-tézkedéseket, viszont a török nyomás ellenére sikerült diplomáciai eszközökkel biztosítani a továbbfejlődéshez szükséges nyugodt körül
m é n y e k e t .
Ivan Zelko „ A Vas és Zala vármegyei török u r a l o m " címmel e tájegység közel száz eszten
dőn á t t a r t ó oszmán s a n y a r g a t t a t á s á t m u t a t j a be ; az oszmán hatalmi bázis megteremtését, a rendszeres adószedést, az ismétlődő rablótáma
d á s o k a t , falu-felperzseléseket, rabszolgaságba hurcolásokat, váltságdíj-behajtásokat. Hang
súlyozza, hogy mindezt Nagykanizsa t a r t ó s oszmán birtoklása t e t t e lehetővé.
Josef Breu t a n u l m á n y á n a k a témája „ A bur- genl andi horvátok letelepítése a török háborúk k ö v e t k e z t é b e n " . Bevezetőben felidézi az osz
m á n hadjáratok következtében fellépő jelentős népességmozgásokat, amelyek v a g y az Osz
m á n Birodalmon, illetve befolyási övezetén belüliek, v a g y más területekre irányulóak vol
t a k . U t ó b b i a k közül még Mohácsot megelőzően a gyenge Bosznián keresztül Stájerországba, K a r i n t h i á b a és Friaulba irányult a délszlávok távozása, e területekről csak szórványosan k e r ü l t e k t o v á b b a nyugat-magyarországi ha
t á r t e r ü l e t e k r e . A X V I . századi erős létszám
g y a r a p o d á s mögött az rejlik, hogy a Nyugat- Magyarországon birtokos B a t t h y á n y - és Er
dőd y-családnak Horvátországban és Szlavóniá
ban is voltak birtoktestei és az ezekről való at
telé pülést h a t á r o z o t t a n segítették. E z t követő
e n a z t a kérdést elemzi a szerző, hogy eleve határőröknek szánták-e a letelepített horváto
k a t . Álláspontja szerint egyáltalán nem ez volt a helyzet, nem határvédelmi, hanem gazdasági szempontok érvényesültek.
Rudolf Kropf „Az uradalom török há
borúk korabeli felépítése és fejlődése" című t a n u l m á n y a a X V . század végétől a X V I I I . század elejéig tekinti á t az egykori h a t á r menti
B a t t h y á n y - u r a d a l m a k példáján a területre jellemző tendenciákat. Ezek alapján leszögezi, hogy az eddigi szakirodalom túlhangsúlyozza a török háborúk jelentőségét a terület gazda
ságfejlődésében. Nézete szerint meghatározóak a X V I . és X V I I . századi mezőgazdasági kon
j u n k t ú r a hullámai voltak, a mezőgazdasági termékeknek a t a r t ó s a n hadszíntérré v á l t terü
leten való fokozott kereslete befolyásolta dön
tően az uradalmak gazdálkodását.
E h h e z a témához csatlakozik Zimányi Vera
„ A török háborúk és a parasztok helyzete"
című t a n u l m á n y a . Ugyancsak a B a t t h y á n y - uradalmak helyzetét elemezve kimutatja, hogy a majorságok számának csökkenése nem jelent feltétlenül lakosságcsökkenést, a pusz- tásodás pedig m á r a nagy török h a d j á r a t o k a t megelőzően indult meg, és m i n d k e t t ő m ö g ö t t gazdasági indíttatású területi átrendeződés húzódott meg. Ezeknek a török háborúkkal való korábbi közvetlen összefüggésbe hozását tévesnek tartja.
Gerhard Seebach t a n u l m á n y a „ A török há
borúknak a kelet-ausztriai művészetekre gya
korolt h a t á s a " címmel a keleti h a t á s n a k a X V I — X V I I . században való ausztriai jelent
kezését vizsgálja a legkeletebbre fekvő örökös t a r t o m á n y o k példáján.
Már a 11 t a n u l m á n y t a r t a l m á n a k rövid fel
villantásából is nyilvánvaló, hogy hadtörténel- mileg rendkívül fontos területre hívjuk fel a figyelmet. A számos új megközelítés és követ
keztetés mellett külön növeli ezek megismeré
sének jelentőségét, hogy minden t a n u l m á n y t követően jegyzőkönyvszerűen következnek a v i t á k b a n elhangzott nézetek, támogató és ellenvélemények, valamint az ezekre a d o t t szerzői válaszok.
Zachar József
R U D O L F K R O P F (SZERK.)
TÜRKENKRIEGE UND KLEINLANDSCHAFT II.
Sozialer und kultureller Wandel einer Region zur Zeit der Türkenkriege
Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 73. k.
(Eisenstadt, 1986. 386 o.)
Az 1984. szeptember 26—30. között meg
rendezett Szalónalci Beszélgetéseié (Schlaininger Gespräche) nevet viselő szokásos évi osztrák—
magyar—délszláv történésztanácskozáson a résztvevők folytatták az egy esztendővel ko
rábban megkezdett eszmecserét a török há
borúknak az egykori Nyugat-Magyarország nyugati sávjára, a mai ausztriai Burgenlandra (Várvidékre) gyakorolt hatásáról. A Burgen- ländisches Landesmuseum dicséretes módon az e tanácskozáson elhangzottakat is sietett k ö t e t t é formálva kiadni. Az egyes közlemé-
— 791 —
nyék hadtörténelmi vonatkozásaik m i a t t is feltétlenül figyelemre méltóak.
Hunyadi István demográfiai elemzést nyújt
„Nyugat-Magyarország fejlődése a X V I . szá
zadban, kitekintéssel a X V I I . századra" című t a n u l m á n y á b a n Sopron, Győr, Mosón és Vas vármegyei források alapján. Következtetés
k é n t a szerző megállapítja, hogy ezek a vár
megyék viszonylag kevesebbet szenvedtek a török háborúktól, és nem teljesen szakadtak el a nyugat-európai befolyástól. A fejlődés fő jellemzőjének azt t a r t j a , hogy, mintegy gyar
m a t i területként, nyersanyagszállítóvá v á l t ez a térség, miközben e g y ú t t a l az ipari áruk fel
vevője lett. A továbbiakban eljut ahhoz a megállapításhoz, hogy a szőlőművelés és az állattenyésztés súlya m i a t t az életforma mégis viszonylag szabadabb volt. További következ
tetése szerint a városfejlődés viszont korláto
z o t t m a r a d t , és a polgárság nem erősödhetett meg. Befejezésül a szerző azt vizsgálja, hogy a lélekszám a kezdeti háborús következményű csökkenés u t á n a természetes regenerálódás és a bevándorlás következtében miként n ő t t .
„ B a t t h y á n y Ferenc és E r h a r d von Polhaim határviszálya" címmel Milan Kruhek az 1524- ben Németújvár urává t e t t magyar arisztok
r a t á n a k a birtoktest n y u g a t i határvonala kér
désében a szomszédos stájer földesúrral való összeütközését dolgozza fel. Elemzésében a szerző kimutatja, B a t t h y á n y helyzetét erősí
t e t t e , hogy I . Ferdinánd megerősítette német
újvári birtokában, sőt Rohonc és Szalónak u r á v á is m e g t e t t e . A viszály tényleges t á r g y a egy máig ismeretlen, horvátok lakta falu bir
toklása volt „ a német hegyekben", ennek disz- lokását is megkísérli Milan Kruhek.
Varga J. János „A földesúri magánhadsereg társadalmi átrétegződése a X V I . — X V I I . szá
z a d b a n " című t a n u l m á n y a a nyugat-dunántúli családok példáján m u t a t j a be a szervitor
jelenséget: a kisnemesi törekvést, hogy egyes arisztokraták familiárisává válhassanak és az ő képükben rendelkezhessenek a katonáskodni törekvő más nemesek, t o v á b b á nemtelenek fegyveres erejével, akik hozzájuk hasonlóan ugyancsak a katonáskodásban keresték a tár
sadalmi felemelkedés lehetőségét.
H a d t ö r t é n e t i szempontból is fontos, de ed
dig kevéssé figyelembe v e t t kérdéssel foglal
kozik Szigetváry Ferenc „Kastély-gyógyszer
t á r a k Nyugat-Magyarországon a török hábo
r ú k idején" című közleménye. Bemutatja a monyorókeréki, németújvári és sárvári gyógy
szertárat, és ezekkel állítja szembe a Vas vár
megyei Batthyány-uradalmakon a gyógyszer
ellátást lehetővé tevő törekvéseket az általa feltárt gyógyszertári leltárak alapján. További elemzésével eljut ahhoz a fontos következte
téshez, hogy az uradalmi gyógyszertárak nem csupán a kastélylakó arisztokrácia házipatiká
jaként működtek, hanem jelentős szerepet ját
szottak a területen állomásozó katonák gyó
gyászati ellátásában is.
Zimányi Vera „Az alsóparaszti réteg" című t a n u l m á n y á b a n a rohonc—szalónaki B a t t h y á - ny-uradalom jobbágyságában a X V I . — X V I I . században bekövetkezett társadalmi mobilitást elemzi.
„A horvátországi és délnyugat-magyarorszá
gi vlachok a X V I . ós X V I I . században" cím
mel Fedor Moačanin először azt tisztázza, hogy vlachok (oláhok) a l a t t „a Balkán romani- zált őshonos népességeit" érti, „amelyek a szláv honfoglalás u t á n visszahúzódtak a hegyekbe és o t t többé-kevésbé szabad állattenyésztő- és pásztoréletet f o l y t a t t a k " . E z t követően ismer
t e t i középkori területi elhelyezkedésüket, majd elemzi a tárgyalt területen való privilegizált helyzetüket. Befejezésül azzal a kérdéssel foglalkozik, miként vált a X V I . század végén Szlavóniában a vlach a határőr szinonimájává.
Rudolf Kropf tanulmánya „Uradalom és lakosság a török kor végén a szalónaki ura
dalom példáján" címmel helyi források alap
ján gazdasági-társadalmi elemzést nyújt a Batthyány-birtokon élőkre vonatkozóan.
„Művelődés és iskolaügy a három részre szakított Magyarországon" című dolgozatában Borús József az újabb magyar szakirodalom alapján áttekintést nyújt a délnyugat-magyar
országi területtel ; kapcsolatosan a XVI—•
X V I I . század vonatkozásában.
E h h e z csatlakozik Tóth István György köz
leménye „Társadalmi rétegek — művelődési rétegek. írástudatlanság és könyvkultúra a délnyugat-magyarországi térségben a X V I — X V I I . században" címmel, önálló forrásfel
t á r á s alapján bizonyítja, hogy a kétféle réteg egybeesett, míg a lakosság nagy része nem ismerte a betűvetést, egy kis hányada könyv
olvasó volt, ám a műveltség nem csupán szü
letéstől, hanem érdeklődéstől, tehetségtől és szorgalomtól is meghatározott volt.
Ingeborg Schemper-Sparholz „Udvari díszítő
művészet a nyugat-magyarországi térségben a X V I I . században" című dolgozata az egyes arisztokraták anyagi műveltségét elemzi.
E z t követi „ A nyugat-magyarországi városi műveltség a X V I — X V I I . században" cím
mel Bariska István közleménye, amelyben Kőszeg és Sopron példáját vizsgálva j u t el kö
vetkeztetéseihez.
H a az eddigi művelődéstörténeti írásokból nagy sajnálatunkra hiányzott a hadtörténelmi aspektus, annál nagyobb örömmel hívjuk fel a figyelmet Wolfgang Meyer közleményére.
„A török háborúk és térképek" címmel irá
nyítja az érdeklődést a térképre, mint infor
mációhordozóra. Bemutatja, hogy kortárs tér
képeken miként jelentek meg a hadszíntér ese
ményei. Ehhez a Burgenländisches Landes
museum térképgyűjteményében levő ritkasá-
— 792 —
gokat használja szemléltetésként, így e g y ú t t a l ösztönzi az olvasót tanulmányozásukra is.
Ennek megkönnyítésére számos fontos infor
mációt közöl közleménye végén.
Befejezésül Franz Otto Eoťh „ A X V I I . szá
zadi történelmi Stájerország" címmel a k u t a tási kérdésekre, megközelítési módokra hívja fel a figyelmet, miközben a kis térségek kuta
tás-módszertanába vezeti be az olvasót.
Xïgy véljük, a 12 közlemény feltétlenül mél-
— Már megint egy k ö n y v negyvennyolcról
— fanyaloghat az olvasó. — Mit lehet még k u t a t n i ezen a k é t éven ?
É s mi újat lehet még róla leírni ?
E korszak k u t a t ó i , kimondva v a g y kimon- datlanul, bizonyára többször szembekerültek m á r e kérdéssel az olvasók egy részétől. E mo
nográfia l á t t á n (nem olvastán) az olvasók ezen része ismét fel fogja tenni e kérdést. H o l o t t ez a m ű is azt bizonyítja, hogy 1848—1849 k u t a tásában még mindig rengeteg a megoldatlan kérdés, az ismeretlen, félig, vagy rosszul ismert terület (a „fehér folt" kifejezést hagyjuk meg az újabb korok k u t a t ó i n a k ) .
P . Kiss Erzsébet, az Országos Levéltár mun"
k a t á r s a ugyanis e kötetben nem kevesebbre vállalkozott, m i n t az 1848—1849-es magyar államszervezet csúcsszerveinek bemutatására, a minisztériumok működésének leírására.
Ezen belül a k ö t e t szinte részletekig menően pontos és aprólékos képet rajzol az egyes mi
nisztériumok ügyviteléről, feladataik köréről, a hatásköri átfedések okozta problémákról és az ezek kiküszöbölésére t e t t kísérletekről. Az egyes minisztériumok és az egész kormányzati rendszer esetében felvázolja azok X V I I I — X I X . századi előzményeit, az örökség okozta funkcionális zavarokat is beleértve. A k ö t e t közel egynegyede pedig az 1848—1849-es ma
g y a r minisztériumok legfontosabb hivatalno
kainak névsorát, életrajzi a d a t a i t és 1848—
1849-es működésük és hivatali előrehaladásuk legfontosabb tudnivalóit tartalmazza, betű
rendes sorrendben. A t ö b b m i n t 300 tételből álló bibliográfia és forrásismertetés pedig 1848—1849 hivataltörténetének eleddig leg
teljesebb könyvészeti és levéltári „katalógu
s á t " foglalja magában.
t ó a magyar hadtörténészek figyelmére. Szá
mos új megközelítéssel, sok új gondolattá];
találkozhatunk, és ezek bizonyára ösztönzően h a t h a t n a k , továbbgondolkodásra ösztönöz
hetnek, esetleg új kutatásokra i n d í t t a t h a t n a k . Mindezt elősegíti még az is, hogy e z ú t t a l is csatlakozik valamennyi publikációhoz az ere
detileg elhangzott variáns teljes vitaanyaga.
Z.J.
A hivatal- és k o r m á n y z a t t ö r t é n e t valószínű
leg egyike a legszélesebb k ö r ű történeti tájé
kozottságot igénylő ágaknak. A szerzőnek tisztában kell lennie a politikai t ö r t é n e t fő vonalaival, értenie kell a közjoghoz, pénz
ügyi és közigazgatási kérdésekhez, hadtörténe
lemhez, kulturális és egyházi kérdésekhez.
Természetes t e h á t , hogy a szerző nem mélyed
h e t e t t el minden egyes kérdéskörben a részle
tek teljes feltárásáig, de a kötet így is igen egyenletes színvonalat képvisel, nagyobb el
vetésekre r i t k á n találni, bizonyos fejezetek ki
dolgozása pedig a legjobb történetírói kvalitá
sokról árulkodik. E szempontból különösen a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium működéséről szóló fejezeteket kell kiemelnünk.
Az első fejezet a felelős kormányról szóló 1848-as t ö r v é n y előzményeit, létrejöttét és tar
t a l m á t elemzi. Ezen belül az első alfejezet az 1848 előtti kormányzati rendszer szerkezetét és működését ismerteti. A második, eszme
t ö r t é n e t i jellegű alfejezet a felelős kormányzás törvénybe iktatásának előzményeiről szól, be
m u t a t v a azt a szívós és némi jogi csűrés-csa
varástól sem mentes küzdelmet, amelyet a ma
gyar reformellenzék tagjai azért folytattak, hogy Magyarország polgári átalakulása törvé
nyes úton, a jogfolytonosság fenntartásával menjen végbe. Ismerteti a reformellenzék leg
fontosabb célkitűzéseit, s röviden ugyan, de kitér a centralisták és a K o s s u t h vezette szárny közötti nézetkülönbségekre is. A harmadik, eseménytörténeti jellegű alfejezet a felelős k o r m á n y törvénybe i k t a t á s á t ismerteti, Kos
s u t h 1848. március 3-i felirati beszédétől az 1848:111. törvénycikk elfogadásáig. A szerző u t a l arra is, hogy i t t nem csak a m a g y a r re
formellenzék és a bécsi u d v a r közötti nézetel- F . K I S S E R Z S É B E T
AZ 1848—1849-ES MAGYAR MINISZTÉRIUMOK
A Magyar Országos Levéltár kiadványai, III.
Hatóság és hivataltörténet, 7.
(Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 650 o.)
— 793 —
