KOVÁCS LÁSZLÓ

KÖZLEMÉNYEK

KOVÁCS LÁSZLÓ

A MAGYAR HONFOGLALÄSKORI FEGYVERTÖRTÉNETI KUTATÁSOK ÁLLÁSÁRÓL

Az 1834-ben feltárt benepusztai sír leleteinek közlésével kezdődött meg Magyarországon a magyar honfoglaláskor emlékeinek kutatása.

A csontváz mellékletei között fegyverek is voltak — kard, 4 nyílcsúcs, kengyelpár és zabla —, s a hasonló jellegű sírok számának gyarapodá­

sával az addig csak írásos forrásokból ismert fegyverzet egyre több t á r ­ gya került elő.

Rómer Flóris 1875-ben m á r az Oroszországban látott rokon darabok­

ra hívta fel a figyelmet,

Nagy Géza pedig, 1890-ben, a honfoglaláskori régészet általános fellendülésétől elmaradt fegyvertörténeti kutatáso­

kat hiányolta, s pótolta is tanulmányaival.

A fegyverzet alkotóelemei­

nek történetét a régészeti anyag ismeretében elsősorban az írásos és az ábrázoló források, a hadtörténeti kutatások eredményei, valamint a nyelvtörténet adatai segítségével dolgozta fel; a tárgyi anyag első, részletes összefoglalását Hampel József végezte el.

A tárgyak korának meghatározásán kívül típus szerinti felosztásukkal és eredetük k é r d é ­ seivel is foglalkozott, s különösen a szablyákkal és baltákkal kapcso­

latban használt fel oroszországi párhuzamokat.

Az összehasonlító anyag mennyisége J a n k ó János,

majd döntő m é r ­ tékben Posta Béla munkásságával szaporodott meg. Posta Béla Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazásának résztvevőjeként gyűjtötte össze azokat a leleteket, amelyek — csaknem 50 évig — fegyvertörténeti k u -

1 JanJcovich Miklós: Egy m a g y a r h ő s n e k . . . új d o n n á n felfedezett t e t e m e i r ő l és ö l t ö z e t é n e k é k e s s é g e i r ő l . A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a É v k ö n y v e ( t o v á b b i a k b a n : MTAÉ) 2., (1832—

1834) 281—296. O.

2 Rómer Flóris: J e l e n t é s az é s z a k i t a r t o m á n y o k b a n t e t t t u d o m á n y o s k i r á n d u l á s r ó l . A r ­ cheológiai É r t e s í t ő (a t o v á b b i a k b a n AÉ) 7., (1875) 15—16., 41—42. o.

3 Nagy Géza: A m a g y a r k ö z é p k o r i f e g y v e r z e t r ő l . AÉ. 10., (1890) 289—301., 403—416. o. ; AÉ 11., (1891) 115—124. o. ; u ő : A k o z á r k a r d . AÉ 12., (1892) 94—95. o.; u ő : A r é g i k u n o k t e m e t ­ k e z é s e . AÉ 134 (1893) 105—117. o . ; u ő : A h u n n - a v a r és m a g y a r p o g á n y k o r i s í r l e l e t e k j e l l e m ­ zése. AÉ 13., (1893) 313—323. o. ; u ő : H a d t ö r t é n e l m i e m l é k e k az e z r e d é v e s k i á l l í t á s o n . AÉ 16.,

(1896) 344—365. o . ; u ő : K a r o l i n g k o r t k a r d . A É 26., (1906) 129—135. o. ; u ő : A d a t o k a K a r o l i n g ­ i d ő s z a k e m l é k e i h e z . AÉ 33., (1913) 250—254. o. ; Nagy Géza—Nemes Mihály: A m a g y a r v i s e l e ­ tek t ö r t é n e t e . B u d a p e s t , 1900.

i Hampel József: A h o n f o g l a l á s i k o r h a z a i e m l é k e i . B u d a p e s t , 1900.

5 Jankó János: A XI. orosz a r c h a e o l ó g i a i k o n g r e s s z u s K i e v b e n . , III. AÉ 20., (1900) 241—

252. o.

tatásaink oroszföldi törzsanyagát képezték,

, s így Hampel József má­

sodik összefoglalásának is külföldi kapcsolatait adták.

Míg ez az úttörő nemzedék lehetőségeihez m é r t e n a fegyverzet min­

den elemével foglalkozott, a későbbiekben a kutatók érdeklődése le­

szűkült n é h á n y fegyverfajta beható tanulmányozására.

Az ásatások számának növekedésével a többiekre vonatkozó ada­

taink ugyan szintén megsokszorozódtak, róluk összefoglaló tanulmány azonban nem jelent meg. Leginkább a szablya,

a kétélű kard,

az íj nyíl, íjtegez és nyíltegez,

valamint a nyereg és a lószerszám

volt a vizsgálatok tárgya. Az ekkor keletkezett elmaradást még napjainkban sem sikerült pótolni: új, monografikus feldolgozás csak a kétélű kard­

ról,

a lándzsáról

és az íjtegezről

készült.

A honfoglalás- és kora Árpád-kori (X—XI. század) magyar fegyverzet rendkívül gazdag tárgyi anyaga meglepően szűk t é r - és időhatárok kö­

zül kerül elő. Mivel a Szovjetunió területéről a krylosi temetőn kívül

egyetlen egy olyan leletet sem ismerünk,

amelyet a két ország kuta­

tói egyöntetűen ősmagyárnak tartanának, a jellegzetes honfoglaló ma-i gyár anyag a Kárpát-medencére, s csak a 896 utáni időre korlátozódik.

A felső időhatár is szűkebb az említettnél, mert csak a temetők egy r é ­ sze, de nem a fegyvermelléklet-adás szokása, éri meg a XII. századot.

A XI. századi temetkezések zöméből m á r hiányzik a fegyver; pogány módra, fegyvermelléklettel, a XI. század közepéig talán a besenyők, majd pedig a XIII. században betelepült kunok temetkeztek.

A térbeli korlátokat tovább szűkíti az a tény, hogy honfoglaláskori települést még nem t á r t u n k fel, s a XI—XIII. századi (Árpád-kori) falvainkban is

6 Posta Béla: Régészeti t a n u l m á n y o k a z Oroszföldön. Zichy J e n ő g r ó í h a r m a d i k ázsiai u t a ­ zása. Budapest—Leipzig, 1905. III. k. 11—317. o.

7 Hampel József: U j a b b t a n u l m á n y o k a h o n f o g l a l á s i k o r e m l é k e i r ő l . B u d a p e s t , 1907. 9—

54., 237—262. O.

8 K i e m e l v e a l e g f o n t o s a b b a k a t : Tóth Zoltán: „ A t t i l a ' s S c h w e r t . " S t u d i e ü b e r die H e r ­ k u n f t des s o g e n a n n t e n S ä b e l s K a r l s des G r o s s e n in Wien. B u d a p e s t , 1930. ; A. Zaharov—W.

Arendt: S t u d i a L e v e d i c a . A r c h a e o l o g i a H u n g a r i c a (a t o v á b b i a k b a n : AH) 16., (1934); Fettich Nándor: A honfoglaló m a g y a r s á g f é m m ű v e s s é g e , I—II. A H 21., (1937); U ő : Die a l t u n g a r i s c h e K u n s t . B e r l i n , 1941.; Kiss Lajos: A g e s z t e r é d i h o n f o g l a l á s k o r i sírlelet. A H 24., (1938).

9 Peter Paulsen: M a g y a r o r s z á g i v i k i n g leletek. AH 12., (1933) ; Fettich Nándor: A p r á g a i Szent I s t v á n k a r d r é g é s z e t i m e g v i l á g í t á s b a n . Szent I s t v á n E m l é k k ö n y v . III. k. B u d a p e s t , 1938. 475—516. o.; és László Gyula i s m e r t e t é s e : F o l i a A r c h a e o l o g i c a (a t o v á b b i a k b a n : FA) 1—2., (1939) 231—235. O.

10 Zichy István: A h o n f o g l a l á s k o r i tegez és k e l e t i k a p c s o l a t a i . T ú r á n , 2., (1917) 152—163.

o. ; Cs. Sebestyén Károly: „ A sagittis H u n g a r o r u m " . . . A m a g y a r o k íja és n y i l a . Dolgozatok.

8., (1932) 167—226. o. ; László Gyulai A d a t o k a k u n o k t e g e z é r ő l . N é p r a j z i Értesítő. 32., (1940) 51—59. O.

11 László Gyula: A k o r o n c ó i sírlelet és a honfoglaló m a g y a r o k n y e r g e . AH 27. (1943).

12 Bakay Kornél: R é g é s z e t i t a n u l m á n y o k a m a g y a r á l l a m a l a p í t á s k é r d é s e i h e z . D u n á n t ú l i D o l g o z a t o k , 1., (1965).

13 Kovács László: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k l á n d z s á i és l á n d z s á s t e m e t k e z é s ü k . Alba Regia 11., (1970) 81—108. o.

14 László Gyula: A k e n é z l ő i h o n f o g l a l á s k o r i íjtegez. F A 7., (1955) 111—122. o.

15 Fettich: AH 21., (1937) 297—303. 0.

16 Vö. Fodor István: V á z l a t o k a f i n n u g o r ő s t ö r t é n e t r é g é s z e t é b ő l . Régészeti F ü z e t e k . II.

15., (1973) 4. O.

17 Az e r d ő t e l k i n o m á d sír (szablya, fokos, k e n g y e l p á r , zabla) t a l á n a XI. század I. felé­

ből v a l ó volt. Nagy Árpád: E g e r k ö r n y é k i és t i s z a v i d é k i b e s e n y ő t e l e p ü l é s e k a X—XI. s z á ­ z a d b a n . Az E g r i M ú z e u m É v k ö n y v e (a t o v á b b i a k b a n : EMÉ) 7., (1969) 135—137. o. A k u n o k r é g é s z e t é n e k ö s s z e f o g l a l á s á t Pálóczi Horváth András végezte e l : A m a g y a r o r s z á g i k u n o k régészeti k u t a t á s á n a k h e l y z e t e . F A 24., (1973) 241—250. o.

nagyon csekély számú a f egy ver leletanyag,

így végeredményben csak a X—XI. század első feléből való sírleletekre támaszkodhatunk.

A sírleletek értelmezését nehezíti az a temetkezési szokás, hogy a magyarok a társadalmi-katonai rangot n e m a fegyvermellékletek szá­

mának növelésével jelezték; ezért nem találunk a sírokban annyi fegy­

verfajtát, mint például az A. N. Kirpicsnyikov által feldolgozott óorosz sírok egy részében,

vagy a Sz. A. Pletnyeva által ismertetett X — XIII. századi nomád temetkezésekben.

A védőfegyverzet teljesen hiányzik, noha használatára bizonyos forrásokból következtethetünk:

vagy egyáltalán n e m tették a sírba, vagy kizárólag elenyésző, szerves anyagból készült. A fegyveres sírok általános melléklete a kengyelpár­

ból, zabiából és hevedercsatból álló lószerszám, valamint az íj és a nyíl, de a szablya és a kard mellett m á r viszonylag ritka egy másik fegyver (balta), lándzsa pedig egyáltalán nincs.

Mivel nincs okunk feltételez­

ni, hogy a honfoglaló magyarok e fegyverek híjával lettek volna, k é ­ zenfekvőnek látszik az a magyarázat, hogy olyan — a fegyverzet kidol­

gozásában, értékében, a kísérő nyílcsúcsok számában — szigorúan meg­

határozott mellékletadási rendszert követtek, mint például az avarok.

A hiteles fegyverleleteket szolgáltató temetők a bennük nyugvók t á r ­ sadalmi helyzetétől függően különböznek.

A legmagasabb rangúak (fejedelem, nemzetségiő) a magányosan el­

temetett férfiak voltak, rendkívüli gazdagságú fegyverzettel és fel­

is Pl. a Kardoskút—hatablaki faluban talált fokos és fél csikózabla. Méri István: Árpád­

kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek II. 12., (1964) 44. o.

19 A. N. Kirpicsnyikov : Drevnyerusszkoe oruzsie. III. k. Moszkva, 1971. 41—62. o. A leletek és a források összevetésével az orosz sereg fegyvernemeit is meg lehetett határozni.

20 Sz. A. Pietny ova: P e c s e n e g i , t o r k i i p o l o v c ü v j u z s n o r u s s z k i h s z t y e p j a h . M a t y e r i á l i i I s s z l e d o v a n y i j a p o A r h e o l o g i i SzSzSzR (a t o v á b b i a k b a n — MIA) 62., (1958) 196—197. o. A sír­

l e l e t e k b ő l v i l á g o s a n k i t ű n t a k ö n n y ű l o v a s íjászok, a n e h é z l o v a s s á g é s a g a z d a g v e z e t ö r é t e g f e g y v e r z e t b e l i e l k ü l ö n ü l é s e .

21 „Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegy­

vert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják." Bölcs Leó: Taktika, XVIII. 48. Györffy György (szerk.) : Á magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Budapest, 1958. 74. o. ; Vö. : Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája, mint magyar történeti forrás. Századok, 85., (1951) 334—353. o.

22 Az 1966-ban lezárt, még nem teljes anyaggyűjtésem alapján a hiteles sírokban az alábbi fegyveregyüttesek kerültek elő:

47 szablyás sírban 5 balta, 7 csontos íj, 18 tegez, 120 nyílcsúcs (a legnagyobb együttes:

szablya, balta, íj, nyílcsúcsok, tegez, kengyel, zabla) ;

26 kardos sírban 3 balta, 2 íj, 7 tegez, 31 nyílcsúcs (a legnagyobb együttes: kard, balta, nyílcsúcsok, tegez) ;

38 baltás sírban 5 szablya, 3 kard, 2 lándzsa (bizonytalan adat!), 6 íj, 11 tegez, 59 nyíl- csúcs ;

10 lándzsás sírban 2 balta (bizonytalan adat!), 1 nyílcsúcs.

Kovács László: Honfoglalás- és kora-árpádkori fegyverek. Budapest, 1966. Szakdolgozat kézirata és táblázatai; vö. Kovács László: Alba Regia. 11., (1970) 106. o.

23 László Gyula: A h o n f o g l a l ó m a g y a r n é p élete. B u d a p e s t , 1944. 161—165. o . ; u ő : E t u d e s a r c h é o l o g i q u e s s u r l ' h i s t o i r e d e la s o c i é t é d e s A v a r s . A H 34., (1955) 255. o.

2'i A t e m e t ő t í p u s o k e l e m z é s é n e k n é h á n y f o n t o s a b b i r o d a l m a : László: 1944. i. m . 125—225. o. ; Szőke Béla: A h o n f o g l a l ó é s k o r a Á r p á d - k o r i m a g y a r s á g r é g é s z e t i e m l é k e i . Régészeti T a ­ n u l m á n y o k 1., (1972) és Dienes István i s m e r t e t é s e : A É 91., (1964) 134—139. o. ; Dienes István:

A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k . B u d a p e s t , 1972. 11—26. o . ; u ő : Ü b e r n e u e r e E r g e b n i s s e u n d A u f g a b e n u n s e r e r a r c h ä o l o g i s c h e n E r f o r s c h u n g d e r L a n d n a h m e z e i t . A M ó r a F e r e n c M ú z e u m É v k ö n y v e (a t o v á b b i a k b a n : MFMÉ) (1964—1965) 73—111. o. ; Erdélyi István: Ob a r c h e o l o g i c s e s z k o j k u l t ú r e d r e v n y i h v e n g r o v k o n c a 9-pervoj p o l o v i n u 10 v. n . e . P r o b l é m u a r h e o l o g i i i d r e v n y e j ísztorii u g r o v . M o s z k v a , 1972. 128—144. o.

szereléssel (Beregszász, Geszteréd, Szolyva, Zemplén: szablya, íj, nyíl tegez, lószerszám, az utóbbi bőrszíjai esetleg véretekkel is díszítve).

Az előkelők temetkezései olykor csak n é h á n y sírból álló kiscsaládi temetők, amelyekben a férfiak gyakori melléklete a fegyver (például Bana, Bashalom II. temető stb.: szablya, íj, nyíl, lószerszám),

máskor egy előkelő női sírt körülvevő férfisírok, egyszerű és gazdagabb mellék­

lettel (például Kecel 2. sír: kard, balta, lószerszám)

vagy pedig egy rangos férfisírt övező szolgasírok (például Tarcal: szablya, íj, nyíl, t e ­ gez, lószerszám).

G y a k r a n temettek el magányosan kevésbé előkelő, de még gazdagon ellátott férfiakat (például Gödöllő, Hajdúböszörmény: szablya, balta, nyíl, tegez, lószerszám; Benepuszta, Beszterec, Budapest—Mexikói ú t ; kard, nyíl, lószerszám).

A középréteg jellegzetes temetői a 20—30 sírból álló nagycsaládi t e ­ metők; az i t t nyugvó férfiak kevésbé előkelő, de fegyverfajtákban gaz­

dag temetkezései e réteg hadi szolgálatára, a katonai kíséretben j á t ­ szott szerepére utalnak (például Bashalom I. temető, Bezdéd, Kenézlő, Rakamaz: szablya, balta, lándzsa, íj, nyíl, íjtegez, tegez, lószerszám).

Jellemző e temetőkre, hogy mindig szablyát találunk bennük, s n e m kétélű kardot.

A felsorolt temetőtípusok közös jellemzője, hogy vala­

mennyi a X. századból, s annak is inkább az első k é t harmadából való.

Az ú n . Bjelo-brdói típusú temetőknek a magyarság köznépe, s a b e ­ olvadt helyi lakosság (avar, szláv stb.) temetőiként való meghatározása Szőke Béla érdeme. E temetők használata a X. század elején kezdődött meg, s három típusra osztásuk egyik alapja éppen a fegyvermellékle- tes sírok számának és minőségének alakulása.

Az első csoport temetőiben — amelyeket a X. század 60—70-es évei­

ben hagytak fel — a hozzávetőlegesen 50—200 sírra 1—2 szablyás, i l ­ letve kardos férfi sírja j u t (12 kardra 4 szablya),

de m á s fegyvereket (balta, íj, nyíl, tegez, lószerszám) is találunk (Szentes-Szentlászló, Szé­

kesfehérvár-Rádiótelep) .

A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanul­

mányok 2., (1962)-ben kapott számmal és „K" betűjellel utalok.

K—80; vö.: Szőke: i. m. 20. o.; K—336) K—1066; Zemplén: Vojtech Budinský-Kríčka—Nán­

dor Fettich: Das altungarische Fürstengrab von Zemplin. Bratislava, 1973.

26 Ákos Kiss—Antal Bartha: Graves from the age of the hungarian conquest at Bana.

Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (a továbbiakban — AAH) 22., (1970) 219—260. o.; K—1114.

27 K—535.

28 K—1089.

29 K—339, K—367, K—614, K—85, K—119.

30 K—1113, K—1107, K—548, K—849 é s Régészeti F ü z e t e k I. 17., (1964) 64. o.

31 Szőke: i. m. 22. o. Szabó János Győző megfigyelése szerint a nagycsaládi temetőkben még további szabályszerűségek is megfigyelhetők. A tarsolylemezes sírokban a szablyát a halott bal oldalára helyezték; a temető jobbszárnyát alkotó sírokban a halott bal oldalára, a balszárny sírjaiban pedig a jobb oldalára került. Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger—Répástetőn. EME 2., (1964) 118. és 39. jegyzet.

32 Szőke: i. m . 34. o.

33 UO. 28—30. é s 34—35. O. ; K—1028, K—997.

A második csoport temetőinek használata ugyanakkor, vagy a XI.

század elején szűnt meg; ezekből m á r hiányzik a kard és a szablya, de az íj, nyíl, lószerszám még gyakori (Hódmezővásárhely, Kecskemét stb.).

A harmadik típusú temetőket még a XII. században is használták;

bennük a fegyvermelléklet m á r elenyésző: 1—1 nyílcsúcs, balta (Halim- ba), vagy még ennyi sem (Fiad-Kérpuszta, Bjelo-Brdo).

Néhány egy­

szerű mellékletű (íj, nyíl, tegez, lószerszám) férfisírt is ismerünk; egy részük biztosan magányos sír volt, ezekben magyar közharcosokat kell látnunk (Apatin, Budapest-Testvérhegy, Imely).

A fegyverzet ismertetésekor a következő fegyverfajtákról kell meg­

emlékeznünk: támadófegyverek (szablya, kard, szablyamarkolatú kard, lándzsa, balta, íj, íjtegez, nyíl, nyíltegez, buzogány, láncos buzogány), védőfegyverek (vért, sisak, pajzs) és a lószerszám (nyereg, veretes ló­

szerszám, kengyel, zabla, hevedercsat, patkó, sarkantyú, korbács).

A honfoglaló magyarok jellegzetes fegyvere a szablya. Noha a szak­

irodalomban bőségesen foglalkoztak m á r vele, monografikus feldolgo­

zása még n e m jelent meg. A korai időkben felfedezett analógiákat k i ­ egészítve, Tóth Zoltán állapította meg a magyar szablya lényeges j e ­ gyeit, s e jegyek összességét csak a Kárpát-medencében vélte felismer­

ni.

Vszevolod Arendt m u t a t o t t rá arra, hogy ez a fejlődés m á r Dél- Oroszországban végbement, s például a fokéi m á r ott megjelent a szab- lyákon. A kazár birodalom peremvidékein előkerült szablyákat — A.

Zaharov nézetét követve

— a VIII—IX. századi ősmagyarokhoz igye­

kezett kötni,

ugyanúgy, mint Fettich Nándor, aki a belső-ázsiainak tartott fegyver levédiai magyar gyártásáról írt.

Fettich Nándor tekintette át legújabban és legrészletesebben a m a ­ gyar szablyák kialakulásának útját,

de a felhasznált irodalom Bóna István megállapítását látszik igazolni, mely szerint Fettich Nándor a bécsi úgynevezett Nagy Károly-szablya régen elkészült, de közöletlen

34 U O . 30—32. é s 34—35. O. ; K—407, K — 5 3 8 . 35 U o . 33—35. é s K—377, K—318, K — 9 1 . 36 U O . 33. o . é s K—22, K — 1 1 3 , K — 4 2 8 .

37 A honfoglaláskori teljes magyar fegyverzetet legutóbb Kalmár János foglalta össze:

Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. Részletes ismertetése: Kovács László: AAH 24., (1972) 428—435. o. A nomád fegyverzet történetét U. Kőhalmi Katalin tekintette át, elsősorban az íj és a nyíl, valamint a lószerszám történetére koncentrálva. V. Kőhalmi Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Budapest, 1972. összehasonlító anyagként legjobban felhasz­

nálható: A. N. Kirpicsnyikov : Drevnyerusszkoe oruzsie I—II. k. Moszkva—Leningrád, 1966.;

III. k. Leningrád, 1971. ; uő: Sznarjazsenyije vszadnyika i verhovogo konja na Ruszi 9—13 vv.

Leningrád, 1973. ; A. F. Medvegyev : Rucsnoe metatyelnoe oruzsie (Luk i sztrelü, szamosztrel) 8—14 vv. Moszkva, 1966.; Andrzej Nadolski: Studia nad uzbrojeniem polskim w X., XI. i XII. wieku. Acta Archaeologica Universitatis Lodziensis 3., (1954).

38 Tóth: i. m . 3—64. O.

39 A. Zaharov szerint a Káma vidékéről jött magyarok török hatásra vették át a szab­

lyát és szorították ki vele a szarmata kardot. Zaharov: AH 16., (1934) 39—46. o.

40 Arendt: A H 16., (1934) 48—68. o.

41 Fettich: Die altungarische Kunst, i. m. 29—35. o.

42 Budinský-Kríčka—Fettich: i. m . 91—110. o.

monográfiája szövegét kívánta új könyvébe beépíteni.

Időközben ugyanis a szovjet kutatás élesen állást foglalt az általa is képviselt irányzat ellen. G. F. Korzuhina és N. Ja. Merpert, mintegy ötször n a ­ gyobb leletanyagot vizsgálva, kimutatta annak szélesebb időbeli hatá­

rait (VIII—XI. század), genetikus fejlődését a. dél-oroszországi késő­

szarmata kardból, utalva arra, hogy milyen gyorsan egységesedett a könnyűlovas fegyverzet a legkülönbözőbb népeknél (alánok, bolgárok, mordvinok stb.). A m á r jól ismert Alta j-vidéki t ü r k leletek mellett még Közép-Ázsia is szóba jöhet a szablya kialakulásának helyeként; vagyis e fegyver megjelenését — a többit kizáróan — sem egyetlen terület­

hez, még kevésbé egyetlen etnikumhoz nem köthetjük.

Egyetértve N. Ja. Merpert megállapításaival, az általa rajzolt kép fi­

nomítására hívjuk fel a figyelmet. A magyarországi szablyák megjele­

nése n e m valamiféle helyi fejlődés eredménye, h a n e m — jól keltezhe- tően — a 670 táján Kelet-Európában beköltöző, úgynevezett griffes-in- dás avarok hagyatékával kapcsolatos. Egy 1962-ben lezárt gyűjtés sze­

rint 65 szablyájukat ismerjük a 670—800 (?) közötti időkből.

A leg­

korábbiak — ezek a leghosszabbak (5 példány 99—106 cm) — a 670-es évekre keltezhetők, vagyis nagyjából a dél-oroszországi első szablyák fellépésének idejére.

''

A honfoglaláskori magyar szablya nem a későavar szablyából fejlő­

dött ki, közöttük genetikus kapcsolat nincs,

ezért a dél-oroszországi szablyák tárgyalásakor az ősmagyarokat mindenképpen figyelembe kellene venni. Kétségtelen viszont, hogy a fegyverzet nem tekinthető etnikum jelzőnek, ezért e kapcsolatokat a temetkezési szokások összes­

ségét szem előtt t a r t v a kellene keresnünk.

Szabó János Győző számításai szerint a honfoglaláskori magyar szab­

lyák száma 120 körül jár.

Elhagyva az egyes szablyarészek tipológiai ismertetését, összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a magyarság a m á r kialakult szablyatípussal t ű n t fel a Kárpát-medencében. Sajátosan újat csak a vércsatorna megjelenésében és a jellegzetes díszítő motívumok felhasználásában láthatunk.

43 H o z z á s z ó l á s o k F e t t i c h N á n d o r : D a s a l t u n g a r i s c h e F ü r s t e n g r a b v o n Z e m p l í n c í m ű k ö n y v e k é z i r a t á h o z . AÉ 93., (1966) 281—282. o.; v ö . : F e t t i c h v á l a s z a : AÉ 96., (1969) 112—113. o. és a v i s z o n t v á l a s z o k : u o . 115—116. o.

44 G. F. Korzuhina: íz isztorii d r e v n y e r u s s z k o g o o r u z s i j a 11 v e k a . Szovjetszkaja A r h e o l o - gija (a t o v á b b i a k b a n : SzA) 13., (1950) 63—94. o. ; N. Ja. Merpert: íz isztorii o r u z s i j a p i e m e n Vosztocsnoj E v r o p ü v r a n n y e m s z r e d n y e v e k o v j e . SzA 23., (1955) 131—168. o.

45 Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i f e g y v e r e k . . . i. m . 28—29. o . ; Kiss Attila: Az a v a r k o r i f e g y v e r z e t k é r d é s é h e z . S z a k d o l g o z a t i k é z i r a t . B u d a p e s t , 1962. 77—89. o.

46 U o .

47 László Gyulának a 670 k ö r ü l b e t e l e p e d e t t „ g r i f f e s - i n d á s " a v a r o k f i n n u g o r - m a g y a r s á g á r a v o n a t k o z ó e l m é l e t e . [A „ k e t t ő s h o n f o g l a l á s " - r ó l . AÉ 97., (1970) 161—187. o.] r é g é s z e t i l e g n e m b i z o n y í t o t t . Vö. : Kiss: Az a v a r k o r i . . . i. m . 82. o.

48 Erdélyi István: R é g é s z e t i k u t a t á s o k B a s k í r i á b a n és a m a g y a r őstörténet. AÊ 99., (1972) 245. o. ; E r d é l y i a VIII. s z á z a d vége—IX. s z á z a d eleji l e v a s o v ó i t e m e t ő t említi, a m e l y az e r ő s szaltovói h a t á s ( ö v v e r e t e k , f e g y v e r e k ) e l l e n é r e , a k a t a k o m b a t e m e t k e z é s e k h i á n y a m i a t t , v a l ó s z í n ű l e g n e m a l á n , h a n e m a részleges l o v a s t e m e t k e z é s (?) ; a n y u g a t i t á j o l á s é s az ezüst s z e m f e d ő l e m e z e k h a s z n á l a t a a h o n f o g l a l ó m a g y a r o k t e m e t k e z é s e i h e z teszi h a s o n l ó v á .

49 Erdélyi: i. m . 138. o.

50 Kovács: H o n f o g l a l á s és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 37. o.

A szablyával eltemetettek többsége melléklettel gazdagon el volt lát­

va; bennük a társadalmi ranglétra vezetőit (nemzetségfők), valamint fegyveres kíséretük előkelőségeit kell látnunk. Ha köznépi környezet­

ben találjuk meg őket, akkor onnét is viszonylagos gazdaságukkal emelkednek ki.

Végezetül csak megemlítjük a Bécsben őrzött ún.

Nagy Károly-szablyát, amelynek keltezése a IX—XI. század között ingadozik, s még nem tűnik megoldottnak.

A kétélű kardok tárgyalását igen rövidre foghatjuk, mert Bakay Kornél monográfiája

mintaszerű feldolgozás. E fegyverrel a m a g y a r ­ ság még Levédiában megismerkedhetett, ezt n é h á n y korai k a r d u n k is bizonyítja.

A kétélű kardok (részben n o r m a n n díszfegyverek, zömük­

ben nyugat-európai tömeggyártmányok) nagyobb arányú behozatala a X. század utolsó h a r m a d á r a keltezhető és Géza fejedelem, valamint I.

István egyeduralmi politikájával magyarázható, akik hatalmukat e n y u ­ gati módra felfegyverzett seregre támaszkodva szilárdították meg. Az ő katonai kíséretük közrendű tagjai a milesek (milites), a kétélű kardok­

kal eltemetett férfiak.

A kard és a szablya használatának érintkezési területein jellegzetes keverékformák alakultak ki: a Keleti-tenger vidékén a szablyakardok (Säbelschwerter), Magyarországon pedig a szablyamarkolatú kardok.

Ismertetőjegyeiket hangsúlyoznunk kell, mert a szakirodalom n e m mindig tér ki a különbségtevésre.

A szablyakardok olyan egy- vagy kétélű kardok, amelyek kereszt­

vasának felső széle lehajló vonalú, markolatgombjuk alsó széle pedig felfelé ívelő; mindez a könnyed csuklómozgást és a szúrást segítette elő. Ez az újítás a X. század második felében t ű n t fel, de jobbára a XI.

század második feléből származó kardokon gyakori.

A magyar szablyamarkolatú kardok viszont olyan kétélű kardok, amelyeknek markolatvasa szablyaszerűen görbült, keresztvasuk gömbös végű és ívelten lehajlik. Ez a fegyvertípus magyar jellegzetességnek tűnik, összesen 12 példányát ismerjük.

A n o r m a n n kard m a g y a r ízlés

51 Uo. 38—47. o.

52 L e g u t ó b b i ö s s z e f o g l a l á s a : A. N. Kirpicsnyikov: T a k n a z ü v a e m a j a szabija K a r l a Veli- k o g o . SzA 1965. 2. 268—276. o. K i r p i c s n y i k o v 950—1025 k ö z ö t t i k e l t e z é s e a m a g y a r á l l á s f o g l a ­ l á s h o z is k ö z e l í t ; a s z a b l y a d í s z í t ő e l e m e i n e k e g y r e t ö b b r é s z l e t é t i s m e r j ü k fel h o n f o g l a l á s ­ k o r i t á r g y a k o n . Dienes: AÉ 96., (1969) 120—121. o. F e t t í c h N á n d o r IX. s z á z a d i k e l t e z é s e t a r t ­ h a t a t l a n n a k t ű n i k ; ő e n n e k é r d e k é b e n m é g V. A. Kuznyecov jól i n d o k o l t [egy XII. s z á z a d eleji feliratos s e l y e m s z ö v e t - m a r a d v á n y r a t á m a s z k o d ó , vö. : A l a n s z k i e p l e m e n a S z e v e r n o g o K a v k a z a . MIA 106., (1962) 36—37. o.] X I . s z á z a d i k e l e t k e z é s é t is k é t s é g b e v o n j a : Budinský- Krička—Fettich: i. m . 106—108. o.

53 Bakay: D u n á n t ú l i D o l g o z a t o k 1., (1965).

54 B e n e p u s z t a : K—614, S z é k e s f e h é r v á r - R á d i ó t e l e p „ A " s í r : K—977.

55 Bakay: D u n á t ú l i D o l g o z a t o k 1., (1965) 21—30. o. A k a r d o s s í r o k a t c s a k a m i l e s e k és a v á r n é p v e z e t ő i h e z ( d e c u r l ó k , c e n t u r i ó k ) k ö t i ; Kovács : H o n f o g l a l á s k o r i . . . i. m . 137—139. o.

56 Peter Paulsen: E i n i g e S ä b e l s c h w e r t e r i m O s t s e e r a u m . D o c u m e n t a A r c h a e o l o g i c a Wolf g a n g la B a u m e d e d i c a t a . B o n n , 1956. 123—136. o.

57 Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 142—144. o.; Bakay: D u n á n t ú l i D o l ­ gozatok, l., (1965) 34—35. o. Az e l ő b b i n é l felsorolt l e l ő h e l y e k h e z m é g a r a k a m a z i c s a t l a k o z i k : ez a sír 1974-ben k e r ü l t elő.

szerinti átalakításai; nem utalnak valamiféle törzsi hovatartozásra,

h a ­ nem a kardos réteghez tartoznak és a X. század végére keltezhetők.

A közöletlen dmitrovói temető 52. katakombájában találtak ugyan egy kétélű szablyakardot (dvulezvijnaja mecs-szablja), de mivel ez ed­

dig páratlan darab, nehezen eldönthető, hogy vajon anakronizmusnak kell-e tekintenünk, vagy a szláv kardok hatására kialakult hibridnek.

A honfoglaló magyarok lándzsájáról szintén új feldolgozással rendel­

kezünk. A X—XI. századra keltezett 51 lándzsa vizsgálatánál kiderült, hogy különféle egyéb, az őskortól a középkorig besorolható példá­

nyok keveredtek közéjük. Nagyon óvatos rostálás után mindössze 14 a honfoglalás-kori és ezek közül is csupán 5 a — többé-kevésbé — hitelesnek elfogadható sírlelet. Ez a mennyiség jóval kisebb a többi fegyverlelet számánál, s ezt a jelenséget a magyarság régi, a középkor­

tól írásosan is adatolt temetkezési szokásának eredetével igyekeztünk magyarázni. A sírj elek egyik típusát m a is kopjafának nevezzük. Fel­

tehetőleg a mai faragott kopjafa előzménye volt a nyelével a sír hantjába szúrt, nem-, kor- és rangjelző zászlócskával feldíszített lánd­

zsa; ezért találunk a sírokban a többi fegyverhez képest is nagyon k e ­ vés lándzsát.

A baltákról a kezdeti idők óta áttekintő t a n u l m á n y nem jelent meg.

1966-ban átmenetileg lezárt adatgyűjtésünkben 58 db X—XI. századi balta szerepelt, s szolgált alapul egy előzetes jellegű összefoglalásnak.'"' Felosztásuk M. H. Aleskovszkij és A. N. Kirpicsnyikov tipológiai rend­

szerezésére

épült, s a következő típusokat sikerült megállapítanunk:

1. trapezoid pengéjű szekercék (5 példány; a honfoglaló magyarok ál­

tal behozott típus, valószínűleg a volgai- bolgár területről eredeztethe­

tő);

2. valószínűleg skandináv eredetű szekercék (2 példány);

3. a

58 B á l i n t Alajos v e t e t t e fel, h o g y a s z a b l y a m a r k o l a t ú k a r d o s h a r c o s o k a M e g y e r t ö r z s e g y i k e t n i k a i összetevői, v a g y egy vele b a r á t i k a p c s o l a t b a n álló n é p c s o p o r t f e g y v e r e s e i n e k h a g y a t é k a . Bálint Alajos: K i s k u n d o r o z s m a — V ö r ö s h o m o k dűlői l e l e t e k . MFME 1963. 91—100. o.

59 B a k a y K o r n é l s z e r i n t a k a r d o k a t n e m á t a l a k í t o t t á k , h a n e m eleve ilyen t í p u s ú r a készí­

t e t t é k . (Bakay: D u n á n t ú l i D o l g o z a t o k 1., [1965] 34. o.) ; ezt c s a k f é m v i z s g á l a t t a l l e h e t n e e l ­ d ö n t e n i .

60 Sz. A. Pletnyova: Ot kocsevij k g o r o d a m . Szaltovo - m a j a c k a j a k u l ' t u r a . Moszkva; 1967.

158. o.

61 Kovács: Alba Regia 11., (1970) 81—108. o. A kézirat lezárása óta (1968) sem került elő sírból honfoglaláskori lándzsa, csupán Tiszajenőn találtak egyet „a sír földjében". [Régé­

szeti Füzetek I. 22., (1969) 52. o.] Ez a lándzsa a maj si lándzsával együtt — amelyet a teme­

tőben, a sírok között találtak. — (Kovács: Alba Regia 11., [1970] 87, 98—99, 105—106. o.) talán a feltételezett temetkezési szokás régészeti bizonyítéka. Figyelemreméltó az a tény, hogy a lándzsa első királyaink uralkodói jelvényei között is szerepelt — v. ö. : Kovács László : A budapesti lándzsa. A magyar királylándzsa történetének vázlata. FA 21., (1970) 127—145. o.

— amint ezt egy új pénzlelet nyomán, további adatokkal alátámaszthattuk: Kovács László:

Adatok a LANCEA REGIS köriratú pénz értékeléséhez. Sajtó alatt.

62 I s m e r e t e i n k e t n é h á n y m o n d a t b a n Szőke Béla foglalta össze. Szőke: i. m . 81. o.

63 Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 51—79. o.

64 M. H. Aleskovszkij : K u r g á n ü r u s s z k i h d r u z s i n n y i k o v 11—12 v v . SzA 1960. l. 70—90. o. ; Kirpicsnyikov: i. m . I I . k . 26—46. o.

65 L e g k o r á b b i p é l d á n y á t a VIII. s z á z a d v é g e — I X . s z á z a d eleji s z t e r l i t a m a k i t e m e t ő b ő l i s m e r e m : R. V. Ahmerov: M o g i l j n i k bliz g. S z t e r l i t a m a k a . SzA 22., (1955) 160. o. ; v. ö. : Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 66—68. o.

66 K i r p i c s n y i k o v féle VII. t í p u s : Kirpicsnyikov: i. m . II. k. 39. o. ; Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 68—69. o.

keskeny pengéjű fokosok típusa (29 példány keleti, szarmata-alán e r e ­ detű, a honfoglaló magyarok leginkább ezt kedvelték.)

A Magyaror­

szágon m á r az avarkorban megjelent szakállas baltákat (4. típus, 5 pél­

dány) a magyarok ritkán használták, elsősorban a X. század második fele és a XI. század eleje táján.

Az egyszerű balták (5. típus, 15 pél­

dány) háromféle alakváltozata közül az egyik általános európai for­

ma,

a másik kettő — még nem teljességgel összegyűjtött — p á r h u z a ­ mai elsősorban a Volga—Káma vidékre utalnak.

A baltamellékletes sírok tárgyi elemzéséből az derült ki, hogy átlagos nyílcsúcsszámban, kísérő leletekben stb. a szablyás síroknál szegényebbek. Talán egy, a szablyásokénál alacsonyabb rang jelölésére szolgált a sírba tett balta.

Röviden említem csak a buzogányt és a láncos buzogányt, mert eze­

ket a fegyvereket a honfoglaló magyarság nem használta. A XI—XII.

századtól terjedt csak el Magyarországon a csillag alakú buzogányok néhány korai típusa, valószínűleg besenyő, majd kun közvetítéssel.

Páratlan lelet a szeredi I. Árpád-kori temető 19/53. sírjának levá­

gott végű, tyúktojás alakú csonttárgya, ami — ha hosszanti átfúrással rendelkezik — az első hiteles honfoglaláskori láncos buzogánynak t e ­ kinthető.

A honfoglaló magyarok összetett reflexíjáról nyert ismereteink Cs.

Sebestyén Károly összefoglalása óta

lényegesen nem növekedtek. Si­

került egy — a sírba felajzottan helyezett — íj méreteit in situ meg­

határozni,

s a honfoglalók által használt íjtípust mai anyagokból el­

készíteni.

67 K i r p i c s n y i k o v féle I. t i p u s : u o . 33—35. o. ; Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 69—70. o.

68 K i r p i c s n y i k o v féle IV. t í p u s : i. m . 36—37. o. ; Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d ­ k o r i . . . i _ m . 70—71. o.

69 K i r p i c s n y i k o v féle III. t í p u s : i. m . 35—36. o . ; Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 72—73. o.

70 P é l d á u l a VIII. s z á z a d II. fele — I X . s z á z a d I. feléből v a l ó M ü d l a n y - S a j - i ó u d m u r t t e m e t ő b e n . V. F. Gening : M ü d l a n y - S a j — u d m u r t s z k i j m o g i l j n i k . V o p r o s z ü a r h e o l o g i i U r a l a (a t o v á b b i a k b a n — VAU) 3., (1962) 54. o.

71 Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 73—79. o. B á l i n t C s a n á d a h a r c i f o ­ k o s o k a t s z i n t é n a szaltovói k u l t ú r á b ó l e r e d e z t e t i , v i s z o n t a X. s z á z a d végi b a l t á k n á l a l e n g y e l p á r h u z a m o k r a h i v a t k o z i k , a b a l t a h a s z n á l a t e k k o r i e l t e r j e d é s é t l e n g y e l h a t á s n a k t u l a j d o n í t j a . Bálint Csanád: X. s z á z a d i t e m e t ő a s z a b a d k í g y ó s i - p á l l i g e t i t á b l á b a n . A B é k é s M e g y e i M ú ­ z e u m o k K ö z l e m é n y e i (a t o v á b b i a k b a n — BMMK) 1., (1971) 61—64. o.

72 Kovács László: A M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m F e g y v e r t á r á n a k XI—XIV. századi csillag a l a k ú b u z o g á n y a i . F A 22., (1971) 165—181. o.

73 H o s s z a 5,8; szélessége 4,2 c m ; e g y i k v é g é n v é s e t t , k e t t ő s g i r l a n d d a l díszítve. Anton Točik: A l t m a g y a r i s c h e G r ä b e r f e l d e r i n d e r S ü d w e s t s l o w a k e i . A r c h a e o l o g i a S l o v a c a 3., (1968) 48. és 38. t., 5. o. Dienes István f e l t é t e l e s e n b o t v é g n e k t a r t j a ( H o n f o g l a l á s k o r i v e r e t e s t a r s o l y B u d a p e s t - F a r k a s r é t r ő l . F A 24., [1973] 181. o.) de a l a k j a és m é r e t e i n y o m á n a l á n c o s b u z o ­ g á n y o k (kiszteny) K i r p i c s n y i k o v féle I. c s o p o r t j á h o z s o r o l h a t ó . Kirpicsnyikov: i. m . II. k.

59. o.

74 V. ö . : 10. j e g y z e t . Az íj f e j l ő d é s é n e k ö s s z e f o g l a l á s á t : V. Kőhalmi: i. m., v a l a m i n t Med- vegyev: i. m . 7—19. o. a l a p j á n t e k i n t h e t j ü k á t .

75 A B é k é s - p o v á d i t e m e t ő 58. s í r j á b a n az í j k a r v é g - és a m a r k o l a t b o r í t ó c s o n t l e m e z e k f e k ­ v é s e , a l a p j á n l e m é r t h ú r h o s s z 111 cm volt. Trogmayer Ottó: X—XII. századi m a g y a r t e m e ­ tő B é k é s e n . M F M É (1960—62) 18. o. M e g j e g y z e n d ő , h o g y az e g y i k m a r k o l a t b o r í t ó c s o n t l e ­ m e z b e t a m g á t v é s t e k . Dienes István: N e m z e t s é g ] e g y (tamga) a b é k é s i h o n f o g l a l á s k o r i í j - c s o n t o n . F A 14., (1962) 95—109. o.

76 Fábián Gyula: A r c h a e o l o g i a e x p e r i m e n t á l i s . H o n f o g l a l á s k o r i m a g y a r íj r e k o n s t r u á l á s a . T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y 98., (1967) 98—101. o.

Az íj markolatát és az íj karok végeit borító csontlemezeket szarvas­

agancsból hasították, az íj karjaira préselt rugalmas anyagot pedig szarvasinból állították elő. A központi íjgyártó műhelyek nyersanyag­

ellátását beszolgáltatás kötelezettségével biztosíthatták.

A csontos íjak lelőhelyeinek összegyűjtése még elvégzendő feladat. László Gyula fel­

tételezése szerint a nyíltegezes sírokba mindig tettek íjat, csak az íjak ritkán voltak csontlemezesek. Ez esetleg valamiféle rangjelző szere­

pükre is utalhat.

Az íjtegez rekonstrukcióját László Gyula végezte el, összeállítva az ismert leletek jegyzékét és a felhasználható párhuzamanyagot is. Az általa helyreállított csontlemezes szájú íjtegez mellett valószínűleg egy­

szerűbb, csak varrott bőr íj tegezt is használhattak a honfoglaló magya­

rok.

A nyílcsúcsok rendszerbe foglalása szintén Cs. Sebestyén Károly m ű ­ ve. Tipológiai felosztása (rövid- és hosszú vágóélű, deltoid alakú, rom­

busz alakú, villás, ívelt vágóélű, valamint háromszög és négyzet kereszt­

metszetű nyílhegyek) m a is hitelt érdemlő,

csak az időközben előke­

rült — m á r általa is említett — új típusokkal (szakás-köpüs, szakás—

tüskés, trapéz alakú nyílcsúcsok stb.) ki kell egészíteni, és a leletanya­

got a Kárpát-medence egész területéről összegyűjteni.

László Gyula ismerte fel a nagycsaládi temetőkben a nyílcsúcsok szá­

mának rangjelző szerepét,

megfigyelését Dienes István a másvilághít egyik elemével magyarázta: a hozzátartozók a másvilág különböző r é ­ tegein való áthatolását biztosították a halott szellemének adott 1—7 nyílcsúcs-melléklettel.

Abból a meggondolásból kiindulva, hogy őseink sohasem tettek teli tegezt halottjaik mellé, a nyílcsúcsok rangjelző szerepe a nagycsaládi temetőkön kívül a temetkezések többi válfajára is valószínűsíthető. Ta­

lán erre utal a különféle fegyveres sírok (szablyások, kardosok, baltá­

sok) nyílcsúcs-melléklet-számában mutatkozó néhány szabályszerű­

ség.

A honfoglaláskori nyíltegez rekonstrukcióját Zichy Jenő és Cs. Se­

bestyén Károly készítették el,

utóbbi a leletanyag javarészét is

77 Dienes István v i t a h o z z á s z ó l á s a : A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a T á r s a d a l m i — T ö r t é ­ n e t i T u d o m á n y o k O s z t á l y á n a k K ö z l e m é n y e i (a t o v á b b i a k b a n — MTA II. Oszt. Közi.) 18.,

(1969) 260. o.

78 László: P A 7., (1955) 119—120. O.

79 UO. 111—122. o.

80 Cs. Sebestyén: D o l g o z a t o k 8., (1932) 193—206. o. Az e g y e s n y í l t í p u s o k h a s z n á l a t á r a : K.

Vilkuna: ü b e r die o b u g r i s c h e n u n d s a m o j e d i s c h e n Pfeile u n d K ö c h e r . C o m m e n t a t i o n e s F e n n o - u g r i c a e . . . H e l s i n k i , 1950. 343—384. o. ; Medvegyev : i. m . 49—89. o.

81 László: A h o n f o g l a l ó m a g y a r n é p . . . i. m . 128—165. o . ; u ő : H o n f o g l a l á s k o r i r é g é s z e t ü n k és a m a g y a r n a g y c s a l á d . AÉ 77., (1950) 139. o . ; u ő : A H 34,/ (1955) 125.,[ 144 sk.

82 Dienes István: A b a s h a l m i ( S z a b o l c s - S z a t m á r m.) h o n f o g l a l á s k o r i m a g y a r t e m e t ő . AE 84., (1957) 29—31. O.

83 Kovács: H o n f o g l a l á s - és k o r a Á r p á d - k o r i . . . i. m . 39—47., 73—78., 134—139., 146—153. o., v a l a m i n t az ö s s z e h a s o n l í t ó t á b l á z a t o k .

84 Vö. : 10. j e g y z e t .

összegyűjtötte. Munkájukat a tegez egyes részleteinek (például az ol­

dalsó merevítőpálcák, csontlemezes tegezfedelek) in situ megfigyelésé­

vel

lehet még finomítani. László Gyula a némileg eltérő felépítésű avar

és k u n tegezt

rekonstruálta; az előbbi a szovjetunióbeli VIII—

IX. századi rekonstrukciók alapjául is szolgált.

A X—XI. századi magyar sírokban védőfegyverzetnek semmi nyoma sincs. Pajzsot valószínűleg n e m használtak és vagy csak bőrvértet vi­

seltek,

vagy rituális okból n e m tették a sírba gyűrűspáncéljaikat. H e ­ gyes, kúpos süveget hordtak (egy ötvösmívű süvegcsúcs a beregszászi sírból származik),

és talán fémsisakot is viseltek, de ezt sem adták ha­

lotti mellékletül. Szórványos leletként egy IX. századi kúpos és egy XI.

századi orrvédős sisak került a múzeumokba.

Az avar és a magyar nyerget László Gyula alkotta újjá; a magyar nyereg rekonstrukciója a koroncói és a soltszentimrei leletek alapján készült el.

Azóta n é h á n y újabb, díszített nyereg is előkerült,

s ezek közül a gádorosi lelet kapcsán Bálint Csanád végezte el az idevonatkozó ismereteink revízióját.

Nem minden nyereg volt csont- és fémrátétek­

kel díszítve,

ezek nyoma a földben elenyészett. László Gyula a k e n ­ gyel—zabla—hevedercsat mellékletű sírokban az egykori, felszerszá- mozott nyereggel való temetkezés maradványait ismerte fel,

Bálint Csanád inkább a „lószerszámos temetkezés" kifejezést javasolta, mivel több sírban valószínűleg nem volt nyereg, csak lószerszám.

A honfoglaló magyar nők lószerszáma a férfiakénál sokkal díszesebb volt. Egykori szerkezetét László Gyula állította helyre,

s eredményeit az új leletek is igazolták.

Nem megoldott még a férfiak lószerszámá-

85 O r o s h á z a , N a g y A. t a n y a 2. s í r ; O r o s h á z - P u s z t a i I. t a n y a 1. sír. Dianes István: A h o n ­ foglaló m a g y a r o k . O r o s h á z a t ö r t é n e t e és n é p r a j z a . O r o s h á z a , 1965. I. 136—174. o . ; M a g y a r - h o m o r o g : Dienes István: Á r p á d f i a T a r h o s í j á s z a i n a k n y o m á b a n . Élet és T u d o m á n y 24., (1968) 610—615. o.

86 László: A H 34., (1955) 220—227. és 37—41. t á b l a . 87 László: N é p r a j z i É r t e s í t ő 32., (1940) 51—59. o.

88 P l . V. F . Gening—A. H. Halikov: R a n n y i e b o l g a r ü n a Volge ( B o ľ s e - T a r h a n s z k i j m o g i ľ - n i k ) . Moszkva, 1964. 47—50. o.; Pietny ova: Ot k o c s e v i j . . . i. m . 160. o.

89 Vö. : 21. j e g y z e t . 90 K—80.

91 Kalmár János: N é p v á n d o r l á s k o r i s i s a k o k . A J a n u s P a n n o n i u s M ú z e u m É v k ö n y v e (a t o v á b b i a k b a n J P M É ) 9., (1964) 73—93. o. ; u ő : R é g i m a g y a r f e g y v e r e k , i. m . 263—264. o.

92 László: A H 27., (1943).

93 S z a k o n y 6. s í r : R é g é s z e t i F ü z e t e k I. 15., (1962) 58. o.; R e k o n s t r u k c i ó s r a j z a : Dienes: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k , i. m . 25. o.; G á d o r o s — B o c s k a i u. 3. s í r : Régészeti F ü z e t e k I. 21., (1971) 57. o.

94 Bálint Csanád: A g á d o r o s i h o n f o g l a l á s k o r i n y e r e g . AÉ 101., (1974) 17—44. o. Á t t e k i n t é s t a d a n y e r e g t ö r t é n e t é r ő l : U. Kőhalmi: i. m . is.

95 Az e l ő k e l ő k s í r j a i b a n lelt b i z o n y o s v e r e t t í p u s o k a n y e r g e t , de i n k á b b a n y e r e g t a k a r ó t d í s z í t e t t é k . Szőke: i. m . 18—19. o.

96 László: A H 27., (1943) 45—60. o.

97 A l ó s z e r s z á m o s t e m e t k e z é s e k a h o n f o g l a l ó m a g y a r l o v a s t e m e t k e z é s e g y i k a l a p c s o p o r t ­ j á t k é p e z i k (101. s í r ) , s a h o n f o g l a l ó m a g y a r s á g t ö m e g e i r e j e l l e m z ő k . Bálint Csanád: A h o n ­ f o g l a l á s k o r i l o v a s t e m e t k e z é s e k n é h á n y k é r d é s e . M F M E 1969/1. 107—114. o.

98 László: A H 27., (1943) 109—136. o . ; u ő : K o l o z s v á r i M á r t o n és G y ö r g y S z e n t - G y ö r g y s z o b ­ r á n a k l ó s z e r s z á m a . Az E r d é l y i T u d o m á n y o s I n t é z e t É v k ö n y v e (a t o v á b b i a k b a n — E T I Évk.)

(1942) 75—170. o . ; u ő : A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k m ű v é s z e t e E r d é l y b e n . K o l o z s v á r , 1943. 15—60. o.

99 Dienes István: A b o r d á n y i ( C s o n g r á d m.) honfoglaló m a g y a r a s s z o n y l ó s z e r s z á m a . M F M É (1956) 36—52. o.; Szőke: i. m . 11—18., 22—24. o.

nak általános érvényű rekonstrukciója, m e r t csak az egészen előkelő férfiak lószerszámát díszítették veretek.

N é h á n y új ásatási megfigye­

lés nyomán több rekonstrukció is készült (Zemplén, Szakony, Buda­

pest—Farkasrét).

A jellegzetes levél alakú csörgős véretekről tudot­

takat legutóbb Dienes István foglalta össze.

A honfoglaláskori kengyelek tipológiai felosztására még Nagy Géza tett kísérletet,

azóta csak n é h á n y típussal foglalkoztak.

László Gyula az aszimmetrikus kengyel használatát m u t a t t a ki, s a lovaglás technikájában meginduló változásra utalt.

Dienes István újjáalkotta a honfoglaló magyarok lemezborításos fülű fakengyelét, s az egész leletanyag 10 százalékában határozta meg az ezt utánzó fémkengyelek mennyiségét.

Szőke Béla a körte alakú kengyelek és a szablyák, valamint a trapéz alakú, gombos szárú kengyelek és a kardok gyakori együttes előfordu­

lását ismerte fel, s ez utóbbi kengyeltípust Észak-Európából származ­

tatta.

Dienes István utalt arra, hogy a kengyelszár és a talp közé beiktatott gömböcske a s a r k a n t y ú t helyettesíthette.

Két ritka típussal, a háromszög alakú és a villás szárú kengyellel Uzisoki András foglalkozott; mindkettőt avar eredetűnek vélte és észak-, illetve nyugat-európai átvételből visszakerült formának hatá­

rozta meg.

Előzetes tipológiai felosztást Selmeczi László készített, de ő a teljes anyagot nem tekintette át. Rendszere két fő csoportját az egyenes- és az ívelt talpú kengyelek alkotják. Az ívelt talpú kengyelek egyik cso­

portját azok a kengyelek képezik, amelyeknek a füle n e m különül el a szár felső részétől (2 altípus) a másik csoport pedig a kiugrófülű ken-

100 S z ő k e Béla e l v e t e t t e László G y u l a r e k o n s t r u k c i ó s k í s é r l e t é t , a m e l y a g e s z t e r é d i feje­

d e l m i sír — n e m h i t e l e s e n f e l t á r t — l e l e t e i r e é p ü l t , s k i m o n d o t t a , h o g y e g y e t l e n hiteles, v é r e ­ t e k k e l díszített férfi l ó s z e r s z á m o t s e m i s m e r ü n k . Szőke: i. m . 18—19. o.; v ö . : 101. jegyzet.

101 A z e m p l é n i sír l ó s z e r s z á m a k ü l ö n ö s e n g a z d a g volt, és h i t e l e s í t e t t e László G y u l a gesz­

t e r é d i r e k o n s t r u k c i ó j á t . Budinský-Krička—Fettich: i. m . 35—39., 80. o. A s z a k o n y i t e m e t ő 1. s í r j á b a n a v e r e t e s k a n t á r t és a s z ü g y e l ő t s i k e r ü l t m e g f i g y e l n i (vö.: Dienes: A honfoglaló m a g y a r o k . . . i. m . 24. o., 7. k é p ) , s s e g í t s é g ü k k e l D i e n e s I s t v á n a B u d a p e s t — f a r k a s r é t i sír i ó s z e r s z á m v e r e t e i n e k a l k a l m a z á s á t is m e g t u d t a h a t á r o z n i . Dienes: FA 24., (1973) 190., 210—

211. o.

102 Részletezte a c s ö r g ő s v e r e t e k b a j e l h á r í t ó s z e r e p é r ő l v a l ó i s m e r e t e i n k e t , és k i m u t a t t a , h o g y az öntött, t ö m ö r , l e v é l a l a k ú c s ü n g ő k é s a c s ö r g ő s v e r e t e k a férfiak l ő s z e r s z á m á n a k t a r t o z é k a i . Dienes: F A 24., (1973) 190., 210., 211. o. A k e l e t - e u r ó p a i c s ö r g ő s v é r e t e k e t össze­

f o g l a l t a : Kirpicsnyikov : S z n a r j a z s e n y i e v s z a d n y i k a . . . i. m . 20—33. o.

103 Nagy: AÉ 11., (1891) 115—124. o.

104 László: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k m ű v é s z e t e . . . i. m . 82—83. o.

105 Dienes István: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k f a k e n g y e l e . F A 10., (1958) 125—142. o.

106 Szőke: i. m . 83. o.

107 Dienes István: H o n f o g l a l ó m a g y a r o k . A k i s v á r d a i v á r t ö r t é n e t e . K i s v á r d a , 1961. 176. o.

108 Uzsoki András: H o n f o g l a l á s k o r i m a g y a r l o v a s s í r ö t t e v é n y b e n . A r r a b o n a , 4, (1962) 9—25. o.

gyelekből áll (4 altípus).

Végezetül Dienes István finom megfigyelé­

seit kell említeni, amelyeket a kengyelek méretezéséről és a kengyel felszíj ázásáról tett.

A honfoglaláskori zabiákról készült kitűnő rendszerezés az anyagot két fő csoportra, a csikózabiákra és az oldalpálcás zabiákra osztotta.

Ezen belül tekintettel volt a csuklós száj vas végeinek kialakítására (2 és 4 karikás csikózabiák), az oldalpálcák formájára és anyagára (pl.

agancs oldalpálcás zabiák), a szájvas típusára (láncos szájvasú, csavart szájvasú, vastag, illetve vékony szájvasú zabiák). Utalt a típusok alkal­

mazási különbségeire is, és részletesen kifejtette az aszimmetrikusan készített szájvasak rendeltetését. A honfoglalás kori zablapecek felis­

merésével és használatának leírásával a zabla lekapcsolásának ősrégi, gyors módszerét keltette életre.

Dienes István munkája nagyban megkönnyíti majd a teljes anyag összegyűjtését.

A honfoglaló magyarok leginkább a téglalap alakú, vagy az ívelt oldalú hevedercsatokat használták; ezek összegyűjtése is a jövő fel­

adata. Lovaikat nem patkolták,

és sarkantyút is csak a XI. századtól kezdve használtak.

Sarkantyú a X—XI. századi sírokból egyáltalán nem került elő, s n o ­ ha múzeumainkban a korábbi, de túlnyomórészt a későbbi időkből igen sok példánnyal rendelkezünk, feldolgozásuk még nem készült.

A magyarok lovaikat nem sarkantyúzták, hanem korbáccsal ösztö­

kélték. E korbácsok anyaga a földben megsemmisült. Előkerült ugyan néhány — egy kivételtől eltekintve

— madárfej alakúra kifaragott, köpűs csonttárgy, amelyeket a szakirodalom korbácsvégnek tartott,

de e faragványok törékenysége miatt m á r korábban is valószínűbbnek t ű n t botvég meghatározásuk.

Egy új ásatási megfigyelés nyomán amellett kell döntenünk, hogy botvégek voltak.

A honfoglaláskori magyar fegyverzet rövid áttekintéséből kiderült,

109 Selméczi László: A d a t o k a k e n g y e l t ö r t é n e t é h e z és t i p o l ó g i á j á h o z M a g y a r o r s z á g o n . A g r á r t ö r t é n e t i S z e m l e 9., (1967) 99—104. o.

110 Dienes István: A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k l ó s z e r s z á m á n a k n é h á n y t a n u l s á g a . AÉ 93., (1966) 229—232. o.

111 U o : 208—229. o.

112 T a l á n a s o l t s z e n t i m r e i és a s a l a m o n i l e l e t b e n volt p a t k ó , de m i n d k é t lelet e g y é b t á r ­ g y a i h o z v a l ó t a r t o z á s u k — t o v á b b i , h i t e l e s p a t k ó k e l ő k e r ü l é s é i g — e r ő s e n k é t s é g b e v o n h a t ó .

László: A H 27., (1943) 36. o.; u ő : A k o r o n c ó i . . . i. m . 104. o.; K—899, K—867. T a l á n b ő r p a ­ p u c c s a l v é d t é k á l l o v a k l á b á t . U ő : A h o n f o g l a l ó m a g y a r o k é l e t e . . . i. m . 353—354. o.

113 N a g y G é z a t ö b b m u n k á j á b a n is foglalkozott v e l ü k : y ö . 3. j e g y z e t .

114 A k e n é z l ő i t e m e t ő 30. s í r j á b ó l v a l ó b o t v é g k o r o n g b a n v é g z ő d i k . Fettich Nándor: A d a ­ t o k a h o n f o g l a l á s k o r a r c h a e o l o g i á j á h o z . AÉ 45., (1931) 83. o., 59. k é p .

115 S z a b a d b a t t y á n b a n k a n a l a s g é m , H a j d ú d o r o g o n b a g o l y , F ö l d e á k o n t ő k é s r é c e - f e j a l a k ú b o t v é g k e r ü l t elő. Dienes: F A 24., (1973) 178—182. o.

116 Uo.

117 Ecsedi I s t v á n S z e g h a l m o n ú j a b b b a g o l y f e j a l a k ú b o t v é g e t talált, és in situ figyelte m e g a b o t m á s i k v é g é r e h ú z o t t c s ö v e s c s o n t - h e n g e r h e l y z e t é t . K i r p i c s n y i k o v a r é g i R u s z t e r ü l e t é n e l ő k e r ü l t h a s o n l ó t á r g y a k a t k o r b á c s v é g n e k h a t á r o z t a m e g , de ez — l e g a l á b b i s a t ö r é k e n y , h o s s z ú c s ő r ű m a d á r f e j a l a k ú a k n á i — a f e n t i lelet a l a p j á n k é t s é g b e v o n h a t ó . V. ö. : Kirpics­

nyikov: S z n a r j a z s e n y i j e . . . i. m . 73—75. o.

hogy fegyverfajtánként milyen teendőink vannak hátra. Mivel csak­

nem minden fegyvertípusunk a Kárpát-medencétől keletre eső vidékek­

ről ered, e fegyverek történetét a szovjetföldi régészeti anyag mind n a ­ gyobb m é r v ű bevonása nélkül m á r nem lehet megírni. E munkához biz­

tos alapot adnak a m á r idézett összefoglaló művek és a különféle egyéb publikációk. Kétségtelen azonban, hogy csak a fegyverekre szo­

rítkozva nem különíthetjük el a honfoglalás előtti magyarság régé­

szeti hagyatékát, még akkor sem, ha e fegyverek némelyikén a hon­

foglaláskori magyar művészeti elemek egyike-másika észlelhető. A megoldást, a tárgyi anyag összehasonlításán túl, a temetkezési szokások egyre bővülő összevetésében

látom, ezek egy része a fegyverekre is vonatkozik.

László Gyula figyelte meg a honfoglaló magyarok sírjaiban hogy a fegyvereket a test ellenkező oldalára helyezték (kötötték az övre), mint ahogy az életben viselték.

Ez a szokás általános volt elődeinknél, de csak kevés temetőben kizárólagos; a felcserélt és a felcseréletlen hely­

zet rendszerint keveredett.

A felcserélés szokásának észlelése tovább bővíti a szaltovói alán, a volgai—bolgár, illetve az ómordvin temetők­

kel kimutatott kapcsolatokat, ugyanis például a verhnye—szaltovói,

a tankejevkai,

valamint a panovói temetőkben

is előfordul. E t e ­ metőkben ugyanakkor nagyjából hasonló a szablyás és szablya nélküli sírok számának aránya a magyar köznépi temetőkben megfigyélthez.

Ezért elképzelhető, hogy a szablya sírbatétele itt sem csupán az örök­

lés lehetőségétől függött, hanem rangjelző is volt.

'

összeköti e t e m e ­ tőket az a jelenség is, hogy nem tettek a halott mellé nyilakkal tömött tegezt; s ezért a mégtalált nyílcsúcsok számának is rangjelző szerepe volt.

A lándzsák aránylag kis száma megengedi azt a kérdésfelte­

vést is, hogy vajon n e m sírj elölő szerepe volt-e a lándzsának a szalto- vóiaknál és a volgai—bolgároknál,

akárcsak a magyaroknál?

118 V. ö. Fodor István: H o n f o g l a l á s k o r i r é g é s z e t ü n k n é h á n y ő s t ö r t é n e t i v o n a t k o z á s á r ó l . FA 24., (1973) 159—176. o. ; u ő : K v o p r o s z u o p o g r e b a ľ n o m o b r j a d e d r e v n y i h v e n g r o v . P r o b ­ l é m u a r h e o l o g i i i d r e v n y e j isztorii u g r o v . M o s z k v a , 1972. 168—175. o.; E: A. Halikova: P o g r e - b a l ' n ü j o b r j a d T a n k e e v s z k o g o m o g i ľ n y i k a i ego v e n g e r s z k i e p a r a l l e l i . Uo. 145—160. o.

Bálint: MFMÉ 1969/1, 107—114. O.

119 László: AH 27., (1943) 57—59. o.; u ő : A h o n f o g l a l ó m a g y a r n é p élete. 1. m . 468—470. o.

120 T e t t a m a n t i S a r o l t a m i n d ö s s z e 7 t e m e t ő b e n figyelte m e g t i s z t á n azt a s z o k á s t , h o g y a h a l o t t a k a t az é l e t b e n v i s e l t m ó d o n felövezett f e g y v e r e k k e l t e m e t t é k el. A m e g f o r d í t á s szo­

k á s á t t i s z t á n 10 t e m e t ő b e n észlelte. A m e g f o r d í t o t t , illetve az é l e t b e n viselt h e l y z e t n e k m e g ­ felelő t e m e t k e z é s i s z o k á s o k 29 t e m e t ő b e n k e v e r e d t e k . A h a l o t t f e g y v e r é t az ö v r ő l l e o l d o t t á k é s a t e s t m e l l é ( l e g i n k á b b a felsőtest m e l l é , r i t k á b b a n a t e s t r e , illetve a lábhoz) h e l y e z t é k 17 e s e t b e n , s v é g ü l ez u t ó b b i s z o k á s a m e g f o r d í t á s s z o k á s á v a l 17 e s e t b e n k e v e r e d e t t . Tettamanti Sarolta: T e m e t k e z é s i s z o k á s o k a X—XI. s z á z a d b a n a K á r p á t - m e d e n c é b e n . D o k ­ t o r i é r t e k e z é s k é z i r a t a , 1974. 269—277. o. E z ú t o n is m e g k ö s z ö n ö m a Szerző szívességét, hogy d i s s z e r t á c i ó j á t r e n d e l k e z é s e m r e b o c s á t o t t a .

121 Merpert: SzA 23., (1955) 139. o.

122 J . A . Halikova: Volgai B u l g á r i a és a X. századi M a g y a r o r s z á g n é p e s s é g e e t n i k a i r o ­ k o n s á g á n a k k é r d é s é h e z . H a j d ú s á g i M ú z e u m É v k ö n y v e 1., (1973) 29. o.

123 A p a n o v ó i t e m e t ő b e n a s z a b l y a a 32. és a 78. s í r b a n a b a l o l d a l o n , a 108. s í r b a n a j o b b o l d a l o n volt. A. E. Alihova: S z r e d n e - c n i n s z a j a m o r d v a . A r h e o l o g i c s e s z k i j S z b o r n y i k (a t o ­ v á b b i a k b a n — ASz) (1965) 50. t á b l a .

124 Sz. A. Pletnyova s z e r i n t a s z a b l y á k a t c s a k férfi ö r ö k ö s h í j á n t e t t é k a s í r b a . Pletnyova:

Ot k o c s e v i j . . . i. m . 157—158- o. V. ö.: Gening: VAU 3., (1962) 28—29. és 57—58. o. ; Gening—

Halikov: i. m . 29. o . ; Alihova: ASz 3., (1965) 12. o.

125 V. ö . : 81—83. j e g y z e t ; Gening: VAU 3., (1962) 56—57. o . ; Alihova: ASz 3., (1965) 11. o.

126 Kovács: A l b a R e g i a 11., (1970) 104—105. o.

A régészeti anyag részletesebb vizsgálata nyilvánvalóan még több tárgyi és temetkezési szokásbeli azonosságot fog felderíteni. E kettős m u n k a eredményeként tudjuk talán majd etnikumhoz kötni az önma­

gában nem etnikum jelző tárgyi anyagot, s ezek között is elsődlegesen a

fegyvereket.