Mervart, Jozef: Az árak jelentősége és fejlődése a nemzetközi kereskedelemben

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

449

sége. E mutatók általános sajátossága, hogy jól jellemzik a vállalat munkáját, ugyanakkor mentesek az anyagráfordítá- sok nagyságában mutatkozó eltérések okozta torzításoktól. Hiányosságuk viszont, hogy igen bonyolult a kiszámításuk, amit a könyvvitel a jelenlegi körülmények kö—

zött nem biztosít. Ott, ahol a természetes mértékegységben kifejezett mutatók, il—

letve a teljes termelés mutatója nem al- kalmazhaték, a megmunkálás költségnor—

mativáit célszerű használni. Ezt a mód—

szert a Szovjetunióban egyes iparágakban (a ruházati és nyomdaiparban) már 1957 óta alkalmazzák, 1961—től pedig, beveze—

tik a konzerviparban is.

A módszer lényege, mind a tervezett, mind pedig a ténylegesen kibocsátott termékek norma szerinti költségeinek megállapítása. Ehhez az évek sorára vo- natkozóan meg kell határozni minden ter—

mék és félkésztermék egységére jutó ter-

vezett és kiegészítő bér összegét — bele—

értve a társadalombiztosítást is -—— és a műhely és általános üzemi költségeket. Ezt a költségnorrna-mutatót már nem befolyá— _ solják az anyagköltségek változásai, vala—

mint a termékösszetételben bekövetkezett—

változások. Ami a szervezeti változásokat illeti, ezek a tényezők sem torzítják a ter- melés tényleges nagyságát, ha a költség- normákat nem a késztermékekre, hanem az alakváltoztatásokra állapítják meg Azokban az iparágakban, ahol a vállala—

tok struktúrája stabil, a normatívák a késztermékre is meghatározhatók.

Az állóalapok kihasználásának ismerte—

tett mutatója, amely a norma szerinti költ—

ségekben számbavett költségeknek az egy rubel értékű állóalaphoz való arányát fe—

jezi ki, nemcsak a népgazdasági elemzés- ben, hanem a tervek készítésénél és a vál—

lalati elszámolásban is használható.

(Ism.: Ujlaki Lászlóné)

KERESKEDELMI STATISZTIKA.

KÖZLEKEDÉSI

Mervart, J ezet:

Az árak jelentősége és fejlődése a nemzetközi kereskedelemben

(Vyznam a vyvoj cen v mezinárodnim obchode.) Praha. 1960. 294 p.

A szocialista nemzetközi munkamegosz—

tás fejlődésének kérdéseivel kapcsolatban az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül a külkereskedelem fejlődésének és az ezzel kapcsolatos közgazdasági kategó—

riáknak: az értéknek, az árnak, a hitel- nek, a külkereskedelem gazdaságosságá- nak stb. vizsgálata. A marxista közgazda—

sági irodalomban eddig viszonylag kevés, a nemzetközi kereskedelem kategóriáinak mélyebb elemzésével foglalkozó mű jelent meg. J. Mervart munkájának úttörő jelle—

gét és jelentőségét ez adja meg.

Bár a szerző csak egyetlen kategóriát, az árat vizsgálja, mégis szükségszerűen szélesebbkörűen elemzi az áruk nemzet—*

közi értékének alapvető kérdéseit. Ebből adódik a téma feldolgozásánál követett módszere: az általánostól a különös felé való haladás.

Bevezetésként a nemzetközi munkameg—

osztás általános problémáit, különösen a társadalmi munkaidő—megtakarítás kérdé—

seit tárgyalja. Rámutat arra, hogy az áru—

termelésre fordított társadalmi munka

9 Statisztikai Szemle

STATISZTIKA,

mennyiségét nemcsak a természeti adott- ságok befolyásolják, hanem — és első- sorban —— a természeti adottságok fel- használási módja, például a kapitalis—

ta' rendszerben az egyes országokon

belül a kapitalista termelési mód fejlett—

ségi foka is. Ennek bizonysága az, hogy a szabadkereskedelem a kapitalizmusban nem vezetett "ideális" nemzetközi munka—

megosztáshoz, hanem csupán a világnak iparilag fejlett országokra és ezek mező- gazdasági és nyersanyagfüggvényeire való felosztását idézte elő és mélyítette el. Ez—

zel szemben napjainkban a szocialista or- szágok egészen másfajta munkamegosztás- sal olyan termelési kooperációra és specia—

lizációra törekszenek, amely az egyes or—

szágok általános gazdasági fejlettségében jelenleg fennálló különbségek felszámolá—

sához vezet s egyidejűleg nemzetközi mé- retű munkaidő—megtakarítást jelent.

A munkaidő-megtakarítás kérdését a szerző Marx érték—elméletéből kiindulva vizsgálja. Kimutatja, hogy az egyes orszá- gokban a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel útján elért munkaidő—meg- takarítás a belső termelési adottságoktól

függetlenül, az áruk világértékében vég-

bement változásoknak megfelelően alakul.

Ha változik az áruk világértékének (árá- nak) színVonala, változik a kicserélt hasz- nálati értékek mennyisége s ezzel együtt

u

450

a termelésükhöz szükséges nemzeti munka mennyisége is. Mivel a Szocialista világ—

piacon is van árucsere, mégpedig olyan árakon, amelyeknek színvonalát a világ—

piaci árak alapján állapították meg, ké—

zenfekvő, hogy a nemzetközi munkameg—

osztásból származó munkaidő—lmegtakaritás kérdésével kapcsolatban a Világpiaci árak fejlődésének problematikáját is figyelem—

mel kell kísérni.

Szerző a kapitalista világpiacról össze- gyűjtött gazdag adatanyag elemzése alap—

ján az áruk világértéke és világpiaci ára kategóriáját fejtegeti. A világpiaci árak problematikájából 5 fő kérdést emel ki, ezek

1. a világpiaci árnak mint az áruk vi- lágértéke pénzbeni kifejezésének értelme—

zése,

2. az áruk világértéke nagyságát meg- határozó fő tényezők vizsgálata,

3. az áruérték termelési árrá változásá—

nak problémája a világpiac feltételei kö—

zött,

4. a monopóliumok hatása az áruk világ— ,- piaci árának fejlődésére és végül

5. az egyenlő csere kérdése a nemzet- közi kereskedelemben. —

A második fő kérdéssel kapcsolatban kimutatja, hogy a világértéket meghatá—

rozó- fő tényező a munkatermelékenység szintje, ez azonban világméretben statisz—

tikailag nem fogható meg. Szerző orszá—

gonként vizsgálja az egyes áruk létre- hozására fordított munkamennyiség alaku- lását és az adott áruk világpiaci forgal- mát. A közvetlen összefüggés kimutatását azonban zavarja egyrészt, hogy a Világ- értéket meghatározó termelési feltételek nem egyenlők az adott áruk világtermelése termelési feltételeinek matematikai átla- gával, hanem két szélső határ között mo—

zognak, esetleg ezek egyikével azonosak, másrészt, hogy a piac viszonylag gyors változásainak megfelelően gyorsan vál—

toznak a termelést meghatározó feltételek is; végül, hogy a világérték függ a piacon jelentkező árutömeg és a kielégítendő tár- sadalmi szükségletek mindenkori viszo- nyától is.

Az áruérték termelési árrá alakulásá- 'nak folyamata is sokkal bonyolultabb probléma, ha a világgazdaság szempont—

jából vizsgáljuk. Itt felmerül a kérdés, hogy a profit átlagos profittá történő át—

alakulása feltételeinek vizsgálatakor szük—

séges-e elvonatkoztatni a külkereskede—

lemtől, mint eddig tették. A szerző sze- rint erre nincs ok. A nemzetközi kereske—

delemben résztvevő áruk és tőkék mozgá—

sának elemzése alapján a szerző az egyes országokban különböző nagságra törekvő

profitok általános mértékének kiegyenli—

tődése irányában határőZott tendenciát ál—

lapít meg Ezt a folyamatot azonban aka- dályozza például mindenekelőtt a kapi- talizmus egyenlőtlen fejlődése az egyes országokban. Tehát azt feltételezni, hogy ez a folyamat a világérték világpiaci terme—

lési árrá alakulásához vezet, puszta fikció, a jelenlegi világgazdaság bonyolultságá—

nak alábeCsülése s az egyes kapitalista országok egyenlőtlen fejlődésének figyel—

men kívül hagyása. Az áruérték termelési árrá változásának folyamatát a_tőke és a munkaerő szabad mozgásának meggátlása akadályozza. így jut el a szerző a mono—

pólium s a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő (sajátos fajtájának: az egyes országok gazdasági integrációja problémá—

jának s 'a monopóliumok által a világpiaci árra kifejtett hatás elemzéséhez.

Szerző kimutatja, hogy a mesterséges vagy természetes monopóliumok az akadá—

lyai az egyenértékű nemzetközi csere lét- rejöttének is. A módszerek, amelyeknek segítségével a fejlett kapitalista országok kizsákmányolják a fejletlenebbeket, sok—

,oldalúak (tőkekivitel, árolló stb..)

A toVábbiakban szerző arra keres vá—

laszt, hogy a nagyrészt kapitalista világ- piacon kialakult világpiaci áraknak a szo- cialista világpiacon való alkalmazása egyes országokat gazdaságilag nem, káro- sít—e meg, illetőleg másokat nem részesít-e előnyben. Mindenekelőtt azt elemzi: szük—

ségszerű—e az, hogy a kvalifikált munkát alkalmazó termelési ágak (például a fel- dolgozóipar) hatékonyabban járulnak hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez, mint a tulnyomórészt kevésbé kvalifikált munkát felhasználó ágazatok (például a kitermelőipar és a mezőgazdaság). A szer- ző véleménye szerint —— szocialista terme- lési viszonyok esetén —— nem. Ebből kö- vetkezik, hogy a világpiaci árak problé—

máinak gyökere nem az árakban, nem a világpiaci árak alkalmazásában van, s így azok a forgalom szférájában nem oldhatók meg. Ez termelési probléma. A világpiaci árrelációk problémáit azért a termelés területén, a szocialista országok termelésének specializációja és kooperá—

ciója útján kell megoldani.

Ezen az alapon tárgyalja a szerző a szo- cialista világpiaci árak problémáját. Vé—

leménye szerint helyes a szocialista orszá—

goknak az az eddig követett gyakorlata, hogy gazdasági szerződéseikben az egysé—

ges világpiac széthullására és a szocialista világpiac létrejöttére való tekintet nélkül tovább folytatják az áruk egységes világ—

értékének és világpiaci árának képzését Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

451

szocialista országok a kapitalista világ—

piacon kialakult árakat mechanikusan használják fel. A saját árbázis kialakitá—

sára való törekvés a szerző szerint csak a jövő szempontjából jogos, mikor is a szo- cialista világrendszer országainak fejlő- dése egyetlen, szocialista világgazdaság létrejöttéhez vezet.

(Ism.: Sóky Dezső)

A Szovjetunió külkereskedelme az 1918—1940. években

(Vnesnjaja torgovlja SzSzSzR za 1918—1940 gg.) Vnestorgizdat, Moszkva, 1960. 1135 old.

Az elmúlt évben a Szovjetunió Külke- reskedelmi Minisztériuma Vámügyi Fő—

igazgatósága több, mint 97 ívet felölelő impozáns statisztikai gyűjteményt tett közzé a szovjet külkereskedelem 1918——

1940. évi adataiból. A rendkívül gazdag anyagot felölelő kötet — amely a beve- zetőn kívül kizárólag statisztikai táblá—

kat tartalmaz —— a szovjet külkereskede—

lem fejlődését mutatja be a két világ—

háború közötti időszakban.

Korábban 1931-ben adtak ki ilyen jel-—

legű statisztikai gyűjteményt az 1918——

1927/28. évekre, majd 1933—ban az 1929——

1932. évekre vonatkozóan. (Az 1933—

1938. évi külkereskedelmi adatokat havi közlemények keretében ismertették, majd 1939-től kezdve az adatok közlését meg—

szüntették.) A korábban kiadott statisz- tikai gyűjtemények jelenlegi használatát több körülmény gátolta, amelyek közül különösen fontosak voltak a következők:

l. A korabeli gyűjteményekben szereplő adatok olyan (1927. évi, illetve 1934. évi) nomenklaturák szerint voltak feldolgoz-—

va, amelyek egymástól és a jelenleg ér—

vényben levő 1954. évi egységes külkeres- kedelmi nomenklaturától is eltértek.

2. A rubel valutaárfolyamát a külke- reskedelmi operációk szempontjából a szovjethatalom idején többször módosí—

tották, s ennek következtében például az 1936—1940. évi adatok nem hasonlíthatók össze az előző korszakok adataival, az egész második világháború alatti időszak adatai nem hasonlíthatók össze az 1950 utáni adatokkal (mint ismeretes, 1950—ben a rubelt aranyalapra helyezték és valu—

taárfolyamát módosították).

A korabeli anyagok nehézkes kezel—

hetősége szükségessé tette ezért azt, hogy az 1918—1940. évek külkereskedelmi ada—

tait újra feldolgozzák a jelenleg hasz- nálatos nomenklatúra szerint és az 1950.

március 1 óta érvényes rubelárfolyam- nak megfelelően átszámítva a most is—

mertetett statisztikai gyűjteményben köz—

zétegyék.

A kötet statisztikai táblái két fő részre tagolódnak. Az első részben azok a táb—

lák találhatók meg, amelyek a szovjet külkereskedelem általános szerkezetét mutatják be. Ez a rész —— amely mintegy 400 oldalra terjed ki — hét nagy táblá—

ból, illetve tábla—sorozatból áll. Az első tábla a Szovjetunió külkereskedelmi for—

galmát és egyenlegét mutatja be a tár- gyalt időszakban, illetve már 1913-tól kezdve 1940-ig. A kötet cime tulajdonkép—

pen csak az 1918 és 1940 közötti adatokat ígéri, valójában a szerkesztők — nagyon hasznosan -— gondoskodtak arról, hogy ahol lehetett, az 1913. évi adatokat is kö—

zöljék, ami a kötet értékét lényegesen emeli.

A második tábla a külkereskedelmi for—- galom értékét évenkénti bontásban, a harmadik tábla szárazföldi és tengeri határállomások szerinti tagolásban ábrá—-

zolja. A negyedik és ötödik táblá az ex—

portot és az importot termelési eszközök—

re és fogyasztási'cikkekre, továbbá ipari termékekre és mezőgazdasági cikkekre bontva tartalmazza. A hatodik tábla ar—

ról ad képet, hogy miként alakult a Szov- jetunió külkereskedelme az egyes kül-—

földi országokkal, tonnában, 1950. évi ru—

belben és a megfelelő évek rubeljében;

Magyarország vonatkozásában az adatok—

ból például megállapítható, hogy a tár- gyalt időszakban a Magyarországra irá—' nyuló szovjet export értéke egy évben sem haladta meg a három millió rubelt.

(1950. évi rubelben), s 12 évben még a 100000 rubelt sem érte el. A Szovjetunió Magyarországról származó importja ha—

sonlóképpen csekély volt, a maximális évi érték 1927—28—ban mindössze 4,8 mil- lió rubel volt, vagyis a két ország föld—

rajzi közelsége ellenére a két világ- háború között a magyar uralkodó osztá—

lyok szinte teljesen elzárkóztak a szoci- alizmus országával folytatott külkereske—

delemtől. Összehasonlításként megemlít—

hető, hogy más európai kis kapitalista országok forgalma a Szovjetunióval ugyanebben az időszakban a magyarnál lényegesen nagyobb értéket ért el.

Ausztria forgalma a Szovjetunióval ——

amely úgyszintén a huszas évek végén volt a legmagasabb — elérte mind az ex—

portban, mind az importban a 30 millió rubelt (1950. évi rubelben), Hollandiáé a 120 millió rubelt, Dániáé a 60 millió ru—

belt, Görögországé a 35 millió rubelt.

A hetedik tábla-sorozat a Szovjetunió kivitelét közli rendkívül részletesen a tárgyalt időszakban, mennyiségben és ér—

tékben kifejezve, az 1954. évi külkeres—

kedelmi nomenklatúra szerint. Az import