leképezhető. Ezt a lehetőséget még inkább a kötet egésze hordozza, de ez már belakható lírai világ. A Majla Sándor választotta költői szerep — ez máris látható — hatalmas energiákat szabadít fel: ám fennáll annak a veszélye is, hogy túlságosan légritka magasságokba emeli a verset. Majlát azonban költői ösztöne megóvja az absztrakt megoldásoktól: érzi a metaforák teherbírását, az ősi toposzokat is az újdonság erejével tudja újraalkotni (pl. a búvárhasonlatot A gyöngyhalász éneké ben vagy a vízözönt az Ami megmaradtban). A rövidebb, egyetlen csattanóra épített versek (pl. . . . mint tenmagadat!) azonban a kötet összefüggésrendszerére szorulnak, hogy értelmük ne banalitás legyen.
Elkészült tehát a világ, csak be kell népesíteni. Ez gyötrelmes felelősség, de Majla Sándor mindannyiunknak tartozik vele ezentúl. (Kriterion, 1990.
Forrás-könyvek.)
SZILÁGYI MÁRTON
Büky László: Képalkotás és képrendszer Füst Milán és Karinthy Frigyes költői nyelvében
Magyarország a költők országa! — ugye, milyen ismerős? S ez is: nemzeti létünk, érzésünk kifejezésére a lírai nem a legalkalmasabb. Ezek után lehor- gasztó, sőt destruktív: nincsenek garmadával líraelemző, tüzetes könyveink.
Általában megrekednek a tartalmi szempontú idézés-értelmezés határán; a
„mitől—miért líra, s az illetőé miben egyedi?" elemző gondolat legfeljebb egy- egy vers különböző megközelítéseiben él úgy-ahogy. Büky László munkája tehát többszörös hiányt pótol, s már a címével is érdeklődést kelt.
Tulajdonképpen a vizsgálat ontológiai mélységű, mint a szerző bevezető- jében írja, azt keresi, hogy „ . . . a költői közleményrendszer miként működik, mi szabályozza a költő képalkotásában felhasznált szavaknak a képbe építését."
— Jóllehet, Büky terminológiája hagyományos (metafora, metonimia stb.), nem a külső jegyek alapján lehetséges osztályozás érdekli, hanem a belső moz- gató, a (szubjektív) én és az általa explicitté váló világegész. Büky László fel- tételezi, hogy Füst Milán költői nyelvére „ . . . az a jellemző, hogy a nyelvi eszközöknek a képekben való szerepeltetése a bennük rejlő (objektív) lehető- ségeken messze túlmutat, mert mindig egy teljes belső (szubjektív) világ rész- leteit jeleníti meg" (13).
Eddig a program úgy olvasható, mint a leíró módszeren túlmenő funk- cionális elemzésé, de az „objektív lehetőségeken" való túllépés zavaró, először
— mert nem tudjuk, mi lehet az egyén számára azon túli; másodszor — mert minden alkotó így-úgy egyedi akar lenni, más dolog, hogy sikerül-e. Aztán, ha olvasói élményünket felidézzük, Füpt lírája elsősorban az egyedi, különc té- máival hat ránk, nem pedig merész szóképeivel. Kortársai is így vélekedtek, még azok is, akik elismerték értékeit.
A stilisztikai dolgozatok legtöbbje csak a leírást és az értelmezést vállalja, az értékelést nem; Büky László igényességét az is tanúsítja, hogy vizsgálódá- sai alapelvévé tette: Füst Milánnál az a sajátos, hogy „ . . . a szóképek összes- sége alá van rendelve a költő általános gondolati—érzelmi—hangulati alap- 95
állásának" (i. h.). Vagyis az adott vers vagy versrészlet témája, tárgya nem közvetlenül határozza meg a képalkotást, hanem „ . . . a belső költői világ kö- vetkezetesen igazítja magához..." (uo.) azt. — Alaptörvény ez, az esztétikáé,
s mint olyan, általános érvényű. Azaz nem csak a Füst Milán-i műhelyre érvényes. A művészetet mindig az emberiesített természet érdekelte, érvényes
ez az úgynevezett objektív lírát teremtő Füstére is, még ha a megmunkáit téma nem mutat is közvetlenül vissza a művészre.
Büky László tudósi hitétől indíttatva eleve tárgyilagos vizsgálódást akart, túlságosan is azt, azért hárítja el még a látszólagos — s egyben természetes — szubjektivitást a képek minősítésében, s azért folyamodik A magyar nyelv értelmező szótárához. A valójában nemes szándék azonban megtörik az értel- mező szótár tulajdonságán. „Az ÉrtSz.-ban rögzített jelentéseket, -árnyalato- kat a dolgozat a tárgyaló részben szembesíti egy-egy szónak a Füst Milán-i fölhasználásában mutatkozó jelentéseivel, s tulajdonképpen így állapítja meg a képalkotásnak az egyéni alakítású képződményeit..." (22—3). Nos: nem a - dolgozat, hanem a szerző szembesít, a szubjektum, azután pedig — ez talán a legperdöntőbb — a szóképet nem lehet szétszedni, mert két szó kölcsönös je- lentéshatásán alapul. A szótárban más lesz a szűkebb (a szerkezeti) kontex- tusa, így a jelentése is (pl. a fehér csöndből kiemelt fehér a szótárban éppen- séggel a fehér tájjal kerülhet szembesítésre. Ha pedig ugyanaz lenne: a fehér csöndé a szótárban is fehér csönd, akkor pedig teljesen fölösleges az összevetés.
— A szóképeket, de köznapibb kapcsolatokat sem lehet helyettesíteni, mert akkor értelmetlen a költői használat. Ilyen értelemben minden szókapcsolat egyszeri és egyedi alakulat. Marad az úgynevezett markermező, tehát logikai jegyekkel való — táblázatos — jellemzés.
A dolgozat címe rendszerről beszél, ám hogyan kell értenünk, ha mind- össze tíz szóra épül? Mi a mintavétel elve, mi adta a kutató kezébe a hét fő- nevet, a két melléknevet és az egy igét? Vajon egy Füstnél gazdagabb termésű szerző esetében is alkalmazható az eljárás? Büky László példás szóképleíráso- kat közöl, leágazásokkal, alapos utalásokkal, de ezek sem tudják feledtetni a fentieket, hogy megzavarodtunk, hogy kételyeink támadtak.
Régóta ismert és elfogadott tény, hogy a lírai műben minden elem egy szemantikai struktúraháló "láncszeme, s ezt a szövegelmélet is megerősíti. Va- jon lehet-e, érdemes-e egy vertikális — műegészeken átható — vizsgálódást folytatni, ahogy a szerző is tette, tíz szó előfordulásait követve?
Habent sua fata libelli — ez egyaránt vonatkozik az alkotásokra és az elemzésükre. Nehéz jósolni, mert még erős az ingadozás, sőt a keveredés is a belső világ szervezte művészkép és az objektív valóság nyelvi leképezése kö- zött. Az utóbbi, ha következetesek vagyunk, nem tűrhetné az illogikus trópu- sokat, az előbbi hiába szubjektív, nem tud létezni bizonyos objektivitás nélkül.
Azt már most bevallhatjuk, hogy kételyeink fölkeltésével és szaporításá- val gazdagabbak lettünk, hiszen ez a kétely újraírásokra kényszerít, serkent
bennünket. Mi más lehet bármely könyv értéke, ha nem ez? — Kívánom, sokáig legyen ereje kimozdítani a megszokás kegyelméből! (Akadémiai Kiadó, 1989.)
t T A K Á C S L Á S Z L Ö
96
