— Hogyhogy kétszer?
— Egyszer erős fölindulásomban, valóságosan, önvédelemből. Másodszor most, hogy visszakaptam a régi nevem, hosszú megfontolásban újra. És nyolcezer fórint kártérítés az SZTK-nak. A valóságos Sulla hat hónappal öregebb volt, mint én, így jogtalanul vettem föl nyolcezret.
— Most akkor teljes a boldogság?
— Amennyire csak lehet.
— Firkálgató ember vagyok, megírhatom?
Néznek rám, mint sas a sündisznóra.
— Minek tart engem? Talán csak nem vagyok akárki? Ha akarom, majd meg- írom magam, elvégre . . .
5* 6 7