre méltó azonban, hogy az irodai és a gépkezelő foglal- kozásokban a férfiaknál sokkal valószínűbb, hogy magasabb fizetésű foglalkozást választanak, mint az ugyanilyen foglalkozású nőknél. A magas fizetésű foglakozásokban dolgozóknál számottevően csök- kentek a lefelé irányuló mobilitás rátái.
Az 1990-es években a teljes munkaidőben fog- lalkoztatott dolgozók megnövekedett foglalkozási stabilitása részben az alacsony bérű foglalkozások- ból felfelé irányuló mobilitásának, részben a magas bérű foglalkozásokból nagymértékben csökkent lefe- lé irányuló mobilitásának az eredménye. Tehát a magas bérű dolgozók körében tapasztalt kisebb lefe- lé irányuló mobilitás eredményezte a foglalkozási stabilitás növekedésének legnagyobb részét a megfi- gyelt évtizedben az 1990-ben 25-32 éves korosz- tályban.
(Ism.: Földházi Erzsébet)
LIU, ZHIQIANG:
BERUHÁZÁSOK A HUMÁN ÉS POLITIKAI TŐKÉBE KÍNÁBAN: GAZDASÁGI HATÁSOK
ÉS MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK
(The economic impact and determinants of investment in human and political capital in China) – Economic development and cultural change 2003. 4. sz. 823–649. old.
A kutatók csak mostanában szentelnek több fi- gyelmet az olyan nem fizikai tőkeformákra, mint a vallásosság, a társadalmi tőke, vagy az etnikai hova- tartozás: vizsgálják ezek kölcsönhatását a humán tő- kével, hatásukat a keresetekre és a generációk közöt- ti mobilitásra. Kimutatható, hogy ezek a politikai tő- ke fogalmába összevonható tőkeformák növelhetik a humán tőke termelékenységét. A jövedelem oldalá- ról a kérdés úgy vetődik fel, hogy a humán és politi- kai tőke milyen mértékben befolyásolja a jövede- lemelosztást, illetve milyen tényezők határozzák meg a humán és politikai tőkébe történő beruházá- sokat.
A politikai tőke olyan, emberekben megtestesü- lő termelő beruházás, amely tartalmazza a politikai képességeket, vagy egy adott politikai párt és az em- berek közötti kölcsönös bizalmat. A tőke hozama ebben az esetben lehet a magasabb jövedelem, a kar- rier és az értékes információkhoz való könnyebb hozzáférés. Kínában, mint kvázi-tervgazdasággal és egypártrendszerrel rendelkező országban különösen nagy szerepe van a kommunista párttagságnak a jö- vedelmek alakulásában és a nem anyagi előnyökhöz való hozzájutásban. A kérdések vizsgálatára felállí- tott ökonometriai modellben a jövedelem nagysága függ az iskolai végzettségtől, a munkatapasztalatok- tól, a kommunista párttagságtól, az emberek nemétől és területi sajátosságoktól. A végzettség és a tapasz- talatok testesítik meg a humán tőkét, míg a párttag- ság képviseli a politikai tőkét. Az emberek neme és a területi sajátosságok kontrollváltozóként szerepel- nek. Az előbbi a nemek szerinti megkülönböztetés figyelembe vételét szolgálja, míg az utóbbi a külön- böző régiók közötti életszínvonal különbségeket és a munkaerő-szegmentációt tükrözi.
Az empirikus elemzés céljaira jól használhatók a Kínai Háztartási Jövedelmek Projekt elnevezésű, 1988-as mintában szereplő egyének és háztartások adatai. A felmérés különböző, nagyvárosokat és elté- rő nagyságú városokat magukba foglaló régiókra ter- jedt ki, melyek az egész országot reprezentálták.
31 827 magánszemélyről és 9 009 városban élő csa- ládról gyűjtötték jövedelmi, foglalkozási és életszín- vonal-adatokat, mely utóbbiak tartalmazták a lakás- viszonyokra, telefonellátottságra, az élelmiszerfo- gyasztásra vonatkozó információkat is. A mintából
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1035
két csoportot alakítottak ki. Az elsőbe 7000 olyan családfő tartozott, akinek teljes munkaidős állása volt. A tőlük gyűjtött adatok segítségével becsülték a családfő jövedelme és iskolai végzettsége, párttag- sága és más speciális jellemzője közötti regressziós kapcsolatot. A második adatcsoport a családfők tel- jes munkaidőben dolgozó fiairól és lányairól szóló adatokat tartalmazta. A megfigyelések 2100 háztar- tásra korlátozódtak, mivel csak ennyiben volt apa- gyermek kapcsolat. Ezt a mintát lehetett felhasználni annak vizsgálatára, hogy hogyan befolyásolja a szü- lők jövedelme és a családi háttér a fiatalabb generá- ció iskolai végzettségét és párttagságát. A minta főbb adatai a következők.
Egy átlagos háztartásfő havonta 168 jüant keres, 9 évet jár iskolába és 26 évet dolgozik. A családfők 40 százaléka a kommunista párt tagja és több mint 90 százalékuk férfi. Egy átlagos család 3,6 személy- ből áll. A háztartások rendelkezésre álló jövedelme 336 és 14 020 jüan között változik, az átlag 1895 jü- an, az átlagos eltérés 939 jüan. Átlagosan minden háztartás 1197 jüan lakástámogatást kap. A lakások átlagos mérete 42 négyzetméter, viszonylag nagy, 22 négyzetméter szórással. A háztartások 82 százaléká- ban van saját konyha, 47 százalékában saját fürdő- szoba, és csak 3 százalékuk rendelkezik telefonnal.
A minta lényeges jellemzője, hogy a párttag család- fővel rendelkező családok általában magasabb jöve- delemmel, magasabb iskolázottsággal, több munka- tapasztalattal rendelkeznek, mint azok, amelyekben a családfő nem párttag.
Ha az eredmények elemzésekor a politikai tőke hozamát akarjuk vizsgálni, két regressziós modell számítási eredményeit kell számba venni. Az egyik- ben a párttagoknak, a másikban a nem párttagoknak kell szerepelniük. A számítási eredmények szerint nincs szignifikáns különbség párttagok és pártonkí- vüliek esetében abban, hogy a tanulással, illetve munkával eltöltött évek milyen mértékben növelik a kereseteket. Érdekes viszont, hogy a férfiak és nők keresete közötti különbség jóval nagyobb a nem párttagoknál, mint a párttagoknál. Ha önmagukban nézzük a jövedelemkülönbségeket, 5,13 százalékos különbséget találunk a párttagok javára, ami azt mu- tatja, hogy van létjogosultsága a politikai tőke fo- galmának, az jól elkülöníthető a humán tőke hatásá- tól. Az is lehetséges persze, hogy a különbség abból adódik, hogy a párttagok jobban jövedelmező állá- sokban és az állami szektorban dolgoznak. Ezek a tényezők valóban jelentős szerepet játszanak, hiszen a párttagok 20 százaléka dolgozik állami szerveze- tekben, 7 százalékuk vállalati menedzser, míg a má- sik csoportban 2, illetve 1 százalék a megfelelő mu- tató. A regressziós elemzés azonban megmutatja,
hogy e tényezők mellett a párttagsággal járó „prémi- um” is szignifikánsan hozzájárul a jövedelemkü- lönbségekhez. Bár a jövedelmek erősen szóródnak a különböző foglalkozásokban, a számítások szerint a menedzseri, állami, műszaki és hivatali pozícióval járó prémiumok nagysága a pozíciók sorrendjében:
13,7, 7,1, 5,7 és 1,7 százalék. A keresetek változnak aszerint is, hogy a tulajdon szempontjából melyik szektorban foglalkoztatják a válaszadókat. A legma- gasabb jövedelmek a külföldi tulajdonban levő vál- lalatokban keletkeznek, majd az állami és a szövet- kezeti szektor következik. A helyi magánszektor produkálja a legalacsonyabb kereseteket. Az ipar- ágak közötti jövedelemkülönbség egészében véve nem számottevő. A foglalkozásra, a tulajdonosok szerinti szektorális foglalkoztatottságra és az ipari szektorokra nézve a „párt” változó együtthatója 0,0429, ami azt jelenti, hogy a párttagok prémiuma itt 4,29 százalék. A párttagok tehát részben azért ke- resnek többet, mert nagyobb valószínűséggel kerül- nek jól fizető állásokba és szektorokba. Ez azonban csak 16 százalékban magyarázza meg a prémiumo- kat, vagyis a különbség 84 százalékban politikai tő- kéjük következménye.
A háztartások egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelme is magasabb a párttag családfővel rendel- kező háztartásokban. A háztartásfők párttagsága azonban csak 3,5–6,4 százalékában felelős ezekért a különbségekért. Szignifikáns különbségeket okoz a családfők iskolai végzettsége is.
A kínai foglalkoztatás egyik jellemzője, hogy a munkaadók jelentős támogatásokat nyújtanak dolgo- zóiknak a lakásköltségek, az egészségügyi biztosítás és az étkezés költségeinek fedezésére. Ezek a ked- vezmények a dolgozók összjövedelmének gyakran je- lentős részét teszik ki. Egy család esetében ezek a tá- mogatások bizonyos mértékben fontosabbak az élet- színvonal alakulásában, mint a készpénz. Sajnos in- formáció hiányában nem minden támogatás került be- le a regressziós számítások során használt jövedelem- adatokba. Szerencsére azonban a minta városi háztar- tásaira rendelkezésre állt a lakások nagyságának adata aszerint, hogy a család hogyan jutott a lakáshoz. En- nek alapján a lakás piaci árából és a háztartásfő által fizetett lakásbérleti díjból kalkulálni lehetett a támoga- tás összegét. A támogatások logaritmusát független változónak véve a „párt” és az „oktatás” változók együtthatói mind pozitívak és statisztikailag szignifi- kánsak. A párttagok átlagosan 4,4–12 százalékkal több lakástámogatást kapnak. Az oktatás hatása a la- kástámogatásra szintén valamivel nagyobb, mint a ke- resetekre és a háztartások rendelkezésre álló jövedel- mére. A vizsgálat része volt az is, hogy a párttagság és a képzettség hogyan befolyásolja az életfeltételeket,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1036
melyek mutatói a háztartás egy tagjára jutó lakásterü- let és a higiéniai viszonyok, illetve a konyhával és te- lefonnal való ellátottság voltak. A legkisebb négyze- tek módszerével számított regresszió és a logisztikus valószínűségi modell a következő eredményeket adta:
a párttagság mintegy 3 százalékkal emeli az egy főre jutó „életteret”, míg a +1 iskolai év képzettség 1 szá- zalékkal. A párttag-családfővel rendelkező háztartások nagyobb valószínűséggel rendelkeztek fürdőszobával, WC-vel, konyhával és telefonnal. A képzettség hatása ugyanolyan irányú, de sokkal kisebb mértékű, mint a párttagságé.
A kutatás egy újabb kérdése, hogy mi határozza meg Kínában az iskolába járás éveinek számát. Az ökonometriai modell függő változója ebben az esetben az iskolai oktatásban töltött évek száma, a független változó pedig a válaszadók kora és neme, illetve a szü- lők jövedelmének logaritmusa. A számítási eredmé- nyek szerint pozitív és szignifikáns kapcsolat létezik a szülők jövedelme és a gyermekek iskolázottsága kö- zött. Az eredmények akkor reálisabbak, amikor a szü- lők jövedelmét nem az apa jelenlegi jövedelme helyet- tesíti, hanem az apa iskolai oktatásban töltött éveinek száma. A gyermek iskoláztatásáról szóló döntést ugyanis a szülők korábban hozzák meg. A modell ki- bővítése során a változók közé bekerült az apa párt- tagsága és foglalkozása is. A kapcsolat itt is létezik: az apa párttagsága, illetve műszaki, vagy „állami” állása esetén a gyermekek több évet töltenek az oktatási in- tézményekben. Ez az irányzat akkor is megmarad, amikor az egyenletbe bekerül a család rendelkezésre álló jövedelme. A kor és az iskolázottság között álta- lában negatív kapcsolat szokott fennállni, ez a szabály azonban a tárgyalt modell esetében nem érvényesül, mivel a mintában olyan fiatal munkások szerepeltek, akik 1988-ban 15,5–29,5 évesek voltak. Ők pedig már a kulturális forradalom után helyreállított oktatási rendszerben jártak iskolába.
Míg az iskolai végzettség főleg attól függ, hogy a szülők mennyit fektetnek be az iskoláztatásba, a párttagság elérése többé-kevésbé a gyermekek saját döntése. Mivel a kommunista párthoz való csatlako- zás önkéntes, ezért aki tag lesz, valamilyen hasznos- ságot vár ettől a „befektetéstől”, azaz azt, hogy a döntés „nyeresége” meghaladja annak „költségeit”.
Mivel a pártnak mindig van szüksége új tagokra és a tagságért általában sok ember versenyez, ezért mondhatjuk, hogy létezik a párttagság piaca. A nye- reséghez tartoznak pénzbeli előnyök és olyan pénz- ben nem kifejezhető előnyök, mint a jobb lehetősé- gek a karrierre és a jobb szociális helyzet. Az elő- nyök mértéke függ a karriertől, amit valaki el akar érni. Az államigazgatásban dolgozók számára a párt- tagság feltétlenül elérendő követelményt jelent, míg
a szakemberek, szakértők, szellemi foglalkozásúak számára ez nem feltétlenül szükséges. A párttagság költségei általában pénzben nem kifejezhetők. A je- lentkezők időt áldoznak a párt doktrínáinak elsajátí- tására, a párt szabályainak megfelelően kell visel- kedniük, tudomásul kell venniük, hogy szemmel tartják őket és nagyobb a felelősségük.
A politikai tőkébe történő befektetés része a párttagsággal szembeni követelmények átadását je- lentő „családi hozadék”, az öröklött politikai tőke is, amelynek révén a fiatalabb nemzedéknek kevesebbet kell önállóan befektetnie a párttagság eléréséhez.
Ezek az összefüggések bizonyos feltételek esetén hasznossági függvényekkel is kifejezhetők. Az ezek alapján felállítható ökonometriai modellben a párt- tagságból eredő nyereség a függő változó, melyet az egyéni jellemzők vektora és standard logisztikus el- oszlás határoz meg. A párttagság eléréséhez szüksé- ges költségek és a belőle adódó nyereség meghatá- rozására szolgáló modell paraméterei maximum likelihood módszerrel becsülhetők.
Az eredmények szerint, ahogy az várható, az életkor növekedésével nő a párttaggá válás valószí- nűsége, és ugyanez a helyzet a férfiak esetében a nőkkel szemben. Az iskolai végzettség szintje is emeli a taggá válás esélyeit, de a változó együtthatói a legtöbb esetben nem szignifikánsak. A valószínű- ség az emberek foglalkozása szerint is változik. A legnagyobb az állami alkalmazottak esetében, majd a hivatalban dolgozók, az értelmiségi szakemberek, a szakmunkások és végül a segédmunkások követ- keznek. Ez a sorrend megfelel annak, hogy minél nagyobb a belépésből származó várható nyereség, annál nagyobb a belépés valószínűsége. Igen lénye- ges tényező az apa párttagsága. A párttag apák gyermekei jóval nagyobb valószínűséggel lesznek párttagok, mint akiknek a szülei nem tagjai a kom- munista pártnak. A becslési eredmények elemzésé- ből az is kiderül, hogy a szülők jövedelme és iskolai végzettsége nem befolyásolja szignifikánsan a gyermekek párttaggá válását. Ez azt mutatja, hogy a politikai tőkébe történő befektetést a család politikai tőkéből származó nyeresége határozza meg.
Amennyiben a politikai tőkébe történő befekte- tés és a gazdasági siker közötti oksági kapcsolatot egy szimultán egyenletrendszer keretében becsüljük az OLS módszerével, akkor az eredmények szerint a párttagság havi jövedelme 10–11 százalékkal több, mint a nem párttagoké. Az oktatásba történő befek- tetés megtérülésére elvégezve ugyanezeket a számí- tásokat, kiderül, hogy minden újabb tanulással eltöl- tött év 4,72–5,05 százalékkal több jövedelmet ered- ményez a párttagok esetében. Ha a becsléseket a 2SLS-módszerrel végezzük, akkor a párttagság hatá-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1037
sa a jövedelmekre jóval magasabb értéket mutat:
37,6–42,9 százalék a 10–11 százalékkal szemben. A jelentős különbségek részben az eltérő becslési mód- szereknek tudhatók be; az ezen túlmutató okok kide- rítése alapos elemzést kíván. Ugyanígy újabb vizsgá-
latok szükségesek a politikai és humán tőke megté- rülésének változásaira az 1988. óta bekövetkezett hatalmas gazdasági változások nyomán.
(Ism.: Dévai Péter)
GAZDASÁGSTATISZITKA MEYER, I. – TIMM, U.:
A JÖVEDELMEK ÉS AZ ÉLETFELTÉTELEK KÖZÖS STATISZTIKÁJA
(Gemeinschaftsstatistik über Einkommen und Lebens- bedingungen (EU-SILC)). – Wirtschaft und Statistik. 2003.
11. sz. 989–1001. old.
A különböző kulturális és gazdasági hátterű or- szágok egyesülése az Európai Unióban nemzeti, uniós és európai szinten egyaránt óriási kihívásokat jelentett.
A tagállamok közötti gazdasági, társadalmi és szociá- lis különbségek a mindenkori szociokulturális fejlődés során, hosszú történelmi folyamatban alakultak ki.
Összehasonlítva a tagországok jövedelemeloszlását, a szegénység társadalmi kifejeződésének formáit és mértékét, jelentős különbségek mutatkoznak, ami eu- rópai szinten még nagyobb kezelési és megoldási igényt támaszt. Konkrétan a szegénység elleni harcot fokozni kell. Ennek szükségességét tovább erősíti az Unió bővülése.
Az uniós tagországok államai és kormányfői elő- ször 1999-ben Amszterdamban, majd később az Eu- rópai Tanács lisszaboni, nizzai, stockholmi és laekeni tanácskozásain is harcot hirdettek a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen. Politikai feladat a sze- génység mértékének közös, egységes indikátorokkal történő mérése. Szükséges tehát, hogy a mindenkori, összeurópai adatok nagy megbízhatósággal tükrözzék a jövedelem elosztását, a szegénység mértékét, a tár- sadalmi kirekesztés mértékét és megjelenési formáit.
A vizsgálathoz Németországban a szövetségi és a tartományi statisztikai hivatalok az európai háztar- tási panelt (European Community Household Panel – ECHP) alkalmazták, hogy biztosítsák a társadalmi- gazdasági adatszükségletet. Figyelembe véve azt az igényt, amit az új követelményeknek megfelelő adatbiztosítás, adatszolgáltatás jelent, különösen a tartalmi szempontok, a reprezentativitás és az aktua- litás szempontjából, a hivatalos európai statisztika kezdeményezte az ECHP alapján folytatott adatfel- vételi eljárás befejezését, illetve egy új adatfelvétel bevezetését 2001-ben.
Az EU-SILC (Statistics on Income and Living Conditions) a jövő, a mértékadó adatforrás. Az Eu-
rópai Unió számára ez biztosítja a jövedelmekkel és az életfeltételekkel foglalkozó statisztikai informáci- ók összehasonlíthatóságát és ezen információk nem- zetközi szintű cseréjét.
Az alapvető kérdésekben az EU-SILC az ECHP metodikáját követi. Meghatározó különbséget jelent az adatfelvételek inputjának és outputjának harmo- nizációja. Az ECHP esetében a tagállamok egységes kérdőívet alkalmaztak. Az volt a cél, hogy azonos kérdéseket feltéve kapjanak európai szintű adatokat.
Az EU-SILC nagyobb rugalmasságot biztosít az adatfelvételeknél. Lehetőséget nyújt új kérdőív be- vezetésére, de felhasználhatók a már meglévő nem- zeti adatforrások is, ám minden tagállamnak köteles- sége összehasonlítható adatokat szolgáltatni, a cél- változóknak megfelelő formában.
Az Eurostat 2004-től folytat bevezető tudomá- nyos vizsgálatokat annak érdekében, hogy az egyes tagországok adatforrásainak különbségeiből fakadó hatások ne menjenek az összehasonlíthatóság rová- sára. A német hivatalos statisztika dolgozik az EU- SILC hivatalos, közös 2005-ben történő bevezeté- sén.
Az EU-SILC fő feladata, hogy a jövőben aktuá- lis, minőségileg értékes és értékelhető kereszt- és hosszmetszeti adatokat szolgáltasson a magánháztar- tások jövedelméről és azok életfeltételeiről. Európai szinten az EU-SILC-információk elsősorban az éves szerkezeti indikátorokat érintik. Nemzeti szinten olyan adatokat szolgáltathat, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni nemzeti akcióter- vekben, és az ezekkel foglalkozó kormányzati intéz- kedésekben felhasználhatók.
Az Európai Unió 1177/2003-as rendelete rögzíti az adatfelvétel elvi kereteit. Eszerint ki kell emelni az évenként beemelendő témaköröket, a szúrópróbasze- rűen elvégzendő vizsgálatokat, meg kell határozni a nemzeti mintavétel minimumát és az adatszolgáltatás időpontját. A rendelet értelmében az EU-SILC a kö- vetkező végrehajtási előírásokkal egészül ki:
– a primer célváltozók jegyzékére vonatkozó végrehaj- tási utasítás,
– végrehajtási utasítás a szúrópróbaszerűen végzendő vizsgálatokhoz és a továbbkérdezéshez,
– meghatározásokra vonatkozó rendelkezések,
