R U D O L F K R O P F — W O L F G A N G M E Y E R (SZERK.)
TÜRKENKRIEGE UND KLEINLANDSCHAFT I.
Das südliche Burgenland zur Zeit der Bedrohung durch die Türken im 16. und 17. Jahrhundert
Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 68. k.
(Eisenstadt, 1983. 268 o.)
Az ausztriai Burgenländisches Landesmuseum (Várvidéki T a r t o m á n y i Múzeum) kiadásában jelentek meg a Szalónaki Beszélgetések (Schlai- ninger Gespräche) elnevezésű évenkénti oszt
rák—magyar—délszláv történészrendezvényen 1983. szeptember 22—25. k ö z ö t t elhangzott tudományos előadások. Ezek Bécs ostromának és európai összefogással való felmentésének 300. évében természetszerűleg fordultak a tö
rök háborúk korához. A helyszín által meg
h a t á r o z o t t a n az egyes előadásokban a kisvidéki aspektusok kerültek előtérbe, főleg a helytörté
neti vonatkozások. A kötetben közölt tanul
mányok azonban korántsem csupán helytörté
nészek figyelmére méltóak.
A történelmi h á t t e r e t Szakoly Ferenc „Nyu
gat-Magyarország a török háborúk k o r á b a n "
című t a n u l m á n y a vázolja fel. R á m u t a t , hogy a mohácsi csatavesztés, a középkori Magyar Királyság bukása u t á n az egymással szemben álló Oszmán és H a b s b u r g Birodalom, amelyek egyike sem volt képes egész Magyarországot birtokba venni és a másik felett döntő győzel
met aratni, ütközőzónának t e k i n t e t t e a fegy
verrel birtokba v e t t m a g y a r területeket és ezeket igyekezett a másik k á r á r a mindegyre növelni, hogy saját birodalmának törzsterüle
teit o t t tudja megvédeni. E z u t á n részletesen ismerteti az egyes védvonalaknak a dunántúli területeken való kialakulását. Majd bemutatja, hogy az osztrák határterületek megvédése ér
dekében a császári-királyi hadvezetés akár más magyar területek feláldozására is hajlandó volt. A továbbiakban ismerteti az u d v a r által zsoldon t a r t o t t és magánföldesúri nyugat- magyarországi hadak erejét, területi megoszlá
sát és a magyaroknak e hadakbeli súlyát, sze
repét. Befejezésül a török—magyar kondomi- nium sajátosságait ismerteti, és ehhez viszo
n y í t v a elemzi a Habsburg-fennhatóságú ma
gyar területek rendjeinek helyzetét és a Habs
burg-hatalomhoz fűződő viszonyát.
Borús József „A X V I . és X V I I . századi fegyverzetfejlődés fő tendenciái" címmel fog
lal össze egy mindeddig h á t t é r b e szorult kér
déskört. Bevezetőként hangsúlyozza, hogy e két századot tekintve nincs szó önálló, még kevéssé lezárt szakaszról, az akkor bekövetke
zett fejlődés azonban figyelemre és vizsgálatra
méltó. E z u t á n sorra veszi a lovas és gyalogos fegyvernem t o v á b b élő és t o v á b b fejlődő fegy
vereit. Vizsgálódásában jelentős helyet foglal el a kézi lőfegyver technikai fejlesztésének a bemutatása. Befejezésül kitekint a tüzérségi eszközök fejlődésére is.
Wolfgang Meyer t a n u l m á n y a „A törökvész korának burgenlandi vódművei" címmel az erődépítési tevékenységet vizsgálja az egykori nyugat-magyarországi vármegyék nyugati sávjában. R á m u t a t , hogy tizenkét itteni vár
ból csak négynél, Fraknónál, Kaboldnál, Bo
rostyánkőnél és Németújvárnál került sor megerősítési munkálatokra, mégpedig vala
mennyinél itáliai építőmesterek alkalmazásá
val. E z t követően részletes képet ad a kastóly- és templomerődítési, valamint védműépítési tevékenységről a tárgyalt korszakban.
„Az 1532-es török háború határvédelmi kér
dései" címen tárgyalja Bariska István a nyu
gat-magyarországi, osztrák örökös tartomá- nyokbeli és horvátországi-szlavóniai erők ösz- szefogásának kísérletét. Tanulmányában rész
letezi a Habsburgok családi birtokain, vala
mint a térség arisztokratáinak birtokain fegy
verben t a r t o t t hadak összetételét. Elemzése középpontjában Kőszeg védelme áll, ennek példáján m u t a t j a be az erőösszefogás lehető
ségeit és korlátait.
Franz Otto Roth „A stájerek álláspontja és magatartásmódja a X V I . századi török fenye
getettség k o r á b a n " című tanulmányában, pél
dák gazdag t á r h á z á t felvonultatva, bebizo
nyítja, hogy a kálvinista vallású magyar mág
nások, akik a határvidéken erős magánhad
seregeket t a r t o t t a k fenn a török ellen, m á r puszta jelenlétükkel potenciális veszélyt jelen
t e t t e k a stájer rendek számára, ezért nem nyúj
t o t t a k nekik segítséget az oszmánellenes harc
hoz, hanem megmaradtak a gyanakvó éber figyelmezés önös álláspontján.
Franc Šebjanič „A Vas vármegyei B a t t y á n y - uradalmak ós a X V I . század végétől a X V I I . század közepéig t a r t ó török betörések" címmel a gyakran változó helyzetben m u t a t k o z o t t gazdaságfejlődési kérdéseket vizsgálja. Be
m u t a t j a , hogy a jól működő gazdasági mecha
nizmus lehetővé t e t t e a megfelelő védelmi in-
— 790 —
-tézkedéseket, viszont a török nyomás ellenére sikerült diplomáciai eszközökkel biztosítani a továbbfejlődéshez szükséges nyugodt körül
m é n y e k e t .
Ivan Zelko „ A Vas és Zala vármegyei török u r a l o m " címmel e tájegység közel száz eszten
dőn á t t a r t ó oszmán s a n y a r g a t t a t á s á t m u t a t j a be ; az oszmán hatalmi bázis megteremtését, a rendszeres adószedést, az ismétlődő rablótáma
d á s o k a t , falu-felperzseléseket, rabszolgaságba hurcolásokat, váltságdíj-behajtásokat. Hang
súlyozza, hogy mindezt Nagykanizsa t a r t ó s oszmán birtoklása t e t t e lehetővé.
Josef Breu t a n u l m á n y á n a k a témája „ A bur- genl andi horvátok letelepítése a török háborúk k ö v e t k e z t é b e n " . Bevezetőben felidézi az osz
m á n hadjáratok következtében fellépő jelentős népességmozgásokat, amelyek v a g y az Osz
m á n Birodalmon, illetve befolyási övezetén belüliek, v a g y más területekre irányulóak vol
t a k . U t ó b b i a k közül még Mohácsot megelőzően a gyenge Bosznián keresztül Stájerországba, K a r i n t h i á b a és Friaulba irányult a délszlávok távozása, e területekről csak szórványosan k e r ü l t e k t o v á b b a nyugat-magyarországi ha
t á r t e r ü l e t e k r e . A X V I . századi erős létszám
g y a r a p o d á s mögött az rejlik, hogy a Nyugat- Magyarországon birtokos B a t t h y á n y - és Er
dőd y-családnak Horvátországban és Szlavóniá
ban is voltak birtoktestei és az ezekről való at
telé pülést h a t á r o z o t t a n segítették. E z t követő
e n a z t a kérdést elemzi a szerző, hogy eleve határőröknek szánták-e a letelepített horváto
k a t . Álláspontja szerint egyáltalán nem ez volt a helyzet, nem határvédelmi, hanem gazdasági szempontok érvényesültek.
Rudolf Kropf „Az uradalom török há
borúk korabeli felépítése és fejlődése" című t a n u l m á n y a a X V . század végétől a X V I I I . század elejéig tekinti á t az egykori h a t á r menti
B a t t h y á n y - u r a d a l m a k példáján a területre jellemző tendenciákat. Ezek alapján leszögezi, hogy az eddigi szakirodalom túlhangsúlyozza a török háborúk jelentőségét a terület gazda
ságfejlődésében. Nézete szerint meghatározóak a X V I . és X V I I . századi mezőgazdasági kon
j u n k t ú r a hullámai voltak, a mezőgazdasági termékeknek a t a r t ó s a n hadszíntérré v á l t terü
leten való fokozott kereslete befolyásolta dön
tően az uradalmak gazdálkodását.
E h h e z a témához csatlakozik Zimányi Vera
„ A török háborúk és a parasztok helyzete"
című t a n u l m á n y a . Ugyancsak a B a t t h y á n y - uradalmak helyzetét elemezve kimutatja, hogy a majorságok számának csökkenése nem jelent feltétlenül lakosságcsökkenést, a pusz- tásodás pedig m á r a nagy török h a d j á r a t o k a t megelőzően indult meg, és m i n d k e t t ő m ö g ö t t gazdasági indíttatású területi átrendeződés húzódott meg. Ezeknek a török háborúkkal való korábbi közvetlen összefüggésbe hozását tévesnek tartja.
Gerhard Seebach t a n u l m á n y a „ A török há
borúknak a kelet-ausztriai művészetekre gya
korolt h a t á s a " címmel a keleti h a t á s n a k a X V I — X V I I . században való ausztriai jelent
kezését vizsgálja a legkeletebbre fekvő örökös t a r t o m á n y o k példáján.
Már a 11 t a n u l m á n y t a r t a l m á n a k rövid fel
villantásából is nyilvánvaló, hogy hadtörténel- mileg rendkívül fontos területre hívjuk fel a figyelmet. A számos új megközelítés és követ
keztetés mellett külön növeli ezek megismeré
sének jelentőségét, hogy minden t a n u l m á n y t követően jegyzőkönyvszerűen következnek a v i t á k b a n elhangzott nézetek, támogató és ellenvélemények, valamint az ezekre a d o t t szerzői válaszok.
Zachar József
R U D O L F K R O P F (SZERK.)
TÜRKENKRIEGE UND KLEINLANDSCHAFT II.
Sozialer und kultureller Wandel einer Region zur Zeit der Türkenkriege
Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, 73. k.
(Eisenstadt, 1986. 386 o.)
Az 1984. szeptember 26—30. között meg
rendezett Szalónalci Beszélgetéseié (Schlaininger Gespräche) nevet viselő szokásos évi osztrák—
magyar—délszláv történésztanácskozáson a résztvevők folytatták az egy esztendővel ko
rábban megkezdett eszmecserét a török há
borúknak az egykori Nyugat-Magyarország nyugati sávjára, a mai ausztriai Burgenlandra (Várvidékre) gyakorolt hatásáról. A Burgen- ländisches Landesmuseum dicséretes módon az e tanácskozáson elhangzottakat is sietett k ö t e t t é formálva kiadni. Az egyes közlemé-
— 791 —
