elé. Mozgalmunkon mit sem segített volna, az aláírók ellen pedig bizonnyal m e g - indul a vizsgálat, a csendőrségre hurcolják őket, dolgozni kezd a puskatus, az „ é r - telmi szerzők ellen" per indul, ám, az sem volt lehetetlen, hogy „összeesküvést"' koholnak a százkilencven bátor paraszt ellen. Ma is azt állítom, hogy a nép t ö b b - sége a miénk volt, de szervezésüket minden erővel megakadályozták. Ám, segíthet- tem volna ezen, ha egyedül lépek be a kisgazdapártba?
Erdei Ferenc ebben az ügyben korrekten járt el. A makói Kossuth-párt nevelte,, ő pedig hű maradt „nevelő szüleihez". Más belátásra próbálta ugyan bírni őket, d e igyekezete hiábavaló volt. Sokat töprenkedett a kérdésen, és közben egyre kevésbé bízott tervezett kisgazdapárt-kísérletünk valószerűségében. Azt írja egyik levelében, hogy reménytelen próbálkozás lenne „azon a fronton, ahol ma inkább konzervatív politikát lehet folytatni, mint egyebet". Ebben sok igazság rejlett, jogosan bizalmat- lankodott, á m akadt kommunista is, aki helyeselte az időleges szövetkezést a konzer- vatívokkal a kispolgári csőcselék egyre fenyegetőbb rémuralma és honárulása elle- nében. De tagadhatatlan, hogy a történelem, a „távlati valóság" Erdeit igazolta.
Könyves-Kolonicsot és társait sem érheti gáncs. Ifjúságuk óta a Kossuth-párt hívei voltak, ehhez fűzte minden emlékük, és földrengető eseménynek kellett jönnie,, hogy helyükből elmozduljanak. Midőn pedig a nagy fordulat megérkezett, Könyves- Kolonics komoly szerepet vállalt.
A makói hagymaszövetkezet erőszakos kisajátítása nem csupán Erdein és a.
hagymásokon ejtett súlyos sebet, de a Márciusi Fronton is. Miképpen gondolhattunk önálló politikai szervezkedésre és harcra ezek után? A makói szövetkezet példát, mutatott, rokon törekvések éledeztek, s amennyiben hasonló független, népi szövet- kezetek alakulnak, a Márciusi Front anyagi alapot nyer. Jól tudták ezt az uralkodó- osztályok politikusai, és a makói szövetkezet feldúlása, Erdei Ferenc gazdasági sze- repének megakasztása, a hagymaszövetkezet megsemmisítése a Márciusi Front b e - kerítésének utolsó mozdulatai közé tartozott.
Nem csupán Erdei szülőföldje Makó, de a Márciusi Fronté is. Itt jelentettem be születését, itt fogalmaztuk meg hitvallásunkat. És ide köt áz ótemetőben egy sír, melyben Makó legnagyobb fia nyugszik.
Óbudán. 1977. március.
CSATÁRI DÁNIEL
A Márciusi Front szerepe és jelentősége
„Mit ér a szó, ha nincs tiszta értelme? Mire jó a mondanivaló, ha nem világos, hogy miből fakad és hová tart?" Erdei Ferenc kérdéseit nem szónoki fogásként idézzük, hanem vállalkozásunk nehézségeinek jelzésére, megértésüket kieszközlendő.
A történelmet felelevenítő szavak tiszta értelmét ugyanis, az igazság keresésének világos vágyából fakadó, s a jelen érzés- s gondolatvilágának gazdagítására irá- nyuló törekvéseit többféle szemléleti veszély fenyegeti.
Ezekkel szemben — a tiszta értelem megszólaltatása érdekében — már elöljáró- ban le kell szögeznünk: a múlt, a történelem nem olyan adathalmazok g y ú r m á j a ,
Elhangzott március 31-én, Makón, a Márciusi Front megalakulásának 40. évfordulóján rendezett emlékülésen.
amelyekből a gyerekek a maguk játékszereiként rokon- vagy ellenszenves e m b e r - f e j e k e t formálnak, hogy az előbbi esetben azután babusgassák, az utóbbiban pedig becsméreljék őket. A történetírás sem hasonlítható az e f f a j t a játékokhoz, a n n a k ellenére, hogy a történésznek mindenkor számolnia kell az emberi természet két tulajdonságával: a szeretettel és a megvetéssel. Lehet t e h á t a múltat simogatni, pozi- tívumait kiemelni, küzdőinek felmentését kimondani. S ugyanígy elképzelhető a m ú l t egyoldalú bírálata, a sújtás, a felelősségre vonás, a megfellebbezhetetlen „ v e r d i k t "
kihirdetése. S az ilyen szemléleti megközelítésekből kiindulva, a múltat megszólal- tató történész felléphet a n n a k védőügyvédjeként, vagy a k á r a vád- ügyészének pózá- b a n is tetszeleghet.
A múlttal szembeni heroizálás és deheroizálás buzgalma viszont egyaránt a t ö r - ténelemre emlékező jelent károsítja meg. Vagy élettelen, merev, emberi t u l a j d o n - ságaitól megfosztott szobrokat állíthat az utókor elé, amelyek előtt csak áldozati szertartásokat lehet bemutatni. Vagy elmetszi a jelennek a m ú l t b a n megbúvó gyö- kérszálait, s így saját erőfeszítéseinek történelmi forrásaitól fosztja meg ö n m a g á t .
' A múlt konkrét a l a k j á t szétdaraboló s így a jelentől elválasztó prókátori szem- lélet útvesztőit akkor t u d j u k elkerülni, ha Gaál Gábornak, a K o r u n k egykori szer- kesztőjének a gondolatából indulunk ki: „ . . . semmiféle m ú l t n e m vész el s o h a : valahol és valahogy megmarad valamiben, és m u n k á l a jelenben, m e r t a z é r t . volt, hogy a jelen e hosszú és széles káprázatát megteremtse. A m ú l t és a m ú l t u n k n e m
"vész el soha. Sem az egyes emberé, sem . az emberiségé. Őrizzük és éljük és visszük magunkkal: a mienk."
S ma, néhány nappal a Márciusi Front zászlóbontásának 40. évfordulója után, é s a szocialista Magyarország születésnapja előestéjének 32. évfordulóján, azért f o r -
dulunk a' megőrzés szándékaival a Márciusi Front felé, mivel a negyven évvel ez- előttiék fellépésének energiái azokba az erőfeszítésekbe olvadtak bele, a m e l y e k a jelen hosszú és széles káprázatát: a szocialista Magyarország megteremtését és fel- virágzását eredményezték.
Harcaikra emlékezve tisztelgünk élenjáróik és követőik történelemformáló cse- lekvése előtt, és okulni a k a r u n k erőfeszítéseikből. T e h e t j ü k ezt a jelen esetben a n n á l is inkább, mivel őszinte szeretettel köszönthetjük k ö r ü n k b e n a Márciusi F r o n t egyik alapítóját és vezetőjét, Féja Gézát. S mivel a harcból harcba tartók gyülekezetének is tekinthetjük magunkat, a r r a kérjük, n e a vád és ne a védelem k o r o n a t a n ú j a k é n t , hanem a tanúságtevő megpróbáltatásokon át kikristályosodott igazságaival j á r u l j o n hozzá ahhoz, hogy emlékezésünk — ahogy ő írta — „beavatkozásunk" m ú l t j u k t a - pasztalataiba teremtő jellegű, azaz szocialista építőmunkánk erőfeszítéseinek t á p l á - lására alkalmas legyen.
A Márciusi Front közvetett előzményei 1848—1849-es f o r r a d a l m u n k v é r b e f o j t á s á - hoz nyúlnak vissza, közvetlen forrásvidékei pedig az 1918—1919-es levert f o r r a d a l - m a k után hatalmát megszilárdító ellenforradalmi-fasiszta rendszer társadalmi s poli- tikai viszonyainak talajában keresendők. A szocialista forradalom már. n a p i r e n d e n van, olyan időszakban, amikor még a demokratikus forradalom feladatai sincsenek megoldva történelmünkben. A magyar nép igazságainak 1918—1919-es f o r r a d a l m i t ü k r é t az imperialisták szétzúzták, s hazai szálláscsinálóik a n n a k még a szilánkjait is igyekeztek a sárba taposni, nehogy egy szikrányi fény világíthasa meg a m u n k á s - ság és a parasztság teendőit. A korszak egész jellegét százezernyi adatnál j o b b a n érzékeltetik Győry Dezső alábbi sorai:
,halálnak cserélnek, halálnak kínálnak, udvarán
beállunk cselédnek, kínálnak, dobálnak, ellöknek,
s véredből megélnek rajtad vagy belőled szajha-vén erények."
A világ menetét azonban 1917 októbere után már megállítani nem, legfeljebb las- sítani lehetett. Nálunk is megindult a szocialista és demokratikus erők lassú rege- nerálódási folyamata. A K M P heroikus munkával újjászervezte sorait, s harcolt a második szocialista forradalom győzelméért. A szakszervezetekbe tömörült munkás- ság megvédte pozícióit. Alkotó nagyjaink örökéletű művekkel ébresztették népünk cselekvési kedvét. A városi kispolgárság kezdett hangot adni demokratikus politikai követeléseinek, az értelmiségi fiatalság radikális s bár kicsiny csapatai is jelentkezni kezdtek, s feltűntek azok az írók: a szabad legények, akik a parasztság demokratikus vágyainak adtak hangot.
Ezek az ellenzéki erők azonban az első időszakban még egymás ellen hadakoz- tak, mivel nem született olyan átfogó politikai program, amely a szocialista és de- mokratikus, társadalmi és nemzeti követeléseinket egységesen tudta volna népünk számára megfogalmazni.
Az ilyen politikai koncepciót a történelmi irodalom népfröntpolitikának nevezi.
Ennek az a lényeges vonása, hogy azt a lenini forradalomelméletet alkalmazza, amely a szocialista és demokratikus forradalom feladatainak egyidőben, kölcsönhatásban álló összefüggéseit hangsúlyozza. „Ahogyan lehetetlen az olyan győzelmes szocializ- mus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát — írta Lenin —, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyőzésére az a proletariátus, amely nem folytat mindenre kiterjedő, következetes és forradalmi harcot a demokráciáért." Ezt a gondolatot a fasizmus elleni harc időszakában kidolgozott népfrontpolitikában a kommunisták úgy konkretizálták, hogy a lenini követelmények szerint: „a nemzeti haladás, a kulturált és politikailag szabad haza ú t j á r a való áttérés" összes feladatúira gondot fordítottak.
A népfrontpolitika nem állította szembe a demokratikus szabadságjogok védel- mét a szocializmus megteremtésének céljával. Ellenkezőleg, ehhez teremtette meg az ú j helyzetben az átmeneti feltételek sokaságát a parasztok, szociáldemokraták, pártonkívüliek, kisiparosok, kiskereskedők, diákok, egyetemisták, értelmiségiek be- vonásával, demokratikus követeléseik felkarolásával. A népfrontpolitikával szemben elhangzott az a vád, hogy ez, éppen, mivel a demokratikus követeléseket állította előtérbe, a nacionalizmus rehabilitációját eredményezte. Hadd válaszoljak erre Fran- cois Billoux szavaival: „Ekkor békült össze a vörös zászló és a nemzeti lobogó, ekkor a Marseillaise és az Internacionálé."
A magyar kommunisták is olyan népfrontpolitikát dolgoztak ki, amely az emlí- tett követelmények szerint egyetemes jelleggel kovácsolta össze a magyar progresszió különböző, egymástól elszigetelten vagy éppen egymás ellen hadakozó áramlatainak társadalmi, demokratikus részköveteléseit. A társadalmi felszabadulás elérhető kora- beli követeléseinek előtérbe állítása azt jelentette, hogy a magyar kommunisták népfrontpolitikája, a nemzeti, nemzetiségi, faji elnyomás és a reakció minden f o r m á j a elleni harc feladatait is meg tudta fogalmazni. A K M P népfrontpolitikája kifejezte, hogy a magyar nép nemzeti függetlenségét és társadalmi felszabadulását igénylők akarata természetszerűleg és erőltetettség nélkül találkozhat a világ szabadságáért küzdő népek szolidaritásával. Első ízben született tehát az 1919 utáni Magyarországon olyan politikai koncepció, amely a nemzeti igények és a társadalmi haladás, valamint a dunai népek közötti ellentétek feloldásának útját elméletileg ki tudta fejezni.
A magyar nép felszabadulásának forradalmi igazságait ország-világ ú j r a egy fénye- sen ragyogó tükörben láthatta meg.
Miközben az internacionalista magyar kommunisták eljutottak a nemzeti fejlő- dés demokratikus kérdéseinek megértéséhez és felkarolásához, 1849 parasztkatonái- nak utódai is kezdték megérteni, hogy felszabadulásuk nem képzelhető el társadalmi kérdéseik napirendre tűzése, és a fasiszta rendszer ellen harcoló munkásosztály támogatása nélkül. „Kezdetben volt a csalódás a keresztény-nemzeti éllenforradalom- ból — összegezte ennek a folyamatnak a fontosabb állomásait Veres Péter. — A felelősebb és elégedetlenkedő magyar értelmiség előtt világossá vált, hogy a ke- resztény-nemzeti ellenforradalomhoz és a bethleni konszolidációhoz a magyar nép- nek nincs köze: szellemileg és szervezetileg egyformán távol áll tőle. És szerintük a
magyarság egyetlen menedéke az elhagyott parasztság. A felvidéki sarlósok és a Sze- gedi Fiatalok m a j d n e m egyszerre indultak el, hogy megismerjék ezt az elhagyott paraszti népet. Utánuk jöttek a fiatal írók és újságírók, és megkezdődött a f a l u - kutatás . . . Persze, egyelőre nem történt más, m i n t hogy fiatal írókból lettek a f a l u - kutatók, a radikális értelmiségiből az olvasók. Azonban mint m i n d e n ébresztő jellegű szellemi mozgalom nyomán, itt is megszületett az írókban, az olvasókban a cselek- vés tárgya és vágya."
A cselekvés tárgya a népi írók felfogásában — akik, Féja Géza szavaival — felfogták a népi tenger megmozdulásáról érkező üzenetet, a parasztság kellett legyen.
„A mai parasztság lázadói az osztályharcos parasztok. E f f a j t a parasztok m i n d e n ü t t vannak — írta Erdei Ferenc — és hisznek abban, hogy lehet olyan társadalom, ahol nincsenek osztálykülönbségek." S a végső következtetés: „A parasztság képes szo- cialista osztályharcra."
A parasztság felszabadulási vágyának hangot adó szegénylegények szabadcsapa- tokká szerveződésének folyamatáról Féja Géza szép könyvet írt. S ugyancsak köz- ismertek azok a munkák, amelyek a városok és falvak földjei alól kinyúló m u n k á s s paraszt kezek egymásra találásának történetét örökítették meg.
Ezekből kiderül, hogy a parasztság cselekvési vágyát segítették k o n k r é t f o r m á b a önteni és történelmi hatóerővé változtatni a magyar kommunisták. A történelmi f e j - lődés és ez az eszmei segítség azután 1937. március 15-én a Márciusi F r o n t megala- kulásához vezetett.
A mozgalom zászlóbontására a Nemzeti Múzeum kertjében összesereglett 5000 ember jelenlétében került sor. Az egybegyűltek előtt Féja Géza az 1848-as március hagyományainak megtagadásáról beszélt, és sürgette időszerű követeléseinek valóra váltását. Öt követően Kovács Imre bejelentette a Márciusi F r o n t megalakulását, és ismertette annak programját. Az ú j márciusi . 12 pont többek között az ország d e m o k - ratikus átalakítását, a demokratikus szabadságjogok biztosítását, az. 500 holdon felüli birtokok kisajátítását, a minimális munkabérek megállapítását követelte: külpolitikai téren a program hangot adott ugyan a Duna-völgyi konföderáció gondolatának, de még nem tudta megjelölni a magyar n é p igazi szövetségeseit.
A magyar kommunisták, Révai József és Poll Sándor, a háború utáni évek leg- jelentősebb szellemi áramlatának, a „legmélyebb történelmi és társadalmi gyökerek- kel" rendelkező megmozdulásnak tekintették a Márciusi Frontot, és egy széles anti- fasiszta mozgalom lehetőségeit látták meg benne. Ügy vélték, képes lesz arra, hogy 1867 kárvallottjának, a parasztságnak,- és 1919 áldozatának, a m u n k á s s á g n a k a szö- vetsége köré csoportosítsa az ország egészséges erőit egy demokratikus antifasiszta program alapján. A Gondolat, a párt legális folyóirata teljes súlyával a Márciusi Front mellé áll: közli a 12 pontot, s Nagypál István, a p r o g r a m v é g r e h a j t á s á r ó l szólva megjegyzi: ennek „tartalmában forradalminak kell lennie", de „észközeiben lehet megrázkódtatásoktól mentes". Bölöni György, Ady fegyvertársa, Ady örökösé- nek tekintette az ú j mozgalmat, Lándor Béla pedig h a r c u k a t a világprogresszió fon- tos elemének minősítette. József Attila véleményében több a fenntartás, de a l a p j á b a n véve ő is fegyvertársat lát a Márciusi Frontban.
Ennek az együttérző alapállásnak, a fegyvertársnak kijáró szolidaritásnak meg- felelően, ahogy Bálint György írta, „szeretettel, megértéssel és értékeléssel" segítet- ték elő a Márciusi Front eszmei tisztázódásának folyamatát. Főként két ponton: a- munkás-paraszt szövetségen alapuló demokratikus tömörülés megteremtését és a h a - tározott külpolitikai állásfoglalást ajánlva.
„Budapest március 15-nek is városa, a szocialista munkásmozgalomé is, Petőfi Sándoré és Ady Endréé is — írta Révai József á város-ellenség mítoszának oszlatása érdekében. — A magyar szellemnek Tömörkény István vagy Bródy Sándor csak vég- leteit fejezi ki. Ennek a szellemnek egysége és nagysága a Petőfi S á n d o r o k b a n és Ady Endrékben ölt testet."
Éppen Petőfi és Ady szellemében javasolták a kommunisták, hogy a magyar szabadság ügyét a világszabadság ügyével kapcsolják össze, és a fasizmus szennyes
á r j á v a l szemben a Szovjetunióval és a szomszédos országok demokratikus erőivel együtt építsenek közös gátakat. „A dunai népek összefogása kétségtelenül megvaló- sítható — írta Moszkvában megjelenő lapjuk, az Ú j Hang. — Nálunk éppúgy, mint a szomszéd országokban, máris mozgásba jöttek a demokratikus erők. Spanyolország példája világosan mutatja, hogy egy ú j a b b 1914 fenyegető rémétől csak a fasizmus megsemmisítése szabadíthatja meg az emberiséget. Ez egyben az egyetlen igazi meg- oldása a dunai kérdésnek is."
A Márciusi Front egyetértett e javaslatokkal, és arra törekedett, hogy sorait az augusztusig hozzá csatlakozó makói Függetlenségi Kossuth-párton, a Szegedi Fiata- lokon, a Bartlía Miklós Társaságon kívül az ország összes demokratikus és szocialista erőivel bővítse — és nem eredménytelenül. Szeptemberben már a Márciusi Front s a Gondolat közötti kapcsolat is a megvalósítás stádiumába jut, és a további előre- lépés jelentős eseménye itt, Makón, az 1937. október 3-án tartott tanácskozással valósul meg. Nem függetlenül a n n a k a városnak a légkörétől, amely a Szépség Kol- dusának alkotóját befogadta, s e nehéz korszakban a haladó magyar gondolat egyik elszánt védőbástyája volt. Ezért a tisztelgő utókor előtte külön is m e g h a j t j a fejét.
Mivel a Márciusi Front makói tevékenységéről s kapcsolatairól Tamasi Mihály külön előadást tart, mindössze az alábbiakra utalnék. A makói tanácskozáson kidolgozott Kiáltvány, amelyet Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre s Veres Péter írtak alá, m á r határozottan foglalt állást a munkás-paraszt szövetségre épülő demok- ratikus erők egysége és az összes dunai államok összefogása mellett, amelynek felté- telét népi erőik uralomra jutásában jelöli meg.
Ezek után a Márciusi Front javaslatot tesz egy olyan országos találkozó megren- dezésére, amelyen a demokratikus s szocialista áramlatok s erők képviselői meg- vitathatnák a munkás-paraszt-értelmiségi összefogás kérdéseit és elindulhatnának a n n a k megvalósulása felé.
A találkozót előkészítő értekezlet a Márciusi Front .— személy szerint Féja Géza és Makkay Miklós kezdeményezésére — 1938. január 21-én a Central kávéházban ült össze. Ezen megjelentek a magyar progresszió összes áramlatainak képviselői. A je- lenlevő detektívek feloszlatták ugyan az előkészítő értekezletet, de amíg elmentek a rendőrökért, a jelenlevők megállapodtak abban, hogy 1938. március 15-re, a forra- dalom 90. évfordulójára Kecskemétre háromnapos irodalmi találkozót hívnak össze, amelyen megtárgyalják a föld, az ipar, a kereskedelem, a kultúrpolitika kérdéseit.
Az addig széthúzó szellemi irányzatok képviselői megérezték, hogy közös cselekvésre van szükség, és ennek elősegítése érdekében olyan programot kívántak kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy a demokrácia és a gyors ütemű szociális haladás alapján kezet nyújthassanak egymásnak a magyar progresszió összes áramlatainak képviselői.
„Nemcsak a fiatal nemzedék, s nem elsősorban mint fiatal nemzedék, hanem a de- mokrácia régi tábora akar találkozni Kecskeméten azokkal, akik ú j a b b a n fordultak a demokrácia felé — írta ezekről a törekvésekről Révai József. — A polgári radiká- lisok, a szociáldemokraták a népiesekkel, vagyis a diktatúrára törők ellen szervez- kedők sokszintű tábora."
így vált a parasztság megmozdulásaként indult Márciusi Front a kommunisták eszmei segítsége nyomán a nemzeti egységfront kialakításának olyan tényezőjévé és kezdeményezőjévé; amely a paraszti felszabadulás és az emberi felszabadulás vá- gyainak összekapcsolására tett kísérletet. Ezért volt alkalmas arra is, hogy új, de- mokratikus külpolitikai hitvallásával a fasisztaellenes dunai népek megegyezésének ügyét egyengesse. Hiszen a népi megújhodás, a magyar demokrácia egyetlen kül- politikai szövetségese és biztosítéka csak a Szovjetunióra támaszkodó dunai népek összefogása lehetett.
S a makói Kiáltvány demokratikus külpolitikai hitvallásának szellemében a Márciusi Front és tagjai a nemzeti érdekeinket az egyetemes szabadság ügyével összekapcsoló külpolitikai orientáció kialakításához is hozzájárultak. A magyar kor- mány viszont 1935 áprilisa után, bár ekkor helyreállították a szovjet—magyar diplo- máciai kapcsolatokat, nemcsak továbbfolytatta később nemzeti tragédiába torkollott
szovjetellenes politikáját, hanem eltitkolja a magyar közvélemény előtt a Szovjetunió Magyarország felé tett sorozatos baráti gesztusait. A magyar nép n e m értesülhetett például a moszkvai magyar követ jelentéseinek alábbi megállapításairól: „Általános benyomásom — jelentette Jungeth-Arnothy Miklós —, hogy Litvinov megőrizte szim- pátiáját Magyarország i r á n t . . . " Ennek a jeleként felhívták figyelmét az 1848/49-es szabadságharcnak azokra a zászlóira,, amelyeket a Szovjetunió megőrzött. Felvetik a nemzeti ereklyéket megtekintő magyar követnek, hogy visszaadják a zászlókat, ha a magyar kormány hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi börtönökben őrzött poli- tikai foglyokat kiengedik a Szovjetunióba. Erre az a j á n l a t r a azonban akkor éppúgy nem reagálnak, mint ahogy érzéketlenül hagyja őket Litvinovnak a növekedő n é m e t befolyástól óvó figyelmeztetése is.
S bár ezekről a lépésekről a Márciusi Front n e m tudott, nem tudhatott, éppen a demokratikus nemzeti külpolitikai orientáció keresése során tagjai h o z z á j á r u l t a k a szovjet valóság s irodalom megismertetéséhez. Az orosz irodalom — írta Veres P é t e r
— „az orosz nép, az orosz lélek, az orosz történelmi a k a r a t " kifejezője. Ebbe k í v á n t a magyar olvasó számára betekintést nyújtani Illyés Gyula a szovjet nép hősi epo- száról szóló oroszországi naplójával, a Mai Orosz Dekameron összeállításával és a szovjet irodalmat bemutató cikkeivel.
A szomszédos országok népi erőivel való szövetség megteremtésének s a n e m - zetiségi magyarságnak egy ilyen demokratikus egységfrontba történő felzárkózásának ú t j á t egyengette a mozgalom 1937 novemberében meginduló lapja, a Híd, miközben a Márciusi Front is élvezte ezeknek a mozgalmaknak a pozitív impulzusait.
S ez a hídverés nem volt illuzórikus elképzelés. Hiszen a kommunista p á r t o k gazdagodó-erősödő népfrontpolitikájának eredményeképpen a szomszédos országok- ban is alakultak azok a demokratikus nemzetiségi mozgalmak, amelyek sérelmeikre a többségi nép demokratikus erőitől kértek segítséget, hogy a hitleri megosztás szán- dékaival szemben a közösen fenyegetett dunai népek szövetkezésének ügyét egyen- gessék. Csehszlovákiában például, ahol a korábbi években a demokratikus útkeresés egy komoly mozgalom, a Sarló keretében tört felszínre, 1936-ban két ízben ül össze a demokratikus magyarság áramlatainak részvételével a Tavaszi P a r l a m e n t . J u g o - szláviában pedig a Híd című folyóirat körül csoportosulok egyre szélesebb köre egyengeti a magyar nemzetiségi tömegeknek a népfrontpolitika szocialista erőihez vezető útját. Romániában is érlelődtek a nemzetiségi tömegekre nagy vonzerőt gya- korló egység- és népfrontpolitika sikerei. S a Márciusi Front kapcsolatai révén mindhárom országban egyengette a magyar nemzetiségi és a többségi népi tömegek egymásra- találásának útját.
Mivel erről a n n a k idején a Vásárhelyi Találkozó címmel egy külön könyvecskét írtam, legyen szabad most csak néhány szóval jeleznem, hogy ezek az erőfeszítések milyen jellegű demokratikus nemzetiségi mozgalmak megteremtését eredményezték.
Ennek érdekében az 1937. október 2-án Tamási Áron, Balogh Edgár, Nagy István, Kacsó Sándor, Jordáky Lajos s a többiek kezdeményezésére összeült Vásárhelyi Találkozó programjára utalok, amely a demokratikus életigényeket és a r o m á n n é p felé történő útkeresés szükségességét fejezte ki. A békés együttműködés s a d e m o k - ratikus szabadságjogok elvét tiszteletben tartó Vásárhelyi Találkozó résztvevői a román nép felé fordulva kijelentették: „A Vásárhelyen összeült fiatalság egy szabad- ságot szerető nép nyíltságával fordul a nemzeti álmaiban beteljesült és G y u l a f e h é r - vár magas szelleméhez felemelkedni tudott r o m á n néphez és irányítóihoz, hogy az élet- és emberi jogaiban veszélyeztetett magyarság számára találja meg azt a módot, amely a lelki kibéküléshez vezet, és a történelmi egymásrautaltságban élő két n é p számára a szabad testvéri együttélés lehetőségeit megteremti."
Mindezek alapján Kállai Gyula a Márciusi Frontot „az általános európai nép- frontmozgalom sajátos magyar megnyilatkozási f o r m á j á " - n a k minősítette, Balogh Edgár pedig joggal állapíthatta meg: „A Márciusi Front s a Vásárhelyi Találkozó eszméiben történelmi ellentmondások végzetszerűségéből szabadult fel és egyetemes emberi üggyé vált minden, ami magyar." A magyar kommunisták Moszkvában m e g -
jelenő folyóiratának, az Ű j Hangnak az 1938 januári száma e mozgalmak nemzetközi jelentőségét emeli ki: „az egész Duna-völgyében is ezentúl nagy rokonszenv kíséri ezt a demokratikus megmozdulást."
A népi Magyarország és a dunai népek közös hazai f r o n t j á n a k megteremtésére alkalmas program magvait tehát elvetették. Ismerve a későbbi eseményeket, gondo- latmenetüknek ezen a pontján jogosan merül fel a kérdés: miért nem csíráztak ki ezek a magvak, miért nem szökkentek szárba a mozgalmak nyiladozó rügyei? Más szavakkal: miért nem tudták ezek a biztató kezdeményezések döntően megváltoztatni hazánk s a szomszédos országok történetét?
Köztudott, hogy Ausztria elfoglalásával a hitleri Németország 1938-ban megjelent a L a j t a partján, és ezzel Kelet-Európa politikai viszonyaiban olyan folyamat indult még, amely az itt élő népek f r o n t j á n a k teljes összekuszálásához vezetett. Német- ország közvetlen beavatkozása ezeknek az államoknak a belügyeibe ugyanis m e g - élénkítette és felvillanyozta a szélsőjobboldali mozgalmakat, amelyek nyíltan .törtek hatalomra és a német függőség szálláscsinálói voltak. Mindenütt erősödtek azok a törekvések, amelyek az amúgy is gyér demokratikus jogokat vették célba. R o m á n i á - ban például bevezetik a királyi diktatúrát, Csehszlovákia a hitleri Németország támadásának zárótüzébe kerül, s a magyar uralkodó osztály is elérkezettnek látja az időt arra, hogy erőszakkal véget vessen a népi erők felzárkózási folyamatának.
A kecskeméti találkozó további előkészítő munkálatait például" a rendőrség b e - tiltotta, Illyés Gyulát, Sárközi Györgyöt, Erdei Ferencet, Kovács Imrét és Féja Gézát az ügyészség perbe fogta. A Viharsarok szerzőjét, Féja Gézát — ahogy a v á d - iratban olvasható — azért ítélték öthónapi fogházbüntetésre, mivel „a munkásosz- tályt a munkaadó és földbirtokos osztály elleni gyűlöletre izgatta".
A Gondolat szerkesztői és munkatársai, a K M P tagjai és szervei, a Szociálde- mokrata P á r t s a szakszervezetek, továbbá Bartók Béla, Fodor József, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Szabó Pál, Szabó László, Szabó Zoltán, Remenyik Zsigmond, Tóth Aladár, Veres Péter, Zilahy Lajos, Szekfű Gyula azonnal kiálltak védelmükben. Az újvidéki Híd, a csehszlovákiai Fábry Zoltán, Vass László, az oszt- ravai Magyar Nap is felemelték tiltakozó szavukat. A Vásárhelyi Találkozó részt- vevői kijelentették: „az elítélt írók mellé az erdélyi magyar fiatalság is a vádlottak padjára ül".
Ez a szolidaritás a kedvezőtlen külpolitikai változások első heteiben még biz- tosítani tudta a Márciusi Front lendületét. Debreceni lapjuk, a Tovább 1938 m á j u s á - ban a Csehszlovák Köztársaság védelmében emel szót, és tagjainak többsége ott van abban a sokszínű értelmiségi csoportosulásban, amely a kormány f a j i s diszkriminá- ciós intézkedéseit az ország függetlenségére m é r t csapásként ítéli el.
A német fásizmus növekvő befolyása, a második világháború mindinkább erős- bödő előszele azonban a népi erők elképzeléseit, a reformok lehetőségét erőszakosan levette napirendről, és a Márciusi Front az ú j világhelyzetből adódó feladatokat már nem tudta egységesen megválaszolni. Voltak, akik a szellemi reformok lassú k i m u n - kálásában jelölték meg a mozgalom további feladatait, mások a határozottabb s.
harcosabb: a munkás-paraszt összefogásra támaszkodó politikai kiállást sürgették. Az.
sem elhanyagolható körülmény, hogy a rendőri terror meggyengítette a Márciusi Front tömegbázisát: a Markó utca hírére — ahogy e kedvezőtlen hatásokat összegez- ték — az ország kihűlt körülöttük, és a lelkesedők tekintélyes része magukra hagyta őket. Tovább mélyítette a mozgalom differenciálódását az a körülmény, hogy a német fasizmus előretörése az egymás mellett és együtt élő népek viszonyát is e l - mérgesítette. Ha az egyik oldalon a nemzetiségek elnyomásának fokozódása, a másik oldalon a Németország ígéreteire támaszkodó „békés revízió" politikája fejtette ki a maga káros hatását. Az utóbbi ugyanis egyre jobban behatolhatott a nemzetiségi elnyomástól sújtott magyar nemzetiségi népi s középrétegek soraiba. A békés revízió' reálisnak tűnő lehetősége így erősíti fel a bizalmatlanság elemeit, és homályosítja el ú j r a a GyŐry Dezs® által megfogalmazott dunai hivatástudatát:
„Hidat verhetne, s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása."
A fasiszta Németország nyílt és közvetlen betörése Kelet-Európába gyengítette a hidak építésének lehetőségeit egy olyan pillanatban, amikor a szocialista és d e m o k - ratikus áramlatok sajátos f o r m á k között elképzelt találkozása még csak elkezdődött,
de nem tudott megszilárdulni. Ennek feltételei pedig különösen meggyengültek akkor, amikor a vértelen revízió első sikerei a nemzeti-társadalmi, nemzetiségi-
demokratikus követeléseket választották újra széjjel. Ezzel éppen a szocialista és a demokratikus követelések szintézisének megteremtésére hivatott sajátos mozgalom .szenvedett el komoly csapásokat, s a munkás-paraszt összefogás kialakulóban levő formáit törték széjjel. így derült ki, hogy abban a sokszínű flórában, amelyet az ébredező parasztság szellemi kivirágzása hozott létre — ahogy Veres Péter megálla-
pította —, keserű dudvák is akadtak, és hogy n é h á n y a n a népi írói f r o n t o t csupán olyan „muszájszolidarítás"-nak tekintették, amelyet most, az ű j tájékozódási lehető- ségek idején otthagyhattak.
S bár a mozgalom így szétmorzsolódott, áramlatainak, képviselőinek és vezetői- n e k pályafutása korántsem ért véget. Korom Mihály előadótársam, továbbkísérve
pályájuk alakulását, az antifasiszta harcban és az ellenállási mozgalomban betöltött szerepüket fogja elemezni.
Anélkül, hogy elébe vágnánk mondanivalójának, a mozgalom egészéről, a törté- neti szerepükről szóló referátum végéhez közeledve néhány dolgot mégis megálla- píthatunk. így mindenekelőtt azt, hogy szerepük megítélésénél éppúgy, ahogy osztály- harcos szövetségeseik s fegyvertársaik értékelésénél Leninnek azt a gondolatát kell alkalmaznunk, amelyben az osztályharc útjának bonyolultságára hívta fel a figyel-
met: „Ha hajlandók erre az útra lépni — írta Lenin még 1902 m á r c i u s á b a n —, akkor igyekezzenek önállóan haladni rajta, és ne vonszoltassák magukat,' ne riassza vissza ü n ö k e t az út szokatlansága, ne zavarja Önöket, hogy sok helyen még s e m m i -
féle kitaposott utat nem találnak, h a n e m szakadékok szélein kell kúszniuk, erdő s ű r ű j é n kell áttörniük és gödrökön kell átugrálniuk. Ne panaszkodjanak, hogy ú t -
talan utakon j á r n a k . . . hiszen előre tudniuk kellett, hogy nem országútra léptek, amelyet a társadalmi haladás erői kiegyenesítettek és elegyengettek, h a n e m elha- gyott helyek és vadonok ösvényein kell majd járniuk, a h o n n a n v a n ugyan kivezető
út, de egyenes, egyszerű és könnyen kivezető utat nem találhat senki sohasem . . . " . S ha az osztályharcnak ezt a mindenkori történeti értékelését alkalmazzuk a Márciusi Frontra, akkor érthető, hogy marxista—leninista történetírásunk m i é r t helyezi ezt a mozgalmát forradalmi márciusaink sorába. Hiszen ők, éppúgy, m i n t korábban elődeik s későbben utódaik, bemerészkedtek az osztályharc s ű r ű v a d o n -
jaiba, sebeket ütöttek s kaptak, előre léptek s tévedtek, megízlelték a győzelem mámoros érzéseit s a vereségek keserű ízét, de mindvégig hitet tettek amellett, hogy azok az elnyomottak, akiket képviselnek, az ő egyéni sorsuktól függetlenül is előbb vagy utóbb felszabadulnak.
„Tagadom a parasztsorsot, és hiszek az emberben, aki paraszt — írta Erdei F.erenc valamennyiük nevében. — Nem szabad parasztnak maradni. Kevés és mél- tatlan ez a sors, akkor, amikor út nyílik rá, hogy más legyen belőle, és m i n d e n vágy megvan arra, hogy kövesse is az ember ezt az u t a t . . . Nem lehet parasztországot • építeni. Ha egyszer paraszt az ország, akkor ott éppen olyan naptalan az ég, m i n t h a fölötte volna egy másik, amélyik elveszi tőle a fényt. Az építés és a szabadság ott kezdődik, ahol a világ nem paraszt.
De hiszek az emberben, aki paraszt. Hiszem, hogy parasztemberekkel lehet orszá- got építeni. A lázadások szüntelen sora megtanított arra, hogy ok van itt a tagadásra é s ugyanezek az okok a hitnek is elég támasztékái. Hiszem azt, hogy az az e m b e r - fajta, amely épségben kibírta a sötétben lappangás századait, képes a r r a is, hogy romlatlan ösztönnel építsen akkor is, ha napvilágra kerül."
S ez a hit hamarosan valósággá is válhatott, úgy, ahogy azt Erdei Ferenc sors-
t á r s a i n e v é b e n v á r t a é s ó h a j t o t t a . „ V á g y a k b a n és t ö r e k v é s e k b e n m i n d e n ü t t , a n a g y k e l e t i p a r a s z t o r s z á g b a n v a l ó s á g o s a n is a szocialista t á r s a d a l o m k í n á l j a a m a g a v i l á - gát m e g o l d á s u l a p a r a s z t k é r d é s e k r e — í r t a E r d e i F e r e n c . — A p a r a s z t o k t ü r e l m e t - l e n e b b j e i és a f ö l d t e l e n e k k ü l ö n ö s e n k a p n a k e n n e k a z ú j v i l á g n a k az í g é r e t é n , a n n á l is i n k á b b , m e r t p a r a s z t s o r s u k l e g h i t e l e s e b b m a g y a r á z a t á t a szocialista t á r s a d a l o m a d t a . í g é r e t é s f ö l s z a b a d u l á s a p a r a s z t o k n a k ez a t á r s a d a l o m . "
S h a n e g y v e n é v v e l e z e l ő t t a M á r c i u s i F r o n t p r o g r a m j á t F é j a G é z á é k , E r d e i F e r e n c é k a t e t e m r e h í v ó m á r c i u s o k n e v é b e n h i r d e t h e t t é k meg, m a a m i n d u n t a l a n m e g ú j u l ó , győztes f o r r a d a l m i m á r c i u s o k s o d r á b a n e l é g t é t e l l e l m o n d h a t j u k : a szo- cialista M a g y a r o r s z á g e l ő d e i n e k n e g y v e n é v v e l ezelőtti k í v á n s á g a i t , ó h a j a i t , v á g y a i t is b e t e l j e s í t e t t e és v é g r e h a j t o t t a .
Annak köszönhetően, h o g y n é p ü n k h a r m i n c k é t é v v e l ezelőtt é l n i t u d o t t a s z a - b a d s á g g a l , a m e l y e t a n n a k a z o r s z á g n a k a f i a i v í v t a k ki s z á m á r a , a h o l a p a r a s z t s á g t á r s a d a l m i f e l s z a b a d u l á s á n a k f o l y a m a t a a t ö r t é n e l e m b e n először k e z d ő d h e t e t t el, m i v e l a m u n k á s m e g s z ű n t r a b s z o l g a l e n n i . Annak következtében, h o g y a z ó t a is f o r - r a d a l m i á t a l a k u l á s u n k v e z e t ő e r e j e : m a r x i s t a — l e n i n i s t a p á r t u n k o l y a n közösségi szocialista t á r s a d a l o m m e g t e r e m t é s é r e k o v á c s o l t a össze á t a l a k u l ó , é l e t m ó d j á b a n , e r k ö l c s e i b e n , t u d a t á b a n , g o n d o l k o d á s á b a n , t á r s a d a l m i h e l y z e t é b e n m i n d i n k á b b m a - g a s a b b s z i n t r e l é p ő m u n k á s s á g u n k é s p a r a s z t s á g u n k e n e r g i á i t , a m e l y m o s t m á r a z e g y k o r i k é t k i s e m m i z e t t n é p i o s z t á l y é r d e k e i n e k ö s s z e ö t v ö z ő d é s é n a l a p s z i k . Annak szolgálatában, h o g y f e l s z a b a d u l t dolgozó o s z t á l y a i n k v é g l e g e s e n és t ö r t é n e l m ü k s o r á n első í z b e n v é g é r v é n y e s e n h o n r a l e l j e n e k a m o s t o h a a n y á b ó l é d e s a n y á v á v á l t o z o t t h a z á b a n .
És e n n e k a t ö r t é n e l m i s ú l y ú , m é r e t ű s j e l l e g ű v á l l a l k o z á s n a k az e r ő f e s z í t é s e i t t á p l á l h a t j á k győztes j e l e n ü n k e t e l ő k é s z í t ő m ú l t u n k s u g a r a i — a h o g y F é j a G é z a írta —, a z e g y k o r i s z o r o n g a t o t t s á g k i r o b b a n t o t t a é r t é k e i . S m i v e l k o r á b b i , 32 é v v e l ezelőtti t ö r t é n e l m ü n k s o r á n az i l y e n é r t é k e k e t t e r e m t ő l á n g o l á s o k c s a k a s z o r í t á s o k g y e n g ü l é s e k o r l o b b a n h a t t a k fel, n a p j a i n k b a n a t ö r t é n e l m i s z o r í t á s o k m e g s z ű n t é v e l a r r a k e l l t ö r e k e d n ü n k , h o g y az e g y k o r i i d ő n k é n t i l á n g o l á s o k a t a f e j l e t t szocialista t á r s a d a l o m á l l a n d ó , é l t e t ő t ü z e i k é n t s z í t s u k m a g a s r a .
STÉHLIK JÁNOS RAJZA
