RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
M D C C C L X X X Í I I .
ELSŐ FÉLÉV.
KIABÓ-TUIAJDOKOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ
B R E Z N A Y B É L A ,
^ S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I j k L D O Z A R , j * f l T T U D O R , K . M . T U D . j l G Y E T E M I JNY. R . J A N Á R .
B ÜDAPEST, 1883.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEÜM-KÖRÚT 10. SZ.
>
TARTALOMJEGYZÉK
a „Religio" 1883. I. félévi folyamához.
Czikkek, értekezések, szózatok.
Dicsértessék Jézus Krisztus! U j évi beköszöntő, Irsik F., 1.
Békesség a jóakaratú embereknek! Irányczikk, 1.
Beteg gyermekek provisiójáról, Krizsán, 2.
Rosty Kálmán S. J . Virág J-tól, 2.
Szegény gyermekek sorsa és társadalmi gondozása nap- jainkban, Nóvák L.-tól, 3, 4, 5, 6, 7.
A katholikusok emaneipatiója Éjszak-Amerikában, 3, 4, 5, 6, 10, 14, 15, 16, 17.
A ,katholikus kérvények' sorsa és az a nagy argumentum, 7, 8.
Az örök világosság az oltárszekrény előtt, dr. Ott Á-tól, 7.
j Arpádházi b. Margit érdekében, Némethy L.-tól 8.
A lelkipásztorkodás köréből, 9, 20, 26, 33, 42.
Jegyzetek az országházban a kath. kérvények alkalmából mondottakra, dr. Hamvas-tói, 9.
Pápai irat az ir kérdésben, 10.
Nemzeti szellemünk egyetemessége a „Nemzet"-nél, Pasz- lavszky S.-tól, 10, 11, 12, 13.
Egy igen tanulságos jelenet, (mely a kath. kérvények tár- gyalásakor az országgyűlés alsóházában fordult elő), 11.
Van-e különbség az ünnepélyes és az egyszerű fogadalom közt? és ha van, miben áll az, tekintve az elméletet és gyakorlatot? dr. Reindl R.-tól, 12, 13.
Teremtsünk országos Kubinszky-alapot ! Fonyó P-tól, 14, 15, 16.
Szent-István-Társulat, 6, 15, 23, 24, 27, 31, 32, 49.
- v Assisi sz. Ferencz I I I . rendjéről, 16.
Ápoljuk a hitéletet, a vallásosságot ! 17, 18, 19.
Milyen alakú legyen a betegek ellátásánál használandó bursa? dr. Szvacsina T.-tói, 17.
Szentföldi emlékek 1881-ből, Winter A-tól, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.
Örmény Collegium Rómában, 20.
Az egyházi beszéd készítéséről és betanulásáról, 21, 22.
A spanyol püspöki kar válasza a pápához a hozzájok inté- zett apostoli iratra, 21.
Főm. és ft. Simor János bibornok herczeg-primás beszéde a Sz. István-T. X X X . nagygyűlésén, 22, 23.
Szent sirok felállítása nagyhéten, 23, 24.
A keleti kérdés a kath. egyházban, 25.
f Mailáth György (1818—1883.) 26.
Galilei, Böhm J-tól, 26, 27, 28, 29, 35, 50, 51.
A Gury-ügyben. Nyilatkozat. 30.
Philosophiai levelek, 30, 31, 32, 44, 45, 46, 47, 48.
Az apostoli szent szék és Chile, 32, 33.
E x uno disce omnes, Hahnekamp Gy-től, 33, 34.
Egy hibás idézés (Darwintól Aristotelesből), dr. Kiss J . 3,4.
y Nm. és ft. dr. Schlauch Lőrincz püspök felsőházi beszéde a középiskolai tvjavaslat ügyében, 35.
Nm. és ft. dr. Samassa József érsek beszéde u. o. ugyanazon ügyben, 36.
Főm. és ft. dr. Hayiiald Lajos bibornok-érsek beszéde u. o.
u. ü (a meltékleten) 36.
Nm. és ft. dr. Ipolyi Arnold pünpök beszéde u. o. u. ü. 37.
Nm. és ft. dr. Kruesz Krizosztom főapát beszéde u. o. u. ü. 37.
Nm. gr. Cziráky János tárnokmester beszéde u. o. u. ü. 38.
M. gr. Zichy Henrik beszéde u. o. u. ü. 38.
M. gr. Zichy Nándor beszéde u. o. u. ü. 38.
Nm. és ft. Császka György püspök beszéde u. o. u. ü. 38.
Nm. Iréfort Ágoston, gr. Cziráky János, dr. Ipolyi A. püs- pök, Tisza K. és dr. Samassa J . érsek nyilatkozatai, a középiskolai tvjavaslet részletes tárgyalásakór, a középis- kola vallás-erkölcsi alap-jának törvényben kimondása ügyében, 38.
Nm. és ft. dr. Samassa József érsek beszéde a középisk. tv- javaslat részletes tárgyalásánál, 41.
A szüntelenül való áldozat, Erdélyi F.-től, 37, 39.
Szent-László-Társulat, 37.
A felsőházi tárgyalás után, 39.
Egyházirodalmi iskoláinkról, dr. Baltes L.-tól 39.
Kánonjogi reflexiók dr. Herczegh Mihály egyetemi ny. r.
jogtanárnak az egyház jogait sértő állításaira, dr. Véner P.-tól, 40.
Sermo pastoralis, quem occasione suae in Sedem eppalem introduetionis ad clerum dioec habuit Cornelius Hidasy eppus Sabariensis, 40, 41, 42, 43, 44.
Az isteni Sziv ünnepére, Hahnekamp Gy.-től, 43.
Legsürgősb teendőink (a kath. tanitó-egyletek főpásztorilag elrendelt alakítása és a legközelebbi országos tanítógyülés körül), F. P. 45.
A hitelemzők és a hitelemző állások kérdése, Fonyó P.-tól, 46, 47, 49, 50.
De Lege Franciscalium Tertii Ordinis Saecularis. Consti- tutio apostolica, 48.
Veuillot Lajos, 51, 52.
A félév végén, 52.
Egyházi okmánytár.
SS D. N. Leonis d. p. Papae X I I I . epistola encyclica ad venerabiles fratres Archiepiacopos et episcopos universos in regione hispana, 1, 2.
S. Rit. Congr. Decretum de Indulgentia plenaria adinstar Jubilaei pro toto a. 1883. (iubilari, 25.) Ecclesiam B. M.
V. Lapurdensem piae peregrinationis causa visitantibus concessa, 5.
Orationes pro Sacerdotibus ante et post propriam Confes- sionem sacramentalem recitandae Indulgentiisque ditatae.
Decret. S. Congr. Indulg. SS. Reliquiis praepositae, ddto 19. Ausr. 1882.
I
SS. D. N. Leonis d. p. Papae X I I I . literae apostolicae ad Odoardum S. R. E. Cardin. Mac-Cabe Aeppum Dubli- nensem, 10.
SS. D. N. Leonis d. p. Papae X I I I . Decretum dd. 1. Mártii 1883. de Collegio in Urbe pro Armenis a se his literis fundato, 20.
SS. D. N. Leonis d. p Papae X I I I . Constitutio I I I . Kai.
J u n . 1883. de lege Franciscalium Tertii Ordinis Saecu- laris, 48.
S. Kit. Congreg. Decretum de librorum Cantus liturgici authentica editione Ratisbonensi deque Congressu litur- gico a. s. Aretii habito, 50.
Egyházi tudositások.
1) Magyarország.
Budapest Az u j év kezdetén, 1. — Félhivatalos dicséret a pápa részére, 2. — Felekezetnélküli gymnasium, 3, — A vita tárgya, 4. — A régi és az u j idők, 5. — Levél a szerkesztőhöz, 5. — A vén Pulszky és a kath. tövekvések, 6. — A budapesti egyetem a főrendiházban, 7. — A kath.
kérvények tárgyalása az alsóházban, 8. 9. — Egy kath.
iró egy kath. irói társaságról, 10. — U j (?) eszme az egyházpolitikában, 11. — A modern állam iránya, 12. — Rendszeres támadás a kath. ügyekben, 13. — A porosz egyházüldözés 14. — A fővárosi uj gymnasium, 15. — Egy vezérczikk reminiscentiái, 16.— Mit tanulunk Ausz- triától, 17. — A ,Nemzet' ferdítései, 18. — A középisko- lai tvjavaslat és az evangélikusok, 19. — A középiskolai tvjavaslat tárgyalása, 20. — A középiskolai tvjavaslat tárgyalásának folytatása, 21. — Mocsáry és a katholiku- sok, 22. — A Sz. István-Társulat közgyűlését megnyitó
beszéd, 23, — Tanulságok a középiskolai tvjavaslat tár- gyalásából, 24. — Társadalmi bajaink kuruzslói, 25. — Modern és keresztény civilisatio, 56. — A felekezetnél- küli elemi iskolák, 27. — Hermann Ottó, a naptár és a tridenti zsinat, 28. — Gróf Apponyi A. elvetett indítvá- nya, 29, — Zsilinszky Mihály elfogadott módosítványa, 30. — A házasság vallási jellegéből való kivetkőztetésé- nek első stadiuma, 31. — A középiskolai tvjavaslat tár- gyalásának befejezése, 32. — Iskolai takarékpénztárakés a vallás-erkölcsi nevelés, 33. — Két röpirat és a harma- dik, 33. — A főrendiházi tárgyalások előtt, 34. — A kö- zépiskolai tvjvaslat a főrendiházban, 35. 36. 37. — A főrendiház reformja újra, 38. — A mit alsó- és felsőház a középiskolai tvjavaslat tárgyalásakor egyképp elmulasz- tott, 39. — Retrográd szellem, reactio és Tisza K., 40.—
Kell-e kath. egyetem?, 41. — Yigilantibus jura, 42. — Glosszák az igazságügyi bizottság jelentéséhez, 43. — Egy gör. kath. szert, magyar püspökség és a P. Napló, 44. — A ,Nemzet( liberalismusa, 45. — Közerkölcsiség vagy közerkölcstelenség, 46. — Az országos tanitógyülés, 47" — Korunk egyik főbaja és egy óvszer ellene, 48. — A legutóbbi római municipalis választások, 49. — Falk Miksa dicséretei, 50. — A tisza-eszlári kérdés tárgyalása, 51. — Mégegyszer a tisza-eszlári eset tárgyalása. 52.
Eger. A főmegyei papság nyugdij- és segély-alapjának sza- bályai, 3. —
Egri főmegye. Az egri alesperesi kerület tavaszi tanácskoz- mányának határozatai, 45.
Esztergom. Ö eminencziája szózata római útjáról és a nagy- böjt alkalmából, 7. —
Esztergomi főmegye. Jelentés a bajóthi esp. kerület tavaszi tanácskozmányáról, 49. A lévai esp. kerület papságának felirata Haynâld L. bibornok-érsek ő eminencziájához, 50.
Győri egyházmegye. Főpásztori szózat a papsághoz és a hí- vekhez, 4.
Gyulafehérvár. A kath. mozgalom, 4. — A „Közművelődés"
indítványa Ugrón Gábor statusgyülési tag kizárása iránt, 12.
Kassa. Tollmerengések, 13. — Csendélet, halk örömökkel.
21. — A huszadik levél, 28.
Pestmegye. Néhány szó a „Kubinszky-alap" kérdéséhez, 26.
Sopron. Szent gyakorlatok nők számára, 1. — Bérmálás, 39.
Széplak. Két örvendetes eseményről, 25.
Székesfehérvár. Az egyházmegyei kath. tanitó-egylet meg- alakulása, 52.
Ungvár. Püspök-szentelés, 45.
2 ) Külföld.
a) Egyházpolitikai és társadalmi szemle.
I. Bevezetés, 5. — I I . X I I I . Leó egyházi politikája, 6. — III. Francziaország helyzete egyházpolitikai és társa- dalmi tekintetben, 8. — IV. Olaszországról, 9. — V. Az egyház helyzete Németországban, 11. — VI. Angolor- szág, Róma, Irhon, 12. — V I I . Oroszország és a katho- licismus, 13. — V I I I . Az eddigi szemle befejezése, 14. — I X . A szent szék és Oroszország közti tárgyalások kelet- kezte, folyama és eddigi eredménye, 16. — X . Adatok az angol követségnek a szent szék mellett szándékolt fel- állítása történetéhez, 17. — X I . Németország és a szent szék, 18. — X I I . (Folytatás.) 19. — X I I I . À cultusbud- get tárgyalásakor felmerült vita Berlinben, 20. — X I V . A helyzet Francziaországban, 23. — X V . (Folvtatás.) 24.
— X V I . Olaszország, 26. — X V I I . (Folytatás.) 27. — X V I I I . Európa és a forradalom, 29. — X I X . A szent szék és Oroszország közti alkudozások első eredménye, 31.
— X X . Németország, 32. — X X I . Francziaország és az iskolakérdés, 34. — X X I I . A pápa és a kath. hivők ré- sze az államok politikájában, 42. — X X I I I . A Vatikán és Poroszország közt folyó alkudozásokról, Schlözer máj.
5-iki jegyzéke, 43. — X X I V . A helyzet Németországban Schlözer jegyzéke után, 44. — X X V . Francziaország, 48.
b) As egyházi élet köréből.
Angolország. Manning bibornok a pápák világi fejedelemsé- ségéről, 10. —• Manning bibornok legújabb főp. körlev. 46.
Bécs. Hg. Schwarzemberg bibornok-érsek nyilatkozata az urak háza előtt a népiskolai reform ügyében, 16.
Berlin. A legújabb porosz egyházpolitikai tvjavaslatról, 47.
Chile. Viszály a kormány és a szent szék közt, 29.
Francziaország. A helyzetről, 4. — Gambetta jellemzése, 14. 15. — Kicsinyes fogások az egyház ellen, 32.
Németország. A németországi főnemesség és a katholicis- mus, 29. — A protestantismus Luther jubileumára készül, 33. •— Vita Luther ref'ormátori hivatása fölött, 39. 40. 41.
Róma. X I I I . Leó pápa karácsonyi beszéde a bíbornoki Col- legiumhoz, 2. — A szent atya beszéde a római aristokra- cziához, 5. — X I I I . Leó pápa beszéde az örökváros nagy- böjti hitszónokaihoz és lelkipásztoraihoz, 14. — A szent atya két levele I. Vilmos német császárhoz. 18. — Jaco- bini államtitkár jegyzéke a vatikáni porosz követhez, 18.
— X I I I . Leó pápa beszéde válaszul a sz. Collegium üd- vözletére. — A Propaganda sz. Congregatiójának körle- vele az ir püspökökhöz, 45. — Pápa ő szentsége beszéde a sz. Vincze-egylet küldötteihez, 46. — A szertartások Congregatiójának határozata a római liturgiái zene hiva- talos kiadásáról és a mult évi arezzói egyházzenészeti congressus határozatai, illetve óhajairól, 50. 51.
Románia. A romániai szakadár egyház viszálya, 2.
Irodalom.
Bonomelli J , Hit, remény, szeretet. Olaszból ford. Palotai László, 1.
Üchlauch L., A magyarországi kath. egyház jogairól, 2.
Maszlaghy F., Epigonok. Beszélyek, 3
Kar sell L., A tiz parancsolat és századunk, I I . kiad. 3.
Balits A., A kath. egyház és ellenei, 6.
Schneid M.. Az ujabb spiritismus bölcseletileg megvitatva.
Ford. a csanádi npapság m. e. i. iskolája, 10. 11. 12. 14.
Balde H., Veritates christianae quae modum exhibent bene vivendi et bene moriendi, ford. Való, 18. 19.
Répássy J., A bűnbánat szentsége. J u t . pályamű, 20.
Röggl A., Gyóntatási intelmek és elégtételek, ford. Nogely J., 20.
.Albo dei Sottoscritori per la medaglia d'oro in onore del Commendatore Giov. Batt. De Rossi etc, 21.
Stöckl A.. Korunk nagy kérdései és a kereszténység. Ford.
Répássy J . I. k. 1 f. 25.
Nagy A., A modern paedagogia és a jellemképzéa, 25.
Bougaud E., A kereszténység és korunk. Ford. Dobos és Spett, 26.
Nogáll J., Liliomszálak, 28.
Katholilcus Tlieologiai Folyóirat I. évf. I. fűz. 32.
Heiner Fr., Eine Lebensfrage der kath. Kirche in Deutsch- land, oder der herrschende Priestermangel 33.
Hinka L., A kath. főpapok végrendelkezési joga stb. 34. 35.
Pákolicz J . , Egyházi beszédek hármas sorozata, I. köt. 42.
Fonyó P., Hitelemzésünk emelése. Díjazott pályamű, 45.
Karsch L., Materialismus, rationalismus és a keresztényséo- I I . kiad. 46.
(Szemennyei M.) Róma vagyis az örök város nevezetessé- gei, 48.
Megjelenik e lap heten- í ként kétszer :
szerdán és szombaton. \
Előfizetési díj : \ félévre helyben s p o s t a - ;
küldéssel 5 f r t . í Szerkesztölalcása:~BvA-á- ' pest, YITI.. Stficzió-utcza ; 55.J h óva a lap szellemi ? részét illető minden kül-
demény czimzendő. j
R E L I G I O
K I T H . EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
w w « ™ i -
>
í Előfizethetni minden kir.
J postahivatalnál ;
\ Budapesten a szerkesztö-
\ nél, és Kocsi Sándor
>
f nyomdai irodájában, Mu-
f, zeum-körút 10. sz alatt, hova a n e t a l á n i reclama- I tiók is, bérmentes n y i t o t t ' levélben, intézendők.
í
Budapesten, január 3,
NI (xïYENKETTEDIK ÉVFOLYAM.
1 .
5
I. Félév, 1883.
TARTALOM. Dicsértessék Jézus Krisztus! — Békesség a jóakaratú embereknek! — Sanctissimi Domini Nostri Leonis di n n a providentia Papae X I I I epistola enciclica venerabíles Fratres archiepiscopos et episcopos umversos in regione hispana. — Egyházi tudósitások : Budapest. Az ú j év kezdetén. — Sopron. Sz. gyakorlatok nők számára. — Irodalom. —
Vegyesek.
D i c s é r t e s s é k
Jézus Krisztus!*)
J é z u s szent nevével n y i t j a meg az u j évet az anyaszentegyház. E szent névvel ajkaimon köszöntök be én is az u j év elsönapján e lapok tisztelt olvasóihoz.
Az Űdvözitö J é z u s kegyelméből visszaszerzett üdvösséglinknek egy u j évére ébredtünk. A meny- nyei gondviselés örködék fölöttünk az elmúlt évben, m e g t a r t á életünket, békét ada napjainkban, a föld áldásait is kiárasztá : Atyánk az égben megnyitá kezeit s betölte minden élő lényt áldásaival. S m i hálatelt kebellel s aggodalom nélkül lépjük á t az u j év küszöbét, bizodal m u n k á t az Ú r b a n helyezve, akinek g o n d j a van reánk. S habár sok mindent vesz- t e t t ü n k is a m u l t év folyamán, egy megmaradt még- is számunkra a múltból : a vigasztaló remény a j o b b jövőben, — e leghívebb u t i t á r s u n k ez életben, mely az embert el nem h a g y j a a sírig. A bölcs T e remtö u g y a n i s szívünket a vágyak és remények ki- fogyhatatlan t á r h á z á v á alkotá. Alig teljesül, vagy hiusúl meg egyik v á g y u n k , vagy reményünk, azon nal egy másik vágy, remény fakad nyomában. S bármennyire szétágazók is az emberi kebel vágyai és reményei, van mégis egy eszme, melyben meg- egyeznek, egy közös czél, amelyre törekesznek, egy
központ, melyben csoportosulnak: a boldogság.
Boldog óhajt lenni mindenki. És ez óhajunknak adunk kifejezést, midőn ma egymásnak kölcsönösen bol- dog u j évet kivánunk. — De hol a tárgy, mely keblemnek ez óhaját betöltené; melyik ama t á j , a hol boldogságom édenét föltalálhatnám ; melyik
*) Látnoki szellemmel van a jövő számára e magasabb unctiótól áthatott czikk írva. Azért engedtük át neki az első-
séget. Szerk.
az az ut, mely engem oda elvezet? Ki mondja m e g ? Ki biztosít, hogy jó uton járok-e boldogságom ho- na felé ? Pedig minden üdvöm, boldogságom attól függ, vájjon igaz uton járok-e ?
Vannak, kik az emberi életet nem t a r t j á k egyébnek, mint a puszta létért való küzdelemnek.
Szerintök csak azért él, munkálkodik és küzd az ember, hogy meg élhessen, eluctálliasson. Úgyde ha az élet csupán a puszta létért való küzdelem : mi kü- lönbség van akkor, kérdem, a teremtés koronája, az^ember és az oktalan állat élete között?
Az oktalan állatoknak az levén rendeltetésök, hogy egymásnak szintúgy, mint az embereknek is táplálékául szolgáljanak : életök valóban nem egyéb, mint örökös küzdelem a létért, melyet minden perczben veszély fenyeget. Az egyik állat a másik- nak tör szüntelenül életére; az erősabb és ravaszabb m e g t á m a d j a s martalékul ejti a gyöngébbet és sze- lídebbet. Az egész állatország élete egyrészt anyagi táplálkozás, másrészt kölcsönös megtámadás s ö n - védelemből áll. Szegény állatok ! Egyedüli szeren- cséjök, hogy minderről öntudattal nem birnak ; csakis ösztönszerűleg védekeznek lépten-nyomon bekövetkezhető vesztük ellen. Különben borzasztó lenne életök. — S ugyanezt tapasztal j ük a növé- nyek országában is. Egyik növény a másikat a maga előnyére fölülmúlni, elnyomni, életét kioltani iparkodik. Leginkább észlelhetjük ezt a nagy erdő- ségekben. Az erősebb fa addig igyekszik fel és fel- jebb a magasba, inig szomszédját beárnyékolni s
koronájától megfosztani sikerül. Koronájától meg- fosztatván hervadásnak indul ez, száradni, korhadni kezd, mig végtére kivész, hogy amannak szélesebb terjeszkedésre adjon helyet.
tében a létért való küzdelem. S u g y a n ez lenne-e ezélja, rendeltetése az emberi életnek is ? Tehát az emberi élet sem lenne egyéb a l é t é r t való ilyetén küzdelemnél? a mely küzdelemben egy m i n d n y á j a ellen és m i n d n y á j a n egy ellen állanának folytono- san szemben ? a mely küzdelemben minden egyes s a j á t léteért, én-jeért, önérdekeért, — a más léte- lével, érdekével nem törődve, sót ellenére — küzd.
Lehetne-e ilyen élet mellett boldogságról szó? Sze- rencse, hogy az emberek még mindig jobbak elveik- nél. Ezen elv, ha azt mindenki vallaná és követné, két ellenséges t á b o r r á szakítaná szét az emberi ne- met s pokollá változtatná át a földi életet.
Bárki tehát ez elvet vallod, t u d j a d , hogy nem j ó uton jársz. Hodie mihi, eras tibi. Azon elvet vall- va, ez uton haladva a boldogság hónába soha be nem mégy.
Keresztény szempontból s a maga valójában az emberi élet sokkal magasztosabb valami, m i n t a puszta létért való küzdelem. Az isteni kinyilatkoz- t a t á s s a józan emberi ész felfogása szerint az em- beri élet — in se — a Teremtőnek önzetlen, ingyen való ajándéka. Isten szeretetének bizonyítványa.
Az ö szeretete adott nekünk létet, az ö szeretete t a r t fen, az ö szeretete viseli gondunkat, az ö sze- retete őrködik fölöttünk s óv b a j t ó l és veszélytől, az ő szeretete varázsolja nekünk édessé, kedvessé az életet, az ő szeretete boldogít. A n n y i r a ment Is- tennek i r á n t u n k való szeretete, hogy egyszülött Fiát v á l t s á g u l adá oda é r e t t ü n k .
A kelő nap szétkiildi naponta sugarait a min- denségbe, hogy megvilágítsák s éltessék a teremt- mények m i l l i á r d j a i t ; s midőn alkonyatkor a nap leáldozik s a mindenségbe szétkliidött sugarak kö- telmöket m á r teljesíték, visszahúzódnak ismét a napba, a honnan származtak.
Ez az emberi életnek — ad extus — hü képe.
Isten szeretetének kisugárzása levén az emberi élet, természetszerűleg a szeretet éltető melegét kell ki- árasztania mindenfelé s ismételten visszahúzódnia eredeti kutforrásához, az Istenhez, ki minket előző- leg szeretett.
Ilyennek kell az emberi életnek szükségkép s természeténél fogva lennie.
De mi keresztények is vagyunk. A keresztény nevet Üdvözítőnk szent nevétől, Krisztustól vevők, Krisztus pedig maga a szeretet vala. Ö nem saját léteért, hanem az emberi nem üdveért küzdött éle- tében. I r á n t u n k való szeretetből szállott az égből o
élete, szeretet kinos halála a keresztfán. Lehet-e a keresztény ember élete is más, mint keresztény ; más, mint prototyponja, Krisztus élete ; más, mint a szüntelen égő szeretet nyilvánulása Isten és em- b e r t á r s a i r á n t ? Lehet-e emberi, lehet-e keresztény életünknek más ezélja, más iránya, mint azon ut, melyet édes Üdvözítőnk nekünk kijelölt, midőn m o n d á : Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szi- vedből, teljes lelkedből, teljes erődből mindenek fölött, felebarátodat pedig, mint önnönmagadat. S vájjon van-e akár e földi, akár a sirontuli boldog- ságnak jobb, igazibb és biztosabb u t j a ennél? Vájjon ez u t o n j á r v a , ez uton haladva s édes Üdvözítőnk- nek ama szent és egyszerűségében oly magasztos tanácsát követve : ..mindeneket, a miket akartok, hogy mások ne cselekedjenek nektek, ti se cselekedjé- tek n e k i k ; " — vájjon édes J é z u s u n k n a k e jó taná- csát követve s nem a puszta, silány földi l é t é r t való küzdelemben egymás ellen, hanem a felebaráti sze- retetnek ekkénti nyilvánításában s gyakorlásában egymással vetélkedve, nem azt fogjuk-e elérni, hogy Isten országa közénk az égből alászálljon, a miért naponta forrón imádkozunk, s e siralom völgyé nek boldogság édenévé átalakulnia? Nincs s nem lehet a boldogságnak, legyen az bár földi, vagy si- rontuli, más utja, eszközlője, mint a szeretet. Iga- zolja ezt szivünknek azon erős vágya is, melynél fogva szeretni s viszont szerettetni óhajt s termé- szetes ösztönénél fogva a szeretetben találja fel leg- főbb boldogságát.
Szent Pál a keresztény tökéletességre s bol- dogságra ó h a j t v á n vezérelni hallgatóit, egyéb taná- csok u t á n végül m o n d á : „Es még jelesebb u t a t m u t a t o k n e k t e k / ' S ez u t a szeretet u t j a vala. „Kö- vessétek a szeretetet", úgymond, (I. Kor. 13. 14.) a szeretetet, mely „való, igaz és nem tettetett ; nem önző s a maga hasznát kereső ; nem felfuvalkodott és n a g y r a v á g y ó ; mely nem irigykedik, nem gerjed haragra, fejét roszban nem töri, béketűrő és ke- gyelmes ; nem bosszúálló, roszat roszszal nem fizet ; nem átkozódik, sőt áldja üldözőit is s imádkozik érettök ; az éhezőt táplálja, még ha ellensége is, a szomjuhozónak pedig italt a d ; mely nem engedi magát a gonosz által legyőzetni, de jóval győzi meg a gonoszat ; mely, ha lehetséges, a mennyiben r a j t a áll, minden emberrel békében él; örül az ör- vendezökkel és sir a siránkozókkal ; épít és nem r o n t s mindennel fölér."
Ha ezen a szent P á l által ajánlott uton j á r n á -
nak az emberek ; ha e magasztos életelveket követ- nék s nem tekintenék az életet pusztán a hitvány földi l é t é r t valö ellenséges küzdelemnek, oh akkor bizonyára egy boldogabb korszak hajnala derülne az emberiségre, azon korszak, melyet az isteni kis- ded születésekor az angyal ilyeténképen jelezett:
„békesség a földön a j ö a k a r a t n embereknek ;a — azon korszak, melynek Izaiás pröféta e jóslatban adá magasztos költői r a j z á t : „Vessző sarjad Jessze törzsökéből — az üdvözítő J é z u s — s midőn az virágzani s gyümölcse érlelődni kezd, akkor — a farkas a b á r á n y n y a l fog egyiittîakni, a párducz a gödölyével e g y ü t t f e k ü d n i ; az üsző és a medve e g y ü t t fognak t a n y á z n i ; a borjú, az oroszlán és j u h e g y ü t t legelészni s egy csecsemő gyermek fogja hajtani. Akkor a kisded m a j d gyönyörködve játszik az áspis nyilásánál s a baziliskus üregébe d u g j a kis kacsóját az emlőtől elválasztott." (Iz. 11.)
Ez uton, a Krisztusi szeretet u t j á n haladva, okvetetlenül beálland egyesekre ugy, mint az összes emberiségre nezve a boldogságnak azon arany kor- szaka, melynek legfőbb foka s koronája az üdvözü- lés, a mi Isten fia megtestesülésének egyedüli czélja vala. „Mert betelvén a nyolczad nap, hogy körülme- téltetnék a gyermek, hivatik az ő neve J é z u s n a k " ,
azaz Űdvözitőnek. Az üdvözítő J é z u s s az ő szent szeretete legyen tehát ez u j évben és mindenha a boldogság u t á n i törekvésben ú t m u t a t ó n k , vezér- csillagunk: u g y boldog leszen földi, boldog örök életünk. Irsik Ferencz.
B é k e s s é g a jóakaratú embereknek!
Profecto nihil est quin de Hispania (átvitt értelemben Hungaria) sperari iure queat, si modo talem animorum affectionem Caritas aluerit et stabilis Yoluntatuin concordia roboraverit.
X I I I . Leó pápa alább következő le- vele a spanyolokhoz.
Békesség és jóakarat : ennek hirdetését hagyta örökségül nekünk a letiint é v ; ezt fogjuk hirdetni, oportune importune, ha kell, az eírész éven át, — addig mig békesség nem lesz közöttünk.
A szenvedély, sértett önérzet de nem általunk
— és a gyűlölet talán nem fog hallgatni reánk, ta Ián t u l fogja kiáltani szavunkat. Nem tesz semmit Mi t u d j u k , hogy a mi isteni az emberi dolgokban van, az a j ó z a n észben és a jóakaratban rejlik. Az isteninek pedig győzni, felül kell kerekednie.
A ki hibának t a r t j a , hogy mi mindig a jóaka-
ratra és józan észre épitünk s az ellenkezőt csak szá- mításba vesszük : az szálljon szembe magával az U r Istennel, a k i h a n e m tisztán csupán csakisijóoldalaik- nál fogva tekintené a dolgokat, hajh már régén fene- kestöl fel kellett v o l n a r ú g n i a ezt a nyomorult világot.
Békesség, szeretet, egyetértés, összetartás, mily nagy kincsei valamely nemzetnek, valamely országban a katholi- kusoknak, az mutatja hogy egy oly fenkölt szellemű pápa, minő X I I I . Leó, ki de lana caprina nem szokott irni, szük- ségesnek látta magasztos szellemű oktatást adni irántok a spanyol püspöki karhoz, s ezek által az egész nemzethez in- tézett alább következő körlevelében, melynél, eltekintve a carlisták és alfonsisták pártoskodásától, idegen viszonyokra vonatkozó pápai körlevél még aligha jobban találta el a szög fejét Magyarországban,
Tanulmányozzuk e körlevet mindnyájan és hordjuk zsebünkben, mint a kath. actio kátéját, mint minden baj ellen biztosító talizmánt, — ha t. i. használjuk.
Békesség, szeretet, egyetértés !
Tudod-e, felebarátom, mit teszesz, mikor e drága kin- cseknek a zárát feltöröd?
Vétkezel, bármily, ismétlem, bármily czim alatt te- szed, vétkezel Isten és az emberek ellen. Szívtelen^ mond- hatnám, — de mégse mondom mily kegyetlenséggel mar- czangolod édes anyád, a kath. egyház kebelét.
Ámde,ti felebarátim, jobbról-balról, ha ti viszont azt hi- szitek,hogy az egyetértés és összetartás abban áll, hogy min- denkinek ugy muszáj;bocsánat e szóért, ugy kell gondolkozni, ugy és akkor kell még a jótát is kiirni, a mint nektek tet- szik, szóval muszáj nektek mindenben parírozni : akkor végtelenül csalódtok, mert áldozni kell ugyan sokat az egyetértés és Összetartás kedveért, simulni kell egymáshoz, de az sehol sincs megirva emberi lényről, se Péterről se Pálról, a mi csak Istenről szól, hogy donec ponam inimicos (amicos) tuos scabell um pedum tuorum.
Az áldozár áldozár. Áldozatra, önfeláldozásra mindig jobban készen kell lennie, mint annak, a ki nem áldozár.
Jobban kell eltűrni tudnia, ha testvéri kezek keresztre fe- szítik, mert hiszen irva van az ő lelkülete számára szabály- ul ; Optabam ego ipse anathema esse pro fratribus; — ámde az áldozár neve megfeszittetésének nagy ára van.
Csak a békeért köteles tűrni, ingyen nem. A kinek nem a béke a czélja, ne közelítsen az áldozat oltárához, mert utóiéri a testvérietlenség átka !
Példabeszédben kezdtük, abban folytatjuk és ve- sézzük vilásos következtetéssel.
Se x-et, se y-t, se z-t nem neveztük meg, mert habár a Religio-ban megneveztetni bárkire nézve is csak megtisztel- tetés lehet, de testvérek vagyunk et loquimur „inter te et ipsum solum" ; nem visszük piaczra, a mi nem oda való, — az égi békesség keserítésére s az ellenségek kárörömére.
Mi is történt a mult év végén nálunk voltaképen ? Két kath. politikai napilapunk a „legnagyobb" lapok sorába emelkedett. Ez az örvendetes esemény, furcsa de igaz, megzavarta a békét, felkavarta a szenvedélyeket.
Gondolkozzunk csak fölötte! Örvendetes esémény : és bajt okoz! Egészséges sajtóügyi állapotok ezek ? A ki ezt mondja, annak kedves egészségére kivánjuk a hasrymázt.
1*
Megmondjuk mi, hol a baj ; de ne haragudjék meg- érte senki. Különben, a ki megérti, az nem h a r a g u d h a t i k meg; mert igaz : a ki pedig nem érti, annak ugy sem szabad, ha eszes lény akar maradni, vaktában megharagudni.
A baj abban rejlik, — hogy folytassuk a példabeszé- det, — mert nálunk az ur szolga és a szolga az ur.
A ki megérti, tegyen róla. A ki nem érti, kérdezze meg szomszédjától. Ez is tömörülés lesz.
A mi a tömörülés védnökségét illeti, mert hát ezt az eszmét ragyogó fényben kell megőrizni és nem szabad a küzdtér porfellegének a körébe levonni, azon legyünk mind- nyájan jobbról-balról, a katholikus tümörülés megindult mozgalmának valamint faktorai ugy correctorai is, liogy mű- ködésünk méltó legyen a magas eszméhez, és tisztába jöjjön, a hogy illik és kell, az, hogy miben védnöka védnökség és mi- ben nem. Mert a balfogásoknak nincs védnöke ez országban;
de a j ó a k a r a t t a l s okosan vezetett igyekezetnek igen is van.
Védnök nélküli balfogás volt p. főpásztorokhoz irt titkos le- vélben „isteutelen"-eknek nevezett lapok sorában említeni egy katholikus laptársat, melyről köztudomásu dolog, hogy főpásztoraink közöl többen kedvelik. De balfogás volt más- részről idegen közönség elé vinni a dolgot s meghurczolni p. a Religiót, oly dologért, a miért nem felelős.
Tanítani nem szeretünk senkit, csak t a n í t v á n y a i n k a t : de az eszméket, tisztázni kötelességünk bárkivel szemben.
Magyarországban nyilt sisakkal a bibornok-herczeg- primás védnöksége alatt politikai actióra szövetkezni az egyház „védelmére" csak egy esetben lehetséges. Akkor, ha
viszonyaink nyilt sisakkal feltették volna a lét vagy nem lét azon kérdését, melyre a feleletet a szent-irás a d j a meg,
midőn ezen esetre vonatkozólag igy szól : oportet Deo ma- gis obedire quam hominibus. Még világosabban szólva : ez csak akkor volna helyén, ha az egyszemélyben levő Summus Ecclesiae P a t r ó n u s a királylyal, vagy a kormány a bibornok- lierczegprimással szakított volna. Minthogy pedig ez az eset nem következett be s adja Isten, hogy ne is álljon be soha .
— a következmény világos. Ez azonban nem zárja ki azt hogy Magyarország katholikusai kétféle actióra is ne tö- mörülhessenek : politikáira közvetlenül világi jelesek vezér- lete alatt, engedelmességben a püspöki kar iránt, és társa- dalmira (hitéletire) közvetlenül kegyelmes főpásztoraink, és magának az ország biboros herczegprimásának védnök- sége és vezérlete alatt.
Egyébiránt ha nincs senki az Elvbarátok Szövetségében, a ki az ország b. herczeg-primásának a ,védnök'-ségét politikai actió meginditására zászlóul a k a r j a a jelen kürülmények közt felhasználni : akkor szent a béke, az egyetértés és testvéri- ség, és szent is legyen mindnyájunk közt jobbra-balra ; ám ha igen, lépjenek elő az illetők : ime a Religio felvonta a sisakot.
De én látom, hogy nincs senki, legalább az előtérben nincs, a ki ezt akarná. Az angyali lelkű pannonhalmi főapát szózata háttérbe szorított véglegesen minden ilyes agitationa- lis velleitást és világosan körvonalozta a tömörülés hatáskörét, midőn igy szólt : „Nem akarhat az egyebet, mint a szentek egyességének öntudatát, s az azokból származó jogok és kö- telességek gyakorlatát, a mennyire tán sokaknál meggyengült vagy épen elhalt volna, u j életre ébreszteni ; nem akarhat az
egyebet, mint czélszerű sorakozás mellett a kath. hitsorsosok közt okos szó és jó példa által a kath. hitéletet megkönnyí- teni, fokozni és ujabb virágzásba hozni, meg levén győződve, hogy ez által magának az édes hazának is a legjobb szolgála- tot teszi." Ezzel előtérbe lépett a hitéleti, háttérbe a politikai actio mint czél. Es ez formulázásában mindenki egyetérthet.
Nem erőszakolni, nem „csinálni" kell a dolgot, se a factorok se a correktorok részéről, hanem fejleszteni, mint kegyelmes főpásztoraink egyike mondá.
Különösen nekünk Íróknak szem előtt kell tartanunk, hogy mi csak írók vagyunk, kiknek X I I I . Leó pápa nagy- szerű leczkét adott a spanyol publicistákhoz intézett szóza- tában, midőn igy szól : ,,Az irókat intjük, hogy gy enge den és szelíden mellőzve a viszályokat, egymásközt és a közönség- ben a jó egyetértést támogassák ; mert a sajtó sokat tehet jobbra is balra is. Minthogy pedig a szívek egyességével
semmi sem ellenkezik jobban mint a szavak keserűsége, a gyanúsításokat merészsége, s az insinuatiók igazságtalansága, mindazt, a mi ilyes, minden erővel kerülni és gyűlölni kell."
Leo- közelebbi teendő: vagy a Nagygyűlés előkészítő bi- zottságátkell összehívni, a mint indiványoztuk; vagy oly ki- magasló alak álljon a dolog élére,mint az „Irodalmi T á r s u l a t "
készítésénél történt, aki előtt mindenki meghajlik. Különben elő a kath. ügy convulsiói személyes differentiák miatt még sokáig fognak tartani és az egész mozgalom végre is hasonló lesz egy nagy folyóhoz, mely nagy reményeket kelt, de a mely mégis előbb utóbb a terméketlenség homoktengerében fog elveszni. *
Ebben az irányban és szellembem pártoljuk az Elvba- rátok Szövetségét.
Álláspontunkhoz jogunk van ; a jót pedig anny; fő- pásztor után pártolni kötelességünk.
Békesség a j ó a k a r a t ú embereknek ! SANCTISSIMI DOMINI NOSTRI
L E O N I S
D I V I N A P R O V I D E N T I A
PAPAE XIII
E P I S T O L A E N C Y C L I C A V E N E R A B I L E S F R A T R E S
A R C H I E P I S C O P O S E T E P I S C O P O S U N I V E R S O S I N R E G I O N E H I S P A N A
VENERABILIBUS FR A TRIBUS ET DILECTIS F I L I I S ARCHIEPI- SCOPIS E P I S C O P I S ALIISQUE LOCORUM ORDINARIIS I N RE-
GIONE HISPANA.
L E O 1 * 1 » . X I I I
VENERABILES FRATRES ET DILECTI F I L I I S A L U T E M E T APOSTOLICAM BENEDICTIGNEM.
Cum multa sínt, in quibus excellit generosa ac no- bilis Hispanorum natio, tum illudest in prima commendati- one ponendum, quod, post varios rerum et hominum interi- tus, pristinum illud ac prope hereditarium retineat fidei c a t h o l i c a e Studium, q u o c u m semper visa estHispani generis salus et magnitúdó c o n i u n c t a . — Q u o d quidem S t u d i u m plura argumenta d e c l a r a n t : praecipue v e r o eximia in hanc Sedem Apostolicam pietas, quam omni significationum ge-
\
f,
Dere, litteris, liberalitate, susceptis religionis peregrinationi- bus Hispani homines aaepe et praclare testantur. Neque interitura est paulo superioris temporis memoria, quo tem- pore ipsorum animus fortém atque ac pium Europa specta- vit, cum Sedem Apostolicam adversorum eventuum calami- tas attigisset. — In his rebus omnibus, praeter singulare quoddam Dei beneficium, agnoscimus. Dilecti Filii Nostri, Venarabiles Fratres, vigilantiae vestrae fructum : itemque laudabile ipsius populi propositum, qui per haec tam infensa catholico nomini tempóra religioni avitae studiose adhae- rescit, neque dubitat magnitudini periculorum parem con- stantiae magnitudinem opponere. Profecto nihil est, quin de Hispania sperari iure queat, si modo talem animorum af- fectionem Caritas a l u e r i t , et stabilis voluntatum concordia roboraverit. — Verum quod ad hanc partem, non enim dissimulabimus id quod, est, cum cogitamus agendi ratio- nem, quam aliquot ex Hispania catholici homines iueundam putant, dolor quidam obiicitur animo, cum nonnulla simili- tudine anxiae sollicitudinis, quam Paulus Apostolus olim, Corinthiorum caussa, susceperat. T u t a et tranquilla catho- licorum cum inter se tum maxime cum Episcopis suis istic concordia permanserat : eoque nomine Gregorius X V I De- cessor Noster iure laudavit Hispanam gentem, quod eius pars longe maxima in veteri sua erga Episcopos et inferiores pastores canonice constitutos r e v e r e n t i a p e r s e v e r a r e t .x) Nunc tarnen, interiectis partium studiis, vestigia apparent dissen- sionis, quae in varias velut acies distrahunt animos, ipsasque societates, religionis gratia constitutas, non parum pertur- bant. Incidit saepe, ut apud disquirentes, qua potissimum ra- tione expediat rem catholicam tueri, minus quam aequum est, Episcoporum valeat auctoritas. Quin immo interdum si quod Episcopus suaeserit, si quid etiam pro potestate decre- verit, non desunt qui moleste ferant, aut aperte reprehen- dant, sie aeeipientes, ut voluisse illum existiment alteris gratificari, alteros offendere. — Jamvero plane perspicitur quanti referat, incolumem esse animorum coniunctionem, eo vel magis quod in tanta ubique pravarum opinionum licen- tia, in tam acri insidiosaque Ecclesiae catholicae oppugna- tione, omnino necesse est, christianos universos collatis in unum viribus maximaque voluntatum conspiratione resiste- re, ne calliditate atque impetu adversariorum separatim oppressi succumbant. Igitur huiusmodi incommodorum cogitatione permoti, Vos, his litteris, Dilecti Filii Nostri, Yenerabiles Fratres, appellamus, vehementerque petimus, ut salutarium monitorum Nostrorum interprétés in firmanda concordia prudentiam auetoritatemque vestram adhibeatis.
E r i t autem opportunum primo loco rei sacrae reique civilis meminisse rationes mutuas, quia multi contrarie er- rore falluntur. Solent enim nonnulli rem politicam a religio- ne non distinguere solum, sed penitus seiungere ac separare, nihil ut esse utrique commune velint, nec quiequam ad alte- ram ab altera influere putent oportere. Hi profecto non multum ab iis distant, qui civitatem constitiui administrarique ma-
h n t , amoto cunctarum proereatore dominoque rerum Deo: ac tanto deterius errant, quod rempublicam uberrimo utihta- tum fonte temere prohibent. Nam ubi religio tollatur, va- cillare necesse est illorum stabilitatem prineipiorum, m
!) Alloc. Afflctas, Kai. Mart. 1841.
quibus salus publica maxime nititur, quaeque vim a religi- one capiunt plurimam, cuiusmodi potissimum sunt, iuste moderateque imperare, propter conscientiam officii subesse, domitas habere vir tute cupiditates, suum cuique reddere, aliéna non tangere.
Verum sicut iste tam impius declinandus est error, sie etiam fugienda illorum opinio praepostera, qui religionem cum aliqua parte civili permiscent ac velut in unum con- fundunt, usque adeo, ut eos, qui sint ex altere parte, prope deseivisse a catholico nomine decernant. Hoc quidem est factiones politicas in augustum religionis campum perperam compellere, funestaequeincommodorum multitudini aditum ianuamque patefacere. — I g i t u r oportet rem sacram remque civilem, quae sunt genere naturâque distineta, etiam opini- one iudicioque secernere. Nam hoc genus de rebus civilibus, quantumvis honestum et grave, si specteturin se, vitae huius, quae in terris degitur, fines nequaquam praetergreditur.
Contra vero religio, nata Deo et ad Deum referens omnia, altius se pandit caelumque contingit. Hoc enim ilia vult, hoc petit, animum, quae pars est hominis praestantissima, noti- tia et amore Dei imbuere, totumque genus humánum ad futurum civitatem,quam inquirimus, tuto perducere. Qua- propter religionem, et quidquid est singulari quodam vinculo cum religione colligatum, rectum est superioris ordinis esse ducere. E x quo consequitur, earn, ut est summum bonum, in varietate rerum humanarum atque in ipsis commutationi- bus civitatum debere integram permanere : omnia enim et temporum et locorum iutervalla complectitur. Fautoresque contrariarum partium, cetera dissentientes, in hoc oportet universi conveniant, rem catholicam in civitate salvam esse oportere. E t ad istud nobile necessariumque propositum, quoquot amant catholicum nomen, debent velut foedere icto studiose incumbere, silere paulisper iussis diversis de caussa politica sententiis, quas tamen suo loco honeste legitimeque tueri licet. Huius enim generis studia, modo ne religioni vel iustitiae repugnent, Ecclesia minime, damnat ; sed procul om- ni concertationum strepitu pergit operam suam in commu- nem afferre utilitatem, homineeque cunctos materna caritate diligere. eos tamen praecipue, quorum fides pietasque con- stiterit maior.
Concordiae vero quam diximus, idem est in re Chri- stiana, atque in omni bene constituta republica fundamen- tum : nimirum obtemperatio legitimae potestati, quae iuben- do, vetando, regendo, varios hominum animos concordes et congruentes efficit. Quam ad rem nota omnibus atque ex- plorata commemoramus : verumtamen talia, ut non cogitati- one solum tenenda, sed moribus et usu quotidiano, tamquam officii regula, servanda sint. — Scilicet, sicut Pontifex Ro- manus totius est Ecclesiae magister et princeps, ita Episco- pi rectores et capita sunt Ecclesiarum, quas rite singuli ad gerendum acceperunt. Eos in sua quamque ditione ius est praeesse, praecipere, corrigere, generatimque de iis, quae e re christiana esse videantur, decernere. Participes enim sunt sacrae potestatis, quam Christus Dominus a P â t r e acceptam Ecclesiae suae reliquit : eamque ob causam Gregorius I X Decessor Noster Episcopos inquit „in partem sollicitudinis
„vocatos vices Dei gerere minime dubitamus." 2) Atque.
2) Epist. 198 lib. 13.
huiusmodi potestas Episcopis est summa cum utilitate eo- rum, in quos excrcetur data : spectat enim natura sua ad aedificationem corporis Christi, perficitque ut Episcopus quis- que, cuiusdam instar vinculi, christianos, quibus praeest, et inter se et cum pontifice maximo, tamquam cum capite membra, fidei caritatisque communione consociet. In quo gravis est ea sancti Cypriani sententia : „Uli sunt Ecclesia,
„plebs sacerdoti adunata, et Pastori suo grex adhaerens" :3)
„et gravior altera: Scire debes, Episcopum in Ecclesia esse, et Ecclesiam in „Episcopo, et siquis cum Episcopo non sit,
„in Ecclesia non esse." 4) Talis est christianae reipublicae constitutio, eaque immutabilis ac perpetua : quae nisi sancte servetur, summa iurium et officiorum perturbatio consequa- tur necesse est; discissa compositione membrorum apte co- haerentium in corpore Ecclesiae, „quod per nexus et coniun-
„ctiones subministratum et constructum ereseit in augmen-
„tum Dei." 5) Ex quibus apparet, adhibendam esse adversus Episcopos reverentiam praestantiae muneris consentaneam, in ii-que rebus, quae ipsorum potestatis sunt, omnino obtem- perari oportere. (Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 1. Az aj év kezdetén. — Nem térünk el a régi jó szokástól. Üdvözöljük szives olvasóinkat ez ú j év kezdetén is, azon bensőséggel, azon ó'szinte lélekkel, mely rokonérzelmü, rokonelvű és gondolkozású kebleknek, hogy azt mondjuk, privilégiuma. Az őszinteség, mely tollúnkat annyi éven keresztül vezérli, a minden tartalék nélküli nyilt egyeneslelküség, melylyel szerény nézetünket nyilvánít- juk, az igazság védelmében kifejtett eddigi, bár szivesen el- ismerjük. alig számba vehető működésünk, azok mellett, kik állásuk és tekintélyüknél fogva nagy tettekre hivatottak, igen mindez, ugy véljük, elég garantiául szolgál, hogy t.
olvasóinknak, kik a hevesebb küzdelmi napokban rendület- lenül kitartottak, a legnagyobb bensőséggel és őszinteséggel kívánjunk Istentől, a minden jók adományozójától, minden jót ez ú j évben
Azt mondtuk, hogy a hevesebb küzdelmi napokban; és ezt nem ok nélkül állítottuk. A kik a multat velünk együtt t lték le, azok tudják jól, hogy a földalatti hatalmak szelle- me, még csak két, három év előtt is sokkal erőteljesebb mű- ködést fejtett ki, mint most,midőn az újévet megkezdjük. A felforgatásnak már köszöbén voltunk ; voltak pillanatok,
midőn minden rosznak látszott, minden ugy tünt fel, hogy társadalmunk teljesen szakit a kereszténységgel: minek kö- vetkezménye a katholicismus igazainak erőszakos, bár lá- szólagosan törvényes megsemmisitése leendett. De az U r a szeleknek kissé csendet parancsolt; a jelenlegi újév barátsá- gosabb arczczaljelenik meg ; a felzaklatott szenvedélyek nyu- godtabbak, a romboló szellemek hatalmát megkötöttnek látjuk ; és hogy ezt jelenthetjük, ez is emeli örömünket.
Minden szíves olvasóinkat üdvözöljük !
Tévedés lenne azonban e körülményből azon következ- tetést vonni le, hogy ime a vihar elvonult, tehát megpihen- hetünk. Nem; a mindent elnyeléssel fegyegető hullámok
3) Epist 69 ad Pupianum.
*) ibid.
Coloss. II, 19.
ugyan oly hatalmas csapással nem verdesik a társadalom ke- resztény alapját, a mint azelőtt; az egyház ellen fellázadt szellemek ugyan nem készülnek ma oly hatalmi kifejtésre mint azelőtt; de nem semmisültek meg, csak egy időre visz- szavonultak és kevésbé nyilt actiót fejtenek ki. Mindez csak negatív eredmény. Positiv eredményt még felmutatni ké- pesek nem vagyunk ; pedig e nélkül még minden és minde- nünk koczkán áll. Az ellenfél pihenése tehát nekünk a na- gyol}) erö öszegyüjtéséneh, az intensivebb működésnek az ideje, hogy midőn ismét szabad szárnyra kelnek a társadalom és az egyház ellenei, a kifejlő küzdelemben a győzelmet ma- gunk részére biztositsuk.
Egész nyiltan kimondjuk, hogy e győzelem biztosité- kát első sorban magában a papságban keressük és hiszük, hogy ez a papság azt a biztosítékot meg fogja adni, ha hi- vatása magaslatára emelkedik. Vos estis sal terrae, mondja a szent irás ; de az is ott van, hogy si sal insulsum fuerit in q u o s a l i e t u r ? Insulsum! Nagy jelentőségű szó. Korszelle- münk értelmében véve a szót, insulsum nem jelenthet mást, mint azt, hogy a pap egyházi szellemét elveszítvén liberális, világi szellem által vezérelteti magát. A liberá- lis pap valóban olyan mint a sal insulsum: hiányzik t. i. belő- le épen az, a minek benne kellene lenni, a mi őt t. i. pappá teszi.
Mi is lehetne az. mi által a pap azt nyilváníthatná, hogy ő valósággal pap, mint egyházi szelleme által? mint az által, ha szavai, tettei, társalkodásában az egyház mindent meg- szentelni törekvő szelleme nyilatkozik ? H a ez hiányzik a papban, ha meghamisítva a liberalismus ^zelleme által, élte vezérfonalául ennek inspiratióit fogadja el: ugy valóban sal insulsummá lett, nem levén képes megfelelni magasztos feladatának, az emberiség szellemi regeneratiójának, melyre pedig állása kötelezi, hogy Krisztus uralkodjék az egyesek lelkében szivében és uralkodjék a társadalomban. Igazán, a liberális pap olyan mint valamely rosszul hangolt hangszer.
Azokkal a kikkel érintkezik, nemcsak nem képes megkedvel- tetni az egyház szellemét, hanem annálinkább elidegeníti. Az u j évben, az erők egyesítésének napjaiban, e liberlis szellem- nek tehát egészen ki kell küszöböltetni körünkből és az egyházi szellemet kell erősíteni, mert csak evvel lehet az ellenkező szellemet legyőzni és ama positiv eredményt, me- lyet fennebb említettünk elérni.
Amit mondottunk, az a sikernek alapja és mindenesetre egy leglényegesebb feltétele; de még mindez nem a végczél elérése: ehhez szükségeltetik még világi híveinknek a közremű- ködése is. Nem is kell félni, hogy e közreműködést elérni lehe- tetlen. Igaz ugyan, hogy még ma is vannak világi hiveink közt elfogultak, vagy tájékozatlanok, kik azt vélik, hogy mi- dőn az egyház ügyéről van szó, az tulajdonképen egyértelmű a papok érdekével; de másrészt az is bizonyos, hogy sok te- kintetben tisztultak a nézetek, hogy világi hiveink közt szá- mosan vannak, kik nem akarják tolni a liberalizáló protes- tantismus és a felekezetnélküli állam szekerét az egyház rovására. Hiába, vexatio dat intellectual; a protestantismus és a felekezetnélküli állam részéről történt folytonos táma- dások az egyház ellen, nem különben a katkolikus sajtó fel- világosításai, valamint az országgyűléshez benyújtott kath.
petitiók, a minden oldalról öszhangzó kath. mozgalmak, nem tévesztették el hatásukat a világi hívekre és bátran, tel-
>
jes meggyőződéssel, mondhatjuk, hogy világi híveink eddigi közönyét, nemtörődését, az érdeklődés magas meglehetős foka váltotta fel az egyház iránt ugy az országházban, mint azon kívül. Ily körülmények közt a világi hivek közreműködését megnyerni az egyháznak, nemcsak nem lehetetlen, hanem épen elég könnyű is. A felébresztett érdeklődést ugyanis csak ápolni, a felvilágosításokat opportune, importune foly- tatni,világi híveinket figyelmeztetni kell az egyház érdekében saját érdekeiket látni és azon magasztos czélt kell előttük tartani, hogy e közreműködéstől f ü g g társadalmunk ke- resztény létének megmentése. Igen, azt kell mintegy érez- hetővé tenni, hogy ez a lét vagy nem lét kérdése és a vele öszefüggő felelőség ő tőlük függ. ő rájok nehezedik.
Azon reményben lépünk az ú j évbe, hogy e vágyunk teljesülni fog; teljesülni legalább oly fokban, hogy a döntő ütközet pillanatában jelen legyenek mindazok, kiknek nem önérdekük kielégítése, hanem az emberiségnek boldogítása, a keresztény elvek uralma által, képezi nemes vágyukat.
E g y ü t t fognak működni mindazok, kiket ama nemes ambitió vezérel és lelkesít, hogy nekik is részük legyen a keresztény elvek diadalra segítésében. A d j a meg a papság, a föld ez a sava, e nemes ambitióra a példát, és akkor, a mint már ed- dig is számosan követik, ugy még számosabban fogják kö- vetni példáját, hogy legyen ez az év az egyházi és világi elem egyházi szellemben történt egyesítésének az éve és így
az egyház diadalának biztositéka. Q Sopron, decz. Sz. gyakorlatok nők számára. — E hó foly-
tán az itteni sz. Orsolya-rendiek zárdájában mintegy 60 külömböző állású és korú világi nő sz. gyakorlatokat tar- tott. A dolog ugy jött : Két éve egy most már jobb létre költözött ritka jámborságu áldozópap, nt. Yályi Mihály, a Vass-féle árvaház praefectusa, ki sz. Domonkos III. rendjé- nek tagja volt, ugyancsak I I I . rendi nők részére adott sz.
gyakorlatokat az árvaház templomában. Akkor mintegy hú-
s z a n vettek részt ; alkalmatlan volt az idő s a kissé távol fekvő a templom.—Azóta többször emlegették a sz. gyakorla- tokat. E hó elején fogja magát a f. e. zárda fejedelemasszo- nya s fölkér két áldozárt, tartsanak az ő házukban nők szá- mára sz. gyakorlatokat. Rendelkezésére bocsátja a templo- mot, az elmélkedések tartására a növendékek chorusát vagy ha ez szük lenne, a növendékek refectoriumát. Dictum fac- tum ! A két pap, a helybeli domonkosiak priorja, s egy rok- kant spritualis, kaptak az alkalmon s egy hét múlva meg- indultak a sz. gyakorlatok. Megkezdték 10-én folytatták 11.
12, 13. és befejezték 14. reggel. Az emelkedéseket tartották d. e. 8—10. d. u. 4—5. Mindig többen és többen jöttek s mohón hallgatták az emelkedési pontokat. Kiknek körölmé- nyei engedték, otthon folytatták a recollectiót. Mindannyi- an sz. gyónás s áldozással végezték. Általános lett az óhaj : máskor más templomban kell tartani !
Meg akartuk ezt említeni e lapok hasábjain. Hátha lesz másutt is hely, idős ember ily sz. gyakorlatok tartására!
X
IRODALOM.
— Ilit, Remény és Szeretet. Bonomelli Jeremias crem- nai püspök után olaszból fordította Palotai László, nagy- várad-olaszxi lelkész. — E most jelzett műből az időig két
kötet jelent meg, egyik a „Hitről", másik a „Reménység- ről" H á t r a van még a harmadik a „szeretetről." Az eddig megjelent két kötet egy egész kis dogmaticának mondható, mert felöleli jó részt mindazt, természetesen rövidebben, a mi az alap- és ágazatos hittanban foglaltatik. Sőt ennél bizo- nyos tekintetben többet is nyújt, a mennyiben nem annyira a dogmatica körébe vágó kérdéseket is tárgyal és védi azokat ugy a régibb, mint a modern támadások ellen és tekintet- tetéből. hanem szem előtt tartva a czélt melyet szerző ma- gának műve írásában kitűzött t. i. népies könnyebb és fel- foghatóbb módon és irályban levén a mű irva, a szorosabb tudományos művek közé ugyan nem sorolható, de mégis bi- zonyos tudományos színezettel bír, ugy hogy bár főleg első sorban inkább középosztályuak részére írottnak látszik, azonban alaposságánál fogva tudományosan képzettek is meríthetnek belőle okulást.
Az első kötet a „Hitről" 366 lapot foglal magában L V I I I fejezettel, melyek közül kiemelj k X L I I I - a t , hol szer- ző beszél az egyház ellenségéről 18-szádon keresztül, vagy- is a példa nélküli folytonos csodáról, továbbá a X L V - k e t a keresztény kath. tan jótékony következményeiről. Tudo- mány művészetek és szeretet-intézmények. X L V I I . A kath.
egyház és a vallási közöny X L V I I I . A kath. egyház, a gon- dolat és lelkissmereti szabály. L. Kath. és prot. ioquisitió, L I . Galilaei, a Bertalanéj és vallási háborúk. A második kötet a „Reményről" 348 lapon X L V I I . fejezetet foglal magában.
Tartalmát a kegyelem és szentségekről szóló egyházi tan képezi, közbe szőve a nőtlenséget és egy fejezetet a szerze- tesrendek és tzázadunk szelleméről.
Átlapozva a művet, ugy találtuk, hogy a fordítás he- lyes magyarsággal adja vissza az eredetit és megérdemelte a fáradságot, melyet a fordító rá fordított. A kiálliátás is elég csinos. Ára egy-egy füzetnek 2 frt. 50 krt. A mondottakhoz csak azt adjuk még hozzá, hogy óhajtandó lenne bár minden kath. család megvenné a művet, mert olvasása és tanulmá- nyozása nagyon sokban hozzájárulna a családokban a min- den közönyösség által megingatott vallásos élet felébreszté-
tésére és megerősitésere. X Yiszonszolgálat fejében ajánljuk a következő lap-
társainkat t. olvasóink figyelmébe :
= FAöfizetési felhívás az Uj Magyar Siotl egyháziro- dalmi folyóirat tizennegyedik (1683.) évi folyamára. Szer- keszti dr. Zádori ev. János. A vallási eszmék harczosai, az értelmi mozgalom, tudományos kutatások megfigyelői, a külföldi eszmeáramnak tolmácsai, az idegen irodalmak köz- vetítői vagyunk ; amire ő emja gazdag könyvtára, mely u j munkákban szakadatlanul gyarapodik, s mely a biboros fő- pap határtalan kegyességéből papjai számára nyitva áll, nagy mértékben képesít. A lap anyagi kiállítása nem vál- tozik. Minden hó végén egy öt ívnyi füzet jelenik meg, 80 lapnyi tartalommal. Tiz példányra egy tiszteletpéldánynyal kedveskedünk. A könyvárus általi közvetítést mellőztetni kérjük. Előfizetési ára egy évre 6 frt. Minthogy e folyóirat- ra, mely az egyház érdekében adatik ki, némely egyházi megyében a templomi pénztárból is lehet előfizetni, ezen kö- rülményre van szerencsénk a ft. plébános urakat tisztelet- teljesen figyelmeztetni.
Esztergom, 1882. Szent Imre napján A szerkesztőség.
= Előfizetési fethivás a „Magyar Állam" czimű egyete- mes politikai napilapra. — M. t. olvasó közönségünkhez! A.
„Magyar Állam" X X I V . évfolyamától kezdve, 1883-i ja-
nuár 1-től a legnagyobb magyar lapok alakjában s nem délután, hanem reggel fog megjelenni. Sokak óhaja fog ekkép teljesülni; s a kiadó-tulajdonos meghoz minden áldo- zatot, hogy a „Magyar Állam" a közlési gyorsaság tekinte- teiében is versenyképes legyen. A közgazdasági rovatra is teljes gond fog fordíttatni. Mihelyt előfizetőink száma a 3000-et eléri, a Magyar Állam naponkjnt két legnagyobb íven fog megjelenni. A „ M a g y a r Állam" szerkesztősége.
= Előfizetési felhívás a ..Magyar Korona" czimű politi- kai-, társadalmi- és közgazdasági napilapra. — Lapunk decz. 17-től kezdve a legnagyobb alakú napilapok sorába lép. — Jelszavunk : „Hűség Istenhez, hazához, királyhoz"
— maga egy programm. Szigorúan kizárva minden más mellékérdeket, lapunk egyedül a szentügyet szolgálja. — Számos uj és jeles munkaerő sorakozott zászlaja alá. T á r - czánk újévkor érdekfeszitő kétkötetes kitűnő regényt fog hozni. —• Előfizetési feltételek : Egész évre 20 frt. fél- évre 10 frt. évnegyedre 5 frt. Szűkebb ellátásuak egész évre 16 frtért, szegényebb sorsú vidéki káplánok és tanitók ol- csóbban is megkapják, h a l a p u n k kiadó-hivatalához fordul- nak. — Budapest, 1882. deczember 14.
A „ M a g y a r Korona"
szerkesztősége.
= Előfizetési felhivás a „Katholikus Hetilap" 1883. évi folyamára. Előfizetési ár : Egész évre 4 frt ; félévre 2 f r t ; negyedévre 1 frt. — Gyűjtőknek 8 példányra egy tisztelet- példány jár. Az előfizetések a Szent istván-Társulat igazga- tóságára (Budapest, I V . lövészéutcza 13. sz.) czimzendők.
Budapest, 1882. deczember 5. Ágoston Antal felelős szer- kesztő.
= Előfizetési felhívás az .,Összetartás" czimű kath.
közlönyre. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési árak : Egészévre 2 frt. fél évre 1 frt, Egyes szám ára 10 kr.
Lapunk neve „Összetartás" maga egy programm. A katholi- kusok összes érdekei állandóan van zászlónkra irva. Kiadó- hivatalunk egyszersmind katholikus könyvkereskedésünk (Szüts és Társa, Budapest, Sz.-Ferencziek bazárja 14—15.
sz. bolt) áldozatkészséggel megszerezte „Pázmány Péter"
czimű egyház-történelmi tanulmányt, melyet újévkor, több más érdekes czikksorozattal megkezdünk. A „Nővilág" czi- mű jeles, 200 képpel ilusztrált díszművet 7 frt. 50 kr. helyett
csak 4 frtért adjuk előfizetőinknek. — Gyűjtőknek 5 előfi- zető után tiszteletpéldánynyal kedveskedünk.
Budapest, 1882. deczember hóban.
Az „Összetartás" szerkesztősége.
V E G Y E S E K .
— Modern nevelés. A lipcsei egyetem 11 elhalt tanuló közül csak négyen haltak meg természetes halállal, 1 párbaj- ban esett el, heten pedig öngyilkosokká lettek. Az uj rektor azzal a reménynyel nyitotta meg az uj iskolai évet, hogy e szomorú állapotok jobbra fognak fordulni. A magnificus tudós professor csalódott, mert mindjárt az első két hét alatt két tanuló követett el öngyilkosságot.
— Bradlaugh dicsőségét megirigyelte egy német^ par- lamenti tag, s az elnökhöz intézett levelében kijelenté, hogy ő nem teheti le a kivánt esküt. Az elnök röviden azt vála^
szólta, hogy akkor nem lehet a parlament tagja. — Ez a módja.
— „Keresztelni" a cliinai császár nevében. Mainap már ez is lehetséges. A potestantismus mindent lehetségessé tett.
A hitetlen Krisztus-tagadó ép oly joggal van bent a protes- táns egyházban, mint Krisztus istenségének legbuzgóbb imá- dója. Keresztény szülők gyermekei kereszteletlenül marad- nak, de hajót megkeresztelnek még pedig a chinai császár nevében. Haladás !
^ A vallásterjesztés müvére begyült 1882-ben Az esztergomi e. megyéből 200 fre 35 c.
A sz.-fehérvári p. 50 „ — Pannonhalmáról 20 „ — A Jézus gyermekségének művére 10 „ — 280 „ 35 Kántor Lajos,
bpest-óbudai káplány.*)
*) Kéretnek az összes kath. lapok ezen számadás felvételére.
E l ő f i z e t é s i í e l h i y á s
a .KATHOLIKUS THEOL. FOLYÛIRAT'-ra ts a ,RELIGIO'-ra.
E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k .
A Kath. Iheol. Folyóiratra előfizethetni egész évre 5 frttal, csupán alulírott szerkesztőnél, Bpest, Stáczió-utcza 55. Segédlelkészeknek és szegényebb ellátású más paptársaimnak, ha személyesen fordulnak hozzám, segítségére leszek. A t. növendékpapságnak, tömeges, egyszerre legalább 10 együtt beküldött előfizetési aláirás esetén, alapot féláron adjuk.
A Eeligió-Ya előfizethetni a bevett szokás szerint: egész évre 10 frttal, félévre 5 frttal, akár a szerkesztőnél (1. fent), akár Kocsi Sándor nyomdai irodájában Bpest, Muzeum-körut, 10. sz. alá czimezve a postautalványt, melyen a név, czim és lakóhely pontos kiirását kérjük.
Budapest, 1882. decz. 12.
Dr. Breznay Béla
eszterg. főmegyei áldozár, tud. egyet. ny. r. tanár, a Religio és a Kath. Theol. Folyóirat felelős szerkesztője.
Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Nyomatott Budapesten, 1882. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.
Megjelenik e lap heten ként kétszer :
szerdán és szombaton
Előfizetési díj : félévre helyben s posta
küldéssel 5 f r t . Szerkesztő lakása: Buda pest, VIII., Stáczió-utcz 5 5 . , hova a lap szellem részét illető minden kiü
demény czimzendő.
R E L I G I O .
KÁTH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
NEGYVENKETTEDIK ÉVFOLYAM.
Budapesten, január 6. 2.
Előfizethetni minden kir. \ postahivatalnál ;
\ Budapesten a szerkesztő- /
\ nél, és Kocsi Sándor >
j • - f
/ nyomdai irodájaban, Mu-
\ zeum-körút 10. sz alatt, \
/ >_
;> hova a n e t a l á n i réclama- 5
\ tiók is, bérmentes n y i t o t t j j levélben, intézendők. <
I. Félév, 1883
TARTALOM. Beteg gyermekek provisiójáról. — Rosty Kálmán S. J . — Sanetissimi Domini Nostri Leonis d i n n a Pro- videntia Papae X I I I epistola encyclica de venerabiles f'ratres ai*chiepiscopos et episcopos universos in regione hispana. — Egyházi tudósítások: Budapest. Félhivatalos dicséret a pápa részére. — Rom«. X I I I . Leó pápa karácsonyi beszéde a bíbor-
n o k i collegiumhoz. — Románia. A romániai szakadár egyház viszálya. — Irodalom. — Hivatalos. — Vegyesek.
4
Beteg gyermekek provisiójáról.
Sok évi lelkipásztorkodási alkalmaztatásom alatt a fővárosban többször történt, hogy részint a gondos szülők, részint a panlai sz. Vincze leányai által fel lettem szőlitva a beteg gyermekek provi- siójára is. A felszólításnak mindannyiszor készsége- sen engedtem, valahányazor ugy a szülők mint a gyermekek nyilatkozataiból és feleleteiből meggyő- ződhettem arról, hogy a jó és rosz közötti külömb- séget tisztán felfogják és valóban vétkezhettek.
Hogy eljárásom e tekintetben csakugyan meg- felelt az egyház szellemének és tételes szabvá- nyainak valamint a legjelesebb egyháztanítók vé-
leményének, azt akarom ezen rövid értekezésemben k i m u t a t n i a v é g e t t , hogy adandó alkalommal mások is minden töprély nélkül hasonlóan cselekedhes- senek.
T u d v a levő dolog, hogy az egyház meg nem határozta azon kort, melyben kezdődjék a köteles-
ség a szentségek felvételére nézve. A IV ik lateráni zsinat szól egyedül „a megismerés éveiről." Szósze- r é n t i szövege ez : „Omnis u t r i u s q u e sexus fidelis, postcjuam ad annos diseretionis pervenerit, semel saltern in anno conűteatur proprio sacerdoti." Ezen
szabály tehát kötelezi mindazon híveket az évi sz.
gyónásra, kik ,.ad annos diseretionis pervenerint", és azért a lelkipásztorok el nem mulasztják a gyer mekeket a poenitentiatartás és az oltári szentség méltó felvételére előkészíteni és bevárni azon kort, melyben e szentség fölségét ménnél jobban felfog- hassák és arra gyakoribb gyónás által annál méltób- b a n elökészittessenek. Ily kimerítő oktatást adni a halálos veszélyben a legjelesebb theologusok szerint
nem szükséges; mert a halálos veszély a végső szük- ség esete, és olyankor megelégszik az egyház a leg- szükségesebbel s azért elegendő, ha a gyermek a legrö- videbb oktatás mellett a mennyei eledelt a közönsé- gestől megkülönböztetni t u d j a és hiszi, hogy abban Krisztus U r u n k igazi és imádandó teste és vére foglal- tatik. Ha a beteg gyermek bir ily ismerettel, akkor a theologusok tanítása szerint nemcsak hogy sza- bad utravalóul adni az oltári szentséget, hanem ez a lelkész szoros kötelessége is. Ily véleményben van Suarez (in III. part. disp. X. sect. 1. editio Migne.) :
„Existimo —- úgymond — dandam esse commu- nionem cuicunque homini habenti usum rationis ad peccandum et capaci confessionis et extremae unctionis.u Reuter (Theol. mor. torn. IV. n. 182.) pedig ezeket á l l í t j a : „In periculo mortis puero, ca- paci confessionis, dandum est sacrum viaticum, etsi alias sacra communio nec data, nec modo danda fuisset." Liguori sz. Alfonz igy nyilatkozik Erkölcs- tanában : „Pueris, qui iam compotes sunt rationis, in articulo mortis non solum communio dari po- test, sed etiam debet, ut communissime docent do- ctores." Gury (comp, theol. mor. II. 289. 320.) egye- nesen azt állítja : „Pueri rationis compotes et in pe- riculo constituti tenentur ex praeeepto divino com- rnunicare . . . Graviter igitur errant, qui viaticum huiusmodi pueris administrare nolunt."
Ha valaki az ellenkező szokásra hivatkozik, azt utaljuk a XIV. Benedek pápa de syn. 1. 8. c. 6.
n. 2 czimíi müvére, hol ez olvasható : „praxim con- trariam, ut gravem abusum, radicitus esse exstir-
pandam. " Krizsán.
2
/ Z ' t f
