• Nem Talált Eredményt

Religio, 1883. 2. félév

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Religio, 1883. 2. félév"

Copied!
420
0
0

Teljes szövegt

(1)

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYOIRAT,

M D C C C L X X X I I L

MÁSODIK FÉLÉV

KIADO-TUIAJDONOS ES FEIELOS SZERKESZTŐ

B R E Z N A Y B É L A ,

^ S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I y ^ L D O Z Á R , j ^ I T T U D O R , K. M. TUD. ^ G Y E T E M I j^Y. R. J [ A N Á R ,

B U D A P E S T , 1 8 8 3 .

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR UTÓDA KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRÍJT 10. SZ.

(2)

TARTALOM-JEGYZÉK

V . . . v s . ' \ •

a „Religio 46 1883. II. félévi folyamához.

Czikkek, értekezések, szózatok.

Mikép indult meg Németországban a kath. egyleti élet, a katholikus nagygyűlések t a r t á s a ? 1.

A lelkipásztorkodás köréből. Egy plébános, 1, 30, 46.

Sz. István ünnepének nyolczszázados jubileuma, 1.

Középiskolai enquête, 2.

A német katholikusok első nagygyűlése 1848-ban, 2, 4, 5.

X I I I . Leó pápa fényes sikerű missiója a bölcsészet terén.

Közli Csicsálcy Imre, 2, 3, 5, 6.

Az esküről általában. Dr. Böhm J.-tói, 3,

Sz. István király ünnepének nyolczszázados jubileuma a győri egyházmegyében, 4.

A székesfehérvári egyházmegyei kath. tanitó-egyesület köz- gyűlésén mondott megnyitó beszéd, dr. Pellet Ö., 4, 5. - A tanulásról. Egy kassaegyházmegyei áldozártól, 6.

Állam és államvallás. liusticus, 7.

Sermo Pastoralis II!, ac Rssmi D. Joannis Vályi, 7, 8; 9,10.

A templom-fentartási s helyreállítási kötelezettségről, dl".

Véner P.-tól, 8, 9, 10, 11, 12.

A nagyszombati kir. érseki convictus programmja, 8.

Egy ,Országos Katholikus Tanitó-Segély-Alap' ügyében.

Emlékirat, 11, 12, 13.

A keresztény világrend és a forradalom, Stöckl után, 13.

14. 15.

Pia Desideria Ex Occasione Jubilaei Octo-Saecularis In honorem Divi Stephani I. líegis Hungáriáé die 20. Au- gusti, a Jos. Budavár y, e Sch. p. 14.

A nemzet nagy ünnepe, "(1083—1883.), 14.

Elmélkedés a joo-állam és keresztény vallásról, Rusticus- tól, 15, 20. '

Szent beszéd. Sz. István 400 os ünnepén mondta Budavárá- ban Miehl Jakab, 15, 16, 17, 20.

Az orszáo-os tanító-syülés alkalmából néhány észrevétel, 16, 17^

Gönczy P;i 1 miniszteri tanácsos beszéde az országos tanító- gyűlésben, 16.

Teendőink a I I . országos tanító-képviseleti gyűlésben szer- zett tapasztalatok után, 18.

Ujabb hazai tünetek a polgári házasságot illetőleg, dr. Véner P.-tól, 19.

A liturgiái ruhák a kereszténység kezdetén, dr. Ott k.-tói, 19.

A pap a szószéken, 21.

Felhívás adakozásra, 22.

A pap az iskolában, 23.

A pap az oltárnál, 24.

Lateau Lujza. Varga J.-tól, 25.

A pap az oltárnál, 25.

A pápaság természete s jogköre, dr. Bita D.-től, 25, 26.

Pázmány Péter és a Pazmaneum, dr. Ott Á.-tól, 26.

Ft. dr. Schauch L. szatmári püspök ur ő excja beszéde,

melylyel a Sz.-László-Társulat X V I I I . közgyűlését meg- nyitotta, 1883. szept. 27-én, 27.

Szent-László-Társulat, 27.

A rózsafüzér, dr. Való S.-tól, 28.

Az erdélvi püspökök az ujabb alapítás korszakából, dr. Vé- széig K.-tól, 28, 29.

A pap a gyóntatószékben, 29.

Hitélet és irodalom, 30, 31, 32.

Az egyház és a modern liberalismus. Haugg L.-tól, 31.

A Szent-István-Társulat, 31.

Az eskü lényege, dr. Böhm J.-tól, 32.

A világ végéré vonatkozó vélemények. Közli Csicsálcy J . 32.

33. 34.

Kell-e az áttérő protestánsokat „in foro externo" felol- dozni ? 33.

•Szükségesbe egy fővárosi kath. könyvkereskedés? Paszlav- szky S.-tól, 33.

A pap a betegágynál, 34, 35.

Esztergom (Í683. okt, 28. — 1883. okt. 28.), 35.

Litterae apertae rssmi D. J . Stadler aeppi vrhbosnensis ad Metropolitana Ecclesiae gr. orientális in Serajevo, 35.

Még egyszer arról, hogy kell-e az áttérő protestánsokat „in foro externo" feloldozni ? Varga J.-tól, 36.

Aristoteles a Skolasztikában, Gyiirktj Ö.-től. 36, 37, 41, 42, 43, 44, 45. 46.

Bibornok herczeg-primás ő emjának főpásztori beszéde, Esztergom felszabadításának kétszázados emlékünnepén, 37, 38.

A papnevelésről, dr. Spcth K. kanonok beszéde, 37, 38.

A püspökök és szerzetesek ügyeit intéző sz. congregatio egy határozata, 39, 40. 41, 42. *

Összefér-e a hit és a tudomány ? Tót'h M. S, J., 39.

Nyílt szó a protestánsokhoz, dr. Conot. Germanus-tói, 39, 40.

Keresztény-e még társadalmunk? 42, 43.

'Az emberismeret irodalmi értéke. Egy kassaegyliázmegyei áldozár-tói, 44.

A házasság vallási jellegének legnagyobb ellensége, dr. Ká- dár Ambrustól, 45.

Felhívás és kérelem, 46.

Genethliacon, honorib. Exc. ac. Kssmi D. Aug. üoskoványi de eadem, a J . Belliss. 46.

Fm. és ft. Simor J . bibornok, herczeg-primás beszéde a zsidó-keresztény házasságról szóló tvjavaslat ellen, a felsőház decz. 10-iki ülésében, 47.

F m . és ft. Haynald L. bibornok-érsek beszéde, u. o. ugyan- abban az ügyben, 47.

A halotti beszédek, dr. Szvacsina T.-tól. 47, 50.

A felsőház nagy tette, 48.

Xm. és ft. dr. Schlauch L. szatmári püspök beszéde, a fel- sőház decz. 10-iki ülésében, 48.

Legyen a felsőház következetes ! 49.

Válasz „Egy plébános" kételyeire, Varga J.-tól,)49.

(3)

Nm. és ft. dr. Sammassa J . egri érsek beszéde, a felsőház decz. 10-iki ülésében, 49.

Karácson, 50.

Egy pillantás a lefolyt évre, 51.

In Missa quotidiana pro Defunctis quando dicenda est una oratio, quando item dicendae sunt très? 51.

A vatikáni magyarországi okirattár ügyében jelentés, 51.

Egyházi okmánytár.

Dilectis Filiis Nostris S. R. E. Cardinalibus Antonino de Luca Vice-Cancellario S. R. E., Joauni Baptistae P i t r a Bibliothecaro S. R. E., Josepho Hergenrőther tabulariis vaticanis praefecto L E O P P . X I I I . , 18, 19.

SS. D. N. Leonis d i \ i n a providentia P a p a e X I I I Epistola Encyclica ad Patriarchas, Primates, Archiepiscopos et Episcopos universos catholici orbis, g r a t i a m et commu- nionem cum Apostolica sede habentes, de m. Oct. 1 a.

Yirgini I. a Rosario sacrando, 22.

Eminentissimi ac Reverendissimi Domini S. R. E . Cardinalis Joannis Simor Principes P r i m a t i s H u n g á r i á é et Archi- Episcopi Strigoniensis literae encyclicae de recuperatae e mánibus T u r c a r u m arcis et civitatis Strigoniensis bissae- cularis solemniis, 30.

Egyházi tudositások.

1) Magyarország Arad vidékéről. Egy bérmaut alkalmából 24.

A győri egyházmegyéből. Papi szentgyakorlatok, 20.

Budapest. A porosz egyházpolitikai tárgyalások eredménye és a „Nemzet," 1. — Istóczy felmentve, 1. — A Vatikán és az „Egyetértés," 2. — Félhivatalos vigasztalások a zsidók számára, 3. — A „Nemzet" lamentói, 4. — A középiskolai szaktanácskozás, 5. — Szent István király ünnepének nyolczszázados jubileuma, 6. — Keresztény- ség-e, vagy antisemitismus ? 7. — Mocsáry Lajos pro- testáns vezérczikke, I., I I . , III., 8, 9 11. — A tisza-esz- lári dráma utolsó felvonása, I., II., 10. 12. — Az országos kath. tanitói segély-egylet terve, 13. — A I I . országos tanitó-gyülés, 14. — Szt. István napja, 1883-ban, 15. — Gönczy P á l program m beszéde a I I . országos tanitó- képviseleti gyűlésen, 16, 17. — Az országos tanitó-gyülés utolsó üléséből egy-két jelenet, 18. — Kossuth levele és a liberális sajtó, 19. — A kath. klérus és sajtó leczkéztetése a „Nemzet" által, 20. — Egy fővárosi lelkész arany misé- je, 21. — A bécsi nagy napok, 22. — Félhivatalos vezér- czikk, 23. — Protestáns ügyek és kivánságok, 24. — Szeptember hó 20 ára, 25. — A honatyákhoz ! 26. — Dr. Schlauch L . ő exja elnöki beszéde és dr. Dániel Gábor vezérczikke, 28. — Kétkulacsos népoktatásügyi politi- kánk, 29. — Büntető-törvénykönyvünk álhumanismusa, 30. — A hazafiság monopoliuma és a „Koruhev" ügye, 31. — A Gusztáv-Adolf-egylet és a rozsnyói superinten- dens, 32. — Az erkölcstelenség és a hitoktatás a főváros- ban, 33. — Örvendetes jelenségek, 34. — Az izraelita anyakönyvek, 34. — Kereszténység vagy pogányság? 35. — A szabadkőművesek nagygyűlése, 36. — A zsiványok Heli- kona, 37. — Meglesz-e vagy nem ? 38. — Reflexiók néhány Luther-czikkre, 39, 40, 41, — Első lépés a veszedelmes lejtőn, 42. — A november 24-iki szavazás után, 43. — Az igazságügyminiszter mint theologus, 44.

— A hitoktatás emelésére a fővárosban ! 45. — A zsidó- keresztény összeházasodásról szóló tvjavaslat peripetiái, 46. — A keresztények és zsidók közötti házasságkötés

tvjavaslata a főrendiházban, 48. — A diadalmas — má- sodik nap. E t quid nunc ? 49. — A német trónörökös római utja, 50. — Az egyház fegyvere, 27. — A ,jézusi' (?) elvek, 30. — Az országgy ülésii képviselők értekezlete, 34.

— Tizenhatéves liberális gazdálkodás, 36.— Luther-ünne- pély Magyarországban, 38. — A conspiratio, 40. — Re- miniscentiák a delegatióból, 41. — H o r v á t h Boldizsár beszéde, 44. — K a l á s z a t a zsidó házasság érdekében mondott alsóházi beszédekből, 47, 48. — A liberális főrendiek argumentumai a zsidó házasság mellett, I., II., 50, 51. — A második szavazás előtt, 51.

Budapest. Mendl István kath. polgár egyházi kitüntetése, 39.

Beszterczebánya. L u t h e r - ü n n e p , 43.

Csanádi egyházmegye. Az életből, 28. — A Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanénék egyetemleges és különleges jubileuma, 39.

Eger. Kérdő pontok az egri egyházmegye egyes plébániái- nak és fiókegyházainak története megirásához, 15.

Erdélyi egyházmegye. Nm. és ft. L ö n h a r t F . püspök ur körlevele, 14. — A róm. kath. statusgyülésről, 26. — L ö n h a r t F . püspök ur ő exja elnöki megnyitó beszéde, 31.

Egri megye. Az egri alesperesi kerület két felirata, 7.

Felső-Szemered. K ó r h á z felszentelése, 13.

Gyulafehérvár. Az u j erdélyi püspök első főpásztori szózata híveihez, 34.

Jálna. H á l a nyilvánítás, 12.

Kalocsa. A papi szentgyakorlatokról, 20. — Dr. H a y n a l d L . bibornok-érsek ő emja legújabb nagylelkű alapítványá- ról, 22.

Kassa. Az elnapolási időköz, 2. — A ho?szu meleg napok, 7. — A hosszú meleg napok alatt és után, 8. — A nagy napok, 17, 19. — T á j k é p e k , 25, 26, 27. — Mária-cultus, 36. — A kegyelet napja, 40, 42.

Komárom, in. Bérmaut, 1.

Magyar-Ó vár. Lourdesi kápolna, 33.

Nagyváradi g. sz. egyházmegye. Nyilvános köszönet. 9.

Rozsnyói egyházmegye. Tiltakozás és felhivás, 24.

Szepesi egyházmegye. Főpásztori szózat szent István király ezidén kiválóbb megünnepléséről, 10.

Szergény. Templom-szentelés, 32.

Szatmár. Kápolna-szentelés, 30.

Temesvár. A hála, tisztelet és ragaszkodás ünnepélye a szegény iakola-nővérek anyaházában, 35.

Váczi egyházmegye. A kath. tanitó egyletek megalakulása, 1.

— E g y h á z m e g y e i értekezlet, 24.

Zemplén. Visz hangok egy püspöki bérma ut ünnepélyei- ből. 9.

2 ) Külföld.

Angolország. K a t h . népgyűlés Manning bibornok elnöklete alatt harminczezer részvevővel, 21.

Bukarest. Papi-szentelés, 6. — F t . Paoli I. bukaresti érsek köszönő levele, 22.

Berlin. A helyzetről, 14.

Belgium. Salutem ex inimicis, 20. — Dechamps bibornok életrajza, 44, 45, 46, 47, 50, 51. — Az uralkodó liberalis- mus aranjuezi napjai, 50.

Bécs. A török ostrom visszaverésének százados évforduló- ján, 22, 23. — Az osztrák püspöki kar válasza. 26, 27.

Düsseldorf. A német katholikusok X X X . nagygyűlése, 23, 25, 26, 27, 28.

Klézse. Megíio tardi che mai, 36. — Templom-szentelés, 40.

London. A tanitó-képző intézetek ker. kath. szellemben, 2.

Lengyelország. Felinski volt varsói érsek Rómában, 3.

New-York. Tartományi zsinat, 37.

(4)

császárság részéről, 3. — A vasárnap megszentelése ügyé- ben, 4.

Paris. Keresztény monai'chia, 9.

Róma. A szent atya beszéde a nőnevelésről, 4. — A római kérdés, 8. — Még egyszer a római kérdés, 10. — A szent szék és Francziaország, 13. — Az olasz püspöki kar és papság felirata a sz. atyához. A sz. atya válasza, 29. — A sz. atva válasza az olasz püspöki kar feliratára. 30. — Leó pápa beszéde az olasz világi zarándokokhoz, 31. — Hírek a kereszténység fővárosából, 38. — A lengyel kül- döttség fogadtatása a Vatikánban, 51.

Spanyolország. A madridi nuntius körlevele a spanyol püs- pöki karhoz, 11, 12.

Tyrol. Az ország hitegysége érdekében, 5.

Würzburg. Protestáns tulkapás katholikus visszautasítása, 7.

Irodalom.

Jelentés a K a t h . Theol. Folyóirat I . pályatétele ügyé- ben, 1.

Fonyó P., Hitelemzésünk emelése, 3.

Pákoliez J . , E g y h á z i beszédek hármas sorozata, 7.

Kálmán K., Zsoltárok magyar versekben, 11.

Bunyitay V., A váradi püspökség története, Veszély Károly- tól, 15, 17.

Jirsik-Ribényi, Vasár- és ünnepnapi szentbeszédek I. f. 19.

Hettinger-Répássy, A kereszténység védelme. Előzetes jelen- tés magyar fordításáról, 20.

Májer István, Ezer műkereszt. Felhívás, 21.

Or. Bita D., A kath. egyház isteni szervezete. Dr, Wolafka N.-tól, 24.

Nagy A., Szívhangok, 28.

A K a t h . Theol. Folyóirat II. füzetéről és a folyóirat I. pá- lyázatának eredményéről, 29.

A Szent Család képes N a p t á r a , 1884-iki folyam. Szerk.

és kiadja két pécsmegyei plébános (Szemenyei és V a j - dits) 33.

Rémi A. Johanna papissa, Döllinger után, 33.

A kereszt diadala a félhold felett 1883-ban. (Séda E- től), 35.

B. P. Canisii S. Jesu theologi Catechismus graeco-latinus, opera R. P . Georg. Mayr e. S. J . T e x t u m recognovit atque appendicem precum a d j u n x i t Lgn. Bányik item S. Jesu sacerdos, 37.

Csáplár B., Révai Miklós élete I I . k., jelentés, 37.

Munkálatok. X L V I . évfolyam kiadta a bpesti növendék- papság magyar e. i. iskolája, (Kezdj buzgón stb. czim alatt, ismertetés), 38.

Tóth M. I. J . A nagy áldozat, 6. kiadás, 39.

M. az, Főveszedelmünk, 3. kiadás, 39.

A legújabb Luther-irodalom nevezetesebb termékei: 1) J . Wohlgemuth, Dr. Martin Luther, ein Charakterbild. — 2 ) W . Strang. T h e Life of Martin L u t h e r . — 3) D r A u g . Westermayer, L u t h e r s W e r k im J . 1883. — 4) Ein prot.

Iheolog, Die Berechtigung der Reformation. — 5) Briefe aus H a m b u r g . — 6) G. Evers, Martin Luther. Lebens- und Charakterbild. — 7) Dr. C. Germanus, Reformato- renbilder, 40.

A K a t h . Theol. Folyóirat I I I . füzeiéről jelentés és felhivás, 41, 45.

Vogl M., Philosophiai levelek, jelentés, 41.

Tóth M. S. J . A zárda. 2. kiadás, 45.

Hujmann Fer., (közli), A római pápa és a péterfillér. A magyar nép számára. 49.

A képes szent olvasó, Klein J . tanár rajzaival, kiadta a ka- locsai főgymn. Congregatio Major, 50.

A magyarországi kegyes tanító-rend 1883/4 évre szóló Név- tára. Ismertetés, 50.

Doctor Sz. K., T á r s a d a l m i s állami regenei-atio, 51.

Veqyesek stb.

Figyelmeztetés. A Religio ezévi I I . 46 számához Ősi egyházi énekeink czím a l a t t nagybecsű melléklet van csatol- va, melyben Bogisich M. prépost-plébános ur a Nagyszom- batban, 1674-ben megjelent Cantus Catholici-ból 6 régi ka- rácsonyi éneket közöl általa papnöveldei dalárdaink j a v á r a megfejtve és férfikarra átírva.

(5)

Budapesten, jiilius 4. 1. II. Félév. 1883.

TARTALOM. Mikép indult meg Németországban a kath. egyleti élet? — A lelkipásztorkodás köréből.— Sz. István ünne- pének nyolczszázados jubileuma. — Egyházi tudósitások : Budapest. A porosz egyházpolitikai tárgyalások eredménye és a ..Nemzet'' Budapest. Istóc^y felmentve. — Komárom m. B é r m a u t . — Váezi egyházmegye. A kath. tanitó-egylet megalaku-

lása. Németország. A legújabb egyházpolitikai törvény. — Jelentés. — Vegyesek.

j

i Megjelenik e lap hetea- í ként kétszer : \ } szerdán és szombaton. í { Előfizetési díj : \ ' félévre helyben s posta- \ i küldéssel 5 f r t . í

í }

í Szerkesztő lakása /Buda- f í pest, YITI., Stáczió-utcza \

\ 55., hova a lap szellemi J í részét illető minden kül- ;

\ demény czimzendő.

R E L I G I O .

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

N E G Y V E N K E T T E D I K ÉVFOLYAM.

Előfizethetni minden kir.

postahivatalnál ; Budapesten a szerkesztő-

nél, és Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Mu- zeum-körút 10. sz. alatt, hova a netaláni reclama- tiók is, bérmentes nyitott

levélben, intézendők.

Mikép indult me§ Németországban

a kath. egyleti élet, a katholikus nagygyűlések tartása?

Verba movent, exempla t r a h u n t .

Sokat, talán m á r kellőnél is többet h a l l o t t u n k a katholikus tömörülésről beszélni. L á s s u n k most m á r példákat, tényeket.

Ezzel kezdjük meg az u j félévet.

Hogy elbeszélésünk a czélzatos felfogásnak még csak g y a n ú j á t ó l is ment legyen, szóról szóra idézni fogjuk az 1848. október 3, 4, 5 és 6-án t a r - t o t t első németországi katkolikus n a g y g y ű l é s r ő l szóló hivatalos jelentés bevezetését, mely igy kez- dődik :

„A katholikus egyletek nagygyűlése, mely ok- tóber első hetében Mainzban volt, mozgalmas időnk- ben, egy u j világtörténelmi korszak e fordulópont- ján, eseménynyé lőn, még pedig terinékenynyé, re- ményekkel kecsegtetővé. Nem emberek hozták létre,

Isten müve az; őt illet minden tisztelet.

Minden nagy és jónak a kereszténységben min- dig kicsi és szerény kezdete v o l t ; minden u g y nö- vekszik n a g y g y á mint a m u s t á r m a g , kicsiből. Az is mindig u g y tetszett az Istennek, hogy a m a g vi- harok és bajok közt legyen elvetve ; hogy J e r u z s á - lem falai nyomasztó körülmények közt épüljenek : hogy igy, a hol szétáradt a bün, t ú l á r a d j a azt az isteni kegyelem.

Midőn tavaszkor (1848) a N y u g a t r ó l j ö t t vi- har a rendőri és diplomacziai államot minden büsz- ke váraival és sánczaival kártyáházakhoz hasonlóan romba döntötte, egyúttal azonban magát a társa- dalom létét is fenyegetni kezdte : minden belátás- sal bíró katholikusnak észre kellett venni, hogy a tömörülés, az egyesített erőkkel való cselekvés ideje

m e g é r k e z e t t ; hogy itt az ideje a gyülésezés és egye-

sülés, ci szabad szó és sajtó imént kivívott szabadsá-

gait elszántan m e g r a g a d n i és azokkal a vallás és egyház j a v á r a h a l a d é k t a l a n u l élni. Hisz m á r oly régóta epedeztek a szivek a babyloniai fogságból való kiszabadulás után, hol a mindenható r e n d ő r - állam az egyházat és az összes katholikus életet bilincsekben t a r t o t t a ! De nemcsak arról volt szó, hogy azt a nagy kincset, melyet az egyház szabad- ságának hívnak, t é n y l e g b i r t o k u n k b a vegyük, hanem

maga az egyház és a keresztény erkölcsök fenmaradása

is szóban forgott. Mert az csakhamar k i t ű n t , hogy az egyház és vallás ellenes párt, a m i n t m á s k o r a fejedelmi hatalmat, u g y most a népszabadságot a maga érdekében készült kiaknázni. Szabadság he- lyett az egyházat és a hivő kereszténységet kemé- nyebb szolgaság, ha nem éppen egyenes üldözés*) fenyegette. Nincs világi hatalom, állam, mely képes l e t t volna, vagy képes volna ótalmat n y ú j t a n i . Még ha a k a r n á is, hiányzik a képesség. Hiszen a fennálló hatalmak, b á r h o g y nevezzük őket, alig voltak képe- sek m a g u k a t megótalmazni. Minden hatalom, a dön- tés, a tömegbe vitetett át. A katholikus nép t e h á t m a g á r a volt u t a l v a , és csak nála t a l á l h a t o t t a val- lás és az egyház ótalmat. E végből egyesülés v á l t szükségessé. Mainz volt Németországban egyike az első helyeknek, melyeket a Francziaországból kiin- d u l t mozgalom magával ragadott. Midőn a politi- kai izgalom legmagasabb fokra h á g o t t ; midőn a fejedelem a nép viharos követeléseinek a kivánt szabadságokat megadta : néhány jó b a r á t a r r a a gondolatra jött, hogy Irhon, Angol- és Francziaor- szág hasonló egyletei m i n t á j á r a egyletet kell alapí- tani a vallás és az egyház szabadságának védel-

*) Mily praevisio ! Szeri.

1

(6)

kivitel nehéznek látszott, s az idők veszélyesek vol- tak. a katholikus nép pedig nem volt az ily dolgok- hoz szokva. J ó szándékú férfiak tanácsolták, kértek, rimánkodtak, hogy hagyják az illetők a dolgot, vagy legalább napolják e l ; hanem egy jó angyal erősítette a bátorságot és minden aggályon keresz- t ü l megsegítette az ügyet.

Huszonnégy katholikus férfiú g y ű l t össze elő-

zetes értekezletre. Elhatározták az egylet megalapí-

tását. A terv p o n t j a i t átvizsgálták és szabályokká emelték. Néhány nap múlva ismét össze óhajtottak jönni. Mindenkinek kötelessége volt annyi rokon

lelket magával hozni, a mennyit csak birt. — í g y is történt. A g y ű l é s népes volt. Kijelentették, hogy

•az egylet megalakult. Azonnal liárom egész négyszázan

iratkoztak be tagokul. E g y tagnak odavető nyilat- kozatára, közlelkesedéssel, az egylet Pius-egylet ne- vet kapott. . . .

Ez a Pius-egylet keletkezése Mainzban, mely minden különös érdem nélkül a m a j a részéről, Is- ten kegyes rendelete folytán lökést adott a mozga- lomnak számtalan ugyanily egylet alapítására, ugyanezen vagy más név alatt, egész Németország- ban, Tyrol alpeseitől a Keleti tengerig, és a Rajná- tól a lengyel határokig. Ezek az egyletek, melyeket mindenfelé ugyanazon s z ü k s é g é r z e t , ugyanazon szellem hozott létre s melyek m i n d n y á j a n hasonló- képp is, ugyanoly nehézségek és aggodalmak közt keletkeztek, hasonló elemekből és rokonkeblű ta- gokból alakultak, egy ezélra s egy szellemben mű- ködtek, m á r kezdet óta azon szándékkal voltak, hogy egy nagy szövetséggé fognak egyesülni.

E végből az egyes egyletek csakhamar levele- zést kezdettek és lélekben m i n d j á r t kezdet óta test- vériesen kezet szorítottak egymással.

Midőn aztán a kölni dóm fölszentelésén különféle egyletek t a g j a i más kath. férfiakkal, az ünnep utolsó estéjén, m é g élénken hullámzó hatása alatt ama nevezetes napoknak, összejöttek és reményei- ket s aggodalmaikat közölték egymással az iránt, a mi leginkább szivükön feküdött, világos lett előt- tük, miiy szükséges lesz a kath. egyház szabadsá- gának védelmére addig alakult kath. egyletek küldöt-

teinek gyűlése és pedig mennél hamarább. A gyűlés

helyeül Mainzott vették tervbe, mint a hol az első egylet bölcsője ringott és a melynek fekvése is ked- vező volt.**)

**) Később tűnt ki, mily szerencsés volt e választás;

mert ez által abban a szerencsében részesült a nagygyűlés,

kölni beszélgetésen jelen volt, megvitte e hirt szü- lővárosába, hol azt örömmel üdvözölték. Innen csakhamar köriratot menesztettek valamennyi test- vér-egylethez, s meghívták, hogy október első nap- j a i r a Mainzba követeket küldjenek, hogy azok itt valamennyi k a t h o l i k u s egylet életszervesen tagolt összeköttetését hozzák létre és a közös szent ügy fe- lett tanácskozzanak és határozzanak.

A meghívás minden felé örvendetes viszhano-ot

^ O

keltett. Legtávolabbi vidékekről i s , Sziléziából, Tyrolból, Berlinből és Stájerországból jelentkeztek képviselők.

Ámde mégis nem minden aggodalom nélkül v á r t á k a mainzi válalkozás kezdeményezői és barátai az összejövetel napját. A kitűzőit határidőig ig-en rövid vala az időköz; zavar és pártharcz volt min- denfelé. Hátha nem sikerül a v á l a l a t ? ! Hátha e nagy ügyben kicsinyes lesz az' e r e d m é n y ? ! Hátha Németország katholikusainak első nagy és nyilvá-

nyos egyesülése a világ előtt, az ellenségek szemében

nem tiszteletet parancsoló nem beseülethozó lesz'?!

\ alóban, elég okunk volt a legmélyebb alá zattal esedezni Isten előtt, hogy ne engedjen meg- szégyenülnünk, hogy legyen velünk és á l d j a meg törekvéseinket."

A l e l k i p á s z t o r k o d á s k ö r é b ő l .

A fekete vasárnapról szóló m ú l t k o r i levelem- ben felemlítettem azt, hogy a n a g y b ö j t elején elfö- döm az oltárképet, s a f ü g g ö n y elé alkalmazok egy nagyobb feszületet, különbözőt attól a kis feszület- től, melynek úgyis folyton az oltáron kell lennie.

Vártam én erre megjegyzést vagy felvilágosítást, de mindeddig nem jött. Pedig érzem, hogy ezen gyakorlatomnak nincs egyébb alapja, mint az, hogy papjelölt koromban igy láttam és ehhez hozzászok- tam. Hogy volna e más alapja és oka, nem tudom, nem t a n u l t a m .

Hamvazó szerdára elfödetik a nagy oltárkép.

A missáléban erről nincs szó, holott fekete vasár- napra meg van az utasítás. Tehát ugy látszik nincs előírva. A S. Rit. Congr. rendelete, mely a fekete vasánapi velatióról szól, elfödendőknek mondja az összes feszületeket, az oltárképeket, az Üdvözítő-és szenteknek képeit, melyek a templomban vannak.

Eszerént az oltárképet, s ha több oltár van az oltár- képeket csak a fekete vasárnap előtti délutánon

hogy a frankfurti birodalmi gyűlésből a legkiválóbb kath.

férfiakat láthatta keblében.

(7)

3 kellene eltakarn?. Tegyük fel, hogy a hamvazószer- dára történő említett intézkedésnek van helyes oka, h á t r a van még mindig fekete v a s á r n a p r a az összes feszületek, egyébb oltárképek és fali képek eltaka- rása. l í o l történik ez ? hány helyen ? Még sehol sem láttam Legfelebb a feszületek t a k a r t a t n a k be ; a képeknek ott sincs t a k a r ó j u k , ahol kerülne.

Így betakarva kellene maradnia mindennek egész Nagyszombatig. Közben csak a következő vál- tozások történnek. Nagycsütörtökön a nagy oltár ünnepi szint ö l t ; m i é r t ? láttuk. A nagy oltár ren- des kis feszületjét ennélfogva, hogy az ünnepiesen feldíszített oltárral harmoniáljon, fehér lepellel kell betakarni, hisz az oltárnak kiegészítő része g y a n á n t tekintendő. A „ c r u x arae m a j o r i s " alatt nem lehet a hamvazó szerdán itt-ott felállított nagy feszületet érteni, mert arról a S. Rit. Congr. rendeletében nincs is szó. A nagy mise után, vagyis jobban mondva, a denudatió alkalmával a fehér t a k a r ó a feszületről levétetik és ismét a kék tétetik fel. Okát ennek is könnyen belátni. Azonban a keresztnek, mely a denudatió előtti processiónál vitetik, pl. szé- kesegyházakban. nagycsütörtökön is violaszinü ta- karóval kell birnia. Sőt ugyanazon okból nagypén- teken is.

Nagypénteken az egész szertartás requiemsze- rü. A ruhák feketék, az oltár rendes feszületje is fekete velummal fődendő be, de csak ez maga, nem pedig, mint Szaniszló mondja, a többi feszületek is.

Midőn a szolgálatot tevő pap az oltárhoz ér, nem h a j t térdet, hanem mélyen m e g h a j t j a m a g á t , azután leborul. A passió és orátiók után leveti a casulát.

A r u b r i k a csak casulát említ, s Schneider az ő „Ma- nualejában

u

-jában is azt m o n d j a „deponit planetam

tantum" ; pedig alighanem czélszerübb a stóla és

manipulusnak letevése is. — Ezután a pap kezeibe veszi a denudálandó keresztet. I t t közbevetőleg megjegyzem, hogy az előírás szerint a nagy oltár nak feketével bevont feszületjét kellene e czélra hasznalni. En mindig ü g y láttam, hogy nem ez hasz- náltatik. Lehet, és van is ennek o k a : pl. mivel el nem mozdítható, vagy inivel kicsiny, vagy a lefek tetésre nem alkalmas és nem is oly feltűnő, hogy a jelenlevők e fokozatos háromszori kibontást jól láthassák. Hanem használtatik egy másik, nagyobb feszület, mely az oltár feszületjéhez hason'ag fekete takaróval vokatik be. Ez aztán az ..Ecce lignum Orucis" és az adoratio után az Isten koporsójához vitetik, hogy a nép is adorálja. S itt fekszik rende- sen a feltámadásig. Ott a hol szent, sir állíttatik

ug}

T

an, de oda az oltári szentség nem tétetik k i ; vagy a hol nincs szent sir, hanem pl. egy mellékol- t á r : ott, m i n t láttam, e feszületnek a szent sirhoz, vagy e mellékoltárhoz vitele és lefektetése á l t a l jelképezik Krisztus k o p o r s ó b e t é t e l é t ; s a hivek is ezt látogatják.

Az adoratio végeztével a r u b r i k a szerént a de- n u d á l t keresztet oda kellene vinni ismét az oltár- hoz s helyére tenni. Mivel ez az emiitett okból nem történik, t á n jó l e n n e , ha a pap az ő adora- tiója u t á n , ha kényeimessen hozzáférhet, m i a l a t t s a minisztrantok adorálnak, az oltár feszület- j é r ő l is levenné a fekete takarót. Ha ez nem lehet vagy nem diszes, akkor lehet ezt tenni a szertartás után, midőn ú g y i s ú j r a denudálni kell az oltárt.

E t t ő l kezdve aztán a szolgálattevő pap is, mint a többiek, az oltár keresztje előtt t é r d e t haj- tani kötelesek.

A denudatió crucis m e g t ö r t é n v é n .. d e t e g u n t u r omnes aliae cruces p e r ecclesiam velatae." Pl. fa- luhelyen ez u g y t ö r t é n h e t i k , hogy a pap és minis- transok adoratiója alatt a sekrestyés vagy egyházfi a többi feszületekről azonnal leveszi a takarókat.

Ha valahol megtörténnék, hogy fekete vasár- nap a templomban létező összes képek is befö- detnének, akkor ezekről a takarókat előirás szerint a nagyszombati f e l t á m a d á s i mise előtt kellene le- venni, ugy, hogy a f ő o l t á r o n is az o l t á r k é p m á r l á t h a t ó legyen. Miután azonban ez igen k ö r ü l m é - nyes, m e r t létrákat is kell használni s egy kissé porolgatni, u g y a jelenlevők iránti tekintetből, m i n t azért is, mivel a figyelem és áhitat okve- tetlenül m e g z a v a r t a t n é k , sokkal czélszerübb a nagyszombat reggeli szertartások előtt vagy után a t a k a r ó k a t eltávolítani. Egy plébános.

Sz. István ünnepének nyolczszázados jubileuma.

A nagyjai iránt élő kegyeletben mindig önmagát tisz- telte meg a nemzet. E tisztelet kiváló mérvben osztályrésze a magyar nemzetnek, mely jó és balsorsában egyaránt nem szűnt meg kegyeletben őrizni nagy férfiainak emlékét, s miként dicsteljes napjaiban azok fényes példáján lelkesült, -ugy borús napjaiban épen elődeinek hagyományos bonszere- tete, e világító oszlop a pusztaságban őrizte meg reményét a jövőben.,

1083-ban történt, hogy László magyar király Székes- fehérvárott az akkoron szentté avatott István királynak sirját az ország összes főrendeinek s főpapjainak jelenlétében megnyittatván, első apostoli szent királyunk áldástosztó jobbját sértetlenül feltalálá.

Jelen évben tehát nyolczszáz éve annak, hogy első apos- toli sz. királyunk jobbja a nemzet drága ereklyéjévé lön. A ma-

1*

(8)

g y a r nép nyolczszázad óta kebelébea élő őszinte kegyelettel tisztelte ezen ereklyében nagy királyának emlékét és évente egy nemzeti testvéries ünnepben ezen kegyeletének adóját leróni mindig hazafiúi kötelességének ismerte.

A magyar nemzet ősi kegyeletéhez illenék sz. István ünnepének ezen évi nyolczszázéves jubileumát minél fénye- sebben megülni. Es jelen szerény sorok czélja nem egyébb, mint tisztelettel felhivni azok figyelmét, akiktől f ü g g , hogy nemzetünk ezen m0ment03us ünnepe jelentőségéhez képest megtartassék.

Maszlaghy Ferencz sz. Zsigmondról cz. budai prépost

sz. Jobb őre.

E lelkes felszóláshoz, melyből örömmel győződik meg Magyarország, hogy nemzetünk szent ereklyéje, egy hazája és nemzete j a v á é r t hőn dobogó magyar sziv gondozására van bizva, lelkünk teljes rokonszenvével csatlakozunk.

Nem először szól a Religióban az óhaj, hogy sz. István szenttéavatásának, s illetve most már sz. jobbja feltalálásá- nak, és így a nagy nemzeti sz. István-ünnep nyolczszázados évfordulóját nagyszabású kegyelettel ü l j ü k meg, azért is, mert ezt sz. István király a magyar nemzet, s a katholicis- mus részéről megérdemli, de meg azért is,mert a szunnyadó, sőt megdermedt vallásosságot, az ily nemzeti vallásos jubi- leumok leghathatósabban felélesztik, felpezsdítik.

Esedezve esedezünk immár a tizenegyedik órában ha- zánk egyházi és világi illetékes hatóságaihoz : ne engedjék, hogy a sz. István nyolczszádos jubileumának méltó fénnyel megünneplésére felhivó ez illetékes szózat nyomtalanul hal- jon el a hitközözöny rideg pusztájában. Legyen a jubileum igazán jubileum !

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, julius 2. A porosz [egyházpolitikai tárgyalá- sok eredménye és a „Nemzet." — A porosz egyházpolitikai törvényjavaslat — a bizottság lényeges módosításaival — történt elfogadása oly fontos mozzanat, hogy arról még a

„Nemzet", mely specifikus katholikus dolgokkal nem any- nyira szeret foglalkozni mint a protestánsok ügyeivel, 177 számában (jun. 29.) rövid entrefilet-ben megemlékszik.

Persze saját szemüvegén nézi a dolgokat. Neki az a diadal, mit Bismarck kivivott ! ? No, maga Bismarck is moso- lyogna a „Nemzet" ily naiv felfogásán. Diadal, melynek eléréséért azonban a N. bevallása szerint Bismarcknak con- cessiókat kellett tenni, anélkül, hogy viszont valami con- cessiókban részesült volna. Az ugyan szép diadal, mely con- cessiók árán arattatott. E g y meddő eredménytelen és sikerte- len harcz után letenni a fegyvert és békét kinálni az egész évtizeden keresztül üldözött ellenségnek — az diadal ! De h a g y j u k ezen naiv felfogást. Diadalt aratott az igazság, a jog, a katholikusok hősies kitartása és rendíthetetlen hűsége.

Részleges egy diadalt, de kétségkívül diadalt. Diadalt, minő minden egyházüldözésnek vége szokott lenni; diadalt, minő szükségképen következik mindenkor, amidőn a vallás el- nyomása, szolgáinak sanyargatása kisebb-nagyobb mérvben kiadta a mérgét. U g y volt ez mindig. í g y van ez ma és le- szen a világ végezetéig. Nem káröröm az, mely minket el- tölt, hanem sajnálkozás Bismarck, ezen kétségkívül genialis

államférfiú nagy botlásán, sajnálkozás hitsorsosaink meg- számlálhatlan bajain és ama igazi öröm, mely minden rész- rehajlatlan keblet elfog, amikor az igazság diadalmaskodik a tévedés, a jog a kényszer 03 önkény felett. Ezen diadalom- nak örvendünk mi is. De távol vagyunk attól, hogy a N.

felfogását osztanók a minden elismerésre méltó centrumpárt jövőjéről. A z t véli a N., hogy most már a centrumpárt elvesztette létjogát, hogy most már a szentszék utasitása következtében ezen tekintélyes párt készséges eszköz leend a vas-államkanczellár kezében. Az első állítás alaptalan, a másik rágalom. A centrumpárt, igaz, hogy főtörekvésének t a r t o t t a a vallási béke helyreállítását, a poroszországi kath.

egyház igazságtalan helyzetének megváltoztatását. De a centrumpárt elsősorban politikai párt, mely határozott, vi- lágosan kifejtett és praecizirozott programmal bir. Ezt ugy látszik, a N. nem t u d j a , mert valószínűleg sohasem méltatta figyelmére ama jelentőségteljes felhívásokat, melyeket e párt a mindenkori választások alkalmával kibocsátott. Ezek- ből megtanulhatta volna a N., hogy a centrumpárt nemcsak a harczban, hanem a béke idejében is létjoggal bir. A merő oppositio, a kizárólagos protestatio, nem volt és nem lehet katholikus elveken nyugvó p á r t n a k életeleme. Ez amazoké, kik az ilyen iránytól nevüket is nyerték; katholikusoké a harcz a meglevőért, a veszélyeztetett jogokért és az épités a tovább- fejlesztés, és mert az utóbbi mindig lehetséges, sőt szükséges, azért egy ilyen pártra is van és lesz mindig szükség.

Ami a szentszék ingerentiáját illeti, az már oly régi, elcsépeltüresphrazis,hogy kár reácsak egy szót is vesztegetni.

Legújabban megint a leghatározottabban megczáfoltatott ezen rágalom. A szentszénk tiszteli az országok politikai f ü g - getlenségét, de tiszteli saját méltóságát annyira,hogy eszköz- nek bizonyos czélok elérése tekintetében,igen segédeszköznek senki fiának, még egy Bismarck herczegnek sem adja oda

magát. Ezt is tudhatná a N., ha katholikus ügyekkel előbb foglalkozott volna, mielőtt róluk ir, vagy ha az e téren való ítéletmondást nem egy szemíta, ily dolgokban tájéko- zatlan Írójának engedné át.

Végül, — ha lehetséges, hogy magyar ember mások kárán tanuljon — vegye fontolóra a N. a kulturkampf gyá- szos fiaskóját Poroszországban, és hasson oda a maga ré- széről is, hogy hazánk ily szomorujátékoktól meg legyen mentve. Mi t u d j u k ugyan, hogy hivatalosaink és félhivata- losaink gyakran ismételgették e phrazist: Magyarországon nem kell kulturkampf ; de fájdalom ! azt kényszerülünk ta- pasztalni, hogy hazánknak ezen bajtól való megmentését nem annyira szent jogaink tiszteletbentartásától, mint in- kább a mi részünkről várt és várandó engedékenységtől és türelemtől szeretik feltételezni; m i r pedig mind a kettősek van határa, melyen tul nem terjeszkedhetik árulás és gyáva hitszegés nélkül. H a ezen határig űznek, és mi e határon állást foglalunk, akkor hazánk vallási békéjének sirásói, Is- ten és a világ előtt, nem mi, hanem azok lesznek, kik lehe- tetlenséget követelnek, kiknek erőszakoskodása azonban hasonló fiaskóval fog végződni mint Bismarcké. ? O O

Budapest, jul. 2. Istóczy f elmentoe. —• Nagy gezéresz van Izraelben! Roppant sensatio a filoszemiták t á b o r á b a n ! Istóczyt a budapesti esküdtszék felmentette. Tiz szavazat- tal kettő ellen Istóczyt, mint a „12 röpirat" szerkesztőjét az

(9)

ott megjelent incriminált czikk miatt bűnösnek nem t a l á l - ták. Istóczy nem bukott — Istóczy győzött ! Kesereg a

„Nemzet", dühöng a „P. Lloyd" és vele a zsurnálok serege és szegény hazánk fejére bukást, enyészetet, pusztulást j ö - vendőinek. Mindazt csak azért, mert Istóczy fel lett mentve P e d i g hát mit is mondott Istóczy abban az incriminait czikkben ? Azt, hogy Magyarország el van zsidósodva. Azt, mit ezren és ezren, mit majdnem mindenki, mit a filoszemi- ták maguk is mondanak, mit a szemiták, ha nem is mond- ják, legalább igenis jól érzik. Vájjon azután minden egyes dolog, melylyel Istóczy ezen tételt megvilágosította teljesen és egészen védhető vagy sem, nem k u t a t j u k . Sokban, nagyon sokban azonban igaza van. Hisz tényeket mondott, a közön- séges, mindennapi életből vett tényeket, melyeket csak az ignorálhat, ki nem a k a r j a látni. Hanem hát az igazság és nyilvánosság fáj, kivált azoknak, kik sötétben és titokban szeretnek működni. Es mivel az esküdtszék — kettő kivé- telével — ugyanily véleményben volt, mint Istóczy, azért el nem Ítélték, azért felmentették. Szívesen elhisszük, hogy a szemitáknak és jóakaróiknak igen mal à propos j ö t t az es- küdtszéki verdikt. Tisza-Eszlár már önmagában elég. Es most, mielőtt még a nyíregyházi törvényszék kimondotta az ítéletet, Istóczyt felmenteni, az sok azoknak, kik eddig csak ahhoz szoktak, hogy másoknak dictáljanak véleményt.

A budapesti sajtópörben szerepelt államügyész F e k e t e (ere- detileg nem talán Schwarz?) nem kevésbé fáradozott mint a tisza-eszlári bünpörben hírességben vergődött SeyfFert.

Az esküdtszéknek is feldicsérte F e k e t e a zsidóságot ; a ke- resztényeket nagyobb csalásokról vádolta, mint a zsidókat, értekezett a legszebb világítással a Talmudról és hogy ha- tása legyen beszédjének — nyilván csak azért, még az in- quisitióra és a pápák túlkapásaira is hivatkozott. A hallga- tóság legnagyobb része élénk derültséggel fogadta a buzgó

államügyész erőlködéseit, az esküdteket pedig, sicut figura docet, nem sikerült meggyőznie. Mi pedig határozottan til- takozunk az ellen, hogy a kormánynak egyik közege nyilvános vádbeszédben minket megtámadjon. Védje, ha tetszik vagy ha kell, a zsidókat, de minket ne vádoljon, mert ha egy ál- lamügyész hivatalos működésében katholikus dolgokról be- szél, akkor követelhetjük, hogy correcte és objective beszél- jen és ne kövessen holmi dajka-meséket, melyek kétségkívül inkább kárhoztatandók, mint amazok, melyeket a t. állam-

ügyész ur az „ F ü g g e t l e n s é g i n e k tulajdonítani jónak látott.

Igazságtalan és tapintatlan egy védelem az, mely egy a je- lenben eléggé ismeretes felekezet j a v á r a avatatlan és ügyet- len kézzel egy tekintélyes világegyház m ú l t j á b a nyúl, hogy onnét szedje rozsdás fegyverét, mely az egyszer csakugyan el nem sült.

A mi a budapesti esküdtszék verdictjét illeti^ könnyen elképzelhetik t. olvasóink a lapok hangulatát.A határozottan zsidólapokkal nem akarunk foglalkozni, csak a félhivatalos

„Nemzet" vezérszikkére volna egy-két észrevételünk. Hosz- szú lamentó után, mely ugy látszik leginkább onnét eredt, mert „a részben elért, részint a jövőben elérendő beolvadása a zsidó elemnek," veszélynek látszik kitéve lenni. K é t hatal- mas (?) fenyegetéssel lép elő a félhivatalos vezérczikkező.

Az egyik az eszküdtszék ellen irányul, mely a hányszor nem ugy szavaz, mint ez épen kedves lenne, eltörlendőnek

ítéltetik. Csak lett volna katholikus ügyről szó, akkor az esküdtszék felmentő verdictje mint a haladás és felvilágo- sultság természetes folyománya üdvözöltetett volna a „Nem- zet" által. H a n e m hát persze ne bántsd a zsidót ! A másik fenyegetés Istóczy ellen fordul, ki ha túllépne a sajtó h a t á - rain, ott találná a m a g y a r államhatalom boszuló k a r j á t . Félhivatalos fenyegetés in optima f o r m a ! Nem véljük, hogy Istóczy erre megijedne; nem véljük, hogy ebben a szabad vé- lemény és a szabad szó aerájában oly anachronice hangszó fenyegetés megijesztené azokat, kik törvényes és megenge- dett uton és módon nem a zsidók elleni gyűlöletet, hanem a keresztény elem védelmét, nem a zsidóság elnyomatását, hanem a keresztények felszabadítását a k a r j á k elérni és így ezen társadalmi kérdés megoldását tőlük telhetőleg siettetni.

Komárom m. gesztesi j. junius hóban. Bérmaut. — Ft.

Zalka János győri m. püspök ur ő excja bevégezte vidékün- kön terjedelmes egyházmegyéje különböző részeiben éven- kint t a r t a n i szokott bérmálási ú t j á t , melyet inkább mint valaha valóságos diaclalutnak lehstne mondani. Virágos utak, egyházi és világi zászlók — néhol éppen a főpásztor u r színeivel bandériumok és deputatiók, fehérruhás leánykák, koszorúk és g y e r t y á k várták, fogadták és kisérték falu, h a - t á r és templomból ki és be a főpásztor u r a t . Ö r ü l ü n k ennek a jelen időben, midőn sokan vannak, kik majd egyáltalán a hit-és vallástól, majd egyelőre bizonyos tervekre való te- kintetből csak a clerustól, azaz, hogy a katholikus d e r ű s - től, kivált a felsőbbtől, iparkodnok a sziveket megmételye- ző jelszavakkal elidegeníteni. Erezzük az ily nyilvános r a - gaszkodás jelentőségét kétszeresen is az ilyen megyében,

mely régóta a katholikusság „pars infideliumát" képezi ; s érezzük azt kivált azon utolsó bérmálási alkalommal insce- nált botrány után. melynek híre először is — nagyítva — ellenségeink „jóakaratából" (?) bejárta ország-világ lapjait, s melyre a jelen szívélyes fogadtatás és eleven ragaszkodás kiáltó jelei adták meg a feleletet.

Emlékezetben van az újságolvasó előtt, hogy a négy év előtti bérmálás alkalmával a püspök ur szobája a b l a k a bizonyos községben éjszakának idején egy suhancz által be- dobatott, ki erre saját állítása szerint egy oly család ál- tal lőn felfogadva, mely a helybeli volt káplánnal rossz l á - bon állva a plébánostól többszöri kísérlet daczára saját íz- lése szerinti elégtételt nem kaphatott. Bizonyára nem volt nemes cselekedet : az egész dologban legártatlanabb, az egész ügyről mitsem tudó főpap figyelmét ily drasticus és alávaló módon akarni az ügyre fordítani, s a mindenki által egyiránt megközelíthető, atyai nyájasságáról, egyenes igaz- ságosságáról általán ismert, rajongásig tisztelt egyházi fő- személyben oly méltatlanul a pogány török által is tisztelet- ben t a r t o t t „salvus conductustu és a híres magyar kölcsö- nös türelmet és vendégjogot is ország-világ előtt ily infami- san megsérteni. Az erre megejtett bünfenyitő eljárás a t e t - tesekre nézve mindnyájunk örömére elég simán folyt l e ; mert maga a kegyes főpásztor ur volt az, ki legelőször megbocsátott, mindent feledett s a helyette inkább jogosul- t a k a t is sietett a megtorlástól keresztény nagylelkűséggel visszatartani. De ha sikerült a bün értelmi szerzőinek a tet- tes állhatatos vallomása daczára a vád alól kisiklani, bű-

(10)

nőssé tették ők magukat a közvélemény előtt provokálólag rideg cynicus magatartásukkal a püspök jövetele előtt, alatt és után, — maga a botrány után, — mi magánál a ténynél képesebb volt a jobb érzelmű lakosság fellázadását s tettlegességét felkelteni (minek az itélet után a szegények most iszszák meg a levét, súlyosabban esvén az ki rájok, mint a kik az első rossz elkövetésével okai voltak min- dennek.)

Az ügyet tehát a praetor előtt annyi, mint elintézet- nek kell tekinteni; de nem a keblekben, a lelkiismeretben.

Legalább a gesztesi járás papsága és katholikus népe össze- beszélés nélkül önként érezni látszott, hogy vallásának, lel- kiismeretének, a jobb érzésű idegen világnak a hallatlan sértésért, elégtétellel tartozik. De szükség volt a szeretet tüntetésére legkivált ama botrány lappangó értelmi szerzői- vel s elvtársaikkal szemben, kiknek számát és befolyását senki sem fogja csekélyelni. Már maga a bosszú ily aljas kielégítése arra vall, hogy a bűnszerzőknek ebben egyszer- smind bizonyos régi titkos vágyuk kielégítését, a katholi- kus clerus külső megaláztatását kellett feltalálniok. Aztán aki azt merte: az már bizonyosan azt is hitte, hogy a ka- tholikus papság ellen napjainkban mindent lehet merény- iem ! hogy az gazdátlan eb, melyet mindenhol rúgnak, (uton- utfélen rágalmaznak), s nem akad védője ; hogy az „Földnél- küli János," kinek mint a legutolsó török zarándoknak és a faluvégi czigánynak még egy éjszakai pihenést sem tartoznak engedni ! Ne ámítsuk magunkat ! ne rontsuk ügyünket az agyonhallgatással: nem kevesen vannak napjainkban az ilyeneknek a társaik Î Mert mig például azelőtt az egyházi kőrútjában messze fáradó nehéz szent ténykedései közt el- tikkadó főpásztort a Királyhágón innen és tul minden me- gye és járás bizonyos tekintetben kitűnő vendégeül szokta volt tekinteni s a confluxusnál fogva is szolgabíró, megyei pandúrok, a megjelenést ünnepélyesebbé, az utazást és tar- tózkodást biztosabbá szokták tenni, s járásunk derék szol- gabírája is, amint püspökünk jöveteléről ezúttal — késősen

— értesült, nem restelt járása legtávolabbi községébe annak tiszteletére megjelenni s az illető községi elöljárókat minden eshetőségről felelőssé tenni : viszont a szomszédjárás pro- testáns szolgabirája, kinek állásánái fogva — ugy hisszük

— kötelessége volna járása minden bármily természetű csődületéről tudomással birni s azt természete és nagysága szerint nem ignorálni (némely műveltebb megyékben ily esetben a szolgabiráknak még az elhagyatottabb mellékes utakra is bárki kára nélkül kiválóbb gondjuk van) egy kath. uri ember által a püspök jövetele s az e czélból tör- ténendő intézkedések felől à propos megkérdeztetvén, az

hetykén csak azt feleié: „semmi közöm hozzá; mert én eret- nek vagyok !tt Nem kell-e az ily beszédet, az ily magatar- tást egy nyilvános személyiség részéről a katholicismus el- lenségeinek nyilvános bátorításul tekinteni ? nem szólván a

„műveltség, humanitás és testvériségről," melyet hangadó protestánsaink velünk szemben ajkaikon hordanak, de gya- korolni nem szoktak, Midőn a négy év előtti botrány Mocsán megtörtént, e sorok irója még az nap megtudta, de azon ferdítéssel: hogy a „nép" volt az, mely megtámadta a püs- pököt, hintaja ablakát bedobta s üldözte őt egyik faluból a másikba. Bizonyára nem jóakaróink és nem barátaink

voltak, kik által a tényállás ily elferditéssel és oly sebes- séggel elterjesztetett. Hisz akadt is rá csakhamar oly kapu- tos ember, aki arról mesélgető és részben őszintén is sopán- kodó munkásainak egyenest azt mondta: „ugy kell neki!

bárcsak agyon csapnák, mit csavarog ily nagy munka- időben !"

Csakhogy azt nem tetcék hozzá : „most már aztán ti következtek !"

íme ! ily áramlattal kell nekünk itt — és tán sok más helyen — ez idő szerint küzdeni ! Méltán érezhette tehát a katholikus papság, érezte a nép, érezte minden jobb érzésű ember, a protestáns népség nagy többségét sem véve ki, hogy türelmetlen elleneinknek katholikus módon egy kissé az orrukra kell ü t n i ; hogy ecclatans módon kell nekik meg- mutatni azt, hogy aki kezét a clerusra felemelni késiül, (és hányan nem készülnek !) annak sok eddig roszul számított tényezővel kell számolnia ! Protestáns községi elöljárók a püspökhöz mint olyanhoz tisztelegni mentek, éjjel a püspök- kel együtt nyugodtan alvó plébánosok tudta nélkül — s a szolgabíró felhivása előtt — a plebániaház és templom kö- rül őrködtek 5 egyik plebanosnak a püspök és sajat lovai számára egy szál takarmánya sem levén a protestáns jegyző teremtett az azután hiában lótófutó s pénzért sem kapó plé- bános szamára; másik községben a plébános csak zöld herét etetvén, a község protestáns birája és határbirája birtoktár- saik nevében is, kik kilencz-tized részben protestánsokból állanak, egy kocsi jó régi szénával ohajtának kedveskedni a püspök ur lovainak ; midőn pedig ujjokon kiszámíthatók, hogy a katholikusok maguk erejéből nem képesek egy fél—

tuczatos valamire való lovasbanderiumot kiállítani: kikér- ték közülök némely jobbmóduak a gratiát hogy a „püspök ur" eleibe saját fiaikat is felültethessék, s midőn ezért őket lelkészük leszidta ( ! ) szereztek népük javából megannyit magukhoz, s szereztek volna még kétszer és tízszer annyit is, ha a kath. lelkész az első felállókkal meg nem akart volna elégedni ! Protestáns vallású kiszolgált tüzérek jöttek el hozzá a nagy dolog-időben, melynek felhasználásában az itteni protestáns nép excellál, és siettek magukat dij nélkül régi mozsaraikkal az egyházi és vallási ünnepély emelésé- hez felajánlani ! Ami kis hely a templomban, az utczai sor- ban a mieink közt fenmaradt, azt a mezőről haza szaladt legjobb indulatu protestáns népies kíváncsiság sietett, ugy amint volt betölteni. Ép oly külső tisztelettel fogadták ál- dását, amily epedve lesték kenetteljes szentbeszédeit. Csak a protestáns papság hiányzott, min tegy tervszerű tüntetésből mindenütt, ellenben a katholikus intelligentia kitett magáért sok helyen.

A romlatlanabb katholikus és protestáns népség ilye- tén nisusának kora felismerésével szemben is maradhatott-e maga a katholikus papság hidegen ? Bizony „ha nem men- nek, hát menesztettem", mihelyest megnyertem az Úrtól azon kegyelmet: „hogy lássak!" lássam az U r lelkét, a szent lelkesedést, a szeretet lelkét, mely „ubi vult, spirat!"

A papság is megtette tehát részéről, hogy készitsen szere- tett atyjának olyan fogadtatást, amilyennél csak a physikai lehetetlenség szabja meg a szeretetből származó lele- ményesség határait. Sugdozók és kákacsomó keresők, kiknek szive magasabb rezgésre elfásult, szeretnék e

(11)

7

jelenséget a papság részéről azok egymás iránti vetélke- désének (fine finali : a főpap körüli ámitó hizelgésnek) tulajdonítani ; de mi erre, hogy többet ne mondjunk, a kerület önzetlensége, az ambiálni való földi dolgok teljes hiánya, a nmélts. főpásztor ur mindenkihez egyenlő szere- tete mellett semmi okot, — az egyházkerület teljes Össz- hangzása és egymás iránti szeretete mellett semmi jelet nem találhatunk.

Csak minél több ily békés, csendes diadalt a mi szent ügyünknek, minél több ily elégtételt az üldözött erénynek:

s a kereszt általános bevonulását fogja a társadalomban a

szivekbe tartani ! y.

Váczi egyházmegye. Katii, tanító-egylet megalakulása.

— A váczi egyházmegyéhez tartozó soroksár-elsó-némedii kerület kath. tanitó-egylete folyó hó 14-én t a r t o t t a m e g a l a - kuló gyűlését Alsó-Némedin. J e l e n v o l t 25 egyházi személy és 30 tanító. Az egylet rendes elnöke ftdő Arndorfer Alajos esperes vecsési plébános ur. A többi tisztviselők a gyűlés által közfelkiáltással választattak meg, társelnök : L é n á r d István üllői k. tanitó ; jegyző : Magyar István üllői tanító ; pénztárnok : Lerner Antal u j h a r t y á n i tanitó ; a központi bizottságba képviselők : Bobori János monon és M a r t o n f y István felső-dabasi tanítók ; évi dolgozatok bírálója : K o m a Antal monori tanitó. Továbbá az országos tanitó-gyűlésre képviselővé titkos szavazás utján 39 szótöbbséggel Roder I m r e vecsési tanító választatott meg.

F t . elnök ur indítványa és nemes példája folytán az egylet egyik tüzkárosult t a g j a P a p p e r t Gyula taksonyi ta- nító ur részére 64 f r t segély g y ű j t e t e t t . Említésre méltó a gyűlésnek azon közóhaja, miszerint a megdöbbentő h a n y a t - lásnak indult közerkölcsiég megmentése végett az országos tanitó-gyülés ügyrendjébe felveendő volna, hogy az összes hazai népiskolákban a vallás-erkölcsiség oktatására heten- kint 6 óra fordítassék.

A jövő gyűlés U j h a r t y á n b a n fog megtartatni.

Igen jó hatást keltett az egyházi tagoknak jó indula- tot tanúsító áldozatkészsége, főképen pedig ft. elnök urnák a tanácskozás vezetésében tapintatossága, mi nem csak a bizalmat, de az érdekeltséget is nagyban fokozta.

A gyűlés végén az elnöklő esperes ur szívélyesen meg- éljeneztetett.

Kelt Üllőn junius 26-án 1883.

Nagyságodnak alázatos szolgája Magyary István,

üllői tanító.

Németország. A legújabb egyházpolitikai törvény — tehát már meg volna, azaz a felsőház hozzájárulása szüksé- ges hozzá, de az annyi, mint bizonyos, mert lehetetlen, hogy egy javastatot, melyet maga a kormány terjesztett elő, melyet az elsóház száznál több szótöbbséggel elfogadott, a junkerek elvessék.

Olvastuk a Germániában az alsóházi viták naplóját egész kiterjedésében. Terünk szűk volta miatt igazán sajnál- juk, hogy egész kiterjedésében nem ismertethetjük annak a tanulságos szellemi hareznak a lefolyását, melyben oly ki- váló hősök vettek részt katholikus részről, mint W i n d h o r s t Schorlemer-Alst és Reichensperger az olpei képviselő, s a melyben a conservativ Gostler miniszter, és a szabadelvű

Virchow tanár, a kormány és a ,baladópárt' gondolatait és szándékait oly világosan kifejtették. Tanulságosak az ily vi- ták azért,mertutóvégre is az egész világon ugyanazon szellemi áramlat uralkodik a vallást, a katholicismust illetőleg ; a különbség csak az, hogy itt enyhébb, ott hevesebb az á r a m - lat, itt a közügyek közöl ezt, ott amazt, itt igy, amott ugv érinti.

H a abból a hatásból lehet, következtetni, melyet a berlini szavazás E u r ó p a szabadelvű táborára gyakorolt, akkor azt kell mondanunk, hogy jun 25-ike e német katho- likusókra nézve szerencsés nap vala. Ezzel nem azt a k a r j u k modnani, mintha a béke aranykorszaka már bekövetkezett volna, — az még jó messze van ; hanem csak azt, hogy az u j törvény alapján a katholikusoknak több okuk lehet re- mélni a végleges jobbrafordulást, föltéve, hogy a kormány- ban megmarad a jó szándék és az u j törvényt ily szellemben fogja végrehajtani. H a hiányzani fog ez a j ó a k a r a t , akkor W i n d h o r st jóslata szerint, ez a törvény u j konfliktusokat fog előidézni. A centrumpárt nagynevű vezérének követke- ző szavai, melyeket ez alkalommal t a r t o t t beszédeinek m á - sodikából szakítunk ki, teljesen megvilágítják a németországi katholikusok helyzetét.

„Mielőtt a vitát megkezdeném, úgymond, röviden körvonalozni akarom az álláspontot, melyet politikai elvba- rátaim és én a javaslattal szemben elfoglalunk. Barátaim és én e g y h a n g ú l a g rá fogunk szavazni, abban az alakbau, melyben a bizottság elől idekerült. Mi továbbá lemondunk minden u j indítványról és nem kérünk a minisztertől semmi u j magyarázatot, í g y j á r v a el azt hisszük, hogy a kultus- miuiszter ú r r a l és a conservativ párt tagjaival karöltve egy lépést teszünk előre a vallási béke felé Poroszországban és Németországban. Ez által mi koránsem a d j u k fel azt az állást, melyet mi az utóbbi idők egyházpolitikai törvényei- vel szemben állandóan elfoglalva t a r t o t t u n k ; mi e törvé- nyeket soha sem fogjuk elismerni se együttesen se külön- külön azon részeikben, melyeket a jelen tvjavaslat érintet- lenül hagy. (Mozgás.) Mi p. semmi esetre sem ismerjük el az „egyházi törvényszéket", melynek illetékességét e j a v a s - lat csak korlátozza; mi ellenkezőleg, ugy vagyunk meggyő- ződve, hogy a legelső lépés, melyet előre tenni kell, éppen ennek a törvényszéknek teljes eltörlése keli hogv legyen."

(Igen helyes, a centrumban.)

W i n d h o r s t reményt fejezett ki az iránt, hogy u j a b b tárgyalások fognak következni a szentszék és a kormány közt, melyeknek eredménye egy u j törvényjavaslat leszen, a májusi törvények revisióját fogja iudítványozni.

W i n d h o r s t véleménye a jóslat első felére nézve telje- sült. A Moniteur de Rome jun. 26-án Berlinből kapott távirata szerint jelenté, hogy az ap. sz. szék jegyzéke az u j egyház- politikai törvényt illetőleg ugyanaz nap érkezett meg a kanczelláriába.

A d j a Isten, hogy a jóslat második fele is teljesüljön.

Jelentés

a „Katholikus Theologiai Folyóirat" I. pálya-tétele ügyében.

A „Katholikus Theologiai F o l y ó i r a t " I. pálya-tételére az ó-szövetségi szentirásra vonatkozó egyiptomi, palesztinai, babyloniai, asszvriai és perzsiai régészet irodalmáról és en-

(12)

nek apologetikai eredményeiről, (1. a Religio 1883. I. 3. sz.) a kitűzött határidőig (jun. 30.) egy pályamű érkezett be, ,,Lapis de pariete clamabit." Habae. 2, 1. jelige alatt.

A birálat eredménye annak idején közhirré fog té- tetni.

E g y ú t t a l tájékozásul jelentjük, hogy a „ K . Th. F o - lyóirat" I I . füzete, az I. füzet késedelmét okozott körülmé- nyek miatt, az I. f. megjelenése után egy évnegyedre vagyis folyó hóban fog megjelenni.

Budapest, 1883. jul. 1. Dr. Breznay Béla sk.

szerkesztő.

VEGYESEK.

— Nm. és ft. dr. Schlauch Lörincz, szatmári püspök u r szombaton délután érkezett U n g v á r r a , hogy itt és a me- gyében a bérmálást kiossza. Idejövetelekor a vasútnál az értelmiség nagy számmal és a polgárság fogadta. Ezek ne- vében Lehoczky polgármester üdvözölte a vendéget. A püs- pök megköszönve a fogadtatást, a fellobogózott utczákon át

behajtatott lakására Bugyis főespereshez. Este a polgárság- fák lyászenével tisztelte meg. F a r k a s ügyvéd a város nevé- ben szép alkalmi beszéddel üdvözölte, mire Schlauch püs- pök hazafias szellemű beszédben köszönte meg a megtisztel- tetést. Ez alkalommal a dalárda énekelt s a katonazene j á t - szott. Ma fényes egyházi ünnepély volt, a püspök mintegy 800 hivét bérmálta meg. Mise alatt remek prédikácziót mondott, a hit, remény és szeretet elveire alapítván egyházi szónoklatát. Délben fényes díszebéd volt Bugyis főesperes lakásán, melyen több főpap és az intelligenczia számos t a g j a vett részt. Sok felköszöntő mondatott a püspökért, mint egyházi és államférfiuért. A püspököt Bugyis, Hampel, Szie- ber, Ivántsy s mások köszöntötték fel. Toaszt mondatott a hadseregért, a vallásfelekezetek békés egyetértéseért. — A püspök több izben mondott nagy hatású beszédeket, ezek között Bugyis főesperesért is, kiről, mint egyházmegyéje áldozatkész és legtevékenyebb férfiáról emlékezett meg. Ma délután megtekintette a tűzoltók diszgyakorlatát s részt vett azok nyári mulatságán is. H o l n a p a bérmálás kiosztása végett a püspök a vidékre fog utazni.

— Bogisich Mihály budavári prépost-plébános, mint prépost mult vasárnap d. e. 10 órakor t a r t o t t a a budavári főtemplomban első ünnepi miséjét. Az egyházi éneket a

budai zeneakadémia t a g j a i szolgáltatták. Bogisich a zene- akadémiának t i t k á r j a volt s iránta érzett tiszteletöknek ez által is tanújelét akarták adni a tagok.

— A budapesti ~k>r. kalh. fögymnasium /. hó 29-én ün- nepelte meg alapításának 25-ik évfordulóját. A tanintézet palotájának dísztermében folyt le az ünnepély, melyen a közokt. minisztert K á r f f y Titus min. tanácsos képviselte. A főváros képviseletében megjelentek R á t h Károly fő- és K a - mermayer K á r o l y polgármester, ott voltak még dr. Szabó József egyetemi és Nendtvich K á r o l y nyug. műegyetemi tanár, B a r t a l Antal az orsz. tanárképző intézet igazgatója, Bogisich Mihály budavári prépost, s a tanügy számos mun- kása és a szülők közül sokan. Az ünnepély a tanintézet ká- polnájában végbement hálaadó isteni tisztelettel vette kez- detét, melynek végeztével a tanuló i f j ú s á g a díszterembe vonult s itt dr. Corsan-Avendano Gábor igazgató nyitotta meg az ünnepély, polgári részét elmondva, hogy a taninté- zetet 1858-ban Albrecht főherczeg Magyarország akkori kormányzójának ajánlatára a király alapitá. U t á n a az ifjú- ság énekkara énekelt egy hymnust, melynek befejeztével K ü r c z . A tanár lépett a felolvasó asztalhoz, s miután bebi- zonyította, hogy a haladás egyedüli garancziáját a szellemi erő képezi, fejtegette az iskola s gymnasium feladatát és jelentőségét. Kiemelte, hogy nemcsak az ész de a sziv képzés- re is gondot kell az iskolának fordítani s a nevelés az összes szellemi és erkölcsi erők kifejlesztésében áll. A gymnasium feladata az i f j a k b a n az eszmények iránti lelkesedést felkel- teni. Foglalkozott a kereszténység befolyásával a nevelésre s különösen a katholika egyház iskoláival. A tetszéssel fo- gadott ünnepi beszéd után ismét az énekkar adott elő né- hány dalt. Rendkívüli meglepetést és hatást idézett elő dr.

Kassai Gusztáv latin nyelven t a r t o t t ünnepi beszédje, melyben a klasszikus műveltség előnyeit fejtegette s a gymnáziumban a humaniórákra fordított gondot helyeselte. Perczekig t a r t ó

„vivát" hangzott s a jelenvoltak kézszoritásaik által fejez- ték ki neki üdvkivánataikal. Komócsy József alkalmi ódá- j á t SzendefFy A l a d á r V I I . oszt. tanuló szavalta jól átgon- dolva. Miután még az ifjúsági énekkar a szózatot zengette el, az igazgató t a r t o t t rövidke zárbeszédet, megköszönvén a vendégek megjelenését s az intézet alapitójának a király- nak éljenzése mellett az ünnepély véget ért. Ad multos annos!

E l ő f i z e t ő é i f e l h i y á s

a,

B E L I Gt I O - r a

E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k .

A Religio 1883. I I . félévi folyamára előfizethetni a bevett szokás szerint 5 f r t t a l , akár a szerkesztőnél Stá- czió-utcza 55., a k á r Kocsi Sándor nyomdai irodájában Bpest, Muzeum-körut, 10. sz. alá czimezve a postautalványt, me- lyen a név, czim és lakóhely pontos kiirását k é r j ü k .

E g y ú t t a l van szerencsém tisztelettel jelenteni hogy a „Kath. Iheol. Folyóirat11 1883. évi folyamára, minthogy az I . füzetből még több fölös példány áll rendelkezésemre még mindig elfogadhatok'egész évi (5 frt.) előfizetést.

Budapest, 1883. julius 3.

Dr. Breznay Béla

eszterg. főmegyei áldozár, tud. egyet. ny. r. tanár, a Religio és K a t h . Theol. Folyóirat felelős szerkesztője.

Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.

Nyomatott Budapesten, 1883. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.

(13)

5

egjelenik e lap heten- ként kétszer : erdán és szombaton.

Előfizetési díj : lévre helyben s posta-

klilclés'sel 5 frt.

erkesztö lakása: Buda- iest, VIII., Stáczió-utcza

>5., hova a lap szellemi szét illető minden kül-

demény czimzendő.

R E L I G I O .

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

NEGYVENKETTEDIK ÉVFOLYAM.

í Előfizethetni minden kir.

/

í postahivatalnál ;

\ Budapesten a szerkesztő- nél, és Kocsi Sándor

/

í nyomdai irodájában, Mu-

\ zeum-körút 10. sz. alatt, '? hova a netaláni reclama-

\ tiók is, bérmentes nyitott

\ levélben, intézendők.

Budapesten, julius 7. 2. II. Félév. 1883.

TARTALOM. A német katholikusok első nagygyűlése 1848-ban.—XIII.Leó pápa fényes sikerű missiója a bölcsészet terén.

— Egyházi tudósítások : Budapest. A Vatikán és az „Egyetértés." — Kassa. Az elnapolási időköz. — London. A tanitó- képző intézetek ker. kath. szellemben. — Középiskolai enquête. — Vegyesek.

A német katholikusok első nagygyűlése 1818-ban.

i .

Előbbi czikkünkben láttuk, hogyan indult meg Németországban s hogyan lett, a viszonyok, körül- mények és események ügyes kiaknázása folytán mintegy rögtönzés által megteremtve a katholikus tömörülés nagy müve, az egyleti élet.

Lássuk most, hogyan sikerült ennek az együt- tes cselekvésre ébredt tömörülésnek a betetőzése, azaz, hogyan folyt le az első kath. nagygyűlés, ho- gyan kötötték össze a szerte szétszórt különféle kath. egyleteket egy nagy kath. szövetséggé, vagyis hogyan vetették meg a német katholikusok annak a nagy erkölcsi erőnek, hatalomnak és befolyásnak az alapját, a melylyel most, az óriási porosz, illetve német császárság világhatalmával szemben, oly im- posans állást t u d n a k elfoglalni, mely előtt az oly két hatalmas birodalmat, milyen A u s z t r i a és Fran- cziaország, megalázó Bismarck is m e g h á t r á l n i kény- telen.

Ezúttal, épp ugy m i n t előző czikkünkben, az egykorú hivatalos jelentést szórói-szóra fogjuk idézni. A tanulságok levonását a t. olvasó maga is elvégzi.

Szerencsés e g y m á s u t á n j a volt az a kath. tö- m ö r ü l é s fejlődésének Németországban, hogy elő- ször az alapokat r a k t á k le, és csak azután gondol- tak a betetőzésre. Először széthordták egész Németor- szágban az egyleti élet hálózatának a szálait, s miu- t á n ez megvolt, csak akkor vonták össze egy egységes nagy hálóba, a katholikus egyletek általános szövet-

ségébe a tömörülés egyes szálait. És ennek meg volt az a csalhatatlanul bekövetkező eredménye, hogy az első nagygyűlés, b á r csaknem mindent rögtönöznie kellett, még sem a k a d t fenn, sőt minden u g y folyt le, m i n t h a r é g e n előkészítve lett volna. Azt is en- nek a k ö r ü l m é n y n e k lehet köszönni, hogy m i n d j á r t az első kath. n a g y g y ű l é s b e n oly férfiak vettek részt, kik az egyleti életben, a testvéries e g y ü t t m ű k ö d é s - ben m á r gyakorlottak valának. Az is nem csekély m é r t é k b e n j á r u l t a német katholikusok első nagygyű- lésének sikeréhez, hogy t a g j a i m i n d megválasztott, válogatott férfiak valának, kik katholicitásukról, é r t e l m e s s é g ö k r ö l és ü g y b u z g ó s á g u k r ó l az otthoni egyleti életben k i f e j t e t t tevékenységök á l t a l m á r próbát tettek s igy a közbizalom férfiaivá levének.

Mert megjegyzendő, liogy az első kath. n a g y g y ű l é s Németországban G e n e r a l v e r s a m m l u n g der Abge- ordneten der katholischen Vereine, azaz: az ott fen- álló valamennyi kath. egylet bizalmi férfiainak közgyűlése vala. Ity e l j á r á s mellett, világos, hogy minden személyes érdeknek h á t t é r b e kellett szo- rulnia, vagyis bele kellett illeszkednie a tömörülés- nek a közérdek által parancsolt keretébe.

Mily mély vallásos szellem lenge át a gyűlést, a mely, valóban egy liitvallók gyülekezetének magas-

latára emelkedett, meglátszott m i n d j á r t a megnyitó

istentiszteleten. Október 3-án reggel volt a Veni Sancte. „Ünnepélyes és benső áhítat legé át az egész nagy gyülekezetet. A mit hü kath. szívek a felforgatások, a fenyegető veszélyek, a jelen év (1848) végzetes jelei óta, a melyekről nem t u d j u k , üdvöt-e vagy veszedelmet jelentenek, óhajtottak, reméltek, rettegtek, legszentebb s legfőbb javaikért;

a mit keservesen szenvedtek, buzgón kívántak : mindaz ez órában m i n t egyesített buzgó imádság

2

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Mi az Isten? Sokak előtt csak üres szó; legtöb- bekre nézve pedig egy trónvesztett fejedelem, kit büntetlenül el lehet feledni, v a g y megsérteni. Mi a társadalom ?

telkedni. Igy vagyunk az emiitett hitnyomozás dolgában is, főkép azóta, hogy az egyház- és hazaáruló L1 o- r e n t e e folyó század második évtizedében „Histoire critique

Nyomatott Kozma Vazulnál ("hal-piacz és aldunasor sarkán, 9.. Előfizethetni minden cs. A közelebb leforgott viszontagságteljes időszak alatt egyházi életünk üdvös

tek a máglyára, mint a menyegzőre, ,care nate ! coelum aspice, ez a természeti érzelem minden önzésein az isteni ma- laszt által diadalmaskodó anyának harczi szózata fiaihoz a

„a teremtett lénynek más czélja nem lehet, mintsem hogy magát föntartsa ; ha mással egyletbe lép, csak ön föntartásá- ról biztosabbau rendelkezik." 2 ) Elég büszke

engedi, a) hogy a mi vitánk az egyház és államközötti vi- szonyról folyik, hogy ez nálunk házi ügy, melyet a prote stansok, lia nem is istápolnak, békével nézhetnek. b)

Roma örökre a pápáké, a pápa örökre romai püs- pök, a ker. világ közép- és vonzpontja kimozdul, ha Roma nem a pápáé. Lehet, hogy Konstantinápoly- ban,

Be gyorsan változnak a halandók körülményei s velők együtt lelkök , nézeteik és sziveik is ! A keresz- tény élőkor, leginkább a középszázad mindent természetfö-