STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A TÁRSADALMI MOBILITÁS
CSALÁDI ÉLETTÖRTÉNETEK TÚKRÉBEN
DR. ANDORKA RUDOLF
Magyarország egyedülállóan gazdag adatforrásokkal rendelkezik a társadalmi mobilitás vizsgálatához, elsősorban annak a három nagy országos reprezentatív adatfelvételnek kö- szönhetően, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal l962—l964-ben, 1973-ban és legutóbb 1983-ban végzett ((l), (2)). Ezeknek, valamint több kisebb mintán alapuló vagy nem orszá- gos reprezentativ adatfelvételnekl az alapján az alábbi fő következtetéseket fogalmaztam meg.
1 . Magyarországon 1945 után megnőtt a nemzedékek közötti társadalmi mobilitás volu- mene, és a mobil személyeknek, vagyis az apjuktól eltérő társadalmi réteghez tartozóknak az aránya a magyar társadalomban magasabb, mint a fejlett tőkés országokban.
2. A nemzedékek közötti mobilitás megnövekedésének oka az, hogy 1945 után a fel—
gyorsult iparosodással és városiasodással összefüggésben a társadalmi-foglalkozási struktúra gyorsan változott, az apák és a gyermekeik társadalmi összetétele nagymértékben külön- bözött. Mint S.
Ossowski 1957. évi, sokat idézett előadásában (6) megállapította, a kelet—
közép-európai társadalmakban a szocialista átalakulás —— vagy az ő kifejezésével : a társadalmi forradalom — azért növelte a társadalmi mobilitás volumenét, mert ezeknek az országoknak kommunista kormányzatai nagy erőfeszítéseket tettek az iparosítás meggyorsítására, nem pedig azért, mert a szocializmus a kapitalizmusnál nagyobb egyenlőséget teremtett.2
3. Ez a strukturális mobilitás legnagyobbrészt úgy ment végbe, hogyaz iparosítás követ—
keztében csökkenő létszámú parasztság tagjainak és leszármazottainak igen nagy része munkás, éspedig kezdetben elsősorban szakképzetlen munkás lett, aszakképzetlen munkások fiai szakmunkások lettek, a munkásrétegek gyermekei közül pedig sokan szellemi foglal- kozásúak, a szakmunkások és az egyszerű irodai foglalkozásúak gyermekei közül sokan vezetők és értelmiségiek lettek. Nagyon leegyszerűsítve: ,,eggyel előbbre léptek" az iparosítás által meghatározott arányban."
4. Nem volt különösen nagy az ezzel ellentétes irányú mobilitás, viszonylag kevés számú szellemi származású férfi és nő lett munkás, és nem különösen sok vezető és értelmiségi származású3 személy esett ki származási rétegéből, vagyis — közkeletű kifejezéssel — nem volt
1 Sok információt kapunk például a budapesti mobilitási-ól, az l920—as évek második felében végzett ún. rétegvizs- gálatokból, amelyekben elvben mindenkit megkérdeztek, aki az adegy részét sikerűlt megkérdezni. Tehát nem tekinthetők a szószigorú értelmében vett reprezentativ adatfelvételeknek (3).ott réteghez tartozott. Ténylegesen azonban azoknak csak Ujabb reprezentativ, de kisebb mintán alapuló adatfelvételekethasznált fel például Kolosi Tamás (4) és Róbert Péter (5).
* Hozzá kell tenni, hogy a két világháború közötti magyar társadalomhoz képest, amely igen zárt volt, az 1945 utáni magyar társadalom nyitottabb volt, vagyis a mobilitásiesélyek egyenlőbbek voltak (7).
a A külföldi mobilitásvizsgálatokhoz hasonlóan a magyar adatfelvételeknél nem sikerült elkülöníteni a tőkésosztályt, a tőketulajdonnal rendelkezők ugyanis többnyire valamilyen foglalkozással bírtak, és a megkérdezésnél természetesen azt mondták be. Nem használtuk a ,,polgárság" fogalmát sem, mert annak a foglalkozás alapján való elkülönítése nemegyér—
telmű. Tehát amikor ,,vezető és értelmiségi" rétegről,ilyen származásúakról beszélünk az 1945 előtti magyar társadalomban , akkor ebbe bele kell érteni a tőkéseket és a polgárságotis. Az önálló kisiparos és kiskereskedő réteget minden mobilitási adatfelvételnél elkülönítettűk, tehát a ,,kispolgárság" mobilitását tisztán láthatjuk.
95 8 DR. ANDORKA RUDOLF különösen nagy a deklasszálódás. A magyar mobilitási adatfelvételek ilyen adatai nagyjából hasonló mobilitási arányokat mutattak, mint a nyugat-európai és az észak—amerikai adat- felvételek.
5. Mindennek eredményeképpen a mobilitási esélyek a szocialista magyar társadalom—
ban körülbelül ugyanannyira — tehát elég lényegesen — voltak egyenlőtlenek, mint a fejlett tőkés országokban. Az 1973. évi magyar adatfelvételre támaszkodó nemzetközi összehason—
lltások (8), (9), (10) teljes mértékben igazolták Ossowskinak 30 évvel korábban megfogal-
mazott tézisét, pontosabban annak második felét, azt ugyanis, hogy a szocialista átalakulás nem teremtett a kapitalista társadalmakénál nagyobb egyenlőséget.Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy az 1945 utáni magyarországi társa- dalmi mobilitási folyamatok sok hasonlóságot mutattak azokkal a mobilitási folyamatokkal, amelyek a kevésbé fejlett, de gyors iparosodáson keresztülmenő európai tőkés társadalmak—
ban fordultak elő ugyanebben az időszakban!
KÉTSÉGEK És KRITIKÁK
A magyarországi társadalmi mobilitást vizsgáló adatfelvételek alapján levont fenti követ- keztetések ellentétben álltak mind a szocialista országok mobilitási viszonyaira vonatkozó hivatalos ideológiai tételekkel, amelyek a mobilitási esélyek egyenlőségét hirdették, mind azzal a sokak körében elterjedt meggyőződéssel, hogy Magyarországon a szocialista kor- szakban nagyfokú lefelé irányuló mobilitás, ,,deklasszálódás" következett be.
Az egyik széles körben olvasható és hallható nézet az volt, hogy az 1945 előtti ,,uralkodó osztály" — vagy polgárság, vagy értelmiségi réteg — igen nagy fokú deklasszálódáson ment keresztül. Amikor az 1962—1964. évi mobilitási adatfelvétel alapján azt találtam, hogy a vezető és értelmiségi származásúak közül azoknak az aránya, akik elvesztették ezt a vitat- hatatlanul privilegizált, a társadalmi hierarchia csúcsán levő pozíciójukat5, nem nagyobb, mint a fejlett tőkés országokban, megpróbáltam a teljes mobilitási életutak vizsgálatával tisz- tázni ennek az ellentmondásnak az okát (12). Azt találtam, hogy elég jelentős arányú volt a szellemi—munkás vagy paraszt-eszellemi típusú intragcnerációs mobilitási életút, amelyet R. Girod (13) ,,ellenmobilitásnak" nevezett el: azok a szellemi foglalkozásúak, akik átmene—
tileg fizikai foglalkozásúakká váltak, előbb—utóbb visszatértek a szellemi rétegbe. Más szóval a ,,deklasszálódás" átmeneti volt. A szokásos ,,keresztmetszeti" mobilitástáblák, amelyek az apának egy korábbi időpontbeli társadalmi helyzetét és az összeírt férfinak vagy nőnek rendszerint az összeírás időpontjában elfoglalt helyzetét vetik össze, az ilyen ,,le, majd újra fö " mozgásokat nem mutatják ki.
Az utolsó években megjelent szépirodalmi jellegű írások és visszaemlékezések az 1941- től az 1960—as évekig terjedő időszakra, valamint az 1950 körüli politikai akciókról, például a munkásigazgatók kinevezéséről írt szociológiai tanulmányok (14) szintén azt ábrázolják, hogy a második világháború előtti magyarországi állami és gazdasági vezető réteg, a pol- gárság és az értelmiség nagy részben elpusztult vagy elvesztette társadalmi pozícióját, ,,deklasszálódott". Ennek a képnek másik oldala viszont azt sugallja, hogy az 1945 előtt a társadalmi hierarchia legalján levők tömegesen kerültek privilegizált pozíciókba.
' Magyarország és Finnország mobilitását összehasonlítottuk (l l), és igen sok hasonlóságot találtunk, pontosabban:
a finnországi mobilitás volumene még nagyobb volt, mint a magyarországi. Finnország természetesen nem a legalkalma- sabb ilyen összehasonlitása, mert már a második világháború előtt fejlettebb volt Magyarországnál, az 1945 után! idő- svgkban pedig —— a gyors finnországi gazdasági fejlődés következtében — a fejlettségi szint különbsége még nagyobbá
t.
' Itt nincs mód elmélyülni az értelmiségnek a magyar szocialista társadalomban elfoglalt'poziciójáról folyó vitában.
Csak jelzem, hogy ha nem is vagyok abban biztos, hogy az értelmiség - mint Konrád György es SzelényiIván (ll) _irték -—
úton volt az ,,osztályhatalomhoz", azt nem kétlem, hogy a hatalmi elit után, amely maga IS egyre inkábbaz ertelmiségből kapta utánpótlását, az értelmiség helyezkedettel a társadalmi hierarchia "második helyén", tehát egészében véve minden- keppen privilegizált helyzetben volt a társadalom többi rétegeihez viszonyitva. Ezt a tételt nem cáfolja az, hogy egyes értel—
miségi alrétegek — elsősorban a pedagógusok — viszonylag kedvezőtlen helyzetben voltak, és hogy az értelmiségi pályakezdés meglehetősen nehéz volt.
CSALÁDI ÉLETTÖRTÉNETEK
959 Simó Tibor azt vitatta, hogy a parasztságból a munkásságba tartó mobilitás ,,fölfelé"
mozgónak tekinthető—e (15). Megjegyzem, hogy a ,,fölfelé" és a ,,lefelé" mobilitás fogalmai helyett a parasztságból a többi társadalmi kategóriák felé haladó mobilitás megjelölésére magam is áttértem (a nemzetközi szakirodalomtól eltérve) a ,,főirányú" mobilitás fogalmá—
nak használatára, és csak a parasztságból a szakmunkásságba és a szellemi rétegekbe irá—
nyuló mobilitást tekintettem ,,fölfelé" irányulónak. Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy a parasztságot elhagyók valóban jobb vagy rosszabb társadalmi helyzetbe kerültek-e, más szóval hogy az elmozdulás milyen változást jelentett számukra. Závada Pál (16) egy kuláknak nyilvánított tótkomlósi parasztcsalád erőfeszítéseinek és elbukásának leírásával a gazdag parasztság 1950-es évekbeli társadalmipozícíó—vesztését mutatta be, tehát e réteg ,,lefelé" irányuló mobilitására enged következtetni.
Végül Örkény Antal a közelmúltban, ha jól értem, azt vitatja, hogy a magyarországi mobilitási folyamatok a nyugat-európaiakhoz hasonlíthatók, az ott alkalmazott fogalmak- kal, módszerekkel és elméletekkel kutathatók: ,,. . . a vizsgálat mindezeket a mobilitási tendenciákat olyan nyugat-európai viszonyrendszerbe helyezte, mely a különböző struktúrák eltérései folytán hamis végkövetkeztetésekre adhatott csak lehetőséget. A modern tőkés or- szágokban az elmúlt évszázad alatt lezajlott társadalmi-strukturális változásokat mecha- nikusan vetíti egy magyar történeti folyamatra, miközben nem veszi figyelembe a két régió közötti alapvető különbségeket és a politikai-hatalmi feltételek súlyos eltérő következmé—
nyeit" (17).
A magyar mobilitási adatfelvételek értelmezésével kapcsolatban tehát a következő kér- dések merültek fel:
— mi történt a magyar polgársággal és értelmiséggel;
-— mi történt a magyar társadalom legrosszabb helyzetű, a társadalmi hierarchia legalján el- helyezkedő rétegével;
— mi történt a jómódú parasztsággal;
—— a politikai rendszer eltérő jellege, a mobilitási folyamatokba való erőszakos politikai be- avatkozás következtében a nyugat-európaiaktól teljesen eltérően kell-e értelmeznünk a magyar- országi társadalmi mobilitási folyamatokat, vagy pedig a mobilitás jelentős része hazánkban is többé-kevésbé az európai tőkés országokhoz hasonlóan ment végbe?
AZ ÉLETTÖRTÉNET-MÓDSZER És AZ ADATOK FORRÁSA
A három nagy magyarországi mobilitási adatfelvétel megtervezésénél és feldolgozásánál az 1950-es években a Nemzetközi Szociológiai Társaság (ISA) Társadalmi Rétegződés Kutatási Bizottságában kialakított megközelítést, az ún. ,,ISA—paradigmát" követtük. Ennek megfelelően formalizált kérdőívvel vizsgáltuk a nagy, reprezentatív mintán a foglalkozási életpályájákat és a szülők társadalmi helyzetét. A kapott adatokat kereszttáblákkal, mobilitási indexekkel, elsősorban a RogofT—féle társadalmitávolság—indexszel, útelemzéssel és log-lineáris elemzéssel értékeltük. Ezek a módszerek nem teszik lehetővé, hogy a teljes egyéni élettörténeteket nyomon kövessük,6 és hogy megállapítsuk: a különféle mobilitási lépések ténylegesen mit jelentettek az érintettek számára, javult—e vagy romlott a társadalmi helyzetük, és szubjektíve hogyan élték meg ezt a társadalmihelyzet-változást.
A mobilitás kutatásának nemzetközi szakirodalmában az ISA-paradigmával szemben kialakult egy másik irányzat, amely éppen ezeket a hiányosságokat kívánja orvosolni. Ez az ún. biográliai vagy élettörténeti iskola ((19), (20), (ZD). Ma már ennek is külön kutatási bizottsága van a Nemzetközi Szociológiai Társaságon belül (Biográfia és társadalom), amely folyóiratot ad ki (Life Stories/Récits de vie). Közel áll a ,,szóbeli történelem" (oral
' Mivel a magyar mobilitási felvételek kérdőivén a teljes lakóhelyi, iskolai és foglalkozási pályafutás szerepel, elvben meglenne arra a lehetőség, hogy teljes élettörténeteket vizsgáljunk. Az ilyenadatok elemzésére ki is dolgoztak egy matema- tikai módszert (18). Ezt azonban eddig nem sikerült magyar adatokraalkalmazni.
960 DR. ANDORKA RUDOLF history) kutatási módhoz, amely egyéni élettörténetek alapján igyekszik a múltat rekonst- ruálni (22). Ennek az irányzatnak több folyóirata van, többek között az Oral History és az International Yearbook of Oral History and Life Stories. Mindkét iskola hivatkozik a két világháború közötti lengyel szociológiában, F. Znaníecki ösztönzésére kialakult azon kuta- tásra, amely lengyel parasztok és az Amerikába kivándorolt lengyelek élettörténetei alapján vizsgálta ,,a lengyel parasztokat Európában és Amerikában" (23). Az élettörténet-módszer természetesen nemcsak a társadalmi mobilitás sokoldalú vizsgálatára használható, hanem sok más társadalmi folyamatára is, de éppen, mivel az élettörténet kötetlen elbeszélése vagy leírása a módszere, egyik fő alkalmazási területe a tág értelemben vett társadalmi mobilitás olyan elemeinek tanulmányozása, amelyek az ISA-paradigma alapján nem vagy csak rész- legesen vizsgálhatók.
Daniel Bertaux-tól kaptam azt az ötletet, hogy szociológiát tanuló egyetemi hallgatóktól vizsgakövetelményként kérjem egy-egy család mobilitási élettörténetének megírását. Ezek- ben a dolgozatokban egy kiválasztott személy két nagyszülőpárja összes leszármazottjának, tehát három nemzedéknek élettörténetét írják le (a negyedik nemzedékbe, ha vannak, csak gyermekekkorúak tartoznak). Alakóhely, az iskolai végzettség és a foglalkozás történetén kívül leírják az egyéb fontos életeseményeket, valamint azt, hogy a különféle mobilitási lépésekben milyen tényezők és körülmények, közöttük mely történeti események játszottak szerepet, és ezt az érdekeltek hogyan élték meg, javulásnak vagy romlásnak tekintették, végül hogyan változott az életmódjuk. Körülbelül 150 ilyen családtörténet készült el eddig.
Ebből a gyűjteményből választottam ki a három (B, D és F) családot. Néhány élettörténetét én magam is gyűjtöttem, elsősorban azért, hogy ne csak olyan családtörténetek készüljenek, ahol legalább egy ,,unoka" egyetemi hallgató, tehát várhatóan értelmiségi lesz. Ilyen ,,saját gyűjtés" a C család története.7
A kiválasztott családtörténetek elősegítik a fent leírt négy kérdés megválaszolását:
— a B család a magyar polgárságot és értelmiséget képviseli;
— a C család egy olyan szegényparaszt család, amely három nemzedéken keresztül a társa—
dalom leghátrányosabb helyzetü részéhez tartozott;
- a D családban az apai ági nagyszülőket ,,kulákoknak" nyilvánították, az anyai ági nagy—
szülők pedig középparasztok voltak;
— az F család azt példázza, hogyan emelkedett fel egy család lépésről lépésre a társadalmi változások által meghatározott feltételek között, de a történelmi viharoktól szinte érintetlenül.
A négy család történetét bemutató családfákon (lásd az 1—4. ábrákat) három nemzedék minden tagjának születési és halálozási évét, iskolai végzettségétf§ és a reprezentatív adat—
felvételek tábláiban használt összevont rétegkategóriák szerinti társadalmi helyzetét adtam meg? Az alábbi szöveges elemzésben részletesebben feltüntettem az ábrákon szereplők egy részének foglalkozását és egész karriertörténetét?" Itt említem meg azokat a további társa- dalmi jellemzőket, mint a lakóhelyet, a párttagságot, a vallást és a nemzetiséget, amelyek az élettörténetet befolyásolhatták. Kitérek egyes esetekben arra is, hogy milyen motivációk játszottak szerepet a mobilitásban, és hogy az elért mobilitás mit jelentett a családok szá—
mára, hogyan értékelték a társadalmihe]yzet—változást.
7 Annak érdekében, hogy a családokat ne lehessen felismerni, a történetekben szereplő személyeknek csak a kereszt- nevét tüntettem fel. A családok megjelölésére használt B, C, D és F sem a családnév kezdőbetűje. Az azonosithatatlanság érdekében nem szerepelnek községnevek e tanulmányban, csupán — ha városi lakosokról van szó — városnevek.
' ,, Szakiskola" megnevezést használtam aszakmunkástanuló iskolai végzettség esetében, hogy a társadalmi réteghely- zetként használt ,,szakmunkás" megnevezéstől megkülönböztessem. A gimnázium megnevezés a gimnáziumi érettségit, a ,,középiskola" megnevezés pedig a szakközépiskolát és technikumot jelenti.
' A társadalmi helyzet az utolsó, illetve jelenlegi (az élettörténet megirásakori) helyzetet jelenti. A ,,paraszt" megne- vezést használtam mind a kisbirtokosoknál, mind az állami gazdasági munkásoknál, mind a termelőszövetkezeti parasz- toknál. Azokat az eltartott nőket, akik olyan háztartásban éltek, ahol háztáji gazdálkodást folytattak, szintén a paraszt kategóriába soroltam. Egy esetben eltértem a mobilitási vizsgálatokban használt kategóriáktól, mert ,,művezető" megne—
vezést adtam (a mobilitási adatfelvételeknél aművezetőket az egyéb szellemiek közé soroltuk). Továbbá az ,,egyéb szellemi"
elnevezés helyett az ,,irodai" megnevezést használtam.
1" A családfákban szereplő néhány személynekegyes adatai hiányoznak, mert nem szerepeltekaz élettörténetekben.
CSALÁDI ÉLETI'ÖRTÉNETEK 96 l
EGY ÉRTELMISÉGI CSALÁD TÖRTÉNETE: , DEKLASSZÁLODÁS Es VISSZATERES AZ ÉRTELMISEGBE
A B család történetének az ISA—paradigmával történő vizsgálata az apai ágon az egy- szerű szellemi vagy irodai rétegből az értelmiségbe történő egylépcsős ,,felfelé" mobilitást, az anyai ágon az értelmiségi pozició megtartását mutatja ki, ha a nagyapákat az unokával, Andrással hasonlítjuk össze. Nem mutatkozik deklasszálódás akkor sem, ha a nagyapákat az apával hasonlítjuk össze, hiszen az anya, Klára irodai jellegű foglalkozása az 1930 körül született értelmiségi leánygyermekeknél még elég szokásos és elfogadott életút volt, a fiúk végeztek egyetemet és lettek értelmiségiek, a leányok sokszor csak a gimnáziumi érettségiig jutottak el, irodai munkát végeztek, és férjhez mentek egy értelmiségi férfihoz. A családtagok élettörténetének vizsgálata azonban feltárja a nagyon változatos ,,le-föl" mobilitási élet- utakat, a súlyos deklasszálódást, sőt egyéni tragédiákat is az l941-től az l960-as évekig terjedő időszakban.
1 . ábra. A B család története
APA! ÁG ANYA! ÁG
Kiskereskedő Kispolgárság Értelmiség Földbirtokos
! l ! I
Béla Margit I Sándor Alargi t "
1894—1944 l892—1970 1891—1966 1901-
gímn. 4 polg. egyetem egyetem
irodai irodai vezető eltart.
! l l l
l l !
Endre Klára Marika
1926— 1932- 1927-
egyetem gimn. egyetem
értelm. irodai értelm.
l ! l
, 1 !
Agnes András
1949— 1946—
főisk. egyetem
értelm. értelm.
Megjegyzés. Itt és a továbbiakban egy családon belül az azonos nevű személyeket római számokkal különböztettük meg a születés sorrendjében.
Az apai nagyszülők, Béla és Margit 1 zsidó kulturális hátterű kispolgárságból származ—
tak. Béla kitűnő eredménnyel végezte el a gimnáziumot, és a Hitelbankban kezdett tiszt—
viselőként dolgozni. Részt vett az első Világháborúban, főhadnagyként szerelt le, néhány évvel később tartalékos századossá léptették elő. A háború után folytatta karrierjét a Hitel—
bankban, 1944 tavaszára elérte a takarékosztály csoportvezetőjének beosztását. Előremene—
telét elősegítette kitűnő német nyelvtudása. Politikai nézeteit az óvatos konformitás jelle—
mezte. 1944—ben, a német megszállás után, zsidó származása miatt elbocsátották a bankból.
Első világháborús érdemeire tekintettel egy ideig elkerülte a deportálást. Néhány hónap múlva, már a nyilas uralom idején, a házmester feljelentette a családot, Bélát Németországba deportálták, és koncentrációs táborban halt meg.
Felesége, Margit I 4 polgári iskolai osztályt végzett, szintén a Hitelbankban dolgozott tisztviselőként (itt ismerte meg későbbi férjét, Bélát). Egyetlen gyermekük megszületése után feladta állását, és ettől fogva háztartásbeli volt. A üzetéskiesést kisebb otthoni munkákkal, például kézimunkázással pótolta. 1944 őszén a budapesti gettóba kellett költöznie, ott élt annak felszabadulásáig. (Családjának tíz férfitagja közül csak fia, Endre maradt életben.) 1945—től 1948-ig pogácsasütésből és -eladásból élt. Belépett a Kommunista Pártba. 1948 és 1951 között az Ingatlankezelő Vállalatnál (IKV) dolgozott adminisztrátorként, ezt követően nyugdíjas volt. Súlyos, hosszú betegség után halt meg.
962 DR. ANDORKA RUDOLF Fiuk, Endre 1944—ben érettségizett a Berzsenyi Gimnáziumban. Ekkor már jól beszélt németül és angolul. Az érettségi másnapján vitték el munkaszolgálatosnak, innen 1944 őszén megszökött és hamis személyi papírokkal bújkálva élte túl a háború utolsó hónapjainak üldöztetéseit. A háború után beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, de mivela család megélhetését neki kellett előteremtenie, nem tudott egyetemre járni. Vasmunkás, majd tisztviselő lett a Hitelbankban, később az Egyesült Államok Segélyezési és Újjáépítési Hivatala (az UNRRA) magyarországi kirendeltségénél. 1947-ben belépett a Kommunista Pártba, visszakerült a Hitelbankhoz, nemzetközi pénzügyekkel foglalkozott, és nagy kar- riernek nézett elébe. 1948-ban kötötte első házasságát. 1948-ban kizárták a pártból. A következő évek súlyos politikai csalódásokat hoztak számára, 1957-ben elhagyta a bankot, és egy külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el. Itt 1958—ban politikai vizsgálatot indítot- tak ellene, ennek következtében néhány hónapra el kellett hagynia munkahelyét. Rövidesen visszatért azonban oda, és — immár három nyelv tökéletes ismeretének köszönhetően — egyre magasabb beosztásokba került. Az elsők között volt, akik külkereskedelmi vegyes Vállalatot alapítottak Nyugat—Európában, l972—től 1976-ig ennek igazgatójaként dolgozott Londonban.
Onnan hazatérve főosztályvezetői beosztásig emelkedett. Időközben elvégezte a marxista esti egyetemet, maga is tanított a Külkereskedelmi Főiskolán, különféle más külkereske- delmi minisztériumi tanfolyamokon és a vezetőképző intézetben. 1983—ban újra megháza- sodott.
Első házasságából született leánya, Ágnes stabil foglalkozási életpályát futott végig.
Külkereskedelmi Főiskolát végzett, három nyelvvizsgát tett le, a főiskola elvégzésekor már párttag volt. Mindig külkereskedelmi munkakörben dolgozott. Házasságából egy gyermeke született, ezt követően hamarosan elvált.
Az anyai nagyapa, Sándor jómódú, zsidó kulturális hátterű értelmiségi családban szü- letett. A budapesti evangélikus gimnázium elvégzése után egyetemi diplomát szerzett a budapesti egyetem jogi és bölcsészettudományi karán, elvégezte a lipcsei Kereskedelmi Fő- iskolát, majd Oxfordban végzett kiegészitő tanulmányokat. Ekkorra már tökéletesen beszélt angolul, franciául, németül, olaszul, tudott latinul és ógörög nyelven. Világnézetét és poli—
tikai véleményét az asszimilálódásra törekvés jellemezte. 1918-ban megkeresztelkedett.
Az első világháborúban huszárönkéntesként vett részt, számos kitüntetés birtokosaként, huszárszázadosként szerelt le. A háború után a terményszakmában helyezkedett el, azonnal igen magas beosztásba került, 1920—tól 1944-ig a Monori Mag Vállalat vezérigazgatója volt.
Házassága révén, a saját jelentős jövedelme mellett, tekintélyes vagyonhoz jutott. Ennek megfelelően a vagyonos osztály életmódját követte: nagy társasági életet élt, vadászott, sokat utazott külföldön. A ,,világpolgár" ideált igyekezett megvalósitani. A politikával is kacér- kodott, a Szociáldemokrata Párt tagjaként képviselőjelöltséget is fontolgatott, végül is erről
— egy grafológus tanácsára — lemondott.
1944 tavaszán politikai fogolyként a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták.
A koncentrációs táborból való hazatérte után visszatért a magszakmába, a vállalat államo—
sítása után azonban szakmai és elvi vitákba keveredett a vállalat új munkásigazgatójával (kinek eredeti foglalkozása cipész volt). Ezért szellemi szabadfoglalkozású lett, fordításból élt. 1951-ben kitelepítették Mezőberénybe. Egy német származású kulákcsalád házába szál- lásolták be családjával, valamint egy volt államtitkárral, egy volt csendőrszázadossal és a legelőkelőbb budapesti nyilvánosház tulajdonosnőjével együtt. A kitelepítésben is fordításból élt, álnéven, egy elrejtett írógépen dolgozott. Itt írt egy regényt is. Csak 1956-ban tudott a család Budapestre, albérletbe visszaköltözni. Sándor továbbra is fordításból jutott jöve- delemhez. Megtanult oroszul is. Hamarosan igen keresett fordító lett.
Felesége, Margit 11 még jobb módú zsidó kulturális hátterű családból származott.
Apja Zenta város egyik legtekintélyesebb polgára, földbirtokos és bankigazgató volt. Margit tízéves korára megtanult németül és franciául, később angolul. A zentai zsidó elemi iskola elvégzése után a családdal együtt Budapestre költözött, az Andrássy úti Állami Mária
CSALÁDI ÉLETTÖRTÉNETEK 963 Terézia Gimnáziumot végezte. 18 évesen a szerb királyi család egyik tagjának menyasszonya volt. Mivel a szülők ellenezték a házasságot, a szerb vőlegény megszöktette. Ezt követően Margit néhány hónap alatt megtanult szerbül. Végülis a házasság meghiúsult. A Zeneművé- szeti Főiskolát akarta elvégezni, de apja ehhez csak úgy járult hozzá, ha otthon tanul olyan módon, hogy a főiskola tanárai a lakásukra jönnek őt tanítani. A főiskolát elvégezte, élete következő két évtizedében igen sok időt töltött zongorázással, de sohasem lépett fel hivatalos, koncertező művészként.
Sándorhoz való férjhezmenetelével egyidejűleg jelentős vagyon tulajdonosává vált, ebből a Rózsadombon egy bérházat és maguknak egy villát építtettek. Háztartásbeli maradt, nap- jait a ház ügyeinek intézésével, gyermekei nevelésével, zenéléssel, kerti munkával és a Sándor melletti társasági élettel töltötte.
1944-ben — mint már említettem —- Sándort a mauthauseni koncentrációs táborba, idő—
sebb leányát, Marikát pedig a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták. Margit hamis személyi iratokkal fiatalabb leányával, Klárával együtt egy budapesti lakóépület pincéjében rejtőzködött.
A háború után férje sorsában osztozott: kitelepítés a rózsadombi jólétből Mezőberény- be, visszatérés Budapestre, először albérletbe, majd társbérletbe, végül — már özvegyen — főbérletbe. Hosszú özvegysége idején szerény nyugdíját úgy egészítette ki, hogy lakása üresen maradt szobáját — nyelvtudását felhasználva — külföldi turistáknak adta ki. A családtörténetet feljegyző unoka szerint ,, . . . nyugodt, megbékélt szellemben vészelte át mindezeket a válto—
zásokat, amelyek életében érték".
Sándor és Margit II idősebb leánya, Marika a Baár—Madas református leánynevelő in—
tézet tanulója volt, amikor 16 évesen a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták. Haza—
érkezése után kitűnő eredménnyel leérettségizett és elvégezte a Kertészeti Főiskolát. Két évig a szarvasi állami gazdaságban dolgozott, majd a martonvásári kutatóintézethez került.
A kitelepítésbe nem kellett a szülői családot követnie, de osztályidegenként elbocsátották az intézetből. Néhány hónapig napszámosként dolgozott az intézet gazdaságában. Rövidesen férjhez ment az intézet egyik kutatójához, visszakerült tudományos kutatói munkakörbe, és nyugdíjazásáig búzanemesítéssel foglalkozott. Nem született gyermeke.
A fiatalabb leány, Klára édesanyjával bújkálva élte túl a német megszállás időszakát.
Mire 1952-ben leérettségizett, a ,,burzsoá" származás olyan erős diszkriminációval járt, hogy nem vették fel a Bölcsészettudományi Karra, ahol múzeológiát szeretett volna tanulni. Né- met és francia nyelvtudása, valamint gyors- és gépíró tudása segítségével titkárnőként helyezkedett el egy építőipari vállalatnál. 1951-ben szüleivel együtt őt is kitelepítették, itt mezőgazdasági munkát végzett. A kitelepítésből visszatérve először raktári dolgozó, majd l955-től újra titkárnő volt egy gyárban. Ebből az állásából 1956—ban azonnali hatállyal elbocsátották, mert a gyári adminisztráció társadalmi összetételét ezáltal kívánták javítani.
Paradox módon a gyár fölé rendelt minisztérium főkönyvelőségén kapott állást, majd ismét egy ipari vállalatnál egy főosztályvezető titkárnője lett. Itt ismerkedett meg férjével, Endrével, akinek ez második házassága volt. l961-től külkereskedelmi vállalatnál dolgozott egy maga- sabb és érdemibb munkakörben. Ehhez alapot adott három felsőfokú nyelvvizsgája. 1972- től 1976-íg férjével együtt londoni kiküldetésben volt.
Endre és Klára fia, András életpályáját már nem befolyásolták sem történelmi meg- rázkódtatások, sem ideológiai előítéletek, diszkriminációs intézkedések. Szüleinek londoni tartózkodása idején angol iskolába járt, és így tökéletesen megtanult angolul. Az Eötvös Gimnázium elvégzése után a Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett diplomát. A ki- telepítésről írt szakdolgozatot, amely rövidített alakban egy könyv részeként meg is jelent.' A budapesti egyetem elvégzése után ösztöndíjasként New Yorkban folytatja szociológiai tanulmányait.
964 DR. ANDORKA RUDOLF A B család története tehát jól szemlélteti, hogy egy magyar polgár- és értelmiségi család a két totalitariánus rendszer idején milyen súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Halál- lal és közvetlen életveszéllyel járó rabság a koncentrációs táborokban, hónapokig tartó bújkálás az elhurcoltatástól való megmenekülés érdekében, kitelepítés, nyomor jutott a család tagjainak osztályrészéül. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a családnak mindazok a tagjai, akik mindezt túlélték, rövidesen visszakerültek az értelmiségi pozíciókba, ha nem is a megpróbáltatások előtti jómódú életkörülmények közé. A harmadik nemzedéknek mind- két tagja nem egyszerűen átlagos értelmiségi (a szónak ,,felsőszintű szakember" értelmében), hanem a magyarországi tudományos értelmiséghez tartozik.
Az is szemmel látható azonban, hogy a család demográfiai reprodukciója erősen szű—
kített: a négy nagyszülőnek mindössze két unokája van.
, Egy SZEGÉNYPARASZT CSALÁD TÖRTÉNETE: __
RELATIVAN HATRÁNYOS HELYZET HÁROM NEMZEDÉKEN KERESZTUL
A C család története a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű részének sorsát példázza. A család egy igen szegény Szolnok megyei faluban él, ahol a lakosság többsége mezőgazdasági napszámos volt a környező nagybirtokokon, valamint kubikos. (A C család története a másik hárométól eltérő ,,technikával" került feljegyzésre, mert ebben az eset- ben egy nagyszülő házaspártól ,,mentem" az unokák felé, nem pedig egy unokától a nagy—
szülőkig felfelé. Ezért a C családnál nem szerepelnek a második nagyszülőpár és annak leszármazottai.)
A nagyapa, Lukács 4 hold földet birtokolt, ebből nyilvánvalóan nem tudott megélni, ezért fiatal korától kubikosként dolgozott a nagy árszabályozási és belvizlecsapolási mun- kálatokon. Részt vett az első világháborúban, onnan hazatérve vett feleségül egy hasonlóan szegény parasztleányt ugyanezen faluból. Kilenc gyermekük született. A legfiatalabb leányuk még egészen kicsi gyermek volt, amikor az édesanyát fiatalon elvitte a tébécé. Lukács nem csak erős jellemű, határozott értékeket és normákat valló ember volt, hanem, alacsony iskolai végzettsége ellenére, igen intelligens, sőt művelt is. Megözvegyülése után az egyszobás vályog—
2. ábra. A C család
Lukács 1899—1965
6 elemi paraszt
l
7777777 l
l l l l l
l. 2. 3. 4. 5.
Imre ) Ilona ! Mária II Illés András Julianna ! Margit I József [ Adorján I Mária III
1922— 1925— 1924— 1920— 1927— 1928— 1929— 1925— 1931— 1935—-
6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi szakm. paraszt paraszt paraszt paraszt paraszt paraszt paraszt paraszt paraszt
L.,,J l ,,,,,, l L___z4 vag l_____l
—__i_____ '___... . _ l ___._l___ .
l l l 1 § ? 1 l l l
l. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Ilona III Imre I! Mihály Sándor József III Margit III József II László III Adorján [I Mária V
1949— 1957— 1949— 1953— 1958— 1952— 1949— 1953— 1955— 1956—
8 ált. szakisk. Szakisk. 8 ált. Szakisk. 8 ált. 8 ált. 8 ált. szakisk. szakisk.
segédm. szakm. szakm. betan. szakm. paraszt paraszt paraszt Szakm. szakm.
Gábor Magda Ilona I V Veronika László II Julianna [[ Piroska Mária IV János 1!
1947— 1951— 1955— 1960— 1950— 1953— 1955— 1954— 1956—-
, Szakisk. 8 ált. 8 ált. 8 ált. 8 ált. 8 ált. 8 ált. középisk. Szakisk.
Szakm. paraszt paraszt segédm. paraszt segédm. paraszt szakm. szakm.
CSALÁDI ÉLETTÖRTÉNETEK
965 házban egyedül nevelt fel 9 gyermeket, mindegyiknek egy-egy tehenet ajándékozott esküvői ajándékként. A faluban köztiszteletnek örvendett, a katolikus egyházközösség elöljárói tes- tületének tagja volt. Az árvízvédelmi gátakat és belvízlevezető csatornákat kezelő vizügyi vállalat, felismerve Lukács kiváló képességeit, csatornaőrként alkalmazta, és ezáltal alacsony, de állandó fizetéshez juttatta. Ezt egészítette ki kis földjének termésével. Az 1945. évi föld—
reform keretében néhány hold földet kapott. Birtokát az 1961. évi termelőszövetkezet—szer- vezéskor kollektivizálták. Haláláig a régi kis vályogházban élt egyik házas leányával, a ház- hoz hozzáépített apró lakókonyhában.
Első hat gyermeke hozzá hasonlóan 6 elemi osztályt végzett, és kubikosként, mező- gazdasági napszámosként, a helyi nagybirtokon mezőgazdasági cselédként, 1945 után az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetben növénytermelő ,,gyalogmunkásként" vagy állatgondozóként dolgozott. Házastársaik ugyanehhez a társadalmi réteghez tartoztak, a házastársak által elért viszonylag ,,legmagasabb" társadalmi pozíció a parádés kocsis és a falusi kisbíró volt, mindketten csak néhány évig voltak ebben a pozícióban. A legidősebb gyermek, Imre ] ,,örökölte" a csatornaőri állást. A három legfiatalabb gyermek (Ilona II, Teréz I és Jusztinia) már 8 általános iskolai osztályt végzett. Kettőjüknek férje nem a mező—
gazdasági réteghez tartozott. Ilona II második férje (László [) középparaszt származású (nem a faluban született), maga azonban építőipari művezető Szolnokon, az építőipari vállalatnál ismerte meg az elvált asszonyként fizikai munkakörben ott dolgozó Ilonát. Teréz I férje (Ferenc [) a házasságkötéskor tűzoltótiszt volt, ezt a beosztását azonban munkahelyi konf- liktusok miatt elvesztette, jelenleg segédmunkás.
Lukács kilenc gyermeke közül tehát csak egy, Ilona II tudott a magyar társadalmi hierarchia legalsó lépcsőfokán levő rétegből kilépni, de ő is csak hosszú idő után, harmincas éveinek vége felé kötött második házassága révén. Ha viszont életkörülményeiket vesszük szemügyre, akkor többségüknél igen nagy változásokat látunk. Szinte kivétel nélkül több- szobás, kemény falazatú lakásban laknak, amelyet maguk építettek igen nagy erőfeszítésseL A szolnoki lakos Teréz 1 kivételével mindannyian jelentős háztáji gazdálkodást folytat- nak, földet művelnek, állatot tartanak.
története
Mária I 1903—1946
6 elemi
paraszt
! l
I I ! !
6. 7. 8. 9.
AU'réd I6 elemiparaszt1934— Margit II6 elemi1933— 1934—Pál !8 ált. Ilona I!1936—8 ált. középisk.László !1940— Teréz I1938—8 ált. Ferenc !1934—8 ált. Jusztlm'a1942—8 ált. János [1936—8 ált.
segédm. segédm. segédm. művez. segédm. segédm. betan. paraszt
! ! L__ ! ! l l l l !
_a_—L__— ___L— __J__.__ ___l_____
! l l l ! 1 I ! _l
11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Alfréd IIszakisk.1957— Margit IV1958— Pál II1956— Tibor !1957— Ilona1969—VI Katalin II1981— Ferenc 111962— Teréz II1966— János III.1961— Zoltán1965-
8 ált. szakisk. 8 ált. gimn. szakísk. 8 ált. szakisk. szakísk.
szakm. paraszt szakm. segédm. irodai segédm. segédm. szakm. szakm.
Katalin ! Máté
Ilona V Tibor 11 Éva Mária VI
1959— 1956—
1965— 1964— 1964— 1966-
8 ált. 8 ált.
szakisk. gimn. szakisk.
paraszt segédm.
szakm. irodai szakm.
Antal 1 957—
8 ált.
paraszt
966 DR. ANDORKA RUDOLP Noha a foglalkozás alapján meghatározott társadalmi pozíciójukban nincs nagy különb- ség, az életkörülmények és még inkább az életmód elemei nagyon lényeges eltéréseket mu- tatnak. Eltekintve Imre I-től, akinek ma már a szakmunkának, sőt a művezetői jellegű munkának tekinthető csatornaőri állás lehetővé tette a társadalmi felemelkedést, a fiatalabb gyermekek életkörülményei és életmódja a legkevésbé tradicionálisak, azaz a ,,legmoder- nebbek". Akik fiatalabbak voltak az elmúlt évtizedek nagy társadalmi változásainak idején, azok kevesebb hátrányt szenvedtek, és ezt kamatoztatni tudták helyzetük javításában.
E kérdéskörnek részletesebb elemzése nélkül utalni szeretnék két további körülményre, amely az egyéni életsorsokat láthatóan erősen befolyásolta: a jól vezetett háztartás és az alkoholfogyasztástól való tartózkodás (a csak alkalmi és társasági fogyasztás) jó előfeltétel volt a társadalmi felemelkedéshez, és megfordítva, a kettő egyikének ellenkezője nagyon erősen visszafogta az életkörülmények és az életmód javítását.
Lukács unokáinak nemzedékében már erős differenciálódás mutatkozik. A 20 unoka közül 19 felnőtt kereső. Közülük, valamint 14 ismert foglalkozású házastársuk közül a többség (18 személy) még a paraszti és a szakképzetlen munkásrétegekhez tartozik, de már 13 szakmunkást (csatornaőr, vízvezeték-szerelő, gépkezelő, gépkocsivezető, asztalos, vadász) és 2 irodai foglalkozásút (takarékpénztári tisztviselő, statisztikus) is találunk közöttük.
A ,,fölfelé mobil" unokák többsége azokból a családokból került ki, amelyek —- a szülők paraszti és szakképzetlen munkás foglalkozása ellenére is — a többieknél ,,modernebb" élet—
körülményeket tudtak elérni, és ,,moderneb " életmódot folytatnak.
A C család története jól példázza a magyar társadalom legszegényebb egyharmad részé- nek, a földnélküli mezőgazdasági népességnek (1930—ban az aktív keresők 21 százaléka) és a törpebirtokos parasztságnak (1930-ban 15 százalék az 5 holdas és ennél kisebb birtokkal rendelkező parasztok aránya) a sorsát. Az 1945 utáni első 15-20 év csak annyiban befolyá- solta társadalmi helyzetüket, hogy először a földreform keretében földet kaptak, majd ezt kollektivizálták és a mezőgazdasági népesség csökkenésével, az iparosítással párhuzamosan egyre többen hagyták el a mezőgazdaságot, és váltak szakképzetlen munkásokká. 1960 körül még ugyanolyan szegények voltak, ugyanazokban a vályogházakban laktak és ugyanolyan nehéz fizikai munkát végeztek, mint szüleik a két világháború között. Az 1960-as évek köze—
3. ábra. A D család APA! ÁG
Gazdag paraszt Gazdag paraszt
! !
Albert ! Éva !
1892—1961 1892-1950
6 elemi 6 elemi
"kulák" ,,kulák"
L________._________l
!
l l l l
l. 2. 3. 4.
Valéria Imre ! Zsigmond ! Rozália Árpád ! Apollónin I Klára Vencel
1921—1966 — 1922—1963 — 1925- -— 1927— -
6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi szakisk.
paraszt paraszt segédm. paraszt paraszt paraszt betan. szakm.
L__—___.l L___J L_______l L______1
__lm ___.l__.._
l l 1 l
l. 2. 3. 4. 5. 6.
Éva " Imre " Zsigmond !! Árpád II Apollónia II József
1955— 1953— 1951— 1961— 1963— 1962—-
gimn. gimn. szakisk. szakisk. szakisk. főisk.
irodai szakm. szakm. szakra. szakm. értelm.
Gusztáv Mária HI Éva HI
Szakisk. gimn. főt—sk.
szakm. irodai értelm.
CSALÁDI ÉLETTÖRTÉNETEK
967 pétől igen nagy erőfeszítésekkel, a szocialista szektorban levő főmunkahelyen töltött munka- idő után végzett háztáji munkával lassan kezdték életkörülményeiket javítani. Ez ma első—
sorban abban látszik meg, hogy többszobás és vízvezetékkel (többnyire csatornával is) ellátott lakásokban laknak, televíziójuk és néhányuknak személygépkocsija is van. A ,,látás- tól vakulásig" végzett munka azonban ma is rányomja bélyegét az életmódjukra. A C család harmadik nemzedékének tagjai közül, akik az 1970-es és az 1980—as években léptek mun- kavállalási életkorba, néhányan már nyilvánvalóan ,,fölfelé" voltak mobilok, abban az irányban, amelyet a strukturális változások határoztak meg: a család több férfi tagja szak—
munkás lett, két nő pedig irodai foglalkozású. Többségük azonban —— életkörülményeik két- ségtelen javulása ellenére — jelenleg is a magyar társadalom relatíve leghátrányosabb hely- zetű részéhez tartozik.
EGY JÓMÓDÚ PARASZTCSALÁD TÖRTÉNETE:
MUNKÁSSORS UTAN LASSU FELEMELKEDÉS
A D család két ága más-más Heves megyei faluból származott.Az apai nagyapa, Albert I és a nagyanya, Éva I ISO—200 holdas, az anyai nagyszülők, Péter és Mária viszont 10-20 hol—
das parasztcsaládokból származtak. így az apai nagyszülők — bár maguknak már lénye- gesen kisebb gazdaságuk volt —— az 1950—es években ,,kuláknak" minősültek, az anyai nagy- szülők viszont középparasztnak. A család két ágának mobilitási története mégis sok tekin—
tetben hasonló, ezért joggal mondhatjuk, hogy a jómódú vagy csak ,, jobb módú" parasztság sorsának példái.
Albert I és Éva I mindketten már 53 évesek voltak a második világháború végén.
Gazdaságuk ekkorra 25 holdra csökkent, mert a szülőktől örökölt földet sok testvér között kellett felosztani. E testvérek közül csak egy szerzett magasabb iskolai végzettséget, jogot Vég- zett, és bíró lett, Budapest ostromakor halt meg. A többi testvér — viszonylagos jómódjuk ellenére —— a hagyományos paraszti normákat követte: a férfiakreggeltől estig igen intenziven dolgoztak gazdaságukban, a nők a háztartási munkát végezték, és a ház körüli munkákban segítettek.
története
ANYA! ÁG
Középparaszt Középparaszt
—.__._l_____ ___—T..—
Péter
Mária I
1914— 1914—
közép- közép-
paraszt
paraszt
L_______________l
!
! ! l l
5. 1. 2. 3.
Albert IIszakisk.1931— Erzsébet !1935- 1938—Ilona Zoltán II-— Mária II1943— Albert III-
7 ált. gimn. egyetem 8 ált. szakisk.
szakm. betan. irodai értelm. segédm. szakm.
! I ! I I l l
I
l l !
l l
7. 8. 9. 10. 11. 12.
Béla Erzsébet Il Ágnes Gabriella Zoltán " Attila
1958— 1964— 1966— 1959— 1970- 1974-—
középisk. egyetem középisk. gimn.
szakm. értelm. irodai irodai
968 DR. ANDORKA RUDOLF Amikor az 1950—es években kuláknak minősült a család, a gyermekek igyekeztek el- hagyni a mezőgazdaságot, csak nyáron a mezőgazdasági munkák csúcsidőszakában segítettek apjuknak a gazdaságban. A beszolgáltatás terheitől való szabadulás érdekében a gyermekek megpróbálták szüleiket a termelőszövetkezetbe beléptetni, de az 1950-es évek első felének kollektivizálási hullámában a termelőszövetkezet nem volt hajlandó Albert I—et felvenni, így a megözvegyült idős ember egyedül küszködött a földdel és a beszolgáltatási kötelezett- ségekkel. Több ízben dolgozott alkalmi munkásként ipari üzemekben, többek között a meg- lehetősen messze fekvő ózdi kohászati üzemben. Végre 1959-ben elfogadta belépését a
termelőszövetkezet, így haláláig, még két évig termelőszövetkezeti paraszt volt.
Az apai nagyszülőknek 1921 és 1931 között öt gyermekük született, az első négy ugyan—
olyan 6 osztályos iskolai végzettséget szerzett, mint szüleik, csupán a legfiatalabbik fiút, Albert II—őt próbálták tovább taníttatni.
A gyermekek számára, akik Albert II kivételével az 1950-es évek második felében már mind felnőttek voltak, súlyos megpróbáltatásokat okozott a kulák származás. Mindannyian igyekeztek kilépni a mezőgazdaságból. Zsigmond 1947—ben tért haza hadifogságból, és azonnal az ózdi kohászati üzemekbe ment dolgozni segédmunkásként, munkahelyeit később többször változtatta, de mindvégig segédmunkás maradt. Árpád 1950-ig gazdálkodott, ekkor alkalmi munkásnak ment Ózdra. 1959-ben apjával együtt belépett a termelőszövetkezetbe.
Mindkettőjük felesége háztartásbeli és termelőszövetkezeti tag. Az idősebbik leány, Valéria szintén háztartásbeli volt, férje termelőszövetkezeti paraszt. A fiatalabb leány, Klára sokáig szintén háztartásbeli, 1972-től betanított munkás lett, férje pedig bányász volt.
A legfiatalabb fiúgyermeket, Albert II—őt az elemi iskola elvégzése után Egerbe küldték gimnáziumi tanulónak. Itt internátusban kellett laknia. Közvetlenül az érettségi előtt kulák származása miatt kitették a gimnáziumból. AK betűjel—minősítés a káderlapján hosszú évekig hátrányt jelentett számára. A gimnáziumból kikerülve minden erejét munkára, kereset- szerzésre kellett összpontosítania, mert szülei a kulák minősítés miatt igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Volt mezőgazdasági munkás a falujában, segédmunkás Ózdon, kitanulta a mozdony- és kazánfütő szakmát, 1951-től két évig katonai szolgálatot teljesített, leszerelés után gépkocsikisérőként dolgozott, majd letette a géplakatos és ezt követően az autogén—
hegesztő szakmunkásvizsgát. Munkahelyét és foglalkozását gyakran változtatta, mindig a magasabb kereset lehetőségét keresve. 1956-ban megfordult a fejében, hogy elhagyja az orszá- got, és megszabaduljon a kulák származás okozta hátrányoktól, végül is a maradás mellett döntött, és megházasodott. Ezután már saját családjának megélhetése érdekében kellett minden ereje megfeszítésével dolgoznia. Saját munkaerejével építette meg a család falusi lakóházát. 1976-ban, 45 éves korában rokkantként nyugdíjazták. A gimnáziumból való kizárás okozta kudarc érzése egész életében végigkísérte és ez ösztönözte arra, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy három gyermeke minél magasabb iskolai végzettséget szerezhessen. Jellemző az is, hogy városi iskolába igyekezett őket küldeni, és a kollégiumban való lakást látta kívánatosnak számukra.
Az anyai nagyszülők, Péter és Mária [ mint középparasztok háborítatlanul művelték gazdaságukat 1961-ig, akkor beléptek a termelőszövetkezetbe. Péter különféle alkalmi mun- kákkal, például fuvarozással egészítette ki a család jövedelmét.
Három leányuk közül a legidősebb, Erzsébet I későbbi férjéhez, Albert II-őhöz hason—
lóan nem tudta a vágyott iskolai végzettséget megszerezni. Betegség miatt meg kellett ismé- telnie az általános iskola hetedik osztályát, ezután a szülőknek annyijövedelmük sem volt, hogy a nyolcadik osztály elvégzéséneklehetőségét biztosítsák. Tanulás helyettazonnal elment dolgozni segédmunkásként a szomszédos cukorgyárba. Gyermekeinek születése után egy közeli községben levő ipari üzemben betanított munkás lett. Többször felmerült annak a lehetősége, hogy csoportvezetői beosztást kap, ez mindig azért hiúsult meg, mert nem volt meg a 8 osztályos általános iskolai végzettsége. Az ebből származó keserű élményeket
CSALÁDI ÉLE'I'I'ÖRTÉNETEK
969 férjéhez hasonlóan, gyermekei tanulásának segítésével, ösztönzésével kísérelte meg ellensú- lyozni.
' A második leány, Ilona az általános iskola elvégzése után gyors- és gépíró tanfolyamra iratkozott be, ezt azonban félév után abbahagyta, hogy azonnal pénzkeresethez juthasson.
Házasságáig cukorgyári segédmunkásként dolgozott. Férje földmérnök. Leányuk születése után Ilona leérettségizett, és ezt követően adminisztrátorként dolgozott.
A harmadik. legfiatalabb leány (Mária II) segédmunkás, férje hegesztő és lakatos szak- munkás volt.
A két nagyszülőpár unokáinak mobilitása nagyon határozott fölfelé mozdulást mutat.
A 11 unoka és 3 házastársuk közül ketten még gyermekek voltak az élettörténet feljegy—
zésekor. Senki sem maradt a paraszt— és szakképzetlenmunkás—rétegben, 6 szakmunkás, 4 irodai foglalkozású és 3 értelmiségi van közöttük. Jellemzőnek mondhatjuk azt is, hogy kik lettek értelmiségiek: a ,,kulák" nagyszülőpár utolsó előtti gyermekének, Klárának fia mezőgazdasági főiskolát végzett, és egy általános iskolai tanárnőt vett feleségül, a legfiata- labb fiúnak, Albert II-őnek leánya, Erzsébet II pedig a közgazdaság-tudományi egyetemet végezte el (a hires Rajk László Szakkollégium lakójaként), és az egyetem egyik tanszékének oktatója—kutatója. Két testvére is Budapesten lakik, bátyja villamosipari ,,elit" szakmunkás.
Erzsébet Il tehát megvalósította a szülők ambícióját.
A D család történetében tehát a ,,kulák" minősítés kétségtelenül sok megpróbáltatást okozott az apai ágon, a második nemzedék mobilitási élettörténete alig különbözik a ,,középparaszti" anyai ágtól. A harmadik nemzedék előrelépése viszont mindkét ágon nagyon látványos : senki sem tartozik a magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű paraszt- és szakképzetlenmunkás—rétegéhez. Természetesen a jómódú paraszt és középparaszt nagy- szülők sem tartoztak a legszegényebbek közé a két világháború közötti időszakban, úgyhogy az unokák nemzedéke ,,relativ értelemben" körülbelül ugyanott helyezkedik el a magyar társadalomban: többségben a ,,középső rétegekben", legalább egy tagja azonban az értel—
miségi elitben. Ha azonban ezeknek a családoknak életmódját vizsgáljuk, akkor a nagy- szülőkhöz képest igen nagy a változás: az unokák már nem dolgoznak ,,látástól vakulásig", nem faluban, hanem nagyrészt városban laknak, és a nagyszülőknél sokkal nagyobb értéket tulajdonítanak a magasabb iskolai végzettségnek és műveltségnek.
A TÖRTÉNETI VIHAROKTÓL NEM BEEOLYÁSOLT CSALÁD
ÉLETTÖRTÉNETE: A FALUSI KISIPAROSSÁGBOL És SZAKMUNKÁSSÁGBÓL' AZ ÉRTELMISÉG FELÉ
Az F család tagjait elkerülte a ,,történelem vihara", alig érintette őket. A két nagyapát nem hívták be katonának a második világháború idején, az anyai ág tagjait -— német nem- zetiségük ellenére — nem telepítették ki a második világháború után, sem az anyai nagyapa, sem az apai nagybácsi párttagságának nem volt semmilyen látható hatása az életpályájukra.
Szinte azt mondhatjuk, hogy a család története ugyanígy zajlott volna akkor is, ha nem lett volna világháború, nem váltotta volna egymást két totalitariánus rendszer.
A család történetének megértéséhez fontos adalék, hogy mind a négy nagyszülő a Dunántúlról, három közülük Tolna megyéből származott. Ellentétben a szinte tisztán magyar etnikumú Szolnok és Heves megyével, ahonnan a C és a D család származott, Tolna megye etnikailag erősen kevert népességű, ezen belül lényeges a német etnikum. A nagyrészt XVIII. században bevándorolt német parasztok és kisiparosok ,,polgáribb" kultúrát, érté- keket és normákat hoztak magukkal Németországból, és őriztek meg a mai napig, mint az alföldi magyar parasztság. Ez a kultúra feltehetően befolyásolta a többi Tolna megyei etniku—
mot is. Innen származhat az F család mindhárom nemzedékére jellemző szorgalom és taka—
rékosság, a szakképzettség és az iskolai végzettség megbecsülése és a politikai rendszerekhez
való alkalmazkodóképesség. *
2
970 DR. ANDORKA RUDOLF Az apai nagyapa, József 1 egy magyar mezőgazdasági cseléd utolsó, ötödik gyermeke- ként született egy Tolna megyei faluban. A6 elemi osztály elvégzése után épület- és műbútor- asztalos-tanonc lett egy szomszédos faluban élő kisiparosnál. 19 éves korától önálló asztalos kisiparos volt egészen 1948-ig, amikor a kisiparosokkal szembeni korlátozó politika hatására feladta az önálló ipart. Rövidlátása miatt nem hívták be katonának a háborúba. l946-től l949-ig a Szociáldemokrata Párt tagja volt, de a pártegyesülés után nem lett tagjaa Magyar Dolgozók Pártjának. l948-tól 1960—ig a községi tanács alkalmazottjaként a falu szeszfőzdéjét vezette, majd 1960-tól nyugdíjazásáig ismét asztalos volt a helyi állami gazdaságban. Fele- sége, Julianna egy hatgyermekes magyar bognár kisiparos gyermeke volt. Egész életében háztartásbeli volt.
4. ábra. Az F család története
APAI ÁG ANYA! ÁG
Mezőgazdasági cseléd Kisiparos Kisiparos Szegényparaszt
! '————-—
l 1l
József I Julianna katona- Róza Mátyás
1910— 1908— tiszt 1896—1952 1901—l972
6 elemi 6 elemi 6 elemi 6 elemi
smkm. eltart. betart. szakm.
! l ! !
Munkás
!
Margit József]! Károly Irén
1932— 1931— 1933— 1939-
8 ált. gimn. egyetem gimn.
irodai irodai értelm. irodai
M L__________l 1 ___—___l
l l l ! !
Ágnes József III Gábor Zoltán Tamás
1958- 1955- 1962— 1962— 1967-
gimn. egyetem egyetem egyetem szakisk.
irodai értelm. értelm. értelm. szakm.
Két fiúk közülaz idősebbik, József II gimnáziumot végzett, ezt követően inaskodás útján kitanulta az asztalos szakmát, l952—től asztalosként dolgozott a helyi állami gazdaságban.
1953—tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) tagja volt, l956-tól l959-ig át- menetileg a községi tanács gazdasági előadójaként dolgozott, majd visszatért az asztalos munkához. Az l960-as években építőipari technikumot végzett, és ezután épitésvezető lett.
Felesége, Margit falusi munkáscsaládból származott, az általános iskola elvégzése után válta—
kozva volt háztartásbeli és tejkezelő, raktáros, valamint ügyviteli szellemi foglalkozású.
A fiatalabb fiú, Károly a gimnázium elvégzése után először kereskedőtanuló volt, a bolttulajdonost azonban kuláknak nyilvánították, ezért máshol kellett állást keresnie. Buda- pestre költözött, élelmiszerboltban dolgozott eladóként. A kereskedelmi dolgozók létszám- leépítése következtében ezt az állását is el kellett hagynia. Köszörűsátképzésre irányították, de betegség miatt ezt a foglalkozást nem folytathatta. Visszatért falura kereskedelmi eladó munkakörbe. 1952—1954—ben orvos— és gyógyszerész szakérettségit szerzett Sopronban.
Anyagi okok miatt nem tanulhatott továbbegyetemen, kénytelen volt ismét hazatérni. 1954- ben katonai szolgálatra hívták be, de 1955—ben a honvédség létszámának csökkentése kere- tében leszerelték, így az 1956-os forradalom idején már nem volt katona. l960-ig ismét keres- kedelmi eladó volt, majd a községi tanácsnál gazdaságügyi előadó és anyakönyvvezető lett.
1960. évi házasságkötése után Kaposvárra költöztek, itt nappali tagozaton felsőfokú tanító- képzőt végzett, 1963-tól nevelőtanárként dolgozott. 1969—1971—ben ismét továbbtanult, a Pécsi Tanárképző Főiskola kémia szakosító szakán szerzett diplomát, azóta tanár.
CSALÁDI ÉLE'I'I'ÖRTÉNETEK
971
Mindkét anyai nagyszülő német anyanyelvű, de magyarul is beszélő, mintegy ,,kétnyelvü"
családból származott. Mátyás egy Tolna megyei faluban törpebírtokos családban született, annak legfiatalabb, harmadik gyermekeként. A 6 elemi elvégzése után tíz évig napszámos—
ként dolgozott, majd 1924—ben megvalósult az az elhatározása, hogy elhagyja a mezőgazda- sági munkát: a MÁV alkalmazottja lett. Lépésről lépésre haladt előre a vasutas foglalko- zások ranglétráján: krampácsoló, vonalbejáró, jelzőőr, váltóőr. Minden előrelépés előfel- tétele egy-egy újabb tanfolyam elvégzése volt. Az 1930—as években családnevét magyarosí—
totta. A második világháború idejére Érdre került. Vasúti munkahelye miatt nem hívták be katonának. A háború után érdi lakóhelyének köszönhetően elkerülte a német etnikumúak kitelepítését, amely szülőhelye környékén, Tolna megyében sokkal teljesebb körű volt, mint a fővárosban és vidékén. 1947-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. az egyesülés után tagja maradt az MDP-nek és ezt követően belépett az MSZMP—be is. 1948-ban vasúti tiszti iskolát végzett, 1957-ben főmunkamesterként ment nyugdíjba. Ezután második feleségével visszaköltözött egy Tolna megyei faluba. Felesége, Róza, egy Buda környéki faluban szüle- tett kílencgyermekes német cipészcsalád negyedik gyermekeként. Betanított munkásként dolgozott egy budapesti textilipari gyárban. Első férje és első házasságából született gyer- meke meghalt. 42 éves korában házasodott össze Mátyással.
Egyetlen leányuk, Irén már nem volt német anyanyelvű. Az általános iskola elvégzése után gyors— és gépíró tanfolyamra járt. Varrónőként kezdett dolgozni egy Budapest környéki gyárban, rövidesen szellemi foglalkozású lett: bérelszámoló, anyagkönyvelő, majd csoport- vezető. Közben könyvelő tanfolyamot végzett. Kaposvárra költözésük után a helyi ruha—
gyárban kalkulátor, az ehhez szükséges tanfolyamot is elvégezte. Végül 1975 és 1979 között kijárta a közgazdasági szakközépiskolát, és érettségizett, majd ezután 1983-ban árszakértői tanfolyami oklevelet szerzett. Ennek megfelelően egyre nagyobb szakértelmet igénylő munkát végzett.
A négy üúunoka közül három felsőfokú végzettséget szerzett, és értelmiségi foglalkozást folytatott. József III építőipari főiskolát végzett, építőmérnök. Gábor, a szegedi orvos- tudományi egyetem gyógyszerész szakát végezte el. Zoltán vegyipari szakközépiskolát vég- zett, 2 évig a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt, majd átiratkozott a Közgazdaság- tudományi Egyetemre, közgazdász és szociológus diplomát szerzett. A legfiatalabb unoka, Tamás az általános iskola elvégzése után műszerész szakmunkástanuló-iskolát végzett, mü- szerészként kezdett dolgozni, és a családtörténet lejegyzése idején egy gépipari szakközépis- kola esti tagozatának hallgatója volt, így lehetséges, hogy végül ő is felsőfokú végzett- séget fog szerezni.
Az F család mindhárom nemzedékének tagjai kis lépésenként emelkedtek a társadalmi hierarchiában, kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyeket a közép— és felsőfokú oktatás bővülése és a társadalmi-foglalkozási szerkezet átalakulása, a szellemi foglalkozású réteg és azon belül az értelmiségi réteg létszámának növekedése nyitott meg a fizikai foglalkozású családok leszármazottai számára. A felemelkedés eszköze jól láthatóan a tanulás, a magasabb iskolai végzettség szerzése volt, sok esetben a foglalkozási életpálya közben. Azt mondhatjuk, hogy az F család mobilitási története szinte olyan, mint a mienknél nyugodtabb politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok között élő társadalmakban.
KÖVETKEZTETÉSEK
A fenti családtörténetek elemzéséből mindenekelőtt azt a módszertani következtetést vonhatjuk le, hogy az élettörténetí módszerrel kapott eredmények jól kiegészítik az ISA- paradigma szerint összeállított táblák alapján kapott ismereteinket. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy az utóbbi típusú mobilitási táblák hiányában nem lehetne megmon—
dani, hogy az itt kiválasztott négy családtörténet mennyire tipikus az elmúlt évtizedek
2.
