Vállalkozáserősítő (és/vagy) kisvállalat-politika?: A vállalkozás- és kisvállalat-kutatásokról

VÁLLALKOZÁSERŐSÍTŐ

í (ÉS/VAGY) KISVÁLLALAT-POLITIKA?

- A VÁLLALKOZÁS- ÉS KISVÁLLALAT-KUTATÁSOKRÓL -

A szerző cikkében a hazai kis- és középvállalkozások kutatási sajátosságait mutatja be. Foglalkozik a vállalatindítási kutatásokkal, a vállalatdemográfiai felmérésekkel, valamint a KKV-politikát megalapozó kutatásokkal. Megállapításaihoz felhasználja az Európai Bizottság Vállalati Főigazgatósága munkaprog­

ramjának ajánlásait is.

A Magyar Kisvállalati Társaság 1990-től tíz éves mű­

ködése során Hírleveleivel, kiadványaival, rendezvé­

nyeivel, nagyobb konferenciáival a kutatók tapaszta­

latcseréjét, a kutatási eredmények megismertetését is szolgálta tevékenységi körében. Erre a vállalkozás- és kisvállalat-kutatás területén, mint a legutóbbi, 2000 októberi VII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia is jelezte, ma is szükség lenne. Ez adott indítást az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottságának és a Magyar Vállalatgazdasági Kutatásokért Alapítványnak arra, hogy e témakörben a Magyar Tudományos Akadémián 2002. május 29-én az Ipar Műszaki Fejlesztéséért Ala­

pítvány támogatásával egynapos műhelyvitát rendez­

zen és ezzel fórumot teremtsen a hazai vállalkozás- és kisvállalat-kutatások helyzetének megvitatásához.

A műhelyvita részvevői előzetesen kézhez kapták a KSH legutóbbi KKV-jelentésének (A kis- és közép- vállalkozások, 2002) összefoglalóját, valamint egy öt­

ven oldalas háttéranyagot, mely tartalmazta a kutató­

helyektől begyűjtött tájékoztatókat újabb és tervezett kutatásaikról, fontosabb publikációikról, valamint azt az áttekintést, melyet a vállalkozás- és kisvállalat-ku­

tatások újabb nemzetközi irányzatairól és eredmé­

nyeiről készítettem. Az alábbi cikk ennek az áttekin­

tésnek bővített változata, kiegészítve rövid beszámo­

lóval a műhelyvitáról és néhány következtetéssel en­

nek tanulságai alapján.

A kutatási terület

Az elmélettörténészek a vállalkozás fogalmának megjelenését a közgazdaságtanban több száz évre ve­

zetik vissza és kisvállalatok bizonyosan előbb voltak, mint nagyvállalatok. A vállalkozás- és kisvállalat-ku­

tatás mégiscsak a 70-es évektől vált egybekapcsolódó, bővülő, mind elismertebb kutatási területté. Ez az az időszak, melyet David B. Audretsch és szerzőtársai kissé sommásan, némi túlzással így jellemeznek (Audretsch, 2001): „Az 1970-es évekig: a nagyválla­

latok a növekedés motorjai... Az 1970-es éveket kö­

vetően: a gazdasági tevékenység a kisvállalatok felé tolódik el.” Motorok mindkét vállalati körben talál­

hatók, a foglalkoztatási arányok valóban eltolódtak a kisvállalatok felé, ma már több tízezer multinacionális kisvállalat is működik, de a kis- és a nagyvállalatokat mégis helyesebb a gazdasági tevékenység két egyfor­

mán fontos pillérének tekinteni. A nemzetközi kapcso­

latok, a politika, a kutatás-fejlesztés és (a média segít­

ségével) a fogyasztói szokások befolyásolása terén ma is a nagyvállalatok szerepe dominál.

Egy korábbi cikkemben (Román, 1997) vázoltam a vállalkozás- és kisvállalat-kutatások térnyerésének fo­

lyamatát. E kutatási terület fejlődése a vezetéstudo­

mányra is nagy hatást gyakorolt. Egyrészt még inkább előtérbe állította a vezetéstudományban is a vállalko-

zás és az innováció szerepét, másrészt a kisvállalatok vezetése a vezetéstudomány külön ágává vált (számos önálló folyóirattal) - ahogyan a vállalati gazdaságtan területén a kis- és középvállalatok gazdaságtana.

Cikkemben a vállalkozás- és kisvállalat- kutatások alábbi fő irányait jeleztem:

• a vállalkozó személyiségjegyei,

• a vállalkozás indításának, sikerének, növekedésé­

nek környezeti feltételei;

• a kis- és középvállalatok vezetésének, finanszírozá­

sának, innovációs tevékenységének sajátos voná­

sai; valamint

• a kis- és középvállalatok társadalmi-gazdasági sze­

repe, intézményi rendszere, támogatási formái.

E kutatási területről szólva - írtam - még korai len­

ne diszciplínáról beszélni, de a jelzett négy gyújtópont körül - a vállalkozó, a vállalkozás és környezete, a kis- és középvállalat mint szervezet, és a kis- és középvál­

lalati szektor - lassan ennek körvonalai is kialakulnak.

Utaltam ugyanakkor arra is, hogy bár középpontba a vállalkozás és a kisvállalatok kapcsolata került, a vál­

lalkozást, ennek ösztönzését (intrapreneurship!) a nagyvállalatok vezetésében is kiemelt feladatnak tekintik. Tovább kutatják mind újabb formáit, mind történeti tanulságait. Az előbbire újabb példa a válla­

laton belüli inkubátorok terjedése, az utóbbira az a nagy vizsgálat (From the Garage, 2001), mely kimu­

tatta az amerikai óriásvállalatok többségének vállalko­

zói indítását.

Az utóbbi években e kutatási terület tovább erősö­

dött. A vita azonban arról, tekinthető-e a vállalkozás- és kisvállalat-kutatás önálló diszciplínának, nem zárult le, a vállalkozási-kisvállalati konferenciákon, folyóiratokban folytatódott. Közben az is megfigyelhe­

tő, hogy bár a hangsúlyokban maradnak különbségek, mind több nemzetközi folyóirat és konferencia címé­

ben is megjeleníti, összekapcsolja e két fogalmat.1 A Nemzetközi Kisvállalati Társaság (ICSB) immár 48. Világkonferenciáját például 2003-ban ezzel a cím­

mel rendezi: „A vállalkozás és a kisvállalatok fellen­

dítése” (Advancing Entrepreneurship and Small Busi­

ness). Az Európai Kisvállalati Társaságban (ECSB), az ICSB 1988-ban alapított tagozatában, konferen­

ciáinknak eleve e kettős elnevezést adtuk: Vállalkozás- és Kisvállalat-kutatási Konferencia (Research in Ent­

repreneurship and Small Business, RENT).2 Más - például a nagy tekintélyű Babson - konferenciák vi­

szont az induló vállalatokat és a vállalkozókat állítják középpontba. Sokatmondó, hogy a 31. Európai Kisvál-

VEZETÉSTUDOMÁNY

lalati Szemináriumot követő idei 32. rendezvény címe, e szintén hosszú sorozatban, már ez: Vállalkozási, In­

novációs és Kisvállalati Konferencia (és nem véletlen, hogy a francia szilícium-völgyet, Sophia Antipolist vá­

lasztották helyszínnek).

A diszciplináris keretekről folyó vita jelenlegi állá­

sa azzal jellemezhető, hogy a mértékadó kutatók nem vállalják egy ilyen önálló diszciplína körvonalainak megrajzolását és inkább

• nagyon fontos, széles kutatási területről,

• az ennek tárgyát képező rendkívül gazdag jelenség- világról,

• erre felkészítő sajátos oktatási-képzési feladatról és ezek egybefonódásáról beszélnek. Egyetértés van abban, hogy a személyiségi vonásokat és a sokféle szá­

lon kapcsolódó és egymásra ható vállalkozási, szerve­

zeti és környezeti jelenségeket számos diszciplínának kell kutatnia, ezek egymást kiegészítve más-más ösz- szefüggéseket emelnek ki, világítanak meg. Curran és Blackburn hét tudományág szerepét emeli ki: antropo­

lógia, közgazdaságtan, lélektan, szociológia, földrajz, politológia, történettudomány (Curran, 2001). A véle­

mények egyeznek abban is, hogy míg az oktatás és kép­

zés a sikerrel megvalósított vállalkozásokra, a sikeres kis- és középvállalatokra koncentrál, a kutatásoknak a szándék és az ötlet születésétől az egész folyamatot vé­

gig kell kísérniük, egyformán vizsgálva a kudarcok és sikerek belső és külső okait, körülményeit.

Újabb hatások

E kutatási terület fejlődését korábban is és újabban talán még inkább jelentősen befolyásolták/befolyásol- ják a nemzetközi szervezetek, elsősorban az OECD és az Európai Unió programjai, igényei, megbízásai. Mindkét szervezet kiemelten foglalkozik a kis- és középválla­

latok helyzetével, szerepével - és fontosnak tekintik en­

nek demonstrálását is3. A kis- és középvállalatok erősí­

tésének lehetőségeit a gazdaságpolitika olyan központi kérdéseihez illesztve vizsgálják, mint a tudásalapú gaz­

daság, az információs-kommunikációs társadalom (IKT), a globalizáció, a globális verseny és versenyké­

pesség. Ezek tükrében különösen a kis- és középválla­

latok munkahelyteremtő (és az EU: a szociális kohéziót segítő), valamint innovációs szerepével, az IKT új kihí­

vásaival és újabban nagy hangsúllyal azzal foglalkoz­

nak, hogy miképpen hat minderre a vállalkozói szelle­

miség, az ezt és ennek érvényesülését és eredményes­

ségét befolyásoló társadalmi és gazdasági környezet.

XXXIII. évf. 2002. 7-8 szám 1 9

A vállalatok, országok, a kisebb és a nagy régiók közötti globális verseny erősödésével, az EU lissza­

boni stratégiai célkitűzésének megfogalmazásával a korábbinál is nagyobb súlyt kaptak az összehasonlí­

tások, rangsorolások, a „legjobb gyakorlat” átvételét/

adaptálását is célzó benchmarking, teljesítményértéke­

lés (Román, 2002). Hogy szilárdabb alapra épülhes­

senek ezek, az OECD és az EU jelentős erőfeszítéseket tesz egyrészt a statisztikai bázis kiépítésére, harmoni­

zálására, másrészt ösztönzik, szervezik, támogatják külön felmérések, elemzések, tanulmányok készítését, viták, fórumok, konferenciák rendezését. Általános (és számunkra is irányadó), hogy a kutatásokra nyílt pá­

lyázatokat írnak ki, számon kérik a kutatás normáinak betartását, a statisztikai és felmérési adatok korrekt ke­

zelését, bemutatását és a közpénzen folytatott munkák eredményeit közzé (vagy hozzáférhetővé) teszik.

A kis-és középvállalatok számának, teljesítményé­

nek, helyzetének alakulásáról több EU és OECD kiadványsorozat folyamatosan képet ad. Az Eurostat

„Vállalatok Európában” sorozatából eddig hat kötet jelent meg, az EU KKV-jelentéseiből a legújabb, a 7.

fejezeteit szakaszosan adják közre (ebből e cikk írásáig már négy jelent meg). Az OECD főként „Kitekintés”

(Outlook) sorozatában közöl ilyen adatokat, elemzése­

ket. A régiók, országok, országcsoportok teljesítmé­

nyét összehasonlító „eredménytáblákban” (Score- board), és a sokféle mutatót és szubjektív véleményt összegező versenyképességi rangsorolásokban (1MD, 2001; The Global, 2001), „monitorokban” (Reynolds, 2001) már elengedhetetlenül megjelennek az ilyen adatok is.

A statisztikai bázis kiszélesítése nyomán az elem­

zések számára a korábbinál sokkal több vállalati adat vált hozzáférhetővé és feldolgozhatóvá. Ez többek között új perspektívákat nyújtott nagy számú vállalat

„életútjának” megfigyeléséhez, a továbbiakban részle­

tesebben tárgyalt ún. vállalatdemográfiai vizsgálatok kiterjesztéséhez. Utat nyitott például a vállalatok ter­

melékenységi színvonalának korcsoportok szerinti megfigyeléséhez, a korstruktúra alakulásának ilyen ha­

tásvizsgálatához is. A nemzetközi ajánlások nyomán javul az adatok összehasonlíthatósága4 és ez lehetővé teszi, hogy a nemzetközi összehasonlítások egyre nagyobb számú országról adjanak képet.

A vállalkozásra (Entrepreneurship, teszem hozzá, nehogy valaki jogi nyelvújításunk egyik gyöngysze­

mére, arra gondoljon, hogy e szó itt is a vállalat fo­

galmát helyettesíti) ma sincs általánosan elfogadott meghatározás és mutatószám-rendszer. Legfontosabb (gyakran kapcsolódó) megnyilvánulásának

1) új vállalatok nagyobb számú indítását, és

2) több innovációt, ezzel nagyobb dinamizmus, növe­

kedés elérését tekintik. Az újabb kutatások csomó­

pontjait e két jelenségkör képezi, kiegészülve 3) átfogóbb vállalatdemográfiai, és

4) a vállalkozás- és KKV-politika megalapozását szolgáló kutatásokkal. Igen nagy hangsúlyt kapnak az információs-kommunikációs technológiák gyorsabb elterjedését segítő kutatások (és akciók), újabban az EU-bővítés hatásait elemző vizsgálatok, ezekre most nem térek ki. Ugyanígy az EU és az OECD által tá­

mogatott innovációs kutatásokra, „közösségi felméré­

sekre” (CIS) sem, ezek már eléggé ismertek (Román, 2000) és még inkább azok lesznek, mert a 2002-ben sora kerülő harmadik felméréshez Magyarország is csatlakozott. A következőkben tehát az újabb vállal­

kozás- és kisvállalat-kutatások alábbi három fő irányát jellemzem: a vállalatindítási, a vállalatdemográfiai és a KKV-politikát megalapozó kutatásokat.

Vállalatindítási kutatások

A vállalatindítások (start-ups) számára, arányaira, típusaira mindig is nagy figyelem irányult; a német nyelvterületen elterjedt az alapításkutatás (Gründungs­

forschung) kifejezés is. A belépések és kilépések a vállalati struktúra alakulásának lényeges meghatáro­

zói: a KKV-k helyét, súlyát e struktúrában e mozgások egyenlege tolja el egyik vagy másik irányban. Persze nem kevésbé fontos, hogy közben milyen növekedési, zsugorodási, átalakulási-átrendeződési folyamatok mennek végbe, ezeket és a be- és kilépéseket milyen tényezők motiválják.

A vállalatindítások nagy számát, a munkaképes ko­

rú népességhez viszonyított magas arányát ma minden országban kedvezőnek tekintik és elő kívánják segíte­

ni. Hogy ennek melyek a hatásos eszközei, ezt a ku­

tatások az utóbbi időben főként a vállalkozói típusok és a vállalkozási környezet elemzéseivel segítették. A vállalkozói típusok vizsgálata során elsősorban azzal, hogy

• a vállalkozás körülményeit, feltételeit, ösztönzőit, gátjait a népesség egyes csoportjaira (férfiak-nők, fiatalok-idősek, etnikai és egyéb társadalmi csoportok) külön-külön is felmérték;

• az általános vállalkozói személyiségjegyek mellett sajátos vállalkozói típusokat is megfigyeltek és be­

azonosítottak [születő és kezdő, egyszeri és több­

szörös, sorozat- vagy portfolió vállalkozó; alkalom vagy szükség indíttatású vállalkozó; hibrid (mel-

lék-) vagy főfoglalkozású vállalkozó; látszat- (pszeudo-), függő vagy valóban önálló vállalkozó];

• a finanszírozás problémáinak, gondjainak vizsgá­

lata során számba vették és értékelték a kockázati tőke, az üzleti angyalok, az informális beruházók országonként nagyon is különböző szerepét, mo­

tivációit.

A vállalkozások környezetének kutatása mind a tár­

sadalmi, mind a gazdasági környezet hatásait vizs­

gálja, széleskörű empirikus felmérésekre építve5. Az újabb kutatások

• kimutatták, országonként milyen különböző arányú az alkalmazotti vagy önfoglalkoztatói státusz pre­

ferálása és azt is, milyen nagy mértékben befolyá­

solja ezt a vállalkozói szerep, készség és képesség társadalmi megítélése. Egy Eurobarometer felmé­

rés például az EU-tagországokban azok arányát, akik az önfoglalkoztatói státust részesítik előnyben, 70 és 27% (Görögország-Finnország) között jelez­

te (Flash, 2000, 14. oldal).

• A kutatások vizsgálják a bejegyzett önfoglalkozta­

tás másik alternatíváját, az informális/fekete gazda­

ságban végzett munkát is. Ennek választására, úgy találták, inkább a gazdasági környezet, a szabályo­

zási-adminisztrációs terhek gyakorolnak erősebb hatást. Világbanki kutatások elemzik, milyen erős a kapcsolat a fejlődő országokban a fekete gazdaság és a korrupció mértéke között.

• Több felmérés részletesen feltárta a vállalatindítási formák (egyéni vállalkozás, kft) idő- és költségigé­

nyének országok közötti óriási különbségeit és en­

nek összetevőit is. Érdekes megfigyelés, hogy a vállalatindítás hosszadalmassága, magas költségei közvetlenül kevéssé gyakorolnak hatást a vállalko­

zási kedvre, gyakoriságra. Példa erre Olaszország, ahol az indulás kiugróan magas idő- és költségigé­

nye ellenére a kisvállalatok aránya és súlya a leg­

magasabbak egyike Európában.

A vállalkozásindítás gyakoriságának hatása, szere­

pe sok kutatót foglalkoztat. A gazdasági növekedés és a népességszámhoz viszonyított vállalkozás-intenzitás kapcsolatát nagyobb számú ország adatainak összeve­

tésével elemző tanulmányok közül több pozitív kor­

relációt jelzett. Az Audretsch - Thurik szerzőpáros OECD által publikált tanulmánya (Audretsh, 2001) 18 ország adatai alapján, a vállalkozás-intenzitást a kis­

vállalatok arányával mérve, egy ötéves időszakot vizs­

gált, azután 23 tagország 1974-1998 közötti adatai alapján az önfoglalkoztatók arányát és a munkanélkü­

liségi ráta alakulását vetette egybe. Mindkét számítás a vállalkozás-intenzitás kedvező hatását jelezte. Roy A.

Thurik - Sanders Wennekers (Thurik, 2001) egy másik számítása 23 ország 1972-1998 közötti adatai alapján hasonló összefüggést jelzett a vállalattulajdonosok száma és a gazdasági növekedés között.

A legutóbbi, 3. Globális Vállalkozási Monitor (GÉM) jelentés 29 ország adatait vetette egybe (ezek között Magyarország is szerepelt). A vállalkozás-in­

tenzitást e felmérés a születőben lévő vállalkozások, a 42 hónapnál nem idősebb vállalatok és az üzleti angya­

lok aránya alapján minősítette, megkülönböztetve az alkalom és a szükség indíttatású vállalkozókat. Pozitív kapcsolatot a gazdasági növekedéssel csak az utóbbi (főként a fejlődő országokban nagy arányú) kategóriá­

nál találtak. „Longitudinális (idősoros) adatok nélkül itt általános oksági kapcsolatokat nem lehet feltárni'’ - állapítja meg a jelentés (Reynolds, 2001, 5. oldal).

Az OECD vizsgálatok nem annyira a vállalatindí­

tások számában, arányában, mint a túlélési és növe­

kedési mutatókban találtak nagy országok közötti kü­

lönbségeket. A pozitív korreláció különben, mint tud­

juk, egyébként sem jelent egyben oksági kapcsolatot.

Ezzel együtt a vállalkozásélénkítés ma mindenütt el­

fogadott, fontos gazdaságpolitikai cél. Újabb (többek között OECD-) kutatások, felmérések ezt azzal is alá­

támasztják, hogy az induló új vállalatok jelentős részé­

ben a termelékenység magasabb, mint a már működő vállalatoknál, és belépésük, nagyobb súlyuk, a „régi”

vállalatok kiszorítása javítja a termelékenység átlagos színvonalat. Ebben nagy szerepe van az innovációs készségnek és képességnek. Ezt egyes vizsgálatok (így a GÉM felmérés is) beleértik a vállalkozás fogalmába, a Világgazdasági Fórum és a Harvard Egyetem ver­

senyképesség-elemzése (The Global, 2001) viszont a gazdasági kreativitásra képez indexet 13 (az innová­

ciókat, a technológia transzfert és a vállalkozásindítást jellemző) mutató alapján.

Vállalatdemográfiai kutatások

A vállalatindítások vizsgálatát az átfogóbb vállalat­

demográfia, e nálunk kevéssé ismert és művelt kutatási terület egyik ágának is tekinthetjük. A vállalatdemog­

ráfia - a népesség demográfiájához hasonlóan - vizs­

gálja mind a „vállalat-populáció” állományát, mind az állomány változásait, ennek keretében a vállalatok életeseményeit (születését, megszűnését, átalakulását, mobilitását), ezer lakosra számított sűrűségét, kormeg-

VEZETÉSTUDOMÁNY

XXXIII. évf. 2002. 7-8 szám 21

oszlását, pályájuk életkor, méret és más jellemzők sze­

rinti specifikumait. Az idézett EU és OECD KKV-je- lentések már eddig is rendszeresen közöltek ilyen ada­

tokat, többek között a túlélési rátákról, esélyekről, ezek életkor és országok szerinti különbségeiről. A 6.

EU KKV-jelentés adatai szerint például a középválla­

latok átlagos életkora több mint kétszerese a kisválla­

latokénak, az egyes országokat nézve pedig a két szél­

ső érték: Olaszországban 12, Németországban 34 év ( The Observatory, 2001, 422. oldal).

E nagy érdeklődés ellenére, ahogyan a vállalkozás­

nak, úgy a vállalatdemográfiának sincs általánosan el­

fogadott definiciója - sőt elnevezése sem. Gyakran üz­

leti (business), cég (firm), máskor „vállalati és ága­

zati" vagy szervezeti demográfia névvel jelölik meg.

Ez sokszor egyben eltérő diszciplináris háttérre vagy közelítésre is utal. Mellőzve itt ennek közelebbi be­

mutatását, csak néhány érdekesebb kutatási hányt, eredményt villantok fel:

• Nemcsak a termékeknek és a vállalatoknak van életciklusuk, hanem az egyes ágazatoknak is. A ku­

tatások leírják, hogy az ágazati életciklust főként a technológia jellege és az innovációk lehetőségei, természete és gyakorisága alakítja - és ez jelen­

tősen hat az ágazatra jellemző ún. „technológiai re­

zsim” típusára és az adott ágazat vállalatainak élet­

ciklusára is.

• A kutatások elemzik az ötszáz (az Egyesült Álla­

mokban a „Fortune 200”) legnagyobb növekedést mutató vállalat jellemzőit; vizsgálják a legkorsze­

rűbb technikát alkalmazó (high-tech), a növekedő, illetve a gyorsan növekedő vállalatok különböző csoportjainak sajátosságait, külön is hozzájárulá­

sukat a munkahelyteremtéshez. Egybehangzóan jelzik, hogy a munkahelyteremtésben kiemelkedő a kisvállalatok szerepe, és általában az átlagost meg­

haladó azoknál a vállalatoknál, melyek maguk is folytatnak kutatás-fejlesztést. Úgy találták, hogy a gyorsan növekedő vállalatok alapítói között nagy arányú a „sorozat- vállalkozó”; e körben az átlagos­

nál fontosabb szerephez jut a külső tulajdonlás.

• A kutatások bizonyítják, hogy a vállalatok túlélési rátája életkor- és méretfüggő: a nagyobb és több éve működő vállalatok túlélési esélye jobb. Egy, az Egyesült Államok 200 000 feldolgozóipari üzemé­

nek idősorait kor- és méretcsoportok szerint össze­

hasonlító elemzés kimutatta például, hogy meg­

szűnési rátájuk a növekvő mérettel 0,391-ról 0,191- re, a növekvő életkorral 0,397-ről 0,255-re csökken (Dunne, 1989). Ezt az összefüggést újabb vizs­

gálatok ismételten megerősítették.

• A vállalatdemográfiával az ipari szervezetelmélet és a vállalat-gazdaságtan is újabb forrással, elmé­

letek alkotásához, ellenőrzéséhez az esettanulmá­

nyok mellett további fontos eszközzel gazdagodik (Caves, 1998). A korábbinál bőségesebb vállalatde­

mográfiai adatok lehetőséget adnak például annak empirikus ellenőrzésére, érvényesül-e, helytálló-e Gibrat sokszor idézett arányos növekedési törvé­

nye.6

Az OECD és az Eurostat már eddig is határozottan támogatta a csak egyes tagországokban folytatott vál­

lalatdemográfiai vizsgálatokat; több munkacsoportot hoztak létre, értékelték, egybevetették, közzétették a különböző számítások, felvételek eredményeit. Most e két szervezet, egyesítve törekvéseit, a vállalati regisz­

ter ajánlásokhoz kapcsolt pontos definíciók és rész­

letesen kidolgozott módszertan alapján kiterjesztik e vizsgálatokat. Kilenc vállalatdemográfiai eseményt kí­

vánnak számba venni, ezek: születés, halál, egyesítés, kivásárlás, felbontás, leválás, közös vállalkozás, át­

strukturálás, vállalatcsoport-váltás. Ennek alapján töb­

bek között annak megfigyelésére is mód lesz, hogy mi a vállalatok számának gyarapodásából valódi, ún.

„reál születés” eredménye. Prioritásként emellett a nö­

vekedés és a foglalkoztatási hatások pontosabb megfi­

gyelését jelölték meg.

A KKV-politikát megalapozó kutatások

Az Európai Unió apparátusában a KKV-politika gazdája a Vállalati Főigazgatóság, melyet igen széles feladatkörrel a korábbi XXIII. Főigazgatóságból ala­

kítottak ki, idecsatolva a Kutatási Főigazgatóság in­

novációs igazgatóságát is. A Vállalati Főigazgatóság az EU lisszaboni stratégiai célkitűzéséből levezetve célját 2002. évi munkaprogramjának bevezetőjében tö­

mören így fogalmazza meg: „Egy vállalkozó, innova­

tív és nyitott Európa megteremtése” (Work Program­

me, 2002, 3. oldal). Kiemelik, hogy az Európa Tanács újabb állásfoglalásaival (Gothenburg, Barcelona) össz­

hangban a gazdasági (versenyképességi és foglalkoz­

tatási), a szociális (kohéziós) és a környezetvédelmi célok együttes, kiegyensúlyozott megvalósítását kell segíteniük. Munkaprogramjuk négy fő feladatot tűz ki:

• serkenteni a vállalkozói tevékenységet és hozzá­

járulni az üzleti környezet javításához,

• biztosítani a javak és szolgáltatások piacra jutását, fenntartva az egészség-, a környezet- és a fogyasz­

tóvédelem magas színvonalát,

• segíteni egy az innovációkat és a változásokat tá­

mogató környezet teremtését,

• segíteni az európai ipar versenyképességének biz­

tosítását, különösen a különböző közösségi politi­

kák olyan döntéseihez való hozzájárulással, ame­

lyeknek erre hatása van.

E program a versenyképességet, a vállalkozást és az innovációt állítja középpontba, a kis- és közép- vállalatok erősítése ennek része, ehhez illeszkedik és ennek a 2000 júniusában, a portugáliai Feirában elfo­

gadott „Európai Kisvállalati Charta” külön is nyoma- tékot adott. A Chartában részletesebben is megfogal­

mazott célok megvalósításának előrehaladását rend­

szeresen ellenőrzik, erről az első értékelő jelentést már közzétették. Mind az ellenőrző értékelésekhez, mind a program további formálásához, megújításához döntően kutatásokra és ezek eredményeinek, ajánlásainak meg­

vitatására támaszkodnak.

Az említett KKV-jelentések fontos részét képezik például az ismétlődő felmérések arról, hogy milyen nehézségeket, milyen súllyal érzékelnek a kis-, közép- és nagyvállalatok és különböző csoportjaik. A leg­

frissebb felmérés szerint (Observatory, 2002) az Euró­

pai Unióban jelenleg a fő gondnak a szakképzett mun­

kaerő biztosítását jelölték meg, a 2. helyre a finanszí­

rozás, a 3. helyre az adminisztráció terhei kerültek.

(Az utóbbi kettő sorrendje a középvállalatoknál fel­

cserélődik.) Mindez tovább bontva vállalati méret, ágazat, az életciklusban elfoglalt hely és más jellem­

zők szerint, kitérve a regionális sajátosságokra is, még konkrétabb eligazítást ad. Hasonlóan tagolt felméré­

seket készítenek és publikálnak visszatérően az inno­

vációk, a nemzetköziesedés, a beszállítások, a klasz- teralakítás motívumairól, akadályairól, várt és tényle­

ges hozamairól. Néhány további előtérben álló kutatási témakör:

• A KKV-politika egyes eszközeinek értékelése. A

„legjobb gyakorlat” összegyűjtése és elterjesztése kapcsán ezzel különösen az OECD foglalkozott sokat. Kidolgoztak egy módszertant ahhoz, hogy 1) az általános kormányzati célok, Q.) a KKV-politika célkitűzései és 3) a fennálló keretfeltételek tükré­

ben milyen kritériumok alapján kell minősíteni az egyes eszközök és programok megfelelőségét, ha­

tékonyságát, eredményességét.

• Az EU Vállalati Főigazgatósága kutatóintézetek bevonásával kidolgozta és bevezette a vállalati po­

litika teljesítményértékelésének mutatószám-rend­

szerét. Ez az eredménytábla - hacsak azóta nem bő­

vítették tovább - hét csoportban 37 mutatót tartal­

maz és 2003-tól a jelölt országokra is alkalmazni fogják.

• Folytatódnak az előzetes hatáselemzések megbíz­

hatóságának, módszertanának fejlesztését célzó ku­

tatások. Minden fontosabb tervezett intézkedés, törvény, előírás- és szabályozó-módosítás hatását vizsgálni, lehetőség szerint számszerűsíteni kíván­

ják, külön-külön a vállalatok különböző csoport­

jaira. A „Gondolj először a kisvállalatokra!” (Think small first) elvnek megfelelően e munka során kü­

lönleges figyelem irányul az adminisztráció által jobban terhelt kisvállalatokra.

• Több alapos nemzetközi felmérés készült arról, hogy a kis- és középvállalatok egyes csoportjai mi­

lyen segítő szolgáltatásokra tartanak igényt, meny­

nyire ismerik a kínálatot, mennyire és mire veszik igénybe a piaci, az ingyenes vagy támogatott ta­

nácsadást, képzést és egyéb szolgáltatást, hogyan értékelik ezek hatékonyságát. (A mindig is vitatott szelektív pénzügyi támogatást egyre jobban korlá­

tozzák és ilyen segítséggel váltják fel.) A műhelyvita tanulságai

A műhelyvitán minden fontosabb érintett kutató­

hely képviseltette magát, így fő célját, hogy fórumot teremtsen a hazai vállalkozás- és kisvállalat-kutatások mai helyzetének megvitatásához, elérte. A tanácskozás első szakaszában huszonkét kutatóhely mutatta be rö­

viden tevékenységét, kiegészítve írásos tájékoztatóju­

kat. A kutatóhelyek között négy akadémiai kutatóintézet, nyolc egyetem tíz egysége (tanszéke, intézete), két főiskola és hat egyéb státuszú intézmény, kutatóhely szerepelt. (A műhelyvitára a Gazdasági Minisztérium is kapott meghívást, de nem képviseltet­

te magát. Ez egybecsengett azzal, hogy néhány éve a Vállalkozásfejlesztési Tanácsból is kiiktatta a kutató­

kat.)

A műhelyvita második szakaszában kötetlen vita folyt a tájékoztatókból kirajzolódó képről, a hazai KKV-k helyzetéről, a további kutatások feladatairól, az együttműködés és a kutatások jobb hasznosításának lehetőségeiről. A KKV-k hazai helyzetének és szere­

pének megítéléséről egybecsengő és ütköző vélemé­

nyek egyaránt elhangzottak. Egyetértés volt abban, hogy a viszonylag nagy vállalatsűrűség mögött a má­

sodfoglalkozású és látszatvállalkozások magas aránya húzódik meg. Az innovatív KKV-k számát egyesek

VEZETÉSTUDOMÁNY

XXXIII. ÉVF. 2002. 7-8 szám 2 3

biztatónak, mások alacsonynak ítélték; a növekedési törekvést az innovatív vállalatok többségénél egyfor­

mán alacsony fokúnak tapasztalják. A hazai vállalko­

zók és a gyors növekedést elérő KKV-k jellemzőiről, KKV-politikánkról, eszközeink hatásairól hiányoznak a mélyebb elemzések. Az IPOSZ képviselője szóvá tette, hogy a mikrovállalatok helyzetét kevés kutatás vizsgálja; gyakran az összes vállalatot átfogó kutatá­

sok is mellőzik ezt. Az a javaslat, hogy e hiányok pót­

lásával célszerű lesz kis- és középvállalataink helyze­

téről és ennek tükrében a hazai KKV-politikáról, meg­

újításáról külön vitát rendezni, erős támogatást kapott.

A felszólalásokból az a kép rajzolódott ki, hogy vállalkozás- és kisvállalat-kutatást ma örvendetesen sok kutatóhely végez hazánkban is, de e kedvező je­

lenségre árnyékot vet, hogy

• a szokásos KKV-témákkal szemben kifejezetten vállalkozás-(nem = vállalat!) kutatás jóval kisebb gyakorisággal folyik,

• a kutatóhelyek között kevés a kapcsolat,

• ritkán kerül sor a kutatási programok egyeztetésére, a kutatási eredmények nyitott szakmai vitájára, egybevetésére és összegezésére,

• a kutatási pályázatok és támogatások terén (is) hi­

ányzik az átláthatóság,

• a kutatások eredményei kevéssé válnak ismertté és kevéssé hasznosulnak,

• nemzetközi bekapcsolódásunk, konferenciákon való részvételünk, szereplésünk igen alacsony fo­

kú.

A vita során többen felvetették, hogy e hiányok, gyengeségek kiküszöbölését hasznosan segíthetné egy folyóirat, Hírlevél vagy honlap e kutatási területről, több nyitott szakmai konferencia, jobb fogadó készség a kutatások eredményei iránt, e kezdeményezések rea­

lizálására valamilyen szervezeti keret, például egy akadémiai munkabizottság felállítása. Több kutatóhely képviselője, vezetője közreműködésüket is felajánlotta e javaslatok megvalósításához.

A tanácskozás zárszavában megerősíthettem, hogy a műhelyvita a tanácskozás részvevői szerint jól szol­

gálta a kutatóhelyek közötti információcserét és bizo­

nyára több együttműködésre, ennek során olyan újabb témák vizsgálatára is inspirál, melyekről az áttekintés szerint a nemzetközi felmérések adatai már rendel­

kezésünkre állnak. A másik fő tanulság, és erről a kö­

vetkezőkben bővebben szólok, hogy a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján nálunk is vállalkozáserő­

sítő KKV-politikára, ennek hazai viszonyainknak meg­

felelő formálásához pedig több ezt megalapozó ku­

tatásra van szükség. Amikor a szokásos akadémiai tisztújítás során az újjáalakuló Ipar- és Vállalatgaz­

dasági Bizottság megvitatja majd a műhelyvita tanul­

ságait, hogy a társbizottságokkal és az MTA IX. osz­

tályával egyeztesse az elhangzott javaslatok kapcsán tehető lépéseket, ez egyike lesz a kiemelten kezelt fel­

adatoknak.

Vállalkozáserősítő (és/vagy) KKV-politika

Az EU, pontosabban az Európai Bizottság Vállalati Főigazgatóságának munkaprogramját röviden úgy jel­

lemeztem, hogy a versenyképességet, a vállalkozást és az innovációt állítja középpontba. Emögött ott van a sorozatos nemzetközi összehasonlításoknak az a következtetése, hogy az EU nem csökkenő lemaradá­

sa az Egyesült Államok mögött valószínűleg jelentős részben az ott nagyobb vállalkozási készséggel, több vállalatindítási kezdeményezéssel magyarázható.

Gyakran idézik felmérések alapján, hogy a sikertelen vállalkozást ott nem riasztó bukásnak, hanem inkább tapasztalatokkal való gazdagodásnak fogják fel.

A „Vállalkozáserősítő (és/vagy) KKV-politika” al­

cím arra a vitára utal, amelynek során találkozunk 1.

önálló vállalkozáserősítő politika igényével és megfo­

galmazásával, máskor e kifejezés 2. a KKV-politika egyik hangsúlyos irányát, vagy 3. annak igényét jelzi, hogy a KKV-politikát vállalkozáspolitika váltsa fel.

Ezt az alcímet tehát akár (és), akár (vagy) nélkül is írhatnánk. Eltérő végkövetkeztetésüket a kutatók rész­

ben újabb vizsgálódásaikkal, részben korábbi vállalko­

zás- és KKV-kutatások eredményeinek más interpre­

tációjával próbálják megalapozni. A váltás mellett so­

rakoztat fel érveket például Lundström - Stevenson (2001) „Vállalkozáspolitika a jövő számára” c. mun­

kája, tíz ország tapasztalatainak elemzése alapján..

Az ma már általánosan elfogadott, hogy minden vállalkozáserősítő (és/vagy) KKV-politika egyik pillé­

re a vállalatindítások ösztönzése, mindenekelőtt ked­

vező gazdasági és társadalmi környezet teremtésével.

A KKV-politikának azonban nemcsak az induló vál­

lalatokkal kell foglalkoznia, nem kevésbé fontos a már működő vállalatok hatékonyságának, életképességé­

nek, növekedésének elősegítése. Ehhez többek között azok a vállalatdemográfiai kutatások is nagy segítséget adnak, amelyek feltárják a KKV-k helyzetének, prob­

lémáinak, igényeinek különbözőségét életciklusuk el­

térő szakaszaiban és egyéb jellemzőik függvényében.

Véleményem szerint a vállalkozás- vagy vállalko­

zásélénkítő politika nem helyettesítheti, hanem kie­

gészíti a KKV-politikát. Kétségtelen, hogy a már mű­

ködő kis- és középvállalatok túlzott védettsége,

„óvása”, közvetlen segítése lassíthatja alkalmazkodá­

sukat, visszafoghatja készségüket kezdeményezésre, kockázatvállalásra. Az is bizonyos, hogy mozgást, pezsgést a „pozitív diszkrimináció” és mesterséges ke­

reslet helyett sokkal inkább a vállalkozási kínálat, a vállalkozásélénkítés teremthet (az erre való neveléstől a piacra lépés segítéséig). Ebben valójában egyetértés van, az EU és az egyes tagországok „Vállalkozás és KKV” programjai több éve már így épülnek fel. Az Egyesült Királyság 2002 májusában vitára bocsátott stratégiai dokumentumának (A comprehensive, 2002) bevezetése például így szól: a vállalatindítások alap- vetőek a gazdaság egészségéhez, mert ezek az inno­

vációk és új ötletek forrásai,

• gazdagodást és munkahelyet hoznak létre,

• fokozzák a versenyt, és

• bármely háttérrel mindenkinek lehetővé teszik ké­

pességeinek realizálását.

A vállalkozás- és a KKV-politika sarkos szembe­

állítását azonban erőltetett kísérletnek érzem. Sok eset­

ben persze ütközhetnek ezek céljai és eszközei, itt sem kerülhetők el a kompromisszumok. Ezek mérlegelését azután az is bonyolulttá teszi, hogy ennél már az ér­

tékek rangsora is fontos szerephez jut. Például az, hogy értékrendünkben milyen helyet foglal el a versenyké­

pesség és a foglalkoztatás, az egyén oldaláról nézve egyfelől a könyörtelen verseny és az ettől várt siker, másfelől a szolidaritás és a szociális kohézió igénye.

Kutatások (például Kolvereid, 1996) többek között azt is kimutatták, hogy az önfoglalkoztatott vagy al­

kalmazotti státus közötti választást nemcsak az be­

folyásolja, milyen előnyöket nyújt az előbbi. Hason­

lóan lényeges, hogy milyen légkört, biztonságot, mennyi szabadidőt és fizetett szabadságot kínál az al­

kalmazotti státus. Európában a többség a vállalkozói készség olyan fokozását valószínűleg kevéssé támo­

gatná, hogy ezt keményebb munkaviszonyok teremté­

sével érjük el. Az EU Vállalati Főigazgatóságának munkaprogramja ezért hangsúlyozza, hogy a gazda­

sági, szociális és környezetvédelmi célkitűzések ki­

egyensúlyozott megvalósításának előmozdítását tekinti küldetésének.

Ezek hazai viszonyaink között is élő, fontos kér­

dések. Az 1998 decemberében jóváhagyott és ma is érvényes „A kormány mikro-, kis- és középvállalko­

zásokat segítő stratégiája” figyelembe vette az akkori

EU-programokat, de nagyon is időszerű lenne megvizsgálni, mi hogyan valósult meg ebből és mely pontjain kíván frissítést, kiigazítást, bővítést. Az Európai Unió ugyanis többször határozottan kinyil­

vánította, hogy a jelölt országoktól is várja, elvárja a vállalkozáserősítő (és) KKV-programjaikba való be­

kapcsolódást, és - az Európai Kisvállalati Chartához való hivatalos csatlakozásunk után - ezt számon is fogja kérni. A felkészülés erre, az 1998 decemberében elfogadott stratégia megvalósításának értékelése, a kö­

vetkező négy évre szóló stratégia és program meg­

alapozása újabb helyzetfeltáró, elemző vállalkozás- és kisvállalat-kutatásokat igényel. Ehhez a bőséges nem­

zetközi példák, adatok, tapasztalatok kellő hátteret nyújtanak.

Hivatkozások

A comprehensive strategy for start-ups. A consultation do­

cument. May, 2002. Small Business Servicer. U.K.

Audretsch (2001): David B. Audretsch - A. Roy Thurik (2001): Linking Entrepreneurship to Growth. OECD, DSTI/Doc 2.

Audretsch(2002): David B. Audretsch ^- Martin A. Carree - Adrian J. Síel -A . Roy Thurik(2002): Impeded Industrial Restructuring: The Growth Penalty. Kyklos, Vol. 55.

Fasc.l.

Dunne (1987): Timothy Dunne - Mark J. Roberts - Larry Samuelson (1989): The Growth & Failure of US Manu­

facturing Plants. Quarterly Journal of Economics, No­

vember Vol CIV, Issue 4.

Caves, E. Richard(1998): Industrial Organization and New Findings on the Turnover and Mobility of Firms. Journal of Economic Literature, Vol. XXXVI. (December) Curran, James - Robert Blackburn (2001): Researching the

Small Enterprise. London: Sage

Entrepreneurship and Small Business Research in Europe.

An ECSB Survey. Avebury, 1997.

Flash Eurobarometer N 83. Entrepreneurship. September 2000.

From the Garage to the Boardroom: The Entrepreneurial Roots of America’s Largest Corporations. National Com- mision on Entrepreneurship, August, 2001.

Kis- és középvállalkozások, 2000: A kis- és középvállalko­

zások demográfiája nemzetközi összehasonlításban.

KSH

Kis- és középvállalkozások, 2002: A kis- és középvállalko­

zások a magyar gazdaságban. Helyzetkép és nemzetközi összehasonlítás. KSH

Kolvereid, Ears (1996): Prediction of employment status choice intentions. Entrepreneurship Theory and Practice, Fall, Vol. 21.Issue 1.

VEZETÉSTUDOMÁNY

XXXIII. ÉVF. 2002. 7-8 SZÁM 2 5

Lundström. Anders - Lois Stevenson (2001): Entrep­

reneurship Policy for the Future. SFSBR A modern közgazdaságtan ismerettára. KJK. 1993 Observatory of European SMEs 2002/ No. 2. SMEs in Europe, including a first glance at EU candidate countries

Reynolds (2001): Paul D. Reynolds - S. Michael Camp - William D. Bygrave - Erkko Autio, Michael Hay (2001):

Global Entrepreneurship Monitor. Executive Report Román, Zoltán (1999): A kis-és középvállalatok az EU-

csatlakozás tükrében. ISM

Román, Zoltán (2000): Az Európai Unió innovációpoliti­

kája. Európai Tükör. 3. sz.

Román, Zoltán (2002): A kutatás-fejlesztés teljesítményérté­

kelése. Közgazdasági Szemle. 4. szám

The European Observatory for SMEs. Sixth Report, 2000.

The Global Competitiveness Report 2001. World Economic Forum. Harvard University. Oxford

Thurik A. Roy - Sanders Wennekers (2001): Institutions, Entrepreneurship and Economic Performance. In: Anders Lundström and Lois Stevenson: Entrepreneurship Policy for the Future. SFSBR

Lábjegyzetek

1 A 2000-ben indított „Vállalkozás és Innováció. Nemzetközi folyóirat” (International Journal of Entrepreneurship and Innovation) szerkesztői beköszöntőjének ez a címe: Vállalkozás:

Elmélet tele lyukakkal.

2 A Társaság 1997-ben egy tanulmánykötetet is közreadott e ku­

tatási terület európai és itt az egyes országokban megfigyelhető helyzetéről (Entrepreneurship, 1997) .

3 2000 júniusában az OECD elfogadott egy ..Bolognád Chartát a KKV-politikáról”, az EU egy (hasonló) „Európai Kisvállalati Chartát”, melyhez nemrég. 2002 áprilisában ünnepélyesen a jelölt országok is csatlakoztak.

4 Továbbra is gond van azonban már a két alapadattal is: a megfi­

gyelési egység (vállalat-telep) és a nagyságkategóriát meghatá­

rozó létszám számbavétele nem mindenütt azonos.

5 E témakörben különösen nagy hatású tanulmányt készített a BEST munkacsoport, erről már egy korábbi tanulmányomban (Román, 1999) részletesen beszámoltam. A CC BEST projekt keretében most foglalkoznak ennek átültetésével a jelölt (CC- Candidate Countries) országokra.

6 „A törvény azt feltételezi, hogy a vállalatok száma állandó, az egyes vállalatok növekedései rátái egyenletes eloszlást követnek, és függetlenek mind a vállalat abszolút méretétől, mind a múltbeli növekedésétől.” A modern közgazdaságtan, 1993, 234. oldal.

E számunk szerzői:

KAUCSEK György tudományos tanácsadó, Foglalkoztatási Hivatal: SIMON Péter tudományos tanács­

adó, Foglalkoztatási Hivatal; Dr. ROMÁN Zoltán a közgazdaságtudom ányok doktora; Dr. LÁSZLÓ Gyula egytemi tanár, PTE; SZERB László egyetemi docens, PTE; ULBERT József egyetemi docens, PTE; BÉLYÁCZ Iván egyetemi tanár, PTE; BALLA Andrea PhD hallgató, egyetemi tanársegéd, PTE;

PINTÉR Éva PhD hallgató, egyetemi tanársegéd, PTE; RÓZSA Andrea PhD hallgató, egyetemi tanár­

segéd, PTE, DE; BUDAI Eleonóra PhD hallgató, egyetemi tanársegéd, PTE; CZINK Irm a egyetemi ad­

junktus, PTE; Prof. Dr. H artm ut H. KUNSTMANN Universität Bayreuth, Rechts- und W irtschaftswis­

senschaftliche Fakultät (Bayreuthi Egyetem Jogi és Közgazdaságtudományi Kara); OSMAN Péter, kandi­

dátus.