DIONYSIOS FÜ LE

K A L N O K IIZ ID O R

DIONYSIOS FÜ LE

1

LÉGRADY& TESTVÉREK

í

/

/

*

t ^ T r p n r m T

DIOHYSIOS FÜLE

R E G É N Y

IRTA

K A m Ó K I IZIDOR

LÉGRÁDY TESTVÉREK KIADÁSA, BUDAPEST

CL36

19J722

&

Légrády Testvérek nyomása, Budapest,

occv

I.

SP E C IA L IST Á K .

Gyerekkorunkban még alig voltak, m a jófor­

mán minden ember specialista. Az emberi tudás megnőtt, elszélesedett, kiterjeszkedett. Ami tudo­

mány régebben csak apró hajtás volt, gyenge cse­

mete, abból erdőség nőtt, sok ezer szálfa, millió ágakkal, rengeteg mellékhajtással. Füzetekben gyűj­

tötték valamikor a tudást, s most nem fér bele könyvtárakba.

A tudás nőtt, a fejek megmaradtak, talán ösz- sze is zsugorodtak. Aki müveit emberré akar lenni, m ár nem képes tudóssá válni. Egy ágazat nemcsak elég, de m ár sok is a legtöbb agynak. íg y lettek a specialisták.

H a képet keresek, amely m egm utatja a dolgok változását, a vándor muzsikus ju t az eszembe, akit kicsi koromban láttám hetivásárokon. Vannak ma is zenészek, hogyne volnának, nagyszerű muzsi-

1*

kasok vannak, világhírűek, de olyan, m ár nem terem, m int az én hajdani vásári zenészeim volt. A hátán volt a nagy dob, azt a könyökével püfögtette, oda­

kötött dobverővel. A dob tetején volt a cintányér, azt a lábával „kezelte", valami zsineg segitségével.

A két kezében huzőharmonika, a hóna alatt duda, aminek sipja a szájában volt. S a szegény ember egyszerre dolgozott kézzel, lábbal, könyökkel, tüdő­

vel, ököllel és térddel. É s ez volt a zene. Amihez ma ötven ember kell. És harminc hangszer. É s kóta és karmester. S az egészet úgy hivják, hogy filharmo­

nikus zenekar. Ami szintén nagyon szép. Csak kom­

plikált. É s drága. S még nem is olyan m ulat­

ságos.

V ájjon ki kezdte a világba dobni a specialistá­

kat? H ogyan keletkeztek, hogyan terjedtek el? K i volt az ősapjuk? N yilván nem esik messzire az igaz­

ságtól az a feltevés, hogy szinészek közt lettek az első specialisták. Őket a testök form ája, a hangjuk, tertaetük, koruk, arcuk egyenesen rákényszeritette, bizonyos szerepkörre. A nagyorruból és szélesszáju- ból nem lehetett szerelmes hős, a vastaghangú nem tudhatott tenort énekelni, a törpéből nem válhatott levente. S a nők? (Már a kezdet kezdetén a természet beosztotta és megszabta a fejlődésüket. Naiva, hős­

nő, anyaszinésznő, komikus öreg — a létrának min­

den fokára rá kell lépniök. Persze vannak kivételek,

5 de ezek sohase kedvezőek, se a színésznőre, se a pu­

blikumra. Hiába, a fiatalság még valahogy el tudja játszani az öreget, de az öreg a fiatalt sehogy. Éppen ezért szeretnének az öreg nők naivák m aradni. Ez is valami specialitás.

A legnagyszerűbbet produkálják a speeialista- ság terén az orvosok. Igaz, az élet a legnagyobb tu­

domány, azért van a megrövidítésére a legtöbb spe­

cialista.

Emlékezzünk régi időkről. Volt egy háziorvos.

E gyúttal a család barátja, aki a férjnek üzleti taná­

csokat adott, az asszonynak kurizált, a fiuknak pá­

lyát választott, a lányoknak kérőt nézett. Ö gyógyí­

totta az egész családot ükapától a dédunokáig, még a cselédség egészségére is ő vigyázott. Nem volt annyi betegség, hogy neki kétannyi herbateája ne lett volna.

Mi lett a doktorból? A hány iz, annyi orvoslója.

Az idegnek, a szemnek, a fülnek, az orrnak, a gégé­

nek, a fognak, a gyomornak, a májnak, a vesének, a bőrnek, a vakbélnek, a szemölcsnek, a szeplőnek kü- lön-külön doktora van, s külön orvosa van a férfinek, a nőnek, a gyereknek. Minden embert harminc orvos kúrál, — nincs is többé egészséges ember a világon!

S ahogy a doktorok sokasodtak, elszaporodtak

a betegségek is. Amíg a doktorok kevesen, voltak, a legtöbb ember beérte egy betegséggel. Meg is halt bele, am ikor eljött az ideje. Most sok betegség kell és sok specialista, hogy az ember békében élhessen és tisztességben meghalhasson.

Gonoszság volna a doktorokat bántani. A többi mesterség se másmilyen. Százféle technikus van.

M^ás épiti a házat, más az utat, más a vaspályát, más szedi rendbe a vizeket. Vannak színházak, templo­

mok, kórházak, bankok építésére külön szaktudósok s aki stabil kazánokat tud konstruálni, annak fo­

galma sincs róla, milyen legyen a mobil gőzkazán.

Aki villamossághoz ért, nem foglalkozik a gőzzel, a gőzös m it se tu d a viz hajtóerejéhez, ez viszont nem törődik a földgázzal, vagy az olajmotorokkal. Ahány csavarfajta, annyi m érnökfajta.

A piktorok is szakmákba sorozódnak. Tájkép, arckép, csatakép, genrekép — mind külön kezelőt kíván. A világtájak szerint is csoportosulnak a pik­

torok, sőt az évszakok szerint is. Mások festenek északi képeket, megint mások délieket, exotikusakat.

A tavasznak, a nyárnak, az ősznek, a télnek piktor­

specialistái vannak. Aki n y á rfá t tud festeni, az min­

dég n y árfát fest s a jegenyének is megvannak a maga, szakfestői. Sőt olyanok is vannak, kiknél a fák fa jtá ja bizonytalan. Ezek mindenféle fát feste­

nek, de egyikről se tudják, hogy miféle. Ezek is spe­

7 cialisták, m int ahogy a lónak, az ökörnek, a juhnak is külön-külön piktorgárdája van.

És a költő1? A költő is specialista. Rémregény, keleti regény, északi regény, detektivregény, házas­

ságtörési regény, fantasztikus regény, szentimentá­

lis regény, rom antikus regény, — mind külön szak­

osztályok. Az égjük poéta csak balladákat ir, a má­

siknak erotika az eleme. Határvillongás nincs. A humornak épp úgy megvannak a szomorú képvise­

lői, m int ahogy a nyomornak külön e célra berende­

zett szakavatott lantpengetői akadnak. Rendesen pirospozsgás arcuak, jóltáplált testüek és automobi­

lon járnak.

Specialisták! Még az egyszerű m unkást is meg- fertőztették. E gy életet él végig akárhány vaseszter­

gályos s nem csinál egyebet, csak anyacsavarokat.

Van szabó, aki csak gomblyukakat varr, asztalos, ki csak fiókokat csinál, napszámos, aki csak szenet tud hordani, búzát m ár nem. Találékonyság, ötlet, invenció, önállóság, vállalkozó kedv, minden na­

gyobb emberi érzés kivált ezeknek az életéből, de

— úgy mondják, — többet produkálnak és többet keresnek. Sokkal többet keresnek? L árifári. Az ál­

lam, a társaság, a tőke, amely töbnet a d a m unká­

ért, m indjárt gondoskodik róla, hogy a többet is el­

vegye. Nagyobb a kereset, nehezebb a megélhetés.

Régen a két korona napi kereset volt kevés, most a

húsz korona napi kereset az, ami nem elegendő. S m arad a lelket ölő specializált munka: az anyacsa­

var, az örök gomblyuk, az egyform a ládafia, a poros szeneszsák!

A z isten előtt se vagyunk egygnlőek. A lelkek pásztorai közt is vannak specialisták. Az egyik hi- res gyászoló, minden teftnetésre őt viszik, a másik harcias, a harm adik bárányszelidségü. Politikusok némelyek, mások lelkes téritők, m egint mások tani- tók vagy gyógyitók. Izgatásra külön papok vannak, békitésre megint mások. Van, aki vizet prédikál, van aki bort iszik. Az ilyen kettőt néha egyesitik is.

Igazság csak egy' van, jogvédelem százféle. A fiskálisok közt is van annyi specialista, m int az or­

vosok közt, mivel hogy az igazságnak és jognak is van annyi betegsége, m int a testnek, az idegeknek és léleknek. Van, aki csak krim inális ügyekkel foglal­

kozik, van akinek a kereskedelmi jog a szakmája, van aki csak biztosítások körül kereskedik, a köz- igazgatásnak is akadnak specialistái, nemkülönben váltónak, bankügyeknek, börzének, szabadalmaknak, vasúti szállításoknak, biztosításoknak. Még külön csirkeprókátorok is vannak, ezeknek a sommás kere­

set a mesterségük.

A minap két honatya diskurál a képviselőház folyosóján. A nevök sehogy se ju t az eszembe, de nem is tartozik a dologhoz. Az egyik egy karcsú,

9 hórihorgas, alighanem balpárti. Csak an n y it tudok róla, hogy specialista vámkérdésekben. A (másik kö­

vér, tömzsi, de jókedvű. A kormány embere és spe­

cialista nemzetiségi ügyekben. Mondja a vékony a vastagnak:

— Ugyan öregem, nem ajánlhatnál nekem egy jeles ügyvédet! Specialista legyen válópö- rökben.

— Minek az neked! Csak nem akarsz válni?

— /Nem. Eszem ágában sincs. S egyelőre bajos is volna, m ert még nincs feleségem.

— Barátom, az előrelátó ember előbb ügyvédet keres a válóperéhez, csak azután házasodik.

— Ellenkezőleg. Senki se keres válópörös ügy­

védet. A barátai keresik s még inkább a felesége udvarlói.

— Tudok egyet. Kitűnő ember, elism ert tekin­

tély. Kelen Tibornak hivják. Megállj csak, á laká­

sát is megmondhatom: A ndrássy-ut . . . a cim nem ju t eszembe. A zt hiszem a Rózsa-utca sarkán lakik.

Nézd meg a telefonkönyvben.

. . . Válópör-specialista. H át ilyen is van.

Érdekes ember lehet. Milyen sokat tudhat.

Mennyi sok izgató történet lehet azi aktaszekrényé­

ben. De jó volna vele megismerkedni. Érdeklődjünk iránta.

A V Á L Ó PÖ R Ö K E M B E R E .

Jó memóriája van a legtöbb honatyának. F ő­

kép olyan dologra.,, am it nem ő Ígért, vagy, am it nem neki kell (megcsinálnia. Kelen doktor csakugyan az Andrássy-uton lakik, a Rózsa-utca sarkán, csinos bérpalotában, az első emeleten.

A ki be akar hozzá jutni, csönget az iroda a jta ­ ján. I t t egy legény fogadja az érkezőt, csokoládé- szinü egyenruhában. A felsőkabátból kihámoznak bennünket, kalap, bot a fogasra kerül. Illedelmes kopogás után megyünk tovább. Egy tágas szobába, ahol négy írógép előtt négy csinos kisasszony ül. A következő szalonszerü szobában csak egy u r ül, a helyettes, szintén doktor, de még nem tette le az ügy­

védi vizsgát. Igen kedves, roppant előzékeny fiatal ember, csak* szörnyiimód el van foglalva. Iratcsomók feküsznek előtte, ezekben egyre turkál s hol a kis­

asszonyokhoz szalad ki, valam it lemásoltatni, hol a principálishoz, fu t bei, valam it, vagy valakit bejelen­

teni. Igazán dolgozni csak a legritkább ember látta.

A belépő elé m ár előre kiáltja az udvarias „jó napot“ sí m in d járt hozzáteszi:

II.

11

— Néhány percnyi türelmet kell esedeznem.

Az ügyvéd u r el van foglalva. Kliens van nála.

És leültet.

Vannak kíváncsi emberek a világon, akik nem tudják elfojtani a kérdést:

— 'Ha nem indiszkréció, szabad kérdeznem, ki van benn a doktor urnái?

Az ügyvédbojtár erre egy névvel felel. Egy állandó névvel. Akárki legyen is az ügyvéd urnái:

férfi vagy hölgy, kliens vagy látogató, ő mindig ezt a nevet mondja:

— Prodán Szvetojmir kapitány.

A kíváncsiság tovább érdeklődik:

— A huszároknál?

— Nem. A propellereknél.

Történnek nála csudák a világon. A bojtár ur ebben a pillanatban igazat hazudott. Csakugyan Prodán Szvetomir kapitány van az ügyvéd urnái.

Nagyon szerényen ül egy szék szélén, ami oda van állitva a nagy ügyvéd hatalmas Íróasztala elé. A doktor u r szórakozottan tárgyal a kliensével, csak úgy félvállról diskurál vele, m int akit nyolcad- vagy tizedrangu ügyfélnek itél.

Az ügyvédek praktikusabb emberek az orvo­

soknál. 'Nem mondják ki, hogy egy-egy tanácskozás vagy vizsgálat tiz koronába vagy húszba kgrül.

Náluk nincsenek szabott árak, náluk alkalmi

árak vannak. A gazdag ember fizessen sokat, győzi, a szegénynek olcsóbban csinálják, vagy még inkább elküldik egy más fiskálishoz. A módosat sokáig ta r ­ tóztatják, hogy nagyobb legyen a kontó, a szegé­

nyebbel ham ar végeznek, vagy be se bocsátják.

P ro d án valahol a középen lehetett. Nehezeb­

ben ju t be és ham arább kerül ki, m intha milliomos volna, de tiz percet mégis csak benn lehet a szen­

télyben.

Éppen szóra akarja nyitani a száját, mikor az ügyvéd közbevág:

— Egy pillanatra, kedves kapitányom. Rögtön folytatjuk . .

S m áris megnyomja a csengőt, mire az adlátus nagy robajjal bevonul.

— Parancsol, principális ur!

— A Prodán-ügyben jö tt végzés?

— Nem főnök ur.

A főnök u r egy kék ivet vesz fel az asztalról.

— E z az idézés ma jött?

— Igen. Délelőtt hozták.

— Keresse ki az ante aktáit. 1453. Larisné kontra Parist Válókereset.

W inter u r (minek titkolnánk a nevét?) csak belenyúl a nagy aktaszekrénybe s első fogásra ki­

veszi.

— Tessék!

13

— Köszönöm. S m ondja csak W inter ur, van­

nak künn még kliensek?

— Vannak, főnök nr. öten. É s Gábor igazgató ur is telefonozott a bankból, hogy nemsokára itt lesz. Ő lesz a hatodik.

— Mondja meg az uraknak, hogy rögtön sorra kerülnek. Csak egy-két percnyi türelm et kérek.

Még ki se osont W inter ur, a főnök m ár a ka­

pitány felé fordult:

— L áth atja kapitányom, nagyon sürgetnek. S ez igy megy egész délután. Tehát állapodjunk meg gyorsan: fönntartja-e keresetét, vagy visszavonja?

— Ez az éppen, amiben nem tudom elhatározni magamat, mio caro dottore. Föntartani is szeret­

ném, visszavonni is óhajtanám.

— Nagy hiba ez az ingadozás, signor capitano.

íg y nem lehet válópört vezetni.

— Si, si. É n ezt érzem. De nem én kezdtem — az asszony kezdte az ingadozást.

— Akkor ta rtsa fönn a keresetét.

— Csakhogy nincsenek bizonyítékaim. Nulla documenti, signor dottore. S az asszony tagad. R ajta is csíptem bizalmas sétákon az udvarlójával — leta­

gadta.

— Akkor vonjuk vissza a port.

— De megcsal a bestia. Corpo di bacco, tudom, hogy megcsal.

Az ügyvéd türelmetlenül dobolt az Író­

asztalán.

— T udja mit, Prodán? Tartson detektívet. A két Sefcsik erre nagyon jó.

— M ár próbáltam. Az asszony elcsábította a detektívet. Talán éppen Sefcsiknek hívták.

— Akkor nincs más hátra, föntartjuk a kere­

setet. Holnap megsürgetem az ügyet.

— Ne tessék megsürgetni. Nem olyan sietős. A dolognak tudniillik van egy kis mellékbibije.

Az ügyvéd szépen metszett, keskeny ajka kissé megrándult. A hangja szigorúra vált:

— Figyelmeztetem kedves kapitány, hogy ezek a kis mellékbibik magának nagyon sok pénzébe ke­

rülnek. Az örökös keresetek, tanácskozások, sürgeté­

sek, vissszavonások mind költséget jelentenek.

— Hisz éppen itt van a mellékbibi: a költség­

ben, vágott közbe a kapitány nagyon élénken.

H a válunk, akkor én fizetem a költségeket, io pagare s nekem nincs pénzem. H a ellenben kibékülünk, a fe­

leségem fizeti s neki van pénze, m ert virágzó masa- módüzlete van.

— Tehát visszavonjuk a keresetet. Talán m ár holnap.

•— Nem, signor dottore. E z kissé korán volna.

V árnunk kell, mig a költségek felszaporodnak.

Az ügyvéd a fejét rázta a nagy csökönyösségein.

15

— Nem értem magát, kapitány. Igazán nem értem. Elvégre mégis a kettejük pénzéről van szó, am it k ár elpocsékolni.

— Signor dottore nem ism eri a feleségemet.

Abból az asszonyból harapófogóval se lehet pénzt kivenni. Csak a .válókeresettel.

— É s k ap ja az állam bélyegekben. És kapják az ügyvédek, költségekre.

— V alam it én is keresek rajta, nevetett Pro- dán. — A visszavonásért jutalék jár. S mondhatom, ez a kis mellékkereset a főkeresetem. M ár egész csi­

nos kis összegecske van a takarékban: csupa válóke­

reset, hehehe . . .

Ezen m ár az ügyvéd is nevetett.

— Ezért inditott m ár • vagy tiz válópert a felesége ellen? Itavasz kópé maga, kapitány!

— Csak ötöt, ügyvéd ur: cinque. Azt hiszem, tiz körül m ár meg is állhatunk.

— S mi lesz akkor?

— Akkor m ár együtt lesz a kellő tőke. S akkor komolyan elválok.

— Minek?

— Hogy megnősüljek. Már van valakim, aki­

nek ón fogok masamódüzletet nyitni.

Most azután együtt nevettek. Kettesben.

— Furcsa ember maga, Prodán. De most nem

haragszik ugy-e, ha kibocsátóm! Még sokan várnak.

A kapitány fürgén talp ra ugrott:

— M ár magam is menni készültem. De a héten még eljövök egyszer-kótszer, h a megengedi. Sürgetni az ügyet, hehehe . . .

— Legyen szerencsém, signor capitano, a vi­

szontlátásra.

— A rivederci, signor dottore, a rivederci!

S m ár künn is volt.

Prodán u r az első szobában igen melegen bú­

csúzott az ügyvédbojtártól, a másodikban pedig sor­

ra kezet fogott az irógépes kisasszonyokkal, sőt min­

den áron kezet is ak art csókolni, ami ellen a leányok visitva tiltakoztak. Csak azután m ent haza Prodán ur. H a ugyan hazament.

Az ügyvéd m agára m aradt. Le-lekapott a háta mögött álló kandallóhoz, m intha vizsgálgatná, elég meleget szállit-e a gőzfűtés, azután megelégedve visszahajolt az asztala fölé és csengetett.

W inter ur, az ügyvédbojtár, m intha v árta vol­

na a csengetést, gyorsan berobogott.

— K i következik?

— Senki. Nincs itt senki.

— Az imént azt mondta, hogy öten várakoznak.

W inter u r mosolygott:

— Elfeledte, főnök ur? E z a megállapodásunk

17

— Kissé sok az öt, amikor nincs itt senki. Ezen­

túl csak hárm at mondjon. S apropos, ennek a Prodánnak emelni kell a taksáit, ötv en százalékkal.

A mai tanácskozásért Írjon be neki ötven koronát.

Nem szeretem, ha valaki többet keres rajtam , m int én rajta. S még egyet, W inter ur. Telefonoznia kell. A két Sefcsiknek. Hogy nézzenek föl ide. Va­

lami dolgom van velük. S most csak Gábor u ra t bo­

csássa be. H a más valaki jönne, nem vagyok itthon.

Végezzen ön a kliensekkel.

— Igenis, principális ur!

Az ügyvéd1 ismét m agára m aradt.

I I I .

H O G Y S Z Ü L E T IK A F É L T É K E N Y S É G ? Nagyon csinos a Kelen doktor fogadószobája.

Elegáns, tágas terem. Az egyik sarokban, a fal köze­

lében hatalm as Íróasztal. Faragott, velencei munka.

Mögötte a kényelmes karosszék, ahol az ügyvéd u r elhelyezkedik. Trón se lehet díszesebb. A falba be­

építve gyönyörű kandalló. De nem igazi, csak a köz­

ponti fűtéshez való rad iáto rt tak arja el. A falak mentén könyvszekrény, aktaszekrény. Ezüstnek, aranynak se lehet különb hajlékot építeni. Kanapék,

K ftln o k i: D lo n y eio s fö le . 3

karosszékek, dohányzó, pálinkaszék egészíti ki a pa­

zar bútorzatot. Nagyon jó mesterségnek tetszik a vá­

lóperük intézése.

Hanem azzal a bolond központi fűtéssel, úgy látszik, baj van. A doktor u r m induntalan föléje hajol, nézegeti, vizsgálja. Mi lehet vele? Elvégre ok­

tóber van, szelíd ősz, ilyenkor még fűteni tse szokás.

Kelen doktor egy pillanatra megnyugszik. Az asztalán heverő iratok után nyúl. Lapozgat bennük.

Larisné contra Laris. De a másik percben m ár megint a kandalló fölé hajol. Az arcára harag ül és düh, földhöz csapja az iratokat, felugrik. A lakásába ve­

zető ajtó felé indul. A fele utón megáll. A keze leha- nyatlik, a feje lekonyul. Lassan, m int a megriasztott gyerek, visszafordul s megy vissza az íróasztalához.

Leül és a tenyerébe temeti az arcát. S ú jra a kan­

dalló fölé hajol. Mindig lejebb. Egészen leguggol a földre, szinte belebuvik a kandallóba. H áttal van az ajtó felé.

A z ajtó halkan nyílik. Gábor K ároly lép be. A bejelentett barát. Jó l táplált ur, elegáns, pirosképü.

Olyan embernek látszik, aki igen gondosan szokott táplálkozni s akinek igen kevés baja volt az életben.

Mosolyogva lép be, de hirtelen meghökken. Úgy látszik meglepte kissé, hogy nagyhírű, kitűnő ba­

rá tja egymagában földön-mászósdit játszik. Köhé- csel, hogy észrevétesse magát.

19 Kelen doktor még a földön guggolva' h átra­

fordul a zajra:

— Te vagy, Károly? Szervusz. Épen téged várlak.

Gábor nevetni próbált:

— Látom. Csak kissé furcsa poseban vártál.

Most m ár fölugrik Kelen doktor, s elkezdi a földre dobott aktákat összeszedni:

— A pose csakugyan furcsa. S ez m agyará­

zatra szorul. Nagyon sok dolgom volt kedves bará­

tom. Délelőtt is, délután is. A sok tárgyalás, a nehéz- fejű emberekbe való belebeszélés úgy kim entett, hogy itt ültőhelyemben elaludtam. Éppen egy akta­

csomó volt a kezemben, tanulmányoztam, Larisné, contra Laris, am ikor elnyomott az álom. S az akták szétszóródtak. Most össze kell szednem.

— Behívhattál volna egy cselédet, hogy szedje össze.

— Magyarázgassam, hogy munkaközben szun- diktáltam? Inkább magam szedem össze az aktákat.

— Értelek öreg cimbora. Mi m ár abban a kor­

ban vagyunk, mikor az ember néha-néha elszundi- kál. Aki fiatal, sokszor ok nélkül felriad az álmából, a véneoske sokszor ok nélkül elbóbiskol. Voltaké- pen ilyenféle okból jöttem most hozzád.

Kelen doktor szépen leültette b a rá tját egy ka­

rosszékbe s m aga is visszatelepedett a helyére.

2*

— íg y ni, üljünk le szépen. És beszélgessünk arról, ami most idehozott.

Gábor nehány percig hallgatott. Malmot csi­

nált a kezéből s azt forgatta.

— Kissé nehéz elmondani. Sőt nagyon nehéz.

Egyet mindenesetre meg kell Ígérned.

— Mit öregem?

— Becsületszavadra meg kell Ígérned, hogy nem nevetsz ki.

— Hogy én nevessek kedves barátom, ahhoz nagyon jó vicceket kellene mondanod. Mi már nem nevetünk olyan könnyen, m int hajdan.

— .Igaz. Az emberek lassan-lassan elfelejtik a nevetést. Ezért is bukik meg olyan sok darab a színházakban. Nem bánom hát, elmondom. De egy kis bevezetés kell hozzá.

— Legyen, ha neked jól esik.

— J ó múltkoriban egyszer gyöngélkedni kezd­

tem. F á jt a fejem, mindenem fájt, lusta voltam és bágyadt, tartattam tőle, hogy komolyan beteg leszek. Elmentem az orvoshoz.

— Okosan tetted.

— É n is úgy gondoltam. De az orvos, amikor megvizsgált, kinevetett. „Ugyan m it akar az ur?

Nincs m agának semtmi baja..“ És haza kergetett.

— Annál jobb neked.

— Dühös voltam a doktoromra. Az orvos nem

21 csak a rra való, hogy gyógyítsa a betegséget. A rra való főképp, hogy megelőzze. H a nincs semmi ba­

jom, k ú rálja ki belőlem azt a félelmet, hogy beteg leszek. Ilyen ügyben jöttem most tehozzád is.

Még nem vagyok beteg, de m ár érzem a betegség előjeleit.

S egyszerre végtelenül komoly lett a hangja, amikor hozzátette:

— Kedves barátom, én féltékeny vagyok! . . .

— Féltékeny vagy? Kire?

— Bolond kérdés: a feleségemre.

— Nono. É n m ár láttam embereket, akik nem a feleségükre voltak féltékenyek. De egyébként is bolondság, ha te féltékeny vagy. A te feleséged a legbájosabb és legjobb asszony a világon. É s esze van. Rengeteg sok esze van.

— Úgy beszélsz, m intha a nő az eszével csalná meg az urát. Az észnek semmi köze a hűséghez. Sőt én azt gondolom, hogy az ész csak bajokat okoz.

Bolond ember mind, akinek okos asszony a fele­

sége. A buta nő mindenbe belenyugszik, még a rosszba is. Az okos nő mindenen változtatni akar, még a jón is. É n úgy vettem észre, hogy a felesé­

gem most is változtatni akar valamin. S attól ta r­

tok, hogy az a valami én vagyok.

— Vettél észre valami különöset? Van okod a féltékenységre? — kérdezte most Kelen doktor.

— Különöset nem vettem észre semmit. Leg­

alább az asszonyon semmit. De annál többet maga­

mon. Elfog néha valami nagy nyugtalanság. Sze­

retnék szokatlan időben hazamenni. Néha olyan vágyaim vannak, hogy rálesek az asszonyra. Sőt meg is tettem néhányszor, hogy órákig jártam a házunk körül. Egyszer-másszor találkoztam is egy feltűnően magas, karcsú és nagyon csinos fiatal­

emberrel.

— A te házad körül!

— Ott. De sohase m ent be a házba. A ház­

mesterem: nem is ösmeri. Senkise ösmeri a há­

zamban.

■— Úgy! Tehát nincs közvetlen veszedelem.

Csak félelem. Sejtés. Ezerszerte jobb, m int az én esetem . . .

Gábor K ároly nagyot nézett erre a különös mondásra. Kelen doktor elgondolkozott, lehajolt a kandalló felé, fülelt, aztán nagyot ütött az asztalra.

Felugrott:

— Az ördögbe is, m ár m egint hallom!

A kis, kövér, pirosképü ember szinte qLsápadt erre az indulatkitörésre. S csudálkozva kérdezte:

— M it hallasz! Én nem hallok semmit.

Szakgatottan tö rt ki a szó az ügyvédből:

— Valami gazembert hallok. Egy alávaló zsi- ványt hallok. E g y beesületrablót hallok, aki m ajd

23 mindennap a fülem hallatára a legőrültebb szerelmi vallomásokat teszi a feleségemnek.

— A te feleségednek? A nnak a páratlan, drága teremtésnek? A saját lakásodon? Ez lehe­

tetlen.

—Persze, hogy lehetetlen. . . De igaz.

— M iért nem mégy á t az asszonyhoz? Leütni azt a •gazembert. H a akarod, én is segitek.

S m ár harcra készen talp ra is ugrott.

— Csak m aradj a helyeden. Beláthatod, hogy erre m ár én is gondoltam, sőt akárhányszor meg is tettem. De ha átmegyek, nincsen ott egy lélek se.

És senki se jö tt be a lakásba. É s senkise ment ki.

És a feleségem esetleg alszik a divánon, vagy öltöz­

ködik éppen, vagy könyv van a kezében. Sőt az is m egtörtént már, hogy kézimunkán dolgozott- De. ez ritka eset nála.

— Nem értem.

— Én se.

— Hallucináció lesz. Legjobb lenne, ha te is orvoshoz mégy.

— Meg kell magyaráznom a dolgokat. De ez kissé nehéz. Ugy-e vársz egy-két percet, amig rendbe szedem a gondolataimat?

Mind a ketten elhallgattak.

I V .

AZ A B IZO N Y O S FÜ L.

Kelen doktor kétszer-háromszor szapora, apró lépésekkel végigjárta a szobát. Az ideges ember mind igy lépked. Mélyen gondolkodott a híres ügyvéd, legalább azt m utatta. M ajd megállt a dohányoskészlet előtt:

— Szivart parancsolsz, vagy cigarettát?

— C igarettát kérek.

R ágyújtottak. A doktor megint az igazgató felé fordult:

— S mit. szólnál egy pohárka Cointre- auhoz?

— A z is kívánatos volna.

Töltött, Koccintottak és ittak.

— Ugy-e, jó ital?

— Nagyon jó.

Kelen doktor visszaült a helyéra S egyszerre kibökte a kérdést:

— Tudod-e, hogy mi az a Dionysios füle?

Gábor igazgató kissé dadogott:

— Tudom. H ogyne tudnám? Olyasféle, m int a Damokles kardja, ami az ember feje fölött lóg, vagy a Pythagoras1 tantétele, am ire nem szabad rálépni. Holmi mythológia. Szóval láthatod, hogy

egészen jól tu d o m . . . Azaz, te, nem hordója volt a te emberednek?

— Az a Diogenes, akire te gondolsz, ez Diony- sios s ennek füle volt.

— Tévedsz. A füles, az Midás volt. E zt egé­

szen bizonyosan tudom.

— Történelemből ötös. Különben minek is em­

lékeznél te az ilyenekre. A börze koronázatlan feje­

delmének sokkal fontosabb a rim am urányi árfo­

lyama. .Talán ötszáz évvel K risztus előtt élt Dio- nysios.

— É s te azt akartad, hogy én m a is emlékez­

zem rá.

— Nem rá, csak a fülére. Ami nem is volt fül, hanem holmi építészeti raffinement. Úgy építtette a börtöneit ez a Dionysios, hogy am it a rabok be­

szélgettek, ha csak suttogtak is, ő minden szót hal­

lott a maga szobáiban. Hangfogók voltak a börtö­

nökben, vagy csövek a falakban, mit tudom én, mi, szóval egészen olyan őskori telefonhálózat volt, aminek megvolt az az óriási előnye is, hogy nem kellett hozzá központ, amely mindég azt mondja:

„mással beszél!"

— Érdekes. S ezt úgy hivták, hogy Dionysios füle?

— Igen. S az egésznek a titk á t végképp elfe­

lejtették az emberek. Csak úgy véletlenből történik

meg a mai építkezésekben, hogy bizonyos fülkében nagyszerűen meg lehet hallani, am it egy másik fül­

kében vagy sarokban beszélgetnek. A zt mondják, Rómában, a szent Péter-templomban van egy ilyen sarok. S a pesti Pannonia-szálló éttermében is van ilyen fülke. S én még egyet fedeztem fel. Nálam.

I tt a szobámban.

— Ne mondd!

— Most két éve központi fűtést csináltattam a lakásba. Nagy m unka volt, az egész házat felfor­

gatták. De amikor elkészült, egy különös felfedezést tettem. Itt, ebben a sarokban, közvetlenül a kan­

dalló fölött, minden iszót meg lehet hallani, am it a hálószobában, vagy a szalonban mondanak.

— Lehetetlen!

— Gyere ide mellém. így. Még közelebb. S most fülelj. Nos? M it hallasz?

Gábor odahuzódott Kelen mellé és segített neki hallgatózni. Aztán halkan mondta:

— Valami távoli m orajt hallok. M intha fű­

rész-malom lenne ezen a tájékon.

— Az a feleségem. Szendereg az édes.

Gábor szemrehányó pillantást vetett barát­

jára:

— K onfuzus vagy barátom. Ez a fül némileg megzavarhatott. Az imént még azt mondtad, hogy valaki szerelmet vall a feleségednek. Most meg

27

szendereg. Vagy a te füled rossz, vagy a Diogenes hall egy kicsit nagyot.

— Dionysios! S emlékezetből ötös. Mert azt is mondtam, ha bemennék hozzá, bizonyosan a dí­

ványon feküdne és aludnék. S éppen ezen fordul meg az egész ügy. Eleinte, amikor Dionysios fülét felfedeztem, mód nélkül örültem neki. „No, mondok magamban, ez a leggyönyörűbb háztartási esz­

köz a világon.^ Micsoda nagyszerű dolgom lesz ezentúl. Ide ülök az íróasztalom mellé, ha jó kedvem van, még dolgozhatom is s pontosan tudok mindent, ami a házamban történik. Hallom, ha alszik a fele­

ségem, hallom ha ébren van. Amikor jár-kél, tesz- vesz, pöröl a cselédekkel, tárgyal a szabónővel, amikor látogatást fogad, amikor elmenni készül, ha dalol, ha sóhajtozik, én m indent hallok és m indent tudok.

Én mindig tudom előre, hogy mi lesz az ebéd, mi­

lyen nagy lesz a szabókontó, mikor kapok masa- mód-számlát, minő kedve van a feleségemnek. E n ­ gem nem érhetnek meglepetések — gondoltam örö mömben.

— Bölcsen és jogosan — hagyta helyben Gábor.

— Ostobán és alaptalanul — morogta utána Kelen. M ert egészen m ás lett belőle. Minden nap végig kell hallgatnom egy-két szerelmi vallomást, amit a feleségemnek tesznek. S az udvarló —- mond­

hatom — roppant müveit és intelligens ember.

Gyönyörű hangja van s ép oly tökéletesen beszél magyarul, m int németül, franciául, angolul, olaszul.

A legklasszikusabb nyelven m ondja el az ő gyö­

nyörű vallomásait.

— öregem! Nem lehetne ezekre az előadá­

sokra páholy bér letet nyitni?

— Az imént, amikor te jöttél, tudod mért ültem itt a földön? Hallgatóztam. És tudod mért kellett az aktákat összeszednem? Mert földhöz vág­

tam dühömben. Hazudtam, hogy álmomban szór­

tam szét. M ár hetek óta nem merek aludni. Csak szerelmi vallomásokat hallgatok.

— V attát kellene tenni a Dionysios fülébe — nevetett Gábor. M ajd széles mosollyal az arcán a botja és kalapja után nyúlt, am it magával hozott a szobába. S nevetve folytatta:

— Vedd te is a kalapodat és botodat öregem.

És gyerünk.

— Hová?

— Egy jó ügyvédhez. Tanácsot kérni. Mert azt látom, hogy én rossz helyre fordultam. Te be­

tegebb vagy, m int én. A te féltékenységed valósá­

gos Mont-Blanc az én féltékenységem Gellérthegye mellett.

— Elmésségből ötös. Csak ülj vissza a he­

29

lyedre. É s hallgass rám. Én nem tagadom, hogy féltékeny vagyok, m int ahogy te is bevallottad. Sőt azt hiszem, hogy minden okos g n b er féltékeny bizo­

nyos mértékig, ha csak némileg csinos a felesége.

Egy kevés féltékenység olyan kelléke a házasság­

nak, m int a só a levesnek. Nélküle izetlen a szere­

lem. És a kor is elősegíti a féltékenységet. H atáro­

zottam elősegíti. Lásd, én inosit negyvennégy éves vagyok.

— Készfizetésre?

— 'Hogy érted ezt?

— ü g y , hogy m ár előre levontad a cassa

scontót. i

— Azt hiszem, te is a negyven körül jársz.

Talán m ár túl is vagy a negyvenen?

— Jócskán. Én vagyok negyvennégy. Pedig tavaly még két évvel fiatalabb voltam nálad.

— Kicsinyeskedés. E rre nem is felelek. A lényeges az, hogy a férfi-embernél is negyvenen túl kezdődik a veszedelmes életkor. Ilyenkor jelentke­

zik a fáradtság, az elernyedés, a véredények elme- szesedése, a köszvény és az asszonyi hűtlenség.

Kedves barátom, tanuld meg, az asszony nem aikkor csalja meg az urát, h a tú l van a harmincon.

Akkor csalja meg, amikor az u ra tú l van a negyve­

nen. Ebben van a baj, barátom és még valamiben.

— Még valamiben"? Mi az a még valami?

— Gyere, megmutatom.

Mind a ketten fölkeltek.

Y .

AZ A K T A S Z E K R É N Y TA N ÍT Á SA I.

Kelen doktor karonfogta a b a rá tját s odave­

zette a nagy aktaszekróny elé. K itá rta a szekrény mindkét ajtaját. A hangja büszkén csengett, amikor megszólalt:

— I t t az a még valami. Ide nézz! Mit látsz itt?

Gábor K ároly egy cseppet se lelkesedett:

— Papirosok. írások. Poros és pókhálós akták.

Mennyivel szebb egy vasszekrény, amiben részvé­

nyek vannak!

— Csakugyan papirosok. írások. Akták. S mi­

vel én válópör-specialista vagyok, mind válópör- akta.

Gábor vállára teszi a kezét s gyönyörködve nézi a dúsan megrakott szekrényt:

— Szép csomó, mi? E gy munkás’ élet gyü­

mölcse. Mondd csak Károly, hány pörre becsülöd te azt a szekrénykét?

— Lehet vagy száz. Százhúsz is lehet.

31

— Becslésből ötös. 453. P o n t 453.

Az Íróasztalhoz megy vissza, fölveszi az o tt he­

verő csomót s m utatja:

— Ennek az ügynek, Larisné contra Laiis, ez az utolsó, — 1453 a száma.

— Hisz akkor sokkal több van.

— Nem több. M indjárt 1001-en kezdtem a prakszisomat. E z m ár igy szokás. Tehát 453 válópör,

— folytatta büszkén. — Am it mind én vittem. És ezek közül 452-ben az asszony megcsalta az urát.

452-ben. É rte d 1? 453 közül 452-ben.

— É s a 453-ikban!

— Abban is. De abban az egyben az asszony­

nak igaza volt.

— Szomorú statisztika! De szinte lehetetlen.

Nem hinném, hogy minden ügyvédnél ilyen legyen az arányszám.

— Lehet, hogy van valami eltérés. Lehet, hogy engem feltűnően megtiszteltek a házasságtörő asz- szonyok. Ám a különbség valami nagy nem lehet-

— Amikor még legényember voltam, még nem voltak ilyen kedvezőek a viszonyok. Pedig akkor nem bántott volna az ilyen statisztika. Most úgy hat­

nak rám ezek a szomorú számok, m int egy rossz te r­

mésjelentés.

Kelen doktor visszament a helyére, az Íróasz­

tala mögé, Gábornak is intett, hogy üljön le.

— Visszaülök ide. Ez a legkedvesebb helyem, itt a fül mellett. M it is mondtál az imént? Mint egy rossz termésjelentés. Még rosszabb. M ert a rossz ter­

més után jöhet egy jó, aztán egy közepes, aztán egy nagyon jó. A termés változik, de az asszonyi csalá­

sok állandóak, m int a modem hadsereg. Talán van is valami összefüggés a kettő között . . .

Egy-két pillanatra elhallgatott Kelen doktor.

A tenyerébe h ajtotta a fejét, elgondolkozott Majd ú jra szóba fogott:

— Nem értem az embereket, abszolúte nem ér­

tem. Minden veszedelem ellen védekezik az emberi­

ség. B iztositja m agát tűz ellen, viz ellen, baleset el­

len, vizkár ellen. Ahol valami katasztrófa érhetné, ott körülbástyázza a testét. Gátakait épit a vizek elé, korlátokat von a vasút körül, ágyukat szegez a vi­

harfelhőnek. A háború ellen szövetségeket köt, a, párbaj ellen ligát szervez, a züllött gyermekeket vé­

delmezi, a börtönből kiszabadult rabokat uj életbe ve­

zeti, nehogy elszaporodjanak a gonosztevők. Még az ablakokat is .bebiztosítják — törés ellen. Csak épen a házasságot lehet törni és zúzni, gázolni és rom­

bolni.

I t t rövidke szünetet ta rto tt Kelen doktor. Ú jra rágyújtottak. Itta k is.

— J ó italocska, mi? kérdezte Kelen.

— Nagyon jó.

3 3

— Tehát a párbaj ellen van liga, az asszony- hűség mellett nincs liga. Pedig mi b ajt okoz a p ár­

b a ji Többnyire csak egy kis lyukat a bőrön. É s mit csinál az asszonyi hűtlenség? Egy nagy lyukat a be­

csületen. Én azt mondom, hogy meg kellene csinálni az asszony hűséget védő világligát!

— Ugyan kérlek! M ár igy is annyi tagsági di­

ja t fizetünk.

— Az asszonyhűségre nem lehet elég magas d ijat szabni. Különben: ez esak egy ábránd. A jövő zenéje kedves barátom. „Világszövetség házasságtö­

rések ellen." Egyszer m ajd meglesz, hogy összeáll­

nak a férjek mind, valami egyesülésbe, melynek a tagjai becsületességet fogadnak egymással szemben és minden férjes asszonynak kitérnek az utjából. Sőt arra is vállalkoznak, hogy védik az asszonyokat, ú t­

jába állanak a csábításnak, minden házasságtörést megakadályoznak s a fenyegető veszedelmekre ide­

jén figyelmeztetik a férjeket. Hogy ne mindig a férj legyen az utolsó, aki megtudja, hogy ő volta- képen ---

I tt egy kifejező gesztussal babrált a saját feje körül. Talán a szarvakat akarta jelezni.

— Ez szent igaz, bólintott Gábor, Mindig a férj az utolsó, aki megtudja.

— Én egészen bizonyos vagyok benne, hogy előbb-utóbb testet ölt ez a világboldogitó idea. És

3

K á ln o k i: D io n y eio s fü le .

szeretném azt is, ha a mi kettőnk nevéhez fűződnék.

Főkép én vagyok rá predestinálva, m int a válópörök elismert szaktekintélye.

— Csak csináld öregem, csináld. Én is segíte­

nék, ha tudnék.

— Segíthetsz. Hogyne segíthetnél! M ert bizo­

nyos előkészületre van szükség, előtanulmányokra, hogy úgy mondjam. Rendszert kell megállapí­

tani, szabályokat kell felállítani, ki kellene próbál­

nunk az ideáim at —> házilag. Mi kgtten egyelőre megcsináljuk a próba-alakulást: megkötjük a férjek véd- és dac-szövetségét.

— Mi ketten 1 E z nevetséges!

— Mért volna nevetséges! Mindig az idea szü­

letik meg előbb s csak azután szereznek hozzá híve­

ket. Még a vallásokat is így alapították meg. Első­

sorban a sa já t asszonyainkra akarunk vigyázni, ugy-e! S m ár itt is többet lát négy szem, m int kettő.

És ha segédszemélyzet kell, szerezhetünk. Már erre is gondoltam. Csak egy-két percig próbálj értelme­

sen m eghallgatni — ha nem esik nehezedre — s én kifejtem a terveimet, melyeket az asszonyi lélek ala­

pos ismeretére alapítottam.

— Elég bizonytalan t a l a j ---

— Az asszonyi lélek az egy mozaik, kedves ba­

rátom, kirakva ezerszinü és ezerformáju kíván-

3 5

Ságokból. Ezek vagy teljesíthetők, vagy nem telje­

síthetők.

— Többnyire igen nehezen teljesíthetők . . . tette hozzá Gábor nagyot sóhajtva.

— Az olyan ember, m int te, vagy én, elég jól ellátja a maga élgttársát. Mindenök megvan a mi asszonyainknak: jómód, kényelem, toillete-ek, ékszerek, társadalm i állás, szórakozások, utazás.

Legfeljebb csak egy kis fiirt hiányzik az életükből és némi lglki emóció.

— És ők pótolják. E z a(z épen, amitől félünk.

— Nem pótolják, ha mi magunk gondoskodunk a pótlásáról. E z épen a tervem egyik része. Mi köl­

csönösen udvarolni fogunk a feleségeinknek. É n a tiednek, te az enyémnek.

Kissé mohón vágott közbe Gábor K ároly:

— Nagyon szívesen. Látod, ez pompás gon­

dolat.

— Az asszonyok szeretik, ha m indig van mel­

lettük valaki, aki szépeket mond nekik, aki dicséri a ruháikat, aki mindennap ú jra konstatálja, hogy ki­

tűnő színben vannak és napról-napra fiatalodnak.

A zt se feledd ej, hogy hetenlcint legalább háromszor ismételni kell, hogy ő nagysága soványabb lett és karcsúbb. Ez nagyon fontos. De a legfontosabb az, hogy mindig igazat kell adni az asszonynak. Ezt sze-

3^*

rétik legjobban. Főkép olyankor, amikor nincs igazuk.

— Nem fogom elfeledni. De m ért ne tehetné meg m indezt a férj l A kkor nem kell udvarló.

— De kell. Mert ha a férj mindenben igazat ad a feleségének, az roppant drága mulatság. De ha az udvarló ad neki igazat, az nem kerül semmibe. S neki mégis igaza van!

— És mi lesz, — erre felelj öreg! — mi lesz ak­

kor, ha egyikünk komolyan beleszeret a másik fele­

ségébe,?

— E z ki van zárva. Megállj kérlek: hány esz­

tendeje vagyunk mi úgy jóban, rosszban együtt?

— ö t éve. Most novemberben lesz öt esztendeje.

— No látod. A szerelem az első két-három hó­

napban szokott jönni. A második évben m ár csök­

ken, a negyedikben pedig m ár akkor is lelohad, ha valamikor az egekig lobogott. A ztán mi folyton egy­

más szeme előtt vagyunk és fogadalm at is teszünk egymásnak.

— Persze. E z igaz. De hátha közrejátszik egy ismeretlen harmadik, aki nem tesz fogadalmat? Az a magas, karcsú fiatalember, vagy az a soknyelvű szavaló. Mi lesz akkor?

— E rre is gondoltam. E rre való a két Sefcsik.

— H á t ez miféle isten csudája? A két Sefcsik?

M ár megint kezded a mithológiát?

3 7

— Te nem ismered a két Séf ősiket? Micsoda tudatlanság. Megállj, m in d járt behivatom őket.

Kelen doktor megnyomta a csengő gombját.

W inter u r nyomban belépett.

V I.

IN T E R M E Z Z O . • W inter ur mosolyogva meghajolt:

— Parancsol főnök ur?

— Telefonozott Sefcsikéknek? Megkértem rá.

— Igenis telefonoztam.

— H ogy jöjjenek ide, ugy-e azt üzente? [Akkor legyen szives küldje be őket W inter.

— Igenis főnök ur, felelt W inter. Csakhogy nincsenek itt.

— Nincsenek itt? Akkor ne küldje be őket W in te r. . .

— Igenis főnök ur. 'De van itt valaki, aki min­

den áron beszélni akar a főnök úrral. E gy asszony.

— Miféle?

Szokatlanul gyorsan felelt az ügyvédbojtár:

— Csinos. Nagyon csinos. K isebbfajta bolond­

ságokat érdemes volna érte elkövetni, tette hozzá szemérmesen.

— Úgy értettem, hogy uriasszony-e?

— Persze. Szép, elegáns kalap van a fején.

— Akkor bejöhet, szólt az ügyvéd, s Gábor felé fordulva sietett hozzátenni:

— H a megengeded kedves barátom!

— Hogyne kérlek. Pláne, ha olyan csinos, hogy bolondságokat is érdemes érte elkövetni.

W inter u r sietett ki s máris belépett a szép kalapos hölgy. Piszeorru, merésznézésü szőke asz- szony, igazi szobalányszépség, akinek a szeméből szinte kivillog az éles nyelve. Egyenesen Gábor K á­

roly elé pördül:

— Kelen doktor ur? A híres ügyvéd?

— Nem én vagyok. Kelen doktor u r ott ül, az íróasztalánál.

— M indjárt gondoltam, hogy. ön a doktor, for­

dult most Kelen félé a fürgemozgásn menyecske. — A másik u ra t inkább bankárnak nézem. Ugy-e ban­

kárnak tetszik lenni?

Még mielőtt választ kaphatott volna, m ár me­

gint Kelen felé fordult:

— Egy nagyon bizalmas kérdésem volna az ügyvéd úrhoz. Rendkívül bizalmas, ha megengedi.

Gábor Károly ham ar közbeszólt:

— Átmegyek egy másik szobába Tibor, jó lesz?

— Csak tessék maradni, felelt az ügyvéd he­

lyett az asszony. A nnyira nem bizalmas a kérdé­

siem sí m ár m egint az ügyvéd felé fordult fürgén.

Azt akartam kérdezni, — de ugy-é leülhetek (s m ár

3 0

iilt is a Gábor korábbi helyén) — az volna a kér­

désem: ha egy nő jogi tanácsot kér az ügyvéd űrtől, okvetlenül szükséges-e, hogy bemutatkozzék?

— (Nem szükséges asszonyom. Ism eretlenül is kérhet jogi tanácsot.

— H ála Istennek, sóhajtott megkönnyebbülve az asszony. Én tudniillik Sefcsikné vagyok. Sefesik Jánosné, a fiatalabb.

— Van egy öregebb isi

— Nincs. Csak a fiatalabb Sefesik felesége va­

gyok, hiszgn tetszik ösmerni mind a kettőt. A vén­

hez nem mentem volna hozzá, ha egy milliója íbtt volna is.

— Okosan, mondta az ügyvéd, hogy épen felel­

jen valamit.

— Dehogy okosan. Nagyon buta voltam, hogy a fiatalhoz mentem. Az öreg is nagy kujon ugyan, de az én férjemmel az ördög se bir. Még én ma­

gam se.

Kissé közelebb húzódott:

— Mondja doktor ur, igaz, hogy ma délutánra ide rendelte telefonon?

— Igaz.

— No látja. Megint hazudott a zsivány. Ne­

kem azt mondta, hogy telefonon iderendelték.

— Mondtam már, hogy ez igaz. Csakugyan iderendeltem.

— A zért mégis hazudott Sefcsik, m ert nincsen itt. H a itt nincs, akkor máshol van. M ért nem mond­

ta meg nekem azt a helyet, ahová csakugyan elment.

M ert bizonyosan szoknya után szaladgál. Kalandok­

ra vadászik. Megállj Sefcsik, ezt megkeserülöd.

A rra mérget vehet a doktor úr. S még egyet szeret­

nék kérdezni. Csak még egyet.

— Kérdezzen asszonyom.

— H ány évi börtön já r annak a férfinak, aki megcsalja a feleségét?

— Börtön? Azért nem já r semmiféle börtön.

— Hogy lehet az? Aki kenyeret lop, m ert éhes, azt becsukják. Aki az adóját eltagadja, azt is be­

csukják. S aki a sa já t hites feleségét megcsalja, azt nem csukják be? Doktor ur: kik csinálják nálunk a törvényeket?

— Istenem, ez m indenütt a, világon egyformán megy. A törvényeket a miniszterek csinálják, az ál­

lamtitkárok, a képviselők, a főrendek.

— Szép kis banda, mondhatom! Egy mákszem­

mel se különbek, m in t Sefcsik János. Máskép be­

csuknák az olyan gyalázatos embert, aki gonoszul megcsalja az ő szegény jó feleségét.

— Van ez ellen más orvosság. E l lehet válni.

— Elválni? K i váljon el? Kérdezte az asszony.

— Az asszony az urától.

— S ezt orvosságnak nevezi a doktor ur? Kö-

41 szőnöm szépen. S akkor ki ta rja el? K i ad neki ne­

vet? K i gondoskodik róla? És apa is kell a gyere­

keknek. Nekem ugyan nincsenek gyermekeim — de apa azért kell.

— Én pedig nem tudok más tanácsot adni.

— Nem is kérek, pattogott az asszony kemé­

nyen. M ajd adok én magamnak más tanácsot.

V árj csak Séf esik! M egtanítalak keztyübe dudálni.

— És m it fog csinálni jó asszony? — kérdezte Kelen.

— Megcsalom a nyom orultat ! H a ő engem egy­

szer csal meg, én megcsalom tizenegyszer.

Gábor Károly, a részrehajlatlan tanú itt h ir­

telen közbeszólt:

— Nagyon okosan teszi.

Több se kellett az asszonynak. Felugrott, mintha puskából lőtték volna ki. O tt term ett Gá­

bor előtt:

— T udja meg az ur, hogy nem teszem okosan.

Butául cselekszem, m ert a férfi mind egyforma.

Nem érdemes az egyikért megcsalni a másikat. Még­

is megteszem. M ajd megmutatom annak a Sefcsik- nek !

— (De hisz az u ra nem is tudja meg!

— Persze, hogy nem. Elég, ha én tudom.

Egy kicsit elakadt az asszony pergő nyelve.

Kelen felé fordult gyorsan:

— Köszönöim doktor u r a szives jóakaratát. S mivel tartozom az ügyvéd urnák!

S m ár a reticülje után nyúlt.

— Semmivel jó asszony. E zért nem já r fizetés.

— Semmi se já r! Annál jobb. Akkor tehetne nekem a doktor u r egy szivességet, amivel megszol­

gálnám a jóságát.

— Mi legyen az!

— É n tudniillik önálló keresetű nő vagyok.

Üzletvezető. Egy masamód üzletet vezetek, a Pro- dánné asszonyét, hiszen tetszik ismerni. A rra aka­

rom kérni a nagyságos u ra t — most m ár nagysá­

gosnak mondta — tessék engem beajánlani a nagy­

ságos asszonynak. Nagyon szép kalapokat csiná­

lunk s nem is drágán. És javitásokat is vállalunk, meg átalakitásokat.

S ú jra Gáborhoz fordulva:

— És a nagyságos u r isi lehetne olyan jó s be­

ajánlhatna a maga nagyságájának.

— Jó, jó, szólt Gábor — de m ért gondolja, hogy van feleségem!

— A termetiből. Meglátszik az a férfin is.

Kelen doktor vette át a szót.

— Nem bánom, be fogom ajánlani. A jövő héten m ajd fel is keresheti a feleségemet, mintákkal.

És Gábor barátom is ajánlani fogja Sefcsiknét a fe­

4 3

leségének. Öt is felkeresheti. Csak egyre akarom fi­

gyelmeztetni. A hölgyeknek jó magas árakat szab­

jon a kalapokért. .Mindenért a dupláját kérje, de mi természetesen csak a rendes árakat fizetjük. A számla felét.

— Mire jó ez a komédia! kérdezte Gábor kellet­

lenül. Nem szeretem az ilyen furfangokat.

— Nem árth at barátom. H a igen drága a kalap, az asszonyok nehezebben veszik meg, kevesebbet vá-, sárolnak, s a keveset is jobban kimélik. S mindenki­

nek öröme van ezenfelül is. Az asszony örül, hogy drága kalapja van, mi pedig örülünk, hogy csak a felét kell fizetni. — Nos, jó lesz igy Sefcsikné asz- szony ?

— Nagyon jó lesz, ha az uraknak igy tetszik.

Minden úgy van jól, ahogy szeretik. Tehát szállitom a m intákat és köszönöm a szives jóságukat. ,

Bókolt és megindult kifelé.

— Isten önnel asszonyom, m ondja Kelen dok­

tor. H a lesz valami kívánságunk, m ajd megüzenem az urával. ,

— Jobb telefonozni nagyságos ur. 54—52. az én telefonszámom. Nem kell, hogy a férjem bele­

avatkozzék az én üzleteimbe.

S ment ki az iroda felé. Gábor pedig elővette a kis noteszét s gyorsan feljegyzett valamit.

AZ ASSZONYT Ő R IZ N I K E L L ! Kelen doktor ott ült az Íróasztala mögött s fö­

lényes tekintetet vetett Gáborra, aki jegyzőkönyvé­

vel a kezében nézett az eltávozó asszony után.

— Te Károly, kezdte Kelen ú jra a beszédet, ülj csak vissza a helyedre, s mondjad: leszűrted te

ennek a beszélgetésnek a tanulságait?

— Le. Fel is írtam a jegyzőkönyvembe.

— Mutasd. E rre igazán kiváncsi vagyok.

— Tessék, itt van: 54—52.

— S ez nálad a tanulság?

— Ez. Felírtam a nőcske, telefonszámát. S al­

kalmilag megkérdezem tőle, vájjon elérkezett-e már a kellő idő?

S ezzel szép kényelmesen visszatelepedett a helyére és keresztbe vetette a lábát.

— Nagyszerű ember vagy te Károly, nevetett az ügyvéd. — Díszpéldánya leszel az asszonyhűséget

védő férfiligának. “

— Ugyan kérlek, ez nem tartozik az elvek­

hez. I t t van egy csinos nőcske, akinek komoly szán­

déka, hogy megcsalja az urát. H a ez a szomorú, iga­

zán sajnálatos és kárhozatos esemény bekövetkezik, mindegy lehet neked is, neki is, az urának is, hogy

VII.

4 5

kivel csalja meg. Az egész világnak mindegy, csak épen nekem nem. E zért felírtam a telefonszámát.

— Nem tudsz jogilag gondolkodni. E z a nagy hibád. A Sefcsiknó esete nagy tanulság minden okos ember számára. Ahogy ez a Sefcsikné gondol­

kozik, úgy gondolkozik jóforimán minden asszony.

H a valami hibát lá t a férjében, a viszonyokban, az eseményekben, akkor a nő nem gondol se figyelmez­

tetésre, se javításra, se erélyes föllépésre, se vállas­

ra, hanem csalásra gondol rögtön. Bosszút áll, meg­

csalja az urát, — ez az első és utolsó gondolata. H a a férje hü, meg ak arja csalni, m ert olyan mulya.

H a csalfa az ura, m egakarja csalni, m ert olyan csa- podár. H a jó az ura, meg akarja csalni, m ert nem fél tőle; ha rossz az ura, meg ak arja csalni, hogy meg­

büntesse. H a gondjai vannak az asszonynak, meg­

csalja az urát, hogy szórakozzék; ha gondtalanul él, megcsalja az urát, m ert unatkozik és izgalmakat ke­

res. Csak egy biztos védelem van kedves ba­

rátom. Őriztetni kell az asszonyt! Szerződtetni fog­

juk a város legjobb detektivjeit: a két Sefosiket.

Gábor kedvetlenül rázta a fejét:

— Barátom, nekem nem tetszik a dolog. Detek- tivvel lesetni az asszonyt! P fu j! Nem ú ri tempó.

— Ne okoskodj. Nem lehet máskép. S az asszo­

nyok nem is fogják sejteni soha. ,

— Nem, nem, erősködött Gábor. — Ebbe nem megyek bele. Nem fér össze az Ízlésemmel.

— Az enyém is idegenkedik tőle. De az eszem azt parancsolja, hogy meg kell tenni. Nézd azt az aktás-szekrényt, abban lakik a nagy figyelmeztető:

453 ügydarab.

— Tudom. 453. S mind te vitted, tette hozzá Gábor szelid gunynyal.

— És jóformán mindben benne van a két Sef- esik is. De csak utólag kerültek bele. Amikor m ár a bizonyítékok megszerzéséről volt szó. H a előre gon­

doskodtak volna a férjek detektivekről, a feléből se lett volna válópör.

Ú jra elővette a cigarettáit s megkínálta Gá­

bort :

— G yújts rá öreg! S iszol még egy cointreaut?

kérdezte, miközben maga is rágyújtott.

Töltött, koccintottak és ittak.

— Jó italocska, mi? kérdezte. — Egyszer-két­

szer ha megkóstololm egy félesztendőben. Mégis üres lesz az üveg egy hét alatt. A jó isten tu d ja hogyan.

Mit is akartam csak kérdezni? Te, ha téged igazán megcsalna a feleséged — megölnéd?

— Dehogy ölném.

— ,De a csábitót? Azt csak megölnéd?

— A zt se. Nem vagyok én olyan ölős termé­

szetű.

47

— Valamit mégis csak tennél, — mi?

— Tudom is én! Mindenesetre búsulnék. És szégyelném (magam. ;Nem mernék emberek közé menni. De mindenesetre eljönnék tehozzád — válö- pört inditani.

— 454. E zt a számot kapod, hacsak valaki meg nem előz. Lásd, ilyen bolond vagy te s ilyen bolond a legtöbb férj. H a megcsal az asszonyotok, akkor rohantok az ügyvédhez, válópört inditani. De amig nem csal meg, addig nem.hallgattok azi okos tanácsra.

Én mondom neked: — az asszonyra vigyázni kell.

Az asszonyt őrizni kell. Mert nem rosszaságból csal meg, többnyire nem rosszaságból. Csak m ert úgy jött, m ert alkalom kínálkozott, m ert úgy hozta ma­

gával a véletlen. Lásd, én se vagyok valam i gyilkos természetű ember. É n se ölném meg a feleségemet, ha megcsalna. A szeretőjét se ölném meg, de búsul­

nék. És szégyelném m aggmat. És tönkre mennék rajta. Talán főbe is lőném magamat. Nem okos te­

hát, ha megelőzni próbálom a veszedelmet? H a vi­

gyázok a feleségemre? S amikor magam nem tehe­

tem, vigyázatok rá mással?

— M ind igaz. De (mit szólnának az asszonyok, ha megtudnák?

— Nem tudják meg, punktum. Nem szabad megtudniok. Értelmes ember úgy csinálja a ravasz­

ságait, hogy ne tudják meg.

— S ha mégis kipattan?

— 'Akkor letagadjuk. Vagy kimagyarázzuk a dolgot. Hogy még örüljenek az asszonyok. Hogy büszkék legyenek rá és megbecsülést lássanak benne.

Mert a pálinkás üvegeimet nem zárom a fiókomba, kedves barátom. Pedig bizonyosan tudom, hogy megdézsmálják. iDe ha egy ezres bankót itt felejte­

nék az asztalomon, ahhoz nem nyúlna senki. Lete­

szem rá a főesküt, hogy hetekig elhever itt, s nem—

lopják el. De azért becsukom a Wertheim-szekrény- be. M ert hátha mégis ellopják? Az asszony nem cointreaus üveg kedves barátom, ajmiből minden arrajáró ihatik egy kortyot. Az asszony ezresbankó, am it őrizni kell. Minél többet ér, annál jobban kell rá vigyázni . . . Keleten, a messzi Keleten, o tt tu d ­ nak bölcsen gondolkodni. Az éléskamra ..tárva- nyitva, de az asszonyok ajtaján: kettős lakat is van.

S még őr is áll előtte, kivont karddal .

Kelen doktor nagy lendülettel beszélt. Szinte szavalt. Nagy sikere lett volna, ha véletlenül esküdt- biróság előtt szónokol. De most csak az történt, hogy Gábor felkelt ültőhelyéből s ünnepélyes arccal ba­

rá tja elé állott.

— Vállalod a felelősséget?

— Vállalom.

— Isten és ember előtt?

— Isten és ember előtt.

4 9

— És a feleségein előtt is?

— Előtte is.

Kezet fogtak.

— Akkor nem bánom, hadd jöjjön az a két Sef- csik s m ár nyúlt a kalapja után. — Vagy ha nincse­

nek itt, gyerünk mi hozzá jók!

Mégse kelhettek útra. K elen a kandalló fölé hajolt egy pillanatra s intett a kezével.

— M indjárt. Gsak egy percre ülj vissza a he­

lyedre. A feleségem átjön ide hozzánk.

— Ide jön? Honnan tudod?

— Mindig dalolva szokott átjönni. S mindig a Carmenból dudol. 'Most kezdett bele. — Gyere csak ide. Hallgasd.

Gábor odasietett mellé s kissé lehajolva fülelt:

— Csakugyan. Némi jóakarattal el lehet hinni, hogy ez Carmen.

S ő is dudolgatta a ddlam ot.

— Gyorsan vissza a helyedre. Jön!

Mintha puskából lőtték volna ki, sietett a kis kövér ember a helyére. Kelen pedig nagyon hango­

san kezdett beszélni.

— H a úgy akarod, kedves barátom, indulha­

tunk. Vagy köszönteni akarod Magdát? Ah! Épen itt van . . .

S m ár be is tolta ügyvédnő őnagysága fiatal, kedves arcát:

Kálnoki: Dionysiűfl füle. 4

— T e sohasem zavarsz drágám! Telefonozni akarsz ugy-e édes? tette hozzá, m ialatt Gábor nagy bókolások után kezet csókolt.

— Csakugyan telefonozni jöttem. Honnan tudod?

— Könnyű azt tudnom, m ert sajnos, csak olyankor jössz át hozzám, ha telefonoznod kell.

— ;Nem ülhetek egész nap az irodádban, neve­

tett Magda. — Ezek között a förtelmes pörök között.

— A maga feleségének telefonozok, tette hozzá Gá­

borhoz fordulva: — Miit csinál Erna?

— H a nem csalódom, — öltözködik. Ritkán csa­

latkozom, ha azt mondom, hogy öltözködik. Utóbb, úgy mondta, átjön magához.

Kelen vette át a szót Gábortól:

— É s ha nincs kifogásod ellene édeseim', az es­

tét együtt fogjuk töltgni négyesben. Vacsorázunk valahol s ha úgy fordul, lumpolunk egyet. Épen a r­

ról beszélgettünk, mielőtt jöttél, hogy intenzivebbé tesszük a mi négyes barátságunkat. Többet leszünk

együtt. Ugy-e Károly?

Gábor kissé mohón sietett barátja szavait meg­

erősít eni:

— Valóban erről csevegtünk asszonyom. Sem­

mi másról.

— S most m agadra hagyunk édesem. Sietős

51

dolgunk van, mondta imég Kelen. — Szerencsédre m indjárt társaságod lesz, nem fogsz unatkozni.

Az urak elbúcsúztak és ú tra keltek. Gábor két­

szer is kezet csókolt.

V III.

A D IO N Y SIO S M ÁSIK F Ü L E .

Magda a távozók után nézett egy-két pillana­

tig. Összeráncolta homlokát s haragos volt a szeme nézése. Fehér kezét ökölbe szorította, s kendő helyett lengette a két férfi mögött. H aragos volt. Asszony­

harag, nyári felhő. A másik pillanatban m ár ka­

cagva sietett az Íróasztal mögé s a kandalló fölé ha­

jolva, teli torokkal belekiabált:

— 'Hallóh! Erna! Jöhetsz már. Tiszta a levegő.

És máris dalolni kezdte a toreádor harsonás in ­ dulóját..

— Toreádor fel! H arcra, harcra fel!

S az ajtó nyilt s belépett E rn a asszony. Üte­

mesen lépdelt, m intha egy szakasz katonát vezetne és folytatta a melódiát:

— Toreádor! Toreádor!

És sietett a barátnője mellé, mohón kérdezve:

— És a) kagyló? Sehol se látom a kagylót.

4^*